Kifejezéskereső

  • ELI
  • ELIELI

Tartalomjegyzék

  • Szerkezet

27/1998. (X. 21.) PM rendelet1

a kintlevőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól

1998.11.05.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 235. §-a (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el:

1. § (1) E rendelet hatálya a Hpt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hitelintézetekre terjed ki.

(2) A hitelintézetnek a Hpt. 87. §-ában említett egyedi kockázatok felméréséhez és az annak fedezetéül szolgáló kockázati céltartalék állomány számításához negyedévente minősítenie kell a kintlevőségeit, befektetéseit, valamint mérlegen kívüli vállalt kötelezettségeit.

(3) A minősítést a 2. §-ban felsorolt eszköztételek, illetve mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek vonatkozásában kell elkészíteni.

Minősítési kötelezettség alá tartozó tételek

2. § A minősítési kötelezettség alá tartoznak a helyszínen kívüli ellenőrzéshez az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet részére szolgáltatandó adatok köréről és az adatszolgáltatás módjáról szóló 17/1998. (VI. 26.) PM rendelet mellékletében foglalt beszámoló tételei közül a következők:

a) Kereskedési célú értékpapírok

1. 8B111 Hitelviszonyt megtestesítő értékpapír

2. 8B112 Egyéb értékpapír

3. 8B113 PIBB részvény

4. 8B114 Egyéb részvény

b) Befektetési célú értékpapírok

1. 8B121 Hitelviszonyt megtestesítő értékpapír

2. 8B122 Egyéb értékpapír

3. 8B123 PIBB részvény

4. 8B124 Egyéb részvény

c) Hitelek és bankközi ügyletek

1. 8B131 Hitelintézetek, PBBS

2. 8B132 Vállalkozók

3. 8B133 Lakosság

4. 8B134 Egyéb

d) Egyéb minősítendő

1. 8B141 Vagyoni érdekeltségek

2. 8B142 Egyéb eszközök

3. 8B143 Átvett eszközök

e) Mérlegen kívüli tételek

1. 8B21 Függő kötelezettségek

2. 8B22 Jövőbeni kötelezettségek

Minősítési kategóriák

3. § A hitelintézet a 2. §-ban felsorolt kintlevőségeit, befektetéseit és függő kötelezettségeit köteles a

a) problémamentes,

b) külön figyelendő,

c) átlag alatti,

d) kétes, vagy

e) rossz

kategóriák valamelyikébe besorolni.

A hitelintézetek egyes belső szabályzatai

4. § (1) A hitelintézet adósminősítési, fedezetértékelési, kockázatvállalási, befektetési, minősítési és céltartalékképzési szabályzatokat köteles készíteni.

(2) Az adósminősítési szabályzatot az e rendelet mellékletében foglaltak szerint kell elkészíteni.

Fedezetértékelési szabályzat

5. § (1) A fedezetértékelési szabályzatnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a) azok a szempontok, amelyeket a fedezetek elfogadhatóságának (milyen típusú fedezeteket és milyen feltételekkel fogad el), valamint értékének megállapításához a hitelintézet vizsgál,

b) azok a minimális kockázatok, amelyeket az adott biztosítéknak fedeznie kell,

c) a fedezetek értékében bekövetkezett változások rendszeres figyelemmel kísérése,

d) a fedezetek elfogadhatóságának rendszeres utólagos felülvizsgálata,

e) a biztosíték minősítési kategóriát befolyásoló tényezőként való figyelembevételének megalapozása,

f) a fedezet értékének megállapítása, az értékesíthetőség és a hozzáférhetőség vizsgálatára vonatkozó szempontok.

(2) A fedezetértékelési szabályzatot a hitelintézetnek a könyvvizsgálójával egyeztetnie kell, és gondoskodnia kell arról, hogy a könyvvizsgáló annak betartását évente legalább egyszer megvizsgálja.

Kockázatvállalási szabályzat

6. § (1) A kockázatvállalási szabályzatban a hitelintézetnek meg kell határoznia a kockázatvállalásaihoz kapcsolódó döntési jogköröket, illetve feladatköröket, valamint a kockázatvállalásai ellenőrzésére vonatkozó követelményeket.

(2) A hitelintézetnek olyan belső limitrendszert kell kialakítania, amelyben meghatározza az egyes ügyfelekkel szemben vállalható legmagasabb kockázat mértékének számítási módját. A limitrendszer kialakításához az adósminősítési eljárás megállapításai felhasználhatók. Nem kötelező a limitrendszer kialakítása a lakossági ügyfelek esetében.

