Kifejezéskereső
36/1996. (III. 5.) Korm. rendelet
az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről
1996.09.01.
A Kormány a felsőoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXX. törvény 72. §-ának c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § Az egészségügyi felsőoktatásban alapképzésben egyetemi és főiskolai végzettség szerezhető.
2. § (1) Az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak általános képesítési követelményeit e rendelet 1. számú melléklete, az egyetemi szintű alapképzési szakok sajátos képesítési követelményeit a 2. számú melléklete, míg a főiskolai szintű alapképzési szakok sajátos képesítési követelményeit a 3. számú melléklete tartalmazza.
(2) Az egészségügyi szakoktató szak képesítési követelményeit külön jogszabály tartalmazza.
3. § (1) Az e rendelet hatálybalépését megelőző időszakban
a) a főiskolai szintű intézetvezető szakot a szakterületet irányító miniszter megszüntette;
b) a főiskolai szintű
– egészségügyi védőnő szakon,
– diétás nővér szakon,
– közegészségügyi-járványügyi ellenőr szakon
szerzett képesítések – azok sorrendjében – 1993. január 15. napjától a végzettség szintje szerint a szakterületet irányító miniszter által módosított, alább felsorolt főiskolai szintű szakokon szerzett képesítésekkel egyenértékűek:
– védőnő szak,
– dietetikus szak,
– közegészségügyi-járványügyi felügyelő szak.
(2) Az (1) bekezdésben fel nem sorolt szakokon kiadott oklevelek az azokban foglalt végzettség szintjének, illetve szakképzettségnek felelnek meg.
4. § (1) E rendelet 1996. szeptember 1-jén lép hatályba.
(2) Az e rendelettel meghatározott képesítési követelmények rendelkezéseit az 1996–97. évi tanévben az első évfolyamokra, a következő években pedig fokozatosan a magasabb évfolyamokra kell alkalmazni.
Horn Gyula s. k.,
miniszterelnök
1. számú melléklet
36/1996. (III. 5.) Korm. rendelethez
Az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak általános képesítési követelményei
1. Az egészségügyi képzés célja:
Szakemberek képzése, akik magas szintű szakmai és általános műveltséggel, ennek megfelelő emberi magatartással rendelkeznek, mely nagyfokú felelősség- és hivatástudattal párosul, képesek a magyar és idegen nyelvű szakirodalomban való tájékozódásra, valamint a képzési idő alatt elsajátított ismeretanyag, szakmai készségek, szakképzettségüknek megfelelő szemlélet és magatartás alapján szakterületük magas színtű művelésére.
1.1. Az egyetemi szintű képzés további célja, hogy az egyetemi végzettséget szerzett szakember
– rendelkezzék kellő ismerettel a szakmai tevékenység etikai és jogi vonatkozásait illetően, feleljen meg ezeknek, és tudja alkalmazni ezen ismereteit a gyakorlatban;
– legyen képes szakmai ismereteit önállóan és/vagy szervezett képzés keretében folyamatosan gyarapítani, megújítani, és az így szerzett ismereteket mindennapi szakmai tevékenységében alkalmazni; megfelelő interperszonális kapcsolatot kialakítani a betegekkel, hozzátartozókkal, más egészségügyi szakemberekkel és munkatársakkal; továbbá munkacsoport keretében dolgozni;
– ismerje, és tudja alkalmazni a munkakörébe tartozó feladatok elvégzésében az egészségügyi informatikai rendszer alapjait.
1.2. A főiskolai szintű képzés további célja, hogy a főiskolai végzettséget szerzett szakember
a) legyen képes önálló és szakmai csoportban való munkaszervezésre, munkavégzésre; interperszonális kapcsolatok kialakítására és fenntartására;
b) az egészségügyi ügyvitelszervező kivételével
– ismerje az egészség fogalmát és kritériumait, valamint az ember szomatikus, pszichés és szociális állapotának sajátosságait, legyen személyiségközpontú;
– legyen képes a munkája során adódó tapasztalatok, eredmények és összefüggések felismerésére, dokumentálására, és a megalapozott általános következtetések levonására, valamint saját szakterületén elméleti és gyakorlati oktatásban való részvételre;
– rendelkezzék megfelelő ismeretekkel – saját szakterületén – menedzsment feladatok ellátására;
c) az egészségügyi ügyvitelszervező és az optometrista kivételével
– legyen képes egészségnevelő feladatokat ellátni, továbbá alkalmazni az informatikát feladatkörébe tartozó dokumentációs feladatok önálló ellátásában;
– ismerje az egyén, a család, a közösség és a társadalom egészségvédelmének és az egészség helyreállításának tudományos alapjait; az egészségügyi és szociális ellátás szervezeti felépítését és informatikai alapjait, finanszírozási rendszerét, közép- és hosszú távú célkitűzéseit és a megvalósításukkal kapcsolatos főbb tennivalókat;
d) az egészségügyi ügyvitelszervező, a mentőtiszt és az optometrista kivételével
– legyen képes szakképzettségének és kompetenciájának megfelelően részt venni az egészségügyi és/vagy szociális ellátás valamennyi szintjén a megelőző, gyógyító, gondozó és rehabilitációs munka folyamataiban.
1.3. Az egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkező szakembernek szükség esetén elsősegélynyújtást kell biztosítania, és szakképzettségének megfelelő intézkedést kell hoznia.
2. A végzettség szintje és a szakképzettség
Az egészségügyi felsőoktatásban szakképzettség
a) egyetemi szinten kizárólag nappali tagozaton,
b) főiskolai szinten nappali, esti és levelező tagozaton, továbbá távoktatásban
szerezhető.
3. A képzési idő
a) Egyetemi szint
A képzési idő legalább 10 félév.
b) Főiskolai szint
A képzési idő nappali tagozaton legalább 6 félév.
A képzési idő magában foglalja a kötelező, kötelezően választandó és szabadon választható tantárgyak elméleti és gyakorlati óráit.
Esti és levelező tagozaton, illetőleg távoktatás esetén a képzési időt a felsőoktatási intézmény határozza meg oly módon, hogy a képzési idő nem lehet kevesebb a nappali tagozaton megállapított képzési időnél.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Egyetemi szinten:
A 2. számú mellékletben foglaltak az irányadók.
4.2. Főiskolai szinten:
a) Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek
b) Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek
c) Társadalomtudományi ismeretek.
4.3. A gyakorlati órák aránya a képzési időn belül mindkét szinten 50–70%.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere, az ellenőrzés formái
Az ismeretek ellenőrzési rendszere a tantervben előírt – részben egymásra épülő, részben egymástól független – aláírások, gyakorlati jegyek megszerzéséből, vizsgákból – kollokvium, szigorlat, nyelvvizsga –, szakmai gyakorlatok elvégzéséből, szakdolgozat elkészítéséből, valamint záróvizsga letételéből tevődik össze.
5.1. A szakdolgozat
A szakdolgozat a szakképzettségnek megfelelő, a szakmai tárgyakhoz kapcsolódó dolgozat, amely a hallgató alapos tárgyi ismereteit bizonyítja, elkészítésével a hallgatónak tanúsítani kell, hogy tanulmányai során elsajátította a könyvtárhasználat és az irodalomkutatás alapjait, valamint egy szakmai kérdés feldolgozása kapcsán képes saját önálló véleményét szabatosan és tömören megfogalmazni, és azt megfelelő írásos formában dokumentálni, továbbá bírálóbizottság előtt szóbeli vitában sikeresen megvédeni.
5.2. A záróvizsga
5.2.1. A záróvizsgára bocsátás feltételei
A tantervben előírt valamennyi tanulmányi és vizsgakötelezettség teljesítését követő három éven belül
– a szakdolgozat elkészítése, benyújtása és megvédése,
– angol, német, francia, spanyol vagy orosz nyelvből C típusú – egyetemi szinten középfokú, főiskolai szinten alapfokú –, állami vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga letétele.
5.2.2. A záróvizsga részei
A komplex záróvizsga keretében
– országosan szakonként egységes írásbeli (teszt) vizsga,
– szóbeli vizsga,
– gyakorlati vizsga.
5.2.3. A záróvizsga eredménye
A záróvizsga értékelésének és az eredménye kiszámításának módját az egészségügyi felsőoktatási intézmények szabályzatukban, egyeztetve, egységesen állapítják meg.
2. számú melléklet a 36/1996. (III. 5.) Korm. rendelethez
Az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak sajátos képesítési követelményei
EGYETEMI SZINTŰ SZAKOK
Általános orvostudományi szak
1. A képzési cél
Általános orvosok képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel – a képzési idő alatt elsajátított ismeretanyag, szakmai készségek, orvosi szemlélet és magatartás alapján vesznek részt az egészségügyi ellátásban, és folytatnak orvosi tevékenységet úgy, hogy ezen tevékenységük során messzemenően figyelembe veszik a betegek eltérő sajátosságait, emberi méltóságát, jogait, és ennek megfelelően döntenek, illetve cselekszenek, valamint megfelelő szakképzési program sikeres szakvizsgával dokumentált teljesítése után, választott szakterületükön önálló szakorvosi munkát végeznek, továbbá
a) ismerik
– az egészség fogalmát és ennek kritériumait,
– az egyén és a társadalom egészségvédelmének és az egészség helyreállításának tudományos alapjait; az egészséges emberi szervezet működési mechanizmusait, az egészségre veszélyes ártalmakat és forrásokat, a gyakrabban előforduló betegségek okait, tüneteit, patomechanizmusát, etiopatogenezisét, korai diagnosztikáját, megelőzésük lehetőségeit és módszereit, a gyógyításukra szolgáló eljárások lényegét, indikációit és kontraindikációit, valamint ezen eljárások kockázatát és a főbb gyógyító eljárásokat,
– a prevenció, a diagnosztika, a terápia és a rehabilitáció elméleti és gyakorlati alapjait,
– az általános vizsgálathoz szükséges klinikai és műszeres vizsgáló módszereket, valamint e vizsgáló módszerek javallatait, ellenjavallatait és a vizsgálati eredményekből levonható következtetések diagnosztikai értékét,
– a betegségeknek a lelki élettel, a magatartással összefüggő és szociális vonatkozásait,
– az egészségügy szervezésének, irányításának gazdasági alapjait,
– a hazai egészségügyi szűrővizsgálatok elvi alapjait és a gyakorlati megvalósítás módszerét és rendszerét,
– a fontos terápiás eljárások lényegét, ezen eljárások elméleti alapjait, várható eredményeit és esetleges mellékhatásait, valamint ezek költségkihatásainak az alapjait,
– a fontosabb orvostechnikai berendezések/műszerek működési elvét, alkalmazási területeit, valamint a balesetvédelmi és munkavédelmi előírásait, és kezelni tudják az orvosi alaptevékenységben használatos eszközöket;
b) felismerik a gyakori(bb) betegségeket és a megállapított kórisme birtokában dönteni tudnak a sürgős intézkedésről vagy beavatkozásról;
c) kellő jártassággal rendelkeznek az életmentésben;
d) kellő ismerettel rendelkeznek
– a rehabilitáció lehetőségeiről és módszereiről,
– a magyar egészségügyi szolgáltatás finanszírozásáról,
– a közegészségügyi-járványügyi ártalmak etiopatogeneziséről, a megelőzés módjairól, a közegészségügyi és járványügyi eljárásokról, módszerekről, és alkalmazni tudják e rendszabályokat;
e) célirányos és pontos anamnézist tudnak felvenni a vizsgált személytől és/vagy annak környezetétől;
f) megfelelő gyakorlattal rendelkeznek
– a fizikális vizsgálatok elvégzésében és értékelésében,
– az egészségre ártalmas magatartás és életmód felismerésében,
– a szakszerű kórleírás és dokumentáció vezetésében,
– a konzílium(ok) szükségességének megítélésében;
g) megfelelő áttekintésük van az egészségügyi biztosítási rendszer és az egészségügyi szolgálat szervezeti felépítéséről és működéséről;
h) szükség esetén megfelelő hatósági intézkedés(ek) megtételére képesek.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
általános orvos,
használható cím: doctor medicinae universae, ennek rövidítése: dr. med. univ.
3. A képzési idő:
12 félév, a legkisebb összóraszám: 6000 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
– a biológiai jelenségek értelmezése és elemzésének kísérleti módszertana (fizika, kémia, általános és sejtbiológia, biofizika, humán genetika stb.);
– az emberi test felépítése és szerkezete (anatómia, szövettan, fejlődéstan stb.);
– alapvető biológiai jelenségek celluláris, szubcelluláris és molekuláris biológia alapjai (biokémia, molekuláris biológia stb.);
– az egészséges emberi szervezet működése, életfolyamatai és szabályozása (funkcionális anatómia, élettan, biofizika stb.);
– a beteg emberi szervezet működési zavarai és a betegségek patomechanizmusának alapjai (celluláris és molekuláris patológia, immunológia, általános patológia, kórélettan stb.);
– az egészséges és a beteg ember pszichéje, az orvos-beteg kapcsolat, az egészséges és a beteg ember személyisége (orvosi pszichológia, orvosi szociológia, orvosi etika stb.);
– az alapvető klinikai vizsgáló módszerek (belgyógyászati, gyermekgyógyászati, sebészeti, szülészeti és nőgyógyászati, neurológiai és pszichiátriai propedeutika stb.);
– alapvető laboratóriumi diagnosztikai módszerek (klinikai kémia, mikrobiológia, immunpatológia stb.);
– a fontosabb patomorfológiai diagnosztikai eljárások alapjai (kórszövettan, részletes patológia, citopatológia stb.);
– az alapvető diagnosztikus képalkotó eljárások elve és alkalmazási lehetőségei (radiológia, nukleáris medicina, ultrahang diagnosztika stb.);
– a népegészségtan, a betegségek megelőzésének és epidemiológiájának alapjai; az egészségügy szervezeti és gazdasági működésének alapjai;
– a tágabb (társadalom, kultúra) és szűkebb (család, szubkultúra) környezet, magatartás szerepe az egészség megőrzésében, a betegség alakulásában (orvosi pszichológia, orvosi szociológia stb.).
4.2. Klinikai ismeretek és képességek:
– a gyakori(bb) betegségek komplex – belgyógyászati-sebészeti – ismerete (szív- és érbetegségek, szívsebészet, onkológiai betegségek, pulmonológia-mellkassebészet, nefrológia-urológia, endokrin és anyagcsere betegségek, hematológia, gasztroenterológia-hasisebészet, neurológia-idegsebészet, bőrgyógyászat, szemészet, ortopédia, traumatológia, fül-orr-gégegyógyászat, fogászat stb.), az egyes szervi betegségek patomechanizmusának, diagnosztikájának, prognosztikájának, gyógyításának és prevenciójának megértése;
– fontosabb újszülött- és gyermekbetegségek ismerete (gyermekgyógyászat, neonatológia stb.); az újszülött- és gyermekbetegségek patomechanizmusának, diagnosztikájának, gyógykezelésének és prevenciójának megértése;
– a fontosabb nőgyógyászati betegségek megismerése és az alapvető szülészeti ismeretek megszerzése (szülészet, nőgyógyászat, reproduktív medicina stb.); a női szervezet specifikus anatómiai, élettani, endokrinológiai sajátosságainak, a reprodukció biológiájának, a graviditás és a szülés biológiájának, valamint élettani és patológiai vonatkozásainak, a fontosabb nőgyógyászati betegségek patomechanizmusának, diagnosztikájának, gyógykezelésének és prevenciójának megértése;
– az ép és kóros elme működésének alapismerete (pszichiátria, klinikai pszichológia, pszichoterápia stb.); a kóros emberi magatartás etiológiai, klinikai és terápiás alapproblémáinak megismerése és megértése;
– a betegségek gyógyszeres kezelésének, annak lehetőségeinek (gyógyszertan, klinikai farmakológia, toxikológia stb.) megismerése, a gyógyszeres terápia molekuláris, kísérletes és patológiai alapjainak megértése;
– átfogó klinikai tanulmányok (belgyógyászat, neurológia, általános sebészet, fertőző betegségek, geriátria, klinikai onkológia, klinikai genetika, aneszteziológia és intenzív betegellátás stb.) során a betegségek és betegségcsoportok komplex megértését elősegítő szemlélet kialakítása;
– az alap- és járóbeteg-ellátásban dolgozó orvos feladataival és tevékenységével összefüggő legfontosabb interdiszciplináris ismeretek (családorvostan, népegészségtan, igazságügyi orvostan, oxiológia stb.) elsajátítása.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános orvosi ismeretek.
Fogorvostudományi szak
1. A képzési cél
Fogorvosok képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel – a képzési idő alatt elsajátított ismeretanyag, szakmai készségek, orvosi szemlélet és magatartás alapján folytatnak fogorvosi tevékenységet az egészségügyi ellátásban úgy, hogy ezen tevékenységük során messzemenően figyelembe veszik a betegek eltérő sajátosságait, emberi méltóságát, jogait, és ennek megfelelően döntenek, illetve cselekszenek, valamint megfelelő szakképzési program sikeres szakvizsgával dokumentált teljesítése után, választott szakterületükön önálló szakorvosi munkát végeznek, továbbá
a) ismerik
– az egyén és a társadalom egészségvédelmének alapjait,
– a gyakrabban előforduló egészségügyi ártalmak okait, tüneteit, megelőzésüket, s ezek gyógyítását,
– a fogorvostudomány területéhez tartozó megbetegedésekkel kapcsolatban a prevenció, a diagnosztika, a terápia és a rehabilitáció feladatait; képesek ezen ismereteket az alapellátási gyakorlatban alkalmazni,
– az egészség fogalmát és annak kritériumait,
– a fontosabb és korszerű fogászati diagnosztikai eljárások és módszerek lényegét, azok várható információit, ezen vizsgálatok indikációit és kontraindikációit, kockázati tényezőit és az eredmények diagnosztikus értékét, valamint a gyakoribb fog- és szájbetegségek, általános betegségek szájban megnyilvánuló tüneteit, képesek dönteni, a fogorvosi beavatkozásról, továbbá az általános orvoshoz, szakorvoshoz történő utalásról vagy egyéb intézkedésről,
– a gyakori(bb) fog- és szájbetegségek, valamint szájtünetekkel is járó általános betegségek etiopatogenezisét, korai diagnosztikáját, ezek gyógyításának lehetőségeit és módszereit,
– a fogászati és szájsebészeti szűrővizsgálatok rendszerét, különös tekintettel az onkológiai célzatú megelőzésre, kellő jártasságuk van az alapellátásban és a szakellátást igénylő esetek felismerésében,
– a fontos és korszerű fogorvosi terápiás eljárások lényegét, ezen eljárások elméleti és gyakorlati alapjait, valamint e terápiás beavatkozások várható eredményeit, mellékhatásait,
– a sztomatológiai prevenció módszereit, tudja alkalmazni ezeket az alapellátásban és a lakosság egészségnevelésében, valamint megfelelő együttműködést tudnak kialakítani az e területen tevékenykedő teamekkel,
– a fogászatban alkalmazott anyagokat, ezek főbb jellemzőit, alkalmazásuk indikációit és kontraindikációit,
– az orális rehabilitáció lehetőségeit és módszereit, s kellően jártasak az alapellátásban a rehabilitációs utókezelésben,
– az alapvető népegészségügyi ártalmak etiopatogenezisét, megoldását,
– a fogászati infekciókontroll elvét, gyakorlati alkalmazásának szükségességét és lehetőségeit,
– az egészségügyi biztosítás rendszerét és az egészségügyi szolgálat szervezeti felépítését, ezen belül a fogorvosi/fogászati ellátás rendszerét és finanszírozási rendelkezéseit, valamint rendelkeznek egészségügyi gazdasági ismeretekkel;
b) szakszerű anamnézist tudnak felvenni a vizsgált személytől és annak környezetétől;
c) képesek megállapítani, hogy fogászati szempontból a vizsgált személy állapota megfelelő-e az egészség kritériumainak, feltárható-e az egészségére ártalmas magatartás és életmód, ha fellelhető kóros eltérés, melyek ezek fő jellemzői, szakszerű kórleírást és dokumentációt tudnak vezetni;
d) rendelkeznek
– mindazon manuális készségekkel, amelyek alkalmassá teszik a fogorvosi alapellátás végzésére,
– megfelelő elméleti ismeretekkel és gyakorlattal az alapellátásban a fogorvosi munkájához szükséges klinikai és műszeres vizsgáló módszerek alkalmazásához, értékeléséhez, a vizsgálatok eredményeiből történő helyes következtetések levonásához,
– kellő fogtechnikai ismeretekkel a fogtechnikai munkák ellenőrzésére és a kész fogművek elbírálására;
e) felismerik az azonnali fogorvosi beavatkozást igénylő betegségeket, és kellő gyakorlati jártassággal rendelkeznek az életmentő beavatkozások elvégzésében, az orvosi elsősegélynyújtásban;
f) kellő ismeretekkel rendelkeznek
– a fogászati ellátásban előforduló betegségek pszichológiai és szociológiai vonatkozásairól, alkalmazni tudják ezen ismereteiket mindennapi munkájukban,
– a fontosabb orvostechnikai berendezések, műszerek működéséről, kezelni tudják a fogászati ellátásban használatos berendezéseket és műszereket, ismerik ezek baleset- és munkavédelmi szabályait,
– a szájsebészeti műtétek, illetve az arc- és állcsont sebészeti műtétek indikációiról, valamint kockázatairól, ismerik ezen műtétek alkalmazhatóságának feltételeit.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
fogorvos,
használható cím: doctor medicinae dentariae, ennek rövidítése: dr. med. dent.
3. A képzési idő:
10 félév, legkisebb összóraszám: 5000 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
– alapozó tantárgyak (fizika, kémia, sejtbiológia stb.),
– morfológia (anatómia, szövettan, fejlődéstan stb.),
– molekuláris biológia (biokémia), patológia (általános és orális patológia, általános és orális patofiziológia, általános és orális mikrobiológia stb.),
– funkcionális biológia (fiziológia, orális biológia stb.),
– magatartástudomány (pszichológia, szociológia, etika stb.).
4.2. Preklinikai ismeretek és készségek:
– bevezetés a klinikai módszerekbe (belgyógyászat, sebészet, fogászati preklinikum stb.),
– diagnosztika (laboratóriumi diagnosztika, patológiai diagnosztika, diagnosztikus képalkotó eljárások, általános és orális radiológia stb.),
– népegészségtan (környezet higiéné, gazdasági ismeretek stb.),
– gyógyszertan (gyógyszertan, farmakoterápia, toxikológia stb.).
4.3. Általános klinikai ismeretek és készségek:
– a megbetegedések és terápiájuk komplex ismerete (belgyógyászat, sebészet, bőrgyógyászat, szemészet, fül-orr-gégegyógyászat, szájnyálkahártya-betegségek, gyermekgyógyászat, szülészet, nőgyógyászat, neurológia, pszichiátria, oxiológia stb.).
4.4. Fogászati klinikai ismeretek és képességek:
– preventív fogászat,
– megtartó fogászat (konzerváló fogászat, endodontia, parodontológia stb.),
– szájsebészet (fogsebészet, arc- és állcsontsebészet stb.),
– helyreállító fogászat (fogpótlástan),
– gyermekfogászat,
– fogszabályozás.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános fogorvosi ismeretek.
Gyógyszerésztudományi szak
1. A képzési cél
Gyógyszerészek képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel – a képzési idő alatt elsajátított ismeretanyag, szakmai készségek, gyógyszerészi szemlélet és magatartás alapján vesznek részt a gyógyszer- és egészségügyi ellátásban, és folytatnak gyógyszerészi tevékenységet úgy, hogy ezen tevékenységük során messzemenően figyelembe veszik a hozzájuk fordulók eltérő sajátosságait, emberi méltóságát, jogait, és ennek megfelelően döntenek, illetve cselekszenek, valamint megfelelő szakképzési program sikeres szakvizsgával dokumentált teljesítése után, választott szakterületükön önálló szakgyógyszerészi munkát végeznek, továbbá
a) kellő elméleti ismerettel és gyakorlati jártassággal rendelkeznek a gyógyszerellátás, a gyógyszerkészítés, a gyógyszerellenőrzés és a gyógyszerismertetés feladatainak ellátásában;
b) ismerik
– a terápiában és a diagnosztikában használatos gyógyszerek és anyagok tulajdonságait, az élő szervezetre gyakorolt hatásukat, kölcsönhatásaikat és alkalmazásuk kockázatait,
– a leggyakoribb betegségek főbb tüneteit, gyógyszerterápiás lehetőségeit és az alkalmazható gyógyszerek adagolását,
– a gyógyszerellátás vonatkozó jogszabályait és intézményrendszerét;
– a kis-, közép- és nagyüzemi gyógyszerkészítés elméleti alapjait és gyakorlatát,
– a gyógyszer-ellenőrzési módszerek elméleti és gyakorlati alapjait,
– az analitikai, a biológiai és a mikrobiológiai gyógyszer-ellenőrzési módszerek elméletét és gyakorlatát,
– a gyógyszerek törzskönyvezési eljárását;
c) kellő ismerettel rendelkeznek
– a klinikai gyógyszerészet és a klinikai farmakológia alapjairól,
– a gyógyászati segédeszközök alkalmazásáról és használatáról,
– a gyógyszergazdálkodás alapelveiről,
– a prevencióról és az egészséges életvitelre nevelés általános elveiről,
– a gyógyszer-információ, betegségmegelőző és az egészségügyi felvilágosító tevékenységről, melyeket a mindennapi gyógyszerészi tevékenységük során alkalmazni tudnak;
d) kellő vezetési és szervezési, valamint alapvető közgazdasági és gyógyszer-kereskedelmi ismeretekkel rendelkeznek.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
okleveles gyógyszerész,
használható cím: magister pharmaciae, ennek rövidítése: mag. pharm.
3. A képzési idő:
10 félév, legkisebb összóraszám: 4800 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
fizika, biofizika, fizikai kémia, kolloidika, általános és szervetlen kémia, analitikai kémia, szerves kémia, biokémia, matematika, számítástechnika, biometria, informatika stb.
4.2. Biológiai és orvosi elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
gyógyszerészi biológia, gyógyszerészi növénytan, anatómia, élettan, kórélettan, mikrobiológia, elsősegélynyújtás stb.
4.3. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:
gyógyszerészi kémia, gyógyszerhatástan és toxikológia, gyógynövény- és drogismeret, gyógyszer-technológia, biofarmácia-farmakokinetika, kórházi-klinikai gyógyszerészet, népegészségtan, gyógyszerügyi szervezés stb.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános gyógyszerészi ismeretek.
3. számú melléklet
36/1996. (III. 5.) Korm. rendelethez
Az egészségügyi felsőoktatás alapképzési szakjainak sajátos képesítési követelményei
FŐISKOLAI SZINTŰ SZAKOK
Dietetikus szak
1. A képzési cél
Dietetikusok képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel –
a) mint táplálkozási és élelmezési szakemberek képesek a dietoterápia önálló művelésére és élelmezési üzemek vezetésére, egyéni és csoportos dietetikai szaktanácsadásra;
b) ismerik
– az egészséges táplálkozás követelményeit, a helytelen táplálkozás egészségkárosító hatását, a megelőzés módjait és lehetőségeit,
– a gyakoribb betegségek és betegségtípusok etiológiai tényezőit, fontosabb morfológiai és funkcionális jellemzőit, patomechanizmusait és a dietoterápia lehetőségeit,
– az élelmezési üzemre vonatkozó általános követelményeket, a korszerű konyhai technológiákat és a diétás konyhatechnológia eljárásait, alkalmazási lehetőségeit;
– az ételek tápanyag-összetételét, az ételkészítés során abban végbemenő változásokat, és a tápanyagok szerepét az egészséges és a beteg ember táplálkozásában,
– az élelmezés területén adódó nosocomialis ártalmakat, azok megelőzésének, kiküszöbölésének módjait, valamint az élelmezéshigiéné előírásait;
c) rendelkeznek
– megfelelő készséggel a kulturált étkeztetés feltételeinek és körülményeinek kialakításához;
– speciális szervezési, vezetési és közgazdasági ismeretekkel az élelmezési üzem munkafolyamatainak megszervezéséhez és az élelmezési szolgálat irányításához.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
dietetikus.
3. A képzési idő:
8 félév, legkisebb összóraszám: 4000 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
anatómia, élettan-kórélettan, biológia, általános pszichológia és egészségpedagógia, mikrobiológia, élelmiszer és biokémia stb.
4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:
élelmiszerismeret és technológia, ételkészítési technológia és kolloidika, élelmezési üzemek műszaki ismeretei, táplálkozástudományi ismeretek, klinikai és speciális klinikai dietetika stb.
4.3. Társadalomtudományi ismeretek:
filozófia, egészségügyi etika, szociológia és szociálpolitika, általános és egészségügyi jogi ismeretek stb.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános dietetikus ismeretek.
Diplomás ápoló szak
1. A képzési cél
Ápolók képzése, akik tevékenységük során messzemenően figyelembe veszik a betegek eltérő sajátosságait, emberi méltóságát, jogait és ennek megfelelően döntenek, illetve cselekszenek, továbbá – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel –
a) képesek
– segítséget nyújtani a hozzájuk fordulóknak és a gondozásukra bízottaknak az egészségügyi és szociális szolgáltatások elérésében,
– együttműködni az egészségügyi és szociális szolgáltatások egészének tervezésében, fejlesztésében, lebonyolításában és az ilyen jellegű munkák értékelésében,
– különbséget tenni az ápolási elméletek között,
– tudatosan választani az ápolási modellek közül, és azt a gyakorlatban alkalmazni,
– a beteg (gondozott) sajátos szükségleteinek a feltárására, és segítséget nyújtani azok kielégítésére,
– az ápolási diagnózis felállítására és a prioritások alapján történő szakszerű feladatteljesítésre,
– ismereteiket, készségeiket, képességüket az ápolási folyamatnak megfelelően alkalmazni,
– az ápolást (gondozást) végzők tevékenységének megszervezésére, irányítására és ellenőrzésére,
– eredményesen dolgozni és költségszemléletűen gondolkodni, feltárni mindazon információkat, erőforrásokat, amelyek alkalmazása az ápolási folyamat megvalósításához szükségesek, valamint képesek azokat felhasználni, és az otthoni betegellátás körülményei között alkalmazni,
– korszerűen alkalmazni az ápolás (gondozás) tárgyi eszközeit és berendezéseit,
– tevékenységükkel kapcsolatos adminisztrációt vezetni és dokumentációt kezelni, felhasználva informatikai ismereteiket,
– folyamatos továbbképzésre és személyiségfejlesztésre,
– individuális, személyközpontú ápolás megvalósítására, figyelembe véve a beteg (gondozott) pszichés állapotát,
– külső és belső okok, illetve hatások okozta fenyegető és/vagy kritikus állapotok felismerésére és ennek megfelelő cselekvésre,
– különböző helyzetekben önállóan, illetve munkacsoport tagjaként a közvetlen életveszély elhárítására, állapotromlás megakadályozására,
– fejleszteni kommunikációs lehetőségeit és alkalmazni a kommunikációs technikát;
b) ismerik
– az egészségügyi és szociális intézményrendszert,
– az egészséges szervezet működését az egészségkárosodások etiológiai tényezőit, megelőzésük lehetőségeit, fontosabb morfológiai és funkcionális jellemzőit, patomechanizmusát,
– a gyakoribb betegségek diagnosztikájában alkalmazott vizsgáló módszereket; képesek a vizsgálatokkal kapcsolatos ápolási teendők ellátására,
– a gyakoribb betegségek kezelési módozatait, a prevenció, a rehabilitáció lehetőségeit, képesek a kezelési tervnek megfelelően az ápolási tennivalók végrehajtására, illetve végrehajtatására,
– a betegellátás (gondozás) során előforduló nosocomialis ártalmakat, alkalmazzák a megelőzés és az elhárítás módjait, valamint a higiéné szabályait.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
diplomás ápoló.
3. A képzési idő:
8 félév, legkisebb összóraszám: 4600 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
anatómia, élettan-kórélettan, biológia, általános pszichológia és egészségpedagógia, gyógyszertan, közegészségtan-járványtan, népegészségtan stb.
4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:
ápolástan, speciális (klinikai) ápolástan, családgondozás, klinikai ismeretek stb.
4.3. Társadalomtudományi ismeretek:
filozófia, szociológia, szociálpolitika, etika, egészségügyi jogi ismeretek stb.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános diplomás ápolói ismeretek.
Egészségügyi ügyvitelszervező szak
1. A képzési cél
Egészségügyi ügyvitelszervezők képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel –
a) ismerik
– az egészségügy struktúráját, az egészségügyi intézmények rendszerét, felépítését és kapcsolódási pontjait,
– a társadalombiztosítás, a betegbiztosítás rendszerét, finanszírozási módjait, valamint ezek kódrendszerét és az adatszolgáltatási kötelezettségeket,
– a főbb számítógéptípusokat, irodatechnikai berendezéseket és ezek alkalmazhatóságát az egészségügyi ügyvitelszervezésben,
– a jelentősebb programozási nyelveket és technikákat, valamint az információk elemzéséhez szükséges matematikai-statisztikai és valószínűségszámítási módszereket,
– az egészségügyben alkalmazott számítógépes információs rendszerek és hálózatok működését,
– az elemzési, tervezési és adatfeldolgozási feladatok megoldásához szükséges számítástechnikai és informatikai ismereteket, melyeket alkalmazni tudnak,
– az adatvédelem alapvető jogi szabályait, és azokat munkájuk során tudják alkalmazni;
b) tájékozottak az egészségügyi intézmények közötti információáramlásról és adatszolgáltatási kötelezettségekről;
c) képesek
– követni az egészségügy helyzetét, változásait és ismerik az egészségügy lehetőségeit,
– orvosi, illetve egészségügyi (szak-) szövegek, adatok hibátlan és értelmezett adatbevitelére és feldolgozására,
– önállóan kezelni és működtetni számítógépes rendszereket,
– alkalmazni a korszerű szövegszerkesztési módszereket és programokat, a rendszer- és információelmélet, valamint a vezetéselmélet alapjait,
– megadott szempontok alapján önálló statisztikai analízisek elvégzésére és az adatok/eredmények megfelelő megjelenítésére;
d) rendelkeznek
– alapvető biológiai, egészségügyi és diagnosztikai ismeretekkel (funkcionális anatómia, közegészségtani és járványtani ismeretek, klinikai gyógyszerterápia alapjai, a WHO, BNO és egyéb aktuális kódrendszerek értelmezett ismerete stb.),
– az egészségügyi informatika alapjaival,
– készség szintjén a számítástechnika alapjaival, valamint a PC és a középkategóriájú számítógépekre vonatkozó legelterjedtebb operációs rendszerek ismeretével;
e) jártasak
– az európai követelményeknek megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretek, a számítástechnikai hardverek és szoftverek, valamint ezek speciális és általános egészségügyi alkalmazásában (orvosi és egészségügyi munkahelyek informatikai rendszerei, klinikai/kórházi információs rendszerek, klinikai/kórházi gazdasági és általános menedzsment, szűrő- és gondozóhálózati rendszerek számítástechnikai, informatikai rendszerei, képfeldolgozó és számítástechnikai alapú diagnosztikai rendszerek stb.),
– az egészségügy és a közvetlen kapcsolódó intézmények működéséhez és ezek működése során keletkező információk és adatok rögzítésében, tárolásában és visszakeresésében, valamint adott szempontok alapján történő értékelését végző számítógépes rendszerek üzemeltetésében, továbbá az egészségügy speciális igényeinek megfogalmazásában és fejlesztésében.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
egészségügyi ügyvitelszervező.
3. A képzési idő:
8 félév, legkisebb összóraszám: 3400 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
társadalom-egészségtan, funkcionális anatómia, klinikai alapismeretek, közegészségtan és járványtan, gyógyszerterápiás ismeretek, betegbiztosítási rendszerek és szolgáltatások, a társadalombiztosítás jogi alapjai, egészségügyi gazdasági ismeretek, finanszírozási rendszerek, az informatika alapjai, rendszerszervezés, vezetéselmélet, adat- és titokvédelem, a programozás jogi kérdései stb.
4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:
dokumentáció az egészségügyben, egészségügyi fogalmi, osztályozási és kódrendszer, biometriai alapok, ügyviteli ismeretek, alapvető hardver és szoftver ismeretek, adatfeldolgozási technikák, orvosi és egészségügyi munkahelyek adatkezelő rendszerei, klinikai/kórházi információrendszerek, szűrő-, gondozó- és egyéb egészségügyi rendszerek, szakértői és képfeldolgozó rendszerek, munka- és ügyvitel-szervezési ismeretek stb.
4.3. Társadalomtudományi ismeretek:
társadalomtörténet, etika (orvosi, egészségügyi), egészségügyi jogi ismeretek, filozófiatörténet stb.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános egészségügyi ügyvitelszervezői ismeretek.
Gyógytornász szak
1. A képzési cél
Gyógytornászok képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel –
a) ismerik
– az egészséges szervezet működését, az egészségkárosító hatásokat,
– a gyakori betegségek etiológiai tényezőit, a megelőzés lehetőségeit, fontosabb morfológiai és funkcionális jellemzőit, patomechanizmusait,
– a mozgásszervi betegségek belgyógyászati, pszichiátriai, sebészeti, neurológiai, ortopédiai és más betegségekkel kapcsolatos gyógyító eljárásait, és képesek azok fizioterápiával befolyásolható részét – a diagnózist felállító, vagy a beteget egyébként kezelő orvos útmutatásának megfelelően – az általánosan elfogadott kezelési eljárásokkal önállóan gyógykezelni,
– a fizioterápiában használatos orvostechnikai berendezések, gyógyászati segédeszközök működési elvét és gyakorlati alkalmazását,
– a betegellátás kapcsán előforduló nosocomialis ártalmakat, azok megelőzésének, kiküszöbölésének módjait, valamint a kórházhigiéné előírásait;
b) képesek
– mozgásszervi status felvételére, dokumentálására, valamint az egészséges mozgásképesség kritériumainak megállapítására,
– fizioterápiás és rehabilitációs terv készítésére és rehabilitációs programok végrehajtására.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
gyógytornász.
3. A képzési idő:
8 félév, legkisebb összóraszám: 4000 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
anatómia-, élettan-kórélettan, biomechanika, általános pszichológia és egészségpedagógia, biológia stb.
4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:
ápolástan, fizioterápia elmélete és gyakorlata, testképző gimnasztika, kineziológia elmélete és gyakorlata, fizikoterápiás eljárások és módszerek, belgyógyászati fizioterápia, rehabilitáció, intenzív terápia stb.
4.3. Társadalomtudományi ismeretek:
filozófia, egészségügyi etika, egészségügyi gazdaságtan, szociológia és szociálpolitika stb.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános gyógytornászi ismeretek.
