Kifejezéskereső
30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelet
az orvosi, a klinikai szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális tevékenység gyakorlásáról
Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: törvény) 69. §-ának (2) bekezdésében és 72. §-ában, valamint a törvény végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről rendelkező módosított 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 33. §-ában foglalt felhatalmazás alapján — a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterrel, az igazságügyminiszterrel, valamint az érdekelt szakszervezetekkel és a Magyar Orvosi Kamarával egyetértésben — a következőket rendelem:
1. § Orvosi oklevélhez, klinikai szakpszichológusi és klinikai gyermekszakpszichológusi (továbbiakban: szakpszichológus) valamint egyéb egészségügyi és szociális képesítéshez kötött egészségügyi és szociális szolgáltató tevékenység
a) az állami egészségügyi szolgálatban munkaviszony,
b) a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél szolgálati viszony vagy munkaviszony,
c) orvosi magángyakorlat, valamint egyéb egészségügyi és szociális magántevékenység,
d) bármely természetes, jogi személynél — ideértve ezek jogi személyiség nélküli társaságait (a továbbiakban együtt: egyéni vagy társas vállalkozó) — létesített munkaviszony vagy tagsági viszony keretében végezhető.
I.
AZ ORVOSI MAGÁNGYAKORLAT
Az orvosi magángyakorlat feltételei
2. § (1) Orvosi magángyakorlat folytatásához engedély szükséges.
(2) Az orvosi magángyakorlatra az az orvos, fogorvos (a továbbiakban együtt: orvos) jogosult, aki
a) az orvosok országos nyilvántartásában szerepel;
b) nem áll a bíróság jogerős határozata folytán a foglalkozástól eltiltás, az egészségügyi szervek jogerős határozata folytán az orvosi tevékenységtől eltiltás vagy jogerős fegyelmi határozat alapján az orvosi tevékenységtől, illetőleg az orvosi magángyakorlattól eltiltás fegyelmi büntetés hatálya alatt;
c) magánrendelőt tart fenn vagy bérel és az e célra szolgáló helyiség, valamint annak berendezése, felszerelése és azok elhelyezése megfelel a közegészségügyi és a szakmai követelményeknek;
d) a gyakorolni kívánt szakterületen szakorvosi képesítéssel (további képesítéssel) rendelkezik, feltéve, hogy a kérelem időpontjában is e szakterületen dolgozik vagy a szakma elhagyása óta három év még nem telt el.
(3) Ha az orvos több mint három éve nem fejt ki a (2) bekezdés d) pontjának megfelelő orvosi tevékenységet, orvosi magángyakorlatra akkor jogosult, ha rendelkezik az Orvostovábbképző Egyetem által szervezett vizsgaköteles továbbképzésről szóló igazolással.
3. § (1) Magángyakorlat csak a szakorvosi képesítésről szóló rendelkezésekben meghatározott szakorvosi tevékenységre engedélyezhető.
(2) A fegyveres erők tényleges és a fegyveres testületek hivatásos állományába tartozó orvos, továbbá a fegyveres erőknél, valamint a fegyveres testületeknél orvosi diplomához kötött munkakörben, teljes munkaidőben foglalkoztatott orvos részére magángyakorlatra szóló engedély a 2. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén is csak az alkalmazás szerint illetékes minisztérium hozzájárulásával adható.
Az orvosi magángyakorlat engedélyezése
4. § (1) Az orvosi magángyakorlat engedélyezésére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell az orvos személyi adatait, orvosi diplomájának, valamint a szakorvosi oklevelének számát és keltét, az orvosok országos nyilvántartásába való felvételéről kiállított igazolványának számát, továbbá a magánrendelő helyét és a tervezett rendelési időt.
(2) A kérelemhez csatolni kell:
a) a fegyveres erőknél vagy a fegyveres testületeknél szolgálati, illetve munkaviszonyban álló orvos esetében a 3. § (2) bekezdésében előírt hozzájárulást,
b) a 2. § (2) bekezdésének d) pontjában foglaltak igazolását,
c) ha a kérelmező nyugdíjas, az erre vonatkozó igazolást,
d) a területileg illetékes állami közegészségügyi-járványügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) szakhatósági hozzájárulását a magánrendelő céljára szolgáló helyiség, valamint annak berendezése, illetve azok elhelyezése közegészségügyi követelményeknek való megfelelőségéről;
e) a területileg és szakma szerint illetékes városi, ennek hiányában megyei (fővárosi) felügyelő szakfőorvos (a továbbiakban: szakfőorvos) — a szakfőorvos magángyakorlata esetén a szakma szerint illetékes országos intézet vezetőjének — az Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézet által kiadott felszerelési jegyzék alapján kialakított véleményét arról, hogy a magánrendelő céljára szolgáló helyiség, valamint annak berendezése és felszerelése megfelel a szakmai követelményeknek és a gyakorolni kívánt tevékenységnek,
f) három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt.
5. § (1) Az orvosi magángyakorlat engedélyezése, illetve a tevékenység megszüntetésére kötelezés a községi, nagyközségi tanács végrehajtó bizottság szakigazgatási szerve, a városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottság egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, valamint a megyei városi hivatal (a továbbiakban együtt: helyi egészségügyi szakigazgatási szerv) hatáskörébe tartozik.
(2) A magángyakorlat folytatására a 2. és 3. §-ban foglalt feltételek megléte esetén engedélyt ad a helyi egészségügyi szakigazgatási szerv.
(3) A magángyakorlatra jogosító engedéllyel rendelkező orvos e tevékenységét csak azt követően kezdheti meg, hogy a külön jogszabály rendelkezése alapján kötött felelősségbiztosítási szerződését a helyi egészségügyi szakigazgatási szervnek bemutatta.
6. § (1) Ha az orvos más községben, városban vagy fővárosi kerületben is kíván orvosi magángyakorlatot folytatni, ezt a magánrendelő helye szerint illetékes helyi egészségügyi szakigazgatási szerv engedélyezi. A szakigazgatási szerv ilyen esetben csak azt vizsgálja, hogy a magánrendelés céljára szolgáló helyiség, valamint annak berendezése, felszerelése és azok elhelyezése megfelel-e a közegészségügyi és a szakmai követelményeknek, illetve a gyakorolni kívánt tevékenységnek.
(2) Két vagy több orvos közösen is fenntarthat magánrendelőt. Ez esetben a 2. és 3. §-ban előírt feltételekkel valamennyi orvosnak rendelkeznie kell.
7. § Az orvos a magángyakorlat 30 napot meghaladó időtartamú szüneteltetését köteles a helyi egészségügyi szakigazgatási szervnek bejelenteni.
8. § (1) A magángyakorlatra adott engedélyekről a helyi egészségügyi szakigazgatási szerv nyilvántartást vezet.
(2) A helyi egészségügyi szakigazgatási szerv az orvosi magángyakorlatot engedélyező határozatát (engedélyét) megküldi a megyei egészségügyi szakigazgatási szervnek, az illetékes adóhatóságnak, a felügyelőségnek, a szakfőorvosnak, valamint az orvosok országos nyilvántartásának, továbbá, ha az orvos munkaviszonyban áll, munkáltatójának.
9. § Az orvos magánrendelőjének megjelölésére a kapubejárat és a lakásának bejárata mellett címtáblát helyez el. A címtáblán az orvos nevét, szakorvosi képesítését, a rendelő helyének közelebbi megjelölését (emelet, ajtó) és a rendelési időt kell feltüntetni.
Az orvosi magángyakorlat megszűnése
10. § (1) Az orvos a magángyakorlat megszüntetését a helyi egészségügyi szakigazgatási szervnek — a magángyakorlatra kapott engedély egyidejű visszaadásával — köteles 30 napon belül írásban bejelenteni.
(2) Az orvos köteles a magángyakorlatát megszüntetni, és ezt a körülményt a magángyakorlatra adott engedély egyidejű visszaadása mellett az engedélyező szervnek 30 napon belül bejelenteni, ha
a) az orvosok országos nyilvántartásából törölték,
b) a bíróság jogerős határozatával a foglalkozásától, az egészségügyi szerv az orvosi tevékenységtől eltiltotta, illetőleg jogerős fegyelmi határozattal az orvosi tevékenységtől vagy az orvosi magángyakorlattól eltiltották.
11. § (1) A helyi egészségügyi szakigazgatási szerv kötelezi az orvost a magángyakorlat megszüntetésére a 10. § (2) bekezdésében foglaltak esetén, továbbá ha
a) az orvosi magánrendelő céljára szolgáló helyiség, annak berendezése, felszerelése, illetőleg azok elhelyezése nem felel meg a közegészségügyi és a szakmai követelményeknek, és az orvos az észlelt hiányosságokat a helyi egészségügyi szakigazgatási szerv által megadott határidőn belül nem szüntette meg,
b) az orvos a magángyakorlatát nem az engedélyben foglaltaknak megfelelően folytatja,
c) az orvos a továbbképzésben való részvételt elmulasztotta és a magángyakorlatát nem szünetelteti.
(2) A helyi egészségügyi szakigazgatási szerv a magángyakorlat megszüntetésére kötelezheti az orvost, ha a szakfőorvos véleménye szerint az orvos tevékenysége nem felel meg a szakmai szabályoknak.
Az orvosi magángyakorlat ellenőrzése
12. § (1) A felügyelőség és a szakfőorvos évente legalább egyszer ellenőrzi az orvosi magángyakorlat keretében végzett tevékenységet. Az ellenőrzés során a felügyelőség megvizsgálja, hogy a rendelő berendezése és felszerelése megfelel-e a közegészségügyi követelményeknek. A rendelő berendezését és felszerelését szakmai szempontból a szakfőorvos vizsgálja meg; vizsgálata kiterjed a szakmai dokumentációra és arra is, hogy az orvos tevékenysége megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, szakmai követelményeknek. Az ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell felvenni.
(2) Az orvosi magángyakorlatnak az (1) bekezdésben nem említett egészségügyi hatóság ellenőrzését — évente legalább egyszer — a helyi egészségügyi szakigazgatási szerv végzi. Ellenőrzése kiterjed arra is, hogy az (1) bekezdésben előírt szakmai vizsgálatok megtörténtek-e.
A magángyakorlatot folytató orvos továbbképzése
13. § (1) A magángyakorlatot folytató orvos továbbképzésére az állami egészségügyi szolgálat alkalmazottaira előírt rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) A továbbképzésben való részvétel elmulasztása esetén az orvosnak a magángyakorlatát a kötelezettség teljesítéséig szüneteltetnie kell.
Az orvosi magángyakorlat keretében nyújtott ellátással kapcsolatos rendelkezések
14. § (1) Az orvos a magángyakorlata keretében csak az engedélyben meghatározott tevékenységet végezhet.
(2) A magángyakorlat keretében is el kell végezni az elsősegélynyújtó és életmentő beavatkozásokat. E tevékenységekért térítés nem igényelhető.
15. § (1) Ha a kórisme vagy a gyógymód megállapításához a magánorvos rendelőjében el nem végezhető laboratóriumi vagy röntgenvizsgálat, illetve egyéb szakorvosi vizsgálat szükséges, az orvos a beteget a szükséges vizsgálatok elvégzése végett magánorvosi rendelvénnyel járóbeteg szakrendelésre utalja. Ezekért a vizsgálatokért az orvos a vizsgálatot végző állami egészségügyi intézménnyel kötött megállapodás alapján díjat fizet.
(2) Ha a beteg szakszerű vizsgálata vagy megfelelő gyógykezelése csak kórházban, illetve rendelőintézetben biztosítható, a beteget magánorvosi rendelvénnyel az ellátásra illetékes intézménybe kell utalni.
(3) Ha közvetlen életveszély áll fenn és az életveszély csak kórházban alkalmazható gyógymóddal hárítható el, az orvos a beteget azonna kórházba szállíttatja; a magánorvosi rendelvényen fel kell tüntetni a kórismét, és indokolni kell az azonnali felvétel szükségességét.
16. § (1) Az orvos állami alkalmazottként nem kezelhet magánbeteget, és nem részesítheti előnyben azt, akit a magángyakorlata keretében magánbetegként ellátott, illetőleg nem irányíthatja magánrendelőjébe az állami egészségügyi szolgálat keretében gyógykezelt beteget.
(2) Az orvos a magángyakorlata körében vizsgált és gyógykezelt betegnek orvosi leletet ad.
(3) A magángyakorlatot folytató orvosok egymással és az egészségügyi magántevékenységet folytató egészségügyi szakdolgozókkal a beteg jobb ellátása érdekében szakmailag együttműködhetnek.
17. § Az orvos a magángyakorlata körében gyógyszert, kábítószert és gyógyászati segédeszközt az erre vonatkozó külön jogszabályok szerint rendelhet; fogamzásgátló gyógyszer rendelésére a szülészet-nőgyógyászati szakképesítéssel rendelkező orvos jogosult.
A magángyakorlatot folytató orvos által vezetett nyilvántartások
18. § (1) Az orvosnak a magángyakorlata körében gyógykezelt betegről e rendelet mellékletének I. pontjában foglaltak szerinti nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásban szereplő — a betegekre vonatkozó — feljegyzéseket 10 évig meg kell őrizni.
(2) A pénztárkönyvben a beteg egészségügyi személyi lap számának mellett a vizsgálat, illetve a gyógykezelés napja, valamint a beteg által fizetett díj és a felszámított egyéb költség tüntetendő fel.
Az orvosi magángyakorlat keretében végzett tevékenység díjazása
19. § (1) Az orvos köteles az ellátásért fizetendő — általa megállapított — díjakról a beteget előzetesen tájékoztatni. Ennek érdekében feltűnő helyen kifüggeszti a vizsgálatokért, illetve orvosi beavatkozásokért fizetendő díjakat.
(2) A díjon felül az orvosi ellátással összefüggésben ténylegesen felmerült költségek és kiadások (gyógyszer stb.) is felszámíthatók. Az orvos a beteget e költségekről szintén köteles tájékoztatni.
Foglalkoztatás
20. § A magánrendelőben a magánszemély munkáltatóra vonatkozó szabályok szerint lehet alkalmazottat és egyéb személyt foglalkoztatni.
Adatszolgáltatási kötelezettség
21. § A jogszabályban előírt adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség a magángyakorlatot folytató orvosra is vonatkozik.
II.
A szakpszichológusi, az egyéb egészségügyi és szociális magántevékenység
22. § Szakpszichológusi, illetve egyéb egészségügyi és szociális magántevékenységet engedély alapján szakpszichológus, valamint egészségügyi és szociális szakdolgozó folytathat.
23. § (1) Magántevékenység végzésére az a szakpszichológus, egészségügyi és szociális szakdolgozó jogosult, aki
a) nem áll a bíróság jogerős határozata folytán a foglalkozástól eltiltás vagy jogerős fegyelmi határozat alapján a szakpszichológusi, egészségügyi és szociális magántevékenységtől eltiltás fegyelmi büntetés hatálya alatt,
b) a magántevékenységnek megfelelő szakképesítéssel rendelkezik,
c) a magántevékenység végzéséhez — amennyiben a tevékenységhez szükséges — megfelelő helyiséget tart fenn.
(2) A fegyveres erők tényleges és a fegyveres testületek hivatásos állományába tartozó szakpszichológus, egészségügyi (szociális) szakdolgozó, továbbá a fegyveres erőknél, valamint a fegyveres testületeknél egészségügyi (szociális) szakképesítéshez kötött munkakörben, teljes munkaidőben foglalkoztatott személy részére magántevékenységre szóló engedély a 3. § (2) bekezdésében előírtak szerint adható.
24. § (1) Magántevékenysége keretében a szakpszichológus, az egészségügyi és a szociális szakdolgozó minden olyan tevékenységet önállóan végezhet, amelyre képesítése feljogosítja, azaz, amelyet külön orvosi felhatalmazás vagy irányítás nélkül is elláthat.
(2) A szakpszichológus a rendelet mellékletének II. pontjában, az egészségügyi (szociális) szakdolgozó a rendelet mellékletének III. pontjában foglaltak szerint nyilvántartást köteles vezetni a magántevékenység során ellátott személyekről.
25. § (1) A helyi egészségügyi és szociális feladatot ellátó szakigazgatási szerv magántevékenység megszüntetésére kötelezi azt a szakpszichológust, illetőleg egészségügyi (szociális) szakdolgozót,
a) akit a bíróság jogerős határozatával a foglalkozástól, illetőleg egészségügyi szerv jogerős fegyelmi határozatával a szakpszichológusi, egészségügyi (szociális) magántevékenység folytatásától eltiltott;
b) akinek a magántevékenysége végzéséhez megfelelő helyiséget kell fenntartania, de annak berendezése, felszerelése, illetőleg azok elhelyezése nem felel meg a közegészségügyi és a szakmai követelményeknek, és az észlelt hiányosságokat a helyi egészségügyi és szociális feladatot ellátó szakigazgatási szerv által megadott határidőn belül nem szüntette meg,
c) aki a magántevékenységét nem az engedélyben foglaltaknak megfelelően folytatja,
d) aki a továbbképzésen való részvételét elmulasztotta és a magántevékenységét nem szünetelteti.
(2) A helyi egészségügyi és szociális feladatot ellátó szakigazgatási szerv a magántevékenység megszüntetésére kötelezheti a szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális magántevékenységet folytató személyt, ha a magántevékenység szakmai ellenőrzését végző szerv véleménye szerint a szakmai munkát — előzetes írásbeli figyelmeztetés ellenére — nem megfelelően végzi.
26. § A szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális magántevékenység engedélyezésére, ellenőrzésére, a tényleges költségek elszámolására, a pénztárkönyv vezetésére, az adatszolgáltatási kötelezettségre és a tevékenységet folytató továbbképzésére az orvosi magángyakorlatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A szakpszichológiai magántevékenységre kiadott engedélyekről az engedélyező szerv 30 napon belül értesíti a klinikai pszichológiai szakmai kollégiumot. A magántevékenység szakmai ellenőrzését a helyi egészségügyi és szociális feladatot ellátó szakigazgatási szerv — szakpszichológus esetében a klinikai pszichológiai szakmai kollégium által kijelölt szakpszichológus bevonásával — látja el.
