1119/1997. (XI. 26.) Korm. határozat¹

a) Alapvető gazdaságpolitikai érdek a beruházások növelése, a hazai és a külföldi működő tőke támogatása elsősorban a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű, főként a Dunától keletre eső térségekben, valamint a jelentősebb számú, korszerű munkahelyek létesítése esetében. Ennek érdekében komplex, egyszerre több célt szolgáló, azokat erősítő támogatási rendszert kell kialakítani:

– alkalmazni kell és folyamatosan kiegészíteni a különböző forrásból nyújtott pénzeszközök, támogatások felhasználásának egységes szempontrendszerét, meghatározva az egyes – foglalkoztatási, közlekedési, agrár, ipari stb. – célok és források speciális elemeit és kapcsolódását is;

– erősíteni kell a gazdaságban a műszaki-tudományos fejlettség színvonalát, támogatni kell – a kialakított egységes szempontrendszer alapján – a vállalati kutatási-fejlesztési tevékenység szélesítését;

– a támogatások összehangolása érdekében, a területi-gazdasági programok előkészítése során pontosan meg kell fogalmazni a foglalkoztatáspolitikai célokat, feladatokat, és fel kell mérni a várható munkaerőpiaci hatásokat.

b) A beruházók, gazdálkodók stb. tájékoztatására, a tervezés, a támogatások elosztásának segítésére területi (megyei) erőforrástérképet kell készíteni

– emberi erőforrástérképet, amely tartalmazza a munkaerő – ezen belül az inaktívak, munkanélküliek – iskolázottsági, képzettségi, korösszetételét, a képzési lehetőségeket, a bérszínvonal mértékét stb., valamint

– a termelő/vállalkozási/infrastrukturális kapacitások térképét: a térségben működő vállalatokról, azok termelésének jellemzőiről, piacairól (kiegészítve esetleg a megszűnt vállalatok jellemzőivel, amennyiben a feleslegessé vált szakmakultúra nyomai még megtalálhatóak), a vonzáskörzetekről, az infrastrukturális feltételekről stb.

Az erőforrástérképek elkészítése középtávú feladat. 1998-ban a területi erőforrástérkép elkészítésének feltételeit, módszertanát, ütemezését lehet kidolgozni, az emberi erőforrástérkép tekintetében a munkaügyi alapadat-nyilvántartási rendszer stb. kiépítésével párhuzamosan, ahhoz kapcsolódva. Javaslatot kell tenni az erőforrástérképek karbantartásának módjára, a felelős megjelölésével.

c) Folytatni kell a kis- és középvállalkozások fejlesztését, munkahelymegtartó képességük megerősítését szolgáló programok kidolgozását és működtetését. Azokban a körzetekben, ahol csekély a kis- és középvállalkozások száma, ösztönözni kell létrehozásukat, azokban a térségekben pedig, ahol számuk jelentős, ott a cél működésük, növekedésük, egészséges differenciálódásuk segítése, tevékenységük integrálása. Ennek érdekében:

– a központi támogatások odaítélése szempontrendszerének kidolgozása, illetve a kapcsolódó céloknak a meghatározása során előnyben kell részesíteni azokat a beruházásokat, gazdálkodói döntéseket, amelyeknél magasabb a hazai beszállítók aránya;

– ösztönözni kell a kis- és középvállalkozások fejlődését szolgáló munkahelyteremtő beruházásokat;

– folytatni kell a kis- és középvállalkozások számára hatékony szolgáltatásokat nyújtó infrastruktúra kiépítését;

– az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal összhangban meg kell vizsgálni, hogyan és milyen eszközökkel segíthető elő a hazai kis- és középvállalatok külső piacokra való bekerülése.

d) A foglalkoztatásbővítésben jelentős szerepe lehet az atipikus foglalkoztatás lehetősége szélesítésének, feltételei javításának. E tekintetben 1997-ben, az alkalmi munkavállalói könyv bevezetésével jelentős lépéseket tettünk. 1998-ban – a rendszer első tapasztalatai alapján – indokolt a szabályozás, az alkalmazási kör kiszélesítésének áttekintése.

e) Ki kell használni a társadalmi munkaidőalap megosztásának átalakításában rejlő, a foglalkoztatási színvonal növelését is szolgáló lehetőségeket:

– bár a következő évben a munkaidő általános csökkentésére még nem lesz lehetőség, meg kell vizsgálni – összefüggésben az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülésünkkel is – a munkaidő-csökkentés lehetséges módozatait, várható hatásukat a foglalkoztatási színvonalra, a hatékonyságra, a munkabérekre;

– a munkabért terhelő közterhek csökkentése során törekedni kell arra, hogy növekedjék a munkáltatók érdekeltsége (csökkenjen ellenérdekeltsége) a részmunkaidős foglalkoztatásban, a munkakörök megosztásában;

– meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy bizonyos, részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalói rétegek – pl. a 3–5 évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt állók – a le nem dolgozott óráik után is szerezhessenek szolgálati időt, amennyiben a munkáltató vagy más szervezet a járulékot ez után is kifizeti.

f) Figyelembe véve, hogy a foglalkoztatás természetes bővülésére a következő évben változatlanul korlátozottak – bár növekvőek – a lehetőségek, és hogy a tartós munkanélküliek nagy része támogatás nélkül nem foglalkoztatható, a foglalkoztatáspolitikának nagyobb figyelmet kell fordítani a munkaerőpiac főáramlatán kívüli munkahelyteremtésnek, az ún. második munkaerőpiac kiépítésének. Ez magában foglalja

– a közhasznú és közmunkaprogramok további támogatását, előnyben részesítve közülük azokat, amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a munkanélküliek visszatérjenek az elsődleges munkaerőpiachoz, ott tartós foglalkoztatáshoz jussanak;

– folytatni kell – a tárcák összefogásával megvalósuló – közmunkaprogramokat, mindenekelőtt a központi erdősítési programot a munkanélküliek foglalkoztatására;

– a nonprofit vállalkozásoknak, a civil szervezeteknek munkahelyteremtő, a hátrányos helyzetű rétegeket foglalkoztatáshoz segítő, az ehhez szükséges képességeiket, készségeiket fejlesztő és egyéb szolgáltatásokat nyújtó tevékenységét;

– valamint a helyi önkormányzatok és egyéb együttműködő szereplők támogatását.

A civil szerveződések által létrehozott, foglalkoztatáspolitikai célú intézmények működésének, a lehetséges kedvezményeknek a kereteit adják meg a közhasznú szervezetekről szóló jogszabályok. Ehhez kapcsolódva, a foglalkoztatási törvényben és végrehajtási jogszabályaiban kell meghatározni az egyes munkaerőpiaci feladatok, tevékenységek és szolgáltatások szerződésbe adásának, finanszírozásának, minőségbiztosítási és ellenőrzési rendszerének a módját és feltételeit.

a) A béreknek a gazdasági teljesítményekhez igazodó növekedésével fokozatosan növelni szükséges a különbséget a munkaviszonyból származó jövedelmek, a munkanélküli ellátások és a segélyek színvonala között.

b) Ki kell alakítani a pénzbeli ellátások, segélyek, a munkából származó jövedelmek, valamint az ezeket terhelő adó- és járulékterhek integrálásának, együttes folyósításának rendszerét és intézményeit. Hosszú távon az adó- és segélyrendszer reformja javíthatja a munkavállalásra való ösztönzést. Az ezzel járó többletköltségek azonban csak akkor vállalhatóak, ha azt a foglalkoztatottak számának növekedéséből származó haszon (adóbevétel, fogyasztás-növekedés, létbiztonság) meghaladja.

c) Szélesíteni kell az informális gazdaságról és foglalkoztatásról rendelkezésre álló információkat, s azokat felhasználni a jogszabályok módosításánál, az ellenőrzési rendszer továbbfejlesztésénél. E célt szolgálja a szabályozott alkalmi munkavállalás körének kiszélesítése, az egységes munkaügyi alapnyilvántartás megteremtése, a nemzetközileg is összehasonlítható, megbízható, munkanélküliségi ráták egységes alkalmazása, illetve a munkanélküliségi adatok szezonális kiigazítása a piaci feltételek átmeneti hatásával, a jogszabályi változások következményeivel.

d) Továbbra is élni kell a munkaügyi – és egyéb – ellenőrzésben rejlő lehetőségekkel.

a) Az elhelyezkedési lehetőségeket, az alkalmazkodási képességet alapvetően meghatározza az oktatási-képzési rendszer, az iskolázottság és a szakképzettség színvonala, minősége, a rendszer, az egyes tanfolyami elemek egymáshoz kapcsolódásának módja. A munkaerő-kereslet és -kínálat szerkezeti, minőségi eltéréseit – a felnőtt munkavállalók, illetve munkanélküliek esetében – rövid távon a munkaerőpiaci képzési rendszer hivatott áthidalni. A munkaerőpiaci képzés támogatásának növekvő jelentősége lesz, különösen a gazdaságilag fejlődő térségekben. Azt feltételezzük, hogy ezen belül növekszik azoknak az aránya, akiknek van munkahelyük és szükségük van szaktudásuk továbbfejlesztésére.

b) Meg kell teremteni, illetve ki kell szélesíteni a munkáltatók és a munkavállalók szükségleteihez, igényeihez folyamatosan alkalmazható, a térbeli korlátokat áthidalni képes, rugalmas képzési és foglalkoztatási formákat. Ennek érdekében megfelelő programokkal is támogatni kell a távoktatást és a távmunkavégzést.

c) A megélénkülő munkaerő-kereslet kielégítéséhez erősíteni kell a pályaválasztási tevékenységet, amely az egész életutat végigkísérő folyamat, korrekciós tevékenységek sorozata, és megköveteli

– a pálya- és szakmaválasztás segítését, a munkahely-keresési technikák átadását az iskolarendszerű és az azon kívüli oktatásban, képzésben;

– az álláskeresési esélyek javítását szolgáló készségek, képességek elsajátítását, a munkaerőpiaci ismeretek, információk megszerzését – az aktív életpálya valamennyi szakaszán – segítő intézményrendszer továbbfejlesztését, az érintett országos és helyi szereplők együttműködésével.

d) A munkaerő alkalmazkodásának támogatásához javítani kell a térbeli mobilitás feltételeit. Az autózást, a közlekedést, a munkásszállítást terhelő magas adók, kötelező befizetések, a magas autópályadíjak, az átköltözés jelentős költségei okozta nehézségek mérséklése érdekében meg kell vizsgálni:

– a tartós ingázás ösztönzésének, támogatásának feltételeit, amennyiben nincs megközelíthető távolságban elhelyezkedési lehetőség, megfontolandó a fiatalok esetében az átköltözés kedvezményezése is;

– hogyan javíthatóak a tömegközlekedés és a munkásszállítás működési feltételei. Ennek különösen azokban a térségekben lesz rövid távon is érzékelhető hatása, ahol létezik jól működő munkaerőpiac, munkaerő-kereslet elérhető közelségben.

Az új foglalkoztatási lehetőségeket, azok perspektíváit stb. a területi erőforrástérképekre alapozva kell megvizsgálni, és kiválasztani, melyik kedvezmény, támogatás lehet a legcélszerűbb a konkrét esetben.

e) Javítani kell a munkaerőpiaci szereplők tájékoztatását, a felhasznált információk összehangolását, egységesítését. Ennek érdekében

– 1998-ban át kell térni a jelenleg alkalmazott – támogatásonként, kedvezményenként eltérő – ,,relatív munkanélküliségi mutatók'' helyett a nemzetközi gyakorlatban is használatos, a kistérségi munkanélküliségi ráták megbízható becslésére alapozott információk használatára úgy, hogy az 1999. évi jogszabályok már erre épüljenek;

– fejleszteni kell a rövid, közép- és hosszú távú prognózisokat, támogatni az ehhez szükséges kutatásokat, a prognózis adatfelvétel továbbfejlesztésével felkészülni a rövid távú (a munkaerőpiaci képzési) és a hosszabb távú (az iskolarendszert érintő) szakképzettségi igények felmérésére;

– szükséges rendszeresen feldolgozni a kutatások, közvéleménykutatások, prognózisok eredményeit, és azt – korszerű adathordozókon – tájékoztatásul eljuttatni a döntéshozókhoz, a döntések előkészítőihez, végrehajtóihoz;

– fejleszteni kell a munkaügyi információs rendszert (különös tekintettel a megyei munkaügyi központok közötti információs hálózat kiépítésére).

f) 1998-ban meg kell kezdeni az Európai Unióhoz való csatlakozás foglalkoztatáspolitikai megalapozását. Ezt megkönnyíti, hogy a hazai foglalkoztatás jog- és intézményrendszere a kilencvenes évtized elejétől épült ki, döntően az európai országokban kialakult mintákra építkezve. Ugyanakkor az Európai Strukturális Alapok igénybevétele a támogatási rendszerünk reformját kívánja meg.

– A tagfelvételi tárgyalásoknak egyik legérzékenyebb kérdése lesz a munkapiacok kölcsönös megnyitása, a munkaerő szabad áramlásának biztosítása:

= egybe kell vetni a szabad munkaerőmozgás biztosítására vonatkozó EU joganyagot és a munkavállalás engedélyezésére vonatkozó magyar szabályozást;

= a külföldiek magyarországi foglalkoztatását érintő jogszabályok áttekintése során külön figyelmet kell fordítani a vállalatok letelepedéséhez kapcsolódó szabályozásra egyik oldalról, illetve a regionális (határ menti) munkaerőmozgással kapcsolatos kérdésekre másik oldalról;

= tisztázni kell, hogy a magyar szociális védelmi rendszer ellátásai közül melyeket kell, illetve indokolt összehangolni az Uniós szabályokkal, eszközökkel. A fokozatos alkalmazkodás érdekében indokolt, hogy az Európai Unió tagállamaival fokozatosan kétoldalú szociális biztonsági egyezményeket írjunk alá.

– Mielőbb csatlakozni kell

= a közösség foglalkoztatási kezdeményezéseihez. Ez nem elsősorban új eszközök bevezetését igényli, hanem a támogatási rendszerek projekt-szemléletű, EU komform átalakítását, összehangolását;

= a munkaerőpiaci szolgáltatások, a munkaközvetítés informatikai rendszeréhez, amely biztosítja a kapcsolatot az egyes országok illetékes szervezetei között. A munkaerőpiaci szervezet informatikai fejlesztése, valamint a személyzet felkészítése 1998-ban megkezdhető.

A felkészülésben kiemelt jelentősége van annak, hogy a munkaadói, a munkavállalói szervezetek és a lakosság is megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek az Európai Unió által megfogalmazott követelményekről, a feltételekről, hogy egyetértésre jussunk a szükséges teendőkben, azok ütemezésében. Ennek programját 1998-ban ki kell dolgozni.

a) Általánossá kell tenni a jelentősebb gazdaságpolitikai döntéseket megelőzően azok várható munkaerőpiaci hatásának, társadalmi fogadtatásának elemzését, s ennek alapján befolyásolni a gazdasági döntéseket, illetve a munkaerőpiaci támogatásokat. Ezeket az értékeléseket az 1998-as nemzetgazdasági terv közgazdasági szabályozó rendszeréhez igazodóan részletesen el kell végezni. Az elvégzett elemzések eredményeiről a tervek teljesüléséről szóló beszámolókban időszakonként vissza kell térni.

b) A foglalkoztatási jogszabályok és a konkrét intézkedések előkészítése során figyelembe kell venni a legfontosabb kutatási eredményeket, javítani a kutatás és a döntéshozás kapcsolatát. Ennek érdekében ki kell alakítani a munkaerőpiaci kutatások figyelő és értékelő rendszerét.

c) Rendszeresen vizsgálni és elemezni kell, hogy milyen a munkanélküliség társadalmi megítélése, a rövid és középtávra kidolgozott foglalkoztatáspolitikai intézkedések mennyiben feleltek meg a társadalmi elvárásoknak. Ebben a civil szervezetek közvetítő szerepének nagy jelentősége van.

II.

a) A megelőzés fontos eszköze a munkahelyek megőrzése. A gazdasági átalakulás első éveiben csak igen nagy óvatossággal, jelentős foglalkoztatási feszültségekkel járó esetekben volt célszerű a munkahelyek megőrzését támogatni. 1998-ra azonban már nem a konjunkturális, hanem a belső strukturális feszültségek válnak meghatározóvá: nem várható tömeges munkahelymegszűnés, lecsillapodott a csődhullám, lefékeződtek a privatizációt megelőző és követő létszámleépítések. Indokolt a korábbinál jobban élni a munkahelymegőrzés eszközével, amelyhez különféle állami pénzalapok nyújthatnak segítséget.

A túlfinanszírozás elkerülésére és annak érdekében, hogy a támogatások valóban csak az életképes gazdasági tevékenységek fenntartását szolgálják, ki kell alakítani – a beruházástámogatásnál leírtakhoz hasonlóan – a munkahelymegőrzési támogatások koordinálásának rendszerét, országosan és területi szinten is, összehangolva az információkat a gazdálkodó szervezetekről. A döntéshozók ennek alapján

– átfogó képet alakítanak ki az érintett gazdálkodók piaci helyzetéről és perspektíváiról;

– értékelik a szervezet megerősítéséhez szükséges támogatások, illetve annak felszámolásával, karcsúsításával bekövetkező költségek nagyságát (beleértve a munkanélküli ellátások, támogatások összegét is);

– határozzák meg a támogatás optimális nagyságát.

b) Amennyiben a munkahelyek nem tarthatóak fenn, akkor segíteni kell a munkavállaló azonnali vagy mielőbbi továbbfoglalkoztatását. Ezt szolgálja a munkaerőpiaci eszközrendszer:

– a munkaerőpiaci képzés támogatása akkor, ha a munkavállalók munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik;

– a csoportos létszámleépítés tervszerű előkészítése, amely megköveteli a munkaadó és a munkavállalók (érdekképviseleteik) szoros együttműködését. Ez lehetőséget ad arra, hogy minden érintett számára személyre szabott megoldásokat találjanak, tudják jövőbeni kötelezettségeiket tervezni (így pl. a felmentési időre járó kereset, vagy a végkielégítés összegét célirányosan felhasználni), és a lehető legkorábbi időpontban alakuljon ki az együttműködés a munkaerőpiaci szervezettel;

– a térségi szereplők (területfejlesztési tanács, önkormányzat, munkaügyi központ, munkáltatók, pénzintézetek stb.) összefogása a feleslegessé váló munkavállalók elhelyezése, vállalkozóvá válásuk segítése érdekében, pl. speciális tranzit foglalkoztató vállalatok létrehozásával, működtetésével;

– a munkaerőpiaci szolgáltatásoknak, mindenekelőtt a munkaerő-közvetítésnek jelentős szerepe van a mielőbbi elhelyezkedésben. A felkészüléshez jól használhatók a munkaerőpiaci szervezetnél rendelkezésre álló széles körű információk: a munkáltatói szándékokról, a várható munkaerőmozgásról, a keresett munkakörökről.

c) Különös figyelmet kell továbbra is fordítani a fiatalok első munkahelyhez jutásának támogatására. Ez – a munkaerőpiacon jól hasznosítható képzettség és iskolázottság biztosításán, a pályaválasztás támogatásán túl – megköveteli:

– az általános iskolát a tanköteles kor végéig be nem fejező – hátrányos helyzetű – tanulók szakképzését elősegítő programmodulok kidolgozásának folytatását, felzárkóztató évfolyamok indítását. El kell kezdeni az alacsony iskolai végzettségű, illetve iskolázatlan fiatalok gondozó-képző-foglalkoztató intézményrendszerének kiépítését, finanszírozási-működési feltételeinek megteremtését;

– az iskolából kikerülők követéses rendszerének kidolgozását, amely majd összekapcsolható az egységes munkaügyi alapnyilvántartás rendszerével. Ez előfeltétele annak is, hogy a fiatalok legkiszolgáltatottabb helyzetű – az iskolai tanulmányaikat is félbehagyó, a munkaerőpiaci szervezetnél meg nem jelenő – csoportjait intézményes segítségnyújtásban lehessen részesíteni.

a) Több és jobb információval, legfeljebb minimális (elsősorban képzési) támogatással kell segíteni azokat a munkanélkülieket, akiknek képzettsége megfelelő, illetve kisebb kiigazítással azzá tehető, állástalanságukat elsősorban a naprakész ismeretek hiánya okozza. Ehhez elsősorban képzésüket kell támogatni, illetve a munkaerőpiaci szolgáltatások színvonalát kell emelni: a munkaközvetítését, a munkáltatók, munkavállalók, a munkanélküliek tájékoztatását, a kapcsolattartást a helyi szereplőkkel, elsősorban a munkáltatókkal. A munkaerőpiaci szervezet célkitűzéseinek a megfogalmazása során ezért kiemelten kell kezelni e szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatos követelményeket.

