1991. évi XC. törvény

1. § (1) A belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi illetőségű magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után e törvény alapján adókötelezettség terheli.

(2)² Ha nemzetközi egyezmény e törvénytől eltérően rendelkezik, az egyezmény szabályait kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

(3)³ E törvény hatálya a magánszemély adókötelezettségével összefüggő, e törvényben meghatározott esetekben a kifizetőre is kiterjed.

2. § (1)⁴ Az adókötelezettség magában foglalja a magánszemély bejelentési, nyilatkozattételi, adóalap- és adómegállapítási, bevallási, adóelőleg- és adófizetési, nyilvántartás-vezetési, bizonylat-kiállítási és az ezekre vonatkozó megőrzési, valamint adatszolgáltatási kötelezettségét.

(2) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének, vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. A tevékenység vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) nem érinti a tevékenység vagy a jogviszony folytatásából keletkezett jövedelem adókötelezettségét.

(3) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magánszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg. Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák.

(4) A magánszemély az adókötelezettségével összefüggő nyilvántartásait a 2. számú mellékletben foglaltak szerint vezeti. Nyilvántartásait és az azokkal összefüggő bizonylatait — ha törvény ennél hosszabb időt nem állapít meg — az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni.

(5)⁵ E törvénynek a kettős könyvvitel vezetésére vonatkozó rendelkezései a 19. §-ban említett egyéni vállalkozóra vonatkoznak.

3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:

3/A. §²⁹ (1) Az 1992. évi II. törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrészt, részjegyet a 6. § (1) bekezdésének c) 2—5. pontja alkalmazásában az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak (adózott befektetésnek) kell tekinteni. Ha a magánszemély e rendelkezéssel összefüggésben 1992. évben adózatlan vagyoni érték vállalkozásból történő kivonása címén igazoltan adót fizetett, azt az adóhatóságtól visszaigényelheti.³⁰

(2) 1994. január 1-jétől a szövetkezet által az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabályok alapján ellenérték nélkül juttatott vagyoni értéket (üzletrészt stb.) a névérték összegéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak (adózott befektetésnek) kell tekinteni, akkor is, ha a 33. § (5) bekezdésében meghatározott esetek már bekövetkeztek.

4. § (1) Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték (a továbbiakban: bevétel) egésze, illetve az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada.

(2) A kettős könyvvitelt vezető magánszemélynek az önálló tevékenységéből származó adóköteles jövedelmét a társasági adóról szóló törvény rendelkezései szerint kell megállapítania akkor is, ha egyébként nem tartozik a társasági adóról szóló törvény hatálya alá.

(3) A (2) bekezdésben nem említett magánszemély az adóköteles jövedelmét e törvény rendelkezései alapján állapítja meg. Az önálló tevékenységet végző magánszemélynek, amennyiben a kettős könyvvitel vezetésére tér át, illetőleg a kettős könyvvitel vezetéséről az e törvény szerinti jövedelem megállapításra tér át, az áttérés során az 1. számú melléklet C) pontjában foglaltakat kell alkalmaznia.

(4)³¹ A külföldi pénznemben keletkezett bevételből a külföldi pénznek forintra történő átváltásakor a pénzintézet által alkalmazott árfolyam alapul vételével kell a jövedelmet és az adót megállapítani. Ha a kifizetett összeget az adóelőleg megfizetésének időpontjáig az előzőek szerint forintra átváltották, akkor az adóelőleget is az átváltásnál alkalmazott árfolyamon kell kiszámítani.)

(5)³² A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes — a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett — deviza közép-árfolyamon kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelőleg és az adó kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és az adatszolgáltatáshoz az előzőekben jelzett összeget kell figyelembe venni.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napjára érvényes USA dollárban megadott deviza árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.

(7) A külföldi pénznemben keletkezett jövedelemből az adóelőleget, az adót a külföldi pénznemben kell a kifizetőnek levonnia. Az adóelőleg esetében nem kell az előző szabályt alkalmazni akkor, ha a magánszemély az őt terhelő adóelőlegnek megfelelő forintösszeget a kifizetés időpontjában a kifizető rendelkezésére bocsátja.

5. § (1) Bevétel — a 4. § (2) bekezdésében és a 6. § (1) bekezdésében foglalt kivételekkel —, a magánszemély által az adóévben megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott készpénz, jóváírás és természetben juttatott vagyoni érték — ideértve az ingó-, és ingatlan vagyontárgyat, az értékpapírt, a szolgáltatást és a vagyoni értékű jogot is — tekintet nélkül arra, hogy az korábbi vagy a későbbi évekre vonatkozik.

(2) A 4. § (2) bekezdésében nem említett, önálló tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységből származó adóköteles jövedelmének megállapításához a bevételeinek elszámolására e törvény 1. számú mellékletét alkalmazza.

6. § (1) Nem bevétel, ha törvény másként nem rendelkezik:

(2) Az (1) bekezdés h) pontjában említett időszak: lakásvásárlás, lakásra vonatkozó haszonélvezeti és használati jog, továbbá lakásbérleti jog megszerzése esetén az elidegenítés éve és az azt követő év, lakásépítés és -bővítés esetén az elidegenítés éve és az azt követő négy év. Ebben a vonatkozásban az elidegenítést megelőző hat hónapot az elidegenítés évének kell tekinteni.

(3) Az (1) bekezdés h) pontja alkalmazása során a magánszemély a lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz benyújtott szerződéssel vagy annak másolatával; a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog megszerzését az érvényes szerződéssel; a lakásépítést, lakásbővítést a használatbavételi engedéllyel igazolja, valamint az összeg felhasználását bizonyítja. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.

(4) A magánszemélynek a (3) bekezdésben említett igazolásokat a határidő lejártát követő 15 napon belül az adóhatóságnak be kell jelentenie. Amennyiben a magánszemély a határidő letelte előtt igazolja, hogy azt önhibáján kívül nem tudja betartani, az adóhatóság a (2) bekezdésben meghatározott határidőt — lakásépítés esetén egy évvel, más esetben legfeljebb fél évvel — meghosszabbítja.

(5)³⁸

6/A. §³⁹ (1) Bevételnek — és teljes egészében jövedelemnek — kell tekintetni az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 68. §-ában meghatározott privatizációs lízingszerződés alapján szerzett tulajdonrész (részvény, üzletrész) után a (3) bekezdésben felsorolt adófizetési kötelezettséget keletkeztető esetekben a lízingbe vett társasági privatizált tulajdonrész névértékét (a lízingszerződés megkötésekor a cégbíróságon bejegyzett vagyon szerinti értéket) vagy, ha az a több, az említett tulajdonrész ellenértékét. A (4) bekezdésben említett esetben bevételnek és teljes egészében jövedelemnek a tényleges ellenérték számít akkor is, ha az kevesebb mint a névérték.

(2) A névértéknek, illetőleg az ellenértéknek nem része az az összeg, amelyet a magánszemély az (1) bekezdésben említett tulajdonrész megszerzése érdekében saját adózott forrásból lízingdíj címén fizetett. A tulajdonrész részbeni értékesítése esetén a névérték, illetőleg az ellenérték és a saját adózott forrásból fizetett lízingdíj arányos részét kell figyelembe venni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott jövedelem esetén a magánszemélynek a nyilvántartási kötelezettsége a lízingszerződés megkötésekor keletkezik. A nyilvántartásnak valósághűen kell tartalmaznia a lízingbe vett társaság által szervezési-vezetési szolgáltatás címén, rendkívüli ráfordításként elszámolt és az Állami Vagyonügynökségnek átutalt összeget, a magánszemély saját adózott forrásból lízingdíj címén az Állami Vagyonügynökségnek átutalt összeget, valamint a társaság által a magánszemély részére közvetlenül — a magánszemély szolgáltatása ellenértékeként — kifizetett, egyébként a 12. § alá tartozó jövedelmet. A magánszemély adófizetési kötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amikor az Állami Vagyonügynökség által a tulajdonába adott vagyonrészt — illetőleg annak egy részét — elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték birtokában van, illetőleg, hogy a joggal rendelkezik.

(4) A (3) bekezdés szerint kötelezettségek terhelik a magánszemélyt akkor is, ha az általa lízingbe vett társaság jogutód nélkül megszűnik.

(5) Az e § szerinti jövedelemre a 37. § (3) bekezdésében megállapított adó mértékét kell alkalmazni, az adó megfizetésére pedig a 43. § (2) bekezdése az irányadó. Az e jövedelmet szerző magánszemély — egyéb feltételektől függetlenül — adóbevallás adására kötelezett.

(6) Az (1)—(5) bekezdésben foglaltakra tekintettel nem bevétel az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 68. §-ában meghatározott privatizációs lízing esetén a lízingbe vevő magánszemélynél a társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén rendkívüli ráfordításként elszámolt összeg, továbbá a társaságnál vezetési-szervezési szolgáltatás címén rendkívüli ráfordításként elszámolt és lízingdíjként átutalt összeg a magánszemély által költségként nem érvényesíthető.

7. § (1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik

(2) Az (1) bekezdés 21. és 22. pontja alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítésnek:

(3)⁵⁸ Az (1) bekezdés 31. pontjában meghatározott ifjúsági takarékbetét és egyéb lakáscélú takarékbetét felvétele esetén a lakáscélú felhasználást a 39. § (3) bekezdésben megjelölt módon kell igazolni.

7/A. §⁵⁹ Mentes az adó alól az 1993. évi LXX. törvény rendelkezései következtében az általános forgalmi adó emelésének kompenzálására nyújtott:

8. § (1) A nem önálló tevékenységből származó bevétel — kivéve a 10. §-ban foglaltakat — teljes egészében jövedelem. A bevételnek nem része az ezzel a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés.

(2) Nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a munkaviszonyból (3. § 16—17. pont), az országgyűlési képviselői tiszteletdíjból, valamint a társas vállalkozás (3. § 18. pont) tagsági jogviszonyából származó jövedelem, kivéve a tag által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás (14. §) ellenértékét.

9. § (1)⁶⁰ A 8. §-ban foglaltakat kell alkalmazni minden olyan adóköteles vagyoni érték esetén, amelyet a magánszemély a nem önálló tevékenysége során — e jogviszonyára tekintettel — pénzbeli vagy természetbeni munkabér [3. § 27. a) pontja] formájában rendszeresen vagy esetenként kap, ideértve a magánszemély munkáltatója [41. § (4) bekezdés] által, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díját, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói befizetést is.

(2)⁶¹ A devizaellátmány a magánszemélyek olyan munkaviszonyból származó bevétele, amelynek összegéből

(3) A (2) bekezdés c) pontjában foglaltakat kell alkalmazni a külföldről származó napidíjra, valamint a 7. § (1) bekezdésének 30. pontjában nem említett, a külföldi tartózkodásra tekintettel belföldről kapott ösztöndíjra is.

(4)⁶² A devizaellátmányból származó bevételnek nem része a külföldi szállás és a külföldi utazás kiküldő részére számlával igazolt költségének összege, ideértve azt az esetet is, ha a kiküldő az említett költségeket a magánszemély bevonása nélkül közvetlenül finanszírozza.

10. § A külföldi részvételű gazdasági társaság, a belföldön tevékenységet folytató külföldi székhelyű jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező külföldi egyéni és társas cég, személyi egyesülés, a kizárólag külföldi tulajdonban álló társaság által — Magyarországon bejelentett állandó lakóhellyel nem rendelkező (belföldön kizárólag a munkavégzés céljából tartózkodó) alkalmazottja részére — kifizetett, munkaviszonyból származó bevétel 70 százaléka tekintendő jövedelemnek. A bevételnek része a természetben kapott lakás bére vagy költsége, illetőleg a lakbér címén kapott juttatás. A munkaszerződésben meghatározott esetekben a külföldi utazás és kiküldetés — kifizető által viselt — költsége nem minősül bevételnek. Az előzőekben nem említett juttatások esetében — különös tekintettel a 9. §-ban foglaltakra — a 8. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

11. § A társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás magánszemély tagja részére a tagi jogviszonyára tekintettel juttatott jövedelmet értékpapírból származó jövedelemnek (26. §) kell tekinteni.

12. § (1) Az önálló tevékenységből származó bevételnek az elszámolható költségek levonása után fennmaradó része az adóköteles jövedelem.

(2) Az (1) bekezdésben említett bevétel (jövedelem) az, amely a magánszemélynek a munkaviszonyon és társas vállalkozói tagsági jogviszonyon kívüli bármely tevékenységből származik, valamint nem tartozik a 27. § hatálya alá.

(3) Ha a törvény másként nem rendelkezik, akkor a 4. § (2) bekezdésében nem említett magánszemély esetében elszámolható költségként a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt kiadás vehető figyelembe.

(4) Amennyiben az önálló tevékenységet folytató magánszemély a költségeivel nem kíván a (3) bekezdés szerint tételesen elszámolni, akkor az e tevékenységből származó éves bevételének 90 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Ebben az esetben valamennyi e § szerinti bevételére ezt a rendelkezést kell az adott évben alkalmaznia. A bevételnek ebben az esetben része az ezzel összefüggésben kapott költségtérítés is.

(5)⁶³ A mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély (20. §), feltéve, hogy nem választja a 38/A. § szerinti e tevékenységével összefüggő adókedvezményt, az e tevékenységből (21. §) származó évi 2 millió forintot meg nem haladó bevételének élő állatok tenyésztése és állati termékek előállítása esetén 10 százaléka, minden egyéb esetben 30 százaléka tekintendő jövedelemnek

(6) Ha a mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély e tevékenységéből származó bevétele részben állattenyésztésből, részben növénytermesztésből származik, a 7. § (1) bekezdésének 42. pontjában említett adómentes részt olyan arányban kell levonni, amilyen arányban az összbevétel az állattenyésztés és a növénytermesztés között megoszlik.

(7) Mezőgazdasági kistermelés esetén bevételnek a termék vagy állat eladási árát kell tekinteni abban az esetben is, ha az eladási ár egy része nem a kistermelőt illeti meg. A gazdálkodó szervezet által kihelyezett állat értékesítéséért kapott bevételből a kihelyezéskori értéket le kell vonni.

12/A. §⁶⁴ (1) A nem kettős könyvvitelt vezető magánszemély a törvény, kormányrendelet vagy államközi megállapodás alapján önálló tevékenységhez nyújtott, vissza nem térítendő támogatás (a továbbiakban e § alkalmazásában: támogatás) terhére teljesített, a támogatás célja szerinti kiadásait a felmerülés (kifizetés) évében költségként egy összegben elszámolhatja.

(2) Abban az esetben, ha a magánszemély az (1) bekezdésben meghatározott támogatást a felvétel évében annak célja szerint teljes egészében még nem használta fel, akkor a fennmaradó (fel nem használt) részt az annak céljára történő felhasználás évében (éveiben) kell bevételnek tekintenie. Ha a magánszemély a folyósítást követő harmadik évben a támogatást annak célja szerint még teljes egészében nem használta fel, akkor a fennmaradó összeget ebben az évben bevételnek kell tekintenie.

(3) A kettős könyvvitelt vezető magánszemélynek a támogatás összegéből olyan részt kell a 29. § szerinti jövedelemként figyelembe vennie, amilyen összeget a támogatás célja szerinti kiadásaiból költségként elszámolt.

(4) Abban az esetben, ha az (1)—(3) bekezdésben említett támogatást a magánszemélynek a támogatási cél meghiúsulása miatt részben vagy egészben vissza kell fizetnie, a visszafizetendő támogatás összegét visszamenőlegesen hitelnek kell tekintetni; a meghiúsulás miatt fizetendő büntető kamat, késedelmi pótlék nem számolható el költségként.

(5) A kapott támogatás összegét, felhasználását elkülönítetten (is) nyilván kell tartani.

13. § (1) A 12. § alkalmazásában a költség — az e törvényben meghatározott kivételekkel — legfeljebb az adóévben megszerzett bevétel összegéig számolható el.

(2) A költségek elszámolásának részletes feltételeit és szabályait az 1. számú melléklet tartalmazza.

14. § A 12. § hatálya alá tartozik a gazdasági társaság tagja által a társaságában mellékszolgáltatásként vállalt és külön szerződés szerint teljesített vagyoni értékű szolgáltatás díja, feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.

15. § (1)⁶⁵ A magánszemély az egyéni vállalkozásból származó bevételét a szakmunkástanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén — személyenként, minden megkezdett hónap után — havi 1500 forinttal csökkentheti.

(2) Az egyéni vállalkozásból származó bevételnek — közvetlenül a tevékenység folytatása érdekében felmerült és az e törvény szerint elszámolható — költségekkel csökkentett része tekintendő adóköteles jövedelemnek.

(3) Többféle egyéni vállalkozói tevékenység esetén az azokból származó összes bevétel és az annak elérése érdekében felmerült (elismert) összes költség együttes számbavétele alapján kell az adóköteles jövedelmet megállapítani. A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó a 17. §-ban és a 39. § (4) bekezdésében említett esetben a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét az egyéni vállalkozásból származó jövedelméből annak arányában állapítja meg, amekkora részt a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétele az összes egyéni vállalkozásból származó bevételében képvisel.

(4)⁶⁶ Ha az egyéni vállalkozó olyan munkanélküli magánszemélyt foglalkoztat alkalmazottként, aki

(5) Ha az egyéni vállalkozó a társasági adóról szóló törvény hatálya alá bejelentkezik, és korábbi egyéni vállalkozói tevékenységét csak részben folytatja a társasági adózás szabályai szerint, a megszűnés szabályait csak a ténylegesen megszüntetett tevékenységére kell alkalmaznia.

15/A. §⁶⁷ Az egyéni vállalkozó a 6. számú mellékletben meghatározottak szerint az e tevékenységéből származó jövedelme után választhatja az átalányadó fizetését. Az átalányadó alapjául szolgáló jövedelem nem része az összjövedelemnek, kiszámítására, továbbá az e törvényben meghatározott egyéb, ezzel kapcsolatos kötelezettségekre a 6. számú mellékletben foglaltakat kell alkalmazni.

15/B. §⁶⁸ (1) A 15/A. § rendelkezéseinek alkalmazása során az e §-t megállapító törvény hatálybalépésének napját követően a 6. számú melléklet 1.1—1.3 pontjának rendelkezéseitől eltérően az átalányadózást az a magánszemély választhatja, aki a KSH Ipari Termékek Jegyzékében és a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékében szereplő ipari és mezőgazdasági termékelőállítást végez, továbbá, aki a KSH Szolgáltatások Jegyzéke szerinti mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatást, halászati szolgáltatást (SZJ 02), bányászati szolgáltatást (SZJ 03), feldolgozóipari szolgáltatást (SZJ 04) — kivéve a kiadói szolgáltatást (SZJ 04127), valamint, kivéve a hang- és képfelvételek és számítástechnikai információt hordozók sokszorosítását (SZJ 04128) —, közúti jármű és közszükségleti cikk javítást, karbantartást (SZJ 07) végez, továbbá a 6. számú melléklet 2.3 és 2.4 pontjában említett kereskedelmi tevékenységet folytat és egyidejűleg az adózás rendjéről szóló törvény 6. számú mellékletének 1. pontjában foglaltak szerint történő bejelentését megelőző teljes adóévben

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint átalányadózást választó egyéni vállalkozó — ha az átalányadózását megszünteti vagy az arra való jogosultsága (a 6. számú melléklet 10. pontjában említetteket is beleértve) bármely ok miatt megszűnik — az átalányadózás utolsó évét követő három naptári évben

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint átalányadózást választó egyéni vállalkozó jogosultsága megszűnik, ha az (1) bekezdésben említett tevékenységeken kívül más tevékenységet is folytat a vállalkozásban, valamint, ha munkaviszonyt létesít, továbbá esetében is alkalmazni kell a 6. számú melléklet 1.4, 1.5 és 10. pontjának rendelkezéseit.

(4) Az e §-t megállapító törvény hatálybalépésének napját megelőzően átalányadózást választott egyéni vállalkozó 15/A. § szerinti jogosultsága az átalányadózásra a 6. számú melléklet 1.4 és 10. pontjában foglaltaktól függetlenül is megszűnik 1995. december 31-én, ha egyébként nem felel meg e § rendelkezéseinek.

16. § (1) Az egyéni vállalkozó az adóköteles jövedelmének megállapításakor a vállalkozási tevékenységével kapcsolatban felmerült költséget az adóévben az egyéni vállalkozásból származó bevétele összegéig, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) a bevallásában a következő öt adóév egyéni vállalkozásból származó bevételeivel szemben — döntése szerinti megosztásban — számolhatja el. Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek levonásánál — a (2) bekezdés kivételével — a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

(2) Az 1988. december 31. napját követően tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó a tevékenység megkezdése évének és az azt követő két évnek elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.

17. § A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az elhatárolt veszteséget az adóévet megelőző két adóévben a mezőgazdasági tevékenysége után befizetett adójának önellenőrzéssel való módosításával is rendezheti oly módon, hogy a megelőző két adóévben mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét csökkenti az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre a 16. § rendelkezései alkalmazhatók.

18. § A 17. § alkalmazásában mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem az, amelyet a magánszemély kizárólag mezőgazdasági kistermelésből (20—21. §), más növénytermesztésből, továbbá az ezzel kapcsolatos egyéni vállalkozói tevékenységből (19. §) szerez. Ha a magánszemélynek a mezőgazdaságból származó jövedelmén kívül más jogcímen is van adóköteles jövedelme, akkor a 37. § (1) bekezdése szerinti adóalapjának csak az előzőek szerinti mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem részére (hányadára) alkalmazhatja a 17. §-ban meghatározott önellenőrzést.

19. § E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó:

19/A. §⁶⁹

20. § Mezőgazdasági kistermelést végző magánszemély az, akinek saját gazdaságában a 21. §-ban meghatározott tevékenységből származik jövedelme, kivéve, ha e tevékenységét egyéni vállalkozás (19. §) keretében folytatja.

21. § (1) E törvény alkalmazásában mezőgazdasági kistermelésnek minősül a munkaviszony keretén kívül végzett:

(2) Az (1) bekezdéssel esik egy tekintet alá — saját termelésű alapanyag felhasználásával történő — a következő termékek előállítása is, feltéve, hogy a magánszemély nem minősül e törvény alapján egyéni vállalkozónak:

— műlép (ITJ 69—99—31),

— tejipari termékek (ITJ 82),

— befőttek (ITJ 83—11)

— püré, jam (ITJ 83—12),

— ízek (ITJ 83—13),

— szárított, aszalt, porított, cukrozott gyümölcs (ITJ 83—14),

— folyékony gyümölcs (ITJ 83—15),

— gyümölcsszörp és sűrítmény (ITJ 83—16),

— szárított és porított főzelék és zöldség (ITJ 83—23),

— zöldség alapú ivólé (ITJ 83—26),

— paradicsom ivólé (ITJ 83—35),

— savanyúságok (ITJ 83—4),

— tartósított fél- és előtermékek (ITJ 83—7),

— szőlőmust, sűrített szőlőmust (ITJ 88—31—1, 2),

— félkész szőlőbor bortermelési célokra (ITJ 88—31—3),

— hordós szőlőbor (ITJ 88—31—41—1, 2, 3),

— gyümölcsmust, sűrített gyömölcsmust (ITJ 88—39—1, 2),

— félkész gyümölcsbor, bortermelési célokra (ITJ 88—39—3),

— egyéb gyömölcsbor (ITJ 88—39—49),

— mesterségesen szárított dohány (ITJ 89—11),

— magbél (ITJ 89—4),

— egyéb élelmiszeripari termékekből (ITJ 89—81-ből) a tisztított, koptatott és hámozott burgonya és a zöldségfélékből a sárga-, fehérrépa és a hagyma.

(3) A statisztikai besorolási számmal meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) és a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének (METJ) az 1991. augusztus hó 31. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változtatása az adókötelezettséget nem változtatja meg.

22. § (1)⁷¹ Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából, valamint az ingó dolog nem⁷² üzletszerű értékesítéséből származó bevételnek a (2) és (4) bekezdés szerint számított részét kell jövedelemnek tekinteni. Bevételnek — figyelemmel a 6. § (1) bekezdés h) pontjára, a (4) bekezdésben és az 1. számú melléklet A/I/5. pontjában foglaltakra is — a forgalmi értéket kell tekinteni.

(2) A bevételből le kell vonni az ingatlannak, a vagyoni értékű jognak és az ingó dolognak a megszerzése idején képviselt forgalmi értékét, a szerzéssel és az átruházással kapcsolatban felmerült költségeket, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat, amennyiben azokat költségként a magánszemély nem számolta el.

(3)⁷³

(4)⁷⁴ Az e törvény hatálybalépését követően a 6. § (1) bekezdésének h) pontjában említett módon szerzett lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti, használati vagy bérleti jogának a szerzés időpontját követő öt éven belül történő átruházásakor a 22. § (1) bekezdése szerinti forgalmi értéket növelni kell azzal az összeggel, amelyet a 6. § (1) bekezdés h) pontjának alkalmazása során nem kellett bevételként figyelembe venni.⁷⁵

(5) A földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzésénél az adómegállapítási és az adófizetési kötelezettség — figyelemmel a 24. § (3) bekezdésére is — csak a kapott csereingatlan átruházásakor keletkezik.

23. § (1) Az ingatlan, illetőleg a vagyoni értékű jog forgalmi értékének a vonatkozó szerződésben foglalt teljes összeget kell tekinteni, az öröklés, az ajándékozás útján történő szerzés esetén a szerzéskori forgalmi érték megállapítására az illetékekről szóló törvényben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. A lakásbérleti jog forgalmi értéke az adott lakásra irányadó lakáshasználatbavételi díj tízszerese, állami, önkormányzati visszavásárlás esetén pedig a kapott ellenérték.

(2)⁷⁶ Az ingó dolog szerzéskori forgalmi értéke a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, számla, nyugta, elismervény stb.) szerinti érték. Külföldről behozott ingó dolog esetén forgalmi értéknek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, illetve olyan ingó dolog esetében, amikor vámkiszabásra nem került sor, a számla szerinti, az 1. számú melléklet B/I. 4. pontjában említett módon forintra átszámított értéket kell szerzéskori forgalmi értékként figyelembe venni.

(3) Ha az ingó dolognak, az ingatlannak, illetve a vagyoni értékű jognak a szerzés idején képviselt forgalmi értéke nem állapítható meg, akkor az átruházáskori forgalmi érték 25 százalékát kell jövedelemnek tekinteni.

24. § (1) Az ingatlan, továbbá az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz — illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz — benyújtották. Az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog szerzési időpontjának az erről szóló szerződés szerinti időpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja.

(2)⁷⁷ Az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásának időpontja az a nap, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog, továbbá ingó dolog átruházásának időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt.

(3) A 22. § (2) bekezdésének alkalmazásában a földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni.

(4)⁷⁸ Ha az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog átruházásáról szóló szerződést az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem nyújtották be, a szerzést 1982. január 1. napja utáni szerzésnek kell tekinteni.

25. § (1) Az ingatlanok cseréjét, vagyoni értékű jogok cseréjét, illetőleg ingatlan vagyoni értékű joggal történő cseréjét úgy kell tekinteni, mintha a szerződő magánszemélyek adásvételi szerződést (szerződéseket) kötöttek volna. A bevétel megállapításához a szerződésben feltűntetett értéket [23. § (1) bekezdés] kell alapul venni, annak hiányában a forgalmi érték megállapítására az illetékekről szóló törvényben foglaltakat kell alkalmazni. A jövedelem kiszámítására egyébként a 22—24. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

(2) Az ingatlan, ingó dolog, valamint a vagyoni értékű jog gazdasági társaságba történő, tulajdonosváltozást eredményező bevitele (apport) esetében bevételnek a társaság által e címen jóváírt összeget (szerzett vagyoni részesedést) kell tekinteni. A jövedelem számítására egyébként a 22—24. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

26. §⁷⁹ A takarékbetétből, a takaréklevélből (a továbbiakban együtt: takarékbetét), a kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből, a szövetkezetnek nyújtott tagsági kölcsönből, a szövetkezeti üzletrészből, a szövetkezeti vagyonrészből, a szövetkezeti részjegyből, a szövetkezeti célrészjegyből, a szövetkezeti termelés fejlesztési hozzájárulásból, a vagyoni hozzájárulásból, a vagyonjegyből, a részvényből és a külön jogszabályban ilyenként meghatározott értékpapírból (a továbbiakban: értékpapírból) származó bevétel (például kamat, prémium, osztalék, járadék, árfolyamnyereség) egésze jövedelemnek tekintendő.

27. § A magánszemély bevételének egésze jövedelem,

28. § Ha a magánszemély a kifizetővel írásban közli, hogy a 27. § a) pontjában meghatározott jövedelmét az összes adóköteles jövedelmével össze kívánja vonni, akkor az ilyen kifizetésekre a 12—13. §-okban foglaltakat kell alkalmazni.

29. §⁸² (1) E törvényben külön nem szabályozott módon szerzett bevételnek az egésze jövedelem.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jövedelemnek minősül különösen:

(3)-(6)⁸⁴

29/A. §⁸⁵ (1) A 7. § (1) bekezdésének 4. pontjában nem említett természetbeni juttatás (3. § 27. pont) a magánszemély 29. § szerinti bevétele, amelynek egésze jövedelem.

(2) A természetbeni juttatás bevételének azt az értéket kell tekinteni, amelyet a magánszemély a termék, a szolgáltatás piaci értékéből a kifizetőnek nem térít meg. A piaci érték a beszerzési ár, ennek hiányában az azonos minőségű és rendeltetésű termék, az azonos mértékű, színvonalú szolgáltatás értékesítési ára a juttatás időpontjában, akkor is, ha annak igazolására bizonylat nem áll rendelkezésre.

(3) Természetbeni juttatásnak minősül többek között:

(4) Nem bevétel a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből a 10 000 forintot meg nem haladó összeg.

(5)⁸⁷ Nem bevétel a kifizető által állami és egyházi ünnephez, továbbá a családi eseményhez kapcsolódóan a magánszemélynek kifizetőnként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék értékéből alkalmanként az 500 Ft-ot meg nem haladó összeg, valamint annak a terméknek és szolgáltatásnak az értéke, amelyet a magánszemély a tevékenységének végzésével szoros összefüggésben üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával reprezentáció címén kap.

(6) Az (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó 44 százalék, amelyet a kifizető a juttatás időpontját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint fizet meg.

(7)⁸⁸ Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija e törvény által vélelmezett magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem.⁸⁹

(8) A (7) bekezdés alkalmazásában az adó fizetésére — a (9)—(15) bekezdésekben foglaltakat is figyelembe véve — a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizető, amennyiben pedig a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzemben tartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adó fizetésére kizárólag az utóbbi kifizető kötelezett. Ez utóbbi esetben a tulajdonos közli az üzemben tartóval az adott személygépkocsi (10) bekezdés szerinti beszerzési árát.

(9) A (7) bekezdés alkalmazásában

(10) A (7) bekezdésben említett jövedelem miatt az adó havonta fizetendő mértéke a következő:

-----------------------------------------------------

A személy- A személygépkocsi A személygépkocsi

gépkocsi beszerzésének beszerzésének évét

beszerzési ára évében és az követő 5. és

(forint) azt követő 1—4. további

évben (forint) években (forint)

-----------------------------------------------------

1— 500 000 3 000 1 500

500 001— 1 000 000 4 000 2 000

1 000 001— 2 000 000 6 000 3 000

2 000 001— 3 000 000 8 000 4 000

3 000 001— 4 000 000 10 000 5 000

4 000 001— 5 000 000 12 000 6 000

5 000 001— 6 000 000 14 000 7 000

6 000 001— 8 000 000 18 000 9 000

8 000 001—10 000 000 22 000 11 000

10 000 001—13 000 000 28 000 14 000

13 000 001—16 000 000 34 000 17 000

16 000 000 felett 40 000 20 000

Beszerzési ár — ide nem értve a térítés nélküli eszközátadással (ingyenesen) történő beszerzést — az a pénzösszeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldről történő beszerzés esetén beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg. Abban az esetben, ha a (8) bekezdés, illetőleg a (15) bekezdés alapján, a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevő az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt előzőek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Abban az esetben pedig, ha az adó fizetésére kötelezett személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte, akkor a megszerzéshez bármely módon kapcsolódó teljes lízingdíj és a maradványérték vételárának együttes összegét kell beszerzési árnak tekinteni. Térítés nélküli (ingyenes) szerzés esetén beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleménye szerinti — a beszerzés időpontját is figyelembe vevő — összeg tekintendő. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos általános forgalmi adó is.

A beszerzés éve a tulajdonjog megszerzésének éve, illetőleg, ha az üzemben tartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az erről szóló bejegyzés éve.

A lízingelt, illetőleg a lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerződés megkötésének évét, kölcsönbe, bérbeadás esetén a vonatkozó szerződés megkötésének évét kell a beszerzés évének tekinteni.

(11) A (10) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a tárgyhónapot követően — az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint — kell megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész hónapnak számít. Évközi tulajdonos- (üzemeltető-) változás esetén az új tulajdonost (üzemeltetőt) a változást követő hónaptól terheli az adókötelezettség.

(12) A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a (10) bekezdésben említett adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra történhet oly módon, hogy a magánszemély a vele megállapodást kötő kifizetőnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a kifizető a (11) bekezdés szerint továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az említett időpontig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek a (11) bekezdés rendelkezései szerint kell az adót megfizetnie.

(13) Nem kell a (10)—(12) bekezdések szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,

(14) A (13) bekezdés a)—d) pontjaiban foglaltak ellenére meg kell fizetni a (10)—(12) bekezdések szerinti adót azon személygépkocsi után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladatok ellátására használnak, hanem más kifizetőnek vagy a magánszemélynek nem jogszabályban előírt céllal magáncélú használatra (is) átadnak. A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos hivatali (üzleti) célú használatát igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetőnek meg kell őriznie.

(15) A (8) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából az adó megfizetésére kötelezett üzemben tartónak minősül az a kifizető, amely (aki) a személygépkocsit, üzletszerű kölcsönzést, bérbeadást, lízingbe adást folytató kifizetőtől (a továbbiakban: bérbeadó) olyan szerződés alapján üzemeltet, amely a forgalmi engedélybe történő bejegyzés mellőzésével jogosítja a személygépkocsi üzemben tartására. Ebben az esetben a bérbeadóra a (10) és (12) bekezdések rendelkezései — kivéve a (14) bekezdésben említett esetet — nem vonatkoznak. A bérbe vevőre a (9)—(14) bekezdések rendelkezéseit — ha az adókötelezettség fennáll — azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (10) bekezdésben meghatározott adótétel helyébe annak egyharmincad részét, a hónap helyébe pedig a bérbevételi napot kell behelyettesíteni. A bérbeadónak közölnie kell a bérbe vevővel a személygépkocsi beszerzési árát.

(16)⁹⁰ Természetbeni juttatásnak minősül — a személygépkocsi használatára tekintettel — a kifizető által számla alapján elszámolt összegnek az a része, amely meghaladja a 3. § 35. pontja a) alpontjában hivatkozott kormányrendeletben meghatározott fogyasztási norma, a gépjármű által futott kilométer és az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével számított költséget.

(17) A (16) bekezdésben említett összeg után az adó 44%, amelyet a minden hónap első és utolsó napján, illetőleg üzemanyagár változásakor rögzített kilométeróra-állás alapján a következő hónapban kell — az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint — a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésével egyidejűleg megfizetnie.

29/B. § (1)⁹¹ A kifizető által kamatmentesen vagy évi 20 százaléknál alacsonyabb kamat mellett nyújtott — a (3)—(4) bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely okból meg nem felelő — hitel (kölcsön, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel) kamatának a 20 százalékos mértékhez viszonyított — a teljes futamidőre számított — különbözete a magánszemélynek a 29. § szerinti jövedelme. A kamatkülönbözet kiszámítása során a szerződés szerinti törlesztési ütemet figyelembe véve, annak megfelelően csökkenő tőkére kalkulált kamatot kell alapul venni.

(2) Az (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó mértéke 44%, melyet a folyósítást követően a 29/A. § (6) bekezdésében előírtak szerint a kifizetőnek kell megfizetnie.

(3) Nem kell az (1)—(2) bekezdésben foglaltakat alkalmazni a munkáltató által adott

(4) Nem kell az (1)—(2) bekezdésben foglaltakat alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belső hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel, valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető áruvásárlási kölcsön esetén.

30. § (1) A kormányrendeleten vagy annál magasabb szintű jogszabályon (a továbbiakban a költségtérítés szempontjából: jogszabályon) alapuló, illetőleg egyéb költségtérítés, költségátalány (továbbiakban: költségtérítés) olyan bevétel, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek (12—13. §-ok) levonása után fennmaradó rész a jövedelem (kivéve, ha a magánszemély olyan bevételének megszerzésével kapcsolatban kapja a költségtérítést, amelynek a jövedelmét a bevétel e törvényben meghatározott hányadának alapulvételével határozza meg).

(2)⁹³ Az (1) bekezdésben említett költségtérítés esetén, ha az jogszabályon alapul, annak összegétől függetlenül:

(3) A nem jogszabályon alapuló (egyéb) költségtérítés esetén a (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(4) E törvény alkalmazásában költségtérítésnek az olyan bevétel tekinthető, amely kizárólag az adott bevételszerző tevékenység tényleges végzése során és annak érdekében felmerült költség fedezetére szolgál (pl. belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítésének — a továbbiakban belföldi napidíj — legfeljebb a jogszabályban rögzített minimális összege; a bevétel megszerzésével összefüggő utazási térítés; az országgyűlési képviselők költségtérítése). Nem költségtérítésnek, hanem a 29. § szerinti bevételnek minősül — akkor is, ha azt jogszabály határozza meg — a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését is célzó juttatás, így különösen az üdülési, a lakáshasználati, a ruházati hozzájárulás, valamint az étkezési hozzájárulás, ideértve a belföldi napidíj jogszabályban rögzített minimális összegén felül az élelmezési költségek térítését is, akár átalányban, akár számla alapján történik annak kifizetése.

31. § (1) A tanfolyami hozzájárulás, az oktatási költség megtérítése, a tudományos konferencia, kongresszus részvételi díjának megtérítése esetén a 30. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi költségtérítés esetén az évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg a 30. § (2) bekezdés a) pontja szerinti elismert költségnek minősül, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget a 30. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerint nem számol el.

(3)–(4)⁹⁴

32. § (1)⁹⁵ A magánszemélynek az adóévben megszerzett összes jövedelmét, az (5) bekezdésben említettek kivételével, össze kell vonnia (összjövedelem).

(2)⁹⁶ A 37. § (1) bekezdése szerinti adót az összjövedelemnek a (3)—(5) bekezdésben és a 33. §-ban foglaltak figyelembevételével kiszámított összege (adóalap) után kell megállapítani.

(3) Az összjövedelem megállapítása során:

(4)⁹⁸

(5)⁹⁹ Az (1) bekezdés alkalmazásában nem kell összevonni az adómentes, a bevételnek nem számító jogcímeken, valamint a takarékbetétből és az értékpapírból (26. §), a kis összegű és egyes más kifizetésekből (27. §) származó, a 29/A. §-ban és 29/B. §-ban említett jogcímek szerint megszerzett jövedelmet, továbbá a vállalkozásból kivont adózatlan vagyoni értéket [6. § (1) bekezdés c) 2—5. pont], az ingyenes értékpapírra vonatkozó rendelkezések szerint adóköteles vagyoni értéket [6. § (1) bekezdés e) pont], valamint a 15/A. §-ban említett, átalányadó alapjául szolgáló jövedelmet.

33. § (1) A jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott. A nem pénzbeli juttatást a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a magánszemély részére a nem munkaviszonyból származó kifizetést átutalással teljesíti és az adóelőleget levonja, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt a nyilatkozata [41. § (4) bekezdés] megtételéig, vagy az adóbevallása benyújtásáig ténylegesen megszerezte. A váltót a birtokbavétel napján szerzi meg a magánszemély.

(2) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó munkabért, munkadíjat, a munkáltató által kifizetett táppénzt, gyermekgondozási díjat, gyermekgondozási segélyt, terhességi-gyermekágyi segélyt január 15-ig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. E bekezdés vonatkozásában a postára adást vagy az átutalást kifizetésnek kell tekinteni.

(3)¹⁰⁰ A kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díja után — ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói befizetést is — a magánszemély adókötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amelyben a kifizető (munkáltató) a díjat befizette

(4) A 6. § (1) bekezdésének c) 2—5. pontjában és e) pontjában említett vagyoni érték után a magánszemélynek a nyilvántartási kötelezettsége a befektetéskor, illetőleg a megszerzéskor, egyebekben az adófizetési kötelezettsége — az (5)—(6) bekezdésben foglalt kivételekkel — akkor keletkezik, amikor a vagyoni értéket elidegeníti, vagy az adóhatóság felhívására 15 napon belül nem igazolja, hogy a vagyoni érték a birtokában van, illetve, hogy a joggal rendelkezik, valamint akkor, amikor a gazdasági társaság, az ügyvédi iroda, a szövetkezet (kibocsátó) jogutód nélkül megszűnik.

(5)¹⁰¹ A (4) bekezdés rendelkezését nem kell alkalmazni, ha a magánszemély ingyenes értékpapírja fejében a kibocsátó gazdálkodó szervezet jogutódjánál vagyoni részesedést (üzletrészt, részvényt stb.) kap mindaddig, amíg a magánszemély a jogutód szervezetből e vagyoni részesedést ki nem vonja, vagy a (4) bekezdésben felsorolt feltételek bármelyike be nem következik. A (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel kivételt képez továbbá az, amikor az ügyvédi kamara, illetőleg az ügyvédi iroda vagyonának az egyéni ügyvéd vagyonává történő átalakulása esetén az ügyvéd, valamint, amikor a szövetkezetből kilépő tagnak, vagy a jogutód nélkül megszűnő szövetkezet tagjának az ingyenes értékpapírja fejében természetben kiadott vagyoni értéket a tag változatlan formában egyéni vállalkozóként saját vállalkozásába befekteti, vagy az egyéni ügyvéd az egyéni ügyvéddé való átalakulással megszerzett vagyonát változatlan formában az ügyvédi irodájába fekteti be. Mindennek végrehajtása érdekében a magánszemély az ily módon vállalkozásban lévő vagyoni értékét elkülönítetten nyilvántartja.

(6) Az adózatlan vagyoni érték vállalkozásból történő kivonásakor [(4) bekezdés], ideértve az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése esetén az (5) bekezdésben említett vagyoni értéket is, az adót a 37. § (9) bekezdésében foglaltak szerint kell megfizetni.(7) Ha az egyéni vállalkozó a tevékenysége megszüntetésének évét követően jut egyéni vállalkozásból származó bevételhez, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban kell — a 2. számú melléklet B/4. pontjában foglaltak figyelembe vételével — mintegy vállalkozói bevételként ezt az összeget figyelembe vennie.

(8) Az ingatlan átruházása, továbbá az ingatlannyilvántartási bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog 22. § (1) bekezdése szerinti értékesítése után a jövedelem megszerzésének időpontja a 24. § (2) bekezdésében meghatározott nap. Az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog 22. § (1) bekezdése szerinti értékesítése esetén a jövedelem megszerzésének időpontja az erről szóló szerződés szerinti időpont, amennyiben ehhez hatósági jóváhagyás szükséges, ennek időpontja. Ingó értékesítése esetén a jövedelem megszerzésének az időpontja a tulajdonjog átszállásának napja.

(9) A 6. § (1) bekezdésének h) pontjában említett, bevételként figyelembe nem vett összeget annak a magánszemélynek (törvényes képviselőjének) kell nyilvántartania, akinek a lakása tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakása építésére vagy bővítésére ezt az összeget fordították. E nyilvántartott összeg után az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a 6. § (2) bekezdésében meghatározott időpontig [figyelemmel a 6. § (3) bekezdésére is] a magánszemély nem igazolja annak lakáscélú felhasználását, vagy pedig akkor, amikor a lakáscélú felhasználás megvalósulását követően ezt a lakást átruházza. A magánszemélynek ezt az összeget az adófizetési kötelezettség keletkezésének évében kell az összjövedelméhez hozzáadnia.

37. § (1)¹⁰³ Az adó mértéke, ha az adó alapja

0—110 000 Ft 0%-a

110 001—150 000 Ft
a 110 000 Ft-on felüli rész 20%-a

150 001—220 000 Ft
8000 Ft és a 150 000 Ft-on felüli rész 25%-a

220 001—380 000 Ft
25 500 Ft és a 220 000 Ft-on felüli rész 35%-a

380 001—550 000 Ft
81 500 Ft és a 380 000 Ft-on felüli rész 40%-a

550 001 Ft-tól
149 500 Ft és az 550 000 Ft-on felüli rész 44%-a

(2)¹⁰⁴ Ha a nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) hiányában a belföldi illetőségű magánszemély az e törvény szerint összevonandó jövedelme után külföldön adózott, akkor e jövedelmét is hozzá kell számítani az összjövedelméhez, de az összjövedelem utáni (1) bekezdés szerinti adóból le kell vonni a külföldön már igazoltan megfizetett adót. A levonás után fennmaradó adó összege azonban nem lehet kevesebb, mint a külföldön adózott jövedelem nélkül számított összjövedelme utáni adó összege.

(3)¹⁰⁵ A földjáradékból, a külterületi termőföld bérleti díjából — amennyiben az adóalany írásban nyilatkozik, hogy ezen jövedelme a 27. § a) pontjában meghatározott mértéket nem haladja meg — a társasház közös tulajdonának hasznosításából, a totó-lottó szelvény árusításból — ide nem értve az egyéni vállalkozás keretében végzett értékesítést —, az adóköteles nyereményből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.

(4) A kisösszegű kifizetésekből származó jövedelem után az adó mértéke 40 százalék.

(5)¹⁰⁶

(6)¹⁰⁷ Ha nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) lehetővé teszi a külföldön szerzett és adóztatott jövedelem figyelembevételét a belföldi összevonás alá eső jövedelem adóztatásánál, akkor a fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely a külföldi jövedelmek összegével azonos összjövedelmű magánszemélyt — a 38. § (5) bekezdésére is figyelemmel — adóként terhelné.

(7) Ha nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) alapján a nem belföldi illetőségű magánszemély belföldről származó és az egyezmény szerint osztaléknak minősülő jövedelmét belföldön is adóztatni lehet, akkor az adó mértékének a figyelembevételére a (3), illetőleg az (5) bekezdést kell — az ott meghatározottak szerint — alapul venni.

(8)¹⁰⁸ A takarékbetétből (ideértve a devizabetétet is) és az értékpapírból származó adóköteles kamatjövedelem — ideértve a nyilvánosan forgalomba hozott, illetőleg tőzsdei ügylet során értékesített hitelviszonyt megtestesítő értékpapír árfolyamnyereségét és a nyilvánosan forgalomba hozott, illetőleg tőzsdei ügylet során értékesített befektetési jegy hozamát is —, valamint a magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék.

(9) Az értékpapírból, a kft.-üzletrészből származó, a 29. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott jövedelem, továbbá a 33. § (6) bekezdése szerint adóköteles vagyoni érték után — a (8) bekezdésben említettek kivételével — az adó mértéke 10 százalék. Nem kell e bekezdés alkalmazásában az adót levonnia az osztalékot kifizetőnek, ha az évi 1000 forintot meg nem haladó osztalékot a 38. § (1) bekezdésében meghatározott nyugdíjban részesülő magánszemély részére fizeti, feltéve, hogy a magánszemély nyilatkozatot ad a kifizetőnek arról, hogy az említett osztalékjövedelmen kívül más, az e bekezdés szerinti adómérték alá tartozó jövedelme az adóévben nem keletkezik. Amennyiben a magánszemélynek nyilatkozata ellenére az adott évben 1000 forintot meghaladó összegű e bekezdés szerinti adómérték alá tartozó jövedelme keletkezik, akkor az e bekezdés szerinti adót (ha adólevonás is történt, akkor a le nem vont adóra vonatkozó különbözetet) a bevallásával egyidejűleg a 38/A. § (2) bekezdés szerinti adókedvezmény figyelembevételével meg kell fizetnie.

38. § (1)¹⁰⁹ Nem kell az adót megfizetni a nyugdíj — ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az 1991. évi XII. törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is, valamint a 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendelet 1. § (2)—(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a gyermekgondozási segély, továbbá a szakmunkástanuló, a közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójának ösztöndíja, pénzbeli szociális támogatása, jövedelemkiegészítő pótléka és jutalma, valamint a nyugdíjas bányász részére jogszabály alapján folyósított pénzben megváltott szénjárandóság (a továbbiakban együtt: nyugdíj), a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka után.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható azokra a magánszemélyekre, akiknek a nyugdíja adómentes.

(3)¹¹⁰

(4) A fizetendő adót úgy kell megállapítani, hogy az adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adóból le kell vonni azt az összeget, amely az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmek összegével azonos összjövedelmű személyt adóként terhelné.

(5)¹¹¹ Ha a magánszemély a 37. § (6) bekezdésében említett jövedelemmel is rendelkezik, akkor azzal az összeggel a (4) bekezdés alkalmazásánál az (1) bekezdésben meghatározott jövedelem összegét növelnie kell.

38/A. §¹¹² (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonhatók a következő tételek:

(2) A 37. § (9) bekezdése szerint megállapított adóból levonható ezen adó összege, de legfeljebb 10 ezer forint.

(3) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adót növelik a következő tételek:

(4) Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott levonás az adóévben befizetett díjnak — legfeljebb azonban az 1994. évben fizetett díj kétszeresének — 20 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint lehet a (7) bekezdés 1. pontjában említett azon életbiztosítás esetében, amelynek időtartamából 1995. január 1-jén kevesebb, mint 6 év van hátra.

(5) Az (1) bekezdés e) pontja szerint kell eljárni akkor is, ha a magánszemély ott említett jövedelme munkaviszonyon kívüli szerződés alapján a munkáltatójától származik; munkaviszonyon kívüli szerződésből származik az a jövedelem, amelyet magánszemély a munkáltatójától munkaköri kötelezettségének körébe nem tartozó feladat ellátásáért vagy szolgálati találmány feltalálóját megillető díjként kap; e pont szerint kell eljárni a társas vállalkozás tagja esetében is, ha a jövedelem nem a személyes közreműködési kötelezettsége körébe tartozó feladat ellátásából, hanem külön szerződés alapján attól a társas vállalkozástól származik, amelynek tagja, feltéve, hogy a társas vállalkozás, a tagnak a bevétel elérése érdekében felmerült költségeit nem számolja el.

(6) Az (1) bekezdés g) pontjában említett levonási lehetőség a befizetés évében a hallgató vagy annak szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülőt is) vagy nagyszülője vagy házastársa vagy testvére közül azt illeti meg, aki a tandíjat befizette; a felsőoktatási intézmény az igazolást — a másolat megőrzésével — a befizetés évét követő év január 31-ig adja ki a hallgatónak az átvétel igazolása ellenében.

(7) Az (1) bekezdés l) pontjában említett

(8) Az (1) bekezdés m) pontjában említett

(9) A (8) bekezdés 1. pontjában említett

(10) A (9) bekezdés 2—5. pontjának rendelkezései szempontjából:

39. § (1) A 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonható a magánszemély által a lakótelek és lakás vásárlása, építése, bővítése céljából az adott évben a pénzintézetnél a megtakarító nevére elhelyezett elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 60 ezer forint összegű megtakarítás 20 százaléka;

(2)¹¹⁵ Az (1) bekezdésben meghatározott megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga, házastársa, volt házastársa vagy egyeneságbeli rokona — ideértve az örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőt is — részére lakás vásárlására, építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, a befizetett összegre igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegben kell a korábban igénybe vevő magánszemélynek visszafizetnie. A késedelmi pótlékot azt az évet követő március 20-tól kell számítani, amely évre vonatkozó adóbevallásában (nyilatkozatában) a magánszemély a kedvezményt érvényesítette. Az elhelyezést követő egy éven belüli felvétel esetén — a felvett összegre — a felhasználástól függetlenül ugyanígy kell eljárni, feltéve, hogy az elhelyező magánszemély erre a megtakarítására adókedvezményt vett igénybe. Abban az esetben, ha a lakáscélú felhasználást a magánszemély az előzőek szerint nem igazolja, a megtakarítás kamatának adóját — ha a pénzintézet nem vonta le — a betétet felvevő magánszemélynek kell megfizetnie. Nem kell az elhelyezést követő egy éven belüli felvétel esetén az igénybe vett adókedvezményt visszafizetni azon összeg után, amelyet a magánszemély az (1) bekezdés szerint a felvételt megelőzően legalább három évvel korábban megkötött szerződésében rendszeres megtakarításként vállalt és teljesített.

(3)¹¹⁶ Az (1) bekezdés alkalmazása során a magánszemélynek lakásépítés, lakásbővítés esetén az építési engedélyt és az összeg felhasználását igazoló számlát, lakás és lakótelek vásárlása esetén a szerződést és annak a földhivatalhoz való benyújtásáról szóló igazolást, valamint — ha a megtakarítást hozzátartozó részére használták fel — a rokonsági fokot igazoló iratot a megtakarítás felvételét követő 90 napon belül kell az adóhatóságnak bejelentenie. A magánszemélynek ugyanezen időn belül kell a pénzintézet igazolását bemutatnia, hogy a felvett összeget nála egy évnél régebben helyezte el.

(4) A földadó fizetésére kötelezett magánszemély az adóévben esedékes és abban az évben befizetett földadó összegét levonhatja a 18. §-ban meghatározott mezőgazdasági tevékenységének jövedelme után megállapított adójából. Amennyiben a fizetendő adót olyan adóalap után kell megállapítani, amely a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmen kívül más jövedelmet is tartalmaz, akkor az adó olyan hányadából vonható le a földadó, amilyen hányadot az adóalapon belül a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem képvisel.

(5)–(7)¹¹⁷

(8)–(9)¹¹⁸

(10) Az egyéni vállalkozó (19. §) és a mezőgazdasági kistermelő (20—21. §) a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adójából levonhatja a kizárólag az említett tevékenységének végzése érdekében a pénzintézettel 1993. december 31-e után kötött üzleti célú hitelszerződés alapján az adóévben megfizetett kamat 25 százalékának megfelelő összeget.

(11)¹¹⁹

40. §¹²⁰ (1) A 38. §, a 38/A. § (1) bekezdése, valamint a 39. § szerinti levonások együttes összege legfeljebb az összjövedelem után megállapított adó [37. § (1) bekezdés] mértékéig terjedhet.

(2) A 38/A. § (1) bekezdésének i)—m) pontjában említett levonások együttes összege legfeljebb az összjövedelem után a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adó 50 százalékának, valamint a 37. § (9) bekezdése szerint a 38/A. § (2) bekezdésének figyelembevételével megállapított adónak az együttes összegéig terjedhet.

41. § (1)¹²¹ A magánszemély — ha törvény másként nem rendelkezik — az összjövedelmét, az adóelőlegét és az adóját megállapítja, bevallja, az adóelőleget, illetve az adót befizeti, továbbá a 38/A. § (1) bekezdésének m) pontja szerint az adóévben igénybe vett befektetési adóhitelt, a korábban igénybe vett befektetési adóhitel visszafizetését, a fennálló befektetési adóhitele alapjának állományát az adóbevallásában feltünteti (önadózás).

(2) Nem kell bevallani az adómentes, továbbá — a 28. §-ban szabályozott eset kivételével — a kisösszegű és egyes más kifizetésekből (27. §), valamint a takarékbetétből, a kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből származó jövedelmet. Nem kell adóbevallást adni abban az esetben sem, ha a magánszemélynek kizárólag a 37. § (9) bekezdésében meghatározott adómérték alá eső jövedelme miatt keletkezik adóbevallási kötelezettsége, ha a 38/A. § (2) bekezdése szerinti adókedvezmény igénybevételéről lemond.

(3)¹²² Az önálló tevékenységet folytató magánszemély (12. §) akkor is adóbevallás adására kötelezett, ha e tevékenységéből nem származott adóköteles jövedelme.

(4)¹²³ Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkaviszonyból, gazdasági társaságban, polgári jogi társaságban fennálló tagsági viszonyból származó — adómentességet nem élvező — jövedelme van, és erről a munkáltató, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a polgári jogi társaság (a továbbiakban az adóbevallás szempontjából együtt: munkáltató) részére nyilatkozatot ad, akkor az adóalapot és az adót — a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában, továbbá a 38., 38/A., és a 39. §-ban foglaltakat is figyelembe véve — a munkáltató állapítja meg, vonja le, és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül. Ha a magánszemély a megállapított adót vitatja, a munkáltató adóhatóságához fordulhat.

(6)¹²⁴ Az a magánszemély, aki a 38/A. § (1) bekezdésének m) pontjában említett befektetési adóhitelt bármikor igénybe vette, mindaddig adóbevallás adására kötelezett, ameddig azt vissza nem fizeti, akkor is, ha egyébként nem kellene adóbevallást adnia. A magánszemély elhalálozása esetén az adóhatóság a fennálló befektetési adóhitelt törli.

42. § (1) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól, de több jogviszonyból származó összevonás alá eső adóköteles és adóbevallás alá eső jövedelme van, a munkáltatónak ez esetben is a 41. § (4) bekezdése szerint kell eljárnia, feltéve, hogy a magánszemély — a 30. §-a (2) bekezdésének a) pontjában említett esetet kivéve — költségeket nem kíván elszámolni. A 41. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a magánszemélynek az adóévben egyéni vállalkozásból (15—19. §), mezőgazdasági kistermelésből (20—21. §), továbbá ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából (22—25. §) származó jövedelme is keletkezett.

(2) A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha a magánszemélynek az év során kizárólag egymást követően több munkáltatótól származott jövedelme. A Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatot (továbbiakban: TÁKISZ) e § alkalmazásában munkáltatónak kell tekinteni.

(3)¹²⁵ A 41. § (4) bekezdését kell alkalmazni akkor is, ha a magánszemélynek a nyugdíja, az adóköteles társadalombiztosítási ellátása, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők részére fizetett illetménye, továbbá a 29. § (2) bekezdésének a) pontjában említett munkanélküli járadék, képzési támogatás és átmeneti munkanélküli segély mellett kizárólag egy munkáltatótól származó jövedelme van.

(4)¹²⁶ Nem teheti meg a 41. § (4) bekezdésében említett nyilatkozatot az a magánszemély, aki a 32. § (3) bekezdésében említett jövedelemmel rendelkezik, a 33. § (4)—(9) bekezdése szerint van adófizetési kötelezettsége, továbbá, aki a 38/A. § (1) bekezdés m) pontja szerinti adókedvezményt vesz igénybe, valamint, akinek a 38/A. § (3) bekezdése alapján keletkezik adófizetési kötelezettsége. A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha — a vonatkozó egyéb feltételek fennállása esetén — a magánszemélynek az adóévben kizárólag a munkáltatójától van értékpapírból [6. § (1) bekezdése e) pont és 26. §] származó adóköteles jövedelme.

(5) A 41. § (4) bekezdésének alkalmazásával lehet eljárni akkor is, ha a TÁKISZ bérszámfejtési körébe tartozó kifizető munkavállalója ugyanazon TÁKISZ számfejtési körébe tartozó más kifizetőtől munkaviszonyból származó jövedelmet, vagy önálló tevékenységből származó bevételt szerez, feltéve, hogy ez utóbbi jövedelemtartalmát kizárólag a 12. § (4) bekezdése szerint kívánja megállapítani.

43. § (1)¹²⁷

(2)¹²⁸ Az értékpapírból (26. §), a kft.-üzletrészből, valamint a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték elidegenítéséből — ideértve a 33. §-ban foglalt egyéb feltételek bekövetkezését is — származó jövedelem után az adót a kifizető a kifizetés (elidegenítés), illetőleg a jóváírás napján állapítja meg, és vonja le. Ha az adó levonása nem lehetséges, valamint a 6. § (1) bekezdésének c) pontjában említett esetekben az adót a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg az adóbevallásában és fizeti be.

(3) Abban az esetben, ha a magánszemély által ellenérték fejében szerzett értékpapír, illetőleg üzletrész névértéke felemelésre kerül, a 11. § alapján ily módon keletkező adófizetési kötelezettséget úgy kell teljesíteni, hogy a kifizető a megemelést közvetlenül követően a 37. § (9) bekezdése szerint adóköteles jövedelem kifizetése alkalmával vonja le az emelés utáni adót. Ha ez nem lehetséges (mert pl. az adott évben nem történik ilyen kifizetés), akkor a magánszemély az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg, a 42. § (4) bekezdésében említett esetben a nyilatkozata alapján történő elszámolás keretében fizeti meg ezt az adót. Az előzőeket nem kell alkalmazni akkor, ha törvényben szabályozott adómentes eljárás keretében történik a névérték felemelése [pl. a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 338. §-ának (2) bekezdése szerinti adó- és illetékmentes átalakulás esetén].

44. § (1) Az adóköteles nyeremény kifizetője a 37. § (3) bekezdésében meghatározott adót a magánszemélyek részére kiosztásra kerülő teljes nyereményösszegből egy tételben vonja le és fizeti be.

(2) A kifizető a kisösszegű kifizetésből és a földjáradékból — ha a magánszemély ezt az összjövedelmével nem kívánja összevonni — a társasház (társasüdülő) közös tulajdonában lévő közös helyiség hasznosításából, valamint a totó-lottó árusításából származó jövedelem adóját a kifizetéskor állapítja meg, vonja le és fizeti be.

45. § (1) A jövedelem után az e törvényben meghatározott módon és mértékben adóelőleget kell fizetni.

(2)¹²⁹ A kifizető az általa kifizetett összegből, ha az nem tartozik a 43. vagy a 44. § hatálya alá, adóelőleget köteles levonni. Nem kell adóelőleget levonni az adómentes jövedelemből (7. §), az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni jog átruházásából (22—25. §) származó jövedelmekből. A 3. § 27. a), b) pontjában meghatározott esetekben, továbbá az értékpapír formájában juttatott, jogcíme alapján egyébként a 32. § (1) bekezdése szerint összevonandó jövedelmet, valamint a kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díjának formájában juttatott jövedelmet, továbbá a 6. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint bevételnek számító összeget a kifizető a magánszemély részére a következő alkalommal kifizetett összeg adóelőlegének megállapításánál figyelembe veszi.

(3)¹³⁰

46. § (1)¹³¹ Adóelőlegként a munkáltatónak (3. § 5. pont) az általa kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egytizenketted részét kell a 38/A. § (1) bekezdésének a)- d) pontja szerinti havi adókedvezmények beszámításával levonnia . Abban az esetben ,ha a munkáltató e § rendelkezései valamelyikét alkalmazza az adóelőleg levonása során , akkor az előzőekben említett adókedvezményeket figyelembe veheti , ha ezáltal az év végén ezen jövedelmek után elszámolandó adókülönbözet mérsékelhető . Egy adott hónapra igénybevehető adókedvezmény azonban csak egy ízben érvényesíthető. A 38/A. § (1) bekezdésének b) pontjában említett adójóváirás egytizenketted része az adóelőleg megállapítása során azonban csak akkor vehető figyelembe, ha a munkáltató nyilvántartásai alapján megállapítható, hogy a magánszemélynek a munkaviszonyból tőle származó és a 42. § (1) bekezdés első mondatában említett munkaviszonyon kívüli egyéb jogviszonyból származó várható éves jövedelme az 500 ezer forintot nem haladja meg , és ha ez a magánszemély irásban nyilatkozik a munkáltatójának ,hogy az adóévben várható összjövedelme [32.§ (1) bekezdés ]— ideszámítva a 38.§ (1) bekezdésében említett jövedelmet is — valamint a 37.§ (9) bekezdése szerinti adómérték alá eső jövedelme az adóévben együttesen az 500 ezer forintot nem haladja meg , és ,hogy bejelenti , ha az említett értékhatárt mégis túllépi . Ez utóbbi esetben a bejelentés , illetőleg az említett összeghatár túllépésének a munkáltató által történő észlelése időpontját követő edóelőleg levonásakor az e jogcímen érvényesített adókedvezménnyel az egyébként esedékes adóelőleg összegét a munkáltatónak meg kell növelnie .

(2) A munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem esetén a munkáltatónak az adóelőleget úgy kell levonnia, hogy az ilyen jövedelem felvételét megelőző, az (1) bekezdés szerint számított, egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez kell a nem rendszeres jövedelmet hozzáadnia, majd az így kapott összeg után az adót az általános szabályok [37. § (1) bekezdés] szerint kell kiszámítania. A kiszámított adót azonban csökkenteni kell azzal az összeggel, amely a figyelembe vett havi jövedelem tizenkétszeresével rendelkező magánszemélyt egyébként adóként terhelné.

(3)¹³² Ha a magánszemélynek a nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik (1) bekezdés szerinti jövedelme, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese után ki kell számítania a 37. § (1) bekezdése szerinti adót, majd ebből le kell vonnia a nyugdíjra jutó adót. Az így kapott összeget tizenkettővel kell elosztania.

(4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a havi nyugdíj és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegét meg kell szoroznia tizenkettővel, majd ehhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet. Az így kapott összeg után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót csökkentenie kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszeresére eső adóval. .

(5) Ha a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges jövedelem megállapítása után kell az adóelőleget kiszámítani és levonni. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az ezen kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hóvégi elszámolásig visszatarthatja.

(6) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre történő megszerzése esetén az adóelőleget úgy kell kiszámitani és levonni, mintha a jövedelmet a magánszemély havonként szerezte volna meg. Így kell eljárni akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést.

(7) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek tekintendő a jutalom, a prémium — kivéve, ha azt havonta számolják el — a sorkatona egyszeri bevonulási segélye, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás, a bányász hűségjutalma, a melegüzemi pótlék, a törzsgárda jutalom, a szabadságmegváltás, az üdülési hozzájárulás, a dolgozónak fizetett vagy helyette átvállalt albérleti (szállás) díj, a jövedelemérdekeltségi rendszerben dolgozó részére az eredménykövetelmény túlteljesítéséért járó többletjövedelem, a magánszemély javára kötött biztosítás munkáltató által viselt adóköteles díja, valamint a munkavállalói nyugdíjalapba a munkáltató által történő díj befizetése. A munkáltató egyéb kifizetéseket is nem rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén rendezendő adókülönbözet összege nem növekszik.

(8) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelőleget az eredeti munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az adóelőleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendő az eredeti munkáltató által már levont adóelőleggel.

47. § (1)¹³³ Az egyéni vállalkozó (19. §) a tevékenységének az ellenértékéből az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót nem tartalmazó bevétel (árbevétel) 3 százalékát, a mezőgazdasági termelő tevékenység (18. §) ellenértékeként kifizetett összegből az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót nem tartalmazó bevételnek (árbevételnek) állat, illetve állati termék értékesítése esetén 0,5 százalékát, növény, illetve növényi termék értékesítése esetén 2,5 százalékát fizeti meg adóelőlegként, feltéve, ha nem választotta a 49. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerinti adóelőlegfizetést. Az adóelőlegfizetés módja az adóéven belül nem módosítható.

(2) Nem kell megfizetni az (1) bekezdésben említett adóelőlegnek azt a részét, amely az év elejétől halmozottan számítva az 1000 forintot nem haladja meg, illetőleg — az adóelőleg összegétől függetlenül — nem kell adóelőleget fizetnie annak az egyéni vállalkozónak, aki az előző adóévben veszteséges volt, vagy, ha a vállalkozói tevékenységét az adóévben kezdte meg.

(3)¹³⁴

48. §¹³⁵ (1) A kifizetőnek — ha e törvény eltérően nem rendelkezik — a kifizetendő jövedelmekből a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeg hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonnia. A 38. § (1) bekezdésében említett esetben a kifizetendő jövedelemből a nyugdíj hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése, valamint a 38. § (4) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. Ha a kifizető a magánszemélynek az év folyamán több alkalommal fizet jövedelmet, összegeznie kell az év során ugyanannak a magánszemélynek kifizetett jövedelmeket és az így nyert összeget kell a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeghez, illetőleg a nyugdíjhoz hozzáadnia. Az így kiszámított adó és a már korábban levont adóelőlegek különbözetét kell adóelőlegként levonni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg-számítás során a költségtérítés címén kifizetett összegből a 30. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti mértékig igazoltan elismert összeget, továbbá egyébként a magánszemély nyilatkozata alapján költségként elszámolni kívánt összeget nem kell figyelembe venni. Az önálló tevékenységből származó bevétellel szemben a 12. § (1) bekezdése szerinti költségelszámolás esetén ez a nyilatkozat legfeljebb a bevétel 50 százalékáig terjedő költséget jelölhet meg.

(3) A társas vállalkozásból származó jövedelem esetén az adóelőleget az év elejétől összesített jövedelem alapján kell kiszámítani, csökkentve az innen származó jövedelem után korábban már befizetett adóelőlegekkel. Annál a magánszemélynél, akinek a nyugdíja [38. § (1) bekezdése] mellett vállalkozásból származó jövedelme is van, az adóelőleg kiszámításánál az évi nyugdíját — a 38. § (4) bekezdésére tekintettel — figyelembe kell venni. A társas vállalkozásból származó jövedelemből — a taggal kötött megállapodás alapján — az adóelőleg a 46. §, illetőleg az 52. § alkalmazásával is levonható.

(4)¹³⁶ A jogszabályban meghatározott munkanélküli-járadék, képzési támogatás, átmeneti munkanélküli-segély, ápolási díj és gyermeknevelési támogatás folyósítása esetén a kifizető a 46. § (1) bekezdésében említett adókedvezményeket az adóelőleg megállapítása során figyelembe veszi.

49. § (1)¹³⁷ Az egyéni vállalkozónak (19. §) az e tevékenységéből származó jövedelméből, valamint egyébként az önálló tevékenységből szerzett adóköteles jövedelemből — ha az nem kifizetőtől származik, vagy ha a kifizető adóelőleget nem vont le — negyedévenként az év elejétől számított jövedelem 20 százaléka és az év során már befizetett (illetve levont) adóelőleg különbözetének megfelelő összeget kell adóelőlegként megfizetni. E § alkalmazásában jövedelem a bevételből (árbevételből) az értékcsökkenési leírás nélküli költségeknek (ráfordításoknak), valamint az adóévre áthozott veszteségnek, továbbá az e törvényben meghatározott adóévi értékcsökkenési leírásnak az időarányos része levonásával kiszámított összeg, vagy a 12. § (4)—(6) bekezdése szerinti összeg, ha a magánszemély az utóbbit választja.

(2)¹³⁸ A kifizetőnek 30 százalék adóelőleget kell levonnia a külföldi pénznemben történő adóköteles kifizetésből, továbbá az önálló tevékenység (12. §) keretében végzett

(3) A kifizetőnek 20 százalék adóelőleget kell levonnia a magánszemélynek a 32. § (3) bekezdés b) pontja szerinti végkielégítésként kifizetett összegből. A magánszemélynek az így levont adóelőleget adóbevallása elkészítésekor a 32. § (3) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt jövedelemrészek arányában kell figyelembe vennie.

(4) A (2) bekezdés szerint kell eljárni a belföldi állandó lakóhellyel nem rendelkező magánszemély — kivéve az egyéni vállalkozót — részére kifizetett, önálló tevékenységből származó, egyébként összevonandó jövedelem esetén is.

(5) Ha a magánszemély jövedelméből a külföldi székhelyű kifizető, vagy a Magyarországon működő diplomáciai képviselet nem vonta le az adóelőleget, azt a magánszemélynek az (1) bekezdés alkalmazásával kell megfizetnie.

(6)¹³⁹ Nem kell az (1) bekezdés szerinti adóelőleget megfizetni, ha annak összege nem haladja meg az 1000 forintot, illetőleg — az adóelőleg összegétől függetlenül — akkor, ha az egyéni vállalkozó az előző adóévben veszteséges volt, vagy a vállalkozói tevékenységét az adóévben kezdte meg.

50. § (1) Ha a munkáltató fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást, vagy a nyugdíjfolyósító igazgatóság fizet ki baleseti járadékot, akkor azt a munkáltatónak a havi rendszeres jövedelemmel össze kell adnia és ennek alapján kell az adóelőleget levonnia. Több havi táppénz, gyermekgondozási díj, valamint terhességi-gyermekágyi segély egyszerre történő kifizetése esetén az adóelőleget a 46. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell kiszámítani és levonni.

(2) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles társadalombiztosítási ellátást — ide nem értve a nyugdíjat —, illetve a fegyveres erőknél és testületeknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő részére fizetnek ki illetményt — ha jogszabály másként nem rendelkezik — az adóelőleget a következő módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után a 37. § (1) bekezdése alkalmazásával kell megállapítani a fizetendő adót, és annak annyiszor 365-öd részét kell adóelőlegként befizetni, ahány napra a juttatás vonatkozott.

(3) A szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemélynek az e tevékenységből származó jövedelme után az adóelőleget az év elejétől (illetve, ha a büntetés végrehajtása év közben kezdődött, ettől a naptól) összesítve kell kiszámítani és levonni. A javító-nevelő munka vagy szigorított javító-nevelő¹⁴⁰ munka büntetését töltő magánszemélynek az ennek keretében szerzett jövedelme után az adóelőleget a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell kiszámítani.

(4) Oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magánszemély, önálló tevékenységéből — kivéve az egyéni vállalkozást — kifizetőtől származó, illetve a szünidei vagy az oktatási intézmények által szervezett évközi szakmai gyakorlat során végzett munkából származó jövedelméből adóelőleget nem kell levonni mindaddig, amíg az adott kifizetőtől származó évi jövedelme — figyelemmel a 38. § (1) bekezdésének a) pontjára is — a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget nem haladja meg.

51. § (1) Ha a magánszemélyt az adóévben idénymunkarendben alkalmazzák, vagy hat hónapnál rövidebb ideig foglalkoztatják munkaviszonyban, az adóelőleg — választása szerint — a 46. § alkalmazásával, vagy az e forrásból származó jövedelmei után összesítve (göngyölítve) is levonható.

(2) Nem kell adóelőleget levonni a 48. § (1), valamint a 49. § (2) és (3) bekezdésének alkalmazása esetén, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy összes összevonás alá eső jövedelme — az esedékes kifizetéssel együtt — a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget még nem haladja meg.

(3)¹⁴¹

(4) A nyugdíjba vonuló, a sorkatonai szolgálatra bevonuló, a polgári szolgálat teljesítését megkezdő magánszemélytől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le. Az évközben nyugdíjba vonuló magánszemély esetében a módosításnál az év hátralévő időszakában esedékes nyugdíjat is figyelembe kell venni.

(5) A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözetet az év végi adóelszámoláskor (adóbevallás benyújtásakor) kell rendezni.

52. § (1) A munkáltató, az adóhatóság által előzetesen engedélyezett számítási rendszer alapján, jogosult a vele munkaviszonyban (tagsági viszonyban) álló magánszemély összes tőle származó, adóelőleg-levonás alá eső jövedelméből az adóelőleget a 46—51. §-okban meghatározott szabályoktól eltérő módszerrel levonni, ha az év végén — ezen jövedelmek után — elszámolandó adókülönbözet az alkalmazott módszer által mérsékelhető. Ennek során az 50. § (2) bekezdésében meghatározott kifizetések is figyelembe vehetők. E rendelkezés hatálya kiterjed a TÁKISZ-ra is.

(2) Az a magánszemély, akinek a kifizető az adóelőleget a 48. § (1) bekezdésében foglaltak szerint állapítja meg, a kifizetőtől írásban kérheti, hogy az általános szabályok szerint megállapított adóelőlegnél magasabb összeget vonjon le.

53. § (1) A magánszemély a fizetendő adó és a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege közötti különbséget az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott időpontig köteles az adóhatóságnak megfizetni. Ha a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege az adó összegét meghaladja, azt az adóhatóság köteles visszatéríteni, kivéve, ha a magánszemélynek adótartozása van, vagy az adóbevallásában úgy rendelkezik, hogy az összeg az adófolyószámláján maradjon. A 100 forintot el nem érő különbséget — a 41. § (4) bekezdésében említett eset kivételével — nem kell megfizetni és azt az adóhatóság nem téríti vissza.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott különbség megfizetésére az adóhatóság — az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint — legfeljebb 12 havi részletfizetést engedélyezhet.

54. § (1) Ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.

(2) Ha a magánszemély adólevonás útján adózik (43. és 44. §), a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett a felelős, az adóhatóság — kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet — a magánszemélytől azt nem követelheti.

(3) Amennyiben az adóhatóság a munkáltató adómegállapításával [41. § (4) bekezdés] szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.

55. § (1) Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani. Amennyiben az így kiszámított összjövedelemre jutó adó összege meghaladja a bevallott, illetőleg befizetett adó összegét (adóhiány), ezt az adóhatóság határozatban állapítja meg.

(2) Ha az adóhatóság 1988—1989. évekre állapít meg be nem vallott jövedelmet, illetőleg adóhiányt, az adóhiány megállapítása során az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni, kivéve, ha az adóhiány számítása az 1987. évi VI. tv. 25. §-ában foglaltak szerint az adózóra kedvezőbb.

56. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza:

56/A. §¹⁴⁴ (1)¹⁴⁵

(2) Felhatalmazást kap az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, hogy a 4. § (6) bekezdésének végrehajtására az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, az USA dollárban megadott deviza árfolyamokat időszakonként közzétegye.

57. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy

(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és igazolásának rendjét.

58. §¹⁴⁶ Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy elemi csapás esetén, az újjáépítés elősegítésére, a kárt szenvedett magánszemélyt az e törvény szerinti adó megfizetése alól több éven át is mentesítse. Felhatalmazást kap az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, hogy az 1. számú melléklet B/III. részének végrehajtására a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben foglaltak szerinti üzemanyag-költségelszámolással kapcsolatos üzemanyag árakat időszakonként — az árváltozásokra figyelemmel — közzétegye.

59. § A Kormány — az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel — az adó következő évi mértékeire az állami költségvetésről szóló törvényjavaslattal együtt tesz javaslatot.

60. § (1) Ez a törvény 1992. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit — a (2) és (3) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel — a 1992. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(2) Az e törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti rendelkezéseket a 3. számú melléklet tartalmazza.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény és az azt módosító 1990. évi XX. törvény, az 1990. évi LVIII. törvény és az 1990. évi CII. törvény.