149/1996. (IX. 27.) Korm. rendelet
a hadköteles katonával szemben alkalmazható kényszerítő eszközökről, az alkalmazásuk feltételeinek és rendjének átmeneti szabályairól
A hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény 146. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:
Kényszerítő eszközök alkalmazásának feltételei hadköteles katonával szemben
1. § (1) A hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 1. §-a szerinti hadköteles katonával szemben kényszerítő eszköz alkalmazható:
a) a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 34. §-a (1) bekezdésének a)–d) pontja szerinti esetekben, ha a kényszerítő eszköz alkalmazására okot adó cselekményt a hadköteles katona követi el;
b) a Hkt. 11–13. §-ában meghatározott esetekben.
(2) Ha kényszerítő eszköz alkalmazása a hadköteles katonával szemben rendőri (határőri) intézkedés során válik szükségessé, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény rendelkezései szerint kell eljárni.
A kényszerítő eszközök és azok alkalmazására jogosultak
2. § (1) E rendelet alkalmazása során kényszerítő eszköz
a) a testi kényszer,
b) a könnygázszóró készülék,
c) a gumibot,
d) a bilincs,
e) a lőfegyver.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kényszerítő eszközt alkalmazhat
a) a katonai rendész;
b) a Fegyveres Erők Szolgálati Szabályzata (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) szerint a szolgálatát fegyveresen ellátó katona, az általa védett érdek védelmében;
c) az a)–b) pontokban fel nem sorolt az a katona, akit a Hvt. vagy a Hkt. a hadköteles katona személyi szabadságának korlátozására feljogosít.
3. § (1) Kényszerítő eszköz csak a törvényes cél elérése érdekében, az adott esetben feltétlenül szükséges módon és mértékben alkalmazható.
(2) Ha a kényszerítő eszköz alkalmazása személyi sérülést okoz, a sérült orvosi ellátása iránt a kényszerítő eszköz alkalmazója – szükség esetén más személy igénybevételével – haladéktalanul köteles intézkedni.
(3) A kényszerítő eszközt alkalmazó katona az eljárásáról – annak befejezését követően – a szolgálati elöljárójának köteles soron kívül jelentést tenni.
A testi kényszer
4. § A testi kényszer – e rendelet alkalmazása során – a hadköteles katona támadásának elhárítása vagy ellenszegülésének megtörése végett alkalmazott testi erő.
Gumibot, könnygázszóró készülék, bilincs alkalmazása
5. § (1) Ha a testi kényszer célját nem érte el vagy az alkalmazására nincs lehetőség, a 4. § szerinti cél elérésére gumibot vagy könnygázszóró készülék alkalmazható.
(2) Bilincs alkalmazható a személyi szabadságában korlátozott vagy korlátozni kívánt hadköteles katona
a) ellenszegülésének megtörésére, valamint
b) támadásának,
c) szökésének,
d) önkárosításának
megakadályozására.
A lőfegyverhasználat
6. § (1) E rendelet alkalmazása során lőfegyvernek minősül a fegyveres erőknél rendszeresített minden egyéni lőfegyver.
(2) Lőfegyver hiányában az annak használatára jogosult katona a 8. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben bármilyen – a cél elérésére alkalmas – eszközt fegyverként használhat.
(3) A katonai őr lőfegyver használatának feltételeit és szabályait a Szolgálati Szabályzat tartalmazza.
7. § Lőfegyverhasználat a katonának az a tevékenysége, ha a szolgálati feladatának ellátása során – saját elhatározásából vagy parancsra – ember megsebesítése vagy életének kioltása végett a 8. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben, lőfegyveréből célzott lövést ad le.
8. § (1) A hadköteles katonával szemben lőfegyver használható:
a) az élet elleni közvetlen fenyegetés vagy támadás elhárítására;
b) a testi épséget súlyosan veszélyeztető, közvetlen támadás elhárítására;
c) lőfegyver, robbanóanyag (robbantószerkezet) vagy azt magában foglaló haditechnikai eszköz, illetőleg az élet kioltására vagy élőerő harcképtelenné tételére rendszeresített más anyag erőszakos megszerzésére irányuló cselekménye megakadályozására;
d) bűncselekmény lőfegyverrel, robbanóanyaggal (robbantószerkezettel) vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való elkövetésének megakadályozására;
e) a szándékos emberölést, az állam elleni (Btk. X. Fejezet) vagy az emberiség elleni (Btk. XI. Fejezet) bűncselekményt elkövető elfogására;
f) a fogvatartott (elfogott, őrizetbe vett, előzetes letartóztatott, elítélt, a fogság fenyítését töltő) szökésének, kitörésének vagy erőszakos kiszabadításának megakadályozására;
g) a közveszélyokozás (Btk. 259. §), a terrorcselekmény (Btk. 261. §) elkövetésének megakadályozására vagy megszakítására;
h) a fegyver vagy más veszélyes eszköz letételére irányuló felszólítás eredménytelensége esetén, ha a magatartás a fegyver vagy más eszköz ember elleni közvetlen felhasználására utal.
(2) Az (1) bekezdés d)–e), g) és h) pontjaiban szabályozott esetekben, továbbá, ha a támadó tömegben lévő személy, a rendőrség intézkedését kell igénybe venni, kivéve, ha az adott körülmények között arra már nincs idő, és a késedelem az elhárítani kívánt eredmény bekövetkezésének reális veszélyével jár.
9. § (1) A lőfegyver használatát meg kell előznie:
a) az engedelmességre való felhívásnak;
b) más személy segítségül hívásának;
c) egyéb kényszerítő eszköz alkalmazásának;
d) figyelmeztetésnek, hogy lőfegyver használata következik;
e) figyelmeztető lövésnek.
(2) A lőfegyver használatát megelőző intézkedések részben vagy teljesen mellőzhetők, ha az adott körülmények között megtételükre már nincs idő, és a késedelem az elhárítani kívánt veszély vagy eredmény reális bekövetkezésével járhat.
(3) A lőfegyver használata során lehetőleg kerülni kell az élet kioltását.
10. § Tilos a lőfegyver használata
a) megtorlásként;
b) ha annak indoka már megszűnt;
c) ha a támadás elhárítása tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhető;
d) ha olyan személy életét vagy testi épségét is veszélyeztetné, akivel szemben a fegyverhasználat feltételei nem állnak fenn.
11. § (1) A lőfegyver használatának jogosságát minden esetben ki kell vizsgálni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vizsgálat lefolytatására
a) a katonai szervezet területén történt és sérülést nem okozó lőfegyverhasználat esetén a lövést leadó katona állományilletékes parancsnoka,
b) a közterületen történt lőfegyverhasználat esetén, vagy ha az személyi sérülést okozott, a rendőrség
hatáskörébe tartozik.
(3) A vizsgálat lefolytatására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4) Ha a fegyverhasználat halált okozott, kivizsgálására az eltűnt személyek felkutatásának és a rendkívüli halálesetek kivizsgálásának rendjéről szóló 23/1994. (X. 26.) BM rendelet szabályai az irányadók.
12. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
Horn Gyula s. k.,
miniszterelnök