Közegészségügyi-járványügyi felügyelő szak
1. A képzési cél
Közegészségügyi-járványügyi felügyelők képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel –
a) képesek
– közegészségügyi felügyelői hatósági tevékenység ellátására,
– önálló munka végzésére, a munka szervezésére, a beosztottak munkájának irányítására és a jogszabályok alapján szükséges intézkedések megtételére és ellenőrzésére,
– a járványügyi állapotjelentés alapján a megfelelő járványügyi vizsgálatok, a baktériumhordozók felkutatásának és ellenőrzésének, továbbá a fertőző betegek nyilvántartásának és statisztikai értékelésének alkalmazására;
b) ismerik
– az ember és a környezete kapcsolatainak higiénés vonatkozásait, továbbá az ember és környezete kapcsolatát meghatározó élettani és kórélettani alapfogalmakat,
– a levegő-, víz-, talajszennyeződés, a szennyvíz, valamint a hulladék emberre és a környezetre gyakorolt hatásait, az esetlegesen kialakuló környezeti károsodások megelőzésének és/vagy felszámolásának módozatait és lehetőségeit, továbbá képesek azok végrehajtására,
– az élelmiszerekkel kapcsolatos egészségkárosodásokat, azok vizsgálati módszereit, továbbá az ételfertőzésre, ételmérgezésre gyanús megbetegedések tüneteit, valamint a szükséges intézkedéseket és az élelmiszerek előállítását, forgalmazását szabályozó előírásokat,
– a munkaegészségügy élettani, toxikológiai és sugár-egészségtani alapjait, a munkakörülmények egészségkárosító tényezőit és a szervezetre gyakorolt hatásait, a károsodás megelőzésének módjait, továbbá az üzem-egészségügyi vizsgálatok módszertanát,
– a fiatal szervezet fejlődésének sajátosságait, a gyermek- és ifjúsági intézmények üzemeltetésének higiénés feltételeit,
– a fertőző betegségek kórokozóinak alapvető tulajdonságait, a fertőzés fogalmát, járványügyi jelentőségét, az immunitás fogalmát, mechanizmusát és fajtáit,
– a fontosabb fertőző betegségek jellemző klinikai tüneteit, járványtani sajátosságait, a megelőzés és felszámolás módozatait, az aktív és passzív immunizálás lehetőségeit és a védőoltásokra vonatkozó rendelkezéseket,
– a kórházhigiéné és a kórházi fertőzések epidemiológiájának elméletét és gyakorlatát,
– a fertőtlenítés és sterilizálás alapelveit, módszereit, továbbá az egészségre káros rovatok és rágcsálók biológiai sajátosságait és az ellenük való védekezés módszereit.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
közegészségügyi-járványügyi felügyelő.
3. A képzési idő:
8 félév, legkisebb összóraszám: 4000 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
anatómia, élettan-kórélettan, biológia, kémia-biokémia, számítástechnika, informatikai ismeretek stb.
4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:
mikrobiológia-parazitológia, általános pszichológia és egészségpedagógia, népegészségtan, általános toxikológia, részletes közegészségtan és járványtan stb.
4.3. Társadalomtudományi ismeretek:
közegészségügyi jogi és igazgatási ismeretek, egészségvédelem, filozófia, egészségügyi etika, egészségügyi gazdaságtan, szociológia és szociálpolitika stb.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános közegészségügyi-járványügyi felügyelői ismeretek.
Mentőtiszt szak
1. A képzési cél
Mentőtisztek képzése, akik tevékenységük során messzemenően figyelembe veszik a betegek eltérő sajátosságait, emberi méltóságát, jogait, és ennek megfelelően döntenek, illetve cselekszenek, továbbá – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel –
a) képesek
– a sürgősségi betegellátás körülményei között szükségessé váló egyes (meghatározott) orvosi beavatkozások szakszerű és biztonságos elvégzésére (légútbiztosítás eszköz nélkül és eszközzel, újraélesztés eszköz nélkül és eszközzel, vérzéscsillapítás, sebellátás, immobilizáció, az első egészségügyi ellátást szolgáló eszközök alkalmazására, sürgősségi ellátásban használatos gyógyszerek, infúziók adására, gyomormosás végzésére, szülésvezetésre intézeten kívül, tudatzavar értékelésére és ellátására, sürgős egészségügyi kényszerintézkedésre, katéterezésre, halál megállapítására),
– tömeges balesetek és megbetegedések, illetve katasztrófa helyszínén a kompetenciájukba tartozó mentőfeladatok ellátására;
– készség szintjén ismereteiket szakszerűen alkalmazni valamennyi oxiológiai ellátást igénylő esetben helyszínen, illetve a sürgősségi betegellátás rendszerében gyógyintézeti keretek között, elsősorban sürgősségi osztályon,
– munkacsoport munkájának a megszervezésére,
– elsősegélynyújtás oktatására, mentőápolók és mentő-gépkocsivezetők képzésében és továbbképzésében való részvételre;
b) ismerik
– a hazai egészségügy szervezeti felépítését és intézményrendszerét; ezen belül a mentőellátás helyét, szerepét és kapcsolatrendszerét,
– a hazai mentőellátás szervezetét, működését és a vonatkozó jogszabályokat,
– az operatív mentőmunka szolgálati, működési és magatartási szabályait,
– a mentésben használatos korszerű eszközöket, gyógyszereket, kötszereket és műszereket,
– felismerik a sürgősségi ellátást igénylő betegségeket és helyzeteket;
c) rendelkeznek
– egészségügyi gazdasági és informatikai ismeretekkel,
– népegészségügyi és egészségnevelési ismeretekkel,
– a munkakörükbe tartozó legfontosabb szervezési és a vezetési ismeretekkel, melyek alkalmassá teszik vezetési, munkaszervezési feladatok irányítására és ellenőrzésére.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
mentőtiszt.
3. A képzési idő:
8 félév, legkisebb összóraszám: 3600 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
funkcionális anatómia, kórélettan, mikrobiológia, népegészségtan stb.
4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:
oxiológia és mentéstechnika, belgyógyászat, sebészet, traumatológia, szülészet-nőgyógyászat, csecsemő- és gyermekgyógyászat stb.
4.3. Társadalomtudományi ismeretek:
filozófia, egészségügyi etika, szociológia és szociálpolitika stb.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános mentőtiszti ismeretek.
Optometrista szak
1. A képzési cél
Optometristák képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel –
a) ismerik
– a szem anatómiáját, élettanát, kórélettanát, a fénytörési hibákat, ezek korrigálását, a szemmozgás-zavarokat, ezek felismerésének és kezelésének módját, a szem betegségeit, ezek vizsgálati módszereit, alapvető gyógykezelési elveit, a látási fogyatékosoknál végezhető gyógyító- és gondozótevékenységet,
– a szemészeti optika alapvető kérdéseit és törvényszerűségeit, a műszeres vizsgálatokat, és a páciens azokra való technikai és pszichés felkészítését,
– az egészségügyi, az optometrista és a kereskedelmi tevékenységet érintő jogszabályokat;
b) jártasak
– a korszerű vizsgálati eszközök és módszerek alkalmazásában, a végzett munka dokumentálásában, a legfontosabb szemészeti paraméterek (a látótér, színlátás, pupillareakció, corneaérzékenység, a szem elektromos tevékenysége, könnyszervek funkciója, a kötőhártya, csarnok, írisz, lencse vizsgálata) megfigyelésében,
– a szem kimosásában, bekötésében, szemsérülés esetén történő feladatok első ellátásában;
c) képesek
– a szem megbetegedéseinek, fejlődési rendellenességeinek, a látást veszélyeztető területeknek a felismerésére és értékelésére,
– a látásélesség szubjektív és objektív meghatározására, a szem törőközegeinek, refrakciós képességének, fénytörésének, a szemizmok tevékenységének, a heterophoriának és a konvergenciaképességnek, a binokuláris látásnak a vizsgálatára, továbbá a csarnokzug, a szemlencse, az üvegtest és a szemfenék vizsgálatára réslámpa segítségével,
– az oftalmoszkópia és az oftalmotonometria mérési eljárás elvégzésére, az eredmény értékelésére,
– a megfelelő és szükséges vizsgálatok elvégzése után a szem fénytörési hibáinak megfelelő korrekciós szemüveglencse felírására,
– a szemnyomás becslésére.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
optometrista.
3. A képzési idő:
6 félév, legkisebb összóraszám: 2700 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
anatómia-élettan-kórélettan, fizikai és geometriai optika, számítástechnikai alapismeretek stb.
4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:
szemészeti élettan, általános szemészet, szemészeti optika, anyag- és áruismeret, műszaki ismeretek stb.
4.3. Társadalomtudományi ismeretek:
filozófia, egészségügyi és kereskedelmi etika, szociológia és szociálpolitika, egészségügyi-kereskedelmi jogi ismeretek stb.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános optometriai ismeretek.
Védőnő szak
1. A képzési cél
Védőnők képzése, akik – az 1. számú melléklet 1. pontjában foglaltakra is tekintettel – megfelelő ismeretekkel és készségekkel rendelkeznek a családközpontú, korszerű védőnői gondozás elvének és gyakorlatának az alkalmazásához, különösképpen a nő-, anya-, csecsemő-, gyermek- és ifjúságvédelmi területeken, otthoni és intézeti körülmények között, valamint a családgondozás területén, továbbá
a) képesek
– együttműködni az egészségügyi és szociális szolgáltatások rendszerének tervezésében, fejlesztésében, kivitelezésében és értékelésében,
– a gondozottak (egyén, család, közösség) szükségleteinek feltárására és megállapítására, segítséget nyújtva ezen igények kielégítéséhez,
– az egészségügyi és szociális problémák felismerésére, rangsorolására, lehetőség szerinti megoldására, illetve a megfelelő szakemberek ezen feladatok megoldásába történő bevonására,
– a rendelkezésre álló és feltárható erőforrások gazdaságilag optimális hasznosítására, a gondozottak, illetve a közösség ellátására;
– a népegészségügyi adatok kezelésére és értékelésére, illetve kutatások végzésére;
– meghatározott szűrővizsgálatok, diagnosztikus eljárások elvégzésére, értékelésére és az eredmények dokumentálására, továbbá ezeknek a megfelelő továbbítására az ellátásban részt vevő szakemberek számára;
b) otthoni és intézeti körülmények között is képesek
– nővédelmi szűrővizsgálatok szervezésére és elvégzésére,
– családtervezéssel kapcsolatos tanácsadásra, anyaságra és szülői szerepre való felkészítésre,
– várandós anyák célzott gondozására, szűrővizsgálatok elvégzésére, szükség esetén szociális támogatás, anyaotthoni vagy sürgősség esetén kórházi elhelyezés kezdeményezésére,
– a gyermekágyas, szoptatós anyák ápolására, gondozására és az aktuális állapotuknak és szükségleteiknek megfelelő ellenőrző vizsgálatok elvégzésére,
– az anyatejes táplálás, a szoptatás módszereinek a tanítására,
– a koraszülöttek, újszülöttek, az egészséges és veszélyeztetett csecsemők állapotának és fejlődésének a figyelemmel kísérésére, az ezzel kapcsolatos szűrővizsgálatok végzésére,
– folyamatos egyéni, igény szerint célzottan 0–16 éves gyermekek ápolására, gondozására, a nevelés, a szocializáció és az egészséges táplálás területén történő útmutatásra, illetve e területeken történő szűrővizsgálatok elvégzésére,
– segítséget nyújtani magtartási zavarok, káros szokások és szenvedélyek megelőzésében, a serdülőkor problémáinak a megoldásában, illetve megfelelő szakemberhez való irányításban,
– családok mentálhigiénés támogatására, krízis prevencióra,
– a családot érintő szociális és jogi ismeretek átadására, és e jogok érvényesítésében segítséget nyújtani,
– a védőoltásokkal kapcsolatos szervezési feladatok ellátására, és e területen szükséges egészségnevelési feladatoknak eleget tenni,
– egyéneknek, családoknak és közösségeknek egyaránt az egészséges életmódra vonatkozó és az egészség megőrzéséhez szükséges ismereteket átadni;
c) ismerik
– az egészséges szervezet működését, a pszichoszomatikus fejlődés sajátosságait,
– az egészségkárosodások etiológiai tényezőit, fontosabb morfológiai és funkcionális jellemzőit és a megelőzés lehetőségeit,
– a gyakoribb betegségek diagnosztikájában használt vizsgálati módszereket és azok gyakorlati alkalmazását, különösen a nőgyógyászat, szülészet és a gyermekgyógyászat területein,
– a gyakoribb betegségek korszerű kezelési módszereit, ápolási és gondozási tennivalóit;
– az egészségnevelés hatékony pedagógiai módszereit és azok gyakorlati alkalmazását,
– az alapvető népegészségtani ártalmak megelőzési módszereit, az alapvető fertőtlenítési eljárásokat és a fertőző betegek izolálásának a szabályait,
– az aktív és passzív immunizálás lehetőségeit, valamint a védőoltásokra vonatkozó szabályokat.
2. Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése:
védőnő.
3. A képzési idő:
8 félév, legkisebb összóraszám: 4600 óra.
4. A képzés főbb tanulmányi területei
4.1. Alapozó elméleti ismeretek és gyakorlati készségek:
anatómia, élettan-kórélettan, általános pszichológia és egészségpedagógiai, biológiai, népegészségtan stb.
4.2. Szaktudományi elméleti ismeretek és gyakorlati képességek:
védőnői módszertan, klinikai ismeretek, családgondozás, táplálkozástan, ápolástan stb.
4.3. Társadalomtudományi ismeretek:
filozófia, szociológia, szociálpolitika, egészségügyi etika, egészségügyi jogi ismeretek, egészségügyi gazdaságtan stb.
5. Az ismeretek ellenőrzési rendszere
Az 1. számú melléklet 5. pontjában foglaltak az irányadók.
A záróvizsga tárgya: általános védőnői ismeretek.
