52/1990. (III. 21.) MT rendelet

1. § (1) E rendelet hatályba kiterjed a külkereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jogi személyekre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra és természetes személyekre (a továbbiakban együtt: külkereskedelmi joggal rendelkező személy), továbbá a devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetekre (a továbbiakban: felhatalmazott pénzintézet).

(2) A felhatalmazott pénzintézetek jegyzékét a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: Bank) a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé.

2. § (1) Ha meghatározott ország viszonylatában a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos elszámolások pénznemét államközi (kormányközi) megállapodás megállapítja, külkereskedelmi szerződést kötni, számlát kiállítani, fizetési kötelezettséget vállalni vagy teljesíteni, illetőleg fizetést elfogadni csak ebben a pénznemben szabad. Az említett államközi (kormányközi) megállapodások és pénznemek felsorolását a Bank a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé.

(2) Ha a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos elszámolások pénznemét államközi (kormányközi) megállapodás nem állapítja meg, külkereskedelmi szerződést kötni, számlát kiállítani, fizetési kötelezettséget vállalni vagy teljesíteni, illetőleg fizetést elfogadni csak azokban a konvertibilis elszámolású pénznemekben szabad, amelyeket a bank a hivatalos devizaárfolyamok cím alatt közzétesz.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól való eltérésre a Kereskedelmi Minisztérium, a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérésre pedig a Bank engedélyt adhat.

3. § (1) A külkereskedelmi szerződésekben alkalmazott biztosítékszerű fizetési módok okiratait (pl. okmányos meghitelezés), a külföldi felek értékpapír formájában adott fizetési ígéreteit (pl. váltó, csekk), valamint a szerződés más fizetési biztosítékait (pl. kezesség, garancia) a felhatalmazott pénzintézetek kezelik. A kedvezményezett (rendelvényes) külkereskedelmi joggal rendelkező személy a közvetlenül hozzá érkező ilyen okiratokat nyilvántartásba vétel és továbbá kezelés céljából köteles haladéktalanul átadni az általa megbízott felhatalmazott pénzintézetnek.

(2) Ha a külkereskedelmi joggal rendelkező személyt a külkereskedelmi szerződésben előírt fizetési mód vagy a bankbiztosíték szabályai szerint okmánybenyújtási kötelezettség terheli, ezt csak az általa megbízott felhatalmazott pénzintézet útján teljesítheti.

4. § (1) A külkereskedelmi joggal rendelkező személy – feltéve, hogy államközi (kormányközi) megállapodás vagy jogszabály másként nem rendelkezik – a konvertibilis elszámolású pénznemben kötött külkereskedelmi importszerződésben a külföldi féllel szabadon állapodhat meg a fizetés módjában (váltó, csekk, átutalás, beszedési megbízás, okmányos meghitelezés stb.).

(2) Ha a konvertibilis elszámolású külkereskedelmi importszerződés értéke – forintra átszámítva – a 2 000 000 Ft-ot meghaladja, fizetési módként budapesti kifizetésű okmányos meghitelezést kell kikötni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a külkereskedelmi importszerződésben meghatározott devizaérték kiegyenlítése a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (a továbbiakban: Világbank) által nyújtott hitel terhére történik.

(3) Előleget fizetni előlegvisszafizetési bankgarancia és elismervény ellenében szabad.

(4) A (2) bekezdésben említett értékhatár alkalmazása szempontjából a külkereskedelmi importszerződés teljes devizaösszegének a szerződéskötéskor érvényes – a Bank által közzétett – hivatalos devizaeladási árfolyamon átszámított forintellenértéke az irányadó akkor is, ha a szerződés részszállítást tesz lehetővé, illetve ír elő.

(5) A (2)–(3) bekezdésben foglaltaktól való eltérésre a Bank engedélyt adhat.

(6) A (2) bekezdésben foglaltak megszegéséről a felhatalmazott pénzintézet köteles a Bankot tájékoztatni és az import kiegyenlítéséhez szükséges devizaérték rendelkezésre bocsátását – hacsak a Bank finanszírozási többletköltség felszámításának előírása mellett, vagy anélkül ehhez később hozzá nem járul – megtagadni.

5. § (1) Ha a konvertibilis elszámolású pénznemben kötött külkereskedelmi exportszerződés értéke a 2 000 000 forintot meghaladja, a külkereskedelmi joggal rendelkező személy köteles az ellenérték beszedésére felhatalmazott pénzintézetnek megbízást adni (kötelező bankinkasszó), kivéve, ha a fizetés módja okmányos meghitelezés, vagy a fizetés teljesítését bankkezesség, vagy bankgarancia biztosítja.

(2) Az (1) bekezdésben említett értékhatár szempontjából a külkereskedelmi exportszerződés teljes devizaösszegének a szerződéskötéskor érvényes – a bank által közzétett – hivatalos devizavételi árfolyamon átszámított forintellenértéke az irányadó akkor is, ha a szerződés részsszállítást tesz lehetővé, illetve ír elő.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól való eltérésre a Bank engedélyt adhat.

6. § (1) A külkereskedelmi joggal rendelkező személy a beruházási jellegű termékek (gépek, berendezések), szolgáltatások licencek és know how-k importjára vonatkozó konvertibilis elszámolású pénznemben kötendő szerződését köteles – a szerződéskötés előtt felhatalmazott bank útján – bejelenteni a Banknak. Ha a Bank külföldi banknál államilag garantált exporthitelkerettel rendelkezik, a gazdálkodó szervezet számára e hitelkeret igénybevételét kötelezően előírhatja. Ilyen esetben a külkereskedelmi joggal rendelkező személy a külkereskedelmi szerződés feltételeiben a Bank által kívánt lebonyolítási előírásokat érvényesíteni, a felhatalmazott pénzintézet pedig azok megtartását ellenőrizni köteles.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megszegése esetén az az import kiegyenlítéséhez szükséges devizaérték rendelkezésre bocsátását – hacsak a Bank finanszírozási többletköltség felszámításának előírása mellett, vagy anélkül ehhez később hozzá nem járul – a felhatalmazott pénzintézetnek meg kell tagadnia.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazandók, ha a külkereskedelmi importszerződésben meghatározott devizaérték kiegyenlítése a világbank által nyújtott kölcsön terhére történik.

7. § Gépek, termelőberendezések bérletére (lízing) vonatkozó konvertibilis elszámolású pénznemben kötendő külkereskedelmi importszerződés fizetési feltételeit a Bankkal egyetértésben kell meghatározni.

8. § (1) A külkereskedelmi tevékenységből származó konvertibilis elszámolású devizaértéket a külkereskedelmi joggal rendelkező személy a felhatalmazott bank útján köteles vételre felajánlani és a devizaérték beszedése, valamint annak vételre való felajánlása tekintetében a felhatalmazott bankkal köteles együttműködni.

(2) Ha a külkereskedelmi joggal rendelkező személy a külkereskedelmi tevékenységéből keletkező követelése, vagy elszámolási kötelezettsége alá eső devizaértékre vonatkozó vételre felajánlási, illetve elszámolási kötelezettségének nem képes eleget tenni, a Banktól köteles a kötelezettség teljesítése alól felmentést kérni.

(3) A felhatalmazott pénzintézet a külkereskedelmi joggal rendelkező személy útján birtokába (rendelkezése alá) került devizaértéket a Banknak köteles rendelkezésre bocsátani. A Bank a felhatalmazott pénzintézetet – a Bank által meghatározott összeg (mérték) erejéig – a rendelkezésre bocsátási kötelezettség alól mentesítheti.

9. § (1) Ha a külkereskedelmi szerződés feltételei szerint az ellenérték kiegyenlítése a Nemzetközi Beruházási Bank által nyújtott beruházási hitel terhére történik, a szerződés fizetési feltételeit a Bankkal egyetértésben kell meghatározni.

(2) A Világbank és a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA) által finanszírozott beruházásokhoz történő külföldi szállításokra vonatkozó külkereskedelmi exportszerződéseket a külkereskedelmi joggal rendelkező személynek be kell jelentenie a Banknak.

