1991. évi XVIII. törvény

1. § Ez a törvény meghatározza a törvény hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket.

2. § (1) A törvény hatálya kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről magánszemélyek és jogi személyek tájékoztatást igényelnek.

(2) A törvény hatálya alá tartoznak:

3. § (1) E törvény alkalmazásában vállalkozó minden olyan magánszemély és jogi személy, továbbá jogi személyiség nélküli gazdasági szervezet, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) végez (ideértve a pénzintézetet és a biztosító intézetet is), de nem tartozik a (2) és (3) bekezdésben felsoroltak közé.

(2) E törvény alkalmazásában költségvetés alapján gazdálkodó szerv a központi költségvetési szerv, a helyi önkormányzat, az általa alapított intézmény és létrehozott társulás, a társadalombiztosítási alap kezelője, valamint az elkülönített állami pénzalap.

(3) E törvény alkalmazásában egyéb szervezet

(4) A törvény hatálya nem terjed ki a Magyarországon működő, de a cégbíróságnál itt be nem jegyzett többségi vagy 100 százalékos külföldi tulajdonú vállalkozóra.

4. § (1) A gazdálkodó — a (3) bekezdésben foglalt kivétellel — működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, a naptári év könyveinek lezárását követően, a törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles készíteni.

(2) A 3. § (2)—(3) bekezdésében felsorolt szervek, illetve szervezetek beszámolójáról a 11. § intézkedik.

(3) Nem kell beszámolót készítenie annak a magánszemélynek, aki a vállalkozói tevékenységéből származó jövedelméről az adóhatósággal — külön törvényben meghatározott feltételek szerint — a bevételei alapján (vagyis nem tételes költségelszámolással) számol el.

5. § (1) A beszámoló formáját a jogszabály az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől, a foglalkoztatottak létszámától, mind ezek határértékeitől, továbbá — meghatározott esetben — a könyvvezetés módjától függően határozza meg.

(2) A vállalkozók esetében az (1) bekezdés szerinti beszámoló a következő lehet:

6. § Éves beszámolót köteles készíteni a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, a 7. §-ban foglaltak kivételével.

7. § Egyszerűsített éves beszámolót készíthet a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, ha két egymást követő évben a mérleg fordulónapján a következő, a nagyságot jelző három mutatóérték közül kettő nem haladja meg az alábbi határértéket:

8. § Összevont (konszolidált) éves beszámolót is köteles készíteni az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, amely más vállalkozónál vagy többségi részesedéssel rendelkezik, vagy döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol egy vagy több vállalkozó fölött.

9. § Egyszerűsített mérleget készíthet az a magánszemély, szakcsoport, felsőfokú tanintézetben működő iskolai szövetkezeti csoport, önálló iskolai szövetkezet, kistermelői szövetkezet, jogi személyiséggel rendelkező munkaközösség (kivéve a jogi képviseletet ellátó munkaközösséget), jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek vállalkozási tevékenységből származó éves nettó árbevétele — két egymást követő évben — nem haladja meg az 50 millió forintot, függetlenül az általa foglalkoztatottak létszámától és a mérlegfőösszegtől.

10. § (1) Az a vállalkozó, amely a 8. § szerinti vállalkozó, illetve ezen vállalkozóval érdekeltségi kapcsolatban van, nem készíthet a 7. § szerinti egyszerűsített éves beszámolót, a 6. § szerinti éves beszámolóját pedig köteles a 3. számú melléklet szerint tovább részletezni.

(2) A 7. § előírásait részvénytársaság nem alkalmazhatja.

(3) Ha a 13. § szerint megváltozik a könyvvezetés módja, annak megfelelően megváltozik a beszámolási kötelezettség és a beszámoló 5. § szerinti formája is.

11. § (1) A költségvetés alapján gazdálkodó szerv beszámolási kötelezettségét, a beszámolót alátámasztó könyvvezetési kötelezettségét — e törvény alapján és az államháztartási törvényben foglaltakra figyelemmel — kormányrendelet szabályozza.

(2) Az egyéb szervezet éves beszámolási kötelezettségének, beszámolót alátámasztó könyvvezetési kötelezettségének sajátosságait a vonatkozó rendelet és e törvény alapján kormányrendelet szabályozza.

(3) A Magyar Nemzeti Bank, a pénzintézet, a biztosító intézet könyvvezetésének és éves beszámoló készítésének sajátosságait kormányrendelet szabályozza.

(4) A kormányrendelet az (1)—(3) bekezdésben jelölt szervek tekintetében sem írhat elő e törvény alapelveitől eltérő, vagy párhuzamos információszolgáltatási kötelezettséget.

12. § (1) A könyvvezetés az a tevékenység, amikor a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható eseményekről — e törvényben rögzített szabályok szerint — folyamatosan nyilvántartást vezet és azt a naptári év végével lezárja.

(2) A könyvvezetés az egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében, illetve a bevételek nyilvántartása alapján történhet.

(3) A bevételekről köteles nyilvántartást vezetni a 4. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozó magánszemély.

(4) Egyszeres könyvvitelt köteles vezetni a 9. § szerint egyszerűsített mérleget készítő vállalkozó.

(5) Kettős könyvvitelt köteles vezetni minden vállalkozó, a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével, továbbá a költségvetés alapján gazdálkodó szerv és a Magyar Nemzeti Bank.

(6) Egyszeres, illetve kettős könyvvitelt köteles vezetni az egyéb szervezet a 94. § b) pontja szerinti kormányrendeletben foglaltak figyelembe vételével.

13. § (1) A bevételeiről nyilvántartást vezető magánszemély [4. § (3) bekezdés] az egyszeres vagy kettős könyvvitelre — saját elhatározása alapján — bármelyik év január 1-jével áttérhet. Köteles áttérni a bevételeiről nyilvántartást vezető magánszemély az egyszeres vagy a kettős könyvvitel vezetésére azt az évet követő év január 1-jével, amely évben a bevételek nyilvántartásának vezetésére jogosító feltételek már nem állnak fenn.

(2) Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó áttérhet a kettős könyvvitelre — saját elhatározása alapján — bármelyik év január 1-jével. Köteles áttérni a kettős könyvvitel vezetésére azt az évet követő második év január 1-jével, amikor az egyszerűsített mérleg készítésére a 9. §-ban rögzített feltételnek két egymást követő évben már nem felel meg.

(3) A kettős könyvvitelt vezető, a 9. §-ban említett vállalkozó az egyszeres könyvvitel vezetésére azt az évet követő második év január 1-jével térhet át, amikor a vállalkozási tevékenységből származó éves nettó árbevétele — két egymást követő évben — nem haladta meg az 50 millió forintot.

(4) Az a kettős könyvvitelt vezető, a 9. §-ban említett vállalkozó, aki (amely) saját elhatározása alapján választotta a kettős könyvvitelt, az egyszeres könyvvitel vezetésére a kettős könyvvitel választását követő második év január 1-jével térhet át, ha a vállalkozási tevékenységből származó éves nettó árbevétele — két egymást követő évben — nem haladta meg az 50 millió Ft-ot.

(5) Az egyszeres vagy kettős könyvvitelt vezető magánszemély a bevételek nyilvántartásának vezetésére azt az évet követő második év január 1-jével térhet át, amikor a bevételek nyilvántartásának alapján történő elszámolásra feljogosító feltételek két egymást követő évben fennállnak.

14. § (1) A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során a 15. §-ban meghatározott alapelveket kell érvényesíteni.

(2) Az alapelvektől csak e törvényben szabályozott módon lehet eltérni.

15. § (1) A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése (a vállalkozás folytatásának elve).

(2) A gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni, ideértve a kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek az adott naptári évre vonatkoznak, amelyek a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté, továbbá azokat is, amelyek a mérleg fordulónapjával lezárt év gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelőzően ismertté váltak (a teljesség elve).

(3) A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésüknek meg kell felelniük az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve).

(4) A könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, e törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni (a világosság elve).

(5) A beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell (a következetesség elve).

(6) A naptári év nyitómérlegében szereplő adatoknak meg kell egyezniük az előző évi zárómérleg megfelelő adataival. Az egymást követő években az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele csak e törvényben meghatározott szabályok szerint változhat (a folytonosság elve).

(7) Az éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót készítőknél az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek (az összemérés elve).

(8) Az egyszerűsített mérleget készítő a (2) és (7) bekezdésben foglaltaktól eltérően az árbevételt, a bevételt és a költségeket — az értékcsökkenési leírás kivételével — a pénz tényleges beérkezése és kifizetése időszakában köteles a könyvekben elszámolni.

(9) Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével vehető figyelembe az előrelátható kockázat és feltételezhető veszteség akkor is, ha az a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket és az értékvesztéseket el kell számolni, függetlenül attól, hogy a tárgyév eredménye nyereség vagy veszteség (az óvatosság elve).

(10) A bevételek és a költségek (ráfordítások), illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben nem számolhatók el (a bruttó elszámolás elve).

(11) Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni (az egyedi értékelés elve).

(12) Az éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót készítőknél az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik (az időbeli elhatárolás elve).

16. § (1) A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó — ha törvény kivételt nem tesz — a naptári évről december 31-i fordulónappal éves beszámolót köteles készíteni, illetve a 7. §-ban előírt feltételek esetén egyszerűsített éves beszámolót készíthet.

(2) Az egyszerűsített éves beszámolónak az éves beszámolótól eltérő előírásait az 57. és 58. § tartalmazza.

17. § Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és változásáról a tényleges körülményeknek megfelelő, valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget (figyelembe véve az időbeli elhatárolások tételeit is), továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott és a mérleg szerinti eredményt, valamint azokat az adatokat, szöveges indokolásokat, amelyek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének bemutatásához szükségesek.

18. § (1) Az éves beszámoló mérlegből, eredménykimutatásból, kiegészítő mellékletből és üzleti jelentésből áll.

(2) Az egymást követő naptári évek éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg és az eredménykimutatás szerkezeti felépítésének, tagolásának és tartalmának, valamint a mérlegtételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságával kell biztosítani.

(3) A mérlegben és az eredménykimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni az előző naptári év megfelelő adatát, és ha az adatok nem hasonlíthatók össze, akkor ezt a kiegészítő mellékletben indokolni kell.

(4) Ha egy eszköz vagy kötelezettség a mérleg több tételében is elhelyezhető, ha egy adott eszköz vagy kötelezettség minősítése az egyik évről a másikra megváltozik, akkor az alkalmazott megoldást a kiegészítő mellékletben számszerűsítve, az összetartozás, az összehasonlíthatóság tételhivatkozásaival meg kell adni.

(5) A mérlegben az eszközöket és a forrásokat, az eredménykimutatásban a bevételeket és a ráfordításokat bruttó módon kell kimutatni.

19. § (1) Az éves beszámolót a törvényben meghatározott szerkezetben és legalább az előírt részletezésben, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai alapján, világos és áttekinthető formában kell elkészíteni.

(2) Az éves beszámolót magyar nyelven kell elkészíteni. Az adatokat — a (3) bekezdésben foglalt kivétellel — 1000 forintban kell megadni.

(3) A vámszabadterületi társaságoknak az éves beszámolót magyar nyelven, a társasági szerződésben rögzített konvertibilis devizában kell elkészíteniük. Az adatokat a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyam listája szerinti devizaegységben kell megadni.

(4) Az éves beszámoló részét képező mérleget és eredménykimutatást a hely és a kelet feltüntetésével a vállalkozó, illetve a vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni.

20. § (1) A mérleg tagolását, továbbá az egyes tételek tartalmára vonatkozó további előírásokat az 1. számú melléklet tartalmazza.

(2) Az 1. számú mellékletben megadott mérleg tételeinek további tagolása megengedett.

21. § (1) A mérlegben eszközként kell kimutatni a befektetett eszközöket, a forgóeszközöket és az aktív időbeli elhatárolásokat.

(2) Az eszközöket rendeltetésük, használatuk alapján kell a befektetett eszközök vagy a forgóeszközök közé sorolni.

22. § (1) E törvény alkalmazásában befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni, amelynek az a rendeltetése, hogy a vállalkozási tevékenységet tartósan legalább egy éven túl szolgálja.

(2) A befektetett eszközök csoportjába az immateriális javakat, a tárgyi eszközöket, a befektetett pénzügyi eszközöket kell besorolni.

(3) Az immateriális javak között azokat a nem anyagi eszközöket (vagyoni értékű jog, üzleti vagy cégérték, szellemi termék, a kísérleti fejlesztés aktivált értéke) kell kimutatni, amelyek közvetlenül és tartósan szolgálják a vállalkozási tevékenységet.

(4) Az immateriális javak között kimutatható az alapítás-átszervezés aktivált értéke is. Ez esetben, ameddig ez az érték nem kerül leírásra, addig az adózott eredményből csak akkor lehet osztalékot (részesedést) fizetni, ha az adózott eredmény (beleértve az áthozott veszteséggel módosított eredménytartalékot) az alapítás-átszervezés aktivált értékéből még le nem írt összeg levonása után arra fedezetet nyújt.

(5) A tárgyi eszközök között azokat az anyagi eszközöket (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés) kell ki mutatni, amelyek tartósan — közvetlenül vagy közvetett módon — szolgálják a vállalkozási tevékenységet, függetlenül attól, hogy üzembe helyezésre kerültek-e vagy sem.

(6) Azokat az anyagi eszközöket (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, egyenruha, védőruha), amelyek a vállalkozási tevékenységet egy évnél rövidebb ideig szolgálják, használatba vételükig nem a tárgyi eszközök, hanem készletként a forgóeszközök között kell kimutatni.

(7) A befektetett pénzügyi eszközök között azokat az eszközöket (részesedés, értékpapír, adott kölcsön, hosszú lejáratú bankbetét) kell kimutatni, amelyeket a vállalkozó azzal a céllal fektetett be más vállalkozónál, adott át más vállalkozónak, hogy ott tartós jövedelemre (osztalékra, illetve kamatra) tegyen szert, vagy befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget érjen el.

23. § (1) A forgóeszközök csoportjába a készleteket, a követeléseket, az értékpapírokat és a pénzeszközöket kell besorolni.

(2) Készletek a vállalkozási tevékenységet közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök, amelyek — a 22. § (6) bekezdése szerinti eszközök és az állatok kivételével — rendszerint egyetlen tevékenységi folyamatban vesznek részt és a tevékenység folyamán eredeti megjelenési alakjukat elvesztik, illetve a tevékenység során változatlan állapotban maradnak.

(3) Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzformában kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéshez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez, veszteségtérítéshez, jegyzett, de be nem fizetett tőkéhez kapcsolódnak.

(4) Az értékpapírok között a forgatási célból, az átmeneti, nem tartós befektetésként vásárolt kötvények, részvények, egyéb értékpapírok vételi értékét, továbbá a saját részvények, üzletrészek visszavásárlási értékét kell kimutatni.

(5) A pénzeszközök a készpénz és csekkek, továbbá a bankbetétek értékét foglalják magukban.

24. § Aktív időbeli elhatárolásként — elkülönítetten — kell kimutatni a mérleg fordulónapja előtt felmerült olyan kiadásokat, amelyek költségként csak a mérleg fordulónapját követő időszakra számolhatók el, valamint az olyan bevételeket, amelyek csak a mérleg fordulónapja után esedékesek, de a mérleggel lezárt időszakra számolandók el, továbbá a 40. § (6) bekezdése szerinti különbözetből az eredményt csökkentő tételként még el nem számolt összeget.

25. § A mérlegben forrásként a saját tőkét, a céltartalékokat, a kötelezettségeket és a passzív időbeli elhatárolásokat kell szerepeltetni.

26. § (1) Saját tőkeként csak olyan tőkerészt szabad kimutatni, amelyet a tulajdonos (az alapító) bocsátott a vállalkozó rendelkezésére, vagy amelyet a tulajdonos (az alapító) a (4) bekezdésben foglaltakon túlmenően az adózott eredményből hagyott a vállalkozónál.

(2) A saját tőke a jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, az előző évek áthozott veszteségéből és a tárgyév mérleg szerinti eredményéből tevődik össze. Negatív előjelű saját tőke, a saját tőke hiánya a források között csak akkor mutatható ki, ha az alapítókat a halmozott hiány miatt befizetési kötelezettség nem terheli. Ebben az esetben a halmozott hiány miatti befizetési kötelezettség az eszközök között kerül kimutatásra.

(3) Jegyzett tőke a cégbíróságon bejegyzett saját tőke.

(4) Tőketartalékként kell kimutatni:

(5) A vállalkozó véglegesen pénzeszközt csak meglévő tőketartalékából, eredménytartalékából adhat, kivéve a (2) bekezdésben foglalt kötelezettséget.

(6) Az eredménytartalék az előző évről áthozott eredménytartaléknak

(7) Az előző évek áthozott veszteségeként csak az adótörvény szerint a tárgyév, illetve a következő évek nyereségéből leírható összeg mutatható ki. Ha a mérleg szerinti eredmény veszteség, és annak leírása a következő évek nyereségéből — az adótörvény szerint — nem lehetséges, azt az eredménytartalék terhére a veszteséges évet követően el kell számolni.

(8) A mérleg szerinti eredmény az osztalékra, részesedésre igénybe vett eredménytartalékkal növelt, a fizetett (a kifizetni jóváhagyott) osztalékkal, részesedéssel csökkentett tárgyévi adózott eredmény, egyezően az eredmény kimutatásban ilyen címen kimutatott összeggel.

(9) A mérleg szerinti eredmény kiegészítéséhez a meglévő eredménytartalék csak akkor vehető igénybe, ha azt e törvény, illetve más törvény szerint nem kötötték le.

27. § (1) Az adózás előtti eredmény terhére céltartalék képezhető a vonatkozó szerződés szerinti fizetési határidőn túli követelések, továbbá a kétes követelések, valamint az előlegként adott összegek miatt várható veszteségek fedezetére. A céltartalék képzése a mérleg fordulónapján hátralékos vevők, adósok fizetőképességének minősítésével történik. A kiegészítő mellékletben részletezni kell a képzett céltartalék összegét a felsorolt jogcímek szerint.

(2) Céltartalék képezhető jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettségek fedezetére. Ha az előbbiek szerinti garanciális kötelezettségek fedezetére a vállalkozó céltartalékot nem képez, az összes garanciakötelezettséget garanciafajtánként tagolva a kiegészítő mellékletben meg kell adnia. Ha a garanciális kötelezettségek fedezetére céltartalékot nem képzett a vállalkozó, és a garanciális kötelezettség az előző évtől lényegesen eltérő összeggel merült fel, ezt a kiegészítő mellékletben be kell mutatni és indokolni kell.

(3) Biztosító intézetnél céltartalék képezhető a hosszú távú kötelezettségek fedezetére és az évek közötti káringadozások kiegyenlítésére.

(4) Pénzintézet kockázati céltartalék képzését külön törvény szabályozza.

28. § (1) Kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzformában teljesítendő elismert fizetések, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönző által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz kapcsolódnak. A kötelezettségek hosszú és rövid lejáratúak.

(2) Hosszú lejáratú kötelezettség — a hitelezővel kötött szerződés szerint — az egy évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsön (ideértve a kötvénykibocsátást is) és hitel, a mérleg fordulónapját követő egy éven belül esedékes törlesztések levonásával, továbbá az alapítókkal szembeni kötelezettség, valamint az egyéb hosszú lejáratú kötelezettség.

(3) Rövid lejáratú kötelezettség az egy évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel, ideértve a hosszú lejáratú kötelezettségekből a mérleg fordulónapját követő egy éven belül visszafizetendő törlesztéseket is (ez utóbbiak összegét a kiegészítő mellékletben részletezni kell). A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozik a vevőtől kapott előleg, az áruszállításból és szolgáltatás teljesítésből származó kötelezettség, a váltótartozás, valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség.

29. § Passzív időbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni

30. § (1) Az értékelésnél a vállalkozás folytatásának elvéből kell kiindulni, ha ennek az elvnek az érvényesülését eltérő rendelkezés nem akadályozza, illetve a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn.

(2) Az előző évi mérlegkészítésnél alkalmazott értékelési elvek csak akkor változtathatók meg, ha a változtatást előidéző tényezők tartósan — legalább egy éven túl — jelentkeznek, és emiatt a változás állandónak, tartósnak minősül. Ez esetben a változtatást előidéző tényezőket, és számszerűsített hatásukat a kiegészítő mellékletben részletezni kell.

(3) Az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással, egyeztetéssel ellenőrizni és egyedenként értékelni kell.

(4) A mérlegben kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek körültekintően elvégzett értékelése során figyelembe kell venni — a 37—39. §-ban foglaltak alapján — minden olyan értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, a mérlegkészítés napjáig ténylegesen bekövetkezett és ismertté vált.

31. § (1) A befektetett eszközöket, a forgóeszközöket — a 32—34. §-ban foglaltak kivételével — a 35—36. § szerinti beszerzési, illetve előállítási költségeken kell értékelni, csökkentve azt a 37—39. § szerint alkalmazott leírásokkal.

(2) Az eszközöket beszerzési, illetve előállítási költségüknél magasabb értéken nem szabad a mérlegbe felvenni.

32. § (1) A valutapénztárban levő valutakészletet és a devizaszámlán lévő devizát — a (2)—(4) bekezdésben foglaltak kivételével — a könyvekben szereplő értéken kell kimutatni.

(2) Ha a valutapénztárban lévő valutakészletnek, illetve a devizaszámlán lévő devizának a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az év utolsó napján érvényes valuta, deviza vételi árfolyamon átszámított forint értéke kevesebb, mint a könyvekben szereplő érték, akkor a könyvekben szereplő értéket az év utolsó napján érvényes valuta, deviza vételi árfolyamon átszámított forint értékre kell helyesbíteni.

(3) Ha a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem transzferálható helyi valuta az év utolsó napján érvényes szabadpiaci árfolyamon átszámított forint értéke kevesebb, mint a könyvekben szereplő érték, akkor a könyvekben szereplő értéket az év utolsó napján érvényes szabadpiaci árfolyamon számított forint értékre kell helyesbíteni.

(4) A külföldi részvétellel működő gazdasági társaság külföldi tagjának a jegyzett tőkén belüli részesedésére (a pénzbeli betét, pénzbeli hozzájárulás összegére) konvertibilis valutában, devizában teljesített befizetését — ha a társasági szerződésben (alapszabályban) ettől eltérően nem állapodtak meg — a befizetéskor (az átutalás kezdeményezésekor) érvényes deviza középárfolyamon kell mindaddig értékelni, amíg azt fel nem használják, illetve más devizára át nem váltják.

33. § (1) Ha a tőzsdén jegyzett, a forgóeszközök között kimutatott értékpapír tőzsdei árfolyama tartósan (a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül) alacsonyabb a beszerzési értéknél, az értékpapírt az év utolsó, közzétett tőzsdei árfolyam alapján kell értékelni.

(2) A külföldi pénzértékre szóló követelést a mérlegben a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, a szerződés szerinti teljesítés napján (a számlázáskor) érvényes deviza vételi árfolyamon átszámított forint értéken kell kimutatni akkor, ha az adott deviza árfolyama nem csökkent, és a pénzügyi teljesítés (a számla részbeni vagy teljes kiegyenlítése) a mérlegkészítés időpontjáig nem történt meg.

(3) Ha a (2) bekezdés szerinti követelés pénzügyi teljesítése a mérlegkészítés időpontjáig nem történt meg, és a deviza vételi árfolyama — az év utolsó napján érvényes árfolyam szerint — csökkent, a külföldi pénzértékre szóló követelést a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az év utolsó napján érvényes deviza vételi árfolyamon átszámított forint értéken kell a mérlegben szerepeltetni.

(4) Ha a (2) bekezdés szerinti — a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem transzferálható helyi valutára szóló — követelés pénzügyi teljesítése a mérlegkészítés időpontjáig nem történt meg, és az év utolsó napján érvényes szabadpiaci árfolyamon átszámított forint értéke kevesebb, mint a könyvekben szereplő érték, akkor a követelés könyvekben szereplő értékét az év utolsó napján érvényes szabadpiaci árfolyamon átszámított forint értékre kell helyesbíteni.

(5) Ha a (2) bekezdés szerinti követelés pénzügyi teljesítése a mérlegkészítés időpontjáig megtörtént, a külföldi pénzértékre szóló követelést a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, a pénzügyi teljesítés napján érvényes deviza vételi árfolyamon átszámított forint értéken kell a mérlegbe felvenni.

34. § (1) A mérlegben a vásárolt készletet (anyag, áru) a 35. § (1) bekezdése szerinti beszerzési áron vagy átlagos (súlyozott) beszerzési áron, a saját termelésű készletet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) a 36. § szerinti előállítási költségen, illetve utókalkuláció vagy norma szerinti közvetlen önköltségen kell értékelni (kimutatni).

(2) A befejezetlen építési-szerelési, illetve technológiai szerelési munka közvetlen önköltsége a kalkulációs egység összes elhatárolt közvetlen költségéből — a megrendelő igazolása mellett — a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható. A kalkulációs egység egy szerződés szerinti munkánál (egy létesítménynél) nagyobb egység nem lehet.

(3) A gazdasági társaságokban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetést a társasági szerződésben (alapszabályban) meghatározott alapításkori értéken, illetve vételi áron kell értékelni mindaddig, amíg a gazdasági társaság piaci megítélése tartósan — a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül — nem csökkent.

(4) Az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírokat tényleges beszerzési áron kell értékelni mindaddig, amíg azok értéke tartósan — a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül — nem csökkent.

35. § (1) Beszerzési költség (beszerzési ár) az a ráfordítás, amely az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításáig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzá kapcsolható. A beszerzési ár az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, a szállítási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, beszerzéssel kapcsolatos közvetítői költségeket, a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó támogatásokat (juttatásokat), adókat, vámköltségeket foglalja magában, az általános forgalmi adó, a hatósági díjak és az illetékek kivételével.

(2) A tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához (a beruházáshoz) közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön után az üzembe helyezésig felmerült kamat, biztosítási díj a tényleges összegben az (1) bekezdés szerinti beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi.

(3) A tárgyi eszköznél értéket növelő beszerzési költségként kell figyelembe venni a meglévő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka (a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munka kivételével) költségét is.

(4) A gazdasági társaságnál a nem pénzbeli betétként beadott eszköz (apport) társasági szerződésben (alapszabályban) meghatározott értéke beszerzési árnak minősül.

(5) Üzleti vagy cégérték beszerzési árán a megvásárolt társaságért, vállalatért fizetett ellenérték és a megvásárolt társaság, vállalat egyes eszközeinek a kötelezettségekkel csökkentett — e törvény szerinti értékeléssel kialakított — értéke közötti különbözetet kell érteni, ha a fizetett ellenérték a magasabb.

36. § (1) Az előállítási költségek közé azok a ráfordítások tartoznak, amelyek

(2) Értékesítési költségeket és az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb általános költségeket a közvetlen önköltség nem tartalmazhat.

37. § (1) Az immateriális javak, a tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költségét (beszerzési árát, illetve közvetlen önköltségét) — a (3) bekezdésben foglaltak kivételével — azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).

(2) Az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a beszerzési, előállítási költséghez (bruttó értékhez) vagy a nettó értékhez viszonyított arányát, vagy a beszerzési, előállítási költségnek a teljesítménnyel arányos összegét, illetve az értékcsökkenés abszolút összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi elavulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően az üzembe helyezéstől kell alkalmazni.

(3) A vagyoni értékű jogok beszerzési árát 6 év vagy ennél hosszabb idő alatt, az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idő, legfeljebb 15 év alatt, a kísérleti fejlesztés, továbbá az alapítás-átszervezés aktivált értékét 5 év vagy ennél rövidebb idő alatt lehet leírni. Amennyiben a vállalkozó az üzleti vagy cégértéket 5 évnél hosszabb idő alatt írja le, azt a kiegészítő mellékletben indokolni kell.

(4) Nem számolható el értékcsökkenés a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzési ára után, az üzembe nem helyezett beruházásnál és a már teljesen leírt immateriális javaknál, tárgyi eszköznél.

38. § (1) A tervezett leírást meghaladó, terven felüli értékcsökkenést kell a tárgyi eszköznél, a beruházásnál elszámolni akkor, ha a tárgyi eszköz, a beruházás értéke tartósan lecsökken, mert a tárgyi eszköz, a beruházás a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan. Az érték csökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy a tárgyi eszköz, a beruházás a használhatóságnak megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben.

(2) Ha a vállalkozás szempontjából meghatározó jelentőségű tárgyi eszköznél az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben — az (1) bekezdésben foglaltakon kívüli — lényeges változás következett be, akkor az elszámolásra kerülő értékcsökkenési leírás megváltoztatható, de az eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben közölni kell.

39. § (1) Ha a vásárolt készlet (anyag, áru) beszerzési ára magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken, ha pedig a saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) előállítási költsége magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett eladási áron kell kimutatni, a készlet értékének csökkentésével.

(2) A vásárolt készlet beszerzési árát, illetve a saját termelésű készlet előállítási költségét — az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően — csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha feleslegessé vált. A készletek értékének csökkentését ez esetben addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken (legalább haszonanyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben.

(3) A gazdasági társaságokban lévő — tulajdoni részesedést jelentő — befektetést le kell értékelni akkor, ha a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül a gazdasági társaság piaci megítélése a befektetés nyilvántartás szerinti értéke alá csökkent. A befektetés nyilvántartás szerinti értékét addig kell csökkenteni, hogy a befektetés a mérlegben a mérlegkészítésekor érvényes (ismert) piaci értéknek megfelelő értéken szerepeljen.

(4) Az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok nyilvántartás szerinti értékét csökkenteni kell akkor, ha a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül a piaci megítélése alacsonyabb, mint a nyilvántartás szerinti érték. Az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok nyilvántartás szerinti értékét addig kell csökkenteni, hogy azok a mérlegben a mérleg készítésekor érvényes (ismert) piaci megítélésnek megfelelő értéken szerepeljenek.

40. § (1) A saját tőkét, a céltartalékot, a kötelezettségeket a mérlegben — a (2)—(6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével — könyv szerinti értéken kell kimutatni.

(2) A külföldi vevőtől valutában, devizában kapott és még valutában, devizában rendelkezésre álló előlegek forintértékét a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, a pénzügyi teljesítés napján érvényes valuta, deviza vételi árfolyam alapján kell meghatározni.

(3) Az import beszerzés, az import szolgáltatás és hitel miatt külföldi pénzértékre szóló tartozás forint értékét a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, a szerződés szerinti teljesítés napján érvényes deviza eladási árfolyam alapján kell meghatározni, ha az adott deviza árfolyama nem változott vagy csökkent, és a tartozás törlesztése a mérlegkészítés időpontjáig nem történt meg.

(4) Ha a (3) bekezdés szerinti külföldi pénzértékre szóló tartozás törlesztése (pénzügyi teljesítés) a mérlegkészítés időpontjáig nem történt meg, és a deviza eladási árfolyam emelkedett, a külföldi pénzértékre szóló tartozást a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, az év utolsó napján érvényes deviza eladási árfolyamon átszámított forint értéken kell a mérlegbe felvenni.

(5) Ha a (3) bekezdés szerinti külföldi pénzértékre szóló tartozás törlesztése (pénzügyi rendezése) a mérlegkészítés időpontjáig megtörtént, a külföldi pénzértékre szóló tartozást a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, a pénzügyi teljesítés napján érvényes deviza eladási árfolyamon átszámított forint értéken kell a mérlegben szerepeltetni.

(6) Ha a kötelezettség visszafizetendő összege nagyobb a kapott összegnél, a visszafizetendő összeget a mérlegben az egyéb kötelezettségek vagy a váltótartozások között kell kimutatni a kötelezettség visszafizetésének időpontjáig, és a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. A különbözet az aktív időbeli elhatárolások között állományba veendő.

41. § (1) A 30—40. §-ban előírt értékelési eljárásoktól eltérő sajátos értékelési eljárás követhető

(2) A sajátos értékelési szabályokat külön törvény állapítja meg.

42. § (1) A könyvek év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza — a (3) bekezdés figyelembevételével — a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.

(2) Ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy e nyilvántartást nem folyamatosan vezeti, akkor a leltározást mennyiségi felvétellel, illetve a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél egyeztetéssel minden évben a leltár összeállítását megelőzően köteles elvégezni.

(3) Az árukészleteit csak értékben nyilvántartó vállalkozó — a (2) bekezdéstől eltérően — a mérleg fordulónapját megelőzően a IV. negyedévben vagy azt követően az I. negyedévben tételes leltározással is ellenőrizheti értékbeni nyilvántartásának a mérleg fordulónapjára vonatkozó (értékbeni) adatai helyességét. A leltározással megállapított érték és a könyv szerinti érték különbözetével a mérleggel lezárt év eredményét kell módosítani.

43. § (1) Az eredménykimutatás a vállalkozó mérleg szerinti — a vállalkozónál maradó adózott — eredményének levezetését tartalmazza, az eredmény keletkezésére ható főbb tényezőket, a mérleg szerinti eredmény összetevőit, kialakulását mutatja be.

(2) A mérleg szerinti eredmény az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye, a pénzügyi műveletek eredménye (a kettő együtt a szokásos vállalkozási eredmény) és a rendkívüli eredmény együttes összegéből (adózás előtti eredmény) az adófizetési kötelezettség levonásával (összevontan adózott eredmény), az osztalékra, részesedésre igénybe vett eredménytartalékkal növelt, a fizetett (a jóváhagyott) osztalékkal, részesedéssel csökkentett összegben határozható meg.

44. § (1) Az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye — a vállalkozó döntésétől függően — kétféle módon állapítható meg:

(2) Az üzemi (üzleti) tevékenységre vonatkozó eredménymegállapítás két módjának megfelelően kétféle eredménykimutatás készíthető, amelyek tagolását, továbbá az egyes tételek tartalmára vonatkozó további előírásokat a 2. számú melléklet foglalja magában. Az eredménykimutatás az előző évi adatokat is tartalmazza.

(3) Az eredménykimutatás további tagolása megengedett, amennyiben az egyes tételek további részletezése az eredmény valós értéke kialakulásának megismeréséhez, alátámasztásához szükséges.

(4) Az eredménykimutatás mérlegszerű (kétoldalas) formában is elkészíthető.

45. § (1) Az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a teljesítés időszakában a naptári évben értékesített termékek, anyagok, áruk és teljesített szolgáltatások árkiegészítéssel és felárral növelt, fogyasztási adóval, engedményekkel csökkentett — általános forgalmi adót nem tartalmazó — ellenértékét.

(2) A teljesítés időszakában elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja

(3) Az export árbevételt a teljesítéskor (a számlázáskor) érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett deviza vételi árfolyamon átszámított forint értéken kell elszámolni. Ha a teljesítés alkalmával valutában történik a kiegyenlítés, akkor a kiegyenlítéskor érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett valuta vételi árfolyamon átszámított forint értéken kell az export árbevételt elszámolni.

(4) Egyéb bevételek olyan, az értékesítés nettó árbevételének részét nem képező bevételek, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során merülnek fel, és mértékük a szokásos mértéket nem haladja meg.

(5) Az egyéb bevételek között kell kimutatni a várható veszteségek, illetve a várható kötelezettségek fedezetére képzett előző évi céltartalékok felhasználáskori értékét, továbbá a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódóan a költségvetésből, központi alapokból igényelt és kiutalt támogatások összegeit is.

(6) Aktivált saját teljesítmények értékeként a saját előállítású eszközöknek a naptári évben aktivált (az eszközök között állományba vett) értéke és a saját termelésű készletek állományváltozása együttes (összevont) összegét kell kimutatni.

46. § (1) Az anyagjellegű ráfordítások között kell kimutatni a vásárolt anyagok felhasználásának értékét, az igénybe vett (vásárolt) anyagjellegű szolgáltatásoknak az értékét, az eladott áruk beszerzési értékét és a továbbszámlázott alvállalkozói teljesítményeket.

(2) Személyi jellegű ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként, a szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg, a vállalkozó személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg, továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a társadalombiztosítási járulék.

(3) Értékcsökkenési leírásként kell kimutatni az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a 37. § (1)—(3) bekezdései szerint tervezett (meghatározott), a 38. § (2) bekezdése szerint módosított értékcsökkenés összegét, továbbá a 38. § (1) bekezdése szerinti terven felüli értékcsökkenés összegét, valamint a (4) bekezdés szerint a használatba vételkor elszámolt összegét.

(4) A 20 ezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költsége — a vállalkozó döntésétől függően — a használatba vételkor értékcsökkenési leírásként egyösszegben elszámolható.

47. § (1) Az egyéb költségek között kell kimutatni a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során felmerült, az előzőekben felsorolt jogcímek alá nem tartozó költségeket (mint például a bankköltséget a kamat kivételével, a tárgyi eszközök beszerzési költségei között el nem számolt biztosítási díjat, hatósági díjat, a levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó nem anyagjellegű szolgáltatás értékét). A nem anyagjellegű szolgáltatások értékét a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

(2) Egyéb ráfordítások az olyan, az értékesítés nettó árbevételéhez közvetlenül vagy közvetetten nem kapcsolódó költségek, kifizetések, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során merülnek fel, és mértékük a szokásos mértéket nem haladja meg.

(3) Az egyéb ráfordítások között kell kimutatni a várható veszteségek, illetve a várható kötelezettségek fedezetére képzett céltartalék összegét, továbbá a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódóan a költségvetéssel, a központi alapokkal, a helyi önkormányzatokkal elszámolt (fizetett, illetve fizetendő) adók, illetékek, hozzájárulások összegét (ideértve az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adót) is.

(4) Az értékesítés közvetlen költségei között kell kimutatni az értékesített termékek, anyagok, áruk és teljesített szolgáltatások közvetlenül elszámolt költségeit, az eladott áruk beszerzési értékét, a továbbszámlázott alvállalkozói teljesítmények értékét, valamint a kereskedelmi tevékenység közvetlenül elszámolható költségeit.

(5) Az értékesítés közvetett költségei között az értékesítés költségét, az igazgatási költségeket és az egyéb általános költségeket kell szerepeltetni.

48. § (1) A pénzügyi műveletek eredménye a pénzügyi műveletek bevételeinek és ráfordításainak különbözete.

(2) A pénzügyi műveletek bevételei közé tartoznak a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek, a kapott osztalék és részesedés, a pénzügyi műveletek egyéb bevételei.

(3) A pénzügyi műveletek ráfordításai között kell kimutatni a fizetett kamatokat és kamatjellegű kifizetéseket, a pénzügyi befektetések leírásait, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait.

49. § (1) A rendkívüli eredmény a rendkívüli bevételek és a rendkívüli ráfordítások különbözete.

(2) A rendkívüli bevételek és a rendkívüli ráfordítások függetlenek a vállalkozási tevékenységtől, a vállalkozó rendes üzletmenetén kívül esnek, a szokásos vállalkozási tevékenységgel nem állnak közvetlen kapcsolatban.

(3) A rendkívüli bevételek, illetve a rendkívüli ráfordítások között kell kimutatni az előző évek éves beszámolójában elkövetett jelentősebb összegű olyan hibák eredményre gyakorolt kihatásait is, amelyeket az előző évek éves beszámolója készítésekor — bár az erre vonatkozó információk rendelkezésre álltak — nem vettek figyelembe.

50. § (1) Az adózás előtti eredmény a szokásos vállalkozási eredmény és a rendkívüli eredmény összevont összege.

(2) Adófizetési kötelezettségként az eredmény utáni adófizetési kötelezettség éves összegét az adóbevallás alapján kell kimutatni.

(3) Az adózott eredmény az adózás előtti eredmény és az adófizetési kötelezettség különbözetével egyezik meg.

(4) A mérleg szerinti eredmény az eredménytartalékból osztalékra, részesedésre igénybe vett összeggel módosított adózott eredmény és a fizetett (kifizetni jóváhagyott) osztalék, részesedés különbözete.

51. § (1) A kiegészítő mellékletbe azokat az adatokat kell felvenni, amelyeket e törvény ezen és megelőző paragrafusaiban előír, továbbá mindazokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára — a mérlegben, az eredménykimutatásban szereplőkön túlmenően — szükségesek.

(2) A kiegészítő melléklet számszerű adatokat és szöveges magyarázatokat tartalmaz.

(3) A kiegészítő mellékletben ismertetni kell az éves beszámoló összeállításánál alkalmazott értékelési eljárásokat és az értékcsökkenés elszámolásának módszerét, az egyes mérlegtételeknél alkalmazott — az előző évtől eltérő — eljárásokból eredő, az eredményt befolyásoló eltérések indokolását, valamint a vagyoni, pénzügyi helyzetre, az eredményre gyakorolt hatásukat.

52. § A kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell:

53. § A kiegészítő mellékletben be kell mutatni:

54. § A kiegészítő mellékletben meg kell adni:

55. § (1) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az immateriális javak, a tárgyi eszközök nyitó bruttó értékét, annak növekedését, csökkenését, az átsorolásokat, továbbá a halmozott értékcsökkenés nyitóértékét, tárgyévi növekedését, csökkenését, az átsorolásokat, a tárgyévi értékcsökkenési leírás összegét legalább a mérlegtételek szerinti bontásban.

(2) Az (1) bekezdés szerinti részletezésben be kell mutatni az elszámolt értékcsökkenési leírást a következő bontásban: terv szerinti leírás lineárisan, degresszíven, teljesítményarányosan, terven felüli értékcsökkenési leírás.

(3) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a kutatás, kísérleti fejlesztés tárgyévi költségeit.

(4) A forgalmi költség eljárás [a 44. § (1) bekezdés b) pont] szerinti eredménykimutatást készítő vállalkozónak a kiegészítő mellékletben be kell mutatnia a költségek költségnemenkénti megbontását legalább a 2. számú melléklet ,,A''-változat 05—11 és IV—VII. sorainak megfelelő részletezettséggel.

(5) A kiegészítő mellékletben értékelni kell a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, az eszközök összetételét, a saját tőke és a kötelezettségek alakulását, a likviditás és a fizetőképesség, valamint a jövedelmezőség alakulását.

56. § (1) Az üzleti jelentés az éves beszámoló adatainak értékelésével úgy mutassa be a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét, az üzletmenetet, hogy ezekről a tényleges körülményeknek megfelelő képet adjon.

(2) Az üzleti jelentésben ki kell térni:

57. § (1) Az egyszerűsített éves beszámoló a (2)—(4) bekezdés szerinti mérlegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll.

(2) Az egyszerűsített éves beszámoló mérlege az 1. számú melléklet szerinti mérleg nagybetűvel és római számmal jelölt tételeit tartalmazza.

(3) Az egyszerűsített éves beszámoló eredménykimutatása a 2. számú melléklet szerinti eredménykimutatás nagybetűvel és római számmal jelölt tételeit tartalmazza.

58. § (1) Ha az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó a 7. § szerinti három mutatóérték közül kettőnek a határértékét túllépi két egymást követő évben, akkor a második évi beszámoló elkészítését követő évben éves beszámolót köteles készíteni.

(2) Ha az éves beszámolót készítő vállalkozónál a 7. § szerinti három mutatóérték közül kettő a határérték alá kerül két egymást követő évben, akkor a második évi beszámoló elkészítését követő évben a vállalkozó egyszerűsített éves beszámolót készíthet.

59. § (1) A többségi részesedéssel rendelkező vagy döntő irányítást, ellenőrzést gyakorló vállalkozó (a továbbiakban: anyavállalat) a hozzá tartozó leányvállalatok, gazdasági társaságok bevonásával olyan összesített elszámolást, összevont (konszolidált) éves beszámolót köteles készíteni, amelyben az eszközök és a források, a teljesítmények és a ráfordítások (az árbevételek és a költségek), a nyereség és a veszteség értékéből — az anyavállalat és a hozzá tartozó leányvállalatok, gazdasági társaságok, illetve ez utóbbiak egymás közötti kapcsolataiból adódó — a halmozódásokat kiszűri.

(2) Az összevont (konszolidált) éves beszámoló összevont (konszolidált) mérlegből, összevont (konszolidált) eredménykimutatásból és összevont (konszolidált) kiegészítő mellékletből áll.

(3) Nem kell összevont (konszolidált) éves beszámolót készítenie annak az anyavállalatnak, amely maga is leányvállalat, illetve olyan gazdasági társaság, amelyben az összevont (konszolidált) éves beszámolóra kötelezett alapító 90 százalékot meghaladó részesedéssel rendelkezik.

60. § (1) Többségi részesedéssel az az anyavállalat rendelkezik, amely a vele befektetési kapcsolatban lévő leányvállalatok, gazdasági társaságok irányításában, ellenőrzésében meghatározó befolyást gyakorol, vagy részesedése (a befektetés értéke) a leányvállalatban, a gazdasági társaságban meghaladja a leányvállalat, a gazdasági társaság jegyzett tőkéjének 50 százalékát.

(2) Jelentős részesedéssel rendelkezik az az anyavállalat, amely a vele befektetési kapcsolatban lévő leányvállalatok, gazdasági társaságok irányítására jelentős befolyást gyakorol, vagy részesedése (a befektetés értéke) a leányvállalatban, gazdasági társaságban meghaladja a leányvállalat, a gazdasági társaság jegyzett tőkéjének 25 százalékát, de nem több 50 százalékos részesedésnél.

61. § (1) A többségi részesedéssel rendelkező anyavállalat a saját és a hozzá tartozó leányvállalatok, gazdasági társaságok eszközeiről és forrásairól olyan összevont (konszolidált) mérleget köteles készíteni, mintha az anyavállalat és a hozzátartozó leányvállalatok, gazdasági társaságok egyetlen vállalatként működnének.

(2) Az összevont (konszolidált) mérleg elkészítésekor az anyavállalat és a leányvállalatok, a gazdasági társaságok közötti, illetve ez utóbbiak egymás közötti kapcsolatait (követeléseket, kötelezettségeket, kölcsönöket) úgy kell figyelembe venni, hogy azok kölcsönösen kiegyenlítsék egymást, és összevontan is a valóságnak megfelelő képet mutasson a mérleg.

(3) Az összevont (konszolidált) mérlegben az eszközöket és a forrásokat azonos módon kell értékelni. Az eltérő értékeléssel készült, az összevonásba bevont mérlegeket át kell értékelni.

(4) Az összevont (konszolidált) mérlegbe nem szabad felvenni a többségi részesedésű leányvállalatokba, gazdasági társaságokba befektetett részesedés összegét (a részesedések helyét a konkrét eszközök veszik át), a források között viszont tőketartalékként elkülönítetten ki kell mutatni a többségi részesedésű gazdasági társaságba a külső tagok által befektetett tőkét.

(5) Az összevont (konszolidált) mérlegbe be kell állítani a jelentős részesedésű vállalatnál elért tőkenövekmény részesedéssel arányos összegét.

(6) A többségi részesedéssel rendelkező anyavállalat, továbbá a hozzá tartozó, a vele befektetési kapcsolatban lévő, jelentős és többségi érdekeltségű leányvállalat, gazdasági társaság az 1. számú melléklet szerinti mérlegnek a 3. számú melléklet szerint meghatározott sorait köteles tovább részletezni.

62. § (1) A többségi részesedéssel rendelkező anyavállalat a saját és a hozzá tartozó leányvállalatok, gazdasági társaságok árbevételeiről és költségeiről olyan összevont (konszolidált) eredménykimutatást köteles készíteni, hogy az anyavállalat és a hozzá tartozó leányvállalatok, gazdasági társaságok eredménye a halmozódásoktól megtisztított legyen, az eredménykimutatás a valóságnak megfelelő eredményt mutasson.

(2) Az összevont (konszolidált) eredménykimutatás elkészítésekor az anyavállalat és a leányvállalatok, gazdasági társaságok közötti, illetve ez utóbbiak egymás közötti vállalkozási tevékenységével (áruszállítással, szolgáltatás teljesítésével) kapcsolatos árbevételeit és költségeit, valamint a részesedés, az osztalék, az adózott eredmény átadásával-átvételével kapcsolatos tételeit úgy kell figyelembe venni, hogy azok kölcsönösen kiegyenlítsék egymást, és az összevont (konszolidált) eredménykimutatásban az árbevételek, a költségek, az egyéb tételek halmozódásmentesen szerepeljenek.

(3) Az összevont (konszolidált) eredménykimutatáshoz a többségi részesedéssel rendelkező anyavállalat is, továbbá a hozzá tartozó, a vele befektetési kapcsolatban lévő, jelentős és többségi érdekeltségű leányvállalat, gazdasági társaság a 2. számú melléklet szerinti eredménykimutatásnak a 3. számú melléklet szerint meghatározott sorait köteles tovább részletezni.

63. § Az összevont (konszolidált) éves beszámolónak is része a kiegészítő melléklet, amely tartalmazza azokat az adatokat, szöveges indokolásokat, amelyek a többségi részesedéssel rendelkező vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához szükségesek, a halmozódások kiszűrésével.

64. § (1) Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó a naptári évről december 31-i fordulónappal egyszerűsített mérleget köteles készíteni.

(2) Az egyszerűsített mérleget e törvény szerinti szerkezetben és legalább az előírt részletezésben, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett egyszeres könyvvitel (a pénzforgalmi könyvvitel, illetve analitikus nyilvántartások, leltárak) adatai alapján, világos és áttekinthető formában kell elkészíteni.

(3) Az egyszerűsített mérleget magyar nyelven kell elkészíteni, az adatokat 1000 forintban kell megadni.

(4) Az egyszerűsített mérleget a hely és a kelet feltüntetésével a vállalkozó, illetve a képviseletére jogosult személy köteles aláírni.

65. § (1) Az egymást követő naptári évek egyszerűsített mérlegeiben az összehasonlíthatóságot az egyszerűsített mérleg szerkezeti felépítésének, tagolásának és tartalmának, a tételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságával kell biztosítani.

(2) Az egyszerűsített mérlegben minden tételnél fel kell tüntetni az előző naptári év megfelelő adatát.

(3) Az egyszerűsített mérlegben az eszközöket és a forrásokat bruttó módon kell kimutatni.

(4) Az egyszerűsített mérleg készítésekor az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékcsökkenését, valamint az értékvesztéseket figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy az eredmény nyereség vagy veszteség.

66. § (1) Az egyszerűsített mérleg tartalmára vonatkozóan a 21—29. §-ban foglalt előírásokat kell alkalmazni a (2)—(9) bekezdésben foglalt eltérésekkel.

(2) A 26. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően a saját tőke jegyzett tőkéből, tőketartalékból és tartalékból áll.

(3) Tartaléknak minősül az egyszerűsített mérleg szerinti eszközértéknek a céltartalékokkal, a kötelezettségekkel, valamint a jegyzett tőkével és a tőketartalékkal csökkentett összege.

(4) A 27. § (1) bekezdésében foglalt fizetési határidőn túli követelések, továbbá a kétes követelések miatt várható veszteségek fedezetére történő céltartalék képzésénél a követelés összegében foglalt, felszámított általános forgalmi adó összegét nem szabad figyelembe venni, ha a felszámított általános forgalmi adó fizetése a pénzügyi teljesítéshez kapcsolódik.

(5) A 27. § (1) bekezdése szerinti céltartalékot csak az egyszerűsített mérlegbe kell beállítani, azt könyvelni nem szabad.

(6) A 27. § (2) bekezdésének a kiegészítő mellékletre vonatkozó előírásait nem kell alkalmazni.

(7) Céltartalékot kell képezni az egyszerűsített mérlegben a nem áruszállításból, nem szolgáltatás teljesítésből, nem hitel és kölcsön felvételéből származó, a mérlegben ki nem mutatott fizetési határidőn túli kötelezettségek fedezetére. Az e címen képzett céltartalékot csak az egyszerűsített mérlegbe kell beállítani, könyvelni nem szabad.

(8) A 22. § (4) bekezdése, a 24. §, a 26. § (6)—(8) bekezdése, a 27. § (3)—(4) bekezdése és a 29. § az egyszerűsített mérleg készítésénél nem alkalmazható.

(9) A 21. § (1) bekezdése szerinti aktív időbeli elhatárolásokat, és a 25. § szerinti passzív időbeli elhatárolásokat nem szabad szerepeltetni az egyszerűsített mérlegben.

67. § (1) Az egyszerűsített mérleg tagolását, továbbá az egyes tételekre vonatkozó előírásokat a 4. számú melléklet tartalmazza.

(2) A tételek továbbtagolása megengedett.

68. § Az egyszerűsített mérleg tételei értékelésének általános szabályaiként a 30. §-ban foglalt általános szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a 30. § (2) bekezdésében foglalt, a kiegészítő mellékletre vonatkozó előírást nem kell alkalmazni.

69. § (1) Az egyszerűsített mérleg tételeinek értékelésénél a 31—41. §-ban foglalt szabályokat kell alkalmazni a (2)—(7) bekezdésben foglalt eltérésekkel.

(2) Az a vállalkozó, aki a felszámított általános forgalmi adót a pénzügyi teljesítéshez kapcsolódóan fizeti be a költségvetésbe, annak az áruszállításból, szolgáltatás teljesítéséből származó követelését a számlázott, általános forgalmi adót nem tartalmazó összegben kell kimutatni az egyszerűsített mérlegben mindaddig, amíg a követelést pénzeszközökkel, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg a követelés behajthatatlanná nem vált.

(3) Az egyszerűsített mérlegben a saját termelésű készletet (befejezetlen termelést, félkész és készterméket, állatot) a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási áron is ki lehet mutatni.

(4) A 35. § (3) bekezdése szerinti, a tárgyi eszközök felújítási munkái számlázott költségeinek aktiválására vonatkozó előírásokat, továbbá a 35. § (2) bekezdésében foglaltakat az egyszerűsített mérleg készítésénél nem kötelező alkalmazni.

(5) A 38. § (2) bekezdésének a kiegészítő mellékletre vonatkozó előírását nem kell alkalmazni.

(6) Az áruszállításból, szolgáltatás igénybevételéből származó rövid lejáratú kötelezettséget a számlázott, levonható általános forgalmi adóval csökkentett összegben kell az egyszerűsített mérlegben szerepeltetni annál a vállalkozónál, aki az előzetesen felszámított általános forgalmi adót csak a kifizetést követően igényli vissza a költségvetésből.

(7) A 40. § (6) bekezdésében foglalt előírást nem kell alkalmazni.

70. § Az egyszerűsített mérleg tételeit leltárral kell alátámasztani. A leltár készítésével kapcsolatban a 42. § előírásait kell alkalmazni.

71. § (1) A kettős könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó köteles a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott — kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó — éves beszámolót vagy egyszerűsített éves beszámolót, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó javaslatot vagy határozatot legkésőbb a tárgyévet követő év május 31-ig a cégbíróságnál letétbe helyezni.

(2) Az éves beszámoló részét képező üzleti jelentést nem kell a cégbíróságnál letétbe helyezni, de biztosítani kell, hogy a vállalkozás székhelyén az minden érdekelt által megtekinthető módon rendelkezésre álljon, arról minden érdekelt teljes vagy részleges másolatot készíthessen.

(3) Az egyszeres könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó az egyszerűsített mérleget köteles a tárgyévet követő év május 31-ig a cégbíróságnál letétbe helyezni.

(4) A cégbíróságnál letétbe helyezett éves beszámoló (egyszerűsített éves beszámoló, egyszerűsített mérleg) adatai nyilvánosak, azokról a cégbíróságnál bárki tájékoztatást kaphat, és másolatot készíthet.

72. § (1) A részvénytársaság, az 50 millió forintot meghaladó törzstőkével rendelkező és az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság, továbbá a kötvénykibocsátó vállalkozó, valamint a (2) bekezdés szerinti vállalkozó köteles a könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó éves beszámolóját az üzleti jelentés kivételével, illetve egyszerűsített éves beszámolóját közzétenni. A kiegészítő melléklet egészének vagy egy részének közzétételétől el lehet tekinteni, ha a könyvvizsgáló állásfoglalása szerint a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete egyértelmű megítéléséhez a mérlegben, az eredménykimutatásban szereplő adatok elegendőek.

(2) A más törvényekben előírtakon, továbbá a saját elhatározáson alapuló közzétételen kívül a vállalkozó köteles a könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó éves beszámolót az üzleti jelentés kivételével, illetve egyszerűsített éves beszámolót közzétenni:

(3) A vállalkozás munkavállalói, alkalmazottai, tagjai az éves beszámolóról, az egyszerűsített éves beszámolóról, az egyszerűsített mérlegről a vállalkozás székhelyén, mindenki által megtekinthető módon, tájékozódhatnak, számukra a tájékozódási lehetőséget biztosítani kell.

73. § (1) Minden olyan vállalkozó, amely e törvény vagy egyéb jogszabály alapján, illetőleg saját elhatározásából az éves beszámolót (az egyszerűsített éves beszámolót, az egyszerűsített mérleget) a 72. § szerint közzéteszi, illetve köteles közzétenni, a mérleg fordulónapja előtt az éves beszámoló (az egyszerűsített éves beszámoló, az egyszerűsített mérleg) felülvizsgálatával bejegyzett könyvvizsgálót köteles megbízni, feltéve, hogy állandó (több évre választott) könyvvizsgálója nincs. A könyvvizsgáló számára a megbízást a vállalkozó, a tulajdonos, illetve a tulajdonos képviselője adja, amennyiben a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a könyvvizsgálót nem választották.

(2) A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által készített éves beszámoló (egyszerűsített éves beszámoló, egyszerűsített mérleg) e törvény előírásai szerint készült, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a vállalkozó vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről.

(3) A könyvvizsgálattal, az éves beszámoló (az egyszerűsített éves beszámoló, az egyszerűsített mérleg) felülvizsgálatával a pénzügyminiszter által kijelölt szervezetnél bejegyzett könyvvizsgáló bízható meg, ha az összeférhetetlenség esete nem áll fenn. Összeférhetetlennek minősül a hozzátartozói [Ptk. 685. § b) pont], valamint az üzleti kapcsolat. Ezekben az esetekben a könyvvizsgáló a megbízást köteles visszautasítani.

74. § (1) A vállalkozótól független könyvvizsgáló feladata a mérleg, az eredménykimutatás, a kiegészítő melléklet valódiságának és szabályszerűségének, e törvény és a társasági szerződés (alapszabály) betartásának ellenőrzése, az éves beszámoló (az egyszerűsített éves beszámoló, az egyszerűsített mérleg) véleményezése, a mérleg hitelesítése (hitelesítő záradékkal való ellátása).

(2) A könyvvizsgáló az éves beszámoló (az egyszerűsített éves beszámoló, az egyszerűsített mérleg) felülvizsgálatáról (ellenőrzéséről) írásbeli jelentést köteles készíteni és azt a megbízójának átadni. Az írásbeli jelentésben rögzíteni kell, hogy az éves beszámoló (az egyszerűsített éves beszámoló, az egyszerűsített mérleg) és a könyvvezetés e törvénynek megfelel-e, és eszerint a beszámoló egyes részei a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét a valóságnak megfelelően mutatják-e be.

(3) Ha a kiegészítő mellékletben a vállalkozó nem, vagy nem a valóságnak megfelelően értékel, akkor a könyvvizsgáló az írásbeli jelentésben köteles bemutatni az általa feltárt tényeket és megállapításokat, kitérve az előző évre, továbbá az éves beszámoló (az egyszerűsített éves beszámoló, az egyszerűsített mérleg) fordulónapja után bekövetkezett jelentősebb eseményekre és főleg hátrányos változásokra, az éves eredményt befolyásoló kedvezőtlen tényezők bemutatására.

75. § (1) A könyvvizsgáló jogosult a vállalkozótól és alkalmazottaitól az ellenőrzés során adatokat és felvilágosításokat kérni.

(2) Ha a könyvvizsgáló az ellenőrzés során a jogszabályi rendelkezések, a társasági szerződés vagy alapszabály megsértéséről vagy olyan tényről szerez tudomást, amely a vállalkozó helyzetét, jövőbeni kilátásait hátrányosan befolyásolja, erről haladéktalanul köteles megbízóját értesíteni, s indokolt esetben jogosult a felügyelő bizottság vagy a vezetőség (vállalati tanács, közgyűlés, taggyűlés, igazgatóság) összehívását kezdeményezni.

(3) A könyvvizsgálót a tevékenysége során tudomására jutott tények, adatok, üzleti információk tekintetében titoktartási kötelezettség terheli.

76. § (1) Ha a könyvvizsgáló az ellenőrzés során törvénysértést vagy szabálytalanságot nem állapít meg, és az éves beszámolóban (az egyszerűsített éves beszámolóban, az egyszerűsített mérlegben) foglaltakkal egyetért, a mérleget a következő hitelesítő záradékkal látja el: ,,Az éves beszámolót (az egyszerűsített éves beszámolót, az egyszerűsített mérleget) a számviteli törvényben és az általános számviteli elvekben foglaltak szerint állították össze. Az éves beszámoló a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad''.

(2) Ha a könyvvizsgáló azt állapítja meg, hogy az éves beszámoló (az egyszerűsített éves beszámoló, az egyszerűsített mérleg) egészében vagy részben nem felel meg e törvény előírásainak és a valóságnak, akkor a hitelesítő záradék helyett elutasító, korlátozott, függő záradékot ad a hitelesítő záradék megtagadása okainak részletes feltüntetésével.

(3) A könyvvizsgáló által ellenőrzött és a hitelesítő záradékkal ellátott mérleget magában foglaló éves beszámoló (egyszerűsített éves beszámoló) terjeszthető a részvénytársaság közgyűlése, a korlátolt felelősségű társaság taggyűlése elé.

77. § A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésében, illetve tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely az eszközökben (aktívákban) és a forrásokban (passzívákban), valamint a saját tőkében bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően mutatja.

78. § (1) Az egységes számlakeret célja, hogy a gazdálkodó eszközeinek és forrásainak, a gazdasági műveletek eredményre gyakorolt hatásának egységes rendszerbe foglalásával segítséget adjon a gazdálkodó számvitelének megszervezéséhez, biztosítsa az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, a költségvetési beszámoló, az egyéb szervezet beszámolója elkészítéséhez szükséges alapinformációkat.

(2) Az 1—4. számlaosztály tartalmazza a mérlegszámlákat, ezen belül az 1—3. számlaosztály az eszközszámlákat, a 4. számlaosztály pedig a források számláit. E számlaosztályok számlái biztosítják a mérleg elkészítéséhez szükséges adatokat.

(3) Az eredménykimutatás elkészítéséhez, az adózott eredmény megállapításához szükséges adatokat az 5. és a 8—9. számlaosztály számlái tartalmazzák.

(4) A 6—7. számlaosztály — a gazdálkodó döntésének megfelelően — használható a vezetői információk biztosítására. E számlaosztályok szabad használata lehetővé teszi a vállalkozáson belüli egységek elszámoltatását, a költséggazdálkodás, az önköltségszámítás sajátos rendszerének kialakítását.

(5) A 0. számlaosztály azokat a nyilvántartási számlákat tartalmazza, amelyeken kimutatott tételek a mérleg szerinti eredményt, a vagyon összegét nem befolyásolják.

79. § (1) A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó az egységes számlakeret előírásainak figyelembevételével olyan számlarendet köteles készíteni, amely szerinti könyvvezetés e törvényben előírt beszámoló készítését maradéktalanul biztosítja.

(2) A számlarend a következőket tartalmazza:

(3) A számlarendet e törvény hatálybalépését követő 90 napon belül kell összeállítani, illetve a meglévő számlarendet kiegészíteni vagy módosítani.

(4) Az újonnan alakuló — e törvény hatálya alá tartozó és kettős könyvvitelt vezető — gazdálkodó köteles számlarendjét a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül, az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre áttérő gazdálkodó az áttérés időpontjáig elkészíteni.

(5) A számlarend összeállításáért és a folyamatos könyvvezetés helyességéért a vállalkozó, a vállalkozó képviseletére jogosult személy, a költségvetés alapján gazdálkodó szervnek, az egyéb szervezetnek a vezetője a felelős.

(6) Az analitikus nyilvántartásoknak szoros kapcsolatban kell lenniük a főkönyvi könyveléssel, és a kettő között az értékadatok számszerű egyeztetésének lehetőségét biztosítani kell.

80. § (1) Az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésében, illetve tulajdonában lévő pénzeszközökről és azok forrásairól, továbbá a pénzforgalmi gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást (pénzforgalmi könyvvitel) köteles vezetni, amely ezen eszközökben és forrásokban bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően, zárt rendszerben mutatja ki. E könyvviteli nyilvántartáshoz kapcsolódóan az egyszerűsített mérleg összeállításához szükséges kiegészítő és analitikus nyilvántartásokat is a valóságnak megfelelően és folyamatosan vezetnie kell.

(2) A pénzeszközökről és azok forrásairól, valamint az azokban beállott változásokról vezetett könyvviteli nyilvántartási kötelezettségnek naplófőkönyv, pénztárkönyv vagy más, a követelményeknek megfelelő nyilvántartás vezetésével lehet eleget tenni. Az alkalmazott nyilvántartási rendszernek olyannak kell lennie, amely a teljes üzleti pénzforgalmat zárt, az elszámolások egyezőségét biztosító formában mutatja ki, és egyidejűleg biztosítja az adóelszámoláshoz szükséges — pénzforgalommal kapcsolatos — adatokat.

(3) Az egyszeres könyvvitel keretében vezetett nyilvántartásokba az adatokat kizárólag bizonylatok alapján szabad bejegyezni.

(4) A könyvvezetés folyamatosságáért és helyességéért a vállalkozó, illetve a képviseletére jogosult személy a felelős.

81. § (1) A kettős könyvvitelről az egyszeres könyvvitelre történő áttéréskor a mérleg alapján egyszerűsített mérleget kell készíteni. Ebben az esetben az éves beszámoló, illetve az egyszerűsített éves beszámoló elkészítését megelőzően az időbeli elhatárolásokat az eredmény terhére, illetve az eredmény javára történő elszámolással meg kell szüntetni. Az egyszerűsített mérlegben a vevők, szállítók állományát a követelések között, illetve a rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni. A mérlegben szereplő, az alapítókkal szembeni követeléseket, az előző évek áthozott veszteségét, továbbá a mérleg szerinti eredményt az egyszerűsített mérleg tartalék sorában az előjel feltüntetésével kell szerepeltetni.

(2) Az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttéréskor az egyszerűsített mérleg alapján kell a nyitómérleget elkészíteni. Nyitás után el kell számolni a vevők állományával azonos összegű árbevételt, illetve az anyag és szolgáltatás a szállítók állományával azonos összegű költséget a tartalékkal szemben, és ki kell mutatni a költségvetéssel még el nem számolt általános forgalmi adót is a vevőkkel, illetve a szállítókkal szemben. Az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttéréskor az áttérés előtti évről nem kell eredménykimutatást készíteni. Így az áttérés időpontját követő év eredménykimutatásában előző évi adatot nem kötelező szerepeltetni.

(3) A bevételi nyilvántartásról az egyszeres vagy a kettős könyvvitelre történő áttéréskor úgy kell eljárni, mint az új vállalkozás létrehozása esetén.

82. § (1) A könyvviteli zárlathoz egy-egy naptári időszak végén a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében végzett kiegészítő, helyesbítő, egyeztető, összesítő könyvelési munkák és a számlák technikai lezárása tartoznak.

(2) A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a könyvviteli számlákból az általa választott időszakonként, de legalább a beszámoló elkészítését megelőzően, annak alátámasztására legalább főkönyvi kivonatot köteles készíteni.

(3) Az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó a naplófőkönyvet vagy a pénztárkönyvet az általa választott időszakonként, de legalább az egyszerűsített mérleg alátámasztásához köteles lezárni.

83. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

(2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni:

84. § (1) Számviteli bizonylat minden olyan külső és belső okmány, amelyet a gazdasági művelet, esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek.

(2) A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.

(3) A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani.

(4) A számviteli bizonylatokon az adatok időtállóságát a 87. §-ban meghatározott megőrzési időn belül biztosítani kell.

85. § (1) A bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a következők:

(2) A technikai, optikai stb. módon előállított adathordozóknál az (1) bekezdésben foglaltakon kívül alaki és tartalmi kellék még:

(3) Ha a számviteli bizonylat technikai, optikai módon előállított adathordozó, biztosítani kell:

86. § A készpénz kezeléséhez kapcsolódó nyomtatványokat, továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni.

87. § (1) A vállalkozó az éves beszámolót, az egyszerűsített éves beszámolót, az egyszerűsített mérleget, a költségvetés alapján gazdálkodó szerv a költségvetési beszámolót, az egyéb szervezet a beszámolót, valamint az azt alátámasztó főkönyvi kivonatot, leltárt és értékelést, továbbá a naplófőkönyvet, a pénztárkönyvet, az ezeket alátámasztó leltárt és az analitikus nyilvántartást olvasható formában, legalább 10 évig köteles megőrizni.

(2) A számviteli bizonylatokat legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig kell olvasható formában megőrizni.

88. § (1) E törvényben előírt számviteli szabályok megsértéséért való felelősségre a Polgári Törvénykönyv általános felelősségi szabályait kell alkalmazni.

(2) A gazdálkodók — az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően — a törvényben foglalt rendelkezések megsértése esetén a külön törvényekben (Büntető Törvénykönyv, Szabálysértésekről szóló törvény) meghatározott felelősséggel is tartoznak.

89. § (1) A számvitel elméletének és alkalmazott módszertani megoldásának fejlesztésére, a törvényben foglalt számviteli alapelvek gyakorlati érvényesülésének elősegítésére a pénzügyminiszter szakértőkből Országos Számviteli Bizottságot (a továbbiakban: bizottság) hoz létre.

(2) A bizottság elnökét és tagjait a pénzügyminiszter nevezi ki.

90. § A bizottság feladata különösen:

91. § (1) A bizottság munkáját az elnök irányítja, akinek tevékenységét a titkárság segíti.

(2) A titkársági feladatok ellátásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.

92. § Ez a törvény 1992. január 1-jén, a 8. § 1995. január 1-jén lép hatályba.

93. § (1) A törvény hatálybalépésének napjával rendező mérleget és eredménykimutatást, illetve egyszerűsített mérleget kell készíteni annak érdekében, hogy a korábbi előírások szerint készült mérleg és eredménykimutatás, illetve vagyonkimutatás, egyéb évzáró beszámoló a törvényben foglaltaknak megfelelő legyen. A rendező mérleg és eredménykimutatás, illetve egyszerűsített mérleg elkészítésének részletes szabályait a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.

(2) Az 1992. és 1993. évben a 20. § (2) bekezdésében, a 44. § (3)—(4) bekezdésében, valamint a 67. § (2) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók. Ezekben az években a mérleget az 1. számú, az eredménykimutatást a 2. számú, az egyszerűsített mérleget a 4. számú melléklet szerint, az egyszerűsített éves beszámoló mérlegét és eredménykimutatását a 57. § (2) és (3) bekezdése szerint kell elkészíteni és a tárgyévet követő év május 31-ig az 55. § (3) bekezdése szerinti adatokkal a területileg illetékes adóhatóságnak is le kell adni, a cégbíróságnál be nem jegyzett egyszerűsített mérleget készítők kivételével.

(3) A vízgazdálkodási társulatok kezelésében levő vízi építmények, utak, hidak, térelemek, földalatti létesítmények, továbbá az önkormányzati szervek kezelésében lévő és bérbeadás útján hasznosított állami tulajdonú lakó- és egyéb épületek bruttó értéke után — további intézkedésig — nem számolható el értékcsökkenési leírás. Az értékcsökkenés összegét a jegyzett tőkével, költségvetési szerveknél a törzsvagyonnal szemben kell elszámolni.

94. § Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben szabályozza