20/1998. (VI. 3.) NM rendelet
a mentésről
1998.07.01.
1. § E rendelet hatálya kiterjed minden, Magyarország területén végzett mentésre és az e tevékenységet végző szervezetekre és személyekre.
2. § E rendelet alkalmazásában
b) mentési tevékenységet végző szervezet: az Országos Mentőszolgálatnak (a továbbiakban: OMSZ) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat által külön jogszabály szerint kiadott működési engedéllyel (a továbbiakban: működési engedély) rendelkező szervezete, valamint más, működési engedély alapján mentésre feljogosított szervezet;
c) mentési tevékenységet végző személy: a b) pontban foglalt szervezetek keretében a mentésre szoruló beteg, illetve sérült (a továbbiakban: beteg) feltalálási helyén vagy szállítás közbeni sürgősségi ellátásában részt vevő, a melléklet szerinti képesítéssel rendelkező személy;
d) mentési készenlétet igénylő őrzött szállítás: amelynek során a beteg orvosi vagy mentőtiszti, illetve neonatológiai szakasszisztensi szakfelügyelete szükséges;
e) szolgálatvezetést ellátó személy: az a mentésirányítást végző személy, aki a 104-es telefonvonalon érkező hívások és egyéb mentést kezdeményező bejelentések fogadását és értékelését végzi, továbbá a mentési feladatok végrehajtására a mentőegységeknek utasításokat ad.
3. § (1) A mentés a sürgősség igénye szerint lehet
c) a mentési készenlétet igénylő őrzött szállítás esetén 1 órán túli
(2) A mentés az alkalmazott mentőegység szerint lehet
d) neonatológiai rohamkocsival,
e) neonatológiai mentőkocsival,
végrehajtandó mentési feladat.
a) a nevét és a bejelentéskor használt telefonszámát,
b) a mentést indokoló esemény jellegét és helyét, a betegek számát és az észlelt tüneteket,
c) a szolgálatvezetés által kért további információt.
(2) Az OMSZ szolgálatvezetője a bejelentés alapján dönt
a) a mentés szükségességéről, és ennek alapján – a rendelkezésre álló mentőkapacitás függvényében – a megfelelő szintű mentőegység(ek) riasztásáról,
b) egyéb szolgálatok (pl. háziorvosi vagy orvosi ügyeleti szolgálat, tűzoltóság, rendőrség) riasztásáról,
c) a bejelentés elutasításáról, amennyiben egyértelműen megállapítható, hogy nem szükséges a beteg sürgősségi ellátása.
5. § (1) A mentést kezdeményező orvos a megrendeléskor közli
a) a beteg nevét és tartózkodási helyét,
b) a mentés sürgősségét, illetve a mentési készenlétet igénylő őrzött szállítás időpontját, valamint a szükséges mentőegység szintjét,
c) a mentést indokoló, illetve a szállítás közbeni ellátás szempontjából lényeges kórismét,
d) a mentéssel kapcsolatos különleges igényeket (vákuummatracban vagy inkubátorban történő szállítás, lélegeztetés szükségessége, folyamatos monitorozás igénye stb.),
e) egészségügyi intézménybe utalás esetén a célintézetet és a fogadó részleg szakmai profilját,
f) saját nevét és orvosi bélyegzőjének számát.
(2) Az OMSZ szolgálatvezetője jogosult az (1) bekezdés b) pontjában foglaltaktól eltérően rendelkezni, amennyiben az igényelt mentőjárművel a mentési feladat a szükséges időn belül nem teljesíthető.
a) életmentő gyógyszer – ideértve a vért és vérkészítményeket is – szállításának rendelésére, amennyiben a gyógyszerhez való hozzájutás más módon nem biztosítható, az egészségügyi intézmény osztályvezető főorvosa vagy az ügyeletvezető,
b) szervszállítás rendelésére a transzplantációs riadóban részt vevő egészségügyi intézmény e feladattal megbízott munkatársa
6. § (1) Amennyiben a mentés kezdeményezésének tényét ismerő személy tudomására jut, hogy a beteg a helyszínről eltávozott, vagy más módon elszállították, erről haladéktalanul értesítenie kell az OMSZ szolgálatvezetését.
(2) Ha a mentés kezdeményezését követően a beteg a helyszínen orvosi ellátásban részesült és az őt ellátó orvos tud a mentés kezdeményezéséről és azt már nem tartja indokoltnak, a személyazonosító adatainak közlésével értesíti az OMSZ szolgálatvezetését.