(3) A világbank általi finanszírozás esetén a külkereskedelmi joggal rendelkező személy köteles minden egyes esetben megküldeni a Banknak még az import versenytárgyalás kiírása előtt a tenderdokumentációnak, külföldi szakértő (konzultáns) igénybevételére vonatkozó külkereskedelmi szerződések esetén a szerződés-tervezetnek, valamint – az előbbiektől függetlenül – a külkereskedelmi joggal rendelkező személy által megkötött külkereskedelmi importszerződésnek egy példányát.

10. § (1) A külkereskedelmi joggal rendelkező személy a külkereskedelmi szerződésből eredő devizafizetésre vonatkozó kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges konvertibilis elszámolású devizaértéket a megbízása alapján eljáró felhatalmazott pénzintézettől vásárolja meg. A Bank a nem konvertibilis elszámolású devizaértéket a külkereskedelmi joggal rendelkező személy megbízása alapján eljáró felhatalmazott pénzintézet útján bocsátja rendelkezésre (adja el).

(2) Felhatalmazott pénzintézet a Banktól – forintellenérték ellenében – a konvertibilis elszámolású devizaértéket az (1) bekezdésben említett célra vásárolhatja meg. A Bank e devizaértéket az annak megvételére vonatkozó, hozzá benyújtott igény teljesítésének napját megelőző második munkanapon érvényes devizaeladási árfolyamon bocsátja rendelkezésre.

(3) Ha a felhatalmazott pénzintézet olyan konvertibilis elszámolású devizafizetési kötelezettséget vállal a külkereskedelmi joggal rendelkező személy megbízása alapján külföldivel szemben, amely későbbi időpontban áll be, köteles legkésőbb a kötelezettség elvállalásának időpontjáig a Banknál elkülönítetten vezetett számlára a kifizetni vállalt devizaértéknek a devizaigénylés naptári hónapjának első munkanapján érvényes devizaeladási árfolyam alkalmazásával meghatározott forint ellenértékét elhelyezni. Az elkülönítetten vezetett számlára befizetett összegekre a Bank a felhatalmazott pénzintézet részére a saját elhatározása alapján három hónapra lekötött betétei után mindenkor fizetendő kamatot térít. Ha a devizaigénylés naptári hónapjának első munkanapján érvényes devizaeladási árfolyamon és a (2) bekezdésben megállapított árfolyamon számított forintösszegek között eltérés van, illetve a külföldivel szemben fennálló devizafizetési kötelezettség megszűnik, a Bank a felhatalmazott pénzintézettel elszámol.

(4) A (3) bekezdésben előírt kötelezettség nem terheli a felhatalmazott pénzintézetet

11. § (1) Ez a rendelet 1990. április 2-án lép hatályba; ezzel egyidejűleg a tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. törvényerejű rendelet végrehajtásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1002/1974. (I. 17.) minisztertanácsi határozat 3. pontjának második bekezdése, a 12/1988. (XII. 31.) MNB rendelkezéssel és a 3/1989. (IV. 1.) MNB rendelkezéssel módosított, a magánszemélyek külkereskedelmi tevékenységével kapcsolatban a devizahatósággal szemben fennálló kötelezettségről és a devizahatósági ellenőrzésről szóló 2/1988. (VII. 15.) MNB rendelkezés 3–6. §-a és 9/A. §-a, valamint a külkereskedelmi szerződések teljesítéséhez szükséges devizaértékek rendelkezésre bocsátásának rendjéről szóló 8/1988. (XII. 31.) MNB rendelkezés hatályát veszti.

(2) E rendelet hatályba lépésének napjától a külkereskedelmi tevékenység hitelezéséről és a gazdálkodó szervezetek deviza- (valuta-) fizetési megbízásaihoz szükséges forintfedezet biztosításáról szóló 5/1983. (PK 20.) MNB körlevél és az export-importügyletek devizalebonyolításának szabályairól szóló 3/1987. (PK 24.) MNB körlevél nem alkalmazható.