1989. évi XLV. TÖRVÉNY

1. § A magánszemélyt összes jövedelme után adókötelezettség terheli.

2. § Jövedelem a magánszemély által bármilyen címen megszerzett vagyoni érték (bevétel) egésze, illetve annak e törvényben meghatározott hányada vagy elismert költségekkel csökkentett része.

3. § Nem minősül bevételnek:

4. § (1) Az adókötelezettség a jogszabályban előírt bejelentési, nyilvántartási, adóbevallási, adómegállapítási, adóelőlegfizetési, adófizetési, bizonylatkiállítási, bizonylatmegőrzési, valamint vagyonnyilatkozattételi kötelezettséget foglalja magában.

(2) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik.

(3) Az adókötelezettséget nem érinti az, hogy a magánszemély bevételszerző tevékenységét hatósági engedély alapján vagy anélkül végzi, illetve a bevételt milyen formában (pl. pénzben, értékpapírban, ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog formájában, vagy egyébként természetben) szerzi meg.

(4)⁵ A magánszemély az adókötelezettséggel összefüggő bizonylatait és nyilvántartásait az adó megállapításához való jog elévüléséig, halasztott adó (44. §) esetében az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított öt évig köteles megőrizni.

5. § (1) Az adókötelezettség kiterjed:

(2) Belföldről — ideértve a vámszabad-területet is — származik az a jövedelem, amelynek forrása belföldön van. Ilyennek minősül különösen:

(3)⁶ Külföldről származik az a jövedelem, amelynek a forrása külföldön van. Ilyennek minősül különösen:

(4) A külföldi pénznemben keletkezett adóköteles jövedelemből a kifizetés napján érvényes — a MNB által jegyzett — deviza, illetőleg valuta vételi árfolyamon átszámított forintösszeg alapulvételével kell a jövedelmet, az adóelőleget és az adót megállapítani. A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott más jövedelmet a Magyar Nemzeti Bank által az év utolsó napján jegyzett deviza, illetőleg valuta vételi árfolyamon kell forintra átszámítani.

6. § (1) A külföldi részvételű gazdasági társaság külföldi tagja által a gazdasági társaság Magyarországon állandó lakóhellyel nem rendelkező alkalmazottjának a gazdasági társaságban végzett tevékenységére tekintettel juttatott jövedelem külföldről származónak minősül. E bevételre a 9. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók.

(2) A 11—12. §-okban meghatározott jövedelem külföldről származik, ha az eredeti jogosult közvetlenül külföldre értékesít, és akkor is, ha a külföldön végzett tevékenységhez, illetve a külföldre történő értékesítéshez belföldi közvetítő szervezetet vesz igénybe.

(3) Ha az egyéni vállalkozónak (19. §) a vállalkozói tevékenysége körében külföldről származó bevétele is van, akkor a vállalkozásból származó jövedelmének olyan hányadát kell külföldről származónak tekinteni, amilyen hányadot a külföldről származó bevétel az összes bevételen belül képvisel.

(4) A jövedelem adókötelezettségének nem feltétele, hogy azt belföldre átutalják, vagy behozzák.

7. § (1) Mentes az adófizetési kötelezettség alól az a magánszemély és adómentes az a jövedelem, akinek, illetve amelynek mentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság biztosítja. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

(2) Mentes az adó alól, ha e törvény másként nem rendelkezik:

8. § (1) A 7. § (2) bekezdésének 16. pontjában említett időszak: lakásvásárlás és bővítés, továbbá lakásbérleti jog megszerzése esetén az elidegenítés éve és az azt követő év, lakásépítés esetén az elidegenítés éve és az azt követő négy év. Ebben a vonatkozásban az elidegenítést megelőző hat hónapot az elidegenítés évének kell tekinteni.

(2) A 7. § (2) bekezdésének 16. pontja alkalmazása során a magánszemély a lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott szerződéssel vagy annak másolatával, a lakásbérleti jog, a használati jog megszerzését a szerződéssel, a lakásépítést, a lakásbővítést a használatbavételi engedéllyel igazolja, valamint az összeg felhasználását bizonyítja. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.

(3)¹⁸ Az (1) bekezdésben meghatározott határidőig a 7. § (2) bekezdésének 16. pontjában említett jövedelemre jutó adót az adóhatóság halasztott adóként (44. §) tartja nyilván. A magánszemélynek a (2) bekezdésben említett igazolásokat a határidő lejártát követő 15 napon belül az adóhatóságnak be kell mutatnia. Amennyiben a magánszemély a határidő letelte előtt igazolja, hogy azt önhibáján kívül nem tudja betartani, az adóhatóság az (1) bekezdésben meghatározott határidőt — lakásépítés esetén egy évvel, más esetben legfeljebb fél évvel — meghosszabbíthatja.

(4) A 7. § (2) bekezdésének 28. és 29. pontja alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összegnek:

(5) Ha az eredeti jogosult a találmány értékesítéséből származó egész összeget több éven át (részletekben) kapja, vagy a találmányt többször értékesíti, a 100 ezer forint adómentességet [7. § (2) bekezdésének 35. pontja] csak egyszer veheti igénybe. Ha a találmánynak több eredeti jogosultja van, akkor a 100 ezer forint adómentesség minden eredeti jogosultat külön-külön megillet.

9. § (1)¹⁹ A munkaviszonyból származó bevételnek — kivéve az (5) bekezdésben foglaltakat — egésze jövedelem.

(2)²⁰

(3)²¹

(4)²²

(5)²³ A külföldi részvételű gazdasági társaság, a belföldön tevékenységet folytató külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező külföldi egyéni és társas cég és személyi egyesülés által — Magyarországon állandó lakóhellyel nem rendelkező alkalmazottja részére — kifizetett, munkaviszonyból származó bevétel 55 százaléka tekintendő jövedelemnek. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére, illetőleg a lakbér címén kapott juttatás. A munkaszerződésben meghatározott esetekben a külföldi utazás és kiküldetés — kifizető által viselt — költsége nem minősül bevételnek. A 10. §-ban meghatározott juttatások, továbbá a munkaviszony megszűnésével összefüggésben adott végkielégítés — kivéve a 7. § (2) bekezdésének l) pontjában említett végkielégítést — összege teljes egészében jövedelemnek minősülnek.

10. § (1) Munkaviszonyból származik:

(2)²⁵

11. § (1) A találmány értékesítéséből származó bevételnek az elszámolható költségek (31. §) levonása után fennmaradó része a jövedelem. A bevételnek — e § alkalmazásában — nem része a 7. § (2) bekezdésének 35. pontjában meghatározott adómentes összeg.

(2)²⁶ Ha az eredeti jogosult magánszemély a költségeivel nem kíván elszámolni, a végleges szabadalmi oltalommal rendelkező találmány értékesítéséből származó, az eredeti jogosult részére kifizetett

— 500 ezer forint bevételig a bevétel 35 százalékát,

— az 500 ezer forint feletti bevétel 50 százalékát

kell jövedelemnek tekinteni. A bevételnek része az ezzel a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés is.

(3) Ha az eredeti jogosult találmányára a végleges szabadalmi oltalmat még nem kapta meg, jövedelmét a 30. § szerint kell az adóalapba beszámítani és bevallani.

(4) A (3) bekezdésben említett esetben a találmányt hasznosító kifizető, ha az adókülönbözet megfizetésére kezességet vállal — az adóhatóság kezességet elfogadó határozatát követően — a magánszemély választása szerint az adóelőleget az (1), vagy az (2) bekezdés figyelembevételével vonja le.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott kezességvállalás esetén az adóhatóság az adóbevallásban a 30. §, illetőleg az (1) vagy (2) bekezdés szerint figyelembe vett jövedelem adókülönbözetét halasztott adóként (44. §) tartja nyilván.

(6) Amennyiben a kezességet vállaló kifizető a végleges szabadalmi oltalom megszerzését megelőzően jogutód nélkül megszűnik és vagyonából a halasztott adóként nyilvántartott adókülönbözet nem szedhető be, az adókülönbözet esedékessé válik és ezt a magánszemélynek kell megfizetni, kivéve, ha a magánszemély más kifizetővel kezességvállalásra megállapodást köt és azt az adóhatóság elfogadja.

12. § (1) A munkaviszonyon, illetve a társas (18. §) és egyéni vállalkozáson (19. §) kívül végzett egyes tudományos és művészeti alkotó tevékenységekből, továbbá a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásból származó bevételből az elszámolható költségek (31. §) levonása után fennmaradó rész a jövedelem.

(2)²⁷ Ha az eredeti jogosult magánszemély a költségeivel nem kíván elszámolni, a munkaviszonyon, illetve a társas és az egyéni vállalkozáson kívül végzett, a (3) bekezdésben meghatározott tudományos és művészeti alkotó tevékenységből, továbbá a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásból származó

— 200 ezer forint bevételig a bevétel 35 százalákát,

— a 200 ezer forint feletti bevétel 60 százalékát

kell jövedelemnek tekinteni. A bevételnek része az ezzel a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés is.

(3) A (2) bekezdésben említett:

(4) A képzőművészeti alkotóközösség tagja részére az alkotóközösség által kifizetett szerzői díj jövedelemtartalmát is e § alkalmazásával kell meghatározni, feltéve, hogy az alkotóközösség a szerzői jogvédelem alá eső alkotás létrehozásával kapcsolatos költségeket nem számol el.

13. § (1) A 11—12. §-ok szerint kell eljárni a magánszemély azon jövedelmének megállapítása során is, amely az e §-okban említett bevételből munkaviszonyon kívüli szerződés alapján a munkáltatójától származik.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában munkaviszonyon kívüli szerződésből származik az a bevétel, amelyet a magánszemély a munkáltatójától munkaköri kötelezettségének körébe nem tartozó feladat ellátásáért, vagy szolgálati találmány feltalálóját megillető díjként kap.

(3) A 11—12. §-ok szerint kell eljárni a társas vállalkozás tagja azon jövedelmének megállapítása során is, amely nem a tag személyes közreműködési kötelezettsége körébe tartozó feladat ellátásából, hanem külön szerződés alapján a 11—12. §-okban említett bevételből attól a vállalkozástól származik, amelynek tagja, feltéve, hogy a vállalkozás a tagnak a bevétele elérése érdekében felmerült költségeit nem számolja el.

(4) Ha a 11. vagy 12. §-ok alá eső bevétel részben külföldről, részben belföldről származik, az összes ilyen bevétel alapján megállapított jövedelemet a bevételek arányában kell külföldről, illetve belföldről származónak tekinteni. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a magánszemély a 32. § (3) bekezdésének b) pontja szerinti jövedelemmegosztást választja a 11—12. §-okban említett valamely jövedelme vonatkozásában.

(5) A költségelszámolás választása esetében a 11. vagy 12. §-on belül, az adott évben megszerzett összes ilyen bevétellel szemben kell az annak megszerzése érdekében felmerült kiadásokat elszámolni.

14. § (1) A mezőgazdasági kistermeléssel (15. §) elért 2 millió forintot meg nem haladó bevételnek a 7. § (2) bekezdése 36. pontjában említett adómentes összeget meghaladó részéből élőállatok tenyésztése és állati termékek előállítása esetén 10 százalék, minden egyéb esetben 30 százalék tekintendő jövedelemnek.

(2) Ha a mezőgazdasági kistermelés bevétele részben állattenyésztésből, részben növénytermesztésből származik, a 7. § (2) bekezdésének 36. pontja szerinti adómentes részt a bevételrészekből olyan arányban kell levonni, amilyen arányban az összbevétel az állattenyésztés és a növénytermesztés között megoszlik.

(3) Mezőgazdasági kistermelés esetén bevételnek a termék vagy állat eladási árát kell tekinteni abban az esetben is, ha az eladási ár egy része nem a kistermelőt illeti meg. A gazdálkodó szervezet által kihelyezett állat értékesítéséért kapott bevételből a kihelyezéskori értéket le kell vonni.

(4) A közös háztartásban élő, 16. életévüket betöltött közeli hozzátartozók [Ptk. 685. b) pontja] által elért bevételt — ha a mezőgazdasági kistermelést közösen folytatják — egybe kell számítani és az ebből származó jövedelmet közöttük egyenlő arányban meg kell osztani. Ebben az esetben a 7. § (2) bekezdésének 36. pontjában meghatározott mentesség csak együttesen illeti meg a kistermelőket.

(5) A mezőgazdasági kistermelést folytató magánszemély az (1) bekezdésben meghatározott jövedelemszámítási mód helyett — a 31. §-ban foglalt szabályok alkalmazásával — tételes költségelszámolást is választhat. Ebben az esetben költségeit a mezőgazdasági kistermelés összes bevételével szemben kell elszámolnia. Az így megállapított jövedelmének olyan hányada adómentes, amilyen hányadot a 7. § (2) bekezdésének 36. pontjában meghatározott adómentes bevétel a mezőgazdasági kistermelés összes bevételében képvisel.

15. §²⁸ (1) E törvény alkalmazásában mezőgazdasági kistermelésnek minősül a munkaviszony keretén kívül végzett:

(2) Az (1) bekezdéssel esik egy tekintet alá a — saját termelésű alapanyag felhasználásával történő — következő termékek előállítása is, feltéve, hogy a magánszemély nem minősül e törvény alapján egyéni vállalkozónak:

— műlép (ITJ 69—99—31),

— tejipari termékek (ITJ 82),

— befőttek (ITJ 83—11),

— püré, jam (ITJ 83—12),

— ízek (ITJ 83—13),

— szárított, aszalt, porított, cukrozott gyümölcs (ITJ 83—14),

— folyékony gyümölcs (ITJ 83—15),

— gyümölcsszörp és sűrítmény (ITJ 83—16),

— szárított és porított főzelék és zöldség (ITJ 83—23),

— zöldség alapú ivólé (ITJ 83—26),

— paradicsom ivólé (ITJ 83—35),

— savanyúság (ITJ 83—4),

— tartósított fél- és előtermékek (ITJ 83—7),

— szőlőmust, sűrített szőlőmust (ITJ 88—31—1, 2),

— félkész szőlőbor bortermelési célokra (ITJ 88—31—3),

— hordós szőlőbor (ITJ 88—31—41—1, 2, 3),

— gyümölcsmust, sűrített gyümölcsmust (ITJ 88—39—1, 2),

— félkész gyümölcsbor, bortermelési célokra (ITJ 88—39—3),

— egyéb gyümölcsbor (ITJ 88—39—49),

— mesterségesen szárított dohány (ITJ 89—11),

— magbél (ITJ 89—4),

— egyéb élelmiszeripari termékekből (ITJ 89—81-ből) a tisztított, koptatott és hámozott burgonya és zöldségfélékből a sárga-, fehérrépa és a hagyma.

(3) A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) és a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének (METJ) az 1990. november hó 1. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változtatása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

16. § (1) E törvény alkalmazásában mezőgazdasági kistermelés a 15. § (1) bekezdés szerinti tevékenység akkor is, ha azt külön megállapodás alapján a munkakörön és munkaidőn kívül részes munkavállalás keretében végzik, feltéve, hogy az erre irányuló megállapodás a termelési folyamat egészére, vagy a 15. § (1) bekezdés a)—b) pontjaiban megjelölt termékek termelési folyamatának teljes kézi munkáira, illetve ezek betakarítására — beleértve a tisztítást, osztályozást, csomagolást is — irányul.

(2) Ha a részesművelés csak a 15. § (1) bekezdés a)—b) pontjaiban foglalt termékek teljes kézimunkáira vagy ezek betakarítására irányul, a részesművelő által kapott részt jövedelemnek kell tekinteni és az árbevételt a 14. § (1) bekezdés szerinti jövedelemtartalommal a részesművelésre szerződést kötő gazdálkodó szervezetnek kell kiszámítania, s közölni a kistermelővel. Az így megállapított árbevételt kell összevonni a kistermelésből származó egyéb árbevétellel.

17. § A gazdasági társaság (1988. évi VI. törvény), a mezőgazdasági, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport, a felsőoktatási intézményben működő iskolai szövetkezeti csoport, valamint a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá tartozó magánszemély (a továbbiakban: társas vállalkozás), továbbá a jogi személyiséggel rendelkező jogi képviseletet ellátó munkaközösség (a továbbiakban ideértve a szabadalmi ügyvivői munkaközösséget is) által a tag (részvényes, vállalkozó) részére e jogviszonyra tekintettel juttatott vagyoni érték egésze jövedelem.

18. § A társas vállalkozás adózott eredményéből a tag által megszerzett jövedelmet értékpapírból származó jövedelemnek (26. §) kell tekinteni. A jogi személyiséggel rendelkező jogi képviseletet ellátó munkaközösség gazdasági alapjából a tag által az e jogviszonyra tekintettel megszerzett bevételnek olyan hányadát kell értékpapírból származó jövedelemnek tekinteni, amekkora hányadot az alapon belül az adózott források képviselnek.

19. § (1)²⁹ Az egyéni vállalkozásból származó bevételnek közvetlenül a tevékenység folytatása érdekében felmerült és elszámolható költségekkel (31. §), valamint a 20. §-ban meghatározott kedvezményekkel csökkentett része tekintendő jövedelemnek. Többféle egyéni vállalkozói tevékenység esetén az azokból származó összes bevétel és az annak elérése érdekében felmerült (elismert) összes költség együttes számbavétele alapján kell a jövedelmet megállapítani.

(2) Ha az egyéni vállalkozó vállalkozásában kizárólag saját találmányát valósítja meg, a vállalkozásból származó, az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmének 50 százalékát kell az adózás szempontjából jövedelemnek tekinteni.

(3) Ha az egyéni vállalkozó saját találmányának megvalósítása mellett más üzleti tevékenységet is folytat, akkor a (2) bekezdés szerinti kedvezmény a vállalkozásból szerzett jövedelemének olyan hányadára alkalmazható, amilyen arányt a saját találmányból származó bevétele a vállalkozás összes bevételében képvisel.

(4) A (2) és (3) bekezdésekben említett esetekben a 11. §-ban foglaltak a jövedelem megállapítására nem alkalmazhatók.

(5) E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá nem tartozó:

(6) Ha a 14. § (4) bekezdésében és az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott közös tevékenységet végző személyek (család) minősülnek egyéni vállalkozóknak, akkor közülük, megállapodásuk alapján, egy személy tekintendő — a közreműködő családtagok egyetemleges fizetési kötelezettsége mellett — egyéni vállalkozónak. A közösen végzett tevékenységükből származó jövedelmet azonban egyenlő arányban kell megosztani közöttük.

20. § Az egyéni vállalkozó a szakmunkástanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén — személyenként, minden megkezdett hónap után — a vállalkozásból származó bevételét havi 1000 forinttal csökkentheti. Ez a kedvezmény illeti meg 24 hónapon át az egyéni vállalkozót, ha főfoglalkozásban folyamatosan alkalmaz olyan munkavállalót, akit ezt közvetlenül megelőzően legalább 6 hónapon át közhasznú munkavégzés keretében foglalkoztattak, illetőleg legalább 6 hónapon át munkanélküli segélyben részesült.

21. § (1) Ha az egyéni vállalkozó a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá bejelentkezik, és korábbi egyéni vállalkozói tevékenységét csak részben folytatja a vállalkozási nyereségadózás szabályai szerint, a megszűnés szabályait csak a ténylegesen megszüntetett tevékenységére kell alkalmaznia.

(2)³¹ A többféle egyéni vállalkozói tevékenységet egyidejűleg gyakorló egyéni vállalkozó — ha a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá bejelentkezik — valamennyi egyéni vállalkozói tevékenysége utáni adókötelezettségére kizárólag a vállalkozási nyereségadó törvény szabályait alkalmazhatja.

22. § (1) Az ingatlan átruházásából, az ingó dolog nem üzletszerű értékesítéséből, valamint a vagyoni értékű jogról való lemondásból, ilyen jog alapításából, vagy átruházásából, illetőleg gyakorlásának végleges átengedéséből származó bevételnek a (2) bekezdés szerint csökkentett részét kell jövedelemnek tekinteni. Ingatlan és vagyoni értékű jog esetében bevétel az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték.

(2) A bevételből le kell vonni az ingatlannak, az ingó dolognak és a vagyoni értékű jognak a megszerzése idején képviselt forgalmi értékét, a megszerzésével és értékesítésével kapcsolatban felmerült költségeket, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat, amennyiben azokat korábban költségként a magánszemély nem számolta el (31. §).

23. § (1)³² Az ingatlan, illetőleg a vagyoni értékű jog forgalmi értékének megállapításakor az illetékekről szóló törvényben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(2) Külföldről behozott ingó dolog esetén forgami érték a vámkiszabás alapjául szolgáló érték.

(3) Jogi személy által magánszemély részére értékesített ingatlan esetén — ha a szerződést nem kellett illeték kiszabása végett bemutatni — a szerződésben szereplő teljes vételárat kell szerzés idején képviselt forgalmi értéknek tekinteni.

(4) Ha az ingatlannak, az ingó dolognak, illetve a vagyoni értékű jognak a szerzés idején képviselt forgalmi értéke nem állapítható meg, akkor az eladáskor az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték 25 százalékát kell jövedelemnek tekinteni.

24. § (1) Az ingatlan megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz — illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz — benyújtották. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja.

(2) Az ingatlan elidegenítése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották.

(3) A 22. § (2) bekezdésének alkalmazásában a földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni.

(4) Földterületre — annak megszerzését követően — épített épület (épületrész) tekintetében a szerzés napja a földterület megszerzésének időpontja.

25. § (1) A szálláshely bérbeadásából, valamint építmény nem lakáscélú bérbeadásából származó bevételből az elszámolható költségek (31. §) levonása után fennmaradó rész a jövedelem.

(2) Ha a magánszemély költségeivel nem kíván elszámolni, akkor a bevételből a jövedelmet a következők szerint kell megállapítani:

(3) A (2) bekezdésben foglaltak alkalmazása esetén a bevételt az általános forgalmi adó nélkül kell figyelembe venni, és a bevételnek része a hasznosítási (bérbeadási) tevékenységgel kapcsolatban fizetett költségtérítés is.

26. § A takarékbetétből, a takaréklevélből (a továbbiakban együtt: takarékbetét), a kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből, a tagsági kölcsönből, a szövetkezeti üzletrészből, a szövetkezeti vagyonrészből, a szövetkezeti részjegyből, a szövetkezeti célrészjegyből, a szövetkezeti termelés fejlesztési hozzájárulásból, vagyoni hozzájárulásból, a vagyonjegyből, a részvényből és a külön jogszabályban meghatározott egyéb értékpapírból (a továbbiakban együtt: értékpapír) származó bevétel (például kamat, prémium, osztalék, járadék, árfolyamnyereség) egésze jövedelemnek tekintendő.

27. § (1) A magánszemély bevételének egésze jövedelem:

(2) Ha a magánszemély a kifizetővel írásban közli, hogy az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kívánja vonni, akkor az ilyen kifizetésekre a 12. vagy a 30. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

28. § A magánszemély külföldön történő munkavállalásából származó bevételének 55 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére, illetőleg a lakbér címén kapott juttatás is. A külföldi munkáltató által elrendelt kiküldetés költségének megtérítése nem minősül bevételnek.

29. § A magánszemély külföldi magánvállalásból származó és egyébként a 11—12. §-okban említett bevétele esetén választhat, hogy jövedelmét a 11—12. §-okban vagy a 28. §-ban meghatározott módon állapítja meg.

30. § (1) A 9—29. §-okban nem szabályozott bevételből, továbbá a gazdasági társaságban mellékszolgáltatásként vállalt és külön szerződés szerint teljesített vagyoni értékű szolgáltatás díjából — feltéve, hogy a szolgáltatás nem tartozik a 9., 11., 12., 19. és 25. §-ok hatálya alá és a tag bevétele elérése érdekében felmerült költségét a vállalkozás költségei között nem számolja el — az elszámolható költségek (31. §) levonása után fennmaradó rész a jövedelem.

(2)³⁵

(3)³⁶ A 3. § e) pontban meghatározott ingyenes értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték elidegenítése, illetőleg a 33. §-ban meghatározott egyéb feltételek bekövetkezte esetén bevételnek a juttatáskori névérték tekintendő, amellyel szemben költség nem számolható el.

(4) A jövedelmet pótló kártérítés, illetőleg a biztosítási jogviszony alapján kapott, jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási öszeg [7. § (2) bekezdés 28., 29. pontja] — figyelemmel a 8. § (4) bekezdésében foglaltakra is — olyan egyéb bevétel, amellyel szemben költség nem számolható el.

(5) A kifizető által

— pénzben nyújtott étkezési hozzájárulás,

— viselt albérleti (szállás) díj,

— átvállalt üdülési költség

címen juttatott bevételből az adómentes részt [7. § (2) bekezdés 20. és 21. pontja, 67. § 5. pontja] meghaladó összeg olyan egyéb bevétel, amellyel szemben költség nem számolható el.

(6) A jogszabályon alapuló, illetőleg egyéb költségtérítés, költségátalány — ide értve a magánszemély bármely címen kapott utazási, gépkocsi használati költségének térítését is — (továbbiakban: költségtérítés) olyan bevétel, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek (31/A. §) levonása után fennmaradó rész a jövedelem, (kivéve, ha a magánszemély olyan bevételének megszerzésével kapcsolatban kapja a költségtérítést, amelynek a jövedelmét a bevétel e törvényben meghatározott hányadának alapul vételével határozza meg).

31. § (1) Ha a törvény másként nem rendelkezik, elszámolható költség a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, annak megszerzése érdekében a naptári évben ténylegesen felmerült és igazolt kiadás.

(2) Költség — a (3)—(4) bekezdésekben foglaltak kivételével — legfeljebb a naptári évben megszerzett bevétel összegéig számolható el.

(3) Az egyéni vállalkozó a vállalkozási tevékenységével kapcsolatban felmerült termelési és kezelési költségeket a naptári évben az egyéni vállalkozásból származó bevétele összegéig, illetve az ezt meghaladó költségeket a következő évi bevételeivel szemben számolhatja el.

(4) A költségek elszámolásának részletes feltételeit és szabályait, valamint a nyilvántartások vezetésére vonatkozó rendelkezéseket e törvény 1. és 2. számú melléklete tartalmazza.

31/A. §³⁷ (1) A 30. § (6) bekezdésében említett költségtérítés esetén, ha az jogszabályon alapul, annak összegétől függetlenül:

(2) A nem jogszabályon alapuló (egyéb) költségtérítés esetén az (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(3) A tanfolyami hozzájárulás, az oktatási költség megtérítése, a tudományos konferencia, kongresszus részvételi díjának megtérítése esetén az (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(4) A bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi költségtérítés esetén az évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg az (1) bekezdés a) pontja szerinti elismert költségnek minősül, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget az (1) bekezdés a) pontja szerint nem számol el.

(5) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában gépjármű költségátalány esetén a jogszabályban meghatározott mérték csak egy — a magánszemély választása szerinti — kifizetőtől származó költségátalányra vonatkozhat.

(6) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a költségtérítésről szóló jogszabály tartalmazza a jogosultság alanyi körét és feltételeit, a költségtérítés és az átalány meghatározásának módját és mértékét.

32. § (1)³⁸ A magánszemély egy naptári évben megszerzett összes jövedelmét — a takarékbetétből, illetve az értékpapírból, a kisösszegű és egyes más kifizetésekből (27. §), a külföldi munkavállalásból, az egyébként külföldről származó jövedelem, valamint a 3. § e) pontjában említett ingyenes értékpapír formájában szerzett jövedelem kivételével — össze kell vonni (összjövedelem). A vállalkozásból kivont, a törvényben foglalt szabályok szerint korábban már adózott jövedelem ismételt befektetésre újabb adófizetési kötelezettség nélkül felhasználható.

(2) A 37. § (1) bekezdése szerinti adót az összjövedelemnek a 34—35. §-okban meghatározott összeggel csökkentett része (adóalap) után kell megállapítani.

(3) Az összjövedelem megállapítása során:

(4) A (3) bekezdés b)—c) pontjaiban említett jövedelemmegosztás esetén annak egyharmad részét, illetőleg a felét kell összevonni a magánszemély — tárgyévben megszerzett — többi összevonásra kerülő jövedelmével és meg kell állapítani az azt terhelő legmagasabb adókulcsot. A megosztott jövedelem kétharmad részének (felének) adóját ennek a kulcsnak az alkalmazásával kell megállapítani és azt a tárgyévi jövedelmek adójával együtt kell megfizetni.

(5) A (3) bekezdés d) pontjában említett állami végkielégítés összegének az összjövedelem megállapításakor figyelembe nem vett részét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek lehet tekinteni. Amennyiben a figyelembe nem vett hónapok száma a tizenkettőt meghaladja, az azt meghaladó hónapokra eső összeget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek lehet tekinteni.

33. § (1) A jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott. A nem pénzbeli juttatást a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján — az 1. számú melléklet II. 5. pontjában meghatározott vevők és megrendelők tartozását a megszűnéskor — kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a magánszemély részére a nem munkaviszonyból származó kifizetést átutalással teljesíti és az adóelőleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt a nyilatkozata [41. § (4)—(5) bekezdés] megtételéig, vagy az adóbevallása benyújtásáig ténylegesen megszerezte.

(2) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó munkabért, munkadíjat, a munkáltató által kifizetett táppénzt, gyermekgondozási díjat január 15-ig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. E bekezdés vonatkozásában a postára adást vagy az átutalást kifizetésnek kell tekinteni.

(3) A magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás díja után adókötelezettség akkor keletkezik, amikor a magánszemély a biztosításra rendelkezési jogot szerez, feltéve, hogy az egyébként nem adómentes [7. § (2) bekezdés 48. pont].

(4)³⁹ Az ingyenes értékpapír [3. § e) pont] formájában megszerzett vagyoni érték után a magánszemélynek a nyilvántartási kötelezettsége a megszerzéskor, egyebekben az adófizetési kötelezettsége — az (5)—(6) bekezdésben foglalt kivételekkel — akkor keletkezik, amikor a vagyoni értéket elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetve hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a szövetkezet (kibocsátó) jogutód nélkül megszűnik.

(5) A (4) bekezdés szerinti szabály alól — a (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel — kivételt képez az, amikor a szövetkezetből kilépő tagnak, vagy a jogutód nélkül megszűnő szövetkezet tagjának az ingyenes értékpapírja fejében természetben kiadott vagyoni értéket a tag változatlan formában egyéni vállalkozóként saját vállalkozásába befekteti. Kivételt képez továbbá az, ha a magánszemély ingyenes értékpapírja fejében a kibocsátó gazdálkodó szervezetből átalakult jogutód társaságnál vagyoni részesedést (üzletrészt, részvényt stb.) kap mindaddig, amíg a magánszemély az átalakult társaságból e vagyoni részesedését ki nem vonja, vagy a (4) bekezdésben felsorolt feltételek bármelyike be nem következik.

(6) Az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnése esetén, vagy a vagyoni érték vállalkozásból való kivonásakor a vállalkozásba az (5) bekezdés szerint befektetett vagyoni érték után az adót a (4) bekezdésben foglaltak szerint kell megfizetni.

34. § (1)⁴⁰ Az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható tételek:

(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti összeget abban az évben kell az összjövedelemből levonni, amelyben azt a magánszemély vagyonától elkülönítették. Ha ez az összeg meghaladja a magánszemély összjövedelmét, azt a következő évek összjövedelméből kell levonni mindaddig, amíg a teljes összeget figyelembe nem vették.

(3) A magánszemély összjövedelméből gyermekenként, illetve a c) pont esetén fogyatékos gyermekenként havi 1000 Ft levonható, ha saját háztartásában gyermeket nevel a gyermek születésének hónapjától a 6. életév betöltésének hónapjáig, vagy legalább

(4) A (3) bekezdés szerinti kedvezményt a gyermeket nevelő magánszemélyek közös nyilatkozatában megjelölt egy magánszemély veheti igénybe, feltéve, hogy a jogosultság az adott hónapban legalább 1 napig fennállt.

(5) A (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott kedvezmény a gyermek születésének hónapjától a 14. életév betöltésének hónapjáig illeti meg a magánszemélyt. Az a) és b) pontok szerinti kedvezmény a 14 évesnél idősebb, de 30. életévét még be nem töltött gyermek után is jár azokra a hónapokra — ideértve a szünidőt is —, amelyekben a gyermek alsó-, közép-, illetve felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat. A (3) bekezdés c) pontjában megjelölt esetben a kedvezmény a gyermek születésének hónapjától jár. Egy gyermek jogán a kedvezmény csak egyszeresen vehető igénybe.

35. §⁴² (1) Az összjövedelemből [32. § (1) bekezdés] és a külföldi munkavállalásból, valamint az egyébként külföldről származó jövedelemből — amennyiben a magánszemély az év utolsó napján még tulajdonosként birtokolja — az összjövedelem (együttes előfordulás esetén is legfeljebb) 30 százalékig terjedő mértékben levonható:

(2) Amennyiben a magánszemély az adóbevallásában halasztott adót [44. § (1) bekezdés] tüntet fel, az (1) bekezdésben említett jogcímeken legfeljebb az annak alapját képező jövedelem összegével csökkentett összjövedelemnek az (1) bekezdésben meghatározott hányada vonható le. Ha a magánszemély munkaviszonya megszűnésével összefüggő állami végkielégítésben részesült, annak teljes összege mértékéig vonható le az (1) bekezdés szerinti összeg az összjövedelemből. Ez utóbbi szabály nem alkalmazható akkor, ha a magánszemély az összjövedelmének megállapítása során a 32. § (3) bekezdésének d) pontjában és az (5) bekezdésben meghatározott módszert alkalmazta.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott vagyoni érték megszerzésére fordított, az összjövedelemből levont összeg után a magánszemély adóbevallási, adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége akkor következik be, amikor a vagyoni értéket elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetve, hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a társaság (a vállalkozás) jogutód nélkül megszűnik. Az előzőek szerint kell eljárni abban az esetben is, ha a magánszemély a Magyar Köztársaság területét a végleges távozás szándékával elhagyja.

(4) Ha a magánszemélynek a (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségei a vagyoni érték megszerzési évének utolsó napját követő:

(5) Az egyéni vállalkozó a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá mindaddig nem jelentkezhet át, amíg a (3)—(4) bekezdés szerinti adókötelezettségének nem tett eleget. Az egyéni vállalkozó azon állóeszköz után, amelyre az (1) bekezdés b) és d) pontjában foglaltakat alkalmazza, csak az 1. számú melléklet III/1. pontja szerinti értékcsökkenési leírási szabályok alkalmazásával számolhat el költséget.

36. § A 34. és 35. §-okban megjelölt jogcímeken együttesen — a 34. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említettek kivételével — legfeljebb az összjövedelem [32. § (1) bekezdés] és a külföldi munkavállalásból, valamint az egyébként külföldről származó jövedelmek összegéig vonhatók le tételek.

(2) A takarékbetét adóköteles kamata, valamint az értékpapírból, a kisösszegű kifizetésből, a földjáradékból, a társasház közös tulajdonban levő helyiségének hasznosításából, a totó-lottó árusításból, az adóköteles nyereményből, valamint a 3. § e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték juttatáskori névértéke alapján számított jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.

(3) A külföldi munkavállalásból és az egyébként külföldről származó bevétel esetén — ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik — a külföldön megfizetett jövedelemadó összegével csökkentett jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.

38. § (1) Nem kell az adót megfizetni:

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható azokra a magánszemélyekre, akiknek a nyugdíja adómentes.

(3) A legalább 67 százalékban csökkent munkaképességű, de rokkantsági nyugdíjban nem részesülő magánszemélyt e törvény alkalmazásában úgy kell tekinteni, mint aki nyugdíjban részesül.

(4) A fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmek összegével azonos összjövedelmű személyt adóként terhelné.

39. § (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonhatók a magánszemély által viselt következő összegek:

(2) Az (1) bekezdés a) alpontjában meghatározott megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga, házastársa, volt házastársa vagy egyeneságbeli rokona — ide értve az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha és nevelőszülőt is — részére lakás vásárlására, -építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, valamint — a lakáselőtakarékosságot szolgáló betétkönyv kiállítását, illetve szerződés megkötését követő — egy éven belüli felvétel esetén, az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegben kell a korábban igénybe vevő magánszemélynek visszafizetni. A késedelmi pótlékot azt az évet követő március 20-ától kell számítani, amely évre vonatkozó adóbevallásban (nyilatkozatában) a magánszemély a kedvezményt érvényesítette. Ebben az esetben a megtakarítás kamatának adóját — ha a pénzintézet nem vonta le — a betétet felvevő magánszemélynek kell megfizetnie.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosítás esetén, amennyiben a biztosítási jogviszonyt a magánszemély a szerződéskötés napjától számított három éven belül megszünteti, akkor az igénybe vett adókedvezményt a (2) bekezdésben meghatároott módon kell visszafizetnie.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kedvezmény illeti meg azt a magánszemélyt is, akinek a 33. § (3) bekezdésében foglaltak szerint keletkezik adókötelezettsége. Amennyiben az adókötelezettség több évi biztosítási díj után keletkezik, az egyes évekre eső biztosítási díj után a kedvezmény az adókötelezettség keletkezésének évében olyan együttes összegben vonható le, mintha azt a magánszemély évenként érvényesíthette volna.

39/A. §⁴⁵ (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból (adóelőlegből) levonható a naptári év során minden — a 9. § (1) bekezdésében meghatározott munkaviszonyban töltött hónap után havonta — 250 Ft (alkalmazotti adókedvezmény). Az adó egyidejűleg csak egy munkaviszony alapján csökkenthető. Az alkalmazotti adókedvezmény az előzőkkel azonos módon megilleti a magánszemélyt abban az esetben is, ha átképzési támogatásban, munkanélküli segélyben, illetőleg átmeneti munkanélküli járadékban részesül.

(2) Nem illeti meg az alkalmazotti adókedvezmény a magánszemélyt

40. § (1)⁴⁶ A 39. § (1) bekezdésének alkalmazása során a magánszemélynek, lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az összeg felhasználását igazoló számlát, lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, valamint — ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel — a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bemutatnia.

(2) A 39. § (1) bekezdésében szabályozott kedvezmények együttes összege legfeljebb a megállapított adó [32. § (2) bekezdés] mértékéig terjedhet.

41. § (1) A magánszemély — a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel — e törvény és az adóigazgatási eljárási jogszabályok rendelkezései szerint, az összjövedelmét és az adóját megállapítja, bevallja, továbbá az adóelőleget, illetve az adót befizeti (önadózás).

(2)⁴⁷ A (3) bekezdésben és a 43. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével, nem kell bevallani az adómentes, valamint a takarékbetétből, az értékpapírból, a kisösszegű és egyes más kifizetésekből származó jövedelmet. Az adómentes tételek közül a munkáltatónak a (4) bekezdés szerinti elszámolásban, illetve az adatszolgáltatásban, továbbá a magánszemélynek — ha egyébként adóbevallás adására kötelezett — az adóbevallásában fel kell tüntetnie az étkezési utalvány értékét, illetőleg a pénzben kapott étkezési hozzájárulás összegét, az átvállalt albérleti (szállás) díj összegét, a munkaruha-térítés pénzben megváltott összegét, a pénzben nyújtott szociális segély összegét, az átvállalt üdülési költség összegét. Be kell vallani a kisösszegű kifizetésekből származó jövedelmet és a földjáradékot akkor, ha a magánszemély a kifizetővel írásban közölte,hogy ezt a jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kívánja vonni, továbbá az árfolyamnyereséget, ha azt nem kifizető fizette ki, valamint a juttatott ingyenes értékpapír [3. § e) pont] elidegenítéséből (33. §) származó jövedelmet [30. § (3) bekezdése] is.

(3) A külföldi munkavállalásból és az egyébként külföldről származó jövedelem esetén azokat a jövedelmeket — a (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül — be kell vallani, amelyek után adót vagy adóelőleget kell fizetni.

(4) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkaviszonyból, gazdasági társaságban, polgári jogi társaságban, vagy szakcsoportban fennálló tagsági viszonyból származó — adómentességet nem élvező — jövedelme van és erről a munkáltató, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a polgári jogi társaság, a szakcsoport ( a továbbiakban együtt: munkáltató) részére nyilatkozatot ad, akkor az adóalapot és az adót — a 34., 38. és 39. §-okban foglaltakat is figyelembe véve — a munkáltató állapítja meg, vonja le és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott nyilatkozat a jogkövetkezmények tekintetében adóbevallásnak minősül. Ha a magánszemély a megállapított adót vitatja, az adóhatósághoz fordulhat.

(6)⁴⁸

42. § (1)⁴⁹ Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól, de több jogviszonyból származó összevonás alá eső adóköteles és adóbevallás alá eső jövedelme van, a munkáltatónak ez esetben is a 41. § (4) bekezdése szerint kell eljárnia, feltéve, hogy a magánszemély — a 31/A. §-a (1) bekezdésének a) pontjában említett esetet kivéve — költségeket nem kíván elszámolni. A 41. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók abban az esetben, ha magánszemélynek az adóévben mezőgazdasági kistermelésből (14. §), egyéni vállalkozásból (19. §), továbbá ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából (22. §) származó jövedelme is keletkezett.

(2) A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követően több munkáltatótól származott jövedelme. A tanácsi költségvetési elszámoló hivatalokat e § alkalmazásában munkáltatónak kell tekinteni.

(3) A 41. § (4) bekezdését kell alkalmazni akkor is, ha a magánszemélynek a nyugdíja, az adóköteles társadalombiztosítási ellátása, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők részére fizetett illetménye mellett kizárólag egy munkáltatótól származó jövedelme van.

(4) Nem teheti meg a 41. § (4) bekezdésben említett nyilatkozatot az a magánszemély, aki a 32. § (3) és (5) bekezdésében említett jövedelemmel rendelkezik, a 33. § (4) bekezdése szerint van adófizetési kötelezettsége, az összjövedelméből a 35. §-ban szabályozott módon von le (tart nyilván) összeget, illetve akinek valamely jövedelmére halasztott adója (44. §) van.

43. §⁵⁰ (1) A takarékbetét adóköteles kamata után járó adót a pénzintézet a magánszemélynek jóváírt, illetve kifizetett kamat alapján állapítja meg és fizeti be. Ha a 7. § (2) bekezdésének 40. pontjában említett ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét adómentes kamata a betétet felvevő magánszemély nyilatkozata alapján adókötelessé válik, a kamat utáni adót a pénzintézet a kifizetéskor állapítja meg és vonja le.

(2) Az értékpapírból (18. § és 26. §), valamint a 3. § e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték elidegenítéséből — ideértve a 33. §-ban felsorolt egyéb feltételek bekövetkezését is — származó jövedelem után az adót a kifizető a kifizetés, illetőleg jóváírás napján állapítja meg és vonja le. Ha az e bekezdésben említett jövedelmet nem kifizető fizeti ki, az adót a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg és fizeti be.

(3) Az adóköteles nyeremény kifizetője a 37. § (2) bekezdésében meghatározott adót a magánszemélyek részére kiosztásra kerülő teljes nyereményösszegből egy tételben vonja le és fizeti be.

(4) A kifizető a kisösszegű kifizetésből és a földjáradékból — ha a magánszemély ezt az összjövedelmével nem kívánja összevonni — a társasház (társasüdülő) közös tulajdonában levő közös helyiség hasznosításából, valamint a totó-lottó árusításából származó jövedelem adóját a kifizetéskor állapítja meg, vonja le és fizeti be.

44. § (1) Halasztott adó:

(2) A halasztott adó összege az (1) bekezdésben említett jövedelmekkel együtt, illetve az azok nélkül számított adóalapra megállapított, kedvezményekkel csökkentett adók különbözete.

(3) Az (1) bekezdésben említett esetek egyidejű előfordulásakor a (2) bekezdés szerint megállapított halasztott adó összegét a jövedelmek arányában kell az egyes jogcímekre felosztani.

(4)⁵² A halasztott adót meg kell fizetni, ha az (1) bekezdés b)—c) pontjában meghatározott feltétel nem teljesül, illetve d) pontjában meghatározott feltétel beáll. Ha az (1) bekezdésben említett esetek bármelyikében meghatározott feltétel csak részben szűnik meg, teljesül, illetőleg következik be, akkor az egyes jogcímeken megállapított halasztott adó összegének arányos részét kell megfizetni.

(5) Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel a 8. §-ban foglaltak szerint nem teljesül, a halasztott adót a 39. § (2) bekezdésében meghatározott módon (késedelmi pótlékkal növelt összegben) kell megfizetni.

(6) A magánszemélynek a halasztott adótartozás mindenkori összegéről évente az adóbevallásban számot kell adnia.

(7) Amennyiben a magánszemély a Magyar Köztársaság területét a végleges távozás szándékával hagyja el, az e miatt benyújtandó adóbevallásával és adófizetésével egyidejűleg a halasztott adóját is köteles megfizetni.

45. § (1) A jövedelem után az e törvényben meghatározott módon és mértékben adóelőleget kell fizetni.

(2)⁵³ A kifizető (67. § 30. pont) az általa kifizetett összegből, ha az nem tartozik a 43. § hatálya alá, adóelőleget köteles levonni. Nem kell adóelőleget levonni az adómentes jövedelmekből (7. §), a mezőgazdasági kistermelésből (14—16. §) és az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásból (22. §) származó jövedelemekből valamint a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő honvéd, határőr és tisztes illetményének kifizetése esetén, továbbá az egyéni vállalkozó részére e minőségben kifizetett összegből. A kizárólag természetben vagy ingó dolog formájában juttatott jövedelemből nem kell adóelőleget levonni, de azt a kifizető a magánszemély részére a következő alkalommal kifizetett összeg adóelőlegének megállapításánál figyelembe veszi.

(3) A munkaviszonyból származó jövedelem után az adóelőleget a 34. § (1) bekezdésének a)—d), f) és g) pontjai szerinti összegek időarányos részének és az alkalmazotti adókedvezménynek (39/A. §) figyelembevételével kell kiszámítani. Amennyiben a magánszemély úgy rendelkezik, hogy a kifizetést a kifizető közvetlenül a 34. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározottak szerint összjövedelmet csökkentő tételnek minősülő célra utalja át, a kifizetőnek ebből az összegből nem kell adóelőleget levonnia.

46. § (1)⁵⁴ Adóelőlegként a munkáltatónak (67. § 31. pont) az általa kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egy tizenketted részének az alkalmazotti adókedvezménnyel (39/A. §) csökkentett összeget kell levonnia.

(2) A munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem esetén a munkáltatónak az adóelőleget úgy kell levonnia, hogy az ilyen jövedelem felvételét megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez kell a nem rendszeres jövedelmet hozzáadni, majd az így kapott összeg után az adót az általános szabályok [37. § (1) bekezdés] szerint kell kiszámítani. A kiszámított adót azonban csökkenteni kell azzal az összeggel, amely a figyelembe vett havi jövedelem tizenkétszeresével rendelkező magánszemélyt egyébként adóként terhelné.

(3) Ha a magánszemélynek nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik (1) bekezdés szerinti jövedelme, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese után ki kell számítani a 37. § (1) bekezdése szerinti adót, majd ebből le kell vonni a nyugdíjra, de legalább a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összegre jutó adót. Az így kapott összeget tizenkettővel kell osztani.

(4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a havi nyugdíj és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegét meg kell szorozni tizenkettővel, majd ehhez hozzá kell adni a nem rendszeres jövedelmet. Ha az így kapott összeg a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott mértéket nem haladja meg, adóelőleget nem kell levonni, ha meghaladja, akkor a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót csökkeneni kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszeresére eső adóval, vagy a 38. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott összegre eső adóval, ha ez az utóbbi a több.

47. § (1) Ha a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges jövedelem megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hóvégi elszámolásig visszatarthatja.

(2) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre történő megszerzése esetén az adóelőleget úgy kell kiszámítani és levonni, mintha a jövedelmet a magánszemély havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(3) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek tekintendő a jutalom, a prémium — kivéve, ha azt havonta számolják el — a nyereségrészesedés, a jubileumi jutalom, a sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a törzsgárda jutalom, a szabadságmegváltás, a jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozó részére az eredménykövetelmény túlteljesítéséért járó többletjövedelem, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás munkáltató által viselt díja. A munkáltató egyéb kifizetéseket is nem rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik.

(4) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az eredeti munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az eredeti munkáltató által már levont adóelőleggel.

48. § (1) A kifizetőnek — ha e törvény eltérően nem rendelkezik — a kifizetendő jövedelmekből a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeg hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. A 38. § (1) bekezdésében említett jövedelmek, valamint a 38. § (3) bekezdésében említett magánszemélyek esetében a kifizetendő jövedelemből a nyugdíj hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése, valamint a 38. § (4) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. Ha a kifizető a magánszemélynek az év folyamán több alkalommal fizet jövedelmet, összegeznie kell az év során ugyanannak a magánszemélynek kifizetett jövedelmeket és az így nyert összeget kell a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeghez, illetőleg a nyugdíjhoz hozzáadnia. Az így kiszámított adó és a már korábban levont adóelőlegek különbözetét kell adóelőlegként levonni.

(2)⁵⁵ Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg számítás során a költségtérítés címén kifizetett összegből a 31/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti mértékig igazoltan elismert összeget, továbbá egyébként a magánszemély nyilatkozata alapján költségként elszámolni kívánt összeget nem kell figyelembe venni.

(3) A társas vállalkozásból származó jövedelem esetén az adóelőleget az év elejétől összesített jövedelem alapján kell kiszámítani, csökkentve a vállalkozásból származó jövedelem után korábban már befizetett adóelőlegekkel. Annál a magánszemélynél, akinek a nyugdíja [38. § (1) és (3) bekezdés] mellett vállalkozásból származó jövedelme is van, az adóelőleg kiszámításánál az évi nyugdíját — a 38. § (4) bekezdésére tekintettel — figyelembe kell venni. Az a magánszemély, aki egyébként nem saját vállalkozásával áll munkaviszonyban, a vállalkozásból származó jövedelme után adóelőleget az (1) bekezdés szerint köteles fizetni. A társas vállalkozásból származó jövedelemből — a taggal kötött megállapodás alapján — az adóelőleg a 46. § illetőleg az 52. § alkalmazásával is levonható.

(4) Az egyéni vállalkozó az adóelőleget a (3) bekezdésben meghatározott módon az egyéni vállalkozói tevékenységének bevételéből személyes célra felvett összeg után fizeti meg.

49. § (1) A találmányból (11. §), egyes tudományos és művészeti tevékenységekből (12. §), az egyes ingatlanok hasznosításáből (25. §) származó, valamint a 30. § hatálya alá tartozó egyéb jövedelem után — ha a jövedelem nem kifizetőtől származik — az adott negyedévben megszerzett jövedelem 20 százalékának megfelelő összeget kell negyedévenként adóelőlegként megfizetni.

(2) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia a vele munkaviszonyban nem álló és tevékenységét nem vállalkozás keretében végző:

(3) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia a magánszemélynek állami végkielégítésként kifizetett összegből. A magánszemélynek az így levont adóelőleget adóbevallása elkészítésekor a 32. § (3) bekezdésének d) pontjában és a 32. § (5) bekedésében foglalt jövedelemrészek arányában kell figyelembe vennie.

(4) A (2) bekezdés szerint kell eljárni a belföldi állandó lakóhellyel nem rendelkező magánszemély részére kifizetett, nem munkaviszonyból származó, egyébként összevonandó jövedelem esetén is, feltéve, hogy az a 7. § (1) bekezdése alapján nem adómentes.

(5) Ha a magánszemély jövedelméből a külföldi székhelyű kifizető, vagy a Magyarországon működő diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelőleget, azt a magánszemélynek az (1) bekezdés alkalmazásával kell megfizetnie.

50. § (1) Ha a munkáltató fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást, vagy a nyugdíjfolyósító igazgatóság fizet ki baleseti járadékot, akkor azt a munkáltatónak a havi rendszeres jövedelemmel össze kell adnia és ennek alapján kell az adóelőleget levonnia. Több havi táppénz egyszerre történő kifizetése esetén az adóelőleget a 47. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell kiszámítani és levonni.

(2) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást — ide nem értve a nyugdíjat —, illetve a fegyveres erőknél és testületeknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt — ha jogszabály másként nem rendelkezik — az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a 37. § (1) bekezdése alkalmazásával kell megállapítani a fizetendő adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.

(3) A szabadságvesztés büntetése idején munkát végző magánszemélynek az e tevékenységből származó jövedelme után az adóelőleget az év elejétől (illetve, ha a büntetés végrehajtása év közben kezdődött, ettől a naptól) összesítve kell kiszámítani és levonni. A javító-nevelő munka vagy szigorított javító-nevelő munka büntetését töltő magánszemélynek az ennek keretében szerzett jövedelme után az adóelőleget a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell kiszámítani.

(4) Oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magánszemély, kifizetőtől származó 10., 11., 12. és 30. §-ok szerinti, illetve a szünidei vagy az oktatási intézmények által szervezett évközi szakmai gyakorlat során végzett munkából származó jövedelméből adóelőleget nem kell levonni mindaddig, amíg az adott kifizetőtől származó évi jövedelme a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget nem haladja meg.

51. § (1) Ha a magánszemélyt az adóévben idénymunkarendben alkalmazzák, vagy hat hónapnál rövidebb ideig foglalkoztatják munkaviszonyban, az adóelőleg — választása szerint — a 46—47. §-ok alkalmazásával, vagy az e forrásból származó jövedelmei után összesítve (göngyölítve) is levonható.

(2) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1), valamint a 49. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy összes összevonás alá eső jövedelme — az esedékes kifizetéssel együtt — a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget még nem haladja meg.

(3) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1) bekezdésének és a 49. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a 38. § (1) bekezdésében meghatározott jövedelemmel rendelkező, valamint a 38. § (3) bekezdésében említett magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az évi nyugdíjának és egyéb összevonás alá tartozó jövedelmének együttes összege — az esedékes kifizetéssel együtt — a 38. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mértéket még nem haladja meg.

(4) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat teljesítését, vagy a gyermekgondozási segély igénybevételét megkezdő magánszemélytől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le. Az évközben nyugdíjba vonuló magánszemély esetében a módosításnál az év hátralevő időszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell venni.

(5) Az adóelőleget a 32. § (3) bekezdésének b) pontjában említett jövedelem megosztására tekintet nélkül kell a kifizetőnek levonnia.

(6) A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni.

52. § (1) A munkáltató, az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján, jogosult a vele munkaviszonyban (tagsági viszonyban) álló magánszemély összes tőle származó, adóelőleg levonás alá eső jövedelméből az adóelőleget a 46—51. §-okban meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel levonni, ha az év végén — ezen jövedelmek után — elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. Ennek során az 51. § (2) bekezdésében meghatározott kifizetések is figyelembe vehetők. E rendelkezés hatálya kiterjed a tanácsi költségvetési elszámoló hivatalokra is.

(2) Az a magánszemély, akinek a kifizető az adóelőleget a 48. § (1) bekezdésében foglaltak szerint állapítja meg, a kifizetőtől írásban kérheti, hogy az általános szabályok szerint megállapított adóelőlegnél magasabb összeget vonjon le.

53. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege közötti különbséget (adókülönbözet) az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályban meghatározott időpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege az adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság köteles visszatéríteni, kivéve, ha a magánszemélynek adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A 100 forintot el nem érő adókülönbözetet — a 41. § (4) bekezdésében említett eset kivételével — nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza.

(2) Az adókülönbözet megfizetésére az adóhatóság — az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabály szerint — legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet.

54. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.

(2) Ha a magánszemély adólevonás útján adózik (43. §), a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett a felelős, az adóhatóság a magánszemélytől azt nem követelheti.

(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával [41. § (4) bekezdés] szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetni.

55. §⁵⁶

56. § (1) Ha az adóhatóság be nem vallott jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani. Amennyiben az így kiszámított összjövedelemre jutó adó összege meghaladja a bevallott adó összegét (adóhiány), ezt az adóhatóság határozatban állapítja meg.

(2)⁵⁷ Ha az adóhatóság 1988—89. évekre állapít meg be nem vallott jövedelmet, az adóhiány megállapítása során az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni, kivéve, ha az adóhiány számítása az 1987. évi VI. tv. 25. §-ában foglaltak szerint az adózóra nézve kedvezőbb.

(3)⁵⁸

66. § (1) Mentes az adófizetési kötelezettség alól az 1988—89. években a magánszemély munkáltatója által e két évben viselt, a magánszemély javára kötött élet- és nyugdíjbiztosítás díja, ha a magánszemély a biztosítás feletti rendelkezési jogával 1992. december 31. napjáig nem él.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek, a munkáltató által viselt biztosítási díj utáni adókötelezettség és a 39. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kedvezmény a magánszemélyt abban az évben terheli, illetőleg illeti meg, amelyben rendelkezési jogával él.

(3) E § alkalmazásában biztosítás feletti rendelkezési jog gyakorlásának minősül a biztosítás megszüntetése, visszavásárlása, értékesítése.

(4)⁶⁰

(5) Mentes az adó alól az 1988. január 1. napját megelőzően kibocsátott értékpapírból származó — az 1989. év után elszámolt — 1990-ben kifizetett jövedelem.

67. § E törvény alkalmazásában:

68. § (1) Ez a törvény — az e §-ban foglalt kivételekkel — 1990. január 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit az ezt követően megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. Egyidejűleg az 1987. évi VI. törvény, az azt módosító 1988. évi VIII. törvény, továbbá a 82/1988. (XII. 12.) MT rendelet, valamint az azt módosító 24/1989. (III. 14.) MT és a 44/1989. (V. 26.) MT rendelet hatályát veszti, rendelkezéseiket azonban az 1988—1989. évi jövedelmekre alkalmazni kell.

(2) A 66. § (4) bekezdése a törvény kihirdetése napján lép hatályba, e rendelkezést a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

(3)⁷⁴

(4) A 39. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést csak az 1990. január 1. napjától megkötött szerződésekre kell alkalmazni.

(5)⁷⁵ Az 56. § (2) bekezdésben foglaltakat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Az 1987. évi VI. tv. 25. §-a alapján jogerősen lezárt adómegállapítások esetén az adóhatóság 1990. szeptember 1-jéig határozatát felülvizsgálja, és ha az 56. § (1) bekezdés szerinti adóhiány számítás az adózóra nézve kedvezőbb, határozatát módosítja.

(6) A Kormány 82/1988. (XII. 12.) MT rendelete 1. számú mellékletének III. d) pontja a következő szövegrésszel egészül ki, e rendelkezést az 1989. évi jövedelem megállapítása során kell alkalmazni:

69. § Az adó következő évi mértékeire és az alkalmazandó összeghatárokra az állami költségvetésről szóló törvényjavaslattal együtt a Kormány — az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel — tesz javaslatot.

70. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza:

71. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy

— meghatározza a lakáscélú megtakarítások [39. § (1) bekezdés a) pont] formáit és igénybevételének további feltételeit;

— előírja a törvény végrehajtásához szükséges számviteli rendelkezéseket, valamint nyomtatványok kötelező alkalmazását.

(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és igazolásának rendjét.⁷⁷

(3)⁷⁸ A 7. § (2) bekezdésének 10. és 11. pontjában hivatkozott, valamint a 30. § (6) bekezdésében megjelölt költségtérítésről, költségátalányról szóló jogszabályként miniszteri rendelet csak a pénzügyminiszterrel egyetértésben adható ki.

72. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy elemi csapás esetén, az újjáépítés elősegítésére, a kárt szenvedett magánszemélyt az e törvény szerinti adó megfizetése alól több éven át is mentesítse.