157/1996. (X. 22.) Korm. rendelet

a műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről¹

2003.01.16.

A Kormány a felsőoktatásról szóló, többször módosított, 1993. évi LXXX. törvény 72. §-ának d) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

1. § A műszaki felsőoktatásban alapképzésben egyetemi és főiskolai végzettség szerezhető.

2. § A műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak általános képesítési követelményeit e rendelet 1. számú melléklete, az egyetemi és főiskolai szinten is folyó alapképzési szakok sajátos képesítési követelményeit a 2. számú melléklete, míg a kizárólag egyetemi, illetve főiskolai alapképzési szakok sajátos képesítési követelményeit a 3. illetőleg 4. számú melléklete tartalmazza.

3. § (1) A mérnöktanári szak sajátos képesítési követelményeit az adott mérnöki szak képesítési követelményei tartalmazzák, a tanári képesítés általános, a műszaki felsőoktatás sajátosságaitól független, illetve azokkal csak részben összefüggő pedagógiai követelményeire a külön jogszabályban foglaltak az irányadók.

(2) A műszaki szakoktató szakok képesítési követelményeit külön jogszabály tartalmazza.

4. § (1) E rendelet hatálybalépését megelőző időszakban az egyetemi szintű

– közlekedési szakon

– biológusmérnöki szakon

– informatikai szakon

– bányászati szakon

szerzett képesítések – azok sorrendjében – a Kormány által az alábbiak szerint engedélyezett módosításnak megfelelően, a következőkben felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett képesítésekkel egyenértékűek:

– közlekedésmérnöki szak

– biomérnöki szak

– műszaki informatikai szak

– bánya- és geotechnikai szak.

(2) E rendelet hatálybalépését megelőző időszakban a főiskolai szintű

– biológusmérnöki szakon

– informatika szakon

szerzett képesítések – azok sorrendjében – a Kormány által az alábbiak szerint engedélyezett módosításnak megfelelően, a következőkben felsorolt, főiskolai szintű szakokon szerezhető képesítésekkel egyenértékűek:

– biomérnöki szak

– műszaki informatikai szak.

(3) Egyetemi szintű

a) építőmérnöki szakon szerezhető okleveles építőmérnök szakképesítéssel – a végzettség szintje szerint – a szakterületet irányító miniszter által megszüntetett (szüneteltetett), alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett képesítések egyenértékűek:

– közlekedésépítő mérnöki szak

– szerkezetépítő mérnöki szak

– vízépítő mérnöki szak

– földmérő mérnöki szak,

b) gépészmérnöki szakon szerezhető okleveles gépészmérnök szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– folyamattervező szak

– géptervező szak

– gépipari technológia szak

– termelési rendszer szak

– vegyipari és élelmiszeripari gépész szak

– matematikus-mérnök szak

– járműgépész szak

– gépesítési szak

– gépgyártástechnológiai szak

– vegyipari gépész szak,

c) vegyészmérnöki szakon szerezhető okleveles vegyészmérnök

szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– szerves és biológiai vegyipari szak

– vegyipari szervező szak

– nehézvegyipari szak

– szervező vegyészmérnöki szak

– vegyipari műszer- és méréstechnikai szak

– agrárkémiai szak,

d) villamosmérnöki szakon szerezhető okleveles villamosmérnök szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– híradástechnikai szak

– erősáramú szak

– műszer- és irányítástechnikai szak

– mikroelektronikai és technológiai szak,

e) kohómérnöki szakon szerezhető okleveles kohómérnök szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– metallurgus szak

– fémalakító szak,

f) olaj- és gázmérnöki szakon szerezhető okleveles olaj- és gázmérnök szakképesítéssel az alább felsorolt, egyetemi szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– fluidumbányászati szak

– kőolaj- és földgázipari szak.

(4) Főiskolai szintű

a) építőmérnöki szakon szerezhető építőmérnök szakképesítéssel – a végzettség szintje szerint – a szakterületet irányító miniszter által megszüntetett (szüneteltetett), alább felsorolt, főiskolai szintű szakokon szerzett képesítések egyenértékűek:

– mélyépítési szak

– közlekedésépítési szak

– vízellátási és csatornázási szak

– általános és mezőgazdasági vízgazdálkodási szak,

b) gépészmérnöki szakon szerezhető gépészmérnök szakképesítéssel az alább felsorolt, főiskolai szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– gépgyártástechnológiai szak

– gépészeti rendszertechnika szak

– gépipari automatizálási szak

– épületgépészeti szak

– autógépész szak

– vasútgépész szak

– járműgyártási szak

– hajógépész szak

– építőgépész szak

– épületgépész szak

– gyárszerelő szak

– műanyag alkalmazástechnikai szak

– üzemgépészeti szak

– szilikát- és vegyipari gépész szak,

c) közlekedésmérnöki szakon szerezhető közlekedésmérnök szakképesítéssel az alább felsorolt, főiskolai szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– gépjárműüzemi szak

– vasútüzemi szak

– postaüzemi szak

– hajózási szak

– légiforgalmi irányítási szak,

d) vegyészmérnöki szakon szerezhető vegyészmérnök szakképesítéssel az alább felsorolt főiskolai szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– szerves és biológiai vegyipari üzemmérnöki szak

– vegyipari szervező üzemmérnöki szak

– vegyész üzemmérnöki szak

– szervező vegyész üzemmérnöki szak,

e) villamosmérnöki szakon szerezhető villamosmérnök szakképesítéssel

az alább felsorolt, főiskolai szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– mikroelektronikai alkatrész- és készüléktechnológia szak

– műszeripari és automatizálási szak

– híradásipari szak

– villamosenergetika szak

– villamos gépek és készülékek szak

– erősáramú automatika szak

– számítástechnikai eszközök szak

– épületvillamosítási szak

– vezetékes távközléstechnikai szak

– vezeték nélküli távközléstechnikai szak

– közlekedési automatika szak

– mérés és automatizálási szak,

f) mérnöktanári szakon szerezhető mérnöktanár szakképesítéssel az alább felsorolt, főiskolai szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– műszaki tanári szak

– technika tanári szak,

g) kohómérnöki szakon szerezhető kohómérnöki szakképesítéssel az alább felsorolt, főiskolai szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– metallurgiai szak

– alakítástechnológiai szak,

h) településmérnöki szakon szerezhető településmérnök szakképesítéssel a főiskolai szintű városgazdasági szakon szerzett szakképesítés egyenértékű,

i) könnyűipari szakon szerezhető könnyűipari mérnök szakképesítéssel az alább felsorolt, főiskolai szintű szakokon szerzett szakképesítések egyenértékűek:

– ruhaipari szak

– bőr- és feldolgozóipari szak

– textiltechnológiai szak

– nyomdaipari szak

– papíripari szak.

(5) E rendelet hatálybalépését megelőző időszakban a főiskolai szintű magasépítő mérnöki, mérés és automatizálási, valamint szervező és informatikai szakok sorrendben építészmérnöki, villamosmérnöki, valamint műszaki menedzser szakoknak felelnek meg.

(6) Az (1)–(5) bekezdésben fel nem sorolt szakokon kiadott oklevelek az azokban foglalt szakképzettségnek, illetve végzettség szintjének felelnek meg.

5. § (1) E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) A rendelettel meghatározott képesítési követelmények rendelkezéseit az 1997–98. évi tanévben az első évfolyamokra kell alkalmazni.

(3) E rendelet 1. számú melléklet 5.3.1. b) pontjában meghatározott főiskolai szintű záróvizsgára bocsátás feltételeit az idegen nyelvi vizsga egyenértékűségi követelménye tekintetében 1998. szeptember 1-jétől az 5.3.1. a) pontjában foglaltak szerint kell alkalmazni.

1. számú melléklet a 157/1996. (X. 22.) Korm. rendelethez

A műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak
általános képesítési követelményei

1. A műszaki képzés célja

a) Egyetemi szinten:

Okleveles mérnökök képzése, akik a választott szakterület alkotó műveléséhez szükséges általános műveltség, műszaki intelligencia, legalább egy idegen nyelv kellő szintű ismerete, természettudományi, műszaki tudományi, biztonságtechnikai, környezetvédelmi és társadalomtudományi alapok, széles körben használható műszaki tudáshoz nélkülözhetetlen felismerési és alkalmazási készség, a megvalósításhoz szükséges alapvető gyakorlati módszerek birtokában kellő gyakorlat megszerzése után alkalmassá válnak a termékek, termelési, minőségbiztosítási és műszaki szolgáltatási folyamatok és rendszerek tervezésére, fejlesztésére, ellenőrzésére, műszaki alkotások létrehozására, termelő, illetőleg műszaki szolgáltatásokat nyújtó műszaki-gazdasági tevékenységek irányítására és fejlesztésére, továbbá a szakterületükön folyó tudományos kutatásba való bekapcsolódásra.

b) Főiskolai szinten:

Mérnökök képzése, akik a választott szak gyakorlati műveléséhez szükséges általános műveltség, műszaki intelligencia, legalább egy idegen nyelv kellő szintű ismerete, természettudományi, műszaki tudományi, biztonságtechnikai, környezetvédelmi és társadalomtudományi alapok, konkrét gyakorlati módszerek és reproduktív mérnöki alkalmazási készség birtokában a munkahelyi sajátosságok megismerése, illetőleg kellő gyakorlat megszerzése után alkalmassá válnak termelési folyamatok, minőségbiztosítási és műszaki szolgáltatások előkészítési, üzemeltetési és irányítási feladatainak, valamint a tervezés és fejlesztés részfeladatainak megoldására.

2. A végzettség szintje és a szakképzettség

a) Egyetemi szint,

melyen okleveles – a szakra utaló megjelöléssel – mérnök, valamint okleveles mérnöktanár, okleveles mérnök-fizikus, okleveles mérnök-informatikus, okleveles műszaki menedzser szakképzettség szerezhető.

b) Főiskolai szint,

melyen – a szakra utaló megjelöléssel – mérnök, valamint mérnöktanár, mérnök-informatikus, műszaki menedzser szakképzettség szerezhető.

A képzés sajátosságaira tekintettel egyes szakokon kizárólag egyetemi, illetve főiskolai végzettség szerezhető.

3. A képzési idő

a) Egyetemi szint:

A képzési idő 10 félévben legalább 9000 összóra – az ennek megfelelő teljesítmény 300 kredit –, ebből a nappali tagozaton legalább 3600 a tanóra (nyelvi és testnevelési tanórák nélkül); a főiskolai végzettségű mérnök a szakjával azonos megnevezésű, egyetemi szakon 4–6 félév alatt okleveles mérnöki képesítést szerezhet.

b) Főiskolai szint:

A képzési idő legalább 6 félévben legalább 5400 összóra – az ennek megfelelő teljesítmény 180 kredit –, ebből a nappali tagozaton legalább 2160 a tanóra (nyelvi és testnevelési tanórák nélkül).

c) Értelmező rendelkezések:

E rendelet alkalmazásában

1. összóra: a tananyag elsajátításához szükséges különféle típusú (szorgalmi és vizsgaidőszakon belüli és azokon kívüli) időráfordítások összessége (tanóra, vizsgára való felkészülés, konzultáció, önálló tanulmányi tevékenység, szakmai gyakorlat, tervezési feladatok és házi feladatok kidolgozása stb.);

2. tanóra: a tananyag elsajátításához és szorgalmi időn belüli ellenőrzéséhez oktató közreműködését igénylő idő;

3. a kredit 30 összórának felel meg;

4. egy félév 15 hét szorgalmi időből és vizsgaidőszakból tevődik össze.

Az egyes tantárgyak, tantárgyrészek elsajátításához szükséges összórák mennyiségét, illetőleg az ennek megfelelő kredit értéket az intézményi tantárgyprogramok határozzák meg. Egy adott tantárgynak vagy tantárgyrésznek csak egyetlen kredit értéke lehet, amely a tananyag elsajátításához átlagosan szükséges munkamennyiséget fejezi ki, így független egyfelől attól, hogy a tárgy egy adott szakon kötelező, kötelezően választandó, vagy választható, másfelől a képzés (nappali, esti, levelező stb.) formájától.

Korábbi vagy párhuzamos, felsőfokú képzésre épülő, újabb diplomát adó szakon a képzési időt a sajátos képesítési követelmények szabják meg.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A főbb tanulmányi területeknek az a)–d) pontokban szereplő arányai a kreditekben kifejezett minimális teljesítményt tartalmazó (szakmai gyakorlat nélkül számolt) képzési időre vonatkoztatott százalékokat jelentik.

a) Természettudományos alapismeretek

A szak sajátosságai által megszabott tartalmú, a szakmai és konvertálható ismeretek megalapozását szolgáló ismeretek.

Egyetemi szinten: 20–30%

Főiskolai szinten: 15–25%

b) Gazdasági és humán ismeretek

A szak sajátosságai által megszabott tartalmú gazdasági-, humántudományi, jogi, nyelvi és menedzsment ismeretek.

Egyetemi szinten: 10–15%

Főiskolai szinten: 10–15%

c) Szakmai törzsanyag

A tananyagnak azt a részét képezi, amely a szak területén belül biztosítja a széles körű konvertibilitást, ugyanakkor kitekintő ismereteket nyújt, beleértve a környezeti, minőségügyi, biztonságtechnikai ismereteket.

Egyetemi szinten: 30–40%

Főiskolai szinten: 40–60%

d) Differenciált szakmai ismeretek

A szakhoz kapcsolódó különféle speciális területek művelésével összefüggő, a mérnöki készségek kifejlődését elősegítő további tananyag. Idetartozik minden olyan tananyag is, amely többek között konstrukciós vagy technológiai vagy a specializációkra kitekintő ismereteket nyújt, és kiegyenlíti a túlzottan specializáló ráhatásokat.

Egyetemi szinten: 30–40%

Főiskolai szinten: 20–30%

e) Szakmai gyakorlat

A mérnökképzés valamennyi szintjén meghatározó a gazdasági életben való részvételre történő felkészítés, amely egyetemi szintű képzésben általában 8–12 hét, főiskolai szintű képzésben 4–8 hét szakmai gyakorlatot jelent.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt – részben egymásra épülő, részben egymástól független – aláírások és gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból – kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga – szakmai gyakorlat elvégzéséből, diplomamunka vagy szakdolgozat elkészítéséből, záróvizsga letételéből tevődik össze.

5.1. A diplomamunka

A diplomamunka egyetemi szinten a szakképzettségnek megfelelő alkotó jellegű mérnöki – tervezési, esetleg kutatási vagy kutatásfejlesztési – feladat, amely a hallgató tanulmányaira támaszkodva, a kiegészítő irodalom tanulmányozásával, témavezető vagy konzulens irányításával, illetőleg segítségével egy, kivételesen legfeljebb két félév alatt elvégezhető és igazolja azt, hogy a hallgató képes a tanult ismeretanyag gyakorlati alkalmazására, az elvégzett munka és az eredmények szakszerű összefoglalására, a témakörébe tartozó feladat kreatív megoldására, önálló mérnöki munka végzésére.

5.2. A szakdolgozat

A szakdolgozat főiskolai szinten a szakképzettségnek megfelelő mérnöki feladat, amely a hallgató tanulmányaira támaszkodva, témavezető vagy konzulens irányításával egy félév alatt elvégezhető és igazolja azt, hogy a hallgató kellő jártasságot szerzett a tanult ismeretanyag gyakorlati alkalmazásában és – szakmai irányítással – a tervezési, fejlesztési munkában, képes a témához kapcsolódó szakirodalom feldolgozására, az előzmények, az elvégzett munka és az eredmények szakszerű összefoglalására.

5.3. A záróvizsga

5.3.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei

a) Egyetemi szinten:

a tantervben előírt követelmények, különösen

– legalább 45 vizsga, köztük legalább 2 szigorlat,

– legalább 300 kredit, amelyből a diplomamunka legfeljebb 30 kredit értékű,

– legalább egy idegen nyelvből C típusú, középfokú, állami – vagy azzal egyenértékű – nyelvvizsga,

– szakmai gyakorlat,

– diplomamunka.

b) Főiskolai szinten:

a tantervben előírt követelmények, különösen

– legalább 25 vizsga, köztük legalább 2 szigorlat,

– legalább 180 kredit, amelyben a szakdolgozat legfeljebb 18 kredit értékű,

– legalább egy idegen nyelvből C típusú, alapfokú, állami – vagy azzal egyenértékű – nyelvvizsga,

– szakmai gyakorlat,

– szakdolgozat.

5.3.2. A záróvizsga részei

a) Egyetemi szinten:

– a diplomamunka megvédése,

– szóbeli vizsga a diplomamunkához kapcsolódóan kijelölt szaktárgyakból, illetőleg szaktárgyrészekből, amelyekhez tartozó összes tananyag mennyiségének értéke legalább 15 kredit.

b) Főiskolai szinten:

– a szakdolgozat megvédése,

– szóbeli vizsga a szakdolgozathoz kapcsolódóan kijelölt szaktárgyakból, illetőleg szaktárgyrészekből, amelyekhez tartozó összes tananyag mennyiségének értéke legalább 10 kredit.

5.3.3. A záróvizsga eredménye

a szigorlatokra, a záróvizsga szóbeli részére és a diplomamunkára, illetve a szakdolgozatra kapott érdemjegyek súlyozott átlaga.

2. számú melléklet a 157/1996. (X. 22.) Korm. rendelethez

A műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak sajátos képesítési követelményei

AZONOS ELNEVEZÉSŰ EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI SZINTŰ SZAKOK

ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles építészmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – képesek arra, hogy ellássák a település- és területrendezés, általában az épített környezet alakításának valamennyi építészeti és építési feladatát, ezen belül elvégezzék épületek, épületegyüttesek építészeti, szerkezettervezési feladatait, megtervezzék, megszervezzék, irányítsák és ellenőrizzék ezek építését, épületfenntartási és -felújítási feladatokat végezzenek el, műemlékvédelmi feladatokat lássanak el, képzettségüknek megfelelő elméleti, tudományos és oktatási tevékenységet folytassanak, ellássák szakterületükön az építésigazgatási és hatósági munkák irányítását.

b) Főiskolai szinten:

Építészmérnökök képzése elsősorban a magasépítő tevékenység (gyártás, vállalkozás, ipari vezetés, szakhatósági munka, bizonyos tervezési és kutatási részfeladatok) területére, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – alkalmasak irányítás mellett fentiekben leírt műszaki feladatok megoldására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles építészmérnök.

Főiskolai szinten: építészmérnök.

3. A képzési idő

Az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével

egyetemi szinten: 10 félév,

főiskolai szinten: 6 félév.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, ábrázoló geometria, épületfizika.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – filozófia, szociológia, közgazdaságtan, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

rajz és kompozíció, építészet- és művészettörténet és elmélet, számítástechnika, építészeti tervezés alapjai, lakóépület-tervezés, középület-tervezés, ipari és mezőgazdasági épülettervezés, komplex épülettervezés, belső terek tervezése, városépítés, kert- és tájtervezés, épület-szerkezettan, épületgépészet, építéskivitelezés és -szervezés, építési menedzsment, építőanyagok, talajmechanika, geodézia, szilárdságtan és tartószerkezetek.

Differenciált szakmai ismeretek:

a választott specializáció (építészeti, szerkezeti és urbanista) szerint kötelezően és szabadon választható tárgyak.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, mechanika és ábrázoló geometria.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, vállalat-gazdaságtan, üzemszervezés, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

számítástechnika, rajz, építészettörténet, vasbeton szerkezetek, acél- és faszerkezetek, geodézia, térinformatika, környezetvédelem, alapozás, közműépítés, épületszerkezetek, építésgépesítés, épületgépészet.

Differenciált szakmai ismeretek:

az épülettervezési, műemlékvédelmi, kivitelezési, vállalkozási építés tervező- és konstruktőr specializációk tantárgyai.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel

a) Egyetemi szinten:

– a diplomamunka egyedüli formája a diplomaterv, azaz önállóan elkészített építészeti terv kötelező szakági munkarészekkel, amely a hallgató tervezési tudásának felmérése mellett a teljes oktatott szakmai anyag ismeretének számonkérését is célozza; a hallgatóknak konzultáció biztosított, a tervet a záróvizsga előtt külső szakember bírálja el;

– kötelező szigorlati tárgyak: szilárdságtan, építészettörténet és épület-szerkezettan;

– a záróvizsga szóbeli része három szakmai tárgyból tett vizsgának felel meg a tanterv előírásai szerint;

b) Főiskolai szinten:

– kötelező szigorlati tárgyak a matematika és a mechanika;

– a záróvizsga szóbeli részéhez tartozó tananyag mennyisége 12–16 kredit.

ÉPÍTŐMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles építőmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – bizonyos gyakorlat után képesek a településfejlesztés és a környezetvédelem területén az építőmérnöki létesítmények tervezési, kivitelezési, üzemeltetési, fenntartási, műszaki fejlesztési, kutatási vagy irányítási feladatok önálló ellátására; felszíni és mélyépítési mérnöki szerkezetek, magasépítési létesítmények, valamint mindennemű tartószerkezet tervezésére, építésére és karbantartására; utak, vasutak és más közlekedési pályák, valamint az ezeket közvetlenül kiszolgáló létesítmények tervezésére, építésére és üzemeltetésére; településtervezési, forgalomtechnikai és irányítási, valamint városi (kultúr-) mérnöki feladatok ellátására; a vízépítéssel, vízgazdálkodással, közművesítéssel és környezetvédelemmel kapcsolatos tervezési, építési és üzemeltetési feladatok ellátására.

b) Főiskolai szinten:

Építőmérnökök képzése az építőmérnöki tevékenység, valamint vállalkozás és szakhatósági munka felsőfokú szakképzettséget igénylő feladatainak megoldására, illetve felsőfokú szakképzettséget igénylő munkakörök ellátására, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – alkalmasak az oklevél megszerzése után bármely, a fentiekben leírt tevékenységi területen műszaki feladatok megoldására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles építőmérnök.

Főiskolai szinten: építőmérnök.

3. A képzési idő

Az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével

egyetemi szinten: 10 félév,

főiskolai szinten: 6 félév.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, ábrázoló geometria, mechanika, fizika, kémia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, menedzsment, jogi ismeretek, filozófia, pszichológia.

Szakmai törzsanyag:

építéstörténet, geodézia, talajmechanika, útépítés, vasútépítés, épületszerkezetek, lakó-, ipari-mezőgazdasági épülettervezés, alapozás, vasbeton szerkezetek, acélszerkezetek, hídépítés, tartók statikája, hidrológia, vízépítés, vízgazdálkodás, közművek, számítástechnika.

Differenciált szakmai ismeretek:

útépítéstan, vasútépítéstan, különleges alapozások, városi mérnöki ismeretek, acél- és vasbeton szerkezetek, tartószerkezetek számítása, mérnöki szerkezetek, környezetvédelem, vízgazdálkodás, közműrendszerek, építés-kivitelezés, áramlástan, hőtan, energetika.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, mechanika.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, vállalat-gazdaságtan, üzemszervezés, építéstörténet.

Szakmai törzsanyag:

geodézia, talajmechanika, alapozás, vasbeton szerkezetek, acélszerkezetek, hídépítés, tartók statikája, hidrológia, vízépítés, vízgazdálkodás, közművek, számítástechnika.

Differenciált szakmai ismeretek:

vállalkozói menedzsment, közműépítés és közmű-üzemeltetés, környezetvédelmi, szerkezetépítői, közlekedésépítői, informatika és építőipari vállalkozási specializációk tantárgyai.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka témája valamilyen építőmérnöki, illetve magasépítési létesítmény tervezése, megvalósítása, üzemeltetése és fenntartása, ennek bemutatása mellett lehet kutatás vagy szoftverfejlesztés,

– a szakdolgozat témája építőmérnöki feladat megoldása,

– kötelező szigorlati tárgyak mindkét szinten a matematika és a mechanika,

– a záróvizsga szóbeli részéhez tartozó tananyag mennyisége a főiskolai szinten is legalább 15 kredit.

GÉPÉSZMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles gépészmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – alkalmasak a gépészeti berendezések tervezési, létrehozási és fejlesztési feladatainak ellátására, gépipari technológiai feladatok megoldására, a termelés és üzemeltetés magasabb szintű szervezési, fejlesztési és irányítási feladatainak ellátására, a fizikai tudományok gépészetben fontos szerepet játszó eredményeinek alkalmazására, a tudományos kutatómunkára.

b) Főiskolai szinten:

Gépészmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – alkalmassá válnak a termelésben alkalmazott gépek és gépészeti berendezések üzemeltetésére és fenntartására, a gépipari technológiák bevezetésére, illetőleg alkalmazására, az üzemi munka szervezésére és irányítására, a műszaki fejlesztés, kutatás és tervezés átlagos bonyolultságú részfeladatainak ellátására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles gépészmérnök.

Főiskolai szinten: gépészmérnök.

3. A képzési idő

Az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével

egyetemi szinten: 10 félév,

főiskolai szinten: 6 félév.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, áramlástan, hőtan, elektrotechnika, elektronika, mechanika.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, vállalat-gazdaságtan, menedzsment, vállalkozástan, filozófia, szociológia, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

anyagtudomány, általános géptan, ábrázoló geometria, géprajz, gépelemek, mechanizmusok, informatika-számítástechnika alapjai, számítógépes grafika, automatizálás alapjai, méréselmélet, rendszerelmélet, erő- és munkagépek, gépipari technológiák és gépeik, minőségbiztosítás, anyag-, energia- és környezetgazdálkodás.

Differenciált szakmai ismeretek:

géptervezés, finommechanika – optika, terméktervezés, áramlástechnikai, kalorikus gépészet, energetika, épületgépészet, vegyipari és élelmiszergépészet, gépgyártás-technológia, robottechnika, villamosgépészet, orvostechnika, környezetvédelem, matematikus-mérnök, menedzsment, mezőgazdasági géptervezés, gépészeti informatika, minőségbiztosítás, gyártásautomatizálás, alkalmazott mechanika, polimer- és textiltechnológia specializációk tantárgyai, energetika.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, áramlástan, hőtan, elektrotechnika, elektronika, mechanika.

Gazdasági és humán ismeretek:

Szakmai törzsanyag:

anyagismeret, általános géptan, ábrázoló geometria, géprajz, gépelemek, mechanizmusok, informatika-számítástechnika alapjai, számítógépes grafika, automatizálás alapjai, méréselmélet, rendszerelmélet, erő- és munkagépek, gépipari technológiák és gépeik, minőségbiztosítás, energetika.

Differenciált szakmai ismeretek:

gépészeti és interdiszciplináris tantárgyak.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka vagy szakdolgozat témája gépészmérnöki feladat megoldása,

– mindkét szinten kötelező szigorlati tárgy a matematika és a mechanika, az egyetemi szinten kötelező továbbá a fizika vagy fizikai jellegű tantárgy.

KÖZLEKEDÉSMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles közlekedésmérnökök képzése, akik – figyelembe véve a közlekedésbiztonság, a környezetvédelem és az energiagazdálkodás követelményeit az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – képesek a közlekedési és a szállítási folyamatok rendszerszemléletű, gazdaságos fejlesztésére, tervezésére, szervezésére, irányítására és kutatására.

b) Főiskolai szinten:

Közlekedésmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – képesek a közlekedési és a szállítási folyamatok előkészítési és irányítási feladatainak megoldására és a tervezési és megvalósítási munkákban való részvételre.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles közlekedésmérnök.

Főiskolai szinten: közlekedésmérnök.

3. A képzési idő

Az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével

egyetemi szinten: 10 félév,

főiskolai szinten: 6 félév.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, mérnöki fizika, műszaki kémia, hő- és áramlástan, elektrotechnika, mechanika, alaptárgyi válogatott fejezetek, szerkezeti anyagok és megmunkálások.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, vállalati gazdaságtan, üzemszervezés, közlekedési jog, társadalomtudományok válogatott fejezetei, munkavédelem, vezetéselmélet, szociológia.

Szakmai törzsanyag:

közlekedéstan, közlekedési statisztika, műszaki ábrázolás, számítástechnika, közlekedési technológia, járműfenntartás, közlekedési hálózattervezés, közlekedési automatika, közlekedési gazdaságtan, szállítástechnika, közlekedési informatika, közlekedési rendszertervezés, környezetvédelem.

Differenciált szakmai ismeretek:

közúti, vasúti, városi, vízi vagy légi közlekedés, ipari-kereskedelmi szállítás tantárgyai és egyéb komplementer tantárgyak, járművek.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, mechanika.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, vállalat-gazdaságtan, üzemszervezés, közlekedési jog, társadalomtudományok válogatott fejezetei, munkavédelem.

Szakmai törzsanyag:

anyagismeret, műszaki ábrázolás, számítástechnika, gépelemek, közlekedési üzemtan, áruszállítás, személyszállítás.

Differenciált szakmai ismeretek:

közúti, vasúti, vízi, városi, légi közlekedési, szállítmányozási, logisztika, járművek.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel

– a diplomamunka vagy szakdolgozat témája közlekedésmérnöki feladat megoldása,

– mindkét szinten kötelező szigorlati tárgy a matematika és a mechanika, az egyetemi szinten kötelező továbbá egy fizika jellegű tantárgy vagy közgazdaságtan.

VEGYÉSZMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles vegyészmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek a vegyipari és rokonipari folyamatok, műveleti egységek, illetve összetett technológiai rendszerek tervezéséhez, irányításához, valamint az e területen folytatott kutatáshoz és fejlesztéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel.

b) Főiskolai szinten:

Vegyészmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek a vegyipari és rokonipari folyamatok, műveleti egységek, illetve összetett technológiai rendszerek működtetéséhez, azok tervezésének, irányításának, valamint az e területen folytatott kutatás és fejlesztés részfeladatainak megoldásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles vegyészmérnök.

Főiskolai szinten: vegyészmérnök.

3. A képzési idő

Egyetemi szinten: 10 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

Főiskolai szinten: 7 félévben 6300 összóra – az ennek megfelelő teljesítmény 210 kredit –, ebből a nappali tagozaton 2160 a tanóra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, általános kémia és választott általános természettudományi tárgyak.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – gazdaságtudomány, menedzsment, jogi ismeretek, számviteli ismeretek, valamint választott gazdasági, szervezési és humán tárgyak.

Szakmai törzsanyag:

szervetlen kémia, szerves kémia, biokémia, fizikai kémia, analitikai kémia, anyagszerkezet, számítástechnika-informatika, géptan, vegyipari műveletek, kémiai technológia, folyamatirányítás, elektronika, méréstechnika, biztonságtechnika, anyag-, energia- és környezetgazdálkodás.

Differenciált szakmai ismeretek:

általános vegyipari, gyógyszeripari, műanyagipari, textil-, papír-, bőr- és csomagolástechnológiai, analitikai és szerkezetvizsgálati, alkalmazott fizikai-kémiai, radiokémiai és anyagmérnöki specializációk tantárgyai.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, általános kémia.

Gazdasági és humán ismeretek:

Szakmai törzsanyag:

szervetlen kémia, szerves kémia, biokémia, fizikai kémia, analitikai kémia, számítástechnika-informatika, géptan, vegyipari műveletek, kémiai technológia, folyamatirányítás, elektronika, méréstechnika, biztonságtechnika, környezetvédelem.

Differenciált szakmai ismeretek:

a specializációkhoz kapcsolódó természettudományi, műszaki és egyéb tárgyak, valamint a specializáció választható tárgyai.

A szakmai gyakorlat mindkét szinten legalább 4 hét.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka vagy szakdolgozat témája vegyészmérnöki feladat megoldása,

– egyetemi szinten a két kötelező szigorlat egyikét vagy mindegyikét a tanterv írhatja elő, főiskolai szinten pedig egy alap- és egy szaktárgyi szigorlat kötelező.

BIOMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles biomérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek az ipari biotechnológiai, az élelmiszeripari és rokonipari, valamint a környezetvédelemmel kapcsolatos biotechnológiai, mikrobiológiai és kémiai folyamatok, műveleti egységek, illetve összetett technológiai rendszerek tervezéséhez, irányításához, a klinikai kémiával és biokémiával kapcsolatos mérnöki feladatok megoldásához, valamint az e területen folytatott kutatáshoz és fejlesztéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel.

b) Főiskolai szinten:

Biomérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek az ipari biotechnológiai, élelmiszeripari és rokonipari, valamint a környezetvédelemmel kapcsolatos biológiai és kémiai technológiai folyamatok, műveleti egységek, illetve összetett technológiai rendszerek működtetéséhez, tervezésének, irányításának, valamint az e területen folytatott kutatás és fejlesztés részfeladatainak megoldásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles biomérnök.

Főiskolai szinten: biomérnök.

3. A képzési idő

Egyetemi szinten: 10 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

Főiskolai szinten: 7 félévben 6300 összóra – az ennek megfelelő teljesítmény 210 kredit –, ebből a nappali tagozaton 2160 a tanóra.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, általános kémia, biológia és választott általános természettudományi tárgyak.

Gazdasági és humán ismeretek:

Szakmai törzsanyag:

szervetlen kémia, szerves kémia, biokémia, mikrobiológia, fizikai kémia, analitikai kémia, számítástechnika-informatika, géptan, vegyipari műveletek, biomérnöki műveletek, folyamatirányítás, elektronika, méréstechnika, valamint egyéb kötelező és választható tárgyak.

Differenciált szakmai ismeretek:

környezetvédelmi, ipari biotechnológiai, mezőgazdasági, élelmiszeripari egészségvédelmi, élelmiszerminősítő specializációk tantárgyai.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, általános kémia, biológia.

Gazdasági és humán ismeretek:

Szakmai törzsanyag:

Differenciált szakmai ismeretek:

a specializációkhoz kapcsolódó természettudományi, műszaki és egyéb tárgyak, valamint a specializáció választható tárgyai.

A szakmai gyakorlat mindkét szinten legalább 4 hét.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka vagy szakdolgozat témája biomérnöki feladat megoldása,

– egyetemi szinten a két kötelező szigorlat egyikét vagy mindegyikét a tanterv írhatja elő, főiskolai szinten pedig egy alap- és egy szaktárgyi szigorlat kötelező.

KÖRNYEZETMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles környezetmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – a különböző területeken jelentkező környezeti veszélyeket felismerni és elhárítani képesek. Szakmai ismereteik birtokában alkalmasak a meglévő környezeti ártalmak, károk csökkentésére, illetve megszüntetésére. A természeti erőforrások ésszerű felhasználását, hulladékszegény technológiák kialakítását, azok működtetését önállóan is meg tudják oldani. Képesek a hulladékanyagokat újrahasznosítani, és a veszélyes hulladékok ártalmatlanítását megoldani. Tudásanyaggal rendelkeznek a természet- és tájvédelem, a területrendezés és településfejlesztés területén.

b) Főiskolai szinten:

Környezetmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – ismerik a környezeti problémákat és kezelésük módszereit, képesek a környezeti szennyezőforrások feltárására, elemzésére, az ártalmatlanítási módok szakszerű megtervezésére, valamint a környezetkímélő, műszaki eljárások és technológiák alkalmazására is.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles környezetmérnök.

Főiskolai szinten: környezetmérnök.

3. A képzési idő

Az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével

egyetemi szinten: 10 félév,

főiskolai szinten: 6 félév.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, számítástechnika, fizika, általános és szervetlen kémia, szerves kémia, biológia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – gazdaságtudományi, menedzsment, jogi ismeretek, számviteli ismeretek, környezetgazdálkodási, mérnöki kommunikációs, valamint választott gazdasági, szervezési és humán tárgyak.

Szakmai törzsanyag:

A szakhoz kapcsolódó természet- és műszaki tudományok biokémia, mikrobiológia, ökológiai tárgyak, földtudományi ismeretek, analitikai kémia, környezeti kémia, természet- és tájvédelem, településfejlesztési gazdálkodási ismeretek, egészségügyi ismeretkörök, zaj-, rezgésvédelem, géptan, informatika, informatikai és monitoring rendszerek, technológiai rendszerek és modellezésük, közlekedési és mezőgazdasági vonatkozások, hulladék-, vízgazdálkodási témakörök, ipari technológiák, levegőtisztaság-védelem, energetika, biztonságtechnika, kockázatelemzés, környezetállapot-értékelés, környezeti auditálás, műszaki ábrázolás.

Differenciált szakmai ismeretek:

a tantervben meghatározott kötelezően választható természettudományi, műszaki és egyéb tárgyak.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, biológia, ökológia, geológia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaság elmélet, környezet-gazdaságtan, gazdasági jog, iparjogvédelem.

Szakmai törzsanyag:

számítástechnika, biológia, ökológia, geológia, vízvédelem, talajvédelem, levegővédelem, hulladékkezelés, zaj-, rezgés- és sugárvédelem, tájvédelem, közegészségtan, szervezési és vezetési ismeretek, közigazgatás, műszaki ábrázolás.

Differenciált szakmai ismeretek:

környezetgazdálkodás, környezeti informatika, környezeti állapot értékelése, társadalomökológia, igazgatási, vállalkozási, társadalomtudományi, minőségbiztosítási ismeretek, energetika, környezeti hatásvizsgálat, infrastruktúra, méréstechnika.

A gyakorlati képzés időtartama az egyetemi szinten 4+4 hét.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka vagy szakdolgozat témája környezetvédelmi feladat megoldása,

– az egyetemi szinten kötelező szigorlati tárgyak a kémia, a matematika és a környezetvédelmi eljárástechnológiák,

– a főiskolai szinten kötelező szigorlati tárgyak a matematika és a kémia,

– a záróvizsga szóbeli részének megfelelő tananyag mennyiség értéke a főiskolai szinten is legalább 15 kredit.

VILLAMOSMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles villamosmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – elektronikai és informatikai ismeretek birtokában is rendelkeznek az ott felsorolt feladatok megoldásához szükséges villamosmérnöki ismeretekkel.

b) Főiskolai szinten:

Villamosmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – informatikai és számítástechnikai ismeretek birtokában is rendelkeznek az ott felsorolt feladatok megoldásában való részvételhez szükséges villamosmérnöki ismeretekkel.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles villamosmérnök.

Főiskolai szinten: villamosmérnök.

3. A képzési idő

Az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével

egyetemi szinten: 10 félév,

főiskolai szinten: 6 félév.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, anyagtudomány, programozás.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, társadalmi informatika, műszaki jog, menedzsment tématerületekről választott tárgyak.

Szakmai törzsanyag:

villamosságtan, analóg és digitális technika, hálózatok és rendszerek, informatika, elektromágneses terek, elektronika, méréstechnika, automatika, mérnöki alapismeretek.

Differenciált szakmai ismeretek:

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, anyagtudomány.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, társadalmi informatika, műszaki jog, menedzsment tématerületekről választott tárgyak.

Szakmai törzsanyag:

villamosságtan, analóg és digitális technika, hálózatok és rendszerek, informatika, elektromágneses terek, elektronika, méréstechnika, automatika, mérnöki alapismeretek, programozás.

Differenciált szakmai ismeretek:

villamos energia rendszerek, energiaátalakító rendszerek, távközlés és telematika, híradástechnika, mérés- és rendszertervezés, irányítástechnika és robotinformatikai mikrorendszerek és modul áramkörök, számítógéprendszer és alkalmazástechnikája, mérés- és irányítástechnikai, villamos informatikai, elektronikai, kereskedelmi, gazdasági informatikai, számítástechnika és rádióhírközlési, teljesítményelektronikai specializációk tantárgyai.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka vagy szakdolgozat témája villamosmérnöki feladat megoldása,

– az egyetemi szinten kötelező szigorlati tárgyak a matematika, a digitális technika, valamint a hálózatok és rendszerek,

– a főiskolai szinten kötelező szigorlati tárgyak a matematika és a villamosságtan,

– a záróvizsga szóbeli részének megfelelő tananyag mennyiség értéke a főiskolai szinten is legalább 15 kredit.

MŰSZAKI INFORMATIKAI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles mérnök-informatikusok képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek a műszaki informatikai rendszerek, információs infrastrukturális rendszerek és szolgáltatások, valamint azok adat- és programrendszereinek kidolgozásához, fejlesztéséhez és üzemeltetéséhez szükséges informatikai és számítástechnikai felkészültséggel és okleveles mérnöki gyakorlati módszerekkel.

b) Főiskolai szinten:

Mérnök-informatikusok képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – professzionális informatikai és számítástechnikai ismeretek alapján készséget szereztek az informatika módszereit igénylő műszaki alkotások, különösen műszaki informatikai és információs infrastrukturális rendszerek és szolgáltatások tervezésére, fejlesztésére és létrehozására, továbbá elsajátították az informatikai és információs infrastrukturális rendszerek telepítési és üzemeltetési feladatainak ellátáshoz szükséges mérnöki gyakorlati módszereket.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles mérnök-informatikus.

Főiskolai szinten: mérnök-informatikus.

3. A képzési idő

Az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével

egyetemi szinten: 10 félév,

főiskolai szinten: 6 félév.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, anyagtudomány és/vagy biológia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, vállalat-gazdaságtan, logika, jogi ismeretek, menedzsment.

Szakmai törzsanyag:

műszaki kommunikáció és dokumentáció, műszaki alapismeretek, méréstechnika, ipari folyamatok, irányítástechnika, elektronika, számítástechnika és információs hálózatok alapjai, energetika, információtechnikai alkatrészek és egységek, digitális számítás, neurális hálózatok elmélete, információelmélet, kódoláselmélet, hírközlés, számítógép-vezérelt szabályozások, operációs rendszerek és számítógép-hálózatok elmélete, digitális rendszerek tervezése, számítógéprendszer architektúrák, programozási nyelvek, adatbázis-kezelés és szoftvertervezés technológiái, mesterséges intelligencia alapjai.

Differenciált szakmai ismeretek:

a kommunikációs hálózatok, üzleti távközlés, robotintelligencia, közlekedési informatika specializációk, illetve az intézmény által biztosított tantárgyak.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika és más természettudományi alaptárgy.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, vállalat-gazdaságtan, jogi ismeretek, menedzsment.

Szakmai törzsanyag:

műszaki kommunikáció és dokumentáció, műszaki alapismeretek, méréstechnika, elektronika, programozás, digitális rendszerek és irányítástechnika, informatikai rendszerek, adatbázis-kezelés, számítógép és hálózatok, számítógép-architektúrák és operációs rendszerek, mesterséges intelligencia alapjai.

Differenciált szakmai ismeretek:

a szoftvertechnológia, mesterséges intelligencia, robottechnika, gazdasági informatika, építési rendszerek informatikája, számítógépes automatizálás, informatikai rendszerek üzemeltetése, gépészeti, postai, programozási, grafikus mérnöki rendszerek, jármű műszaki és kereskedelmi specializációk, illetve az intézmény által biztosított tantárgyak.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka vagy szakdolgozat témája informatikai feladat megoldása,

– az egyetemi szinten kötelező szigorlati tárgyak a matematika, a digitális ismeretek és a számítástechnika,

– a főiskolai szinten kötelező szigorlati tárgyak a matematika és a digitális ismeretek vagy a számítástechnika.

MÉRNÖKTANÁRI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles mérnöktanárok képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – az okleveles mérnöki végzettségükre is építve alkalmasak a középfokú műszaki szakképzésben a szakképzettségüknek megfelelő szakmai elméleti tantárgyak oktatására, valamint a tudományos minősítés megszerzéséhez szükséges tanulmányok folytatására.

b) Főiskolai szinten:

Mérnöktanárok képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – a mérnöki végzettségükre is építve alkalmasak a középfokú műszaki szakképzésben a szakképzettségüknek megfelelő szakmai tantárgyak oktatására, valamint a szakmai tantárgyakhoz kapcsolódó laboratóriumi foglalkozások és egyéb elméletigényes műszaki szakmai gyakorlati képzés vezetésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles …… szakos mérnöktanár.

Főiskolai szinten: …… szakos mérnöktanár.

3. A képzési idő

a) Egyetemi szinten:

a képzési idő az okleveles mérnöki tanulmányokkal együtt 9000 + 1800 összóra.

A okleveles mérnöktanári tanulmány két formában végezhető el:

1. a nappali tagozatos okleveles mérnöki tanulmányokkal párhuzamos képzés formájában, melyben legalább 360 a tanóra, majd az okleveles mérnöki végzettség megszerzése után 2 félév (levelező tagozaton);

2. újabb 4 félév az okleveles mérnöki végzettség megszerzése után (levelező tagozaton).

b) Főiskolai szinten:

a képzési idő a mérnöki tanulmányokkal együtt 5400 + 1800 összóra.

A képzés két formában valósítható meg:

1. 8 félév a mérnöki tanulmányokkal párhuzamos képzés formájában (nappali tagozaton), melyben legalább 720 a tanóra;

2. 4 félév a mérnöki oklevél megszerzése után (levelező tagozaton).

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A megfelelő szintű mérnöki szakképesítési követelmények 4. pontjában és a külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével az adott mérnöki szak tanításának módszertana.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a kötelező vizsgák száma legalább 12,

– mindkét szinten kötelező szigorlati tárgy a pszichológia, az egyetemi szinten a didaktika is,

– a záróvizsgára bocsátás feltételei között szerepel az egyetemi szinten az okleveles mérnöki végzettség, a főiskolai szinten a mérnöki végzettség (a nappali tagozaton egyidejűleg is szervezhető mérnöki és mérnöktanári záróvizsga),

– a záróvizsga eredmények kiszámításánál a gyakorlati képzésre kapott érdemjegyet is figyelembe kell venni.

ANYAGMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles anyagmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – magas színvonalú szilárdtest-fizikai, anyagszerkezeti, anyagismereti, anyagvizsgálati és technológiai ismeretekkel rendelkeznek, alkalmasak a szerkezeti anyagok fejlesztésére, az anyagok tulajdonságainak vizsgálatára és a különböző technológiák során történő megváltoztatására, valamint ezen anyagok minőségének biztosítására, a felhasználók igényeinek kielégítésére.

b) Főiskolai szinten:

Anyagmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – anyagszerkezeti, anyagismereti, anyagvizsgálati, technológiai és gazdasági ismeretekkel rendelkeznek, alkalmasak az anyagok tulajdonságainak vizsgálatára és a különböző technológiák során történő megváltoztatására, valamint ezen anyagok minőségének biztosítására, a felhasználók igényeinek kielégítésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles anyagmérnök.

Főiskolai szinten: anyagmérnök.

3. A képzési idő

Az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével

egyetemi szinten: 10 félév,

főiskolai szinten: 6 félév.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, mechanika, kémia, fizikai kémia, szilárdtest fizika, hőtan.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, menedzsment, minőségbiztosítás, könyvtári informatika, szabványosítás, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

felülettudomány és anyagszerkezettan, gépészmérnöki és művelettani, gyártástechnológiai és anyagminősítési ismeretek, kiegészítő technológiai eljárások, szerkezet kontrollált anyagok fizikai tulajdonságai, technológiai folyamatok műszerezése és irányítása, környezetvédelem.

Differenciált szakmai ismeretek:

anyagismeret, anyagtechnológus, anyagminősítő, fémes szerkezeti anyagok, nemfémes szervetlen szerkezeti anyagok, polimer szerkezeti anyagok, kompozit szerkezeti anyagok és anyagvizsgálati módszerek specializáció tantárgyai.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, kémia, fizika, ábrázoló geometria.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, menedzsment, minőségbiztosítás, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

Differenciált szakmai ismeretek:

anyagismeret és anyagtechnológus specializáció tantárgyai.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka vagy szakdolgozat témája anyagmérnöki feladat megoldása,

– az egyetemi szinten a három kötelező szigorlati tárgy közül az egyik a matematika, a másik a fizika vagy a kémia, a harmadik a mechanika vagy a fizikai-kémia,

– a főiskolai szinten a két szigorlati tárgy közül az egyik a matematika, a másik a mechanika vagy a fizikai-kémia vagy a fizika,

– a záróvizsga szóbeli részének megfelelő tananyag mennyiség értéke a főiskolai szinten is legalább 15 kredit.

KOHÓMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles kohómérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – képesek kohászati (a különböző fémek ércekből való előállításával, ötvözésével és finomításával, valamint azok képlékeny alakításával és öntésével, továbbá hőkezelésével kapcsolatos) folyamatok (azok anyagainak, eszközeinek és berendezéseinek) tudományos, rendszerszemléletű irányítására, szervezésére, tervezésére, fejlesztésére, kutatására.

b) Főiskolai szinten:

Kohómérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – képesek kohászati (a különböző fémek ércekből való előállításával, ötvözésével és finomításával, valamint azok képlékenyalakításával és öntésével, továbbá hőkezelésével kapcsolatos) folyamatok (azok anyagainak, eszközeinek és berendezéseinek) rendszerszemléletű irányítására, szervezésére, tervezésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles kohómérnök.

Főiskolai szinten: kohómérnök.

3. A képzési idő

Az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével:

egyetemi szinten: 10 félév,

főiskolai szinten: 6 félév.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, fizikai kémia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, vállalat-gazdaságtan, filozófia, szociológia, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

géptan, számítástechnika, ábrázoló geometria, mechanika, fémtan, alakítástechnológia, metallurgia, öntészet, hőtan, automatika, elektronika, tüzeléstan.

Differenciált szakmai ismeretek:

a fémmetallurgia, vasmetallurgia, öntő, alakítástechnológia, szerkezeti anyagok, automatizálási, energiagazdálkodás, kemencék, környezetvédelmi és minőségbiztosítási specializációk tantárgyai.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, fizikai kémia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, vállalat-gazdaságtan, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

géptan, számítástechnika, ábrázoló geometria, mechanika, fémtan, anyagvizsgálat, tüzeléstan, automatika.

Differenciált szakmai ismeretek:

a metallurgiai, képlékenyalakítási, öntészeti és minőségbiztosítási specializációk tantárgyai.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka vagy szakdolgozat témája kohómérnöki feladat megoldása,

– a képzés mindkét szintjén a három kötelező szigorlat közül az egyik a matematika, a másik a közgazdaságtan, a harmadik a mechanika vagy a kémia vagy a fémtan,

– a záróvizsga szóbeli részének megfelelő tananyag mennyiség értéke a főiskolai szinten is legalább 15 kredit.

MŰSZAKI MENEDZSER SZAK

1. A képzési cél

a) Egyetemi szinten:

Okleveles műszaki menedzserek képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – szervezési-vezetési, humán- és gazdaságtudományi ismeretekkel is rendelkezve képesek a termékek, termelési és szolgáltatási tevékenységek menedzselési feladatainak megoldására.

b) Főiskolai szinten:

Műszaki menedzserek képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – informatikai, gazdasági és vezetési ismeretekkel is rendelkezve képesek vállalkozások, vállalatok, gazdasági szervezetek irányítási feladatainak ellátására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Egyetemi szinten: okleveles műszaki menedzser.

Főiskolai szinten: műszaki menedzser.

3. A képzési idő

Az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével:

egyetemi szinten: 10 félév,

főiskolai szinten: 6 félév + 1 gyakorlati félév.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Mindkét szinten az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek

a) Egyetemi szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, filozófia, politikaelmélet, szociológia, pszichológia, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

mintegy 50-50%-ban:

– műszaki ismeretek: mérnöki alapismeretek a műszaki alapképzési szakok tantárgyaiból, illetőleg

– gazdasági ismeretek: makro- és mikrogazdaságtan, vállalati gazdaságtan, statisztika, pénzügytan, szervezéstechnika, termelésmenedzsment, számvitel, humán menedzsment, informatika, marketing, kommunikáció, valamint a specializációkhoz kapcsolódó ismeretek, környezetvédelem.

Differenciált szakmai ismeretek:

műszaki, szervezési, gazdasági, informatikai, jogi és humán ismeretek.

b) Főiskolai szinten:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, filozófia, politikaelmélet, szociológia, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

mintegy 50-50%-ban:

– műszaki ismeretek: mérnöki alapismeretek, technológia, számítástechnika, méréstechnika, automatika, továbbá a műszaki alapképzési szakok tantárgyai, illetőleg

– gazdasági ismeretek: vállalati menedzsment, pénzügyek, tőzsde, marketing, kontrolling, vezetési ismeretek, stratégiai tervezés, statisztika, minőségirányítás, környezetvédelem.

Differenciált szakmai ismeretek:

műszaki, szervezési, gazdasági, informatikai, jogi és humán ismeretek.

Gyakorlati képzés: megfelelő gazdasági menedzsment ismeretek birtokában a képzési idő második felében 1 félév.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka témája műszaki-gazdasági, szervezés-vezetési feladat megoldása,

– a szakdolgozat témája gyakorlatias jellegű műszaki-gazdasági feladat megoldása,

– a képzés mindkét szintjén kötelező szigorlati tárgyak a matematika, a közgazdaságtan és egy műszaki tárgy,

– a záróvizsga szóbeli részének megfelelő tananyag mennyiség értéke a főiskolai szinten is legalább 15 kredit.

3. számú melléklet a 157/1996. (X. 22.) Korm. rendelethez²

A műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak sajátos képesítési követelményei

EGYETEMI SZINTŰ SZAKOK

FÖLDMÉRŐ ÉS TÉRINFORMATIKAI SZAK

1. A képzési cél

Okleveles földmérő és térinformatikai mérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – általános – a geodéziát, a fotogrammetriát és távérzékelést, a geoinformatikát magába foglaló – földmérő és térinformatikai mérnöki szakismerettel, és azon belül egy szűkebb szakterületen elmélyültebb ismertekkel, építőmérnöki ismeretekkel rendelkeznek, és ezeknek a birtokában bizonyos gyakorlat után képesek a földmérnöki, a térinformatikai és a településfejlesztési (kommunális) területen mérnöki tervezési, kivitelezési, üzemeltetési, műszaki fejlesztési, kutatási irányítási és igazgatási feladatok önálló ellátására; geodéziai alapmunkálatok, térinformatika és mérnökgeodézia, távérzékelés és fotogrammetria, ingatlan-nyilvántartás és értékbecslés területekhez tartozó tevékenységekre; közlekedési pályákkal, valamint vízépítéssel, vízgazdálkodással, közművesítéssel kapcsolatos tervezési, építési, fenntartási, üzemeltetési és műszaki igazgatási feladatok ellátására; településtervezéssel és környezetvédelemmel kapcsolatos térinformatikai feladatok ellátására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles földmérő és térinformatikai mérnök.

3. A képzési idő

10 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, mechanika, kémia, fizika, geológia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – gazdaságtan, jogi ismeretek, menedzsment.

Szakmai törzsanyag:

informatika, talajmechanika, hidraulika, vízépítés, utak, vasúti pálya vízgazdálkodás, geodézia, geofizika, geoinformatika, kiegyenlítő számítások, vetülettan, fotogrammetria, felsőgeodézia, kozmikus geodézia, felmérések, kartográfia, ingatlan-nyilvántartás.

Differenciált szakmai ismeretek:

diplomatervhez kapcsolódó záróvizsga tárgycsoportok: felsőgeodézia és fizikai geodézia, matematikai geodézia, mérnök-geodézia, fotogrammetria és távérzékelés, felmérések, ingatlan-nyilvántartás és értékbecslés, geoinformatika vagy az építőmérnöki szak egy záróvizsga tárgycsoportja szerint kötelezően és szabadon választott tárgyak.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka témája a földmérés és térinformatika területén felmérési, alapmunkálati, mérnökgeodéziai, fotogrammetriai, távérzékelési vagy térinformatikai feladatok megoldása, amelynek egy része közlekedési és/vagy vízépítési specializáció körébe tartozik,

– a kötelező szigorlati tárgyak a matematika és a geodézia.

MÉRNÖK-FIZIKUS SZAK

1. A képzési cél

Okleveles mérnök-fizikusok képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek a műszaki, nukleáristechnikai, technológiai kutatási, fejlesztési feladatok fizikai aspektusú megoldásához szükséges elméleti ismeretekkel, tudományos kutatási és gyakorlati módszerekkel.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles mérnök-fizikus.

3. A képzési idő

10 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematikai analízis, lineáris algebra, numerikus analízis, valószínűségszámítás és statisztika, kísérleti fizika, mechanika, áramlástan, elektrodinamika, kvantummechanika, statisztikus fizika, fizika laboratórium, kémia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, ipari menedzsment és vállalat-gazdaságtan, választott tudományterületek, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

programozás, digitális technika, elektrotechnika, méréstechnika, elektronika, szilárdtest-fizika, mag- és részecskefizika, optika, atom- és molekulafizika.

Differenciált szakmai ismeretek:

választható tárgyak a fizika területéről, elmélyült szakmai ismeretek szerzése az anyagtudomány, kondenzált anyagok fizikája, nukleáris technika, optika témakörök (modulok) egyikében.

A gyakorlati képzés ideje 3–4 hét.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka témája önálló fizikai kutatási, illetve mérnök-fizikai kutatás-fejlesztési feladat legfeljebb két félév alatt elvégezhető megoldása,

– kötelező szigorlati tárgyak a matematika a kísérleti fizika és az elméleti vagy a szilárdtest fizika.

BÁNYA- ÉS GEOTECHNIKAI SZAK

1. A képzési cél

Okleveles bánya- és geotechnikai mérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek a bányászati vagy más földépítési technológiai folyamatok tervezési, fejlesztési, irányítási feladatainak megoldásához, továbbá tudományos kutatáshoz szükséges elméleti ismeretekkel és gyakorlati módszerekkel.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles bánya- és geotechnikai mérnök.

3. A képzési idő

10 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, áramlástan, hőtan, elektronika, mechanika.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, vállalat-gazdaságtan, vezetéselmélet, szociológia, filozófia, politikaelmélet, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

ásvány- és kőzettan, földtan-teleptan, geodézia, térinformatika, kőzetmechanika, alagút- és bányaépítés, bányaméréstan, szállítóberendezések, termelési módszerek, természeti erőforrások gazdaságtana, környezetvédelem.

Differenciált szakmai ismeretek:

a tantervekben meghatározott, kötelezően választható, a specializációkhoz kapcsolódó természettudományi, műszaki és speciális szaktárgyi ismeretek.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka témája bányászati vagy geotechnikai mérnöki feladat megoldása,

– a három kötelező szigorlati tárgy közül az egyik a matematika, a másik kettő szaktudományi tárgy.

OLAJ- ÉS GÁZMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

Okleveles olaj- és gázmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek a fluidumbányászati technológiai folyamatok tervezési, fejlesztési, irányítási feladatainak megoldásához, továbbá a tudományos kutatáshoz szükséges elméleti ismeretekkel és gyakorlati módszerekkel.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles olaj- és gázmérnök.

3. A képzési idő

10 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, áramlástan, hőtan, elektrotechnika, mechanika.

Gazdasági és humán ismeretek:

Szakmai törzsanyag:

ásvány- és kőzettan, földtan-teleptan, mélyfúrás, rezervoármechanika, geofizika, kőolajtermelés, gázelőkészítés, szénhidrogén-szállítás, gázellátó rendszerek, gázfelhasználás, természeti erőforrások gazdaságtana, környezetvédelem.

Differenciált szakmai ismeretek:

a tantervekben meghatározott kötelezően választható, a specializációkhoz kapcsolódó természettudományi, műszaki és speciális szaktárgyi ismeretek.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka témája olaj-, illetve gázmérnöki feladat megoldása,

– kötelező szigorlati tárgyak a matematika, a műszaki fizika és egy szaktudományi tárgy.

ELŐKÉSZÍTÉSTECHNIKAI SZAK

1. A képzési cél

Okleveles előkészítéstechnikai mérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek a nyersanyag-, valamint a környezeti eljárástechnikai és a hulladék-előkészítési folyamatok tervezési, fejlesztési, irányítási feladatainak megoldásához, továbbá a tudományos kutatáshoz szükséges elméleti ismeretekkel és gyakorlati módszerekkel.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles előkészítéstechnikai mérnök.

3. A képzési idő

10 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, áramlástan, hőtan, elektrotechnika, mechanika.

Gazdasági és humán ismeretek:

Szakmai törzsanyag:

ásvány- és kőzettan, eljárástechnikai alapismeretek, mechanikai eljárástechnika, aprítás és darabosítás, szétválasztás, keverés-homogenizálás, szénelőkészítés, ércelőkészítés, szennyvíztisztítás, levegőtisztítás, hulladék-előkészítés, környezetvédelem.

Differenciált szakmai ismeretek:

a tantervekben meghatározott kötelezően választható, a specializációkhoz kapcsolódó természettudományi, műszaki és speciális szaktárgyi ismeretek.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka témája előkészítéstechnikai, környezeti eljárástechnikai vagy hulladék-előkészítési feladat megoldása,

– kötelező szigorlati tárgyak a matematika, a kémia és a fizika.

MŰSZAKI FÖLDTUDOMÁNYI SZAK

1. A képzési cél

Okleveles földtudományi mérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek a földkéreg felső zónájában található szilárd ásványi nyersanyag és fluidum előfordulások megismeréséhez, a mérnök-földtani, hidrogeológiai és mérnök-geofizikai tevékenységhez, továbbá tudományos kutatáshoz szükséges elméleti ismeretekkel és gyakorlati módszerekkel.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles földtudományi mérnök.

3. A képzési idő

10 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, áramlástan, hőtan, elektrotechnika, mechanika.

Gazdasági és humán ismeretek:

Szakmai törzsanyag:

ásvány- és kőzettan, földtan, geodézia és térinformatika, Magyarország földtana, geomechanika, talajmechanika, hidrogeológia, geofizika, mérnök építéstan, geofizikai adatfeldolgozás és értelmezés, természeti erőforrások gazdaságtana, környezetvédelem.

Differenciált szakmai ismeretek:

a tantervekben meghatározott kötelezően választható, a specializációkhoz kapcsolódó természettudományi, műszaki és speciális szaktárgyi ismeretek.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka témája műszaki földtudományi mérnöki feladat megoldása,

– a három kötelező szigorlati tárgy közül az egyik a matematika, a másik kettő szaktudományi tárgy.

IPARI TERMÉK- ÉS FORMATERVEZŐI SZAK

1. A képzési cél

Okleveles ipari termék- és formatervező mérnökök képzése, akik – a rendelet 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – alkalmasak fogyasztói termékek tervezésére, gyártására és forgalmazására, valamint rugalmasan és hatékonyan tudnak reagálni a piacgazdaság kihívásaira. Ismereteik és készségeik birtokában a termékfejlesztés valamennyi fázisában képesek az önálló, alkotó munkára, szervező és irányító tevékenységükkel alkalmasak a termékfejlesztés innovációs folyamatát, a termékfejlesztéshez szükséges tárgyi, szervezeti és emberi erőforrásokat, illetve a termék életpálya teljes ciklusát menedzselni.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles ipari termék- és formatervező mérnök.

3. A képzési idő

10 félév, a rendelet 1. számú mellékletének 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A rendelet 1. számú mellékletének 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

– matematika, alkalmazott fizika, kémia, hő- és áramlástan, elektronika, mechanika.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével közgazdaságtan, marketing, menedzsment, filozófia, szociológia, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

– anyagtudomány, ábrázoló geometria, szabadkézi rajz, műszaki rajz, gép- és szerkezeti elemek, mechanizmusok, informatika-számítástechnika, számítógépes grafika, rendszerelmélet, ipari technológiák és gépeik, CAD/CAM alkalmazások, minőségbiztosítás, ergonómia, designtörténet, formaelmélet, csomagolástechnika, terméktervezés módszertana, termékbiztonság.

Differenciált szakmai ismeretek:

– komplex terméktervezés, informatika, minőségbiztosítás, gyártásautomatizálás, környezetszempontú tervezés, valamint kötelezően választható tantárgyak a műszaki, konstrukciós és technológiai, a gazdaságtudomány, menedzsment, az ergonómia, pszichológia, biológia, valamint az esztétika, formatervezés, társadalomtudomány szakterületekről.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A rendelet 1. számú mellékletének 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– A diplomamunka témája integrált terméktervezői feladat megoldása. A diplomamunka magában foglalja a termék prototípusának vagy modelljének elkészítését is.

– A kötelező szigorlati tárgy a matematika, valamint az összevont mechanika és alkalmazott fizika.

ENERGETIKAI SZAK

1. A képzési cél

Okleveles energetikai mérnökök képzésére, akik – a rendelet 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – képesek a nemzetgazdaság, ezen belül a települések, az ipari és mezőgazdasági üzemek, az intézmények és a lakosság biztonságos és gazdaságos energiaellátását tervezni, és megvalósítani

– a primer-energiahordozók ellátása: a szén- és szénhidrogén-technológiák, az atomenergia-hasznosítás, a megújuló energia-, a hulladékenergia-hasznosítás,

– a villamosenergia-ellátás és a hőellátás,

– az energiaátalakítás, -szállítás és -felhasználás,

– a vezetékes és az egyedi energiaellátás,

– az ipari és a mezőgazdasági energotechnológiák,

– a kutatás-fejlesztés, a tervezés, a létesítés és az üzemeltetés, a karbantartás,

– a műszaki, a gazdasági és a környezetvédelmi követelmények érvényesítése szakterületen.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles energetikai mérnök.

3. A képzési idő

10 félév, a rendelet 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

A rendelet 1. számú melléklete 4. pontjában foglaltak figyelembevételével a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

– matematika, fizika, kémia, mechanika, anyagtan, villamosságtan;

Gazdasági és humánismeretek:

– közgazdaságtan, vállalkozás-gazdaságtan, energia-gazdaságtan, menedzsment, jog, számvitel, tárgyalástechnika;

Szakmai törzsanyag:

– mérnöki ismeretek, informatika, szerkezettan, áramlástan, hőtan, hőerőgépek, villamos gépek és berendezések, hő- és atomenergetika, méréstechnika, elektrotechnika, rendszer- és irányítástechnika;

Differenciált szakmai ismeretek:

– energiaellátás és -gazdálkodás, a gépész és villamos energetika szaktárgyai,

– energetikai mérések és laborok, energiahordozók kitermelése, átalakítása, tárolása és szállítása, alternatív energiaforrások (nap-, szél- és vízenergia, biogáz stb.) hasznosítása, minőségbiztosítás, környezetvédelem, valamint választható tantárgyak és modulok az energetika különböző szakterületeiről, az energetikai informatika, a gazdaságtudomány és a menedzsment témaköréből.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

A rendelet 1. számú melléklete 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka témája olyan energetikai mérnöki feladat, amely az alap- és szakirányú képzésre támaszkodva, kiegészítő irodalom felhasználásával, konzulens irányításával egy félév során elkészíthető. A diplomamunkában igazolni kell, hogy a hallgató kellő jártasságot szerzett a tanult ismeretanyag gyakorlati alkalmazásában, és képes önálló mérnöki munka végzésére az energetikai szakon;

– a kötelező szigorlati tárgy a matematika, az informatika és a műszaki hőtan

KÖNNYŰIPARI MÉRNÖK SZAK

1. A képzési cél

Okleveles könnyűipari mérnökök képzése, akik – az R. 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek a könnyűipar területén egyetemi szintű természettudományos, műszaki és társadalomtudományi ismeretekkel, ismerik a tudományos kutatás és a fejlesztés mindenkori eredményeit és az ezekhez kapcsolódó ökonómiai ismereteket. Cél az ok-okozati összefüggések felismerésén alapuló mérnöki készségek kifejlesztése, a hallgatók felkészítése a legújabb tudományos eredmények befogadására, alkalmazására a szakirányhoz kapcsolódó területeken. Ehhez az ismeretek olyan szintű elsajátítására van szükség, hogy ennek alapján képesek legyenek az adott termék előállításához szükséges, műszakilag és gazdaságilag megalapozott technológiai folyamatok irányítására és kifejlesztésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles könnyűipari mérnök.

3. A képzési idő

10 félév az R. 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az R. 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, ábrázoló geometria, általános és szervetlen kémia, szerves kémia, fizika, mechanika, elektrotechnika, elektronika.

Gazdasági és humánismeretek:

makro- és mikrogazdaságtan, vezetői és vállalkozási ismeretek, pénzügyi ismeretek, marketing, filozófia, szociológia.

Szakmai törzsanyag:

anyagszerkezettan, számítástechnikai ismeretek, gépészeti alapismeretek, gépelemek, műszaki hőtan, műszaki áramlástan, anyag-, energia- és környezetgazdálkodás, egyéb kötelező és választható tárgyak.

Differenciált szakmai ismeretek:

a szakirányokhoz kapcsolódó természettudományi, műszaki technológiai, termékkonstrukciós és egyéb tárgyak, továbbá a szakirányok választható tárgyai.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az R. 1. számú mellékletének 5. pontjában foglaltakra figyelemmel

– a diplomamunka témája egy konkrét szakterületen felmerülő könnyűipari mérnöki feladat megoldása,

– a két kötelező szigorlati tárgy a matematika és a fizika.

EGÉSZSÉGÜGYI MÉRNÖK SZAK³

1.⁴ A képzési cél

Okleveles egészségügyi mérnökök képzése, akik – a 157/1996. (X. 22.) Korm. rendelet 1. számú melléklet 1. pontjára tekintettel – az okleveles műszaki, orvostudományi vagy természettudományi tanulmányaikra, illetve végzettségükre is építve alkalmasak a magas színvonalú interdiszciplináris elméleti és gyakorlati tudást, valamint alkalmazási készséget igénylő szakterület művelésére, az elméleti és gyakorlati jellegű egészségügyi mérnöki tevékenységek széles területen történő eredményes végzésére.

2.⁵ Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles egészségügyi mérnök.

3. A képzésben résztvevők köre

A képzésben egyetemi szintű mérnök, orvos, állatorvos illetve biológus, fizikus szakos alapismeretekkel rendelkezők vehetnek részt. A képzésben való részvétel feltétele minimum hét (orvostanhallgatóknál kilenc) lezárt félév (180–200 kreditpont megszerzése), legalább jó (4) rendű tanulmányi átlag és középfokú angol vagy német nyelvismeret.

4.⁶ A képzési idő

A képzési idő a műszaki, orvos, állatorvos, biológia vagy fizika szakon folytatott tanulmányokból elismert 180 kreditpont megszerzése után 6 félév, amelyből 3 félév párhuzamosan folyik a megkezdett egyetemi tanulmányokkal, majd további 2 félév biztosítja nappali tagozaton az elméleti és gyakorlati szakspecifikus ismeretek megszerzését. A képzési idő részét képezi továbbá levelező tagozatos képzési formában a diploma elkészítéséhez szükséges 1 félév. Az egészségügyi mérnök oklevél megszerzése – a műszaki, orvos, állatorvos, biológiai vagy fizikai szakon folytatott tanulmányokon túl – további 1080 tanórának megfelelő 108, továbbá a diplomamunkáért járó 22, összesen 130 kreditpont megszerzését jelenti.

5. A képzés főbb tanulmányi területei

Különböző alapképzettséget szintre hozó ismeretek:

mérnök és fizikus előképzettségűeknek: funkcionális anatómia, biokémia, orvosi élettan;

orvos, állatorvos és biológus előképzettségűeknek: matematika, számítástechnika fizika.

Szakmai törzsanyag:

A szakhoz kapcsolódó természet- és műszaki tudományok: mechanika, biofizika, műszer- és méréstechnika, klinikai műszeres diagnosztika, műszaki és biológiai rendszerek elmélete, biokompatibilis anyagok, folyamatszabályozás, radiológiai technikák, biotechnológia, folyamatszimuláció, orvosi optikai műszerek, ökologikus építészet, molekuláris biológia.

Differenciált szakmai ismeretek:

A szakirányokhoz kapcsolódó természettudományi és műszaki tantárgyak.

6. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

6.1.⁷ Kötelező szigorlatok

A hallgatóknak két szigorlat letétele kötelező. Az elsőre a 10. félév végén (orvostanhallgatóknál a 12. félév végén), a másodikra a 12. félév végén (orvostanhallgatóknál a 14. félév végén) kerül sor. A szigorlati tárgyakat mindenkor az Egészségügyi Mérnökképzés Szakbizottsága határozza meg.

6.2.⁸ Diplomamunka

Olyan integrált egészségügyi mérnöki feladat megoldása, melyet a hallgató a szakiránynak megfelelően választ. A diplomatervezési munkát a hallgatók, az oktatók, illetve külső szakértők irányításával végzik a 12–13. félévben (orvostanhallgatóknál a 15. félévben). E munkának igazolnia kell, hogy adott egészségügyi feladatot a hallgató alkotó módon meg tudja oldani.

6.3. A záróvizsgára bocsátás feltételei:

– a tantervben rögzített számú gyakorlati jegy, beszámoló teljesítése,

– legalább 19 kollokvium (ezen belül két szigorlat) letétele,

– a bíráló által elfogadott diplomamunka.

6.4. A záróvizsga részei:

– a diplomamunka megvédése,

– szóbeli vizsga a tantervben szereplő és a diplomamunkához kapcsolódó két tantárgyból.

6.5. A záróvizsga eredménye

Az egyetemi záróvizsga bizottság által a diplomamunkára – annak megvédése eredményeként – adott érdemjegy, valamint a szóbeli vizsgákra adott érdemjegy számtani középértékének egészre kerekített átlaga.

RENDSZERINFORMATIKAI SZAK⁹

TELEPÜLÉSMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

Okleveles településmérnökök képzése, akik – az R. 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – képesek a települések, térségek rendezése, a település környezetének alakítása és infrastruktúrájának működtetése körében jelentkező területi és településtervezői, főépítészi, továbbá műszaki hatósági, szakhatósági tevékenységek, illetve a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozó kommunális, fenntartási, szervezési, környezetvédelmi és értékvédelmi feladatok ellátására, irányítására. Magas szinten felkészültek a települések, térségek fejlesztési koncepcióinak és programjainak kidolgozására, terveinek elkészítésére, azok végrehajtásának irányítására. Megfelelő műszaki, ökológiai, gazdasági, szociológiai, építészeti és esztétikai ismeretekkel rendelkeznek e feladatok ellátására, képesek a települések, településcsoportok, térségek fejlesztésének összehangolására, ilyen tevékenységek irányítására, ellenőrzésére és a szakterületet érintő tudományos kutatásra.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles településmérnök.

3. A képzési idő

10 félév az R. 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az R. 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, mechanika, anyagismeret, környezettan-ökológia, mérnökgeológia, informatika-számítástechnika, ábrázoló geometria, rajz.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az R. 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, szociológia, demográfia, jogi és igazgatási ismeretek, pénzügyi, számviteli és vállalkozási ismeretek, településtörténet.

Szakmai törzsanyag:

építészet- és művészettörténet, építési ismeretek, városépítészet, építészeti tervezés alapjai, településrendezés, mélyépítés, közművek, közlekedés, geodézia, környezet-, táj- és természetvédelem, környezet-gazdaságtan, zöldfelületi rendszerek, településigazgatás, az EU területpolitikája.

Differenciált szakmai ismeretek:

településföldrajz, települési érték- és műemlékvédelem, építésügyi igazgatás, tájtervezés, területrendezés, területfejlesztés, településüzemeltetés, ingatlanfejlesztés, településrendezési és igazgatási gyakorlat.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az R. 1. számú mellékletének 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a diplomamunka témája településmérnöki feladat megoldása,

– kötelező szigorlati tárgyak: matematika, környezettan, építési ismeretek,

– a záróvizsga része a diplomamunka megvédése, valamint a szóbeli vizsga,

– a záróvizsga szóbeli részének megfelelő tananyag mennyisége legalább 16 kredit.

FOLYAMATSZABÁLYOZÓ MÉRNÖKI SZAK¹⁰

1. A képzési cél

Okleveles folyamatszabályozó mérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – a mérnöki tudomány legkorszerűbb eszközrendszerét és alapelveit, folyamat- és művelettani, eljárás- és berendezéstechnikai tudásukat, valamint átfogó természettudományos és szakirányú feldolgozás-technológiai ismereteiket alkalmazva, képesek a különböző eredetű nyersanyagok feldolgozására vagy átalakítására. Ismerik a folyamatok, műveletek, eljárások, berendezések, összetett technológiai rendszerek, valamint azok működtetéséhez szükséges műszaki feltételrendszerek tervezésének és megvalósításának feladatait. Képesek azok hatékony és gazdaságos működtetésére, irányítására, optimálására, kutatására és fejlesztésére, a kapcsolatos komplex projektek végrehajtására, a feladatokban történő szakértői közreműködésre és szaktanácsadásra. Multidiszciplináris képzésük és átfogó tudásuk révén alkotó módon alkalmazzák az alapanyagok minősége, azok előállítási körülményei, feldolgozási módszerei és műszaki jellemzői, valamint a termékek minősége közötti egzakt összefüggéseket, a minőségbiztosítási, energetikai, környezetvédelmi, hulladékhasznosítási és ökonómiai ismereteket.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Okleveles folyamatszabályozó mérnök.

3. A képzési idő

10 félév az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek: matematika, számítástechnika és informatika, műszaki fizika, elektrotechnika, anyagismeret, kémia, biológia, ökonómia.

Gazdasági és humán ismeretek: közgazdaságtan, üzemgazdaságtan, vezetői és vállalkozási ismeretek, pénzügyi ismeretek, marketing, ergonómia és munkavédelem, alternatív társadalomtudományi tantárgyak.

Szakmai törzsanyag: gépelemek, géptan, mérés- és szabályozástechnika, hőtan és áramlástan, üzemfenntartás, energiagazdálkodás, átadási folyamatok, eljárások és berendezések, műveleti egységek tervezése, folyamatok modellezése és szimulációja, minőségbiztosítás, környezetvédelem, egyéb kötelező és választható tárgyak.

Differenciált szakmai ismeretek: a szakirányokhoz kapcsolódó természettudományi, műszaki-, illetve agrártechnológiai, termékkonstrukciós és egyéb tantárgyak, továbbá a szakirányok választható tárgyai.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel

– a diplomamunka témája egy konkrét szakterületen felmerülő folyamatszabályozó mérnöki feladat megoldása,

– kötelező szigorlati tárgy a matematika, a műszaki fizika és a biológia.

4. számú melléklet a 157/1996. (X. 22.) Korm. rendelethez

A műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak sajátos képesítési követelményei

FŐISKOLAI SZINTŰ SZAKOK

TELEPÜLÉSMÉRNÖKI SZAK

1. A képzési cél

Településmérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – képesek a települések, térségek, régiók létesítményei infrastruktúrájának működtetése tevékenységi körében jelentkező kommunális fenntartási, szervezési, környezetvédelmi, valamint műszaki szakhatósági feladatok ellátására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Településmérnök.

3. A képzési idő

6 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, mechanika.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, vállalat-gazdaságtan, üzemszervezés, településtörténet, szociológia, jogi ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

számítástechnika, informatika, geometria, rajz, acél- és vasbeton szerkezetek, geodézia, környezetvédelem, építészet- és településtörténet, magasépítés, mélyépítés, közműépítés, közlekedésépítés, igazgatás.

Differenciált szakmai ismeretek:

településgazdálkodás, településtervezés, településigazgatás, zöldterület gazdálkodás, területfejlesztés, humán ismeretek.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a szakdolgozat témája településmérnöki feladat megoldása,

– a kötelező vizsgák száma legalább 30,

– kötelező szigorlati tárgyak a matematika és a mechanika,

– a záróvizsga szóbeli részének megfelelő tananyag mennyisége 12–16 kredit.

TŰZVÉDELMI SZAK

1. A képzési cél

Tűzvédelmi mérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – alkalmasak a tűzvédelmi, az épület- és polgári biztonsági tevékenység körében (tűzoltóság, tűzbiztosítási szakértői irodák, tűzbiztonsági mérnöki irodák, önkormányzatok) felsőfokú szakképzettséget igénylő munkakörök ellátására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Tűzvédelmi mérnök.

3. A képzési idő

6 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, mechanika, áramlástan, kémia.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, szervezési ismeretek, vállalkozási ismeretek.

Szakmai törzsanyag:

számítástechnika, informatika, ábrázoló geometria, környezetvédelem, tartószerkezetek, építőanyagok, mélyépítés, magasépítés, jog és igazgatás, égés- és oltáselmélet, technikai ismeretek.

Differenciált szakmai ismeretek:

létesítés és használat tűzvédelme, tűzoltás, kárelhárítás, tűzvizsgálattan, tűzvédelmi berendezések, veszélypszichológia.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a szakdolgozat témája tűzvédelmi mérnöki feladat megoldása,

– kötelező szigorlati tárgyak a matematika, az égés- és oltáselmélet és a veszélyes anyagok és kárelhárításuk,

– a záróvizsga szóbeli részének megfelelő tananyag mennyisége 12–16 kredit.

BIZTONSÁGTECHNIKAI SZAK

1. A képzési cél

Biztonságtechnikai mérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – képesek a vagyon- és személyvédelemmel kapcsolatos műszaki és szervezési problémák felismerésére és megoldására, a végrehajtás irányítására; tűz, valamint ipari baleset során az elsődleges beavatkozási feladatok ellátására; az adatbiztonság, adatvédelem feladatainak megoldására; a biztosítási kockázatok és károk felmérésére.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Biztonságtechnikai mérnök.

3. A képzési idő

6 félév + 1 gyakorlati félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, fizika, kémia, mechanika, elektrotechnika.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, gazdasági és pénzügyi ismeretek, jogi ismeretek, pszichológia, választható társadalomtudományi tárgyak.

Szakmai törzsanyag:

anyag- és gyártásismeret, szerkezettan, építészet, épületgépészet, digitális technika, analóg áramkörök, érzékelők, vállalkozói és pénzügyi jog, munkavédelem, ergonómia, számítástechnika, műszaki kommunikáció, környezetvédelem.

Differenciált szakmai ismeretek:

őrzésvédelem, közlekedés, járművek, tűzvédelem, katasztrófa-elhárítás, vagyonvédelmi rendszerek, hírközlés, biztosítási ismeretek, menedzser ismeretek, választható speciális tárgyak.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a szakdolgozat témája biztonságtechnikai (rendészeti, vagyon- és személyvédelmi, információvédelmi, munka- és tűzvédelmi, környezetvédelmi stb.) feladat megoldása,

– kötelező szigorlati tárgyak a matematika, az elektrotechnika és a mechanika-szerkezettan.

ENERGETIKAI SZAK

1. A képzési cél

Energetikai mérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – képesek a villamosenergia-ipar, a hőellátás, és az ipari energetika szakterületén az energiatermelés, az energiaszállítás és az energiafelhasználás üzemviteli feladatainak ellátására, a kapcsolódó környezetvédelmi problémák megoldására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Energetikai mérnök.

3. A képzési idő

6 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, kémia, anyagszerkezettan.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, környezetvédelem, szervezési és jogi ismeretek, munkavédelem.

Szakmai törzsanyag:

energetika, gépelemek, áramlástan, hőtan, elektrotechnika, gyártástechnológia, mechanika, rendszer- és irányítástechnika, villamos gépek, atomreaktorok, energetikai berendezések, informatika, energetikai mérések, villamos hálózatok, hő- és atomerőművek, vízkémia, távhőellátás, erőművek szabályozása.

Differenciált szakmai ismeretek:

a hő- és atomenergetikai, a távhőellátás, az energetikai rendszer- és irányítástechnika és az energetikai informatikai szakterületek tantárgyai.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a szakdolgozat témája energetikai mérnöki feladat megoldása,

– kötelező szigorlati tárgyak a matematika és számítástechnika, a műszaki hőtan és az elektrotechnika.

KÖNNYŰIPARI SZAK

1. A képzési cél

Könnyűipari mérnökök képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – alkalmassá válnak a termelésben alkalmazott könnyűipari (bőr-, csomagolás-, nyomda-, ruha-, papír- és textil-) technológiák bevezetésére, gépeinek és berendezéseinek üzemeltetésére, a gyártás, illetve szolgáltatás szervezésére és irányítására.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Könnyűipari mérnök.

3. A képzési idő

6 félév, az 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

matematika, műszaki fizika, a szakmai kémiai ismeretek.

Gazdasági és humán ismeretek:

– az 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan, vállalkozás-gazdaságtan, szervezési ismeretek, gazdasági jog, menedzsment, ipari marketing, értékelemzés.

Szakmai törzsanyag:

számítástechnika, műszaki rajz-gépelemek, elektrotechnika, automatizálás, gépészeti ismeretek, általános környezetvédelem, anyag- és áruismeret, anyag- és késztermékvizsgálatok, szakmai enciklopédia, technológiai elmélet, könnyűipari technológiák, szakmai gépszerkezettan, gyártmánytervezési ismeretek, könnyűipari CAD/CAM rendszerek, számítógépes gyártmánytervezés, könnyűipari üzemek szervezése, logisztika, anyagmozgatás és raktározás.

Differenciált szakmai ismeretek:

kötelezően választható technológiai és terméktervezési tantárgyak, bőr- és textilvegyész, bőrfeldolgozás-technológia, csomagolástechnológia-, nyomdaipari-, papírgyártó- és feldolgozóipar-, ruhaipar-, textiltechnológia- és a könnyűipari minőségbiztosító specializációkban.

A gyakorlati képzés 2 x 4 hét nyári termelési gyakorlat.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a szakdolgozat témája könnyűipari mérnöki feladat megoldása,

– a kötelező szigorlatok száma 2,

– a záróvizsga szóbeli részének megfelelő tananyag mennyisége legalább 15 kredit.

BÁNYA- ÉS GEOTECHNIKAI SZAK¹¹

1. A képzési cél

Bánya- és geotechnikai mérnökök képzése, akik – az R. 1. számú melléklet 1. pontjára is tekintettel – rendelkeznek a külfejtések munkafolyamatainak tervezéséhez, üzemeltetéséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel, módszerekkel, képesek gazdasági és jogi kérdésekben önálló véleményalkotásra feladataik megoldása érdekében.

2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése

Bánya- és geotechnikai mérnök.

3. A képzési idő

6 félév az R. 1. számú melléklet 3. pontjában foglaltak figyelembevételével.

4. A képzés főbb tanulmányi területei

Az R. 1. számú melléklet 4. pontjában foglaltak figyelembevételével, a főbb tanulmányi területek:

Természettudományos alapismeretek:

– matematika, ábrázoló geometria, fizika, kémia, mechanika.

Gazdasági és humánismeretek:

– az R. 1. számú melléklet 4. b) pontjában foglaltak figyelembevételével – közgazdaságtan alapjai, vállalatgazdaságtan, vezetéselmélet, pénzügy, jogi ismeretek;

Szakmai törzsanyag:

– anyagismeret, elektrotechnika, irányítástechnika, informatika, geodézia, térinformatika, bányaméréstan, bányagazdaságtan, eljárástechnika, gépek üzemtana, termelési módszerek, biztonságtechnika, környezetvédelem;

Differenciált szakmai ismeretek:

– a tantervben meghatározott, kötelezően választható, a speciális területekhez kapcsolódó természettudományi, műszaki és geotechnikai szaktárgyi ismeretek.

5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere

Az R. 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltakra figyelemmel:

– a szakdolgozat témája bányászati vagy geotechnikai mérnöki feladat megoldása,

– a három kötelező szigorlati tárgy közül az egyik a matematika, a másik kettő szaktudományi tárgy.

A rendeletet a 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet 15. § (3) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte 2006. március 1. napjával.

A 3. számú melléklet a 29/1998. (II. 18.) Korm. rendelet 1. §-ával, a 38/1999. (II. 26.) Korm. rendelet 1. §-ával, a 146/2001. (VIII. 13.) Korm. rendelet 1. §-ával, a 240/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet 1. §-ával kiegészített szöveg.

A 3. számú melléklet „orvosbiológiai mérnöki szak” elnevezést a 3/2002. (I. 11.) Korm. rendelet 1. §-a „egészségügyi mérnök szak” elnevezésre változtatta, rendelkezéseit a módosító rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint először 2002. 01. 19. napját követően felvett hallgatókra kell alkalmazni. E módosító rendelet 3. §-ának értelmében a 2002. 01. 19. napját megelőző időszakban, valamint az orvosbiológiai mérnök szakon már megkezdett tanulmányok alapján ezen időpontot követően szerzett orvosbiológiai mérnöki képesítés egyenértékű az egészségügyi mérnöki képesítéssel.

⁴

A 3. számú melléklet „egészségügyi mérnök szak” címének 1. pontja a 3/2002. (I. 11.) Korm. rendelet 2. §-a szerint módosított szöveg, rendelkezéseit e módosító rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján először 2002. 01. 19. napját követően felvett hallgatókra kell alkalmazni.

⁵

A 3. számú melléklet „egészségügyi mérnök szak” címének 2. pontja a 3/2002. (I. 11.) Korm. rendelet 2. §-a szerint módosított szöveg, rendelkezéseit e módosító rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján először 2002. 01. 19. napját követően felvett hallgatókra kell alkalmazni.

⁶

A 3. számú melléklet „egészségügyi mérnök szak” címének 4. pontja a 3/2002. (I. 11.) Korm. rendelet 2. §-a szerint módosított szöveg, rendelkezéseit e módosító rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján először 2002. 01. 19. napját követően felvett hallgatókra kell alkalmazni.

⁷

A 3. számú melléklet „egészségügyi mérnök szak” címének 6.1. pontja a 3/2002. (I. 11.) Korm. rendelet 2. §-a szerint módosított szöveg, rendelkezéseit e módosító rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján először 2002. 01. 19. napját követően felvett hallgatókra kell alkalmazni.

⁸

A 3. számú melléklet „egészségügyi mérnök szak” címének 6.2. pontja a 3/2002. (I. 11.) Korm. rendelet 2. §-a szerint módosított szöveg, rendelkezéseit e módosító rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján először 2002. 01. 19. napját követően felvett hallgatókra kell alkalmazni.

⁹

A szakot a 123/1999. (VIII. 6.) Korm. rendelet 1. §-a iktatta a 3. számú mellékletbe, a 6/2003. (I. 8.) Korm rendelet 4. §-ának (2) bekezdése a szakot megszüntette. Ez utóbbi módosító rendelet 3. §-a és 4. §-ának (2)–(3) bekezdése alapján az e szakon már megkezdett tanulmányok alapján a 2003. január 16. napját követően szerzett okleveles rendszerinformatikus szakképzettség egyenértékű a 37/2001. (III. 5.) Korm. rendelet mellékletében meghatározott szakon szerezhető okleveles gazdaság-informatikus szakképzettséggel, illetve a hallgatók az e szakon már megkezdett tanulmányok alapján 2003. január 16. napját követően okleveles rendszerinformatikus szakképzettséget szereznek. Az egyetemi szintű rendszerinformatikus szak indítására jogosultságot szerzett felsőoktatási intézmények a 2002/2003-as tanévtől a 37/2001. (III. 5.) Korm. rendeletben meghatározott gazdasági informatika szakon folytathatnak alapképzést.

¹⁰

A szakot a 159/2002. (VII. 11.) Korm. rendelet 1. §-a iktatta a 3. számú mellékletbe.

¹¹

A 4. számú mellékletbe a 123/1999. ( VIII. 6.) Korm. rendelet 1. §-a, illetve 2. számú melléklete iktatta be

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Önkormányzati rendeletek
Jogszabálykereső
{{ page.url }}

Megnyitottak

{{ page.url }}

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

157/1996. (X. 22.) Korm. rendelet

a műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről¹

Változott rendelkezések

Megnyitottak

Megnyitottak

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

157/1996. (X. 22.) Korm. rendelet

a műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről1

Változott rendelkezések

Megnyitottak

Megnyitottak

a műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről¹