Befektetési szabályzat

7. § A befektetési szabályzatnak a következőket kell tartalmaznia:

a) azok a vizsgálati módszerek és szempontok, amelyek a hitelintézet befektetési döntéseinek megalapozásául szolgálnak,

b) a hitelintézet befektetései rendszeres felülvizsgálatának szabályai,

c) a vizsgálat eredményéhez kapcsolódó konzekvenciák, valamint

d) a hitel-tulajdonrész csereügylet lebonyolításának részletes feltételei.

Céltartalékképzési szabályzat

8. § (1) A hitelintézetnek céltartalékképzési szabályzatában meg kell határoznia a minősítés során egyedileg felmért kockázatok fedezetéül képzendő céltartalék képzésének rendjét. A szabályzatban meg kell határozni azt az összeghatárt, amely alatt a képzendő céltartalék meghatározása a szabályzatban rögzített, az egyes minősítési kategóriákhoz tételesen hozzárendelt százalékos mutató alapján történik. A százalékos mutatót a (2) bekezdésben rögzített sávokon belül kell megállapítani. Az összeghatárt meghaladó kintlevőség, befektetés vagy mérlegen kívüli vállalt kötelezettség esetében a képzendő céltartalék mértékét a hitelintézetnek minden esetben egyedi vizsgálat alapján kell meghatároznia a (2) bekezdés alapján kialakított és a szabályzatában is rögzített sávokon belül.

(2) Az egyedileg minősített, – a szabályzatban rögzített összeghatárt meghaladó – kintlevőség, befektetés, illetve vállalt kötelezettség kockázatának fedezetére képzendő céltartalékképzés százalékát minősítési kategóriánként egyedi hozzárendelés alapján az alábbi sávokon belül kell meghatároznia:

a) külön figyelendő – nullától tíz százalékig,

b) átlag alatti – tizenegytől harminc százalékig,

c) kétes – harmincegytől hetven százalékig,

d) rossz – hetvenegytől száz százalékig.

(3) A céltartalékképzési szabályzatot a hitelintézeti könyvvizsgálóval egyeztetve kell elkészíteni.

A minősítések során alkalmazott egyes szempontok

9. § (1) A kintlevőségek, befektetések és a mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek minősítése során a hitelintézetnek a szabályzatában legalább a 9–11. §-ban meghatározott szempontokat kell érvényesítenie.

(2) A szabályzatban a hitelintézetnek külön ki kell térnie a Hpt. 79. §-ában említett nagykockázat vállalás kategóriába tartozó kintlevőségeinek minősítésére.

(3) A lakossági, fogyasztási és a 8. § (1) bekezdésben meghatározott összeghatárt meg nem haladó hitelek esetében a hitelintézet egyszerűsített minősítési eljárást (elsősorban a késedelmi határidőhöz kötődően) alkalmazhat.

(4) A törlesztési határidővel rendelkező kintlevőségek közül problémamentesnek csak az minősíthető, amelyről dokumentálhatóan valószínűsíthető, hogy az megtérül, és a hitelintézetnek veszteséggel nem kell számolnia, vagy tőke-, illetve kamattörlesztésének, vagy egyéb törlesztési kötelezettségének fizetési késedelme a tizenöt napot, lakossági hitelek esetében a harminc napot nem haladja meg. A határidővel nem rendelkező kintlevőségek, valamint a függő és jövőbeni kötelezettségek közül csak azok minősíthetők problémamentesnek, amelyekkel kapcsolatosan a jövőben veszteség bekövetkezése a rendelkezésre álló adatok alapján nem valószínűsíthető.

(5) Külön figyelendő kategóriába kell sorolnia a hitelintézetnek azokat a kintlevőségeit, befektetéseit és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségeit, amelyekkel kapcsolatosan veszteség a minősítés időpontjában még nem valószínűsíthető, de a hitelintézet olyan információ birtokába került, amely következtében az adott kockázatvállalás az általánostól eltérő kezelést igényel. Ebbe a kategóriába tartozhatnak azok a tételek is, amelyek esetében a hitel típusa, az adós személye vagy a kapcsolódó egyéb feltételek (pl. futamidő, törlesztés ütemezése) következtében különleges kezelést igényelnek, de a minősítés időpontjában konkrét, veszteségre utaló tényező még nem jelentkezett.

(6) Átlag alattinak azok a kintlevőségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek minősülnek, amelyek

a) a rendelkezésre álló információk alapján a szokásosnál magasabb kockázatúnak minősülnek, illetve

b) a minősítés időpontjában bizonytalan mértékű veszteség valószínűsíthető.

(7) Kétesnek minősülnek azok a kintlevőségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek, amelyek esetében

a) egyértelműen megállapítható, hogy a hitelintézetnek veszteséget okoznak, de a veszteség mértéke a minősítés időpontjában még nem ismert, illetve

b) a törlesztési késedelem tartós (legalább kilencven napot meghaladó) vagy rendszeres.

(8) A peresített összeg erejéig kétesnek minősül az az egyébként a (4)–(6) bekezdés alá tartozó követelés is, amely a minősítés időpontjában bírósági per tárgyát képezi.

(9) Rossznak minősülnek azok a kintlevőségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek, amelyek esetében

a) a keletkező veszteség a kockázatvállalás összegének hetven százalékát előreláthatóan meghaladja, és az adós törlesztési kötelezettségének többszöri felszólítás után sem tesz eleget,

b) felszámolási eljárás indult meg (kivéve azokat a követeléseket, amelyek a felszámolási eljárás során keletkeztek).

10. § (1) Nem lehet problémamentesnek minősíteni a kintlevőséget, amennyiben

a) a hitelintézetnek tudomása van arról, hogy az adós olyan ügyfélcsoport (Hpt. 2. számú melléklet, III/20. pont) tagja, amelyek esetében a tulajdoni, illetve az üzleti kapcsolat szorossága azt eredményezheti, hogy a csoport bármelyik tagja pénzügyi pozíciójának romlása veszélyezteti az adós határidőben történő törlesztési képességét, és a csoport bármely tagjával szemben fennálló követelés törlesztésében tizenöt napon túli késedelem következett be,

b) a hitelintézetnek az adóssal szemben több jogcímen is van követelése, és az adós valamely törlesztési kötelezettségének nem képes eleget tenni,

c) az adós törlesztési problémáinak következtében a hitelszerződést módosítani kellett.

(2) Az egyedi minősítések elvégzésekor a hitelintézetnek a kintlevőség, befektetés és mérlegen kívüli vállalt kötelezettség azon teljes fennálló részét minősítenie kell, amellyel kapcsolatosan a veszteség keletkezésének kockázata fennáll.

(3) A befektetések minősítése során elsősorban az abból származó várható veszteséget kell felbecsülni.

(4) A függő és jövőbeni kötelezettségek minősítése során az ügylet jellegéhez kapcsolódó, a tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 28/1998. (X. 21.) PM rendelet mellékletében szereplő, a mérlegen kívüli tételek súlyozását meghatározó kockázati tényezőt, valamint az ügyfél pénzügyi helyzetéből és egyéb jellemzőiből megállapítható bizonytalansági tényezőt kell figyelembe venni, és a két típusú kockázat együttes mérlegelésével kell kialakítani a minősítési besorolást.

11. § (1) A kintlevőségek minősítése során a hitelintézetnek együttesen kell vizsgálnia a kintlevőség törlesztésével kapcsolatban keletkezett tőke- és kamattörlesztési késedelmeket az adós pénzügyi helyzetében, stabilitásában, jövedelemtermelő képességében beállott változásokat, illetve a fedezetként felajánlott biztosítékok értékében, mobilizálhatóságában és hozzáférhetőségében bekövetkezett negatív változásokat. A kintlevőség minősítését a fenti tényezők együttes mérlegelése után kell megállapítani.

(2) A nem valódi penziós ügylet keretében visszavásárlási kötelezettséggel eladott követeléseket a hitelintézetnek a szöveges jelentésben külön részleteznie kell, és azokra a visszavásárlási kötelezettséggel eladott eredeti követelés kockázatának megfelelően a visszavásárlási árral arányban kell megképeznie a kockázati céltartalékot. Amennyiben a visszavásárlási kötelezettséghez halasztott fizetés is kapcsolódik, és a halasztott fizetés miatt céltartalékképzési kötelezettség áll fenn, akkor a halasztott fizetésből származó követelésre és a visszavásárlási kötelezettségre képzett kockázati céltartalék összege nem haladhatja meg az eredeti követelés száz százalékát.

(3) A hitelintézetnek külön belső szabályzatban rögzítenie kell, hogy milyen eljárásokat alkalmaz minősítési kategóriánként a nem problémamentes kategóriába tartozó kintlevőségei, befektetései és mérlegen kívüli tételei figyelésére, kezelésére és behajtására.

(4) A hitelintézetnek – a lakossági ügyfelek kivételével – az adós pénzügyi helyzetének és fizetőképességének megállapításához és a minősítés elvégzéséhez az adóstól rendszeres adatszolgáltatást kell kérnie.

12. § A hitelintézetnek a kintlevőség (kockázat) minősítés során a biztosítékokat is vizsgálnia kell a fedezetértékelési szabályzatában meghatározott elvek és módszerek alapján. A minősítési kategória megállapításához a hitelintézet a fedezetül szolgáló biztosítékot köteles figyelembe venni a követelés teljes összegével szemben. Nem vehető figyelembe a kintlevőség minősítésekor az olyan biztosíték, amely esetében a hitelintézet a biztosíték érvényesítését megkísérelte, de azt huszonnégy hónapon belül realizálni nem tudta. A biztosíték minősítési kategóriát befolyásoló tényezőként való figyelembevételét és a piaci értéket (legkésőbb év végén) a könyvvizsgáló felülvizsgálja.

13. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba azzal, hogy a hitelintézeteknek a 4. § (1) bekezdése szerinti belső szabályzatokat az ezt követő harminc napon belül kell e rendeletnek megfelelően átdolgozniuk, a rendelet egyéb előírásait pedig először az 1998. december 31-i minősítés során kell alkalmazniuk.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a pénzintézetek kintlevőségei, befektetései és vállalt kötelezettségei minősítéséről szóló 4/1993. (PK 16.) BAF rendelkezés és az azt módosító 5/1996. (PK 13.) BAF rendelkezés.

Melléklet a 27/1998. (X. 21.) PM rendelethez


A hitelintézetnek adósminősítési szabályzatát a következő 1–15. pontok figyelembevételével kell elkészítenie:

1. Az adósminősítési szabályzatában a hitelintézetnek rögzítenie kell a hitel odaítélése előtt a leendő adós pénzügyi helyzetének, jövőbeni fizetőképességének elbírálása során alkalmazott szempontokat, mutatószámokat, az adósminősítés elvégzéséhez kapcsolódó belső szabályokat, valamint az adósminősítési eljárás során nyert megállapítások felhasználásának módját.

2. Az adósminősítési eljárásnak arra kell törekednie, hogy az adott gazdálkodó egység hitelképessége, illetve a hitelezhetőség mértéke egyértelműen megállapítható legyen.

3. Az adósminősítési szabályzatnak meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:
a) Az adósminősítést el kell végezni minden hiteligénylőre, valamint azokra, akikkel szemben a hitelintézet kockázatot vállal (Hpt. 2. számú melléklet, III/10. pont), még a hitelnyújtás, illetve a kockázatvállalás megtörténte előtt, kivéve, ha
aa) a teljes összeget bankgaranciával vagy készfizető kezességgel harmadik személy biztosítja (ez esetben a minősítést a kötelezettségvállalóra kell elvégezni), illetve
ab) az ügylet mögött a hitelintézet fedezetértékelési szabályzata szerint minősített és az ügyfél vagyoni és jogi helyzetétől független olyan biztosíték áll, amelyből a teljes összeg megtérülése egyértelműen biztosítható.
b) Az adósminősítés során az egyes adósokat minősítési kategóriákba kell besorolni. A kategóriák száma nem lehet háromnál kevesebb.
c) A szabályzatban rögzíteni kell, hogy a minősítést legalább évente egyszer felül kell vizsgálni, illetve újra el kell végezni minden olyan esetben, amikor a hitelintézet olyan információ birtokába jut, amely feltételezhetően az adós besorolási kategóriájának változtatását vonja maga után (pl. minősítési szempontok között jelentős tényező változása, csődeljárás, felszámolási eljárás megindításának közzététele, tartós fizetési késedelem, prolongáció).
d) A hitelintézet a minősítési szempontok között nem adhat preferenciát azon ügyfeleinek, amelyeknek nyújtott hitel a Hpt. 61. §-a alapján kapcsolódó hitelnek minősül.
e) A hitelintézetnek évente legalább egyszer nyilvántartást kell készítenie arról, hogy az egyes minősítési kategóriákban szereplő ügyfelekkel szemben kategóriánként mekkora követelésállománnyal, illetve kötelezettségvállalással rendelkezik.

4. A hitelintézetnek az adósminősítés során egyaránt vizsgálnia kell az ügyfél gazdálkodási adataiból nyert számszerűsíthető adatokat, valamint a nem számszerűsíthető szubjektív megítélésű információkat is.

