1975. évi II. törvény

1. § E törvény célja, hogy egységes elvek szerint szabályozza és továbbfejlessze a szocialista társadalom munkájában résztvevő személyeknek és hozzátartozóiknak az Alkotmány rendelkezései alapján a társadalombiztosítás keretében járó anyagi ellátását.

2. § (1) A társadalombiztosítás állami feladat. Az állam a társadalombiztosítás fejlesztéséről a népgazdaság fejlődésével összhangban, tervszerűen gondoskodik.

(2) A társadalombiztosítás szervezetéről külön jogszabály rendelkezik.

3. § Az anyagi ellátás a végzett munkához, illetőleg a szociális biztonság követelményeihez igazodik.

4. § (1) A nehéz és az egészségre ártalmas munkát végző dolgozók, az üzemi baleseti sérültek és hozzátartozóik fokozott gondoskodásban részesülnek.

(2) A nők, az ifjúság és a gyermekes, főként a többgyermekes családok anyagi ellátására különös gondot kell fordítani.

5. § A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére járulékot kell fizetni. A bevételeket meghaladó kiadásokat az állam fedezi.

6. § (1) A társadalombiztosítás igazgatásában – jogszabályban meghatározott módon – részt vesznek a szakszervezetek, és közreműködnek a szövetkezeti és más érdekképviseleti szervek.

(2) Társadalombiztosítási jogot, illetőleg kötelezettséget érintő általános érvényű intézkedést csak az érdekképviseleti szervek bevonásával lehet tenni.

7. § A társadalombiztosítási jogviszonyban a biztosított, a társadalombiztosítási szerv, valamint a munkáltató az egyén és a társadalom érdekeivel összhangban együttműködnek.

8. § A társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv a hozzáforduló biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt.

9. § A társadalombiztosítási jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye.

10. § (1) E törvény alapján biztosítottak: a munkaviszonyban álló dolgozók, az ipari szövetkezetek tagjai, a mezőgazdasági és a halászati termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági szakszövetkezetek (a továbbiakban: mezőgazdasági szövetkezet) tagjai, a szakmunkástanulók, a bedolgozók, továbbá a megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végzők.

(2) A Minisztertanács a biztosítottak körét kiterjesztheti.

11. § A társadalombiztosítás nem terjed ki a külföldi állam képviseleti hatósága, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv, valamint az ezekhez tartozó diplomáciai mentességet élvező személy alkalmazottaira, továbbá a külföldi munkáltatónak a magyar állam területén foglalkoztatott külföldi honos munkavállalóira. Társadalombiztosítási ellátásukra azonban megállapodást lehet kötni.

12. § (1) A biztosítottak betegségi és anyasági ellátásra, családi pótlékra, nyugellátásra és baleseti ellátásra szerezhetnek jogosultságot.

(2) A társadalombiztosítás egyes ellátásai megilletik a biztosítottak hozzátartozóit is.

13. § Különös méltánylást érdemlő kivételes esetben a Minisztertanács e törvény rendelkezéseitől eltérően is engedélyezhet társadalombiztosítási ellátást.

14. § (1) A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állománya tagjainak ellátásáról a reájuk vonatkozó külön jogszabály, illetőleg a Minisztertanács rendelkezik.

(2) Az államközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.

(3) A (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó külföldön levő személyt társadalombiztosítási ellátás a Minisztertanács rendelkezései szerint illeti meg.

15. § (1) A biztosítottat betegségi és anyasági ellátásként táppénz, terhességi-gyermekágyi segély és anyasági segély illeti meg. A biztosított halála esetén temetési segély jár.

(2) A biztosított eltartott hozzátartozójának a szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély jár.

16. § Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejűleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre is jogosult, csak az egyik ellátást veheti igénybe. Az anyasági és a temetési segély csak egy jogcímen jár.

17. § Táppénz annak jár, aki

18. § Keresőképtelen:

19. § (1) Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

(2) Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően egy, gümőkóros megbetegedés esetén két évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat. Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár táppénz annak, aki

(3) Ha a biztosított a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző egy, gümőkóros megbetegedés esetén pedig két éven belül már táppénzben részesült, ennek az időtartamát az újabb keresőképtelenség alapján járó táppénzsegélyezés időtartamába be kell számítani.

20. § A keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, táppénz nem jár. Annak, aki a keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt keresete után jár táppénz.

21. § (1) Nem jár táppénz annak, aki keresőképtelenségét szándékosan okozta.

