5/1998. (I. 16.) IKIM rendelet

a textíliák nyersanyag-összetételének megadásáról

1998.07.15.

A termékek minőségének tanúsításáról szóló 47/1968. (XII. 18.) Korm. rendelet 11. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

Általános rendelkezések

1. § (1) A nyers, félkész vagy kész textiltermék akkor hozható fogyasztói forgalomba, illetve értékesíthető továbbfeldolgozás céljára (a továbbiakban együtt: forgalomba hozatal), ha el van látva – e rendelet előírása szerint – a felhasznált textil nyersanyagok nevét és tömegarányát (a továbbiakban együtt: nyersanyag-összetétel) tartalmazó adatokkal.

(2) Kereskedelmi ajánlat céljára szolgáló mintákat, mintadarabokat, a textiltermékekről készült ábrákat, képeket, leírásokat, valamint katalógusokat, prospektusokat is el kell látni a textiltermékek nyersanyag-összetételére vonatkozó címkével.

2. § (1) Az 1. §-ban foglaltak nem vonatkoznak azokra a textiltermékekre, amelyek

a) vámelőjegyzés alatt, keresztülszállítás céljából vannak az országban,

b) tulajdonátruházás nélkül, bedolgozónál vagy bérmunkában továbbfeldolgozásra kerülnek.

(2) A rendelet 3. számú mellékletében felsorolt textiltermékek esetén a nyersanyag-összetétel megadása nem kötelező. Ha azonban e textiltermék esetén feltüntetik a felhasznált nyersanyagok megnevezését vagy a márkajelzést, cégnevet, illetve az 1. számú mellékletben felsorolt textilszál-elnevezést vagy azzal felcserélhető elnevezést önállóan, melléknévként, szóösszetételként, akkor a terméket e rendelet szerint kell címkével ellátni.

(3) A rendelet 4. számú mellékletében felsorolt textiltermékek a nyersanyag-összetétel megadása nélkül is forgalomba hozhatók, ha a felhasználóval valamilyen más módon közlik a nyersanyag-összetételt. Ha e termékek azonos fajtájúak, összetételűek, akkor a nyersanyag-összetétel e rendeletnek megfelelő tartalmú közös címkével is megadható.

3. § (1) E rendelet értelmében textiltermékek

a) a legalább 80% textil nyersanyagból készült termékek, továbbá a bútorhuzatok, az esernyőhuzatok, matracok és kempingcikkek részei, valamint a cipők és kesztyűk meleg bélései,

b) a többrétegű padlóborítók, ha szokásos használat szerinti hasznos felületük legalább 80%-ban textil nyersanyagból készült,

c) minden olyan – más termékbe beépített – textil nyersanyagból készült alkotórész, amelynél szükséges a nyersanyag-összetétel megadása.

(2) E rendelet értelmében ,,textil nyersanyag''-nak minősülnek a szálak, beleértve a fonható vagy textil kelmévé feldolgozható szőröket is, továbbá az 5 mm-nél kisebb névleges szélességű hajlékony szalagok vagy tömlők, amelyeket a rendelet 1. számú mellékletének 17–39. sorszáma szerinti, szálgyártásra használt mesterséges anyagból gyártottak.

(3) A névleges szélesség az összehajtott, ellapított, terjedelmesített vagy sodrott szalag, illetve tömlő szélessége, illetve átlagos szélessége, amennyiben a szélesség nem egyenletes.

Textilanyagok megnevezése

4. § (1) A nyersanyag-összetétel megadásakor az egyes szálasanyagokra az 1. számú melléklet szerinti megnevezéseket kell használni. A melléklet a szálasanyagnevek mellett a szálasanyagok leírását is tartalmazza.

(2) Az 1. számú melléklet szerinti megnevezéseket csak olyan szálak esetén szabad alkalmazni, amelyek megfelelnek a táblázat azonos pontja alatti leírásnak. Más szálra a megnevezés – akár önállóan, akár szókapcsolatban vagy melléknévként – nem alkalmazható.

(3) A ,,selyem'' kifejezés nem használható a végtelen szálasanyagokra, a szál alakjának vagy különleges kiszerelésének jellemzése céljából.

5. § (1) A szálasanyagok megnevezését csak akkor szabad a ,,100%'' vagy ,,tiszta'' kiegészítéssel megadni, ha a textiltermék egyetlen, azonos szálasanyagból készült. Hasonló más kiegészítés nem alkalmazható.

(2) A textiltermék tömegének 2%-áig az idegen szálhányad megengedett, amennyiben azt műszaki okok indokolják, és az nem rendszeres, szándékos bekeverés következménye. Kártolt eljárással készült textiltermékeknél a megengedett idegen szálhányad 5%.

6. § (1) Gyapjútermék csak akkor nevezhető ,,élőgyapjú''-nak, ha kizárólag új nyírású gyapjúból készült, vagyis olyan szálból, amit még nem tartalmazott késztermék, és nem volt még alávetve más termék előállításához szükséges fonási és/vagy nemezelési eljárásnak, továbbá nem volt kitéve szálkárosító kezelésnek vagy használatnak.

(2) Az ,,élőgyapjú'' megnevezés szálkeverékben lévő gyapjúra akkor alkalmazható, ha

a) a keverékben lévő összes gyapjú megfelel az (1) bekezdés feltételeinek; valamint

b) az ilyen gyapjú részaránya a keverék össztömegének legalább 25%-a; és

c) a gyapjú egy mechanikusan szét nem választható szálkeverékben csak egyetlen más szálasanyaggal van keverve.

(3) A (2) bekezdés szerinti esetben teljes egészében közölni kell a százalékos összetételt.

(4) A műszaki okokból eredő, a gyártással kapcsolatos idegenszál-tartalom megengedett értéke, az (1) és (2) bekezdés szerint ,,élőgyapjú''-ként jelölt termékeknél 0,3%, amely érvényes a kártolt eljárással készült gyapjútermékekre is.

Szálkeverékek

7. § (1) Több szálasanyagból álló textília esetén a felhasznált textil nyersanyagok arányát a nettó textiltömeg százalékában kell megadni, csökkenő tömegarány szerinti sorrendben.

(2) A két vagy több szálasanyagból álló textiltermékeknél, ha az egyik szál az össztömegnek legalább 85%-a, a szálasanyag megnevezése a pontos százalékos tömegaránnyal vagy a ,,legalább 85%'' kiegészítéssel is megadható.

(3) A két vagy több szálasanyagból álló textiltermékeknél, ha egyetlen szálasanyag tömege sem éri el az össztömeg 85%-át, meg kell adni legalább a két fő szálasanyag megnevezését és százalékát, valamint a termékben lévő egyéb szálakat tömegarány szerint csökkenő sorrendben, a tömegszázalékok megadásával vagy a nélkül.

(4) ,,Egyéb szálak'' megjelölés alkalmazható, ha egyes szálasanyag összetevők tömegaránya egyenként 10% alatt marad. Ebben az esetben az ,,egyéb szálak'' kifejezés mellé hozzá kell tenni az összegzett tömegszázalékot. Ha egyetlen 10%-nál kisebb arányban előforduló szálasanyag tömegarányát megadják, akkor az összes többi szálasanyag százalékos tömegarányát is közölni kell.

(5) Az a termék, amelynek láncfonala tiszta pamut és vetülékfonala tiszta len, és a len százaléka az írtelenített szövet össztömegének legalább 40%-a, ,,féllen''-ként jelölhető, azonban az összetétel megadásánál hozzá kell tenni a ,,tiszta pamut lánc – tiszta len vetülék'' kiegészítést.

(6) A ,,kevert szál'' vagy ,,meghatározatlan összetételű termék'' megnevezést olyan terméknél lehet alkalmazni, melynek összetétele a gyártás idején nem meghatározható.

