Kifejezéskereső
23/1997. (VI. 4.) MKM rendelet
a Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve kiadásáról
1997.06.12.
A közoktatásról szóló – többször módosított – 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatásról szóló törvény) 94. §-a (1) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos gyermekek óvodai nevelését végző óvoda, a nevelési programját az Óvodai nevelés országos alapprogramja, valamint az e rendelet 1. számú mellékleteként kiadott Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelvében foglaltak figyelembevételével készíti el, illetve fogadja el.
2. § (1) A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanulók iskolai nevelését és oktatását végző iskola helyi tantervét a Nemzeti alaptanterv és az e rendelet 2. számú mellékleteként kiadott Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelvének figyelembevételével készíti el, illetve fogadja el.
(2) A közoktatásról szóló törvény 23. §-ára tekintettel engedélyt kap az értelmi fogyatékos tanulókat nevelő és oktató általános iskola, a speciális szakiskola, a készségfejlesztő speciális szakiskola fenntartója, hogy olyan helyi tantervet hagyjon jóvá, amely alapján az iskola a tanulókat – fejlettségüktől függően – alapfokú iskolai végzettség megszerzésére vagy alapfokú iskolai végzettség megszerzésére és alapműveltségi vizsga letételére készíti fel. Az iskola a felvétel előtt tájékoztatja a jelentkezőket és a szüleiket a helyi tantervben foglaltakról.
3. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
Dr. Magyar Bálint s. k.,
művelődési és közoktatási miniszter
1. számú melléklet a 23/1997. (VI. 4.) MKM rendelethez
A Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve
I.
Bevezető
1. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a fogyatékos gyermekek óvodai nevelésében
Az óvodai nevelés tartalmi szabályozásának alapdokumentuma, mely az egységes működéséhez szükséges közös tartalmi elemeket határozza meg, kiterjed a fogyatékos gyermekek intézményes nevelésére is.
Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak a gyermekek között fennálló különbségek ellenére minden gyermek számára szükségesek, és az óvodák között fennálló különbségek ellenére minden óvodában alkalmazhatók. Az óvodák e szabályozás figyelembevételével készítik el saját nevelési programjukat, melynél már figyelembe veszik a közoktatási törvény rájuk vonatkozó előírásait, a nevelés helyi célkitűzéseit és lehetőségeit, a szülők és a fenntartók óvodai neveléssel kapcsolatos elvárásait, és az általuk nevelt gyermekek sajátosságait.
A fogyatékosság a gyermekek között fennálló különbségek olyan formája, amely a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, a szokásostól eltérő eljárások alkalmazását és kiegészítő pedagógiai szolgáltatások igénybevételét teszik szükségessé.
A fogyatékos gyermekek különleges gondozási igénye biológiai, pszichológiai és szociális tulajdonság-együttes, amely az életkori sajátosságokhoz hasonlóan a fogyatékos gyermekek nevelhetőségének, oktathatóságának, képezhetőségének jellegzetes különbségeit fejezi ki.
A különleges gondozási igény a gyermek életkori sajátosságainak fogyatékosság által okozott részleges vagy teljes körű módosulása, ami sajátos fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs és terápiás célú pedagógiai eljárások és szervezeti megoldások (szakszolgálati ellátás, integrált óvodai csoportok, külön óvodák) alkalmazását teszi szükségessé.
2. A különleges gondozást igénylő gyermekek fejlesztése a számukra megfelelő helyi programok kialakításán túl más pedagógiai feltételek biztosítását is igényli.
A fogyatékos gyermeknek joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították. E jog érvényesítését szolgálja a korai fejlesztés és gondozás, mely az óvodai nevelést megelőzően biztosítja a fogyatékos kisgyermek fejlesztését, családi nevelésének segítését.
A nevelés, oktatás, fejlesztés kötelezően biztosítandó pedagógiai feltételeit a közoktatási törvény foglalja össze. Az általánosan kötelező feltételeket a közoktatási törvény a fogyatékos gyermekek sajátosságaihoz igazodva több területen módosítja, illetve kiegészíti olyan többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani és hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékos gyermekek számára.
3. A különleges gondozási igényű gyermekeket nevelő óvodákat helyi nevelési programjuk elkészítésében a Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve (a továbbiakban: Irányelv) segíti.
Az óvodai nevelés folytatója a családi nevelésnek, új módon kiegészíti – bizonyos esetekben korrigálja – azt, azoknál a fogyatékos gyermekeknél pedig, akik korai gyógypedagógiai fejlesztésben és gondozásban részesültek, arra is épít.
Az Irányelv a fogyatékos gyermekeket nevelő óvodák helyi programjainak elkészítéséhez, az Óvodai nevelés országos alapprogramjának alkalmazásához ad útmutatást.
Az Irányelvben foglaltak célja, hogy a tartalmi szabályozás és a gyermeki sajátosságok a fogyatékos gyermekeknél ugyanúgy összhangba kerüljenek, mint más gyermekeknél, a fogyatékos gyermekeket a nevelés, a fejlesztés ne terhelje túl, fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg, az elvárások igazodjanak fejlődésük lehetséges üteméhez és a habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztő terápiák programjai az intézmények programjainak tartalmi elemeivé váljanak. Az Irányelv egyaránt vonatkozik a fogyatékos gyermekek más, nem fogyatékos gyermekekkel együtt (integráltan) és tőlük elkülönítetten (szegregáltan) történő nevelésére.
II.
Általános elvek
Az Óvodai nevelés országos alapprogramja – függetlenül attól, hogy a fogyatékos gyermek nevelése az e célra létrehozott óvodában, óvodai csoportban (szegregáltan) vagy a többi gyermekkel együtt (integráltan) történik – a fogyatékos gyermekek nevelését ellátó óvodák helyi nevelési programjában az alábbiak figyelembevételével kerül megvalósításra:
– a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését az eredményeit, erényeit, sikeres próbálkozásait értékelő, másságát elfogadó környezet segíti;
– a fogyatékos gyermek iránti elvárást fogyatékosságának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg; terhelhetőségét biológiai állapota, esetleges társuló fogyatékossága befolyásolja; a fogyatékos kisgyermek egyes területeken kiemelkedő teljesítményre is képes lehet, ennek felismerése és gondozása kiemelt feladatot jelent;
– az óvodai nevelés a fogyatékos gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik; a nevelés hatására a sérülés arányában a fogyatékos kisgyermeknél is ki kell alakulnia az alkalmazkodó készségnek, az akaraterőnek, az önállóságra törekvésnek, az együttműködésnek; ennek érdekében a napirend során mindig csak annyi segítséget kapjon a gyermek, hogy önállóan tudjon cselekedni;
– a fogyatékos gyermek óvodai nevelésének sajátossága, hogy az egész napos tevékenység a különleges gondozási igény kielégítését is szolgálja csoportos, kiscsoportos vagy egyéni formában; ennek érdekében sérülésspecifikus módszerek, terápiák, technikák szakszerű megválasztása és alkalmazása szükséges, és indokolt lehet speciális segédeszközök használata; a segédeszközök elfogadtatása, az azok következetes használatára és megőrzésére nevelés folyamatos feladat;
– a különleges gondozási igényből adódó feladatok végrehajtásánál törekedni kell arra, hogy a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének tudatos fejlesztésével bővüljenek a kompenzációs lehetőségek;
– a fejlesztés rövid távú céljait minden esetben a fejleszthetőséget tükröző gyógypedagógiai-orvosi-pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell építeni; a multiszenzoriális fejlesztés magába foglalja a vizuális, akusztikus, taktilis mozgásos észlelés folyamatait, a motoros képességek, a beszéd- és nyelvi készségek fejlesztését; az egyes fogyatékossági típusnak megfelelően más-más terület kap nagyobb hangsúlyt.
III.
A fogyatékos gyermekek sérülésspecifikus fejlesztésének elvei, feladatai az óvodai nevelés során
1. A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermeknél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe.
A jelentősen eltérő kóreredet – végredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok; petyhüdt bénulást okozó kórformák; a korai agykárosodás utáni mozgás-rendellenességek; egyéb, maradandó mozgásállapot-változást, mozgáskorlátozottságot okozó kórformák; a halmozott sérüléssel járó különböző kórformák – és károsodás miatt a mozgáskorlátozottság egyénileg is sok eltérést mutat.
A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott és halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott) gyermek óvodai nevelése során kiemelt feladat a speciális, egyénre szabott eszközök használatának kipróbálása, megtanítása s ezek segítségével a tágabb és szűkebb környezet minél sokrétűbb megismertetése, és ily módon az életkornak megfelelő tapasztalatok megszereztetése, a megtanult mozgás alkalmaztatása. Az óvodában biztosítani kell – a gyermek állapotának megfelelően – az akadálymentes közlekedést, a megfelelő mozgás- és életteret (az ehhez szükséges eszközöket, például lejtő, kapaszkodó), mindig szem előtt tartva az önállóságra nevelés elvét.
A mozgásnevelést az óvodai foglalkozások körébe kell beépíteni. Az elsajátított mozgásminták rögzítése, a szükséges korrekciós helyzetek alkalmaztatása a napirend egészét átszövő feladat.
2. A látási fogyatékos gyermek látásteljesítménye (vízusa az ép látáshoz (100%) viszonyítva két szemmel és korrigáltan is 0–33% közötti. A látási fogyatékos gyermekek a nevelés-oktatás szempontjából lehetnek: vakok, aliglátók, gyengénlátók. A speciális, gyermekre szabott pedagógiai program meghatározója a látásélesség mellett a látási fogyatékosság kóroki tényezője, a látássérülés bekövetkeztének időpontja, és a látássérüléshez esetleg csatlakozó egyéb fogyatékosság, rendellenesség.
Minden látássérült gyermek esetében segíteni kell a közös játékban részvételt, a közösséghez való alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség előtti bátor szereplést, mert e tevékenységeket a látási kontroll hiányosságai akadályozzák.
Kiemelt hangsúlyt kap az önkiszolgálás megtanítása, a tárgyak és helyük megismertetése, a rendszeretet, a higiéné, különösen a szem és a kéz tisztán tartása.
Az óvodai nevelés során mindig figyelembe kell venni a látássérült gyermek fizikai terhelhetőségének korlátait, különös tekintettel a szembetegségre.
a) Az óvodai nevelésben részesülő vak gyermekeknél (vízus: 0) is kiemelt szerepet kap a játék, ami tág lehetőséget ad az ép érzékszervek gyakoroltatásával, a hallás, tapintás, szaglás, ízérzékelés, mozgás–ritmus, tájékozódási képesség fejlesztésére.
Az önkiszolgálás terén életkoruk és sérültségük mértéke szerinti önállóság kialakítása, környezetük valósághű megismerése, a biztonságos téri tájékozódás támpontokhoz és széles körű érzékeltetéshez kötötten valósítható meg.
Az iskolai tanulmányokra felkészítés az ép gyermekek óvodai nevelésében jelöltekkel azonos követelményeket állít a vak gyermekek elé is, a nevelés-oktatás módszerei és eszközei azonban eltérőek pl. a Braille írás-olvasásrendszer megtanulásának előkészítése: hatrekeszes dobozok, gombás, szöges tábla alkalmazásával; a matematikai eszközöknél – színek helyett – a jól tapinthatóságot kell biztosítani.
b) Az aliglátó gyermekek (vízus: fényérzéstől 10%-ig) adottságaik szerint vagy a tapintó-halló vagy a látó-halló (tapintó) életmódra alkalmasak.
A gyakorlatilag vaknak tekinthető aliglátók (pl. fényérzékelők, színeket felismerők) nevelési programja a tapintó-halló életmódra felkészítést célozza [2. a) pont], de nem hanyagolható el látásmaradványuk megőrzése, fejlesztése sem.
Az aliglátó gyermekek közül a látásukat praktikusan is használók számára olyan fejlesztő programot kell biztosítani, mely a látó-halló (tapintó) életmódra felkészítést tűzi ki célul.
A fejlesztés fő területei ez esetben megegyeznek a gyengénlátó gyermekek nevelésének elveivel [2. c) pont].
c) A gyengénlátó gyermekek főleg látásuk útján tájékozódnak a világban, de az ép látásúakhoz képest sokkal közelebbről, kisebb térben tudják használni látásukat. Nevelésük speciális optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján történik, de jelentős szerep jut a nevelésben a többi, elsősorban a hallási és tapintási analizátor kompenzatív működésének is.
A gyengénlátó gyermek fejlesztésének kiemelt területei az óvodában:
– a látásnevelés (a látásmaradvány használatának megtanítása, a távoli és a közeli környezetben; a nagymozgás fejlesztése (térbeli tájékozódás a látás felhasználásával, mozgáskoordináció, mozgásbiztonság);
– a finommozgás fejlesztése (a kézügyesség fejlesztése, az írás előkészítése);
– a látás-mozgáskoordináció fejlesztése.
A gyengénlátó gyermek gondolkodás- és beszédfejlődését a látásos élmények hiányossága jelentősen befolyásolja, ezért különösen fontos a környezet vizuális megismertetése.
3. A súlyosan hallássérült – siket – és enyhébben hallássérült – nagyothalló – gyermekek hallásvesztesége a főbb beszédfrekvenciákon olyan mértékű, hogy ennek következtében a beszédnek hallás útján történő megértésére képtelenek, vagy csak részben képesek. A halláskárosodás miatt a beszéd érthető ejtése teljesen elmarad, vagy meg sem közelíti a hallók teljesítményét. Fentiek miatt korlátozott a nyelvi alapokon történő fogalmi gondolkodás kialakulása, aminek következtében a gyermek egész személyisége megváltozhat. A súlyos következmények csökkenthetők a legkorábbi életkortól alkalmazott orvosi-egészségügyi és speciális pedagógiai ellátás együttes alkalmazásával.
A megfelelő otológiai, audiológiai gondozás, a korszerű hallókészülékkel történő ellátás mellett a speciális pedagógiai segítség – mely a szülők aktív közreműködésére is irányul – eredményeként a gyermek óvodás életkorára elérhető hogy a súlyos fokban hallássérült (siket) kisgyermek jelzi a hang érzékelését, képes lesz az emberi hang kommunikációs funkciójának felismerésére; a beszédhallás fejlődésével és a szájra irányultság kialakulásával párhuzamosan tudatos hangadásra képessé válik, megindul a passzív szókincs fejlődése, körvonalazódnak az első aktív szavak.
Az enyhébben hallássérült (nagyothalló) kisgyermek hallásra épített kommunikációja megindul. A nyelvi és pszichoszociális fejlettség kedvező esetben olyan szintű lehet az óvodás kor kezdetére, hogy a fogyatékos kisgyermekek egy része további speciális segítséggel halló társaikkal együtt, más részük speciális intézményi ellátás igénybevételével részesülnek óvodai nevelésben.
A hallássérült gyermekek óvodai nevelésének középponti feladata – a korai gondozásra építve – a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése. A fejlesztés eredményességét döntően meghatározza, hogy a gyermek az óvodába lépés időszakában milyen beszédmegértési, beszédkészenléti állapotban van, ami nagymértékben függ a hallásállapottól, a beszéd kialakulását egyénenként is nagymértékben eltérő módon befolyásoló egyéb tényezőktől (mentális állapot stb.).
a) A súlyos fokban hallássérült – siket – gyermekek (a beszédtartományban mért hallásszintek átlaga 90 dB vagy nagyobb veszteséget mutat) óvodás életkorban történő fejlesztési feladata a nyelvi kommunikáció rendszerében a hallás fejlesztése, a hangos beszéd aktív használatának építése, a grafomotoros készségfejlesztés és a diszfázia-prevenció.
Az óvodai nevelés során arra kell törekedni, hogy a súlyos hallási fogyatékos kisgyermek hangmegnyilvánulásaival, majd beszéddel hívja fel magára a figyelmet, közölje kívánságait. Környezete a gyermek közölnivalóját, kommunikációs próbálkozásait igyekezzen megérteni.
Az óvodai nevelés egész időtartamát átfogó speciális pedagógiai feladat az aktív nyelvhasználat építése. Ennek keretében kell fejleszteni a beszédértést, szájrólolvasási készséget, érthető kiejtésre nevelést, grafikus megerősítést, szükség esetén az ujj ábécét.
Az óvodai nevelés során a nyelvi kommunikáció megalapozása érdekében kívánatos, hogy értsék legalább 3–400 szó terjedelmében a hozzájuk intézett kérdéseket, közléseket, azokat globális szóképi felismerés, mondatba foglalt formában is. Ennek keretében ezek egy részét legyen képes pontos szótagszámmal, megközelítő érthetőséggel, a hangzó beszéd jellegzetességeinek alkalmazásával visszaadni. Körvonalaiban pontosan ejtse és adekvátan használja legalább 30–50 aktív szavát.
b) Az enyhébb fokban hallássérült – nagyothalló – gyermekek a beszédtartományban mért hallásszintek enyhe nagyothallás esetében 30–45 dB, középsúlyos esetben 45–65 dB, súlyos esetben 65–90 dB hallásveszteséget mutatnak. A nagyothalló óvodás korú gyermek az emberi beszédhang, a környezeti hangok korlátozott felfogására, differenciálására képes. Beszédfejlődése késve, általában spontán, esetenként azonban csak speciális segítséggel indul meg.
A nagyothalló gyermekek óvodai fejlesztésében hangsúlyt kap a nyelvi kommunikáció megindítása, a kommunikációs igény és tevékenység állandó erősítése, a beszédértés, a szókincsfejlesztés, a szintaktikai elemek nyelvhasználatba építése, a beszédérthetőség folyamatos javítása, melynek eredményeként a nagyothalló gyermekek különböző mértékben közelítik meg a halló társak nyelvi teljesítményét.
Fentiek feltétele a gyermeket körülvevő környezet minden elemében a nyelvi kommunikáció szituatív alkalmazása, szükség esetén a beszédértést és a konkrét megnyilvánulást segítő egyéb eszközrendszerek használata, valamint a családi szociális háttér bekapcsolása a kommunikáció-fejlesztés rendszerébe.
c) A halmozottan fogyatékos hallássérült óvodás korú gyermekek esetében a hallás különböző mértékű csökkenésén kívül még más, testi, érzékszervi vagy értelmi fogyatékosság is súlyosbítja a fejlesztés lehetőségét. Fejlesztésük döntően a szurdopedagógia és a társuló fogyatékosság gyógypedagógiai módszereinek kombinációival történik. Fejlesztésüket eredményesen egyéni vagy kiscsoportos formában lehet megvalósítani.
4. Az enyhe értelmi fogyatékos kisgyermek fejlesztésében meghatározó a nem fogyatékos óvodás korúakkal történő együttnevelés az óvodában. A spontán tanulást, a társakkal történő együttműködést, a kommunikáció fejlődését segíti a számtalan élmény és minta, amelyet a kortárscsoportban megél. Az óvodai nevelés során a gyermek szükségletei szerint folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről kell gondoskodni, hogy a tankötelezettségi korra elérje azt az iskolakészültséget, amellyel tanulmányait elkezdheti.
Enyhén értelmi fogyatékos gyermekek részére külön (szegregált) óvodai csoport létrehozása kizárólag a óvodai nevelés keretében történő, kötelező iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson részt vevő, s a komplex – gyógypedagógiai, pedagógiai, pszichológiai és orvosi – vizsgálat diagnózisa alapján egyértelműen az enyhe értelmi fogyatékos övezetbe sorolt gyermekek számára javasolt.
5. A középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek óvodai nevelése az időben elkezdett korai fejlesztésre épül. A kis lépések elvét alkalmazva, a gyermekekre jellemző cselekvésbe ágyazott gondolkodást figyelembe véve olyan képességfejlesztést kell megvalósítani, mely kellő időt, alkalmat biztosít az alapmozgások kialakítására, fejlesztésére, a minimális kontaktus, kooperációs készség, a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére, a beszédindításra, a beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bővítésére, a grammatikai rendszer kiépítésére, az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítására, az adekvát játékhasználat elsajátítására, a kognitív funkciók fejlesztésére.
Ezek kialakításánál a rendszerességre nevelésnek, az utánzásnak, a gesztussal kísért, egyszerű verbális utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a sok ismétlésnek van kiemelt szerepe. A szociabilitás – az egymáshoz való közeledés, az egymás melletti tevékenykedés – fejlesztése a csoportos foglalkoztatáson valósul meg.
6. A beszédfogyatékos/súlyos, akadályozott beszédfejlődésű gyermek szenzoros, motoros vagy szenzomotoros problémája (megkésett beszédfejlődés, centrális dyslalia, súlyos orrhangzósság stb.), illetve a beszédhibához csatlakozó tanulási és/vagy magatartási zavara miatt eltérően fejlődik. Mindez az anyanyelvi fejlettség alacsony szintjében, a beszédszervek gyengeségében, a beszédhangok tiszta ejtésének hiányában, a szegényes szókincsben, a beszédmozgásokról szerzett emlékképek felhasználásának hiányában, a grammatikai fejletlenségben, az utánzó képesség gyengeségében nyilvánul meg.
A fejlesztés az anyanyelvi nevelést középpontba állító, speciális terápiákat alkalmazó intenzív, komplex nevelési környezetben valósulhat meg. Az óvodai nevelés során az anyanyelvi nevelés, a mozgás, a kommunikáció, illetve a vizuomotoros koordinációs készség fejlesztése alapozhatja meg a tanulási zavarok megelőzését, speciális terápiák alkalmazásával (diszlexia prevenció, diszkalkulia prevenció, grafomotoros fejlesztés stb.).
7. A pervazív zavarban szenvedő, autisztikus kisgyermek minél korábbi diagnózist követő habilitációs terápiája megelőzheti a kóros viselkedés kialakulását, enyhítheti a fejlődés devianciáját. Ennek eredményeként – ha mentális szintje megengedi – óvodába lépésekor már rendelkezhet korlátozott mennyiségű, de funkcionálisan használt augmentált – vizuálisan segített – kommunikációs eszköztárral (amely lehet beszéd vagy alternatív kommunikáció), a szociális interakció csecsemőkori szintjét segítséggel használja és szociális helyzetekben, illetve környezetében az egyéni fejlesztéshez szükséges viselkedéselemekkel képességeitől függő szinten rendelkezhet. Korai speciális terápia hiányában ezek lesznek az óvodai fejlesztés fő céljai, a viselkedésproblémák viselkedés- és kognitív terápiájával, szükség esetén a korai elemi készségek (szobatisztaság, rágás, evés, önkiszolgálás) és a korai kognitívfejlesztés elemeivel kiegészítve.
A jó értelmi képességekkel rendelkező, jól beszélő autisztikus kisgyermek számára is a kommunikációs, szociális és kognitív habilitációs terápia az óvodai nevelés elsődleges feladata. Ennek érdekében az óvodai nevelés, illetve ideálisan a szülőkkel való együttműködés eredményeképpen az egész ébren töltött idő, különösen a természetes élethelyzetek kihasználódnak a fejlesztésre, az intenzív, jól strukturált és a meglévő töredékkészségek használatát is elváró, egyénileg motiváló, speciálisan a gyermek szükségleteihez alkalmazkodó módon. Az óvodai fejlesztés minden esetben pszichológiai képességmérés, a fejlődési szint és szociális adaptáció követése alapján, egyéni tervekkel történik, speciális módszerek és eszközök használatával, egyéni fejlesztési helyzetekben megalapozva. Az autisztikus óvodás fejlesztéséhez az óvodai környezet speciális kialakítása és a speciális módszerekben képzett szakember szükséges.
2. számú melléklet a 23/1997. (VI. 4.) MKM rendelethez
A Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve
I.
Bevezető
1. A Nemzeti alaptanterv a fogyatékos tanulók iskolai oktatásának is alapdokumentuma.
A kötelező alapfokú iskoláztatás általános tartalmi szabályozásának kiterjesztése a fogyatékos tanulók nevelésére és oktatására azon a felismerésen alapul, hogy a fogyatékos tanulónak minden más tanulóval közös emberi tulajdonságai vannak, a fogyatékos és a nem fogyatékos tanulók ugyanabban a kultúrában, emberi közösségben, társadalomban élnek, és ezért az ő felnőtté válásukhoz is a tartalmi szabályozás állami dokumentumában foglalt tartalmak és fejlesztési követelmények jelölik ki az iskolában elsajátítható tudást és a kialakítandó képességeket.
2. Az iskolák pedagógiai programjuk és helyi tantervük elkészítésekor helyi sajátosságaiknak megfelelően alkalmazzák a Nemzeti alaptantervet.
A Nemzeti alaptanterv a közoktatási rendszer egységes működéséhez szükséges közös tartalmi elemeket határozza meg.
Ezek a tartalmi elemek biztosíthatják, hogy minden magyar gyermek – beleértve a különleges gondozást igénylő fogyatékos gyermekek többségét is – elsajátíthassa a kultúra leglényegesebb ismereteit, iskolaváltás esetén egy másik iskolában is folytatni tudja tanulmányait, legalább minimális követelményszinten – kivéve, ha a fogyatékosság mint objektív tény, a tanuló szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztése mellett sem teszi ezt lehetővé – eleget tegyen az alapműveltségi vizsga követelményeinek és ezzel képessé váljon a továbbtanulásra, szakképzésre. Az alapdokumentumban körvonalazott nevelési, oktatási, fejlesztési tartalmak a gyermekek között fennálló különbségek ellenére minden gyermek számára szükségesek, és az iskolák között fennálló különbségek ellenére minden iskolában legalább az általános követelmények szintjén alkalmazhatók.
Az iskolák saját pedagógiai programjuk, helyi tantervük elkészítésénél figyelembe veszik a közoktatási törvény rájuk vonatkozó előírásait, a nevelés és oktatás helyi célkitűzéseit és lehetőségeit, a szülők és a fenntartók iskolai neveléssel kapcsolatos elvárásait, és az általuk nevelt tanulók sajátosságait is. A Nemzeti alaptanterv tehát nem közvetlenül, hanem a pedagógiai programokon és a helyi tanterveken keresztül szabályozza a fejlesztés és a tanítás céljait és tartalmait.
A Nemzeti alaptanterv az egységes közoktatás rendszerszerű működéséhez a rendszer oldaláról határozza meg a fejlesztés feladatait. A tartalmi szabályozás helyi dokumentumai viszont a helyi feltételek figyelembevételével az iskolában lévő tanulók egyedi sajátosságai alapján jelölik ki a számukra szükséges és adottságaik, valamint a rendelkezésre álló pedagógiai feltételek alapján lehetséges tartalmakat. A helyi programok között csak annyi megegyezés szükséges, amennyi a másik – azonos típusú – intézménybe való átlépést és az alapműveltségi vizsga letételéhez szükséges tudás megszerzését biztosítja.
3. A fogyatékos gyermekek, tanulók különleges gondozási igénye a tanulók között fennálló különbségek egyik formája.
A Nemzeti alaptanterv az oktatásban átadandó tudást az ismeretrendszer belső összefüggései alapján műveltségterületenként az elsajátítás egymásra épülő lépései szerint tagolja. A tudásgyarapodásnál, az oktatásnál és a fejlesztésnél figyelembe veendő gyermeki sajátosságok közül a korcsoportok közös életkori sajátosságait foglalja össze, az oktatás egyes pedagógiai szakaszainak tartalmi követelményeit pedig a tartalmak egymásra épülését és a korcsoportok életkori sajátosságait szem előtt tartva határozza meg.
A tanulók között fennálló különbségeket az iskolák a náluk nevelt tanulók közös és egyedi sajátosságaihoz igazodva a Nemzeti alaptanterv differenciált alkalmazásával a helyi pedagógiai programok kialakításakor veszik figyelembe. A pedagógiai eljárások a tanulók egyéni sajátosságainak megfelelően tovább differenciálják a nevelés és oktatás tartalmait.
A fogyatékosság a gyermekek között fennálló különbségek olyan formája, amely a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, a szokásostól eltérő eljárások alkalmazását és kiegészítő pedagógiai szolgáltatások igénybevételét teszi szükségessé.
A fogyatékos tanulók különleges gondozási igénye biológiai, pszichológiai és szociális tulajdonság-együttes, amely az életkori sajátosságokhoz hasonlóan a tanuló nevelhetőségének, oktathatóságának, képezhetőségének jellegzetes különbségeit fejezi ki.
A különleges gondozási igény a tanuló életkori sajátosságainak fogyatékosság által okozott részleges vagy teljes körű módosulása, az iskolai tanuláshoz szükséges képességek részleges vagy teljes kiesése, fejletlensége, lassúbb ütemű és alacsonyabb szintű fejleszthetősége, az iskolába hozott ismeretek szűkebb köre miatt áll elő, ami sajátos fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs és terápiás célú pedagógiai eljárások alkalmazását teszi szükségessé.
4. A Nemzeti alaptanterv alkalmazását – a különleges gondozási igényű tanulókat nevelő és oktató iskolák pedagógiai programjainak elkészítésekor – a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve (a továbbiakban: Irányelv) segíti.
Az Irányelv a fogyatékos gyermek különleges gondozási igénye alapján a tartalmi szabályozás központi dokumentumának alkalmazásakor a fogyatékos tanulókat nevelő intézmények helyi pedagógiai programjainak elkészítéséhez ad elvi útmutatást. Az Irányelv határozza meg:
– a Nemzeti alaptanterv minimális követelményeinek módosítási lehetőségeit,
– a műveltségi tartalmak kijelölésekor egyes területek elhagyásának vagy egyszerűsítésének, illetve új területek bevonásának lehetőségeit,
– az iskolaérettséget megalapozó iskoláskor előtti fejlődés egyes funkcióinak és szakaszainak további iskolai fejlesztési formáit,
– a sérült képességek rehabilitációs célú korrekciójának területeit,
– a tananyagátadás és a fejlesztés szokásosnál nagyobb mértékű időbeli meghosszabbításának lehetőségeit.
Az Irányelvben foglaltak célja, hogy a tartalmi szabályozás és a gyermeki sajátosságok a fogyatékos tanulóknál ugyanúgy összhangba kerüljenek, mint más gyermekeknél, a fogyatékos tanulókat a nevelés, oktatás, fejlesztés ne terhelje túl, fejlesztésük a számukra megfelelő műveltségi területeken valósuljon meg, az iskola fejlesztési követelményei igazodjanak fejlődésük lehetséges üteméhez, a fejlesztés, ha szükséges, az iskoláskor előtti képességfejlődés területeire is kiterjedjen, és a rehabilitációs célú fejlesztő terápiák programjai az intézmények pedagógiai programjainak tartalmi elemeivé váljanak.
A sérülés jellege miatt a minimális teljesítmények összességében jelentősebb módosítás szükséges az értelmi fogyatékos, valamint a más fogyatékosság körébe sorolt autista és autisztikus tanulóknál.
Az értelmi fogyatékos tanulók egyes típusaira egységesen jellemző sajátosságok mellett a nevelés és oktatás során a fejlesztő, a korrekciós, a rehabilitációs és terápiás célú munka eredményeként jellegzetes különbségek alakulhatnak ki. Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók egyes csoportjainál a gyógypedagógiai eljárások összessége gyorsabb ütemű fejlődést, jobb szintű fejleszthetőséget mutat, amely a tanulási képességek módosulása ellenére lehetővé teszi a NAT minimális teljesítményeinek elérését a műveltségi területek valamely részénél. A képezhetőség ezen jellegzetes különbségei miatt az enyhén értelmi fogyatékos tanulókat nevelő intézmény nem mondhat le teljesen az alapműveltségi vizsgára történő felkészítésről azoknál a tanulóknál, ahol erre esélyt lát. Ennek megvalósulását az intézmények helyi pedagógiai programjuk alapján biztosítják. Az Irányelv a Nemzeti alaptanterv követelményeire építve az értelmi fogyatékos tanulók különleges gondozási igénye alapján eligazítást ad a minimális tanulói teljesítmények módosításához. A Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának irányelve ezáltal kívánja lehetővé tenni, hogy az értelmi fogyatékos tanulók sajátosságai és a tartalmi szabályozás központi dokumentuma összhangba kerüljön, és a helyi szabályozás szintjén alkalmazhatóvá váljon.
A pervazív (átható) fejlődési zavarban szenvedő, autista és autisztikus (a továbbiakban: autisztikus) gyermekek népességcsoportjáról ugyanis közös szükségleteik alapján közoktatási szempontból egységesen kell gondolkodni, mert lényegében azonos szociális, kommunikációs, gondolkodásbeli fogyatékosságaik és fejlődési zavaruk miatt (általános értelmi képességüktől függetlenül) azonos jellegű, közös speciális szükségleteiket kielégítő nevelési megközelítésre van szükségük.
Az autisztikus populációba tartoznak azok a gyermekek, akik ,,gyermekkori autizmus'', ,,atypusos autismus'', ,,Asperger sindroma'', ,,nem-meghatározott pervazív zavar'' vagy ,,egyéb pervazív zavar'' diagnózist kaptak. Kései diagnózis, súlyos értelmi fogyatékosság, a típusos megjelenés stb. miatt esetleg csak ,,autisztikus tünetek'' azonosíthatóak, de ha ezek a gyermek adaptációját, fejlődését befolyásolják, fontos a speciális (esetleg csak részleges) pedagógiai szükségletek kielégítése, illetve ennek megkísérlése.
Az autisztikus tanulót mért értelmi színvonala és egyéb jellemzői tekintetbevételével befogadó többségi iskola a speciális autista csoport intézményen belüli megszervezésével, és/vagy speciális célok, elvek és módszerek integrációs helyzetben alkalmazandó adaptálásával tudja az autisztikus tanulók speciális szükségleteit ellátni.
Az Irányelv a fenti sajátosságokból – valamint abból, hogy az e területen folyó iskolai nevelésnek, oktatásnak a hazai közoktatásban nincsenek tantervi előzményei – adódóan a Nemzeti alaptantervtől való eltéréssel részletesebben foglalkozik.
