2/1993. (I. 13.) Korm. rendelet
a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmiadó-visszatérítésről
A Kormány az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 71. §-a (1) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. §
(1) Az a Tv. 4. §-ában meghatározott adóalany, aki (amely) a tárgyévben, illetve a 4. § (3) bekezdésében meghatározott időszakban
a) nem rendelkezik belföldön gazdasági székhellyel, illetve állandó telephellyel, ezek hiányában pedig állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, továbbá
b) nem teljesít belföldön termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, kivéve a Tv. 15. §-ának (2)—(5) bekezdéseiben felsorolt szolgáltatásnyújtásokat;
[a)—b) pontok továbbiakban együtt: külföldön nyilvántartásba vett adóalany]
jogosult viszonosság esetén arra, hogy a gazdasági tevékenységhez belföldön beszerzett termék és igénybe vett szolgáltatás árában foglalt, illetve — importált termék esetén — az általa megfizetett általános forgalmi adót (a továbbiakban: adó) visszaigényelje.
(2) A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszternek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterével egyetértésben kialakított állásfoglalása az irányadó. Az állásfoglalást a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában kell közzétenni.
2. §
(1) A külföldön nyilvántartásba vett adóalanyt az adóvisszaigénylési jog olyan mértékben illeti meg, amilyen mértékben az adólevonási jog (Tv. 32. és 33. §-a) megilleti a belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt.
(2) Nem igényelhető vissza az adó az olyan termék és szolgáltatás után, amelyet a külföldön nyilvántartásba vett adóalany a saját nevében, de más javára szerez be, illetve rendel meg.
3. §
(1) Az adó-visszaigénylés az állami adóhatóság fővárosi szervéhez (a továbbiakban: adóhatóság) írásban benyújtott kérelemre történik.
(2) Az adó-visszaigénylési jog gyakorlásának feltétele, hogy a külföldön nyilvántartásba vett adóalany
a) igazolja, hogy a tárgyévben ,,hozzáadottérték-adó'' típusú forgalmi adó fizetésére kötelezett, annak az államnak az illetékes hatósága által kiállított okirattal, ahol ilyen személyként bejegyezték;
b) nyilatkozzon az 1. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott feltételek teljesüléséről, valamint arról, hogy az adó-visszaigénylésre jogosító ráfordításait üzleti költségként számolta el;
c) csatolja a nevére kiállított, az adó összegét vagy mértékét elkülönítetten tartalmazó eredeti számlát, egyszerűsített számlát és számlát helyettesítő okmányt (a továbbiakban együtt: számla), illetve — termékimport esetén — az adó összegét közlő határozatot (a továbbiakban: határozat).
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti igazolás az okirat kiállításának napjától számított 1 évig érvényes, ezen időszakon belül ilyen igazolást újból nem kell benyújtani.
(4) Az adó-visszaigénylési jog csak olyan számla és határozat tekintetében érvényesíthető, amelynek adótartalma eléri vagy meghaladja a 2000 forintot.
(5) A (2) bekezdésben felsoroltakon túlmenően az adóhatóság indokolt esetben további kiegészítő adatokat kérhet a kérelem elbírálásához, erről azonban a kérelem átvételétől számított 30 napon belül köteles írásban értesíteni a külföldön nyilvántartásba vett adóalanyt.
4. §
(1) A külföldön nyilvántartásba vett adóalany adó-visszaigénylési joga a számla, illetve a határozat kiállításának időpontjában keletkezik.
(2) A tárgyévben keletkezett adó-visszaigénylési jogát a külföldön nyilvántartásba vett adóalany — a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel — a tárgyévet követő naptári év január hónap 1. napjától kezdődően, legfeljebb azonban ugyanezen év június hónap 30. napjáig érvényesítheti.
(3) Ha a tárgyév negyedévének végén az adó-visszatérítési igény eléri vagy meghaladja a 20 000 forintot, a külföldön nyilvántartásba vett adóalany adó-visszaigénylési jogát év közben, a negyedévet követő hónapban érvényesítheti.
5. §
(1) Az adó-visszatérítés forintban illeti meg a külföldön nyilvántartásba vett adóalanyt.
(2) A visszatérített adó összegét az adóhatóság
a) kereskedelmi szálláshely szolgáltatás igénybevétele esetén konvertibilis fizetőeszközre nem átváltható;
b) ha a számla adóval növelt ellenértékét konvertibilis fizetőeszközben, vagy névre szóló átváltási bizonylattal igazoltan konvertibilis fizetőeszköz átváltásából származó forinttal egyenlítették ki — a kereskedelmi szálláshely kivételével —, konvertibilis fizetőeszközre átváltható;
c) egyéb esetekben konvertibilis fizetőeszközre nem átváltható
forintszámlára helyezi.
(3) Ha a kereskedelmi szálláshely szolgáltatás igénybevételének ellenértéke forintban került kiegyenlítésre, akkor az átváltási bizonylattal igazolt forintösszeget egészben vagy részben úgy kell tekinteni, hogy az elsődlegesen a kereskedelmi szálláshely szolgáltatás ellenértéke kiegyenlítésének a fedezetéül szolgált.
6. §
Az adó visszatérítésével kapcsolatos egyéb eljárási kérdések tekintetében az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
7. §
(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1993. január 1. napjától kell alkalmazni.
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a vámszabadterületi társaság, valamint a külföldön bejegyzett vállalkozó részére adható általános forgalmiadó-visszatérítésről szóló 141/1989. (XII. 22.) MT rendelet, és az ezt módosító 5/1991. (I. 4.) Korm. rendelet, 67/1991. (V. 23.) Korm. rendelet, 75/1992. (IV. 28.) Korm. rendelet hatályát veszti azzal, hogy rendelkezéseit az 1992. évre vonatkozó adó-visszaigénylési ügyekben még alkalmazni kell.
Dr. Antall József s. k.,
miniszterelnök
