29/1990. (XII. 27.) PM rendelet

1. § (1) E rendeletben foglaltakat kell alkalmazni a külföldi hivatalos utazással kapcsolatos költségek fedezésére jogszabályokban¹ meghatározottak szerint rendelkezésre álló deviza terhére külföldön ideiglenesen munkát végzők, ott képzésben résztvevők (a továbbiakban: kiküldött) külföldi tartózkodása során felmerülő költségeinek megtérítésére.

(2) E rendeletet kell alkalmazni a külföldi részvétellel működő társaság részére a külföldi tagja által, valamint az ügynöki tevékenységet folytató részére megbízója által átutalt, az utazási költségek fedezésére felhasználható devizaösszegek tekintetében is.

(3) Ideiglenes külföldi kiküldetést teljesít az a kiküldött, akinek a meghatározott külföldi állomáshelyen történő munkavégzésének, vagy képzésének az időtartama a kiküldetés elrendelésekor nem haladja meg a három hónapot.

2. § (1) A kiküldöttet a külföldi tartózkodása során felmerülő, indokolt mértékű költségeinek fedezésére költségtérítés vagy költségátalány illeti meg.

(2) A költségtérítés összegét — a napidíj tekintetében figyelembevéve az e rendeletben előírt kereteket — és a költségátalány alkalmazásának eseteit és mértékét a kollektív szerződésben, a munkaügyi szabályzatban, a munkaszerződésben vagy egyéb megállapodásban (a továbbiakban együtt: kollektív szerződés) kell meghatározni.

3. § (1) A kiküldöttet megfelelő összegű, külföldi valutában kifizetett útielőleggel kell ellátni.

(2) Az útielőleget legfeljebb hét nappal az utazás előtt szabad kifizetni, azt az utazás elmaradása vagy elhalasztása esetén azonnal vissza kell fizetni.

(3) Abban az esetben, ha a kiküldött az útielőleget külföldön vette fel, az elszámolást a külföldi kifizető helyen kell teljesíteni.

(4) A kiküldött külföldön bekövetkezett halála esetén az útielőleg visszafizetendő részét törölni kell.

4. § A kiküldöttet megillető költségtérítés magában foglalja a napidíj, a szállásköltség, az utazási költség, a járműhasználati költség és egyéb szükséges költség összegét.

5. § (1) A napidíjnak az egyes országokra megállapított összegét és a kifizetés pénznemét a Pénzügyminisztérium az ENSZ Statisztika alapulvételével a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé.

(2) Az (1) bekezdés szerint közzétett összegnél — a kollektív szerződésben meghatározottak szerint — legfeljebb ötven százalékkal több, vagy kevesebb napidíj fizethető ki.

(3) A napidíj összegének vagy valutanemének a kiküldetés időtartama alatt bekövetkezett változásáról a kiküldő köteles a kiküldöttet haladéktalanul értesíteni.

6. § (1) A kiküldöttet arra a naptári napra, amelyikben a külföldön töltött idő tartama eléri a nyolc órát, a teljes napidíj, arra a napra, amelyikben a külföldön töltött idő tartama eléri a négy órát, de kevesebb, mint nyolc óra, a napidíj ötven százaléka illeti meg. Ha a külföldi tartózkodás négy óránál rövidebb, a kiküldöttet nem illeti meg napidíj.

(2) A kiküldetés indulási és érkezési helyének az országhatárt, repülőgéppel történő utazás esetén a repülőteret kell figyelembe venni.

(3) A kiküldetés indulási és érkezési ideje a tényleges indulási és érkezési idő.

(4) Ha a kiküldött ugyanazon a napon több országban járt, részére azon országra megállapított napidíjat kell kifizetni, amelyben hosszabb ideig tartózkodott.

7. § (1) A kiküldöttet megillető költségtérítést az országos szabványokban² előírt nyomtatványok szerint kell elszámolni, amelyekhez csatolni kell a kiküldetési rendelvényt is.

(2) Az útielszámolást a kiküldetésből történő hazatéréstől számított nyolc napon belül a kiküldetést elrendelőhöz be kell nyújtani. Az útielszámoláshoz csatolni kell a 4. §-ban felsorolt költségek elszámolásához szükséges bizonylatokat.

(3) Az útielszámolásban a külföldön felmerült költségek összegét abban a pénznemben kell feltüntetni, amelyben azokat kifizették. A kiküldöttet megillető egyéb összegeket forintban kell az útielszámolásban feltüntetni.

(4) A külföldi fizetőeszköz forintra történő átszámításakor az útielőleg felvételének időpontjában érvényes hivatalos deviza eladási árfolyamot kell figyelembe venni. A Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett devizát a Magyar Nemzeti Bank árfolyamközlésében (Világgazdaság napilap, Világ valutái) meghatározott árfolyam szerint US$-ra kell átszámítani. Ha külföldön a valutát a fentiektől eltérő árfolyamon váltják át a helyi valutára, ez az árfolyam csak akkor fogadható el az útielszámoláskor, ha a kiküldött csatolja a külföldi hivatalos átváltóhely igazolását.

(5) A költségtérítésből származó megtakarítás abban a pénznemben illeti meg a kiküldöttet, amelyben a megtakarítást elérte.

(6) Ha az útielőleg meghaladja az útielszámolás szerint jogosan felhasznált összeget, a különbözetet a visszaérkezés után nyolc napon belül vissza kell fizetni a kiküldő szerv részére. A visszafizetést — a kiküldetés közben szükségessé vált, a külföldi bank által igazolt pénzváltás figyelembevételével — konvertibilis valutában kell teljesíteni.

8. § (1) A kiküldő a kiküldetés teljes idejére költségátalányt állapíthat meg, ha a külföldi tevékenység időtartama, helye, jellege vagy körülményei ezt indokolttá teszik.

(2) A kiküldetési költségátalány napidíjat és a szállásköltséget foglalja magában. A gépjármű költségátalány a gépjármű külföldi kiküldetésre történő használata során felmerült költségek fedezésére szolgál. A két költségátalány egymástól függetlenül igénybevehető.

(3) A költségátalány felhasználását nem kell igazolni.

9. § (1) A kiküldetési költségátalány csak 24 órát meghaladó külföldi tartózkodás esetén és csak azokra a napokra állapítható meg, amelyekben a külföldi tartózkodás időtartama a négy órát meghaladja.

(2) A kiküldetési költségátalány összege az 5. § (1) bekezdése szerint közzétett napidíjat legfeljebb százötven százalékkal haladhatja meg.

10. § A nem konvertibilis valutával rendelkező országokban külkereskedelmi szerződés teljesítésén dolgozók részére a teljes ellátmányt olyan arányban kell helyi pénznemben, illetve konvertibilis valutában kifizetni, amilyen arányban a külkereskedelmi szerződés szerinti ellenértéket helyi pénznemben, illetve konvertibilis valutában határozták meg.

11. § (1) Ez a rendelet 1991. január 1. napján lép hatályba.

(2) Ahol jogszabály I. osztályú napidíjat említ, ott az 5. § (1) bekezdésében foglaltak szerint közzétett napidíj ötven százalékkal növelt összegét kell érteni.

(3) A kormányközi megállapodás alapján a jamburgi együttműködés keretében foglalkoztatott dolgozók tekintetében a munkák befejezéséig a 106/1985. (Mü. K. 17.) ÁBMH—PM rendelkezés alkalmazása szempontjából II. osztályú napidíjon az 5. § (1) bekezdésében foglaltak szerint közzétett napidíj helyett 5 US$ összeget kell érteni, mely összeg teljes egészében a dolgozót illeti.