5. A szabályzatnak tartalmaznia kell a hitelintézet által a kérelmezőtől az adósminősítéshez megkövetelt minimális információk körét, illetve az információ szolgáltatásának gyakoriságát.

6. A számszerűsíthető mutatók vizsgálata során a hitelintézetnek adósminősítési szabályzatában legalább az alábbi tényezők figyelembevételével mutatószámrendszert kell kialakítania:
a) saját vagyon részaránya (pl. összes forráshoz, idegen forráshoz viszonyítva),
b) likviditás rövid és középtávon,
c) jövedelmezőség, valamint
d) adósságszolgálat (éven túli lejáratú hitellel rendelkező adós esetében).

7. A számszerűsíthető mutatók közül ajánlott kiemelten vizsgálni a következőket:
a) cash-flow jellegű mutatók, pénzjövedelem alakulása, pénzforgalmi terv,
b) eszközök, vevőállomány, szállítóállomány, készletek forgási sebessége,
c) eladósodottság, tőke és kamattörlesztési kötelezettségek eredményhez, működési cash-flow-hoz viszonyított aránya,
d) kötelezettségállomány aránya,
e) hitelintézetekre vonatkozó speciális vizsgálati szempontok (céltartalék, vállalt kötelezettségek),
f) a gazdasági adatokból számítható dinamikus mutatók,
g) árbevétel viszonyszámok,
h) más hitelintézetekkel szemben fennálló kötelezettségek.

8. A szubjektív, nem számszerűsíthető elemek közül a hitelintézetnek az alábbiakat kell vizsgálnia:
a) tulajdonosi struktúra, a tulajdonosok magatartása (pl. esetleges tőkeemelés lehetősége, kapcsolódási pontok),
b) menedzsment szakmai megítélése,
c) jövőbeni kilátások értékelése, tervezés minősége,
d) piaci helyzet és várható alakulása, monopolhelyzet, rendelésállomány összetétele,
e) az ágazatra, szakágazatra vonatkozó információk, az attól való lényeges eltérések indokai.

9. A 8. pontban felsoroltakon túlmenően a szubjektív szempontok között ajánlott vizsgálni:
a) banki kapcsolatok, hitelfelvevői, betétesi pozíció tartóssága,
b) költségvetési kapcsolatok alakulása,
c) telephely megítélése, marketingtevékenység, piaci megjelenés,
d) egyég, az értékesítési tevékenységhez kötődő szempontok,
e) termelési színvonal, hatékonyság,
f) együttműködési hajlandóság, fizetőkészség,
g) termékgörbe, termékösszetétel, fejlesztési szándékok és lehetőségek,
h) szervezeti felépítés, döntési jogkörök telepítése.

10. Az adatvédelemmel kapcsolatos jogszabályi előírások figyelembevételével a lakossági ügyfelek esetében a hitelintézet a fentiektől eltérő szempontokat vizsgáló adósminősítési rendszert is kialakíthat, illetve gyakorlatot követhet.

11. Az adósminősítés során a megfelelő kategória megállapításakor a szubjektív szempontok figyelembevételének aránya nem lehet 50 százaléknál magasabb.

12. Az újonnan alakult vagy mérlegbeszámoló készítésére nem kötelezett ügyfelek vonatkozásában az adósminősítési rendszert a fenti szempontoknak megfelelően kell kialakítani, de az ilyen ügyfelekre a hitelintézet az általánostól eltérő minősítési elveket alkalmazhat.

13. Az adósminősítési szabályzatban biztosítani kell, hogy az egyes vizsgált tényezők figyelembevételi súlya, aránya, a minősítés során egyértelműen megállapítható legyen. Ennek érdekében ajánlatos a figyelembevételi arányokat is rögzítő pontszámrendszer kialakítása.

14. A szabályzatban rögzíteni kell a minősítési eljárás hitelintézeten belüli szabályait, a minősítést végzők megjelölését, illetve annak esetleges magasabb szintű felülbírálási lehetőségét.

15. A szabályzatban rögzíteni kell az adósminősítési eljárás megállapításainak figyelembevételét a konkrét kockázatvállalási eljárás során, rögzíteni kell azokat a konzekvenciákat, amelyek az egyes adóskategóriákhoz tartoznak, így különösen a hitelezhetőség, a megfelelő mértékű fedezet megkövetelése, a konkrét hitelfeltételek (lejárat, kamat megállapítása), illetve a kialakított limitrendszer terén.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás