171/1997. (X. 6.) Korm. rendelet
a magánnyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről
1997.10.14.
I. RÉSZ
II. RÉSZ
BEFEKTETÉSI ÉS LIKVIDITÁSI SZABÁLYOK
2. § (1) A pénztár eszközeit – a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel – kizárólag az e rendeletben meghatározott befektetési formákba (a továbbiakban: befektetési formák) fektetheti be, illetve eszközeit ilyen befektetési formákban tarthatja.
(2) A pénztár csak saját eszközeit fektetheti be.
(3) E rendelet befektetési szabályai nem vonatkoznak:
a) a pénztár működtetésére és szolgáltatásainak nyújtására használt tárgyi eszközökre, valamint az ilyen tárgyi eszközök létrehozását, beszerzését szolgáló beruházásokra,
b) a pénztár vagyonának befektetését és kezelését végző vagy adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási, behajtási feladatait ellátó szervezetben lévő tulajdoni részesedésre.
3. § (1) A pénztárnak a befektetett eszközeit az 1. számú mellékletben meghatározott portfolió osztályokba kell besorolni, illetve ezen portfolió osztályok szerint kell nyilvántartania.
(2) A pénztár befektetett eszközeire vonatkozó befektetési és likviditási keretszabályokat a 2. számú melléklet tartalmazza.
(3) A pénztár pénzügyi tervének tartalmaznia kell a befektetéspolitika célkitűzéseit, valamint az azokkal kapcsolatos megvalósítási elképzeléseket. A befektetéspolitika meghatározása során a pénztárakra vonatkozó hozamelvárásból, valamint a pénztár meglévő, illetve várható kötelezettségeinek alakulásából kell kiindulni.
4. § (1) A vagyonkezelési tevékenység eredményességének mérése érdekében a pénztár eszközeit a 3. számú mellékletben szabályozott előírásoknak megfelelően kell értékelni. Az értékelés eredményét ismertető tájékoztatót az éves beszámoló kiegészítő mellékletének részeként kell a közgyűlés elé terjeszteni.
(2) A pénztárnak az (1) bekezdés szerinti adatokat – e rendelet előírásainak megfelelően – nyilvánosságra kell hoznia. Ez nem érinti a pénztári tagság kötelező tájékoztatását, ami az éves beszámoló elfogadásával történik.
5. § (1) A pénztár befektetett eszközeit (portfolióját) úgy kell csoportosítani, hogy a fedezeti és likviditási tartalék eszközei, valamint a működés tartalékai befektetésének eredményei elkülönítetten megállapíthatók legyenek. A fedezeti tartalékon belül meg kell különböztetni az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok befektetési eredményességét.
(2) A pénztári befektetések e rendeletben meghatározott szabályozási mértékeit a számviteli szabályok alkalmazásával, a befektetett eszközök könyv szerinti értéke alapján kell megállapítani.
6. § (1) A befektetett pénztári eszközök állománya a támogató adománya vagy az induló vagyon összetétele miatt legfeljebb az összes befektetett pénztári eszköz értékének 10%-áig térhet el az előírt arányoktól. Az eltérésről az Állami Pénztárfelügyeletet (a továbbiakban: Pénztárfelügyelet) a befektetési és likviditási jelentés benyújtásával egyidejűleg értesíteni kell.
(2) Amennyiben a pénztár az induló vagyon részeként vagy a támogató adománya miatt az e rendeletben meghatározott portfolió osztályba nem tartozó, befektetett pénztári eszköznek minősített befektetéssel rendelkezik, azt portfolió osztályba be nem sorolt befektetett pénztári eszközként kell kimutatni.
(3) A pénztár az (1), illetve a (2) bekezdésben meghatározott állapot létrejöttétől számított fél éven belül köteles:
a) az előírt befektetési arányoktól való eltérést megszüntetni,
b) a portfolió osztályba be nem sorolt befektetett pénztári eszközöket a portfolió osztályokba sorolt befektetési formák valamelyikébe átalakítani.
III. RÉSZ
A PÉNZTÁRI BEFEKTETÉSEK
BIZTONSÁGI SZABÁLYAI
7. § (1) Az Mpt. 63. §-ának (7) bekezdésében meghatározott, a tárgyévre vonatkozó hozamelvárást, a legkisebb és a legnagyobb hozamot (a továbbiakban együtt: hozamelőírások) a tárgyévet megelőző év november 30-áig a Pénzügyi Közlönyben és két, Magyarországon megjelenő országos napilapban nyilvánosságra kell hozni.
(2) A pénztárak befektetési tevékenységére vonatkozó hozamelőírások meghatározása a hivatalos nemzetgazdasági statisztikán alapuló inflációs mérések, a bér- és a fogyasztói árindexekre vonatkozó feltételezések, valamint a várható tőkepiaci folyamatok értékelése alapján történik. Amennyiben ezen tényezők értékei a feltételezettől lényegesen eltérően alakulnak, akkor a tárgyévre vonatkozó hozamelőírások év közben is módosíthatók.
(3) A hozamelőírások naptári éven belüli módosítása esetén az ugyanazon évre vonatkozó módosított értékeket a módosítás hatálybalépésének időpontja előtt legalább 30 naptári nappal nyilvánosságra kell hozni, illetve arról a pénztárakat írásban értesíteni kell.
(4) A hozamelőírások a pénztár egyéni számláira és szolgáltatási tartalékaira megállapított, a 13. §-ban meghatározott hozamra vonatkoznak.
A hozamkiegyenlítési tartalék kezelési szabályai
8. § (1) Ha a pénztár éves hozama kisebb, mint a pénztárakra vonatkozó legkisebb hozam, akkor a pénztár
a) az ennél kisebb hozamú szolgáltatási számlák javára a hozamkiegyenlítési tartalékból átcsoportosítást hajt végre, valamint
b) ha az egyéni számlák közös hozama kisebb, mint a legkisebb hozam, akkor az egyéni számlák javára is, a hozamkiegyenlítési tartalékból átcsoportosítást hajt végre.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a hozamkiegyenlítési tartalékból a legkisebbnél még kisebb hozamú számlák értékeit a számlák pillanatnyi értékei arányában addig kell növelni, ameddig vagy valamelyik számla hozama az előírt legkisebb hozamot el nem éri, vagy a hozamkiegyenlítési tartalék azt megengedi.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott eljárást addig kell folytatni, ameddig vagy valamennyi számla hozama el nem éri az előírt legkisebb hozamot, vagy a hozamkiegyenlítési tartalék kimerül.
(4) Ha a pénztárnak az éves hozama nagyobb, mint a pénztárakra vonatkozó legnagyobb hozam, akkor a pénztár
a) az ennél nagyobb hozamú szolgáltatási számlákról a hozamkiegyenlítési tartalékba átcsoportosítást hajt végre, valamint
b) ha az egyéni számlák közös hozama nagyobb, mint a legnagyobb hozam, akkor az egyéni számlákról is a hozamkiegyenlítési tartalékba átcsoportosítást hajt végre.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetben addig kell a hozamkiegyenlítési tartalék növelését a legnagyobb előírt hozamnál nagyobb hozamú számlákból pillanatnyi értékükkel arányos mennyiségek levonásával végezni, ameddig
a) valamelyik számla hozama a legnagyobb előírt hozam szintjére nem csökken, vagy
b) a hozamkiegyenlítési tartalék el nem éri az egyéni és szolgáltatási számlák összegének a 4%-át.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott eljárást addig kell folytatni, ameddig
a) valamennyi számla hozama a legnagyobb előírt hozam szintjére csökken, vagy
b) a hozamkiegyenlítési tartalék el nem éri az egyéni és szolgáltatási számlák összegének a 4%-át.
9. § (1) A hozamkiegyenlítési tartalék és az egyéni és szolgáltatási számlák közötti, a 8. §-ban előírt átcsoportosítást az év végi zárlati munkák keretében kell elvégezni.
(2) Az átcsoportosítás csak azokra az egyéni számlákra vonatkozik, amelyek az év első napjától szerepelnek a pénztár nyilvántartásában.
10. § Járadékszolgáltató pénztár esetén a szolgáltatás megkezdése előtt ki kell számítani az egyéni számlára vonatkozó minimális fedezeti értéket az adott pénztárban eltöltött teljes naptári évekre meghatározott hozam alapján. Ha az egyéni számla egyenlege a szolgáltatás megkezdésekor kisebb, mint a számlára vonatkozó minimális fedezet érték, akkor a hozamkiegyenlítési tartalékból a minimális fedezet értékéig olyan mértékben kell a számla értékét növelni, amennyire azt a hozamkiegyenlítési tartalék megengedi. Ezt az eljárást kell követni a pénztárból átlépő pénztártag esetén is.
IV. RÉSZ
A PÉNZTÁRAK TELJESÍTMÉNYMÉRÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK
A teljesítménymérés alapelvei
11. § (1) A pénztár gazdálkodását bemutató teljesítménymérést a pénztárnak negyedévente, valamint egy pénzügyi év vonatkozásában az év egészére is el kell végeznie.
(2) A pénztár a 3. számú mellékletben meghatározott értékelési elvek alapján határozza meg eszközei piaci értékét.
12. § (1) A portfolió piaci értékét a pénztár vagyonkezelését az értékelés zárónapján részben vagy egészben végző vagyonkezelőnként kell kimutatni, és fel kell tüntetni, hogy az adott vagyonkezelő mely időponttól kezdődően áll szerződésben a pénztárral.
(2) A vagyonkezelők szerinti kimutatást nem valamennyi vagyonkezelő szervezetre együttesen, hanem szervezetenként kell összeállítani.
(3) A vagyonkezelő által kezelt portfolió szempontjából nyitó dátumnak a pénztár részéről történt első vagyonátadás időpontját kell tekinteni.
(4) Abban az esetben, ha a pénztár a házipénztár pénzeszközei, a bankszámlák pénzeszközei és a bankbetétek kezelésén kívül minden más vagyonkezeléssel vagyonkezelőt bízott meg, szabad választása szerint értékelheti az egész vagyont egyben vagy megosztva.
A pénztári hozamráta meghatározásának elvei
13. § A pénztári hozamráta kiszámításának képletét a 4. számú melléklet tartalmazza. Hozamrátát kell kiszámolni a fedezeti tartalék egészére, valamint annak részeire (egyéni számlák tartaléka, szolgáltatási számlák tartaléka) is. A hozamelvárással a fedezeti tartalék egészére számított hozamrátát kell összehasonlítani. Az egyéni számlák tartalékára, illetve a szolgáltatási számlák tartalékára kiszámított hozamrátákat kell a hozamkiegyenlítési tartalékra vonatkozó átcsoportosításnál alkalmazni.
14. § (1) A pénztárnak az alapítás negyedévét követő negyedévtől kezdődően az előírt hozamráta értékeket a negyedév egészére, illetve év végén, az alapítás időpontjától kezdődően az egész évre kell meghatároznia.
(2) Az éves hozamrátát ki kell számolni a pénztár egészére, valamint az egyes tartalékokra, a fedezeti tartalékon belül az egyéni számlák tartalékára és a szolgáltatási tartalékra, a pénztári portfoliót megbontva külső vagyonkezelő szervezet által kezelt portfolióra és a pénztár saját kezelésében lévő eszközökre is.
(3) Vagyonkezelő szervezet megbízása esetén a 12. §-ban foglaltakat azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy vagyonkezelő és a pénztár által megosztva vagy kizárólag vagyonkezelők által kezelt pénztári vagyon összesített hozamának meghatározásakor, a pénztárat egésznek tekintve kell az előírt képletbe a különböző szervezetek (pénztár, vagyonkezelő) adatait összesítve behelyettesíteni, és a hozamrátát meghatározni.
(2) A nyilvánosságra hozatal során a pénztár más pénztár teljesítményét nem minősítheti.
V. RÉSZ
EGYÉB GAZDÁLKODÁSI SZABÁLYOK
Hitel- és kölcsönfelvétel szabályai
16. § A pénztár a likviditási tartalék fedezete mellett legfeljebb 12 havi lejáratú hitelt vagy kölcsönt vehet fel.
17. § A felvett hitel vagy kölcsön futamidőre tervezett, kamatokkal növelt összege – több hitel-, illetve kölcsönfelvétel esetén összesítve – nem haladhatja meg a pénztár likviditási tartalékának a pénztár éves pénzügyi tervében meghatározott bevételei 30%-át. Amennyiben a hitel vagy kölcsön futamideje két naptári évet érint, az első évre az éves pénzügyi tervben, a második évre a pénztár hosszú távú tervében foglalt bevételek időarányos részét kell figyelembe venni.
A kölcsönnyújtás és egyéb pénztári tehervállalás
szabályai
18. § (1) Hitel- vagy kölcsöntartozással nem rendelkező pénztár a tulajdonában lévő, a gazdálkodás nyilvántartását, a biztosításmatematikai feladatok ellátását, a befektetési üzletmenetet végző szervezet részére kölcsönt nyújthat, tőle tartozást vállalhat át, és érte bírósági úton érvényesíthető követelésre nem készfizető kezességet vállalhat.
(2) Az (1) bekezdés szerint vállalt kötelezettségek összességükben nem haladhatják meg a pénztár kötelezettségvállalás időpontjában meglévő likviditási tartalékainak 30%-át. Nem vállalható ilyen kötelezettség addig, amíg a pénztár hozamkiegyenlítési tartaléka nem éri el az előírt szintet, illetve amíg a pénztár biztosításmatematikai jelentése szerint a fedezeti vagy szolgáltatási tartalékai hiányt mutatnak.
(3) A kötelezettségvállalást, az azt bizonyító okirat másolatával, annak keletkezését követő 8 napon belül be kell jelenteni a Pénztárfelügyeletnek.
Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által működtetett pénztár gazdálkodására vonatkozó külön szabályok
19. § Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által működtetett pénztár befektetéseit külön kell nyilvántartani, és az egyes pénztártípusokra előírt befektetési és teljesítményértékelési előírásoknak külön-külön is meg kell felelni. A nyilvántartást az előírt befektetési szabályok betartására és ellenőrzésére alkalmas módon kell vezetni.
20. § Az önkéntes nyugdíjpénztár által üzemeltetett magánnyugdíjpénztár esetében a magánnyugdíjpénztári feladatok ellátásához szükséges vagyont az önkéntes pénztáréitól elkülönítetten kell kezelni. A magánnyugdíj-szolgáltatás céljára szolgáló vagyont semmilyen módon nem szabad az önkéntes nyugdíjpénztár gazdálkodásában felhasználni.
A pénztártag első tagdíjbefizetéseire vonatkozó
szabályok
21. § A pénztárnak a pénzforgalmi számláját vezető hitelintézettel kötött bankszámlaszerződésében szerepeltetnie kell azt a rendelkezést, miszerint az Mpt. 123. § (4) bekezdésében szabályozott esetben a pénztártagok befizetéseinek elhelyezésére szolgáló alszámláról a főszámlára csak abban az esetben történhet meg az adott befizetések átvezetése, ha a pénztár a belépett pénztártagok adataira vonatkozó pénztárfelügyeleti értesítést a hitelintézetnek bemutatta.
Hozamfelosztási szabályzat
22. § (1) A pénztárnak hozamfelosztási szabályzatot kell készítenie. A hozamfelosztási szabályzat tartalmazza mindazon szabályokat és eljárásokat, amelyek alapján az időszaki hozamokat a pénztár meghatározza, valamint az egyes tartalékok és számlák között felosztja, illetve jóváírja.
(2) A hozamfelosztási szabályzatnak rendelkeznie kell a be- és kilépő tagok esetében követendő eljárásról is.
A pénztárak közötti átlépésekre vonatkozó speciális szabályok
23. § (1) A pénztártag másik pénztárba történő átlépése esetén a tag követelésének átutalását legkésőbb, az átadó pénztárnál a tag által történő átlépési bejelentés negyedévét követő 15 napon belül kell elvégezni.
(2) Az értékelési különbözet elszámolásánál az adott negyedévben belépő pénztártag egyéni számlájának összegét erre a negyedévre nem kell figyelembe venni.
A pénztárak letétkezelőire vonatkozó előírások
24. § A pénztár letétkezelője a befektetési szolgáltatási, illetve a kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységével összhangban:
a) ellátja a befektetési tevékenység ellenőrzését,
b) szolgáltatja a pénztárnak és a pénztár vagyonkezelőjének a vonatkozó jogszabályok előírásainak betartásához szükséges adatokat.
V. RÉSZ
25. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
Horn Gyula s. k.,
miniszterelnök
1. számú melléklet a 171/1997. (X. 6.) Korm. rendelethez
a) házipénztár: forint- és valutapénztár;
c1) hitelintézeti betétszámlán legfeljebb egy évre lekötött pénzösszeg,
c2) hitelintézeti betétszámlán több mint egy évre lekötött pénzösszeg;
d2) értékpapír, amelyben foglalt kötelezettség teljesítéséért a magyar állam készfizető kezességet vállal,
d3) OECD tagországokban kibocsátott, Magyarországon forgalomba hozott és elismert értékpapír-piacra bevezetett állampapír,
d4) Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet által kibocsátott, hitelintézeti garanciával fedezett kötvény,
d5) Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet által kibocsátott kötvény,
d6) Magyarországon bejegyzett hitelintézet által kibocsátott kötvény,
d7) magyarországi helyi önkormányzat által kibocsátott kötvény,
d8) OECD-tagországokban kibocsátott, Magyarországon forgalomba hozott és elismert értékpapír-piacra bevezetett kötvény,
d9) nemzetközi pénzügyi szervezet által kibocsátott, Magyarországon forgalomba hozott és elismert értékpapírpiacra bevezetett kötvény,
d10) külföldön kibocsátott, Magyarországon forgalomba hozott kötvény;
e1) a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett, jegyzett A kategóriájú részvény,
e2) a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett, jegyzett B kategóriájú részvény,
e3) elismert értékpapírpiacra bevezetett, Magyarországon kibocsátott részvény,
e4) elismert értékpapírpiacra bevezetett, OECD-tagországban kibocsátott részvény;
f1) Magyarországon bejegyzett zártvégű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy,
f2) Magyarországon bejegyzett nyíltvégű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy,
f3) külföldön bejegyzett befektetési alap által kibocsátott, magyarországi elismert értékpapírpiacra bevezetett befektetési jegy;
g) Magyarországon bejegyzett jelzáloghitel-intézet által kibocsátott jelzáloglevél;
2. Az 1. pontban felsorolt eszközök közül
a) az I. portfolió osztályba tartoznak a c1) pont alatti eszközök, valamint a d1), d2) pont alatti eszközök közül a forgóeszközként nyilvántartottak;
b) a II. portfolió osztályba tartoznak a c2), d3), d4), d6), d9), e1), g) pont alatti eszközök, valamint a d1), d2) pont alatti eszközök közül a befektetett eszközként nyilvántartottak;
c) a III. portfolió osztályba tartoznak a d5), d7), d8), d10), e2), e3), e4), f3), h), i), j) pont alatti eszközök.
3. Az 1. pont f1), f2) alpontja alatti befektetési jegyeket abba a portfolió osztályba kell sorolni, amelybe a befektetési alap kezelési szabályzatában foglaltak szerint az alap számára befektetésként megengedett eszközöket kellene sorolni. Amennyiben egy alap több portfolió osztályba tartozó eszközbe fektethet be, és a II. portfolió osztályba tartozó eszközt is megvásárolhat, a befektetési jegyét a II. portfolió osztályba kell besorolni, ha III. osztályba tartozó vagy az e rendeletben be nem sorolt eszközbe is befektethet, a befektetési jegyét a III. portfolió osztályba kell besorolni.
4. A pénztárnak az 1. pont a) és b) eszközcsoportokba tartozó eszközeit nem kell portfolió osztályba sorolni.
5. A pénztár házipénztárába, folyószámlájára befolyó bevételeket – a működés céljára szolgáló pénzeszközök kivételével – a beérkezés időpontját – az első tagdíjbefizetés esetén az alszámláról a főszámlára utalást – követő 15 napon belül valamely, az 1. pont c)-től j)-ig terjedő alpontjai szerinti eszközbe kell befektetni.
6. A pénztár befektetési céllal közvetlenül ingatlant nem vásárolhat, csak Magyarországon bejegyzett ingatlan-befektetési alap által kibocsátott befektetési jegyet.
2. számú melléklet a 171/1997. (X. 6.) Korm. rendelethez
a) a II. portfolió osztályban a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 60%-át,
b) a III. portfolió osztályban a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 30%-át,
c) a d4) és d6) alpontokban felsorolt eszközökben együttesen a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 20%-át,
d) az e1) alpontban feltüntetett eszközben a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 30%-át,
e) a g) pontban feltüntetett eszközben a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 10%-át,
f) a II. portfolió osztályba sorolandó befektetési jegyekben együttesen a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 30%-át,
g) a d5), d7) és d8) alpontokban feltüntetett eszközben a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 10-10%-át,
h) a d10) pontban feltüntetett eszközben a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 5%-át,
i) a d5), d7), d8) és d10) alpontokban feltüntetett eszközökben együttesen a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 20%-át,
j) az e2), e3) és e4) alpontokban feltüntetett eszközökben együttesen a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 20%-át,
k) a III. portfolió osztályba sorolandó befektetési jegyekben együttesen a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 20%-át,
l) ingatlan-befektetési alap által kibocsátott befektetési jegyben a befektetett pénztári eszközök legfeljebb 10%-át tarthatja,
m) a külföldi befektetéseken belül az OECD országokon kívüli országokba való befektetések aránya nem haladhatja meg az összes külföldi befektetés 30%-át.
2. Az 1. számú melléklet d1) és d2) alpontjaiban felsorolt eszközökre ezen melléklet 1. a) pontjában előírt korlátozás nem vonatkozik.
3. A pénztár házipénztárában, annak napi zárásakor legfeljebb 500 000 Ft értékű készpénz tartható. Ha a pénztárnak több telephelye van, akkor ennek az előírásnak az egyes telephelyekre külön-külön kell érvényesülnie.
4. A pénztár az 1. számú melléklet 1. pont i) és j) alpontjaiban felsorolt eszközökre vonatkozó szerződést csak fedezeti célból köthet, a spekulációs célú kötés nem megengedett. Fedezeti célúnak az olyan ügylet (egyszerre kötött ügyletek) tekinthető, amely lehetséges vesztesége a kötéskor ismert, és független az ügylet tárgya árfolyamának, illetve a mögöttes termék árfolyamának további alakulásától. A pénztárnak csak olyan kötelezettséget jelentő nyitott pozíciója lehet, amelyet teljes egészében fedez a pénztár tulajdonában lévő értékpapírok és jogok értéke. A szerződés megkötésekor a pénztár összes nyitott pozíciójának árfolyamértéke nem haladhatja meg az összes befektetett eszköz 10%-át. 3. számú melléklet a 171/1997. (X. 6.) Korm. rendelethez
I. A pénztár befektetett eszközei értékének változása
1. A pénztárak befektetett eszközei értéke alatt az 1. számú mellékletben előírt befektetési formák meghatározott piaci (beszerzési és piaci) értékét kell érteni. Ezen pénztári portfolió értékelésével kell a pénztár gazdálkodását, annak alakulását bemutatni.
2. Az értékelést a következő időtartamra kell elvégezni:
a) Azon pénztárak esetében, amelyek a tárgyévet megelőző időszakban alakultak, az értékelés kiterjed a tárgyév egész időszakára. Az értékelés időpontjai, a fordulónapok a tárgyév első napja (megegyezik a megelőző pénzügyi év záró napjával), a negyedév végi napok, valamint a tárgyév december 31-i napja, és az értékelés az akkor meglévő portfolióra vonatkozik.
b) Azon pénztárak esetében, amelyek a tárgyévben alakultak meg, az értékelés értelemszerűen a megalakulástól a tárgyév végéig terjed, a forduló napok a nyitómérleg dátuma, a negyedév végi napok, valamint a tárgyév december 31-i napja.
3. A pénztárnak be kell mutatnia az adott időszakra vonatkoztatva a befektetett eszközei beszerzési értékének és ugyanezen eszközök piaci értékének változását.
4. A számításokban felhasználandó könyvszerinti értéket az elkészített negyedéves jelentés kitöltését alátámasztó, a pénztári befektetések alakulását bemutató analitikus nyilvántartás tartalmazza.
5. A pénztár letétkezelője végzi a pénztári eszközök piaci értékének meghatározását. Amennyiben a pénztár az értékelési időszakban letétkezelőt váltott, a megelőző letétkezelő a pénztár rendelkezésére bocsátja a pénztári eszközök befektetésére vonatkozó adatokat.
6. Az értékelés körébe tartozó eszközök teljes körűen megegyeznek a Pénztárfelügyeletnek küldött negyedéves jelentés megfelelő adataival.
7. A pénztár az értékelést elkülönítve, a likviditási, a működési, valamint a fedezeti tartalék eszközei szerint, s ezen belül az egyéni számlák tartalékára és a szolgáltatási tartalékokra megbontva végzi.
8. A pénztár könyvvizsgálója az óvatosság számviteli elvének érvényesítése érdekében alacsonyabb érték megállapítása céljából eltérhet a II. fejezetben leírt értékelési eljárásoktól.
A befektetett pénztári eszközök
piaci értékének meghatározása
1. Folyószámla: a folyószámlán lévő eszközök fordulónapi záró állománya kerül elszámolásra.
2. Házi pénztár: a házi pénztár értéke a fordulónapi pénztárjelentés záró értéke.
3. Lekötött betét: a lekötött betétek esetében a betét összege a fordulónapi záró állomány értéke.
a) A pénztár tulajdonában lévő, a tőzsdén jegyzett fix vagy változó kamatozású kötvényeket – a diszkont kincstárjegyeket és az elsődleges forgalmazói rendszerbe bevezetett államkötvényeket kivéve – egységesen az értékelési időszakban az utolsó, napi forgalommal súlyozott tőzsdei átlagárfolyamon kell értékelni.
b) Az elsődleges forgalmazói rendszerbe bevezetett államkötvényeket az Államadósság Kezelő Központ (a továbbiakban: ÁKK) által nyilvánosságra hozott fordulónapi legjobb vételi ajánlatból számított bruttó vételár alapján kell értékelni.
c) Ha a fenti értékelési módszerek nem használhatóak, akkor a beszerzési árat kell használni.
5. Diszkont kincstárjegyek: A diszkont kincstárjegyeket az 1. számú képlet alapján kell értékelni.
1. számú képlet:
A diszkont kincstárjegyek eszközértékének meghatározása
Σi=1,2... (CFi / (1+H X ni / 365))
E: az adott értékpapír eszközértéke,
CFi: a névérték és a beszerzési ár különbsége forintban,
H: az ÁKK által közzétett referenciahozam alapján számított hozamráta,
ni: az értékelés napjától az i-ik kifizetésig fennálló napok száma
A H hozamrátát az ÁKK által nyilvánosságra hozott állampapír piaci referenciahozamból kell kiszámítani. A számított referenciahozam megegyezik az adott értékpapír lejárati idejéhez legközelebb eső két referenciahozamnak a lejárati időre számított számtani átlagával.
6. Részvények értékelése:
a) A tőzsdére bevezetett részvényeket a fordulónapi tőzsdei forgalommal súlyozott átlagárfolyam szerint kell értékelni.
b) Ha az adott napon nem történt üzletkötés, akkor a legutolsó átlagárfolyamot kell használni, ha ez az árfolyam a fordulónaphoz képest 30 napnál nem régebbi.
c) Ha tőzsdére bevezetett részvénynek nincsen 30 napnál nem régebbi árfolyama, akkor a tőzsdén kívüli kereskedelem szerinti regisztrált és a BÉT hivatalos lapjában közzétett átlagárfolyam alapján is meghatározható az eszköz értékelési árfolyama, ha az nem régebbi 30 napnál. Ugyanezen módszert kell alkalmazni a tőzsdére be nem vezetett, de elismert értékpapírpiacon forgalmazott részvényekre.
d) Ha egyik módszer sem alkalmazható, akkor függetlenül annak régiségétől, az utolsó tőzsdei, ennek hiányában tőzsdén kívüli árfolyam, illetve a beszerzési ár közül az alacsonyabbat kell figyelembe venni.
7. A befektetési jegyek értékelése:
a) A nyíltvégű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegyeket az alapkezelő által közzétett – visszaváltási jutalékkal csökkentett – legutolsó egy jegyre jutó nettó eszközértéken kell figyelembe venni.
b) Zárt végű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy esetében az utolsó tőzsdei átlagárfolyam és az utolsó nyilvánosságra hozott nettó eszközérték közül az alacsonyabbat kell figyelembe venni.
c) Ingatlanalapok esetében a zárt végű befektetési alapokra érvényes eljárást kell alkalmazni.
8. Jelzáloglevél: a jelzáloglevelet a kötvényekhez hasonlóan, a 4. pont szerint kell értékelni.
9. Határidős ügyletek (kivéve a tőzsdei határidős indexkereskedelmet): az értékelés napján az összes (tőzsdei) pozíciót értékelni kell. Határidős vásárlás esetén az 5. pontban leírt módszerrel számolt H hozammal, mint diszkontrátával a határidős árfolyamból jelenértéket kell számolni a fordulónapra, majd ezt kell összevetni a fenti értékelési elvek szerint kalkulált fordulónapi piaci árfolyammal. Ezen árfolyam különbözetnek és a kötés névértéken vett nagyságának a szorzata adja a pozíció értékét (veszteség/nyereség nagyságát).
a) A szabványosított tőzsdei opciók értékelését a Pénztárfelügyelet – a Budapesti Értéktőzsdével egyeztetve – a szabványosított opciós kereskedelem megindítása előtt 30 nappal a Pénzügyi Közlönyben hozza nyilvánosságra.
b) A nem szabványosított tőzsdei opciók értékét az opció belső értékét és időértékét is figyelembe vevő módszerrel kell kiszámítani. Ha a pénztár az adott pénzügyi évben valamely negyedév lezárásakor rendelkezett nem szabványosított opcióval, az éves beszámoló kiegészítő mellékletében meg kell jelölni az értékelésére alkalmazott módszert.
11. Tőzsdei határidős indexkereskedelem (DWIX, BUX): a fordulónapi nyitott pozíciókat az adott instrumentumra közzétett fordulónapi, illetve ennek hiányában a legutolsó, hivatalos elszámoló ár szerint kell értékelni.
12. Külföldi befektetések értékelése: a külföldi befektetéseket a 4–11. pontokban leírtak szerint kell értékelni.
4. számú melléklet a 171/1997. (X. 6.) Korm. rendelethez
1. A pénztár befektetett eszközei (nettó) hozamrátájának meghatározása a 2. számú képlet alapján történik.
2. számú képlet:
A pénztári hozamráta képlete
rt,t-1 = (BPt - BPt-1 - BPt,t-1 + Kt,t-1) / (BPt-1 + Σi=1,N NBt,t-1,i X (Ni/T))
rt, t–1: a pénztár vagyonának (t; t–1) időszakra vonatkozó hozamrátája;
t: negyedév záró napjai, illetve december 31.;
t–1: negyedév első napjai vagy nyitó (alakuláskori) mérleg időpontja, illetve január 1.;
BPt: a pénztár vagyonának negyedév végi vagy december 31-i piaci értéke;
BPt–1: a pénztár vagyonának negyedév elejei, illetve január 1-jei vagy nyitó (alakuláskori) mérleg időpontbeli piaci értéke;
B: a portfolió bevételei az értékelési időszakban az eredménykimutatás, cash-flow kimutatás (negyedéves, éves) felhasználásával a következő tételek:
Mindegyik tartalék (működéssel kapcsolatos bevételek) esetében: tagdíjbevételek, tagok egyéb befizetései, támogatás, adomány, az egyéb bevételek közül a nem hozamjellegű bevételek;
Kizárólag fedezeti tartalék esetében: a más pénztárból átlépő tagok által áthozott tagi követelés;
Kizárólag működési tartalék (működéssel kapcsolatos bevételek) esetében: pénztári tevékenység egyéb bevételei, rendkívüli bevételek;
Kizárólag likviditási tartalék esetében: likviditási és kockázati célú egyéb bevételek közül a nem hozamjellegű bevételek;
K: a portfolió kiadásai az értékelési időszakban az eredménykimutatás, cash-flow kimutatás (negyedéves, éves) felhasználásával a következő tételek:
Mindegyik tartalék (működéssel kapcsolatos kiadások) esetében: tartós befektetési célú ingatlanokkal kapcsolatos ráfordítások, befektetési tevékenységgel kapcsolatos egyéb ráfordítások, az egyéb ráfordítások közül a nem hozamjellegű kifizetések;
Kizárólag fedezeti tartalék esetében: egyéni számlákat terhelő egyéb költségek, ráfordítások, az egyéni számlákat és a szolgáltatási tartalékokat terhelő tagi (kedvezményezettek) jogon járó kifizetések;
Kizárólag működési tartalék (működéssel kapcsolatos kiadások) esetében: működési költségek, ráfordítások összesen, rendkívüli ráfordítások;
Kizárólag likviditási tartalék esetében: likviditási és kockázati célú bevételeket terhelő egyéb ráfordítások;
NBt, t–1, i: nettó befizetések (befizetések kifizetésekkel csökkentve); a (t; t–1) időszakban a pénztár portfoliója vonatkozásában az értékelési időszak záró napjáig, ahhoz képest az i-edik napon, ezen nap zárásakor a napi nettó forgalom (ha volt azon a napon pénzforgalom, egyébként 0);
N: a (t–1)-edik naptól az értékelési időszak végéig a napok száma;
Ni: az i-edik napi nettó befizetés napjától az értékelési időszak záró napjáig hátralévő napok száma;
T: az értékelési időszak napjainak a száma, negyedéves értékelés esetében az értéke 91, éves értékelés esetében 365;
2. Ha a pénztár egy vagy több vagyonkezelőt vesz igénybe befektetési portfoliójának részbeni vagy egészbeni kezelésére, úgy erre a vagyon(rész)re az eddig ismertetett elemek közül az alábbiakat a következő sajátosságok figyelembevételével kell alkalmazni:
rt, t–1 a vagyonkezelő által kezelt portfolióra vonatkozó hozamráta, amelynek éves hozamráta értékre történő átszámítása a vagyonátadás időpontjának megfelelően értelemszerűen számítandó;
BPt vagyonkezelő által kezelt vagyonnak a tárgyév december 31-i piaci értéke;
BPt–1 vagyonkezelő által kezelt vagyonnak a tárgyév január 1-jei vagy nyitó (alapításkori) mérleg időpontbeli piaci értéke;
B a portfolió bevételei a tárgyévben, vagyis a vagyonkezelő számára vagyonkezelés céljából átadott vagyon, befizetések a portfolióba;
K a portfolió kiadásai a tárgyévben, vagyis a vagyonkezelőtől a pénztár számára a portfolióból vagy annak hozadékából, újra befektetésre nem kerülő átadott összeg;
NBt, t–1, i nettó befizetések (befizetések kifizetésekkel csökkentve) a vagyonkezelőnek átadott portfolióba; a (t; t–1) időszakban a tárgyév december 31-ig, ahhoz képest az i-edik napon, ezen nap zárásakor a napi nettó forgalom (ha volt azon a napon pénzforgalom, egyébként 0);
3. Az 1. pontban leírtak szerint meghatározott negyedéves hozamráta értékét a 3. számú képlet alapján kell éves értékre átszámítani.
3. számú képlet:
Az éves hozamráta érték meghatározása a negyedéves hozamráta értékből
R: a pénztár negyedéves hozamráta értékének éves értéke;
rt, t–1: a pénztár vagyonának (t; t–1) időszakra, negyedévre vonatkozó hozamrátája, amely a 2. számú képlet szerint került kiszámításra;
4. A pénztár bruttó éves hozamának meghatározásakor a 2. számú képlet alkalmazásában:
K a portfolió kiadásai az értékelési időszakban az éves eredménykimutatás, cash-flow kimutatás felhasználásával a következő tételek:
Kizárólag fedezeti tartalék esetében: az egyéni számlákat és a szolgáltatási tartalékokat terhelő tagi (kedvezményezetti) jogon járó kifizetések;
5. számú melléklet a 171/1997. (X. 6.) Korm. rendelethez
1. A pénztár által elért eredmény bemutatásához a kiindulópontot az éves beszámolóban található eredménykimutatás szolgáltatja, a tárgyév előtt alakult pénztárak esetében összehasonlításban az előző év eredménykimutatásának megfelelő adataival.
2. Az értékelés az éves beszámoló kiegészítő mellékletében szöveges és számszaki részből áll. A szöveges részben ki kell térni az adott szám mértékét, alakulását magyarázó tényleges vagy vélhető okokra. A mutatók értékének magyarázatakor mindenképpen szükséges azon tényezőket is megemlíteni, amelyek a pénztár gazdálkodásával összefüggőek, de közvetlenül nem a pénztár belső gazdálkodásában jelentkeznek (pl. munkáltató vagy más szervezet által átvállalt költségek, reklámtevékenységek), s – amennyiben ez lehetséges – utalni kell arra, hogy ezen tényezők mikortól és milyen mértékben fogják terhelni a pénztár gazdálkodását. A szerepeltetendő mutatók:
a) gazdálkodást közvetlenül jellemző mutatók:
– tartalékok tárgyévi tagdíjbevétele / tartalékok tárgyévi összes bevétele,
– tartalékok tárgyévi (előző évi) befektetési hozam- és kamatbevételei / tartalékok tárgyévi (előző évi) összes bevétele,
– bér és személyi jellegű kiadásai / működéssel kapcsolatos tárgyévi költségek és ráfordítások,
– igénybe vett szolgáltatások kiadásai / működéssel kapcsolatos tárgyévi költségek és ráfordítások,
– tartalékok befektetésével kapcsolatos igénybe vett szolgáltatások tárgyévi kiadásai / működéssel kapcsolatos tárgyévi költségek és ráfordítások,
– likviditási tartalék egyes tartalékai / likviditási tartalék záró állománya;
– éves átlagos taglétszám: a negyedéves adatok időszak eleji és végi értékeinek számtani átlagaiból ezen értékek (időszak közepére súlyozott) számtani átlaga,
– taglétszám életkor szerinti megoszlása,
– egy főre jutó nyugdíjszolgáltatás átlagos értéke járadéktípusonként,
– egyéni számlák állományának éves átlagos értéke: az értékelés zárónapján a pénztártagok egyéni számlái értékének egyszerű számtani átlaga,
– egy főre jutó átlagos havi befizetés értéke,
– befektetések lejárat szerinti megoszlása.
