1004/1995. (I. 20.) Korm. határozat

1. a) A deregulációs célú általános felülvizsgálat teljes körben kiterjed a Kormány hatályos rendeleteire és az ennél alacsonyabb szintű hatályos jogszabályokra. Az ilyen szintű jogszabályok előkészítés alatt álló tervezeteit értelemszerűen vizsgálni kell abból a szempontból is, hogy a javasolt szabályozás összhangban van-e az e határozatban megállapított követelményekkel. Részleges deregulációs felülvizsgálat alá vonható a törvény (törvényerejű rendelet), amennyiben az általános deregulációs felülvizsgálat körébe tartozó végrehajtási jogszabály csak a törvény egyes rendelkezéseivel együtt bírálható felül, illetve ha a törvény rendelkezései olyan államigazgatási hatósági jogalkalmazással érvényesülnek, amely a hatóság vagy az ügyfél számára indokolatlanul nagy korlátozást, bürokratikus túlterhelést jelent.

b) A hatályos jogszabályok utólagos és tervezeteik előzetes felülvizsgálatakor értékelni kell

— a szabályozásban megjelenő állami beavatkozás (korlátozás) célját;

— a célt megvalósító állami módszereket, formákat és eszközöket;

— a szabályozás gyakorlati érvényesülését (megvalósíthatóságát).

c) A dereguláció alapvető célja, hogy annak során meg kell szüntetni a túlszabályozást és a túl bonyolult szabályozást. A dereguláció a szabályozó állam oldalán csökkentse annak beavatkozását, a beavatkozásból adódó adminisztratív terheket, ugyanakkor növelje a szabályozással érintett állampolgárok cselekvési szabadságát, valamint a gazdasági-társadalmi szervezetek önszervező önállóságát. A dereguláció keretében többek között — a külön útmutatóban részletezett — alábbi deregulációs követelményeket (szempontokat) kell figyelembe venni:

— az elavult, a társadalmi és gazdasági viszonyok befolyásolására alkalmatlan jogszabályok, egymást átfedő vagy egymással ütköző jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezése, a szükségesnek tartott szabályozás külön indokolással való megvédése;

— az indokolt szabályozási cél (beavatkozás) állami megvalósításának lehető legegyszerűbb köre, módja, szervezete, eljárási mozzanata és eljárási fokozata;

— az állami beavatkozás helyettesítése, ösztönző célú kiegészítése egyszerűbb és hatékonyabb, nem állami (piaci, köztestületi, társadalmi önszerveződési) megoldásokkal;

— a bizalmi elv — indokolt esetben való — érvényesítése a jogi szabályozást önként követő állampolgárok és szervezeteik tekintetében, e célból az egyedi hatósági engedélyezéssel és kötelezéssel áttételesen érvényesülő jogszabályok helyett — ahol szükséges — önkéntes jogkövetéssel és utólagos ellenőrzéssel, valamint utólagos szankcionálással megvalósuló jogszabályi megoldások alkalmazása hatósági igazolások helyett az ügyfél felelős nyilatkozatának a megengedése;

— a határidő rövidítésével, formanyomtatványok kötelező szolgáltatásával és más módokon, az eljárások gyorsítása, a túl gyakran ismétlődő határidők ritkításával az ügyfelek és a hatóságok terheinek csökkentése;

— a kisebb méretben és szervezetben megvalósuló tevékenységet (pl. a kis- és középvállalkozásokat) érintően kevesebb, egyszerűbb előírás, mint a nagyobb méretű tevékenység és szervezet esetében;

— felesleges centralizálás helyett olcsóbb decentralizálás és fordítva (pl. célszerűbb munkamegosztás a központi és a helyi jogalkotás között), különböző közigazgatási szervezeteknél széttagoltan és aránytalanul nagy költséggel jelentkező hasonló feladatok egy szervezetbe való összevonása, illetve társult módon történő megoldása;

— a jogszabályokban előírt kötelezettségek gyorsabb, egyszerűbb és szélesebb körű teljesítését előmozdító ellenőrzési és szankcionálási megoldások bevezetése;

— a költségtakarékos eljárások, költségcsökkentő és a költségráfordítás hatékonyságát növelő módszerek alkalmazása;

— a félreérthető, nehezen érthető jogszabályi megfogalmazások felváltása egyértelmű és világos rendelkezésekkel, a többszintű végrehajtási jogszabályok helyett egyszintű végrehajtási szabályozás, a széttagolt jogszabályi rendelkezések egy jogszabályba való szerkesztéssel történő egyszerűsítése, a kategorikus szabályozás helyett az indokolt esetekben megengedő szabályozási módszerek alkalmazása, az egymást ismétlő vagy egymással ütköző jogszabályi rendelkezések kiiktatása.

d) A szükségtelen szabályozásnak — a fenti követelmények szerinti — hatályon kívül helyezése, vagy a jogszabályok módosításával, az életviszonyok újraszabályozásával megvalósuló egyszerűsítés nem csökkentheti, illetve nem veszélyeztetheti az állam indokolt közérdekű fellépését, a jogállami garanciák érvényesülését.

