106/1997. (XII. 19.) FM rendelet

1. § (1) Kékderítés az olyan derítési eljárás, amelynek során sárgavérlúgsót használnak.

(2) Az Országos Borminősítő Intézet (a továbbiakban: OBI) kérelemre engedélyezheti, hogy laboratórium kékderítési vizsgálatokat végezzen, ha kékderítési vizsgát tett szakembert foglalkoztat, és a vizsgálat elvégzéséhez megfelelő eszközökkel rendelkezik. A kérelemben meg kell jelölni a laboratórium helyét, a vizsgálatok végzésére javasolt személy(ek) nevét és szakképesítését. Ha a javasolt személy kékderítési vizsgával nem rendelkezik, vizsgára bocsátását kell kérni.

(3) Ha az OBI a kérelmező laboratóriumát alkalmasnak találja a kékderítési vizsgálatok végzésére a kérelmezőnek igazolást ad ki. Ha kérelmező megfelelő laboratóriummal rendelkezik, az OBI a kékderítési vizsgálatok végzésére bejelentett személyt, kékderítési vizsgára bocsátja, és az eredményes vizsgáról személyre szóló igazolást állít ki.

(4) A kékderítési vizsgabizottság 3–5 tagból áll, elnöke az OBI igazgatója. A Bizottság összetételét, a vizsga időpontját és helyét az elnök határozza meg. A kékderítési vizsgán legalább technikus végzettségű borászati szakember vehet részt.

(5) A kékderítést csak az elővizsgálati eredményre alapozott írásbeli engedély alapján szabad megkezdeni és az engedélyben meghatározott határidőket be kell tartani. A végrehajtásra a mintavételtől számított 20 napnál hosszabb idő nem adható.

(6) Kékderített bort továbbfeldolgozni csak szűrés után és a vizsgálatokra jogosult laboratórium írásbeli engedélyével lehet.

(7) A kiadott írásbeli engedélyekről – az OBI által ellenőrizhető módon – naplót kell vezetni.

2. § A borászati termékek előállításánál és kezelésénél felhasználható kiegészítő és segédanyagokat, valamint eljárásokat az 1–2. számú melléklet tartalmazza. Az előállításnál és a kezelésnél csak olyan anyagok használhatók fel, amelyek kielégítik a népjóléti miniszter által előírt tisztasági követelményeket.

3. § (1) A borászati termékek hatósági ellenőrzése során alkalmazott mintavételre vonatkozó szabályokat alkalmazni kell a hatóság által vett, illetve a termelő, előállító vagy forgalmazó által a hatóságnak minősítés céljára beküldött mintákkal kapcsolatban is.

(2) A hatósági mintavétel során jegyzőkönyvet kell felvenni.

(3) A termék előállítója, forgalmazója által beküldött mintáknál a minősítendő termékkel való azonosságért a minta beküldője felel.

4. § E fejezet alkalmazása szempontjából

5. § (1) Az ellenőrzött termékből az ellenőrzés céljával összhangban, véletlenszerűen, a mennyiségtől függetlenül úgy kell mintát venni, hogy az a vizsgálat elvégzéséhez elegendő legyen. Ha a termékből a mintavételhez szükséges mennyiség nem áll rendelkezésre, kisebb mennyiségből is lehet mintát venni. Ezt a körülményt a mintavételi jegyzőkönyvben rögzíteni kell. A mintába – a csomagolás és jelölés vizsgálata kivételével – csak ép, sérülésmentes csomagolási egységek választhatók.

(2) Az ellenőrzött termékhalmazt úgy kell megválasztani, hogy azonos termelői helyen gyártott, azonos megnevezésű, jelölésű és csomagolású (azonos nap, műszak, szállítmány) termékből álljon. A tárolás és a szállítás során a tartályban lévő termék minden egysége termékhalmaznak minősül.

6. § (1) A mintavétel során meg kell állapítani a tétel mennyiségét és a tárolás körülményeit, majd ezt követően – figyelembe véve, hogy a mintavétel az előállítónál, forgalmazónál vagy vendéglátóhelyen történik – meg kell határozni a mintavételének módját, az elemi minták, illetve a minták számát és mennyiségét.

(2) A mintavételhez csak tiszta eszközt (lopó, mintavevő cső, palack, átlag- és húzott mintához alkalmazott edény) lehet használni és azt a mintavétel előtt a mintázandó termékkel legalább kétszer át kell öblíteni.

(3) Tartályban, tartálykocsiban lévő termékből húzott mintát, a szállító hordókból pedig – azonos tétel esetén – átlagmintát kell venni.

(4) Vezetékből mintát venni nem szabad.

(5) A mustból vett mintát, ha a mintavétel célja a cukorösszetétel meghatározása, 140 g/dm³-es nátrium-hidroxid oldattal (14% m/m), egyéb esetben 1 g/dm³ kénes savnak megfelelő kálium-metabiszulfittal kell tartósítani. A tartósítószer teljes mennyiségét fel kell oldani. A tartósítást, valamint a tartósítószer megnevezését a mérgezés veszélyére való figyelmeztetéssel a minta címkéjén és a mintavételi jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(6) Amennyiben az (1)–(5) bekezdésben leírt feltételek nem állnak fenn, a mintavevő ezektől eltérhet, amit jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

7. § (1) A hatósági mintát és az ellenmintát úgy kell lezárni (pecsét, viaszpecsét vagy kengyelszerűen elhelyezett ragasztószalag), hogy a mintához a zárás megsértése nélkül hozzáférni ne lehessen. A mintát sorszámmal kell ellátni.

(2) A mintán fel kell tüntetni :

8. § A mintavétel során eljáró személy köteles arról gondoskodni, hogy a vett minta sértetlenül, változás, károsodás nélkül, azonosítható módon, a lehető legrövidebb idő alatt kerüljön a laboratóriumba. A minta minőségéért a vizsgálat elvégzéséig a laboratórium felel.

9. § (1) A hatósági mintavétel során az ellenőrzéssel megbízott személy köteles az ellenőrzöttet figyelmeztetni arra, hogy ellenmintára tarthat igényt. Az ellenminta tárgyi feltételeit az ellenőrzött köteles biztosítani. Az ellenmintát az eljárás befejezéséig az ellenőrzött köteles vizsgálatra alkalmas állapotban megőrizni. Az ellenminta laboratóriumi vizsgálatra történő szállításáról az ellenőrzöttnek kell gondoskodnia.

(2) Ha az ellenőrzött az ellenmintára nem tart igényt, ezt a tényt a mintavételi jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(3) Nem tarthat ellenmintára igényt az ellenőrzött a helyszínen vele egyetértésben megállapított és jegyzőkönyvben felvett hiányosság, valamint közegészségügyi, illetve mikrobiológiai vizsgálatra történő mintavétel esetén.

10. § (1) A laboratóriumba beérkezett mintákról nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartásban a minta vételének és beérkezésének időpontját (év, hó, nap), továbbá a minta azonosításához szükséges minden adatot fel kell tüntetni.

(2) A vizsgálat eredményéről a laboratórium elemzési jegyzőkönyvet állít ki, amelyben a mért adatok mellett a meghatározáshoz használt vizsgálati módszert is fel kell tüntetni.

(3) A minta vizsgálatát a Magyar Borkönyv Hivatalos Borászati Vizsgálati Módszergyűjteményének megjelenéséig a vonatkozó szabványok előírásai szerinti módszerrel kell elvégezni.

(4) A minta vizsgálatára az előírttól eltérő módszer is használható, ha ehhez az ellenőrzött, illetve a vizsgálatot kérő hozzájárul.

11. § (1) A hatóság köteles az általa vett, vagy hozzá beküldött mintát – ha ez hatáskörébe tartozik – megvizsgálni és a vizsgálat eredményéről az ellenőrzöttet vagy a vizsgálatot kérőt értesíteni.

(2) Az ellenőrző hatóságnak a vizsgálat eredményeként hozott határozata csak a mintával azonos jelölésű termékhalmazra, illetve a szállítmány teljes mennyiségére vonatkozhat.

12. § (1) A szőlő származási bizonyítványát a Btv. 37–38. §-ában foglaltak szerint a szüret tervezett időpontjának figyelembevételével, – meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor esetén a szüret megkezdése előtt legalább hét nappal – a 3. számú melléklet szerinti nyomtatvánnyal kell igényelni.

(2) A bor származási bizonyítványát a Btv. 37–38. §-ában foglaltak szerint a forgalomba hozatal tervezett időpontjának figyelembevételével a 4. számú melléklet szerinti nyomtatvánnyal kell igényelni.

13. § (1) A kérelmeket szőlő, asztali és táj-, valamint meghatározott termőhelyről származó minőségi bor esetében a hegybíró, meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor esetében pedig a hegyközségi tanács bírálja el. Utóbbi esetben a hegybíró a kérelmet véleményezi és javaslatával ellátva továbbítja a hegyközségi tanácsnak.

(2) Az elbírálás során vizsgálni kell a kérelmező jogosultságát, a kérelemben feltüntetett adatok valódiságát, azt hogy melyik tétel alkalmas meghatározott termőhelyről származó minőségi, illetve különleges minőségű bor előállítására.

(3) A Btv. 36. § (1) bekezdésében foglalt helyszíni eljárás keretében a hegybírónak a kérelmező vagy megbízottja jelenlétében meg kell vizsgálni, hogy az ültetvényen termett szőlő mennyisége és minősége megfelel-e meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű borra vonatkozó törvényben vagy rendtartásban foglalt előírásoknak.

14. § (1) Az eljárás eredményeként a hegyközség, illetve a hegyközségi tanács a származási bizonyítványt a 4. számú melléklet szerint kiadja. Ha a kérelemben feltüntetett adatok nem felelnek meg a valóságnak, továbbá ha a hegyközségi tag az adatszolgáltatási és járulékfizetési kötelezettségének [1994. évi CII. törvény 30. § (1) bekezdés] nem tett eleget, a származási bizonyítvány kiadását megtagadja.

(2) A határozatot közölni kell a kérelmezővel, valamint a zárt borvidékről a kiszállítási engedélyt is tartalmazó származási bizonyítvány esetében az OBI-val is. A származási bizonyítvány kiadásáról a hegybíró, illetve a hegyközségi tanács nyilvántartást vezet.

(3) A származási bizonyítványról hiteles másolatot készíteni csak a bizonyítványt kiadó jogosult. A másolatot a bizonyítvány eredeti példányáról kell elkészíteni, s azt aláírással és bélyegzővel kell ellátni.

(4) Amennyiben a tervezett forgalmazástól a szállítás üteme eltér, az eredeti származási bizonyítvány mindegyik példányát vissza kell vonni, és helyette újat kell kiadni.

15. § A Btv. 57. §-ának (2) bekezdése szerinti engedélyezés tényét – az 5–6. számú melléklet szerint – a származási bizonyítványhoz csatoltan a hegyközségi tanács titkára aláírásával, illetve bélyegzőjével igazolja.

16. § A szőlő származási bizonyítványára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a mustnak a Btv. 47. §-ának (3) bekezdésében foglalt forgalmazása esetében is.

17. § Ez a fejezet szabályozza a belföldön előállított, nem palackozott asztali, táj-, meghatározott termőhelyről származó minőségi és üdítő jellegű borok kiszerelését és forgalmazását. Meghatározott termőhelyű minőségi bor nem palackozott formában csak vendéglátóipari üzlet számára értékesíthető.

18. § Nem palackozott kiszerelésű az a közfogyasztásra szánt hordós bor, amelyet legalább 3, de legfeljebb 25 literes űrtartalmú edénybe töltöttek le. Nem palackozott kiszerelésűnek minősül a 0,2–2 literes többrétegű papírdobozba töltött bor is.

19. § A borok nem palackozott kiszerelése engedélyköteles tevékenység. Az engedélyezésre az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1/1996. (I. 9.) FM–NM–IKM együttes rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezések irányadók. Az engedélyező hatóság a kiadott engedélyekről az OBI-t értesíti, amely arról nyilvántartást vezet.

20. § A borok kiszerelésére üveg, fa, korrózióálló acél, valamint a népjóléti miniszter által engedélyezett más anyagból készült edényzet is alkalmazható. A kiszerelés csak ép, tiszta edénybe történhet.

21. § Az edényt úgy kell lezárni, hogy a zár megsértése nélkül az abban lévő borhoz ne lehessen hozzáférni. Műanyag kannát csak egyszer használatos tépőzáras kupakkal vagy plombával kell lezárni.

22. § (1) A borok címkéjén fel kell tüntetni:

(2) A borok címkéjén fel lehet tüntetni:

(3) A nem palackozott kiszerelésű bort a pincészetből vagy az élelmiszeripari üzemből csak lezárt és címkével ellátott edényben szabad kiszállítani.

23. § (1) A nem palackozott kiszerelésű bor addig tartható forgalomban, amíg minőségét eredeti állapotában megőrzi, de ez 60 napon túl nem terjedhet.

(2) A nem palackos kiszerelésű borokat úgy kell szállítani és tárolni, hogy a bor ez alatt hátrányos elváltozást külső tényező hatására ne szenvedjen el.

24. § A Btv. 29. § b) pontja szerinti tájbor

25. § Bortermőhelyre utaló elnevezés a Btv. mellékletében megnevezett bortermőhelyi települések nevének ,,-környéki'', ,,-vidéki'' toldattal való használata.

26. § Tájbor megnevezésében a földrajzi nevek mellett szőlőfajta neve is alkalmazható. Olyan kifejezést, amelyet csak meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű bor megnevezésében lehet használni (pl. Bikavér, Siller), a tájbor megnevezése nem tartalmazhat.

27. § (1) Ez a rendelet 1998. január 1-jén lép hatályba, a 18–19. § és 21. §-át 1998. július 1-jétől, a 24–26. §-ait 1998. november 1-jétől és 3–6. számú mellékletét pedig 1998. augusztus 1-jétől kell alkalmazni.

(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 40/1977. (XI. 29.) MÉM rendelet (a továbbiakban: R.) – a 28. § (3) bekezdésének a) pontja és a 11. számú melléklete kivételével – hatályát veszti. Az R. 11. számú melléklete 1998. július 31-én, a 28. § (3) bekezdésének a) pontja 1998. október 31-én veszti hatályát.