(2) A Minisztertanács állapítja meg, hogy a jogosult felróható magatartása miatt mely esetekben lehet a táppénzt megvonni.

22. § (1) A táppénz összegét a keresőképtelenséget megelőzően elért kereset napi átlaga alapján kell megállapítani.

(2) A táppénz mértékét a Minisztertanács állapítja meg. A táppénz összege azonban – a kórházi ápolás idejére járó táppénz kivételével – a napi átlagkereset hatvanöt, hosszabb biztosítási idő és megszakítás nélküli munkaviszony esetén hetvenöt százalékánál kevesebb nem lehet.

(3) A Minisztertanács

23. § (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

(2) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár.

24. § A szülési szabadságnak arra a tartamára, amelyre a szülő nő a teljes keresetét megkapja, terhességi-gyermekágyi segély nem jár. Annak, aki a keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt keresete után jár terhességi-gyermekágyi segély.

25. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset teljes összege, ha a szülő nő a szülést megelőző két éven belül 270 napon át biztosított volt. Ennél kevesebb, de legalább 180 napi biztosítás esetében a terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset hatvanöt százaléka.

(2) A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló napi átlagkereset megállapításánál a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(3) A Minisztertanács

26. § (1) Anyasági segély annak jár, aki terhessége folyamán legalább egyszer terhességi orvosi vizsgálaton részt vett, és

(2) Hozzátartozó szülése esetén az anyasági segély az (1) bekezdés rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával jár.

27. § (1) Temetési segély az után jár, aki

(2) Hozzátartozó halála esetén a temetési segély az (1) bekezdés rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával jár.

(3) A temetési segély az eltemettetőt illeti meg.

28. § (1) Családi pótlékra az a biztosított jogosult, akinek a háztartásában két vagy több gyermek van.

(2) Családi pótlékra az a biztosított is jogosult, akinek a háztartásában egy gyermek van, ha

(3) Egy gyermek után jogosult a biztosított családi pótlékra abban az esetben is, ha e gyermek figyelembevételével 1971. november hónapot követően két vagy több gyermek után már megillette családi pótlék.

29. § A családi pótlékra jogosultság szempontjából azt a gyermeket kell figyelembe venni, aki

30. § (1) Nem jár családi pótlék

(2) Az egyedülálló biztosítottnak árvaellátásban részesülő gyermeke után is jár a családi pótlék.

(3) A Minisztertanács rendelkezik arról, hogy az a gyermek, aki után családi pótlék nem jár, milyen feltételekkel vehető figyelembe a családi pótlékra jogosító gyermekek számának a megállapításánál.

31. § Ha a gyermek olyan különélő szülő háztartásában van, aki családi pótlékra nem jogosult, e gyermek után részére a családi pótlékot a másik szülő jogán kell megállapítani.

32. § A családi pótlék arra a naptári hónapra jár, amelyben a biztosított huszonegy napot biztosításban tölt.

33. § Munkaviszony vagy ipari szövetkezeti tagság alapján huszonegy napi biztosításban töltött idő esetén is csak arra a naptári hónapra jár családi pótlék, amelyben a biztosított megállapodás szerinti vagy tényleges munkaideje a munkakörére jogszabályban meghatározott teljes munkaidő felét eléri.

34. § A mezőgazdasági szövetkezet tagjának a családi pótlék az előző naptári évben teljesített munkanapok számával arányosan jár.

35. § A munkavégzés nélkül biztosításban töltött idő beszámítását és azt, hogy a biztosítás megszűnése után milyen esetekben jár családi pótlék, a Minisztertanács szabályozza.

36. § (1) Saját jogú nyugellátások: az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az öregségi járadék és a munkaképtelenségi járadék.

(2) Hozzátartozói nyugellátások: az özvegyi nyugdíj, a végkielégítés, az árvaellátás, a szülői nyugdíj és az özvegyi járadék.

(3) A saját jogú nyugellátásban részesülő a Minisztertanács rendelkezései szerint házastársi pótlékra is jogosult.

37. § Az, aki rokkantságát szándékosan okozta, rokkantsága alapján nyugellátásra, aki pedig hozzátartozója halálát szándékosan okozta, utána hozzátartozói nyugellátásra nem jogosult.

38. § A jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg. Aki több nyugellátásra vagy baleseti nyugellátásra is jogosult, ezek közül választhat. E szabály alól a kivételeket a Minisztertanács állapítja meg.

39. § Öregségi nyugdíjra a hatvanadik életévét betöltött férfi és az ötvenötödik életévét betöltött nő jogosult, ha tíz évi szolgálati időt szerzett.

40. § (1) A szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzők korkedvezményben részesülnek.

(2) A 39. §-ban meghatározott korhatárhoz képest két évi korkedvezményben részesül

(3) A korkedvezmény további egy-egy év

(4) A korkedvezményre jogosító munkaköröket (munkahelyeket) a Minisztertanács állapítja meg.

41. § (1) A mezőgazdasági szövetkezet tagjaként szerzett szolgálati idő figyelembevételével öregségi nyugdíjra 1975-ben a férfi a hatvanötödik, a nő a hatvanadik életéve betöltésétől jogosult. Ez a korhatár 1976. január 1-től öt éven át évente egy évvel csökken, és 1980. január 1-től azonos a 39. §-ban meghatározott korhatárral.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a férfi a hatvanadik, a nő az ötvenötödik életévének a betöltésétől jogosult mezőgazdasági szövetkezet tagjaként szerzett szolgálati idő figyelembevételével öregségi nyugdíjra, ha az utolsó mezőgazdasági szövetkezeti tagságának a megszűnése után nem mezőgazdasági szövetkezetnél tíz évi szolgálati időt szerzett.

42. § A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult.

(2) Az öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzése után munkában töltött időre – a Minisztertanács rendelkezései szerint – továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék jár.

44. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül az igénylőre legkedvezőbb három naptári év alatt a főfoglalkozás keretében elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. A Minisztertanács ettől eltérően is rendelkezhet.

(2) Az öregségi nyugdíj összegét az (1) bekezdés rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával – kérelemre – az öregségi nyugdíjra jogosító vagy ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőzően elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani, ha az igénylő az említett életkor betöltéséig legalább tíz évi szolgálati időt szerzett.

(3) A Minisztertanács meghatározhatja az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető havi átlagkereset legnagyobb összegét, a jogosultak egyes csoportjaira pedig a havi átlagkeresetet meghatározott összegben is megállapíthatja.

45. § A szakmunkás öregségi nyugdíját, ha a nyugdíjazását közvetlenül megelőző egy éven át már nem szakmunkásként végzett munkát, kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amelyet nyugdíjazása évében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő utoljára szakmunkásként dolgozott. Ezt a rendelkezést arra a szakmunkásra lehet alkalmazni, akinek szakmunkásbizonyítványa vagy ezzel egyenértékű szakképesítése van, és az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe vett szolgálati idő tartama alatt tizenöt éven át a szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.

46. § (1) Az öregségi nyugdíj mértékét a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő figyelembevételével kérelemre módosítani kell. A szolgálati időnek azt a tartamát azonban, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósították, nem lehet figyelembe venni.

(2) Az öregségi nyugdíj összegét kérelemre újból meg kell állapítani, ha az igénylőnek a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati ideje alatt legalább harminchat havi keresete van. Az újbóli megállapításnál a korábbi nyugdíjazáskor már figyelembe vett és – az (1) bekezdés rendelkezése szerint – az ezt követően szerzett szolgálati időt, valamint az utolsó harminchat havi keresetet kell alapul venni.

47. § Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki

48. § Az öregségi és a baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak sem, aki az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel.

49. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő:

22 éves életkor betöltése előtt 2 év;

22–24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év;

25–29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év;

30–34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év;

35 éves életkor betöltése után 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év.

(2) Az, aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett, és huszonkét éves kora előtt megrokkan, szolgálati idejének a tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra.

50. § (1) A rokkantsági nyugdíj mértéke a megrokkanás időpontjában betöltött életkortól, a nyugdíj megállapításáig szerzett szolgálati idő tartamától és a rokkantság fokától függ. A rokkantság fokának megfelelően

a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen,

a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,

az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.

(2) A rokkantsági nyugdíj mértékét a Minisztertanács állapítja meg. A nyugdíj összege nem lehet kevesebb az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset harminchárom, harmincnyolc, illetőleg negyvenhárom százalékánál.

51. § (1) A rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításánál az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket (44–45. §) kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy szakmunkáskedvezményben részesíthető az is, aki szolgálati idejének a fele részében szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.

(2) A rokkantsági nyugdíj összegét a rokkantság bekövetkezésének évében a megrokkanás időpontjáig, valamint a rokkantság bekövetkezését közvetlenül megelőző öt naptári év közül az igénylőre legkedvezőbb három naptári év alatt elért kereset havi átlaga alapján kell – kérelemre – megállapítani, ha az igénylő a megrokkanás időpontjáig a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte.

52. § (1) Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági csoportba kerül, rokkantsági nyugdíja mértékét ennek megfelelően módosítani kell. Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet.

(2) A rokkantsági nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő figyelembevételével a nyugdíj mértékét és összegét a 46. § rendelkezései szerint kell módosítani, illetőleg újból megállapítani.

53. § (1) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas már nem rokkant, vagy rendszeresen dolgozik, és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörben rokkantság nélkül elérhetne.

(2) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szolgálati idő tartamától függetlenül feléled, ha a jogosultság egyéb feltételei a nyugdíj megszüntetése után öt éven belül újra bekövetkeznek.

54. § (1) Szolgálati idő

(2) Szolgálati időnek számít a katonai szolgálatban töltött idő.

55. § Szolgálati időként kell figyelembe venni a munkásmozgalomban 1945. január 1-e előtt folyamatosan eltöltött időt, ha az igénylő a munkásmozgalomban ezt követően is folyamatosan részt vett.

56. § Akinek a szolgálati idejében egyhuzamban öt évnél hosszabb megszakítás van, a megszakítást megelőző szolgálati idejét abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a megszakítás után ötévi szolgálati időt szerzett. E feltétel hiányában az öt évnél hosszabb megszakítást megelőző szolgálati időt annál lehet figyelembe venni, aki a megszakítás előtt a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt megszerezte, és az ezt követő öt éven belül

57. § (1) A szolgálati időre vonatkozó részletes szabályokat és a beszámítás feltételeit a Minisztertanács állapítja meg. A Minisztertanács elrendelheti egyéb idők beszámítását is.

(2) Az 1929. január 1-e előtti időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet.

58. § (1) Özvegyi nyugdíjat a feleség, az elvált nő, az élettárs és a férj kaphat.

(2) Az özvegyi nyugdíj ideiglenes vagy állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától egy évig jár.

(3) Az élettársnak a Minisztertanács által meghatározott feltételekkel jár özvegyi nyugdíj.

59. § Ideiglenes özvegyi nyugdíjra az a feleség jogosult, akinek a férje a haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg.

60. § (1) Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek (59. §) mellett az a feleség jogosult, aki férje halálakor

(2) Állandó özvegyi nyugdíj jár a feleségnek akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a férj halálától számított tizenöt éven belül bekövetkezik.

61. § (1) Az a nő, aki állandó özvegyi nyugdíj megállapítását mezőgazdasági szövetkezeti tagként szerzett szolgálati idő figyelembevételével kéri, özvegyi nyugdíjra életkora alapján 1975-ben a hatvanadik életéve betöltésétől jogosult. Ez a korhatár 1976. január 1-től öt éven át évente egy évvel csökken, és 1980. január 1-től azonos a 60. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott korhatárral.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az ötvenötödik életévének betöltésétől jogosult mezőgazdasági szövetkezeti tagként szerzett szolgálati idő figyelembevételével állandó özvegyi nyugdíjra az a nő, akinek a férje az utolsó mezőgazdasági szövetkezeti tagságának a megszűnése után nem mezőgazdasági szövetkezetnél tíz évi szolgálati időt szerzett.

62. § Az a nő, akinek a férje a házasság megkötésekor az öregségi nyugdíjra jogosító életkort – a korkedvezményes életkort kivéve – már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.

63. § (1) Az elvált, továbbá a férjétől egy évnél hosszabb ideje különélő nőnek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha férjétől ennek haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság (bírósági egyezség) tartásdíjat állapított meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett nőnek állandó özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha

64. § A feleség özvegyen maradt munkaképtelen férjének is jár állandó özvegyi nyugdíj, ha a feleség

65. § (1) Az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a meghaltat öregségi nyugdíjként, illetőleg a III. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjként halála időpontjában megillette vagy megillette volna.

(2) Az egy évnél hosszabb ideje különélő feleség, illetőleg az elvált nő részére járó ideiglenes özvegyi nyugdíj a tartásdíj összegénél több nem lehet.

66. § (1) Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani. Ha a különélő feleségnek, illetőleg az elvált nőnek a reáeső arányos résznél kisebb összegű ideiglenes özvegyi nyugdíj jár, a különbözet az állandó özvegyi nyugdíjast, illetőleg az együttélés alapján jogosult ideiglenes özvegyi nyugdíjast illeti meg.

