89/1990. (V. 1.) MT rendelet

1. § (1) A társadalombiztosítás (a továbbiakban: biztosítás) kiterjed

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában említett családtagra – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a mezőgazdasági szövetkezeti tagokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

2. § A biztosítás nem terjed ki

3. § A biztosítás, ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől a megszűnéséig áll fenn.

4. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetbe tagként belépett személy biztosítása a munka megkezdésének, legkorábban a felvételi kérelem benyújtásának a napjától kezdődik. A felvételi kérelem elutasítása esetén a munkaviszonyban állók biztosítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tag közös munkában részt vevő családtagjának a biztosítása a munkamegállapodás megkötésének – legkorábban a munka megkezdésének – napjától kezdődik, és annak megszűnése napjáig áll fenn. A munkamegállapodás nélkül foglalkoztatott családtag biztosítása azokon a napokon áll fenn, amely napokon a szövetkezetben munkát végez.

5. § Az 1. § (1) bekezdésének d) pontjában említett segítő családtag biztosítása a rendszeres közreműködés, illetve munkavégzés kezdetének napjától annak abbahagyása napjáig áll fenn.

6. § (1) A háztartási alkalmazottra a biztosítás abban az esetben terjed ki, ha munkaszerződés szerinti vagy tényleges munkaideje ugyanannál a munkáltatónál a heti huszonnégy órát eléri.

(2) A munkáltatónak a vele egy lakásban lakó és háztartásában dolgozó gyermekére, unokájára, szülőjére, nagyszülőjére és házastársának az előbb említett rokonaira a biztosítás csak akkor terjed ki, ha munkaszerződés alapján végez munkát és a rokkantsági nyugdíjhoz a munka felvételének időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt már megszerezte. Az utóbbi feltételtől a megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanács indokolt esetben eltekinthet.

(3) A háztartási alkalmazottra irányadó szabályok szerint terjed ki a biztosítás a családi házban alkalmazott házfelügyelőre.

(4) Arra, aki munkáltatója háztartásában és egyidejűleg üzemében (műhelyében, üzletében, irodájában, rendelőjében stb.) is végez munkát, a biztosítás az utóbbi munkája alapján terjed ki.

7. § (1) A bedolgozó biztosítása a munkába lépése napjától a bedolgozói jogviszony megszűnéséig terjedő időszak alatt azokban a hónapokban, illetőleg azokon a napokon áll fenn, amelyekre keresete a havi 1200 forintot, illetőleg a napi 40 forintot eléri, továbbá azokon a napokon, amelyeken igazoltan nem végez munkát.

(2) A bedolgozónál a munkába lépés napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen a kiadott anyagot első esetben átvette.

(3) Annak megállapításánál, hogy a bedolgozó napi átlagkeresete eléri-e a 40 forintot, a havi keresetet el kell osztani a hónap naptári napjainak számával. Nem lehet osztószámként figyelembe venni a munkába lépés napját megelőző, illetőleg a bedolgozói jogviszony megszűnését követő, valamint a (4) bekezdés a)–h) pontjaiban felsorolt időre eső naptári napokat.

(4) Igazoltan nem végez munkát az a bedolgozó, aki

(5) A (4) bekezdésben megjelölt idő alatt a biztosítás akkor áll fenn, ha a bedolgozó az a)–h) pontok alatti idő kezdetekor biztosított volt. A h) pont alapján a biztosítás esetenként legfeljebb harminc napig áll fenn.

8. § (1) Megbízás alapján rendszeresen munkát végzőnek azt kell tekinteni, akinek ugyanannál a munkáltatónál a megállapodás szerinti vagy tényleges munkaideje az azonos vagy hasonló munkakörre megállapított törvényes havi munkaidőnek a felét eléri; ha a munkaidő nem állapítható meg, keresete eléri az öregségi nyugdíj legkisebb összegének [85. § (1) bek.] a felét.

(2) Az (1) bekezdésben említett feltételek fennállása esetén sem terjed ki a biztosítás arra, akinek ugyanannál a munkáltatónál elért havi keresete az öregségi nyugdíj legkisebb összege [85. § (1) bek.] hatszorozást meghaladja.

(3) A megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végzőre a biztosítás csak arra az időre terjed ki, amely alatt az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseinek megfelel.

(4) Ha a megbízás nem teljes naptári hónapban áll fenn, a teljesítésre fordított időt, illetőleg a díjazás összegét a jogviszony időtartamával arányosan kell figyelembe venni.

9. § (1) Az alkalmi fizikai munkát végző személy biztosítása a munkavégzés napján, valamint azokon a napokon áll fenn, amelyekre e nélkül is díjazásban részesül. Ha az említett személy egymást követő hat munkanapon át munkát végez, a közbeeső vagy a közvetlenül követő heti pihenőnapot, munkaszüneti napot is biztosításban töltött időként kell számításba venni.

(2) Alkalmi fizikai munkát végzőnek azt kell tekinteni, akit megszakítás nélkül hét napnál rövidebb időre alkalmaznak.

10. § A mezőgazdasági szövetkezetek tagjának a közös munkában munkamegállapodás nélkül részt vevő családtagja biztosítására a 9. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

11. § Az egyeidejűleg több jogviszonyban álló személy biztosításának a fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

12. § A javító-nevelő és a szigorított javító-nevelő munkát végző személyre a munkaviszonyban álló dolgozók biztosítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Ha a szövetkezeti tag a javító-nevelő munkát a szövetkezetben végzi, a tagokra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A javító-nevelő munkát végző személynél keresetként a bírói ítéletben előírt csökkentés nélküli munkadíjat kell figyelembe venni.

13. § (1) A T. 11. §-ában említetteken kívül a biztosítás nem terjed ki a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak a magyar állam területén foglalkoztatott – a T. 14. §-a (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó – külföldi honos munkavállalóira (tagjaira).

(2) A T. 11. §-ában, illetőleg az (1) bekezdésben említett személyek tártsadalombiztosítási ellátására megállapodást az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatósággal, (a továbbiakban: Társadalombiztosítási Főigazgatóság) illetve társadalombiztosítási igazgatóságaival lehet megkötni. A megállapodásban rögzíteni kell a társadalombiztosítási ellátások körét, a jogosultság feltételeit és mértékét (összegét), a fizetendő járulék összegét, továbbá a nyilvántartásra és az adatszolgálgatásra vonatkozó szabályokat.

14. § (1) Különös méltánylást érdemlő kivételes esetben betegségi és anyasági ellátást a Társadalombiztosítási Főigazgatóság engedélyezhet.

(2) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője különös méltánylást érdemlő körülmények megléte esetén – a Társadalombiztosítási Alap költségvetéséről szóló törvényben jóváhagyott összeg erejéig – kivételes nyugellátást engedélyezhet.

(3) Kivételes nyugellátás nem engedélyezhető annak, aki az öregségi korhatárt nem töltötte be, vagy nem rokkant, kivéve, ha a kivételes nyugellátást árvaellátás címén engedélyezik.

15. § (1) A T-nek és e rendeletnek a betegségi és anyasági ellátásra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a fegyveres erők (honvédség, határőrség), a rendőrség, a büntetésvégrehajtási testület, a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb szervek hivatásos, valamint továbbszolgáló állománya tagjaira és családtagjaira. A hivatásos, illetőleg továbbszolgáló állományban töltött időt – ideértve a leszerelési segéllyel ellátás idejét is – biztosításban töltött időnek kell tekinteni.

(2) A hivatásos szolgálat sajátosságaiból adódó eltéréseket a Minisztertanács külön jogszabályban állapítja meg.

16. § A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy társadalombiztosítási ellátására – a kiküldetés tartamára tekintet nélkül – a tartós külföldi szolgálatot teljesítőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a kiküldött belföldön nem áll munkaviszonyban, és a nemzetközi szervtől részesül díjazásban:

17. § A betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából a katonai szolgálat idejét biztosításban töltött időnek kell tekinteni, ha a biztosítás a katonai szolgálatra bevonulást megelőző tizenöt napon belül vagy a katonai szolgálat alatt szűnt meg.

18. § (1) Betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából hozzátartozó a biztosított

(2) Oktatási intézmény nappali tagozatán tanulónak kell tekinteni azt a gyermeket is, aki

(3) Hozzátartozónak kell tekinteni a biztosítottal közös háztartásban élő

(4) Korára tekintet nélkül hozzátartozó

(5) Betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából hozzátartozó az elvált házastárs is, ha a biztosítottól tartásdíjban részesül, vagy eltartására a biztosítottat jogerős bírói ítélet (bírósági egyezség) kötelezi.

(6) Nem tekinthető eltartott hozzátartozónak az,

19. § (1) Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget, a táppénzre, a terhességi- gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási díjra jogosultságot, ezek időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani.

(2) A gyermekgondozási díj folyósításának ideje alatt gyermek ápolása címén táppénz nem jár.

(3) A szülők közös háztartásában levő gyermek (gyermekek) után egyidejűleg csak az egyik szülő jogosult táppénzre, gyermekgondozási díjra vagy gyermekgondozási segélyre.

20. § Ha a biztosított táppénzre jogosultsága a megszűnt biztosítása és a keresőképtelenség bekövetkezésekor fennálló újabb biztosítása alapján is megállapítható, táppénzre csak az újabb biztosítása alapján jogosult.

21. § (1) A kórházba utazás és visszautazás napjára táppénz annak is jár, aki nem keresőképtelen.

(2) Amennyiben a beutaltat helyhiány miatt később veszik fel a kórházba, a felvételtől táppénzre ugyanúgy jogosult, mint kórházba utalásakor, abban az esetben is, ha jogosultsága egyébként időközben megszűnt.

22. § (1) A biztosítás megszakítás nélkül akkor áll fenn, ha abban a szabadnap, a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap kivételével egy napi megszakítás sincs.

(2) Nem számít megszakításnak a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának az ideje, valamint az a bedolgozói jogviszonyban töltött idő, amely alatt a biztosítás nem állott fenn.

23. § (1) Az a bedolgozó, akinek a biztosítása megszűnt, és az ezt követő tizenöt napon belül, még a bedolgozói jogviszony fennállása alatt keresőképtelenné válik, táppénzre 180 napi megszakítás nélküli biztosítási idő hiányában is jogosult.

(2) Ha a bedolgozónál keresőképtelensége első napján feldolgozásra átvett anyag van, tápppénz csak az anyag visszaszolgáltatásának a napjától jár. Nem alkalmazható ez a korlátozó rendelkezés abban az esetben, ha a munkáltató igazolja, hogy a keresőképtelenség ideje alatt a bedolgozó és családtagja bedolgozói munkát nem végez.

24. § A 308. § (1) bekezdésében említett szakszövetkezeti tag táppénzre három napot meghaladó megszakítás nélküli keresőképtelenség esetén jogosult. Ebben az esetben táppénz a keresőképtelenség első napjától jár.

25. § A gyermekgondozási segélyben részesülőnek táppénz – a gyermekgondozási segély helyett – abban az esetben jár, ha a gyermek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadságot tartós (legalább 30 napi időtartamú) megbetegedés miatt szakítja meg.

26. § (1) Keresőképtelen az is,

(2) Vörhenybeteg gyermek ápolása címén táppénz esetenként legfeljebb huszonkét napon át jár.

27. § (1) A betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás, illetőleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott.

(2) Ha a biztosított a katonai szolgálat, ideértve a 15. § (1) bekezdésében említett szervek hivatásos, valamint továbbszolgáló állománya tagjainak a szolgálati idejét is, illetőleg a terhességi- gyermekágyi segély folyósítása alatt válik keresőképtelenné, a keresőképtelenség első napjának a katonai szolgálat, illetőleg a segély folyósításának a megszűnését követő napot kell tekinteni.

28. § A T. 18. §-ának d)–e) pontját megfelelően alkalmazni kell

29. § (1) Egyedülálló az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van.

(2) Az egyedülállóság szempontjából különélőnek kell tekinteni azt is, aki házastársával ugyanabban a lakásban lakik, ha

(3) Az egyedülállóság szempontjából különélőnek kell tekinteni azt az élettársat is, aki bírói ítélet (bírósági egyezség) alapján a közös gyermek után élettársa részére gyermektartásdíjat fizet, vagy élettársától ezen a címen tartásdíjat kap.

(4) Egyedülállónak kell tekinteni azt, akinek a

(5) Egyedülállónak kell tekinteni azokat a házastársakat is, akik a vakok személyi járadékában részesülnek vagy arra egyébként jogosultak.

(6) Egyedülállóként kell figyelembe venni azt is, akinek a házastársa

(7) A (4)–(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az élettársakra is.

(8) A társadalombiztosítási tanács, ha pedig a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács nem működik, a megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanács méltányosságból egyedülállónak nyilváníthat olyan személyt is, aki az (1)–(7) bekezdés rendelkezései szerint nem egyedülálló.

30. § (1) A gyermek ápolása címén a T. 19. §-a (1) bekezdésének c)–e) pontja alapján járó, de igénybe nem vett napok a következő évre átvihetők. Nem vihetők át az igénybe nem vett napok arról az évről, amelyben a fizetés nélküli szabadság, a külföldi tartózkodás időtartama a 180 napot meghaladta, vagy a biztosításban töltött idő a 180 napot nem érte el. E rendelkezést együttélő szülők esetében akkor kell alkalmazni, ha mindkét szülő fizetés nélküli szabadságon vagy külföldön van, illetőleg egyik szülő biztosítási ideje sem éri el a 180 napot.

(2) Az egyedülállóság címén megállapított és igénybe nem vett napok csak abban az esetben vihetők át a következő évre, ha az egyedülállóság az előző év teljes időtartama alatt fennállott. Az egyedülállóság címén járó és igénybe nem vett napokat a következő évben (években) az egyébként együtt élő szülők csak egyedülállóként vehetik igénybe azzal, hogy e napok igénybevételére csak a nem egyedülállóként járó napok kimerítését követően kerülhet sor.

(3) A gyermekgondozási segély folyósításának megszűnését követő naptól a gyermek(ek) ápolása címén megállapított napok száma nem lehet több a gyermek(ek) következő születésnapjáig hátralevő napok számánál. Az így megállapított és fel nem használt napok a következő évre (évekre) átvihetők, függetlenül attól, hogy a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama a 180 napot meghaladta-e vagy sem.

(4) A nevelőszülőnél elhelyezett gyermek és az örökbefogadott gyermek ápolása címén megállapított napok száma nem lehet több az elhelyezés, illetőleg az örökbefogadás napjától a gyermek következő születésnapjáig hátralevő napok számánál.

31. § (1) A táppénzre jogosultság időtartamának a megállapításánál biztosításban töltött időként kell figyelembe venni

(2) A folyamatos biztosításban töltött idő tartamának megállapításánál a biztosításban töltött idő minden naptári napját figyelembe kell venni.

(3) A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. A harminc napi megszakítás időtartamába nem számít be a keresőképtelenség, a terhességi- gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, az átmeneti járadék, a rendszeres szociális járadék folyósításának az ideje, továbbá a bedolgozói jogviszonynak biztosítás alá nem tartozó időtartama.

32. § (1) Ha a biztosított betegség – ide nem értve a gümőkóros megbetegedést –, terhesség vagy szülés miatt vált keresőképtelenné, és ennek első napját közvetlenül megelőző egy éven belül betegség, terhesség vagy szülés miatt táppénzben részesült, ezt az időt (előzmény) a táppénzre jogosultság újabb időtartamába be kell számítani. Nem számít előzménynek az az idő, amely alatt a biztosított gümőkóros megbetegedés miatt részesült táppénzben.

(2) Gümőkóros megbetegedés esetén azt az időt kell előzményként figyelembe venni, amely alatt a biztosított e megbetegedését megelőző két éven belül gümőkór miatt részesült táppénzben.

33. § Az, aki táppénzre jogosultságát kimerítette, táppénzre újból akkor jogosult, ha keresőképessé vált, és ezt követően biztosítottként munkát végez. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a fizetett szabadság időtartamát munkavégzésnek tekinteni nem lehet.

34. § (1) Az egyévesnél idősebb beteg gyermek ápolása címén járó táppénzre jogosultság szempontjából előzményként csak azt az időt lehet figyelembe venni, amely alatt a biztosított ugyanazon gyermek ápolása címén a gyermek legutóbbi születésnapját követően táppénzben részesült.

(2) A szülők közös háztartásában levő ugyanazon gyermek ápolása címén igénybe vett betegségi segélyezési és táppénzes napokat előzményként együttesen kell figyelembe venni.

35. § Az egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetőleg ápolása, a vörhenybeteg gyermek ápolása, továbbá a közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat címén járó táppénzre jogosultság szempontjából előzményt figyelembe venni nem lehet.

36. § (1) A táppénz – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is.

(2) Nem jár táppénz

(3) A munkaterápiás intézeti gyógykezelésre kötelezett alkoholistának az intézeti gyógykezelés időtartamára táppénz nem jár. Ha a beutalt a kezelés ideje alatt munkaterápiás intézeten kívül részesül kórházi ápolásban, erre az időre a táppénz az általános szabályok szerint illeti meg.

37. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag keresőképtelensége esetén táppénz helyett külön jogszabály alapján betegségi segélyre jogosult. Ha a 308. § (1) bekezdésében említett szakszövetkezeti tagnak betegségi segély nem jár, táppénzre jogosult.

38. § (1) A táppénzt meg lehet vonni attól, aki

(2) A táppénz megvonása iránt a táppénzfolyósító szerv határozattal intézkedik.

39. § (1) A táppénz összegének megállapításánál keresetként azokat a pénzbeli és természetbeni juttatásokat kell figyelembe venni, amelyek után a biztosítottnak nyugdíjjárulékot kell fizetnie. Keresetként kell figyelembe venni a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó keresetkiegészítés összegét is.

(2) A nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett biztosított kereseteként a 295. § (1) bekezdésében meghatározott pénzbeli és természetbeni juttatásokat kell figyelembe venni.

(3) Ösztöndíjas szakmunkástanulónál az ösztöndíjat kell keresetként figyelembe venni.

40. § A táppénz összegének a megállapításánál nem lehet keresetként figyelembe venni a 15. § (1) bekezdésében említett szervek kinevezett polgári alkalmazottai részére betegség esetén – külön jogszabály alapján – folyósított jövedelem-kiegészítést.

41. § (1) Az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában rendszeresen közreműködő segítő családtag és a gazdasági társaságnál rendszeresen munkát végző segítő családtag táppénzét a figyelembe vehető havi jövedelem [291. § (5) bek.] harmincad része alapján kell megállapítani.

(2) Ha a biztosított utoljára munkanélküli segélyben részesült, táppénzét a munkanélküli segély alapjául szolgáló havi összeg harmincad része alapján kell megállapítani.

42. § A 308. § (1) bekezdésében említett szakszövetkezeti tag táppénzét a figyelembe vehető jövedelem alapján kell megállapítani.

43. § Annak, aki a szakmunkásvizsga letételének a napján keresőképtelen, táppénzét e naptól legalább napi 120 forint alapulvételével kell megállapítani. Legalább napi 120 forint alapulvételével kell megállapítani a táppénzét annak is, aki a szakmunkásvizsga letételét követően kilencven napon belül válik keresőképtelenné.

44. § Az év végi részesedés és a jutalom – ideértve a bányászati hűségjutalmat is – után táppénz a megszakítás nélküli keresőképtelenség harmincegyedik napjától jár.

45. § (1) A kereset napi átlagának a megállapításánál – az év végi részesedés és a jutalom, valamint a prémium és a jutalék kivételével – azt az elért keresetet (a havi munkabér szerves részét képező prémiumot és jutalékot) kell figyelembe venni, amely a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben végzett munkáért járt.

(2) A kereset napi átlagának megállapításánál a biztosított részére az (1) bekezdésben meghatározott időszakban kifizetett év végi részesedést, jutalmat, prémiumot és jutalékot kell figyelembe venni.

(3) Ha a bérfizetési hónap nem esik egybe a naptári hónappal, az (1)–(2) bekezdés alkalmazásánál irányadó időszaknak a naptári év helyett az év utolsó napjáig zárult tizenkét bérfizetési hónapot kell tekinteni.

(4) Ha a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben legalább 20 munkanapi keresete nincs, a kereset napi átlagának a megállapításánál azt a keresetet kell figyelembe venni,

(5) Ha a biztosított munkáltatója az (1), illetőleg a (4) bekezdésben megjelölt irányadó időszak alatt változott – ide nem értve az átalakulás, egyesülés, szétválás esetét –, táppénzét annál a munkáltatónál eltöltött irányadó időszakban elért kereset alapján kell megállapítani, ahol a keresőképtelenség bekövetkezésekor dolgozott.

(6) Kizárólag év végi részesedés, jutalom, prémium, jutalék, valamint a szabadság idejére járó átlagkereset alapján nem lehet táppénzt megállapítani. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra a jutalékra, amelyet tiszta jutalékos bérben részesülő biztosítottnak fizettek ki.

(7) A táppénz alapját képező kereset napi átlagának a megállapításánál az üzem időleges szünetelésére járó csökkentett keresetet figyelmen kívül kell hagyni.

46. § (1) Ha a biztosítottnak sem a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben, sem pedig a keresőképtelenség bekövetkezésének évében nincs összesen 20 munkanapi keresete, naptári napi átlagkeresetként azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet a biztosított a keresőképtelenség hónapjában, munkavégzés esetén egy naptári nap alatt – év végi részesedés és jutalom nélkül – elérhetett volna. Teljesítmény bérrendszerben foglalkoztatottnál a naptári napi átlagkeresetet a keresőképtelenség első napján betöltött munkakörrel azonos vagy hasonló munkakörben dolgozók megelőző havi átlagos keresete alapján számított naptári napi kereset alapulvételével kell megállapítani, amelyet a munkáltató az érdekképviseleti szervvel (munkahelyi szakszervezeti szervvel, szövetkezeti bizottsággal stb.) egyetértésben igazol.

(2) A biztosítás megszűnését követően kezdődő keresőképtelenség esetén, az (1) bekezdés alkalmazásánál az utolsó munkáltatónál betöltött munkakör az irányadó.

47. § (1) A kereset napi átlagát úgy kell kiszámítani, hogy az irányadó időszakra figyelembe vehető keresetet el kell osztani az ebben az időszakban biztosításban töltött napoknak a (2) bekezdésben megjelölt napokkal csökkentett számával (osztószám).

(2) A biztosításban töltött napokat csökkenteni kell:

(3) Az év végi részesedés és a jutalom napi átlagát az (1) bekezdés alkalmazásával, az egyéb keresettől elkülönítve, külön kell kiszámítani azzal az eltéréssel, hogy az osztószámot az igazolt távollét és az üzem időleges szünetelésének a napjaival nem kell csökkenteni.

(4) A jutalomra vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni az évenként egy alkalommal kifizetésre kerülő munkahelyi, illetőleg munkaköri pótlékot, valamint a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keret terhére fizetett díjazásokat is.

(5) A prémium naptári napi átlagát úgy kell kiszámítani, hogy az irányadó időszakra figyelembe vehető összeget annak az évnek a biztosításban töltött napjai számával kell osztani, amelyben végzett munkáért a prémium járt.

48. § A naptári év folyamán ismételten keresőképtelenné vált biztosított táppénzét a korábbi táppénzének az alapját képező kereset napi átlaga alapján kell megállapítani, ha

49. § (1) Ha a biztosítás két év óta folyamatosan fennáll, a táppénz a napi átlagkereset hetvenöt, egyéb esetben hatvanöt százaléka. A táppénz mértéke szempontjából biztosítási időként kell figyelembe venni a 31. § (1) bekezdésében felsorolt időket is.

(2) Az, aki tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított, hetvenöt százalékos táppénzre jogosult.

(3) A folyamatos biztosítás tartamára tekintet nélkül hatvanöt százalékos táppénzre jogosult

(4) Az a bedolgozó, akinek a biztosítása megszűnt, és az ezt követő tizenöt napon belül, még a bedolgozói jogviszony fennállása alatt keresőképtelenné válik, hetvenöt százalékos táppénzre jogosult, ha a biztosítás megszűnése napján kétévi folyamatos biztosítási ideje van.

50. § (1) A megszakítás nélküli keresőképtelenség harmincegyedik napjától a biztosított táppénzének mértéke öt százalékkal, a kilencvenegyedik napjától pedig további öt százalékkal emelkedik. A táppénz mértékének a megállapításánál a 49. § (1) bekezdésében foglaltakat megfelelően kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni azokra, akiknek a táppénzét meghatározott összegben kell megállapítani.

51. § (1) A keresőképtelenség bekövetkezésekor alkalmi fizikai munkásként vagy háztartási alkalmazottként biztosított személy táppénzének napi összege 90 forint. Napi 90 forint táppénzre jogosult az is, aki a biztosítás megszűnéséig alkalmi fizikai munkásként vagy háztartási alkalmazottként dolgozott.

(2) Napi 90 forint táppénz jár annak is, aki

52. § Arra, aki saját jogú nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

53. § A jogosult az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíj igénybevétele céljából a táppénzről lemondhat.

54. § A gyermekgondozási segélyben részesülő biztosítottnak a munkavégzése alapján járó táppénzére az 52. §-t kell megfelelően alkalmazni.

55. § Terhességi- gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevő tartamára a csecsemőt örökbefogadó biztosított nőnek is jár.

56. § A terhességi- gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges előzetes 180 napi, illetőleg 270 napi biztosítási időbe be kell számítani

57. § A bedolgozó terhességi- gyermekágyi segélyére a 23. § rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.

58. § Nem jár terhességi- gyermekágyi segély a biztosítottnak

59. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag szülése esetén terhességi-gyermekágyi segély helyett külön jogszabály alapján szülési segélyre jogosult. Ha a 308. § (1) bekezdésében említett szakszövetkezeti tagnak szülési segély nem jár, terhességi-gyermekágyi segélyre jogosult.

60. § A terhességi-gyermekágyi segélyre, ha eltérő rendelkezés nincs – a 44. § kivételével – a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

61. § Az alkalmi fizikai munkát végző személy, a háztartási alkalmazott, valamint a szigorított javító-nevelő munkára ítélt személy terhességi-gyermekágyi segélyének napi összege, ha előzetesen 270 napi biztosítási ideje van, 120 forint, ha előzetesen 180 napi biztosítási ideje van, 90 forint.

62. § A jogosult a gyermekgondozási segély igénybevétele céljából a terhességi-gyermekágyi segélyről lemondhat.

63. § Gyermekgondozási díj az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülőnek is jár. A jogosultsághoz szükséges feltételeknek az örökbefogadás, illetőleg a gondozásba vétel időpontjában kell fennállniuk.

64. § (1) A mezőgazdasági szövetkezeti tag gyermekgondozási díjának megállapításánál munkanapként az általa személyesen teljesített munkanapokat lehet figyelembe venni. Meghatározott terület családi vagy egyéni művelése címén a terület megműveléséhez szükséges – munkanapokban kifejezett – munkaráfordításnak a mezőgazdasági szövetkezet vezetősége által megállapított hányada számít a tag által teljesített munkanapnak.

(2) Munkanapon tízórás munkanapokat kell érteni. Minden olyan munkamennyiséget, amelynek mérése nem munkanappal történik, munkanapokra át kell számítani.

(3) Munkanapnak számít az a nap is, amelyen a mezőgazdasági szövetkezeti tag szerződéses üzemeltetésű üzlet (egység) vezetőjeként az üzletet (egységet) üzemelteti, valamint, amelyet a mezőgazdasági szövetkezet a tagjával kötött külön megállapodás alapján közös munkavégzés címén munkanapként köteles nyilvántartásba venni.

(4) Munkanapnak számít – a heti pihenőnapok kivételével – az a nap is, amelyen a mezőgazdasági szövetkezeti tag

(5) Azt az időt, amelyre a mezőgazdasági szövetkezeti tag e tagsága alatt saját jogú nyugellátásban vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült, naptári hónaponként tíz, nőnél hét munkanappal kell figyelembe venni. Ezt a rendelkezést a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagra csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az ellátás folyósításának a megszüntetését követően nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett.

65. § (1) A gyermekgondozási díjra jogosultság megállapításánál a 29. §-ban foglaltakat megfelelően kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy egyedülállónak kell tekinteni azt az apát is, akinek a házastársa (élettársa) az illetékes orvos igazolása szerint betegsége miatt a gyermekét nem tudja gondozni.

(2) Ha a gyermekgondozási díjra jogosultság elbírálásakor munkaviszonyban (ipari szövetkezeti tagsági viszonyban) és mezőgazdasági szövetkezeti tagként eltöltött időket is egybe kell számítani, minden közös munkában töltött napot háromnapi munkaviszonynak (ipari szövetkezeti tagsági viszonynak) kell tekinteni.

66. § (1) A gyermekgondozási díjra, ha eltérő rendelkezés nincs – a 44. § kivételével – a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) A gyermekgondozási díj folyósításának időtartama a társadalombiztosítási jogok (pl. biztosítási idő, szolgálati idő) és kötelezettségek szempontjából a táppénz folyósításának időtartamával esik egy tekintet alá.

67. § (1) A gyermekgondozási díj napi összege a táppénz alapját képező naptári napi átlagkeresetnek – mezőgazdasági szövetkezeti tag esetében a betegségi segély számításakor figyelembe vett részesedés naptári napi átlagának – a 49. § figyelembevételével megállapított hatvanöt vagy hetvenöt százaléka, de az öregségi nyugdíj legkisebb összegének [85. § (1) bekezdés] harmincadrészénél kevesebb nem lehet. Ha azonban a kereset napi átlaga az öregségi nyugdíj legkisebb összege harmincadrészénél kevesebb, gyermekgondozási díj címén ez az összeg jár.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a gyermekgondozási díj napi összege a naptári napi átlagkereset hatvanöt százaléka, ha a biztosított ilyen mértékű terhességi-gyermekágyi segélyben részesült.

(3) Ha a táppénz alapjaként figyelembe vehető kereset napi átlaga a terhességi- gyermekágyi segély alapját képező naptári napi átlagkeresetnél kevesebb, a gyermekgondozási díjat ez utóbbi figyelembevételével kell megállapítani.

(4) Annak, aki a gyermekgondozási segély folyósítása alatt szül, és terhességi-gyermekágyi segélyre (szülési segélyre) nem jogosult, a szülés napjától – a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója kivételével – gyermekgondozási díj jár. A gyermekgondozási díj napi összege az öregségi nyugdíj legkisebb összegének [85. § (1) bekezdés) a harmincadrésze, ha azonban kedvezőbb, a díj korábban megállapított összege jár.

(5) Az 58. §-ban foglalt rendelkezést a gyermekgondozási díjra is alkalmazni kell.

(6) A mezőgazdasági szövetkezeti tag gyermekgondozási díjának alapjául szolgáló kereset naptári napi átlaga kiszámításánál a biztosításban töltött napokat csökkenteni kell a 64. § (4) bekezdésének a)–h) pontjában említett időtartamok naptári napjai számával.

68. § Anyasági segély a halva született gyermek után is jár.

69. § (1) Az anyasági segély összege gyermekenként 6000 forint, ha a szülő nő terhességi orvosi vizsgálaton négyszer, koraszülés esetén egyszer részt vett, és az első, illetőleg koraszülés esetén az egyszeri terhességi orvosi vizsgálat a terhesség kezdetétől számított 140 napon belül történt. Egyéb esetekben a segély összege gyermekenként 1000 forint.

(2) Külföldön történő szülés esetén gyermekenként 6000 forint anyasági segély jár akkor is, ha a szülő nő terhességi orvosi vizsgálaton nem vett részt.

70. § Az anyasági segélyre nem jogosult szülő nőnek – kérelmére –, ha terhességi orvosi vizsgálaton részt vett, a lakhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervének, megyei városban a kerületi hivatalnak, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének a javaslatára az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) a 69. §-ban meghatározott összegű anyasági segélyt folyósít.

71. § Temetési segély a halva született gyermek után is .jár.

72. § Temetési segély külföldön történt elhalálozás esetén is jár.

73. § A temetési segély összege földbe temetés esetén 2000 forint, hamvasztásos temetés esetén 1000 forint.

74. § Saját jogú nyugellátás a növelt összegű öregségi járadék és a növelt összegű munkaképtelenségi járadék, hozzátartozói nyugellátás a növelt összegű özvegyi járadék is.

75. § Öregségi nyugdíjra jogosult az is, aki a T. 39. §-ának (1) bekezdésében meghatározott életkort 1990. december 31-ig betölti és eddig az időpontig húsz évnél kevesebb, de legalább tízévi szolgálati időt szerez.

76. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az I. számú melléklet tartalmazza.

(2) Az I. számú mellékletben felsorolt munkakörben, munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagként eltöltött időt a korkedvezményre jogosultság szempontjából abban az esetben is számításba kell venni, ha ezt az időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet. A külföldön eltöltött időnek csak azt a tartamát lehet számításba venni, amelynek során az igénylő bányában föld alatt dolgozott a jegyzékben felsorolt munkakörben.

(3) A korkedvezményre jogosító különböző munkakörökben eltöltött időket egybe kell számítani. Az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett munka alapján figyelembe vehető idő minden harminc napját ötven nappal kell a korkedvezményre jogosító egyéb munkakörben eltöltött időhöz hozzászámítani.

(4) A táppénzes állományban töltött időt abban az esetben lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, ha az igénylő keresőképtelenségének a bekövetkezésekor korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott.

(5) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha

77. § (1) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője – az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal egyetértésben – engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény hatálya az üzemre nem terjed ki.

(2) Ha a munkakör azonosítása tekintetében vita merül fel, az azonosítás kérdésében az illetékes minisztérium és érdekképviseleti szerv véleményének a meghallgatásával a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője dönt.

78. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében megjelölt járművezetői munkakörben eltöltött idő akkor számít korkedvezményre jogosító időnek, ha a járművezető legalább tíz éven át – ebből megszakítás nélkül legalább öt évet közvetlenül a nyugdíj megállapítása előtt, illetőleg az öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzéséig – a Budapesti Közlekedési Vállalatnál vagy jogelődjénél ebben a munkakörben dolgozott.

(2) Az (1) bekezdésben előírt feltételek fennállása esetén korkedvezményre jogosító időként kell figyelembe venni a Budapesti Közlekedési Vállalatnál (jogelődjénél) járművezetői munkakörben töltött időn kívül az egyéb utazó és forgalmi munkakörben tengelyen, valamint bármely más munkáltatónál járművezetői (autóbusz-, villamos-, gépkocsivezető) munkakörben eltöltött időket is.

(3) Az (1) bekezdésben előírt ötévi idő számításánál a táppénzes állományban töltött időt abban az esetben lehet járművezetői időként figyelembe venni, ha a járművezető e munkaköréből került táppénzes állományba, és

(4) Az ötévi idő számításánál nem tekinthető megszakításnak, ha a járművezető saját hibáján kívüli okból (egészségügyi okból vagy olyan forgalmi esemény: baleset, összeütközés stb. miatt, amelynek bekövetkezésében vétlen) átmenetileg, az öt év tartama alatt összesen legfeljebb hatvan napon át nem dolgozott járművezetőként.

79. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében a polgári repülésnél felsorolt munkakörben azt a naptári évet lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, amelyben az igénylő repülési óraszáma legalább 200 óra. A repülési óraszám megállapításánál a légügyi hatóság külön megbízása alapján végzett repülési órák számát is figyelembe kell venni. Nem vonatkoznak ezek a rendelkezések a légiforgalmi irányító munkakörben töltött időre.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a ténylegesen repüléssel töltött órák számát

(3) Ejtőernyősnél – az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően – korkedvezményre jogosító időnek azt a naptári évet kell tekinteni, amelyben légi járműből legalább ötven ugrást hajtott végre, vagy pedig ejtőernyős ugrással, illetve ejtőernyősök ugrásának az előkészítésével kapcsolatos repülési óraszáma legalább huszonöt.

(4) A táppénzes állományban töltött idő minden naptári napjára annyi repülési órát (ejtőernyős ugrást) kell számítani, mint amennyi a naptári év többi napjaira átlagosan esik.

(5) A repülési (ejtőernyős) szakképzés idejét – tényleges tartamára tekintet nélkül – ötévi korkedvezményre jogosító időként kell figyelembe venni.

80. § A 15. § (1) bekezdésében említett szerveknél a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt polgári repülési munkakörnek megfelelő beosztásban hivatásos állományban eltöltött időt a hivatásos állományúak szolgálati idejének a számítására vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni.

81. § (1) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a 15. § (1) bekezdésben említett szerveknél, korábban a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél

(2) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni az (1) bekezdésben említett szerveknél továbbszolgáló állományban 1960. december 17-e után eltöltött időt is.

(3) Továbbszolgáló állományban 1960. december 18-a előtt eltöltött időt, valamint a katonai szolgálatban töltött időt (175. §) abban az esetben lehet a korkedvezményre jogosultság szempontjából számításba venni, ha az igénylő e szolgálatát megelőző és követő harminc napon belül az I. számú mellékletben felsorolt munkakörben dolgozott. Különösen indokolt esetben e harminc naptól a megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanács eltekinthet.

82. § Az öregségi nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelyen az igénylő az öregségi nyugdíjra jogosító életkort betöltötte. Ha az igénylőnek eddig a napig nincs meg a jogosultságához szükséges szolgálati ideje, a jogosultság az előírt szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg.

83. § Az öregségi nyugdíjra jogosultságot a baleseti rokkantsági nyugdíj csak abban az esetben zárja ki, ha ennek összegét szolgálati időként figyelembe vehető jogviszonyban elért kereset alapján állapították meg.

84. § (1) Az öregségi nyugdíjnak a T. 43. §-a (1) bekezdése szerint járó összegét a havi átlagkereset fél százalékával kell növelni minden olyan év után, amelyre az igénylő nyomdász segélyező egyesület vagy nyugdíjpénztár tagjaként 1946. augusztus 1-je és 1951. december 31-e közötti időben járulékot fizetett. Az öregségi nyugdíj így növelt összege sem haladhatja meg az átlagkereset hetvenöt százalékát.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnél 1946. augusztus 1-je és 1951. december 31-e között fennállott tagsági időnek arra a tartamára is, amely alatt a tag egyidejűleg munkaviszonyban állott.

85. § (1) Az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 4300 forint. Ez az összeg a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkedik.

(2) Az öregségi nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

(3) Ha az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az (1) bekezdésben meghatározott összeget nem éri el, az öregségi nyugdíj összege azonos a havi átlagkereset összegével. Ezt az összeget kell a nyugellátások emeléséről, illetőleg kiegészítéséről szóló külön jogszabály szerint emelni. Az így megállapított öregségi nyugdíj azonban nem lehet több az (1) bekezdésben meghatározott összegnél.

86. § (1) Továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék (a továbbiakban: ösztönző nyugdíjpótlék) jár annak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának a megszerzése után – a nyugdíj megállapítása nélkül – munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagként legalább egy évet (365 naptári napot) munkában töltött.

(2) A munkaviszonyban vagy ipari szövetkezet tagjaként munkában töltött idő számításánál a szolgálati időnek azt a tartamát kell figyelembe venni, amely alatt az igénylő

(3) A mezőgazdasági szövetkezet tagjaként munkában töltött idő számításánál annyi hónapot – naptári évenként legfeljebb tizenkét hónapot – kell figyelembe venni, ahányszor az igénylő munkavégzéssel tizenhárom, nő nyolc munkanapot szerzett. Ez nem vonatkozik a tagság fennállása alatt a vezetőség engedélyével létesített munkaviszonyban töltött idő figyelembevételére. Ha az igénylő mezőgazdasági szövetkezeti tagsága egész naptári éven át nem állott fenn, legfeljebb annyi hónap vehető munkában töltött időként figyelembe, ahány hónapon át a tagság fennállott.

(4) Mezőgazdasági szövetkezet tagjaként munkavégzéssel szerzett munkanapnak a 64. § (1)–(3) bekezdésében meghatározott munkanapok számítanak.

(5) Az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultság szempontjából a bedolgozóként, továbbá 1976. január 1-jét megelőzően megzőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban vagy tagként munkában töltött időt figyelembe venni nem lehet.

(6) Az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultság szempontjából az 1980. december 31-ét követően munkában töltött időből a fizikai munkakörben töltött időt lehet figyelembe venni. Aki 1980. december 31-ig egyéb munkakörben egy évnél rövidebb időt töltött munkában, ösztönző nyugdíjpótlékra a 88. § (2) bekezdésének a megfelelő alkalmazásával erre az időre is jogosult.

87. § (1) Az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időt legkorábban az öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílása napjától lehet számítani.

(2) A korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílása napjának az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító idő számítása szempontjából történő megállapításánál a korkedvezményes munkakörben töltött időt a nyugdíj megállapításáig, legfeljebb azonban a hatvanadik, nőnél az ötvenötödik életév betöltéséig lehet figyelembe venni.

(3) A munkaviszonyban vagy ipari szövetkezeti tagként egyidejűleg fennálló részfoglalkozásokban eltöltött időket egybe kell számítani. Az egybeszámított munkaidő ösztönző nyugdíjpótlékra akkor jogosít, ha az a főfoglalkozásként fennálló munkakörre megállapított törvényes munkaidőt eléri.

(4) Az egybeszámított részfoglalkozások alapján járó ösztönző nyugdíjpótlék mértékére a főfoglalkozás szerinti munkakör az irányadó.

(5) Ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultság szempontjából 1980. december 31-ét követően a részfoglalkozásokban eltöltött időkből csak a fizikai munkában – ideértve a 88. § (4) bekezdés b) pontjában felsorolt munkaköröket is – eltöltött időket lehet egybeszámítani.

88. § (1) Az ösztönző nyugdíjpótlék a termelésben és a forgalomban, valamint a lakosság ellátásával kapcsolatban álló fizikai munkakörben töltött minden év után az öregségi nyugdíj hét, egyéb munkakörben három százaléka. Az 1972. január 1-jét megelőzően munkában töltött időre az ösztönző nyugdíjpótlék mértéke fizikai munkakörben az öregségi nyugdíj három, egyéb munkakörben egy százaléka.

(2) A munkában töltött idő egy vagy több évet meghaladó, de 365 napot el nem érő tartamára (töredék időre) az ösztönző nyugdíjpótléknak a töredék idővel arányos része jár. Nem jár ösztönző nyugdíjpótlék a harminc napnál rövidebb időre.

(3) A különböző mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időket külön-külön kell számítani és megállapítani, hogy az igénylő hány év és hányszor harminc nap után jogosult ösztönző nyugdíjpótlékra. Ha a különböző mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító töredék idők együttesen a harminc napot elérik, az ösztönző nyugdíjpótlék erre a harminc napra a hosszabb töredék időre irányadó mérték szerint jár.

(4) Az (1) bekezdésben megállapított magasabb mértékű ösztönző nyugdíjpótlék

89. § (1) Az öregségi nyugdíj megállapítása után munkában töltött idő alapján – a 86–88. §-ok megfelelő alkalmazásával – ösztönző nyugdíjpótlék jár annak a nyugdíjasnak, akinek a nyugdíja kérelemre vagy 1988. január 1-je előtt a foglalkoztatási keret vagy keretösszeg kimerítése miatt szünetelt.

(2) Az ösztönző nyugdíjpótlék szempontjából nem vehető figyelembe az az idő, amelyre öregségi nyugdíjat folyósítottak.

(3) Az öregségi nyugdíjasként szerzett ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időhöz hozzá kell számítani a nyugdíj megállapítása előtti időből fennmaradt (a nyugdíj megállapításánál figyelembe nem vett) ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időt, és az ösztönző nyugdíjpótlékot az egybeszámított idő figyelembevételével kell megállapítani.

(4) Az öregségi nyugdíj megállapítását követően munkában töltött időre ösztönző nyugdíjpótlék legkorábban a nyugdíj újbóli folyósításának az időpontjától jár.

(5) Ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített öregségi nyugdíj újbóli megállapítása [T. 46. § (2) bek.] esetén az ösztönző nyugdíjpótlékot az öregségi nyugdíj új összege alapján kell megállapítani.

90. § Az öregségi nyugdíjnak az ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített összege a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

91. § (1) A T. 44. §-a (1)–(2) bekezdésében említett öt naptári év közül azt a három naptári évet lehet figyelembe venni, amelyben

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában, vagy ha előnyösebb, az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évét megelőző negyedik naptári év első napjától a nyugdíj megállapításáig terjedő idő alatt elért kereset havi átlaga alapján kell kiszámítani.

(3) Ha az (1) bekezdés nem alkalmazható és az igénylőnek a (2) bekezdésben megjelölt idő alatt nem volt legalább 180 napi keresete, illetőleg a mezőgazdasági szövetkezet férfi tagja közös munkával nem teljesített legalább hetvennyolc (nő negyvennyolc) munkanapot vagy a keresetre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, havi átlagkeresetként a munkáltatójánál az utolsó munkakörének megfelelő munkakörben a nyugdíjazása évében foglalkoztatottak átlagos keresetét kell figyelembe venni.

(4) Ha az (1)–(3) bekezdésben megjelölt munkakör figyelembevétele – az igénylő előző foglalkozásaira tekintettel – nem megnyugtató, a megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanács a nyugdíj összegét a korábban betöltött és az igénylőre jellemző munkakörben a nyugdíjazása évében annál a munkáltatónál (hasonló munkáltatónál) foglalkoztatottak átlagos keresetének az alapulvételével is megállapíthatja, amelynél a reá jellemző munkakörben utoljára dolgozott.

92. § Az öregségi nyugdíj összegét a 91. § (2) bekezdésének a megfelelő alkalmazásával – kérelemre – az öregségi nyugdíjra jogosító vagy ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőzően elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani, ha az igénylő az említett életkor betöltéséig legalább tízévi szolgálati időt szerzett.

93. § (1) Az öregségi nyugdíj összegének a megállapításánál a főfoglalkozású munkaviszonnyal (ipari szövetkezeti tagsággal) egyidejűleg mellékfoglalkozásként fennálló munkaviszonyból (ipari szövetkezeti tagságból) származó keresetet időarányosan figyelembe kell venni, ha az igénylőt főfoglalkozásában a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőre alkalmazták.

(2) A másodállásból származó keresetet az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni nem lehet.

(3) Főfoglalkozásnak azt a foglalkozást kell tekinteni, amelyből származó kereset a nagyobb.

94. § (1) Ha a főfoglalkozás és a mellékfoglalkozás szerinti munkakörökre irányadó törvényes munkaidő azonos, a mellékfoglalkozásban elért keresetből annyi időre eső keresetet lehet figyelembe venni, amennyi a főfoglalkozás szerinti tényleges munkaidőt a munkakörre megállapított törvényes munkaidőre kiegészíti.

(2) Ha a főfoglalkozás és a mellékfoglalkozás szerinti munkakörökre irányadó törvényes munkaidő nem azonos, meg kell állapítani, hogy a főfoglalkozásban a tényleges munkaidőt a törvényes munkaidőre kiegészítő idő hányad része a törvényes munkaidőnek, továbbá, hogy erre az időhányadra az igénylőt a mellékfoglalkozásban milyen összegű részkereset illetné meg. Az így kiszámított részkereset – legfeljebb azonban a mellékfoglalkozásból származó tényleges kereset – összegével lehet a főfoglalkozásból származó keresetet kiegészíteni.

(3) Ha a mellékfoglalkozásban végzett helyettesítés tartama egyfolytában a harminc napot nem haladja meg, a helyettesítésért járó díjazást az átlagkereset megállapításánál figyelembe kell venni.

95. § (1) Ha az igénylőnek a főfoglalkozás keretében betöltött munkakörére a munkajogi szabályok kötelező munkaidőt nem határoznak meg és az ebből származó keresete havi 3500 forintnál kevesebb, a mellékfoglalkozásból származó kereset legfeljebb olyan összegben vehető figyelembe, amilyen összeg a főfoglalkozásból származó keresetet havi 3500 forintra egészíti ki.

(2) Ha a mellékfoglalkozás keretében betöltött munkakörre a munkajogi szabályok a kötelező munkaidőt nem határozták meg, a mellékfoglalkozásból származó keresetből legfeljebb annyiszor havi 450 forintot lehet számításba venni, ahány óra a főfoglalkozás szerinti munkaidőt a munkakörre megállapított törvényes munkaidőre kiegészíti.

96. § (1) A havi átlagkereset megállapításánál keresetként – az 1988. január 1-je előtti időre, a 42/1983. (XI. 12.) MT r. alapján kapott bérpótlék kivételével – minden olyan pénzbeli és természetbeni juttatást figyelembe kell venni, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Keresetként kell figyelembe venni a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó keresetkiegészítést is. Ha a nyugdíjjárulékot jogszabályban meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget kell keresetként figyelembe venni.

(2) Keresetként havi 3500 forintot kell figyelembe venni a háztartási alkalmazottként és a szigorított javító-nevelő munkában töltött időre, továbbá arra az időre, amelyre a szakszövetkezeti tag társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(3) Keresetnek számít az átlagkereset mgállapításánál figyelembe vehető keresettel azonos időre járó baleseti járadék is.Arra az időre, amelyre baleseti rokkantsági nyugdíj jár, a 4. fokozatú baleseti járadéknak megfelelő összeget kell keresetként figyelembe venni.

(4) A havi átlagkereset meghatározásánál az 1987. december 31-e utáni időre eső nyugdíjjárulék-köteles keresetet, az 1987. december 31-e utáni időponttól megállapított baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó és 1987. december 31-e utáni időre eső keresetkiegészítést csökkenteni kell a magánszemélyek jövedelemadójának kizárólag ezen keresetekre eső összegével. Az említett keresetekre eső adó kiszámításánál naptári évenként 12 000 forintot le kell vonni. Figyelmen kívül kell azonban hagyni a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerinti, összjövedelmet csökkentő kiadásokat és adókedvezményeket. A havi átlagkeresetnek a jogszabályban – a tényleges keresettől függetlenül – meghatározott összegét (figyelembe vehető jövedelmet), valamint azt a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmet, amelyet a T. X. fejezetének a rendelkezései határoznak meg, csökkenteni nem kell.

(5) A (4) bekezdésben foglaltak az irányadók akkor is, ha az öregségi nyugdíjat a 91. § (3)–(4) bekezdésének, illetőleg a 101–103 §-ok alkalmazásával kell megállapítani.

(6) A 96. § (1) bekezdésétől eltérően a havi átlagkereset megállapításánál nem vehető figyelembe a 15. § (1) bekezdésében említett szervek kinevezett polgári alkalmazottai részére betegség esetén, külön jogszabály alapján folyósított jövedelem-kiegészítés.

97. § (1) A havi átlagkereset kiszámításánál az 1987. december 31-ét követő időre eső keresetet naptári évenként a 96. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával kell meghatározni. Az így kiszámított összeghez naptári évenként az adóalapot nem képező, de nyugdíjjárulékköteles egyéb keresetet, az 1988. január 1-je előtti időponttól megállapított baleseti járadékot, továbbá a 361. § (3) bekezdése szerint figyelembe vehető jövedelmet hozzá kell adni.

(2) Ha a biztosítottnak nem volt naptári évenként 365 (szökőévben 366) napi keresete, az 1987. december 31-ét követő időre eső keresetet a következők szerint kell megállapítani:

(3) Ha a nyugdíjazás évében (a továbbiakban: töredék év) elért keresetet is figyelembe kell venni, az erre az időre eső és a nyugdíj alapjául szolgáló keresetet – ide nem értve azt az esetet, ha a töredék évben kizárólag jutalmat fizettek ki – a (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával kell kiszámítani.

(4) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a T. 44., illetőleg e rendelet 91–92. §-ai szerint figyelembe vett időszak (átlagszámítási időszak) 1988. január 1-jét megelőző tartama alatt elért kereset és kifizetett jutalom, továbbá az (1)–(3) bekezdés szerint kiszámított keresetek együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszak alatt biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt. Az így kapott napi átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel és el kell osztani tizenkettővel.

(5) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a nyugdíjazást követő év végéig kitüntetés alapján kifizetett jutalmat, továbbá a bányászati hűségjutalmat úgy kell tekinteni, mintha a nyugdíj megállapítását megelőző napon fizették volna ki.

(6) Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat, a szabadnapokat, továbbá az igazolatlan távollét napjait is figyelembe kell venni.

(7) Az alkalmi fizikai munkát végző biztosított napi átlagkeresetének a kiszámításánál az egy hét alatt elért keresetet – a biztosításban töltött napok számára tekintet nélkül – hét nappal kell elosztani.

98. § (1) Ha az átlagkereset kiszámítása a nyugdíj megállapítását közvetlenül megelőző keresetek figyelembevételével történik, külön kell kiszámítani az év végi részesedések nélküli kereset és külön az év végi részesedések havi átlagát.

(2) Az év végi részesedés havi átlagának a kiszámításánál nem az átlagszámítási időszak alatt elért, hanem az átlagszámítási időszak alatt kifizetett év végi részesedést kell figyelembe venni. A töredék évben kifizetett év végi részesedést figyelmen kívül kell hagyni, a töredék év napjait pedig osztószámként nem lehet figyelembe venni.

(3) Az év végi részesedések nélkül kiszámított átlagkereset és az év végi részesedések havi átlagának az együttes összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset.

(4) Ha az átlagkereset kiszámítása nem a nyugdíj megállapítását közvetlenül megelőző keresetek figyelembevételével történik, nem az átlagszámítási időszak alatt kifizetett, hanem az átlagszámítási időszak alatt elért év végi részesedéseket kell alapul venni.

99. § (1) A 97. §-nak a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a mezőgazdasági szövetkezeti tag átlagkeresetének a kiszámításánál is azzal az eltéréssel, hogy az osztószám megállapításánál a 64. § (4) bekezdésében felsorolt, továbbá – ha munkanap-jóváírás nem történt – azok a napok nem vehetők figyelembe, amelyeken a tag

(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tag 1987. december 31-e utáni keresetére vonatkozó adóösszeg kiszámításánál a 151. § (4) bekezdése alapján elismert szolgálati idő minden 30 napjára eső keresetet egyhavi keresetnek kell tekinteni. Ha azonban az átlagkereset szempontjából irányadó osztószámot az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell meghatározni, a 97. § (2)–(3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(3) Az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag nem a szövetkezetben, hanem egyéb – biztosítással járó – jogviszony keretében dolgozott, azt a keresetet kell számításba venni, amely után egyéb biztosítása alapján nyugdíjárulékot fizetett. Ezen időtartam naptári napjait – az (1) bekezdéstől eltérően – osztószámként is figyelembe kell venni.

(4) Az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára, amely alatt a taggal tisztség betöltése céljából kettős mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszonyt létesítettek, vagy a tagot – mint szakembert – több mezőgazdasági szövetkezet közösen foglalkoztatta, figyelembe kell venni valamennyi mezőgazdasági szövetkezettől kapott azt a keresetet, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni.

(5) A mezőgazdasági szövetkezet tagjának és alkalmazottjának eredménytől függő részesedésére az év végi részesedésre vonatkozó szabályokat kell a 98. §-nak a rendelkezései szerint alkalmazni.

100. § (1) Ha az öregségi nyugdíj összegének alapját képező havi átlagkereset 10 000 forintnál több,

a 10 001–12 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát,

a 12 001–14 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát,

a 14 001–16 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát,

a 16 000 forint feletti átlagkeresetrész hatvan százalékát kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.

(2) Az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a társadalombiztosítási járulék – 1988. december 31-ét követően a társadalombiztosítási járulék és nyugdíjjárulék – fizetésére kötelezett figyelembe vehető havi jövedelme több 10 000 forintnál.

101. § (1) A bányászatban föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító fizikai munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító fizikai munkakörben, és a korábbi munkakörben elért átlagkereset összege nagyobb. Ezeket a rendelkezéseket akkor lehet alkalmazni, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe.

(2) Az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító fizikai munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott.

102. § A 101. §-ban meghatározott átlagkereset megállapításánál az év végi részesedést és a jutalmat is figyelembe kell venni.

103. § (1) A polgári repülésnél korkedveményre jogosító munkakörben eltöltött idő alapján a jogosult kérelmére az öregségi nyugdíjat

(2) Az (1) bekezdés b) pontját akkor lehet alkalmazni, ha az igénylő az öregségi nyugdíj megállapításáig tizenöt évet az említett korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott, a nyugdíjazást megelőzően azonban utoljára egy éven át már nem ilyen munkakört töltött be.

104. § (1) Szakmunkáskedvezményre jogosult a Vasutak szolgálatában foglalkoztatott az a biztosított is, akinek munkaköre betöltéséhez legalább két, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumnak az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal és az illetékes érdekképviseleti szervvel egyetértésben megjelölt munkakörben pedig egy vasúti szakvizsga megszerzése szükséges. A szakmunkáskedvezményre jogosító időt a szakvizsga, ha pedig két szakvizsga szükséges, a második szakvizsga megszerzésétől lehet számítani.

(2) A szakmunkáskedvezmény alkalmazása szempontjából a szakmunkástanuló-időt szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek kell tekinteni.

(3) Szakmunkáskedvezményre jogosító időnek kell tekinteni a katonai szolgálatban töltött időt, ha az igénylő ezt megelőzően és követően harminc napon belül a szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott.

(4) Szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek számít az irányító munkakörben eltöltött idő is, ha az igénylő e munkakörében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak munkáját irányította.

(5) Ha az igénylőnek több szakmunkás-képesítése vagy ezzel egyenértékű szakképesítése van, az átlagkeresetet abban a munkakörben foglalkoztatottak keresetének a figyelembevételével kell megállapítani, amelyben az igénylő a leghosszabb ideig dolgozott.

(6) A szakmunkáskedvezmény alkalmazása szempontjából a szolgálati időnek azt a tartamát, amely alatt az igénylő munkát nem végzett, olyan munkakörben töltött időként kell figyelembe venni, amilyen munkakörben ezt megelőzően utoljára dolgozott.

105. § (1) A szakmunkáskedvezmény alkalmazásánál azt az átlagkeresetet kell alapul venni, amelyet az igénylő szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíjazás évének első napjától a nyugdíj megállapítását megelőző naptári hónap utolsó napjáig terjedő idő alatt, ha pedig a nyugdíjazásra a naptári évi első felében kerül sor, a nyugdíjazást megelőző naptári évben év végi részesedés és jutalom nélkül átlagosan elértek.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni minden olyan esetben, amikor a biztosított tényleges átlagkeresete helyett a vele azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak átlagos keresetét kell alapul venni.

(3) Az (1)–(2) bekezdés szerinti átlagkereset meghatározásánál a bányászati hűségjutalom összegét (időarányos részét) számításba kell venni.

(4) Az (1)–(2) bekezdés alkalmazásánál figyelemmel kell lenni a 96. § (4) bekezdésében foglaltakra.

106. § (1) Az öregségi nyugdíj mértékét a T. 46. §-ának az (1) bekezdése alapján legkorábban a munkaviszony megszűnését, egyéb esetben a munkavégzés abbahagyását követő hónap első napjától kell módosítani.

(2) Az öregségi nyugdíj összegének a T. 46. §-a (2) bekezdése szerint történő újbóli megállapításánál az öregségi nyugdíj első ízbeni megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(3) A 36 havi kereset meghatározásánál teljes havi keresetnek kell tekinteni azt a keresetet is, amelyet a nyugdíjas abban a naptári hónapban kapott, amelynek teljes tartama alatt a biztosítása fennállt, de nem minden nap dolgozott.

107. § (1) A T. 47. §-a c) pontjának az alkalmazása szempontjából nem dolgozik rendszeresen az, aki

(2) A keresetet abban az esetben lehet a megrokkanás előtti keresetnél lényegesen kevesebbnek tekinteni, ha annak – a 96. § (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával – a magánszemélyek jövedelemadójával csökkentett összege legalább húsz százalékkal kevesebb a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnél.

108. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni.

(2) Az, aki a megrokkanáskor betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az alacsonyabb korcsoportban az előírt szolgálati időt megszerezte, és ezt követően szolgálati idejében a megrokkanásig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét.

(3) Abban az esetben, ha az igénylő korkedvezményre jogosító és egyéb szolgálati időt is szerzett, a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időnek nem kizárólag korkedvezményre jogosító idő alapján történő számításánál a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött minden évet egy és negyedévként kell számításba venni.

109. § Az, aki szolgálati idejének a kezdetét megelőző időtől rokkant, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az igénybejelentés időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a nyugdíj igénylését megelőző kereseténél.

110. § (1) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől a rokkantság az orvosi bizottság véleménye szerint fennáll. Ha az orvosi bizottság a megrokkanás időpontjáról nem nyilatkozott, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni.

(2) Ha az igénylőnek az (1) bekezdésben megjelölt napig nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg. Ez irányadó a mezőgazdasági szövetkezeti tagokra is.

(3) Ha az igénylő az (1), illetőleg a (2) bekezdésben meghatározott napon munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagsági viszonyban áll, rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azon napon nyílik meg, amelytől

(4) Ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag az (1), illetőleg a (2) bekezdésben meghatározott napon munkamegállapodás alapján dolgozik, vagy függetlenített tisztségviselő, rokkantsági nyugdíjra jogosultsága azon a napon nyílik meg, amelytől

(2) A rokkantsági nyugdíj mértékének a megállapításánál a ténylegesen megszerzett és nem a 108. § (3) bekezdése szerint számított szolgálati időt kell alapul venni.

114. § (1) Ha az igénylő a harmincötödik életévének a betöltése után rokkant meg, és a 108. § (2) bekezdése szerint jogosult a rokkantsági nyugdíjra, ennek az összegét tízévi, illetőleg korkedvezményes munkával szerzett jogosultság esetén nyolcévi szolgálati idő alapján kell megállapítani.

(2) Ha az igénylő a harmincötödik életévének a betöltése után rokkant meg, és a 108. § (3) bekezdése szerint jogosult a rokkantsági nyugdíjra, ennek az összegét tízévi szolgálati idő alapján kell megállapítani.

115. § A rokkantsági nyugdíj mértéke huszonöt évet meghaladó szolgálati idő után a III. rokkantsági csoportban az öregségi nyugdíj mértékével azonos (T. 43. §-ának (1) bek.).

116. § A 84. §-nak a rendelkezéseit a rokkantsági nyugdíj megállapításánál is megfelelően alkalmazni kell.

117. § A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig tíz százalékával több, mint a III. rokkantsági csoportban.

118. § (1) A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 4300 forint

a II. rokkantsági csoportban havi 4596 forint

az I. rokkantsági csoportban havi 4631 forint,

ez az összeg a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkedik.

(2) A rokkantsági nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

(3) Ha a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az (1) bekezdésben meghatározott összeget nem éri el, a rokkantsági nyugdíj megállapításánál a 85. § (3) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

119. § A rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset meghatározásánál a szakmunkástanulóként, továbbá a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójaként eltöltött időre keresetként havi 3500 forintot kell számításba venni.

120. § A 103. §-a (1) bekezdésének b) pontja arra is alkalmazható, aki a polgári repülésnél szolgálati idejének a fele részében dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben.

121. § (1) A rokkantsági nyugdíjat az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után – ide nem értve a korkedvezményes életkort – csak a III. rokkantsági csoportnak megfelelő összegben lehet újból megállapítani.

(2) Az (1) bekezdés alapján megállapított nyugdíjhoz a külön jogszabály szerinti – a rokkantsági fokozatnak megfelelő – emelést (kiegészítést) kell hozzáadni.

122. § A T. 53. §-a (1) bekezdésének alkalmazásánál a nyugdíjasként elért kereseten – a 96. § (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával – a magánszemélyek jövedelemadójával csökkentett keresetet kell érteni.

123. § Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után a rokkantsági nyugdíjat a T. 53. §-ának (1) bekezdése alapján megszüntetni nem lehet.

124. § A rokkantsági nyugdíj feléledése esetén a nyugdíj mértékét módosítani kell, ha a jogosult a korábbi rokkantsági nyugdíjának a megállapítása után újabb szolgálati időt szerzett, vagy más rokkantsági csoportba került. Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor – ide nem értve a korkedvezményes életkort – betöltése után a jogosult részére, a 121. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával, a III. rokkantsági csoport szerinti rokkantsági nyugdíj állapítható meg.

125. § (1) Az, aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort – ide nem értve a korkedvezményes életkort – még nem töltötte be, feléledés helyett kérheti rokkantsági nyugdíjra jogosultságának új igényként történő elbírálását ha nyugdíját

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a nyugdíj újbóli megállapításánál szolgálati időként a korábbi rokkantsági nyugdíjnál már figyelembe vett és az ezt követően szerzett szolgálati időt, valamint az utolsó harminchat havi keresetet kell alapul venni. A szolgálati időnek azt a tartamát, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósították, a nyugdíj mértékének a megállapításánál figyelembe venni nem lehet.

126. § (1) Szolgálati időnek számít a munkaviszony, az ipari szövetkezeti tagsági viszony, a szakmunkástanuló viszony alapján, a bedolgozóként, a rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízás alapján, az alkalmi fizikai munkát végzőként, az ösztöndíjas aspiránsként és ösztöndíjas doktorjelöltként, továbbá az 1989. január 1-je előtt gépjárművezető-képző munkaközösségi tagként biztosításban töltött idő.

(2) Szolgálati időként, ha jogszabály másként nem rendelkezik, nem lehet figyelembe venni a biztosításban töltött időnek azt a harminc napot meghaladó tartamát, amely alatt a biztosított munkabérben (díjazásban) nem részesült.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a szakérettségire előkészítő tanfolyamon, a kiemelt minősítésű szakérettségis kollégiumban töltött időt – a kapott ösztöndíjra tekintet nélkül – akkor is, ha az akkor hatályos rendelkezésekkel ellentétben a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát erre az időszakra megszüntette.

(4) A fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartama szolgálati időnek számít, ha

(5) Szolgálati időnek számít az az idő, amely alatt a biztosított javító-nevelő munkát vagy szigorított javító-nevelő munkát végzett.

(6) Szolgálati időként kell figyelembe venni a nevelőjelöltnek 1962. június 30-a előtt oktatási-nevelési intézményben eltöltött idejét ( gyakorlóévet). Nevelőjelölt az óvónőjelölt, a tanítójelölt, az általános iskolai és középiskolai tanárjelölt. Gyakorlóév címén a ténylegesen letöltött időtartamot, de legfeljebb 14 hónapot lehet szolgálati időnek tekinteni.

(7) Szolgálati időnek számít az az idő, amely alatt

(8) Ha a kisszövetkezet tagja a hatályos rendelkezések szerint a naptári évre előírt legmagasabb járulékalapnak megfelelő nyugdíjjárulékot megfizette, a naptári év hátralevő tartama munkavégzés nélkül is szolgálati időnek számít, feltéve, ha tagsága ez idő alatt is fennállt.

127. § Azoknál a dolgozóknál, akik munkaviszonyuk keretében az üzem működése vagy foglalkozásuk jellege folytán a naptári hétnek csak egyes napjain végeznek munkát, a biztosításban töltött időből a tényleges munkavégzés napjait lehet csak szolgálati időként számításba venni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra akiknek a heti munkaideje a munkakörükre irányadó teljes heti munkaidőnek legalább a felét eléri.

128. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig vagy más munkaviszony létesítéséig telt el, akkor is, ha erre az időre a dolgozó munkabért nem kapott. Ezt a rendelkezést csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az arra hivatott szerv határozata megállapította, hogy a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szüntették meg, és

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a szövetkezeti tagsági viszony jogellenes megszüntetése esetén is. Arra az időre, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag tagsági viszonyának a jogellenes megszüntetése miatt munkát nem végezhetett, annyi munkaegységet, illetőleg munkanapot kell naptári évenként figyelembe venni, amennyit ez alatt az idő alatt a vele azonos vagy hasonló munkakörben dolgozó tagok a szövetkezetben átlagosan teljesítettek.

129. § (1) Ipari szövetkezet bedolgozó tagjaként 1968. június 1-je előtt eltöltött idő akkor vehető szolgálati időként figyelembe, ha a bedolgozó keresete a havi 220 forintot meghaladta, illetőleg a napi 9 forintot elérte.

(2) A bedolgozói jogviszonyban eltöltött időt egykorú okirati bizonyíték alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.

130. § A rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízásos jogviszony alapján biztosítottként munkában töltött időt legkorábban 1963. június 1-jétől lehet – egykorú okirati bizonyíték alapján – szolgálati időként figyelembe venni.

131. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a szolgálati idő alatt vagy az ezt követő harminc napon belül kezdődött kórházi ápolás idejét is. A biztosítás megszűnését, illetőleg az egyéb címen szerzett szolgálati időt követő kórházi ápolás alapján összesen egy évet – gümőkóros megbetegedés esetén két évet – lehet szolgálati időként figyelembe venni.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgazdasági szövetkezet tagjának, a mezőgazdasági szakcsoport tagjának, az egyéni gazdálkodónak, a kisiparosnak, a magánkereskedőnek, az egyéni vállalkozónak, az ügyvédi, jogtanácsosi, gazdasági munkaközösség, az ipari szakcsoport tagjának, a munkaviszonyban nem álló előadóművésznek, illetőleg a kisiparos, a magánkereskedő, az egyéni vállalkozó, a gazdasági munkaközösségi tag és a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője házastársának

(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni az átképzési támogatás, valamint a munkanélküli segély folyósításának tartamát.

(5) Az egységes anyasági segélyben részesült nőnél szülési szabadság címén

(6) A munkaterápiás intézetben kezelt alkoholistának ezt az idejét szolgálati időként kell figyelembe venni, ha intézeti kezelésének a kezdetekor biztosított volt.

132. § (1) Szolgálati időnek számít a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje, legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges idő.

(2) A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak (tanulmányi év, tanulmányi félév) kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet idejét is.

(4) Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe.

133. § (1) A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét a nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, illetőleg a tanulmányok idejét hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították.

(2) A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán 1944 után folytatott tanulmányi időt az (1) bekezdésben említett honosítás, illetőleg beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni, ha a hallgató

134. § (1) A gépjárművezető-képző munkaközösség tagjaként eltöltött időt legkorábban 1975. július 1-jétől lehet szolgálati időként figyelembe venni.

(2) A gépjárművezető-képző munkaközösség tagjaként 1988. december 31-ét követően eltöltött időnek azt a tartamát kell szolgálati időnek tekinteni, amelyre a tag nyugdíjjárulékot fizetett és amelyre utána társadalombiztosítási járulékot fizettek.

135. § Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amelyre a munkaviszonyban nem álló előadóművész a T. hatálybalépése után társadalombiztosítási járulékot fizetett.

136. § (1) A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés, valamint a szigorított őrizet tartamát.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően szolgálati időként kell figyelembe venni

137. § (1) A szolgálati időt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni.

(2) A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket, ha jogszabály másként nem rendelkezik, abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő

138. § Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a 126. §-nak a szolgálati időre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell azokra is, akik a T. hatálybalépése előtt fennállott jogviszonyuk alapján a T., és e rendelet szerint biztosítottnak minősülnének.

139. § Háztartási alkalmazottként a T. hatálybalépése előtt munkaviszonyban töltött időt szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a háztartási alkalmazott munkaideje legalább heti harminc óra volt; bejáró háztartási alkalmazottnál pedig akkor, ha ugyanannál a munkáltatónál hetenként legalább harminc órát dolgozott, és munkaviszonya megszakítás nélkül harminc napon át fennállott.

140. § Szolgálati idő a gyakornokok és a kiképzésben részesülő más dolgozók e minőségben töltött ideje, valamint a Munkaerőtartalékok Hivatala Mesterképző Technikumán töltött tanulmányi idő.

141. § A munkáltató saját vállalatában (üzemében) foglalkoztatott gyermekének, unokájának, szülőjének, nagyszülőjének, testvérének 1952 előtt munkában töltött idejét szolgálati időként csak akkor lehet figyelembe venni, ha egykorú okirati bizonyíték szerint

142. § A mezőgazdaságban (erdőgazdaságban) és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott dolgozóknak (gazdasági cseléd, gazdasági munkás, napszámos stb.) az 1948 előtt munkaviszonyban töltött idejét hitelt érdemlően bizonyítottnak kell tekinteni akkor is, ha azt az igénylő lakóhelye szerint illetékes városi, fővárosi kerületi tanács végerehajtó bizottsága igazgatási feladatot ellátó szakigazgatási szerve, a községi, nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve, illetőleg a megyei városi hivatal elnöke (a továbbiakban együtt: igazgatási osztály) – közvetlen tudomás alapján kiállított – a munkáltató megnevezését, a munkaviszony időtartamát, valamint az alkalmazás megjelölését feltüntető hatósági bizonyítvánnyal igazolja.

143. § Szolgálati időként egykorú okirati bizonyíték alapján vehető figyelembe

144. § Szolgálati időként kell figyelembe venni

145. § Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjének e minőségben 1952. előtt eltöltött idejét, ha egyidejűleg a társaság tagja volt.

146. § (1) Szolgálati időnek számít az 1929. január 1-je és 1951. december 31-e között közszolgálatban töltött idő, valamint egykorú okirattal igazolt az az idő, amelyet nyugdíjjogosultság, vagy korpótlék és szabadságidő szempontjából 1952. január 1-je előtt a közszolgálati időbe beszámítottak.

(2) Közszolgálatban töltött időnek számít

(3) Közszolgálatban töltött időnek számít

147. § (1) A bírósági végrehajtónak e minőségben 1955. szeptember 1-je előtt eltöltött idejét egykorú okirati bizonyíték alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.

(2) Szolgálati időnek számít az ügvédjelöltnek, valamint a helyettes ügyvédnek e minőségben eltöltött és az ügyvédi kamara által igazolt ideje.

148. § (1) Szolgálati időnek számít az 1952 előtt nyugdíjpénztár tagjaként töltött és az eredeti nyugdíjpénztári nyilvántartás adataival vagy egyéb egykorú okirattal igazolt idő.

(2) Nyugdíjpénztár tagjaként töltött időnek számít

149. § Egykorú okirati bizonyíték alapján vehető figyelembe szolgálati időként az 1945. április 1-je előtt magánszolgálatban, nem nyugdíjpénztári tagként eltöltött időnek az a tartama, amely alatt az alkalmazott keresete a biztosítási bérhatárt meghaladta.

150. § A csendőrség volt tagjának a csendőrségi és az ezt megelőző közszolgálati idejét csak akkor lehet szolgálati időként figyelembe venni, ha a volt csendőrt az 1690/1945. (V. 10.) ME számú rendelet szerint létesített bizottság igazolta.

151. § (1) A mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezetnél (a továbbiakban: termelőszövetkezet) 1967. január 1-je előtt fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

(2) A termelőszövetezeti tag 1967. január 1-je előtti szolgálati idejének a számításánál fél munkaegységet kell figyelembe venni minden olyan munkanap után, amelynek során

(3) A termelőszövetkezeti tag 1966. december 31-ét követő szolgálati idejének a számításánál közös munkával teljesített munkanapként a 64. § (1)–(4) bekezdéseiben meghatározott munkanapokat kell figyelembe venni.

(4) Termelőszövetkezetnél 1966. december 31-e után fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

(5) Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a termelőszövetkezeti tagként eltöltött azt az időt, amely alatt a tag 1960. szeptember 30-a után öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesült.

152. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag közös munkában részt vevő családtagja szolgálati idejének a számításánál a 151. § (4) bekezdését kell alkalmazni arra a időtartamra, amely alatt a családtag biztosítása munkamegállapodás alapján fennállott.

153. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezetnél (a továbbiakban: szakszövetkezet) 1970. december 31-e után fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni az 1983. január 1-jétől társadalombiztosítási járulékot fizető mezőgazdasági szövetkezeti tagnak azt az idejét, amely alatt

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezet tagja 1982. december 31-ig növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetett, ha ezt követően mezőgazdasági szövetkezeti tagként legalább egy teljes naptári év szolgálati időt szerzett.

(4) Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a szakszövetkezeti tagként eltöltött azt az időt, amely alatt

154. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett időtartam naptári napjait a tag átlagkeresetének kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni, ha a foglalkoztatási kötelezettség szünetelésének időtartamára a munkanap-jóváírás nem történt.

155. § (1) A mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában részt vevő vagy korábban részt vett családtagja kérheti azoknak a naptári éveknek – legfeljebb öt naptári évnek – szolgálati időkénti beszámítását

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a közös gazdaságban családtagként végzett munkával eltöltött azokat a naptári éveket is, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet tagjának a T. hatálybalépése előtt előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) nyugdíjévnek ismert el.

(3) A mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában munkamegállapodás nélkül részt vevő családtagjánál szolgálati időként a biztosításban töltött napokat lehet figyelembe venni.

156. § A szakszövetkezeti tag szolgálati idejének a számításánál alapul szolgáló munkanapok figyelembevételére a 64. § (1)–(4) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a naptári évnek azt a részét, amely alatt a tag egyéb jogviszony alapján is biztosított volt vagy társadalombiztosítási járulékot fizetett, illetőleg utána társadalombizosítási járulékot fizettek, nem szakszövetkezeti tagság alapján szerzett szolgálati időként kell számításba venni.

157. § Szakszövetkezet vagy jogelődje tagjaként 1971. január 1-je előtt eltöltött azok a naptári évek számítanak szolgálati időnek, amelyeket a tag 1973. december 31-ig előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) nyugdíjévnek ismert el.

158. § (1) A 155. §-ban említett beszámítási kérelmet annak a szövetkezetnek a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell írásban előterjeszteni, amely szövetkezetnek a kérelmező tagja, illetőleg amelyben mint családtag a közös munkában részt vesz. A kérelemben meg kell jelölni, hogy a kérelmező melyik naptári év (évek) beszámítását kéri.

(2) Az előterjesztett kérelemhez csatolni kell a szövetkezet következő adatokat tartalmazó igazolását:

(3) Az 1967. évet megelőző naptári évek beszámításáért havi 200 forint alapulvételével évenként 2400 forintot, az 1966. évet követő naptári évek beszámításáért a (2) bekezdés d) pontjában megjelölt havi átlagkeresetnek megfelelő összegű nyugdíjjárulékot kell fizetni.

(4) A beszámítási kérelem tárgyában a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) határozatot hoz, amelyben – a kérelem teljesítése esetén – a fizetendő nyugdíjjárulék összegét is megállapítja.

(5) A nyugdíjjárulékot az ennek összegéről szóló határozat kézbesítését követő egy éven belül kell megfizetni. Méltánylást érdemlő esetben a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) ezt a határidőt egy ízben – legfeljebb egy évvel – meghosszabbíthatja.

159. § (1) A mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszony megszűnését követő betegségi, illetőleg szülési segélyezés időtartamát szolgálati idő szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ez alatt a tagsági viszony fennállott volna.

(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tagok szolgálati idejének a számítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell arra a tagra is, aki mezőgazdasági szövetkezetben javító-nevelő munkát végez.

160. § A mezőgazdasági szövetkezet tagjaként eltöltött azt az időt, amely alatt a tag mint munkaviszonyból átirányított (áthelyezett) szakember működött, a munkaviszonyban töltött idő figyelembevételére vonatkozó rendelkezések szerint kell szolgálati időként számításba venni.

161. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgazdasági szakcsoport tagjaként, illetőleg az egyéni gazdálkodóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag, az egyéni gazdálkodó társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(2) A mezőgazdasági szakcsoport tagja kérheti azoknak a naptári éveknek – legfeljebb azonban öt naptári évnek – szolgálati időkénti beszámítását,

(3) Az egyéni gazdálkodó és a szakszövetkezet tagja kérheti azoknak a naptári éveknek – legfeljebb öt naptári évnek – szolgálati időkénti beszámítását,

162. § (1) A 161. § (2) bekezdésében említett kérelmet annak a mezőgazdasági szakcsoportnak a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell írásban benyújtani, amelynél a kérelmező tagsági viszonyban áll.

(2) A kérelemben meg kell jelölni, hogy a kérelmező melyik naptári év (évek) beszámítását kéri, és csatolni kell a szakcsoport következő adatokat tartalmazó igazolását:

(3) A kérelmet a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) határozattal bírálja el, amelyben – a kérelem teljesítése esetén – a 405. § (1) bekezdés alapján számított társadalombiztosítási járulék összegét is megállapítja.

(4) A társadalombiztosítási járulékot a határozat kézhezvételét követő egy éven belül kell megfizetni. Méltánylást érdemlő esetben a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) ezt a határidőt egy ízben – legfeljebb egy évvel – meghosszabbíthatja.

163. § (1) A 161. § (3) bekezdésében említett kérelmet a társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett egyéni gazdálkodónak a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell írásban benyújtania.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell:

(3) A kérelemhez mellékelni kell a lakóhely szerint illetékes tanács V. B. igazgatási osztályának az igazolását arról, hogy a kérelmező a beszámítani kért évben (években) egyéni gazdálkodó volt.

(4) A 161. § (3) bekezdése alapján 1970. január 1-jét megelőző időre szolgálati időt beszámítani nem lehet.

(5) A kérelmet a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) határozattal bírálja el, amelyben – a kérelem teljesítése esetén – a 412. § (1) bekezdése alapján számított társadalombiztosítási járulék összegét is megállapítja.

(6) A társadalombiztosítási járulék megfizetésére, illetőleg a szolgálati idő figyelembevételére a 162. § (4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

164. § A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személynek ebben a minőségben eltöltött idejét szolgálati időként kell figyelembe venni.

165. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni:

(2) Ha az igénylő igazolja az (1) bekezdés hatálya alá eső munkaviszony fennállását, a külföldi biztosítás tényét azonban nem tudja bizonyítani, a biztosítás fennállását vélelmezni kell, amennyiben a munkaviszonyban töltött idő egyébként szolgálati időnek számít.

(3) Az (1) bekezdés c) pontjának az alkalmazásánál a magyar–csehszlovák lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra áttelepült személynek kell tekinteni, aki ezt a minőségét az Áttelepítési Kormánybiztosság által kiállított személyi lappal vagy a Pénzintézeti Központ által saját nyilvántartásai alapján kiállított igazolással bizonyítja. Az áttelepült személynek Csehszlovákiában szerzett idejét az illetékes csehszlovák társadalombiztosítási szerv, csehszlovák közszolgálati alkalmazottak esetében a szolgálati főnökség által kiállított igazolás, határozat, szolgálati bizonyítvány vagy hitelt érdemlő egyéb egykorú okirat alapján lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni.

166. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a magyar állampolgár 1945. április 4-e és 1967. december 31-e közötti időben fennállott külföldi munkavállalásának a tartamát, ha

(2) Az 1967. december 31-e után fennállott külföldi munkavállalás tartamát szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a magyar állampolgár

(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell arra a magyar állampolgárra is, aki külföldön – a közép- és felsőfokú oktatás keretében folytatott tanulmányokat kivéve – olyan tevékenységet folytatott, amelyre

(4) Az előadóművész 1975. június 30-a után fennállott külföldi munkavállalásának a tartamát szolgálati időként kell figyelembe venni akkor, ha

(5) A (2)–(4) bekezdések szerint kell szolgálati időként számításba venni az olyan országban fennállott munkavállalás idejét, amely a Magyarországgal kötött szociálpolitikai egyezmény alapján szolgálati időként nem vehető figyelembe.

167. § A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni az egyházi személynek e minőségben eltöltött idejét, ha

168. § (1) Szolgálati időnek számít a szerzetesrendi tagként pedagógus munkakörben eltöltött idő.

(2) Szerzetesrendi tagként nem pedagógus munkakörben eltöltött időt akkor kell szolgálati időként figyelembe venni, ha a szerzetesrendi tag

(3) A (2) bekezdés rendelkezései szerint kell figyelembe venni a diakonissza nővérek és a Szociális Misszió Társulat nővéreinek ilyen minőségben munkában töltött idejét is.

169. § Az egyházi személyként és a szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati időt az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján lehet figyelembe venni.

170. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni:

(2) Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni az ügyvédi munkaközösségi tagság 1984. január 1-je előtti harminc napot meghaladó azt a tartamát, amely alatt az ügyvéd neki felróható okból működést nem fejtett ki.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a jogtanácsosi munkaközösség tagjaként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(4) Szolgálati időként kell figyelembe venni az ügyvédi és jogtanácsosi munkaközösség tagjaként 1988. december 31-e után eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a járulékot megfizették.

171. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparosként, a magánkereskedőként és egyéni vállalkozóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a kisiparos, a magánkereskedő, illetőleg az egyéni vállalkozó a T. hatálybalépése előtt nyugdíjjárulékot, 1975. július 1-jétől 1988. december 31-ig társadalombiztosítási járulékot, ezt követően pedig társadalombiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizetett.

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a gazdasági munkaközösség, illetőleg az ipari szakcsoport tagjaként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport (a továbbiakban: ipari szakcsoport) tagjaként, továbbá a gazdasági társaság tagjaként [351. § (1) bek.] 1988. december 31-ét követően eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre a tag nyugdíjjárulékot fizetett, és amelyre utána társadalombiztosítási járulékot fizettek.

172. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparos, a magánkereskedő, az egyéni vállalkozó, a gazdasági munkaközösség tagja és a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője házastársának, továbbá 1988. december 31-ét követően a gazdasági társaság természetes személy tagja házastársának azt az idejét, amelyre utána társadalombiztosítási járulékot fizettek.

(2) A kisiparos vagy a magánkereskedő, továbbá az egyéni vállalkozó házastársa kérheti azoknak a naptári éveknek – legfeljebb öt naptári évnek – szolgálati időnkénti beszámítását,

173. § (1) A 172. § (2) bekezdésében említett kérelmet az egyéni vállalkozó telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező személyi adatait (személyi számát) és a beszámítani kért év (évek) megjelölését.

(2) A kérelemhez csatolni kell az egyéni vállalkozó telephelye (lakóhelye) szerint illetékes szakigazgatási vagy érdekképviseleti szerv korabeli nyilvántartáson alapuló igazolását arról, hogy a beszámítani kért évben (években) a kérelmező segítő családtagként nyilvántartották.

(3) A kérelmet a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) határozattal bírálja el, amelyben – a kérelem teljesítése esetén – a 291. § (5) bekezdése alapján számított társadalombiztosítási járulék összegét is megállapítja.

(4) A társadalombiztosítási járulék megfizetésére, illetőleg a szolgálati idő figyelembevételére a 162. § (4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a határozattal megállapított társadalombiztosítási járulék összegét az egyéni vállalkozónak kell megfizetnie.

174. § Ha a szolgálati idő utólagos beszámításának feltételei több jogcímen is fennállnak (155. §, 161. §, 172. §), összesen legfeljebb öt év beszámítása enedélyezhető.

175. § A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni

176. § (1) Szolgálati időként figyelembe kell venni a 15. § (1) bekezdésében említett szervek hivatásos vagy továbbszolgáló állományában töltött időt, ha a szolgálat nem nyugállományba helyezéssel szűnt meg.

(2) A közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések szerint kell figyelembe venni a volt néphadseregnél, honvédségnél (folyamőrségnél), a rendőrségnél, a pénzügyőrségnél, a vámőrségnél hivatásos vagy továbbszolgáló állományban 1952. január 1-jét megelőzően eltöltött időt, ha a szolgálat 1952 előtt megszűnt.

177. § Nem számít megszakításnak az az idő, amely alatt az igénylő

178. § (1) Az elismerési díj

– havi 10 forint, ha a megszakítást megelőző utolsó háromhavi kereset átlaga az 1000 forintot nem haladta meg,

– havi 15 forint, ha az átlag a 2000 forintot nem haladta meg,

– havi 30 forint a 2000 forintot meghaladó átlag esetén.

(2) Az elismerési díj fizetése iránti kérelmet a lakóhely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell a megszakítás kezdetétől, rokkantsági nyugdíjban részesülőnek a rokkantsági nyugdíj megszűnésétől számított egy éven belül benyújtania. A kérelem benyújtásakor igazolni kell a szolgálati időt, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszűnésének az időpontját és az elismerési díj összege szempontjából irányadó utolsó háromhavi keresetet, rokkantsági nyugdíj megszüntetése esetén a rokkantsági nyugdíj havi összegét.

(3) Az elismerési díjat a szolgálati idő, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszűnését követő hónap első napjától kell fizetni.

(4) Az elismerési díjat havonta előre, a hónap tizenötödik napjáig kell befizetni. Ha az elismerési díj fizetője egy hónapnál hosszabb időn át keresőképtelen beteg, és ezt igazolja, kérelmére a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) a keresőképtelenséget okozó betegség egy hónapot meghaladó tartamára az elismerési díj fizetése alól mentesíti.

(5) A megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanács különös méltánylást érdemlő kivételes esetben az elismerési díj fizetését a (2) bekezdésben megjelölt egyévi határidő eltelte után – legfeljebb további egy éven belül – engedélyezheti.

179. § A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni, és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszeresen lehet figyelembe venni.

180. § Hozzátartozói nyugellátásra jogosultság szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha a bíróság az eltűnést jogerősen megállapította.

181. § (1) Özvegyi nyugdíjra jogosult a feleségre előírt feltételek fennállása esetén az a nő, aki élettársával ennek haláláig

(2) Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az a nő, aki az (1) bekezdésben megjelölt együttélési idő vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugellátásban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.

182. § (1) Az állandó özvegyi nyugdíj legkisebb összege 4100 forint. Ez az összeg a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkedik.

(2) Ha az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset a saját jogú nyugdíj legkisebb összegét nem éri el, az állandó özvegyi nyugdíj a saját jogú nyugdíjnak a hetvenöt százaléka. Az így megállapított összeget kell a nyugellátások emeléséről, illetőleg kiegészítéséről szóló külön jogszabály szerint emelni. Az állandó özvegyi nyugdíj azonban az (1) bekezdésben meghatározott összegnél több nem lehet.

(3) Az 1989. december 31-ét követő időponttól megállapított ideiglenes özvegyi nyugdíj a megállapítása időpontjában a T. 65. §-ának (1) bekezdése szerint meghatározott összeget a 486. §-ban említett kiegészítéssel sem haladhatja meg. E rendelkezés a szülői nyugdíj és az árvaellátás jogszabályban megállapított legkisebb összegét nem érinti.

183. § Az özvegyi nyugdíjnak bírói ítélet alapján történő megosztását az ítélet jogerőre emelkedését követő hónap első napjától kell végrehajtani.

184. § (1) Ha a jogosultak száma megváltozik, az özvegyi nyugdíjat meg kell, illetőleg újból meg kell osztani. A megosztásra (újbóli megosztásra) legkorábban a jogosultak számának a változását, illetőleg az igénybejelentést követő hónap első napjától kerülhet sor.

(2) Az özvegyi nyugdíjat újból megosztani, illetőleg a jogosult özvegyi nyugdíját felemelni az özvegyei nyugdíj megszűnését követő egy év elteltével kell, ha valamelyik jogosult részére végkielégítést állapítottak meg, és az özvegyi nyugdíjra jogosultak száma ezért változik.

(3) Nem lehet az özvegyi nyugdíjat újból megosztani akkor, ha valamelyik jogosult özvegyi nyugdíjának folyósítását saját jogú nyugellátás, baleseti nyugellátás megállapítása miatt vagy egyéb okból egészben vagy részben szüneteltetik, illetőleg az özvegyi nyugdíjat korlátozott összegben folyósítják.

185. § A házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíjra a jogosultság a házasság megszűnése után feléled, ha

186. § A férj állapotjavulás miatt megszüntetett özvegyi nyugdíjra jogosultsága akkor éled fel, ha az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül újból megrokkan, illetőleg munkaképtelenné válik.

187. § (1) A végkielégítés a házasságkötés hónapjára járó havi özvegyi nyugdíj tizenkétszeres összege.

(2) A végkielégítés összegének a megállapításánál az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell számításba venni akkor is, ha az özvegyi nyugdíjat korlátozott összegben folyósították, vagy a folyósítást szüneteltették.

(3) Ha az özvegyi nyugdíjat több jogosult között megosztva kell folyósítani, a házasságot kötő özvegyi nyugdíjas végkielégítésének az összegét az őt megillető özvegyi nyugdíj figyelembevételével kell megállapítani.

188. § (1) Iskolai tanulmányok címén azt az árvát is megilleti az árvaellátás, aki

(2) Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezéséig a nyári szünet tartamára is jár. A tanulmányok folytatását az iskola által kiállított igazolással évenként, legkésőbb a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül kell igazolni.

(3) A felsőoktatási intézmény hallgatójának árvaellátásra jogosultságát nem érinti, ha a hallgatói jogviszonya szünetel.

189. § Az árvaellátás legkisebb összege havi 3790 forint. Ez az összeg a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkedik.

190. § (1) A mostohagyermek árvaellátásába a vér szerinti szülő által fizetett tartásdíjat be kell számítani. Ha a tartásdíj eléri az árvaellátás összegét, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell. Ha a vér szerinti szülő tartási kötelezettségének nem tesz eleget, az árvaellátás teljes összege jár. A tartásdíj behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból köteles intézkedni.

(2) Az árvaellátás és az özvegyi nyugdíjjal azonos összegű árvaellátás közötti különbözetet be kell hajtani attól a szülőtől, aki gyermekét elhagyta. A különbözet behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból köteles intézkedni.

191. § A szülői nyugdíjra jogosultság szempontjából orvosi vizsgálat nélkül rokkantnak kell tekinteni azt a szülőt (nagyszülőt), aki a hatvanötödik, nő a hatvanadik életévét betöltötte.

192. § A szülői nyugdíj legkisebb összege azonos az állandó özvegyi nyugdíj legkisebb összegével. [182. § (1) bekezdés].

193. § A szülői nyugdíjat újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának a változását követő hónap első napjától kerülhet sor.

194. § Öregségi járadékra a mezőgazdasági szövetkezeti tag akkor jogosult, ha

195. § Munkaképtelenségi járadékra a mezőgazdasági szövetkezeti tag akkor jogosult, ha

196. § (1) Az öregségi, munkaképtelenségi járadékra jogosultsághoz szükséges szövetkezeti tagsági időbe be kell számítani azt az időt is, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag a szövetkezetbe történt belépését közvetlenül megelőzően megszakítás nélkül egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetnek (termelői szakcsoport, mezőgazdasági társulás, ifjúsági szövetkezet) volt a tagja.

(2) A mezőgazdasági szakszövetkezet vagy egyéb egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezet tagjaként eltöltött azokat a naptári éveket lehet figyelembe venni, amelyekben a szövetkezeti tag az alapszabályban előírt vagyoni hozzájárulási kötelezettségének eleget tett.

197. § (1) Az öregségi és a munkaképtelenségi járadék összege havi 3968, illetőleg 4460 forint. Ha a házastársak mindegyike jogosult öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra, havi 3759, illetőleg 3979 forint összegű járadék illeti meg azt a házastársat, aki később terjeszti elő igényét. A járadék összege a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkedik.

(2) A különélő házastársak mindegyike az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadék teljes összegére jogosult, ha

198. § A munkaképtelenségi járadékot – a 278. § (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával – meg kell szüntetni, ha a járadékos már nem munkaképtelen.

199. § (1) Özvegyi járadékra annak a mezőgazdasági szövetkezeti tagnak az özvegye jogosult, aki öregségi vagy munkaképtelenségi járadékosként, illetőleg az ehhez szükséges feltételek megszerzése után halt meg, ha az özvegy

(2) Aki házastársa halálakor a hatvanötödik – férj a hetvenedik – életévét nem töltötte be és nem volt munkaképtelen, özvegyi járadékra akkor jogosult, ha házastársa halálától számított tizenkét hónapon belül a hatvanötödik – férj a hetvenedik – életévét eléri vagy munkaképtelenné válik.

200. § (1) Özvegyi járadékra a 199. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén az a nő is jogosult, aki élettársával ennek haláláig

(2) Élettársa után nem jogosult özvegyi járadékra az a nő, aki az (1) bekezdésben megjelölt együttélési idő vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban részesült.

201. § A munkaképtelenség címén megállapított özvegyi járadékra a jogosultság megszűnik, ha az özvegy már nem munkaképtelen, vagy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkor betöltése előtt házasságot köt.

202. § Az özvegyi járadék havi 3865 forint. Ez az összeg a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkedik.

203. § Az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadékra jogosultság szempontjából nem lehet számításba venni

204. § (1) Az, aki

(2) Ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag egyidejűleg öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra és özvegyi járadékra is jogosult, mindkét ellátás megilleti.

205. § Növelt összegű öregségi járadékra jogosult az, aki

206. § Növelt összegű munkaképtelenségi járadékra a 205. § c) pontjában meghatározott feltétel fennállása esetén az jogosult, aki teljesen munkaképtelen, és a rokkantsági nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idővel azonos tartamú növelt összegű járadékra jogosító időt szerzett.

207. § (1) Növelt összegű járadékra jogosító időként azt az időt kell figyelembe venni, amely alatt a szakszövetkezeti tag

(2) Növelt összegű járadékra jogosító időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely alatt a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja

208. § A növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadék alapösszege havi 4070, illetve 4460 forint. Ez az összeg a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkedik. A járadék összege a tíz éven felüli növelt összegű járadékra jogosító minden év után az alapösszeg három százalékával emelkedik.

209. § (1) Növelt összegű özvegyi járadékra az jogosult, akinek a házastársa növelt összegű öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra jogosultságot szerzett, illetőleg ilyen járadékosként halt meg, ha az özvegy

(2) Aki házastársának a halálakor az öregségi nyugdíjra jogosító életkort még nem érte el, és nem volt munkaképtelen, növelt összegű özvegyi járadékra akkor jogosult, ha házastársának a halálától számított tizenkét hónapon belül az említett életkort eléri, vagy munkaképtelenné válik.

210. § (1) A 209. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén az élettárs (200. §) is jogosult növelt összegű özvegyi járadékra.

(2) A munkaképtelenség címén megállapított növelt összegű özvegyi járadékra a jogosultság megszűnik, ha az özvegy már nem munkaképtelen, vagy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkor (T. 60. §) betöltése előtt házasságot köt.

211. § A növelt összegű özvegyi járadék a növelt összegű öregségi járadék fele, de legalább havi 3890 forint. Ez az összeg a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkedik.

212. § (1) Házastársi pótlékra az jogosult, akinek a saját jogú nyugellátása a havi 5200 forintot nem éri el. Ez az összeghatár a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkedik.

(2) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjast az után a vele együtt élő házastársa után illeti meg házastársi pótlék,

(3) Az öregségi, a munkaképtelenségi járadékost és a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékost az után a vele együtt élő házastársa után illeti meg házastársi pótlék,

(4) Nem lehet keresetként, jövedelemként figyelembe venni az egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb, legfeljebb két gyermek gondozásáért kapott díjazást, valamint a gyermekgondozási segély összegét.

(5) A saját jogú nyugellátásban részesülő nő házastársi pótlékra teljesen munkaképtelen férje után csak akkor jogosult, ha férjét saját háztartásában legalább egy év óta túlnyomó részben eltartja.

213. § A saját jogú nyugellátásban részesülő férfi élettársa után házastársi pótlékra a 212. § (2) és (3) bekezdésében előírt feltételekkel is csak akkor jogosult, ha élettársával megszakítás nélkül legalább egy év óta együtt él.

214. § Nem jogosult házastársi pótlékra az a járadékos, akinek a házastársa, illetőleg élettársa öregségi, munkaképtelenségi vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.

215. § A házastársi pótlékra a jogosultság annak a hónapnak az első napjával nyílik meg, amelyben a jogosultság valamennyi feltétele teljesül, de legkorábban attól a hónaptól, amelytől a nyugellátást a teljes hónapra korlátozás nélkül kell folyósítani.

216. § A házastársi pótlék összege havi 900 forint. Ha az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj összege a havi 4300 forintot meghaladja, házastársi pótlék címén az az összeg jár, ami a nyugdíjat havi 5200 forintra egészíti ki. Ezek az összeghatárok a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkednek. Az ösztönző nyugdíjpótlékot a határösszegek szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

217. § (1) Üzemi balesetnek számít az a baleset is, amely a mezőgazdasági szövetkezet tagját

(2) Üzemi balesetnek számít az a baleset is, amely a szakszövetkezet társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett tagját mezőgazdasági kistermelői tevékenységének a folytatása közben vagy azzal összefüggésben éri.

218. § (1) A bedolgozónak az a balesete számít üzemi balesetnek,

(2) Üzemi baleset az a baleset is, amely a bedolgozót a munka teljesítésének a helyéről a munka (anyag) átvételének, illetőleg a termék átadásának a helyére menet vagy onnan visszamenet érte. Ha a munka teljesítésének a helye a munkáltatóval kötött megállapodás szerint nem a bedolgozó személyi igazolványába bejegyzett lakásán van, üzemi baleset az a baleset is, amely a bedolgozót lakásáról a munka teljesítésének, a munka (anyag) átvételének, illetőleg a termék átadásának a helyére vagy onnan visszamenet érte.

219. § Üzemi balesetnek számít az a baleset is, amely az elítéltet a szigorított javító-nevelő munka végrehajtása során vagy azzal összefüggésben éri.

220. § A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának (munkaképesség-csökkenésének) az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg egyéb kötelező orvosi vizsgálaton vagy a keresőképessé váláshoz szükséges kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte.

221. § A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzékét a II. számú melléklet tartalmazza.

222. § (1) Ha az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjas üzemi balesetet szenved, és munkaképesség-csökkenése alapján 2–4. fokozatú baleseti járadékra jogosult, nyugdíjat a baleseti járadék ötven százalékával ki kell egészíteni.

(2) Ha az üzemi balesetet szenvedett öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjas munkaképesség-csökkenése a hatvanhét százalékot eléri, de baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítását nem kéri, nyugdíját a 4. fokozatú baleseti járadék ötven százalékával kell kiegészíteni. Ha e nyugdíjas választási jogának az érvényesítése előtt meghal, a hozzátartozók nyugellátását – választásuk szerint – a korábbi nyugellátás vagy a baleseti rokkantsági nyugdíj figyelembevételével kell megállapítani.

223. § A biztosított baleseti táppénzre abban a jogviszonyában jogosult, amelyben az üzemi baleset éri.

224. § (1) A biztosítottnak [T. 10. § (1) bek., 1. §] járó baleseti táppénz a napi átlagkereset teljes összege. A baleseti táppénzre – ha eltérő rendelkezés nincs – a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) Ha a sérült az első ízbeni baleseti táppénzre jogosultság megszűnését követő 180 napon belül ugyanazon üzemi baleset következtében újból keresőképtelenné válik, baleseti táppénzre ismét jogosult. A baleseti táppénz a korábbinál kevesebb nem lehet.

(3) Ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának ideje alatt szül és terhességi- gyermekágyi segélyre is jogosult, választhat a baleseti táppénz és a terhességi-gyermekágyi segély között.

(4) Ha a biztosított foglalkozási betegség alapján jogosult baleseti táppénzre, az üzemi baleset napjának a foglalkozási betegség orvosilag megállapított napját kell tekinteni.

225. § Az alkalmi fizikai munkát végző személy, a háztartási alkalmazott, valamint a szigorított javító-nevelő munkát végző személy baleseti táppénzének a napi összege 120 forint.

226. § (1) A mezőgazdasági szövetkezeti tag baleseti táppénzét a munkaviszonyban állók táppénzének a kiszámítására vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani.

(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tag baleseti táppénzének alapjául szolgáló kereset naptári napi átlaga kiszámításánál a biztosításban töltött napokat csökkenteni kell a 64. § (4) bekezdésének a)–h) pontjában említett időtartam naptári napjai számával.

227. § Ha a gyermekgondozási segélyben részesülő üzemi baleset, foglalkozási betegség következtében vált keresőképtelenné, baleseti táppénzre harminc napot el nem érő keresőképtelenség esetén is jogosult.

228. § A baleseti sérült üzemi baleset következtében történt elhalálozásakor földbe temetés esetén 2000 forint, hamvasztásos temetés esetén pedig 1000 forint összegű temetési segély jár.

229. § A T. 82. §-ában meghatározott két évet attól a naptól kell számítani, amelytől az 1. fokozatú baleseti járadékot megállapították.

230. § A baleseti járadékra jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől az igénylő munkaképesség-csökkenése az orvosi bizottság véleménye szerint a tizenöt százalékot meghaladja. Ha az igénylő ezen a napon baleseti táppénzben részesül, a jogosultság a táppénz megszűnését követő nappal nyílik meg.

231. § Ha a baleseti járadék megállapításánál egy évnél rövidebb időre eső keresetet kell alapul venni, és ez a kereset a sérültnek a baleset időpontjában betöltött, illetőleg foglalkozási betegség veszélyének kitett munkaköre (munkahelye) szerinti átlagkeresethez képest aránytalanul magas vagy alacsony, a tényleges kereset helyett ezt a munkaköri átlagkeresetet kell alapul venni.

232. § (1) A baleseti járadékot – ide nem értve a foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadékot – a főfoglalkozásban elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani akkor is, ha a sérült az üzemi balesetet mellékfoglalkozásban vagy másodállásban szenvedte el.

(2) A főfoglalkozásban és a mellékfoglalkozásban elért kereset figyelembevételével a 93–94. §-ok rendelkezései szerint kell a baleseti járadék alapját képező havi átlagkeresetet megállapítani.

233. § (1) A baleseti járadék alapját képező havi átlagkereset megállapításánál – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) A havi átlagkereset megállapításánál ha az

234. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag baleseti ellátását legalább havi 1800 forint alapulvételével kell megállapítani.

235. § Az 1. fokozatú baleseti járadék két éven át történt folyósítása után a járadékra jogosultság akkor éled fel, ha a munkaképességcsökkenés utóbb három hónapon át a huszonöt százalékot meghaladja. Ha a munkaképesség-csökkenés ismét huszonhat százalék alá száll, a tizenöt százalékot azonban meghaladja, a baleseti járadék ennek az állapotnak a tartamára – legfeljebb két éven át – újból jár.

236. § A baleseti járadék módosításánál, illetőleg újbóli megállapításánál azt az átlagkeresetet kell figyelembe venni, amelynek alapján a baleseti járadékot utoljára megállapították.

237. § A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultsággal kapcsolatban a 107. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

238. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megnyílása szempontjából a 110. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(2) Szilikózisból eredő ötvenszázalékos munkaképességcsökkenés alapján baleseti rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől az igénylő

(3) Ha az igénylő baleseti rokkantsági nyugdíjra az (1)–(2) bekezdés rendelkezései szerint nem jogosult, vagy baleseti rokkantsági nyugdíj helyett baleseti járadékot igényel, részére 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.

239. § A 84. § rendelkezéseit a baleseti rokkantsági nyugdíj összegének a megállapításánál is megfelelően alkalmazni kell.

240. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 4340 forint,

a II. rokkantsági csoportban havi 4666 forint,

az I. rokkantsági csoportban havi 4726 forint,

ez az összeg a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkedik.

(2) Ha a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az (1) bekezdésben meghatározott összeget nem éri el, a baleseti rokkantsági nyugdíj összege azonos a havi átlagkeresettel.

(3) A (2) bekezdés alapján megállapított baleseti rokkantsági nyugdíjat emelni kell a nyugellátások emeléséről, illetőleg kiegészítéséről szóló külön jogszabály szerint. A (2) bekezdés alapján megállapított baleseti rokkantsági nyugdíj azonban az emeléssel és kiegészítéssel sem lehet több az (1) bekezdésben meghatározott összegnél.

241. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíjat ösztönző nyugdíjpótlékkal kell kiegészíteni, ha a sérült a nyugdíj megállapításáig ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultságot szerzett. Az ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített baleseti rokkantsági nyugdíj a havi átlagkeresetnél több nem lehet.

(2) Az ösztönző nyugdíjpótlékot a baleseti rokkantsági nyugdíj alapulvételével kell megállapítani akkor is, ha a sérült a baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása előtt ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített öregségi nyugdíjban részesült, vagy erre jogot szerzett.

242. § (1) A 233. § (2) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók, ha a baleseti rokkantsági nyugdíj összegének az alapját képező havi átlagkeresetet a baleseti járadékra vonatkozó rendelkezések szerint állapítják meg.

(2) Ha az öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjas baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, a nyugdíját legalább olyan összegű átlagkereset figyelembevételével kell megállapítani, mint amilyen összeg a korábbi nyugdíj alapját képezte.

243. § A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnése esetén a munkaképesség-csökkenés mértékének megfelelő baleseti járadékot kell megállapítani.

244. § (1) Baleseti járadék helyett baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása esetén, valamint a nyugdíj módosításánál, illetőleg újbóli megállapításánál, továbbá baleseti rokkantsági nyugdíj helyett járadék megállapítása esetén azt a havi átlagkeresetet kell figyelembe venni, amelynek alapján a baleseti rokkantsági nyugdíjat (járadékot) utoljára megállapították.

(2) Baleseti járadék helyett baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása esetén a havi átlagkeresetet – az igénylő kérelmére – az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani.

245. § (1) A T. 89. §-ának az alkalmazásánál a havi átlagkeresetet a 96. § (4) bekezdésének alapulvételével kell megállapítani, kivéve ha a baleseti járadékot 1988. január 1-je előtti időponttól állapították meg.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultságnak 1987. december 31-e utáni megszűnése esetén a baleseti járadék megállapításánál az alapul szolgáló keresetet a magánszemélyek jövedelemadójára, illetőleg a nyugdíjjárulék mértékének változására tekintettel emelt (bruttosított) összegben kell figyelembe venni.

246. § A T. 91. §-a (2) bekezdésének alkalmazásánál a nyugdíjasként elért kereset alatt – a 96. § (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával – a magánszemélyek jövedelemadójával csökkentett keresetet kell érteni.

247. § A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének a T. 93. §-a alapján történő újbóli megállapításánál a 96. § (3) bekezdésében említett baleseti járadékot keresetként figyelembe venni nem lehet.

248. § (1) Újabb üzemi baleset esetén valamennyi baleset következményét együttesen kell figyelembe venni, és a baleseti járadékot, illetőleg rokkantsági nyugdíjat akkor kell újból megállapítani, ha a sérült az újabb baleset következtében magasabb baleseti fokozatba, illetőleg rokkantsági csoportba kerül.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetben a baleseti járadékot, illetőleg rokkantsági nyugdíjat a korábbi és az újabb üzemi balesetre irányadó átlagkeresetek közül a kedvezőbb alapján kell megállapítani.

(3) A baleseti járadéknak, illetőleg baleseti rokkantsági nyugdíjnak a kedvezőbb átlagkereset alapján – az (1)–(2) bekezdés figyelembevételével – megállapított összegéhez az emelést, valamint az időközi kiegészítéseket a korábbi baleseti járadék, illetőleg baleseti rokkantsági nyugdíj megállapításától kell hozzáadni.

249. § A baleseti rokkantsági nyugdíjast háztartási pótlék az öregségi és a rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezések szerint illeti meg.

250. § A baleseti sérült hozzátartozóit baleseti nyugellátás megilleti abban az esetben is, ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt nem az üzemi baleset következtében halt ugyan meg, de vélelmezhető, hogy életben maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.

251. § (1) Társadalombiztosítási ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani.

(2) Ha az igényt az igénybejelentés felvételére, illetve az igény elbírálására illetékes szervnél szóban terjesztették elő, az igénybejelentés napja az a nap, amelyen azt írásba foglalták, illetve amely napon az igénylő aláírta. Írásban benyújtott igénybejelentés esetén a benyújtás napja számít az igénybejelentés napjának.

(3) Ha a társadalombiztosítási ellátásra irányuló igényt posta útján terjesztették elő, az igénybejelentés napjának a kérelem postára adásának az igazolt napját kell tekinteni.

252. § (1) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igénylőnek az elbíráláshoz szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjesztenie. Ha ezt elmulasztotta, ezek pótlására az igényelbíráló szervnek – legalább harmincnapi határidő kitűzésével – az igénylőt fel kell hívnia.

(2) Ha az igénylő a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásnak sem tesz eleget, az eljárást meg kell szüntetni. Az eljárás megszüntetése helyett a rendelkezésre álló adatok és igazolások alapján kell a társadalombiztosítási ellátást megállapítani, ha arra az igénylő egyébként jogosult.

(3) Ha az igénylő a mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, az adatok és igazolások későbbi benyújtását új igénybejelentésnek kell tekinteni.

253. § (1) Az öregségi, a munkaképtelenségi, a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadék megállapítása iránti igényt az erre a célra rendszeresített nyomtatványon annál a mezőgazdasági szövetkezetnél kell előterjeszteni, amelynek az igénylő tagja.

(2) A mezőgazdasági szövetkezet köteles a rendszeresített igénybejelentő lap minden adatát hitelt érdemlő okmányok alapján kiállítani. A személyi adatokat a személyi igazolvány alapján kell beírni. Az igénybejelentő lapot a szövetkezet elnökének és könyvelőjének, továbbá az igénylőnek alá kell írnia. A kiállított igénybejelentő lapot a szövetkezet köteles lebélyegezni és a kiállítástól számított tizenöt napon belül az illetékes igényelbíráló szervnek megküldeni.

254. § (1) Az igényelbíráló szerv az igénylőt személyes megjelenésre is felhívhatja meghallgatás, orvosi felülvizsgálat, kórházi megfigyelés stb. céljából. Ha az igénylő a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, vagy orvosi felülvizsgálatnak, kórházi megfigyelésnek elfogadható indok nélkül nem veti magát alá, és emiatt az igényt elbírálni nem lehet, az eljárást meg kell szüntetni. A megszüntetés utáni jelentkezést – ha az igénylő a mulasztását elfogadhatóan nem igazolja – új igénybejelentésnek kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülőre is. Ha az ellátásban részesülő az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, ellátását a legközelebbi esedékesség időpontjától meg kell szüntetni. Ilyen esetben a megszüntetett ellátás – ha az igénylő mulasztását elfogadhatóan nem igazolja – legkorábban a jelentkezés hónapjának első napjától jár.

255. § (1) Az igényelbíráló szervnek határozatot kell hoznia

(2) Határozatot kell hozni

(3) A nyugellátás megszüntetéséről nem kell határozatot hozni, ha

256. § Az igényelbíráló szerv a már jogerősen elbírált ügyben benyújtott ismételt igénybejelentést, ha az korábban fel nem hozott és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket vagy bizonyítékokat nem tartamaz, újabb eljárás lefolytatása és határozat hozatala nélkül elutasíthatja.

257. § (1) A betegségi és anyasági ellátás iránti igényt a biztosítottnak és hozzátartozójának a biztosítás fennállása alatt és megszűnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) A betegségi és anyasági ellátás iránti igény előterjesztésekor

– a keresőképtelenséget az állami egészségügyi szolgálat illetékes orvosa, a kórházi ápolást a kórház által kiállított igazolással,

– a terhességi- gyermekágyi segélyre jogosultságot a terhesgondozási könyvvel,

– a szülést a gyermek illetékmentes születési anyakönyvi kivonatával,

– a biztosított halálát az illetékmentes halotti anyakönyvi kivonattal, az eltemettetést pedig eredeti számlával

kell igazolni.

(3) Annak, akinek a keresőképtelensége közegészségügyi okból történt hatósági elkülönítés, illetőleg foglalkozástól eltiltás vagy járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat miatt áll fenn, azt, ahogy munkahelyén megjelenni nem tud, és más munkakörben (munkahelyen) átmenetileg sem foglalkoztatható, a lakóhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve, állategészségügyi zárlat esetén a zárlatot elrendelő szerv által kiállított igazolással kell bizonyítania.

(4) A halva született gyermek után járó segélyhez az egészségügyi intézmény igazolása szükséges.

(5) A vasutak dolgozóinak, nyugdíjasainak és ezek hozzátartozóinak az (1) bekezdésben említett ellátások iránti igényét a vasutak illetékes szervénél kell bejelenteniük.

(6) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszűnt, a betegségi és anyasági ellátás iránti igényt a biztosítottnak és hozzátartozójának a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél) kell bejelentenie.

258. § (1) Ha a munkáltatónál a társadalombiztosítási kifizetőhely (a továbbiakban: kifizetőhely) nincs, a munkáltató köteles az igény elbírálásához ,,Munkáltatói szövetkezeti igazolvány''-t, illetőleg ,,foglalkoztatói igazolás''-t kiállítani és azt a biztosított által benyújtott igazolásokkal (okmányokkal) együtt három munkanapon belül a székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek) illetőleg a tanácsi költségvetési elszámoló hivatalnak (a továbbiakban: TAKEH) megküldeni.

(2) Az igénybejelentés napja az a nap, amelyen a biztosított az ellátás iránti kérelmét előterjesztette és a 257. § (2)–(4) bekezdésében említett igazolásokat (okmányokat) benyújtotta. Az igénybejelentést a biztosított kérelmére igazolni kell.

(3) Az ellátás iránt szóban előterjesztett kérelmet, ha azt nem teljesítették az igényelbíráló szerv köteles írásba foglalni.

(4) A 257. § (2)–(4) bekezdésében nem említett tények tekintetében az igénylő nyilatkozata az irányadó.

259. § A betegségi és anyasági ellátás iránti igényt

260. § (1) A táppénzt, a terhességi-gyermekágyi segélyt és a gyermekgondozási díjat

(2) A társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) és a munkáltató az (1) bekezdés c) pontjában foglaltaktól eltérően megállapodást köthet.

(3) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig

(4) A terhességi- gyermekágyi segélyt és a gyermekgondozási díjat havonta utólag kell folyósítani

(5) Ha az ellátás iránti igény a tárgyhónap 15. napját követően érkezik a társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), az ellátást legkésőbb az igény beérkezését követő hónap 15. napjáig kell folyósítani.

(6) A kifizetőhely az ellátást a (3) bekezdés a) pontjában, illetőleg a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott napon kívül más napon is folyósíthatja.

(7) Az anyasági segélyt és a temetési segélyt az igény elbírálására illetékes szerv folyósítja.

(8) Az anyasági segélyt a szülés igazolásakor kell kifizetni.

(9) A temetési segélyt az eltemettetés igazolásakor kell kifizetni. Ha a segélyre jogosult a temetés költségeit a temetkezési vállalatnak már a temetés előtt megfizette, a segélyt a bemutatott számla alapján a temetés előtt is ki lehet fizetni. A temetés előtt a segély összegéig az igényelbíráló szerv kötelezettséget is vállalhat, s ennek alapján a temetési segélyt a temetés után közvetlenül a temetkezési vállalat részére kell fizetni.

261. § A betegségi és anyasági ellátást a jogosult helyett – a beleegyezése nélkül is – a vele közös háztartásban élő nagykorú hozzátartozója kezéhez kell kifizetni, ha az illetékes tanács igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szerve igazolja, hogy a jogosult azt nem a rendeltetésének megfelelően használja fel.

262. § A kifizetőhellyel rendelkező munkáltatónak a betegségi és anyasági ellátás iránti igény érvényesítésével összefüggő eljárási feladatait a III. számú melléklet tartalmazza.

263. § A baleseti táppénz iránti igény bejelentésére és elbírálására, valamint a baleseti táppénz folyósítására a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

264. § A nyugellátásra és a baleseti nyugellátásra az igényt a Társadalombiztosítási Főigazgatóság által az erre a célra rendszeresített és az igénylő (törvényes képviselője) által aláírt nyomtatványon

(2) A házastársi pótlékra az igényt a saját jogú nyugellátás, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igénnyel együtt kell bejelenteni. Ha a nyugellátást, a baleseti rokkantsági nyugdíjat már megállapították, a pótlékot a folyósító szervnél kell igényelni.

265. § (1) Az öregségi nyugdíjra jogosító életkort megelőző egy éven belül az igényelbíráló szervtől kérhető a figyelembe vehető szolgálati idő megállapítása. Ilyen kérelemnek kell tekinteni az igénybejelentést is, ha az öregségi nyugdíjat munkaviszony fennállása miatt nem lehet megállapítani.

(2) A munkáltató egy évvel a dolgozó (biztosított) öregségi nyugdíjra jogosító korhatárának a betöltése előtt az erre a célra rendszeresített és a dolgozó (biztosított) által aláírt nyomtatványon az illetékes igényelbíráló szervtől köteles kérni annak közlését, hogy a dolgozó (biztosított) megszerezte-e az öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati időt, illetőleg mennyi beszámítható szolgálati idővel rendelkezik.

(3) Az (2) bekezdésben megjelölt kérelemhez csatolni kell a dolgozó (biztosított) összes szolgálati idejére vonatkozó és a dolgozó, a munkáltató rendelkezésére álló igazolásokat vagy egyéb okmányokat.

(4) Az (1)–(2) bekezdés szerinti kérelem tárgyában az igényelbíráló szerv határozatot hoz. A határozatban meg kell jelölni azt az időtartamot (időtartamokat), amelyet (amelyeket) az igényelbíráló szerv szolgálati időként elismert, valamint – megfelelő indokolással – a szolgálati időként el nem ismerhető időtartamot (időtartamokat) is. Ha a kérelmet a munkáltató nyújtotta be az igényelbíráló szervhez, a határozat egy példányát a munkáltatónak is meg kell küldeni.

(5) Az (1) bekezdésben említett életkortól függetlenül az igényelbíráló szerv a korkedvezményre jogosító időt köteles megállapítani. Az igényelbíráló szerv az elismert korkedvezményes időről, valamint a figyelembe vehető szolgálati idő tartamáról határozatot hoz.

266. § (1) Ha az igénylő azon a napon, amelyen az öregségi nyugdíjra jogosultsága megnyílik, munkaviszonyban áll, öregségi nyugdíját a munkaviszony megszűnését követő naptól lehet megállapítani.

(2) A munkaviszony fennállása alatt megállapítható az öregségi nyugdíj, ha az igénylő

(3) Az ipari szövetkezet tagja részére az öregségi nyugdíj legkorábban attól a naptól állapítható meg, amelytől munkát már nem végez és munkadíjban, táppénzben vagy baleseti táppénzben nem részesül.

(4) Nem akadálya az öregségi, rokkantsági nyugdíj megállapításának

(5) Az öregségi, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj

267. § Ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag azon a napon, amelyen az öregségi nyugdíjra jogosultsága megnyílik, munkamegállapodás alapján dolgozik vagy függetlenített tisztségviselő, öregségi nyugdíját a munkamegállapodás megszüntetését, illetőleg a függetlenített tisztségviselői minőség megszűnését követő naptól lehet megállapítani. Nem akadálya az öregségi nyugdíj megállapításának az a munkamegállapodás, amelyet részes munka vállalására vagy közös munkavégzésként elismerhető háztáji tevékenység folytatására kötöttek, illetőleg, ha a tag a munkamegállapodás alapján nem a közös gazdaságban végez munkát.

268. § A 267. §-ban foglaltaktól eltérően munkamegállapodás, illetőleg a függetlenített tisztségviselői minőség megszüntetése nélkül megállapítható az öregségi nyugdíj, ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag

269. § A hozzátartozói nyugellátásokra és a hozzátartozói baleseti nyugellátásokra, az öregségi és a munkaképtelenségi járadékra az igény annak a hónapnak az első napjával nyílik meg, amelyik hónapban a jogosultsághoz szükséges valamennyi feltétel teljesült. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékra is.

270. § (1) A baleseti nyugellátás iránti igényt a baleset bekövetkezése, foglalkozási betegség esetén a betegség megállapításának a napjától számított két éven belül lehet érvényesíteni. Ha a sérült a baleset miatt táppénzben részesült, a határidőt az első ízbeni táppénz megszűnésének a napjától kell számítani.

(2) Három éven belül lehet érvényesíteni a baleseti nyugellátás iránti igényt, ha a baleset következményét az (1) bekezdésben említett határidő után lehetett csak megállapítani.

(3) Az üzemi baleset következtében meghalt személy hozzátartozói a halál napját követő két éven belül érvényesíthetik igényüket.

(4) Az (1)–(3) bekezdésben megjelölt határidő után akkor lehet az igényt érvényesíteni, ha egykorú okirat (baleseti jegyzőkönyv, társadalombiztosítási vagy üzemi nyilvántartás, rendőrhatósági eljárás során készült iratok, orvosi leletek, boncolási jegyzőkönyv stb.) alapján kétségen kívül bizonyított, hogy üzemi baleset történt, továbbá ha a sérülés és a munkaképesség-csökkenés (halál) között a 272. §-ban megjelölt orvosi bizottság véleménye szerint okozati összefüggés van.

271. § (1) Ha a baleseti ellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, a társadalombiztosítási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. A vizsgálat alkalmával a munkáltató köteles a szükséges felvilágosításokat megadni.

(2) A Vasutak dolgozóit ért üzemi balesetet a szolgálati főnökség a Vasutak illetékes igazgatási szerveinek köteles bejelenteni. Ha a baleset körülményeinek a megvizsgálása az ellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, az igazgatási szerv a Vasutasok Szakszervezetének a közreműködésével tart helyszíni vizsgálatot.

272. § A nyugellátással és a baleseti nyugellátással kapcsolatban a rokkantság fokát és a munkaképesség-csökkenés mértékét a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézetének orvosi bizottságai (a továbbiakban: orvosi bizottság) véleményezik.

273. § Ha a nyugellátásra vagy baleseti nyugellátásra a jogosultság kétséget kizáróan fennáll, az ellátás összege azonban adatok hiánya vagy egyéb ok miatt az igénybejelentéstől számított 30 napon belül várhatóan nem határozható meg, akkor a rendelkezésre álló adatok alapján előleget kell megállapítani és folyósítani. A nyugellátásnak, baleseti nyugellátásnak határozattal történő megállapításakor az ellátás összegébe az előleget be kell számítani.

274. § Az igénylő nyugellátásra bejelentett igényét az első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig írásbeli nyilatkozattal visszavonhatja, ha ellátást nem vett fel, vagy a felvett ellátást a jogorvoslati határidő lejártáig visszafizeti.

275. § Ha a nyugellátásra vagy a baleseti nyugellátásra irányuló igényt azért utasították el, mert az igénylő munkaképességcsökkenése, illetőleg rokkantsága a jogosultsághoz szükséges mértéket nem érte el, az elutasító határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül előterjesztett igénybejelentést csak abban az esetben kell elbírálni, ha az illetékes orvos igazolja, hogy az igénylő egészségi állapota az elutasítás óta rosszabbodott.

276. § Az öregségi, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjnak a nyugdíjazás után szerzett szolgálati idő alapján történő módosítása vagy újbóli megállapítása iránti igényt a lakóhely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), a Vasutak által megállapított nyugdíjjal kapcsolatban pedig a lakóhely szerint illetékes nyugdíjasokat nyilvántartó szolgálati főnökségnél kell előterjeszteni.

277. § Az ösztönző nyugdíjpótlékban részesülő öregségi nyugdíjas ösztönző nyugdíjpótlék újbóli megállapítását csak akkor kérheti, ha a pótlékra jogosító újabb ideje legalább 180 nap. Ez a rendelkezés a hozzátartozói és a baleseti nyugellátások megállapításánál nem alkalmazható.

278. § (1) A nyugellátásnak és baleseti nyugellátásnak orvosi vizsgálat alapján történő leszállítását az orvosi vizsgálat napját követő második hónap első napjától, megszüntetését az erről szóló határozat keltét követő második hónap első napjától, felemelését pedig az állapotrosszabbodás orvosilag megállapított napját, legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentését, hivatalból történő felülvizsgálat esetén az orvosi vizsgálat napját követő hónap első napjától kell foganatosítani.

(2) Ha a rokkantsági vagy a baleseti rokkantsági nyugdíjas azért nem tekinthető rokkantnak, mert keresete lényegesen nem kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél, e tény megállapítását követő hónap első napjától kell a nyugdíjat megszüntetni.

279. § (1) A kivándorolt, illetőleg külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátás, baleseti nyugellátás iránti igényét a Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság, a nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülőként meghalt személy hozzátartozóinak igényét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, a vasutak volt dolgozóinak, illetőleg hozzátartozóiknak igényét pedig a MÁV Nyugdíj Igazgatóság bírálja el. Ha az igényt nem személyesen terjesztik elő, az igénybejelentés céljára rendszeresített nyomtatványon az igénylő aláírását közjegyzőileg hitelesíttetni kell.

(2) A jogosultság beállásának nem akadálya, ha az igénylő külföldön rendszeresen dolgozik, illetőleg munkaviszonyban áll.

(3) A megállapított nyugellátást, baleseti nyugellátást a nyugdíjfolyósító szerv a Pénzintézeti Központnak utalja át. Ugyanígy kell eljárni, ha külföldön élő magyar állampolgár az ország elhagyását megelőző időponttól megállapított nyugellátásának, baleseti nyugellátásának folyósítását kéri.

280. § (1) A nyugellátást és a baleseti nyugellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja.

(2) A Vasutak nyugdíjasai, valamint ezek hozzátartozói részére járó nyugellátások és baleseti nyugellátások folyósításával kapcsolatos feladatokat a Vasutak igazgatási szervei végzik.

(3) A nyugellátást és a baleseti nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól, amikortól azt határozattal megállapították.

(4) Ha a (3) bekezdésben megjelölt napon folyósítást kizáró ok áll fenn, a nyugellátás és a baleseti nyugellátás folyósítását a kizáró ok megszűnését követő naptól kell megindítani.

(5) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj folyósítása legkorábban a táppénz – mezőgazdasági szövetkezeti tagnál a betegségi segély –, illetőleg a baleseti táppénz megszűnését követő naptól indítható meg.

281. § A nevelt gyermek, a testvér és az unoka árvaellátásának a folyósítását szüneteltetni kell, ha tartásra köteles hozzátartozója tartásra képessé válik.

282. § (1) Arra az időre, amely alatt a jogosult – beleszámítva az őrizetbevétel idejét is – harminc napot meghaladóan előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztést tölt, nyugellátását, baleseti nyugellátását szünteltetni kell, illetőleg azt a jogosult kérelmére az esedékesség időpontjában házastársa (élettársa), gyermeke, unokája vagy szülője részére kell kiutalni.

(2) A szüneltetett, illetőleg a hozzátartozó részére sem folyósított nyugellátást, baleseti nyugellátást a büntetőeljárás befejezése, illetőleg a szabadságvesztés letöltése után egy éven belül előterjesztett kérelemre a jogosult részére ki kell utalni.

283. § Annak a nyugellátását, baleseti nyugellátását, aki érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodik, belföldön vezetett átutalási betétszámlájára vagy belföldi meghatalmazottja részére kell folyósítani. A meghatalmazott nevét és címét az ellátásra jogosultnak a nyugdíjfolyósító szerv tudomására kell hoznia. Ha a külföldön tartózkodás az egy naptári évet meghaladja, a továbbfolyósításhoz (átutalási betétszámlára történő további utaláshoz) az ellátásra jogosult újabb igénybejelentése szükséges.

284. § A külföldön tartózkodás miatt szüneteltetett, illetőleg nem folyósított nyugellátást, baleseti nyugellátást, az ellátásra jogosult hazaérkezését követő egy éven belül előterjesztett igénybejelentésére kell kifizetni.

285. § A házastársi pótlék folyósítását szüneteltetni kell arra a hónapra, amelyben

286. § A társadalombiztosítási igény érvényesítésével, valamint az ellátás folyósításával kapcsolatban a személyes megjelenésre felhívott részére az ezzel összefüggésben felmerült indokolt költségeket meg kell téríteni.

287. § A személyes megjelenésre felhívott személynek az utazási, az élelmezési és a szállás költségét, valamint a keresetveszteségét meg kell téríteni. Ha a személyes megjelenésre felhívott személy csak kísérővel képes megjelenni, a kísérő utazási, élelmezési és szállás költségét, valamint keresetveszteségét is meg kell téríteni.

288. § (1) Az utazási költség megtérítésére az állampolgárok gyógyító-megelőző ellátásáról szóló rendelkezésekben foglaltak az irányadók.

(2) Utazási költség teljes összegét kell megtéríteni annak,

289. § (1) Élelmezési költség címén napi 80 forint jár annak, akinek személyes megjelenése miatt tizenkét óránál hosszabb ideig kell lakóhelyétől távol tartózkodnia. Ha a távollét tizenkét óránál kevesebb, de nyolc óránál több, az élelmezési költség fele jár, ha pedig nyolc óránál kevesebb, élelmezési költség nem jár. Keresetveszteség térítése esetén az élelmezési költség fele összege jár.

(2) Szállásköltség megtérítése címén legfeljebb napi 200 forint jár annak, akinek személyes megjelenése miatt éjfél után lakóhelyétől távol kell tartózkodnia.

(3) Kereseveszteség címén a ténylegesen felmerült keresetveszteséget kell megtéríteni. E címen egy napra azonban 400 forintot meghaladó összeget megtéríteni nem lehet.

(4) Az igény érvényesítésével kapcsolatban kórházi megfigyelésre utalt igénylőnek (nyugdíjasnak, járadékosnak) élelmezési és szállásköltség nem jár, ha ellátást és szállást a kórházban kap. Keresetveszteség címén egy napra egyedülálló személynek 200 forintot, ha pedig a megfigyelt igénylőnek túlnyomóan saját keresetéből eltartott családtagja van, 400 forintot meghaladó összeget megtéríteni nem lehet.

290. § (1) A 288. és a 289. §-ban megjelölt költségeket a jogorvoslati eljárás során megidézett tanúknak minden esetben, az igénylőnek azonban csak akkor kell megtéríteni, ha az első fokú határozatot az igénylő javára másodfokon részben vagy egészben megváltoztatták.

(2) Ha az igénylő a jogerősen elutasított igényét a határozathozatal napját követő egy éven belül újból előterjeszti, a költségeket csak akkor lehet megtéríteni, ha az újabb igénybejelentés alapján az igényt egészben vagy részben teljesítették.

(3) A bírói eljárás során felmerült költségek megtérítésére a Polgári Perrendtartás rendelkezései az irányadók.

291. § (1) A T. I. fejezetében említett biztosítottat foglalkoztató munkáltató – a (3)–(8) bekezdés kivételével – a biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott nyugdíjjárulék-alapot képező (295. § (1) bek. és 305. § (1) bek.) bérjellegű pénzbeli és természetbeni juttatás, valamint a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató szakmunkásképesítésű hallgatók tanulmányi ösztöndíjának negyvenhárom százalékát köteles társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

(2) Az egyházak, a felekezetek (egyházközségek, egyházi intézmények stb.) az (1) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni a biztosított részére folyósított államsegély után is.

(3) A kistermelők szövetkezete az 1. § (1) bekezdésének b) pontjában említett tagjának a közös tevékenységért kiosztott jövedelme után – ide nem értve az adózott nyereség terhére elszámolt jövedelmet – az (1) bekezdésben meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(4) A kisszövetkezet a tagjának a személyes közreműködés alapján bármilyen címen kifizetett személyi jövedelme után az (1) bekezdésben meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(5) A munkáltató, a háztartási alkalmazott után, az egyéni vállalkozó és a gazdasági társaság természetes személy tagja a segítő családtagja [1. § (1) bek. d) pontja] után havi 3500 forint figyelembe vehető jövedelem alapulvételével havi 1200 forint, illetőleg naptári napokra 40 forint – a nyugdíjjárulék összegét is magában foglaló – társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(6) Az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanuló után az ösztöndíjat folyósító munkáltató – a szakmunkásképző intézet kivételével – havonként 150 forint, illetőleg naptári naponként 5 forint nyugdíjjárulékot is magában foglaló társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(7) Az (5)–(6) bekezdésben említett esetben nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély és baleseti táppénz folyósításának időtartamára, valamint a katonai szolgálat idejére.

(8) Az (1) bekezdéstől eltérően nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a szerzői jogvédelem alá tartozó munkáért kifizetett szerzői díj után.

292. § (1) A természetbeni juttatások után azok könyvelési értéke, ennek hiányában a fogyasztói ár figyelembevételével kell meghatározni a járulék alapját.

(2) Természetbeni juttatásként nem vehető figyelembe

293. § A 15. § (1) bekezdésében említett szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjai részére társadalombiztosítási ellátás helyett kifizetett pénzbeli juttatások a társadalombiztosítási ellátásoknak megfelelő mértékben, a kinevezett és szerződéses polgári alkalmazottak részére kifizetett társadalombiztosítási ellátások pedig teljes egészében elszámolhatók a járulék terhére. A járulékbefizetést, illetőleg elszámolást, valamint a nyilvántartást és adatszolgáltatást a Társadalombiztosítási Főigazgatósággal kötött megállapodásban kell rendezni.

294. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő biztosított után a munkáltató a külföldi szolgálat idejére annak a 295. § (1) bek. szerinti juttatásnak az alapján köteles havonként a társadalombiztosítási járulékot fizetni, amelyet a biztosított részére a külföldi szolgálat időtartamára folyósít.

(2) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő után fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke negyvenhárom százalék.

295. § (1) Nyugdíjjárulék alapját képező bérjellegű juttatásként kell figyelembe venni a biztosított munkáltatójától (foglalkoztatójától) kapott munkabért, munkadíjat, (időbér, teljesítménybér, havidíj, bérpótlékok) és ilyen jellegű egyéb pénzbeli juttatást, továbbá az átképzési támogatást, a bérjellegű természetbeni juttatást, a prémiumot, a jutalékot, a jutalmat, a hűségjutalmat, az év végi részesedést, az eredménytől függő részesedést, az ipari szövetkezet tagja részére a munkavégzés alapján kifizetett osztalékot, a kisszövetkezet tagjának a 291. § (4) bekezdésében meghatározott jövedelmét, továbbá az 1. § (1) bekezdésének b) pontjában említett kistermelők szövetkezete tagjának a közös munkavégzés alapján kiosztott – ide nem értve az adózott nyereség terhére adott – jövedelmet.

(2) A biztosított – ide nem értve az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanulót és a 291. § (5) bekezdésben említett személyt – a nyugdíjjárulékot a biztosítási kötelezettséggel járó főfoglalkozású jogviszonya alapján a munkáltatójától (foglalkoztatójától) kapott – az (1) bekezdésben meghatározott – bérjellegű juttatás után köteles megfizetni.

(3) Az a biztosított, aki egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó bérjellegű juttatása után nyugdíjjárulékot köteles fizetni, ha munkaideje egyik jogviszonyában sem éri el az adott munkakörre megállapított törvényes munkaidőt.

(4) A (2)–(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem kell nyugdíjjárulékot fizetni a másodállásból származó kereset, és a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó keresetkiegészítés után.

296. § Nyugdíjjárulékot kell fizetni

297. § A tárgyjutalom után nyugdíjjárulékot fizetni nem kell.

298. § (1) A természetbeni juttatás (szolgáltatás) után akkor kell nyugdíjjárulékot fizetni, ha

(2) Ha a természetbeni juttatásért (szolgáltatásért) térítést kell fizetni, a juttatás térítéssel csökkentett értéke után kell a nyugdíjjárulékot fizetni.

(3) Ha a nyugdíjjárulékot a természetbeni juttatás (szolgáltatás) figyelembevételével kell fizetni, a természetbeni juttatás értékének a meghatározásánál a 292. § rendelkezései az irányadók.

299. § A munkaszerződéssel alkalmazott, részes munkát vállaló biztosított a munkaszerződésben foglaltak szerint jóváírt munkaórák alapján átszámított tízórás munkanapok számának megfelelően köteles nyugdíjjárulékot fizetni. Egy tízórás munkanapra jövedelemként a munkáltatónál a megelőző naptári évben egy munkanapra jutó átlagkereset összegét kell számításba venni.

300. § Nem képeznek nyugdíjjárulék-alapot a 292. § (2) bekezdésben felsorolt természetbeni juttatások, a 40. §-ban említett jövedelem-kiegészítés, továbbá a külön elszámolható, költségtérítés jellegű járandóságok, valamint a nem munkabér, munkadíjjellegű juttatások. Ilyenek például:

– a kiküldetési (külszolgálati) költségtérítés, a szállás- és útiköltségtérítés, a saját gépkocsi használatáért adott térítés, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés, a különélési díj, a költözködési költségtérítés, az álló- és fogyóeszköz, valamint a szerszám használatáért adott térítés, a bedolgozónak fizetett rezsitérítés,

– a reprezentációs költség,

– a szabadságmegváltás címén adott jutattás,

– az építőiparban és az építőanyag-iparban a fagyszünet idejére adott díj,

– a társadalmi célokra felajánlott munkáért elszámolt díjazás, valamint a társadalmi munka elismeréseként nem a munkáltató által adott jutalom,

– a biztonsági őrszolgálatért adott díj,

– az önkéntes tűzoltók és rendőrök díja,

– a jubileumi jutalom,

– az újítási díj,

– a segély – ide értve az első tényleges katonai szolgálatra bevonultak segélyét és a letelepedési segélyt is –,

– a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők keresetkiegészítése,

– a tanulmányi ösztöndíj, ha jogszabály másként nem rendelkezik,

– a szociális, kulturális juttatás és a társadalmi sporttevékenységgel összefüggésben adott juttatás,

– a bel- vagy külföldi üdüléshez, utazáshoz bármilyen címen adott munkáltatói hozzájárulás, illetőleg ezeknek a munkáltató által átvállalt költsége,

– a lakásépítő akció keretében a munkáltató által adott lakásépítési támogatás összege,

– az illetményföld, a háztáji föld megváltásáért adott összeg,

– a vállalatok (trösztök, egyesülések), a szövetkezetek, a szövetkezeti érdekképviseleti szervek, a szövetkezeti vállalatok, a gazdasági társaságok, az egyesületek választott vagy kijelölt és nem függetlenített tisztségviselőinek (pl. igazgatósági, felügyelő bizottsági, ellenőrző bizottsági tagoknak) e tisztségükkel összefüggésben kifejtett tevékenységéért adott tiszteletdíj, jutalom,

– más vállalattól, szövetkezettől kapott prémium, jutalom,

– a mezőgazdasági szövetkezet nem dolgozó nyugdíjas, járadékos tagjának adott tagsági pótlék.

301. § (1) Saját lakás magánerőből történő építése céljából, valamint ápolásra, gondozásra szoruló közeli hozzátartozóját otthon ápoló biztosított az e címen engedélyezett egybefüggően legalább harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadságának legfeljebb két évi időtartamára havi 150 forint – naptári napokra 5 forint – nyugdíjjárulék fizetését vállalhatja.

(2) A nyugdíjjárulékot a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig lehet a munkáltatóhoz befizetni, amely a többi biztosított nyugdíjjárulékával együtt azt az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz átutalja.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a biztosított a nyugdíjjárulékot a fizetés nélküli szabadság lejártának napját közvetlenül követő harmadik hónap utolsó napjáig egyösszegben is befizetheti.

302. § (1) Nyugdíjjárulékot kell fizetni az átképzési támogatás, illetve a munkanélküli segély után. A nyugdíjjárulék mértéke az átképzési támogatás esetén tíz, a munkanélküli segély esetén öt százalék.

(2) Az átképzési támogatást, illetőleg munkanélküli segélyt folyósító szerv az átképzési támogatás, a munkanélküli segély után negyvenhárom százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott folyósító szerv a nyugdíjjárulékot köteles az átképzési támogatásban, a munkanélküli segélyben részesülő személytől levonni és azt a társadalombiztosítási járulékkal együtt havonta a tágyhót követő hó 15. napjáig az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) átutalni.

303. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő biztosított a 294. §-ban meghatározott juttatás után köteles nyugdíjjárulékot fizetni.

(2) A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy a nyugdíjjárulékot a külföldi beosztásának megfelelő, a kiküldő szerv által meghatározott kereset alapulvételével köteles fizetni.

(3) A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személyt terhelő nyugdíjjárulékot a munkáltató, ennek hiányában a kiküldő szerv köteles megelőlegezni és az alkalmazásában álló többi biztosított nyugdíjjárulékával együtt az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatósághoz átutalni.

304. § (1) Az a biztosított, aki tartós külföldi szolgálatot teljesítő, nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött, külföldön munkát vállaló, illetőleg külföldi ösztöndíjas tanulmányúton résztvevő házastársával történő külföldre utazás címén engedélyezett fizetés nélküli szabadságon van, ennek tartamára nyugdíjjárulék [307. § (1) bek.] fizetését vállalhatja.

(2) A nyugdíjjárulék alapját a harminc napot meghaladó időre irányadó munkajogi átlagkeresetnek, átlagrészesedésnek 22 munkanapra számított összege képezi.

(3) Az, akit a házastársával azonos külföldi állomáshelyen a tartós külföldi szolgálatra irányadó szabályok szerint magyar munkáltató alkalmaz, e jogviszonya alapján nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni, ha az (1) bekezdés szerint vállalt nyugdíjjárulékot tovább fizeti.

(4) A nyugdíjjárulék fizetésére vonatkozó kérelem a fizetés nélküli szabadság engedélyezését követő hat hónapon belül nyújtható be a belföldi munkáltatónál. A belföldi munkáltató köteles a biztosítottat terhelő havi, illetőleg napi nyugdíjjárulék összegét megállapítani, megelőlegezni és az alkalmazásban álló többi biztosított nyugdíjjárulékával együtt az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatósághoz havonta átutalni. A biztosított a megelőlegezett nyugdíjjáruléknak megfelelő összeget havonta köteles belföldi munkáltatója részére átutalni.

(5) A társadalombiztosítási kifizetőhellyel nem rendelkező munkáltatónál foglalkoztatott biztosított a nyugdíjjárulék fizetésére vonatkozó kérelmét a munkáltató telephelye (székhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) a fizetés nélküli szabadság engedélyezését követő hat hónapon belül nyújthatja be. A megállapított nyugdíjjárulék összegéről, esedékességéről és fizetésének módjáról az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) a biztosítottat írásban tájékoztatja. A biztosított a fizetés nélküli szabadság lejártáról az ezt követő tizenöt napon belül köteles az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) értesíteni.

(6) Az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság vezetője különös méltánylást érdemlő, kivételes esetben a nyugdíjjárulék fizetését a fizetés nélküli szabadság engedélyezésétől számított hat havi határidő eltelte után is engedélyezheti. Ez esetben a nyugdíjjárulékot a kérelem előterjesztését közvetlenül megelőző hónapra a (2) bekezdésben foglaltak szerint számított összege után kell fizetni.

305. § (1) A mezőgazdasági szövetkezet tagja nyugdíjjárulékot köteles fizetni

(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában említett munkanapokra eső jövedelem kiszámításánál a jóváírást megelőző naptári évben a szövetkezetnél egy munkanapra jutó átlagos részesedés összegét kell alapul venni.

(3) Az (1) bekezdés alapján nem köteles nyugadíjjárulékot fizetni az öregségi, a munkaképtelenségi, a növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékos, továbbá a mezőgazdasági szövetkezetnek az a tagja, akinek az ellátása teljes egészében kivételes nyugellátás.

(4) A mezőgazdasági szövetkezeti tag közös munkában részt vevő családtagja az (1) bekezdés a)–d) pontjaiban felsorolt juttatások után köteles nyugdíjjárulékot fizetni.

(5) Ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag foglalkoztatási kötelezettsége a 154. § (1) bekezdésének b) pontjában említett okból szünetel, a tag erre az időtartamra a 301. § megfelelő alkalmazásával nyugdíjjárulék fizetését vállalhatja.

306. § A 15. § (1) bekezdésében említett szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjai a szolgálati viszony alapján kapott illetmény és illetményjellegű járandóság után nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni.

307. § (1) A nyugdíjjárulék mértéke tíz százalék.

(2) A saját jogú nyugdíjas, a baleseti rokkantsági nyugdíjas biztosított az (1) bekezdéstől eltérően öt százalékos mértékű nyugdíjjárulékot köteles fizetni.

308. § (1) A szakszövetkezetnek az a tagja, aki az előző naptári évben 150, illetőleg nő 100 tízórás munkanapot nem teljesített, de a közös munkavégzésből és mezőgazdsági kistermelői tevékenységéből származó együttes jövedelme az évi 42 000 forintot, illetőleg havi 3500 forintot eléri, havi 1200 forint társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A társadalombiztosítási ellátások alapjául figyelembe vehető jövedelem havi 3500 forint.

(2) Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt [T. 39. § (1) bek.] 1989. január 1-jét megelőzően betöltött szakszövetkezeti tag kérelmére az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság az (1) bekezdés szerinti társadalombiztosítási járulék helyett havi 850 forint társadalombiztosítási járulék fizetését engedélyezi.

(3) A mezőgazdasági szakszövetkezet javaslatára a társadalombiztosítási igazgatóság az (1) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék összegét különös méltánylást érdemlő kivételes esetben havi 850 forintra mérsékelheti.

(4) A (2)–(3) bekezdésben említett esetben a szakszövetkezeti tag anyasági, temetési segélyre, nyugellátásra és baleseti ellátásra jogosult. Az ellátások alapjául havi 3500 forint vehető figyelembe.

(5) A szakszövetkezet tagja havi 200 forint szakszövetkezeti járulékot köteles fizetni, ha az előző naptári évben 150, illetőleg nő 100 tízórás munkanapot nem teljesített és jövedelme az (1) bekezdésben meghatározott összeget nem éri el.

(6) Az a szakszövetkezeti tag, aki 1982. december 31-ig növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetett, 1983. január 1-jétől

(7) A szakszövetkezeti tag az (1)–(3) és (5)–(6) bekezdésben említett járulékot a naptári éven belül annyi naptári hónapra nem köteles fizetni, ahányszor tizenhárom, nő nyolc tízórás munkanapot teljesített.

(8) A szakszövetkezet tagja a társadalombiztosítási járulékot, illetőleg a szakszövetkezeti járulékot, vagy a növelt összegű szakszövetkezeti járulékot a tagság kezdő napját magában foglaló hónap első napjától annak a hónapnak az utolsó napjáig köteles fizetni, amelyben a tagsági viszonya megszűnik.

(9) Ha a szakszövetkezeti tag részére öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat, öregségi, munkaképtelenségi vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékot állapítottak meg, vagy a tag meghal, a járulékfizetési kötelezettség a nyugdíj vagy a járadék megállapításának, illetőleg az elhalálozásnak a napját megelőző hónap utolsó napjával szűnik meg.

309. § A szakszövetkezeti tagra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagra is, aki korábban szakszövetkezeti tag volt és 1982. december 31-ig növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetett.

310. § (1) Nem köteles szakszövetkezeti, növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetni az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjas, az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékos, továbbá az, akinek az ellátása teljes egészében kivételes nyugellátás.

(2) Nem köteles szakszövetkezeti járulékot fizetni a tag, ha a mezőgazdasági termelőszövetkezet a 7/1977. (III. 12.) MT rendelet 142/B. §-a alapján alakult át szakszövetkezetté.

311. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezet tagja nem köteles járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt

(2) A szakszövetkezet tagját kérelmére mentesíteni kell a társadalombiztosítási, a szakszövetkezeti, a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt

(3) Kérelmére mentesíteni kell a szakszövetkezet tagját a társadalombiztosítási, a szakszövetkezeti, illetőleg a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól a szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig.

(4) A szakszövetkezet tagját kérelmére a társadalombiztosítási igazgatóság vezetője – a szakszövetkezet javaslatára – különös méltánylást érdemlő kivételes esetben ideiglenesen mentesítheti a 308. §-ban említett járulék fizetése alól.

312. § (1) A szakszövetkezet a 308. § (1)–(2) és (5)–(6) bekezdésében említett tag jövedelmét köteles minden év január 15. napjáig megállapítani. Közös munkából származó jövedelemként a szövetkezettől kapott – az előző évi nyugdíjjárulék alapját képező – juttatásokat [305. § (1) bek.], mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelemként pedig felvásárlási bizonylattal igazolt, illetőleg a tag nyilatkozatában feltüntetett jövedelmet kell figyelembe venni. A 308. § (1)–(2) bekezdése szerinti járulékfizetési kötelezettséget az év közben belépő tagnál a szakszövetkezet a tagsági viszony kezdetét követő hónap 15. napjáig köteles megállapítani.

(2) Ha a szakszövetkezeti tag az előző naptári évben a 150, illetőleg nő a 100 tízórás munkanapot teljesítette, de a tárgyévben azt nem teljesíti, a szakszövetkezet köteles megállapítani, hogy a tag az előző naptári évben milyen összegű jövedelmet ért el. A jövedelemtől függően a tag társadalombiztosítási járulékot vagy szakszövetkezeti járulékot köteles fizetni.

(3) A szakszövetkezet a járulék esedékességekor köteles megállapítani, hogy a tag a tárgyhónapban hány tízórás munkanapot teljesített. Ha a munkanapok száma a tizenhárom, illetőleg nőnél a nyolc tízórás munkanapot nem érte el, a tag köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni. Ha a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség tartama alatt a tag által a tárgyévben teljesített munkanapok száma a tizenhárom, nőnél a nyolc tízórás munkanapot eléri, a tag annyi hónapra nem köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni, ahányszor tizenhárom, nő nyolc tízórás munkanapot teljesített.

(4) A szakszövetkezeti tag a 311. § (1) bekezdésében foglaltakon kívül nem köteles társadalombiztosítási, szakszövetkezeti, növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetni arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt

313. § (1) A szakszövetkezeti járulék és a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésének a megállapítására a 312. § (3) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(2) A 311. § (1)–(3) bekezdésében, továbbá a 312. § (4) bekezdésében említett esetekben a járulékfizetési kötelezettség szünetelését vagy a járulékfizetési kötelezettség alóli mentességet – a benyújtott igazolások alapján – a szakszövetkezet állapítja meg.

(3) A 311. § (4) bekezdésében említett kérelmet a szakszövetkezet székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell a szakszövetkezet javaslatát.

314. § (1) A társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, a szakszövetkezeti járulék, valamint a növelt összegű szakszövetkezeti járulék behajtására, továbbá a járuléktartozásért felelős személyek körére az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A magánszemélyt terhelő járuléktartozást – ide értve a késedelmi pótlékot és a rendbírságot is – a társadalombiztosítási szerv felhívása alapján a kötelezett munkáltatója a munkabérből, szövetkezeti vagy egyéb, időszakonként visszatérő járandóságból, illetőleg a munkából eredő díjazásból, juttatásból, követelésből köteles levonni és a társadalombiztosítási szervnek átutalni.

(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti közvetlen letiltásra nincs lehetőség vagy az nem vezetett, illetőleg aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a végrehajtást az adóhatóság foganatosítja az adóigazgatási eljárás általános szabályai szerint.

315. § (1) A társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot – a 318. §-ban említett kivételtől eltekintve – havonta kell fizetni.

(2) A járulék a tárgyhónapot követő hónap első napján esedékes, és ennek a hónapnak a 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető meg.

(3) A 305. § (1) bekezdés c)–d) pontjában meghatározott jövedelem után fizetendő járulék a jóváírás napját követő hónap első napján esedékes és ennek a hónapnak a 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető meg.

(4) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság, egyes munkáltatók részére pedig az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), illetőleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság a (2)–(3) bekezdésben meghatározott határidőktől eltérő határidőket is engedélyezhet.

316. § (1) A társadalombiztosítási járulék, valamint a nyugdíjjárulék összegét a munkáltató köteles kiszámítani, a nyugdíjjárulék forintra kerekített összegét a biztosítottól levonni és az esedékessé vált társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot – külön felszólítás nélkül – a székhelye (telephelye), illetőleg a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), illetőleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság bankszámlájára – a 318. §-ban említett kivételtől eltekintve – a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig befizetni. Ha a munkáltató a fizetést bankszámlák közötti elszámolás útján teljesíti, a fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a fizetésre kötelezett bankszámláját megterheli. A bankszámlára készpénzben teljesített fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a készpénzt az igazgatóság (kirendeltség) pénztáránál vagy a postán befizetik.

(2) A szakmunkástanuló után az ösztöndíjat, illetőleg a szakmunkásbért fizető munkáltatót (vállalatot, szövetkezetet, intézetet stb.) terheli a társadalombiztosítási járulék fizetésének, valamint a munkabérből a nyugdíjjárulék levonásának és átutalásának a kötelezettsége.

(3) A szigorított javító-nevelő munkát végző személyt foglalkoztató munkáltató, illetőleg büntetés-végrehajtási intézet a társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot az eltélt csökkentés nélküli keresete után köteles megállapítani és elszámolni.

(4) A gazdasági társaság köteles a tagjának segítő családtagja után járó járulékot [291. § (5) bek.] a tag jövedelméből levonni és az egyéb járulékokkal együtt elszámolni és befizetni.

Ha a tagnak a járulék esedékességekor jövedelme nincs, a segítő családtag után járó járulékot a gazdasági társaság köteles megelőlegezni, elszámolni és befizetni.

317. § A bejelentési, a nyilvántartási, az adatszolgáltatási és a járulékbevallási kötelezettség elmulasztása vagy nem szabályszerű teljesítése esetén a járulékot a mulasztás időpontjában érvényes mértékben, illetőleg összegben kell visszamenőleg megfizetni.

318. § (1) A magánszemély az általa foglalkoztatott alkalmi fizikai munkát végző személy után a társadalombiztosítási járulékot (nyugdíjjárulékot) az erre a célra rendszeresített átutalási postautalvány felhasználásával köteles a munkavégzés helye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) bankszámlájára átutalni.

(2) Az átutalási postautalvány hátoldalán fel kell tüntetni az alkalmi fizikai munkát végző személy adatait és lakcímét, továbbá a munkában töltött napjait és az ezekre a napokra kifizetett munkabér összegét.

(3) A társadalombiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék az alkalmi fizikai munkavégzés utolsó napját követő hét első napján esedékes és e hét utolsó munkanapjáig késedelmipótlék-mentesen fizethető meg.

(4) Az (1)–(3) bekezdés szerinti járulékátutalás a bejelentési kötelezettség teljesítését is jelenti.

319. § (1) A társadalombiztosítási, a szakszövetkezeti, valamint a növelt összegű szakszövetkezeti járulékot havonta utólag kell fizetni. A járulék a tárgyhónapot követő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelempótlék-mentesen.

(2) A szakszövetkezet köteles a járulékot a tag jövedelméből, vagy bármilyen címen járó egyéb díjazásából levonni. Ha a tagnak a szövetkezettel szemben pénzkövetelése nincs, a tag köteles a járulékot a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig a szövetkezethez befizetni. A levont és a befizetett járulékot a szövetkezet köteles a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz átutalni.

(3) A szakszövetkezet azokról a tagokról, akik a járulékfizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, köteles évenként január 15-ig az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz bejelentést tenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a tag nevét, személyi adatait (személyi számát), lakcímét és a járuléktartozás összegét.

320. § (1) A T. 106. §-ának (1) bekezdésében megjelölt határidőn belül jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban a munkáltató és egyéb szerv abban az esetben kötelezhető megtérítésre, ha

(2) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg a felvételéért több munkáltatót vagy egyéb szervet terhel felelősség, a jogalap nélkül felvett ellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.

(3) A jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban a közrehatás arányában megállapított megtérítési kötelezettség nem módosítható azon a címen, hogy a visszafizetésre kötelezettől az őt terhelő rész nem hajtható be, illetőleg azt mérsékelték vagy elengedték.

321. § A T. 108. és 109. §-a alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott társadalombiztosítási ellátásért felelős. A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező ellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné társadalombiztosítási ellátás.

322. § Ha a nyugellátásban vagy a baleseti nyugellátásban részesülő személy mástól – ide nem értve a dologi kár megtérítését – kártérítést kapott anélkül, hogy a kártérítés összegének a megállapításánál ellátását figyelembe vették volna, az ellátás ugyanarra az időre a kártérítés mértékéig nem jár. Ha a kártérítést időtartam megjelölése nélkül egy összegben fizették ki, a nyugellátás, a baleseti nyugellátás annyi időre nem jár, amennyire a kártérítés fele összege fedezetet nyújt.

323. § Az a munkáltató és egyéb szerv, amely

324. § (1) A késedelmi pótlék mértéke havi két százalék. A késedelmi pótlék összege a be nem fizetett társadalombiztosítási járulék és nyugdíjjárulék együttes összegét, illetőleg a be nem fizetett baleseti járulék, szakszövetkezeti, növelt összegű szakszövetkezeti járulék összegét nem haladhatja meg.

(2) A késedelmi pótlékot a T. 104. §-ának megfelelő alkalmazásával az eredeti esedékesség napjától kell számítani.

325. § (1) A rendbírság összege 10 000 forintig terjedhet. Ha azonban a mulasztással kapcsolatban társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot, baleseti járulékot, szakszövetkezeti járulékot, növelt összegű szakszövetkezeti járulékot kell kiróni, a rendbírság a kirótt járulék huszonöt, a mulasztás önkéntes pótlása esetén tíz százaléka.

(2) Ugyanazon mulasztás miatt rendbírságot kiszabni és szabálysértési eljárást is kezdeményezni nem lehet.

326. § A megtérítési követelés az ellátás mindenkori esedékességétől számított öt éven belül érvényesíthető.

327. § A nyugellátásnak, a baleseti nyugellátásnak a T. 108–109. §-a alapján megtérítendő összegét az ellátást megállapító szervhez kell befizetni.

328. § (1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése, illetőleg megtérítése iránt határozattal kell intézkedni. Ha a jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban visszafizetési kötelezettség nem állapítható meg, a megtérítés iránt fizetési meghagyással kell intézkedni. A társadalombiztosítási szerv egyéb követelését is fizetési meghagyással érvényesíti.

(2) A jogalap nélkül felvett betegségi és anyasági ellátás visszafizetésére kötelező határozatot az a társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv hozza, amely a jogalap nélkül felvett ellátást folyósította. Ha a visszafizetési kötelezettség mellett a munkáltató, egyéb szerv megtérítési kötelezettsége is megállapítható, a visszafizetésre kötelező határozatot a munkáltató, illetőleg egyéb szerv székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) hozza.

(3) A jogalap nélkül felvett nyugellátás, baleseti nyugellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelező határozatot az ellátást folyósító szerv hoza. Ha a túlfizetés az ellátás helytelen megállapítása miatt történt – a megállapító határozat módosításával egyidejűleg –, a megállapító szerv hoz határozatot.

329. § (1) A jogalap nélkül felvett táppénzt, gyermekgondozási díjat, baleseti táppénzt elsősorban a táppénzből, a gyermekgondozási díjból, baleseti táppénzből kell levonni. A levonás a táppénz, gyermekgondozási díj, baleseti táppénz harminchárom százalékát nem haladhatja meg.

(2) A jogalap nélkül felvett nyugellátást, baleseti nyugellátást elsősorban a nyugellátásból, baleseti nyugellátásból kell levonni. Árvaellátásból csak az árvaellátás címén jogalap nélkül felvett összeget lehet levonni. A levonás a folyósított ellátás ötven százalékát nem haladhatja meg.

(3) A levonást a visszafizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedése után lehet megkezdeni. A levonással meg nem térült, illetőleg a túlfizetés összegére tekintettel csak hosszabb idő alatt megtérülő követelés összegét a keresetből is le lehet vonni.

(4) A jogalap nélkül felvett terhességi- gyermekágyi segélyt a keresetből kell levonni.

330. § (1) Ha a jogalap nélkül felvett ellátást a munkáltató folyósította, a levont összeget társadalombiztosítási bevételként kell elszámolnia. Egyéb esetben a munkáltató a levont összeget annak a társadalombiztosítási szervnek köteles átutalni, amelynek a megkeresése alapján eszközölte a levonást.

(2) A munkáltató a levonásról, valamint arról, hogy a levonást egészben vagy részben foganatosítani nem lehet, köteles a megkereső szervet értesíteni.

331. § (1) Ha a fizetésre kötelezett munkáltató és egyéb szerv a fizetésre kötelező határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó társadalombiztosítási szerv a követelését azonnali beszedési megbízás (prompt inkasszó) útján is érvényesítheti.

(2) Ha a bankszámlaszerződés-kötési kötelezettség alá tartozó magánszemély – ideértve a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező társaságait is – a fizetésre kötelező határozat, illetve fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül felszólítás ellenére fizetési kötelezettségét nem teljesíti, illetőleg a járulékfizetésre kötelezett magánszemély (társaság) az esedékes járulékot a folyószámla-kivonatot tartalmazó felszólítás ellenére tizenöt napon belül nem fizeti meg, a társadalombiztosítási szerv a követelését az (1) bekezdésben meghatározott azonnali beszedési megbízás útján is érvényesítheti.

332. § Ha az egyéni vállalkozónak, a munkaviszonyban nem álló előadóművésznek, a szakszövetkezeti tagnak, illetőleg az egyéni gazdálkodónak nyugdíja megállapításakor társadalombiztosítási járulék-tartozása van, a tartozást a nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíjból havi részletekben is levonhatja.

333. § Ha a jogalap nélkül felvett ellátást nem a munkáltató folyósította, a levonással meg nem térült összeget a társadalombiztosítási szerv megkeresése alapján köteles a keresetből levonni. Ha a munkáltató ennek nem tesz eleget, köteles a mulasztása miatt meg nem térült összeget megfizetni.

334. § (1) A társadalombiztosítási követelésnek levonással vagy egyéb módon meg nem térült összegét – a lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályai szerint, az egyetemleges felelősségi szabályokat is figyelembe véve – adók módjára kell behajtani.

(2) A visszafizetésre kötelezett halála esetén a követelés meg nem térült összegét – az örökség erejéig – az örököstől kell behajtani. A hozzátartozót megillető társadalombiztosítási ellátásból – ide nem értve a T. 102. §-ának (2) bekezdése szerint kifizetett ellátást – a meg nem térített összeget levonni, illetőleg tőle behajtani nem lehet.

335. § A T. 113. §-át megfelelően alkalmazni kell a 15. § (1) bekezdésében említett szervek hivatásos állományú tagjai és ezek hozzátartozói részére megállapított ellátásokkal kapcsolatos követelések érvényesítésére is.

336. § (1) Méltányos esetben mérsékelheti, illetőleg elengedheti

(2) A mérséklési, illetőleg az elengedési jogkört a vasutak igazgatási szervei által megállapított, illetőleg folyósított ellátásokkal kapcsolatban a következő szervek gyakorolják:

337. § A T. 115. §-ának az (1) bekezdésében megjelölt vitás ügyekben eljáró szervek

338. § (1) A betegségi és anyasági ellátással és a baleseti táppénzzel kapcsolatban tett intézkedés, illetőleg hozott határozat ellen, az intézkedés közlését, illetőleg a határozat kézbesítését követő tizenöt napon belül,

(2) A tanácsi költségvetési elszámoló hivatal (illetményhivatal) intézkedése, illetőleg határozata ellen, ha a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács működik, a társadalombiztosítási tanácshoz, ellenkező esetben a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanácshoz lehet felszólalni.

(3) A vasutak biztosítottaira az (1) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ha a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács nem működik, a Vasutas Társadalombiztosítási Tanács illetékes bizottságához lehet felszólalni.

339. § (1) A felszólalást annál a munkáltatónál (szervnél) kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani, amely a sérelmezett intézkedést (határozatot) hozta.

(2) Ha a felszólalás elbírálása a társadalombiztosítási tanács hatáskörébe tartozik, a munkáltató a felszólalást három napon belül köteles a társadalombiztosítási tanács elnökének átadni. A felszólalás tárgyalására a társadalombiztosítási tanács elnöke köteles a tanács tagjait tizenöt napon belül összehívni. Az ülés időpontjáról értesíteni kell a felszólalót és a munkáltatót (igényelbíráló szervet) azzal, hogy ha az ülésen nem jelennek meg, ez a körülmény az ügy érdemi elintézését nem akadályozza.

340. § (1) A társadalombiztosítási tanács akkor határozatképes, ha az ülésen a tagoknak több mint a fele jelen van. Határozatát szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az a javaslat válik határozattá, amelyre az elnök szavazott.

(2) A társadalombiztosítási tanács üléséről jegyzőkönyvet kell vezetni, amelyben fel kell tüntetni a felszólalás tárgyát, a döntést és annak rövid indokolását is.

(3) A társadalombiztosítási tanács határozatát írásba kell foglalni. A határozatnak tartalmaznia kell a felszólalás tárgyát, a döntést, annak indokolását és a jogorvoslati lehetőséget. A határozatot az elnök írja alá. A határozatot meg kell küldeni a felszólalónak és az igényelbíráló szervnek.

341. § A társadalombiztosítási tanács határozatát, annak közlését követő tizenöt napon belül az igénylő és az igényelbíráló szerv a területileg illetékes megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanácsnál megfellebbezheti. Ha a társadalombiztosítási tanács határozata jogszabályt sért, az igényelbíráló szerv köteles a határozatot megfellebbezni.

342. § A társadalombiztosítási tanács határozata elleni fellebbezést a tanács elnökénél kell írásban beadni vagy jegyzőkönyvbe mondani. Az elnök a fellebbezést, a társadalombiztosítási tanács határozatát és az ügy elbírálásához szükséges adatokat, iratokat három napon belül köteles a társadalombiztosítási tanács székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanácshoz továbbítani. Ha az igényelbíráló szerv székhelye és a társadalombiztosítási tanács működési helye nem ugyanannak a megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanácsnak az illetékességi területén van, a fellebbezést az igényelbíráló szerv székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanácshoz kell továbbítani határozathozatal végett.

343. § (1) A nyugellátással, a baleseti nyugellátással kapcsolatban hozott határozat ellen, a kézbesítést követő tizenöt napon belül, az igénylő, a nyugdíjas, a járadékos lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanácshoz lehet felszólalni. A felszólalást az első fokú határozatot hozó társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz kell benyújtani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak az ellátás megszüntetéséről szóló határozata ellen a Budapesten működő Fővárosi Társadalombiztosítási Tanácshoz lehet felszólalni, ha az ellátás megszüntetése azon a címen történt, hogy

(3) A vasutak igazgatási szerveinek a nyugellátással és a baleseti nyugellátással kapcsolatban hozott határozata ellen a határozat kézbesítését követő tizenöt napon belül a 337. § d) pontjában megjelölt szervekhez lehet felszólalni. Ez a bizottság dönt a vasutak igazgatási szerveihez tartozó nyugellátási és baleseti nyugellátási igényekkel kapcsolatban azokban a kérdésekben is, amelyekben az engedélyezési, illetőleg a kizárólagos mérlegelési jogkört a megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanács gyakorolja.

344. § (1) A megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanács akkor határozatképes, ha az ülésen a tagoknak több mint a fele jelen van. Határozatát szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az a javaslat válik határozattá, amelyre az elnök szavazott.

(2) A megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanács üléséről jegyzőkönyvet kell vezetni, amelyben fel kell tüntetni a fellebbezés, a felszólalás tárgyát, a döntést és annak rövid indokolását is.

(3) A megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanács határozatát írásba kell foglalni. A határozatnak tartalmaznia kell a fellebbezést, a felszólalás tárgyát, a döntést, annak indokolását és a jogorvoslati lehetőséget. A határozatot az elnök írja alá. A határozatot meg kell küldeni a fellebbezőnek, illetőleg a felszólalónak és az első fokon intézkedő határozatot hozó szervnek, megfelelő esetben a társadalombiztosítási tanácsnak is.

345. § (1) A megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanács és a 337. § d) pontjában megjelölt bizottság határozata ellen, a kézbesítést követő harminc napon belül az érdekelt a határozatot hozó szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz fordulhat:

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz:

346. § Ha a kereset elbírálása során vitássá válik, hogy az igénylő korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság, abban a kérdésben pedig, hogy az igénylő szakmunkáskedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, a Művelődési Minisztérium és az illetékes szakszervezet véleményét ki kell kérni. A Főigazgatóság az illetékes szakszervezettel egyeztetett véleményt ad.

347. § (1) A megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanácsnak és a 337. § d) pontjában megjelölt bizottságnak a keresettel meg nem támadható határozata jogerős és végrehajtható.

(2) Az engedélyezési vagy kizárólagos mérlegelési jogkörben hozott intézkedéssel, illetőleg határozattal szemben jogorvoslattal élni nem lehet.

348. § A T. 116. §-ában említett orvosi bizottságok szervezetét és eljárását a szociális és egészségügyi miniszter a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjével, valamint a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterrel egyetértésben külön jogszabályban állapítja meg.

349. § A megtérítésre kötelezett személy az ellene kibocsátott fizetési meghagyással szemben a T. 117. §-a szerint bírósághoz fordulhat.

350. § A fizetési meghagyás ellen határidőben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.

351. § (1) A T. 118. § (1) bekezdésében meghatározott ellátásra jogosult

(2) Az (1) bekezdésben említett ellátásokra jogosult

(3) A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazása szempontjából jövedelemként a mezőgazdasági szakcsoport működési szabályzatában meghatározott tevékenységi körbe tartozó közös és egyéni munkával elért jövedelmet kell figyelembe venni.

(4) Ha a mezőgazdasági szakcsoport tagjának a tagsága egész éven át nem állott fenn, illetőleg a tag járulékfizetési kötelezettsége szünetelt, társadalombiztosítási járulék fizetésére akkor kötelezett, ha a tagság fennállása, illetőleg a tevékenység folytatása alatt az egy hónapra jutó átlagjövedelme a havi 3500 forintot eléri.

(5) A mezőgazdasági szakcsoport tagjának a (2) bekezdés a) pontja szerinti jövedelmét a mezőgazdasági szakcsoport igazolja. A több mezőgazdasági szakcsoportnál egyidejűleg fennálló tagság esetén a különböző szakcsoporti tagsággal összefüggő tevékenységekből származó jövedelmeket a tag kérésére össze kell számítani.

352. § Anyasági segélyre és temetési segélyre jogosultak a T. 118. §-ának az (5) bekezdésében felsoroltakon kívül:

353. § (1) Baleseti ellátásra jogosultak a T. 118. §-ának (6) bekezdésében felsoroltakon kívül:

(2) Az iskolai szövetkezet, iskolai szövetkezeti csoport tagja – a tanuló, hallgató tagjának kivételével – társadalombiztosítási járulék címén a kiosztott jövedelem tíz százalékát köteles fizetni. A társadalombiztosítási járulékot a tagság megszűnését követően kiosztott jövedelem után is fizetni kell. A szövetkezet, illetőleg a szövetkezeti csoport köteles az említett jövedelem kifizetésekor a társadalombiztosítási járulékot levonni és a illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) a levonást követő hónap 15. napjáig befizetni (átutalni).

354. § (1) Az egyéni vállalkozót, az ipari szakcsoport, a gépjárművezető-képző munkaközösség, a gazdasági társaság tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg

(2) Az egyéni vállalkozót az (1) bekezdésben foglaltakon túl akkor is kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni, ha egyidejűleg ipari szakcsoportnak vagy gazdasági társaságnak a 351. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tagja.

(3) A mezőgazdasági szakcsoportnak az a tagja, aki a szakcsoport közös tevékenységében részt vesz, és a 405. §-ban előírt havi társadalombiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett, kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.

355. § (1) A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosult személyekre, valamint hozzátartozóikra a T. és e rendelet rendelkezéseit az ebben a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosult személyek ellátásával kapcsolatos feladatokat, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a jogosult lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) látja el.

(3) Az (1) bekezdéstől eltérően az egyéni vállalkozó, a gazdasági társaság tagja, ezek segítő családtagjai, az ügyvédi munkaközösség tagja, valamint az ipari és a mezőgazdasági szakcsoport tagja társadalombiztosítási ellátásával kapcsolatos feladatokat az egyéni vállalkozó telephelye (lakóhelye), illetőleg a gazdasági társaság, az ügyvédi munkaközösség, az ipari és a mezőgazdasági szakcsoport székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) látja el.

356. § (1) Az egyéni vállalkozó táppénzre három napot meghaladó megszakítás nélküli keresőképtelenség esetén jogosult. Ebben az esetben a táppénz a keresőképtelenség első napjától jár.

(2) Az egyéni vállalkozó táppénzének, terhességi-gyermekágyi segélyének, gyermekgondozási díjának és baleseti táppénzének mértékét a biztosítottakra vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani.

(3) A táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a baleseti táppénz összegét a keresőképtelenség, illetőleg az ellátásra jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző hónapra figyelembe vehető jövedelem [361. § (3) bek.] harmincad része alapján kell megállapítani.

(4) Az egyéni vállalkozó, valamint eltartott hozzátartozója szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély akkor jár, ha a szülés, illetőleg az elhalálozás az egyéni vállalkozói tevékenység tartama alatt vagy az ezt követő 180 napon belül vagy 180 napon túl táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély folyósításának a tartama alatt következik be. A jogosultságot nem érinti a járulék fizetése alól adott mentesítés.

357. § Üzemi baleset az a baleset, amely az egyéni vállalkozót

358. § A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó baleseti táppénzének napi összege, a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző hónapra figyelembe vehető jövedelem [362. § (3) bek.] harmincad része.

359. § (1) Nem jár táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, valamint baleseti táppénz az egyéni vállalkozónak arra az időtartamra, amelyre a járulék fizetése alól mentesítették.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően jár a táppénz, baleseti táppénz az egyéni vállalkozónak arra az időtartamra, amelyre szülése miatt mentesítették a járulék fizetése alól.

360. § Ha a sérült az üzemi balesetét a kiegészítő tevékenysége során vagy azzal összefüggésben szenvedte el, a baleseti nyugellátás összegét – amennyiben az kedvezőbb – a munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagsági viszonyban elért kereset havi átlagának alapulvételével kell megállapítani.

361. § (1) Az egyéni vállalkozó – a kiegészítő tevékenységet folytatók, valamint a 364. § hatálya alá tartozók kivételével – e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző évben elért, személyi jövedelemadó-alapját képező jövedelme után köteles társadalombiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizetni.

(2) A társadalombiztosítási járulék és nyugdíjjárulék együttes havi összege, ha az évi adóköteles jövedelem

(3) A társadalombiztosítási ellátások megállapításánál figyelembe vehető jövedelem a (2) bekezdés a)–c) pontja szerinti járulék fizetése esetén havi 3000, 3500, illetve 4000 forint, a d) pontban említett járulékfizetés alapján az évi adóköteles jövedelem – legfeljebb azonban 240 000 forint – egy naptári hónapra jutó összege.

362. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó – a 364. § hatálya alá tartozók kivételével – e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző évben elért, személyi jövedelemadó-alapját képező jövedelme után társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(2) A társadalombiztosítási járulék havi összege, ha az (1) bekezdés szerinti jövedelem

(3) A baleseti ellátások megállapításánál figyelembe vehető jövedelem a (2) bekezdés a) pontja esetén havi 3500 forint, b) pontja esetén az (1) bekezdés szerinti jövedelem – legfeljebb azonban – 240 000 forint – egy naptári hónapra jutó összege.

363. § (1) A társadalombiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot a vállalkozói igazolvány átvétele napjától annak visszaadása, jogerős visszavonása napjáig, a vállalkozói tevékenység gyakorlásától eltiltó bírói határozat jogerőre emelkedéséig kell fizetni.

(2) Ha az egyéni vállalkozó meghal, a járulékfizetési kötelezettség az elhalálozás napját megelőző hónap utolsó napjával szűnik meg. Az egyéni vállalkozói tevékenységet özvegyi jogon folytató személy járulékfizetési kötelezettsége a tevékenység tényleges megkezdése hónapjának az első napjával kezdődik.

364. § (1) A vállalkozói igazolvány átvétele napjától ez év december 31. napjáig az egyéni vállalkozó tevékenységet kezdőnek minősül. Nem minősül tevékenységet kezdőnek az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói igazolvány visszaadásának, visszavonásának, a tevékenység gyakorlásától jogerős bírói eltiltásának napját követően akár az eredeti, akár más szakmában ismételten vállalkozói igazolványt kap, feltéve, hogy a vállalkozói igazolvány (az iparjogosítvány, magánkereskedői igazolvány) visszaadása, visszavonása, illetőleg az új vállalkozói igazolvány átvétele között egy teljes naptári év nem telt el.

(2) Amennyiben az egyéni vállalkozó egy teljes naptári éven át táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben részesül, vagy a 432. § alapján fizet járulékot, illetőleg katonai szolgálatot teljesít, szabadságvesztés büntetést tölt, a vállalkozói igazolvány (iparjogosítvány, kereskedői igazolvány) birtoklása esetén is tevékenységet kezdőnek minősül.

365. § (1) A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó – ide nem értve a kiegészítő tevékenységet folytatót – a vállalkozói igazolvány átvételének napjától ez év december 31. napjáig, a 361. § (2) bekezdése b) pontjában előírt társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot köteles fizetni, társadalombiztosítási ellátását pedig az ennek megfelelő havi jövedelem figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság vezetője az egyéni vállalkozó kérelmére engedélyezheti az (1) bekezdésben előírt társadalombiztosítási járulék helyett a 361. § (2) bekezdésének a), illetőleg c)–d) pontjában előírt társadalombiztosítási járulék és nyugdíjjárulék fizetését.

366. § (1) Ha a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, a vállalkozói igazolvány átvételének napjától ez év december 31. napjáig a 362. § (2) bekezdése a) pontjában előírt társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni és a baleseti ellátást az ennek megfelelő havi jövedelem figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság vezetője az egyéni vállalkozó kérelmére engedélyezheti az (1) bekezdésben előírt társadalombiztosítási járulék helyett a 362. § (2) bekezdése b) pontjában előírt társadalombiztosítási járulék fizetését.

367. § (1) A társadalombiztosítási járulék és nyugdíjjárulék együttes összegét havonta utólag kell fizetni. A járulék egy-egy naptári hónapra – a január havi járulék kivételével – a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen. A január havi járulék március 1-jén esedékes és március hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(2) Az egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadó bevallására előírt határidőig köteles az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) a társadalombiztosítási törzsszámra hivatkozással a tevékenységéből származó személyi jövedelemadó alapját képező jövedelmét bejelenteni.

368. § (1) Nem köteles járulékot fizetni az egyéni vállalkozó arra az időre, amíg

(2) Ha a járulékfizetési kötelezettség az (1) bekezdés, illetőleg a 363. § (1) bekezdése alapján nem teljes naptári hónapon át áll fenn, egy naptári napra a havi járulék harmincad részét kell fizetni.

(3) Ha az egyéni vállalkozónak egy hónapot meghaladó járuléktartozása van, táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, gyermekgondozási díjra, baleseti táppénzre a járuléktartozás megfizetése esetén – visszamenőleg – jogosult.

369. § (1) A járulék napi összegét, valamint a járulékfizetési kötelezettség szünetelésének időtartamát az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) állapítja meg és erről az egyéni vállalkozót értesíti. A 368. § (1) bekezdésének b)–c) pontjában felsorolt esetek fennállását az egyéni vállalkozónak igazolnia kell.

(2) Az egyéni vállalkozót kérelmére az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) mentesíti a járulék fizetése alól. A kérelemhez csatolni kell a mentesítésre jogot adó körülményekre vonatkozó igazolásokat.

(3) A mentesítésre irányuló kérelmet legkésőbb a mentesítésre jogot adó körülmény bekövetkezésétől számított három hónapon belül kell az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) benyújtani. Ha az egyéni vállalkozó a járulékfizetés alól mentesítést kapott, a mentesítésre jogot adó körülmény megszűnésétől számított tizenöt napon belül köteles arról az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) értesíteni.

370. § Az egyéni vállalkozó a járulékot külön felszólítás nélkül köteles a telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) havonta átutalni.

371. § (1) Az egyéni vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytató nem köteles járulékot fizetni arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt a tevékenységét szünetelteti.

(2) Az egyéni vállalkozót kérelmére a társadalombiztosítási igazgatóság vezetője különös méltánylást érdemlő kivételes esetben – ideiglenesen vagy véglegesen – mentesítheti a járulékfizetési kötelezettség alól.

(3) A mentesítési kérelmet a illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell benyújtani. Saját jogú nyugdíjasként kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót kérelemre a társadalombiztosítási igazgatóság véglegesen mentesíti a járulékfizetési kötelezettség alól.

372. § Az egyéni vállalkozókra vonatkozó rendelkezéseket az iparjogosítvány, illetőleg magánkereskedői igazolvány alapján tevékenységet folytató személyekre is alkalmazni kell.

373. § (1) Az ipari szakcsoport és a gazdasági társaság a 351. § (1) bekezdés a) pontjában említett tagjának – a kiegészítő tevékenységet folytató tag kivételével – a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem, de havonként legalább 4000 forint (napi 130 forint) után negyvenhárom százalékos társadalombiztosítási járlékot köteles fizetni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni az adózott nyereség terhére elszámolt jövedelem után.

374. § (1) Az ipari szakcsoport és a gazdasági társaság tagja [351. § (1) bekezdés a) pont] – a kiegészítő tevékenységet folytató tag kivételével – a 373. §-ban említett társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem, legfeljebb aznban évi 240 000 forint után köteles nyugdíjjárulékot fizetni. A nyugdíjjárulék mértéke tíz százalék.

(2) Ha a tagsági jogviszony év közben kezdődik, illetőleg szűnik meg, a tagsági viszony fennállásának tartamára havonként legfeljebb 20 000 forint (napi 670 forint) alapulvételével kell a nyugdíjjárulékot fizetni. A tagsági jogviszony megszűnését követő hó 15. napjáig a nyugdíjjárulék különbözetet el kell számolni.

375. § (1) Az ipari szakcsoport és a gazdasági társaság tagjánál a táppénz alapjául szolgáló kereset (jövedelem) napi átlagát úgy kell kiszámítani, hogy a keresőképtelenséget megelőzően elért jövedelmet el kell osztani a tagsági viszonyban töltött napoknak a (2) bekezdésben megjelölt napokkal csökkentett számával (osztószám).

(2) Az osztószám megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni:

376. § (1) Az ipari szakcsoport és a gazdasági társaság a kiegészítő tevékenységet folytató tagjának a személyes közreműködése alapján kiosztott jövedelme – ide nem értve az adózott nyereség terhére elszámolt jövedelmet –, legfeljebb évi 240 000 forint után társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A társadalombiztosítási járulék mértéke tíz százalék.

(2) Ha a tagság év közben kezdődik vagy szűnik meg, a tagság fennállásának tartamára, legfeljebb havi 20 000 forint (napi 670 forint) után kell a tíz százalékos társadalombiztosítási járulékot megfizetni. A tagsági jogviszony megszűnését követő hónap 15. napjáig a társadalombiztosítási járulék-különbözetet el kell számolni.

377. § (1) Amennyiben az ipari szakcsoport, a gazdasági társaság tagja a tárgyév folyamán

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a tagsági viszony hónap közben kezdődött vagy szűnt meg, illetve ha a tag a 432. § alapján fizet járulékot.

378. § (1) Az ipari szakcsoport, valamint a gazdasági társaság köteles a tagjai után fizetendő társadalombiztosítási járulékot a jövedelemből levont nyugdíjjárulékkal együtt a jövedelem kifizetését követő hónap 15. napjáig az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz befizetni.

(2) Ha a tárgyhónapban a tag(ok) részére jövedelmet nem fizettek és a tárgyév folyamán – a tárgyhónapig bezárólag – befizetett (elszámolt) társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék a legalacsonyabb járulék összegét nem éri el, a gazdasági társaság, az ipari szakcsoport a legalacsonyabb összegű társadalombiztosítási járulék [373. § (1) bek.], illetőleg nyugdíjjárulék [374. § (1) bek.] összegét köteles az (1) bekezdésben előírt határidőn belül befizetni.

(3) A jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség köteles a járulékot a tárgyhót követő hó 10. napjáig ahhoz a gazdálkodó szervezethez (vállalathoz, szövetkezethez stb.) befizetni, amely a munkaközösségért felelősséget vállalt. E gazdálkodó szerv a hozzá befizetett járulékot az általa fizetendő járulékokkal együtt a tárgyhót követő hó 15. napjáig az illetékes társadalombiztosítási szevhez bevallja és befizeti.

379. § (1) Az ipari szakcsoport tagja és a gazdasági társaság természetes személy tagja esetében a járulékfizetési kötelezettség a tagsági jogviszony létrejöttének napjától, annak megszűnéséig áll fenn.

(2) A járulékfizetési kötelezettség szünetelésének (377. §) az időtartamát a benyújtott igazolások alapján a gazdasági társaság, illetőleg az ipari szakcsoport állapítja meg.

(3) Az (1)–(2) bekezdés rendelkezéseit a gépjárművezető-képző munkaközösségre és tagjára megfelelően alkalmazni kell.

380. § (1) Az ipari szakcsoport és a gazdasági társaság tagja táppénzre három napot meghaladó megszakítás nélküli keresőképtelenség esetén jogosult. Ebben az esetben a táppénz a keresőképtelenség első napjától jár. A táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj és baleseti táppénz mértékét a biztosítottakra vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani.

(2) Az ipari szakcsoport és a gazdasági társaság tagjának táppénzét a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem egy naptári napra jutó átlaga alapján kell megállapítani. Ha a tag e tevékenysége alapján a keresőképtelenséget közvetlenül megelőző évben nyugdíjjárulékot nem fizetett, vagy e tevékenységét a keresőképtelenség első napját magában foglaló naptári évben kezdte meg, táppénzét a keresőképtelenség bekövetkezése évének első napjától a keresőképtelenség bekövetkezését közvetlenül megelőző naptári hónap utolsó napjáig elért, a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga, de legfeljebb napi 670 forint figyelembevételével kell megállapítani. Ha a tagnak sem a keresőképtelenséget közvetlenül megelőző évben, sem a keresőképtelenség bekövetkezésének évében nincs figyelembe vehető jövedelme, táppénzét napi 130 forint alapulvételével kell megállapítani.

(3) Az ipari szakcsoport és a gazdasági társaság kiegészítő tevékenységet folytató tagjának baleseti táppénzét a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy az ellátás alapja az az összeg, ami után társadalombiztosítási járulékot fizettek, ez azonban napi 130 forintnál kevesebb nem lehet.

381. § Nem jár táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, baleseti táppénz az ipari szakcsoport és a gazdasági társaság tagjának, ha a szakcsoport, illetőleg a társaság tartozása az egy havi járulék összegét meghaladja. A tartozás megfizetése esetén az ellátást visszamenőleg folyósítani kell.

382. § A 373–381. § rendelkezéseit a gépjárművezető-képző munkaközösségre és tagjára megfelelően alkalmazni kell.

383. § (1) Betegségi és anyasági ellátásra, nyugellátásra és baleseti ellátásra jogosult a társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett, munkaviszonyban nem álló előadóművész.

(2) Munkaviszonyban nem álló előadóművésznek kell tekinteni a jogszabály alapján arra illetékes szerv által kiadott előadóművészi működési engedéllyel rendelkező művészt, lemezbemutatót, a működési engedéllyel vagy alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező művészeti oktatót, a színház-, zene-, tánc- és filmművészeti intézménynél, vállalatnál művészeti munkakör betöltésére jogosító szakképesítéssel rendelkező művészt, a zenekar technikai feladatot ellátó, erre vonatkozó igazolvánnyal rendelkező tagját, valamint a Népi Iparművészeti Tanács által kiállított igazolvánnyal rendelkező népi iparművészt, ha a működési engedélyben, illetőleg igazolványban, szakképesítésben meghatározott tevékenységét nem munkaviszony, illetőleg tagsági viszony keretében folytatja.

384. § (1) A munkaviszonyban nem álló előadóművész táppénzre három napot meghaladó megszakítás nélküli keresőképtelenség esetén jogosult. Ebben az esetben a táppénz a keresőképtelenség első napjától jár.

(2) A munkaviszonyban nem álló előadóművész táppénzének, terhességi-gyermekágyi segélyének, gyermekgondozási díjának és baleseti táppénzének mértékét a biztosítottakra vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani.

(3) A munkaviszonyban nem álló előadóművész táppénzének, terhességi-gyermekágyi segélyének napi összegét a II. osztályra meghatározott figyelembe vehető jövedelem harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani.

(4) Ha a munkaviszonyban nem álló előadóművész a keresőképtelenségét megelőzően a III–VIII. osztályra előírt járulékot fizette, a táppénz összegét a választott osztályra előírt jövedelem figyelembevételével akkor lehet megállapítani, ha a magasabb osztály szerinti járulékot a keresőképtelenségét megelőzően legalább egy évig fizette.

(5) Ha a munkaviszonyban nem álló előadóművészt az I. osztályba sorolták, a táppénz összegét az I. osztályba sorolás napjától, havi 2500 forint figyelembevételével kell megállapítani.

385. § A munkaviszonyban nem álló előadóművész, valamint eltartott hozzátartozója szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély akkor jár, ha a szülés, illetőleg az elhalálozás a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség tartama alatt vagy ennek megszűnését követő 180 napon belül, vagy 180 napon túl táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély folyósításának a tartama alatt következik be. A jogosultságot nem érinti a társadalombiztosítási járulék fizetése alól adott mentesítés, illetőleg a járulékfizetési kötelezettség szünetelése.

386. § (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a munkaviszonyban nem álló előadóművészt

(2) Üzemi balesetnek számít az a baleset, amely a munkaviszonyban, tagsági viszonyban nem álló népi iparművészt

(3) Üzemi balesetnek számít az a baleset, amely a zenekar munkaviszonyban nem álló technikai feladatot ellátó tagját