53/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet

1. §

(1) Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, illetve a jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelése, továbbá megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését.

(2) Az igazságügyi szakértő a tevékenységét az igazságügyi szakértői névjegyzékbe (a továbbiakban: névjegyzék) való felvételkor meghatározott szakterületen fejti ki.

2. §

(1) Igazságügyi szakértői tevékenységet az erre feljogosított természetes személy (a továbbiakban: igazságügyi szakértő) vagy az e célra létesített igazságügyi szakértői intézmény végezhet.

(2) Igazságügyi szakértő hiányában, vagy ha a kirendelő illetékességi területén nem áll rendelkezésre kirendelhető szakértő, a szakértői feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező természetes személy, illetőleg jogszabályban meghatározott szervezet is kirendelhető.

3. §

Igazságügyi szakértő az lehet, aki büntetlen előéletű, továbbá a szakterületének megfelelő felsőfokú képesítéssel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal, illetőleg, ha nincs a szakterületén felsőfokú képzés, középfokú képesítéssel és legalább tízéves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Jogszabály egyéb szakképesítés megszerzését is előírhatja.

4. §

(1) Az igazságügyi szakértők nevét és szakterületét hivatalos névjegyzék tartalmazza.

(2) Az igazságügyi szakértő e tevékenység ellátására a névjegyzékbe való felvétellel válik jogosulttá.

(3) Az igazságügyi szakértőt kérelmére a névjegyzékbe az igazságügyminiszter veheti fel. Az igazságügyi szakértőnek a névjegyzékbe való felvételére a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész javaslatot tehet. A névjegyzékbe való felvétel előtt az igazságügyminiszter beszerzi a szakfelügyeleti jogot gyakorló miniszternek (országos hatáskörű szerv vezetőjének), a megyei (fővárosi) bíróság elnökének, az illetékes szakmai önkormányzatnak, valamint a munkaviszonyban (közszolgálati, közalkalmazotti vagy szolgálati jogviszonyban) álló személynél a munkáltatónak a véleményét.

(4) Az igazságügyi szakértőt törölni kell a névjegyzékből, ha

(5) A szakértő alkalmatlanságáról — a (3) bekezdés szerint javaslattételre, illetőleg vélemény nyilvánítására jogosultak véleményének beszerzése után — az igazságügyminiszter határoz.

5. §

(1) A munkáltató a munkaviszonyban (közszolgálati, közalkalmazotti vagy szolgálati jogviszonyban) levő igazságügyi szakértőt a hatóság idézése alapján az eljárási cselekményeknél való megjelenéshez, a tárgyaláson való részvételhez, illetőleg a szemle (vizsgálat) elvégzéséhez szükséges időre köteles a munkája alól mentesíteni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell a 2. § (2) bekezdése alapján kirendelt természetes személyre, illetve szervezet dolgozójára is.

6. §

(1) Igazságügyi szakértői intézményt (a továbbiakban: intézmény) az igazságügyminiszter vagy vele egyetértésben más miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője alapíthat, és szüntethet meg. Az intézmény létesítési és működési költségeinek biztosításáról az alapító gondoskodik.

(2) Az intézmény tevékenységi körét az alapító az igazságügyminiszterrel, illetékességi területét az igazságügyminiszter az alapítóval egyetértésben állapítja meg.

(3) Az intézmény csak olyan tevékenységet folytathat, amely az alapító által meghatározott feladatainak ellátását nem akadályozza és azzal nem összeférhetetlen.

(4) Szakértői tevékenységet az intézménynek az a dolgozója végezhet, akit a névjegyzékbe felvettek.

7. §

(1) A szakértői vélemények felülvizsgálatát ellátó testületek:

(2) Az Állatorvostudományi Egyetem Igazságügyi Felülvéleményezési Bizottsága és az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság a földművelésügyi miniszter, az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága a népjóléti miniszter, az Igazságügyi Könyvszakértői Bizottság a pénzügyminiszter, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság a művelődési és közoktatási miniszter, az Igazságügyi Pszichológiai Bizottság az igazságügyminiszter irányítása és felügyelete alatt működik; az igazságügyi vonatkozású tevékenységük felügyeletét az igazságügyminiszter látja el. A testületek működését — az igazságügyminiszterrel egyetértésben — az irányításukat és felügyeletüket ellátó miniszter szabályozza.

(3) A felülvizsgálatot ellátó testületek tagjait az irányításukat és felügyeletüket ellátó miniszter — az igazságügyminiszterrel, a Legfelsőbb Bíróság elnökével és a legfőbb ügyésszel egyetértésben — nevezi ki.

8. §

A szakértői működés felett a szakterület szerint illetékes minisztert (országos hatáskörű szerv vezetőjét) szakfelügyeleti jog illeti meg. A szakértői működés felett egyéb vonatkozásban az igazságügyminiszter gyakorol felügyeletet.

9. §

Az igazságügyi szakértők részére a szükséges jogi ismeretek oktatásáról az igazságügyminiszter gondoskodik; szakmai továbbképzésükről a szakterület szerint illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) gondoskodhat.

10. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba, az igazságügyi szakértőkről szóló 4/1976. (III. 4.) MT rendelet a hatályát veszti. Ahol kormányrendelet vagy miniszteri rendelet állandó igazságügyi szakértőről, állandó szakértőről vagy kijelölt igazságügyi szakértőről, kijelölt szakértőről rendelkezik, ezen igazságügyi szakértőt kell érteni.

(2) Ez a rendelet nem érinti a Szerzői Jogi Szakértői Testületre vonatkozó szabályokat.

(3) Az e rendelet hatálybalépésekor működő állandó igazságügyi szakértőket, az igazságügyminiszter, illetőleg a megyei (fővárosi) bíróság elnöke által a szakértői névjegyzékbe felvett kijelölt igazságügyi szakértőket, valamint a szakértői vélemények felülvizsgálatát ellátó testületek tagjait a 4. §-ban szabályozott névjegyzékbe külön kérelem nélkül fel kell venni.

(4) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy — az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnökével és a legfőbb ügyésszel egyetértésben — rendelettel megállapítsa az igazságügyi szakértői szervezetre, a szakértői működésre, a szakértők képzésére és továbbképzésére, a szakértők díjazására vonatkozó szabályokat, valamint a szakértői vizsgálatok eljárási szabályait.