118/1990. (XII. 27.) Korm. rendelet

1. § (1) A devizajogszabályok alkalmazásában belföldinek tekintendő természetes személy (a továbbiakban: kiutazó) érvényes magánútlevele bemutatása mellett e jogszabály rendelkezései szerint a külföldön tartózkodása során felmerülő kiadásainak fedezésére külföldi fizetőeszközt, illetőleg menetjegyet vásárolhat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jogosultság a kiutazót személyesen illeti meg, az másra át nem ruházható.

(3) Ha a kiutazó utazási valutaellátásának legkisebb összegét nemzetközi megállapodás írja elő, a határ átlépésekor ilyen összegű külföldi fizetőeszközzel köteles rendelkezni. A kiutazó erre hivatkozással nem kérheti az e rendeletben meghatározott összegű valutánál több valuta eladását.

2. § (1) A kiutazó a külföldi tartózkodása során felmerülő kiadásainak fedezésére — jegybankok közötti megállapodás hiányában — évente 50 US$-t, négy naptári évi időszak alatt [a (3) bekezdés szerint] összesen legfeljebb 300 US$-t, vagy annak megfelelő összegű konvertibilis fizetőeszközt vásárolhat a (2) és a (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével (a továbbiakban: turizmus céljára szolgáló valuta).

(2) A négy naptári éves időszakon belül az egyes naptári évben (években) igénybe nem vett összeggel a turizmus céljára szolgáló valutának a hátralevő évben (években) igénybevehető összege növelhető.

(3) Ha a kiutazó a négyéves időszak első két naptári évében nem vásárol konvertibilis valutát, a harmadik naptári évben esedékes összegen felül további 50 US$, összesen 200 US$, ha pedig az első három naptári évben nem vásárol konvertibilis valutát, a negyedik évben további 100 US$, összesen 300 US$ vagy annak megfelelő összegű konvertibilis valuta megvásárlására jogosult.

(4) A négy naptári évi időszakra megállapított és fel nem használt összeggel a turizmus céljára szolgáló valuta következő négyéves időszakra megállapított összege nem növelhető. A negyedik évre járó összeg a négyéves időszak letelte után is igénybe vehető.

(5) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiutazó részére egy naptári évre 50 US$, vagy annak megfelelő összegű konvertibilis fizetőeszköz vásárolható. Ez csak egy összegben vehető igénybe és a naptári évben igénybe nem vett összeggel a következő évi összeg nem növelhető. A kiutazóra az (1)—(4) bekezdés rendelkezéseit első ízben abban a naptári évben lehet alkalmazni, amelyikben a tizennegyedik életévét betölti.

3. § Ha a kiutazó a konvertibilis fizetőeszközt az országba történt visszatéréstől, illetve a kiviteli engedély (4. §) érvényessége lejártától számított 8 napon belül a valutaeladásra felhatalmazott szervnél forintra visszaváltja és a valutavásárlásról szóló igazolást, valamint a valutalapot (9. §) bemutatja, a turizmus céljára megvásárolt konvertibilis valuta külföldön fel nem használt részével, illetve az utazás elmaradása miatt megmaradt valuta összegével a valutaeladásra felhatalmazott szerv növeli az arra az időszakra megállapított turizmus céljára szolgáló valuta összegét, amely időszakra a vásárlás történt.

4. § A valutaeladásra felhatalmazott szerv a 2. § és 6. § szerint eladott valutáról kiviteli engedélyt ad. A kiviteli engedély kilencven napig érvényes.

5. § (1) A kiutazó forintért vásárolhat menetjegyet, helyjegyet és fekvőhelyjegyet (vasúti, autóbusz, repülő, hajó)

(2) Az (1) bekezdés alapján másodosztályú gyorsvonati menetjegy, turistaosztályú légi menetjegy, más közlekedési eszközön történő utazáshoz ezekhez hasonló osztályú menetjegy vásárolható forintért. Az ettől eltérő osztályú menetjegy és a hálókocsijegy csak abban az esetben vásárolható, ha a fizetendő többlet-összeget a kiutazó konvertibilis fizetőeszközben megtéríti.

(3) A forintfizetés ellenében kiadott menetjegyek külön szolgáltatások (pl. idegenforgalmi szolgáltatások) értékét nem tartalmazhatják.

6. § (1) Az a mozgáskorlátozott személy, akinek a lakóhelye szerint illetékes egészségügyi hatóságtól a közúti közlekedés egyes szabályaitól való eltérésre jogosító külön engedélye van,¹ naptári évenként ötezer forint összegért konvertibilis fizetőeszközt vásárolhat gépjármű-üzemanyag költségei fedezésére.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott gépjármű-üzemanyag költség éves, az adott évben még fel nem használt összege a forint árfolyam megváltoztatásának megfelelő mértékben módosul.

(3) A naptári évben fel nem használt gépjármű-üzemanyag költség összegével — kivéve az e rendelet hatálybalépését megelőzően rendelkezésre állt ilyen összeget — a következő évre járó összeg növelhető.

(4) Ha a mozgáskorlátozott személy a külföldi fizetőeszközt az országba történő visszaérkezésétől, illetve a valutavásárlásról szóló igazolás érvényessége lejáratától számított nyolc napon belül forintra visszaváltja és a valutakiviteli engedélyt, valamint a valutalapot bemutatja, az e § szerint megvásárolt, de külföldön fel nem használt, illetve az utazás elmaradása miatt megmaradt fizetőeszköz összegével a valutaeladásra feljogosított szerv növeli az arra az időszakra megállapított, gépjármű-üzemanyag költség fedezésére szolgáló valuta összegét, amely időszakban a vásárlás történt.

7. § Egy útlevél alapján csak annyi külföldre szóló menetjegy vásárolható, ahány személy részére érvényes útlevelet mutatnak be. A menetjegyet másra átruházni nem szabad.

8. § Az 5—7. §-okban nem említett esetekben a kiutazó a menetjegyét csak konvertibilis valutáért vásárolhatja meg.

9. § (1) A 2—7. § alapján megvásárolt külföldi fizetőeszköz összegéről és az 5. § (1) bekezdése b) pontja alapján vásárolt menetjegyekről, a valutaeladásra felhatalmazott szerv illetőleg a menetjegyet árusító nyilvántartást vezet az erre a célra a Magyar Nemzeti Bank által rendszeresített valutalapon.

(2) A valutalapot — érvényes magánútlevél bemutatása mellett — a valutaeladásra felhatalmazott szerv adja ki és a valutalap számát és kiadásának időpontját bejegyzi a kiutazó útlevelébe.

(3) A valutalapon bejegyzéseket csak az (1) bekezdésben meghatározottak tehetnek.

(4) A valutalap a valuta birtokban tartásához és a külföldre történő kiviteléhez igazolásul nem szolgál.

(5) Ha a valutalap valamely táblázata betelik, azt a valutaeladásra felhatalmazott szerv — a betelt valutalap egyidejű bevonásával — a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével kicseréli.

10. § (1) Az elvesztett valutalap pótlását a Magyar Nemzeti Banktól lehet kérni.

(2) Ha az elveszett valutalap kiállításának időpontja megállapítható, az elvesztés bejelentésének évében és az azt megelőző években járó, turizmus céljára szolgáló valutát igénybevettnek kell tekinteni.

(3) Ha az elvesztett valutalap kiállításának időpontja az útlevél alapján nem állapítható meg, a turizmus céljára szolgáló valuta igénybevétele szempontjából irányadó négyéves időszak az új valutalap kiállítását követő évben kezdődik.

(4) Abban az évben amelyikben az elveszett valutalap pótlását kérik, a gépjármű-üzemanyag költség fedezésére szolgáló valutaösszeget (6. §) és az 5. § (1) bekezdés b) pontja alapján igénybevehető menetjegyvásárlási lehetőséget igénybevettnek kell tekinteni.

11. § (1) A szervezett turizmus keretében kiutazók részére az utazásszervező

(2) Az utazásszervező belföldi, illetőleg külföldi idegenforgalmi szolgáltatás nyújtására külföldivel, illetve belföldivel való szerződéskötéséhez és az ellenértéknek külföldi fizetőeszközben való kikötéséhez a Magyar Nemzeti Bank engedélye szükséges.

12. § (1) Az utazásszervező kiutaztatási kerete a beutaztatásból származó, az előző évben befolyt konvertibilis árbevétele forintra átváltott összegének — ide nem értve a pénzbeváltásból származó összeget — az előző évi, devizában felmerült kiadások és visszautalások forintösszegének levonása után fennmaradó részéből számított ötven százaléka. Az utazásszervező kizárólag az 1991. évi utaztatási keretét kiegészítheti a korábban rubelelszámolásúnak minősülő országokból 1991. évben történő beutaztatásából származó nettó konvertibilis árbevétele ötven százalékával.

(2) Az év során fel nem használt kiutaztatási keretösszeget év közben módosítani kell a forintárfolyam megváltoztatásának megfelelő mértékben.

(3) A kiutaztatási keret tárgyévben fel nem használt része a következő évben felhasználható.

(4) Az utazásszervező a kiutaztatási keretének általa igénybe nem vett részét más utazásszervezőnek átadhatja.

(5) A kiutaztatási keret vezetésére az utazásszervező csak a bankok egyikének adhat megbízást.

(6) Az utazásszervező a bankkal közölt adatok helyességéért felelősséggel tartozik.

(7) A Magyar Nemzeti Bank a keretet vezető bankot a Pénzügyminisztérium részére szükséges tájékoztatás megadására kötelezheti.

13. § Az utazásszervező a kiutazó részére költőpénzként

14. § Külföldi utas külföldre szóló menetjegyet a Magyar Nemzeti Bank által kiadott rendelkezésekben (menetjegykódex) foglaltak szerint vásárolhat.

15. § E rendelet alkalmazásában

16. § (1) A turizmus céljára szolgáló valuta igénybevételére vonatkozó négyéves időszak

(2) Egyszeri 50 US$ vagy annak megfelelő összegű konvertibilis valuta megvásárlására jogosult 1991-ben az a kiutazó, aki 1989-ben vált jogosulttá a turizmus céljára szolgáló valuta igénybevételére, de annak 50%-ánál kevesebb konvertibilis valutát vásárolt.

(3) Az az utazásszervező, aki 1990-ben nem alkalmazhatta az utazásszervezők 1990. évi — konvertibilis tartalmú — szolgáltatási devizakeret képzésére és igénybevételére vonatkozó pénzügyminisztériumi szabályokban írt kiutaztatási keret képzés szabályait, kiutaztatási keretét 1991-ben kiegészítheti az 1990. évre vonatkozóan számított de a szabályozás szerint fel nem használható — összeggel.

17. § A forintárfolyam változására vonatkozó tájékoztatást a Magyar Nemzeti Bank közleményben teszi közzé.

18. § Ez a rendelet 1991. január 1. napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a belföldiek utazási valutaellátásáról szóló 115/1989. (XI. 19.) MT rendelet.