7. § (1) Az egészségügyi intézmény a beteget és a mentés során keletkezett veszélyes hulladékot haladéktalanul, de legkésőbb 15 percen belül átveszi a mentőegységtől.
(2) Amennyiben a beteg átadásakor a fogadó egészségügyi intézménynek a beteget fogadó orvosa a beteg vizsgálatát és állapotának stabilizálását követően megállapítja, hogy az intézmény a beteg átvételére nem alkalmas, elvégzi a beteg továbbszállításához szükséges beavatkozásokat, és ezt követően a mentőegység a beteget – a fogadó orvos utasításának megfelelően – az ellátására alkalmas legközelebbi egészségügyi intézménybe szállítja.
8. § (1) Ha a bejelentés alapján tömeges baleset vagy személyi sérüléssel járó katasztrófa valószínűsíthető, az OMSZ szolgálatvezetője a kárhelyfelszámoláshoz kapcsolódó szállítási feladatokra a külön jogszabály szerint betegszállításra jogosult szervezetet is igénybe veheti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esemény helyszínén az OMSZ legmagasabb egészségügyi képzettségű dolgozója az egészségügyi kárhelyparancsnok, aki a helyszínen lévő valamennyi mentő- és betegszállító egység, illetve a mentésben részt vevő valamennyi személy felé utasítási joggal rendelkezik.
9. § (1) A mentőellátást a mentőegység vezetőjének dokumentálnia kell. A dokumentációban rögzíteni kell
a) a bejelentés, a helyszínre érkezés időpontját,
b) a helyszínen szerzett információk alapján az esemény közvetlen előzményeit,
c) a helyszínen észlelt körülményeket,
e) a beteg helyszíni és szállítás közbeni ellátását és állapotváltozását,
f) a beteg átadásának helyét, idejét és amennyiben a beteget egészségügyi intézmény veszi át, a betegátvétel tényét (átvevő orvos neve, aláírása, orvosi bélyegzőjének száma).
(2) A dokumentációt az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésére vonatkozó külön jogszabályokban foglaltak szerint kell kezelni és megőrizni.
10. § (1) Mentési tevékenység végzésére az OMSZ-on kívül annak a szervezetnek adható engedély, amely
a) a Népjóléti Minisztérium által, meghatározott terület ellátására, vagy meghatározott mentési feladatra kiírt eredményes pályázat alapján együttműködési megállapodást kötött az OMSZ-szal, és
b) rendelkezik a mellékletben foglalt személyi és tárgyi feltételekkel.
(3) A működési engedélyben részletesen rögzíteni kell, hogy a mentési tevékenység végzésére jogosult szervezet a 3. §-ban foglalt mentési feladatok közül melyek végzésére, milyen ellátási területen és szolgálati időben jogosult.
11. § (1) Az OMSZ mentési tevékenységét a Népjóléti Minisztérium a fejezet e célra elkülönített előirányzatából a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályok szerint finanszírozza.
(2) A 10. § szerinti mentést végző szervezet mentési tevékenységének finanszírozása a szervezet és a Népjóléti Minisztérium közötti finanszírozási szerződés alapján történik.
12. § (1) Ez a rendelet 1998. július 1-jén lép hatályba.
(2) A rendelet hatálybalépésének napján mentési tevékenység végzésére jogosító működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatók 1999. március 31-ig jogosultak az e rendelet hatálybalépését megelőzően kiadott működési engedély alapján a mentési tevékenység folytatására.
(3) A (2) bekezdés szerinti egészségügyi szolgáltatók az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a székhelyük (telephelyük) szerint területileg illetékes megyei (fővárosi) intézeténél kezdeményezhetik az e rendelet szerinti feltételeknek megfelelő mentési tevékenység végzésére jogosító működési engedély kiadását. Ez esetben a működési engedély a melléklet II/B. pontjában foglaltaktól eltérően akkor is kiadható, ha a mentőjármű – az üzemben tarthatóság időtartamán belül – a gyártás évétől számítva 3 évnél idősebb.
Dr. Kökény Mihály s. k.,
népjóléti miniszter
Melléklet a 20/1998. (VI. 3.) NM rendelethez
A mentés személyi és tárgyi feltételei
I/A. Mentési tevékenység végzésére a II/B. pontban foglaltak szerint az alábbi szakképesítéssel rendelkező személyek jogosultak
1. Mentőgépkocsi-vezetőként az foglalkoztatható, aki a megkülönböztető jelzésekkel ellátott gépjármű vezetéséhez jogszabályban előírt követelményeknek eleget tesz, legalább kétéves gépjárművezetői gyakorlattal rendelkezik, és az alábbiakban jártas:
– légútbiztosítás (eszköz nélkül),
– lélegeztetés (eszköz nélkül, illetve ballonnal),
– újraélesztés egyedül, illetve másik segélynyújtóval,
– kimentés és pozicionálás.
A jártasságot a mentési tevékenységet végző szervezet orvosvezetője igazolja.
2. Mentőápolóként az foglalkoztatható, aki a jogszabályban meghatározott mentőápolói képesítéssel, illetve ennek megszerzéséig minimumvizsgával rendelkezik. A képesítést a mentőápolói foglalkoztatás kezdetétől számított 5 éven belül meg kell szerezni. Esetkocsin elsősorban, rohamkocsin kizárólag szakképzett mentőápoló foglalkoztatható.
A minimumkövetelmények elsajátításához 80 órás elméleti/gyakorlati képzés szükséges. A tanfolyamot a mentőszervezetek szervezik.
A mentőellátás szervezése Magyarországon. Mentőegység típusok 2 óra
A vitális funkciók fogalma, vizsgálata. A klinikai halál diagnosztikája 2 óra
Az újraélesztés elmélete 2 óra
Légútbiztosítás, lélegeztetés 4 óra
Mellkaskompressziók kivitelezése 4 óra
Újraélesztés egy segélynyújtóval 4 óra
Újraélesztés két segélynyújtóval 4 óra
Riasztó tünetek felismerése 2 óra
Az eszméletlenség fogalma, felismerése, veszélye, teendők eszméletlen beteggel 4 óra
Kimentés (Rautek-féle műfogás), betegmozgatás, fektetési módok 4 óra
Vérzések, vérzéscsillapítás, kötözés 6 óra
Vérnyomásmérés és pulzusszámolás 2 óra
Csontok és ízületek sérülései, rögzítési módok 6 óra
Koponya-agyi és gerincsérülések felismerése és ellátása 2 óra
Hasi és mellkasi sérülések és ellátása 2 óra
Thermikus traumák és ellátásuk 2 óra
A shock és az ájulás fogalma, felismerése 2 óra
Életveszélyes belgyógyászati betegségek felismerése 4 óra
A leggyakoribb életveszélyes mérgezések 2 óra
A legfontosabb heveny ideg- és elmegyógyászati betegségek felismerése 2 óra
Tömeges baleset fogalma, ellátása 2 óra
A mentőkocsi felszerelése 4 óra
Jogi, etikai kérdések 1 óra
Konzultáció, ismétlés 6 óra
3. Neonatológiai szakasszisztensként az foglalkoztatható, aki gyermekápolói és intensiv therapiás szakasszisztensi képzettséget szerzett, és legalább kétéves neonatológiai gyakorlattal rendelkezik.
4. Mentőtisztként az foglalkoztatható, aki
4.1. egészségügyi főiskola mentőtiszt szakán diplomát szerzett,
4.2. orvostanhallgatóként az OMSZ által szervezett oxyologiai tanfolyamot elvégezte, tanfolyamzáró vizsgát tett, és az előírt gyakorlatokat teljesítette.
5. Mentőorvosként esetkocsin az foglalkoztatható, aki az általános orvosi diploma megszerzése után legalább 3 hónapig anaesthesiologiai és intensiv therapiás gyakorlatot, valamint rohamkocsin 2 hetes gyakorlatot teljesített. Rohamkocsira az osztható be, aki kórházi gyakorlatait elvégezte, egy évig kivonuló szolgálatot teljesített, 2 hetes oxyologiai tanfolyamot, EKG-tanfolyamot, reanimációs tanfolyamot végzett, illetve Megacode-Traumacode gyakorlaton részt vett, és szakmai felettese (állomásvezető, illetve mentőszervezet vezető főorvos) meggyőződött arról, hogy az alapvetően szükséges diagnosztikai, eszközhasználati, reanimációs, gyógyszerelési, illetve szervezési készségek birtokában van.
6. Oxyologus szakorvosként az foglalkoztatható, aki oxyologiából szakorvosi bizonyítványt szerzett.
7. Neonatológiai rohamkocsin az az orvos foglalkoztatható, aki neonatológiai szakorvosi képesítést szerzett és legalább fél évig teljes munkaidőben perinatalis intenzív osztályon gyakorlatot teljesített.