2. a) A miniszterek az 1997. december 31-ig tartó időszakos deregulációs program keretében két ütemben: 1995. január 1—1996. június 30., valamint 1996. július 1—1997. december 31. között végzik el a deregulációt. Ezen időszak alatt fokozatosan kiépítik a deregulációs követelmények jövőbeni folyamatos érvényesítésének módszereit, feltételeit.

b) A közigazgatás korszerűsítésének kormánybiztosa (a továbbiakban: kormánybiztos) e határozatnak megfelelően irányítja és összehangolja az időszakos deregulációt. Munkáját — javaslattétellel, véleményezéssel — az általa vezetett Deregulációs Tanács segíti.

c) A hatályos jogszabályok miniszteri szintű deregulációjához kapcsolódóan a deregulációs követelmények mellett a miniszter egyéb felülvizsgálati szempontot is meghatározhat, ennek érvényesítéséről saját hatáskörben gondoskodik.

a) 1995. március 31-ig ideiglenes jegyzéket készít a jogalkotási, jogszabályi-előkészítési felelősségi területén hatályban lévő jogszabályokról. 1995. május 31-ig az ideiglenes jegyzékbe felvett jogszabályokat aszerint csoportosítja, hogy előreláthatólag melyeket tervezi külön indokolással továbbra is hatályban tartani, melyeknél és mikor tartja — deregulációs szempontból — szükségesnek a hatályon kívül helyezést, a módosítást vagy az egyszerűsített újraszabályozást.

b) 1996. június 30-ig, a dereguláció első szakaszának végéig — a részletes deregulációs útmutatóban felsorolt szempontok szerint — felülvizsgálja az 1990. június 30. előtt alkotott jogszabályokat;

— megállapítja és végleges jegyzékbe foglalja a változatlanul hatályban tartandó jogszabályokat; deregulációs kísérőlap kitöltésével indokolást készít a hatályban tartani tervezett jogszabályokhoz, a kitöltött kísérőlapokat folyamatosan — legkésőbb a deregulációs szakasz lezárását megelőző harmadik hónap végéig (1996. április 30-ig, illetőleg 1997. október 30-ig) — megküldi a kormánybiztosnak;

— a deregulációs szakasz alatt jogalkotói hatáskörében folyamatosan eljárva hatályon kívül helyezi, módosítja vagy az újraszabályozás során felülvizsgálja a szükségtelen, illetve egyszerűsítendő jogszabályokat, továbbá előterjesztést tesz a Kormány jogalkotói, jogszabály-előkészítési felelősségi körébe tartozó jogszabályok ilyen célú felülvizsgálatára;

— a deregulációs szakasz végét követő három hónapon belül (1996. szeptember 30-ig, illetőleg 1998. március 31-ig) az érdekelt miniszterekkel és a kormánybiztossal együttműködve átfogó deregulációs kormányrendelet-tervezet vagy törvénytervezet (ágazati fejezeteket együttes szerkezetbe foglaló jogszabály-tervezet) keretében is kezdeményezheti azon szükségtelen, illetve egyszerűsítendő jogszabályok hatályon kívül helyezését vagy kisebb mértékű módosítását, amelyeket az addig tartó folyamatos dereguláció során még nem vizsgáltak felül.

4. a) A miniszter által továbbra is hatályban tartani kívánt jogszabály esetén a kormánybiztos az érdekelt miniszternél egyeztetést kezdeményezhet, ha a hatályban tartás indokolását nem tartja elfogadhatónak. Ha az egyeztetést követően is véleménykülönbség marad fenn, közös előterjesztésük alapján a Kormány dönt.

b) A hatályos jogszabály deregulációs felülvizsgálatánál — a részletes deregulációs útmutatóban meghatározott kivételes esetekben, feltételekkel és módon — a kormánybiztos a minisztertől részletes és teljes körű hatásvizsgálatot, költséghaszon elemzést kérhet, vagy ilyet maga végezhet el.

5. a) Az előterjesztőnek a jogszabályok előkészítése során is gondoskodnia kell az e határozatban megállapított követelmények értelemszerű érvényesítéséről, annak érdekében, hogy a jövőre nézve meg lehessen akadályozni a szükségtelen szabályozást. E célból a kormánybiztos részt vesz a jogszabály-tervezetek véleményzésében.

b) A Kormány elé kerülő előterjesztéshez indokolt esetben a koránybiztos rövid kiegészítő jelentést csatolhat, ebben többek közt javasolhatja, hogy a Kormány rendeljen el részletes (a költségekre, hasznokra és a hatásokra teljes körben kiterjedő) deregulációs vizsgálatot, és jelölje ki az abban közreműködőket.

c) A jogszabály előkészítésénél az előterjesztő — ha ehhez a miniszterelnök vagy a Kormány hozzájárult — sürgősségi eljárásban az egyszerűsített deregulációs útmutató értelemszerű alkalmazásával készítheti el előterjesztését. A jogszabály kiadását követő 60 napon belül azonban utólag külön kísérőlap kitöltésével részletesen indokolnia kell a hatályban tartást. Ha az utólagos indokolás a szabályozása megalapozottságát kellően nem támasztja alá, a kormánybiztos további intézkedést kezdeményezhet.

6. a) A második deregulációs szakaszban (1996. július 1., 1997. december 31. között) a miniszter ütemezetten felülvizsgálja az 1990. június 30. óta 1995. március 31-ig alkotott jogszabályokat. A felülvizsgálat alapján az érdekeltek a deregulációs szakasz befejezéséig, illetve az azt követő három hónapon belül értelemszerűen meghozzák a 3. b), 5. pontokban felsorolt deregulációs intézkedéseket.

b) A miniszter — amennyiben azt az első deregulációs szakasz munkaterhelése megengedi, illetve a kérdés fontossága megkívánja — már az első szakaszban megkezdi az egyébként csak a második szakaszban elvégzendő felülvizsgálatot. A miniszter — a kormánybiztos egyetértésével — a második deregulációs szakaszba viheti át egyes jogszabályoknak az első szakaszban esedékes vizsgálatát.

8. a) A Kormány fontosnak tartja, hogy a központi deregulációs intézkedések mellett a helyi önkormányzatok is megkezdjék saját rendeleteik és szabályozó tartalmú határozataik felülvizsgálatát. Ezért felkéri a helyi önkormányzatokat, hogy a központi dereguláció ütemezését és intézkedéseit értelemszerűen figyelembe véve mielőbb alakítsák ki saját deregulációs programjukat, és kezdjék meg annak végrehajtását. A helyi önkormányzatok deregulációs tevékenységének elősegítése érdekében a kormánybiztos a Magyar Közigazgatási Intézet útján szakmai-módszertani segítséget nyújt.

b) A Kormány felkéri a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy vegyen részt a dereguláció munkálataiban. Ennek megfelelően ajánlja, hogy

— a Magyar Nemzeti Bank elnökének kormányrendelet-előkészítési felelősségi területén az e határozatban foglaltak szerint,

— a jegybanki rendelkezések tekintetében pedig az e határozat 7. pontjában írtak megfelelő alkalmazásával, végezzék el a felülvizsgálatot. Indokolt, hogy a dereguláció megszervezésének módját a Magyar Nemzeti Bank elnöke saját hatáskörében állapítsa meg, és erről tájékoztassa a kormánybiztost.

c) A Kormány szükségesnek tartja, hogy az állampolgárok mindennapi ügyei intézésének bürokratikus előírásai, a biztosítók, a pénzintézetek, a közművek, egyéb intézmények és szolgáltató szervezetek belső szabályzatai, üzletszabályai körében is megszűnjenek, illetőleg mérséklődjenek. Felhívja az érdekelt minisztereket, országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy tevékenységük során mozdítsák elő az említett területeken a deregulációt.

a) az igazságügy-miniszterrel együttesen, az érdekeltek véleményét kikérve, 1995. február 28-ig részletes, illetve egyszerűsített útmutatót bocsát ki a hatályos jogszabályok deregulációs célú felülvizsgálatához, továbbá a jogszabály-tervezetek megfelelő előkészítéséhez;

b) a deregulációs ötletek ösztönzése és összegyűjtése céljából országos pályázatot ír ki, szakmai elemzésekre ad megbízást;

c) deregulációs szempontból kiemelkedően fontos kormányrendelet vagy törvény (azok összefüggő csoportjának) felülvizsgálatára munkacsoportot alakíthat, továbbá a miniszternél, illetve a Kormánynál deregulációs javaslattal élhet;

d) a deregulációért felelősöktől adatokat és jelentést kérhet, éves munkatervi beszámolója keretében számot ad a dereguláció helyzetéről, az időszakos dereguláció befejezésekor pedig külön jelentésben számol be a Kormánynak;

e) az e határozatban megjelölt határidőket egy alkalommal legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja.