Kifejezéskereső
24/1993. (IV. 9.) OGY határozat
a testnevelés és a sport megújításának koncepciójáról1
I.
1. A sport hazánkban hagyományosan értékteremtő szerepet játszik, versenyzőink kiemelkedő nemzetközi sikereket értek el. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek politikája, főképp az elhibázott gazdaságpolitika, valamint a sport- és az oktatáspolitika következtében a testnevelés és a sport helyzete súlyosabbá vált.
A testkultúra nem integrálódott a kultúra egészébe, nem történt meg az egészség, a fizikai edzettség fontosságának elismerése, a lakosság egészségi állapota romlott. Az ezzel összefüggő feladatok nem szerepeltek kellő súllyal a köz- és felsőoktatás koncepcionális terveiben, az állam támogatása — döntően vállalatain és a költségvetésen keresztül — esetleges volt, és elsősorban a versenysportra, azon belül is az élsportra összpontosult. A testnevelés és sport támogatási rendszere — amely a központosított gazdálkodásra és az állami tulajdonra épült, ezek felszámolásának megkezdésével — összeomlott, súlyos válságot idézve elő a testnevelési és sporttevékenységet folytató közösségek életében. Az állami tulajdon lebontásának folyamatában még nem rendeződtek a sportlétesítmények tulajdonviszonyai, fenntartásuk és működtetésük feltételei, sok esetben bizonytalanná vált további rendeltetésszerű használatuk.
Az Országgyűlés tudatában annak, hogy a testedzés a személyiség formálásának és fejlődésének mással nem pótolható, alapvető tényezője, a nemzeti kultúra szerves része és az emberi jogoknak az Alkotmány 70/D. §-ában biztosított eleme, halaszthatatlannak tartja a testnevelési és sportéletnek a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyokat tükröző korszerűsítését.
2. Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmányával összhangban megállapítja, hogy a testnevelés és a sport olyan nemzeti ügy, amelynek gyakorlása — a kötelező testnevelés kivételével — az állampolgárok szabad és önkéntes elhatározásán alapul, ugyanakkor az ifjúság erkölcsi és fizikai nevelésében betöltött szerepét tekintve az oktatásban a szellemi neveléssel egyenrangú. Lehetővé kell tenni tehát, hogy a testnevelés és a sport valamennyi — az egyén és a társadalom szempontjából — hasznos funkciója (egészségmegőrzés, rehabilitáció, nevelés, személyiségformálás, mozgáskultúra fejlesztése, nemzeti tudat erősítése, a közösségi magatartás kialakítása, a társadalmi mobilitás segítése, a hon védelmére való alkalmasság fejlesztése, a nemzetek és az országok közötti kapcsolatok fejlesztése, a szabadidő kulturált eltöltése, szórakozás és szórakoztatás) érvényesülhessen. Ennek érdekében az állam elismeri, ösztönzi és támogatja a testneveléssel és a sporttal foglalkozó társadalmi szervezeteket, azok önszervező és önszabályozó tevékenységét.
3. A korszerűsítés keretében egyértelműen meg kell határozni az állami szervek és az önkormányzatok testneveléssel és sporttal kapcsolatos feladatait, a sporttevékenységgel foglalkozó társadalmi szervezetek (Magyar Olimpiai Bizottság, egyesületek, szakági szövetségek stb.) érvényességi körét, szerepét, egymáshoz való viszonyukat és a testnevelés és a sport finanszírozásának elveit, rendjét. Meg kell határozni a testnevelés és a sport fejlesztésének irányait, a megvalósítás feltételeit és azok megteremtésének lehetőségeit.
4. A testnevelés és a sport korszerűsítésének alapvető célja a nemzet egészségének, fizikai állapotának és erkölcsi tartásának javítása, a nemzetközi sportéletben hagyományaink ápolása és hírnevünk megőrzése, ezért a testnevelés és a sport korszerűsítésénél a következő elvek érvényesüljenek:
a) Az állam a jövőben is a költségvetésen keresztül gondoskodik:
— az állami normatív hozzájárulás részeként az iskolai testnevelésről — beleértve a gyógytestnevelést is — és a nevelési-oktatási intézményekben folytatott tanórán kívüli iskolai sportról, valamint a testnevelést kötelezően folytató szervekben (fegyveres erőknél, testületeknél) programszerűen végzett testnevelésről és sportról,
— a diáksportról,
— az olimpiai — valamint egyedi elbírálás alapján egyes világversenyekre történő — felkészülés és részvétel pénzügyi feltételeiről,
— az önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatainak támogatásáról.
