Kifejezéskereső
1998. évi XVIII. törvény
a távhőszolgáltatásról1
[A vastag betűs szedés az 1998. évi XVIII. törvény (Tszt.), a normál betűs szedés a végrehajtásáról szóló 1/1999. (I. 1.) Korm. rendelet (Vhr.) szövege.]
A távhő gazdaságos, folyamatos és biztonságos termelésére, szolgáltatására és fogyasztására, valamint e területeken az érdekek kölcsönös érvényesülésére vonatkozó alapvető rendelkezések meghatározására, továbbá a fogyasztó-védelem intézményrendszerének kialakítása céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
A Kormány a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) 53. §-a (8) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
Tszt. 1. § (1) E törvény hatálya kiterjed
a) a távhő
aa) termelésére szolgáló hőtermelő létesítményre (a továbbiakban: hőtermelő létesítmény),
ab) továbbítására, elosztására és szolgáltatására létesített távhővezetékekre;
b) a távhőt továbbító hőhordozó közeg kiadására, elosztására, fogadására, illetve átalakítására szolgáló hőközpontokra;
c) az engedélyesek egymás közötti, valamint az engedélyesek és a fogyasztók közötti jogviszonyra.
(2) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a távhőszolgáltatási célra hőt termelő (a továbbiakban: hőtermelő) létesítmények, a távhővezetékek és a hőközpontok létesítésére, átalakítására, üzemeltetésére, valamint megszüntetésére.
(3) E törvény rendelkezéseit
a) az erőművek hőtermelő létesítményeire a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról,
b) a geotermikus energia távhőszolgáltatás céljára történő kitermelésére szolgáló létesítményre a bányászatról
szóló törvényekkel összhangban kell alkalmazni.
(4) Nem tartozik a törvény hatálya alá
a) a saját felhasználási célra hőt termelő létesítmény, valamint az a hőtermelő tevékenység, amit a termelő, szolgáltató közbeiktatása nélkül, közvetlenül a fogyasztónak egyedi közüzemi szerződés alapján biztosít;
b) a létesítési és üzembe helyezési engedélyezés szempontjából az a távhőtermelő, akinek (amelynek) hőtermelő berendezései névleges teljesítménye 5 MW hőteljesítménynél kisebb;
c) a központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévő távhőtermelő és távhőszolgáltató berendezés.
Általános követelmények
Tszt. 2. § A távhőszolgáltatást az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonság, valamint a környezet és a természet védelmének érvényesülésével gazdaságosan a nemzetgazdasági, a fogyasztói, valamint az energiatakarékossághoz fűződő érdekeknek a Polgári Törvénykönyvben2 és a műszaki-biztonsági előírásokban meghatározott követelményeknek megfelelően kell végezni.
Fogalommeghatározások
Tszt. 3. § (1) E törvény alkalmazásában
a) távhő: az a hőenergia, amelyet a hőtermelő létesítményből (geotermikus energiát termelő létesítményből) hőhordozó közeg (gőz, melegített víz, felszín alatti víz) alkalmazásával, távhővezetéken a fogyasztási helyre eljuttatnak;
b) távhőtermelő: az a gazdálkodó szervezet, amely távhő termelésére engedélyt kapott;
c) távhőszolgáltató: az a gazdálkodó szervezet, amely meghatározott településen (településrészen) a távhő szolgáltatására engedélyt kapott;
d) távhőszolgáltatás: az a közüzemi szolgáltatás, amely a fogyasztónak a hőtermelő létesítményből vagy geotermikus energiát kitermelő létesítményből távhővezetéken keresztül történő hőellátásával valósul meg;
e) engedélyező: az a közigazgatási szerv, amely az e törvény szerinti engedélyeket kiadja;
f) engedélyes: a távhőtermelő és a távhőszolgáltató;
g) hőtermelő létesítmény: az erőmű hőtermelő létesítménye, a fűtőmű, a kazántelep (kazán), a hulladékégetőmű, a hulladékhőt és megújuló energiát hasznosító hőtermelő berendezés;
h) geotermikus energiát kitermelő létesítmény: geotermikus energia energetikai célú kitermelését szolgáló létesítmény;
i) távhővezeték-hálózat: az a csővezeték-rendszer – a hozzá tartozó műtárgyakkal, hálózati szerelvényekkel, kapcsolódó automatikákkal, műszerekkel, elektromos berendezésekkel együtt –, amely a hőhordozó közegnek a hőtermelő létesítménytől, illetőleg a geotermikus energiát kitermelő létesítménytől a csatlakozási pontig történő szállítására szolgál;
j) hőközpont: a hőhordozó közeg kiadására, elosztására, fogadására, átalakítására, illetőleg a távhő átadására szolgáló technológiai berendezés. A hőközpont lehet termelői hőközpont, szolgáltatói hőközpont és fogyasztói hőközpont:
ja) termelői hőközpont: a távhő termelőjénél távhőellátás céljából a hőhordozó közeg kiadására, továbbítására, elosztására, átalakítására, mérésére szolgáló technológiai berendezés,
jb) szolgáltatói hőközpont: több épület vagy építmény hőellátása céljából az ellátandó épületeken kívül, esetleg azok egyikében elhelyezett, a hőhordozó közeg fogadására, átalakítására, elosztására, mérésére szolgáló technológiai berendezés,
jc) fogyasztói hőközpont: egy épület vagy építmény hőellátása céljából abban elhelyezett, a hőhordozó közeg fogadására, átalakítására, mérésére szolgáló technológiai berendezés;
k) hőfogadó állomás: egy épület vagy építmény távhőellátása céljából abban elhelyezett, a hőhordozó közeg fogadására, mérésére, átalakítás nélküli továbbítására szolgáló technológiai berendezés;
l) csatlakozási pont: a szolgáltatói és a fogyasztói berendezés határán (találkozási pontján) beépített elzáró szerelvénynek a fogyasztó felé eső oldala, elzáró szerelvény hiányában a fogyasztási helyet magában foglaló ingatlan (épület, építmény, telek) tulajdoni határa;
m) fogyasztói vezetékhálózat: az a csővezeték-rendszer, amely a hőnek hőhordozó közeg által a csatlakozási ponttól a felhasználó berendezésekhez való továbbítását szolgálja;
n) felhasználó berendezés: a fogyasztó által használt hőleadó készülékek és hőhasznosító berendezések;
o) szolgáltatói berendezés: a hőtermelő létesítmény, a geotermikus energiát kitermelő létesítmény, a távhővezetékhálózat, a szolgáltatói hőközpont, az elszámolás alapjául szolgáló, a távhőszolgáltató tulajdonában lévő mérőeszköz, a hőközpont primer oldali főelzárói és mennyiség-szabályozói;
p) fogyasztói berendezés: a fogyasztói hőközpont, hőfogadó állomás, a fogyasztói vezetékhálózat, a felhasználó berendezés és a fogyasztó által felszerelt fűtési és használati melegvíz-mérők, költségmegosztók;
r) fogyasztó: az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet vagy ezek közössége, aki (amely) a távhőszolgáltatóval távhőszolgáltatásra vonatkozóan szerződéses jogviszonyba kerül. A fogyasztó lehet lakossági fogyasztó és egyéb fogyasztó:
ra) lakossági fogyasztó: a lakóépület és a vegyes célra használt épület tulajdonosa vagy az ilyen épületben levő lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség (épületrész) tulajdonosa, bérlője, használója vagy azok közössége,
rb) egyéb fogyasztó: az ra) pontban nem említett épület vagy az ilyen épületben (építményben) lévő helyiség (épületrész) tulajdonosa vagy azok közössége;
s) fogyasztási hely: az az épület, illetve épületrész, amelynek távhővel történő ellátására a szerződéses jogviszony létrejött;
t) üzletszabályzat: a működési engedélyt kiadó közigazgatási szerv által jóváhagyott szabályzat, amely a helyi szolgáltatási sajátosságok figyelembevételével szabályozza a távhőszolgáltató működését, és meghatározza a távhőszolgáltató kötelezettségeit és jogait;
u) szabályozatlan vételezés: mérés nélküli szolgáltatás esetén a szerződéses jogviszony nélküli távhőfogyasztás és a távhő más fogyasztótól való elvonása (hőelvonás).
(2) A hatósági ár megállapítója az árak alkalmazása tekintetében az áralkalmazási feltételekről szóló rendeletében további fogalmakat határozhat meg.
KÖZIGAZGATÁSI HATÁSKÖRÖK
ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM
Állami feladatok
Tszt. 4. § (1) A Kormány
a) rendeletben állapítja meg a távhőszolgáltató és a fogyasztó, valamint a távhőtermelő, a távhőszolgáltató és az idegen ingatlan tulajdonosa közötti jogviszony általános szabályait;
b) rendeletben határozza meg a távhőtermelő és a távhőszolgáltató létesítési és működési engedélyének tartalmi követelményeit;
c) rendeletben határozza meg a távhőszolgáltatás korlátozásának általános elveit.
(2) A gazdasági és közlekedési miniszter3 (a továbbiakban: miniszter)
a) rendeletben határozza meg a hőtermelő létesítmény és részegységei műszaki-biztonsági követelményeit a gázberendezésekre vonatkozó előírásokkal egyeztetve;
b) kijelöli a szolgáltatói berendezések műszaki-biztonsági felügyeletét ellátó szervezetet, és meghatározza annak eljárási szabályait;
c) ellátja a távhőtermeléshez kapcsolódó, törvény által hatáskörébe utalt árhatósági feladatokat.
Vhr. 1. § (1) A távhőtermelői működési engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell:
a) a gazdálkodó szervezet megnevezését, székhelyét,
b) a kérelmező képviselőjének nevét, beosztását, telefonszámát,
c) az ügyintéző nevét, telefonszámát,
d) a gazdálkodó szervezet telephelyének nevét, címét,
e) a hőtermelő létesítmény energiahordozójának (tüzelőanyagának) megnevezését, tervezett beszerzési formáját,
f) a hőtermelő létesítmény beépített teljesítőképességét (kapcsolt villamosenergia-termelő berendezés teljesítményadatait is),
g) a hőtermelő létesítmény jellemző műszaki adatait,
h) az üzembe helyezés időpontját,
i) a hőtermelésre vonatkozó főbb mennyiségi és gazdálkodási adatokat,
j) a hőtermelésre vonatkozó árképzési elveket,
k) a hőt vásároló fogyasztókat név, cím és mennyiség megjelölésével.
(2) A távhőtermelői működési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a) a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) hiteles másolatát,
b) a cégbejegyzés egy hónapnál nem régebbi cégkivonatát,
c) az éves üzleti tervet,
d) a környezetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásában megadott követelményeket és a környezetvédelmi garanciális kötelezettségeket,
e) a minőségbiztosítási rendszer leírását,
f) a középtávú távhőigény kielégítéséhez szükséges energiahordozó rendelkezésre állására szolgáló szerződéseket,
g) a távhődíj képzési módszerének leírását,
h) a legkisebb költség elve érvényesítési módszerének leírását,
i) a távhőszolgáltatóval kötött kereskedelmi szerződést,
j) a jogszabályban előírt egyéb engedélyek másolatait.
(3) A távhőtermelő működési engedélyének a következőket kell tartalmaznia:
a) az engedélyes nevét és székhelyét,
b) a hőtermelő létesítmény telephelyét,
c) a hőtermelő létesítmény energiahordozójának (tüzelőanyagának) megnevezését,
d) a hőtermelő létesítmény beépített teljesítőképességét,
e) a hőtermelő létesítmény más jellemző adatait,
f) az üzembe helyezés időpontját,
g) egyéb – jogszabályban meghatározott – feltételeket,
h) a működés során és annak megszüntetése után szükséges, a környezet- és természetvédelmi hatósággal egyetértésben meghatározott környezetvédelmi feltételeket és garanciális kötelezettségeket (rekultiválási, tájrendezési, veszélyeshulladék-kezelési stb. feladatokat).
Vhr. 2. § (1) A távhőszolgáltatói működési engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell:
a) a gazdálkodó szervezet megnevezését és székhelyét,
b) a távhővel ellátandó terület körülírását (a szükséghez képest a közigazgatási határok megjelölésével),
c) a kérelmező által ellátni kívánt területen, illetőleg egyes fogyasztók ellátásában esetleg már működő más távhőszolgáltató megnevezését és telephelyét,
d) a területi egységek (kirendeltségek, fogyasztói irodák stb.) megnevezését és telephelyét,
e) a szolgáltatandó távhő termelőjének megnevezését és telephelyét.
(2) A távhőszolgáltatói működési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell:
a) a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) hiteles másolatát,
b) a cégbejegyzés egy hónapnál nem régebbi cégkivonatát,
c) a távhővel ellátandó terület körülírását,
d) az éves üzleti tervet,
e) a környezetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásában megadott környezetvédelmi követelményeket és garanciális kötelezettségeket,
f) a minőségbiztosítási rendszer leírását,
g) a középtávú távhőigény felmérést és a kielégítéséhez szükséges kapacitástervet,
h) a távhőszolgáltatási díj képzési módszerének leírását,
i) a legkisebb költség elve érvényesítési módszerének leírását,
j) az üzletszabályzatot,
k) jogszabály szerint szükséges egyéb engedélyek másolatait.
(3) A távhőszolgáltatói működési engedélynek tartalmaznia kell a következőket:
a) az engedélyes megnevezését és székhelyét,
b) a területi egységek megnevezését és telephelyét,
c) az ellátási terület körülírását,
d) a működés kezdési időpontját,
e) a távhővezeték-hálózat és más szolgáltatói berendezés üzemeltetésének, fenntartásának és fejlesztésének jogát és kötelezettségét,
f) a szükséges környezet- és természetvédelmi előírásokat,
g) a fogyasztói korlátozási sorrend készítésére vonatkozó követelményt,
h) egyéb – jogszabályban meghatározott – követelményeket.
Vhr. 3. § (1) A hőtermelő létesítmény létesítési és üzembe helyezési engedélyét a telephelye szerint illetékes települési önkormányzat hivatalos lapjában, vagy a helyben szokásos módon, továbbá a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) által kiadott engedélyt és módosításait a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium4 (a továbbiakban: Minisztérium) hivatalos lapjában is közzé kell tenni.
(2) A távhő szolgáltatására kiadott engedélyt és módosításait az engedélyes telephelye szerint illetékes települési önkormányzat hivatalos lapjában, vagy a helyben szokásos módon kell közzétenni. A Hivatal által kiadott engedélyeket és azok módosításait a Minisztérium hivatalos lapjában is közzé kell tenni.
Vhr. 4. § (1) A hőtermelő létesítmény előzetes létesítési, létesítési és üzembe helyezési engedélyeinek kérelmeinél és tartalmánál
a) a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: VET) hatálya alá tartozó erőműveknél a VET végrehajtásáról rendelkező 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: VET Vhr.) előírásait kell alkalmazni, a hőtermelő berendezésre vonatkozó adatok részletezésével,
b) az a) pont alá nem tartozó hőtermelők esetében az egyéb jogszabályok szerint kell eljárni.
(2) Létesítési és üzembe helyezési engedély nélkül létesíthető és helyezhető üzembe az 5 MW névleges hőteljesítménynél kisebb teljesítményű hőtermelő létesítmény.
(3) A hőtermelő létesítmény létesítéséhez – a villamos energia termelésére szolgáló erőmű technológiai berendezését képező hőtermelő létesítmény kivételével – előzetes engedélyezési eljárásra nincs szükség.
(4) A hőtermelő létesítmény létesítési engedélyezési eljárása során a (2)–(3) bekezdésekben említett esetekben nincs szükség a külön jogszabályban5 meghatározott szakértő bizottsági eljárásra és közösségtájékoztatásra.
(5) Termelői hőközpont létesítésére és üzembe helyezésére a villamos erőmű létesítésére és üzembe helyezésére vonatkozó jogszabályokat is alkalmazni kell.
(6) Az (5) bekezdésben nem említett többi hőközpont létesítésére és üzembe helyezésére az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló jogszabályok az irányadók.
(7) A létesítési és üzembe helyezési engedélyezési eljárásban közreműködő szakhatóságok jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza.
Tszt. 5. § A Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) főigazgatója
a) kiadja, vagy e törvény alapján módosítja az e törvény hatálya alá tartozó hőtermelő létesítmény létesítési és működési engedélyét, ha az a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásról szóló törvény alapján a Hivatal engedélyezési hatáskörébe tartozó villamosműben létesül;
b) kiadja, vagy e törvény alapján módosítja a távhőszolgáltatására vonatkozó működési engedélyt azokban az esetekben, amikor az a) pont szerinti hőtermelő egyben távhőszolgáltató is;
c) jóváhagyja a távhőszolgáltató által kidolgozandó üzemi- és üzletszabályzatot a b) pont alapján engedélyezési hatáskörébe tartozó esetekben;
d) engedélyezési jogkörében ellenőrzi a távhőszolgáltató működési engedélyében és üzletszabályzatában előírt követelmények (feltételek) betartását, e tekintetben együttműködik a fogyasztóvédelmi szervekkel, továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel;
e) megállapodás hiányában engedélyezési körében dönt a távhőszolgáltató és a távhőfogyasztó között felmerülő, a távhőszolgáltatónak a működési engedélyében és üzletszabályzatában előírt követelmények betartásával összefüggő vitás ügyekben.
Önkormányzati feladatok
Tszt. 6. § (1) A települési önkormányzat – a fővárosban a fővárosi önkormányzat – (a továbbiakban: önkormányzat) a távhőszolgáltató közmű engedélyes(ek) útján történő üzemeltetésével köteles biztosítani a távhőszolgáltatásba bekapcsolt lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátását.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott önkormányzat képviselő-testülete
a) ellátja a törvény által hatáskörébe utalt ármegállapítói feladatokat;
b) szabályozza a távhőszolgáltatónak a fogyasztóvédelmi szervekkel és a fogyasztói érdekképviseletekkel történő együttműködési kötelezettségét, meghatározza a vélemény-nyilvánításba bevont szervek körét, különös tekintettel az ármegállapításra. Az önkormányzat képviselő-testülete az ármegállapítás előtt köteles a fogyasztóvédelmi szervek, továbbá a fogyasztói érdekképviseletek véleményét kikérni;
c) kijelöli azokat a területeket, ahol területfejlesztési, környezetvédelmi és levegő-tisztaságvédelmi szempontok alapján célszerű a távhőszolgáltatás fejlesztése;
d) megállapítja a Kormány rendelete alapján a fogyasztói korlátozás sorrendjét;
e) rendeletben határozza meg az áralkamazási feltételeket, valamint a távhőszolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszony részletes szabályait.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott önkormányzat jegyzője (a fővárosban főjegyzője)
a) e törvény alapján kiadja, vagy módosítja az 5. § a) pontjában nem említett, a törvény hatálya alá tartozó távhőtermelő létesítmény létesítési és működési engedélyét;
b) e törvény alapján kiadja, vagy módosítja a területén bejegyzett és az 5. § b) pontjában nem említett távhőszolgáltató működési engedélyét;
c) jóváhagyja a b) pont alapján engedélyezési hatáskörébe tartozó távhőszolgáltató által kidolgozott üzemi- és üzletszabályzatot;
d) engedélyezési körében ellenőrzi a területén működő távhőszolgáltatók tevékenységét az ellátás biztonsága, a működés hatékonysága és a működési engedélyben előírt feltételek betartása szempontjából.
Fogyasztóvédelem
Tszt. 7. § (1) A távhőszolgáltató köteles együttműködni a fogyasztókat érintő kérdésekben a fogyasztóvédelmi szervekkel, továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel. Ennek részletes szabályait a miniszter rendeletben határozza meg.
(2) A Hivatal a távhőszolgáltatás keretében
a) kidolgozza és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium6 hivatalos lapjában közzéteszi a távhőszolgáltatással kapcsolatos fogyasztói érdekvédelemre vonatkozó ajánlásokat;
b) együttműködik a szolgáltatókkal és a fogyasztóvédelmi szervekkel, továbbá a fogyasztói érdekképviseletekkel a távhőszolgáltatás országos, elvi jellegű kérdéseiben;
c) a fogyasztóvédelmi szervek és a fogyasztói érdekképviseletek rendelkezésére bocsátja mindazokat az adatokat, információkat, amelyek az engedélyesnek a Hivatal által kiadott engedélyéhez kötött tevékenységével és a fogyasztói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak;
d) ellenőrzi az engedélyezési jogkörébe tartozó távhőtermelők árait befolyásoló költségek indokoltságát;
e) az engedélyezési jogkörébe tartozó távhőszolgáltatók tekintetében (az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 38. § alapján) egyezséget hoz létre, ennek hiányában dönt az engedélyes és a fogyasztói érdekképviselet közötti, a működési engedélyben és az üzletszabályzatban előírt követelmények betartásával kapcsolatos olyan vitás kérdésben, amelyben nem jött létre megegyezés, és valamely érdekelt fél panasszal a Hivatalhoz fordul.
(3) A 6. §-ban meghatározott önkormányzat képviselő-testülete
a) együttműködik a fogyasztóvédelmi szervekkel és a fogyasztói érdekképviseletekkel, és ennek keretében a távhőszolgáltatást érintő képviselő-testületi előterjesztéseket előzetesen véleményezteti;
b) ellenőrzi a távhőszolgáltató ármeghatározó tényezőinek (költségeinek) indokoltságát.
(4) Az önkormányzat jegyzője (a fővárosban főjegyzője) engedélyezési jogkörében
a) kivizsgálja a 18. § (1) bekezdése szerinti intézkedési jogkörében a távhőszolgáltatással kapcsolatos fogyasztói panaszokat;
b) a fogyasztóvédelmi szervek és a fogyasztói érdekképviseletek rendelkezésére bocsátja mindazokat az adatokat és információkat, amelyek az engedélyesnek az általa kiadott engedélyhez kötött tevékenységével és a fogyasztói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak.
(5) Az önkormányzat – eljárása során – előzetes intézkedést tehet a távhő szolgáltatásának folyamatosságára.
Tszt. 8. §7 Az engedélyező eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók, azzal az eltéréssel, hogy az ügyintézés határideje 90 nap. Az első fokú határozat ellen kizárólag bírói úton van jogorvoslatnak helye. A bíróság a határozatot jogosult megváltoztatni.
ENGEDÉLYEZÉS
Engedélykötelezettség
Tszt. 9. § (1) A törvény hatálya alá tartozó hőtermelő létesítmény létesítése, bővítése, átalakítása (a továbbiakban együtt: létesítés), megszüntetése, valamint a távhő termelése és szolgáltatása engedélyköteles tevékenység.
(2) A hőtermelő létesítmény megszüntetésére – a Kormány rendeletében meghatározott feltételekkel – a létesítési előírásokat kell alkalmazni.
(3) Az engedélyezési eljárás díjait a miniszter – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – rendeletben határozza meg.8
(4) A hőtermelő létesítmény létesítési, üzembe helyezési, valamint működési engedélyezési eljárására, továbbá az ilyen engedélyek tartalmára – az e törvényben foglalt eltérésekkel – a villamoserőmű létesítésére és üzembe helyezésére vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.
Vhr. 5. § A hőtermelő létesítmény megszüntetéséhez a létesítési előírások közül nincs szükség a 4. § (4) bekezdése szerinti külön jogszabályban meghatározott szakértő bizottsági eljárásra és közösségtájékoztatásra.
Tszt. 10. § (1) A 9. §-ban foglalt tevékenységekhez szükséges létesítési, illetőleg működési engedély belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetnek adható.
(2) Nem adható engedély
a) jogszabályi feltétel hiánya esetén;
b) annak a gazdálkodó szervezetnek, amely csőd- vagy felszámolási eljárás alatt áll;
c) annak a gazdálkodó szervezetnek, amelynek működési engedélyét 5 éven belül vonták vissza.
Hőtermelő létesítmény létesítésére, üzembe helyezésére
és működésére vonatkozó engedély
Tszt. 11. § (1) A hőtermelő létesítmény létesítéséhez szükséges engedély iránti kérelemhez, ha az külön jogszabály szerint környezeti hatásvizsgálat-köteles létesítmény, mellékelni kell a környezetvédelmi engedélyt, és a kérelmezőnek közmeghallgatást kell kezdeményeznie.
(2) Ha a környezeti hatásvizsgálat (környezetvédelmi engedély), illetőleg a közmeghallgatás eredménye, valamint a hőtermelő létesítmény helye szerint illetékes és a 9. § (4) bekezdésében említett jogszabályokban meghatározott szakhatóságok álláspontja lehetővé teszi, kérelemre, a létesítési engedélyt ki kell adni. Az engedélynek a közmeghallgatási eljárás során kialakított álláspontokat és a szakhatósági hozzájárulást tartalmaznia kell. A létesítési engedélyt hivatalos lapban közzé kell tenni, vagy egyéb módon ki kell hirdetni.
(3) A hőtermelő létesítmény létesítési engedélye egy évig érvényes. Az engedély érvényessége egyszer, további egy évvel meghosszabbítható. Ha az engedélyes a létesítés megkezdésével vagy folytatásával neki felróható okból késlekedik és emiatt az eredeti vagy a meghosszabbított határidő nem tartható, az engedély kártalanítás nélkül visszavonható. Az engedély visszavonását hivatalos lapban közzé kell tenni, vagy egyéb módon ki kell hirdetni.
(4) A létesítési engedély – kérelemre – módosítható az (1) és (2) bekezdésben foglalt eljárási szabályok alkalmazásával.
(5) A hőtermelő létesítmény használatba vétele előtt a jogszabályokban meghatározottak szerinti üzembe helyezési eljárást kell lefolytatni.
Tszt. 12. § (1) A hőtermelő létesítményre vonatkozó üzembe helyezési engedély alapján – kérelemre – működési engedélyt kell kiadni, és azt a létesítmény helye szerint illetékes önkormányzat hivatalos lapjában közzé kell tenni, vagy egyéb módon ki kell hirdetni.
(2) A hőtermelő létesítmény működéséhez szükséges működési engedély határozatlan ideig érvényes.
A távhő szolgáltatására vonatkozó működési engedély
Tszt. 13. § (1) A kérelmező a tulajdonában levő (üzemeltetésébe adott) berendezés működtetésével a működési engedélyben foglaltaknak megfelelően jogosult távhőt szolgáltatni.
(2) A távhő szolgáltatására vonatkozó működési engedélynek a Kormány rendeletében előírt tartalmi követelményeket kell tartalmaznia.
(3) A távhő szolgáltatására vonatkozó működési engedély határozatlan ideig érvényes.
Tszt. 14. § (1) Ha a hőtermelő létesítmény működésére engedélyt kérő egyúttal távhőszolgáltatásra is kér működési engedélyt, azt a 13. § előírásainak megfelelően, önálló szolgáltatói engedélyként kell kérni, illetve kiadni.
(2) A távhő szolgáltatására működési engedéllyel rendelkező távhőtermelő az ellátott fogyasztók vonatkozásában távhőszolgáltatónak minősül.
Az engedélyes kötelezettsége
Tszt. 15. § Az engedélyes köteles:
a) a működési engedélyben meghatározott feltételeknek eleget tenni;
b) a jelen törvény szerinti ellátási kötelezettségét teljesíteni;
c) a szükséges üzemeltetési és fenntartási feladatokat ellátni;
d) új vagy növekvő igények kielégítésére e törvényben részletezett feltételek mellett a szükséges fejlesztéseket elvégezni.
A működési engedély módosítása
Tszt. 16. § A működési engedélyben foglaltakat – a körülmények jelentős változása esetén – az engedélyes kezdeményezésére módosítani lehet.
Szétválás, egyesülés, összeolvadás,
az alaptőke leszállítása
Tszt. 17. § (1) Az engedélyes szétválását, másik engedélyessel történő egyesülését vagy összeolvadását – amennyiben ez a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 23. §-ában meghatározott vállalkozások összefonódását (koncentrációját) eredményezi –, továbbá az alaptőke vagy törzstőke legalább egynegyed részével történő leszállítását csak az engedélyező hatóság határozatának birtokában lehet megkezdeni, és a cégjegyzékbe történő bejegyzésre irányuló kérelmet a cégbírósághoz benyújtani.
(2) Az ellátás biztonságát és a legkisebb költség elvét veszélyeztető tőkekoncentráció megakadályozása érdekében a 25%-ot meghaladó tulajdoni hányad megszerzése egy személy vagy tulajdonosi csoport részére csak az engedélyező hatóság hozzájáruló határozatának birtokában jegyezhető be a részvénykönyvbe.
(3) Az (1)–(2) bekezdésekben meghatározott tőkekoncentráció (befolyásszerzés) megállapítása kérdésében az engedélyező hatóság köteles a Gazdasági Versenyhivatal véleményét kikérni.
A működési engedély visszavonása,
a távhővel való ellátás fenntartása
Tszt. 18. § (1) Az engedélyező a működési engedélyt
a) köteles visszavonni, ha az engedélyes törvényes, illetve a működési engedélyben előírt kötelezettségeinek nem képes eleget tenni, vagy tevékenységét megszünteti;
b) módosíthatja, vagy visszavonhatja, ha felhívás ellenére a távhőszolgáltatás biztonságát, az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonságot, a környezetet, továbbá a fogyasztói érdekeket súlyosan veszélyeztető módon üzemelteti a szolgáltatói berendezést, illetve a működési engedélyben előírt kötelezettségeinek – erre irányuló felszólítás után – nem tesz eleget.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben az önkormányzat jogosult a területén más engedélyező által kiadott működési engedély alapján működő, lakossági szolgáltatást is végző engedélyes működési engedélyének visszavonását kezdeményezni az engedélyt kiadónál.
(3) A működési engedély visszavonása esetén az engedélyező a cégbíróságnál kezdeményezheti a volt engedélyes engedélyében foglalt tevékenységi körének a cégjegyzékből való törlését, engedélyköteles tevékenységeinek megtiltását.
(4) A (3) bekezdésben foglalt esetben a felszámolás vagy a végelszámolás befejezéséig, illetőleg az ellátás más módon történő megoldásáig a működési engedélyben foglalt tevékenységet az ellátás biztonságának határáig az engedélyesnek folyamatosan fenn kell tartania. Az engedélyező – ha az nem az önkormányzat, akkor annak egyetértésével – a folyamatos ellátásra más engedélyest is kijelölhet.
(5) A felszámolás vagy végelszámolás időtartamára más engedélyes kijelölése esetén az engedélyező a volt engedélyest kötelezheti arra, hogy a folyamatos és biztonságos távhőszolgáltatáshoz szükséges eszközeit a kijelölt engedélyesnek használatra adja át, és a tevékenység gyakorlásához szükséges szerződéseket, nyilvántartásokat, adatokat bocsássa rendelkezésre.
(6) Az engedélyező a határozatát azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja.
JOGOK IDEGEN INGATLANON
Tszt. 19. § (1) Az engedélyes idegen ingatlan használatára, megfelelő műszaki-gazdasági indokok alapján
a) előmunkálati jogot,
b) vezetékjogot,
c) kisajátítást,
d) használati jogot
kérhet.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jogok gyakorlása során
a) a jelek elhelyezésével, mérésekkel, vizsgálatokkal,
b) a létesítmények elhelyezésével, illetőleg azok megközelítésével, azokon való munkavégzéssel, és
c) az ingatlan használatának akadályozásával (korlátozásával), valamint értékcsökkenésével
okozott kárt az engedélyes az ingatlan tulajdonosának, használójának (a továbbiakban együtt: tulajdonos) köteles megtéríteni.
(3) Természetvédelem alatt álló területen az (1) bekezdésben felsorolt jogok az illetékes természetvédelmi hatóság, illetőleg nemzeti park igazgatóság előzetes hozzájárulásával engedélyezhetők.
(4) Az (1) bekezdés szerinti jogok megszűnése esetén az engedélyes köteles az ingatlan eredeti állapotát helyreállítani.
(5) Az idegen ingatlanra vonatkozó jogok tartalmával, engedélyezésével, megszűnésével, a helyreállítással és a kártalanítással, valamint a biztonsági övezettel kapcsolatos részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
Előmunkálati jog
Tszt. 20. § (1) A 11. § szerinti kérelmező a hőtermelő létesítmény, a távhőszolgáltató a távhővezeték létesítésével kapcsolatban előmunkálati jog létesítését kérheti.
(2) Az előmunkálati jog alapján a jogosult az idegen ingatlanon államigazgatási határozat felhatalmazása alapján a szükséges jeleket elhelyezheti, méréseket, vizsgálatokat végezhet, az ingatlan tulajdonosa pedig e munkálatok végzését – kártalanítás ellenében – tűrni köteles.
Vezetékjog
Tszt. 21. § (1) A távhővezeték idegen ingatlanon történő elhelyezésére és üzemeltetésére – az arra irányuló megállapodás hiányában – kártalanítás ellenében a távhőszolgáltató javára vezetékjog engedélyezhető, ha az ingatlan rendeltetésszerű használatát az nem akadályozza.
(2) Távhővezeték részét képező bekötő vezeték a fogyasztó ingatlanán az ingatlantulajdonos hozzájárulásával létesíthető és üzemeltethető. A tulajdonosi hozzájárulás a vezetékjoggal azonos jogosultságokat és kötelezettségeket keletkeztet.
Tszt. 22. § A távhőszolgáltató a vezetékjog alapján az idegen ingatlanon
a) föld alatti és feletti távhővezetéket és ahhoz szükséges tartószerkezetet létesíthet, illetőleg helyezhet el,
b) az elhelyezett – az a) pont szerinti – műtárgyakat karbantarthatja, kijavíthatja, átalakíthatja, eltávolíthatja,
c) a vezeték mentén levő, annak épségét közvetlenül veszélyeztető fákat, bokrokat, azok ágait, gyökereit eltávolíthatja,
d) a miniszternek a közlekedési és vízügyi miniszterrel9 együttesen kiadott rendeletében és a kötelező érvényű módszertani szabályzatokban meghatározott módon építményt és nyomvonalas műtárgyat megközelíthet, keresztezhet.
Tszt. 23. § A vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a távhőszolgáltató köteles kezdeményezni. A vezetékjog a távhőszolgáltatás mindenkori engedélyesét illeti meg, és az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A vezetékjog az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés előtt is gyakorolható.
Tszt. 24. § (1) A vezetékjog megszűnik, ha a távhőszolgáltató a 22. § a) pontjában meghatározott létesítményeket az engedélyezéstől számított öt éven belül nem építi meg, vagy azokat véglegesen eltávolítja.
(2) A vezetékjog megszűnése esetén az ingatlan-nyilvántartásból való törlést a távhőszolgáltató köteles, annak elmulasztása esetén – a távhőszolgáltató költségére – az ingatlan tulajdonosa jogosult kezdeményezni. Az ingatlantulajdonos kérelmének teljesítéséhez szükséges nyilatkozatot a távhőszolgáltató köteles kiadni.
Biztonsági övezet
Tszt. 25. § (1) A szolgáltatói berendezések és azok környékének biztonsága, a szolgáltatói berendezés részéről keletkező esetleges veszély csökkentése, illetőleg megakadályozása érdekében az idegen ingatlanon biztonsági övezetet lehet kialakítani.
(2) A biztonsági övezeten belül tilos, illetőleg korlátozás alá esik olyan épületet, építményt vagy létesítményt elhelyezni, olyan növényt (fát) ültetni, illetőleg olyan tevékenységet folytatni, amely a szolgáltatói berendezés biztonságát, zavartalan működését, az életet, a testi épséget vagy a vagyonbiztonságot veszélyezteti.
(3) A szolgáltatói berendezést úgy kell tervezni, kivitelezni és üzemeltetni, hogy annak hatása az érintett terület lakosságának egészségét ne veszélyeztesse, a természeti környezetet és a tájképi értéket a lehető legkisebb mértékben változtassa meg.
(4) A biztonsági övezetre vonatkozó előírásokat a vezetékjogi engedélyben kell meghatározni.
Kisajátítás
Tszt. 26. § (1) A 11. § szerinti kérelmező hőtermelő létesítmény létesítése céljából idegen ingatlan megvásárlását kezdeményezheti, annak eredménytelensége esetén kisajátítását kérheti.
(2) Idegen ingatlan kisajátítását kezdeményezheti a távhőszolgáltató is, ha
a) az idegen ingatlanra szolgáltatói hőközpont létesítése céljából van szükség,
b) a 21–24. § szerinti vezetékjog az ingatlan rendeltetés szerinti használatát jelentős mértékben akadályozza, vagy megszünteti.
(3) Az (1)–(2) bekezdés szerint kisajátított ingatlant az önkormányzat tulajdonába, az általa kijelölt szervezet vagyonkezelésébe és a kisajátítást kezdeményező ingyenes használatába kell adni. A kisajátítással kapcsolatos költségeket – ideértve a kártalanítást is – az engedélyes köteles előlegezni, és viselni.
(4) A (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a kisajátítást az ingatlan tulajdonosa is kérheti.
Használati jog
Tszt. 27. § (1) Szolgáltatói hőközpontot a távhővel ellátott épületek egyikében (idegen ingatlanon) az ingatlantulajdonossal kötött megállapodás alapján lehet elhelyezni, és üzemeltetni. Abban az esetben, ha a távhőszolgáltató és az idegen ingatlan tulajdonosa között nem jön létre megállapodás, a szolgáltatói hőközpontot magában foglaló helyiség használatára használati jogot lehet alapítani.
(2) A használati jogot és a fizetendő kártalanítást a Kormány rendeletében (19. §) foglaltaknak megfelelően az önkormányzat jegyzője határozattal állapítja meg.
(3) Az (1) és (2) bekezdésekben nem említett kérdésekben a használati jog alapítására a Ptk. 108. és 171. §-ai az irányadók.
Tszt. 28. § (1) A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését az engedélyes köteles kérni. A használati jog a mindenkori engedélyest illeti meg, és az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli. A bejegyzés késedelme a jog gyakorlását nem érinti.
(2) A használati jog ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése esetén annak megszűnésekor a használati jog törlését az engedélyes köteles kérni. Mulasztása esetén az engedélyes költségére az ingatlantulajdonos is kérheti a használati jog törlését.
Tszt. 29. § Abban az esetben, ha a használati joggal terhelt idegen ingatlan tulajdonosa a saját fogyasztási helyére vonatkozó közüzemi szerződést a 35. § szerint felmondja, az engedélyest a használati jog továbbra is megilleti. Megszűnik a használati jog az érdekeltek közös megállapodásával.
Vhr. 6. § Az előmunkálati jogot és a vezetékjogot a Műszaki Biztonsági Felügyelet engedélyezi, a kisajátítási eljárást a külön jogszabályban meghatározott szervezet folytatja le, a használati jogot – megállapodás hiányában – az építésügyi hatósági jogkört első fokon gyakorló települési önkormányzati jegyző (a továbbiakban: építésügyi hatóság) állapítja meg.
Vhr. 7. § (1) Az előmunkálati jog jogosultja a jelek elhelyezésével, a mérésekkel, a vizsgálatokkal az idegen ingatlan rendeltetésszerű használatát nem akadályozhatja, a tevékenységével okozott kárt a károsultnak köteles megtéríteni. A károsult a kártalanításra felajánlott összeget meghaladó igényét a jogosulttal szemben – megállapodás hiányában – bírósági eljárás során érvényesítheti.
(2) Az előmunkálati jog alapján végzendő munkálatok megkezdése előtt legalább tizenöt nappal korábban a települési önkormányzat jegyzőjét a munka jellegéről, helyéről és idejéről tájékoztatni kell.
Vhr. 8. § (1) Az idegen ingatlan tulajdonosának távhőellátását szolgáló bekötő vezeték az adott ingatlanon – tulajdonosi hozzájárulással – vezetékjogi engedély és kártalanítás nélkül létesíthető. A hozzájárulás nem vonható vissza.
(2) Az idegen ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával létesíthető bekötő vezeték tekintetében az engedélyest a 10. § (2) bekezdésében foglaltak is megilletik.
Vhr. 9. § (1) A távhővezeték nyomvonalának, illetőleg biztonsági övezetének a vezetékjogi engedélyezést előkészítő eljárás keretében történő megállapítása érdekében a kérelmezőnek a vezetékjog iránti kérelemhez műszaki tervet kell mellékelnie. A műszaki tervnek magában kell foglalnia a vezetékjogi engedély nélkül létesíthető bekötő vezetékre vonatkozó adatokat is.
(2) A vezetékjog engedélyezési eljárásban az érintett területen levő értékeket, valamint az azokhoz fűződő érdekeket helyszíni szemle keretében kell feltárni, és ezek ismeretében kell a nyomvonalat és a nyomvonal vezetésének a feltételeit megteremteni. A helyszíni szemle során az ingatlantulajdonosnak az ingatlanát érintő középtávú terveire is figyelemmel kell lenni.
(3) A helyszíni szemle megszervezéséről – az érdekeltek meghívásáról – és megtartásáról a kérelmező vagy a megbízottja (tervező, kivitelező) gondoskodik. A helyszíni szemle megtartására vonatkozó meghívóhoz a műszaki tervnek a meghívott érdekeltségi körébe tartozó részét mellékelni kell. A meghívót és mellékletét legalább 15 nappal korábban kell kézbesíteni.
(4) A nyomvonalra vonatkozó területfelhasználási engedély megadásáról vagy megtagadásáról az építésügyi hatóság a területrendezési, településfejlesztési és a városképi követelmények figyelembevételével a vezetékjogi engedélyezési eljárás keretében, külön területfelhasználási engedélyezési eljárás mellőzésével dönt. Amennyiben a távhővezetéket termőföldön kell létesíteni, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti földhivatali eljárást is le kell folytatni.
(5) Az ingatlantulajdonosokat, valamint az 1. számú mellékletben felsorolt szakhatóságokat az ott meghatározott érdekeltségi területek vonatkozásában minden esetben érdekeltnek kell tekinteni.
(6) A szakhatóságok – ha a helyszíni szemlén való részvételük akadályba ütközik – a helyszíni szemle szervezőjének megkeresésére az egyeztetés lehetőségét biztosítani és észrevételeiket írásban közölni kötelesek. A műszaki előírásoktól, kötelezően alkalmazandó szabványoktól való eltérés, továbbá az egyedi előírás szükségességét indokolniuk kell.
(7) A helyszíni szemlét a vezetékjogot engedélyező első fokú hatóság képviselője vezeti.
(8) A helyszíni szemle jegyzőkönyvét a szemle összehívója készíti el, és két meghívott hitelesíti. A jegyzőkönyvet a szemlére meghívott valamennyi érdekelt számára meg kell küldeni.
Vhr. 10. § (1) A vezetékjog alapján távhővezeték elhelyezhető a felszín felett 3,5 méternél nem magasabb tartószerkezeten, illetve a felszín alatt 1 métert meg nem haladó mélységben vagy közműalagútban. Az egy-egy tartószerkezet által elfoglalt terület nagyságát, a felszín felett és a felszín alatt vezetett távhővezeték biztonsági övezete által elfoglalt területsáv méretét a vezetékjogi engedélyben kell meghatározni úgy, hogy az ingatlan rendeltetésszerű használatát ne akadályozza.
(2) A vezetékjog alapján az engedélyes jogosult
a) a távhővezetéket – külön építési engedélyezési eljárás nélkül – megépíteni (kivitelezni),
b) a távhővezeték nyomvonalában, illetőleg biztonsági övezetében a fákat, bokrokat, azok ágait, gallyait, gyökereit saját költségén eltávolítani, ha azok a távhővezeték vagy tartószerkezete elhelyezését, karbantartását, javítását, felújítását, átalakítását akadályozzák,
c) a távhővezeték vagy tartószerkezete karbantartása, javítása, felújítása, átalakítása érdekében az idegen ingatlant a szükségest meg nem haladó mértékben használni.
(3) Ha az idegen ingatlan tulajdonosa a (2) bekezdés b) pontja alapján eltávolított növényzetre nem tart igényt, az engedélyes – az ingatlantulajdonos kérésére – köteles azt az ingatlanról saját költségén eltávolítani.
Vhr. 11. § (1) A 9. § szerinti előkészítő eljárás eredményeként kiadható vezetékjogi engedély tartalmára az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló – többször módosított – 1957. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Áe.) a határozat tartalmára vonatkozó előírásai az irányadóak.
(2) A vezetékjogi engedélyt, mellékelve ahhoz a műszaki terv részét képező, a létesíteni tervezett vezeték nyomvonalát és az azzal érintett ingatlan határvonalait, helyrajzi számát is feltüntető nyomvonal rajzát, valamennyi érdekelt részére a helyben szokásos módon közölni kell.
Vhr. 12. § (1) Vezetékjog engedélyezése esetén a Tszt. 21. §-ának megfelelő kártalanítás összegében a károsult és a vezetékjog engedélyese állapodik meg. Megállapodás hiányában az engedélyes a 10. § (2) bekezdésében meghatározott jogokat csak akkor gyakorolhatja, ha a károsultnak egyidejűleg szakértői (szakhatósági) véleményben foglalt kártalanítást fizet.
(2) A károsult az esedékessé vált, de nem teljesített kártalanítási összegére vonatkozó, valamint a kártalanítás felajánlott összegét meghaladó igényét az engedélyes ellen indított bírósági eljárás során érvényesítheti.
Vhr. 13. § (1) A 10. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti munkákat az ingatlan tulajdonosának (használójának) érdekei figyelembevételével, azokkal összhangban kell elvégezni. A munkák elvégzését az ingatlan tulajdonosa (használója) tűrni köteles.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott munkák megkezdése előtt legalább 15 nappal korábban az engedélyes köteles a munka megkezdéséről és idejéről az ingatlan tulajdonosát tájékoztatni. Az ingatlan tulajdonosa a tájékoztatóban megjelölt időpontig a 10. § (2) bekezdésének a) és c) pontja szerinti munkák elvégzésében az engedélyest akadályozó fákat, bokrokat eltávolíthatja.
(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján kitermelt faanyag az ingatlan tulajdonosát illeti.
Vhr. 14. § Az ingatlan tulajdonosa kérheti az engedélyestől a távhővezeték és tartószerkezete eltávolítását, átalakítását vagy áthelyezését, ha azok műszaki feltételei adottak, illetőleg azok az üzemeltetésben jelentős hátrányt nem jelentenek, és vállalja az azokkal kapcsolatos költségek viselését.
Vhr. 15. § A távhővezeték biztonsági övezete helyett a vezetékjogot engedélyező hatóság elrendelheti a távhővezeték és környezete biztonságát szolgáló más műszaki megoldás alkalmazását.
Vhr. 16. § A vezetékjog megszűnését követő egy éven belül köteles a volt engedélyes a távhővezetéket és tartószerkezetét az idegen ingatlanról eltávolítani, és a területet rendezett állapotban a tulajdonos rendelkezésére bocsátani.
Vhr. 17. § (1) Idegen ingatlanban (ellátó épületben) elhelyezett, más ingatlanokat ellátó (ellátott épületek) szolgáltatói hőközpontot magában foglaló helyiség használatára a távhőszolgáltatónak az ellátó épület tulajdonosával az ellátott épületek érdekében és bevonásával, az érdekeltek jogait és kötelezettségeit tartalmazó megállapodást kell kötnie.
(2) Az (1) bekezdésben említett megállapodás, illetőleg használati jog hiánya nem érinti a távhőszolgáltatónak a szolgáltatói hőközpont üzemeltetési és az üzemeltetésből eredő más kötelezettségeit.
(3) A távhőszolgáltató a szolgáltatói hőközpontot köteles és jogosult mindaddig fenntartani és üzemeltetni, amíg az abból ellátott épületek bármelyikében levő fogyasztó közüzemi szerződése a távhőszolgáltatóval fennáll.
A TÁVHŐRENDSZER MŰKÖDTETÉSE
ÉS FEJLESZTÉSE
Tszt. 30. § (1) A hőtermelő létesítmény működtetése és fejlesztése a távhőtermelő feladata.
(2) A távhő árával nem fedezett, a távhőszolgáltató által bejelentett új vagy növekvő igényre vonatkozó fejlesztési költségek fedezetének viselésére a távhőtermelő és a távhőszolgáltató állapodik meg.
Tszt. 31. § (1) A 30. §-ban nem említett többi szolgáltatói berendezést a távhőszolgáltató köteles üzemeltetni, és fejleszteni.
(2) Új vagy növekvő távhő igénnyel jelentkező fogyasztási hely tulajdonosától a távhőszolgáltató a távhőszolgáltatás díjával nem fedezett fejlesztési költségekre az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékű csatlakozási díjat kérhet. A csatlakozási díj magában foglalhatja a 30. § (2) bekezdés alapján fizetett fejlesztési költség teljes vagy részleges fedezetét is.
A TÁVHŐTERMELŐ ÉS A TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ, VALAMINT A TÁVHŐSZOLGÁLTATÓ
ÉS A FOGYASZTÓ KÖZÖTTI JOGVISZONY
Tszt. 32. § A távhőtermelőt a távhőszolgáltatóval a polgári jog szerinti, éves és hosszú távú (legalább ötéves időtartamra vonatkozó) szerződéskötési kötelezettség terheli.
Igénybejelentés, tájékoztatás
Tszt. 33. § (1) Távhőt vételezni kívánó új vagy többletteljesítményt igénylő meglevő fogyasztási hely tulajdonosának igénybejelentésére a távhőszolgáltató köteles az igény kielégítésének műszaki-gazdasági feltételeiről előzetes tájékoztatást adni, és a legkedvezőbb vételezési mód meghatározásában az igénylővel együttműködni.
(2) A távhőszolgáltató a tájékoztatójában a műszaki-gazdasági feltételek között köteles meghatározni annak a költségnek, csatlakozási díjnak az összegét, amely a fogyasztót a 31. § szerint terheli.
Közüzemi szerződés
Tszt. 34. § (1) A távhőszolgáltatót a lakossági fogyasztóval általános közüzemi szerződéskötési kötelezettség terheli. Az általános közüzemi szerződés létrejöhet a távhő mérés szerinti vagy átalány szerinti szolgáltatására. Az átalány szerinti távhőszolgáltatásra az általános közüzemi szerződés létrejöhet a szolgáltatásnak az épületrész tulajdonosa, illetve bérlője, használója által történő igénybevételével és az igénybevétel bejelentésével.
(2) Az általános közüzemi szerződés alapján a távhőszolgáltató a lakossági fogyasztó részére folyamatos, biztonságos és meghatározott mértékű távhőszolgáltatásra, a lakossági fogyasztó a távhőszolgáltatás ellenértékének rendszeres megfizetésére köteles.
(3) Az egyéb fogyasztó és a távhőszolgáltató a polgári jog szabályai szerint egyedi közüzemi szerződést köt a távhő folyamatos és biztonságos szolgáltatására, illetőleg ellenértékének megfizetésére.
(4) Nem köteles a távhőszolgáltató a közüzemi szerződés megkötésére, ha a fogyasztó a tájékoztatóban (33. §) foglaltakat nem teljesítette.
Tszt. 35. § (1) Az általános közüzemi szerződés határozatlan, az egyedi közüzemi szerződés határozott időre szól.
(2) Az általános közüzemi szerződést az épület, illetőleg épületrész tulajdonosa vagy a fogyasztók közössége 30 napos felmondási határidővel a Közüzemi Szabályzatban meghatározott módon és időpontra akkor mondhatja fel, ha
a) az épületben, épületrészben – az épület, épületrész valamennyi tulajdonosának hozzájárulásával – a távhőszolgáltatással azonos komfort értékű más hőellátást valósít meg;
b) a szerződés felmondása nem okoz kárt más számára, és nem korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait;
c) viseli azokat a költségeket, amelyek a fogyasztói berendezéseknek a felmondás következtében szükséges műszaki átalakításával merülnek fel;
d) a szerződés felmondását a meglévő rendszer műszaki megoldása lehetővé teszi, a felmondás nem ütközik egyéb jogszabályba, műszaki előírásba, továbbá közös tulajdon esetén a tulajdonostársak döntésébe.
(3) Egyedi közüzemi szerződést az egyéb fogyasztó a szerződésben meghatározott felmondási idővel az abban meghatározott időpontra mondhatja fel.
(4) A közüzemi szerződést a távhőszolgáltató csak a 44. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott szerződésszegés esetén mondhatja fel, valamint akkor, ha tudomást szerez arról, hogy a vele szerződéses viszonyban álló fogyasztó a távhő vételezését a fogyasztási helyen megszüntette. Ebben az esetben a közüzemi szerződés felmondása miatt az épületben, épületrészben esetleg bekövetkező kár a fogyasztót terheli.
Tszt. 36. § A távhőszolgáltató az általános közüzemi szerződés megkötését
a) köteles megtagadni, ha a fogyasztó által létesített fogyasztói berendezés az életet, az egészséget vagy a vagyonbiztonságot veszélyezteti;
b) megtagadhatja, ha más fogyasztó távhő vételezését, illetőleg a távhőszolgáltató üzemét veszélyezteti;
c) feltételhez kötheti, ha az azt kezdeményező fogyasztóval korábban fennálló közüzemi szerződését a 46. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felmondta.
A távhőszolgáltatás szüneteltetése, korlátozása
Tszt. 37. § (1) A távhőszolgáltató jogosult az élet-, egészség- vagy a vagyonbiztonság veszélyeztetése, a szolgáltatói berendezés üzemzavara esetén, valamint más módon el nem végezhető munkák elvégzéséhez a távhőszolgáltatást a szükséges legkisebb fogyasztói körben és időtartamban szüneteltetni. A távhőszolgáltatás szünetelése miatt a fogyasztói berendezésekben keletkezett károkat, amennyiben a szolgáltatás szünetelésében a fogyasztó vétlen, a szolgáltató köteles megtéríteni.
(2) A távhőszolgáltató köteles az előre tervezhető karbantartási, felújítási munkák miatti szüneteltetés időpontjáról és várható időtartamáról az üzletszabályzatban vagy a szerződésben rögzített módon az érintett fogyasztókat előre értesíteni.
Tszt. 38. § (1) A távhőszolgáltató jogosult
a) országos tüzelőanyag-hiány miatt nála vagy a vele szerződéses jogviszonyban álló távhőtermelőnél fellépő termeléskiesés esetén, vagy
b) környezetvédelmi érdekből
a szolgáltatást korlátozni. A korlátozás általános feltételeit a Kormány rendeletben határozza meg.
(2) A korlátozás bevezetéséről és annak okairól a távhőszolgáltató az önkormányzatot tájékoztatni köteles.
(3) Lakossági fogyasztó korlátozására csak végső esetben és csak akkor kerülhet sor, ha az egyéb fogyasztó korlátozása után az még szükséges.
Vhr. 18. § (1) Ha a település folyamatos és biztonságos távhőellátása a Kormány döntése szerinti országos tüzelőanyag-hiány miatt vagy környezetvédelmi okból veszélybe kerül, a távhőszolgáltatónak a közüzemi szerződésben meghatározott mértékű, de legfeljebb 10%-os hőteljesítmény-csökkentéssel (átalány szerinti távhőszolgáltatás esetén a fűtési hőmérséklet 10%-os csökkentésével) és a rendelkezésére álló más eszközökkel kell megkísérelnie a korlátozás okának megszüntetését, illetőleg a hírközlő eszközökön keresztül kell kérnie a fogyasztókat a távhőfogyasztás önkéntes csökkentésére.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott – megelőzést szolgáló – intézkedések ellenére a közvetlenül fenyegető távhőhiány, illetőleg távhőellátási zavar nem vagy nem kellő időben hárítható el, vagy a folyamatos és biztonságos távhőszolgáltatás nem biztosítható, a távhőszolgáltató a települési önkormányzat képviselő-testületének döntése alapján a távhőszolgáltatást korlátozza. A döntésről, illetőleg a távhőszolgáltatás korlátozásának bevezetéséről a fogyasztókat a távhőszolgáltató értesíti. A korlátozás végrehajtása során a távhőszolgáltató – a Tszt. 38. §-ában foglaltakon túlmenően – a fogyasztók között megkülönböztetést nem tehet.
(3) A korlátozásra szolgáló okok megszűnése után a korlátozást fel kell oldani.
(4) Ha az (1)–(2) bekezdés szerint a távhőellátás csökkentésére vagy korlátozására kerül sor, átalánydíjas szolgáltatás esetén a fogyasztó a szolgáltatás mértékével arányos díjat köteles fizetni.
Vhr. 19. § (1) A távhőszolgáltató köteles fogyasztói korlátozási sorrendtervezetet készíteni, és azt háromévenként felülvizsgálni. Ha a felülvizsgálat eredménye azt indokolja, a fogyasztói korlátozási sorrend módosítására tervezetet kell készítenie. A tervezet elkészítéséhez a távhőszolgáltató a távhőszolgáltatás korlátozásával összefüggő adatokat kérhet a fogyasztótól.
(2) A fogyasztói korlátozási sorrend tervezetéről a távhőszolgáltató a fogyasztókat tájékoztatni köteles. A távhőszolgáltató a tervezetet és a fogyasztói véleményeltéréseket a települési önkormányzat részére köteles megküldeni. A fogyasztói korlátozási sorrendet a települési önkormányzat képviselő-testülete rendelettel állapítja meg.
(3) A fogyasztói korlátozás – beleértve a 18. § (1) bekezdése szerinti korlátozást is – nem terjedhet ki az egészségügyi intézményekre (fekvőbeteg-intézmények, szakrendelők, szociális fekvőbeteg-intézmények), gyermekintézményekre (bölcsődék, óvodák, alsó- és középfokú oktatási intézmények), valamint a települési önkormányzat képviselő-testülete által meghatározott további létesítményekre.
(4) A fogyasztói korlátozási sorrend megállapításáról az érintett fogyasztókat a távhőszolgáltató tájékoztatja.
Vhr. 20. § A távhő vételezését korlátozó eszközök, berendezések beszerzése, felszerelése, üzemeltetése, karbantartása és ellenőrzése és az ezekkel kapcsolatos költségek viselése a távhőszolgáltató kötelessége.
Tszt. 39. § (1) A 38. § szerinti korlátozásból, illetőleg elvárható magatartás esetén a 37. § szerinti szüneteltetésből származó károkért a távhőszolgáltatót kártalanítási kötelezettség nem terheli.
(2) A szüneteltetés és a korlátozás részletes feltételeit, a távhőszolgáltató azzal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit, a korlátozási sorrend elkészítésének szabályait, valamint a korlátozási sorrendet önkormányzati rendeletben kell megállapítani.
Mérés, elszámolás, díjfizetés
Tszt. 40. § (1) A szolgáltatott távhő elszámolása hőmennyiségmérés vagy (átalány szerinti távhőszolgáltatás esetében) átalány szerint is történhet.
(2) Mérés szerinti elszámolás esetén a távhőszolgáltató a szolgáltatott távhő mennyiségét a fogyasztói hőközpontban, illetőleg a szolgáltatói hőközpontban és a hőfogadó állomáson köteles mérni, és elszámolni.
(3) Mérés szerinti elszámolás esetén a szolgáltatott távhő mennyisége épületrészenként is mérhető és elszámolható, ha a fogyasztó az épület valamennyi épületrészében a mérőműszernek és felszerelésének, valamint a fogyasztói berendezés szükséges átalakításának költségét viseli.
(4) Az átalány szerinti távhőszolgáltatás esetében átalánydíjas elszámolást kell alkalmazni. Az átalánydíj megfizetése az épületnek vagy épületrésznek a szolgáltatást igénybe vevő használóját (pl. bérlőjét, haszonélvezőjét vagy tulajdonosát) terheli.
(5) Mérés szerinti távhőszolgáltatás esetén a szolgáltatás helyét, mértékét és tartamát, a mért távhő és díja épületrészenkénti megosztásának és kiegyenlítésének módját az érdekeltek megállapodása rögzíti. Amennyiben a távhővel ellátott épületnek, épületrészeknek több tulajdonosa van, a mért fogyasztás díjának kiegyenlítése a tulajdonosok egymással történő megállapodása szerint együttesen vagy épületrészenként külön is történhet. Külön történő díjfizetés esetén a díj épületrészenkénti megosztása és a megosztás szerinti számlázás – a tulajdonosok által meghatározott arányok, valamint a távhőszolgáltatási közüzemi szabályzat rendelkezései szerint – a távhőszolgáltató feladata. Az érdekeltek megállapodásának hiányában és egyebekben a díjfizetés feltételeire a települési önkormányzatnak a díjalkalmazási feltételekről szóló rendelete az irányadó.
(6) Az elszámolás alapjául szolgáló és a távhőszolgáltató költségén felszerelt mérőeszköz a távhőszolgáltató tulajdona, annak karbantartása, időszakos újrahitelesítése, cseréje a távhőszolgáltató kötelessége.
(7) A fogyasztó kérheti a távhőszolgáltatótól az alkalmazott mérőeszköz mérésügyi felülvizsgálatát. Ha a mérőeszköz felülvizsgálata indokolt volt, annak költsége a távhőszolgáltatót terheli, ellenkező esetben a költséget a fogyasztó köteles viselni.
Tszt. 41. § (1) A szolgáltatott távhő elszámolásával, a díjfizetéssel, valamint a szabályozatlan vételezéssel kapcsolatos szabályokat az önkormányzat a díjalkalmazási feltételekben határozza meg.
(2) A díjalkalmazási feltételek tartalmazzák az átalány szerinti távhőszolgáltatás esetére a szolgáltatás fajtáját, mértékét, minőségét, időtartamát és helyét, valamint a díjelszámolás alapját.
Tszt. 42. § (1) A szolgáltatás díjának megfizetése a távhőszolgáltatóval szerződéses jogviszonyban álló fogyasztó kötelessége, lakossági fogyasztók esetében a 40. § (3), (4) és (5) bekezdésben, valamint a 41. §-ban foglaltak figyelembevételével.
(2) Szabályozatlan vételezés esetén a fogyasztó
a) felemelt díjat köteles fizetni, ha az szerződés nélküli fogyasztásnak,
b) mérsékelt díjat köteles fizetni, ha az hőelvonásnak
a következménye.
Tszt. 43. § (1) Új távhőszolgáltató rendszer létesítésekor vagy meglévő rendszer esetében az önkormányzat rendeletében meghatározott időpontig, de legfeljebb a törvény hatálybalépésétől számított öt éven belül, továbbá ez időtartam alatt is a meglévő rendszer átalakításakor meg kell valósítani a távhőfogyasztás hőközpontonkénti és hőfogadó állomásonkénti vagy épületrészenkénti mérését, szabályozását és mérés szerinti elszámolását.
(2) Meglévő távhőszolgáltató rendszer átalakítása, bővítése esetén az áttérés költségei a hőközpontban, illetve a hőfogadó állomáson elhelyezett mérőeszközig bezárólag a szolgáltatót terhelik.
A szerződésszegés és következményei
Tszt. 44. § (1) A távhőszolgáltató részéről szerződésszegésnek minősül, ha
a) a távhőszolgáltatást a közüzemi szerződésben meghatározott időpontban nem kezdi meg,
b) a távhőt nem a közüzemi szerződésben meghatározott, illetőleg nem a tőle elvárható módon szolgáltatja,
c) a távhőszolgáltatás előre tervezhető munkák miatti szüneteltetéséről a fogyasztót a Közüzemi Szabályzatban előírt módon és időben nem értesíti,
d) felróható magatartása folytán a távhőszolgáltatás megszakad vagy azt a 37–38. §-okban foglaltakon túlmenően szünetelteti vagy korlátozza,
e) a távhőszolgáltatás felfüggesztése esetén a fogyasztónak a felfüggesztési ok megszüntetésére vonatkozó írásbeli értesítése kézhezvételét követő munkanapon a távhőszolgáltatást nem kezdi meg.
(2) A fogyasztó részéről szerződésszegésnek minősül, ha
a) a szerződésben meghatározott hőteljesítményt túllépi,
b) a távhő folyamatos és biztonságos szolgáltatását, illetőleg más fogyasztó szerződésszerű távhővételezését zavarja vagy veszélyezteti,
c) a mérőeszközt szándékosan vagy vétkes gondatlansággal megrongálja, a mérőeszköz sérülését a távhőszolgáltatónak nem jelenti be,
d) a mérőeszköz befolyásolásával vagy megkerülésével távhőt vételez,
e) a távhődíját nem vagy nem a szerződésben meghatározott időben fizeti meg,
f) a korlátozási rendelkezéseknek nem tesz eleget.
Tszt. 45. § (1) A közüzemi szerződés megszegésének következménye
a) a díjvisszatérítés, illetőleg pótdíjfizetés,
b) a felemelt díj,
c) a kötbér,
d) a kártérítés,
e) a távhőszolgáltatás felfüggesztése,
f) a közüzemi szerződés felmondása.
(2) Az (1) bekezdésben említett következmények együttesen is alkalmazhatók.
(3) A pótdíj és a felemelt díj mértékét a távhőszolgáltatásra vonatkozó díjrendelet tartalmazza.
(4) A kötbér a szerződésszegéssel érintett szolgáltatás díja után jár és annak mértékét a szerződésben kell meghatározni.
(5) A díjvisszatérítés, a pótdíj, a felemelt díj és a kötbér megfizetése nem mentesít az okozott kár megtérítése alól.
(6) Ha a fogyasztó a távhőszolgáltatás felfüggesztése okának megszüntetéséről a távhőszolgáltatót írásban értesítette, az értesítés kézhezvételét követő munkanapon a távhőszolgáltatást meg kell kezdeni.
Tszt. 46. § (1) A távhőszolgáltató köteles a fogyasztó részére
a) a díj arányos részét visszatéríteni, ha a 44. § (1) bekezdésének d) pontjában, illetve a 37. és 38. §-ban,
b) kötbért fizetni, ha a 44. § (1) bekezdésének a)–c) és e) pontjaiban
meghatározott szerződésszegést követi el.
(2) A fogyasztó köteles a távhőszolgáltató részére
a) pótdíjat fizetni, ha a 44. § (2) bekezdésének a) pontjában,
b) felemelt díjat fizetni, ha a 44. § (2) bekezdésének c)–d) és f) pontjaiban,
meghatározott szerződésszegést követi el.
(3) A távhőszolgáltató
a) a távhőszolgáltatást felfüggeszti, ha a fogyasztó a 44. § (2) bekezdésének b) pontjában, felfüggesztheti, ha a c) és d) pontjaiban meghatározott szerződésszegést követi el, vagy a távhőszolgáltatás díját késedelmesen fizeti meg,
b) a közüzemi szerződést felmondhatja, ha a távhőszolgáltatás díját a fogyasztó az esedékességtől számított 30 napon belül nem fizeti meg.
(4) A távhőszolgáltató és a fogyasztó a kötbérrel nem fedezett kárt köteles a másik félnek megtéríteni.
(5) A (3) bekezdés esetére az önkormányzat rendeletében csökkentett mértékű szolgáltatási kötelezettséget írhat elő a távhőszolgáltatónak.
A közüzemi szabályzat és az üzletszabályzat
Tszt. 47. § (1) A távhőszolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszony általános szabályait a Kormány rendelettel kiadott távhőszolgáltatási közüzemi szabályzatban állapítja meg.
(2) A távhőszolgáltatási közüzemi szabályzatban foglaltak végrehajtására az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben további részletes szabályokat határozhat meg.
Vhr. 21. § (1) A távhőszolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszony általános szabályait e rendelet 2. számú mellékleteként kiadott Távhőszolgáltatási Közüzemi Szabályzat (a továbbiakban: TKSz) tartalmazza.
(2) A TKSz-ben és a települési önkormányzat képviselő-testületének rendeletében foglaltak további részletes szabályait a távhőszolgáltató – a Hivatal által meghatározott követelményeknek megfelelő – üzletszabályzatba köteles foglalni. Az üzletszabályzatot a működést engedélyező hatóság hagyja jóvá.
Vhr. 22. § (1) Ez a rendelet a kihirdetésétől számított 30. napon lép hatályba.
(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a jelen rendelet hatálybalépésekor meglévő, távhőszolgáltatásra vonatkozó közüzemi szerződések az azokban foglalt lejárati határidőig érvényben vannak.
(3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) a lakóépületek és a vegyes célra használt épületek távhőellátásáról szóló 129/1991. (X. 15.) Korm. rendelet, valamint
b) a távhőellátási vezetékekre vonatkozó vezetékjogról szóló 15/1970. (XI. 18.) NIM rendelet, továbbá a módosításáról rendelkező 19/1979. (III. 14.) NIM és a 12/1994. (IV. 13.) IKM rendelet.10
Tszt. 48. § A fogyasztói igénykielégítés és a távhőszolgáltatás 47. § szerinti rendeletekben foglaltakon túlmenő szabályait tartalmazó üzletszabályzatot a távhőszolgáltató köteles a fogyasztók részére hozzáférhetővé tenni.
A fogyasztói berendezés létesítése
és működtetése
Tszt. 49. § (1) A fogyasztói berendezés létesítése – más megállapodás hiányában – a fogyasztási hely tulajdonosának kötelessége.
(2) A fogyasztói hőközpont kiviteli tervének elkészítéséhez a távhőszolgáltató köteles díjmentesen adatokat szolgáltatni.
(3) A lakóépületek és a vegyes célra használt épületek fogyasztói hőközpontjainak kiviteli tervét a távhőszolgáltató köteles díjmentesen felülvizsgálni.
(4) A (3) bekezdés szerinti hőközpontok üzembe helyezési eljárásához a távhőszolgáltatót meg kell hívni, abban a távhőszolgáltató közreműködni köteles. A közreműködésért díj nem számítható fel.
(5) Az elkészült fogyasztói berendezést a szolgáltatói berendezéssel – a szerződésben meghatározott feltételek mellett – csak a távhőszolgáltató kapcsolhatja össze, a távhőfogyasztás elszámolására alkalmas mérőeszköz egyidejű felszerelésével.
(6) A távhőszolgáltatásba már bekapcsolt átalánydíjas fogyasztó csak a távhőszolgáltató előzetes hozzájárulásával
a) létesíthet új fogyasztói berendezést,
b) helyezhet át, alakíthat át, és – a szerződés felmondásának esetét kivéve – szüntethet meg meglevő fogyasztói berendezést.
Tszt. 50. § (1) A fogyasztói berendezés üzemeltetése és fenntartása a fogyasztási hely tulajdonosának kötelessége.
(2) Az üzemeltető a fogyasztók folyamatos és biztonságos ellátása érdekében köteles az általa üzemeltetett berendezés üzemképes állapotáról gondoskodni.
Egyéb jogviszony
Tszt. 51. § (1) A távhőszolgáltató a nem a tulajdonát képező eszközök tulajdonosával (tulajdonosaival, a tulajdonosok megbízottjával) kötött szerződés alapján elláthatja a tulajdonos helyett ezen eszközök üzemeltetését, karbantartását, felújítását.
(2) A fogyasztói hőközpontot és a hőfogadó állomást magában foglaló helyiség használatáért a tulajdonos a távhőszolgáltatótól térítésre nem tarthat igényt.
(3) A fogyasztói hőközpont üzemeltetése magában foglalhatja a hőközpont működtetésén túl az épületben levő lakások, közös használatra szolgáló helyiségek és területek, valamint a nem lakás céljára szolgáló egyéb helyiségek fűtését (távfűtés) és használati melegvízzel való ellátását.
ÁRMEGÁLLAPÍTÁS
Tszt. 52. § (1) A távhő legmagasabb hatósági árának megállapításával kapcsolatos szabályokat külön törvény tartalmazza.
(2) A távhő termelésére és szolgáltatására vonatkozó árak (díjak) megállapításánál a következőkre kell tekintettel lenni:
a) az árnak ösztönözni kell a biztonságos és legkisebb költségű távhőszolgáltatásra, a kapacitások hatékony igénybevételére;
b) az árak (díjak) megállapításánál figyelembe kell venni a folyamatos és biztonságos szolgáltatáshoz szükséges tartalékkapacitáshoz kapcsolódó költségeket, valamint a hőtermelő létesítmény és a geotermikus energiát kitermelő létesítmény bezárásával, elbontásával kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének indokolt költségeit.
(3) A közcélú villamosműből származó távhő legmagasabb hatósági árát úgy kell megállapítani, hogy abban érvényesüljön a kapcsolt energiatermelés energetikai és környezetvédelmi haszna.
(4) Az engedélyes köteles nyilvántartási és elszámolási rendszerét úgy kialakítani, hogy az feleljen meg a külön törvényben előírtaknak, és tegye lehetővé az árak és díjak átláthatóságát.
VEGYES ÉS HATÁLYBA LÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK
Tszt. 53. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba, egyidejűleg
a) a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 4. §-ának (1) bekezdése a következő r) ponttal egészül ki:
(Ingatlant kisajátítani az alábbi célokra lehet:)
b) a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 57. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti.
(2) E törvény kihirdetését követő 8. napon
a)11
b) a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 24. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
24. § ,,(1) Az engedélyes szétválását, másik engedélyessel történő egyesülését vagy összeolvadását – amennyiben ez a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 23. §-ában meghatározott vállalkozások összefonódását (koncentrációját) eredményezi –, továbbá az alaptőke vagy törzstőke legalább egynegyed részével történő leszállítását csak az engedélyező hatóság határozatának birtokában lehet megkezdeni és a cégjegyzékbe történő bejegyzésre irányuló kérelmet a cégbírósághoz benyújtani.
(2) Az ellátás biztonságát és a legkisebb költség elvét veszélyeztető tőkekoncentráció megakadályozása érdekében a 25%-ot meghaladó tulajdoni hányad megszerzése egy személy vagy tulajdonosi csoport részére csak az engedélyező hatóság hozzájáruló határozatának birtokában jegyezhető be a részvénykönyvbe.
(3) Az (1)–(2) bekezdésekben meghatározott tőkekoncentráció (befolyásszerzés) megállapítása kérdésében az engedélyező hatóság köteles a Gazdasági Versenyhivatal véleményét kikérni.''
(3) A távhőszolgáltatással kapcsolatos díjfizetési kötelezettség és más pénztartozás a társasház tulajdonostársait és a lakásszövetkezet tagjait nem terheli egyetemlegesen, e körben felelősségükre külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4) E törvény 49–51. §-ai nem érintik a hatálybalépésekor meglevő fogyasztói berendezések tulajdonjogát, valamint az abból eredő jogokat és kötelezettségeket.
(5) E törvény 27–29. §-ainak hatálya nem terjed ki azokra a szolgáltatói hőközpontokat magában foglaló helyiségekre, amelyeket a törvény hatálybalépésekor a távhőszolgáltató az ingatlantulajdonossal kötött külön megállapodás alapján használ.
(6)
a) E törvény hatálybalépésekor működő távhőtermelő és távhőszolgáltató gazdálkodó szervezetek a hatálybalépéstől számított egy éven belül e törvény 11–14. §-ában foglaltak szerint működési engedélyt kötelesek kérni.
b) A már működő távhőtermelők és távhőszolgáltatók részére – amennyiben a törvényi feltételeknek megfelelnek – az engedélyező hatóságok a működési engedélyt kötelesek kiadni.
c) A hatósági eljárás befejezéséig az a) pontban említett szervezetek tevékenységüket tovább folytathatják.
d) A központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévő létesítményből történő távhőszolgáltatás egyes kérdéseit – e törvény előírásainak figyelembevételével – az illetékes miniszter szabályozhatja.
(7) A távhőszolgáltató jogosult az e törvény hatálybalépésekor meglevő vezetékjogot és használati jogot a jog létrejöttekor hatályos jogszabályok előírásai szerint gyakorolni.
(8) Felhatalmazást kap
a) a Kormány a 4. § (1), a 9. § (2), a 13. § (2), a 19. § (5), a 38. § (1) és a 47. § (1) bekezdésében foglaltak, valamint a központi fűtés és melegvíz-szolgáltatás rendeleti szabályozására,12
b) a miniszter a 4. § (2) és a 7. § (1) bekezdésében foglaltak rendeleti szabályozására,13
c) a miniszter – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a 9. § (3) bekezdésében foglalt eljárási díj, valamint felügyeleti és szolgáltatási díjak rendeleti szabályozására,
d) a miniszter – a közlekedési és vízügyi miniszterrel14 – a 22. § d) pontjában foglaltak szerinti együttes rendelet kiadására,
e) az illetékes települési önkormányzat 3. § (2) bekezdésében, a 6. §-ban, a 31. § (2) bekezdésében, a 39. § (2) bekezdésében, a 41. § és a 42. §-ban, továbbá a 43. §-ban és a 46. § (5) bekezdésében, valamint a 47. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések végrehajtására.
1. számú melléklet az 1/1999. (I. 1.) Korm. rendelethez
és a vezetékjog engedélyezési eljárásban közreműködő szakhatóságok
2. számú melléklet az 1/1999. (I. 1.) Korm. rendelethez
közüzemi szerződés eltérő szabályai
A törvényt az Országgyűlés az 1998. március 10-i ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 1998. március 23. A törvényt a 2005: XVIII. törvény 61. § (1) bekezdése 2005. július 1. napjával hatályon kívül helyezte, és a tárgykört újraszabályozta.
Lásd az 1959: IV. törvényt.
A szervezeti változásoknak megfelelő elnevezés.
A szervezeti változásoknak megfelelő elnevezés.
A szervezeti változásoknak megfelelő elnevezés.
A Tszt. 8. §-a a 2003: XLII. törvény 57. §-ával megállapított szöveg.
A 2000: LXXXIX. törvény 4. §-ának megfelelő névváltozás .
A Magyar Közlöny 1999. évi 5. számában közzétett helyesbítésnek megfelelő szöveg.
A Tszt. 53. §-a (2) bekezdésének a) pontját a 2003: XLII. törvény 54. § (1) bekezdésének d) pontja hatályon kívül helyezte.
Lásd a 189/1998.(XI. 23.) Korm. rendeletet és az 1/1999. (I. 1.) Korm. rendeletet.
A 2000: LXXXIX. törvény 4. §-ának megfelelő névváltozás .
A szervezeti változásoknak megfelelő elnevezés.
Az 1. számú melléklet 6. pontja a 340/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet 14. §-ával megállapított szöveg, e módosító rendelet 30. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
A Vhr. 1. számú melléklet új 8. pontját a 190/2001. (X. 18.) Korm. rendelet 4. §-ának (3) bekezdése iktatta a szövegbe, egyidejűleg az eredeti 8. pont számozását 9. pontra változtatta.
A Vhr. 1. számú melléklet eredeti 8. pontjának a számozását a 190/2001. (X. 18.) Korm. rendelet 4. §-ának (3) bekezdése 9. pontra változtatta.