7/1991. (X. 17.) MüM rendelet
a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezéséről
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 7. §-ának (3) és (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem:
1. §
(1) A rendelet hatálya kiterjed a Magyarországon munkaviszony, munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (a továbbiakban együtt: munkaviszony) keretében munkát végző külföldi természetes személyre (a továbbiakban: külföldi) és a külföldit foglalkoztató munkáltatóra [Mt. V. 99. § (2) c) pont].
(2) E rendelet alkalmazásában:
a) külföldi az, aki nem magyar állampolgár,
b) a munkaviszonnyal esik egy tekintet alá, ha a külföldi magyarországi munkavégzésére a belföldi munkáltatóval kötött magánjogi szerződés teljesítése érdekében a külföldi munkáltatóval fennálló jogviszonya (kirendelés) alapján kerül sor.
2. §
(1) Külföldi magyarországi munkavégzésére — az 5. §-ban meghatározott kivételektől eltekintve — a foglalkoztatás helye szerint illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központ (a továbbiakban: munkaügyi központ) által kiadott munkavállalási engedély (a továbbiakban: engedély) alapján kerülhet sor.
(2) Ha a létesíteni kívánt munkaviszony keretében a munkavégzés több megyére terjed ki, az engedély kiadására az a munkaügyi központ illetékes, amelynek területén a munkavégzés megkezdődik. Az engedély kiadására akkor kerülhet sor, ha az engedélyezés feltétele a munkavégzés valamennyi helye vonatkozásában fennáll.
3. §
(1) A munkaügyi központ a külföldi munkavállalását engedélyezi, ha
a) az adott megyében (fővárosban) a munka elvégzéséhez megfelelő képzettséggel rendelkező magyar munkaerő nem áll rendelkezésre, és
b) a külföldi alkalmazása egyéb foglalkoztatási szempontok mérlegelése alapján is feltétlenül indokoltnak mutatkozik, továbbá
c) a 11. § szerinti kizáró ok nem áll fenn.
(2) A munkaügyi központ az (1) bekezdés a)—b) pontjában foglalt szempontok vizsgálata nélkül adja ki az engedélyt:
a) ha állam vagy kormányközi egyezmény meghatározott kereteken belül külföldi munkavállalók foglalkoztatását lehetővé teszi, mindaddig, amíg a külföldiek száma az egyezményben megjelölt mértéket nem éri el,
b) a legalább nyolc éve Magyarországon foglalkoztatott külföldi házastársának vagy gyermekének, ha legalább öt éve a külföldivel Magyarországon együtt él.
4. §
A munkaügyi központ elutasíthatja a kérelmet, ha a külföldi állandó lakóhelye szerinti ország illetékes hatósága a magyar állampolgárok adott országban történő munkavállalásának engedélyezését más országok állampolgáraihoz képest nehezebb feltételekhez köti (viszonosság). A viszonosság kérdésében a munkaügyi miniszter állásfoglalása az irányadó.
5. §
Nincs szükség engedélyre:
a) állam vagy kormányközi egyezmény, valamint nemzetközi szerződés (egyezmény) ilyen tartalmú rendelkezése esetén,
b) külföldi államnak Magyarország területén működő diplomáciai (konzuli) képviseleténél vagy egyéb szervénél, valamint itt működő (székhellyel, kirendeltséggel stb. rendelkező) nemzetközi szervezetnél vagy államközi egyezménnyel létrehozott közös szervnél a résztvevő felek által delegált külföldi munkavégzéséhez,
c) külföldi szállítóval kötött szerződés alapján történő üzembehelyezési, szavatossági, szervizelési és jótállási tevékenység elvégzéséhez,
d) külföldi részesedéssel rendelkező gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének munkavégzéséhez,
e) felsőfokú oktatási intézmények, tudományos kutatóintézetek, valamint közművelődési intézmények által meghívott, nemzetközileg elismert külföldi oktatási, tudományos vagy művészeti tevékenységéhez.
6. §
(1) Az engedély iránti kérelmet (a továbbiakban: kérelem) a külföldit foglalkoztatni kívánó belföldi munkáltató, az 1. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben a magánjogi szerződés belföldi alanya (a továbbiakban: munkáltató) nyújtja be.
(2) A kérelemben fel kell tüntetni a munkáltatót, a külföldi személyi adatait, az ellátandó munkakört, a munkavégzés helyét, várható kezdő és befejező időpontját, a külföldi személyi alapbérét, valamint az alkalmazás részletes indokait.
(3) A kérelemhez csatolni kell:
a) a külföldinek a munkakör ellátásához szükséges szakképzettségét igazoló okirat és
b) a külföldi egészségügyi alkalmasságáról szóló igazolás
hiteles magyar fordítását.
(4) A munkaügyi központ a (3) bekezdésben foglaltakon kívül a munkáltató tevékenységére és működésére vonatkozóan a munkáltatótól tájékoztatást — így különösen a munkáltató alapító okiratának, a cégbejegyzésére vonatkozó cégbírósági végzésnek a becsatolását, a munkáltató társadalombiztosítási nyilvántartási törzsszámának bejelentését — kérheti, továbbá ezek beszerzése érdekében más hatóságokat kereshet meg.
(5) A munkaügyi központ az engedélyt a munkáltatónak küldi meg.
7. §
Az engedély a kérelemben meghatározott munkáltatónál és munkakörben (munkavégzésre), az 1. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti esetben pedig meghatározott szerződés keretei között és munkakörben (munkavégzésre) — a 9. § (6) bekezdésében foglalt kivétellel — legfeljebb egy évre adható.
8. §
Az engedély meghosszabbítható. A hosszabbítás iránti kérelmet az illetékes munkaügyi központnál kell benyújtani. Az engedély meghosszabbítására a 6. § (3)—(4) bekezdésében foglalt kivétellel — az 1—7. §-ok rendelkezései az irányadók.
9. §
(1) A munkáltató a munkaügyi központnál előzetes csoportos keretengedély (a továbbiakban: keretengedély) iránti kérelmet nyújthat be, ha versenytárgyalás alapján kötendő magánjogi szerződés keretében több külföldi magyarországi foglalkoztatása indokolt. A keretengedélyben a munkaügyi központ képzettség szerinti bontásban meghatározza, hogy a kérelemben megjelölt tevékenységre hány külföldi foglalkoztatható.
(2) A keretengedély a versenytárgyalás alapján kötött magánjogi szerződés teljesítéséig érvényes.
(3) A keretengedélyre irányuló kérelemre és annak elbírálására — a 6. § (3)—(4) bekezdésében foglaltak kivételével — az 1—7. § rendelkezései az irányadók azzal, hogy a kérelemben a foglalkoztatni kívánt külföldiek számát, szakképzettségét, valamint azt a tevékenységet kell megjelölni, amelynek ellátására a külföldiek foglalkoztatása történik.
(4) A munkaügyi központ a keretengedély kiadását megelőzően beszerzi a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács véleményét. Ha a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács a megkereséstől számított nyolc napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a keretengedély kiadását nem ellenzi.
(5) A keretengedély alapján benyújtott kérelemben a munkáltatót, a külföldi személyi adatait, az ellátandó munkakört, a munkavégzés helyét, várható kezdő és befejező időpontját, a külföldi személyi alapbérét, valamint a keretengedély számát kell feltüntetni.
(6) A keretengedély érvényességének ideje alatt az abban megjelölt tevékenység, képzettség és létszám szerinti engedélyeket a munkaügyi központ köteles kiadni. Az engedély érvényességét a keretengedély érvényességének időpontjáig kell megállapítani.
(7) A keretengedéllyel érintett munkára a (6) bekezdésben foglaltakon túlmenően további engedély nem adható ki.
10. §
(1) A munkáltató csak olyan külföldivel létesíthet munkaviszonyt, aki munkakönyvvel, munkavállalási engedéllyel, valamint munkavállalás céljából kiadott vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezik.
(2) A munkáltató a munkavállalás céljából kiadott vízum, illetve tartózkodási engedély, valamint a munkavállalási engedély hiteles másolatát köteles megőrizni és az ellenőrzést végző szervek részére felmutatni.
11. §
A munkaügyi miniszter — a Munkaerőpiaci Bizottság meghallgatásával — rendeletben meghatározhatja azokat a munkaköröket, amelyekben a magyarországi munkanélküliség alakulására és összetételére tekintettel külföldi nem foglalkoztatható.
12. §
(1) A munkáltató és a külföldi a magyarországi munkavállalás meghiúsulását, valamint foglalkoztatás megszűnését három napon belül köteles bejelenteni az engedélyező munkaügyi központnak.
(2) A munkáltató (1) bekezdés szerinti bejelentésének az engedély számát, a külföldi személyi adatait, a foglalkoztatás kezdő és befejező időpontját és a külföldi által ellátott munkakört kell tartalmaznia.
13. §
(1) A munkaügyi központ a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezésére vonatkozó szabályok megtartása tekintetében hatósági ellenőrzést végez.
(2) Az ellenőrzés eredményeként a munkaügyi központ kötelezi a munkáltatót a munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatott külföldi részére kifizetett munkabér kétszeres összegének befizetésére a Foglalkoztatási Alap javára.
(3) Az engedélyben foglaltaktól eltérő munkakörben vagy munkahelyen való foglalkoztatás esetén a munkaügyi központ — a (2) bekezdésben foglalt jogkövetkezmények alkalmazásán túl — az engedélyt visszavonja.
14. §
(1) A rendelet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépését követően benyújtott kérelmek esetében kell alkalmazni.
(2) A rendelet hatálybalépése a korábban kiadott engedélyek érvényességét és a korábbi rendelkezés alapján engedély nélkül foglalkoztatott külföldiek azonos munkakörben való további foglalkoztatását nem érinti.
(3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a külföldiek Magyarország területén történő munkavállalásának engedélyezéséről szóló 9/1989. (XII. 27.) ÁBMH rendelkezés hatályát veszti.
Dr. Kiss Gyula s. k.,
munkaügyi miniszter