b) A halmozott hátránnyal induló – főleg tartós – munkanélküliek helyzetét differenciált, többszereplős eszköz- és programkombinációkkal, szervezeti együttműködéssel kell kezelni, megoldani. Az ő munkanélküliségük szorosan összekapcsolódik a szegénységgel, és mindkét állapot közös okokra vezethető vissza: az alacsony iskolázottságra, a helyi munkaerőpiac válságára, a teljesítmények kor és nem szerinti alulértékelésére stb. E munkanélküliek esetében a munkaerőpiaci támogatások önmagukban – bár a közvetlen megélhetési gondok megoldásában nyújthatnak átmeneti segítséget – nem elég hatékonyak, és főleg nem tartósak, perspektivikusak. Az elhúzódó munkanélküliség gazdasági-társadalmi-térségi okainak orvoslása érdekében:

– továbbra is támogatni kell az iskolázottsági színvonal emelésére irányuló tevékenységet (ez javíthatja számottevő mértékben a cigányság helyzetét is), amely azonban csak hosszú távon képes hatását kifejteni;

– folytatni kell a felzárkóztató munkaerőpiaci képzési programokat;

– ki kell használni a regionális politika, a területfejlesztési támogatások összehangolásában rejlő lehetőségeket. 1998-ban el kell kezdeni munkaerőpiaci támogatások területi jellemzőknek megfelelő, differenciált alkalmazását, segítve a területi mobilitást, s általában a munkaerőpiac rugalmasságát;

– a nem állami szervezeteket az eddiginél jobban be kell kapcsolni a foglalkoztatási feszültségek megoldásába. Ennek segítségével érhetőek csak el a térben vagy kulturálisan nehezen megközelíthető rétegek is. Ezért a következő évben meg kell kezdeni, illetve folytatni kell egy – a szociális gondoskodást és foglalkoztatást egyszerre megvalósító – hálózat kiépítését azok számára, akiket a versenyszféra munkaadói nem kívánnak hosszabb távon alkalmazni;

– munkaerőpiaci programokat kell kidolgozni az idősebbek és a nők számára, és fokozatosan életbe léptetni, ahogy a nyugdíjkorhatár emelésének hatása már érezteti hatását a munkaerőpiacon. Kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermekgondozási szabadságról, gyedről, gyetről visszatérő nők munkaerőpiaci reintegrációjára.

c) 1998-ban a foglalkoztatási rehabilitáció orvos-szakértői, jogi, érdekeltségi és minimális intézményi feltételrendszerének kialakításával meg kell teremteni a megváltozott munkaképességű emberek megélhetési biztonságának alapjait, a munkaerőpiacon maradásuk, illetve oda visszatérésük lehetőségét. Ennek érdekében:

– az országgyűlési határozatban foglaltaknak megfelelően kell folytatni a felkészülést a foglalkoztatási rehabilitáció rendszerének átalakítására;

– a munkaerőpiaci szervezet legfontosabb új feladataként 1998-ban meg kell kezdeni a foglalkoztatási rehabilitáció rendszerének kiépítését, folytatni a szervezetben dolgozók felkészítését. A foglalkoztatási törvény végrehajtási szabályait, a Munkaerőpiaci Alap felhasználási elveit úgy kell meghatározni, hogy 1998-tól lehetőséget adjanak a megváltozott munkaképességűek számára speciális munkaerőpiaci szolgáltatások, többlettámogatások biztosítására, beleértve a távmunkavégzést is.

III.

1. A Kormány a foglalkoztatáspolitikai irányelvekben megfogalmazott feladatokkal általános gazdaságpolitikai célkitűzéseinek a megvalósítását kívánja elősegíteni. Biztos abban, hogy e feladatok segítik a munkaerőkereslet élénkítését, a munkáltatók munkaerőigényének kielégítését, a munkanélküliség okozta problémák enyhítését, az állástalanok munkához jutását. Eddig is kiemelt gondot fordított a legégetőbb foglalkoztatási feszültségekre, a többszörösen hátrányos helyzetek enyhítésére, a gazdasági folyamatok és döntések foglalkoztatási hatásaira.