27. § A korlátozott fogorvoslási tevékenység körében magántevékenységet az a vizsgázott fogász folytathat, aki a rendelet hatálybalépésekor a tevékenység végzésére jogosult.
III.
Az orvosi, a szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális tevékenység vállalkozás keretében történő kifejtése
28. § (1) Az orvos vállalkozóként akkor működhet, egyéni vagy társas vállalkozónál diagnosztikus és terápiás tevékenységet munkaviszony vagy tagsági viszony keretében önállóan akkor végezhet, ha a 2. § (2) bekezdésének a), b) és d) pontjában foglalt feltételeknek megfelel. Szakképesítéssel nem rendelkező orvos csak akkor alkalmazható, ha szakmai tevékenységének közvetlen irányítását az egyéni és társas vállalkozó megfelelő szakképesítéssel rendelkező dolgozója látja el.
(2) Az orvos vállalkozói tevékenységét, egyéni és társas vállalkozónál fennálló munkaviszonyának vagy tagsági viszonyának létesítését és megszüntetését a vállalkozó köteles a következő naptári hónap 5. napjáig a helyi egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervnek és az orvosok országos nyilvántartásának bejelenteni.
(3) A továbbképzésre, az orvos által nyújtott ellátásra, a vényűrlap használatára, az állami egészségügyi szolgálat intézményeibe való beutalásra, a tevékenység ellenőrzésére, a nyilvántartás vezetésére, a díjazásra és az adatszolgáltatási és a bejelentési kötelezettségre az orvosi magángyakorlatról szóló rendelkezéseket kell alkalmazni.
29. § (1) A szakpszichológus és az egészségyügyi szakdolgozó vállalkozóként akkor működhet, egyéni és társas vállalkozónál munkaviszonyt, illetve tagsági viszonyt akkor létesíthet, ha a 23. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelel.
(2) Az egészségügyi szakdolgozó az (1) bekezdésben megjelölt jogviszony keretében önállóan csak olyan tevékenységet végezhet, amelyhez az egészségügyi intézményekben sem szükséges orvosi felhatalmazás és irányítás.
IV.
Záró rendelkezések
30. § (1) Az orvosi magángyakorlatra a rendelet hatálybalépése előtt kiadott engedélyek 1990. december 31-ig érvényesek.
(2) A rendelet hatálybalépése előtt kiadott engedélyeket a helyi egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerv 1990. december 31. napjáig köteles felülvizsgálni; az engedélyt a (3) bekezdésben foglalt kivétellel visszavonja, ha a magángyakorlat nem felel meg a 2. és 3. §-ban előírt feltételeknek és az orvos a hiányzó feltételt nem pótolta, illetőleg az a helyi egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerv által megadott határidőn belül nem volt pótolható.
(3) Ha a hiányzó feltétel a szakorvosi képesítés, az orvos — a korábbi engedély fenntartásával — a jövőben csak általános orvosi magángyakorlatot folytathat.
31. § (1) Az az orvos, szakpszichológus és egyéb egészségügyi képesítésű személy, aki a rendelet hatálybalépésekor vállalkozóként működik, egyéni vagy társas vállalkozóval munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban áll, vállalkozói tevékenységét csak akkor folytathatja, ha a 28—29. §-ban foglalt feltételeknek megfelel.
(2) A rendelet hatálybalépésekor vállalkozóként működő, illetőleg vállalkozónál foglalkoztatott orvosokra vonatkozó bejelentési kötelezettséget [28. § (2) bekezdés] 30 napon belül kell teljesíteni.
32. § (1) Ez a rendelet 1990. január 1-jén lép hatályba; egyidejűleg az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló 11/1972. (VI. 30.) EüM rendelet 8. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a hatályát veszíti:
az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló 11/1972. (VI. 30.) EüM rendelet 17. §-a és a 39—50. §-ai,
az orvosi rendtartás végrehajtásával kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 1/1960. (Eü. K. jan. rk.) EüM utasítás, továbbá az azt módosító 61/1968. (Eü. K. 22.) EüM utasítás.
(3) Az orvosi magángyakorlat engedélyezésével kapcsolatos egyes eljárási szabályokról szóló 2930/1960. (Eü. K. 14.) EüM közleményt a minisztérium visszavonja.
Dr. Csehák Judit s. k.,
szociális és egészségügyi miniszter
Melléklet a 30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelethez
