101/1998. (V. 22.) Korm. rendelet

1. § Ez a rendelet határozza meg:

2. § Az – útlevél kivételével – úti okmányok fajtái:

3. § (1) A magánútlevéllel, az ideiglenes magánútlevéllel, a szolgálati és a hajós szolgálati útlevéllel, valamint a határátlépési igazolvánnyal összefüggő hatósági ügyben első fokon a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) jár el.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatain túl a Hivatal feladata és hatásköre:

4. § (1) A diplomata- és a külügyi szolgálati útlevéllel összefüggő hatósági eljárás a Külügyminisztérium hatáskörébe tartozik.

(2) A hazatérési igazolvánnyal kapcsolatos hatósági eljárás első fokon a külképviselet hatáskörébe tartozik.

5. § (1) A bevándorolt külföldi úti okmányával kapcsolatos hatósági jogkört első fokon a kérelmező lakóhelye szerint illetékes rendőr-főkapitányság gyakorolja.

(2) A határátlépési engedéllyel összefüggő hatósági ügyben első fokon a kérelmező lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányság jár el.

6. § A Menekültügyi és Migrációs Hivatal jár el első fokon a menekültek kétnyelvű úti okmányával, továbbá a menedékesek és a befogadottak utazási igazolványával összefüggő hatósági ügyben.

7. § Az útlevél hatóságok feladatainak ellátásában külön jogszabályban meghatározott feladatkörében közreműködőként vesz részt az úti okmányt előállító szerv, továbbá az e rendeletben foglaltak szerint az úti okmányt kérelmező lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző), a kérelmező lakóhelye szerint illetékes közigazgatási hivatal és a határőrség.

8. § (1) Határátlépési igazolvány annak a magyar állampolgárnak adható, akinek nemzetközi szerződésből eredő feladata vagy szolgálata ellátása érdekében az államhatár rendszeres átlépése szükséges.

(2) Határátlépési engedély annak a magyar állampolgárnak adható, aki nemzetközi szerződés alapján egyszerűsített módon, kishatárforgalomban is átlépheti a határt.

(3) A határátlépési igazolványra és a határátlépési engedélyre jogosultak körét és kiadásának feltételeit nemzetközi szerződés állapítja meg.

(4) A határátlépési igazolvány és a határátlépési engedély érvényességének időtartama – amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik – öt év.

(5) A határátlépési igazolványt, valamint a határátlépési engedélyt vissza kell vonni a vonatkozó nemzetközi szerződésben foglaltak megszegése esetén, továbbá az Utv. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben.

9. § (1) Külföldön tartózkodó magyar állampolgár kérelmére, részére hazatérési igazolványt lehet kiállítani, ha az állampolgár útlevele lejárt, elveszett, ellopták vagy utazásra egyéb okból alkalmatlanná vált, és a hazatéréshez szükséges magánútlevél kellő időn belül nem szerezhető be.

(2) Hivatalból kell a hazatérési igazolványt kiállítani annak a külföldön tartózkodó magyar állampolgárnak a hazatérése céljából, aki külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt áll, illetőleg akire nézve a tartózkodási helye szerinti külföldi állam illetékes hatósága az ország területének elhagyását elrendelte.

(3) A hazatérési igazolvány egyszeri beutazásra jogosít, érvényességének időtartama legfeljebb hat hónap.

10. § A hazatérési igazolvány tartalmazza:

11. § (1) Azt a külföldi állampolgárt, akit a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény alapján a menekültügyi hatóság menedékesként, illetőleg befogadottként elismert – kérelmére – utazásának időtartamára, de legfeljebb 30 napig érvényes utazási igazolvánnyal lehet ellátni.

(2) Az utazási igazolvány csak egyszeri utazásra használható fel.

(3) Az utazási igazolvány nem jogosít a Magyar Köztársaság területére való visszatérésre, ha azt a menedékes vagy a befogadott a származási országába történő végleges visszatérése érdekében kéri, és akkor sem, ha azért kéri, mert biztonságos harmadik ország illetékes hatósága igazolta, hogy abba az országba a kérelmezőt befogadják.

12. § A bevándorolt külföldi úti okmánya tartalmazza:

13. § Az úti okmány kiadására irányuló eljárás kérelemre indul, a kérelem benyújtására külön jogszabályban meghatározott formanyomtatvány szolgál.

14. § (1) A kérelmező:

(2) Az utazást elrendelő szervnek – a kérelmező nevében –

15. § (1) Az úti okmány iránti kérelem előterjesztésekor a 14. § (1) bekezdésében foglalt esetekben – a (2)–(4) bekezdésben meghatározott kivételekkel – személyesen kell megjelenni.

(2) Kiskorú vagy gondnokság alatt álló kérelmét a törvényes képviselő nyújthatja be.

(3) Meghatalmazott útján is előterjeszthető a kérelem, ha a személyes megjelenést a kérelmező egészségi állapota – a kezelőorvos által kiállított igazolás szerint – nem teszi lehetővé.

(4) Ha a külföldön élő állampolgár külképviseleten történő személyes megjelenése aránytalan nehézséget okoz, kérelmét a külképviselethez postai úton is benyújthatja. Ebben az esetben a kérelmező személyazonosságát és aláírását az érintett ország gyakorlata szerint erre felhatalmazott külföldi szerv vagy személy hitelesíti. A hitelesítés – nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezése hiányában – akkor fogadható el, ha azt a külképviselet diplomáciai felülhitelesítéssel látta el.

16. § A külképviseleten benyújtott magánútlevél, illetőleg hazatérési igazolvány iránti kérelem esetén a magyar állampolgárság érvényes személyi igazolvánnyal, érvényes magyar útlevéllel vagy érvényes állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható.

17. § (1) Az úti okmány iránti kérelem személyes előterjesztésekor a kérelmező az Utv. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott személyazonosító adatait, azok ellenőrzésére szolgáló okiratokat, értesítési címét, illetőleg lakcímét, továbbá arcképmását és saját kezű aláírását köteles az eljáró útlevél hatóság rendelkezésére bocsátani.

(2) Az úti okmány iránti kérelemhez csatolni kell a kérelmező birtokában lévő előző úti okmányát, továbbá a kérelmező kettő darab fekete-fehér vagy színes arcképmását (igazolványképét), valamint az útlevél iránti kérelemhez a külön törvényben meghatározott összegű illetékbélyeget. Mellőzhető a kérelmező előző úti okmányának csatolása, ha az érvényes és az állampolgár utazási szándékkal kéri annak visszahagyását. (Ebben az esetben az új úti okmány személyes átvételekor kell azt a kérelem átvételére jogosult szervnél, illetőleg az eljáró útlevél hatóságnál leadni.)

(3) Kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy kérelméhez csatolni kell a szülőknek (törvényes képviselőnek) a közjegyző, a gyámhatóság vagy az útlevél hatóság előtt tett, az útlevél kiadásához hozzájáruló nyilatkozatát vagy a szülői felügyelet megszűnését, illetőleg szünetelését igazoló jogerős bírósági határozat másolatát. A nyilatkozatot akkor is el kell fogadni, ha azt külföldön a külképviseleten tették.

(4) A szolgálati útlevél iránti kérelemhez csatolni kell az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter, ennek hiányában az országos hatáskörű szerv vagy hivatal vezetőjének az útlevél kiállítására irányuló, indokolt javaslatát.

18. § (1) A kérelmező személyi adatainak és útlevélhez való jogosultsága ellenőrzéséhez az úti okmány iránti kérelem előterjesztésekor be kell mutatni:

(2) Ha a kérelmező előző úti okmányát nem tudja bemutatni, nyilatkozni kell annak ellopásáról, elvesztéséről, illetőleg megsemmisüléséről, vagy arról, hogy érvényes úti okmánnyal nem rendelkezik.

19. § (1) Az útlevél iránti kérelem előterjesztésekor a kérelmező jogosultságát, továbbá személyazonosságát és állampolgárságát ellenőrizni kell. Ennek során az igénylőlap adatait egyeztetni kell a személyazonosító igazolvány, illetőleg 14 éven aluliak születési anyakönyvi kivonatának adataival. Kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy esetén az adatok valódiságát a szülőnek (törvényes képviselőnek) aláírásával kell igazolnia. Vizsgálni kell továbbá, hogy az arcképmás személyazonosításra alkalmas-e, illetőleg a kérelmező azonos-e a fényképen levő személlyel.

(2) Ha az úti okmány iránti kérelmet a 14. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az utazást elrendelő szerv nyújtja be, a kérelmező személyazonosságát ez a szerv köteles ellenőrizni.

(3) Amennyiben a kérelmező személyazonosságát illetően kétség merül fel, az eljáró útlevél hatóság – szükség esetén az érintett személy meghallgatásával – elrendelheti a személyazonosítást.

(4) Ideiglenes személyi igazolvánnyal rendelkező állampolgár útlevél iránti kérelme csak kivételesen és akkor fogadható el, ha a kérelmező állampolgársága, személyazonossága előző úti okmánya, illetőleg egyéb okirata alapján egyértelműen megállapítható. Ebben az esetben az igazolásra szolgáló okiratok másolati példányát a kérelemhez csatolni kell.

(5) A külképviseleten benyújtott magánútlevél iránti kérelem esetén az ellenőrzés az érvényes magyar útlevél vagy érvényes állampolgársági bizonyítvány, illetőleg az érvényes személyi igazolvány alapján is elvégezhető.

20. § (1) Az úti okmány iránti kérelem, illetőleg az új úti okmány átvételekor leadott útlevél átvételéről elismervényt kell kiállítani.

(2) A kérelem átvételére jogosult szerv a kérelmet és az ahhoz csatolt okiratokat, továbbá az új úti okmány átvételekor leadott úti okmányt haladéktalanul köteles továbbítani az eljáró útlevél hatósághoz.

(3) A külképviselet a rendes eljárásban külföldön benyújtott magánútlevél iránti kérelmet a Külügyminisztériumon keresztül küldi meg a Hivatalnak.

21. § (1) A külképviselet a külföldön élő vagy tartózkodó állampolgár részére az ideiglenes magánútlevelet és a hazatérési igazolványt soron kívül állítja ki.

(2) Az útlevél hatóság az úti okmányt soron kívül is kiállíthatja, ha ahhoz az állampolgárnak igazoltan fontos érdeke fűződik.

(3) Ha az útlevél hatóság a kérelmet soron kívül teljesíti, az úti okmányt öt munkanapon belül állítja ki.

22. § (1) A Hivatal a külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt álló állampolgár részére az Utv. 18. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek szerint a külföldre utazást különösen akkor engedélyezheti, ha a Hivatal hozzájárulását a személyesen megjelenő kérelmező a gyógykezelése vagy a külföldön tartózkodó közeli hozzátartozójának [Ptk. 685. § b) pontja] halála, illetőleg kezelőorvosa által igazolt életveszélyes vagy súlyos egészségi állapota miatt kéri.

(2) A Hivatal a kérelemre a hozzájárulást megadja, ha az Utv. 19. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság vagy az ügyész a biztosíték letétbe helyezéséről értesítette.

23. § (1) Az útlevél hatóság az úti okmányra irányuló kérelmet az okmány kiadásával teljesíti.

(2) A Hivatal a 22. §-ban foglalt hozzájárulását határozatban adja meg, amelyben megállapítja az utazás engedélyezett időtartamát, és elrendeli a határozat azonnali végrehajtását. A határozatot a magánútlevél kiadásával egyidejűleg a kérelmezőnek át kell adni, és a határőrségnek, valamint az Utv. 18. §-ának (1) bekezdése és 19. §-ának (2) bekezdése szerinti hozzájárulást adó szervnek meg kell küldeni.

(3) Az útlevél hatóság az úti okmány kiadásának megtagadásáról, illetőleg az úti okmány visszavonásáról határozattal dönt, melyben elrendeli az azonnali végrehajtást.

(4) A 26. § szerint kiadott úti okmány ismételt bevonásáról újabb visszavonó határozatot nem kell hozni.

(5) Nem kell határozatot hozni, ha az útlevél hatóság a visszavont úti okmánnyal történő utazáshoz az Utv. 18. §-ának (1) bekezdésében foglalt esetben nem járul hozzá. Ebben az esetben a kérelmezőt és a hozzájárulást adó szervet értesíteni kell.

24. § (1) Az úti okmány jogszerű birtokosa köteles az úti okmányát sértetlenül megőrizni, a hatóság felhívására bemutatni, visszavonás elrendelésekor az úti okmány átvételére jogosult hatóságnak átadni, illetőleg a jogosultság megszűnésekor az azt kiállító hatóságnak leadni.

(2) A visszavont úti okmányt a 23. § (2) bekezdésében foglalt határozattal együtt lehet utazásra felhasználni, és a határátlépés ellenőrzésekor felhívás nélkül a hatóságnak be kell mutatni.

(3) Az úti okmányt másra átruházni, letétbe helyezni vagy biztosítékul átadni, illetőleg átvenni, abba – az Utv. 7. §-ának (4) bekezdésében meghatározott szervek kivételével – bejegyzést tenni nem szabad.

(4) Akinek az úti okmányát ellopták, megsemmisült vagy elvesztette, köteles azt haladéktalanul, de legkésőbb a tudomására jutástól számított három munkanapon belül a jegyzőnél vagy bármely útlevél hatóságnál bejelenteni.

(5) Az elveszettnek vélt és az erről szóló bejelentés után megtalált úti okmányról a (4) bekezdésben meghatározott szervet a megtalálástól számított három munkanapon belül értesíteni kell.

25. § (1) Az úti okmányt tizenöt napon belül le kell adni az útlevél hatóságnál – diplomata- és külügyi szolgálati útlevelet a Külügyminisztériumnál –, ha megszűnt az úti okmány jogosultjának

(2) A 23. § (2) bekezdésében hozott határozat alapján kiadott útlevelet az állampolgár az országba történő visszatérését követően haladéktalanul köteles leadni a Hivatalnak.

(3) A külföldön élő állampolgár előző magánútlevelét (ideiglenes magánútlevelét) az új magánútlevél átvételével egyidejűleg köteles a külképviseleten személyesen leadni vagy postai úton eljuttatni.

(4) Az ideiglenes magánútlevelet az állampolgár hazautazását követően öt munkanapon belül köteles a Hivatalnál vagy a jegyzőnél leadni.

(5) Az állampolgár halála esetén a még érvényes úti okmányt hozzátartozója – vagy akinek a birtokába került – tizenöt munkanapon belül, továbbá, aki úti okmányt talált, három munkanapon belül köteles ugyancsak a jegyzőhöz vagy a kiállító útlevél hatósághoz személyesen vagy postai úton eljuttatni. Az elhunyt úti okmányát a hozzátartozó ilyen irányú kérelme esetén – érvénytelenítve – vissza kell juttatni.

26. § A Hivatal a 23. § (2) bekezdésében foglalt határozat alapján a bevont úti okmányt adja ki a kérelmező részére.

27. § Az úti okmány cseréjét kell kérni, ha

28. § A menedékes és a befogadott utazási igazolványát, továbbá a hazatérési igazolványt a Magyar Köztársaság területére való visszatéréskor a határőrség elismervény ellenében elveszi és haladéktalanul megküldi a kiállító útlevél hatóságnak, a hazatérési igazolványt pedig a Hivatalnak.

29. § A diplomata- – kivéve az országgyűlési képviselő, annak házastársa, eltartott gyermeke diplomata-útlevelét –, a külügyi szolgálati, a szolgálati és a hajós szolgálati útlevél, valamint a határátlépési igazolvány esetén az utazást elrendelő szerv

30. § (1) Ez a rendelet 1998. szeptember 1-jén lép hatályba.

(2) A bevándorolt külföldi úti okmányával összefüggő eltérő eljárási rendelkezéseket külön jogszabály állapítja meg.

(3) Ahol kormányrendelet vagy miniszteri rendelet kivándorlót említ, azon a Magyar Köztársaság területét külföldi letelepedés szándékával elhagyó magyar állampolgárt kell érteni.

(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az útlevél ügyekben eljáró szervekről szóló 166/1991. (XII. 26.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító 33/1993. (II. 17.) Korm. rendelet és a 157/1993. (XI. 11.) Korm. rendelet.