28/1993. (II. 17.) Korm. rendelet
a közgyógyellátási igazolványról
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 132. § (1) bekezdésének b) pontjában, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 7. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:
1. §
A közgyógyellátásra jogosult részére a rendelet mellékletében foglalt közgyógyellátási igazolványt (a továbbiakban: igazolvány) a települési önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) két példányban állítja ki. Az igazolványnak a társadalombiztosítási igazgatási szerv részére rendszeresített példányát a Budapesti és a Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság, illetőleg a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságok (a továbbiakban együtt: Igazgatóság) részére meg kell küldeni.
2. §
(1) A közgyógyellátást méltányosságból igénylő [Szt. 50. § (2) bekezdés] részére az igazolványt a jogosultságot megállapító határozat jogerőre emelkedésével egyidejűleg ki kell állítani.
(2) Ha az Szt. 50. § (1) bekezdésében foglalt esetekben az igazolványra való jogosultságot
a) nem települési önkormányzati szerv jogerős határozata alapozza meg, a jogerős határozat bemutatásától számított 8 napon belül;
b) az önkormányzat képviselő-testületének, a polgármesternek vagy a jegyzőnek a közigazgatási határozata alapozza meg, a határozat jogerőre emelkedésével egyidejűleg hivatalból a jegyző az igazolványt kiállítja.
(3) Az Szt. 50. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személyek részére az igazolványt az intézeti elhelyezéssel, az intézeti és állami nevelésbe vétellel, valamint ideiglenes hatályú intézeti elhelyezéssel egyidejűleg az a jegyző állítja ki, aki az elhelyezésről, a nevelésbe vételről (a továbbiakban: nevelésbe vétel) szóló határozatot meghozta. Ha az ideiglenes beutalásról nem a települési önkormányzat jegyzője rendelkezett az igazolványt 3 napon belül az a jegyző állítja ki, akit az ideiglenes beutalásról értesítettek. Ha a jogosult lakóhelye a nevelésbe vétel időpontjában nem a határozatot hozó jegyző illetékességi területén van, az igazolványt az új lakóhely szerint illetékes jegyző állítja ki.
3. §
(1) Kérelem előterjesztése nélkül, hivatalból kell kiállítani az igazolványt az Szt. 50. § (3) bekezdése szerint jogosult személyek részére (a továbbiakban: hozzátartozói közgyógyellátás).
(2) Az (1) bekezdés szerint kiállított igazolvány esetében az igazolvány kiadásának jogcíme rovatba fel kell tüntetni a hozzátartozó nevét, és azt, hogy az igazolványt hozzátartozói jogcímen állították ki.
4. §
(1) A 2. § (1) bekezdésében megjelölt esetben az igazolvány a kiállítástól számított 1 évig jogosít az Szt. 49. § (2) bekezdésében szabályozott ellátásokra. Az 1 éves határidő eltelte előtt megszűnik az igazolvány érvényessége, ha
a) visszavonták,
b) érvénytelenné nyilvánították, vagy
c) a jogosult meghalt.
(2) Ha az igazolvány érvényessége az (1) bekezdés a)—c) pontjában megjelölt ok következtében szűnt meg, az igazolványt a jegyző bevonja, és azt érvényteleníti. Az érvénytelenített igazolványt az ügyben korábban keletkezett iratokhoz kell csatolni.
(3) Ha az igazolvány érvényessége megszűnt, de bevonására nincs lehetőség (elveszett, megsemmisült stb.) az igazolványt érvénytelenné kell nyilvánítani, és az erről szóló közleményt — a jegyző kezdeményezésére — a Népjóléti Közlönyben közzé kell tenni.
5. §
(1) A 2. § (2) bekezdésében megjelölt esetben az igazolvány határozatlan ideig, az 2. § (3) bekezdésében szabályozott esetben pedig a nevelésbe vétel időtartamáig érvényes. Az igazolvány érvénytelenségére, visszavonására, valamint az érvénytelenség közzétételére a 4. § rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.
(2) Ha az igazolványt a jegyző a 2. § (2)—(3) bekezdése szerint állította ki, az igazolvány kiállításának alapjául szolgáló tény, vagy az alapjául szolgáló ok megszűnésének napjára visszamenőlegesen kell gondoskodni az igazolvány érvénytelenítéséről.
6. §
A hozzátartozói közgyógyellátásra való jogosultság azon a napon szűnik meg, amikor az igazolvány kiállításának jogalapja megszűnik.
7. §
(1) Az igazolványt vissza kell vonni, ha
a) a kiállításra jogosultság hiányában került sor;
b) a jogosultság a kiállítást követően megszűnt;
c) a jogosult az igazolványt másra átruházta, vagy más módon jogellenesen használta;
d) az olyan mértékben megrongálódott, hogy abból a jogosultság ténye nem állapítható meg;
e) érvényessége lejárt és azt újra nem érvényesítették.
(2) Ha az igazolvány visszavonásának alapjául szolgáló tényről a háziorvos tudomást szerez, ezt haladéktalanul köteles jelezni a jegyzőnek.
8. §
(1) Ha az igazolványt a 7. § a)—c) pontja szerint vonták vissza a visszavonással egyidejűleg szükség szerint intézkedni kell az igazolvánnyal jogosulatlanul és rosszhiszeműen igénybe vett ellátás megtérítéséről (a továbbiakban: megtérítés).
(2) A 2. § (2)—(3) bekezdésében, valamint a 3. §-ban szabályozott esetekben a megtérítést a jegyző rendeli el.
(3) Megtérítés címén a jegyző az igazolványt jogosulatlanul és rosszhiszeműen használót arra kötelezi, hogy az igazolvány kiállításától [7. § a) pontja] vagy a jogosulatlan birtoklástól [7. § b)—c) pontok] számított időszakra — havonta — legfeljebb a megtérítésre kötelező határozat meghozatalának időpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összege 50%-ának egytizenkettedét fizesse meg. A megtérítést az Igazgatóság költségvetési elszámolási számlája javára kell befizetni.
(4) A megtérítésre kötelező határozatot tájékoztatásul az Igazgatóság részére is meg kell küldeni. Az Igazgatóság a határozat jogerőre emelkedésétől számított 90. napon belül a bíróságtól kérheti kárának megtérítését, ha az igazolvány jogosulatlan használatával a határozatban foglaltaknál nagyobb kára keletkezett.
(5) Az Egészségbiztosítási Alap kezelője — a népjóléti miniszterrel történt megállapodás szerint — negyedévente elszámol a Népjóléti Minisztériummal a közgyógyellátásért fizetett költségvetési térítés felhasználásáról.
9. §
Ha a közgyógyellátásban méltányosságból részesülőt kötelezi az önkormányzat megtérítésre a 8. § (3)—(4) bekezdésében foglaltakat is alkalmazni kell azzal, hogy a határozatot a képviselő-testület hozza meg [Szt. 17. § (3) bekezdés], illetve a 8. § (3) bekezdésében megjelölt megtérítést az önkormányzat költségvetésének javára kell befizetni.
10. §
(1) A közgyógyellátásra jogosult az igazolványt köteles bemutatni kezelőorvosának, aki a közgyógyellátás keretében nyújtott egészségügyi szolgáltatás rendelésekor a rendelvényen (a továbbiakban: vény) feltünteti az igazolvány sorszámát.
(2) Ha a kezelőorvos az igazolvány sorszámát a vényen nem tünteti fel térítés nélkül gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, protetika és fogszabályozó eszköz nem adható ki, illetve fizioterápiás kezelés nem nyújtható.
(3) A közgyógyellátásban részesülő személy részére kiállított vény jogszerűségét az Igazgatóság ellenőrzi.
11. §
(1) A közgyógyellátásra jogosult a jogosultság feltételeit érintő lényeges tények megváltozását az Szt. 9. §-a szerint köteles bejelenteni.
(2) A jogosultnak az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettsége az igazolvány elvesztése, megsemmisülése vagy megrongálódása esetén is fennáll.
12. §
(1) A jegyző haladéktalanul értesíti az Igazgatóságot, ha az igazolványt visszavonták, vagy egyéb okból érvénytelenítették.
(2) Ha az igazolvány érvényességi idejének lejárta előtt elveszett, megsemmisült vagy megrongálódott, a jegyző új igazolványt állít ki. Az új igazolvány érvényessége és tartalma azonos a korábban kiadott igazolványéval, azzal, hogy az igazolvány kiadásának jogcíme rovatba a korábban kiadott igazolvány sorszámát is fel kell tüntetni. Ha az elveszett, megsemmisült vagy megrongálódott igazolványt az Szt. 50. § (2) bekezdése szerint állították ki, az új igazolvány után térítést nem kell fizetni.
13. §
(1) Ha az önkormányzat méltányosságból ad ki igazolványt, illetve a kiadott igazolvány érvényességét meghosszabbítja, az Igazgatóság igazolásának megérkezéséig [Szt. 53. § (2) bekezdés] — a jogosult kérelmére — a jegyző igazolást állít ki a jogosultság tényéről. A kiállított igazolás az igazolvánnyal azonos jogokat keletkeztet.
(2) Az igazolás a kiállítástól számított 30 napig érvényes. Az igazolásnak tartalmaznia kell az érvényesítésre megküldött igazolványban foglaltakat, érvényességi idejét, valamint az önkormányzat határozatának számát.
14. §
(1) A jegyző közgyógyellátásra jogosító igazolvány-nyomtatvánnyal történő ellátásáról az Igazgatóság gondoskodik.
(2) Az igazolvány-nyomtatványokat szigorú számadású nyomtatványként kell kezelni.
15. §
(1) E rendelet 1993. február 26-án lép hatályba.
(2) A rendelet hatálybalépését megelőzően a közgyógyellátásról szóló 125/1991. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) alapján kiadott igazolványok az érvényességi idejükig használhatók. Ha a R. alapján méltányosságból kiadott igazolvány érvényességi idejét az önkormányzat meghosszabbítja, az igazolvány új érvényességi idejét, valamint az Igazgatóság igazolását az igazolvány hátoldalán kell feltüntetni.
(3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a R. hatályát veszti azzal, hogy a R. mellékletében meghatározott igazolvány-nyomtatvány e rendelet hatálybalépésétől számított 5 hónapig az újként megállapított közgyógyellátásra való jogosultság igazolására kiadható.
Dr. Antall József s. k.,
miniszterelnök
Melléklet a 28/1993. (II. 17.) Korm. rendelethez
tulajdonosának aláírása
tulajdonosának aláírása