5. Az Irányelv az azonos típusú fogyatékos tanulók nevelését, oktatását ellátó iskolákban – főbb vonalaiban – összehangolja a Nemzeti alaptanterv helyi alkalmazását.
A különleges gondozási igény a gyermek fejlődése során változhat és ezért a gyermek állapotának jobban megfelelő másik iskolába kerülhet át. Iskolaváltás más ok miatt is bekövetkezhet. Bár a fogyatékos gyermekek fejlesztése, nevelése és oktatása a gyermekek egyéni sajátosságaihoz igazodik, az Irányelv – főbb vonalaiban – az azonos típusú fogyatékos tanulókra vonatkozó helyi pedagógiai programok kereteinek egységes kialakítását és az egyéni tervek összehangolását is biztosítani törekszik. Ezáltal válik lehetővé, hogy a fogyatékos tanuló átkerülése egy másik iskolába ne okozzon a szokásosnál nagyobb nehézséget.
6. A különleges gondozást igénylő gyermekek fejlesztése a számukra megfelelő helyi programok kialakításán túl más pedagógiai feltételek biztosítását is igényli.
A nevelés, oktatás, fejlesztés kötelezően biztosítandó pedagógiai feltételeit a közoktatási törvény foglalja össze. Az általánosan kötelező feltételeket a közoktatási törvény a fogyatékos gyermekek sajátosságaihoz igazodva több területen módosítja, illetve kiegészíti olyan többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani, és hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékos gyermekek számára.
A közoktatási törvény meghatározza:
– a gyermekek, a tanulók, a szülők, az intézmények, az önkormányzatok jogait és kötelességeit a különleges gondozást igénylő tanulók iskolai fejlesztésében,
– a fogyatékos gyermekek számára létrehozandó iskolai és iskolán kívüli pedagógiai, rehabilitációs és más többletszolgáltatásokat, ezek intézményi kereteit,
– a tartalmi szabályozás egyes általános elemeinek módosíthatóságát a fogyatékos tanulóknál,
– a fogyatékos tanulók oktatásához, fejlesztéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket.
A fogyatékos gyermekek egyedi nevelési igényének meghatározásakor, a helyi programok alkalmazásakor, a számukra megfelelő pedagógiai eljárások és a törvényekben nekik biztosított legkedvezőbb pedagógiai környezet kialakításakor mindezeket az előírásokat figyelembe kell venni.
7. Az Irányelv egyaránt vonatkozik a fogyatékos tanulók más, nem fogyatékos tanulókkal együtt (integráltan) és tőlük elkülönítetten (szegregáltan) történő nevelésére, oktatására.
A fogyatékos tanulók fejlesztéséhez a helyi pedagógiai programokban biztosítani kell az Irányelvben kifejtett elvek alkalmazását, mind a szegregált, mind az integrált fejlesztés esetében egyaránt. A fogyatékos tanulók felnőtté válását, közösségbe való beilleszkedését jobban elősegítheti a nem fogyatékos tanulókkal együtt történő integrált oktatásuk. A fejlesztéshez szükséges speciális feltételeket viszont általában a szegregált oktatásban lehet könnyebben létrehozni. Ezért az integrált vagy a szegregált nevelés közül a fogyatékos tanulók számára az a megfelelőbb, amely fejlesztésükhöz optimális feltételeket biztosít.
8. Az Irányelvben megfogalmazott célok, tartalmak és feladatok figyelembevételével, az iskola pedagógiai programjára építve kell elkészíteni a diákotthon (kollégium) helyi programját.
A fogyatékos tanulók egy része többcélú – diákotthont is magába foglaló – gyógypedagógiai intézményben teljesíti tankötelezettségét. Fejlesztésükben, személyiségformálásukban fontos, meghatározó nevelési színtér a diákotthon, mely pedagógiai célkitűzésének megvalósításában az iskolával való szoros együttműködést igényel. A tanulóknak közvetítendő értékek meghatározásánál és a terápiás célú foglalkozások tervezésénél alapul szolgál az iskola pedagógiai programja, helyi tanterve. A diákotthoni nevelőmunkának a társadalmi beilleszkedéshez szükséges képességek fejlesztését kell szolgálnia, és a tevékenységek mindegyikét át kell hatnia a játéknak, a tanulásnak és a munkának. Az itt folyó pedagógiai munka során is kiemelkedően fontos az egyéni bánásmód, a személyre szabott nevelési eljárások alkalmazása. A diákotthoni foglalkozások szervezése során kiemelt szerepet kell kapnia a szocializációt segítő képességek (együttműködés, alkalmazkodás, normakövetés, önállóság, önellátás, önkifejezés, pozitív önértékelés) fejlesztésének, olyan tevékenységi formák (szabadidős program, önkiszolgálás, munka, tehetséggondozás, felzárkóztatás, társas kapcsolatok, közösségi tevékenységek) alkalmazásának, amelyek a tanuló későbbi életközegében való eredményes társadalmi beilleszkedést is elősegítik. A diákotthonnak törekednie kell a családi funkció pótlására.
II.
A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) tanulók iskolai fejlesztésének elvei
1. A mozgáskorlátozott tanuló
1.1. Mozgáskorlátozott az a tanuló, akinél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció.
A tanuló speciális nevelési szükségletét meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, annak formája, mértéke és területe.
Ebből a szempontból a következő csoportosítás vehető figyelembe:
– végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok,
– petyhüdt bénulást okozó kórformák,
– a korai agykárosodás utáni mozgás-rendellenességek,
– egyéb, maradandó mozgásállapot-változást, mozgáskorlátozottságot okozó kórformák,
– a halmozott sérüléssel járó különböző kórformák.
1.2. A jelentősen eltérő kóreredet és károsodás miatt a mozgáskorlátozottság egyénileg is sok eltérést mutat. Ebből eredően a tanulók más-más személyiségfejlődési utat járnak be. Nevelhetőségüket meghatározza, hogy tapasztalatszerzési lehetőségeik beszűkültek, a környezethez való alkalmazkodásukban gátoltak. A hely- és helyzetváltoztatás, az önkiszolgálás, a kézfunkció, manipuláció, a tárgy- és eszközhasználat, a grafomotoros teljesítmény és a verbális és nonverbális kommunikáció eltérő mértékű akadályozottsága az iskolai képzés egész időtartama alatt megkívánja az egyénre szabott módszerek, eljárások, technikák és eszközök, valamint a pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitáció és a fizikai korlátozottságot csökkentő, megszüntető környezeti adaptáció alkalmazását.
2. A mozgáskorlátozott tanulók iskolai fejlesztése
2.1. A mozgáskorlátozott tanuló fejlesztésének alapelvei, célja és kiemelt feladatai
2.1.1. Alapelvek
A mozgáskorlátozott tanuló nevelésének, oktatásának, mozgásfejlesztésének alapelve, hogy a sérülésből adódó hátrányos következményeket segítsen csökkenteni vagy ellensúlyozni.
A képességek tervszerű fejlesztése az egyéni fejlődési sajátosságokhoz szabottan történjen meg annak érdekében, hogy a gyermekek mozgáskorlátozottként is meg tudják állni a helyüket az ,,épek'' között, tehát a többségi iskolákban is.
Az iskolában biztosítani kell – a tanuló állapotának megfelelően – az akadálymentes közlekedést, a megfelelő mozgás- és életteret (az ehhez szükséges eszközöket, például lejtő, kapaszkodó), mindig szem előtt tartva az önállóságra nevelés elvét.
2.1.2. Célja
Megteremteni az esélyegyenlőség alapjait, hogy az iskolai tanulmányok adott pontján az önálló életvitelre felkészültek legyenek a mozgáskorlátozott gyermekek.
– Ki kell alakítani a tanulókban az egészséges énképet és önbizalmat.
– Növelni kell a kudarctűrő képességet.
– Nevelni kell az önállóságra.
2.1.3. Kiemelt feladatai
Speciális módszerek, terápiák és technikák alkalmazásával és a technikai jellegű segédeszközök igénybevételével meg kell segíteni
– az akadályozott mozgásbiztonságot,
– mozgásreflexek célszerűségét és gyorsaságát,
– az író, rajzoló és eszközhasználó mozgást, a hallásra, beszédészlelésre támaszkodó tevékenységeket.
2.1.4. Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai
Az iskolai fejlesztés szakaszai megegyeznek a NAT pedagógiai szakaszolásával.
A mozgáskorlátozott gyermek iskolakészültsége általában indokolja, hogy az első évfolyam teljesítésére a helyi pedagógiai program egy tanévnél hosszabb időt (két tanév) biztosítson, de szükség esetén a további pedagógiai szakaszok is szerveződhetnek hosszabb idősávban.
Az iskolai fejlesztés teljes időtartama alatt kiemelt feladat a mozgásnevelés, az a komplex rehabilitációs hatásrendszer, amely ötvözi a sérült tartási és mozgási funkció helyreállítását célzó gyógyító és a motoros képességek fejlesztését szolgáló pedagógiai eljárásokat, s e feladatokat integrálja a tanítás-tanulás folyamatába.
Mivel a mozgáskorlátozott tanulóknál minden esetben a mozgató- és tartó szervrendszer irreverzibilis károsodása áll fenn, a mozgásnevelés feladatait nem az életkor, hanem a betegség – annak végleges, javuló vagy romló volta –, továbbá a mozgásállapot súlyossága határozza meg.
2.2. A NAT alkalmazása
2.2.1. Közös követelmények
A mozgáskorlátozott tanulók nevelésében érvényesítendők a NAT közös és általános követelményei, a sérülésből adódó lehetőségek figyelembevételével. De a közös követelményekben – a korszerű műveltség elemein túl – meg kell jelenniük a nevelési szükséglethez igazodó céloknak, feladatoknak, hangsúlyosan a Testi és lelki egészség, a Tanulás és a Pályaorientáció területén.
2.2.2. Általános követelmények
Az általános követelmények teljesítését a tanulók életkori sajátosságai és a mozgáskárosodásból adódó egyéni eltérések egymással kölcsönhatásban befolyásolják.
Az általános követelmények átlagos viszonyítási alapot jelentenek, de az egyes műveltségi területekhez rendelt képességek, azok fejlődési útjai, módjai és kialakulásuk időtartama mindenkor a sérülés függvénye. A jellemzőket a helyi tantervekben, a különféle tantervi változatokban érvényesíteni kell.
2.2.3. Műveltségi területek és részletes követelmények
A mozgáskorlátozott tanulókra mindenütt a NAT műveltségi területeinek tartalmai és követelményei az irányadóak, speciális taneszközök és gyógyászati segédeszközök alkalmazásával. Azokat az eltéréseket, amelyek azért szükségesek, hogy a mozgáskorlátozott gyermek többet és jobban hasznosítson belőle, az alábbiak tartalmazzák.
Anyanyelv és irodalom
– Az olvasás és írástanítás az egyénnek megfelelő tempó és segédeszköz kiválasztásával történjen, a helyesírásra és a tartalomra koncentrálva.
– Szükség esetén a gépi írás elsajátítása történjen meg, egyénre szabott fejlesztési terv alapján.
– Mivel a beszéd formája a sérülés függvénye, ezért annak a tartalmi részére kell a nagyobb hangsúlyt fektetni.
Élő idegen nyelv
– A nyelvtanulás a továbbtanulás, a későbbi munkavállalás, az önbizalom növelésének fontos eszköze, ezért minden esetben a megszerzett nyelvtudás gyakorlati felhasználhatóságának egyénre szabott megfogalmazása szükséges.
– Az olvasási és írásnehézségekkel küzdő gyermekek esetében az auditív tanulási módszereket kell preferálni.
Matematika
– Kiemelten figyelembe kell venni, hogy a tanítás során a sokoldalú érzékleti megerősítésre törekedjünk.
– A geometriai anyag gyakorlati része a mozgásállapottól függően, egyéni elbírálás alapján történjen, a sérültségének megfelelő, egyénre adaptált eszközök használatával, mert ezek át tudják segíteni a tanulót a technikai nehézségeken.
Ember és társadalom
– Szükség van a társadalmi tapasztalatszerzés hiányainak pótlására.
– Meg kell ismertetni a tanulókkal a mozgáskorlátozottakra vonatkozó jogszabályokat és érdekvédelmi szerveződéseket.
Ember és természet
– Az embertani, egészségügyi ismereteknek tartalmazniuk kell a tanuló diagnózisának ismeretét, az ezzel kapcsolatos egészségügyi feladatok és problémák kezelését.
– Amennyiben a tanuló mozgásos ismeretszerzése gátolt, a lehető leginkább meg kell teremteni a tapasztalás lehetőségét.
Művészetek
A mozgáskorlátozott tanuló harmonikus fejlődésének és önkifejezésének egyik fontos eszköze a zene, a mozgás és az alkotás.
– Minden esetben meg kell keresni azokat az eljárásokat, módszereket, testhelyzeteket, eszközöket, amelyeknek segítségével alkotni képes, a felmentés bármely formája indokolatlan.
– A tánc és a gyermekjátékok témáinak a tartalmait és követelményeit egyénre szabott formában kell megfogalmazni.
Életvitel, gyakorlati ismeretek
– Olyan ismeretek, tevékenységformák és eszközök használatát kell megtanítania, amelyeket a mozgáskorlátozott gyermek hasznosítani tud a szabadideje eltöltésében, pályaválasztásában, önálló felnőtt életében, társadalomba való beilleszkedésében.
– A sérülésből, valamint a mozgásállapotból eredően meg kell határozni az egyéni képességekhez igazodó célokat, feladatokat, alkalmazni az egyénenként változó speciális eszközöket, megtanítani az önállóság elérését szolgáló praktikumokat.
– Meg kell ismertetni és gyakoroltatni a gyógyászati segédeszközök használatát, karbantartását és a velük való közlekedést.
Informatika, számítástechnika, könyvtár
– A műveltségi terület tartalma bővül a gépi írás megtanításával – ha az már az előző osztályfokok valamelyikén, pl. 2. osztályban nem történt meg –, mert az nem csak az olvasható íráskép megjelenését segíti, hanem előkészíti a számítástechnika tanítását is.
– A számítástechnika tanításában szükség esetén meg kell találni az egyénre szabott, adaptált eszközöket (pl. speciális egér, klaviatúravédő stb.).
Testnevelés és sport
E műveltségi terület elemei és feladatai az alábbiak szerint módosulnak.
Elemei:
– gyógytorna passzív és aktív eljárásai;
– a fizikoterápia módszerei és eljárásai;
– korrekciós és gyógyászati segédeszközök alkalmazása;
– hidroterápia és egyéb terápiás eljárások;
– a testnevelés mozgásanyagának (gimnasztika, torna, atlétika, testnevelési és sportjátékok) sérülésspecifikusan adaptált formái;
– adaptált sportfoglalkozások;
– a mindennapos tevékenységek végzésére való mozgásos felkészítés és adaptív eszköz használatának megtanítása.
Feladatai:
– a károsodott mozgási és tartási funkciók helyreállítása, korrekciója, kompenzációja;
– a mozgásszervrendszer optimális működőképességének biztosítása;
– az állapotromlás, másodlagos károsodások megelőzése;
– a motoros képességek fejlesztése, fizikai kondíció növelése, egészséges életre nevelés, mozgásigény, mozgástudat kialakítása;
– a reális mozgásos éntudat kialakítása, önálló életvitelre elő- és felkészítés;
– tehetséggondozás különböző adaptált sportfoglalkozásokon keresztül.
A fejlesztési követelmények jelentős eltérései miatt a helyi tantervekben a testnevelés tantárgyi elnevezés helyett a mozgásnevelés elnevezés javasolt.
2.3. Pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitáció
A mozgáskorlátozott tanulók rehabilitációs fejlesztésének sajátos célja, hogy a sérülés következtében hátránnyal induló tanulónak nagyobb esélyt biztosítson az eredményes tanulásra, fejlődésre, a sikeres társadalmi beilleszkedésre. Ennek érdekében szükséges:
– a központi idegrendszer sérülése által előidézett funkciózavar (beszédzavar, beszédhiba, figyelemzavar, a szenzomotorium zavara, részképesség-kiesés, pszichés és/vagy motoros tempó lassúsága stb.) megszüntetése vagy csökkentése,
– a kórforma és mozgásállapot fajtája és súlyossága függvényében kialakított és a tanrendbe iktatott csoportos és egyéni mozgásnevelés,
– mivel a szenzomotoros zavar dyslexiához, apraxiához vezethet és ez tanulási problémákat idézhet elő, ezért szükséges a pszichomotoros funkciók korrekciója, fejlesztése,
– a tanulók logopédiai fejlesztése folyamatos feladat, különös tekintettel a központi idegrendszeri sérülés következtében dysarthriás gyermekek esetében a speciális szomatopedagógiai és logopédiai terápiára. Mindez szervesen illeszkedik a komplex rehabilitációs célú programba,
– a diagnózis szerinti speciális gépírás (gépi írás) megtanítása akkor indokolt, ha a kóreredet miatt a tanuló nem tudná iskolai munkáját kézírással végezni,
– speciális felkészítés az önkiszolgálásra, az önálló életvezetésre,
– az önkiszolgálást, az iskolai munkát segítő és a fejlesztést szolgáló sérülésspecifikus egyedi eszközök biztosítása,
– a nyelvoktatás megvalósítása úgy, hogy az megsegítse a gyermek más anyanyelvű emberekkel történő kommunikációját, és a médiák segítségével biztosítsa a számára elérhetetlen élményeket,
– a gyógyászati segédeszközök és az orvosi, egészségügyi háttér biztosítása,
– alapos szakmaismereten és önismereten alapuló pályaorientáció,
– a mozgáskorlátozottak jogi lehetőségeinek és érdekvédelmi ismereteinek (szövetség, egyesületek, klubok, alapítványok stb.) ismerete.
3. A halmozottan sérült mozgáskorlátozott tanulók fejlesztése
A halmozott fogyatékosság olyan állapotot jelent, amelyben különböző társult formában van jelen az értelmi képességek, a mozgásfunkciók, a verbális kommunikáció, a látás, hallás, valamint más megismerési funkciók, esetenként a személyiség és viselkedés zavara.
Az épen maradt és sérült funkciók korrekciós jellegű fejlesztésével olyan szintre kell a gyermeket eljuttatni, mely az adottságaikhoz és korlátaikhoz mért legteljesebb habilitációt vagy rehabilitációt teszi lehetővé.
Az egyéni felzárkóztató programok alapján történő fejlesztésükben a domináns fogyatékossághoz igazodva, de a társult fogyatékosságból eredő korlátokra figyelve szükséges a képességek fejlesztését megvalósítani. Az egyéni fejlődést nyomon kísérő pedagógiai diagnosztizálásra alapozva kell megfogalmazni a fejlesztés rövid távú célját, feladatait, követelményeit.
Kiemelt pedagógiai feladatok:
– Az adottságokhoz és korlátokhoz rugalmasan alkalmazkodó mennyiségű és minőségű műveltségi tartalmak elsajátítása.
– Minden sérült funkció korrekciós jellegű fejlesztése.
– Tanulási zavarok esetén sérülésspecifikus módszerek alkalmazása.
– Egyéni fejlesztési terv kidolgozása még abban az esetben is, ha a gyermek csoportfoglalkozáson vesz részt.
– Az egyéni fejlesztéssel sem korrigálható esetekben a szociális tanulásra való áttérés.
– Önkiszolgálásra és esetleg munkavégzésre történő felkészítés a képességeihez mérten.
– A személyiségük fejlesztése a kiegyensúlyozottság, harmonikusság, a szocializációra való alkalmasság irányában.
III.
A látási fogyatékos (vak, aliglátó, gyengénlátó) tanulók iskolai fejlesztésének elvei
1. A látási fogyatékos tanuló
A látási fogyatékosság a szem, a látóideg vagy az agykérgi látóközpont sérülése következtében kialakult állapot, mely megváltoztatja a tanuló megismerő tevékenységét, alkalmazkodó képességét, személyiségét. A gyógypedagógiai nevelés, oktatás szempontjából azok a tanulók látási fogyatékosok, akiknek látásteljesítménye (vízusa) az ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan (szemüveggel) is 0–0,33 közötti. Ezen belül:
– vakok azok, akiknek látóképessége teljesen hiányzik (vízus: 0),
– az aliglátók minimális látásmaradvánnyal rendelkeznek, fényt érzékelők, ujjolvasók, nagytárgylátók (vízus: fényérzés –0,1)
– a gyengénlátók vízusa: 0,1–0,33 közötti.
A vak, valamint a gyakorlatilag vak aliglátó tanulók a tapintó-halló életmód elsajátítására képesek. A gyengénlátók és a látásmaradványukat praktikusan használó aliglátók a látó-halló (tapintó) életmódra alkalmasak.
A pedagógiai fejlesztés szempontjából elsődlegesen a látásélesség és a látási funkciók ismerete fontos, de a pedagógusnak tájékozottnak kell lennie a látássérülés kórokáról, a látási fogyatékosság kialakulásának időpontjáról is, ismernie kell a szemészeti állapot, prognózis javuló vagy romló tendenciáját, a pedagógiai látásvizsgálat eredményét, a gyermek intelligenciáját, személyiségvonásait.
A látássérüléshez gyakran társulhat egyéb fogyatékosság is (pl. értelmi, hallás-, mozgásfogyatékosság, részképesség-kiesések, autizmus).
A nevelés-oktatás szervezeti keretének megválasztását, az alkalmazott speciális módszer- és eszközrendszert minden esetben a gyermekek állapotából fakadó egyéni szükségletek határozzák meg.
2. Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai és elvei
2.1. A látási fogyatékos tanulók iskolai fejlesztésének pedagógiai szakaszai kis eltéréssel megegyeznek a NAT-ban alkalmazott szakaszolással. Az 1–6. évfolyamot hét év alatt végezhetik el, az első évfolyam tananyagának két évre történő szétbontásával (Braille-írás, illetve a síkírás-olvasás előkészítése, a matematikai fogalmak kialakítása, eszköz- és jelrendszerének elsajátítása, a környezet vizuális és tapintásos megismertetése miatt).
2.2. A látássérült tanulók nevelése során, a kötelező oktatás két nagy szakaszának tervezésekor – az ép tanulókhoz hasonlóan – figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat. Az eltérő életkori jellemzők miatt a személyiségfejlesztésnek speciális feladatai vannak a következők szerint.
Az iskolakezdéstől a prepubertásig (6–12 év):
– az önállóság iránti igény fejlesztése elsősorban az önkiszolgálás, a mozgás és tájékozódás terén,
– az érdeklődés felkeltése a környezet, a látható világ megismerése iránt, a speciális segédeszközök használatával,
– a működő érzékszervek fokozott kihasználása,
– az akarati tulajdonságok erősítése a látássérülés hátrányainak leküzdéséhez,
– az önbizalom, a pozitív énkép alapozása,
– az egészségvédő viselkedés szokásainak kialakítása, a higiénés tevékenységek, a szem védelme.
A serdülőkor (12–16 év):
– az önállóság iránti igény további fejlesztése különösen azon speciális optikai segédeszközök iránt, melyekkel a látásmaradvánnyal rendelkező tanulók maximálisan kihasználhatják látásukat,
– az érdeklődés irányítása a látóképesség szempontjából reális pályaválasztási területek felé,
– a céltudatos és kitartó akarati tulajdonságok kialakítása az önálló tanulás és a későbbi munkavégzés céljából,
– az önfejlesztés igényének kialakítása különösen az ismeretszerzés terén és az egyéni tehetség kibontakoztatásában,
– az önbizalom és az önkritika egyensúlyának megteremtése, reális énkép kialakítása,
– az egészségvédő magatartás szokásainak továbbfejlesztése, az egészséges életmód iránti igény kialakítása,
– felkészítés az ép látásúakkal való kapcsolatépítésre, a közösségbe való beilleszkedésre.
2.3. Az átjárhatóságot a képzési idő alatt mindvégig biztosítani kell:
– a gyógypedagógiai iskolák, illetve
– a gyógypedagógiai és a többségi iskolák között.
2.4. A többségi iskolában történő együttnevelés minden esetben egyéni döntést, esetenként egyéni felkészítést igényel. Az integrált nevelés-oktatás során különös figyelemmel kell lenni a következőkre:
– Az iskola helyi tantervét ki kell egészíteni azzal a tananyaggal és követelménnyel, amelyet a látássérült gyermek speciális fejlesztése igényel.
– A látási fogyatékos tanulónak meg kell kapnia mindazon egyéni fejlesztést, amelyre egyéni állapotából fakadóan szüksége van (habilitációs, rehabilitációs fejlesztés, felzárkóztató, illetve tehetséggondozó foglalkozások). Ennek megszervezéséhez a szakértői javaslat, a speciális iskolák részéről történő folyamatos tanácsadás és szervezett továbbképzés nyújthat segítséget.
– A látási fogyatékos gyermek számára biztosítani kell azokat a segédeszközöket, taneszközöket, amelyek használata a tanulmányok ideje alatt szükségesek. Ezen eszközök használatát meg kell tanítani a változtatási igény és lehetőség szerint.
3. A vak és aliglátó tanulók iskolai fejlesztése
3.1. A nevelő-oktató munka kiemelt feladatai
A vak tanulók nevelését, oktatását ellátó intézményeknek az alapfokú iskoláztatás során két fő feladat megoldását kell felvállalniuk. Az általános, korszerű alapműveltség nyújtásán túl a speciálisan jelentkező, a látás hiányából, az esetleg csatlakozó fogyatékosságból adódó hátrányok leküzdését is. Mindkét feladat megvalósításához szükség van gyógypedagógiai ismeretekre, ismerni kell a vak gyermeknek a hasonló korú látó társaktól eltérő pszichés és értelmi funkcióit. Ebből adódóan a nevelési feladatok megtervezésekor, a megválasztandó módszereknél figyelembe kell venni, hogy a vak gyermek ismeretszerzése a látás hiánya miatt más, a külvilág iránti látó beállítódás helyett a haptikus (bőr- és mozgásérzékelés együttese) és a hallási beállítódás jellemzi. Ezért fontos feladat minél korábban megkezdeni az ép érzékszervek gyakoroltatását, a hallás-, tapintás-, szaglás-, ízérzékelés fejlesztését.
A látás hiánya nemcsak a tanulás terén okoz eltéréseket a látó gyerekhez képest, hanem a tájékozódás, a közlekedés, az önkiszolgálás, egyáltalán a mindennapi élet tevékenységei mind nehezítettek a súlyosan látássérült gyermek számára. Mindez pszichésen megterhelő, emiatt gyakran személyiségzavar, szocializációs zavar is kialakulhat, például önállótlanság, lassú reakciókészség, passzivitás, önbizalomhiány, elkülönülésre való hajlam vagy túlzott önérvényesítő magatartás, indulatosság, téves eszmék.
A pedagógus fokozott odafigyeléssel, egyéni bánásmóddal és a gyermekközösség segítségével tudja mindezt korrigálni.
3.2. A NAT alkalmazása
3.2.1. Közös követelmények
A vak tanulók oktatásában állapotukhoz igazodóan kell alkalmazni a NAT közös követelményeit a következő szempontok és módosítások figyelembevételével.
A kommunikációs kultúra kialakítása
A vak gyermek ismeretelsajátításában a verbális kommunikációnak elsődleges szerepe van. Törekedni kell arra, hogy a jellemzően bő szókincs mögött tényleges tartalom legyen. A valóságnak ugyanis vannak olyan területei, amelyek csak vizuálisan érzékelhetők (pl. színek, fények, fényképek, festmények), ezért a fogalmi általánosításokat, az árnyaltabb kommunikációt sokoldalú megközelítéssel, érzékeltetéssel lehet kialakítani a gyermekeknél.
A metakommunikáció (fejtartás, testtartás, a beszélő felé fordulás, távolságtartás, gesztus, mimika stb.) következetes nevelői ráhatással, különféle helyzetekben sok gyakoroltatással sajátítható el.
A testi-lelki egészség gondozása során a vak gyermek ismerje meg látásveszteségének kórokát, az ebből eredő következményeket, fizikai terhelhetőségét (pl. nehéz súlyok emelése, megerőltető testmozgás). A balesetek elkerülését megfelelő tájékozódási és közlekedési ismeret birtokában lehet kiépíteni a gyermekeknél (pl. közvetlen környezetben a megszokott haladási irány betartása, a kéz védekező tartása, világos támpontok szerinti tájékozódás, nagyobb térségben a fehér bot használatának elsajátítása).
Ügyelnie kell a vak gyermeknek a szem higiénéjének betartására, a rendszeres orvosi ellenőrzés szükségességére. Az egészséges életmódra nevelés segítse a vak tanulót a betegségek megelőzésében, egészségének megőrzésében.
Számukra is fontos a rendszeres mozgás, testedzés. Ismerjék az egészséget károsító tényezőket, a helyes táplálkozást! Kerüljék majd felnőtt életük során is a káros szenvedélyeket (pl. alkohol, kábítószer, dohányzás)! A pedagógus részéről a jobb mozgásállapot kialakításához, a járási, testtartási hibák, túlmozgások megszüntetéséhez nagy türelemre, állandó és következetes korrigálásra van szükség.
Tanulás: ahhoz, hogy a pedagógus a gyermek tanulását megfelelően irányítani, ellenőrizni tudja, ismernie kell a tanuló speciális szükségleteit (pl. a Braille-írást, annak olvasását, az abakusz számolóeszköz használatát, a tanuláshoz szükséges egyéb eszközrendszert), a gyermek tanulási szokásait.
A tanítási-tanulási folyamatban építeni lehet arra, hogy a vak gyermekek figyelme a folyamatos gyakoroltatás eredményeként koncentráltabb, emlékezetük terjedelme jobb, mint látó társaiké. Ugyanakkor a hiányos szemléletes gondolkodásra épülő elvont gondolkodásuk jellegzetesen ,,vakos''. Az iskolai évek során a tanuló sajátítsa el az önálló tanulását segítő speciális eszközök használatát (pl. beszélő számítógép, olvasóeszközök, Braille-kijelző).
A pályaorientáció első lépése az önkiszolgálás, az önállóság fejlesztése. Az önálló életvitelhez szükséges ismereteket, szokásokat folyamatosan ki kell építeni a gyermeknek. Fontos feladat a vakos életvezetéshez szükséges rend szeretetének, megtartásának kialakítása is. A pályaválasztás előtt álló gyermeknek tisztában kell lennie a szemészeti állapotából fakadó pályaválasztási korlátokkal. A kézügyességet kibontakoztató képességfejlesztő foglalkozásokat (pl. szövés, gyékény-, kosárfonás, kerámiázás) úgy kell megszervezni és biztosítani a tanulók számára, hogy ezek segítsék elő a későbbi választható pályák körének bővítését.
3.2.2. Általános követelmények
A vak tanulók nevelésében az életkori szakaszokhoz rendelt általános fejlesztési követelményeket a nevelhetőség korlátaira figyelve kell alkalmazni. Az egyes műveltségi területekre vonatkozó sajátos eltéréseket a helyi tantervekben kell kimunkálni.
3.2.3. Műveltségi területek és részletes követelmények
A vak tanulók oktatási anyagának tartalma nagyrészt megegyezik a NAT tíz műveltségi területével, a tanítási-tanulási folyamat azonban zömében más pedagógiai módszerrel és eszközzel vezérelt. Az alábbiakban a műveltségi területenként jelentkező speciális vonásokat, eltéréseket emeljük ki:
Anyanyelv és irodalom műveltségi területen belül az írás-, olvasásrendszert a vakok számára a Braille-féle pontírásrendszer alkotja. Elsődleges feladat tehát az írásos közlés és az olvasás Braille-féle alaprendszerének megismertetése, eszközi használatának kialakítása. Ehhez speciális eljárásokra, módszerekre és eszközökre van szükség. (Pl. hatrekeszes dobozok, gombás-, szögestábla, elfordítható hatpont tábla, pontírógép, írótábla stb.)
Az Élő idegen nyelvek tanulásakor a tanulóknak meg kell tanulni az idegen nyelv pontírásos betűhasználatát. Az ismeretelsajátításban hangsúlyosabb szerepet kap a hallás útján történő nyelvtanulás.
A Művészetek műveltségi területek tananyagának és követelményrendszerének módosítására szükség van.
A vizuális érzékelés helyébe a tapintással történő érzékelés lép a tárgy- és környezetkultúrára koncentráltan, illetve a művészeti alkotásokra vonatkozóan.
A vizuális kultúra keretében az alkotás elsősorban a domborúrajz elsajátítását jelenti, ami a síkban speciális módon készített ábrák elemzésével, értelmezésével, létrehozásával a többi szaktárgy (pl. geometria, földrajz, fizika, kémia) tanításához nyújt segítséget, fejleszti a tanulók absztrakciós készségét, kézügyességét. Speciális eszközei: fólia, rajztábla, vonalhúzók, körzők, sablonok stb.
A zenei nevelés tananyagában nincs változás, a hangjegyek rögzítése a Braille-kotta segítségével történik. A szolmizálás kézjeleit módosított formában lehet alkalmazni.
A médiaismeret műveltségi részterületét hang által közvetítő médiarendszerek dominanciája jellemzi, vonatkozik ez a többi műveltségi területre is.
Matematika
– a számemlékezet fejlesztése, illetve a fejben történő műveletvégzés elsődlegessége, a fejszámolás tempójának fokozatos erősítése,
– a négy alapművelet írásban történő végzése helyett az abakusz nevű speciális számolóeszköz használata,
– a logikus gondolkodást fejlesztő és a kombinatorikai feladatokat minden témakörön belül nagyobb arányban kell szerepeltetni,
– a geometriatanítás a praktikus ismeretek bővítését szolgálja, szerkesztés helyett mértani modellezés történik (eszközei: mértani testek, speciális körzők, vonalzók stb.),
– módszertani szempontból a folyamatos tevékenykedtetés kiemelt szerepet kap.
Az Ember és társadalom, az Ember és természet, Földünk és környezetünk műveltségi területeken fő cél, hogy a tanulók tájékozódni tudjanak a természeti és társadalmi környezetben, minél több közvetlen tapasztalatot, állandóan bővíthető ismeretet kapjanak a természeti és társadalmi valóságról.
E műveltségi területek tantárgyai nyújtsanak sokoldalú lehetőséget a megfigyelőképesség, az emlékezet fejlesztéséhez, az információszerzés korlátozottsága következtében hiányos fogalmaik tartalmi gazdagításához, tapasztalati bázisuk kiszélesítéséhez. Ezért fontos, hogy sok konkrét érzékeltetéssel tényleges fogalmak alakuljanak ki a tanulókban. A tapintásos ismereteken túl, jelentős szerepet kapnak a hangok által közvetített információk, szemléltetések. A földrajz és történelem tantárgyak oktatásánál speciális szemléltető eszköz a domború térkép, az ezeken történő tájékozódás sok előkészítést, gyakorlást igényel.
Az Informatika műveltségi anyaga kiegészül a gépírással, a speciális hangkijelzéssel ellátott számítógép megismerésével. Ezen eszközök használatával olyan alapismeretek, jártasságok birtokába juttatjuk a vak gyermekeket, hogy a látókkal való kapcsolat létesítésére, a mindennapi életben adódó írásbeli ügyeik intézésére alkalmassá váljanak. A gépírás tanulása négy éven keresztül történik, ezen belül a szövegszerkesztési alapismeretek birtokába jutnak a tanulók. A ,,beszélő'' számítógépek kezelésének elsajátítása hasznos a továbbtanulás, az önálló ismeretszerzés szempontjából.
A könyvtári ismeretek kiegészülnek a Braille-, valamint a hangos könyvtárak használatával.
Az Életvitel és gyakorlati ismeretek alapját a NAT-ban megfogalmazottak jelentik, fokozottabb hangsúlyt kapnak a személyiségállapothoz igazított vakos életviteli technikák. Jelentős a szerepe a látó személyekkel, közösségekkel való nyelvi és szociális érintkezésnek.
A speciális pályákra történő előkészítés fokozottabb szerephez jut (a szövés, kosár-, gyékényfonás, kefekötés beépül a tantervi anyagba).
A Testnevelés műveltségi területnek kiemelten kell szolgálnia az intenzív mozgás- és tájékozódásfejlesztést, a tartáshibák megelőzésére, korrigálására be kell építeni a gyógytestnevelés tananyagát is. Meg kell ismertetni a tanulót a vak emberek sportolási lehetőségeivel (csörgőlabda, úszás stb.).
3.3. Pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitáció
A pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitáció céljai és feladatai a kötelező oktatás teljes vertikumában azonos súllyal jelentkeznek, és a döntően individuális jelleg miatt egyéni vagy kiscsoportos foglalkoztatási formában valósíthatók meg. A rehabilitáció főbb területei:
– az ép érzékszervek működésének intenzív fejlesztése,
– látásnevelés, a látásmaradvány megőrzése, fejlesztése, optikai segédeszközök használata,
– beszédhiba-javítás,
– intenzív mozgásfejlesztés:
= tapintás, finommozgás, a kézügyesség fejlesztése, a Braille írás-olvasás technikájának gyorsítása,
= a testkultúra kialakítása, a testtartási hibák javítása (pl. fejlógatás, túlmozgások korrigálása), súlyosabb eseteknél gyógytornász, szomatopedagógus bevonásával,
= a közlekedést, tájékozódást segítő ismeretek konkrét élethelyzetekben történő elsajátítása, alkalmazása (mozgástréner segítségével a fehér bot technikájának elsajátítása),
– a speciális tan- és segédeszközök használatának gyakoroltatása,
– a személyiségzavarok megelőzése, ha szükséges, pszichológus segítségével (helyes önértékelés, önelfogadás, alkalmazkodási képesség fejlesztése, megfelelő társas kapcsolatok kialakítása),
– a helyes viselkedéskultúra kialakítása a leendő munkahelyen és hivatalos helyeken.
4. A gyengénlátó és aliglátó tanulók iskolai fejlesztése
4.1. A NAT alkalmazása
4.1.1. Közös követelmények
A gyengénlátó, aliglátó tanulók nevelés-oktatása során a NAT alkalmazása, a tananyag elsajátítása, a követelmények teljesítése javarészt lehetséges, de mindenkor figyelembe kell venni, hogy egyéni adottságaik többnyire eltérnek az ép tanulók adottságaitól. Ezért amennyiben a gyengénlátó tanuló szemészeti és pszichés állapota lehetővé teszi, akkor a NAT tananyagot és követelményeit kell alkalmazni, ha azonban a szemészeti és pszichés állapot akadályozza a tanulót, akkor a megadott módosítások szerint kell a helyi tantervet elkészíteni.
Mindkét csoportba tartozó tanulók számára biztosítani kell a tanuláshoz és a társadalmi beilleszkedéshez szükséges speciális ismeretanyagot (speciális technikák és eszközök használata stb.) és a készségfejlesztést (önálló tanulásban használható eljárások, lényegkiemelés, megtartó emlékezet növelése, szóbeli kifejezőképesség gazdagítása, célszerű munkaszokások kialakítása, vizuális megfigyelőképesség fejlesztése stb.).
Kommunikációs kultúra. A gyengénlátó, aliglátó tanulóknál a megfelelő látási kontroll hiányának következtében nehezített a kommunikáció, a metakommunikáció által terjedő információk feldolgozása, érzékelése, megértése és alkalmazása. Hátrányaikat az ép érzékszervek segítségével más területek fokozott kiművelésével is pótolhatják.
– A testi-lelki egészségre nevelésnek átfogó képet kell nyújtania arról, hogy a gyengénlátó, aliglátó tanuló miként viszonyuljon szembetegségéhez. Képessé kell tenni a tanulókat a helyes higiénés szabályok elsajátítására, a szem óvására, tisztán tartására, a látáskímélő előírások betartására. Ismerjék a szembetegségek következtében javasolt mozgáskorlátozásokat, az optikai segédeszközöket és azok rendeltetésszerű, helyes használatát. Legyenek tisztában a gyengénlátásból, aliglátásból fakadó fokozott baleseti lehetőségekkel, azok megelőzésével a finommozgások és a tájékozódás ismereteinek elsajátításában.
– A tanulás területén legyenek tisztában a látásos megismerésben fennálló nehézségeikkel, törekedjenek kompenzatív eljárások kialakítására és begyakorlására. Vegyenek tevékenyen részt a külső feltételek, körülmények számukra kedvező kialakításában, tanulják meg önállóan használni az optikai segédeszközöket (szemüveg, távcsőszemüveg, lupe, teleszkópos nagyító, olvasó-televízió stb.), hogy a láthatóság legelőnyösebb feltételeit megteremtsék maguknak.
– A pályaorientáció általános célja, hogy segítse a tanulók pályaválasztását a látássérülés miatti szűk lehetőségek között. Ehhez biztosítani kell a szemészeti diagnózis és következményeinek ismeretét, a választható pályák tapasztalati úton történő megismerését, a szűk választási lehetőségek, a valóság, a vágyak és a realitások összehangolását.
4.1.2. Általános követelmények
Az általános fejlesztési követelmények a gyengénlátó, aliglátó tanulók nevelése-oktatása során teljesíthetők azokkal a módosításokkal, amelyeket a látási fogyatékosságból eredően figyelembe kell venni. Az egyes műveltségi területeket érintő változtatásokat az iskolák helyi tanterveiben kell érvényesíteni. A NAT tananyaga kiegészülhet vagy csökkenhet, sajátos készségfejlesztő feladatok épülhetnek be a tanítási folyamatba. A gyengénlátó, aliglátó tanulóknak a tanuláshoz és a mindennapi fejlesztéshez szükséges különleges technikákat kell elsajátítaniuk (Braille írás-olvasás, tájékozódás hosszú fehér bottal, olvasógép használata stb.), melyeknek ismeretanyaga is a helyi tanterv része.
Biztosítani kell számukra a megfelelő eszközrendszert (teremvilágítás, egyéni megvilágítás, speciális tanulóasztal, tankönyvkiválasztás, speciális füzet, megfelelő íróeszköz stb.). A követelmények teljesítése a gyengénlátók egyéni adottságai szerint várható el (mennyiségi és minőségi követelmények). Ennek érdekében több gyakorlási lehetőségre van szükség.
A tananyag és a követelmények átcsoportosítása, módosítása nem lehet öncélú, nem akadályozhatja az iskolák közötti átjárhatóságot. A követelmények eseti átcsoportosítása, módosítása nem lehet öncélú, nem akadályozhatja az iskolák közötti átjárhatóságot.
4.1.3. Műveltségi területek és részletes követelmények
A gyengénlátók, aliglátók nevelés-oktatására készülő helyi tantervhez a NAT-ban megfogalmazott műveltségi területek, tananyagok és követelmények az irányadók. Az eltéréseket az alábbiak tartalmazzák:
Anyanyelv és irodalom
Az olvasás-írás tananyagának elsajátításához az 1. és 2. évfolyamon magasabb óraszámot kell biztosítani a gyengénlátásból, aliglátásból fakadó sajátos nehézségek megoldása miatt. A tananyag kiegészül a kommunikációs készség kialakításával, fejlesztésével.
Az ismeretanyag elsajátításához rövidebb terjedelmű olvasmányok (kötelező olvasmányok) választása indokolt. Az olvasási tempó a látásteljesítménytől függően követelhető meg. Az írás tanításánál törekedni kell az áttekinthető, rendezett, olvasható írásképekre, amelyet a tanuló saját adottságainak megfelelő betűméretben és taneszközökkel teljesít.
Élő idegen nyelv
Az élő idegen nyelv tanulása a gyengénlátó és az aliglátó számára a látó társadalomba való beilleszkedést és az esélyegyenlőséget célozza. Ennek érdekében a tananyag egészüljön ki mindazon ismeretanyaggal, mely a mindennapokban előforduló, nehezített élethelyzetek gyors megoldását teszi lehetővé (információkérés, tájékozódás, segítségkérés, fejlett kommunikációs készség kialakítása az idegen nyelv használatában).
Művészetek
A gyengénlátó, aliglátó az élet minden területén több nehézséggel küzd, mint az ép társai, ezért kiemelten fontos a művészetek személyiségkorrekciós hatása a készségek, képességek fejlesztése mellett.
Ének-zene ismeretanyagában a hallásos tanulás kerül előtérbe.
A vizuális kultúrán belül – elsősorban az aliglátók esetében – a hangsúly a síkábrázolás helyett a plasztikus megjelenítésen (mintázás) legyen. Fokozottan érvényesül a jó minőségű eszközök biztosítása a látássérült gyermek számára megfelelő vizuális élmény megszerzéséhez. A szerkesztési feladatoknál a pontosság terén engedményeket kell tenni.
A tánc- és dráma-, valamint a médiaismeret tananyaga más műveltségi területhez is kapcsoló tantárgyak tananyagába is beépíthető.
Matematika
A matematika tanításának célja és tartalma megegyezik a NAT-ban megfogalmazottakkal.
A tanítás során kiemelten figyelembe kell venni az alábbiakat:
– szemléltetéshez és a tanulói munkához speciális eszközöket kell használni (speciális vonalzó, körző stb.);
– a mérés, szerkesztés jelentősen függ a látássérülés mértékétől, ezért a pontosság szempontjából engedményeket kell tenni.
Ember és társadalom
Az ismeretanyag és a követelmények többnyire megegyeznek a NAT-ban megfogalmazottakkal. Ki kell azonban egészíteni az ismeretanyagot az alábbiakkal:
– ismerje a gyengénlátó, aliglátó tanuló a látássérültekre vonatkozó jogi szabályozást, és tudja, hogyan élhet jogaival;
– ismerje a látássérültek érdekvédelmi szerveződéseit.
Ember és természet
A tananyag nagyrészt megegyezik a NAT-ban megfogalmazottakkal, de az alábbiak alkalmazása elengedhetetlen:
– a teljes látást igénylő jelenségeket az ismeret szintjén kell biztosítani (fizikai, kémiai, biológiai jelenségek, pl. fénytan);
– a tananyagba be kell építeni a gyengénlátással kapcsolatos fizikai és biológiai ismereteket;
– a tanári és a tanulói kísérletekben való aktív részvételre lehetőséget kell adni a gyengénlátó, aliglátó számára.
A követelmények terén engedményeket kell adni az ismeretek szintjén elsajátított tananyagban, valamint a balesetek elkerülése érdekében a tanulói kísérletek terén jelentős engedményeket kell adni.
Földünk és környezetünk
A tananyag megegyezik a NAT-ban megfogalmazottakkal. A tanítás során biztosítani kell a gyengénlátók, aliglátók számára használható térképeket (lényegkiemelő, kontrasztos, esetenként tapintható jelzések stb.).
A követelményeknek ismeretanyag szempontjából teljes körűen, de a gyengénlátók, aliglátók által használt eszközzel kell eleget tenni.
Informatika
Az informatika műveltségi terület bővül a gépírás tanításával.
A gépírás tanítás célja, hogy a gyengénlátó, aliglátó a mindennapi életben adódó írásbeli feladatait (dolgozat, önéletrajz stb.) esztétikus külalakban végezhesse. A gépírás tanítása egyben előkészíti a számítástechnika tanítását is.
A számítástechnika tananyaga megegyezik a NAT-ban megfogalmazottakkal. A számítástechnika tanítása során az aliglátók számára speciális hangjelzős és tapintásos információt adó készülékek alkalmazása szükséges.
A könyvtárhasználat a gyengénlátóknál, aliglátóknál az iskolai könyvtár használatára korlátozódik azzal a kiegészítéssel, hogy tanuljon meg ismeretlen könyvtárban segítséget kérni és ezúton tájékozódni. Lehetőség szerint ismerje a hangoskönyvtárat és annak igénybevételét.
Életviteli és gyakorlati ismeretek
A technika tantárgy ismeretanyaga és követelményrendszere a látássérülés fokától függően jelentősen módosul. Számos tananyagrész elhagyása mellett mindazon ismereteket be kell építeni, melyek a gyengénlátók mindennapi életvezetéséhez szükségesek, illetve alakítják későbbi pályaválasztásukat.
A háztartástan ismeretanyaga a NAT-ra épül, és kiegészül a látássérültek mind teljesebb önálló életviteléhez szükséges speciális tudnivalókkal (esztétikai ismeretek pl. öltözködés, megjelenés, alapvető biztonsági ismeretek gyakorlása, háztartási gépek használata, a látássérültek speciális eszközeinek ismerete stb.). A követelmények között hangsúlyozott a látássérülés miatti speciális ismeretanyag számonkérése.
A pályaorientáció tananyaga bővül a közös követelményekben foglaltakkal.
Testnevelés, sport
A gyengénlátók, aliglátók az állapotuknak megfelelő speciális mozgásnevelésben vesznek részt. A tananyag tartalmazza a nem ellenjavallt normál testnevelés anyagot, a diagnózis ismeretében ajánlott speciális tananyagot, beépítve a gyógytestnevelési eljárásokat. A speciális tananyag kialakításánál figyelemmel kell lenni:
– a mozgás-látás koordinációjának fejlesztésére,
– a helyes testtartást segítő gyakorlatokra és a meglévő mozgásszervi betegségek korrekciós gyakorlataira.
A követelmények teljesítése mindig a gyermek egyéni állapotától függ, a látásteljesítmény, a szembetegség és a társuló mozgásszervi betegség figyelemvételével.
Amennyiben lehetőség van rá, meg kell ismertetni a gyengénlátó, aliglátó tanulót a látássérültek sportolási lehetőségeivel és biztosítani kell az abban való részvételt (pl. atlétika, csörgőlabda, úszás).
4.2. Pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitáció
A tanulók fejlesztése többnyire egyéni, ritkán kiscsoportos program alapján történik. A gyengénlátó, aliglátó tanulók rehabilitációs célú fejlesztő foglalkozásai általában az következő területeket érintik:
– látásnevelés (a látási funkciók fejlesztése, optikai segédeszközök használata),
– mozgáskorrekció (finommozgás, nagymozgás),
– az olvasási készség fejlesztése,
– tájékozódásra nevelés (közlekedési önállóság),
– tapintó írás-olvasás (Braille írás-olvasás),
– személyiségkorrekció,
– diszlexia, dysgraphia, diszkalkulia,
– logopédiai ellátás,
– gyógytestnevelés,
– a speciális optikai segédeszközök használata.
5. A halmozottan sérült látási fogyatékos tanulók oktatása
A halmozottan sérült, vak, aliglátó, gyengénlátó tanulók nevelését-oktatását és optimális fejlesztését a gyógypedagógiai iskolákon belül működő speciális tagozatok biztosítják. A helyi tanterv kidolgozásánál a látási és az értelmi fogyatékosokra vonatkozó irányelveket együttesen kell alkalmazni. A többszörösen sérült látási fogyatékosoknál egyéni fejlesztési tervet is szükséges készíteni.
IV.
A hallási fogyatékos (siket, nagyothalló) tanulók iskolai fejlesztésének elvei
1. A hallássérült tanuló
A hallássérült tanulónál a hallás hiánya vagy csökkenése miatt a szokásostól eltér a beszéd, a nyelv és – ennek következtében – a személyiség fejlődése. A tanuló nyelvi kommunikációs szintje az esetek jelentős részében nem korrelál a hallásállapottal, attól pozitív és negatív irányban is eltérhet.
1.1. A siket tanulónál súlyos fokú hallásveszteség (a beszédtartományban mért veszteség 90 dB alatti) áll fenn. Ennek következménye a hangzó beszéd spontán kialakulásának képtelensége, elsajátításának súlyos fokú nehezítettsége, valamint a kommunikáció általános akadályozottsága. A hallásveszteség mértékétől, jellegétől, a környezeti hatásoktól függően módosulhat a megismerő tevékenység, a gondolkodás és a lelki élet egészének fejlődése.
1.2. A nagyothalló tanulónál (a beszédtartományban mért hallásszintek átlaga enyhe nagyothallás esetén 30–45 dB, közepes nagyothallás esetén 45–65 db, súlyos nagyothallásnál 65–90 dB) a hallás csökkenése akadályozottságot jelent a hangzó beszéd elsajátításában és értésében. Ennek mértéke a súlyos kommunikációs zavartól a normál nyelvhasználat megközelítésének szintjéig terjedhet.
1.3. A halmozottan fogyatékos hallássérült (siket, nagyothalló) tanuló hallásveszteségéhez mozgáskorlátozottság, látás-, értelmi fogyatékosság, tanulási, beszéd-, nyelvfejlődési akadályozottság vagy a fejlődés más zavarai társulhatnak.
A halmozottan hallássérült tanuló nevelhetősége, oktathatósága a fentiek következtében súlyosan nehezített.
1.4. A hangos beszéd kialakulása után hallássérültté vált tanulók személyisége az előző csoportokhoz viszonyítva sérülékenyebb. Általában még nem alakultak ki náluk a kompenzációs csatornák. Segítség nélkül nehezen dolgozzák fel a hallás elvesztésével fellépő állapotváltozást, vagyis a nehezített kommunikációt, a környezettel való kapcsolatuk beszűkülését.
2. A hallási fogyatékos (siket, nagyothalló) tanulók iskolai fejlesztésének elvei
A hallássérült tanuló egyéni fejlesztési lehetőségeit meghatározza a hallássérülés bekövetkeztének és felismerésének időpontja, kóroka, mértéke, az intelligencia foka és egyéb személyiségjegyek. A hallássérült gyermek fejlesztése pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitációs eljárások folyamatában valósul meg. A komplex ellátás a korai és óvodai nevelésre építkezve, döntően a szurdopedagógiában használatos módszerek alkalmazásával, megfelelő audiológiai ellátással, a nagyteljesítményű hallókészülékek használatával és a legkorszerűbb műtéti technikával beépített cochleáris implantátumokkal történik. A felsoroltak együttesen határozzák meg a hallássérült tanuló eredményes nevelhetőségét, oktathatóságát.
3. A súlyos fokban hallássérült tanulók iskolai fejlesztése
3.1. Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai
A súlyos fokban hallássérült (siket) tanulók egész iskolai fejlesztését a mondanivalót hűen közvetítő, a közlést értő nyelvi kommunikációra nevelés határozza meg, ezért az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai módosításokkal egyeznek meg a NAT-ban rögzített pedagógiai szakaszokkal és tartalmakkal.
Az iskolai oktatás első szakaszának (1–6. évfolyam, teljesítésére 8 tanév javasolt) speciális tartalmát a nyelvi kommunikáció alapozása jelenti, melynek 1. évfolyamán a nyelvi kommunikáció intenzív fejlesztése történik. Ez az intenzív nyelvi kommunikációs fejlesztő szakasz – a speciális nevelési szükségletek miatt – általában három tanévnyi időtartamot vesz igénybe. A megnövelt időtartam funkciója (a korai és óvodai fejlesztésre építkezve) a nyelvi kommunikáció alapozásának folytatása, az életkornak megfelelő ismeretek tartalmainak nyelvi megfogalmazása, megértése, továbbá e feladat részeként a szókincs bővítése, valamint a szükséges grammatikai elemek alkalmazása. Célja: az azonos évfolyam halló tanulói teljesítményeinek megközelítése a következő anyanyelvi területeken:
– az olvasás technikájának kialakítása,
– az írás technikájának kialakítása,
– a tudatos anyanyelvtanulás előkészítése.
A nyelvi kommunikáció biztonságos megalapozásával, folyamatos fejlesztésével lehetséges, hogy a megfelelő kultúrtechnikák (olvasás, írás, nyelvi rendszer) mindinkább az ismeretszerzés eszközeivé váljanak. Az első évfolyam végén szükséges a ,,nyelvi kommunikációs érettségi szint'' vizsgálata, mert ekkorra már kialakul az a nyelvi fejlettség, amely összehasonlítási alapul szolgálhat az azonos életkorú halló társak teljesítményéhez. Ennek során áll már kellő mennyiségű információ rendelkezésre a fejlesztés biztonságos prognosztizálásához, a legalkalmasabb oktatási környezetre vonatkozó javaslat kialakításához. A jelentősen eltérő fejlődési ütemű tanulók esetében – az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság bevonásával – javaslatot kell tenni a fejlesztés további formájára, módjára, szükség esetén iskolatípus változtatására.
A nyelvi rendszer kiépítése átfogó feladatot jelent az első szakasz végéig (6. évfolyam, 8. tanév). Megvalósítása alapvetően az Anyanyelv és irodalom műveltségi terület tantárgyainak feladata. Általános cél, hogy ez a szakasz megalapozza egy olyan direkt kommunikációs szint elérését, amely egyre teljesebben lesz alkalmas valamennyi műveltségi terület ismeretanyagának elsajátítására (szókincs, nyelvalaki struktúrák stb. vonatkozásában). Alkalmazása, gyakorlása minden tantárgyban megvalósítandó fejlesztési feladat. A fentieknek megfelelően szükséges a helyi tantervekben a műveltségi területek arányait kialakítani.
A nyelvi kommunikáció építésének feladatai a második szakaszban (7. évfolyam 9. tanévtől) is döntően befolyásolják a műveltségi területek tartalmainak feldolgozását. Az iskolai fejlesztés befejezésének időpontjára a nyelvi készségek olyan szintjére kell eljuttatni a súlyos fokban hallássérült tanulókat, amely alkalmassá teszi őket az egyre önállóbb ismeretszerzésre, szövegalkotó műveletek végzésére és így összességében a korszerű műveltség iskolai tartalmának birtoklására. Ennek megfelelően valamennyi tantárgyban a későbbiekben is megjelenik a fejlesztés azon tartalma, amely az anyanyelvi készségek intenzív fejlesztését (szóbeli és írásbeli közlés, a beszéd- és szövegértés készségei, az aktív és passzív szókincs gyarapítása, a passzív szókincs aktivizálási folyamatának gyorsítása) szolgálják.
A jelnyelv a megértés fontos eszköze a súlyos fokban hallássérült egyének számára az egymás közötti kommunikációban. A hangos beszédet kísérő jelnyelv segítséget nyújt a nyelvi kommunikáció közvetítésében és értelmezésében azokban az esetekben, amikor a nyelvi közlés megértése különböző okok miatt akadályozott (kedvezőtlen fizikai körülmények, mentális problémák stb.).
A nyelvi és jelnyelvi közlések kölcsönös tolmácsolásának oktatását az általános iskolai képzés második szakaszában, a nyelvi kommunikáció alapjainak elsajátítását követően, a tanulók és szüleik elhatározásának figyelembevételével, valamint a szükséges személyi, szakmai feltételek biztosításával kell megszervezni.
A jelnyelvnek az iskolai oktatásban történő más jellegű alkalmazása ,,a halmozottan sérült siket tanulók'' fejlesztése című fejezetben található.
3.2. A fejlesztés kiemelt feladatai
– A szociális kapcsolatrendszer, az érintkezési formák pontos értelmezése, nyelvi formáinak elsajátítása, a személyiség harmonikus fejlesztése érdekében.
– Az ismeretek bővítésével kapcsolatos fogalomrendszer pontos kiépítése, a tudáselemek értő, értelmező összekapcsolása a kognitív funkciók (a felfogás, a feldolgozás, alkalmazás) szintjeinek fejlesztésével.
– A vizuális percepció, az önkifejezés, önmegvalósítás, a valóság képi feldolgozásának, megjelenítésének, értelmezésének folyamatos bekapcsolása a tanulás-tanítás folyamatába a személyiség kibontakoztatása, gazdagítása céljából.
– A beszédhallás, a mozgás, a ritmus intenzív fejlesztése az oktatás valamennyi szakaszában.
– A tehetség gondozása.
– A továbbtanulás, a szakmaszerzés ismereteinek, lehetőségének alapozása, kitekintés a munka világára.
3.3. A NAT alkalmazása
A súlyos fokban hallássérült tanulók nevelésében az életkori és iskolai szakaszokhoz rendelt követelményeket a fejleszthetőség sajátosságainak figyelembevételével szükséges alkalmazni és a helyi tantervekben érvényesíteni.
A fejleszthetőség sajátos akadályát döntően a nyelvi fejlettségi állapot jelenti: a hallók azonos korosztályától egyedileg nagyon változó mértékben elmaradott szókincs, a nyelvi kifejező eszközök kevésbé automatizált és árnyalt használata, a nyelvhasználat akusztikus, ritmikai összetevőinek érzékeléséből, felhasználásából következő eltérések. A NAT elveit és lényegét nem érintő módosításoknak ezek a jelenségek képezik az alapját.
3.3.1. Közös követelmények
A NAT közös követelményeinek elvei érvényesülnek a siket tanulók oktatásában. A kommunikációs kultúra hangsúlyt kap, mert ezen a területen összpontosulnak a speciális nevelési szükségletek. Ezért az anyanyelvi korrekciónak minden tanítási és – lehetőség szerint – élethelyzetben érvényesülnie kell.
3.3.2. Általános követelmények
Az iskolák helyi tanterveiben előírt műveltségi szint globálisan meg kell, hogy feleljen a NAT általános követelményeinek, mert csak így biztosítható az iskolák közötti átjárhatóság.
3.3.3. Műveltségi területek és részletes követelmények
A súlyos fokban hallássérült tanulók oktatása a NAT tíz műveltségi területét követi. A műveltségi részterületek elnevezésében, tartalmában, követelményeinek átcsoportosításában specifikus módosítások jelennek meg. A legtöbb módosítás az Anyanyelv és irodalom műveltségi területen indokolt. Ez a terület számos olyan specifikus műveltségi témakört foglal magába, amelyek nélkül a siket tanuló nem képes elsajátítani az alapműveltség kötelező minimumát. Valamennyi műveltségi terület oktatásában jelen vannak a rehabilitációs célzatú tartalmak.
Anyanyelv és irodalom
Az anyanyelv tantárgy tanítása az iskolai fejlesztés első évfolyamán, az intenzív nyelvi kommunikációs fejlesztő szakaszában, a magyar nyelv és irodalom a 2–6. évfolyamokon a magyar nyelv a 7–10. évfolyamokon, az irodalom a 7–10. évfolyamokon történik.
Főbb tartalmi jegyei a következők:
– A tantárgyak oktatása folyamán komplex nyelvi fejlesztés történik a NAT alapján, speciális feladatokkal, módszerekkel a nyelvi kommunikáció mind teljesebb értékű elsajátításának céljából.
– Tartalmába integrálódhat – az alsóbb évfolyamokon hangsúlyosabban – a közvetlen környezet társadalmi és természetismereteinek anyaga, az ismeretanyag, valamint a tanulók testi, lelki szükségleteinek, társas kapcsolatainak egyre magasabb szintű nyelvi kifejezése, értése céljából.
Az Anyanyelv és irodalom műveltségi terület speciális fejlesztési részterületei valamennyi évfolyamon:
– Hallás–ritmus–mozgásnevelés. Közvetlenül a hallássérülést és annak következményeit tantárgyi keretekben hivatott egyénre tervezett fejlesztési programmal csökkenteni, kompenzálni. Speciális tevékenykedtetéssel célozza a beszédhallás, hangos beszéd további komponenseinek – mozgási, ritmikai – fejlesztését. A fejlesztési program az egyéni adottságok figyelembevételével készül. Az elért teljesítmények az egyéni adottságok miatt nagy eltérést mutatnak. Ezért közös követelményrendszerének meghatározása nem indokolt.
– Beszédhallás–nevelés. Speciális eljárásokkal valamennyi anyanyelvi tantárgy keretében. További alkalmazása minden tantárgy, foglalkozás keretében szükséges.
– Helyes ejtés. Döntően a hangzásilag érthető beszéd komplex kialakítása, fejlesztése céljából az egyén adottságaihoz igazodóan, individuális keretek között folyó foglalkozás. A fejlesztés az egyéni anyanyelvi nevelés ,,tantárgy'' keretei között történik.
– Szájrólolvasás. A beszédhallás elégtelensége vagy hiánya miatt a beszédértés vizuális formáját jelenti. Kiemelt feladata a nyelvi kombinációs készség, vizuális emlékezet fejlesztése.
A jelnyelv (7–10. évfolyam) a hallássérültek sajátos, alapvetően szocializációs funkciójú, a nyelvi kommunikációt vizuális úton közvetítő forma.
Élő idegen nyelv
A siket tanulók oktatásában az élő idegen nyelv műveltségi terület tanítása az intézmény pedagógiai programja, helyi tanterve alapján szervezett keretekben, a nyelvi fejlettségi szint függvényében történik. Az oktatás folyamatában jelentős hangsúlyt kap az írásos forma.
Matematika
A nyelvi kommunikációs szint, a fogalmi gondolkodás, valamint a matematikai problémák felismeréséhez és megoldásához szükséges absztrakciós képesség szoros összefüggést mutat. Fentiekből következően a matematika eredményes oktatásának feltétele a fogalmi gondolkodásbeli megalapozottság. Ennek további feltétele, hogy a nyelvi kommunikációs szint megfelelő alapokat biztosítson a gondolkodási műveletek elsajátításához.
Ember és társadalom
A műveltségi terület speciális fejlesztési tartalmát képezi a tér–idő viszonylatok kialakítása, tájékozódási képesség, történésekből, folyamatokból a tendenciák felismertetése. Nyújtson segítséget a hallássérült embernek sajátos problémái miatti akadályozott helyzetében a társadalmi környezetben való eligazodásához, szocializációjához. Sérülésspecifikus tartalma kiegészül a siketek társadalmi beilleszkedését segítő szociális és jogi ismeretek oktatásával.
Ember és természet, Földünk és környezetünk
A nyelvi kommunikációban és megismerő tevékenységükben akadályozott siket tanulókat gyakorlati tevékenykedtetéssel juttassa olyan alkalmazható ismeretek birtokába, mely konvertálható a természeti környezet, viszonylatok, összefüggések felismeréséhez.
Művészetek
Az önkifejezés, információszerzés széles skálája teremthető meg e műveltségi terület tartalmain keresztül. A kreativitás fejlesztése szempontjából megkülönböztetett jelentőséggel bír a vizuális kultúra sokoldalú művelése. A tanulók teljesítménye e részterületeken eléri, esetenként meghaladhatja a halló társak produktumait.
Informatika
A hallássérült tanulóknak az információszerzésben és kommunikációban meglévő akadályozottságuk következtében alapvető szükségük van a vizuális információszerzés, -feldolgozás és -átadás legkorszerűbb technikáinak ismeretére és ezek alkalmazására. Ezeknek az ismereteknek a jelentős részét a számítástechnika fogja át. Ezért a lehető legkorábbi életkortól javasolt, hogy megismerkedjenek az információcsere technikai lehetőségeivel. A fentiek indokolják, hogy a hallássérült tanulók elsajátítsák a gépírást és a számítógép kezelését is.
Életvitel és gyakorlati ismeretek
Megkülönböztetett jelentősége a hallássérültek oktatásában abban áll, hogy lehetőséget biztosít a manuális készségek magas fokú fejlesztésére, mozgássorok összerendezettségének fokozására, az önálló életvitel megalapozására. Feladata, hogy direkt módon alapozza meg a munkavégzésre történő felkészülést, a pályaválasztást.
A közlekedés világában való részvételre történő felkészítés hangsúlyos szerepet kap az oktatásban, mivel a hallássérült populáció a baleseteknek, veszélyhelyzeteknek fokozottabban van kitéve.
Testnevelés és sport
Speciális szerepe többirányú. A fejlesztésnek figyelembe kell vennie a tanulók adottságait, az átlagosnál gyakrabban előforduló mozgáskoordinációs zavarokat, testi fejlődési rendellenességeket stb. A tehetséggondozás fontos területe is egyben, ahol a hallássérült tanulók jó adottságait fejlesztve a halló társakkal azonos teljesítményekre képesek. Feladata a fizikai munkavégzésre történő testi és pszichikai felkészítés, a halló gyermekekkel való kapcsolatok kiépítése, versenyhelyzetek teremtése.
3.4. Pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitáció
A feladat jellegéből adódóan a pedagógiai és egészségügyi rehabilitáció döntően individuális jellegű, ezért egyéni vagy kiscsoportos keretben valósul meg.
– Az egészségügyi célú rehabilitáció a hallássérült tanulók esetében elsősorban a folyamatos otológiai és audiológiai ellátásra irányul, melyet számukra iskolai keretekben szükséges biztosítani.
– A siket tanulóknál az információk szerzésében nagy szerepet játszik a vizuális csatorna, ezért a látás védelme, a szemészeti ellátás a fülészeti gondozással azonos fontosságú.
– Különösen a hallásukat a hangos beszéd kialakulása után elvesztett tanulók esetében az eredményes iskolai oktatás szempontjából kiemelten fontos a mentálhigiénés gondozás, a pszichológiai ellátás.
– A hallás hiánya és annak súlyos következményei döntő befolyással bírnak nemcsak a fogalmi gondolkodás fejlődésére, hanem a lelki élet egészére is. Ezért alapvető pedagógiai fejlesztési cél a lehetőség szerinti legkorábbi időponttól kezdett szakszerű hallásfejlesztés, a meglévő hallásmaradvány aktivizálására alapozva a technikai lehetőségek felhasználásával.
– A siket tanuló nyelvi kommunikációjának egyik összetevője a szájrólolvasás, amely az Anyanyelv és irodalom műveltségi területen és mint rehabilitációs feladat is megjelenik.
– A nyelvi kommunikáció kiépítésének sajátos eszközeként használható az ujj ábécé, mint a nyelvi kommunikációt döntően a betűk ujj-jelekkel történő vizuális megjelenítése, valamint a nehezített artikulációt segítő jelrendszer. Döntően – az óvodai fejlesztésre alapozva – az alsóbb évfolyamokon jelenik meg, mint a nyelvi kommunikáció kiépítését támogató sajátos eszköz. A további évfolyamokon is a vizuális megjelenítéssel az akadályozott artikulációt segíti. Különösen nehezített körülmények között az információ értéséhez nyújt segítséget.
– Főként a rehabilitációs célú foglalkozások között jelenik meg a gépírás tanítása az írásos kommunikáció és az informatikai eszközök használatának elősegítése érdekében.
– A helyes ejtés kialakítása és gondozása a legkorábbi életkortól az iskoláztatás teljes ideje alatt gyógypedagógiai módszerekkel történik.
– Az egyéni anyanyelvi nevelés a habilitációs, illetve a rehabilitációs célú órakeretben kerül megvalósításra, kiemelten az iskolai fejlesztés első szakaszában. Tartalma: a siket tanulók komplex anyanyelvi képességeinek egyéni differenciált fejlesztése, az eltérő kommunikációs adottságok figyelembevételével, kiemelten a helyes ejtésre. Szoros egységben áll az Anyanyelv és irodalom műveltségi terület követelményeivel.
– A beszéd-, nyelvtanulási (diszfáziás) és egyéb tanulási zavar tüneteit mutató tanulók komplex korrekciója az iskoláztatás végéig szükséges.
– Az intézmények integrációs nevelést segítő, gondozó tevékenységének keretében részben az iskolai életre való felkészítés, részben a hallókkal folyó kommunikáció, részben pedig az egyéni integrációt támogató gyógypedagógiai közreműködés feladatai jelennek meg.
3.5. A halmozottan sérült siket tanulók fejlesztése
A siket ép intellektusú tanulók között jelentős azoknak az aránya, akik súlyos beszéd-, nyelvtanulási zavar tüneteit mutatják. Ennek következtében nem érik el a siket tanulók átlagos fejlettségi szintjét sem a beszéd megértésében és kivitelezésében, sem az írásos kommunikációban. Fejlesztésük döntően egyéni programok alapján történik. Hosszabb-rövidebb ideig tartó prevenciós és korrekciós foglalkozások eredményeként jelentős részük képes felzárkózni a siketek fejlettségi szintjére. Ezek a súlyos, nyelvtanulási zavar tüneteit mutató (diszfáziás) tanulók egyéni elbírálás alapján speciális beszédoktatásban és mozgásnevelésben részesülnek. Oktatásukban – az illetékes szakértői bizottság javaslata alapján – szükség esetén mint módszer a jel alkalmazása indokolt.
A halmozottan sérült siket tanulók másik csoportjában a különböző fokú értelmi fogyatékosság jelent súlyos akadályozottságot mind a pszichés fejlődés egészében, mind a kognitív területen, mind pedig a nyelvi és más kommunikációs lehetőségek kialakulásában. Fejlesztésük a súlyos hallássérült és az értelmi fogyatékos tanulók lehetőségeinek, módszereinek figyelembevételével történik. Oktatásukban szükség esetén a jelnyelv – mint módszer és döntő információszerzési, valamint közlő csatorna – alkalmazása javasolt.
A hallássérülés együtt járhat más testi és érzékszervi (látás, mozgás) sérüléssel is. Az oktatás a domináns fogyatékosságnak megfelelő intézményben történik. A halmozottan sérült siket tanuló oktatásában valamennyi érintett fogyatékossági terület pedagógiai és rehabilitációs feltételeit biztosítani kell.
A halmozottan sérült siket tanulók esetében a fejlesztési ciklusok is módosulhatnak, ezek tervezése a helyi pedagógiai programokban és tantervekben történik.
4. A nagyothalló tanulók iskolai fejlesztése
4.1. Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai
A nagyothalló tanulók oktatásának pedagógiai szakaszai igazodnak a NAT felosztásához. Az egyes pedagógiai szakaszokra fordítható időtartam azonban a tanulók nevelési szükséglete szerint meghosszabbodhat. Általában erre az első pedagógiai szakaszban van szükség, de a későbbiekben is sor kerülhet rá. Az időtartam meghosszabbítását az iskola pedagógiai programjában és a helyi tantervben szükséges rögzíteni.
– Az iskoláztatás első szakaszában – a korai gondozás és a speciális óvodai nevelés eredményeire támaszkodva – a nyelvi kommunikációs készségek kialakítása, fejlesztése dominál. Ez a szakasz a szókincs fejlesztését, a köznapi nyelv elemeinek elsajátítását a beszédérthetőség fejlesztését, a nyelvi különbségek kezelését, valamint a nyelvi-szociális érintkezési formák kialakítását tartalmazza.
– Kisiskolás korban a tanulók elsajátítják az alapvető kultúrtechnikákat, és azokat olyan szinten birtokolják, hogy eszközként használják a további tudás megszerzésében. Legkésőbb a szakasz végére (13. életév) a nagyothalló tanulók nyelvi kommunikációs fejlettsége általában elérheti az azonos korú halló tanulók fejlettségének alsó szintjét.
– Az iskolai fejlesztés következő szakaszában fő elemeiben már kialakultnak tekinthető az egyéni beszédfejlődés. Erre támaszkodva általánosságban megvalósítható:
= a nyelvi rendszer további finomítása, a nyelvi-kommunikációs szint emelése, az olvasás-írás eszközszintű használata, a nyelvi érintkezés formáinak bővítése: tágabb tájékozódás a köznapi nyelvhasználatban, árnyaltabb alkalmazás, a műveltségi területek és körök tartalmának megfelelő fogalmak értő használata, a szociális kapcsolatrendszer, az érintkezési formák pontos értelmezése, a kommunikációs szándéknak megfelelő nyelvi formák megválasztása,
= valamennyi pedagógiai szakasz kiemelt feladata a beszédhallás folyamatos fejlesztése minden nevelési helyzetben,
= az egyes tanulók beszédállapotában a hallássérülés mértékével, minőségével nem feltétlenül korreláló nagy egyedi különbségek kezelése,
= a pályairányítás, a reális pályaválasztás előkészítése, a továbbtanulás megalapozása és kitekintés a munka világára,
= az épen maradt funkciók fejlesztése, a tehetség gondozása.
4.2. A NAT alkalmazása a nagyothalló tanulók oktatásában
4.2.1. Közös követelmények
A NAT közös követelményeinek elvei érvényesülnek a nagyothalló gyermekek oktatásában. A követelményeket a Kommunikációs kultúra, a Testi és lelki egészség, a Tanulás és a Pályaorientáció területein a nagyothalló tanulók állapotához igazodva kell értelmezni és alkalmazni.
4.2.2. Általános követelmények
A nagyothalló tanulók oktatásában is az egyes műveltségi területek – NAT által jelzett – általános követelményei a meghatározók.
4.2.3. Műveltségi területek és részletes követelmények
Az egyes műveltségi területek részletes követelményeiben akkor szükséges eltéréseket tenni, ha azokat az ismeretszerzés nagyothallásból eredő sajátosságai indokolják.
Anyanyelv és irodalom
Anyanyelv az iskola kezdő évfolyamán olyan komplex tantárgy, melynek speciális célja a nagyothalló tanulók nyelvhasználatának fejlesztése. A NAT-hoz igazodó cél- és feladatrendszerben az alapműveltség megszerzéséhez szükséges kultúrtechnikák elsajátíttatása.
Magyar nyelv és irodalom (2–6. évfolyam) komplex tantárgy, melynek speciális célja a nagyothalló tanulók nyelvhasználatának tartalmi-szemantikai vonatkozású továbbfejlesztése. Általános célja a nyelvtani-helyesírási és irodalmi ismeretek közvetítése, a kultúrtechnikák teljes értékű elsajátíttatása.
Magyar nyelv (7–10. évfolyam) általánosságban a NAT alapján közvetíti a nyelvi ismereteket, kisebb mértékben tartalmaz hallássérült specifikus elemeket.
Irodalom (7–10. évfolyam) általánosságban követi a NAT cél- és feladatrendszerét, magában foglalja a hallássérüléssel kapcsolatos speciális feladatcsoportokat is.
– Egyéni anyanyelvi nevelés (minden évfolyamon). Speciális célja a nagyothalló gyermekek szükségleteihez igazított nyelvi korrekció, különös tekintettel a beszédérthetőség javítására, a nyelvi megnyilvánulások szintjének minél jobb közelítése a halló gyermekek kommunikációjához.
– Integrációs gyakorlat (az első két évfolyamon). Az óratervbe beépítendő – a halló gyermekekkel való érintkezés és kapcsolattartás folyamatában – szocializációs és kommunikációs tartalmú, integrációt előkészítő formák gyakorlására szolgál.
Élő idegen nyelv
A nagyothalló gyermek nyelvi fejlettségi szintje alapján általában képes egy élő idegen nyelv tanulására. A hallásállapot, a nyelvhasználat nehezítettsége miatt esetenként szükséges a követelmények módosítása.
Az intézmény pedagógiai programja, helyi tanterve kell, hogy tartalmazza az Élő idegen nyelv iskolai oktatásának módját.
Művészetek
A műveltségi terület tantárgyait speciális céllal kell kialakítani. A Hallás és zenei nevelés tantárgy tartalma részben megegyezik az ,,ének-zenével''. Az eltéréseket a speciális feladatrendszer határozza meg, aminek célja a hallóképesség fejlesztése, a természeti-társadalmi környezet hangjainak megismertetése, az emberi beszéd akusztikus felfogásának a segítése.
4.3. Pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitáció
A pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitációs foglalkozásokat a gyermek állapotához igazodóan egyéni vagy kiscsoportos formában kell megszervezni.
– Nagyothalló tanulók esetében az egészségügyi célú rehabilitáció elsősorban a folyamatos otológiai és audiológiai ellátásra irányul, melyet számukra iskolai keretekben szükséges biztosítani. A nagyothalló tanuló fokozottabban támaszkodik a látására, ezért annak védelme a szemészeti ellátással azonos fontosságú.
– Nagyothalló tanulóknál is – különösen a hangos beszéd kialakulása után bekövetkezett halláscsökkenés esetén – kiemelten fontos a mentálhigiénés gondozás, pszichológiai ellátás.
– A nyelvi kommunikáció döntő befolyással bír – nem csak a fogalmi gondolkodás fejlődésére, hanem – a lelki élet egészére is. Ezért alapvető pedagógiai fejlesztési cél a lehetőség szerinti legkorábbi időponttól kezdett szakszerű szurdologopédiai ellátás.
– Speciális intézményi oktatás esetén az integrált iskolai és iskolán kívüli életre történő felkészítés biztosítása is feladat.
– A beszéd-, nyelvtanulási (diszfáziás) és egyéb tanulási zavar tüneteit mutató tanulók korrekciója az iskoláztatás végéig szükséges. A számukra alkalmazott követelmények egyéni képességeik függvényében módosulnak.
4.4. A halmozottan sérült nagyothalló tanulók fejlesztése
A halmozottan sérült nagyothalló tanulók nevelési, oktatási lehetőségeit alapvetően befolyásolja a társult fogyatékosság jellege és súlyossága, ezért az iskolai fejlesztés elveit és szakaszait – valamennyi érintett fogyatékossági terület pedagógiai és rehabilitációs feltételeinek biztosításával – a helyi tantervekben kell meghatározni.
5. A hangos beszéd kialakulása után hallássérültté vált tanulók iskolai fejlesztése
A tanulók e csoportja esetében a speciális nevelési igény a hallássérülés bekövetkezésének idejétől jelenik meg. Állapotuktól függően folytatják tanulmányaikat előző iskolájukban vagy a hallássérültek megfelelő iskolatípusában. Oktatásuk NAT-hoz való viszonyát alapvetően a befogadó iskola helyi tanterve szabályozza.
Pedagógiai, valamint egészségügyi célú rehabilitációjukat – ezen Irányelvnek a hallássérültekre vonatkozó fejezetén túl – az alábbiak figyelembevételével szükséges tervezni:
– a hallókészülék használatára szoktatás,
– a hallásmaradvány kondicionálása,
– a meglévő beszédállapot fenntartása (megőrzése) és fejlesztése,
– a szájrólolvasás készségének kiépítése, fejlesztése,
– a módosult életvitel elfogadtatása, a harmonikus személyiség erősítése.
V.
Az értelmi fogyatékos tanulók iskolai fejlesztésének elvei
1. Az értelmi fogyatékos tanulók
Az értelmi fogyatékosság súlyossága, a tanulók fejlesztési szükséglete szerint a közoktatási törvény a következő csoportokat különbözteti meg:
– enyhe értelmi fogyatékos tanulók,
– középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók,
– ,,képzési kötelezett'', súlyos értelmi fogyatékos gyermekek.
A közoktatási törvény a súlyos és a legsúlyosabb harmadik csoportnak fejlesztő foglalkoztatást biztosít a tankötelezettség időtartamára, amelyet ,,képzési kötelezettség'' formájában kell teljesíteni.
2. Az enyhe értelmi fogyatékos tanuló fejlesztése
2.1. Az enyhe értelmi fogyatékos tanuló
Az enyhén értelmi fogyatékosok az értelmi fogyatékosok (mentálisan sérültek) egyik alcsoportját képezik. Személyiségük fejlődési zavara, akadályozottsága az idegrendszer enyhe, különféle eredetű, örökölt vagy korai életkorban szerzett sérülésével és/vagy funkciózavarával függ össze. Az enyhe fokú értelmi fogyatékosság (mentális sérülés) diagnosztizálása elsősorban orvosi, gyógypedagógiai és pszichológiai feladat.
Pszichodiagnosztikai vizsgálatokkal megállapítható a kognitív funkciók lassúbb fejlődése, emellett a nem kifejezetten intellektuális területeken is jelentkezhetnek eltérések.
Az enyhén értelmi fogyatékosok fejlődése igen változatos attól függően, hogy milyen egyéb érzékszervi, motorikus, beszédfejlődési, viselkedési stb. rendellenességeket mutatnak, amelyek vagy oksági összefüggésben állnak az értelmi fogyatékossággal, vagy következményesen egyéb hatásokra alakulnak ki. Tanulási helyzetekben megfigyelhető jellemzőik: a téri tájékozódás, a finom motorika, a figyelemkoncentráció, a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, a kommunikáció, valamint a szociális alkalmazkodás fejlődésének eltérései. Ezek egyébként változó mértékben és mindig egyedi kombinációban jelennek meg, a tanulási képesség különböző mértékű fejlődési zavarát is mutatják, és akadályozzák az iskolai tanulás eredményességét. Az enyhén értelmi fogyatékosokat jellemző tünetek az iskoláskor előtt kevésbé feltűnőek. Oktatásuk többnyire az enyhén értelmi fogyatékos tanulók oktatására létesített általános iskolákban (tagozatokon, osztályokban) történik. Megfelelő gyógypedagógiai támogatás és kedvező szociális feltételek esetén integrált iskoláztatásuk megkísérelhető. Speciális nevelési szükségleteiknek megfelelő rendszeres gyógypedagógiai oktatás/terápia hatására fejlődésük a mentális képességek területén is számottevő lehet.
2.2. Az enyhe értelmi fogyatékos tanuló nevelési, oktatási szempontú jellemzői
A fogyatékosságból eredően az enyhe értelmi fogyatékos tanulóknál jellegzetes különbségek alakulnak ki, amelyek megmutatkoznak:
– a sérült vagy fejletlen pszichikus funkciók jellegzetes különbségét létrehozó okok sokszínűségében,
– abban, hogy az eltérés ugyan minden pszichikus funkciót (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás, érzelmi, akarati élet, viselkedés, magatartás, cselekvés, attitűdök stb.) érinthet, azonban ennek változatossága tanulónként és funkciónként vizsgálva igen nagy,
– a fejlődés ütemében és dinamikájában,
– a fejlesztés várható eredményében.
Nem prognosztizálható biztonsággal, hogy az enyhe értelmi fogyatékos tanuló a tanulás, az ismeretelsajátítás folyamatában milyen készség, képesség szintre, milyen ismeret birtokába juttatható el.
A nevelést és oktatást meghatározó jellemzők miatt a tanuló fejlesztésének hosszú folyamatában az aktuális igényeknek megfelelően kell módosulni az ismeretek tartalmának és mélységének, a tevékenységformáknak, az alkalmazott módszereknek, a tanítás szervezeti kereteinek (egyéni, csoport, osztály), valamint a pedagógiai folyamat korrekciós, kompenzáló jellegének.
2.3. Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai
Az enyhe értelmi fogyatékos tanuló sajátosságai alapján az alapfokú iskolai oktatás három pedagógiai szakaszra bontottan történik.
Az első pedagógiai szakasz az 1–6. évfolyamot öleli fel. Ez a pedagógiai szakasz hosszabb időt biztosít a tanuláshoz nélkülözhetetlen pszichikus funkciók fejlesztéséhez. A fejlesztésnek figyelembe kell vennie a tanulók közötti nagyobb eltéréseket, és ezt érvényesíteni kell a műveltségi anyag megválasztásában, annak megfelelő kijelölésében. A képességfejlesztésben hangsúlyosan jelen kell lennie a közvetlen érzéki tapasztalatoknak, a tárgyi cselekvéses megismerésnek, a céltudatosan kiválasztott tevékenységnek.
Az alapozás évei különösen fontos időszakot jelentenek az értelmi fogyatékos tanulók további iskolai pályafutásában. A hosszabb időkeret nagyobb esélyt nyújt az alapvető kultúrtechnikák eszközszintű elsajátítására, amennyiben megfelelő motiváltság mellett, ismétlődő tanulási folyamatban, állandó aktivitásban egyre önállóbb tanulási tevékenységre készteti a tanulókat. A gyógypedagógiai nevelésnek az egész személyiség fejlesztésére kell törekednie. E szakaszban nagyobb hangsúlyt kap a tanulási, magatartási és viselkedési szokások következetes kialakítása és megerősítése.
Az iskolák helyi tantervükben határozzák meg azokat a pedagógiai diagnosztikán és fejlesztési stratégián alapuló konkrét gyógypedagógiai eljárásokat – szükség esetén terápiákat –, amelyek az iskoláskor kezdő éveiben hatékonyan segítik a készségfejlesztést. A folyamatos gyógypedagógiai diagnosztizálás nyomán, a tanítás-tanulás folyamatában állapítható meg biztonsággal az iskolatípus módosításának esetenkénti szükségessége.
A második pedagógiai szakasz két évet ölel fel, a 7. és a 8. évfolyamot foglalja magába. A serdülő korú enyhe értelmi fogyatékos tanulók fejlesztése az előző pedagógiai szakasz eredményeire, elsődlegesen a megismerési módszerek további fejlesztésére, a szemléletes képi gondolkodás nyomán kialakuló képzetekre, ismeretekre az elsajátított tanulási szokásokra épül. Hangsúlyosabbá válik az önálló tanulási tevékenység. A tanítás-tanulás folyamatában előtérbe kerül a verbális szint, de a tanulók fejlettségének megfelelően, differenciált módon jelen van a manipulációs és a képi szint is.
A harmadik pedagógiai szakasz a 9. és 10. évfolyam, a kötelező alapfokú iskolázás befejezését jelenti. A cél elsősorban az ismeretek megerősítése, szintetizálása, a tudáselemek rendszerbe illesztése, alkalmazása, a pályaorientáció, az önálló életvezetési technikák tudatos gyakorlása.
2.4. A NAT és az irányelvek kompatibilitása
2.4.1. A műveltségi területek
A NAT tíz műveltségi területe az enyhe értelmi fogyatékos tanulók nevelésében, oktatásában is megjelenik. Az iskola csak így biztosíthatja a tanulók ,,személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határainak való kifejlesztését''.1
2.4.2. A műveltségi területek százalékos arányai
A NAT fő műveltségi területei között hozzávetőlegesen az alábbi arányok érvényesíthetők:
|
Műveltségi terület |
%-os arány |
%-os arány |
%-os arány |
|
Anyanyelv és irodalom (magyar nyelv és irodalom |
28–38 |
22–28 |
18–26 |
|
Matematika |
18–22 |
18–22 |
18–22 |
|
Ember és társadalom |
4–8 |
6–10 |
6–12 |
|
Ember és természet |
6–11 |
8–12 |
10–12 |
|
Földünk és környezetünk |
– |
4–8 |
8–10 |
|
Művészetek |
10–18 |
8–14 |
8–12 |
|
Informatika |
2–4 |
4–6 |
5–7 |
|
Életvitel és gyakorlati ismeretek |
10–18 |
16–20 |
18–26 |
|
Testnevelés és sport |
10–16 |
8–12 |
10–12 |
|
Élő idegen nyelv* |
|
8–10 |
|
* Akkor kell figyelembe venni, amikor az iskola helyi tantervében az élő idegen nyelv tanítása megjelenik.
A helyi tanterv készítése során az arányok meghatározásakor az alábbiakat kell figyelembe venni:
– Az egyes pedagógiai szakaszokban az Életvitel és gyakorlati ismeret, az Anyanyelv és irodalom, a Matematika, a Testnevelés és sport és a Művészetek kiemelt fontossága jelenjen meg a százalékos arányokban.
– A terápiás koncepciót tükröző helyi tantervek a Művészet és a Matematika műveltségi terület arányának növelésével fejezhetik ki sajátosságaikat.
– Az élő idegen nyelv a harmadik pedagógiai szakaszban, a 9–10. évfolyamon javasolt.
2.4.3. A közös követelmények
A NAT közös követelményei – Hon és népismeret, Kapcsolódás Európához és a nagyvilághoz, Környezeti nevelés, Kommunikációs kultúra, Testi és lelki egészség, Tanulás, Pályaorientáció – áthatják az iskolai nevelés, oktatás valamennyi területét, és ezáltal megszabják a közoktatásban részt vevő tanulóifjúság ismereteit, attitűdjét önmagához, szűkebb és tágabb környezetéhez, ezért ezeknek az enyhe értelmi fogyatékos tanulók nevelésében, oktatásában is érvényre kell jutniuk. A helyi tantervekben a NAT gyakorlatának megfelelően szükséges megjeleníteni a közös követelményeket.
2.4.4. Az általános fejlesztési követelmények
A NAT általános fejlesztési követelményeiben az 1–6. évfolyamig meghatározott követelmények az enyhe értelmi fogyatékos tanulók számára az iskolai képzés végére célul tűzhetők. A 7–10. évfolyam számára meghatározott általános fejlesztési követelmények beépítése a helyi tantervbe az adott tanulócsoport fejlesztési lehetőségeinek függvényében történhet, tanulónként is változhat.
2.4.5. A részletes fejlesztési követelmények, a minimális teljesítmények
A Nemzeti alaptantervtől való eltérés legmarkánsabban a tartalmak és a fejlesztési követelmények módosulásában jelenik meg.
Az Irányelv ennek megfelelően ajánlásként rögzíti a minimális teljesítményeket pedagógiai szakaszonként, amelyek a NAT egyes műveltségi területei részletes követelményeinek figyelembevételével értelmezhetőek és alkalmazhatóak helyi tantervek készítésénél.
Indokolt esetben, ha a tanuló a pedagógiai szakasz végére ajánlott minimális teljesítményt valamely műveltségi területen nem éri el, továbbhaladása – az értékelés és minősítés alól történő egyidejű mentesítéssel – biztosítható, de fejlesztése a továbbiakban egyéni program szerint történik.
2.4.6. Az integrált keretek közt nevelt enyhe értelmi fogyatékos tanuló fejlesztésében a tantervi irányelvekben leírtakat kell alkalmazni, figyelembe véve a befogadó intézmény pedagógiai programját, helyi tantervét. A befogadó iskolának helyi tantervében szerepeltetnie kell a fogyatékos tanuló nevelésének, oktatásának sajátos elveit, és figyelembe kell vennie a tanulást, fejlődést nehezítő körülményeket is. Ezen belül meg kell határoznia és biztosítania kell azokat a segítő eljárásokat, amelyek az eredményes integráció feltételei lehetnek. A fejlesztéshez, a habilitációs és rehabilitációs célú foglalkozások vezetéséhez, a kultúrtechnikai tárgyak tanításához az egyéniesített neveléshez szakirányú képesítéssel rendelkező gyógypedagógiai tanár alkalmazása szükséges. Amennyiben a tanuló állapota megkívánja, úgy más szakembert (pl. logopédus, pszichológus, orvos, konduktor) is be kell vonni a fejlesztő munkába.
2.4.7. A pedagógiai és egészségügyi célú habilitáció, rehabilitáció
A gyógypedagógiai nevelés egészét átható habilitációs, rehabilitációs nevelés célja az értelmi fogyatékos fiatalok szocializációja, eredményes társadalmi integrációja. A fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentését segítő programok az iskola helyi tantervének részeként működnek. Megjelenhetnek tréning formájában, tantárgyi témaként, egy-egy terület önálló fejlesztési programjaként, beépülhetnek a tanítási órán kívüli (vagy diákotthoni) programokba.
A gyógypedagógus, a terapeuta – esetenként más-más szakember véleményének figyelembevételével – készíti el a fejlesztő programot, amely a tanuló különleges gondozási igényére épül és egyedi tulajdonságainak fokozatos kibontakozását szolgálja.
A fejlesztés a tanítás-tanulás folyamatában megmutatkozó fejletlen vagy sérült funkciók korrigálására, kompenzálására, az eszköztudás fejlesztésére, a felzárkóztatásra, a tanulási technikák elsajátítására, a szociális képességek fejlesztésére, az önálló életvezetésre irányul, és a programokon, tréningeken keresztül valósul meg.
A habilitációs, rehabilitációs tevékenység lényeges eleme a folyamatos vagy szakaszos pedagógiai diagnosztizálás. Szolgálja a korrigáló, kompenzáló tartalmak, eljárások, terápiás eszközök tervezését, megelőzheti a további – másodlagos – tünetek megjelenését. A habilitációs, rehabilitációs tevékenység során a fejlesztő programok készítésekor és elemzésekor elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a gyógypedagógiai nevelés, a terápiás eljárás és eszközrendszer miként tud, vagy tudott hozzájárulni a pszichikai, a fiziológiai funkciók zavarának korrigálásához, kompenzálásához, a funkcionális képességek csökkenéséből, a funkciók fejletlenségéből eredő zavarok kezeléséhez, a szociális szféra akadályozottságából származó hátrányok csökkentéséhez.
2.5. A NAT differenciált alkalmazása az enyhe értelmi fogyatékos tanulók iskolai nevelésében oktatásában
Műveltségi terület: Anyanyelv és irodalom
Magyar nyelv és irodalom
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
1. Olvasás, szövegértés, szövegalkotás
Legyen képes a megértett és gyakorolt szöveget érthetően felolvasni.
Irányítás mellett tudjon szövegelemzést végezni, és szövegértést bizonyító feladatokat megoldani.
Mutasson elemi tájékozottságot a tanult írók, költők körében, a mű címét, szerzőjét, témáját illetően. Használja a tartalomjegyzéket és irányítással a gyermeklexikont.
2. Kommunikáció
Tudjon fejlettségének megfelelően a mindennapi érintkezés nyelvi formáinak megfelelően megnyilatkozni.
Tartsa be az elemi illemszabályokat, normákat a kommunikációs helyzetekben.
A tanultakkal kapcsolatban tudjon négy–öt értelmes mondatban beszámolni.
3. Az írás és az íráshasználat
Tudjon négy–öt mondatból álló szöveget értelmezés után pontosan másolni.
Az előkészítés után írja le a rövid mondatokat tollbamondással.
Alkalmazza az önellenőrzést a típushibák megbeszélése után.
Fogalmazási alapismeretek alkalmazása (pl. irányítással képeslap, rövid levél megírása).
4. Nyelvismeret
Ismerje a szótövet és a toldalékot, alkalmazza a tanulmányai során megismert szavak helyes elválasztását.
Csoportosítsa a szavakat kérdőszavak szerint.
Használja a helyesírási normáknak megfelelően a mondatkezdést és -befejezést, az időtartam jelölést.
5. Olvasás, ismerkedés az irodalommal
Legyen képes egyoldalnyi szöveget némán áttekinteni, a szerzőt, a címet, a szereplőket, a helyszínt megnevezni.
A művek által keltett élményeit – irányítás mellett – fogalmazza meg tömören, röviden.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
1. Irodalomolvasás. Tájékozódás az irodalmi kifejezésformákban
A különféle műfajú, megértett irodalmi szöveget tudja felolvasni, segítséggel elemezni.
Fejezze ki szóban olvasmányélményét. Mutasson elemi tájékozottságot az olvasott irodalmi művekről – népköltészet, rövid terjedelmű ifjúsági művek, elbeszélések, gyermekköltészet – szerző, téma, műfaj, cselekmény tekintetében.
2. Kommunikáció
Tudjon kapcsolatot felvenni, fenntartani, kommunikációs helyzetben szándékot, véleményt nyilvánítani.
3. Nyelvtani ismeretek
Rendelkezzen a szófajokra vonatkozó elemi ismeretekkel. Alkalmazza az egyszerűbb, gyakorolt helyesírási szabályokat.
Legyen képes segítséggel értelmezni és alkalmazni a tanult nyelvtani és nyelvhelyességi ismereteket.
Rendelkezzen adottságainak megfelelő írásmóddal, írástempóval különböző feltételek mellett: másolás, tollbamondás, önálló írás.
Növekvő önállósággal használja a helyesírási kéziszótárt.
4. Szövegértés, szövegalkotás
Tudja segítségnyújtás mellett az egyszerűbb szövegelemző műveleteket szóban és írásban elvégezni.
Értse a tanultakhoz kapcsolódó köznapi, szaknyelvi, irodalmi szókincset.
5. Fogalmazási ismeretek
Mutasson elemi tájékozottságot – szóban és írásban – többféle műfajban: elbeszélés, leírás, levélírás, jellemzés.
A mindennapi élethelyzetekben a fogalmazási ismereteket alkalmazza.
Tudjon ismert, megértett, rövid szöveget szóban és írásban tömöríteni.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
1. Irodalomolvasás. Tájékozódás az irodalmi kifejezésformákban
Tudjon áttekintett szöveget folyamatosan olvasni, ismérveit megnevezni: szerző, műfaj, téma. Legyen gyakorlott a tömörítésben, vázlatkészítésben, a lényegi összefüggések kiemelésében.
A megismert olvasmányokat tudja elemezni: szereplők, főhős, fordulatok, a mű kezdete, befejezése.
Segítséggel fejezze ki az olvasott művel kapcsolatos érzelmi viszonyulásait, ítéleteit.
2. Szövegértés, szövegalkotás
Irányítás mellett tudjon négy–hat mondatból álló, összefüggő szöveget szerkeszteni, önállóan leírni.
3. Kommunikáció
Vegyen részt kulturáltan a kommunikációs helyzetekben, alkalmazza a helyzetnek megfelelő hangnemet és nyelvi kifejezésformát.
Legyen képes felfogni a tömegkommunikációs eszközök fejlettségi szintjének megfelelő lényegi mondanivalóját.
4. Fogalmazási ismeretek
Tudjon önállóan nyomtatványokat kitölteni, kérvényt, önéletrajzot írni.
5. Nyelvtani ismeretek
Szövegtani, mondattani ismereteit irányítás mellett alkalmazza.
Legyen képes a gyakorolt helyesírási szabályok alkalmazására. Használja a helyesírási szótárt.
Tájékozódási pontok:
A NAT-ban megadott szerzők és művek tájékozódási pontként szolgálnak a helyi tantervek kimunkálásához.
Memoriter
6. évfolyam végén
Rövid művek és részletek emlékezetben tartása, szöveghű előadása.
8–10. évfolyam végén
A nyelvi fejlettségnek megfelelő tartalmú és terjedelmű memoriter.
Műveltségi terület: Matematika
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
1. Gondolkodási módszerek alapozása
A gyermek sérült, fejletlen gondolkodási műveleteinek egyéni terápiás terv szerinti korrekciója folyamatos diagnózis alapján.
2. Számtan, algebra
Biztos számfogalom a tízes számrendszerben a tízezres (ezres) számkörben.
A számok írása, olvasása készségszinten.
Számolás szóban a százas számkörben, analóg eljárások az ezres számkörben.
A szorzó és bennfoglaló tábla tudása.
Szorzás és osztás 10-zel, 100-zal.
Számolás írásban a tízezres számkörben. (Írásbeli szorzás és osztás egyjegyűvel.)
Számítások ellenőrzése.
Egyszerű szöveges feladatok megoldása.
A zsebszámológép célszerű és adekvát használata.
3. Geometria, mérés
A tanult egyszerű geometriai alakzatok felismerése.
Mérés szabvány mértékegységekkel.
A négyzet és a téglalap kerületének mérése, számítása.
4. Relációk, függvények, sorozatok
A minimális teljesítmény megfogalmazása a helyi tanterv feladata a tanuló fejlettségi szintjének megfelelően.
5. Valószínűség, statisztika
A minimális teljesítmény megfogalmazása a helyi tanterv feladata a tanuló fejlettségi szintjének megfelelően.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
1. Gondolkodási módszerek alapozása
A tanuló sérült, fejletlen gondolkodási műveleteinek egyéni terápiás terv szerinti korrekciója folyamatos diagnózis alapján.
2. Számtan, algebra
A tízes számrendszer ismerete milliós (százezres) számkörben.
A tanult számok írása, olvasása, nagyság szerinti rendezése.
A négy alapművelet és a műveleti sorrend ismerete és alkalmazása.
Írásbeli osztás kétjegyű osztó esetén.
Egyszerű, legfeljebb két művelettel elírható szöveges feladatok megoldása önállóan.
A zsebszámológép pontos használata.
3. Geometria, mérés
Egyszerű geometriai alakzatok felismerése konkrét feladatokban.
A négyzet és téglalap kerületének, területének kiszámítása.
A felszín és térfogat fogalma.
Mérés szabvány mértékegységekkel, szabvány mértékegységek átváltása.
Szerkesztő eszközök használata.
4. Relációk, függvények, sorozatok
A derékszögű koordinátarendszer ismerete, ebben konkrét pontok ábrázolása, illetve leolvasása.
5. Valószínűség, statisztika
Grafikonok készítése táblázat adataiból leolvasással egyszerűbb esetekben.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
1. Gondolkodási módszerek megalapozása
A gyermek sérült, fejletlen gondolkodási műveleteinek egyéni terápiás terv szerinti korrekciója folyamatos diagnózis alapján.
2. Számtan, algebra
Az egész- és racionális számok írása, olvasása, értelmezése.
A négy alapművelet az egész számok (és a racionális számok) körében.
Összetett szöveges feladatok megoldása.
A zsebszámológép pontos használata.
3. Geometria, mérés
A négyzet, téglalap kerületének, területének számítása.
Felszín, térfogat fogalma (kocka, téglatest).
Háromszög, négyzet, téglalap, kör szerkesztése.
Hosszúság, terület, tömeg, űrtartalom, idő mérése és szabványos mértékegységei.
Szögmérés fokban.
4. Relációk, függvények, sorozatok
Sorozat folytatása, táblázat kitöltése adott szabály alapján.
Adatok ábrázolása derékszögű koordinátarendszerben.
5. Valószínűség, statisztika
Grafikonok készítése táblázat adataiból leolvasással.
Műveltségi terület: Ember és társadalom
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
Társadalmi ismeretek
1. Én és társaim
Tudja személyi adatait elmondani és leírni.
Tudjon együttműködni társaival a közös feladatokban.
2. A család
Ismerje és tudja megnevezni közeli családtagjait.
Vegyen részt a családi tevékenységekben, feladatmegosztásban.
Legyen képes családi eseményekről és életével kapcsolatos történésekről időrendben beszámolni.
3. Az iskola, a lakóhely
Tartsa be az alapvető közösségi szabályokat.
Vállaljon és teljesítsen önállóan feladatokat az osztályban.
Tudja iskolája, lakóhelye nevét, címét.
Ismerje lakóhelye nevezetességeit és tudjon megmutatni néhányat.
4. Városunk (megyénk), országunk
Tudja az ország nevét, fővárosát megnevezni.
Használja pontosan községe, városa (megyéje) nevét.
Ismerje fel a nemzeti jelképeket.
Tudjon tiszteletet adni a Himnusz és a Szózat éneklése közben.
5. Nevezetes események, személyek a múltból
Azonosítsa a tanév során ünnepelt eseményeket, amelyekről hallott, olvasott.
Soroljon fel néhány jeles személyiséget az olvasott mondákból és történetekből.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
Társadalmi ismeretek
1. A család
Tudjon beszélni családjáról, ismerje a generációk kapcsolatát.
Ismerje a család szerepét és fontosságát.
2. A helyi és az iskolai közösségek
Ismerjen meg egy-egy helyi, iskolai közösséget, váljon igényévé a közösséghez tartozás.
Állampolgári ismeretek
1. A törvények
Legyenek elemi szintű ismeretei a törvények szabályozó szerepéről, a törvényhozásról.
Ismerje a leggyakoribb társadalmi beilleszkedési zavarokat és azok negatív hatásait.
2. A helyi társadalom
Tudja, hogy milyen problémájával fordulhat a helyi önkormányzathoz.
Ismerje lakóhelye környezetvédelmi problémáit.
Tudja megnevezni a lakóhelyén élő más nemzetiségeket, kisebbségeket.
Emberismeret
1. Én, az ember
Ismerje a személyi okmányokat.
Legyenek ismeretei a felnőtt élettel összefüggő szerepekről.
Legyen tisztában azzal, hogy vannak jó és rossz tulajdonságai, törekedjen önmaga hibái javítására, konfliktusai felismerésére, elkerülésére vagy feloldására.
Ismerje testi és lelki egészsége fenntartásának fontosságát.
Tudja, hogy az élet mindennél fontosabb.
Történelem
1. Korok és események
Tudjon néhány jellemzőt elmondani az ősember életmódjáról.
Ismerjen fel ókori kultúrákat egy-egy jellemző eleme alapján.
Tudjon példákat mondani a hazánk területén található római kori emlékekre.
Ismerje az őshaza, vándorlás, honfoglalás fogalmát.
Ismerje a középkor legfontosabb jellemzőit, egyes lakóhelyi emlékeit.
Ismerjen néhány mondát, történetet a magyarságról, harcairól.
Tudja mire emlékeztet a déli harangszó.
Nevezzen meg híres várakat (szemléleti térképolvasással mutasson meg néhányat).
Ismerjen néhány történetet a felfedezésekről, hódításokról.
Tájékozódjon az időszalagon (régmúlt, múlt, az időszámítás kezdete).
2. Híres emberek a múltban
Legyenek ismeretei Jézusról.
Ismerje a honfoglalás és az államalapítás nevezetes személyeit.
Nevezzen meg néhány magyar királyt.
Szerezzen alapvető információkat Hunyadiról, Dózsáról, Rákócziról.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
Társadalmi ismeretek
1. A helyi társadalom, a közösség ügyei
Tudja ki az önkormányzat polgármestere.
Ismerjen néhány helyi karitatív szervezetet.
Tudja, hogyan veheti igénybe a rendőrség, a tűzoltóság, a mentők segítségét.
Vegyen részt a helyi a környezetvédő-óvó tevékenységekben.
2. A politika
Ismerje a legfontosabb állampolgári jogokat és kötelezettségeket.
Tudja, mi az a választás, a népszavazás.
Legyenek elemi ismereti arról, hogy mit jelent az Alkotmány és a hatalommegosztás.
Állampolgári ismeretek
1. A Magyar Köztársaság
Tudja a köztársasági elnök és a kormányfő nevét.
Legyen tisztában azzal, hogy őt is megilleti a védelemhez és a jogorvosláshoz való jog.
2. Hazánk helye a világban
Tudja, mire való az útlevél.
Tudjon felsorolni néhány országot, amely az Európai Unió tagja.
Gazdasági ismeretek
1. A család háztartása
Ismerje a főbb költségeket a fogyasztás fontossági sorrendjében a család életében.
Tudja, hogy a bevételeknek és a kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.
Legyenek ismeretei arról, hogy hogyan lehet megtakarításokat elérni.
2. A munka világa
Ismerje a munkaviszony létesítésével kapcsolatos alapvető szabályokat.
Tudja, hogy mit jelent a ,,munkavállaló'' és a ,,munkáltató'' fogalma.
Ismerje a munkavállalói érdekvédelem, a betegbiztosítás szerepét saját életében.
Tudja, hogy hogyan juthat munkanélküli segélyhez, járadékhoz.
3. Az ország gazdasága
Legyenek elemi ismeretei a vállalkozásról, vállalkozóról.
Ismerje az alapvető gazdasági ágazatokat.
Tudja, hogy mi az adó.
Tudja, hogy mit jelent az infláció a saját életében.
Emberismeret
1. Ember vagyok
Törekedjen önmaga reális megítélésére.
Tudja, mi a barátság, a szeretet, a szerelem és a szexualitás.
Ismerkedjen a szükséglet, érdek, lelkiismeret fogalmakkal.
Legyenek reális elképzelései saját családjának megteremtéséről, jövőjéről.
Ismerje környezete legfontosabb ünnepeit és hagyományait.
2. Az élet nagy kérdései
Tudja, hogy az életének céljai vannak, aminek eléréséért tennie kell.
Legyenek elemi fogalmai az élet végességéről.
Legyenek ismeretei a vallásokról és az egyházak szerepéről.
Történelem
1. Korszakok, események, nagy emberek
Rendelkezzen elemi ismeretekkel a forradalomról, szabadságharcról.
Tudja Széchenyi és Kossuth nevét, néhány cselekedetét.
Ismerje hős katonák, tábornokok nevét.
Ismerjen történeteket a boldog béke évekből.
Ismerje azokat a korszakos találmányokat, amelyeket ma is használ.
Legyen alapvető ismerete a háborúkról, a következményeikről.
Ismerkedjen meg lakóhelye két világháború közötti viszonyaival.
2. Elődeink és apáink kora
Tudjon a második világháborúról, néhány következményéről.
Beszéljen az újjáépítésről, a közös munka eredményeiről.
Legyenek alapvető ismeretei a háború óta eltelt évek eseményeiről.
Tudjon példákat lakóhelye változásaira.
Tudja, hogy 1989-ben rendszerváltás történt hazánkban.
Műveltségi terület: Ember és természet
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
1. Természetismeret
Aktívan vegyen részt az egyszerű természeti jelenségek tanár által irányított megfigyelésében. A tapasztalatokat fogalmazza meg szóban és rajzban.
Összehasonlítások, csoportosítások végzése tanári segítséggel a tanult témakörökben.
Egyszerű mérések végzése fokozódó önállósággal. A leggyakrabban használt mérőeszközök és mértékek ismerete.
Ismerje fel a növényi részeket, az állatok főbb testrészeit.
Legyen tisztában a talaj, a víz, a levegő és a hőmérséklet szerepével a növények életében.
Tudjon példákat mondani hazai életközösségekre és a bennük mutatkozó kölcsönhatásokra.
Ismerje fel a környezetszennyezés veszélyeit, akarjon tenni ellene.
Tudja a világtájakat, tudjon tájékozódni közvetlen lakóhelyi környezetében.
Ismerje fel Magyarország térképét, segítséggel tájékozódjon a térképen az alapvető térképjelek felhasználásával.
Tudja jellemezni az időjárást napi megfigyelések alapján.
Értelmezze a halmazállapot-változás jelentőségét a mindennapi életben.
Ismerje az égés feltételeit és a tűzoltás elemi tudnivalóit. Tudja a tűzoltók segítségét kérni.
2. Testünk és életműködésünk
Ismerje testrészeit és tudja nyomon követni testméretei változásait.
Gyűjtsön tapasztalatokat és tudjon egyszerű példákat mondani életműködéseire.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
1. Biológia-egészségtan
Legyen tisztában az ember és állat közötti lényegi különbséggel.
Ismerje az ember szervrendszereit, legyen képes modellen (képen) megmutatni azokat.
Legyen tájékozott a szervrendszerek működéséről.
Legyen elemi ismerete a korai szexualitás veszélyeiről, a családtervezésről, utódvállalásról.
Alkalmazza az egészségét megőrző alapvető szabályokat, legyen igénye az egészséges életmódra, a személyi higiénére.
Utasítsa el az élvezeti és kábítószerek használatát.
Tudja miről ismerheti fel saját magán és a környezetében élőkön a betegséget. Tudja kihez kell fordulnia betegség esetén.
Legyen szándéka a természetvédő magatartás.
2. Fizika
Ismerje a természeti környezetünkkel foglalkozó alapvető tudományágak nevét. Mondjon gyakorlati példákat arra, hogy mivel foglalkoznak ezek a tudományágak.
Mondjon gyakorlati példát az egyenes vonalú, a kör, az egyenletes és változó mozgásra.
Tudja bemutatni a szabadesést, értse meg mi a gravitáció hatása.
Indokolja az elektromosság fontosságát a mindennapi életben, soroljon fel néhány példát az elektromos jelenségekre és a leggyakoribb elektromos háztartási gépre.
Ismerje a háztartási áram alkalmazásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, balesetmegelőzési szabályokat.
3. Kémia
Tartsa be a kísérletezés balesetvédelmi szabályait. Fokozódó önállósággal vegyen részt a tanár által irányított kísérletekben.
Legyen tapasztalata a sav és a lúg élettani és gyakorlati hatásairól. Tudja értelmezni a háztartásban alkalmazott vegyszerek használati utasításait.
Tudja, hogy az anyagok atomokból épülnek fel.
Mondjon példákat az atomenergia ember számára hasznos és káros felhasználásáról.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
1. Biológia-egészségtan
Tudja csoportosítani az állatokat a tanult ismeretek alapján (mozgás, táplálkozás, légzés, kültakaró, szaporodás).
Mondjon példákat az ivadékgondozás különféle formáira az állatvilágban. Legyen ismerete az ember utódgondozásáról.
Ismerje a növények szaporodásának jellemző módjait.
Aktívan vegyen részt a környezetvédelemben.
Tudjon példákat mondani az élőlények környezetükhöz történő alkalmazkodására.
Tudja felsorolni az emberi fejlődés főbb szakaszait.
Ismerje fel, hogy a gyermek szülei, nagyszülei sok tulajdonságát örökli, más tulajdonságai azonban csak rá jellemzőek.
Legyen ismerete a korszerű fogamzásgátló módszerekről. Felelősség a partnerkapcsolatban.
Tudja a terhesgondozás fontosságát.
Ismerjen néhány öröklődő betegséget.
Legyen tájékozott a betegségmegelőzés lehetőségéről, fontosságáról és módjáról.
Legyen természetes számára az orvoshoz fordulás, a gyógynövények és gyógyszerek megfelelő használata.
2. Fizika
Ismerjen fel a gyakorlatban néhány egyszerű gépet.
A hang és a hallás összefüggése. A hallás védelme a zajártalmak ellen.
Legyenek gyakorlati tapasztalatai a fény és az árnyék összefüggéséről.
Tudjon gyakorlati példákat mondani a tükrök és a lencsék felhasználására.
Ismerje a szem védelmével kapcsolatos tudnivalókat.
Tudja indokolni az úszás, lebegés jelenséget.
Legyenek alapismeretei a sugárvédelemmel kapcsolatosan.
3. Kémia
Tudjon felsorolni egészségvédő és károsító anyagokat.
A mindennapok szempontjából fontos néhány szerves és szervetlen anyag nevének és gyakori felhasználási módjának ismerete.
Műveltségi terület: Földünk és környezetünk
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
1. Föld és bolygótestvérei
Elemi ismeretek a Naprendszerről, az űrkutatásról.
2. A Föld
Éghajlati övek jellemzői.
Magyarország földrajza
1. Magyarország földrajzi fekvése
Domborzati térkép használatával Magyarország domborzatának jellemzése.
Természeti adottságok lényegi jegyeinek kiemelése a megadott szempontok szerint.
A leggyakoribb ásványok megnevezése, természeti erőforrások felsorolása.
Magyarország településtípusainak, népességének ismerete. hagyományőrzés, hagyományápolás ismeretei.
2. A magyar gazdaság
Elemi ismeretek a gazdasági ágazatokról.
Jellemző ipari és mezőgazdasági termékek felismerése.
Példák a nemzetközi kapcsolatokra, érdeklődés az aktuális információk iránt.
3. Hazai tájak földrajzi jellemzése
A nagy földrajzi tájak felsorolása.
A nagy tájak jellemzése megadott szempontok szerint.
A megye, a főváros földrajzi jellemzőinek felsorolása. Pozitív viszonyulás a megyéhez, a fővároshoz.
Kontinensek tájak országok
1. Európa természeti adottságai és erőforrásai
Földrészek és világtengerek megnevezése, helye, helyzete a Földön szemléleti térképolvasással.
Európa természetföldrajzi jellemzőinek felsorolása irányítással.
2. Európa gazdasági jellemzői
Példák az éghajlati, a domborzati és a mezőgazdaság összefüggéseire.
Példák, jellegzetességek a gazdaság környezetkárosító hatásáról.
Tipikus települések megnevezése – Európa tájairól.
3. Európa országcsoportjai, országai
Hazánkkal szomszédos országok jellegzetességeinek ismerete.
Néhány európai ország és fővárosa szemléleti térképolvasással.
A kontinens tipikus tájainak, jellegzetességeinek felismerése képekről, leírásokból.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
Kontinensek, tájak, országok
1. Térképi ábrázolás, tematikus térképek
Elemi szintű tájékozottság a különböző méretarányú térképek olvasásában.
2. Kontinensek és óceánok helyzete, természeti adottságaik
A kontinensek, földrészek leolvasása – szemléleti térképolvasással.
3. Kontinensek jelentősebb országcsoportjai, országai
A kontinensek néhány országának leolvasása szemléleti térképolvasással.
A tipikus táj felismerése képről, filmről, leírásról.
Tudja az ember felelősségét a tájak védelmében.
4. A világ helyzete
Példák az ember és a környezet kölcsönhatására.
A természeti adottságok és a települések kapcsolatának felismerése.
Érdeklődés más népek sorsa, életkörülményei iránt.
Műveltségi terület: Művészetek
Ének-zene
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
1. Éneklés
Tudjon néhány gyermekdalt, népdalt, ünnepkörhöz kapcsolódó dalt pontosan énekelni társakkal vagy egyénileg.
Énekelje társaival együtt a Himnuszt.
Tudja az ismert dalok élményvilágát szóban, rajzban, mozgásban is egyszerűen kifejezni.
2. Zenei ismeretek
Érezze az egyenletes lüktetést és a dalritmust, s tudja hangoztatni.
Legyen képes a begyakorolt ritmuselemek megszólaltatására.
Legyen képes egyszerű ritmushangszer használatára.
3. Zenehallgatás, zeneirodalom
Legyen képes örömmel meghallgatni néhány ismert dalt és gyermekeknek szóló zeneműrészletet.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
1. Éneklés
Tudja a megismert dalokat kifejezően énekelni társakkal vagy egyénileg.
Legyen képes társaival együtt énekelni a Himnuszt és a Szózatot.
2. Zenei ismeretek
Érzékelje a zene lüktetését.
Legyen képes a tanult ritmuselemek és képletek megszólaltatására.
Alkalmazza a megismert ritmushangszereket egyszerűbb dalok megszólaltatásánál.
Elemi szinten legyen tájékozott a szolmizációról.
Legyen képes az ereszkedő és emelkedő dallamsor felismerésére, visszaadására.
3. Zenehallgatás, zeneirodalom
Hallgassa szívesen a tanult népdalfeldolgozásokat, a szülőföld népzenéjét és néhány kiemelkedő zenemű részletét.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
1. Éneklés
Tudja a megismert dalokat emlékezetből egyénileg vagy csoportosan előadni.
Törekedjen a begyakorolt dalok szövegének, dallamának ritmusának, hangulatának visszaadására.
2. Zenei ismeretek
Érezze a páros és páratlan ütemet.
Tudjon negyed, nyolcad lüktetésű ritmusokat visszaadni.
3. Zenehallgatás, zeneirodalom
Legyen képes néhány nagy értékű és közismert zenemű részletének felismerésére, sokszori előzetes meghallgatás után.
Tánc és dráma
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
1. A hagyomány játékai és táncai
Legyen képes több énekes-mozgásos játék előadására társakkal együtt.
Tudjon egyszerű kar- és lábmozgást végezni egyenletesen lüktető zenére.
Ismerje a csárdás alaplépéseit.
2. Bábjátékok
Vegyen részt egyszerű bábok készítésében.
Tudjon bábot mozgatni, rövid bábjátékot előadni.
3. Drámajátékok
Részvétel a készségfejlesztő gyakorlatokban, a közös dramatizálás játékaiban és az alapszintű elemző beszélgetésekben.
Fejlettségének megfelelően adjon elő rövid mesét, verset.
Hallgassa meg társait.
4. Ünnepi szertartások, rituális játékok
Részvétel a népszokásokat megismertető játékokban.
5. Színi nevelés
Részvétel egy bábelőadáson.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
1. Bábjáték, maszkos játék
Részvétel a bábkészítésben és/vagy a bábjáték bemutatásában.
2. Drámajátékok
Részvétel a játékokban, a gyakorlatokban és az elemző beszélgetésekben.
A kifejező közlés elemi formáinak elsajátítása, alkalmazása, értelmezése.
3. Ünnepi szertartások, rituális játékok
Tudjon néhány népszokást említeni, a jeles napok közül 2–3 szertartás funkcióját értelmezni.
Vegyen részt a szertartás előkészítésében, bonyolításában.
4. Tánc- és mozgásművészet
Vegyen részt a csárdás alaplépéseinek előadásában társas formában.
Ismerkedjen meg néhány történelmi tánccal és társastánccal.
5. Színi nevelés
Részvétel egy színházi előadáson, a színházlátogatás szabályainak betartásával.
Vizuális kultúra
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
Vizuális nyelv
Alkotásaiban a vizuális nyelv alapelemeit, a színt, a formát (vonal-folt), a térbeliséget (térjelzők) a kifejezés érdekében megfelelően tudja felhasználni, illetve ezek szerepét műalkotásokon, tárgyakon felismerni.
Kifejezés, képzőművészet
1. Alkotás
Tudjon megjeleníteni különböző érzelmi töltésű látványélményt festéssel és grafikai eszközökkel.
2. Befogadás, megismerés
Tudjon műalkotásokkal kapcsolatban gondolatokat és érzelmeket megfogalmazni.
A festészet, a grafika és a szobrászat alkotásai között tudjon különbséget tenni.
A természetet ábrázoló műalkotásokon tett megfigyeléseit a más tantárgyak tanulása során szerzett természeti ismereteihez tudja kapcsolni.
3. Technikák
Tudja használni alkotásaiban a következő technikákat: ceruzarajz, filctollrajz, vizes vízfesték, formázás képlékeny anyagból, térépítés papírból, kartonból.
Vizuális kommunikáció
1. Alkotás
Tudjon egyszerű természeti formákról és használati tárgyakról tanulmányrajzokat készíteni.
Egyszerű játéktárgyakról, illetve szögletes- és forgásformákról tudjon képességének megfelelően három nézetben rajzot készíteni (elöl-, fölül- és oldalnézet).
2. Befogadás, megismerés
Helyesen tudja értelmezni a különböző tantárgyak tankönyveinek magyarázó rajzait, ábráit.
3. Technikák
Tudjon foltot képezni.
Ismerje a montázs technikáját (szöveg- és képösszeállítási, elrendezési technikák).
Tárgy- és környezetkultúra
1. Alkotás
Tudjon adott funkciónak megfelelő tárgyakat készíteni különböző anyagokból.
2. Befogadás, megismerés
Ismerje fel az összefüggést a tárgyak formája és funkciója között.
3. Technikák
Tudjon papírból, anyagból és textilből használható tárgyakat készíteni.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
Vizuális nyelv
Formaábrázolásában tudatosan használja a vonalat és a foltot a kifejezés érdekében. Színtani ismereteit tudja felhasználni érzelmeinek kifejezéséhez, valamint a műalkotások érzelmi tartalmának felismeréséhez.
Kifejezés, képzőművészet
1. Alkotás
Tudjon kompozíciót készíteni adott témakörben érzelmeinek, hangulatainak kifejezésére, vagy történések, mozgások megjelenítésére szabadon választott technikával.
2. Befogadás, megismerés
Műalkotások hatására át tudjon élni érzelmeket, és meg tudjon fogalmazni gondolatokat.
Történelmi és irodalmi ismereteivel összefüggésbe tudja hozni az ezekhez kapcsolódó műalkotásokat.
3. Technikák
A tollat vonalas ábrázoláshoz, a krétát pedig festői technikaként is tudja használni.
Vizuális kommunikáció
1. Alkotás
Képességének megfelelően ismerje a vetületi ábrázolás lényegét.
Tudjon közérthető információs táblát készíteni betű és kép felhasználásával.
2. Befogadás
Tudjon eligazodni a környezet elvont vizuális információi között.
Tudjon rekonstruálni képességének megfelelően egyszerű formákat (henger, hasáb, kocka) vetületük alapján.
Ismerje a tömegkommunikáció legfontosabb formáit.
3. Technikák
Tudjon néhány szövegírási technikát (kivágott betűk, vágott hegyű filctoll használata).
Tárgy- és környezetkultúra
1. Alkotás
Tudjon valamilyen kézműves technikával a valóságban használható, esztétikus tárgyat létrehozni.
Tudjon néhány népművészeti díszítési technikát tárgyformálásában felhasználni.
Évszaknak megfelelő, esztétikus, célszerű ruházatot tudjon tervezni segédanyag alapján.
2. Befogadás
Ismerjen népművészeti alkotásokat.
Legyen véleménye használati és iparművészeti tárgyak szépségéről (forma és funkció összhangja).
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
Vizuális nyelv
Használja tudatosan a vizuális nyelv alapelemeit (szín, forma, tömeg, faktúra, mozgás stb.) ábrázolásaiban, és ismerje fel azokat alkotásokban.
Találjon kapcsolatot a vizuális, verbális és zenei kifejezés között (ritmus, ismétlődés, sorozatosság, párhuzam, szimmetria stb.).
Kifejezés, képzőművészet
1. Alkotás
Tegyen kísérleteket lelkiállapotok, érzések kifejezésére különféle vizuális eszközökkel irodalom, zene vagy filmélmény inspirációjára.
2. Befogadás, megismerés
Tudjon önállóan néhány mondatban beszámolni érzéseiről, gondolatairól figuratív vagy nonfiguratív képzőművészeti alkotásokkal kapcsolatban.
3. Technikák
Tudjon legalább egy sokszorosító technikát alkalmazni.
Vizuális kommunikáció
1. Alkotás
Tudjon szerkezeti és metszetábrákat értelmezni.
Tudja a műszaki rajz legszükségesebb alapelemeit.
2. Befogadás
Metszetábrák alapján tudjon egyszerű szögletes és forgásformákat elképzelni, felismerni.
3. Technikák
Tudjon képességének megfelelően egyszerű műszaki rajz jellegű ábrákat készíteni, egyszerű forgás- és szögletes formákról.
Tárgy- és környezetkultúra
1. Alkotás
Tudjon lakberendezést, ruházatot és tárgyakat tervezni, illetve elkészíteni üzletekben szerzett tapasztalatok, magazinok, lakberendezési folyóiratok felhasználásával.
2. Befogadás
Tudjon tárgyakról, ruházatról, lakások berendezéséről véleményt mondani a hasznosság és a szépség összhangját illetően.
3. Technikák
Tárgykészítéskor vagy tervezéskor ki tudja választani a legmegfelelőbb technikát.
Mozgóképkultúra és médiaismeret
1. Művészeti ismeretek
Legyen képes egy-egy film megtekintésére és irányítás melletti elemzésére.
Tudjon néhány hazai és más filmművészeti alkotást megnevezni.
2. Kommunikációs rendszerek
Ismerjen fel és nevezzen meg néhányat a tömegtájékoztatás fajtái közül.
Ismerje a műsorfüzet használatát.
Tudja a tömegkommunikációs eszközöket szükségletei szerint használni, értelmezéséhez segítséget kérni.
Műveltségi terület: Informatika
Számítástechnika
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
1. Számítógépes ismeretek
A mindennapi életben leggyakrabban előforduló információs jelek, szimbólumok jelentésének megértése.
Legyenek elemi ismeretei a számítógép funkciójáról.
Ismerje a számítógép üzemeltetési rendjét, egészség- és balesetvédelmi előírásait.
Segítséggel tudjon készségfejlesztő játék- és tantárgyi programokat futtatni.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
1. A számítástechnika alapjai
A számítógép perifériás egységeinek felismerése, funkciói.
Rávezetéssel ismerje fel az adat és a jel közötti összefüggést.
2. Oktatóprogramok futtatása
Segítséggel tudja a készségfejlesztő és oktató programokat futtatni, a szükséges adatokat bevinni és a kapott képi és magyar nyelvű szöveges információt értelmezni.
3. Algoritmizálás
Gondolkodásában jelenjen meg egy-egy probléma algoritmus szintű megközelítése.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
1. A számítástechnika alapjai
Menühasználat magyar nyelven.
Fejlődő önállósággal végezze feladatait a számítógépen, hiba esetén tudja, hová fordulhat segítségért.
2. Az operációs rendszer használata
Az alapfunkciók céljának ismerete, segítséggel történő alkalmazása: másolás, egyszerű adat rögzítése, egyszerű keresési feladat.
Könyvtárhasználat
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
1. Általános könyvtárhasználati ismeretek
Ismerje az iskolai könyvtár használati szabályait, igazodjék el a könyvtárban.
2. A könyvtári tájékozódás segédeszközei
Segítséggel tudja használni a lexikont és a gyermekenciklopédiát.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
1. Általános könyvtárhasználati ismeretek
Ismerje a lakóhelyi (vagy a legközelebbi) közkönyvtárat.
2. Dokumentumismeret
Segítséggel tudjon tájékozódni az információhordozók tartalmában.
3. A könyvtár tájékoztató segédeszközei
Segítséggel tudja használni a mindennapi életvitelhez szükséges közhasznú információs forrásokat.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
1. Könyvtárismeretek
Tudjon tájékozódni az iskolai könyvtárban és a település közkönyvtárában.
2. Dokumentumismeret
Tudja segítséggel kiválasztani feladatmegoldásához, érdeklődéséhez a megfelelő ismerethordozót.
3. A könyvtári tájékoztató eszközök
Fejlődő önállósággal használja a lexikonokat, szótárakat.
Fejlettségének megfelelően használja a mindennapi életvitelhez szükséges közérdekű információforrásokat.
Műveltségi terület: Életvitel és gyakorlati ismeretek
Technika
Minimális teljesítménye a 6. évfolyam végén
1. Modellezés, tervezés
Konkrét tárgy, modell vizsgálata megadott szempont szerint.
Gyakorlottság a tervezéshez szükséges elképzelés összegyűjtésében.
Megfigyelések adott szempontok szerinti rendszerezése, lejegyzése irányítással.
Egyszerű rajzos ábrák leolvasása, értelmezése.
2. Anyagok és alakításuk
Jártasság az anyagok csoportosításában, tulajdonságainak felismerésében.
3. Anyagok és átalakítások
Részvétel a tárgykészítő tevékenységben.
Egyszerű hasznos tárgy készítése növekvő önállósággal.
Gyakorlottság a műveleti algoritmusok leolvasásában, értelmezésében.
A megismert kéziszerszámok balesetmentes használata.
4. Építés
Alakfelismerés, formafelismerés, mérlegelés az építésben.
Növekvő önállóság az építőelemek használatában, a rajzos ábrázolás utáni építésben.
5. Épített és szerelt modellek
Gyakorlottság az építésben, az előkészítés utáni konstruálásban.
Egyszerű megoldási sémák létrehozása a modellépítésben – társakkal, irányítás mellett – elemzés, értelmezés.
6. Tanulási és munkaszokások
A tárgykészítés műveleti sorrendjének követelése, megfogalmazása.
Gyakorlottság a legismertebb eszköz- és szerszámhasználatban.
Elemi munkaszokások alkalmazása: rend, tisztaság, pontosság, takarékosság igénye.
Környezetvédelmi elvárások betartása.
7. Közlekedés
A gyalogos közlekedés szabályainak tudatos használata. Biztonságos közlekedés lakott területen belül járdán, gyalogúton, útpadkán.
A gyalogos szempontjából fontos közúti közlekedési jelzőtáblák felismerése.
Csoportos haladásra vonatkozó szabályok alkalmazása.
Járműhasználattal kapcsolatos veszélyhelyzetek értelmezése.
8. Egészségtan
Az egészséges életmód szabályainak ismerete.
Helyes magatartási és viselkedési szokások elsajátítása az egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor.
Higiénés szokások betartása.
Minimális teljesítmények a 8. évfolyam végén
1. Modellezés, tervezés
A meglévő ismeretek felhasználása a problémahelyzetek elemzésénél.
A problémamegoldáshoz információgyűjtés, megoldási mód keresése.
Gyakorlottság egyszerű mérésekben, leolvasásban, lejegyzésben.
Egyszerű megoldási sémák, vázlatrajzok készítése.
2. Anyagok és alakításuk
Jártasság a környezet alapvető anyagainak felismerésében.
Egyszerű munkamenet (munkalépés) összeállításának készségei.
Gyakorlottság a tárgykészítésben a megismert anyagok, munkafolyamatok, eszközök felhasználásával.
Biztonságos, balesetmentes kéziszerszám-használat.
3. Épített, szerelt, gondolati modellek
Gyakorlati modellek vizsgálata.
A közvetlen környezet, épített tér, használati tárgy működésének értelmezése.
Anyag–funkció–forma–célszerűség összefüggéseinek megfigyelése irányítással.
Balesetveszélyek felismerése a környezetünk technikai rendszerében.
Gépek, rendszerek vezérlése felismerés szintjén.
Elemi ismeret a számítógép működéséről.
4. Technikatörténet
Tájékozódás a magyar feltalálók, kutatók munkásságáról, tanulmányairól.
5. Közlekedés
Alapvető ismeretek a biztonságos kerékpáros közlekedésről.
Tájékozottság a tömegközlekedési eszközökről, biztonságos használatukról.
Vasúti és távolsági utazással kapcsolatos készségek, utazás előkészítése.
Közlekedési szabályok betartása.
6. Kertgazdálkodás alapjai
A növény számára legfontosabb életfeltétel felismerése.
Ismeretek a talajról, tápanyagokról.
A kéziszerszámokkal történő kertművelés ismeretei, készségei.
Egyszerű talaj- és növényvizsgálódás. Megállapítások megfogalmazása, rögzítése.
Tájékozottság a növények természetes szaporító eljárásairól.
Tájékozottság a lakásban tartható háziállatok gondozásáról.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
1. Modellezés, tervezés
Köznapi jellegű technikai információs jelek önálló értelmezése.
Egyszerű munkadarab tervezése, a megoldás lépéseinek kivitelezése.
Jártasság az eredmény ellenőrzésében, a javításban, a tökéletesítésben.
Folyamatábra olvasása, nézeti képek, vetületek értelmezése, egyszerűbb esetekben, élethelyzetekben.
2. Kivitelezés
A lakásban működő egyszerű technikai rendszerek felismerése, kisebb hibák elhárítása balesetmentes helyzetekben.
3. Technika történet
Néhány fontos technikai találmány ismerete.
4. Közlekedés
A kerékpározásra vonatkozó KRESZ szabály ismerete.
A kerékpározás veszélyhelyzeteinek felismerése a közlekedésben.
A sebesség veszélyeinek felismerése a közlekedésben.
Kulturált közlekedési felfogás, pozitív magatartásforma elsajátítása.
5. Kertgazdálkodás alapjai
A talaj tulajdonságait befolyásoló műveletek felismerése, értelmezése.
Ismeretek a kerttervezésről.
Elemi tudnivalók a biológiai és vegyi növényvédelemről.
A gépi munkák és kézi kertművelő munkák közötti analógiák felismerése.
Háztartástan
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
1. Házimunka
Az életkornak és a fejlettségnek megfelelő önkiszolgáló tevékenység készségei.
A célszerű munkamegosztás fontosságának felismerése.
2. A család egészsége
Következetes, rendszeres testápolás.
Részvétel a környezet tisztán tartásában.
3. Táplálkozás
Az egészséges tápanyagok ismerete.
A rendszeres táplálkozás betartása.
Egyszerű ételkészítési eljárások gyakorlott végrehajtása.
4. Gazdálkodás, takarékosság
A takarékos pénzfelhasználás a családban.
A realitások felismerése a családi kiadások tervezésében.
5. Szolgáltatások
A lakóhely néhány szolgáltató egységének megnevezése, szolgáltatásának bemutatása.
Tájékozottság a köznapi szolgáltatások igénybevételében.
Kulturált viselkedés a szolgáltatások használatánál.
6. Ruházkodás
Saját ruhanemű gondozása, elemi karbantartó tevékenység elvégzése.
Öltésfajták ismerete.
A textilmegmunkálás eszközeinek célszerű használata.
7. Lakás, lakókörnyezet
Iskolapadjának, szekrényének, lakóterének rendbetétele.
Takarító kézi eszközök ismerete, célszerű használata.
A szellőztetés szabályainak ismerete, betartása.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
1. A család egészsége
Igény az ápolt külsőre, megjelenésre.
A korszerű testápolás ismeretei.
Ruházata karbantartása, önálló tisztítása.
A környezet tisztán tartása növekvő önállósággal.
2. Táplálkozás
Az egészség megőrzéséhez nélkülözhetetlen élelmiszerek ismerete.
Hibás táplálkozási szokások elutasítása.
Napi, heti étrend összeállítása, indoklása.
Ismeretek a káros szenvedélyekről, élvezeti cikkek veszélyeiről.
3. Ételkészítési munkák
Gyakorlottság az egyszerű ételek elkészítésében.
Szakácskönyvekből néhány, ismert ételkészítési eljárás értelmezése, alkalmazása.
A napi, a heti étkezés költségeinek takarékos, reális tervezése.
4. Lakás, lakókörnyezet
Ismeretek a lakás célszerű, esztétikus berendezéséről.
Gyakorlottság a szelektív hulladéktárolásban.
A lakás rendszeres takarításának ismeretei.
Az egyszerűbb kezelést igénylő háztartási gépek energiatakarékos működtetése, célszerű használata.
5. Ruházkodás
A ruha anyagának megfelelő tisztítási eljárások ismerete és alkalmazása.
Egyszerű ruhajavítások, díszítő munkák elvégzése növekvő önállósággal.
6. Munkaszervezés
A munkamegosztás fontosságának felismerése a család életminőségének javítása céljából.
A rendszeres, a célszerű munkavégzés.
A háztartási kis- és nagy munkafolyamatok tervezése, célszerű ütemezése, kivitelezése.
7. Háztartási pénzgazdálkodás
Ismeretek a családi bevételről, kiadásról.
A takarékosság lehetőségei és indoklása.
Elemzés, mérlegelés és döntésképesség a beszerzéseknél.
8. Kiskerti ismeretek
A szobanövények önálló gondozása, szaporítása.
A kiskert hasznossága, szerepe a háztartásban a bevételben, a kiadások csökkentésében.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
1. Élet a családban
A családi közösségen belül nélkülözhetetlen magatartási formák elsajátítása, alkalmazása.
A sajátos, a különleges családi élethelyzetek felismerése, megértése ünnepek szervezése.
Kapcsolattartási formák elsajátítása a idősekkel, a gyerekekkel.
2. Családi szabadidő-szervezés
A szabadidő tervezése, célszerű hasznosítása.
A család szabadidő eltöltési szokásainak elemzése, értékelése, a pozitív vonások megőrzése.
A szabadidős kiadások előrelátó tervezése.
3. A család egészsége
Az egészségmegőrző életmód jelentősége az ember életében.
Tájékozottság a gondozásban, betegellátásban, elsősegélynyújtásban.
Ismeretek a csecsemőgondozásról.
4. Lakásszervezés, lakástervezés
Elemi ismeretek a településről, a település életének szervezéséről.
Lakóközösségek, együttélési szabályok betartása, elfogadása.
Elemi ismeretek a lakáshoz jutásban.
5. Háztartás és környezetvédelem
A lakáson belüli veszélyek felismerése, elkerülése.
Veszélyes szerek felismerése, célszerű alkalmazása. Háztartási szerek készségszintű használata.
6. Ételkészítési gyakorlatok
Heti étrend összeállítása, indoklás, érvelés.
Jártasság az ételreceptek értelmezésében.
Ételkészítés önállóan, gazdaságossági szempontok figyelembevételével.
7. Háztartástechnika, energiagazdálkodás
Háztartási gépek célszerű üzemeltetése, tárolási, egyszerű működtetési ismeretek.
Tájékozottság a hibaelhárításban, segítségkérésben.
8. Gazdálkodás
Tájékozottság a háztartással kapcsolatos ügyek intézésében.
Ismeretek a takarékos háztartásvezetésről.
9. Növényápolási ismeretek
Lakókertek munkálatainak önálló végrehajtása.
Kertművelés eszközeinek célszerű használata.
Pályaorientáció
Követelmények a 8. évfolyam végén
1. Az eredményes munkavégzés fontos összetevőinek ismerete
A munkában való kitartás, együttműködés a partnerekkel.
Törekvés a saját képesség reális megismerésére.
2. Érdeklődési területek
Önmaga elfogadása, törekvés a fejlődésre.
Érdeklődési körének meghatározása.
3. Pályaismeret
A pályaválasztással kapcsolatos legalapvetőbb fogalmak értelmezése.
Ismeretek a munkavégzésről.
Követelmények a 10. évfolyam végén
1. Tájékozódás a munkaerőpiacon
A munkavállaláshoz szükséges személyiségjegyek ismerete.
2. Életpálya alakulása
A pályaváltás eseti szükségességének felismerése, indoklása.
3. Álláskeresés folyamata és technikái
Tájékozódás az állást kínáló szervek és információhordozók felől.
Viselkedés az álláskeresés alkalmával.
Érdekvédelmi szervezetek, munkanélkülieket segítő intézmények ismerete, a segítségkérés formái.
Műveltségi terület: Testnevelés és sport
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
1. Rendgyakorlatok
Az alakzatok kialakítása, felvétele kapcsán váljék képessé az utasítások, vezényszavak végrehajtására.
2. Gimnasztika
Ismerje és kövesse a gimnasztika legalapvetőbb szakkifejezéseit, vezényszavait.
Legyen képes szer nélkül és szerrel kötetlen és határozott formájú 2–4 ütemű gyakorlatokat végezni.
3. Atlétika
Legyen képes két–három percig futni és a tanult futómozgásokat alkalmazni.
Távolugrásnál hajtsa végre a tanult mozgáselemeket.
Elfogadható mozgásmintákat alkalmazzon a kislabdahajításban, magasugrásban.
Erőnlétben, ügyességben mutasson fejlődést.
4. Torna
Segítség mellett végezzen egyszerű tornagyakorlatokat.
Irányítással végezzenek zenére egyszerű ritmikus gimnasztikai gyakorlatokat.
Legyen képes segítségnyújtás mellett, mintakövetéssel, tornaelemeket bemutatni.
Alakuljon ki kellő mértékű erőnlét, ízületi mozgékonyság, hajlékonyság.
5. Testnevelési és sportjátékok
Ismerje két labdajáték alapszabályait, rendelkezzen a hozzá szükséges elemi szintű technikai, taktikai tudással.
Tudjon csoporttársakkal együttműködni, sportszerűen küzdeni, a kudarcot elviselni.
6. Természetben űzhető sportok
Rövid idejű sportolás esetén váljon képessé az időjárási tényezők elviselésére.
7. Úszás
Lehetőségek szerint egy úszásnem elsajátítása, begyakorlása.
Higiénés szokások betartása az uszodában.
8. Könnyített és gyógytestnevelés
A tanulók az egyéni elváltozásaiknak megfelelően végezzék irányítás mellett, pontos kivitelezéssel a korrigáló gyakorlatokat.
Mérséklődjön a tanulók betegségtudata, félénksége, bátortalansága.
Minimális teljesítmény a 8. évfolyam végén
1. Rendgyakorlatok
Értse a rendgyakorlatok végzésének jelentőségét.
Legyen fegyelmezett mozgáskivitelezése.
2. Gimnasztika
A bemelegítésnél váljon képessé utasítás követésre és végrehajtásra fegyelmezetten.
Ismerje a bemelegítés fontosságát.
3. Atlétika
Fejlődjön futástechnikája, állóképessége, gyorsasága.
Mérhetően javuljon ugró- és dobótechnikája.
4. Torna
Tudjon két–három elemből álló tornagyakorlatot végrehajtani.
Legyen képes uralni testtömegét nem szokványos helyzetben, segítségadás mellett.
5. Versenyképesség, testnevelési és sportjátékok
Legyen képes – alapszintű játékkészség birtokában – részt venni különböző sportjátékban. Ismerje, alkalmazza a begyakorolt, a megismert egyszerű játékok szabályait.
6. Természetben űzhető sportok
Szívesen folytasson szabadtéri sporttevékenységet.
7. Prevenció, relaxáció
Tudatosuljon a helyes légzéstechnika egészségtani fontossága, elemi szinten.
8. Úszás
A lehetőségekhez képest újabb úszásnem elsajátítása, begyakorlása. Az úszás mozgásszervi hatásainak ismerete.
A természetes vizek veszélyeinek ismerete. Vízbiztonság.
9. Könnyített testnevelés
Egészségi állapotának korlátain belül legyen képes a mozgáskorrekciót szolgáló gyakorlatok kitartó és önálló elvégzésére. Céltudatos törekvés jellemezze a mozgásállapotának fejlesztését.
Legyen pontos ismerete fizikai képességének korlátairól.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
1. Rendgyakorlatok
A gyakorlatok végrehajtása alakilag elfogadható legyen.
2. Gimnasztika
Vegyen részt szívesen, örömmel ritmikus gimnasztikai gyakorlatokban.
3. Atlétika
Használja biztonsággal az atlétikában megismert mozgásformákat, technikákat.
4. Torna
Tudjon bemutatni 3–4 elemből álló tornagyakorlatot.
5. Versenyképesség, testnevelési és sportjátékok
Legyen képes legalább három alapsportjáték szabályainak betartására.
Pozitív irányultságú küzdőképesség jellemezze részvételét a csapatküzdelmekben.
6. Természetben űzhető sportok
Váljék igényévé a szabadban végzett mozgástevékenység.
7. Prevenció, relaxáció
Tudatosuljon a helyes légzéstechnika egészségügyi fontossága.
8. Úszás
A lehetőségekhez képest tudjon két úszásnemben úszni.
Ismerje az úszásnak egészséges életmódban betöltött szerepét.
9. Könnyített testnevelés
Tudja az egészségkárosodás javítását szolgáló speciális gyakorlatokat önállóan végezni. Ismerje az ellenjavallott gyakorlatok körét.
Értse az önkarbantartás fontosságát.
Műveltségi terület: Élő idegen nyelv
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
1. Beszédszándék
Lássa be a tanuló, hogy az idegen nyelv ismerete hozzásegíti a világ jobb megismeréséhez, az emberi kapcsolatai bővítéséhez.
Merjen idegen nyelven megszólalni, akarjon információt kapni a közvetlen világával kapcsolatosan a tanult idegen nyelvben.
2. Beszédértés
Ismerje fel, értse meg a tanuló a tanult szavakat, kifejezéseket, egyszerű mondatokat.
Értse meg és kövesse a tanár idegen nyelven adott utasításait.
Életszerű beszédhelyzetekben értse meg a feltett kérdéseket, és tudjon ezekre tő- vagy rövid bővített mondatokban válaszolni.
3. Beszédkészség
Tudjon megközelítőleg helyes hanglejtéssel, hangsúllyal és ritmussal egyszerű mondatokat ismételni, kimondani.
Beszédében minél jobban közelítse meg az adott idegen nyelv hangképzését.
Tudjon egyszerű információkat adni és kérni valós beszédhelyzetekben.
Alkalmazza a tanult begyakorolt kifejezéseket valós élethelyzetekben.
Tudjon képről néhány tő- vagy bővített mondatot alkotni.
Tanuljon meg néhány dalt, mondókát a tanult idegen nyelven.
3. A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók iskolai fejlesztése
3.1. A középsúlyos értelmi fogyatékos tanuló
A középsúlyos értelmi fogyatékos tanuló személyiségfejlődését akadályozza a maradandó agyi károsodás, a tartós testi-lelki állapotváltozás. Mindezek konkrétan is megfigyelhető és mérhető fejlődésbeli elmaradást okoznak ép kortársaikhoz viszonyítva. A nevelhetőség szempontjából nagyon eltérő egyéni adottságok miatt fejlesztésükben egyénenként is eltérő nevelési oktatási igények és szükségletek jelentkeznek.
3.2. A középsúlyos értelmi fogyatékos tanuló nevelési, oktatási szempontú jellemzői
Az átlagos nevelhetőséget – az agyi károsodás, a tartós testi-lelki állapotváltozás mellett – befolyásolhatja az ingerszegény környezet. A felsoroltak együttesen, az értelmi fogyatékossághoz társuló személyiségváltozásokat is okozhatnak. A tanulók eredményes fejlesztése folyamatos, egymásra épülő gyógypedagógiai segítségnyújtást igényel, együttműködve a szülői házzal. A nevelésnek elsődlegesen a kommunikációs és szocializációs képességek, valamint a pszichés funkciók fejlesztését és a mozgásállapot javítását kell biztosítania. Mindezeket a gyógypedagógia eszközrendszerével kell elérni.
Optimális fejlesztést csak az egész életre szóló védő-irányító, de az önálló személyiséget is kibontakoztató nevelés biztosíthat, amely törekszik képességeik maximumának elérésére. A gyógypedagógiai nevelésnek támaszkodnia kell a tanulók pozitív tulajdonságaira, érzelmi kötődéseik gazdagságára. A képességelőnyök folyamatos fejlesztésének, aktivizálásának valamennyi nevelési helyzetben érvényesülnie kell.
A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók iskolai fejlesztésében jellegzetes nevelési és tanulási nehézségek jelentkezhetnek:
– A középsúlyos értelmi fogyatékosok tanulási folyamatában fellelhető mennyiségi és minőségi különbségek miatt a többségi iskoláztatás általános rendjébe nem tudnak beilleszkedni.
– Az értelmi funkciók fejlődésének sajátossága miatt az ismeretszerzés, a feldolgozás és alkalmazás során vezetésre, segítségre, folyamatos irányításra szorulnak. A szenzorikus és mozgásos közlések befogadására fogékonyabbak, ezért képi szemléletes rávezetéssel, cselekvésbe ágyazott ismeretszerzéssel mutatható fel eredményesebb fejlesztés.
– Tanulásukban, ismeretszerzésükben rövid idejű odafordulás, tevékenységi kedv tapasztalható. A figyelemkoncentráció zavara miatt a külső ingerek könnyen eltérítik őket. A verbális tanulás nagyon nehezen alakul ki.
– A tanulási tempó, a bevésés jelentős változása, a bizonytalan megőrzés, a pontatlan felidézés miatt a fejlesztésnél több időre és sok gyakorlásra van szükség.
– Erősen kötődnek a tanulási helyzetekhez, szokásokhoz, személyekhez. A tanultakat gyakran csak konkrét gyakorlati helyzetben tudják alkalmazni.
– A szociális képességek területén jelentkező akadályozottságok (pl. a normakövetés képességének zavara, kooperatív készségek hiánya, a kritikátlanság, az önfegyelem hiánya, kommunikációs zavarok) fejlesztésükben, nevelésükben további nehezítő tényezők.
– A fejlesztést sok esetben külső tényezők is nehezítheik (hospitalizáció, helytelen szülői magatartás, a diszharmonikus személyiségfejlődés következményeként fellépő magatartászavar stb.). Ezekben az esetekben különös hangsúlyt kap az egyéni megsegítés.
– Az értelmi fogyatékossághoz társuló egyéb fogyatékosságok, betegségek (pl. érzékszervek működési zavarai, mozgászavar, epilepszia) jelentős mértékben befolyásolják az egész személyiség fejlődését. A pedagógiai folyamat során tág teret kell biztosítani a hátrányok kezelésére, az egyéni bánásmódra.
A nagymértékű egyéni különbségek miatt a csoportok összetétele rendkívül heterogén. Ez a pedagógiai helyzet csak a tanulók képességeihez igazodó egyéni fejlesztési programokkal, pedagógiai többletszolgáltatásokkal (habilitációs, rehabilitációs foglalkozások, gyógytorna logopédia, különféle terápiák) oldható meg optimálisan.
3.3. Az iskolai fejlesztés szakaszai
A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók iskolai fejlesztése három pdagógiai szakaszban történik.
Alsó szakasz: (1–3. évfolyam)
A pszichés funkciók fejlesztése, képesség- és szokásrendszerek kialakítása a játékos fejlesztési formák dominanciájával.
Középső szakasz: (4–6. évfolyam)
A valóság megismeréséhez szükséges ismeretek és technikák elsajátítása, kiemelve a napi tevékenységekbe ágyazott ismeretközvetítést, készségfejleszést. A fejlesztő munkának ki kell térnie a jel- és szimbólumértés képességének kialakítására.
Felső szakasz: (7–10. évfolyam)
Előtérbe kerül az ismeretek bővítése, alapvető kultúrtechnikai ismeretek differenciált alkalmazása, a munkaképességek kialakítása és a normakövetés egyszerű szociális kapcsolatokban. Gyakorlati jellegű tevékenységek, életvezetést segítő technikák alkalmazása és megerősítése képezi a fejlesztés központi feladatát.
3.4. A NAT alkalmazása
3.4.1. A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók fejlesztését átfogó területek
A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók fejlesztésében a NAT háromszintű követelményrendszere nem alkalmazható, a műveltségi anyag csak érintőlegesen, minimális mértékben csatlakozik a NAT-hoz.
A nem fogyatékos tanulónépesség számára kidolgozott alapműveltségi anyag tehát a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulóknál nem vehető át, de nevelésük, oktatásuk – a társadalmi beilleszkedést segítő pedagógiai programokon keresztül – kötődik mindazon emberi értékek kialakításához, melyeket a NAT közös és általános fejlesztési követelményei megjelölnek.
Az Irányelv – a műveltségi területek helyett – fejlesztési területek meghatározásával segíti a helyi tantervek készítését, melyek alapján a fő hangsúlyt azoknak a képességeknek a kialakítására, fejlesztésére kell helyezni, amelyek közvetlenül segítséget adnak az élet feladataihoz, s egyben felkészítik a tanulókat arra, hogy képességeikhez, adottságaikhoz mérten minél eredményesebb legyen szociális beilleszkedésük.
Fejlesztési területek:
– Anyanyelv és kommunikáció.
– Természeti környezet.
– Társadalmi környezet.
– Életvitel és gyakorlati ismeretek.
– Művészetek.
– Testi nevelés.
A fejlesztési területek részterületekre tagolódnak.
3.4.2. A fejlesztési területek – és azok részterületeinek – százalékos arányai
A fejlesztési területeken hozzávetőlegesen az alábbi arányok javasoltak
|
Fejlesztési területek |
Részterületek |
Alsó szakasz |
Középső szakasz |
Felső szakasz |
|
Anyanyelv és kommunikáció |
Beszédfejlesztés |
10—12 |
8—12 |
|
|
Olvasás-írás előkészítése |
7—10 |
|
|
|
|
Olvasás-írás elemei |
|
15—18 |
7—10 |
|
|
Természeti környezet |
Környezetismeret |
8—12 |
8—12 |
|
|
Környezetvédelem |
|
4—7 |
3—5 |
|
|
Egészségvédelem |
|
4—7 |
3—5 |
|
|
Társadalmi környezet |
Társadalmi ismeretek |
|
|
7—10 |
|
Számolás∩mérés előkészítése |
7—10 |
12—15 |
|
|
|
Számolás∩mérés elemei |
|
|
7—10 |
|
|
Életvitel és gyakorlati ismeretek |
Önkiszolgálás |
15—20 |
|
|
|
Kézimunka |
|
8—12 |
|
|
|
Háztartási és gond. ism. |
|
|
15—20 |
|
|
Szociális munkatevékenység |
|
|
25—30 |
|
|
Művészetek |
Ábrázolás-alakítás |
13—16 |
7—10 |
3—5 |
|
Ének-zene |
|
|
|
|
|
Ritmusfejlesztés |
10—15 |
3—5 |
3—5 |
|
|
Tánc-, drámajáték |
|
3—5 |
3—5 |
|
|
Testi nevelés |
Mozgásnevelés, játék |
15—20 |
12—15 |
|
|
Testnevelés |
|
|
8—12 |
3.4.3. A közös követelmények
A NAT-ban megfogalmazott közös követelmények csak egyszerűsítéssel alkalmazhatók, s kiegészülnek a Játék és a Szociális beilleszkedés közös követelménnyel.
Játék
A játék a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek számára a gyógypedagógiai nevelés leghatékonyabb eszköze, az egyik legfontosabb és legfejlesztőbb pedagógiai tevékenység, amely a fogyatékos gyermek személyiségének alakítására a legnagyobb hatással van. A játék nevelő-fejlesztő hatása a tanulás és a munka tevékenységébe is beágyazódik. A játék kiemelt jelentőségének az iskolai tevékenységben a tanórai és tanórán kívüli foglalkozások időbeosztásában, valamint a diákotthonok napirendjében is meg kell mutatkoznia.
A játék váljon örömforrássá. A játéktevékenység során a tanulók ismerjék meg a játékszereket, megfelelően és növekvő időtartamban használják azokat. A szerep- és szabályjátékok járuljanak hozzá, hogy a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek csoportban is együttműködők, irányíthatók legyenek. Legyenek képesek utánzásos cselekvésre. Szerepjátékban használják a dramatizálás eszközeit (báb, zene, mozgás).
A játék teremtette együttes élmény segítse, hogy közös játékokba, társasjátékokba bekapcsolódjanak, egyszerű játékszabályokat betartsanak. Építő, konstruáló játékot – többszöri gyakorlás után – önállóan is tudjanak elvégezni. A didaktikus játékok alkalmazása járuljon hozzá az elemi pszichés funkciók fejlesztéséhez, a tanulás iránti pozitív beállítódáshoz, a tanuláshoz szükséges készségek és képességek alakításához.
Szociális beilleszkedés
A követelmények kialakításánál figyelembe kell venni a tanulók fejlődésbeli sajátosságait, tanulási jellemzőit és erősen behatárolt felnőttkori életpályájukat.
Képességeik függvényében ismerjék meg, sajátítsák el, és normakövetéssel alkalmazzák az emberi együttélés, a társas érintkezés alapvető szabályait. Alakuljanak ki a köznapi helyzeteknek megfelelő magatartási szokások. Tevékenységeikben (játék, tanulás, munka), kapcsolataikban legyenek együttműködők, segítőkészek.
Alakuljon helyes önismeretük, erősödjön önbizalmuk. Törekedjenek önmaguk ellátására, járuljanak hozzá elemi szükségleteik biztosításához.
Törekedjenek viselkedésük, magatartásuk irányítására, indulataik szabályozására. A lehetőségeiknek, fejlettségüknek és önállóságuknak megfelelően legyen igényük szabadidejük hasznos eltöltésére.
3.4.4. A részletes fejlesztési követelmények, az elvárható minimális teljesítmények
A fejlesztési területeken olyan tartalmak kiválasztása szükséges, mely segíti a tanulók beilleszkedését, fejleszti a fogyatékosság által módosult személyiségüket, és felkészíti őket az elemi szintű munkavégzésre. Az önmegvalósítást (teljesítőképesség, gyakorlati ügyesség, tájékozódási képesség) és a szociális beilleszkedést segítő képességek (normakövetés, elfogadás, együttműködés, alkalmazkodóképesség) kialakítása mellett folyamatos feladat a gondolkodási funkciók fejlesztése.
Az Irányelv ennek megfelelően ajánlásként rögzíti a hatodik és a tizedik évfolyam végén elvárható minimális teljesítményeket.
3.4.5. Képesség szerint differenciált csoportok szervezése a kultúrtechnikai foglalkozásokon
A középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek különböző fejlődési lehetőségei miatt a tanulók képesség szerinti differenciált foglalkoztatása váljon az egyéni képességek fejlesztésének egyik legfontosabb eszközévé.
A kultúrtechnikai foglalkozások előkészítésére megfelelő időt kell biztosítani. Amennyiben a tanuló a középső szakasz befejezésekor ezeken a fejlesztési részterületeken a csoport nagy többségével nem tud együtt haladni, egyéni és kiscsoportos formában, vagy a csoportos differenciált foglalkoztatás keretében kell megkapnia a számára szükséges fejlesztést.
Az adott foglalkozási keretben, a korábbi ismeretek szinten tartása mellett a praktikus tevékenységek végzésére, életviteli és gyakorlati ismeretek elsajátítására kell törekedni. Amennyiben a tanuló képességfejlődésében, terhelhetőségében pozitív irányú változás figyelhető meg, az egyéni fejlesztése során arra kell törekedni, hogy csatlakozhasson a többiekhez.
A tanulók értékelését, minősítését, az egyes évfolyamoknál való továbbhaladás feltételeit a helyi pedagógiai programban kell szabályozni. Így lehetővé válik, hogy a súlyosabban sérült, gyengébb képességű tanulók magasabb évfolyamba lépése automatikus legyen.
3.5. Pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitáció
A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók habilitációs és rehabilitációs foglalkozásainak célja, hogy az iskolai fejlesztéshez, tanórai foglalkozásokhoz szervesen kapcsolódva jelentősen csökkentse a fogyatékosságból eredő, szomatikus és pszichés hátrányokat, elősegítse a szociális érést.
A habilitációs és rehabilitációs tevékenységek tervezését előzze meg pedagógiai diagnózis elkészítése. A folyamatos diagnosztizálás segítse a fejlesztéshez szükséges tartalmak, eszközök, módszerek megtalálását, az egyéni fejlesztési program kidolgozását. A habilitáció és rehabilitáció kijelölt szakaszai iránymutatók, a szakaszhatárok a tanulók életkorának és fejlettségi szintjének megfelelően átjárhatóak. Ezeknek a foglalkozásoknak a feladatai ajánlások a tevékenységi formák megszervezéséhez.
Alsó szakasz
– Ebben az időszakban a habilitációs foglalkozások kiemelt feladata a kognitív funkciók fejlesztése szenzomotoros tapasztalatszerzés útján.
– Bazális stimuláció.
– Az előkészítő időszak fontos habilitációs feladata a vizuomotoros koordináció és a grafomotoros ügyesség fejlesztése.
– Feladat a beszédindítás, beszédkésztetés, beszédállapot javítása, a szókincs fejlesztése.
Középső szakasz
– Az egyéni fejlődési sajátosságokat alapul véve az előkészítő időszak habilitációs és rehabilitációs fejlesztése, megerősítése történik.
– Az értelmi képességek, a figyelem az emlékezet a gondolkodás fejlesztésére irányuló tevékenységek csökkentik a nagyfokú egyéni eltéréseket.
– Az orientációs képességek (tér, idő) fejlesztése, az ismeretek gazdagítása, a cselekvőképesség alakítása segíti a tájékozódó képesség kialakulását.
– A verbális és nem verbális kommunikációs technikák alkalmazásával gazdagodik érzelmi élete, társas kapcsolata, szociális érzékenysége.
– A helyi sajátosságokhoz, szükségletekhez igazított különféle terápiák alkalmazása csökkenti a lemaradást az egész személyiségfejlődésében.
Felső szakasz
– Ebben az időszakban a habilitációs és rehabilitációs tevékenységek közül kiemelt jelentősége van az eddig hasznosított terápiáknak, a kommunikációs technikák alkalmazásának.
3.6. Elvárható minimális teljesítmények a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók iskolai fejlesztésében
Fejlesztési terület: Anyanyelv és kommunikáció
Minimális teljesítmény 6. évfolyam végén
Legyen képes a környezetéből érkező – több mozzanatból álló cselekvéseket tartalmazó – utasítások megértésére, az adekvát cselekvésre.
Szóbeli kifejezőkészsége fejlődjön úgy, hogy mondanivalóját lehetőleg bővített mondatokban is meg tudja fogalmazni.
Fejlettségének megfelelően tudjon rövid verseket, mondókákat, dalokat önállóan vagy közösen elmondani.
Ismerje és szükséglete szerint használja a nonverbális jeleket.
Ismerje az alapvető illemszabályokat.
Egyéni képességektől függően alakuljon ki az olvasás-írás elemeinek elsajátítási képessége (betűformák észlelése, reprodukciója, analizáló-szintetizáló képességek, hallási és látási differenciálás képessége).
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
Értse az egyszerű köznapi beszédet; a tömegkommunikációs eszközök által közvetített információkat segítséggel értelmezze.
Fejlettségétől függően sajátítsa el az olvasás-írás elemi szintű technikáját, azt tudja használni praktikus szituációban, saját életközegében való tájékozódásban, környezete megismerésében.
Fejlesztési terület: Természeti környezet
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
Ismerje fel a közvetlen környezetében (iskola, diákotthon, család) lévő helyiségeket, azok berendezési tárgyait, tudja azokat rendeltetésszerűen használni.
Ismerje fel és nevezze meg a környezetében előforduló leggyakoribb növényeket és állatokat.
Vegye észre az évszakok, napszakok, az időjárás változásait, ezt öltözködésében igyekezzen követni.
Vigyázzon környezete tisztaságára.
Ismerje fel, mutassa meg testrészeit.
Tudja testét ápolni.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
Segítséggel tájékozódjon lakóhelyei környezetükben, ismerje fel, nevezze meg lakóhelye néhány nevezetességét.
Vegyen részt egyszerű környezetvédelmi tevékenységekben, értse ennek fontosságát
Legyen képes a tanult egészségvédő -óvó szokások alkalmazására.
Fejlesztési terület: Társadalmi környezet
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
Ismerje lakóhelye, iskolája nevét.
Elemi szinten tájékozódjon a közvetlen környezetében lévő szolgáltató intézményekről.
Ismerje legfontosabb személyi adatait, közvetlen családtagjai legfontosabb adatait, gyakorlati helyzetben tudja azokat használni.
Ismerje a családi és nemzeti ünnepek jelentőségét, az eseményeken tartsa be a kulturált viselkedés legfontosabb szabályait.
Ismerje a leggyakoribb közlekedési eszközöket, felnőtt segítségével használja és alkalmazza azokat.
Az intézményen belül alakuljon ki az önálló tájékozódási és közlekedési képessége.
Legyen képes fejlettségi szintjének megfelelő egyszerű sorozatok leképezésére, kialakítására; vegye észre a változásokat.
A térbeli tájékozódást kifejező és segítő fogalmakat gyakorlati helyzetben alkalmazza.
Ismerje meg a közvetlen környezetében található tárgyak tulajdonságait, alakuljon ki alapvető mennyiségfogalma.
Legyen képes az alapszínek felismerésére, egyeztetésére, megnevezésére.
Tudjon egyszerű sík és térbeli formákat felismerni, egyeztetni, megnevezni.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
Ismerje országunk nevét, fővárosát.
Segítséggel legyen képes használni a szolgáltató és közintézményeket.
