Kifejezéskereső
Tartalomjegyzék
- Szerkezet
39/1989. (XII. 27.) OGY határozat
a lakásgazdálkodási rendszer reformjáról és az 1990. évi intézkedésekről1
Az Országgyűlés megvitatta a lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi lakásügyi intézkedésekre kidolgozott javaslatot, s a következő határozatot hozza:
1. Megállapítja, hogy a lakásgazdálkodás jelenlegi rendszere nem működik megfelelően, társadalmi méretű feszültségek jellemzik, ezért halaszthatatlan annak reformja.
2. A lakásgazdálkodási rendszer reformjára bemutatott stratégiai változatok közül az ,,A'' alternatívának megfelelő változatot támogatja, amely a jelenlegi lakáspolitikai elvekre épülve a lakásgazdálkodási rendszer fokozatos átalakítását tűzi ki célul.
3. a) Szükségesnek tartja a lakásgazdálkodási reform első lépéseként a bérlakásszektor átalakításának 1990. évi megkezdését, s támogatja a Kormánynak azt a javaslatát, hogy az állami bérlakások a jövő évben önkormányzati tulajdonba kerüljenek. Az önkormányzatok saját hatáskörükben döntsék el a bérlakások értékesítésének ütemét, feltételeit, az ingatlankezelés módját és szervezetét, a bérbeadók és a bérlők jogait, kötelezettségeit, illetve a lakbérek mértékét. Az önkormányzati tulajdon bevezetésével egyidőben az ingatlankezelő szervezetek államigazgatási felügyelete azonnal szűnjön meg, a vállalatok szolgáltató szervezetekké alakuljanak át.
b) Indokoltnak tartja, hogy az új bérleti rendszer főbb elveire 1990. február végéig a Kormány adjon ki irányelveket. Szükségesnek tartja, hogy a bérlakások bérlőszövetkezeti tulajdonba, illetve bérlőközösségi kezelésbe vétele mielőbb megkezdődjön.
c) A Kormány a bérlakások használati feltételeinek megváltoztatásánál vegye figyelembe:
— 1990. január 1-től a lakáson belüli berendezési tárgyak, burkolatok cseréjének, valamint a lakossági kezdeményezésű korszerűsítések költségeit a komfortfokozatot növelő korszerűsítések kivételével teljes egészében a bérlők viseljék,
— 1990. január 1-től módosuljon a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használata és bérleti díja. A meglévő szerződések esetén a bérleti díjak 1990-ben legfeljebb 100%-kal növekedhetnek. az új szerződéseknél a bérleti díj a bérbeadó és a bérlő szabad megállapodása alapján kerül meghatározásra. A bérleti díjak emeléséből származó többletbevételek a tanácsok2 bérlakásfenntartásra szolgáló forrásait növeljék,
— 1990. február 1-től olyan szabályozás érvényesüljön, amely szerint a lakásbérlők a lakbéren felül víz-, csatornahasználati díjat fizessenek. (Ennek mértéke átlagosan havi 150—250 Ft.) Felhívja a Kormány figyelmét, hogy rövid időn belül meg kell oldani a vízfogyasztás házankénti, majd lakásonkénti fogyasztásmérését, és a fogyasztással arányos díjfizetést.
4. Tudomásul veszi, hogy a bérlakások fenntartását a költségvetés 1990-ben 3,7 Mrd Ft-tal — elsősorban az elmaradt felújítások pótlása miatt — támogatja. Egyetért azzal, hogy — a lakosság terhelhetőségét figyelembevéve — a Kormány a lakbéreket 1990. február 1-től átlagosan 35%-kal növelje. Mivel a bérlakások folyamatos fenntartásához ennél nagyobb mérték lenne szükséges, indokolt, hogy a Kormány forráskiesés pótlásának lehetőségét vizsgálja meg.
5. A lakbéremelést differenciáltan kell végrehajtani. A személyi tulajdonban lévő kötöttbérű lakások lakbérét 1990-ben a tulajdonosok a tanácsi lakásokra megállapított komfortfokozat alapján differenciált lakbérek kétszeresére emelhetik. 1992-től a szabad megállapodás elve érvényesüljön.
6. A Kormány a lakbéremeléssel egyidőben vezessen be egységes lakbértámogatási rendszert, a lakásbérlők családi jövedelmük és eltartottak száma alapján differenciált támogatást kapjanak. E támogatással el kell érni, hogy a három- és többgyermekesek, a súlyos testi fogyatékosok, valamint a 4300 Ft/fő alatti nettó jövedelmű családok és a 70 éven felüli nyugdíjasok közül azok, akiknek a nyugdíja a létminimum háromszorosát nem éri el, terhei ne, a többi család kiadásai pedig a családok teherviselő képességével arányos mértékben növekedjen. A kompenzáció a társadalmilag elfogadható lakásnagyságig terjedhet.3
7. A tanácsi bérlakások értékesítésének bürokratikus szabályait meg kell szüntetni. A helyi tanácsok (önkormányzatok) tekintsék át a kezelésükben (tulajdonukban) lévő bérlakásokat, a lakásgazdálkodási érdeküket, a várospolitikai célokat, valamint a lakosság vásárlási szándékait és ezeket együttesen mérlegelve jelöljék ki az eladható épületeket. Ezeket az értékesítés előkészítésére adják át a lebonyolítást végző szervezeteknek (vagyonkezelő irodák, ingatlankezelő közvetítő szervezetek, bankok stb.). Az értékesítési árat a lakások értékével arányosan, a forgalmi értéknek megfelelően alakítsák ki, figyelembe véve a lakottság miatti kedvezményt is. A vagyonkezelő szervezeteket érdekeltté kell tenni abban, hogy a rendelkezésükre álló lakásokat minél gyorsabban a tényleges forgalmi értéken adják el, s az értékesítésből befolyó összeg szolgáljon a lakóház fenntartási források növelésére, új bérlakások építésére, valamint a fiatalok lakástámogatására. Az önkormányzati tulajdon létrehozását követően az értékesítés feltételeit, a településfejlesztéssel való összehangolás követelményeit ne központi szabályok, hanem a helyi önkormányzatok határozzák meg, de a lakosság által kezdeményezett (folyamatban lévő) értékesítésre a jelenlegi rendelkezéseket kell alkalmazni.
8. Az állami lakáskölcsön utáni adóból eredő többletterhek részbeni ellensúlyozása érdekében egységes, a lakbértámogatáshoz hasonló támogatási rendszert kell bevezetni. Szükséges a fiatal lakásnélküli családok lakásszerzését egyszeri, 150 E Ft támogatással segíteni.
9. Szükségesnek tartja a szociálpolitikai kedvezmény és a törlesztési támogatási rendszer fenntartását. tudomásul veszi, hogy a Kormány korlátozza a kiemelt törlesztési támogatás többszöri igénybevételét, és azt, hogy a szociálpolitikai kezdvezményben már részesült családok ugyanazon gyermek után ismételt támogatást vehessenek igénybe. Ajánlja a Kormánynak annak vizsgálatát, hogy a szociálpolitikai kedvezményt a magánforgalmú lakásvásárlásokhoz is igénybe lehessen venni.
10. A kedvezményes kamatozású kölcsönök rendkívüli törlesztési lehetősége továbbra is maradjon fenn, s ehhez a Kormány alakítson ki ösztönző kedvezményrendszert.
11. Az Országgyűlés felhatalmazza a Minisztertanácsot, hogy az e határozat végrehajtásához szükséges jogszabályokat adja ki.
12. Felhívja a Kormány figyelmét, hogy
a) a lakbéremelés, valamint a kedvezményes kamatozású hitelek feltételeinek szigorításával egyidejűleg a fokozódó társadalmi igény miatt a láthatatlan jövedelmek adóztatásának szigorítására, s az illegális devizapiac működésének felszámolására hozzon hathatós intézkedéseket,
b) a településeken lévő üres lakások hasznosítása érdekében a helyi tanácsok bevonásával hozzon olyan gazdaságpolitikai döntéseket, hogy az üresen álló lakásállomány mielőbb hasznosuljon,
c) kezdeményezze olyan speciális lakásépítési formák elterjesztését, amely az alacsony jövedelműek, fiatalok gyorsabb lakáshozjutását segíti.
Az Országgyülés a határozatot az 1989. december 23-ai ülésén fogadta el. Végrehajtására lásd az 1064/1990. (IV. 5.) MT határozatot. Utóbb a rendeletet az 1993: LXXVIII. törvény hatályon kivül helyezte.
Lásd a helyi önkormányzatokról szóló 1990: LXV. törvényt.
Lásd a 19/1990. (I. 31.) MT és a 41/1990. (III. 6.) MT rendeletet.
Változott rendelkezések
- Másolás a vágólapra
- Nyomtatás