I/B. A mentési tevékenységet végző szervezet szakmai vezetője oxyologus szakorvosi szakképesítéssel rendelkező orvos.
A) Mentőállomás: a mentés rendszerébe funkcionálisan integrált egészségügyi intézmény, amely
– elhelyezésében és kialakításában biztosítja a személyzet haladéktalan riaszthatóságát és a mentőegység késedelem nélküli kivonulását;
– megfelelő hírközlő eszközökkel (telefon, URH rádió) ellátott;
= a mentőfeladatok fel-, illetve átvételére és a mentőegységekhez továbbítására,
= a szolgálatban lévő szakszemélyzet – a vonatkozó építészeti, közegészségügyi, munka- és tűzvédelmi normák szerinti – elhelyezésére,
= a mentőjárművek és egészségügyi felszerelésük készenlétben tartására, karbantartására és tárolására, takarítására és fertőtlenítésére.
Közúti mentőjármű az ÁNTSZ engedély kiadásakor a gyártás évétől számítva 3 évesnél idősebb nem lehet, és ugyanettől számítva legfeljebb 10 éves koráig üzemeltethető. Az adott állomásra szervezett mentőgépkocsik számával arányosan tartalék gépkocsi(ka)t kell biztosítani.
1. Mentőkocsi: mentőápolóval és mentőgépkocsi-vezetővel kivonuló, egészségügyi alapfelszereléssel, az OMSZ rádióhálózatában üzemelő rádióval/rádiótelefonnal, megkülönböztető jelzéssel, valamint legalább egy fekvőbeteg szállítására beépített hordágytartóval ellátott, megfelelő fertőtlenítőszerekkel, mosható, fertőtleníthető vagy cserélhető üléskárpittal felszerelt gépkocsi.
A mentőkocsi betegterének minimális méretei:
1.2. Egészségügyi alapfelszerelés:
– Vacuummatrac (legalább 80 cm széles);
– Rögzítősínek (pl. pneumatikus sín, vacuumsín, cramer sín);
– Oxigénpalack (min. 7 l.) reduktorral;
– Lélegeztető ballon és maszk;
– Légútbiztosítás eszközei:
= leszívópumpa (taposó vagy egyéb hordozható szívó),
– Vérnyomásmérő (phonendoscoppal);
– Steril és nem steril kötszerek;
– Egyszerhasználatos fecskendők és tűk;
– nem kábító fájdalomcsillapító,
= Orálisan adható készítmények:
– adsorbens és hashajtó (carbo activatus, magnesium vagy natrium sulfuricum),
– natrium hydrocarbonicum,
– sublingualis vagy buccalis nitroglycerin és nifedipin,
– beta-2 mimeticum spray,
– Ringer laktát infúzió, szerelék, percutan kanülök;
– Kézi műszerek (olló, csipesz, Kocher);
– Szülészeti csomag (nyákszívó, köldökcsat, bébi izolációs takaró);
– Steril és nem steril lepedők, takarók;
– Kéz- és bőrfertőtlenítőszer;
– Védőkesztyűk, orr-száj maszkok, műanyag védőszemüveg;
– Hulladékgyűjtő (veszélyes hulladéknak);
2. Esetkocsi: mentőtiszttel vagy mentőorvossal kivonuló, egészségügyi többletfelszereléssel ellátott mentőkocsi.
Az esetkocsi betegterének minimális méretei:
2.1. Egészségügyi többletfelszerelés:
– Nitralginpalack, reduktorral és önadagoló szelepes inhalátorral;
– Intubatios felszerelés (laryngoscop, tubusok összekötővel);
– Defibrillátor (aszinkron üzemmódú);
– Gyomormosó felszerelés;
= natrium-hydrogencarbonat injectio vagy infusio,
– Pulsoxymeter (lehet defibrillátor részegysége is);
– Vércukor-meghatározó készülék tesztcsíkkal;
– Bébi-táska (bébi-ballon, bébi-laryngoscop, tubusok);
– Transzport oxigénpalack.
3. Rohamkocsi: oxyologus szakorvossal vagy kórházi gyakorlatát elvégzett, egy éve kivonuló szolgálatot teljesítő főfoglalkozású mentőorvossal vagy anaesthesiologus szakorvossal, vagy legalább ötéves mentőgyakorlattal rendelkező részfoglalkozású orvossal kivonuló, többletfelszereléssel ellátott esetkocsi.
A rohamkocsi betegterének minimális méretei:
A betegtérben a hordágyat úgy kell elhelyezni, hogy a beteg mindkét oldalról és a fejrész felől is hozzáférhető legyen (ergonómiai tér: minimum 450 mm).
3.1. A rohamkocsi egészségügyi többletfelszerelése:
– Szinkron és aszinkron üzemmódban használható defibrillátor, őrző monitorral (az esetkocsi defibrillátora helyett),
– Pacemaker (transthoracalis és endocavitalis stimulálás lehetőségével – lehet a defibrillátor részegysége is),
– EKG (graph – lehet a defibrillátor részegysége is),
– Centralis vénapunctióhoz szükséges eszközök,
– Infusios pumpa (perfusor),
– Gyógyszer: ultrarövid hatású iv. narcoticum, thrombolyticum,
4. Neonatológiai mentőkocsi: neonatológiai szakasszisztenssel és mentőgépkocsi-vezetővel kivonuló, neonatológiai felszereléssel, rádiótelefonnal és megkülönböztető jelzéssel ellátott, valamint legalább egy inkubátor szállítására beépített hordágytartóval ellátott gépkocsi.
4.1. A neonatológiai mentőkocsi felszerelése:
– Tartalék áramforrás (akkumulátor),
– Külső áramfelvételi lehetőség álló helyzetben az inkubátor folyamatosan melegen tartásához,
– Kétkörös sűrített levegő és oxigén a kocsiban (fix) és a hordágyrendszerben (mobil),
– Újszülött reanimációs felszerelés,
– Újszülött vérnyomásmérő (koraszülött és újszülött mandzsetta sorozattal),
– Testhőmérséklet mérő (27 °C alsó értékig skálázva).
4.2. Az újszülött reanimációs felszerelés:
– Újszülött laringoszkóp (00, 0, 1-es lapocokkal),
– Magill-fogó, újszülött méretű,
– Önfelfúvódó ballon teljes újszülött maszk sorozattal és oxigén rezervoárral,
– Endotracheális tubussorozat (2,0–4,5 mm átmérőig),
– Szívószondák (4–10 Fr méretig),
– Arteria és vena umbilicalis kanülök (3,5 és 5 Ch méretben),
– Egyszerhasználatos fecskendők, tűk.
5. Neonatológiai rohamkocsi: neonatológus szakorvossal vagy neonatológiai-oxyologiai kiképzésben részesült orvossal kivonuló, többletfelszereléssel ellátott neonatológiai mentőkocsi.
5.1. A neonatológiai rohamkocsi többletfelszerelése:
– Intenzív inkubátor respirátorral és szívóval egybeépítve (a szállító inkubátor helyett);
– EKG monitor (újszülött);
– Vérgázellenőrző monitor (pulzoximéter és/vagy transzkután p02, pC02 monitor);
– Infúziós pumpa (fecskendős);
– Arteria és vena umbilicalis kanüláló szett;
– Mellkasi draináló szett;
– Polaroid kamera (az elszállított és átadott újszülött állapotának rögzítésére);
– Az 1.2. pontban felsorolt gyógyszereken felül:
= Mesterséges surfactans,
= Dobutamin hidroklorid (iv.),
= Dopaminum chloratum (iv.),
= 2 benzil-4,5-imidazolinium hidroklorid (iv.),
= Prostaglandin E 1 (iv.),
= Pancuronium vagy hasonló hatású iv. izomrelaxans,
= Albumin infúziós oldat,
= 5 és 10%-os dextróz (iv.).
5.2. Az arteria és vena umbilicalis kanüláló szett:
– Kanülök (3,5 és 5 Ch méretben),
– Csipeszek (4 db szokványos méretű, illetve 2 db finom csipesz, anatómiai és sebészi),
– Ollók (egy finom, egy szokványos méretű),
– Érlefogók (2 db kisméretű),
– Egyszerhasználatos varrótűk, (fel nem szívódó sebészi varrófonallal egybeszerelve a kanül rögzítéséhez),
6. Mentőhelikopter és mentőrepülőgép: a legalább esetkocsi szintű földi mentőjárműveknél meghatározott, a szakkíséret igényének megfelelő egészségügyi személyzettel és felszereléssel, valamint a légügyi előírásoknak megfelelő pilótával (vagy pilótákkal) és műszaki személyzettel rendelkező légi jármű.
