Kifejezéskereső
1989. évi XXIX. TÖRVÉNY
a kivándorlásról1
Az Országgyűlés a ki- és bevándorlással kapcsolatos emberi jogok érvényesülése érdekében — az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban — a következő törvényt alkotja.
Alapvető rendelkezések
1. § (1) A magyar állampolgár alapvető joga, hogy lakóhelyét szabadon megválassza, Magyarországról kivándoroljon és oda visszatérjen. E jogok csak kivételesen az e törvényben meghatározott esetekben korlátozhatók, és gyakorlásuk az e törvényben előírtakon, valamint az e törvénnyel egyidejűleg hatályba lépő külön törvényben meghatározott mértékű illetéken kívül további anyagi feltételhez nem köthető.
(2)2
Kivándorlás
2. § (1) A kivándorlási szándékot formanyomtatványon, személyesen kell bejelenteni az elbírálásra jogosult szervnél, illetve külföldön a magyar külképviseleten. Kiskorú ügyében csak a törvényes képviselője járhat el.
(2) A kivándorlási szándék bejelentéséhez mellékelni kell:
a) a nyilatkozatot arról, hogy a kivándorlónak van-e köztartozása,
b) a honvédelmi miniszter hozzájárulását a katonai szolgálatot teljesítő hadköteles esetében,
c) a bírósági határozatot vagy a gyámhatóság szülői jognyilatkozatot jóváhagyó határozatát cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy esetében, kivéve ha a kiskorú mindkét szülőjével vándorol ki,
d) a gyámhatóság hozzájárulását, ha a kivándorlónak cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes gyermeke vagy örökbefogadottja marad itthon.
(3) Ha a kivándorlásnak törvényi akadálya nincs, erről a bejelentő írásban értesítést kap.
(4) A kivándorlás törvényi akadályát és a korlátozás időtartamát határozatban kell közölni.
3. § (1) A kivándorlási jogosultságot az útlevélbe kell bejegyezni.
(2) A bejegyzés feltételei:
a) érvényes útlevél,
b) lakcímkijelentés,
c) a lakóhely szerint illetékes rendőrkapitányság igazolása a személyi igazolvány átadásáról,
d) hadköteles esetén a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság igazolása arról, hogy a hadköteles a kivándorlási szándékát bejelentette,
e) az illetékes tanács, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, a társadalombiztosítási igazgatási szerv harminc napnál nem régebbi igazolása arról, hogy nincs tartozása, vagy fennálló tartozásának megfizetését arra alkalmas módon biztosította.
(3) Nem lehet a kivándorlási jogosultságot bejegyezni, ha a kivándorlásnak törvényi akadálya van, illetőleg a bejegyzett jogosultságot vissza kell vonni, ha a kivándorlásnak időközben törvényi akadálya keletkezett.
(4) A kivándorlási jogosultság bejegyzésének megtagadását, illetve a bejegyzett jogosultság visszavonását határozatban kell közölni.
4. § (1) Nem vándorolhat ki:
a) a büntetőeljárás befejezéséig az, akivel szemben olyan szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt van büntetőeljárás folyamatban, amelyre a törvény három évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel,
b) a büntetésének letöltéséig, illetve végrehajthatósága megszűnéséig az, akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek,
c)3 az, akinek köztartozása van – adó, társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás – amíg azt nem fizette ki vagy a megfizetését nem biztosította,
d) a katonai szolgálatot teljesítő hadköteles, akinek e célból a külföldre távozásához a honvédelmi miniszter nem járult hozzá,
e) az a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, akinek e célból a külföldre távozásához a bíróság nem járult hozzá vagy a gyámhatóság a szülői jognyilatkozatot nem hagyta jóvá, kivéve, ha a kiskorú mindkét szülőjével vándorol ki,
f) az, aki itthon maradó cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes gyermeke vagy örökbefogadottja tartásáról megfelelően nem gondoskodott.
(2) Nem vándorolhat ki az sem, aki olyan államtitok birtokában van, amelynek védelméhez különösen fontos nemzetbiztonsági érdek fűződik. Ez a korlátozás az államtitok birtoklása megszűnésétől számított három évig tartható fenn. A kivándorlásban emiatt korlátozott a határozat közlését követően kérheti a különösen fontos nemzetbiztonsági érdek fennállásának felülvizsgálatát a titok minősítőjétől.
Hazatérés
5. § (1) E törvény biztosítja minden külföldön élő magyar állampolgárnak azt a jogát, hogy bármikor hazatérhessen. Ez a jog nem korlátozható.
(2) Aki érvényes magyar útlevéllel nem rendelkezik és haza kíván térni, ehhez útlevelet a magyar külképviseleten igényelhet. Ha a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvény szerint részére útlevél nem adható, akkor őt hazatérési igazolvánnyal kell ellátni.
(3) A külföldről hazatért magyar állampolgárnak a szükséges okmányok beszerzése érdekében hazatérését követő harminc napon belül jelentkeznie kell a jövőbeni lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon.
Bevándorlás
6–10. §4
Jogorvoslat
11. § (1)5 A kivándorlást, továbbá a kivándorlási jogosultság bejegyzését visszavonó határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(2) A másodfokú államigazgatási határozat közlésétől számított harminc napon belül a kérelmező kérheti annak bírósági felülvizsgálatát.
(3)6 A bíróság a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül, nem peres eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatásával határoz. Ha a kérelemnek helyt ad, hatályon kívül helyezi az államigazgatási szerv határozatát, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja. A bíróság a döntésről a kérelmezőt és az államigazgatási szervet egyidejűleg értesíti. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.
Záró rendelkezés
12. § Az e törvényben nem szabályozott eljárási kérdésekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény, valamint a külföldre utazásról és az útlevélről, illetőleg a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló jogszabályok az irányadók.
13. § Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben megállapítsa:7
a)8 a kivándorlási, hazatérési ügyekben eljáró szerveket, az eljárás rendjét,
b) az e törvény szerinti formanyomtatványok tartalmi előírásait és mellékleteit,
c)9 a külügyminiszterrel egyetértésben a külképviseletek kivándorlással, hazatéréssel kapcsolatos feladatait.
14. § Ez a törvény 1990. január hó 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
15. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti: a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. tvr. 7. §-a és 8. §-ának (2) bekezdése, a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. tvr. végrehajtására kiadott 7/1982. (VIII. 26.) BM rendelet 14., 15. és a 16. §-ai, valamint mellékletének 9. és 13—16. pontjai.
A törvényt az Országgyűlés az 1989. szeptember 26-i ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 1989. október 19. A címből a „bevándorlásról” szóló szövegrészt az 1994: XXXIV. törvény 103. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. A törvényt utóbb az 1998: XII. törvény 34. §-ának b) pontja hatályon kívül helyezte, 1998. szeptember 1. napjával.
Az 1. § (2) bekezdését az 1994: XXXIV. törvény 103. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte.
A 4. § (1) bekezdésének c) pontja az 1996: LXXXVIII. törvény 10. §-ával megállapított szöveg.
A 6–10.§-t az 1994: XXXIV. törvény 103.§-a (2) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.
A 11.§ (1) bekezdéséből a „bevándorlást elutasító”, valamint „a bevándorlási engedélyt, illetve állandó tartózkodásra jogosító igazolvány” szövegrészt az 1994: XXXIV. törvény 103. §-a (2) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.
A 11. § (3) bekezdéséből a „népi ülnökök közreműködésével” szövegrészt az 1990: LXXXV. törvény 7. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezte.
Végrehajtására lásd a 12/1989. (XII. 29.) BM rendeletet.
A 13.§ a) pontjában "a bevándorlási" szövegrészt az 1994: XXXIV. törvény 103.§-a (2) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.
A 13. § c) pontjában a „bevándorlással” szövegrészt az 1994: XXXIV. törvény 103.§-a (2) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.