Kifejezéskereső
1989. évi XXIX. törvény
a ki- és bevándorlásról1
Az Országgyűlés a ki- és bevándorlással kapcsolatos emberi jogok érvényesülése érdekében — az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban — a következő törvényt alkotja.
Alapvető rendelkezések
1. § (1) A magyar állampolgár alapvető joga, hogy lakóhelyét szabadon megválassza, Magyarországról kivándoroljon és oda visszatérjen. E jogok csak kivételesen az e törvényben meghatározott esetekben korlátozhatók, és gyakorlásuk az e törvényben előírtakon, valamint az e törvénnyel egyidejűleg hatályba lépő külön törvényben meghatározott mértékű illetéken kívül további anyagi feltételhez nem köthető.
(2) A külföldi engedéllyel vándorolhat be. A törvény alkalmazásában külföldi az, aki nem magyar állampolgár.
Kivándorlás
2. § (1) A kivándorlási szándékot formanyomtatványon, személyesen kell bejelenteni az elbírálásra jogosult szervnél, illetve külföldön a magyar külképviseleten. Kiskorú ügyében csak a törvényes képviselője járhat el.
(2) A kivándorlási szándék bejelentéséhez mellékelni kell:
a) a nyilatkozatot arról, hogy a kivándorlónak van-e köztartozása,
b) a honvédelmi miniszter hozzájárulását a katonai szolgálatot teljesítő hadköteles esetében,
c) a bírósági határozatot vagy a gyámhatóság szülői jognyilatkozatot jóváhagyó határozatát cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy esetében, kivéve ha a kiskorú mindkét szülőjével vándorol ki,
d) a gyámhatóság hozzájárulását, ha a kivándorlónak cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes gyermeke vagy örökbefogadottja marad itthon.
(3) Ha a kivándorlásnak törvényi akadálya nincs, erről a bejelentő írásban értesítést kap.
(4) A kivándorlás törvényi akadályát és a korlátozás időtartamát határozatban kell közölni.
3. § (1) A kivándorlási jogosultságot az útlevélbe kell bejegyezni.
(2) A bejegyzés feltételei:
a) érvényes útlevél,
b) lakcímkijelentés,
c) a lakóhely szerint illetékes rendőrkapitányság igazolása a személyi igazolvány átadásáról,
d) hadköteles esetén a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság igazolása arról, hogy a hadköteles a kivándorlási szándékát bejelentette,
e) az illetékes tanács, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, a társadalombiztosítási igazgatási szerv harminc napnál nem régebbi igazolása arról, hogy nincs tartozása, vagy fennálló tartozásának megfizetését arra alkalmas módon biztosította.
(3) Nem lehet a kivándorlási jogosultságot bejegyezni, ha a kivándorlásnak törvényi akadálya van, illetőleg a bejegyzett jogosultságot vissza kell vonni, ha a kivándorlásnak időközben törvényi akadálya keletkezett.
(4) A kivándorlási jogosultság bejegyzésének megtagadását, illetve a bejegyzett jogosultság visszavonását határozatban kell közölni.
4. § (1) Nem vándorolhat ki:
a) a büntetőeljárás befejezéséig az, akivel szemben olyan szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt van büntetőeljárás folyamatban, amelyre a törvény három évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel,
b) a büntetésének letöltéséig, illetve végrehajthatósága megszűnéséig az, akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek,
c) az, akinek köztartozása van — adó, társadalombiztosítási járulék —, amíg azt nem fizette ki vagy a megfizetését nem biztosította,
d) a katonai szolgálatot teljesítő hadköteles, akinek e célból a külföldre távozásához a honvédelmi miniszter nem járult hozzá,
e) az a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, akinek e célból a külföldre távozásához a bíróság nem járult hozzá vagy a gyámhatóság a szülői jognyilatkozatot nem hagyta jóvá, kivéve, ha a kiskorú mindkét szülőjével vándorol ki,
f) az, aki itthon maradó cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes gyermeke vagy örökbefogadottja tartásáról megfelelően nem gondoskodott.
(2) Nem vándorolhat ki az sem, aki olyan államtitok birtokában van, amelynek védelméhez különösen fontos nemzetbiztonsági érdek fűződik. Ez a korlátozás az államtitok birtoklása megszűnésétől számított három évig tartható fenn. A kivándorlásban emiatt korlátozott a határozat közlését követően kérheti a különösen fontos nemzetbiztonsági érdek fennállásának felülvizsgálatát a titok minősítőjétől.
Hazatérés
5. § (1) E törvény biztosítja minden külföldön élő magyar állampolgárnak azt a jogát, hogy bármikor hazatérhessen. Ez a jog nem korlátozható.
(2) Aki érvényes magyar útlevéllel nem rendelkezik és haza kíván térni, ehhez útlevelet a magyar külképviseleten igényelhet. Ha a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvény szerint részére útlevél nem adható, akkor őt hazatérési igazolvánnyal kell ellátni.
(3) A külföldről hazatért magyar állampolgárnak a szükséges okmányok beszerzése érdekében hazatérését követő harminc napon belül jelentkeznie kell a jövőbeni lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon.
Bevándorlás
6. § (1) A bevándorlás iránti kérelmet formanyomtatványon, személyesen, a külföldi állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseletnél kell benyújtani. Ha a külföldi érvényes tartózkodási engedéllyel Magyarországon tartózkodik, kérelmét a jövőbeni állandó lakóhelye szerint illetékes rendőr-főkapitányságon is benyújthatja. A bevándorlással kapcsolatos eljárásért a külön törvényben meghatározott illetéket kell fizetni.
(2) A kérelmet kilencven napon belül kell elbírálni.
(3) Ha a bevándorlásnak törvényi akadálya nincs, a kérelmező a bevándorlás engedélyezéséről a külképviseleten keresztül, ha Magyarországon tartózkodik, közvetlenül kap értesítést.
(4) A bevándorlás törvényi akadályát határozatban kell közölni.
(5) A bevándorló az e célból kiadott vízummal utazhat be az országba.
7. § (1) Nem vándorolhat be az a külföldi
a) akinek a letelepedése az állam biztonságát, a közrendet, a közegészségügyet, a közerkölcsöt, valamint mások jogait és szabadságát sérti,
b) aki súlyos bűncselekményt követett el, illetve bűnöző életmódot folytat.
(2) Megtagadható a bevándorlási engedély attól a külfölditől
a) akinek magyarországi megélhetése és lakása nem biztosított,
b) akit Magyarországról kiutasítottak,
c) akinek a magyar társadalomba való beilleszkedése nem várható.
8. § A bevándorolt külföldit állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal kell ellátni, amelyért külön törvényben meghatározott illetéket kell fizetni.
9. § (1) A bevándorlási engedély, illetve az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvány visszavonható
a) a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott esetekben,
b) ha a külföldi a bevándorlási kérelmében, az elbírálás szempontjából lényeges tényt vagy körülményt elhallgatott, ezekre vonatkozóan valótlan adatot közölt.
(2) A bevándorlási engedély, illetve az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvány visszavonását határozatban kell közölni.
(3) Az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvány visszavonásának nincs helye abban az esetben, ha a közegészségügyet sértő állapot a külföldi magyarországi bevándorlása után következett be.
10. § Az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező végleges külföldre utazásának feltételeire a 2., 3. és a 4. §-ban foglaltak az irányadók.
Jogorvoslat
11. § (1) A kivándorlást, a bevándorlást elutasító, továbbá a kivándorlási jogosultság bejegyzését, a bevándorlási engedélyt, illetve az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolványt visszavonó határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(2) A másodfokú államigazgatási határozat közlésétől számított harminc napon belül a kérelmező kérheti annak bírósági felülvizsgálatát.
(3) A bíróság a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül, nem peres eljárásban, népi ülnökök közreműködésével, szükség esetén a felek meghallgatásával határoz. Ha a kérelemnek helyt ad, hatályon kívül helyezi az államigazgatási szerv határozatát, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja. A bíróság a döntésről a kérelmezőt és az államigazgatási szervet egyidejűleg értesíti. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.
Záró rendelkezés
12. § Az e törvényben nem szabályozott eljárási kérdésekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény, valamint a külföldre utazásról és az útlevélről, illetőleg a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló jogszabályok az irányadók.
13. § Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben megállapítsa:
a) a kivándorlási, hazatérési és a bevándorlási ügyekben eljáró szerveket, az eljárás rendjét,
b) az e törvény szerinti formanyomtatványok tartalmi előírásait és mellékleteit,
c) a külügyminiszterrel egyetértésben a külképviseletek kivándorlással, hazatéréssel és bevándorlással kapcsolatos feladatait.
14. § Ez a törvény 1990. január hó 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
15. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti: a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. tvr. 7. §-a és 8. §-ának (2) bekezdése, a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. tvr. végrehajtására kiadott 7/1982. (VIII. 26.) BM rendelet 14., 15. és a 16. §-ai, valamint mellékletének 9. és 13—16. pontjai.
Dr. Szűrös Mátyás s. k.,
az Országgyűlés elnöke
Tomán Károlyné s. k.,
az Országgyűlés jegyzője
Balogh László s. k.,
az Országgyűlés jegyzője
A törvényt az Országgyűlés az 1989. szeptember 26-ai ülésén fogadta el. A kihirdetés napja: 1989. október 19.
