Kifejezéskereső
8/1990. (IV. 25.) PM rendelet
a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről
A Munka Törvénykönyvének végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 69. §-ában kapott felhatalmazás alapján — az érdekelt miniszterekkel, az országos hatáskörű szervek vezetőivel, a Szakszervezettel és a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerveivel egyetértésben — a következőket rendelem:
1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 99. § (2) bekezdés c) pont], a vele munkaviszonyban álló dolgozóra (a továbbiakban: dolgozó), ideértve a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyban álló dolgozót is.
(2) A rendelet nem érinti a munkábajárást szolgáló utazási kedvezmények ágazati külön jogszabályai alá tartozó eltérő rendelkezéseket.
2. § (1) A rendelet alkalmazása szempontjából munkábajárásnak minősül a napi munkábajárás és a hétvégi hazautazás (a továbbiakban együtt: munkábajárás).
(2) Napi munkábajárás a dolgozó állandó, vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres utazása.
(3) Ha a dolgozó ideiglenesen munkavégzési célból munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkábajárással elérhető távolságra) költözik, onnan hetente egyszeri állandó lakóhelyére történő oda- és visszautazása hétvégi hazautazásnak minősül.
3. § (1) A munkáltató köteles közigazgatási határon kívülről történő munkábajárás esetén a munkábajárást szolgáló bérlet, vagy teljesáru menetjegy díjának
a) országos közforgalmú vasút személyvonat 2. kocsiosztály esetében 86%-át,
b) elővárosi vasút, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi- és távolsági autóbusz esetében 80%-át
a dolgozónak megtéríteni. Az igénybevett közlekedési eszköz fajtáját (vasút, elővárosi vasút, autóbusz) napi munkábajárásnál a dolgozó, hétvégi hazautazásnál — a dolgozó kérése és a közlekedési körülmények mérlegelésével — a munkáltató választhatja meg.
(2) A munkáltató, a kollektív szerződésben, illetőleg munkaügyi szabályzatban (továbbiakban együtt: kollektív szerződésben) meghatározott feltételek szerint, az (1) bekezdésben meghatározott kötelező költségtérítési mértéken felül, a dolgozó által fizetendő díjat részben, vagy egészben átvállalhatja, illetőleg költségtérítést nyújthat gyorsvonat, vagy 1. kocsiosztály igénybevételéhez, továbbá közigazgatási határon belüli (lakó- és munkahely azonos közigazgatási határon belül van) helyközi díjszabási rendszeren alapuló munkábajáráshoz.
4. § (1) Munkábajárási célra — utazási költségtérítés mellett — utazási kedvezmény (kedvezményes áru menetjegy) nem vehető igénybe.
(2) Helyi díjszabással közlekedéső közforgalmú közlekedési eszközön történő munkábajáráshoz utazási költségtérítés nem adható.
5. § (1) A munkáltató — a kollektív szerződésben is meghatározott — indokolt esetekben (tömegközlekedési eszközzel a munkahely nem érhető el; a dolgozó munkarendje olyan, amelyhez a tömegközlekedés nem igazodik; e megoldás alkalmazásával csoportos munkásszállítás váltható ki; mozgáskorlátozottaknál) és mértékben a személyi tulajdonban lévő gépjárművel (kivéve a taxi közlekedést) munkába járó dolgozóit utazási költségtérítésben részesítheti.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a közigazgatási határon belüli (lakó- és munkahely azonos közigazgatási határon belül van) munkábajárásra, kivéve a mozgáskorlátozott dolgozókat és azokat a mezőgazdasági nagyüzemekben és erdőgazdaságban, valamint a vízgazdálkodási és természetvédelmi munkakörökben dolgozókat, akik a helység belterületének határától legalább 5 km távolságra lévő telephelyre beosztottan dolgoznak.
(3) Az egy dolgozó részére elszámolható utazási költségtérítés nem haladhatja meg az 1.20 Ft/km mértékét.
(4) Az (1)—(3) bekezdésben meghatározott utazási költségtérítést a munkáltató bármely személyi tulajdonú gépjárművel munkába járó dolgozójának biztosíthatja, függetlenül a gépjármű tulajdonjogától, a gépjármű-vezetői tevékenységet ellátó személyétől, továbbá attól, hogy az együtt utazók munkáltatója különböző.
6. § (1) Az utazási költségtérítést a munkáltató az anyagjellegű egyéb költségei terhére köteles elszámolni.
(2) A dolgozó részére helyközi díjszabású közforgalmú közlekedési eszköz igénybevétele esetén utazási költségtérítés, illetőleg újabb bérletjegy csak a lejárt bérlet, vagy teljesáru menetjegy leadása esetében adható, kivéve a bérletjegy első ízben történő kiadását. A lejárt utazási jegyek 90 nap után selejtezhetők.
(3) A személyi tulajdonú gépjárművel való munkábajárás utáni költségtérítés ellenőrizhető módon történő bizonylatolását a munkáltatónak számlarendjében kell rögzítenie.
(4) A munkaviszony megszűnése esetén a munkavállalói igazolási lapon fel kell tüntetni, hogy a dolgozó milyen időpontig részesült munkábajárási utazási költségtérítésben.
7. § Az e rendelet szerint a kollektív szerződésbe utalt költségtérítés feltételeit és mértékét kollektív szerződés hiányában a munkáltató szabályozza.
8. § (1) Ez a rendelet — a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel — a kihirdetés napján lép hatályba, egyidejűleg a munkábajárással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 6/1987. (II. 17.) PM rendelet és azt módosító 55/1988. (XII. 24.) PM és a 87/1987. (XII. 29.) PM rendeletek hatályukat vesztik.
(2) Az 5. § (3) bekezdésének rendelkezését 1990. február 1. napjától lehet alkalmazni.
Dr. Békesi László s. k.,
pénzügyminiszter
