1989. évi XL. törvény

1. § E törvény értelmében általános forgalmiadó-köteles:

2. § E törvény alkalmazásában belföld a Magyar Köztársaság területe, a vámszabad terület kivételével. A vámszabad terület az általános forgalmi adó (a továbbiakban: adó) szempontjából külföldnek minősül.

3. § (1) E törvény alkalmazásában adóalany:

(2) A társasház és a társas nyaraló csak a közös használatú ingatlanrészek az (1) bekezdés b) pontja szerinti hasznosítása esetén minősül adóalanynak.

(3) Nem adóalany az, aki kizárólag tárgyi adómentes (14. §) szolgáltatást nyújt.

(4) Nem minősül saját néven folytatott értékesítésnek, ha azt munkaviszony, munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony, vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, amelyben a teljesítés a megbízó felelősségére és az általa megállapított feltételek szerint történik.

(5) A külföldi székhelyű vállalkozó akkor minősül adóalanynak, ha belföldön telephelyet létesítve egy naptári évben összesen legalább 3 hónapig végez értékesítést.

4. § (1) Az adót — a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel — az adóalany köteles megfizetni.

(2) Külkereskedelmi áruforgalom keretében történő termékimport esetén az adót a termék első belföldi tulajdonosa, egyéb termékimport esetén pedig a vámkezelést kérő fizeti meg.

(3) A (2) bekezdés alkalmazása szempontjából a vámkezelést kérővel egy tekintet alá esik:

5. § (1) Kizárólag a beszerzéseit terhelő adó visszaigénylése szempontjából tartozik e törvény hatálya alá:

(2) Az (1) bekezdés a)—e) pontjai szerinti adóvisszaigénylés részletes szabályait e törvény III. fejezete, az f)—h) pontokban felsorolt esetekben pedig a Minisztertanács rendeletei állapítják meg.

6. § (1) Termékértékesítés: a termék tulajdonjogának vagy kezelői jogának ellenérték fejében történő átruházása.

(2) Termék — ha e törvény másként nem rendelkezik — a Központi Statisztikai Hivatal, (a továbbiakban: KSH) Ipari Termékek Jegyzékébe (ITJ), Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékébe (METJ), Vízgazdálkodási Termékek Jegyzékébe (VTJ), Számítástechnika-alkalmazási Termékek Jegyzékébe (SZATJ), valamint Építmény Jegyzékébe (ÉJ) besorolt dolog.

(3) A beruházást megbízási szerződés alapján lebonyolító, a beruházás pénzeszközei felett is rendelkező adóalany a megbízás tárgyát képező beruházás tekintetében vevőnek és eladónak is minősül.

7. § (1) Szolgáltatásnyújtás: a KSH Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzékébe (SZTJ) besorolt tevékenységnek ellenérték fejében történő teljesítése, ha e törvény másként nem rendelkezik.

(2) Azt az adóalanyt, aki — az idegenforgalmi szolgáltatás (SZTJ 507—7) kivételével — a saját nevében, de más javára szolgáltatást közvetít — ideértve a szellemi alkotásokhoz fűződő és más vagyoni jogok forgalmazását is —, egyidejűleg a szolgáltatás igénybevevőjének és nyújtójának is kell tekinteni (közvetített szolgáltatás).

(3) A termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás a továbbiakban együtt: értékesítés.

8. § (1) Az értékesítéssel egy tekintet alá esik a részszámlával igazolt részteljesítés is.

(2) Értékesítés továbbá terméknek, vagy szolgáltatásnak:

9. § Nem minősül értékesítésnek a terméknek, vagy a szolgáltatásnak:

10. § (1) Termékimport: a terméknek külföldről belföldre történő behozatala.

(2) A termékimporttal egy tekintet alá esik a külföldi által adóalany részére belföldön teljesített termékértékesítés is.

(3) Nem minősül importált terméknek:

11. § Szolgáltatás import: a külföldi által belföldön teljesített szolgáltatás. A szolgáltatásnyújtás akkor minősül belföldön teljesítettnek, ha a szolgáltatás teljesítésének helye a 19. § szerint belföld.

12. § (1) Termékexport: a terméknek külkereskedelmi áruforgalomban — végleges rendeltetéssel — külföldre történő kivitele.

(2) A termékexporttal egy tekintet alá esik a külföldi részére belföldön teljesített termékértékesítés is, ha az — a külföldi erre vonatkozó írásos nyilatkozata alapján — igazoltan belföldi értékesítése teljesítéséhez kapcsolódik.

13. § Szolgáltatás export: az adóalany által külföldön teljesített szolgáltatásnyújtás. A szolgáltatásnyújtás akkor minősül külföldön teljesítettnek, ha a szolgáltatás teljesítésének helye a 19. § szerint külföld.

14. § Mentes az adó alól:

15. § (1) Az adóalanyt — választása szerint — adómentesség illeti meg, ha az értékesítéséért mind a tárgyévet megelőző évben kapott, mind pedig a tárgyévben — az adóalany szerint — várható ellenérték évenként számított összege vendéglátóipari (SZTJ 507—51, 52) és bolti kiskereskedelmi (SZTJ 507—4-ből) értékesítés esetén az 1 000 000 forintot, egyéb értékesítés esetén pedig a 300 000 forintot nem haladja meg.

(2) Az az adóalany, aki vendéglátóipari és bolti kiskereskedelmi valamint egyéb értékesítést egyaránt végez, az adómentességet akkor választhatja, ha az összes értékesítés évenként számított ellenértéke az 1 000 000 forintot nem haladja meg.

(3) Az értékesítést évközben megkezdő adóalany akkor választhatja az alanyi adómentességet, ha az értékesítésének — az adóalany szerint — várható ellenértéke az (1), illetőleg a (2) bekezdés szerinti összeghatárok időarányos részét nem haladja meg.

(4) Vendéglátóipari értékesítésnek minősül a cukrász által saját előállítású terméknek nyílt árusítású helyen történő értékesítése is.

16. § Az adómentességre jogosító értékhatár évközi túllépése esetén az adómentesség az értékhatár túllépésének időpontjában megszűnik. Az adófizetési kötelezettség először annak az értékesítésnek a teljes ellenértéke után keletkezik, amellyel az adóalany az adómentes értékhatárt túllépte.

17. § (1) Az adóalanyt — választása szerint — adómentesség illeti meg, ha minden termékét vagy szolgáltatását tárgyi adómentes szolgáltatáshoz értékesíti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség a nem kizárólag adómentes szolgáltatáshoz történő első értékesítés időpontjában megszűnik. Az adófizetési kötelezettség először annak az értékesítésnek a teljes ellenértéke után keletkezik, amelyet az adóalany nem adómentes értékesítéshez teljesít.

18. § Az alanyi adómentesség nem terjed ki — a 10. § (2) bekezdése szerinti termékimport kivételével — a termékimportot terhelő adó megfizetésére.

19. § (1) Szolgáltatásnyújtás esetén — a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel — a teljesítés helye a szolgáltatást nyújtó székhelye vagy telephelye, székhely vagy telephely hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye.

(2) A 3. számú mellékletben felsorolt szolgáltatások teljesítési helyének az e mellékletben megjelölt helyet kell tekinteni.

(3) Áruszállítás (SZTJ 405-ből), szállítmányozás (SZTJ 405—72), valamint áruszállítással kapcsolatos kiegészítő tevékenység (SZTJ 405—79—01) esetén a teljesítés helyének a szolgáltatás tárgyát képező termék végleges rendeltetési helyét kell tekinteni. Ha azonban a termék végleges rendeltetési helye belföld és a szolgáltatás igénybevevője külföldi, akkor a teljesítés helyének a szolgáltatást igénybevevő székhelyét vagy telephelyét, székhely vagy telephely hiányában lakóhelyét vagy szokásos tartózkodási helyét kell tekinteni.

20. § (1) Az adófizetési kötelezettség azon a napon keletkezik:

(2) Annak az adóalanynak, aki a jogszabályban előírt könyvvezetési kötelezettségének pénzforgalmi szemléletben jogosult eleget tenni, az adófizetési kötelezettsége az ellenérték megfizetésének napján keletkezik. Az adóalany választása szerint alkalmazhatja a 20. § (1) bekezdés a) pontjában előírtakat is. A választott módszert azonban köteles nyilvántartási rendjében rögzíteni, és attól az adott adóévben nem térhet el.

(3) Folyamatosan teljesített szolgáltatás (például: a bérlet, az átalánydíjas javítási szerződés és a garancia átvállalási szerződés alapján nyújtott szolgáltatás) esetén, ha a felek teljesítési (részteljesítési) időpontban külön nem állapodtak meg, a teljesítés (részteljesítés) időpontjának az ellenérték megfizetése napját kell tekinteni.

(4) Ha az ellenérték megállapítása az arra jogosult vevő (felvásárló) minősítése alapján történik, akkor a teljesítés időpontjának azt a napot kell tekinteni, amelyen a minősítésről szóló bizonylat az értékesítőhöz megérkezett.

(5) Készpénzhelyettesítő eszközzel történő fizetés esetén az adófizetési kötelezettség azon a napon keletkezik, amelyen a készpénzhelyettesítő eszköz az adóalany birtokába kerül.

(6) Készpénzhelyettesítő-eszköz:

21. § (1) Az az adóalany, akinek adófizetési kötelezettsége a tárgyévet megelőző évben a 20. § (2) bekezdése szerint keletkezett, a tárgyévben pedig a 20. § (1) bekezdés a) pontja szerint keletkezik, a megelőző évben teljesített értékesítését terhelő adófizetési kötelezettségének csak tárgyév március 31. napjáig befolyt ellenérték tekintetében tehet eleget a 20. § (2) bekezdés szabályai szerint. A tárgyév március 31. napja után befolyó ellenértékkel kapcsolatos adófizetési kötelezettség március 31-én keletkezik.

(2) Azt az adóalanyt, akinek adófizetési kötelezettsége a tárgyévet megelőző évben a 20. § (1) bekezdés a) pontja szerint keletkezett, a tárgyévben pedig a 20. § (2) bekezdése szerint keletkezik, a megelőző évben teljesített értékesítésének a tárgyévben befolyt ellenértéke után adófizetési kötelezettség nem terheli.

22. § (1) Nem keletkezik adófizetési kötelezettség előleg, illetve foglaló átadásáról kiállított elismervény alapján.

(2) Az ellenérték előlegként kapott része után is a teljesítés időpontjában keletkezik az adófizetési kötelezettség.

23. § A 20. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott esetben, ha az értékesítés ellenértékét részletekben fizetik meg, az adófizetési kötelezettség a részlet megfizetésekor keletkezik.

24. § (1) Az adófizetési kötelezettség a belföldi forgalom számára történő vámkezelés időpontjában keletkezik:

(2) Egyéb import esetén — ideértve a rubel elszámolású külkereskedelmi áruforgalmon belüli termékimportot is, ha a termék első belföldi tulajdonosa alanyi adómentességben nem részesülő adóalany — az adófizetési kötelezettség a számla kézhezvételének, számla hiányában az ellenérték kiegyenlítésének időpontjában keletkezik. Ha a számla kézhezvétele vagy számla hiányában az ellenérték kiegyenlítésének időpontja megelőzi a termék belföldi rendeltetési helyére való érkezésének napját, az adófizetési kötelezettség ez utóbbi időpontban keletkezik.

25. § (1) Az adó alapja az értékesített terméknek vagy szolgáltatásnak az adó összegével csökkentett ellenértéke.

(2) A 8. § (2) bekezdésében meghatározott értékesítés esetén, továbbá, ha az ellenérték termék vagy szolgáltatás, az adó alapja az adóval csökkentett forgalmi érték. Forgalmi érték hiányában az adó alapja az adóval csökkentett, árképzési szabályok szerint kalkulált ár, vagy szokásos piaci ár.

26. § Gépipari termékek javítása (SZTJ 101—21), bútor és kárpitosipari termékek javítása (SZTJ 101—23—01—01), ékszerek és nemesfémből készült használati tárgyak javítása (SZTJ 101—29—01), hangszerjavítás (SZTJ 101—29—02), valamint játék- és sportszer javítás (SZTJ 101—29—03) esetén:

27. § (1) Az adó alapja a vámmal és vámkezelési díjjal növelt vámérték

(2) Rubel elszámolású, külkereskedelmi áruforgalomban megvalósuló termékimport esetén, ha a termék első belföldi tulajdonosa alanyi adómentességben nem részesülő adóalany, az adó alapja az elszámolt árkülönbözetekkel módosított határparitásos érték.

(3) A 10. § (2) bekezdése szerinti termékimport esetén az adó alapja a termékértékesítés ellenértéke.

(4) Szolgáltatásimport esetén az adó alapja a szolgáltatásnyújtás ellenértéke, csökkentve azzal az összeggel, amely részét képezi a termék vámértékének vagy határparitásos értékének.

28. § (1) Ha az adó alapjának meghatározásához szükséges érték külföldi fizetőeszközben kerül kifejezésre, akkor az adó alapjának meghatározásához az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában érvényes, hivatalos Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyamot kell alapul venni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:

29. § (1) Az adó mértéke az adóalap 25%-a, 15%-a, illetve ,,0''%-a. Az egyes termékek és szolgáltatások belföldi értékesítése, valamint importálása esetén fizetendő adó mértékét a 4. számú melléklet tartalmazza.

