1991. évi LXXXVII. törvény
az állami népességnyilvántartás működésének átmeneti szabályairól1
Az Országgyűlés — figyelemmel az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV. 13.) AB határozatára — annak érdekében, hogy a népességnyilvántartás adatállománya épségben maradjon és az új nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszerre történő átállás ne okozzon aránytalanul nagy költséget — a személyi adat- és lakcímnyilvántartásról szóló törvény elfogadásáig, illetve hatálybalépéséig — a következő átmeneti törvényt alkotja.
1. § (1) A népességnyilvántartás olyan települési (fővárosi kerületi), területi (regionális, illetve megyei) és központi szinten működő hatósági nyilvántartás, amely az állampolgárok e törvényben meghatározott személyi adatait és lakcímét, valamint az azokban bekövetkezett változásokat tartalmazza és azokból e törvény korlátai között adatokat szolgáltat.
(2) A népességnyilvántartási feladatokat a következő szervek látják el:
a) a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője;
b) a köztársasági megbízott, illetve a Kormány által az adatfeldolgozásra felhatalmazott szervezet;
c) az Állami Népességnyilvántartó Hivatal.
2. § A törvény hatálya alá tartoznak a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárok, a bevándorolt és a menekültként elismert személyek (a továbbiakban: állampolgár).
3. § (1) Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a belügyminiszter irányítása alatt álló, önálló első fokú hatósági jogkörrel rendelkező szerv.
(2) A Hivatal a Belügyminisztérium önálló költségvetési szerve és az állami költségvetésben a Belügyminisztérium fejezeten belül önálló címként jelenik meg, vezetőjét a belügyminiszter nevezi ki.
4. § A népességnyilvántartás az állampolgár következő személyi adatait tartalmazza:
a) nevét [családi és utóneve(i)t, nők esetében leánykori családi és utóneve(i)t];
b) állampolgárságát;
c) nemét;
d) születésének és elhalálozásának helyét és idejét (a holttá nyilvánítás, illetve a halál tényének bírói megállapítását);
e) személyi számát;
f) anyja leánykori családi és utóneve(i)t;
g) családi állapotát;
h) állandó és ideiglenes lakcímét;
i) az adatszolgáltatásra vonatkozó korlátozást, illetve tilalmat;
j) az a)—i) pontokban szereplő adatokban bekövetkezett változásokat.
5. § Az állampolgár alapvető személyazonosító adatai: családi és utóneve(i), nők esetében leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban együtt: név); születési helye és ideje; anyja leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban: anyja neve).
6. § (1) A személyi szám a törvény hatálya alá tartozó állampolgárok egyedi azonosítására szolgáló, matematikai módszerrel képzett kódjel.
(2) A személyi számot az Állami Népességnyilvántartó Hivatal képzi. A képzés szabályait a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.
7. § (1) Az állampolgárt személyi számáról az anyakönyvvezető, az idegenrendészeti vagy a népességnyilvántartó szerv tájékoztatja.
(2) A személyi számot az állampolgár az alábbi szervek részére köteles közölni:
a) a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzőjének, a köztársasági megbízottnak és az Állami Népességnyilvántartó Hivatalnak;
b) a népességnyilvántartás részére a 8. § szerint adatot szolgáltató szerveknek;
c) az e törvény 2. számú mellékletében felsorolt eljárásokban az ott felhatalmazott szerveknek.
(3) A személyi számot a népességnyilvántartó szervek egymás közötti, valamint a részükre adatot szolgáltató szervekkel (8. §) való kapcsolatukban, belső azonosítóként, valamint az e törvény alapján teljesített adatszolgáltatás során használhatják.
(4) A személyi szám használatára e törvény alapján feljogosított szervek a személyi számot csak törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott célra és módon használhatják, és azt más szervnek vagy személynek nem adhatják át. A személyi számot az e törvényben annak használatára feljogosított szerveken kívül más nem használhatja, hivatalos iratban és egyéb nyilvántartásban nem tüntetheti fel és közlését az állampolgártól nem kérheti.
8. § A népességnyilvántartó szervek az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyűjtik:
a) az állampolgár lakcímbejelentése;
b) az anyakönyvből az anyakönyvvezető által küldött értesítés;
c) az idegenrendészeti és az útlevélszerv értesítése.
9. § (1) A népességnyilvántartó szervek az állampolgároknak és a jogi személyeknek kérelemre — a felhasználás céljának, illetőleg jogalapjának igazolása esetén —, jogaik és jogos érdekeik érvényesítése érdekében vagy külön törvény előírásai alapján személyazonosító és lakcímadatot szolgáltatnak.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatás során a személyi szám nem adható ki.
(3) A népességnyilvántartó szervek az e törvény 2. számú mellékletében szereplő szerveknek, az ott felsorolt jogszabályokban meghatározott feladataik ellátásához — kérelemre — adatokat szolgáltatnak.
10. § (1) Adatai kiszolgáltatását az állampolgár megtilthatja, kivéve, ha a kötelező adatszolgáltatást jogszabály írja elő.
(2) Az állampolgárt — kérelmére — tájékoztatni kell arról, hogy adatait milyen célból és kinek szolgáltatták ki. A népességnyilvántartó szerv e tájékoztatást csak akkor tagadhatja meg, ha azt törvény lehetővé teszi. A nemzetbiztonsági szolgálatok [1990. évi X. törvény 7. § (2) bekezdés], valamint a rendőrség részére teljesített adatszolgáltatásról csak e szervek vezetőinek előzetes hozzájárulásával nyújtható felvilágosítás.
(3) Az állampolgár kérheti az illetékes népességnyilvántartó szervtől adatainak helyesbítését.
11. § Az állampolgár a 10. §-ban biztosított jogai megsértése esetén az adatkezelő ellen bírósághoz fordulhat.
12. § (1) A népességnyilvártó szervek kötelesek megtenni minden olyan technikai és szervezési intézkedést, továbbá olyan eljárási szabályokat kötelesek kialakítani, amelyek a törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi jogszabályok érvényre juttatásához szükségesek.
(2) Az adatokat védeni kell különösen a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, nyilvánosságra hozás vagy törlés, illetőleg a sérülés vagy a megsemmisülés ellen.
13. §2 E törvény 1992. január 1-jén lép hatályba és 1992. október 31-én hatályát veszti.
1. számú melléklet
az 1991. évi LXXXVII. törvény
6. § (2) bekezdéséhez
|
Állampolgárság |
Születési idő és nem |
|||
|---|---|---|---|---|
|
1899 után |
1900 előtt |
|||
|
született |
||||
|
férfi |
nő |
férfi |
nő |
|
|
magyar |
1 |
2 |
3 |
4 |
|
nem magyar |
5 |
6 |
7 |
8 |
2. számú melléklet
az 1991. évi LXXXVII. törvény
7. § (2) bekezdésének c) pontjához
és a 9. § (3) bekezdéséhez
A törvényt az Országgyűlés az 1991. december 21-i ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 1991. december 29.
A 13.§ az 1992: XLII. törvény 1.§-ával megállapítottt szöveg.