A begyakorolt közösségi szokásokat, érintkezési formákat alkalmazza a helyzetnek megfelelően.
Legyen képes – segítséggel – eszközökkel, tárgyakkal egyszerű műveleteket végezni.
Segítség, irányítás mellett a mérésre vonatkozó begyakorolt ismereteiket egyszerű helyzetekben alkalmazza.
Szerezzen további tapasztalatokat a környezet tárgyainak tulajdonságaira vonatkozóan, végezzen összehasonlítást, becslést és egyszerű mérést.
Fejlesztési terület: Életvitel és gyakorlati ismeretek
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
Törekedjen igényességre az öltözködésben, legyen együttműködő ruházata tisztán tartásában, és épségének megóvásában.
Segítséggel tudja ruházatát az évszaknak, az időjárásnak megfelelően kiválasztani, önállóan öltözködni.
Tudja az evőeszközöket önállóan használni, az evésben legyen mértéktartó, tartsa be a kulturált étkezés szabályait.
Konyhai műveletekbe kapcsolódjon be, bizonyos fázisokat (étel-előkészítés, mosogatás, törölgetés) önállóan végezzen.
Ismerje meg a háztartási munkák fázisait, valamint az egyszerű háztartási gépeket; a tanult ismereteket felnőtt irányításával tudja alkalmazni.
Kézimunkázás során az elemi munkafolyamatokat legyen képes elvégezni.
Segítséggel tudjon egyszerű árucikkeket megvásárolni az üzletekben.
Ismerje a kerti szerszámokat és irányítással végezzen velük rendszeres munkatevékenységet, örömmel vegyen részt a közös munkában.
Fejlettségének megfelelő munkatevékenységben legyen kitartó, tudja saját és társai munkáját értékelni, megbecsülni. Legyen képes a munkavégzés során keletkezett kudarcok elviselésére.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
Vegye észre ruházatán az apróbb hiányosságokat, tudja saját ruházatát ellenőrzés mellett megfelelően gondozni.
Tudjon egyszerű ételeket irányítással, elkészíteni, felügyelet mellett egyszerű konyhai gépeket balesetmentesen üzemeltetni.
Legyen képes a megismert takarítási, háztartási tevékenységeket folyamatosan, egyre nagyobb önállósággal végezni.
Ismerje a zsebpénz vásárlási értékét.
Tudjon – a helyi adottságokhoz mérten – kézimunkázni, kézműves tevékenységeket végezni.
Környezetét felszólítás nélkül tartsa rendben.
Ismerje meg a tisztálkodás helyes sorrendjét és egyre önállóbban alkalmazza. Ügyeljen testének higiéniájára,
Tudjon bekapcsolódni a termelő jellegű munkába; felnőtt irányításával hosszabb ideig folyamatosan dolgozni.
Felnőtt irányításával tudjon harmonikus munkakapcsolatot kialakítani társaival, a környezetében lévő emberekkel.
Fejlesztési terület: Művészetek
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
Ismerj e felhasznált anyagok legjellemzőbb tulajdonságait.
Ismerje meg és alkalmazza a legfontosabb síkbeli kifejező eszközöket és az ábrázolási technikákat.
A tanult ábrázolási technikák felhasználásával törekedjen saját élményeit megörökíteni.
Hallgasson szívesen gyermekdalokat, játékdalokat, megzenésített gyermekverseket, kiszámolókat, vegyen részt ezek egyéni és közös éneklésében.
Kapcsolódjon be az egyszerű mondókák, versek, dalok, mozgásos-játékos, megjelenítésébe, dramatizálásába.
Ismerje fel, nevezze meg az egyszerű ritmushangszereket, tudja megszólaltatni azokat.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
Ismerjen fel népművészeti alkotásokat.
Sajátítsa el néhány népi kismesterség technikáját.
Legyen képes a legfontosabb kifejezőeszközök (szín, forma) kompozíciós megjelenítésére.
Ismerje a munkaanyagok legfontosabb tulajdonságait.
Találjon örömet az alkotásban, becsülje meg embertársai alkotásait.
Szívesen hallgasson zenét, és legyen erre igénye.
Hangzás után ismerje fel a környezetében megtalálható egyszerű hangszereket.
Kapcsolódjon be közös zenei tevékenységekbe, tudjon egyszerű ritmust utánozni tapssal vagy hangszeres kísérettel is.
Tanuljon meg hallás után egyszerű népdalokat, gyermekdalokat.
Játékos gyakorlatok során alkalmazza az egyszerű táncos, bábos kifejezési formákat.
Tudja a rövid verseket, meséket dramatizálva egyszerűen előadni.
Vegyen részt csoporton belüli szereplésekben.
Fejlesztési terület: Testi nevelés
Minimális teljesítmény a 6. évfolyam végén
Legyen képes egyszerű mozgásformák utánzására, tudjon egyszerű mozgásos feladatokat önállóan is végrehajtani.
Törekedjen az egyszerű játékszabályok betartására.
A játékoknál, a mozgásfejlesztésnél használt eszközöket rendeltetésszerűen használja.
A játék során, valamint a mozgásos feladatok végrehajtásakor igyekezzen megfelelő társas kapcsolatot kialakítani.
Játékban, mozgásban legyen kitartó, fegyelmezett, rendelkezzen megfelelő tűrőképességgel.
Minimális teljesítmény a 10. évfolyam végén
Ügyeljen testtartására, működjön közre a helytelen testtartások korrekciójában, felnőtt irányításával végezzen rendszeresen és kitartóan korrigáló gyakorlatokat.
A játékszabályokat tartsa be.
Legyen képes a begyakorolt mozgáselemeket, egyszerű mozgássorokat változó körülmények között is végrehajtani.
A sportban legyen társaival szemben segítőkész, együttműködő.
Legyen belső igénye a mozgásra, testedzésre, sportolásra, alakuljon ki helyes beállítódása az egészséges életmód formálásához.
VI.
A Beszédfogyatékos tanulók iskolai fejlesztésének elvei
1. A beszédfogyatékos tanuló
1.1. Beszédfogyatékos az a tanuló, akinél veleszületett vagy szerzett idegrendszeri működési zavarok és környezeti hatások következtében jelentős mértékű a beszédbeli akadályozottság, amelynek következtében átmeneti, illetve tartós zavarok léphetnek fel a nyelvi, kommunikációs és tanulási képességben, a szociális kapcsolatokban. Az akadályozottság megmutatkozhat a beszédhangok helyes ejtésének zavaraiban, a beszédészlelési és -megértési zavarokban, a beszédritmus sérülésében, a grafomotoros és a vizuomotoros koordináció éretlenségében, valamint az általános beszédgyengeséggel együttjáró részképesség kiesésekben. A különböző jellegű diszfóniák, a hangadás kóros elváltozásai szintén a beszédfogyatékosság körébe sorolhatók.
A beszédfogyatékos tanulónál a fentiek az egészen enyhe eltérésektől az érthetetlen beszédig minden változatban előfordulhatnak.
A súlyos beszédfogyatékos tanulónál a kommunikációs nehézségek miatt különböző másodlagos pszichés eltérések (magatartási zavar) alakulhatnak ki.
A fenti tünetek együttesen az iskolai nevelés során tanulási akadályozottságot is kiválthatnak.
Amennyiben a beszédhiba, illetve a beszédfogyatékosság a kisiskolás kor kezdetére tartósan fennmarad, a tanuló a továbbiakban is folyamatos gyógypedagógiai ellátásra (ambuláns logopédiai szakszolgálat, beszédjavító osztály, beszédjavító általános iskola és diákotthon) szorul. Az oktatás a pedagógiai, logopédiai ellátás, valamint az egészségügyi rehabilitáció a beszédbeli akadályok jellegétől függ, amely lehet akadályozott beszéd- és nyelvi fejlődés, diszlália, disarthria, dadogás, hadarás, diszfázia, diszfónia, az általános beszédgyengeséggel összefüggő olvasás, írászavar és lehet súlyos beszédmegértési zavar is, vagy ezek halmozott előfordulása.
1.2. A halmozottan beszédfogyatékos tanuló
A beszédzavarok egy-egy tanulónál halmozottan is előfordulhatnak. A leggyakrabban a megkésett, illetve akadályozott beszédfejlődés, a komplex nyelvi fejlődési zavar jelenik meg a tünetek sokféleségével tarkítva.
Nem ritka a megkésett/akadályozott beszédfejlődés-hadarás-dadogás együttese. Az iskolai szakaszban ennek olvasás-írás zavar kihatása is megmutatkozik. A tünetek megjelenhetnek párhuzamosan, de előfordul a tünetváltás jól ismert jelensége is, amikor például a kiejtés javítását, javulását követően dadogás, hadarás léphet fel.
Ilyen esetekben a fejlesztési elvekre épülő terápiák tudatos alkalmazása a rehabilitáció döntő tényezője.
1.3. A fogyatékos tanuló beszédzavarai
A testi-, érzékszervi, az értelmi fogyatékos beszédhibás tanulók az előző csoporttól eltérően nem tekinthetők halmozottan beszédfogyatékosnak. Különleges beszédgondozásuk, fejlesztésük eltér az e fejezetben leírtaktól, mivel a beszédhiba ez esetben a domináns sérülés következménye. Így javítása is annak jellegéhez, módszereihez igazodik és az egyes fogyatékosságoknál alkalmazott pedagógiai, egészségügyi rehabilitációs feladatok között szerepel.
A más fogyatékos tanulók csoportjába tartozó olvasás, írászavarok esetén azonban – bár ez főként többségi iskolai kompetencia – a különleges gondozásban a logopédiai szakszolgálat is közreműködik.
2. A beszédfogyatékos/beszéd- és nyelvi fejlődésben akadályozott tanulók fejlesztése
2.1. Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai
A beszédfogyatékos tanulók különleges (logopédiai) gondozásának döntő szakasza a korai fejlesztés, illetve az óvodás kor. A súlyos beszédfogyatékos tanulók esetében azonban ez általában áthúzódik a kisiskolás korra is.
Ennek első négy évére összpontosul az ismeretszerzés beszéddel összefüggő eszközrendszerének elsajátítása, ezért ezek az évfolyamok a különleges gondozás szempontjából összefüggő szakasznak tekinthetők. Ez nem jelent eltérést a NAT pedagógiai szakaszolásától, mivel a különleges gondozás elsősorban a módszerbeli és rehabilitációs teendőkben fogalmazódik meg.
A beszédfogyatékos tanulók oktatásának pedagógiai szakaszai tehát teljes egészében követik a NAT-ban megfogalmazottakat, azzal a különbséggel, hogy az első négy év – egy tanévvel kiegészítve – öt év alatt is teljesíthető. A meghosszabbítás szükség szerint, de általában az 1. évfolyamon célszerű.
A dadogás, hadarás, diszfónia a beszédfogyatékos tanulóknál serdülőkorban is jelentkezhet. Ebben az életkorban ugyanis számolni lehet a beszédfogyatékosság kiújulásával, előfordulhat azonban, hogy a tünetek ekkor lépnek fel először.
Különös figyelmet érdemel ebben a korban a felnőtt beszédhang fokozatos kialakulásának óvó-segítő rendszere, ennek beépülése a pedagógiai teendők sorába.
A fejlesztés elvei
A beszédfogyatékos tanuló iskolai fejlesztésében, speciális nevelési igényeinek kielégítésében elsőbbséget kell biztosítani az ép beszélő környezetben integráltan folyó oktatásnak, a különleges gondozási igény feltételeivel is rendelkező többségi általános iskolában. Ez a tanulók számára hagyományosan a felfelé nivellálás pedagógiai előnyeit biztosíthatja.
Nagyon súlyos esetekben – főként az intenzív rehabilitáció érdekében – szükség lehet a beszédhibás tanuló külön iskolai elhelyezésére. Ennek időtartama azonban ésszerű időhatárok között átmeneti, a terápia eredményességétől függő, a család helyzetétől, terápiás együttműködésétől befolyásolt gyakorlat. A külön iskolában törekedni kell arra, hogy a tanuló minél előbb visszakerüljön a családjához és különleges gondozása az intenzív rehabilitáció után, a logopédiai szakszolgálat keretében folytatólagosan biztosítva legyen.
– A beszédfogyatékos tanulók fejlesztésében törekedni kell a pszichológiai és fiziológiai tényezők összhangjára, a személyiség és a beszédműködés kölcsönhatására, funkcionális összefüggésrendszerére.
– A fejlesztés legyen tudatos és tervszerű. Ez azt jelenti, hogy a beszéd állapotának felmérésétől a terápiás terv meghatározásán át a tudatos módszerválasztáson túl a komplexitás és a folyamatkövetés is megvalósul.
– A módszerek célszerű alkalmazásának elve megköveteli a beszédfogyatékos tanuló oktatásában – logopédiai ellátásában – az életkor, a pszichikai sajátosságok, a beállítódás, az értelmi képesség, a beszédhiba típusának és súlyosságának, a korrekció adott szakaszának figyelembevételét.
– A beszédfogyatékos tanuló fejlesztésében meghatározó a sokoldalú percepciós fejlesztés. Ennek során a kinesztéziás, a hallási, a látási, a beszédmozgási benyomások egymást erősítve fejlődnek.
– A fejlesztés fontos elve a transzferhatások tudatos kihasználása. Mivel a különböző beszédműveletek számos azonos elemből, illetve közös elemből tevődnek össze, a fejlesztés a különböző átviteli megoldásokkal eredményesebbé tehető.
– A beszédfogyatékos tanulók oktatása, különleges gondozása megköveteli az egyéni és csoportos foglalkozások változatos szervezeti kereteit. A csoportra irányuló munka során meg kell találni az egyénre szabott rehabilitációs programok végrehajtásának módját is.
– A súlyos beszédfogyatékos tanulók fejlesztése legyen intenzív és folyamatos.
– A fejlesztés nem nélkülözheti a szülő támogató együttműködését.
– A fejlesztésnek motiválnia kell a tanulót beszédhibája leküzdésére, ugyanakkor fel kell készítenie az esetleges visszaesésekre, azok kezelésére, valamint arra, hogy a maradandó tünetekkel később is együtt tudjon élni.
– A terápia segítse elő a NAT követelményeinek teljesítését minden műveltségi területen. A terápiában a minél gyorsabban automatizált jó beszédszint érdekében minden – a tanulóval kommunikáló – felnőtt legyen partner.
A tartalmi fejlesztés kiemelt területei a következők:
– A személyiség fejlesztésében hangsúlyozottan kapjon szerepet a szociális kapcsolatrendszer kommunikációs bázisa, a kommunikációs szándék tudatos megvalósítására nevelés.
– Az anyanyelvi fejlesztés tartalmát, a fejlesztésre fordított időt a NAT szabályozásához kapcsolódva a sérülés jellege, mélysége, prognózisa, az egyéni speciális szükséglet befolyásolja. Az anyanyelv műveltségi részterület egyes összetevői ennek megfelelően más-más hangsúlyt kapnak a fejlesztésben, néhány szempont azonban általánosítható:
= az írás, olvasás előkészítésének átlagos időtartama lényegesen megnövekszik, ezért is – különösen a kezdő osztályfokon – érdemes élni a tanulmányi idő növelésének lehetőségével,
= olvasás, írás tanítási módszerként beszédfogyatékos tanulók esetében a hangoztató-elemző, illetve a diszlexia-prevenciós olvasástanítási módszer ajánlott,
= a súlyos beszédfogyatékos tanulók anyanyelvi fejlesztésében hosszabb begyakorlási, érési szakaszok tervezendők,
= az anyanyelvi fejlesztés, gondozás a nevelés minden színterén és helyzetében, az oktatás teljes időtartama alatt központi szerepet játszik.
– A Művészetek, valamint a Testnevelés és sport műveltségi terület jól szolgálják a fejlesztés másik nagy területének, a téri orientáció–mozgás–ritmus beszédkoordináció követelményeinek megvalósítását.
– Az élő idegen nyelv tanítása felelősségteljes döntést igényel. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a beszédfogyatékosok e műveltségi területtől való megfosztása a gyermeket gyakorlatilag kizárhatja a későbbi felsőoktatásból, beszűkítve ezzel életterét. A követelmények teljesítése alóli mentesítés helyett a módszerek változtatását (pl. dadogók esetében az írásbeliség, diszlexiás tanulóknál pedig az auditív módszerek elsőbbségét) szükséges biztosítani.
2.3. A NAT alkalmazása
A beszédfogyatékos tanulók oktatása a NAT tíz műveltségi területe szerint történik, azzal megegyező követelmények alapján. A követelmények globális teljesítése biztosítja a teljes átjárhatóságot a többségi és a külön iskola között.
A Nemzeti alaptanterv követelményei azonban csak a beszéd- és nyelvi zavarok kompenzálása és megszüntetése érdekében végzett folyamatos korrekciós, rehabilitációs és sérülésspecifikus egyéni fejlesztő programok segítségével teljesíthetők.
A műveltségi területek közül az Anyanyelv és irodalom, a Művészetek, a Testnevelés és sport tanítása kíván nagyobb figyelmet. A követelmények azonban itt sem módosulnak, csupán hangsúlyeltolódások mutatkozhatnak – a beszédfogyatékosságtól függően – az egyes témakörök között. Ezek meghatározása a helyi tantervben történik. Az anyanyelv és irodalom műveltségi terület százalékos arányának meghatározásánál mindvégig a magasabb értéket ajánlott figyelembe venni.
2.4. Pedagógiai és egészségügyi célú rehabilitáció
2.4.1. A pedagógiai rehabilitáció ajánlott tevékenységformái a következők:
– Logopédiai egyéni és csoportos terápia (komplex művészeti terápia; RIT terápia; a fonémahallás fejlesztése; grafomotoros és vizuomotoros koordináció).
– Kommunikációs tréningek.
– Báb-terápia.
– Drámaterápiás foglalkozások.
2.4.2. Egészségügyi rehabilitáció
– Foniátriai vizsgálat és ellátás.
– Gyermekneurológiai vizsgálat.
– Pszichológiai vizsgálat.
– Pszichoterápia.
– Szenzoros integrációs tréning.
– A szervezet általános erősítése, roborálás, sport.
– Gyógyúszás.
– Gyógytorna.
– Ayres-terápia.
– Relaxációs tréningek.
A beszéd technikai és tartalmi fejlesztése a logopédiai terápia keretében valósul meg. Súlyos beszédhibásoknál egyéni intenzív fejlesztés javasolt.
Az egyes súlyos beszédhibák esetében kiemelt szempontok:
A megkésett/akadályozott beszédfejlődés esetében a terápia célja a nyelvi közlés többszintű összetevőjének (szókincs, helyes ejtés, nyelvtani rendszer, szóbeli és írásbeli szövegalkotás) sokoldalú, intenzív differenciált fejlesztése, amely specifikusan egyéniesített jellegű. A nyelv kifejező, közlő, jelelő funkciójának kialakításával képessé váljon a gyermek/tanuló a nyelvi jelek befogadására, feldolgozására, a beszédbeli kommunikációra. Közvetlen és közvetett ráhatásokkal kell fejleszteni azokat a képességeket és készségeket, amelyek révén fokozatosan differenciáltan tudja befogadni, feldolgozni és használni a beszédet és a nyelvet jelentéstani, szókészleti, mondattani, szóalaktani, hangrendszertani szempontból. A fejlesztés területei: a beszéd és a nyelv, a mozgás, a gondolkodás, a figyelem és az emlékezet.
A diszfázia esetében cél a beszéd- és nyelvi szint életkornak megfelelő beszédfejlettségi mutatóinak elérése. A terápia eredményei beépülnek a műveltségi területek fejlesztési követelményei közé, a minimális teljesítmény részét képezik.
Szakértői vélemény segít annak eldöntésében, milyen követelmények teljesítése alól kaphat a tanuló felmentést, hogy mikor, hogyan, mely pedagógiai szakaszban tér vissza a tanuló a többségi iskolába, valamint abban, hogy milyen speciális segítséggel teljesíthetők a NAT követelményei.
A terápia során, amely a beszédmegértés és a beszédképzés összetevőinek helyreállítását szolgálja, állandó megértő, fejlesztő, tanácsadó kapcsolat van a beszédfogyatékos tanulót a követelmények elérésében differenciáltan és egyénileg segítő iskolával és a fejlesztési területek illetékes szakembereivel (pszichológus, ideggyógyász, gyógytornász stb.).
A dysarthria súlyos kiejtési és beszédérthetőségi problémát jelent. Általában központi idegrendszeri sérülés következtében alakul ki, ezért a terápia a beszéd mellett az értelmi és mozgásos fejlesztésre is kiterjed. Ennél a csoportnál is indokolt lehet az alsó szakasz tanulmányi idejének meghosszabbítása egy évvel.
A centrális diszlália korrekciója szintén gyakran áthúzódik az iskolás korra, és az esetek zömében együtt járhat az organikus eredetű olvasás-, írászavarokkal. Ez utóbbi logopédiai terápiája a beszédjavítással párhuzamosan kezdődik, de – mivel spontán fejlődésre az organikus hátterű hibák esetén általában nem lehet számítani – folytatása a jó beszédszint elérése után is indokolt. Tekintettel a lehetséges differenciál-diagnosztikai problémákra is, mindkét esetben javasolt az intenzív beszédjavítás.
Az eddig felsorolt beszédzavarok esetében megnő a veszélye a téves diagnosztizálásnak, a súlyos tünetek következményes lassúbb értelmi fejlődés értelmi fogyatékosságként való felfogásának. Ezért a súlyos beszédfogyatékos tanulók pszichológiai, logopédiai vizsgálata speciálisan képzett szakmaiságot feltételez.
A dadogás javításának célja, logopédiai-pedagógiai módszerekkel megteremteni a folyamatos kommunikációt, az egyéni sajátosságoknak megfelelő beszédtempó és ritmus, valamint a helyes hangsúlyozás, hanglejtés kialakítása. További cél a másodlagos tünetek megelőzése, megszüntetése. A dadogás terápiája komplex (logopédiai, orvosi, pszichológiai), egyénre szabott terv alapján zajlik.
A tanuló a terápiás eredmények hatására a folyamatos, gördülékeny, helyes ritmusú, ép beszéddel nyilatkozik meg. Amennyiben mégis jelentkeznek megakadások, úgy e tünetek akadályai lehetnek a műveltségi követelmények szóbeli teljesítésének. Ilyen esetben a tanuló tudásszintjének mérése más módon (írásban, rajzban, manuális produktumokban, számítógépen stb.) történhet.
A hadarás általában nem indokolja, hogy a tanuló speciális iskolába járjon, más beszédhibákkal való együttes előfordulás esetén azonban ez előfordulhat. Ilyenkor a terápia párhuzamosan mindkét beszédhibára irányulhat.
A diszfónia esetén speciális feladat a hangminőség és az anatómiai-élettani viszonyok további romlásának megakadályozása, fontos a gyógyszerezés biztosítása. Az ének-zenei követelmények tekintetében szükséges a hangdiéta, valamint mentesítés a hangos éneklés alól. Ez utóbbi a helyi tantervekben a zeneelméleti anyagrészek elmélyítésével ellensúlyozható.
Az orrhangzós beszéd legsúlyosabb esetei az ajak- és szájpadhasadékok következtében alakulnak ki. Az oktatás mellett a medicinális ellátásra, a megfelelő időben elvégzendő műtétekre szükséges figyelni. A terápiának általában ki kell terjednie a hallásnevelésre, hiszen a szájpadhasadékkal gyakran együtt jár az enyhe fokú nagyothallás.
VII.
A súlyos fejlődési zavar más csoportjaiba tartozó
(más fogyatékos) tanulók iskolai fejlesztésének elvei
(más fogyatékos) tanulók iskolai fejlesztésének elvei
A ,,más fogyatékos'' gyűjtőfogalom alá soroltak azok a súlyos tanulási, beilleszkedési, magatartási zavarok, amelyek hátterében részképességzavarok, iskolai teljesítmények fejlődési zavara, hiperaktivitás és/vagy figyelemzavar, a fejlődés pervazív zavara vagy a felsoroltak halmozott előfordulása áll fenn. E fogyatékossági csoportban nem határozhatók meg egységes jellemző jegyek. Az egyes állapotok a tünetek/tünetegyüttesek komplexitásától függően a funkciógyengeségtől a komplex személyiség-, illetve általános tanulási zavarig terjedhetnek.
A ,,más fogyatékos'' tanulók értelmi szintjüknek megfelelő iskolában teljesítik tankötelezettségüket. Sajátos nevelési igényeiket általában a többségi iskola elégíti ki, iskolapszichológusok, valamint a pedagógiai szakszolgálatok logopédusainak, gyógypedagógusainak terápiás közreműködésével.
A más fogyatékos tanulók iskolai fejlesztésének elvei két csoportra bontva határozhatók meg.
A) Részképességzavar tüneteit mutató tanulók iskolai fejlesztésének elvei
1. A részképességzavar tüneteit, a kóros hiperaktivitást, figyelemzavart mutató tanuló
A részképességzavarok körébe az iskolai teljesítményeknek – elsősorban az alapvető eszköztudás (olvasás, írás, számolás) – elsajátításának és képességének deficitjeit, valamint az általuk kiváltott, következményes magatartási és/vagy tanulási zavarok komplex tünetegyüttesét sorolják. E fogyatékosság differenciál-diagnosztikai jellemzője, hogy a részképességben az intelligencia szintjének ellentmondó súlyos teljesítménybeli elmaradás mutatkozik, valamint teljesítményszóródás mutatható ki az intelligenciafaktorok, a mozgáskoordináció és a beszéd szintje között.
Ide tartoznak azok a tanulók is, akik súlyos figyelemzavaruk (helyzetidegenségük, hibás-hiányos helyzetfelismerés) vagy fejletlen önirányítás, gyenge önértékelési képesség miatt a tanulási szituációba beilleszkedni nem tudnak, állandó személyes kontrollra, megerősítésre szorulnak. A hiperaktivitás, a figyelemzavar jellemzője, hogy a tanuló sokkal több cselekvéses tanulási helyzetet igényel, rövidebb ideig tud a feladathelyzetben megmaradni.
Míg a részképességzavarok gyakran ép érzékszervek esetén is az érzékszervi fogyatékosság (gyengénlátás, enyhe nagyothallás) látszatát kelthetik, addig az utóbbiak általánosan gyenge képességűnek, értelmi fogyatékosnak tűnhetnek.
A részképességzavarok tüneteit mutató tanulók általános jellemzője a számukra nehéz iskolai feladatok iránti feltűnő közömbösség, érdektelenség, amely a nehézségek következtében fokozatosan elmélyül, és a tanulással (a kieső részképességgel) kapcsolatos tevékenységek (olvasás, írás, számolás) elutasításában fejeződhet ki. A tanuló önmaga is kompenzálni kezdi a sikertelenséget: jó esetben más, a számára könnyebb tantárgyi tevékenységgel, kedvezőtlen esetben extrém magatartással, beilleszkedési zavarral.
A tanulási nehézség másodlagosan okozhat magatartási, illetve magatartási probléma eredményezhet tanulási zavart, a tünetek tehát egymásba átmehetnek, illetve halmozódhatnak.
Az idegrendszer csökkent terhelhetőségének, érési meglassúbbodásának tudhatók be a tanulási, magatartási zavar tüneteit mutató tanulónál az alábbiak is:
– általában érzékenyebb a meteorológiai változásokra,
– fáradékonyabb az átlagnál, nehezen tűri a zajokat, nehezen viseli el a várakozási feszültséget,
– gyakrabban van szüksége pihenésre, szünetre, egyedüllétre,
– fokozottabban igényli az életét, tevékenységét meghatározó állandó kereteket, érthető és követhető szabályokat,
– nyugtalanság, túlmozgások jellemzik.
Mindez kóreredet szempontjából idegrendszeri anomáliák, funkcionális vagy organikus sérülés következménye. A percepciós bázis többdimenziós érintettsége miatt az olvasás, írás , számolás elsajátításában különböző súlyosságú akadályt jelent, az enyhe zavartól egészen a funkcióképtelenségig.
2. A részképességzavar tüneteit mutató tanulók iskolai fejlesztése
2.1. Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai
A tanulók iskolai fejlesztésének pedagógiai szakaszai nem térnek el a NAT-ban rögzítettektől. Ugyanakkor ajánlatos a helyi tantervekben élni az első évfolyam két tanév alatt történő elvégeztetésével. Külön intézményben vagy fejlesztő osztályban az első évfolyam két tanévre történő széthúzása átsegítheti a tanulókat a nehézségeken. Az iskolai oktatás első éve ez esetben az intenzív prevenció, a szakszerű funkciófejlesztés, a pszichés gondozás, a megfelelő motiváció és a feladattudat kialakításának az időszaka, amelyre jellemző a gyógypedagógiai korrekciós-kompenzáló-terápiás módszerekkel irányított tanulási folyamat.
Amennyiben a részképességzavar tüneteit mutató tanuló speciális nevelési igényének kielégítése a logopédiai szakszolgálat keretében történik (terápia), az intenzív kezelés hatékony lehet. Ilyen kezelés mellett – különösen az enyhébb esetekben – általában nem szükséges két tanév az első évfolyam számára.
2.2. A fejlesztés kiemelt feladatai
2.2.1. Diszlexia, diszgráfia esetén
Az olvasás-, írászavarok javításának célja az iskolás korban, hogy kialakítsa a tanulóban az intellektusának és mindenkori osztályfokának megfelelő értő olvasás-írás készséget, fejlessze a gyermek kifejező készségét, segítse az olvasás, írás eszközzé válását az ismeretek megszerzésében.
Fontos cél továbbá, hogy megismertesse a tanulókat a kompenzatorikus lehetőségekkel. A legsúlyosabb esetekben kompenzálja az olvasásképtelenséget szövegek auditív tolmácsolásával, az írást segítse gépírással, szövegszerkesztő használatával, a helyesírást pedig a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrző funkciójának működtetésével, illetve a speciális, e célból összeállított fejlesztő programokkal.
A feladatok részben levezethetők a főbb tünetekből:
Diszlexia esetén gyakran tapasztalható az általános beszédgyengeség tünetegyüttese, vagy annak a beszédjavítás utáni maradványtünete. Általában differenciálatlan az aktív szókincs, és gyenge a verbális emlékezet. A tanuló az új szavakat nehezen jegyzi meg, megmásítja, torzítja, jó értelmi képesség esetén új szót alkot helyette, vagy körülírja a fogalmat. Az olvasás tanulása során nehezen alakul ki a hang–betű kapcsolat, gyakori és makacs betűtévesztések fordulnak elő, a sorrendben átvetések tapasztalhatók, a hosszabb szavak áttekintése rendkívül nehéz. Hibás kombinációk, felületes akusztikus képzetek előhívása észlelhető. Nehéz a figyelem megosztása az olvasási technika és a szöveg tartalma között, pontatlan a toldalékok olvasása, lassú az olvasási tempó, gyenge a szövegértés.
Diszgráfia esetén az írómozgásokban, azok kivitelezésében jellemző a rossz kéztartás, az íróeszköz helytelen fogása, a görcsösség. Az írómozgás egyenetlen, ritmusa és lendülete töredezett lesz, a gyermek egész testével ír. Az optimális mozgássor csak nagyon lassan valósul meg, ezért is fáradékonyabbak a diszgráfiás gyermekek.
Az írás külalakjában megjelenő tünetek: tájékozódási nehézség a vonalrendszerben, a leírt betűk nagysága egy szón belül is erősen változó, a betűk dőlésszöge következetlen, a betűformák szabálytalanok, gyakori az átírás, áthúzás, összefirkálás, a zárójel. Hiányoznak vagy torzulnak a betűkapcsolások. Gyakori a nyomtatott és írott betűk tévesztése, diktálás után betű, szótag, szó ki- és elhagyása fordul elő. A tanuló a szöveget módosítja, esetleg értelmetlen mondatokat ír. Végül jellemző a helyesírási készség általános gyengesége. Feltűnőek a tükörírásos elemek, a fölösleges betűelemek, a betű-, szótag-, szókihagyások. A diszgráfiás gyermek kapcsolási nehézségekkel küzd, írásban is téveszti a szó- és mondatstruktúrát, és végül, más tananyagokban való előrehaladáshoz viszonyítva nagyon lassú az írás megtanulásának folyamata.
Kiemelt feladatok a diszlexiás, diszgráfiás tanulók iskolai fejlesztése során:
– a pontos diagnózis és a fejlesztési szempontok, módszerek igénylése, vizsgálatok elvégeztetése,
– a testséma biztonságának kialakítása,
– a téri és időrelációk kialakítása praktikus és verbális szinten,
– a vizuomotoros koordináció gyakorlása,
– a látás, hallás, mozgás koordinált működtetése,
– az olvasás, írás tanítása (szükség esetén újratanítása) hangoztató-elemző, vagy diszlexia prevenciós módszerrel,
– az olvasás, írás készségének folyamatos gondozása, fejlesztése a tanuló egész iskolai pályafutása alatt,
– a kompenzáló technikák alkalmazása valamennyi tantárgy tanulása során,
– az élő idegen nyelv oktatása speciális módszerekkel, auditív megközelítéssel,
– az értékelés, minősítés legyen méltányos,
– segítő környezet folyamatosan álljon a tanuló rendelkezésére.
Az olvasásgyengeség – a nem valódi diszlexia – a fenti tünetek enyhébb megjelenése. Az olvasásgyenge tanulók általában lassabban sajátítják el az olvasást. Hibáik kijavítása azonban nem igényel teljes újratanítást, a szükséges gyógypedagógiai közreműködés éppen ezért általában tünetcentrikus. A korrekció folyamata tartalmazza azokat a feladatsorozatokat, amelyek a vizuális, az akusztikus és a motoros funkciókat támogatják.
2.2.2. Diszkalkulia esetén
A diszkalkulia a számolási, matematikai képességnek a tanuló intelligenciájához mért gyengesége. Hátterében általában valamilyen idegrendszeri sérülés húzódik meg, amelynek következtében zavart az érzékelés-észlelés folyamata, sérült a gondolkodás. Nehezítetté válik a szimbólumok felismerése és tartalmi azonosítása, akadályozott a fogalmak kialakulása, sérülnek a fogalmakkal végzett gondolkodási műveletek, a sor- és szabályalkotás, a téri és síkbeli viszonyok érzékelése, illetve zavart szenved az emlékezet és a figyelem.
E tanulócsoportnál általában hiányzik a ,,matematikai érdeklődés'', kialakulatlan a mechanikus számlálás képessége, a mennyiség-állandóság. A tanulás folyamán nehezen ismerik fel a számjegyeket, nem képesek azokat a mennyiséggel egyeztetni, vagy számjegy és mennyiség helyes egyeztetésekor a számjegy nevét nem tudják. Súlyos elmaradásaik vannak a matematikai nyelv használatában, a matematikai relációk verbális kifejezésében.
A kiemelt speciális teendők a teljesség igénye nélkül mindenekelőtt
– a testséma kialakítása,
– a téri relációk biztonsága,
– a relációk nyelvi megalapozása, a matematikai nyelv tudatosítása,
– a szerialitás erősítése,
– számfogalmak kialakítása és bővítése,
– az érzékelés-észlelés, a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás és a beszéd összehangolt, intenzív fejlesztése,
– segítő, kompenzáló eszközök használatának megengedése,
– az alapműveletek fogalmi kialakítása, képi, vizuális megerősítése, sokoldalú gyakorlásuk a már ,,birtokolt'' számfogalmakkal építkező számkörökben,
– a matematikai nyelvi relációk tudatosítása, szöveges feladatok megoldása.
2.2.3. A részképességzavar és/vagy fogyatékosságok együttes, halmozott tüneteit mutató tanulók
Több részképességzavar együttes előfordulása ,,halmozott fejlődési zavart'' okoz. Ez a beszéd/nyelv, a mozgás, a kognitív képességek eltérő és egyenetlen fejlődését foglalja magába és általában akadálya az anyanyelv tanulásának, az olvasás-írás-számolás elsajátításának.
Az ilyen típusú, speciális fejlesztésre szoruló tanulók logopédiai-pedagógiai ellátásának lényege, hogy a percepció minden részterületét fejleszteni kell: a vizuális, az akusztikus, a taktilis és mozgásos észlelés folyamatait, a motoros képességeket és állandóan a beszéd- és nyelvi készséget.
2.2.4. A fejlesztés elvei
– A részképességzavar tüneteit mutató tanulók különleges gondozási igényeinek kielégítése gyógypedagógus közreműködését igényli, akár olyan formában, hogy ő végzi a terápiát, akár utazó tanárként, tanácsadás, szupervízió keretében, együttműködésben a pszichológussal.
– A tanulók egyéni terápiás terv alapján kapnak segítséget.
– A kialakulatlan részképesség jellegének megfelelően az iskolai oktatásban érvényesíteni szükséges a méltányos számonkérési, értékelési, esetleg az intenzív terápia idejére szóló átmeneti felmentési lehetőségeket. Mindez azonban elsődlegesen a gyermek távlati érdekeinek figyelembevételével történjen.
– A rehabilitációs időkeretek rugalmasságát a külön iskolákban (osztályokban) fenn kell tartani. Csak így biztosítható a tanulók egyéni szükségleteihez való igazodás.
– A részképességzavar tüneteit mutató tanulók oktatásának preferált formája a hagyományos integrált oktatás. Külön oktatás esetében tehát arra kell törekedni, hogy a tanuló minél előbb visszakerüljön egyrészt a családjához, másrészt az őt integrálni képes környezetbe. A külön oktatás tehát ez esetben intenzív terápiás céllal szervezett átmeneti oktatási formának tekintendő, amelyet csak a rendkívül súlyos más fogyatékosságok esetén célszerű igénybe venni.
3. A NAT alkalmazása
A részképességzavar tüneteit mutató tanulók sajátos fejlesztésének elvei nem indokolják a NAT követelményeinek módosítását. A tanulók e csoportja ugyanis képes a követelmények minimum- vagy annál magasabb szinten történő elsajátítására, tanulási zavaraik a közoktatási törvény adta lehetőségeken belül kiegészítő speciális egyéni terápia esetén kezelhetők.
3.1. Közös követelmények
A NAT közös követelményei közül elsősorban a kommunikációs kultúra kap kiemelt hangsúlyt, mivel ezen a területen koncentrálódnak a diszlexiás, diszgráfiás tanulók speciális nevelési szükségletei.
3.2. Általános követelmények
A más fogyatékos tanulók e csoportjától kellő segítség és kompenzatorikus eszközök igénybevétele mellett elvárható az általános követelmények teljesítése.
3.3. Műveltségi területek és részletes követelmények
Módosul(hat)nak a következők:
Diszlexiás, diszgráfiás tanulók oktatása terén:
Anyanyelv és irodalom műveltségi területen belül a két tanévre meghosszabbított első évfolyam első tanévében javasolt a következők beiktatása a tananyagba: testséma fejlesztése, vizuomotoros koordináció fejlesztése, grafomotoros fejlesztés, a helyes ejtés, a fonémahallás fejlesztése, hang–betű egyeztetési gyakorlatok, a verbális figyelem és emlékezet intenzív fejlesztése, memoriterek.
Az élő idegen nyelv tanítása a más fogyatékosok e csoportjában sem hagyható el. Javasolt a felmentés helyett a nyelvoktatás auditiv módszereit alkalmazni szűkített programmal, méltányos értékelési rendszerrel a helyi tantervekben.
A művészetek műveltségi terület egészüljön ki a komplex művészeti terápiával.
Testnevelés és sport műveltségi területen ugyancsak az első tanévben szenzoros integrációs program és/vagy gyógyúszás, megfelelő személyi és tárgyi feltételek esetén Ayres-terápia, valamint logopédiai ritmika célszerű.
Diszkalkuliás tanulók oktatása terén
A matematika műveltségterület minimális követelményeinek teljesítése kompenzációs lehetőségeket, speciális módszereket, meghosszabbított tanítási időt, gyógypedagógiai segítséget feltételez.
4. Egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitáció
4.1. A más fogyatékos tanulók egészségügyi rehabilitációja elsősorban a fogyatékosság jellegének, tüneteinek kivizsgálását és a diagnózisnak megfelelő medicinális ellátást, annak folyamatosságát, kontrollját, valamint a pedagógiai rehabilitációt segítő egészségügyi terápiákat foglalja magába.
Ebből a szempontból fontos a gyermekneurológiai, a fülészeti, valamint a szemészeti vizsgálat, szükség esetén az érzékszervi gyógyítás.
Az egészségügyi rehabilitáció ajánlott körébe tartozik még a gyógytorna, a gyógyúszás és bizonyos sportok, elsősorban a labdajátékok.
4.2. A pedagógiai rehabilitáció a műveltségi területeknél ajánlott funkcionális képességfejlesztő programok külön gyakoroltatásával, elmélyítésével szolgálja az eredményes oktatást. A terápiás egyéni fejlesztő programok mellett lehetőséget (időt) szükséges tartalékolni a betegségek utáni felzárkóztatásra, esetleges tantárgyi anyagrészek elmélyítésére.
Különösen az anyanyelv és a matematika kiemelt gyakorlása fontos.
A pedagógiai rehabilitáció keretében nyílik lehetőség bizonyos kompenzáló eszközök használatának megtanítására, gyakorlására (gépírás, szövegszerkesztés, helyesírásellenőrzés, rajzprogramok kezelése, számológép használata) is, mivel ezek az eszközök optimálisan egyéni vagy kiscsoportos keretekben használhatók.
B) Pervazív fejlődési zavarban szenvedő autista
és autisztikus tanulók iskolai fejlesztésének elvei
és autisztikus tanulók iskolai fejlesztésének elvei
1. Az autisztikus tanuló
1.1. Általános jellemzők
A pervazív zavarok az idegrendszer igen korai, feltehetően veleszületett (genetikai) ártalmának következményei. Az iskoláskorig vagy tovább kezeletlenül maradt fejlődési zavar és deviancia gyógyító és fejlesztő célú ellátása a növekvő korral egyre nehezebbé válhat, bár a nevelhetőség, taníthatóság időszaka belenyúlik a felnőttkorba, így sosem túl késő a fejlesztést elkezdeni.
Az autisztikus állapotok lényege a szociális, kommunikációs és speciális kognitív képességek minőségi károsodása, amely a jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg.
Az autisztikus tanulóra legjellemzőbb a kölcsönösséget igénylő szociális készségek, illetve a rugalmas gondolkodás és kreativitás területén tapasztalható kognitív deficit, a beszéd szintjéhez képest károsodott kommunikáció, az egyenetlen intelligencia, illetve képességprofil és a következményes sztereotíp viselkedés, érdeklődés, aktivitás.
Az alapvető deficitek egész életen át megmaradnak, de a speciális intenzív terápiás és pedagógiai ellátás segítségével jelentős fejlődés érhető el. A deficitek okozta elsődleges és másodlagos viselkedési tünetek az igen súlyostól a jól kompenzált állapotban csaknem tünetmentesig változhatnak, és az élet különböző szakaszaiban különböző formában jelentkezhetnek. Új helyzetben, váratlan események, körülmények hatására felerősödhetnek a típusos tünetek. A tünetek változatossága mellett a tanuló autizmusának súlyossága széles skálán szóródik.
1.2. A halmozottan sérült autisztikus tanuló
Az autisztikus szindrómák gyakran társulnak egyéb problémákkal, amelyek az ellátási szükségletet, taníthatóságot és prognózist jelentősen befolyásolják. Ezek a következőképpen csoportosíthatók:
– értelmi fogyatékosság (mint a leggyakoribb társuló fejlődési zavar);
– beszéd-, érzékszervi-, mozgás- vagy ,,más'' fogyatékosság;
– viselkedésproblémák (főleg, ha azok súlyosak, pl. agresszió, autoagresszió).
A halmozottan sérült autisztikus tanuló fejlesztésénél szem előtt kell tartani, hogy a tanítás lehetséges módszertanát illetően autizmusa a limitáló tényező. Általában a szükségletek egyéni kombinációjához kell a járulékos zavar speciális szempontjait és az autizmus-specifikus pedagógiai módszereket összehangolni.
1.3. Az autisztikus tanulók pedagógiai szempontú jellemzése
1.3.1. Gyakorlati célból szociális viselkedés szerint három típusra oszthatjuk az autisztikus spektrumon elhelyezhető, sokféle személyiségű, szintű és viselkedésű gyermeket.
– Elkülönülő (izolált) típus: szociálisan nem kezdeményez, kezdeményezést, társas kapcsolatot kerül, elutasít, illetve nem ért; általában értelmi fogyatékos, gyakoribbak a szenzoros ingerfeldolgozás zavarai is; legrosszabb prognózisú, legnehezebben tanítható.
– Passzív típus: szociálisan nem kezdeményező, de közeledést passzívan fogadja, gyakran jól irányítható; a legjobban tanítható, legjobb prognózisú a távoli adaptáció szempontjából is; passzivitása, kooperációs készsége miatt könnyű nem észrevenni, amikor már nem követi a tananyagot, csak jelen van, illetve formálisan tanul.
– Aktív, bizarr típus: szociálisan aktívan, gyakran inadekvátan, szokatlan módon, esetleg sokat kezdeményező, általában jobb képességű autisztikus tanuló; kapcsolatteremtése egyoldalú, a partner személyiségét, szándékát nem veszi tekintetbe, saját érdeklődési körbe tartozó témákra, kérdésekre szorítkozik; egyesek formális, merev, bizarr viselkedésűek.
A gyermekek fejlődésük során típust válthatnak.
1.3.2. A tanítás, illetve a hagyományos tanítási módszerek és tervezés módosítása szempontjából kiemelkedő jelentőségű speciális tulajdonságok:
– a másik személy szándékának, érzéseinek, gondolatainak, szempontjának (pl. az információátadás szándékának) meg nem értése, az önmagára vonatkoztatás hiánya, legsúlyosabb esetben képtelenség arra, hogy az embereket, mint számára a valóság egyéb elemeinél fontosabbakat a tárgyaktól megkülönböztesse;
– a szociális megerősítés jutalomértékének, illetve a belső motiváltságnak gyakran teljes hiánya, és hogy a tanulóknak gyakran nagyon kevés vagy szokatlan dolog okoz örömöt;
– a beszéd korlátozott megértése, még látszólag jó beszédprodukció mellett is, amelyet nehezítenek a beszéd emocionális, szociális sajátosságai, mint pl. a hanghordozás;
– az egyenetlen képességprofil: pl. ismeretek és önellátás, vagy mechanikus és személyes memória közötti szakadékszerű különbségek;
– belátás hiánya vagy korlátozott volta egyrészt a saját tudásával kapcsolatban, másrészt a tudás, illetve ismeret megszerzésének forrásával, módjával kapcsolatban.
1.3.3. Típusos erősségek, amelyekre egyes autisztikus tanulóknál építeni lehet:
– a megfelelő szintű vizuális információ általában informatív;
– tanult rutinokhoz, szabályokhoz való alkalmazkodás;
– jó mechanikus memória;
– megfelelő környezetben, érdeklődésének megfelelő témánál kiemelkedő koncentráció, kitartás;
– egyes, nem szociális tartalmú tantárgyi területeken relatíve jó képesség (pl. memoriter, nem szöveges számtan, földrajz, zene).
1.3.4. Típusos nehézségek, és kognitív problémák, amelyekkel számolni kell a tanítás során:
– szenzoros ingerfeldolgozás zavarai (hallás, látás, fájdalom stb.);
– figyelemzavar gyakorisága;
– utánzási képesség kialakulásának deficitje;
– percepciós, vizuomotoros koordinációs problémák;
– analízis (sorrendiség) szintézis műveleteinek problémája;
– lényegkiemelés, problémamegoldó gondolkodás deficitje;
– általánosítás, a tanultak új helyzetben való alkalmazásának sérülése;
– emlékezetfelidézési problémák (speciális szociális tartalmaknál és személyes élményeknél);
– váratlan nehézség ismert tananyagban szociális elem bevezetésével, vagy új körülmények közötti alkalmazással;
– a feladat céljának nem értése, reális jövőre irányultság hiánya;
– szimbolikus gondolkodás (pl. játék) fogyatékossága;
– énkép-éntudat fejlődésének deficitje;
– a valóság téves értelmezése, felfogása;
– realitás és fantázia összetévesztése;
– verbális utasítások félreértése, különösen a többértelmű, elvont kifejezések, többrészes utasítások esetén;
– képességek, ismeretek kreatív (nem idioszinkratikus) alkalmazásának hiánya (még beszédhasználatban is);
– gyermekközösségben áldozattá illetve bűnbakká válás, más esetben szociálisan inadekvát viszonyulás a kortársakhoz;
– strukturálatlan időben passzivitás, reaktív viselkedésproblémák;
– félelmek, fóbiák, szorongás.
2. Az autisztikus tanulók speciális fejlesztésének elvei, céljai, feladatai és módszerei
2.1. Az autisztikus tanulók fejlesztésének általános céljai, feladatai
– A legáltalánosabb távlati cél az egyéni képességek, fejlettség mellett elérhető legjobb felnőttkori szociális adaptáció és önállóság feltételeinek megteremtése; ennek alapja a szociális, kommunikációs és egyéb kognitív készségek hiányának specifikus módszerekkel való kompenzálása és fejlesztése.
– Szükség van a fogyatékos készségek kompenzációs-habilitációs fejlesztésére, a fejlődési elmaradás, a másodlagos (pl. viselkedés-)problémák kezelésére; a mindennapi gyakorlati készségek és az (adaptált) tananyag speciális módszerek segítségével való tanítására.
– A fogyatékos készségek kompenzálása különös jelentőségű a különböző tanulási-, szociális- és munkahelyzetekben való beilleszkedés és viselkedés elsajátításához.
Az autisztikus tanulók fejlesztési céljai hierarchikus rendben helyezkednek el abból a szempontból, hogy mennyire szükségesek a szociális adaptáció kialakításához (az egyén fejlettségi szintjén). A típusos egyenetlen fejlődés azt jelenti, hogy a hiányzó vagy elmaradó készségek spontán fejlődésére nem építhetünk: minden egyes hiányzó részfunkció, illetve korábbi fejlődési periódusból hiányzó alapozó funkció fejlesztését be kell illesztenünk ebbe a hierarchiába. Egy példa: a veszélyeztető viselkedések kezelése, alternatív viselkedések kialakításával, viselkedés-terápiával, a célok hierarchikus rendjében:
– ön- (esetleg köz-)veszélyes viselkedések kezelése;
– családi életet akadályozó viselkedések kezelése;
– taníthatóság és csoportba való beilleszkedés kialakítása;
– iskolán kívüli környezethez való adaptív viselkedés kialakítása.
2.2. Speciális módszerek az autisztikus tanulók fejlesztésében
– A nevelés, fejlesztés tervezése a mért szociális adaptáció, mentális kor, illetve mért intelligencia szintje és a kommunikációs színvonal alapján történik, az egyenetlen képesség- és készségprofil, valamint tanulási képességek miatt egyénhez igazodó módon, a fejlődés erre alkalmas eszközzel való folyamatos követésével (pl. fejlődési kérdőív).
– Protetikus jellegű környezet és eszköztár kialakítása (az időbeli és téri tájékozódás, vizuális-augmentativ kommunikációs struktúra kialakítása).
– Az idő, tanítási helyzetek, a tevékenységek gondos, pontos, gyermek által átlátható strukturálása (strukturálatlan idő minimalizálásával).
– Speciális, egyéni motivációs rendszer kialakítása.
– Vizuálisan segített kommunikációs rendszer, a speciális környezeten belül és személyek között: beleértve a gyermek felé irányuló minden kommunikációt.
– A szociális fogyatékossággal összefüggő tanítási nehézség miatt keresni kell az információ átadására a gyermek szintjének megfelelő és szociális vonatkozásoktól mindinkább független módszereket és médiumokat, pl. írott utasítás, folyamatábra, számítógépes oktatás stb. Ugyanakkor a tanítási helyzetek szociális vonatkozásainak elfogadása, illetve megértése fontos tanítási cél (pl. a csoportos, illetve frontális tanítási helyzetben való tanulás).
– A fejlesztésben, tanításban és a viselkedésproblémák kezelésében alapvető a viselkedés- kognitív terápiás megközelítés és módszertan.
– A jellegzetes gondolkodási nehézségek, rugalmatlanság miatt külön fejlesztési dimenzió az elsajátított ismeretek alkalmazásának, általánosításának alternatív problémamegoldásoknak a tanítása, a szerzett ismeretek, képességek folyamatos elvárása.
– A tananyag kiválasztásának legfontosabb szempontja a tanított képesség gyakorlati alkalmazhatósága. A tanuló túlterhelésének elkerülésére felesleges információkat kerülni kell.
– A viselkedésterápiás, fejlesztési és tanítási célokat a fenti szempontok alapján egymásra épülő sorként kell értelmezni, és fontossági sorrend szerint kell iktatni a tervekbe.
2.3. A speciális fejlesztés szervezési feltételei
2.3.1. A fejlesztés formái:
– speciális csoportban: egyéni és kiscsoportos formában;
– többségi iskolában integráltan, lehetőleg fordított és részleges integrációval (Lásd 4.4. Az autisztikus gyermekek integrációja).
2.3.2. Speciális csoport sajátosságai:
– A szükséges felnőttlétszám függ a csoport létszámától, homogenitásától, a viselkedésproblémák súlyosságától és az egyéni fejlesztési szükséglettől. Az eredményes fejlesztés feltétele, hogy a csoporttal foglalkozó, illetve egyéni fejlesztést nyújtó pedagógusok és más szakemberek az autisták speciális pedagógiai és egyéb szükségleteivel, és ellátásuk speciális módszereivel kapcsolatos szakismeretekkel rendelkezzenek.
– A csoport homogenitására törekedni kell. Az egyéni fejlődési eltérések további csoportbontást tehet szükségessé az általános értelmi, önállósági, beszédképességi szint, illetve a viselkedésproblémák jellege szerint.
3. Az autisztikus tanulók fejlesztésének pedagógiai szakaszai
A gyermek fejlesztését minden esetben az első szakaszban kell kezdeni. Az egymásra épülő szakaszok időtartama előre nem meghatározható. A fejlesztés üteme és a tanuló továbblépési lehetősége, illetve kimenet a következő szakaszba, függ a fejlődés mért eredményeitől, azaz: a gyermek képességeitől és a szakszerű képzés intenzitásától.
3.1. Első szakasz
Fő célja a habilitáció. A gyermek formális és informális megfigyelésének tapasztalataira alapozva, egyénre szabott hosszú, közép- és rövid távú tervre épül.
3.1.1. Célja az elemi adaptív viselkedés kialakítása.
– szociális/kommunikációs készségek célzott fejlesztése,
– az autizmusból és a társuló fogyatékosságokból eredő fejlődési elmaradások lehetséges célirányos kompenzálása,
– a sztereotip, inadekvát viselkedés kialakulásának megelőzése, illetve korrigálása,
– fogyatékosságspecifikus protetikus, augmentatív környezet, eszközök és módszerek/rutinok kialakítása, és használatának elsajátíttatása.
3.1.2. Fejlesztési területek
3.1.2.1. Kommunikáció/Szociális viselkedés:
– beszéd előtti (preverbális) csecsemőkori kommunikáció elemeinek tanítása;
– szociális kapcsolatteremtés elemeinek tanítása (pozitív megerősítéssel);
– beszéd, vagy (beszéd kialakulásának hiányában) alternatív kommunikáció használatának tanítása;
– tanítási helyzetben szükséges elemi szociális viselkedés kialakítása;
– augmentatív kommunikációs eszközök (nem kizárva pl. az olvasást) használatának tanítása napi rutinokban.
3.1.2.2. Fejlődési funkcióelmaradások, önkiszolgálás:
– alapvető készségek kialakítása (étkezés, szobatisztaság, tisztálkodás, öltözködés).
3.1.2.3. Kognitív fejlesztés:
– elemi ismeretek, fogalmak;
– elemi logikai műveletek és összefüggések tanítása;
– szociális kognitív készségek fejlesztése;
– egyszerű aktivitásformák kialakítása strukturált keretek között (pl. játék-, használati és munkaeszközök célszerű használata);
– általánosítás képességének fejlesztése;
– az elsajátított képességek önálló használatának tanítása;
– az elsajátított képességek más összefüggésben való használata;
– képességek alkalmazása más, elsősorban otthoni környezetben.
3.1.2.4. Viselkedésproblémák kezelése:
– viselkedésproblémák megelőzése;
– alternatív viselkedések kialakítása;
– meglévő viselkedésproblémák kezelése.
3.2. Második szakasz
3.2.1. Célja az elsajátított ismeretek bővítése és a változatos aktivitásokban való minél önállóbb részvétel iskolai, otthoni és iskolán kívüli környezetben.
3.2.2. Fejlesztési területek: az előző szakasz területei bővülnek az alábbiakkal:
– Képességek szinten tartása az önállóság fejlesztésével.
– Szociális/kommunikációs/kognitív fejlesztés.
– Önellátás körének bővítése.
– Házimunka.
– Munkára, tanulásra nevelés megalapozása.
3.3. Harmadik szakasz
3.3.1. Cél a felnőtt korban egyénileg elérhető maximális szintű adaptáció, önállóság és munkavégző képesség elérésének megalapozása.
3.3.2. Fejlesztési területek: az előző szakasz területei bővülnek az alábbiakkal:
– Képességek szinten tartása, fejlesztése.
– Tantárgyi ismeretek.
– Önszervezés, önállóság, táguló szociális integráció.
– Munkára nevelés, pályaorientáció.
3.4. Az autisztikus gyermekek integrációja
A tudatosan tervezett és nem kényszermegoldásként alkalmazott integráció ritkán, csak akkor indokolt, ha egyértelműen az autisztikus gyermek javát szolgálja. Ennek megítéléséhez az alábbi tényezők alapos mérlegelése szükséges úgy, hogy a feltételek együttesen és perspektivikusan adottak legyenek. Ennek mérlegelése is kizárólag a harmadik szakaszban nevelt tanulók egy részénél reális.
3.4.1. Az integráció feltételei:
– A tanuló részéről átlagos vagy átlag feletti intelligencia, jól kompenzált, enyhe fokú autisztikus fogyatékosság, minimális viselkedésproblémák.
– A családtagok részéről egyértelmű szándék a szakemberekkel való szoros együttműködésre, és a gyermek intenzív támogatására.
– Az iskola részéről: a speciális módszertanban jártas pedagógus és asszisztens; jól előkészített, ütemezett fejlesztési terv; speciális eszközök, speciális módszerek és környezet; együttműködés a családdal és/vagy a diákotthonnal; a befogadó gyermekcsoport felkészítése, pozitív hozzáállása; szakértői csoporttal való intenzív kapcsolattartás.
– Szakértői csoport, mely rendelkezésre áll: a szülő felvilágosításában; a pedagógus számára szakmai tanácsadásban, problémakezelésben; a fejlesztés irányának kijelölésében, követésében.
– Az integrált autisztikus gyermek legyen elégedett az iskolai élettel, fontos, hogy jól érezze magát.
A fenti feltételek mellett is szükséges az integráció fokozatos megkezdése, a szociális, kommunikációs és kognitív deficitek figyelembevétele, az egyénre szabott mérés, tervezés, fejlesztés; a tananyag szűrése, egyes tantárgyakból felmentés, továbbá az alternatív eszközök, módszerek igénybevétele egyéni szükségletek szerint a fogyatékosságot kompenzálva, pl. kézírás helyett gép használata, szóbeli felelet helyett írásbeli beszámoló.
4. A NAT alkalmazása
4.1. Az autisztikus tanulók fejlesztésének területei
Az autisztikus tanulók csoportja rendkívül heterogén. A tanulók nagy részénél nem alkalmazható a NAT követelményrendszere. Számukra a műveltségi területek helyett fejlesztési területek kijelölésére kerül sor. A pedagógiai fejlesztés harmadik szakaszában a NAT a minimális követelményektől rugalmasan, egyéni eltérésekkel alkalmazható. A NAT életkori szakaszokhoz rendelt minimális követelményeinek elérésére szükség esetén hosszabb időtartamot kell biztosítani, osztályfokok elkülönítése csak tantárgyanként, egyénileg lehetséges. A tananyagot mennyiségi és minőségi szempontból módosítani és redukálni szükséges az autisztikus tanulók fejlettségi szintje szerint. Az egyes műveltségi területekre vonatkozó sajátos eltéréseket az egyéni fejlesztési tervekben kell kimunkálni. A tananyag elsajátításához speciális módszerek és eszközök használata szükséges.
A szociális készségek fejlesztése a következő részterületeket foglalja magába:
– adaptív viselkedés, szelektív kapcsolatok, kapcsolat felnőttel, kapcsolat gyerekkel, kapcsolat szabadidős tevékenységekben stb.
A kommunikáció fejlesztési területen belül a következő részterületeket szükséges egymásra építeni:
– preverbális készségek, beszédértés, irányíthatóság, beszédhasználat, metakommunikáció valamint alternatív kommunikáció (beszédet nem használó tanulóknak).
A tájékozódás fejlesztési területen a tájékozódás időben, tájékozódás térben, tájékozódás emberi viszonylatokban,tájékozódás feladathelyzetekben feladatok adódnak.
Az önkiszolgálás fejlesztése az étkezésre, öltözködésre, önápolásra stb., terjed ki.
A munkavégzés fejlesztési terület sajátos feladata a strukturált kódos munka, valamint a kézimunka és a házimunka.
A kognitív készségek terület tartalmazza az egyeztetés, a válogatás, a soralkotás stb., a figyelem, emlékezet, az ok-okozati összefüggések stb. fejlesztését.
A tantárgyi ismeretek fejlesztési terület a számolás, mérés előkészítése, a számolás, mérés elemei, az olvasás-írás előkészítése, az olvasás-írás elemei, valamint a környezetismeret részterületeket tömbösíti.
A mozgás fejlesztési területen belül az utánzás, a nagymozgás, a finommozgás, a testi tudatosság részterületek különböztethetők meg.
A felsorolt fejlesztési területek mindhárom pedagógiai szakaszban alapvetőek, a harmadik szakaszban kiegészülhetnek a NAT műveltségi területeivel
4.2. A NAT közös követelményei
A NAT műveltségi területei közös követelményeinek a harmadik pedagógiai szakaszban fejlesztett egyes tanulók megfelelhetnek. Ennek feltétele részben a tanuló értelmi színvonala, részben a tananyag speciális tanulási szükségletekhez igazodó feldolgozása és átadási módja. Az egyes műveltségi területeken a következők figyelembevétele szükséges.
4.3. Részletes követelmények
Anyanyelv és irodalom műveltségi területen belül kommunikáció, olvasás, szövegértés, magyar nyelv, gépírás könyvtárhasználat részterületek oktatása célszerű. Kiemelt cél, hogy a tanuló az olvasást és írást a számára érthető és általa használt kommunikációs szinten alkalmazza. A fogalmak tartalmának megértését körültekintően ellenőrizni szükséges. Az irodalom tananyag tartalma redukciókkal tanítható, különös tekintettel a szociális megértést kívánó részekre.
Matematika műveltségi területen a gondolkodási módszerek, a számtan, algebra, a relációk, sorozatok, geometria, mérések részterületek szerepelnek, a NAT követelményeinek módosításával.
A módosítás kiemelt célja a tanultak alkalmazása élethelyzetekben (pl. pénzhasználat).
Az Ember és társadalom műveltségterület magába foglalja a társadalmi környezet, történelmi és állampolgári ismeretek, társadalom és gazdaság műveltségi részterületeket. Ezeknek tanítása a NAT figyelembevételével történik, egyéni szükségletek szerint módosítva a követelményeket.
A módosítás tartalma és kiemelt célja az önismeret és a közvetlen szociális környezet megismerése, a társas viselkedés elemi szabályainak ismerete, betartása (a megértés nem követelmény).
Ember és természet műveltségterületnél tervezhetők a következő részterületek: emberismeret, természetismeret, biológia-egészségtan, fizika, kémia. A tananyag terjedelmében és követelményeiben eltér a NAT-tól: terjedelmében szűkebb, jellegében gyakorlatiasabb, struktúrája egyszerűbb, követelményei csökkentettek. A módosítás kiemelt célja, hogy előtérbe kerüljön az énkép, a saját test működése, az egészségvédelem, valamint a fizika és a kémia törvényszerűségeinek alkalmazása a gyakorlatban valósuljon meg.
A Földünk és környezetünk műveltségterület oktatása a NAT szerint, annak figyelembevételével, egyéni fejlesztési terv alapján történik.
A Művészetek műveltségterület, ezen belül az ének-zene, a vizuális kultúra, a tánc és dráma elsősorban egyéni és kiscsoportos terápiás fejlesztő jellegük érvényesítésével emelkednek ki. Jelentős szerepük van az autisztikus tanulók esetében a szabadidő eltöltésében is.
Az Informatika mind a számítástechnika, mind pedig a könyvtárhasználat oktatását tartalmazza. Különös jelentőséget szükséges tulajdonítani a számítógép felhasználói kezelésének, hiszen ez a tanulásban és a munkavégzésben a szociális közvetítést kompenzáló fontos eszköz.
Az Életvitel és gyakorlati ismeretek műveltségi területen belül az autisztikus gyermekeknél a technika, háztartástan és kertápolás tanítása célszerű. A tartalmi módosítás célja egyszerű, nem elméletigényes munkák megtanítása, a munkára való felkészítés, és ebben a minél nagyobb fokú önállóság elérése.
A Testnevelés és sport a mozgásnevelésen, a sporton keresztül a testi tudatosság kialakítását, elmélyítését, az egészséges életmódra és fizikai állóképességre nevelést célozza.
4.4. A pedagógiai és egészségügyi célú habilitáció és rehabilitáció
4.4.1 Céljai és feladatai a kötelező oktatás/fejlesztés minden szakaszában folyamatosan jelen vannak, és elsősorban egyéni, kisebb részben kiscsoportos formában valósíthatóak meg.
4.4.2. Módszertanilag az autizmus-specifikus módszerek és eszközök alkalmazása mellett kognitív- és viselkedésterápia, intenzív gyógypedagógiai fejlesztés, gyógytestnevelés alkalmazása szükséges.
4.4.3. Tartalmilag a fogyatékos készségek, a másodlagos fejlődési elmaradás, a másodlagos viselkedésproblémák és tünetek speciális módszerekkel való habilitációs és rehabilitációs célú kezelését, fejlesztését soroljuk ide, a következő területeken:
– elemi szociális-kommunikációs készségek,
– viselkedésproblémák,
– figyelem, utánzás, kognitív készségek, énkép, önismeret,
– érzékszervek és testhasználat, nagy- és finommozgások, testtartás, izomhypotonia korrigálása,
– elmaradt pszichoszomatikus elemi funkciók,
– önkiszolgálás, önellátás,
– saját speciális segédeszközeinek mindennapi helyzetekben való rutinszerű használata,
– lakókörnyezetben való közlekedés, tájékozódás, élethelyzetek begyakorlása,
– szociális tapasztalatszerzés, társas kapcsolatok formáinak kialakítása,
– iskolában, munkahelyen munkavállalóként, illetve hivatalos helyen való viselkedés szabályainak elsajátítása,
A halmozottan fogyatékos autisztikus tanulók különleges gondozása során a fentiek kiegészülnek a társuló fogyatékosság pedagógiai és egészségügyi rehabilitációjával.
1
Egyezmény a gyermekek jogairól 29. Cikk.