(2) Az adó mértéke 0%:

(3) Egyedi képző- és iparművészeti alkotásnak az egyedi alkotásként zsűrizett képző- és iparművészeti alkotás minősül. A szerző által történő közvetlen értékesítés az, amelynek lebonyolításában harmadik személy (pl.: családtag, alkalmazott, ügynök, megbízott, alkotóközösség) nem működik közre.

(4) Az adó mértéke az adóalap 25%-a az olyan termék és szolgáltatás belföldi értékesítése, valamint importálása esetén, amelyeket a 6. § (2) és 7. § (1) bekezdésében felsorolt KSH jegyzékek tartalmaznak, de amelynek a besorolási száma az 1. és 4. számú mellékletben nem szerepel.

30. § Ha az adóalany terméke értékesítéséhez vagy szolgáltatása teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódó (így különösen: csomagolási, raktározási, fuvarozási, rakodási) szolgáltatást (mellékszolgáltatást) is nyújt, annak ellenértéke után az adót a termékre, illetve a szolgáltatásra vonatkozó adókulcs figyelembevételével kell meghatározni.

31. § (1) Részteljesítés esetén az adó mértéke — a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel — azonos a megrendelt termék vagy szolgáltatás adójának mértékével.

(2) A megrendelés nem szerződés szerinti teljesítése esetén, ha a megrendelt termékre előírt adó mértéke eltér a ténylegesen értékesített termékre előírt adó mértékétől, akkor a részteljesítések után fizetendő adó összegét helyesbíteni kell oly módon, hogy a részteljesítések adóalapját össze kell vonni, amelyre a ténylegesen értékesített termékre előírt adómértéket kell alkalmazni.

32. § (1) Az adóalany az értékesítésre irányuló tevékenysége körében az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót levonhatja a következők szerint:

(2) A saját vállalkozáson belül végzett beruházás teljesítményértéke után megállapított adó előzetesen felszámított adónak minősül.

(3) Nem minősül előzetesen felszámított adónak a beszerzést terhelő adó, ha az adóalany a ténylegesen felmerült, bizonylattal igazolt beszerzései helyett átalányt számol el költségként. A jogszabályban meghatározott költségátalány alapján üzemeltetett termék (gép, gépjármű, egyéb berendezés) beszerzését terhelő adó levonására ez a szabály nem vonatkozik.

33. § A természetes személy adóalany abban az évben, melyben adóköteles értékesítését megkezdi, jogosult a megelőző 3 évben beszerzett, utóbb a vállalkozás keretében hasznosított és költségként elszámolt termékbeszerzéseit terhelő, számlával igazolt előzetesen felszámított adó levonására.

34. § (1) Nem vonhatja le az előzetesen felszámított adót:

(2) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó akkor sem, ha az adóalany a terméket, vagy szolgáltatást tárgyi adómentes szolgáltatás nyújtásához szerzi be.

(3) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó:

(4) Ha az adóalany adóköteles és adómentes értékesítést egyaránt végez, a levonható és le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét köteles elkülönítve, illetőleg arányosítással meghatározni.

(5) Az adó alanya az adóköteles és a tárgyi adómentes értékesítéshez egyaránt kapcsolódó vásárolt termékre, illetve szolgáltatásra jutó, tételesen nem, csak arányosítással megosztható előzetesen felszámított adó összegét az 5. számú melléklet szerinti számítási módszerrel oszthatja meg levonható, illetve nem levonható részre.

(6) A (3) bekezdés a) pontja alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó a személygépkocsi értékesítésekor, a fizetendő adó összegéig levonható, amennyiben az adóalany a gépkocsi beszerzésének időpontjában egyébként rendelkezett adólevonási joggal.

35. § (1) Az előzetesen felszámított adó levonására az adóalany attól a naptól kezdődően jogosult, amelyet az általa beszerzett termékről vagy a részére teljesített szolgáltatásról kiállított számlán a teljesítés időpontjaként feltüntetnek.

(2) Az az adóalany, aki a jogszabályban előírt könyvvezetési kötelezettségének pénzforgalmi szemléletben jogosult eleget tenni és a 20. § (2) bekezdés első fordulatában szabályozott adófizetési módozatot választotta, az előzetesen felszámított adó levonására az általa beszerzett termék vagy részére teljesített szolgáltatás ellenértéke megfizetésének napján jogosult.

(3) A (2) bekezdés alkalmazása szempontjából, valamint készpénzfizetés ellenében történő beszerzés esetén, ha az ellenértéket részletekben fizették meg, az adólevonási jog a megfizetett részlet után a részlet megfizetésének napján keletkezik.

(4) A 21. § (1) bekezdésében meghatározott adóalany a tárgyév március 31. napján jogosult a megelőző évben ki nem egyenlített ellenértékben foglalt előzetesen felszámított adó levonására.

(5) A 21. § (2) bekezdésében meghatározott adóalany, amennyiben gyakorolta a tárgyévet megelőző évi beszerzéseit terhelő adó utáni adólevonási jogát, a tárgyévben kiegyenlített ellenérték után előzetesen felszámított adót nem vonhat le.

36. § Az importot terhelő adót az adóalany:

37. § (1) Bolti kiskereskedelmi értékesítés esetén az adóalany jogosult arra, hogy a fizetendő adót az általános szabályoktól eltérően, az értékesítési célú termékbeszerzéseit terhelő, előzetesen felszámított adó kulcsainak a megoszlása, illetve átlaga alapján állapítsa meg. Ez az adómegállapítási mód csak a bolti kiskereskedelmi (SZTJ 507—4-ből) értékesítés után fizetendő adó összegének a megállapítására vonatkozik. Az egyéb értékesítések után fizetendő adó összegének megállapításánál az adóalanynak az I. fejezetben foglalt szabályokat kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adóalany a fizetendő adó összegét a (3) vagy (4) bekezdés szabályai szerint jogosult megállapítani. A számítást a számviteli előírások szerint, a tárgyév elejétől kezdve, göngyölítve kell végezni.

(3) Ha az adóalany a továbbértékesítési célú termékbeszerzéseit terhelő, előzetesen felszámított adó összegét kulcsonként tartja nyilván, akkor meg kell állapítania a beszerzései adóval növelt értékének kulcsonkénti részarányát. A kulcsonkénti részarány megállapításánál az összes továbbértékesítési célú beszerzést figyelembe kell venni. A számlával nem igazolt termékbeszerzés ellenértéke az adott termékre vonatkozó adókulcs rész-arányát növeli. A fizetendő adó összegét a 6. számú mellékletben foglaltak szerint kell kiszámítani.

(4) Ha az adóalany a továbbértékesítési célú termékbeszerzéseit terhelő, előzetesen felszámított adó összegét nem kulcsonként tartja nyilván, akkor átlagadókulcsot állapít meg úgy, hogy a továbbértékesítési célú termékbeszerzéseit terhelő, előzetesen felszámított adó összegét elosztja a továbbértékesítési célú beszerzés adóval növelt összegével. Az átlagadókulcs kiszámításánál az összes továbbértékesítési célú beszerzést figyelembe kell venni. A számlával nem igazolt termékbeszerzés ellenértékéből az adott termékre vonatkozó adókulcs alapján számított adóösszeg a számlálóban, a beszerzés ellenértéke pedig a nevezőben szereplő összeget növeli. Az így kiszámított átlagadókulcs és a bolti kiskereskedelmi értékesítés ellenértékének szorzata a fizetendő adó összege.

(5) Önálló ármegállapítási joggal nem rendelkező bolt esetében a (3)—(4) bekezdésben meghatározott számítást úgy is el lehet végezni, hogy a beszerzett termékek beszerzési ára helyett azok nyilvántartás szerinti fogyasztói árát veszik figyelembe. A választott módszertől azonban adóéven belül eltérni nem lehet.

(6) Az az adóalany, akinek az adófizetési kötelezettsége a 20. § (2) bekezdése szerint az ellenérték megfizetésének napján keletkezik, a (3) és (4) bekezdés alkalmazása esetén az általa kiegyenlített termékbeszerzései alapján állapítja meg az alkalmazandó átlagadókulcsot. Amennyiben az adott évben általa kiegyenlített beszerzési számlája nincs, az adott évben befolyt ellenérték után is a következő évben kell az adót megfizetni.

38. § (1) A 37. § (3)—(5) bekezdéseinek alkalmazása szempontjából az adóalany által saját kiskereskedelmi egységébe továbbértékesítés céljára kiszállított terméket, továbbá a 9. § b) pontjában meghatározott árukészletet is beszerzésként kell figyelembe venni. A beszerzés ellenértékét a forgalmi érték, ennek hiányában az árképzési előírások szerint kalkulált ár, vagy szokásos piaci ár alapján kell megállapítani.

(2) A 37. § (3)—(5) bekezdései szerinti számítási módok — amennyiben a beszerzési és az értékesítési forgalom elkülönített nyilvántartása biztosított — boltonként is alkalmazhatók.

39. § (1) Vendéglátóipari értékesítés (SZTJ 507—51, 52) esetén az adóalany jogosult a fizetendő adót az általános szabályoktól eltérően az értékesítés — előfizetéses ételforgalom nélküli — ellenértéke alapján:

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adómegállapítási mód csak a vendéglátóipari (SZTJ 507—51, 52) szolgáltatás nyújtása, továbbá a cukrász által saját előállítású terméknek nyílt árusítású helyen történő értékesítése után fizetendő adó összegének a megállapítására vonatkozik. Az egyéb értékesítések után fizetendő adó összegének megállapításánál az adóalanynak az I. fejezetben foglalt szabályokat kell alkalmaznia.

40. § (1) A vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény hatálya alá nem tartozó, kizárólag kereskedelmi szálláshely szolgáltatást (SZTJ 507—53) végző adóalany, ha az értékesítésért mind a tárgyévet megelőző évben kapott, mind pedig a tárgyévben — az adóalany szerint — várható ellenértékének évenként számított összege a 1 000 000 forintot nem haladja meg, jogosult arra, hogy a befizetendő adó összegét az értékesítés ellenértékére vetített 9%-os átalányadókulcs alkalmazásával állapítsa meg.

(2) Az az adóalany, aki az értékesítést a tárgyévben kezdi meg, akkor jogosult az (1) bekezdés szerinti adózás választására, ha az értékesítés várható ellenértéke időarányosan nem haladja meg az (1) bekezdés szerinti összeghatárt.

(3) Az (1) bekezdés szerinti adózásra jogosító összeghatár évközi túllépése esetén az adóalany az adó megállapításának ezt a módját legfeljebb a tárgyév végéig alkalmazhatja.

41. § (1) Annak az adóalanynak, aki az általa nyújtott idegenforgalmi szolgáltatással (SZTJ 507—7) egyidejűleg, ahhoz kapcsolódóan más szolgáltatást is nyújt (vagy közvetít) az utasnak, a fizetendő adó összegének meghatározásakor a (2)—(3) bekezdések és a 42. §-ban foglaltak szerint kell eljárnia.

(2) Az adó alapjának meghatározásakor annak a szolgáltatásnak az utas által megfizetett ellenértékét, amelyet az ténylegesen külföldön vesz igénybe, nem kell figyelembe venni. Az ellenérték fennmaradó része után fizetendő adó megállapításakor az adóalany — választása szerint — a (3) bekezdésben vagy a 42. §-ban meghatározott szabályt alkalmazhatja. A választott módszert köteles nyilvántartási rendjében rögzíteni, attól az adott adóévben nem térhet el.

(3) Ha az adóalany nem a 42. § szerinti számítást alkalmazza, az utas által megfizetett ellenérték (2) bekezdés szerint csökkentett részét teljes egészében az idegenforgalmi szolgáltatás ellenértékének kell tekinteni.

42. § (1) Az adóalany jogosult arra, hogy az utas által megfizetett ellenérték 41. § (2) bekezdés szerint csökkentett részét tovább csökkentse:

(2) Az (1) bekezdés szerint csökkentett összeget az idegenforgalmi szolgáltatás ellenértékének kell tekinteni.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett összegben foglalt előzetesen felszámított adót az adóalany nem vonhatja le.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában említett szolgáltatás önálló szolgáltatásnak minősül. Az adó alapja a szolgáltatás adóval csökkentett forgalmi értéke, forgalmi érték hiányában annak árképzési szabályok szerint kalkulált ára, vagy szokásos piaci ára.

(5) A (1)—(3) bekezdésben meghatározott számítást — a számviteli előírások szerint — göngyölítve kell elvégezni.

(6) Az az adóalany, aki a befizetendő adó összegét az (1)—(3) bekezdés szerint állapítja meg, a vevő kérésére köteles a számlában az utas javára más adóalany által teljesített szolgáltatás ellenértékét és az abban foglalt, előzetesen felszámított és le nem vont adót feltüntetni.

(7) A 41—42. §-ok alkalmazásában utas az, aki az idegenforgalmi szolgáltatást megrendelte, illetve megfizette.

43. § (1) A bolti kiskereskedelmi és vendéglátóipari értékesítés kivételével az adóalany, ha az értékesítéséért mind a tárgyévet megelőző évben kapott, mind pedig a tárgyévben — az adóalany szerint — várható ellenérték évenként számított összege az 1 000 000 forintot nem haladja meg a befizetendő adót az értékesítés ellenértékére vetítve:

(2) Az értékesítést évközben megkezdő adóalany akkor választhatja az (1) bekezdés szerinti adózást, ha az értékesítés várható ellenértéke nem haladja meg az (1) bekezdés szerinti időarányos összeghatárokat.

(3) Az (1) bekezdés szerinti adózásra jogosító összeghatár évközi túllépése esetén az adóalany az adó megállapításának ezt a módját legfeljebb a tárgyév végéig alkalmazhatja.

(4) Az az adóalany, aki a működési engedélye, illetve az általa folytatott adóköteles tevékenységről az adóhatóságnak tett bejelentése alapján csak egy adókulcs alá eső értékesítést végezhet, az (1) bekezdés szerinti adózást nem választhatja.

44. § (1) A bolti kiskereskedelmi, vendéglátóipari, fizetővendéglátói és egyéb értékesítés esetén az adóalany köteles bejelenteni az adóhatóságnak, ha a 37—40., vagy a 43. §-ok valamelyike szerinti adózást választotta. Ettől a választás évét követő 2 naptári év elteltével térhet el. Ezt követően, ha az adóalany továbbra is az adómegállapítás különleges módját választja, a bejelentési kötelezettségnek ismételten eleget kell tennie, ezzel az említett időszak újra kezdődik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti, valamint a 41—42. §-ban biztosított választási jog nem terjed ki az importot terhelő adó megállapítására, illetve megfizetésére.

45. § (1) Használt terméknek — nem adóalanytól — továbbértékesítési céllal történő felvásárlása esetén a felvásárlási ár előzetesen felszámított adót is tartalmaz. Ennek összegét a 7. számú mellékletben rögzített számítási módszerrel kell megállapítani.

(2) Az előzetesen felszámított adó megállapításának feltétele, hogy az adóalany a felvásárlást igazoló bizonylatot bocsásson ki. Az adólevonási jog gyakorlása szempontjából a felvásárlást igazoló bizonylat a számlával esik egy tekintet alá. E bizonylat kötelező adattartalmát a számvitel bizonylati rendjéről szóló jogszabály állapítja meg.

(3) A továbbértékesítést megelőzően a használt terméken — az eredeti rendeltetést meg nem változtató — javítás, szerelés és felújítás végezhető el.

(4) Az (1)—(2) bekezdés előírásait alkalmazni lehet a bérfőzetésből származó pálinka nem adóalanytól történő felvásárlása esetén is.

(5) E § alkalmazása szempontjából nem minősül használt terméknek:

(6) E § rendelkezései nem alkalmazhatók az alanyi adómentességben részesülő adóalanytól történő vásárlás esetén.

46. § (1) A mezőgazdasági kistermelő akkor jogosult az előzetesen felszámított adó visszaigénylésére, ha a tárgyévi értékesítésének az ellenértéke az 500 000 forintot meghaladja. A visszaigényléskor a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított adót feltüntető számlát, illetve termékimport esetén az adó megfizetését igazoló okiratot be kell mutatni. Bizonylattal kell igazolni továbbá az értékesítés ellenértékét vagy azt, hogy a mezőgazdasági kistermelő e tevékenységből származó tárgyévi bevétele a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben előírt adómentes határt meghaladta.

(2) A tárgyévi beszerzést terhelő, előzetesen felszámított adónak csak a 3000 forintot meghaladó része igényelhető vissza.

(3) E törvény alkalmazásában mezőgazdasági kistermelő az a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény hatálya alá nem tartozó természetes személy, akinek

(4) Az értékesítést igazoló bizonylatot — az eladó részére — a felvásárlónak kell kibocsátani. A bizonylat kötelező adattartalmát a számvitel bizonylati rendjéről szóló jogszabály állapítja meg.

47. § Lakás építése esetén az adó alapjának meghatározásakor, illetve lakásépítést terhelő adó visszaigénylésekor a ténylegesen megfizetett költségek lakásra jutó hányadát kell figyelembe venni, ilyenek különösen:

48. § (1) Lakásépítés esetén az adóalany akkor jogosult ,,0'' kulccsal adózni, ha:

(2) Lakásépítés esetén szerződésenként külön számlát kell kibocsátani. A vegyes rendeltetésű építmények esetén a számlában elkülönítetten kell feltüntetni a lakásra és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek adóalapját.

49. § A szolgáltatás nyújtásakor közvetlenül felhasznált, de a szolgáltatás munkadíjában nem kalkulált, jogszabályban meghatározott, az adott munkára vonatkozó listában fel nem sorolt termék vagy szolgáltatás KSH besorolási számát, megnevezését a számlában, illetve az egyszerűsített számlában elkülönítetten fel kell tüntetni. A számlában az adó visszaigénylésére nem jogosító termékek és szolgáltatások adó nélküli ellenértékét, az egyszerűsített számlában ezek ellenértékét is fel kell tüntetni.

50. § (1) Saját szervezésben vagy kivitelezésben végzett (a továbbiakban: magánerős házilagos) lakásépítés, bővítés-, közművesítés, valamint a lakáson, lakóépületben végzett egyéb, lakás alapterület-bővítéssel nem járó munkák (a továbbiakban: lakáson végzett munkák) esetén a természetes személy, az építőközösség, a társasházközösség jogosult a külön jogszabályban meghatározott termékek és szolgáltatások vásárlását terhelő előzetesen felszámított adó visszaigénylésére.

(2) A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolása keretében történő magánerős házilagos lakásépítés során az adó visszaigénylésére a természetes személy nevében és helyett a lakásépítési hitelt folyósító pénzintézet jogosult.

(3) A lakáson végzett munkák esetén — lakásonként — az előzetesen felszámított adó összegének a 10 000 forintot meghaladó része igényelhető vissza.

(4) Ha a lakáson végzett munkákat többlakásos épületben végzik, a közös tulajdonban levő helyiségeken, épületszerkezeteken, valamint a központi berendezéseken végzett munkák után az előzetesen felszámított adó összegének a 10 000 forintot meghaladó része igényelhető vissza.

51. § (1) Az adóvisszaigénylés feltétele az előzetesen felszámított adó összegét igazoló, a visszaigénylő nevére kiállított számlák, illetve termékimport esetén az adó megfizetését igazoló okiratok, valamint lakás építése, bővítése esetén az építési engedély, egyéb esetekben pedig az elvégzendő munkákra vonatkozó előzetes költségvetés adóhatósághoz történő benyújtása.

(2) Az adóvisszaigénylési kérelmet az építési engedély kiadását, illetőleg az előzetes költségvetés adóhatóság részére történő benyújtását követően, legfeljebb azonban

(3) Adót visszaigényelni akkor lehet, ha az adóhatóságnak benyújtott visszatérítési igény a 10 000 forintot eléri. Az utolsó elszámolás során az ezt el nem érő adóösszeg is visszaigényelhető.

(4) Az adó összegét az adóhatóság a számlák, okiratok benyújtásától számított 30 napon belül téríti vissza.

52. § (1) Az az építtető, aki a 48. § (1) bekezdése alapján ,,0'' kulccsal adózni jogosult adóalannyal kötött szerződést, jogosult a házilagos lakásépítésre vonatkozó szabályok szerint visszaigényelni a lakás építése kapcsán felmerült, a 47. §-ban felsorolt költségeket terhelő, előzetesen felszámított adót, ha ezeket a munkákat nem ,,0'' kulccsal adózni jogosult adóalanyok végzik. Az építtető jogosult továbbá a 48. § (1) bekezdése alapján 0%-os adókulccsal adózni jogosult adóalannyal korábban kötött, de nem teljesült szerződés miatt félbeszakadt építkezésnek a meghiúsulás időpontjával leszámlázott teljesítés előzetesen felszámított adójának visszaigénylésére.

(2) A visszaigénylő a szerződéskötést követő 15 napon belül, de legkésőbb az első visszaigénylést követő egy éven belül köteles a ,,0'' kulccsal adózó kivitelezővel kötött szerződését az adóhatósághoz benyújtani vagy — szerződés hiányában — köteles nyilatkozni arról, hogy kész lakás felépítésére szerződést nem kötött.

(3) Ha a visszaigénylő a kész lakás felépítésére kötött szerződést az adóhatósághoz benyújtotta, de a szerződés nem teljesül, a változást az építtető köteles az adóhatóságnak a meghiúsulás időpontjától számított 15 napon belül bejelenteni, Ezt követően az építtető akkor jogosult visszaigénylésre, ha a meghiúsulás utáni első visszaigényléskor a készültségi fokot is tartalmazó a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot tesz.

53. § (1) Az a jogi személy, amely a lakást

(2) A lakásszolgáltatást és az azt kiegészítő szolgáltatást (SZTJ 714—1) végző jogi személy jogosult az 50. §-ban meghatározott feltételek szerint és az adóigazgatási jogszabályban előírt módon a lakáson végzett munkák előzetesen felszámított adójának a visszaigénylésére.

(3) A (2) bekezdés szerinti visszaigénylő választásától függően jogosult arra, hogy az 50 § (1) bekezdés szerinti külön jogszabályban meghatározott termékek és szolgáltatások vásárlását terhelő előzetesen felszámított adó helyett a számla szerinti adó összegének a 80%-át igényelje vissza. A jogi személy a választott módszertől az adóéven belül nem térhet el.

54. § (1) Kész lakás az, amelyre az építésügyi hatóság a használatbavételi engedélyt kiadta, vagy amelyet műszaki átadás-átvételi eljárás során kész lakásként átvettek.

(2) A használatbavételi engedély megadása alatt az engedély megadásának időpontját, illetőleg az engedélyben feltételül szabott határidő lejártának napját kell érteni.

(3) Lakásközművesítés:

(4) Lakóépület az az épület, amelyben kizárólag, vagy túlnyomó részben (a beépített szintek nettó területének 50%-át meghaladó mértékben) lakások vannak.

(5) Lakótelek az az építési telek, amelyre csak lakóépület, valamint a hozzátartozó melléképület építésére adható engedély. E törvény alkalmazásában a lakótelek terméknek minősül.

55. § (1) Közmű-, út- és járdaépítés esetén a víziközmű társulat, a létrehozott építőközösség, továbbá a tanács jogosult a beruházási célú beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó visszaigénylésére.

(2) A víziközmű társulat és a tanács az adóalanyokra vonatkozó szabályok szerint igényelheti vissza az előzetesen felszámított adót.

(3) A közmű-, út- és járdaépítő közösség az adó visszaigénylésére attól a naptól kezdve jogosult, amelyen az elkészült építményt az üzemeltető vagy útkezelő használatba vette. Az adóvisszaigénylés feltétele az előzetesen felszámított adó összegét igazoló, a visszaigénylő nevére kiállított számlák, illetve termékimport esetén az adó megfizetését igazoló okiratok adóhatósághoz történő benyújtása.

(4) Ha az adó visszaigénylésére a tanács jogosult, és a közmű-, út- és járdaépítési beruházást egészben, vagy részben lakossági pénzeszköz bevonásával (ideértve az építőközösség által fizetett összeget is) valósítja meg, köteles a hozzájárulás mértékét arányosan csökkenteni az erre a hányadra eső adó összegével.

(5) Közmű: a településekre vagy azok jelentős részére kiterjedő elosztó és vezetékrendszerek (rendszerrészek) és az ezekkel kapcsolatos létesítmények, amelyek a fogyasztók vízellátási, (ideértve a belvíz-, a csapadék- és szennyvízelvezetési, tisztítási), villamosenergia, hő- gázenergia és távbeszélési igényeit elégíti ki.

(6) A közmű, valamint út és járda építésére társult magánszemélyekre az építőközösség szabályait akkor is alkalmazni kell, ha az építmény nem kerül a tulajdonukba.

56. § (1) Műemlék helyreállítása, felújítása esetén a műemlék tulajdonosa (kezelője) vagy az, aki a helyreállítást, felújítást a saját nevében megrendelte, jogosult az e tevékenységhez beszerzett terméket, igénybevett szolgáltatást terhelő, előzetesen felszámított adó visszaigénylésére, ha ezzel összefüggésben adólevonási joggal nem rendelkezik.

(2) Ha a jogosult egyébként adóalany vagy jogi személy, akkor az adóalanyokra vonatkozó szabályok szerint igényelheti vissza az előzetesen felszámított adót.

(3) Ha a jogosult nem adóalany és nem jogi személy, akkor az adóvisszaigénylés feltétele:

(4) A (3) bekezdés szerinti esetben a jogosult adóvisszaigénylési kérelemmel az előzetes költségvetés, valamint az (5) bekezdésben említett igazolás benyújtásának napjától, legfeljebb azonban az ezt követő második naptári év március hó 31. napjáig fordulhat az adóhatósághoz. Az utolsó elszámolás kivételével, adót ténylegesen visszaigényelni akkor lehet, ha a visszatérítési igény eléri a 10 000 forintot.

(5) Műemlék: az Országos Műemléki Felügyelőség által — az erre vonatkozó országos jegyzék alapján — kiállított igazolás szerint műemléknek minősített épület.

(6) Műemlék helyreállítása, felújítása: az a helyreállítás, felújítás, amely a műemlékvédelemre vonatkozó előírásoknak megfelel, ideértve az épületből kiköltöztetett részére megépített építményt is.

57. § A működési engedéllyel rendelkező egyház, felekezet, illetve ezek olyan szervezeti egységei, amelyek az egyház alapszabálya szerint jogi személynek minősülnek — az 53. §-ban és az 56. §-ban biztosított adóvisszaigénylési jogon túlmenően — jogosultak a művelődési, oktatási, szociális létesítményeik építésével, felújításával kapcsolatos előzetesen felszámított adónak az adóalanyra vonatkozó szabályok szerinti visszaigénylésére.

58. § (1) Az adóalany köteles az értékesítésről

(2) Az (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően:

(3) A számla és az egyszerűsített számla tartalmára vonatkozó előírásokat a 10. és 11. számú melléklet tartalmazza. Számlának minősül a részteljesítésről kibocsátott számla is. Nyugtának minősül minden olyan okmány, (pl.: pénztárgépszalag, címke, belépőjegy) amely megfelel a 12. számú mellékletben foglalt előírásoknak.

(4) A számla, egyszerűsített számla, nyugta az erre vonatkozó külön jogszabály rendelkezései szerint szigorú számadási kötelezettség alá eső nyomtatványnak minősül.

59. § (1) Az egyszerűsített számlában a 29. §-ban foglalt adómérték helyett a következő, az értékesítés ellenértékére vetített adómértéket kell feltüntetni: 25% helyett 20%-ot, 15% helyett 13,04%-ot.

(2) Az egyszerűsített számlában a termék vagy szolgáltatás KSH besorolási számát legalább az adókulcs meghatározásához szükséges mélységig kell feltüntetni, kivéve, ha a vevő ennél mélyebb részletezettséget kér.

(3) A többféle adókulcs alá tartozó értékesítést tartalmazó számlán az adóalapot és az adó összegét adókulcsonként összesítve is fel kell tüntetni. A tárgyi adómentes tételeket a számlában elkülönítetten kell feltüntetni.

(4) Alanyi adómentesség esetén a számla (egyszerűsített számla) adóösszeget és — mértéket nem tartalmazhat.

(5) A részteljesítésről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában a részteljesítésre való hivatkozás mellett fel kell tüntetni a megrendelt termék vagy szolgáltatás megnevezését, valamint KSH besorolási számát.

(6) Mellékszolgáltatás nyújtásáról külön számla (egyszerűsített számla) nem bocsátható ki.

60. § (1) Ha a számla az ellenértéket vagy az adó összegét tévesen tünteti fel, a számla kibocsátója köteles újabb számlát kiállítani és ezzel az adót is helyesbíteni.

(2) Ha a számla kibocsátója a felszámítandónál magasabb adóösszeget tüntet fel, ezt az adóösszeget köteles megfizetni.

(3) Ha a számla kibocsátója adómentes értékesítést folytat (15—18. §), de a számlán elkülönítve feltüntetett adóösszeg is szerepel, köteles az adót megfizetni.

61. § (1) Az adóalany köteles nyugtát kibocsátani:

(2) Az 58. § (1) bekezdés c) pontja szerinti nyugtaadási kötelezettség az alanyi adómentességben részesülő adóalanyra is vonatkozik.

(3) Amennyiben a nyugtakibocsátás személyi és tárgyi feltételei nem teremthetők meg, az adóhatóság kérelemre mentesítheti az értékesítőt a nyugtakibocsátási kötelezettség alól.

(4) A nyugtaadási kötelezettség előírása szempontjából üzlet: a helyiség körülhatárolt, állandó használatra épült, nyílt árusítású, rendszeresen nyitvatartó (ideértve az idényjelleggel működőket is) értékesítőhely (pl. bolt, áruház), ahol az értékesítési tevékenységet működési engedély vagy magánkereskedői igazolvány alapján végzi az adóalany. Üzletnek minősül a közterületen felállított, állandó használatra szolgáló árusító helyiség (pl. pavilon) is. Vendéglátó egységnek minősül a cukrász nyílt árusítást folytató üzlete, boltja is.

62. § Az adóalany köteles az adó alapjának és összegének a kimutatására alkalmas nyilvántartást vezetni.

63. § Az adóval kapcsolatos eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. I. törvény és — ha e törvény másként nem rendelkezik — az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

64. § Az adóalany az adóköteles értékesítési tevékenység megkezdését, megszüntetését vagy az adókötelezettséget érintő egyéb változást köteles bejelenteni az adóhatóságnak.

65. § (1) Az adóalany — a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel — külön felhívás nélkül, az adóigazgatási jogszabályban meghatározott időben és módon köteles az adót megállapítani, bevallani és a levonások után befizetni, illetve jogosult a levonásoknak az adófizetési kötelezettséget meghaladó részét visszaigényelni (önadózás).

(2) A fizetendő adót az adóhatóság határozatban állapítja meg (kivetéses adózás):

66. § (1) Az adóhatóság az adóalany adókötelezettségének teljesítését ellenőrzi. Ha az adóalany az adót helytelenül vallotta be vagy bevallási kötelezettségének nem tett eleget, az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg. Ha az adóalany nem állapított meg adót, akkor az ellenőrzés során az adóhiányt bizonylatok hiányában a tényleges eladási ár (ennek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált ár vagy a szokásos piaci ár) és a vonatkozó adómérték alapján kell megállapítani.

(2) Ha a határozattal megállapított adó összege a bevallott adó összegét meghaladja (adóhiány), az adóhatóság az adóhiány 0—200%-áig terjedő bírságot szab ki. Az adóhatóság határozattal állapítja meg az adóhiányt és az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazza abban az esetben is, ha az adóvisszaigénylésre jogosult a neki ténylegesen járónál nagyobb összeget igényel vissza.

(3) Ha az adóalany az adóhatóság ellenőrzését megelőzően önként feltárja, hogy adóját helytelenül állapította meg és vallotta be, illetve nem az őt megillető mértékű adót igényelte vissza, tévedését helyesbítheti (önellenőrzés).

(4) A késedelmesen teljesített adófizetési kötelezettség esetén havi 3% késedelmi pótlékot, önellenőrzés esetén havi 3%, de legfeljebb 30% önellenőrzési pótlékot kell fizetni.

(5) A (4) bekezdés szerinti önellenőrzési pótlék megfizetése az adóalanyt mentesíti az egyéb jogkövetkezmények (az adóhiány miatti bírság, illetve késedelmi pótlék ) alól.

67. § (1) A számla, az egyszerűsített számla kibocsátásának elmulasztása vagy nem a tényleges ellenértékről történő kiállítása, illetve a nyugta kibocsátásának felmentés hiányában történő elmulasztása esetén az adóhatóság az adóalanyt 10 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja.

(2) A bírság mértékének megállapításánál figyelembe kell venni a mulasztás súlyát, így különösen a mulasztás ismétlődését, gyakoriságát, időtartamát, illetve azt az értéket, amelyre a mulasztás vonatkozik.

(3) A bírsággal kapcsolatos eljárásra az adóigazgatási eljárás szabályai irányadóak.

68. § Az adót megállapító másodfokú határozat bíróság által felülvizsgálható és megváltoztatható. A felülvizsgálat kiterjedhet az adómegállapítás jogalapjára és a megállapított adó összegére.

69. § (1) 1990—91. között az adóalany a beruházási célú beszerzését (ideértve a saját vállalkozáson belül végzett beruházását is) terhelő, előzetesen felszámított adó összegét — a 13. számú mellékletben meghatározott eltérésekkel — a következők szerint vonhatja le:

— 1990. évben legfeljebb a 60%-át,

— 1991. évben legfeljebb a 80%-át.

(2) Az (1) bekezdés szerint le nem vonható adó összege véglegesen az adóalanyt terheli.

70. § (1) Az a kész lakás felépítésére vállalkozó adóalany, aki az 57/1987. (XI. 15.) MT és a 39/1988. (V. 31.) MT rendelettel módosított 37/1987. (X. 12.) MT rendelet 13. §-ának (4) bekezdése alapján a 81/1988. (XII. 12.) MT rendelet hatálybalépése előtt ,,0'' kulccsal adózni jogosult adóalany volt, az 1989. janár 1. napján folyamatban lévő munkái tekintetében a hatálybalépés napjáig keletkezett adófizetési kötelezettségét helyesbíteni köteles a korábban kibocsátott számláiban felszámított adó új, ,,0'' kulccsal történő leszámlázásával.

(2) Az a kész lakás felépítésére vállalkozó adóalany, aki a 37/1987. (X. 12.) MT rendelet 13. §-ának (4) bekezdése alapján 1989. január 1. napja előtt nem minősült ,,0'' kulccsal adózni jogosult adóalanynak, az 1989. január 1-jén folyamatban lévő munkái esetén az azt követő értékesítéseiről kibocsátott számlában tüntethet fel ,,0'' kulcsot.

71. § (1) Az az adóalany, aki 1989. december 31-ig az 1988. évi VII. törvénnyel módosított 1987. évi V. törvény 15. § (1), (2), (4) bekezdés szerinti adózást választotta, 1990. január 1-je után a 44. §-ban előírt módon választhatja az e törvényben számára biztosított — általános szabályoktól eltérő — különös adózási szabályokat.

(2) Az az adóalany, aki 1989-ben az 1987. évi V. törvény 15. § (1)—(2) bekezdése alapján teljesítette adófizetési kötelezettségét, jogosult arra, hogy az 1989. december 31-én meglévő, tételes leltárral, továbbá a beszerzésről szóló számlával vagy egyszerűsített számlával igazolt készletei beszerzését terhelő, előzetesen felszámított adót legkésőbb 1990. június 30-ig visszaigényelje. Az adó attól az időponttól igényelhető vissza, amikor az adóalany a leltárt és a beszerzésről szóló számlákat, egyszerűsített számlákat az adóhatóságnak benyújtotta.

72. § (1) Az alanyi adómentességben nem részesülő adóalany 1990. január 1-jét követően 1995. december 31-ig jogosult arra, hogy a pénzügyminiszter rendeletében meghatározott feltételek szerint és értékhatárig az általa beszerzett pénztárgép adót is tartalmazó vételárát, előzetesen felszámított adóként levonja, visszaigényelje.

(2) Az (1) bekezdésben biztosított jog megilleti a 40. § (1) bekezdése és a 43. § (1) bekezdése szerint adózó adóalanyt is.

(3) Az adóalany nem számolhatja el költségként (1) bekezdés szerint beszerzett pénztárgép vételárának azt a részét, amelyet előzetesen felszámított adóként levont, visszaigényelt.

73. § (1) Az 1990-re áthúzódó folyamatosan teljesített szolgáltatásnál, ha a felek teljesítési (részteljesítési) időpontban külön nem állapodtak meg, az 1990. január 1. napja előtt előlegként [22. § (1) bekezdés] kapott rész után az adófizetési kötelezettség negyedévenként, a negyedév utolsó napján keletkezik az erre az időszakra jutó hányad arányában.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott, adófizetési kötelezettséget keletkeztető időpont egyidejűleg teljesítési (részteljesítési) időpontnak is minősül.

74. § E törvény alkalmazásában:

75. § (1) E törvény végrehajtásáról a pénzügyminiszter godoskodik.

(2) Felhatalmazást kap a Minisztertanács, hogy rendeletben határozza meg a nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján adható adóvisszatérítés módját, mértékét és részletes szabályait:

(3) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy

(4) A közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben határozza meg azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a körét, amelyeknek beszerzése az 50. § alapján adóvisszaigénylésre jogosít.

(5) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke felhatalmazást kap annak engedélyezésére, hogy egyes bolti kiskereskedelmi értékesítést folytató adóalanyok a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter rendeletében felsorolt termékek értékesítése után fizetendő adót az adóigazgatási eljárásban meghatározott esedékességi időpontban maguk igényeljék vissza az adóhatóság igazolása alapján arra jogosult építtető helyett.

76. § (1) Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba. Rendelkezéseit — a (2)—(4) bekezdésében foglalt eltérésekkel — az 1989. december 31. napját követő értékesítésekre, illetve import esetén az 1989. december 31. napja után behozott, vagy beküldött termékre kell alkalmazni, mind az adófizetési kötelezettség, mind az adólevonási-visszaigénylési jogosultság tekintetében.

(2) A személygépkocsi

(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés, ha:

(4) A nyugtaadási kötelezettségre vonatkozó a 61. §-ban foglalt szabályokat:

(5) Annak az adóalanynak, aki többféle nyugtaadási kötelezettség alá eső értékesítést folytat, nyugtaadási kötelezettségének minden értékesítése tekintetében a számára előírt legkésőbbi időponttól kell eleget tennie.

(6) A bírság, a késedelmi pótlék és az önellenőrzési pótlék mértékére [66. § (2) és (4) bekezdése] vonatkozó rendelkezést 1990. január 1. napjától számítva az 1988—89. években történt értékesítések tekintetében is alkalmazni kell.

77. § (1) 1990. január 1. napján

(2) Az általános forgalmi adó alkalmazásában exportnak, illetve importnak minősülő belföldi értékesítésről szóló, a 19/1989. (V. 16.) PM rendelettel módosított 65/1988. (XII. 26.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) — a (3) bekezdésében meghatározott kivétellel — 1990. január 1. napján a hatályát veszti azzal, hogy rendelkezéseit az R. 1. §-ának d) pontja tekintetében az 1990. január 1. napja előtt megkötött nemzetközi magánjogi szerződések érvényességének a megszűnéséig még alkalmazni kell.

(3) Az R. 1. §-ának a) és b) pontja a személygépkocsi értékesítése tekintetében a törvény hatálybalépésének napján veszti hatályát azzal, hogy rendelkezéseit még alkalmazni kell akkor, ha a vevő a személygépkocsi teljes vételárát addig igazoltan kiegyenlítette.