(2) Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben a bíróságtól az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.

67. § (1) Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorának a betöltése előtt házasságot köt.

(2) A rokkantság címén megállapított állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem rokkant. A férj özvegyi nyugdíjra jogosultsága megszűnik, ha már nem munkaképtelen.

(3) Az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg árvaellátás.

68. § Feléled az özvegyi nyugdíjra jogosultsága annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül bekövetkezik. A Minisztertanács ettől eltérően is rendelkezhet.

69. § (1) Annak az özvegynek, akinek az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultsága újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egy évi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végkielégítés jár, ha igényét a házasságkötéstől számított egy éven belül előterjeszti.

(2) Az állandó özvegyi nyugdíj továbbfolyósítása helyett végkielégítést kérhet az, aki az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorának a betöltése után köt házasságot.

70. § (1) Árvaellátásra annak a gyermeke és mostohagyermeke jogosult, aki haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg. Az örökbefogadott gyermeknek vérszerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vérszerinti szülő házastársa fogadta örökbe.

(2) Árvaellátás jár a neveltgyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha őt a meghalt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

71. § (1) Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének a betöltéséig jár. Ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár. Ha az árva jogosultságának a megszűnése előtt megrokkan, a rokkantság tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti.

(2) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva vagy életben maradt szülője házasságot köt, vagy az árvát örökbe fogadják.

72. § (1) Az árvaellátás árvánként az özvegyi nyugdíj fele.

(2) Az özvegyi nyugdíj összegével azonos összegű árvaellátás jár annak a gyermeknek,

73. § (1) Szülői nyugdíjra az a szülő (nagyszülő) jogosult, akinek a gyermeke (unokája) az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg, ha

(2) Az (1) bekezdésben előírt feltételek fennállása esetén szülői nyugdíjra jogosult a meghaltnak az a mostoha-, illetőleg nevelőszülője is, aki a mostoha-, illetőleg a neveltgyermeket tíz éven át eltartotta.

(3) A szülői nyugdíj a rokkantság tartamára jár.

(4) Annak a szülőnek (nagyszülőnek), aki gyermeke (unokája) halálakor nem rokkant, szülői nyugdíj csak abban az esetben jár, ha az elhalálozástól számított tíz éven belül megrokkan, és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

74. § A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével. Ha a szülői nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük egyenlő arányban meg kell osztani.

75. § A hozzátartozói nyugellátások együttes összege nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj két és félszeresét. Ha meghaladná, az árvaellátásokat és a szülői nyugdíjat arányosan csökkenteni kell. Az árvaellátás és a szülői nyugdíj azonban e nyugellátásoknak a Minisztertanács által meghatározott legkisebb összegénél ebben az esetben sem lehet kevesebb.

76. § (1) Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár.

(2) Baleseti ellátásként a sérültet baleseti táppénz, saját jogú baleseti nyugellátás, halála esetén eltemettetőjét temetési segély, hozzátartozóit pedig hozzátartozói baleseti nyugellátás illeti meg.

(3) Saját jogú baleseti nyugellátások: a baleseti járadék és a baleseti rokkantsági nyugdíj. Hozzátartozói baleseti nyugellátások: a baleseti özvegyi nyugdíj, végkielégítés, árvaellátás és szülői nyugdíj.

(4) A baleseti rokkantsági nyugdíjas a Minisztertanács rendelkezései szerint házastársi pótlékra is jogosult.

77. § (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat társadalmi munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri.

(2) Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek körét a Minisztertanács állapítja meg.

(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, üzemi baleseten a foglalkozási betegséget, üzemi baleseti sérültön a foglalkozási betegségben megbetegedettet, üzemi baleset következtében meghalt személyen pedig a foglalkozási betegség következtében meghalt személyt is érteni kell.

78. § Az, aki sérülését szándékosan okozta, sérülése alapján baleseti ellátásra, aki pedig hozzátartozója halálát szándékosan okozta, utána hozzátartozói baleseti nyugellátásra nem jogosult.

79. § A jogosultat csak egy baleseti nyugellátás illeti meg. Az, aki több baleseti nyugellátásra vagy nyugellátásra is jogosult, ezek közül választhat. E szabály alól a kivételeket a Minisztertanács állapítja meg.

80. § (1) Baleseti táppénz annak jár, aki üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik. Keresőképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy a gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud.

(2) A baleseti táppénz – időbeli korlátozás nélkül – mindaddig jár, amíg a sérült az üzemi baleset következtében keresőképtelen.

(3) A baleseti táppénz mértékére és összegére a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

81. § Baleseti járadékra az jogosult, akinek a munkaképessége üzemi baleset következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent, de baleseti rokkantsági nyugdíj nem illeti meg.

82. § Ha a munkaképesség-csökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két éven át, ha meghaladja, e munkaképesség-csökkenés tartamára időbeli korlátozás nélkül jár.

83. § (1) A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta munkaképesség-csökkenés fokától függ. A munkaképesség-csökkenés fokának megfelelően

az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 16–25 százalék,

a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 26–35 százalék,

a 3. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 36–49 százalék,

a 4. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 50–66 százalék.

(2) A baleseti járadék összege az (1) bekezdésben meghatározott fokozatok sorrendjében a havi átlagkereset nyolc, tíz, tizenöt, illetőleg harminc százaléka.

84. § (1) A baleseti járadékot a balesetet közvetlenül megelőző egy éven belül elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani.

(2) A foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadékot a foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben (munkahelyen) elért utolsó egy évi kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. Ha az igénylő a baleseti járadék megállapítását megelőző öt éven belül ilyen munkakörben (munkahelyen) egy évnél rövidebb időn át dolgozott, e rövidebb időre kapott kereset havi átlagát kell alapul venni.

(3) A szilikózis vagy azbesztózis (a továbbiakban: szilikózis) alapján járó baleseti járadék megállapításánál a szilikózis veszélyének kitett munkakörben az öt évnél korábban elért keresetet is figyelembe kell venni, ha az igénylő az öt éven belül ilyen munkakörben egy évnél rövidebb ideig dolgozott, és a kereset így megállapított átlaga kedvezőbb.

85. § A baleseti fokozat változása esetén a baleseti járadék összegét az új fokozatnak megfelelően módosítani kell.

86. § A baleseti járadékra jogosultság megszűnik, ha a munkaképesség-csökkenés a tizenöt százalékot már nem haladja meg. Ha a munkaképesség-csökkenés a tizenöt százalékot újból meghaladja, a baleseti járadékra jogosultság feléled.

87. § (1) Baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét hatvanhét százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.

(2) Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét ötven százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy szilikózis veszélymentes munkakörben, illetőleg munkahelyen

88. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a rokkantság fokától és a szolgálati idő tartamától függ. A rokkantság fokának megfelelően

a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munkaképességének a hatvanhét – szilikózis miatt az ötven – százalékát elvesztette, de nem teljesen munkaképtelen,

a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,

az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset hatvan, hatvanöt, illetőleg hetven százaléka.

(3) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálati idő minden éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél azonban több nem lehet.

89. § A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének az alapját képező havi átlagkeresetet a baleseti járadékra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani. Az igénylő kérelmére a baleseti rokkantsági nyugdíjat az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj alapjára vonatkozó rendelkezések (44–45. és 51. §) szerint kell megállapítani, ha az számára kedvezőbb.

90. § Baleseti járadék helyett baleseti rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani, ha a baleseti járadékos baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá. Ha pedig a nyugdíjas az állapotának a változása miatt más rokkantsági csoportba kerül, baleseti rokkantsági nyugdíját ennek megfelelően módosítani kell.

91. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas munkaképesség-csökkenése a hatvanhét – szilikózis miatt az ötven – százalékot már nem éri el.

(2) Állapotjavulás nélkül is megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság akkor, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik, és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. A baleseti sérült részére ebben az esetben – a baleseti rokkantsági nyugdíj helyett – 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.

92. § Az a sérült, aki balesete idején huszonnégy évesnél fiatalabb volt, huszonnegyedik életévének a betöltése után kérheti baleseti rokkantsági nyugdíja összegének az újbóli megállapítását. Ebben az esetben azt a keresetet kell alapul venni, amelyet a sérültnek a baleset időpontjában betöltött munkakörével azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak a sérült huszonnegyedik életévének a betöltésekor átlagosan megkeresnek annál a munkáltatónál, ahol a sérült a baleset időpontjáig dolgozott. Ha a baleset a szakmunkás tanulóviszony ideje alatt következett be, arra a munkakörre vonatkozó átlagkeresetet kell alapul venni, amelyre a tanuló képzése irányult.

93. § A baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő figyelembevételével a nyugdíj mértékét és összegét a 46. § szerint kell módosítani, illetőleg újból megállapítani.

94. § (1) A hozzátartozók részére baleseti nyugellátás akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset következtében meghalt.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóit megilleti baleseti nyugellátás akkor is, ha a nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg.

95. § (1) A baleseti sérült hozzátartozói ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíjra, végkielégítésre, árvaellátásra és szülői nyugdíjra a hozzátartozók nyugellátására vonatkozó rendelkezések szerint azzal az eltéréssel jogosultak, hogy

(2) Az (1) bekezdés b) pontjától eltérően az az elvált nő, aki férjétől, ennek halálakor, tartásdíjban nem részesült, állandó özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha

96. § (1) A baleseti özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a sérültet, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíjast a halál időpontjában a II. rokkantsági csoportban járó baleseti rokkantsági nyugdíj címén megillette vagy megillette volna.

(2) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg, az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a nyugdíjast a halál időpontjában a III. rokkantsági csoportban járó baleseti rokkantsági nyugdíj címén megillette vagy megillette volna.

97. § A baleseti özvegyi nyugdíjnak a legkisebb összegére, a jogosultak közötti megosztására, a végkielégítésre, az árvaellátás és a szülői nyugdíj mértékére, a szülői nyugdíjnak a jogosultak közötti megosztására, valamint a hozzátartozók baleseti nyugellátásának az együttes összegére a hozzátartozók nyugellátására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

98. § (1) A társadalombiztosítási ellátást szóban vagy írásban, egyes ellátásokat csak írásban lehet igényelni. Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni.

(2) A Minisztertanács által megállapított körben az igényt határozattal kell elbírálni.

99. § (1) A munkaviszonyban, szövetkezeti tagként vagy bedolgozóként foglalkoztatott, továbbá a keresőfoglalkozást folytató öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjas ellátását a Minisztertanács rendelkezései szerint kell folyósítani.

(2) Az özvegyi és a szülői nyugdíjat, az árvaellátást és a baleseti járadékot – ha jogszabály kivételt nem tesz –, keresetre tekintet nélkül kell folyósítani.

100. § (1) Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt tévesen utasították el, vagy az igénylőnek tévesen alacsonyabb összegű ellátást állapították meg, illetőleg folyósítottak, a hiba felfedésétől visszafelé számított öt éven belül járó összeget utólag ki kell fizetni.

(2) Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni.

101. § A társadalombiztosítási igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

102. § (1) Társadalombiztosítási ellátásról lemondani, azt átruházni vagy engedményezni csak jogszabályban meghatározott esetekben lehet.

(2) A jogosult halála esetén a fel nem vett ellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától egy éven belül.

103. § (1) A társadalombiztosítás kiadásainak a fedezetére a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot, a biztosítottak pedig nyugdíjjárulékot fizetnek.

(2) A társadalombiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék alapját, mértékét, illetőleg összegét a Minisztertanács állapítja meg, és az (1) bekezdéstől eltérően is rendelkezhet.

104. § A társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év alatt lehet kiróni, amelyben a követelés keletkezett.

105. § (1) A társadalombiztosítás bevételeit és kiadásait az állami költségvetésben kell előirányozni.

(2) A Minisztertanács elrendelheti egyes társadalombiztosítási bevételek és kiadások alapszerű kezelését.

106. § (1) Az, aki társadalombiztosítási ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható.

107. § (1) A munkáltató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és az ellátást a 106. § (1) bekezdése alapján visszakövetelni nem lehet.

(2) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a munkáltatót vagy egyéb szervet és az ellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyenlő arányban kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.

108. § A munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvóintézkedésnek nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.

109. § (1) Aki a társadalombiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott társadalombiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.

(2) A felelősség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.

(3) A munkáltató az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével kapcsolatban az (1)–(2) bekezdés rendelkezései alapján megtérítésre nem kötelezhető.

110. § Késedelmi pótlékot köteles fizetni az a munkáltató, illetőleg az a személy, aki járulék-, illetőleg nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségének az előírt időn belül nem tesz eleget.

111. § Rendbírságot köteles fizetni a munkáltató és egyéb szerv, ha a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetőleg a társadalombiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget.

112. § A fizetésre kötelezett a mulasztás miatt felmerült eljárás költségeit köteles megtéríteni.

113. § (1) A társadalombiztosítási szerv az e törvényen alapuló követelését öt év alatt érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás bűncselekmény, a követelés öt éven túl is érvényesíthető mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül.

(2) A társadalombiztosítás ügyviteli szerve a követelését fizetésre kötelező határozattal, illetőleg fizetési meghagyással érvényesíti. A jogerőre emelkedett határozat, illetőleg fizetési meghagyás végrehajtható.

114. § A társadalombiztosítási ellátás visszafizetése, a nem jogi személyt terhelő megtérítés, a késedelmi pótlék, a rendbírság és az eljárás költségének a megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben mérsékelni lehet, vagy el lehet engedni.

115. § (1) A jogszabályban meghatározott szervek járnak el

(2) Az (1) bekezdés szerint eljáró szerv határozata ellen a Minisztertanács által meghatározott körben a bírósághoz lehet fordulni.

116. § A biztosított keresőképessé nyilvánítása miatt panasszal fordulhat a kijelölt orvosi bizottsághoz. E bizottság döntése végérvényes.

117. § A biztosítási jogviszony fennállása kérdésében hozott határozat ellen az érdekelt, a fizetési meghagyás ellen a munkáltató és egyéb szerv, a kézbesítést követő harminc napon belül, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz fordulhat.

118. § (1) Anyasági segélyre, temetési segélyre, nyugellátásra és baleseti ellátásra jogosultak

(2) Anyasági segélyre, temetési segélyre és családi pótlékra jogosultak

(3) Anyasági segélyre és temetési segélyre jogosultak

(4) Baleseti ellátásra jogosultak

119. § A Minisztertanács a társadalombiztosítás egyes ellátásaira a jogosultságot a 118. §-ban felsoroltakon kívül egyéb személyekre is kiterjesztheti, továbbá megállapítja a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultság feltételeit és a járulék fizetésének a szabályait.

120. § (1) A munkáltatók és egyéb szervek a társadalombiztosítás céljait szolgáló nyilvántartások vezetésére, valamint adatok bejelentésére kötelezhetők.

(2) A társadalombiztosítási szerv felhívására a társadalombiztosítási feladatok ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül kell közölni.

121. § Az ellátásban részesülő – ha a jogszabály kivételt nem tesz – köteles a társadalombiztosítási szervnek bejelenteni minden olyan tényt, illetőleg adatot, amely az ellátásra jogosultságát vagy ellátása folyósítását érinti.

122. § Az 1975. június 30-a után bejelentett igényt e törvény rendelkezései szerint kell elbírálni, és az ellátást legkorábban a hatálybalépés napjától lehet folyósítani. A kivételeket a Minisztertanács állapítja meg.

123. § E törvénynek a már megállapított nyugellátásokra és baleseti nyugellátásokra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokra megfelelően alkalmazni kell. Ahol e törvény nyugdíjast, baleseti járadékost, illetőleg nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülőt említ, ezen a korábban érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásban részesülőt is érteni kell.

124. § (1) E törvény végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik.

(2) A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy

125. § (1) E törvény 1975. július 1-én lép hatályba, a folyamatban levő ügyekben a korábbi rendelkezések az irányadók. A kivételeket a Minisztertanács állapítja meg.

(2) Egyidejűleg hatályát veszti:

az 1955. évi 39. sz. tvr., valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1957. évi 60. sz. tvr., 1962. évi 27. sz. tvr., 1966. évi 15. sz. tvr., 1968. évi 19. sz. tvr., 1969. évi 39. sz. tvr., 1970. évi 10. sz. tvr., 1973. évi 27. sz. tvr.;

az 1957. évi 55. sz. tvr. 11. §-a (2) bekezdésének a nyugdíjigényről lemondást előíró rendelkezése;

az 1958. évi 40. sz. tvr., valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1962. évi 12. sz. tvr., 1963. évi 10. sz. tvr., 1964. évi 6. sz. tvr. 9. §-a, 1965. évi 12. sz. tvr., 1971. évi 33. sz. tvr., 1972. évi 25. sz. tvr.;

az 1961. évi 20. sz. tvr., valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1963. évi 18. sz. tvr., 1969. évi 9. sz. tvr.;

az 1966. évi 30. sz. tvr., valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1967. évi III. törvény 141. §-a, az 1970. évi 34. sz. tvr., 1972. évi 24. sz. tvr.;

az 1967. évi II. törvény 67–70. §-ai;

az 1969. évi 42. sz. tvr.