26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet
az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról
1996.09.05.
1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed minden magyarországi szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy az milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik.
(2) A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek teljes személyi állományára – az e rendelet mellékletében meghatározott egészségkárosító tényezők jelenléte esetén szükségessé váló expozíciós idő csökkentésére – az illetékes miniszter által kiadott külön jogszabály az irányadó.
(3) Szervezett munkavégzés keretében bármely tevékenység csak olyan körülmények között és időtartamban folytatható, hogy az a munkát végző személy egészségét, testi épségét ne károsítsa.
2. § (1) Ha a munkavállaló munkakörében, munkahelyén, munkavégzésének helyén e rendelet mellékletében meghatározott egészségkárosító tényezők vannak jelen, munkaszervezési intézkedésekkel is korlátozni kell az expozícióban folyamatosan vagy megszakításokkal eltölthető napi összes időtartamot, továbbá az egymást követő munkanapok számát úgy, hogy a munkavégzés a munkavállaló egészségét ne károsítsa. A csökkentés mértékét a melléklet alapján kell meghatározni.
(2) Ha olyan egyéni védőeszköz használatára van szükség, amelyek huzamos ideig történő alkalmazása a munkavállaló egészségét, illetve a munkavégzés biztonságát veszélyezteti, csökkenteni kell az e körülmények közötti munkavégzésre fordított időt. A csökkentés mértékét a munkaenergia-forgalom alapján kell meghatározni.
3. § A munkáltató a 2. §-ban említett munkavállalók körét és az expozícióban tölthető időt, valamint az ehhez szükséges munkaszervezési intézkedéseket kollektív szerződésben, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával határozza meg.
4. § Ha a végezhető munka időtartamának csökkentése, meghaladja a napi két órát, a munkáltatónak a 3. §-ban előírt intézkedéséről haladéktalanul írásban értesíteni a munkavégzés helye szerint illetékes Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi (fővárosi kerületi) intézetét. Az értesítéshez csatolnia kell
a) a meghatározott munkakörökben foglalkoztatott munkavállalót érintő egészségkárosító tényezők szintjét, mértékét;
b) az egészségkárosodás megelőzésére tett munkaszervezési intézkedéseket;
c) a foglalkozás-egészségügyi szolgálat véleményét.
5. § Ez a rendelet a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba, egyidejűleg az egyes egészségre ártalmas munkakörülmények között foglalkoztatott dolgozók napi munkaidejéről szóló 6/1981. (VII. 23.) EüM–MüM együttes rendelet hatályát veszti.
Dr. Kökény Mihály s. k.,
népjóléti minisztériumi politikai államtitkár
Melléklet a 26/1996. (VIII. 28.) NM rendelethez
Az egészségkárosító tényezők megítélése
Az egészségre ártalmas munkakörülmények az alábbi esetekben tesznek szükségessé szervezési intézkedéseket:
A munkahigiénés porvizsgálatok szerint az MSZ 21461-2:1992 szabványban vagy, egyéb jogszabályban a 8 órás megengedett érték nem tartható be.
Az expozíciós idő mértékét az alábbi képlet alapján számítjuk:
KONC = megengedett koncentráció (MSZ 21461-2:1992)
Ha C > KONC, akkor Etmax = ----------------
ahol Etmax a maximálisan megengedett expozíciós idő.
Ezzel az eljárással az expozíciós idő legfeljebb 4 órára csökkenthető. Az expozíciós idő és a teljes napi munkaidő különbségében csak expozíció mentes munka végezhető.
Vegyi anyagok okozta levegőszennyeződésnél az MSZ 21461-1:1988 számú szabvány
– 2. pontja szerint számított megengedhető érték túllépésekor,
– az 1. számú Táblázatban a napi 8 órás műszakra megjelölt ÁK érték túllépésekor.
Az expozíciós idő mértékét az alábbi képlet alapján számítjuk:
ÁK = átlagos koncentráció (MSZ 21461-1:1988 szabvány 1.6. pontja)
Ha C > ÁK, akkor Etmax = ------------------
ahol Etmax a maximálisan megengedett expozíciós idő.
Ezzel az eljárással az expozíciós idő legfeljebb 4 órára csökkenthető, illetve (fordítva) az expozíciós koncentráció időarányosan, maximum az ÁK-érték kétszereséig tűrhető el. Az expozíciós idő és a teljes napi munkaidő különbségében csak expozíció mentes munka végezhető.
Azon anyagok esetében, ahol a szabvány MK-értéket ír elő, a légtérkoncentráció átmenetileg sem növelhető az MK-érték fölé.
3. Meleg környezetben végzett munka
Az MSZ 21875:1979 számú szabvány előírásai alapján, ha az effektív, illetőleg a sugárzó hő esetén a korrigált effektív hőmérséklet
– közepesen nehéz fizikai munka esetén a 29 °C (EH, KEH),
– nehéz fizikai munka esetén a 27 °C (EH, KEH)
maximálisan megengedhető hőmérsékleti érték műszakátlagban nem tartható be.
Ilyen esetekben a műszakon belül megengedhető expozíciós idő óránkénti arányát az adott órára eső súlyozott (K)EH alapján az alábbi összefüggés szerint kell szabályozni:
|
közepesen nehéz
fizikai munka |
30,5 °C-ig |
31,5 °C-ig |
32,5 °C-ig |
|
nehéz fizikai
munka |
28,5 °C-ig |
30,0 °C-ig |
31,0 °C-ig |
|
munka/pihenési rend |
75%/25% |
50%/50% |
25%/75% |
Az óránként elrendelt pihenési idők nem vonhatók össze.
Ha előbbiek nem biztosíthatók, speciális intézkedések (hővédő öltözet, hűtött hővédő öltözet) szükségesek, de ezekben az esetekben sem haladhatja meg a munkavállaló maghőmérséklete a 38 °C-t.
4. Hideg környezetben végzett munka
Hidegnek minősülő környezetben végzett tartós munka, ha a szabadtéri munkahelyeken a napi középhőmérséklet a +4 °C-t, illetve zárttéri munkahelyen a +10 °C-t a munkaidő 50%-ánál hosszabb időtartamban nem éri el. Hidegnek minősülő környezetben végzett tartós munka esetén óránként 5–10 perc – kedvező klimatikus körülmények között eltöltendő – pihenőidőt kell beiktatni.
Minden olyan munkahelyen, ahol az egyenértékű 8 órára vonatkoztatott zajterhelés eléri a 100 dBA-t az alkalmazott egyéni hallásvédő eszközzel a zajszintet a 80 dBA-ra kell csökkenteni.
Ha az egyéni védőeszközzel csökkentett érték meghaladja a 80 dBA-t, akkor az expozíciós időt annyiszor kell felére csökkenteni, ahányszor a 80 dBA fölötti értékben a 3 megvan. (Pl. az így számított 89 dBA esetében a napi expozíciós idő egy óra.)
Minden olyan munkakörben, amikor a kéz-karra ható (lokális rezgésterheléssel járó) munkaeszközök üzemeltetése során a rezgésterhelés 8 órára vonatkoztatott mértéke meghaladja a 2 m/s2 súlyozott egyenértékű rezgésgyorsulást, a megengedhető expozíciós időt az MSZ-ISO 5349:1991 szabvány 4.1. pontja alapján kell számítani, illetve, ha az egy másodperces integrálási idővel mért legnagyobb súlyozott egyenérték-gyorsulás az 50 m/s2-et meghaladja, a munkafolyamat 10 percre vonatkoztatott egyenértékű súlyozott rezgésgyorsulása a 8,4 m/s2-et nem lépheti túl.
Minden olyan munkakörben végzett munka, ahol a napi 8 órára vonatkoztatva az egésztest rezgés Z irányban az 1,26 m/s2, illetve X és Y irányokban a 0,9 m/s2 egyenértéket meghaladja, a megengedhető expozíciós időt az MSZ 18162:1983 szabvány 5.5. pontja alapján kell számítani. A pillanatnyi rezgésgyorsulás csúcsértéke a 10 m/s2-et nem haladhatja meg.
8. Különleges figyelmet igénylő munkakörök
Olyan különleges, fokozott figyelmet követelő munkakörökben, ahol a munkavégzés napi munkaidőtartamának növekedése következtében a munkavállalók testi vagy szellemi egészségét jelentős mértékben veszélyezteti, illetve nemkívánatos fokozott pszichés igénybevétellel jár együtt, az expozíciós időt egyedi elbírálás alapján kell csökkenteni. (Pl. egyes föld alatt, illetve magasban végzett munkák, elmeosztályokon, súlyos fogyatékosok ellátásában végzett ápolói tevékenységek, közúti közlekedésben foglalkoztatott hivatásos gépjárművezetők, vasúti közlekedésben a forgalom lebonyolításával közvetlenül összefüggő munkakörben alkalmazott munkavállalók, légiközlekedés területén szakszolgálati engedélyhez kötött tevékenységet végző alkalmazottak.)
Képernyőfigyelés esetén óránként 10 perc pihenőidőt kell biztosítani. Az óránként elrendelt pihenési idők nem vonhatók össze.
Más esetekben egyedi elbírálás alapján szükséges.
Biológiai tényezők jelenléte esetén, amelyek a munkavégzés során egészségkárosodás kockázatát jelenthetik, az expozíciós időt egyedi elbírálás alapján kell csökkenteni.
10. Kombinált kóroki tényezők
Kombinált (legalább két vagy több) munkakörnyezeti kóroki tényező (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai), illetve fizikai, fiziológiai vagy pszichés megterhelés esetén a legveszélyesebb tényező alapulvételével kell az expozíció időtartamát meghatározni.