b) Az állam egyéb feladatainak finanszírozására 1993. december 31-ig létre kell hozni a Nemzeti Sport Alapítványt.
c) A szervezett sportolás alapvető színterei továbbra is az egyesületek, amelyek működését az állam elősegíti.
d) A testnevelés és a sport államigazgatási irányítása — a tervezési, a szervezési, a koordinálási és szolgáltatási feladatok mellett — a sporttevékenységet folytató társadalmi szervezetekkel kapcsolatos, törvényben szabályozott hatósági ügyekre, továbbá a sportcélú költségvetési eszközök felhasználási céljainak, irányainak és mértékének meghatározására, a felhasználás ellenőrzésére terjedjen ki. Ezzel párhuzamosan növelni szükséges a helyi önkormányzatok igazgatási és ellátási szerepét.
e) A testnevelés és a sport részterületei — az óvodai testneveléstől a hivatásos sportig — egymással összefüggő, egymással kölcsönhatásban álló egészet képeznek, egyik terület fejlesztése sem indokolt a másik rovására.
f) A társadalmi igényekkel és a gazdasági fejlődéssel arányosan törekedni kell az ország térségei és a települések közötti egyenlőtlenségek felszámolására.
g) A testi fogyatékosok és a hátrányos helyzetűek sportolási lehetőségeinek megteremtésére és fenntartására is gondot kell fordítani.
5. A sporttörvény megalkotását egy kedvezőbb társadalmi és gazdasági környezetben tartjuk indokoltnak, ezért az átmeneti időben arra kell törekedni, hogy a jogalkotás a testneveléssel és a sporttal kapcsolatos célokat vegye figyelembe és azok elérését alapozza meg. Ennek elősegítése érdekében a közeljövőben a következő szempontokat kell érvényesíteni:
a) Az állami tulajdon privatizációja során — a vállalkozási szabadság tiszteletben tartása mellett — gondoskodni kell a sportlétesítmények védelméről, sportfunkciójuk megőrzéséről, megszűnésük esetére a szükség szerinti pótlásukról. Az állami tulajdon elidegenítése, illetve privatizációja során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a sportlétesítmények — e funkciójuk megőrzésével — önkormányzat, társadalmi szervezet, illetve olyan személyek vagy szervezetek tulajdonába kerüljenek, akik a sportfunkció fenntartását vállalják. Lehetőséget kell adni arra, hogy ha a tulajdonos a sportcélú ingatlan funkcióját nem kívánja fenntartani, a sportlétesítményt a fenntartást vállaló és a sportcélú használatot lehetővé tevő önkormányzat vagy társadalmi szervezet kapja meg — az elidegenítést és más célú hasznosítást érintő korlátozással. Hasonló megoldást kell keresni az elmúlt rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek, illetőleg a társadalmi szervezetektől elvont kezelői joggal érintett sportlétesítmények tekintetében is.
b) A sportolók különleges felkészülését és a kiemelkedő nemzetközi sportversenyek megrendezését szolgáló sportlétesítmények (Népstadion és létesítményei és az edzőtáborok: a budai, a tatai, a balatonfüredi és a mátraházi edzőtábor, valamint a Csanádi Árpád Központi Sportiskola) hosszabb távon költségvetési intézményként működjenek.
c) Ki kell dolgozni az egyes településtípusok kívánatos szabadtéri és fedett sportlétesítmény-ellátottsági normáit (Nemzeti Sport Standard); hasonló mutatókat kell kidolgozni a nevelési-oktatási intézmények esetében is, és törekedni kell arra, hogy az új beruházásként épülő iskolákhoz a normáknak megfelelő, lehetőleg többfunkciós sportlétesítmények — beleértve a tanuszodákat is — épüljenek.
d) Gondoskodni kell arról, hogy a települések rendezési terveiben a standardnak megfelelő területek szerepeljenek, és ezek a területek védettséget élvezzenek.
e) A közoktatás területén — a nevelési-oktatási intézmények helyzetétől függetlenül — továbbra is indokolt fenntartani a hiányzó alapfokú, valamint középfokú nevelési-oktatási intézmények és kollégiumok tornatermeinek pótlását céltámogatással. A céltámogatási rendszert fokozatosan ki kell terjeszteni a szabadtéri sportlétesítményekre, a tanuszodákra és a pénzügyi lehetőségek függvényében a helyi szabadidősport-központokra. A nevelési-oktatási intézmények sportlétesítményeit — az iskolai testnevelés és a tanórán kívüli sport sérelme nélkül — a település lakossága és sportszervezetei is használhassák.
f) Az iskolai testnevelés és sport fejlesztése érdekében a legfontosabb feladatok a következők: a testnevelési órák számának, tartalmi színvonalának emelése; a tanórán kívüli iskolai sportprogramok megszervezése; az általános iskola 1—4. osztályában a heti öt, a további évfolyamokon a heti 3—4 testnevelési óra biztosítása; az iskolai gyógytestnevelés megszervezése és feltételeinek biztosítása; a nemzeti alaptantervben a testnevelésnek és az egyes tantárgyak egészséges életmódra neveléshez kapcsolódó követelményeinek meghatározása.
g) Az önkormányzatok testneveléssel és sporttal kapcsolatos feladatainak ellátásához a normatív állami hozzájárulását fenn kell tartani.
h) A testnevelés és a sport finanszírozásának továbbfejlesztése érdekében — az állami és az önkormányzati feladatokhoz igazodó finanszírozás fenntartása mellett — ki kell dolgozni egy, a költségvetéstől független közalapítvány, a Nemzeti Sport Alapítvány — mint a finanszírozás további eszköze — létrehozásának feltételeit. Ennek forrásaiként egyes szerencsejátékokból (totó, bingo, olimpiai sorsjegyek stb.) befolyó bevétel meghatározott része, jogi és magánszemélyek felajánlásai, a társadalombiztosítás bevételeinek e célok szolgálatára rendelt hányada, valamint az állami tulajdon egyes vagyontárgyainak e célra rendelése szolgálhat. A Nemzeti Sport Alapítványból tényszámok alapján — elsősorban normatív rendszerben — és egyéb módon lehet támogatáshoz jutni. A normatív juttatás alapja egybek között a sportszervezetek taglétszáma, a közhasznú szolgáltató tevékenységük, nyílt eseményeik, rendezvényeik, országos és nemzetközi eredményeik és utánpótlás-nevelésük legyen.
i) Meg kell különböztetni a nonprofit jellegű testnevelési és sporttevékenységet a profit jellegűtől. A nonprofit jellegű tevékenységeket — törvényben meghatározott feltételek mellett — célszerű adókedvezményben részesíteni, míg a profit jellegűeket a gazdálkodó szervezetek tevékenységével azonos módon kell szabályozni. A sport pénzügyi szabályozását a kultúra más területeihez hasonlóan kell megoldani.
j) Az alap- és középfokú nevelési-oktatási intézményekben létesült diáksportszervezetek működési feltételeiről az intézményfenntartóknak kell gondoskodniuk.
k) A közszolgálati rádió és televízió népszerűsítse az egészséges életmódot, keltse fel a sportolás iránti igényt.
l) A sportági szakszövetségek sportéletben betöltött jelentőségére figyelemmel, felül kell vizsgálni a rájuk vonatkozó szabályozást, és a sajátosságaiknak megfelelő társulási formában kell működésüket meghatározni.
m) A Magyar Olimpiai Bizottság számára — a nemzetközi és a hazai sportéletben játszott különleges feladatait szem előtt tartva — biztosítani kell azokat a jogokat, amelyeket az olimpiai mozgalom általános gyakorlatában a nemzeti olimpiai bizottságok a nemzetközi szerződéseknek megfelelően élveznek.
n) Törekedni kell a nemzetközi fórumokon a testnevelés és a sport méltó képviseletére, a nemzetközi sportkapcsolatok fenntartásával, fejlesztésével, és a nemzeti válogatottak szereplésének támogatásával.
6. A felsőfokú sportszakemberek képzéséről és továbbképzéséről iskolarendszerű oktatás keretében kell gondoskodni. Állami feladatot képez a testnevelési és sporttudományos kutatások szervezése és koordinálása.
7. A sportolók sportegészségügyi ellátását — az I. osztályú és nemzetközi minősítésű sportolók kivételével — a társadalombiztosítás keretében kell megvalósítani. Állami feladat az élsportolók speciális sportegészségügyi vizsgálatának elvégzése.
Gondoskodni kell arról is, hogy az alapszintű sportegészségügyi vizsgálatok a sporttevékenység megkezdése előtt kötelezőek legyenek. Továbbra is érvényt kell szerezni az Európa Tanács doppingellenes konvenciójának.
II.
Szabad György s. k.,
az Országgyűlés elnöke
Tóth Sándor s. k.,
az Országgyűlés jegyzője
Trombitás Zoltán s. k.,
az Országgyűlés jegyzője
A határozatot az Országgyűlés az 1993. március 23-i ülésnapján fogadta el.