Tűrések

8. § (1) Két vagy több szálasanyagból készült textiltermékek esetén

a) az idegenszál jelenléte a textiltermék teljes tömegének 2%-áig megengedett, ha az műszaki okokkal igazolható és nem szándékos hozzáadásról van szó; ez a tűrés 5%-ig nőhet kártolt fonási eljárással gyártott termékek esetén, kivéve az ,,élőgyapjú''-ra a 6. § (4) bekezdésében megadott szigorúbb értéket,

b) a névleges százalékos arány és a vizsgálattal megállapított (tényleges) százalékos arány között a teljes, a címkén szereplő szálasanyag tömeghez viszonyítva 3% gyártási tűrés lehetséges. Ilyen tűrés vonatkozik a 7. § (3) bekezdés szerint csökkenő tömegarány szerinti sorrendben felsorolt szálakra, valamint a 6. § (2) bekezdés b) pontja szerinti gyapjúra is.

(2) A vizsgálat során a tűréseket külön kell meghatározni, az (1) bekezdés b) pontja szerinti tűrés számításakor figyelembe veendő teljes tömeg a késztermék szálasanyagának tömege, csökkentve az a) pont szerinti tűrés meghatározásakor talált idegen szálak tömegével.

(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti tűréseket akkor lehet összegezni, ha az a) pont szerinti tűrés megállapításánál talált idegen szálak azonos kémiai típusúak a textíliában előforduló egy vagy több szálasanyaggal.

(4) Egyes kivételes termékeknél, ha a gyártási folyamat ezt indokolja, az (1) bekezdésben megadottaknál nagyobb tűrés is megengedett. A gyártónak ezt megfelelően igazolnia kell.

9. § (1) A 5. § (2), a 6. § (3) és a 8. § (1) bekezdésében megadott tűrések mellett a szálasanyag összetételben nem szükséges figyelembe venni, illetve közölni a látható, eltávolítható, tisztán díszítő céllal felhasznált szálakat, ha azok aránya a késztermék tömegének 7%-át nem haladja meg.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak vonatkoznak azokra a szálakra (pl. fémszálak), melyeket antisztatikus hatás elérése céljából építenek be, és nem haladják meg a késztermék tömegének 2%-át. A 7. § (5) bekezdése szerinti termékeknél a tűrést nem a textília teljes tömegére, hanem külön a láncfonal és vetülékfonal tömegére kell vonatkoztatni.

Nettó tömeg

10. § (1) A nyersanyag-összetétel meghatározásakor figyelembe veendő szálasanyag tömegbe nem számíthatók be a következő részek:

a) valamennyi textiltermék esetén:

aa) a textiltermék szerves részét nem képező nem textil részek, a szövetszegélyek, címkék, jelvények, szegélyek és bordűrök, továbbá a textil bevonatú gombok és csatok, a díszítőelemek és hasonló kiegészítők, a nem-rugalmas szalagok, a termék speciális és korlátozott szakaszán bedolgozott rugalmas cérnák, szalagok, valamint a 9. §-ban meghatározott feltételekkel alkalmazott, látható, elkülöníthető, tisztán díszítő vagy antisztatikus szálak,

ab) a kenőanyagok, kötőanyagok, nehezítők, íranyagok és kikészítőanyagok, impregnáló és hasonló anyagok, valamint a színező-, nyomó adalékok és más textil segédanyagok,

b) textil-padlóborítóknál és szőnyegeknél minden, a hasznos felületen kívül eső összetevő;

c) bútorszöveteknél, függönyöknél, másodfüggönyöknél a kötő és töltő láncok, illetve vetülékek, amelyek nem képezik a hasznos felület, illetve a színoldal részét;

d) a b) és c) pontban megnevezett textíliákon kívüli más textiltermékeknél az alap vagy alátét kelmék, merevítő és erősítő kelmék, közbélések, merevítő vásznak, tűző, fércelő cérnák, hacsak azok nem helyettesítik a szövet lánc és/vagy vetülékfonalát, a töltőanyagok, melyeknek nincs hőszigetelő funkciójuk, és a 11. § (1) bekezdésének figyelembevételével a bélések. Az erősítő anyag akár fonal vagy kelme, amely a textilterméket meghatározott, szűk, korlátozott szakaszán erősíti, merevíti vagy vastagítja. Nem tekinthetők viszont eltávolítandó résznek a textiltermékek azon alaprétegei, amelyek a hasznos felület alapszöveteként szolgálnak, mint a takarók, kettős szövetek alapszövetei, valamint bársony, plüss és hasonló szövetek alaprétegei.

(2) A nettó tömeget az (1) bekezdés a)–d) pontjai szerinti részek tömegével csökkentett száraz szálasanyag tömegből, a 2. számú mellékletben szereplő egyezményes járulékanyag-hányadok alkalmazásával kell kiszámítani.

Összetett textíliák nyersanyag-összetételének megadása

11. § (1) A két vagy több részből álló textiltermékeket, ha a részek nyersanyag-összetétele nem azonos, olyan címkével kell ellátni, amely világosan tartalmazza az egyes részekre külön-külön vonatkozó összetételt. Nem kell megadni azon részek nyersanyag-összetételét, amelyek nem teszik ki a textiltermék össztömegének 30%-át, kivéve a főbélésanyagot, amelynek nyersanyag-összetételét minden esetben fel kell tüntetni a címkén.

(2) Egyetlen címkével láthatók el a rendeltetésszerűen egységes egészet képező, két vagy több részből álló, azonos nyersanyag-összetételű textiltermékek.

(3) Egyes textiltermékek nyersanyag-összetétele megadható a teljes termékre vagy elemenként, együttesen vagy külön. Így:

a) az égetett textíliáknál külön is megadható az alapkelme és a kiégetetéssel mintázott rész összetétele,

b) a hímzett textíliáknál megadható külön az alapkelme és a hímzőfonal összetétele, kivéve, ha a hímzett rész kisebb, mint a termék felületének 10%-a, mely esetben csak az alapkelme összetételét kell megadni,

c) a különböző szálasanyagból készült magfonalat és burkoló felületet tartalmazó fonalaknál megadható külön a magfonal, külön a burkolat összetétele,

d) a bársony és plüss textíliáknál vagy bársony és plüss jellegű textíliáknál, ha a termék alapkelméje és hasznos felülete különböző szálasanyagból készül, az alapkelme és a hasznos felület (színoldal) összetételét kell megadni,

e) a padlóborítóknál és szőnyegeknél, ha az alapkelme és a hasznos felület különböző szálasanyagból készül, a szálasanyag összetételt a hasznos felületre kell megadni.

(4) A fűző cikkeknél nem kötelező azon részek címkézése, amelyek aránya a termék teljes tömegének 10%-át nem éri el. Ez alól kivétel a melltartó kosár- és hátrészének külső és belső kelméje, a fűző elülső, hátsó és oldalsó elemei, a corsage (derékig szabott melltartó) kosarának külső és belső kelméje, az elülső, a hátsó és az oldalsó elemei. E részek nyersanyag-összetételét akkor is meg kell adni, ha részarányuk 10%-nál kisebb.

Címkézés

12. § (1) A nyersanyag-összetételre vonatkozó 4–7. §-ok szerinti adatokat, valamint az 1. számú mellékletben szereplő elnevezéseket, kiegészítéseket a címkéken és kereskedelmi dokumentumokban, eladásra történő ajánlatokban, különösen a katalógusokban, prospektusokban és a csomagolásokon világosan olvashatóan, egységes írásképben, magyar nyelven kell megadni. Megengedett azonban, hogy ezek az adatok más nyelven is szerepeljenek a termék címkézésén.

(2) Nem megengedett a rövidítések használata kereskedelmi szerződések, számlák vagy szállítólevelek esetén, kódok azonban alkalmazhatók, amennyiben azok magyarázata ugyanabban a dokumentumban szerepel.

(3) A varró, stoppoló és hímző cérnáknál, a csévéknél, tekercseknél, matringoknál, gombolyagoknál vagy más kisméretű egységeknél a gyűjtő csomagoláson szereplő címkén a magyar nyelvű felirat alkalmazása kötelező, az egyes egységeken megengedett a más nyelvű címkézés.

(4) A termék jellemzésére a 4–7. §-okban foglaltakon kívül más kiegészítések és adatok is használhatók, ha nem sértik a tiszta versenyre és a védjegyhasználatra vonatkozó előírásokat.

(5) Az egyéb adatokat és megnevezéseket, amelyek eltérnek az e rendeletben előírtaktól, világosan ki kell emelni. A márkajelzések, cégnevek a nyersanyag-összetételre vonatkozó adatokhoz közvetlenül kapcsolhatók. Ha a márkajelzés vagy cégjelölés a 4–7. §-ban és az 1. számú mellékletben szereplő jelölések, nevek valamelyikét, vagy egy azzal felcserélhető jelölést önállóan, melléknévként, vagy szóösszetételben tartalmazza, akkor e megnevezések csak a textília nyersanyag-összetételére vonatkozó adatokkal együtt tüntethetők fel.

13. § (1) A kereskedelmi forgalomba hozott termékeknél a nyersanyag-összetételre vonatkozó adatokat a termékre fel kell erősíteni, illetve bele kell szőni.

(2) A csomagolási egységekként forgalomba hozott kis kiszerelési egységekből álló termékeknél, a nyersanyag-összetételről szóló címke a gyűjtő csomagolásra erősíthető.

(3) A méteráruként forgalomba hozott textíliáknál a nyersanyag-összetétel adatait tartalmazó címkét a kiszerelési egységre (vég, tekercs) kell felerősíteni. A kereskedő köteles a vásárló kérésére írásban megadni a nyersanyag-összetételre vonatkozó adatokat.

Használati-kezelési útmutató

14. § A textíliák nyersanyag-összetételétől függően a terméket el kell látni használati-kezelési útmutatóval. A használati-kezelési útmutatót az MSZ ISO 3758 Textíliák kezelési jelképeinek kódcímkéi című szabvány előírásai szerint kell elkészíteni, a kezelési jelképeket tartalmazó címkét maradandóan kell a termékhez rögzíteni.

Vizsgálat

15. § (1) A textiltermékek nyersanyag-összetételének meghatározására, illetve a címkén feltüntetett adatok megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló vizsgálatokat a 6. és a 7. számú mellékletben szereplő vizsgálati módszerekkel, az 5. számú mellékletben szereplő mintavételi, minta-előkészítési eljárások alkalmazásával kell elvégezni.

(2) Ha a nyersanyag-összetételre a 6. és 7. számú melléklet szerinti módszerek nem alkalmazhatók, a vizsgáló intézetnek kell megfelelő módszert kialakítania. A vizsgálati jegyzőkönyvben ezt rögzíteni kell, és pontosan ismertetni kell a választott módszert.

Ellenőrzés

16. § (1) A textíliák nyersanyag-összetételének és kezelési útmutatójának e rendelet szerinti megadását a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a felügyelőségek ellenőrzik.

(2) A termék gyártásának befejezését követő két évig a nyersanyag-összetétel megadásához felhasznált adatokat, bizonylatokat, vizsgálati jegyzőkönyveket meg kell őrizni és az ellenőrző hatóság részére hozzáférhetővé kell tenni.

Záró rendelkezések

17. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 180. napon lép hatályba.

(2) E rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében az Európai Közösségek jogszabályaihoz, ezen belül a tagállamoknak a textíliák megnevezéséről szóló 71/307/EGK tanácsi irányelvhez és annak módosításaihoz, továbbá a kettős szálkeverékek mennyiségi elemzésének módszereiről szóló 72/276/EGK tanácsi irányelv és a háromalkotós szálkeverékek mennyiségi elemzésének módszereiről szóló 73/44/EGK tanácsi irányelvhez és azok módosításaihoz való közelítést célozza.

(3) A rendelet hatálybalépését követő két évig forgalomba hozhatók a textíliák, amelyek e rendelet megjelenése előtti követelmények szerint kaptak megnevezést.

Dr. Fazakas Szabolcs s. k.,
ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter

1. számú melléklet az 5/1998. (I. 16.) IKIM rendelethez

A textilszálak táblázata

---------------------

Sorszám Elnevezés

A szál leírása

---------------------

1. Gyapjú

A juh (Ovis aries) bundájából származó szál

2. Alpaka, Lama, Teve, Kasmir Moher, Angora (nyúl) Vikunya, Yak, Guanakoláma ,,gyapjú'' vagy ,,szőr'' kiegészítő megjelöléssel vagy anélkül*

Az alábbi állatok szőre: Alpakakecske, láma, teve, kasmirkecske, angorakecske, angoranyúl, vikunya, yak, guanakoláma

3. Szőr, az állatfajta megadásával, vagy anélkül (pl. marhaszőr, házikecskeszőr, lószőr)

Különböző állatok szőre, amennyiben azok nem tartoznak az 1. és 2. pont alá

4. Selyem

Olyan szál, amit kizárólag a selyemfonalkibocsátó rovar gubójából nyernek

5. Pamut

A gyapotnövény (Gossypium) tokjából származó szál

6. Kapok

A kapok (Gelba pontandra) gyümölcsének belsejéből származó szál

7. Len

A len (Linum usitatissimum) szárából (kóróból) származó rostszál

8. Kender

A kender (Cannabis Sativa) szárából származó rostszál

9. Juta

A Corchorus olitorius és a Corchorus capsularis szárából származó rostszál. A jutával azonos módon kell eljárni a következő rostnövényekből származó szálakkal: Hibiscus cannabinus, Hibiscus sabdariffa, Abultilon avicennae, Urena lobata, Urena sinuata

10. Manilakender

A Musa textilis levélhüvelyéből nyert szál

11. Alfafű

A Stipa tenacissima leveleiből nyert szál

12. Kókusz

A Cosos nucifera gyümölcséről származó szál

13 Ginszter

14. Rami

A Boehmeria nivea és a Boehmeria tenacissima rostjából nyert szál

15. Szizál

Az Agave sisalana leveléből nyert szál

16. Sunn

A Crotalaria juncea rostjából készült szál

17. Henequen

Az Agave Fourcroydes rostjából készült szál

18. Maguey

Az Agave Cantala rostjából készült szál

19. Acetát

Kevesebb mint 92%, azonban legalább 74% acetilezett hidroxil csoportú cellulózacetátból készül szál

20. Alginát

Az alginsav fémsóiból készült szál

21. Cupro

Rézoxidammoniák eljárás szerint készült regenerált cellulózszál

22. Modál

Regenerált cellulózszál, magas szakítóerővel és nedves modulussal. A szakítóerő (BC) kondicionált állapotban és az erő (BM), amely nedves állapotban 5% nyújtásnál ébred:

Bc (CN) > = 1,3 T + 2T

BM (CN) > = 0,5 T,

ahol T az átlagos lineáris sűrűség decitexben

23. Regenerált fehérjeszál

Regenerált és vegyszerekkel stabilizált fehérjéből készült szál

24. Triacetát

Cellulózacetátból előállított szál, amelynél a hidroxil-csoportoknak legalább 92%-a acetilezett

25. Viszkóz

Végtelen szálaknál és vágott szálaknál viszkózeljárás szerint előállított regenerált cellulózszál

26. Akril

Olyan lineáris makromolekulákból előállított szál, melynek lánca legalább 85 súlyszázalék akrilnitrilből épül fel

27. Poliklorid

Olyan lineáris makromolekulából előállított szál, melynek lánca több mint 50 súlyszázalék klórozott viniliden monomer egységből áll

28. Fluórszál

Lineáris makromolekulákból álló szál, amelyet alifás fluor-karbon monomerekből nyernek

29. Modakril

Lineáris makromolekulákból álló szálak, melyek láncai 50%-nál több, de 85%-nál kevesebb súlyszázaléknyi akrilnitrilből épülnek fel

30. Poliamid vagy nylon

Lineáris makromolekulákból álló szál, melynek lánca a funkcionális amidcsoportok ismétlődéséből épül fel

31. Poliészter

Olyan lineáris makromolekulákból álló szál, melynek láncai legalább 85 súlyszázalékban tereftálsavészterből állnak

32. Polietilén

Nem helyettesített, alifás szénhidrogénekből összetevődő, telített lineáris makromolekulákból álló szál

33. Polipropilén

Szálak lineárisan telített alifás szénhidrogénekből, melyek minden második szénatomjához egy izotaktikus elrendezésű metilcsoport kapcsolódik további helyettesítés nélkül

34. Polikarbamid

Lineáris makromolekulákból álló szál, melynek lánca ismétlődő (NH–CO–NH) funkcionális csoportot tartalmaz

35. Poliuretán

Olyan lineáris makromolekulákból álló szál, melynek láncai ismétlődő funkcionális uretáncsoportokkal rendelkeznek

36. Vinilszál

Lineáris makromolekulákból álló szál, melynek láncai különböző acetalezettségi fokú polivinilalkoholból épülnek fel

37. Trivinil

Szál három különböző vinilmonomerből, mely akrilnitrilből, klórozott vinilmonomerből és egy harmadik vinilmonomerből tevődik össze, amelyek közül egyik sem tesz ki 50% súlyhányadot

38. Elastodien

Elasztikus szál, amely természetes vagy szintetikus poliizoprénből áll, egy vagy több polimerizált dienből, egy vagy több vinilmonomerrel vagy anélkül, és amely szálirányú húzóerő hatására eredeti hosszának háromszorosára nyúlik meg, és tehermentesítés után azonnal visszanyeri megközelítőleg a kiindulási hosszát

39. Elastan

Elasztikus szál, amely legalább 85 súlyszázalékban szegmentált poliuretánból áll, és amely húzóerő hatására eredeti hosszának háromszorosára nyúlik meg, majd tehermentesítés után azonnal visszanyeri megközelítőleg a kiindulási hosszát

40. Üvegszál

Üvegből készült szál

41. Elnevezés annak az anyagnak megfelelően, amelyből a szálak összetevődnek, pl. fém (fémes, fémezett), azbeszt, papír, ,,szál'' vagy ,,fonal'' kiegészítéssel, vagy anélkül

Különböző vagy újszerű anyagból készült szálak, amelyek az előzőekben nincsenek felsorolva

_______

Megjegyzés:

* A melléklet 1. pontjában szereplő ,,gyapjú'' név használható a birka vagy bárány szőréből származó szálak keverékére, és azokra a szálakra, melyek a 2. pont harmadik oszlopában vannak felsorolva.

Ez az előírás az 5. és 6. §-ban felsorolt és a 7. §-ban hivatkozott textiltermékekre is alkalmazható, feltéve, ha az utóbbiak részben az 1. és 2. pontban felsorolt szálakból tevődnek össze.

2. számú melléklet az 5/1998. (I. 16.) IKIM rendelethez

Egyezményes járulékanyag-hányadok

----------------

Sorszám Szál %

----------------

1–2. Gyapjú és szőrök

fésült szálak 18,25

kártolt szálak *17,00

3. Szőrök

fésült szálak 18,25

kártolt szálak *17,00

fésült szálak 16,00

kártolt szálak *15,00

4. Selyem 11,00

5. Pamut

szokásos szálak 8,50

mercerezett szálak 10,50

6. Kapok 10,90

7. Len 12,00

8. Kender 12,00

9. Juta 17,00

10. Manilakender 14,00

11. Alfafű 14,00

12. Kókusz 13,00

13. Ginszter 14,00

14. Rami (zsírtalanított szálak) 8,50

15. Szizál 14,00

16. Sunn 14,00

17. Henequen 14,00

18. Maguey 14,00

19. Acetát 9,00

20. Alginát 20,00

21. Cupro 13,00

22. Modál 13,00

23. Fehérjeszál 17,00

24. Triacetát 7,00

25. Viszkóz 13,00

26. Akril 2,00

27. Klórvinil 2,00

28. Fluorszál 0,00

29. Modakril 2,00

30. Poliamid vagy nylon

vágott szál 6,25

végtelen szál 5,75

31. Poliészter

vágott szál 1,50

végtelen szál 1,50

32. Polietilén 1,50

33. Polipropilén 2,00

34. Polikarbamid 2,00

35. Poliuretán

vágott szál 3,50

végtelen szál 3,00

36. Vinil 5,00

37. Trivinil 3,00

38. Elastodien 1,00

39. Elastan 1,50

40. Üvegszál

végtelen szál 5 átmérő felett 2,00

végtelen szál 5 átmérőig 3,00

41. Fémszál 2,00

Fémezett szál 2,00

Azbesztszál 2,00

Papírfonal 13,75

_______

Megjegyzés:

* A 17% járulékanyag-hányadot kell alkalmazni akkor is, ha nem lehet megállapítani, hogy a textiltermék fésült vagy kártolt szálból készült.

3. számú melléklet az 5/1998. (I. 16.) IKIM rendelethez

Termékek, amelyekre nem kötelező
a nyersanyag-összetétel megadása

1. ingujj rögzítő

2. óraszíj textíliából

3. címkék és jelvények

4. kárpitozott-párna fogantyúk textíliából

5. kávéskanna melegítő

6. teáskanna melegítő

7. könyökvédő

8. muff nem plüssből

9. művirág

10. tűpárna

11. festett vászonkép

12. textiltermékek erősítés és merevítés céljára

13. nemez

14. használt konfekcionált termékek, amennyiben azok kifejezetten így vannak megnevezve

15. kamásni

16. csomagolóanyag, mely nem újként kerül eladásra

17. nemez kalap

18. táska- és nyergesáru textilanyagból

19. utazási cikkek textilanyagból

20. kész vagy készítendő kézi hímzésű faliszőnyeg és annak anyaga, beleértve a hímzőcérnát, melyet a hímzővászontól külön árusítanak, és speciálisan faliszőnyeghez való alkalmazásra kínálnak

21. húzózár

22. textilanyaggal behúzott gomb és csat

23. könyvborító textilanyagból

24. játékszer

25. cipőáru textil részei, a meleg bélés kivételével

26. több alkotórészből álló, 500 cm²-nél kisebb felületű takaró

27. edénymelegítő és fogókesztyű

28. tojásmelegítő

29. kozmetikai táska

30. szövetből készült dohányzacskó

31. szövetből készült tartó drágakövek, cigaretta, szivar, öngyújtó, fésű számára

32. sport védőeszközök a kesztyű kivételével

33. toalettzacskó

34. cipőtisztító zacskó

35. temetési cikkek

36. egyszer használatos cikkek, az egészségügyi (pl. vatta, tampon) cikkek kivételével. (Egyszer használatosnak azokat a textiltermékeket kell tekinteni, amelyeket csak egyszeri vagy korlátozott ideig való használatra terveztek, és amelyek normál használata eleve kizárja annak későbbi azonos vagy hasonló célú használatát.)

37. az Európai Gyógyszeregyezmény hatálya alá eső, abban hivatkozott textiltermékek, nem-eldobható gyógyászati és ortopédiai kötések, és általában az ortopédiai textil cikkek

38. textil cikkek közül zsinórok, kötelek és zsinegek, melyeket a 4. számú melléklet 12. pontja tartalmaz, és normál használatuk a következő:

a) berendezés alkatrészeként termékek gyártásánál és feldolgozásánál

b) beépített részként gépekhez, szerelvényekhez (fűtés, légkondicionálás, világítás), háztartási és más berendezésekhez, járművekhez és más szállítóeszközökhöz, vagy azok működtetésére vagy karbantartására vagy azok felszereléseire, ha azok nem ponyva borítók és textilből készült járműtartozékok, amelyeket nem a járművel együtt értékesítenek.

39. textilcikkek védő és biztonsági céllal, mint a biztonsági övek, ejtőernyők, védőmellények, vészernyők, tűzriasztó berendezések, golyóálló mellények és speciális védőruhák (pl. tűz, vegyszerek és más veszélyek ellen)

40. túlnyomásos levegővel kifeszített szerkezetek (pl. sportcsarnokok, kiállítási csarnokok vagy raktárak céljára), feltéve, hogy kivitelük és műszaki specifikációjuk részletei adottak

41. vitorla

42. állati ruházat

43. zászlók és lobogók

4. számú melléklet az 5/1998. (I. 16.) IKIM rendelethez

Termékek, melyekre csak globális címkézés, illetve megnevezés szükséges

1. dörzsölőkendő

2. tisztítókendő

3. bordűr és szegély

4. rojt

5. öv

6. nadrágtartó

7. harisnya- és zoknitartó

8. cipőfűző

9. szalag

10. gumirugalmas szalag

11. új csomagolóanyag, mely ilyen célból kerül eladásra

12. csomagoló zsinórok és mezőgazdasági zsinórok, zsinegek, kötelek, melyek nem tartoznak a 3. számú melléklet 38. pontjának hatálya alá*

13. takaró

14. zsebkendő

15. kontyháló és hajháló

16. gyermek nyakkendő és csokornyakkendő

17. előke, mosdókesztyű és arckendő

18. varró-, stoppoló- és hímzőcérna kiskereskedelmi árusításra, kis kiszerelésben, 1 g alatti nettó súllyal

19. függöny- és rolózsinór

_______

Megjegyzés:

* Azon cikkeknél, amelyek nem tartoznak e pont alá, és kimért hosszban kerülnek eladásra, a globális címkézésnek meg kell egyeznie a tekercsével. Az e ponthoz tartozó zsinórok és kötelek magukban foglalják azokat, melyeket a hegymászásnál és vízisportnál alkalmaznak.

5. számú melléklet az 5/1998. (I. 16.) IKIM rendelethez

A vizsgálati minták és a próbadarabok előkészítése textil termékek nyersanyag-összetételének meghatározásához

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a melléklet megadja azokat az eljárásokat, melyekkel kivehetők a laboratóriumi mintákból a megfelelő nagyságú (azaz 100 g-nál nem nagyobb tömegű) vizsgálati minták, a nyersanyag-összetétel mennyiségi meghatározását megelőző előkezelésekhez, valamint kiválaszthatók a próbadarabok a vizsgálati mintákból, melyek előkezelése már megtörtént, az idegenanyagok eltávolítása céljából.¹

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

2.1. Tétel – Az az anyagmennyiség, amelyet egy vizsgálati eredmény-sorozat alapján értékelünk. Ennek tartalma lehet például egy kelmeszállítmány összes anyaga, egy adott lánchengerről szőtt összes szövet, egy fonalszállítmány, egy vagy több bála nyers szálasanyag.

2.2. Laboratóriumi minta – A tételnek az a része, mely reprezentálja a teljes mennyiséget, és a laboratórium rendelkezésére áll. A laboratóriumi minta mennyiségét és tartalmát úgy kell megválasztani, hogy jól reprezentálja a szállítmányon belüli ingadozásokat, és könnyen kezelhető legyen a laboratóriumban.²

2.3. Vizsgálati minta – A laboratóriumi minta része, amelyből az előkezelés során eltávolítjuk az idegenanyagot, és amelyből a próbadarabokat kivesszük. A vizsgálati minta mennyiségét és tartalmát úgy kell megválasztani, hogy jól reprezentálja a laboratóriumi mintán belüli ingadozásokat.

2.4. Próbadarab – A vizsgálati mintának az a része, amely egy vizsgálati eredményt ad.

3. ALAPELV

A vizsgálati mintát úgy választjuk ki, hogy az reprezentálja a laboratóriumi mintát.

A próbadarabokat úgy vesszük ki a vizsgálati mintából, hogy azok mindegyike reprezentálja a vizsgálati mintát.

4. MINTAVÉTEL LAZA SZÁLAKBÓL

4.1. Irányítatlan szálak – Állítsuk össze a vizsgálati mintát a laboratóriumi mintából véletlenszerűen kivett szálcsomókból. Alaposan keverjük össze a teljes vizsgálati mintát egy laboratóriumi kártoló³ segítségével. Végezzük el a fátyol vagy a keverék, valamint a lehulló- és a keverő eszközre tapadt szálak előkezelését. Ezután vegyük ki a próbadarabokat a fátyolból vagy keverékből, a lehulló szálakból és a keverő eszközre tapadt szálakból a megfelelő tömegarányban.

Ha a kártolt fátyol az előkezelés után sértetlen marad, a próbadarabokat a 4.2. pontban leírt módon vegyük ki. Ha az előkezelés során a kártolt fátyol szétbomlik, minden próbadarabhoz húzzunk ki véletlenszerűen legalább 16 megfelelő, közel azonos méretű kis szálcsomót, és egyesítsük azokat.

4.2. Irányított szálak (kártolt fátylak, szalagok, előfonalak) – Vágjunk ki a laboratóriumi minta véletlenszerűen kiválasztott részeiből legalább 10, egyenként kb. 1 g-os részt, teljes keresztmetszetben. Végezzük el az így kialakított vizsgálati minta előkezelését. Egyesítsük újra a keresztmetszeti vágatokat, az oldalukkal egymás mellé helyezve őket, majd vágjuk le belőle a próbadarabot úgy, hogy mind a 10 darabból kerüljön bele egy rész.

5. MINTAVÉTEL FONALBÓL

5.1. Kiszerelt fonalak – Mintázzuk meg a laboratóriumi minta minden kiszerelési egységét.

Húzzunk le minden kiszerelési egységről folyamatosan elegendő, azonos hosszúságú fonalat úgy, hogy azonos számú fordulattal készítsünk matringokat egy motollával⁴ vagy egy hasonló eszközzel. Egyesítsük egyetlen matringgá a lecsévélt fonalakat, ügyelve arra, hogy minden kiszerelési egységről azonos hosszúságú fonal kerüljön az így létrehozott vizsgálati mintába.

Végezzük el a vizsgálati minta előkezelését.

Vegyük ki a próbadarabokat a vizsgálati mintából úgy, hogy vágjunk ki egyenlő hosszúságú fonalakból álló köteget, ügyelve arra, hogy a matring keresztmetszetében levő összes fonal kerüljön bele a kötegbe.

A 10 g tömegű vizsgálati mintához az egyes kiszerelési egységekről lehúzandó fonal hosszát a következő képlettel számíthatjuk ki:

L = 10⁶ / (N X Tt)

ahol

L az egyes kiszerelési egységekről lehúzandó fonal hossza (cm),

N a laboratóriumi mintába kiválasztott kiszerelési egységek száma (db),

Tt a fonal lineáris sűrűsége (tex).

Ha az (N X Tt) értéke nagyon nagy, azaz több mint 2000, akkor egy nagyobb tömegű matringot csévéljünk fel, és vágjuk két részre hogy megfelelő tömegű köteget kapjunk. A kötegformájú minta végeit az előkezelés előtt gondosan össze kell kötözni, a próbadarabot a kötés helyétől távol vegyük ki.

5.2. Láncfonal – A vizsgálati mintát úgy vegyük ki, hogy vágjunk le legalább egy 20 cm-es darabot a lánchenger végéből, minden fonalból, kivéve a szövetszegély fonalait. Kötözzük össze a fonalköteget az egyik vége közelében. Ha a teljes minta túl nagy az előkezeléshez, bontsuk fel két vagy több részre, mindegyiket kötözzük össze az előkezeléshez, majd egyesítsük újra a külön-külön előkezelt részeket. A próbadarabot úgy vegyük ki, hogy vágjunk le a vizsgálati minta végéből, mely a kötözés helyétől távolabb esik, egy megfelelő hosszúságú darabot, mely minden fonalat tartalmaz. A 1 g tömegű próbadarab hosszát a következő képlettel számíthatjuk ki:

L = 10⁵ / (N x Tt)

ahol

L az 1 g tömegű próbadarab hossza (cm),

N a lánchengert alkotó fonalak száma (db),

Tt a fonal lineáris sűrűsége (tex).

6. MINTAVÉTEL KELMÉBŐL

6.1. Mintavétel olyan laboratóriumi mintából mely egyetlen, a kelmét reprezentáló vágatot tartalmaz

Vágjunk ki egy átlós sávot egyik saroktól a másikig és távolítsuk el a szövetszegélyt. Ez a sáv a vizsgálati minta. Egy 'X' g tömegű vizsgálati minta előállításához szükséges sáv területét a következő képlettel számíthatjuk ki:

A = (X x 10⁴) / G

ahol

A a sáv területe (cm²),

X a minta tömege (g),

G a kelme területi sűrűsége (g/m²).

Végezzük el a laboratóriumi minta előkezelését, majd vágjuk rézsútosan négy egyenlő részre, és helyezzük egymásra a részeket.

Vegyük ki a próbadarabokat a rétegezett anyag tetszőleges részéből, az összes réteg átvágásával úgy, hogy minden próbadarab azonos hosszúságú darabot tartalmazzon minden rétegből.

Ha a kelme szőtt mintázatú, akkor a vizsgálati minta szélessége, a lánciránnyal párhuzamosan mérve, nem lehet kisebb, mint egy mintaelem hossza láncirányban. Ha ennek a feltételnek teljesítésével a vizsgálati minta túl nagy ahhoz, hogy egyben előkezeljük, vágjuk egyenlő részekre, végezzük el külön-külön az előkezelést, majd a próbadarabok kivétele előtt fektessük egymásra az egyes részeket, ügyelve arra, hogy a mintázat hasonló részei ne kerüljenek egymás fölé.

6.2. Mintavétel olyan laboratóriumi mintából, mely több vágatot tartalmaz

Kezeljünk minden vágatot a 6.1. pontban megadottak szerint, és külön adjunk meg minden eredményt.

7. MINTAVÉTEL FELDOLGOZOTT ÉS KÉSZTERMÉKBŐL

A laboratóriumi minta rendszerint a teljes feldolgozott vagy késztermék, vagy annak egy reprezentatív része.

Ha szükséges, határozzuk meg a termék eltérő, nem azonos összetételű részeinek százalékarányát, a 11. §-nak való megfelelés ellenőrzése céljából.

Vegyük ki a vizsgálati mintát, mely a feldolgozott vagy készterméknek azt a részét reprezentálja, melynek összetételét a címkén fel kell tüntetni. Ha a terméken több címke van, akkor mindegyik – címkével jelölt – részből vegyünk ki egy reprezentatív vizsgálati mintát.

Ha a termék, melynek összetételét meghatározzuk, nem egységes, szükséges lehet a termék minden egyes részéből kivenni egy vizsgálati mintát, és meghatározni az eltérő részek egymáshoz viszonyított arányát a szóban forgó teljes termékre vonatkozóan.

Ezután számítsuk ki a százalékarányt, a megmintázott részek egymáshoz viszonyított arányának figyelembevételével.

Végezzük el a vizsgálati minta előkezelését.

Ezután vegyük ki a próbadarabokat, melyek reprezentálják az előkezelt vizsgálati mintát.

6. számú melléklet az 5/1998. (I. 16.) IKIM rendelethez

Két komponenst tartalmazó szálkeverékek nyersanyag-összetételének mennyiségi meghatározási módszerei

Bevezetés

A szálkeverékek nyersanyag-összetételének meghatározási módszerei két eljáráson alapulnak: a száltípusok kézi és kémiai szétválasztásán.

Ha lehetséges, a kézi szétválasztás módszerét alkalmazzuk, mivel ez pontosabb eredményeket ad, mint a kémiai módszer. A kézi szétválasztás módszere alkalmazható minden olyan textíliánál, ahol a szálkomponensek nem alkotnak közvetlen (intim) keveréket, így pl. olyan fonalak esetében, amelyek több alkotóelemből állnak, és ezek mindegyike csak egy szálféleségből készült, vagy olyan szöveteknél, amelyekben a láncfonal más szálféleségből készült mint a vetülékfonal, vagy olyan felfejthető kötött kelméknél, amelyek különböző nyersanyagú fonalakból készültek.

A nyersanyag-összetétel meghatározás kémiai módszerei általában az egyes komponensek szelektív kioldásán alapulnak. Az egyik komponens eltávolítása után megmérjük az oldhatatlan maradék tömegét, és a tömegveszteségből kiszámítjuk az oldható komponens részarányát. A mellékletnek ez az első része általános információkat nyújt az ezzel a módszerrel vizsgált összes szálkeverékre, melyekkel e melléklet foglalkozik, tekintet nélkül az összetételükre. Ezt a részt a melléklet azon részeivel együtt kell használni, amelyek a egyes szálkeverékekre vonatkozó részletes eljárásokat tartalmazzák. Előfordul, hogy a vizsgálat más, a szelektív oldhatóságtól eltérő elven alapszik, ilyenkor a megfelelő rész teljes részletességgel tartalmaz minden információt.

A feldolgozás alatt álló szálkeverékek és – kisebb mértékben – a kész textiltermékek tartalmazhatnak természetes eredetű, vagy a feldolgozás megkönnyítésére hozzáadott idegenanyagokat, így zsírokat, viaszokat vagy segédanyagokat, valamint vízben oldható anyagokat. Az idegenanyagokat az analízis előtt el kell távolítani. Ezért az I.6. szakasz megad egy előkezelési módszert az olajok, zsírok, viaszok és vízoldható anyagok eltávolítására.

Ezenkívül a textíliák tartalmazhatnak gyantákat vagy más olyan anyagokat is, amelyeket azért alkalmaznak, hogy különleges tulajdonságokat kölcsönözzenek a textíliáknak. Az ilyen anyagok, amelyek közé kivételes esetben színezékek is tartozhatnak, zavarhatják a reagens oldható komponensekre gyakorolt hatását, és/vagy a reagensek részlegesen vagy teljesen eltávolíthatják ezeket. Az ilyen kísérő anyagok tehát hibákat okozhatnak, ezért a minta analízise előtt el kell távolítani ezeket. Ha az ilyen kísérő anyagok eltávolítása nem lehetséges, akkor az ebben a mellékletben – a nyersanyag-összetétel mennyiségi meghatározására – megadott kémiai módszerek nem alkalmazhatók.

A színezett szálakban lévő színezék a szál szerves részének tekinthető, és nem kell eltávolítani.

A vizsgálatok a száraz tömeget veszik alapul, ezért adott egy eljárás a száraz tömeg meghatározására.

Az eredmény úgy adódik, hogy minden egyes szálféleség száraz tömegét megnöveljük az egyezményes járulékanyag-hányadokkal, melyek a 2. számú mellékletben találhatók.

A vizsgálat előtt a keverékben lévő minden szálféleséget azonosítani kell. Néhány módszer esetében az egyik komponens oldására alkalmazott oldószerben a keverék másik (oldhatatlan) komponense is részlegesen oldódhat. A reagenseket lehetőleg úgy kell megválasztani, hogy ne legyen, vagy csak csekély hatásuk legyen az oldhatatlan szálakra. Ha tudjuk, hogy az analízis során tömegveszteség lép fel, akkor az eredményt korrigálni kell. E célból az egyes módszereknél adottak a korrekciós tényezők. Ezeket a korrekciós tényezőket több laboratóriumban olyan módon határozták meg, hogy az előkezeléssel tisztított szálakat az adott módszernél előírt reagenssel kezelték. Ezek a korrekciós tényezők csak a nem károsodott szálak esetében alkalmazhatók. Ezektől eltérő korrekciós tényezők is szükségessé válhatnak, ha a szálak a feldolgozás előtt vagy a feldolgozás során károsodtak. A megadott eljárások egyszeri meghatározásokra vonatkoznak. Mind a kézi szétválasztás, mind a kémiai szétválasztás esetében legalább két nyersanyag-összetétel meghatározást kell végezni, külön próbadarabon. A biztonság érdekében, ha nincs műszaki akadálya, ajánlatos egy alternatív vizsgálatot is elvégezni egy olyan eljárással, amelyben azt az alkotórészt oldjuk ki, amelyik maradék volt a standard módszerben.

I. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK A TEXTIL SZÁLKEVERÉKEK NYERSANYAG-ÖSSZETÉTELÉNEK MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSI MÓDSZEREIRŐL

Közös információk a szálkeverékek nyersanyag-összetételének mennyiségi meghatározására megadott különböző módszerekhez.

I.1. Tárgy és alkalmazási terület

Minden egyes nyersanyag-összetétel meghatározási módszer alkalmazási területe felsorolja a szálféleségeket, melyekhez a módszer alkalmazható.

I.2. Alapelv

A keverék komponenseinek azonosítása után megfelelő előkezeléssel eltávolítjuk az idegenanyagokat, majd szelektív kioldással eltávolítjuk az egyik komponenst.⁵ Az oldhatatlan maradékot megmérjük, és az oldható komponens részarányát a tömegveszteségből kiszámítjuk. Ha nem jelent műszaki nehézséget, akkor lehetőleg a nagyobb részarányú szálkomponenst kell kioldani, így a kisebb részarányú szálkomponens lesz a maradék.

I.3. Eszközök és reagensek

I.3.1. Eszközök

I.3.1.1. Üvegszűrő-tégelyek és mérőedények, amelyek elég nagyok a tégelyek befogadására, vagy bármilyen más eszközök, amelyek azonos eredményeket adnak.

I.3.1.2. Szívópalack.

I.3.1.3. Exszikkátor, amely önindikáló szilikagélt tartalmaz.

I.3.1.4. Ventilációs szárítószekrény, a próbadarabok 105±3 °C-on való szárításához.

I.3.1.5. Analitikai mérleg, 0,0002 g-os pontosságú.

I.3.1.6. Soxhlet extraháló készülék, vagy olyan készülék, mely azonos eredményeket ad.

I.3.2. Reagensek

I.3.2.1. Petroléter, átdesztillált, forráspont 40–60 °C között.

I.3.2.2. A többi reagenst a módszer leírás megfelelő részei ismertetik. Minden felhasznált reagensnek vegytisztának kell lennie.

I.3.2.3. Desztillált vagy ionmentesített víz.

I.4. Kondicionáló és vizsgálati légtér

Mivel a száraz tömegeket határozzuk meg, nem kell a próbadarabot kondicionálni. A vizsgálatot nem szükséges klimatizált légtérben végezni.

I.5. Vizsgálati minta

Vegyük ki a vizsgálati mintát úgy, hogy az reprezentálja a laboratóriumi mintát, és az összes próbadarabhoz – melyek mindegyike legalább 1 g – elegendő legyen.

I.6. A vizsgálati minta előkezelése

Ha a keverékben olyan anyag található, amelyet a százalékszámításhoz nem kell figyelembe venni [lásd 10. § (1) ab) bekezdés, akkor azt először el kell távolítani egy olyan módszerrel, amely egyik szálkomponensre sincs hatással.

Ezért a petroléterrel és vízzel extrahálható idegenanyagokat távolítsuk el a légszáraz vizsgálati minta Soxhlet extraháló készülékben, petroléterrel, egy órán át, minimum 6 ciklus/óra sebességgel történő kezelésével. Hagyjuk a petrolétert elpárologni a mintáról, majd áztassuk a mintát 1 órán át szobahőmérsékletű vízben, majd további 1 órán át 65 +-5 °C-os vízben, időnként felkeverve. Alkalmazzunk 100:1 folyadék/próbadarab arányt. Távolítsuk el a mintából a felesleges vizet kipréseléssel, leszívatással vagy centrifugálással, majd hagyjuk a mintát levegőn megszáradni.

Ha az idegenanyagok petroléterrel és vízzel nem távolíthatók el, akkor az előbbiekben megadott módszer helyett egy olyan megfelelő módszerrel kell eltávolítani ezeket, amely egyik szálalkotórészt sem változtatja meg lényegesen. Néhány fehérítetlen természetes növényi szál (pl. juta, kókusz) esetében azonban figyelembe kell venni, hogy a normál petroléteres és vizes kezeléssel nem távolítható el minden természetes eredetű idegenanyag, ennek ellenére nem alkalmazunk más előkezelést, kivéve, ha a minta petroléterben és vízben is oldhatatlan kikészítőszereket tartalmaz.

A vizsgálati jelentésben részletesen ismertetni kell az alkalmazott előkezelési módszereket.

I.7. Vizsgálati eljárás

I.7.1. Általános útmutatás

I.7.1.1. Szárítás

Minden szárítás legalább 4 órán át, de 16 óránál nem tovább, ventilációs szárítószekrényben, zárt ajtónál, 105±3 °C-on történjen. Ha a szárítási időtartam 14 óránál rövidebb, akkor a tömegállandóság megállapításához a mintát ellenőrző mérésnek kell alávetni. A tömeg akkor tekinthető állandónak, ha további 60 perces szárítás után 0,05%-nál kisebb a változása.

Az üvegszűrő-tégelyeket és a mérőedényeket, a mintákat vagy a maradékokat a szárítási, hűtési és mérési műveletek közben nem szabad puszta kézzel megérinteni.

Szárítsuk a próbadarabokat mérőedényben, mellétéve a fedelét. A szárítás után a mérőedényt még a szárítószekrényből való kivétel előtt fedjük le, és gyorsan tegyük át az exszikkátorba.

Szárítsuk az üvegszűrő-tégelyt mérőedényben, mellétéve a fedelét. A szárítás után fedjük le a mérőedényt, és gyorsan tegyük át az exszikkátorba.

Ha az üvegszűrő-tégely helyett más eszközt használunk, akkor a szárítási műveleteket olyan módszerrel kell elvégezni a szárítószekrényben, amely lehetővé teszi a szálak száraz tömegének veszteség nélküli meghatározását.

I.7.1.2. Hűtés

Minden hűtés a mérleg mellé állított exszikkátorban történjen addig, amíg a mérőedény teljesen lehűl, és ez nem lehet rövidebb 2 óránál.

I.7.1.3. Tömegmérés

A hűtés után a mérőedény mérését az exszikkátorból kivéve 2 percen belül be kell fejezni. A mérést 0,0002 g-os pontossággal kell elvégezni.

I.7.2. Vizsgálati eljárás

Vegyünk az előkezelt vizsgálati mintából egy legalább 1 g tömegű próbadarabot. A fonalat vagy a kelmét vágjuk fel kb. 10 mm hosszúságú darabokra, és bontsuk szét amennyire lehetséges. Szárítsuk meg a próbadarabot egy mérőedényben, exszikkátorban hűtsük le, majd mérjük meg. Tegyük át a próbadarabot egy – a megfelelő vizsgálati módszerénél megadott – üvegedénybe, ezután rögtön mérjük meg ismét a mérőedényt, és a különbségből számítsuk ki a próbadarab száraz tömegét. Fejezzük be a vizsgálatot az alkalmazott módszer megfelelő részében leírt módon. Vizsgáljuk meg a maradékot mikroszkóppal, így ellenőrizzük, hogy a kezeléssel valóban teljesen eltávolítottuk-e az oldható szálat.

I.8. Az eredmények kiszámítása és megadása

Az oldhatatlan komponens tömegét a keverékben lévő szálak teljes tömegének százalékaként számítjuk ki. Az oldható komponens százalékaránya különbségként adódik. Számítsuk ki a tiszta, száraz tömeg alapján az eredményeket, korrigálva ezeket először az egyezményes járulékanyag-hányadokkal, majd azokkal a korrekciós tényezőkkel, amelyek az előkezelésnél fellépő veszteségek figyelembevételéhez szükségesek. A számításokat az I.8.2. szakaszban megadott képlet felhasználásával kell elvégezni.

I.8.1. Az oldhatatlan komponens százalékarányának számítása a tiszta, száraz tömeg alapján, a szál előkezelés alatt fellépő tömegveszteségének figyelembevétele nélkül.

P₁% = (100r X d) / m

ahol

P₁% a tiszta, száraz oldhatatlan komponens százalékaránya,

m a próbadarab száraz tömege az előkezelés után,

r a maradék száraz tömege,

d korrekciós tényező az oldhatatlan komponensnek a vizsgálat során a reagensben fellépő tömegveszteségének figyelembevételéhez. A 'd' értékeit az egyes módszerek megfelelő szövegrészei adják meg.

Természetesen 'd' értékei normál értékek, melyek csak a vegyileg sértetlen szálakra alkalmazhatók.

I.8.2. Az oldhatatlan komponens százalékarányának kiszámítása a tiszta, száraz tömeg alapján, az egyezményes járulékanyag-hányadok és – amikor szükséges – az előkezelésnél fellépő tömegveszteségek korrekciós tényezőinek figyelembevételével:

P_1A% = (100 X P₁ X (1+(a₁+b₁)/100)) / P₁ X (1+(a₁+b₁)/100) + (100-P₁) X (1+(a₂+b₂)/100)

ahol

P_1A% az oldhatatlan komponens százalékaránya, az egyezményes járulékanyag-hányad és az előkezelésnél fellépő tömegveszteség figyelembevételével

P₁ a tiszta, száraz oldhatatlan komponens százalékaránya, az I.8.1. szakaszban megadott képlettel számolva

a₁ az oldhatatlan komponens egyezményes járulékanyag-hányada (lásd 2. számú melléklet)

a₂ az oldható komponens egyezményes járulékanyag-hányada (lásd 2. számú melléklet)

b₁ az oldhatatlan komponens százalékos tömegvesztesége az előkezelés során

b₂ az oldható komponens százalékos tömegvesztesége az előkezelés során

A második komponens százalékaránya:

P_2A% = 100 – P_1A%.

Speciális előkezelés alkalmazása esetén a b₁ és a b₂ értékét lehetőleg úgy határozzuk meg, hogy minden tiszta szál-alkotórészt alávetünk a nyersanyag-összetétel meghatározása során alkalmazott előkezelésnek. Tiszta szálaknak azok a szálak tekinthetők, amelyek mentesek minden idegenanyagtól, kivéve azokat az anyagokat, amelyeket rendes körülmények között tartalmaznak (akár a természetüknél fogva akár a gyártási eljárásuk miatt) abban az állapotban (fehérítetlen, fehérített), melyben a vizsgált anyag van.

Ha nem állnak rendelkezésre külön-külön azok a tiszta szál-alkotórészek, amelyeket a vizsgált anyag előállításához használtak, akkor azokat a b₁ és b₂ átlagértékeket alkalmazzuk, amelyeket a vizsgált keverék szálkomponenseihez hasonló szálak vizsgálatával határoztak meg.

Ha a normál petroléteres és vizes extrakciós előkezelést alkalmazzuk, akkor általában mellőzni lehet a b₁ és b₂ korrekciós tényezőket, kivéve fehérítetlen pamut, fehérítetlen len és fehérítetlen kender esetében, melyeknél az előkezelésnek tulajdonítható veszteségként általában 4%, valamint a polipropilén esetében, melynél 1% az elfogadott érték.

A többi szálnál az előkezelésnek tulajdonítható veszteségeket rendszerint figyelmen kívül hagyjuk a számításoknál.

II. A NYERSANYAG-ÖSSZETÉTEL MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSA A KÉZI SZÉTVÁLASZTÁS MÓDSZERÉVEL

II.1. Alkalmazási terület

A módszer bármilyen textil szálféleségnél alkalmazható, feltéve, hogy nem közvetlen (intim) keverék formában vannak, és kézzel szétválaszthatók.

II.2. Alapelv

A textil komponensek azonosítása után megfelelő előkezeléssel eltávolítjuk az idegenanyagokat, ezután a szálakat kézzel szétválasztjuk, megszárítjuk és megmérjük, majd kiszámítjuk a keverékben lévő egyes szálak részarányát.

II.3. Eszközök

II.3.1. Mérőedények vagy bármilyen más eszközök, amelyek azonos eredményeket adnak.

II.3.2. Exszikkátor, amely önindikáló szilikagélt tartalmaz.

II.3.3. Ventilációs szárítószekrény, a próbadarabok 105 +-3 °C-on való szárításához.

II.3.4. Analitikai mérleg, 0,0002 g-os pontosságú.

II.3.5. Soxhlet extraháló készülék, vagy más készülék, ami azonos eredményeket ad.

II.3.6. Bontótű

II.3.7. Sodratvizsgáló műszer, vagy más készülék, ami azonos eredményeket ad.

II.4. Reagensek

II.4.1. Petroléter, átdesztillált, forráspont 40–60 °C között.

II.4.2. Desztillált vagy ionmentesített víz.

II.5. Kondicionáló és vizsgálati légtér

Lásd I.4.

II.6. Vizsgálati minta

Lásd I.5.

II.7. A vizsgálati minták előkezelése

Lásd I.6.

II.8. Vizsgálati eljárás

II.8.1. Fonal vizsgálata

Vegyünk ki legalább 1 g tömegű próbadarabot az előkezelt vizsgálati mintából. Nagyon finom fonalnál minimum 30 m hosszúságú fonalon – tekintet nélkül a tömegre – el lehet végezni a vizsgálatot.

Vágjuk fel a fonalat megfelelő hosszúságú darabokra, majd bontótűvel, és ha szükséges, sodratvizsgálóval különítsük el a szálféleségeket. Az így kapott szálféleségeket az előzőleg lemért mérőedényekbe tesszük, és 105±3 °C-on tömegállandóságig szárítjuk, az I.7.1. és I.7.2. szakaszban megadottak szerint.

II.8.2. Kelme vizsgálata

Vegyünk ki legalább 1 g tömegű próbadarabot az előkezelt vizsgálati mintából, a szegélyt kihagyva, a széleket gondosan vágva, hogy elkerüljük a kirojtosodást, a lánc- és vetülékfonalakkal párhuzamosan, kötött kelméknél pedig a szemsorok és szemoszlopok vonalában. Különítsük el az eltérő szálféleségeket, és gyűjtsük azokat előzőleg lemért mérőedényekbe, majd folytassuk a vizsgálatot a II.8.1. szakasz szerint.

II.9. Az eredmények kiszámítása és megadása

Az egyes komponensek tömegét a keverékben lévő szálak teljes tömegének százalékában adjuk meg. Számítsuk ki a tiszta, száraz tömeg alapján az eredményeket, korrigálva ezeket először az egyezményes járulékanyag-hányadokkal, majd azokkal a korrekciós tényezőkkel, amelyek az előkezelésnél fellépő veszteségek figyelembevételéhez szükségesek.

II.9.1. A tiszta, száraz szálak tömegszázalékának számítása a szál előkezelés alatt fellépő tömegveszteségének figyelembevétele nélkül.

P₁% = (100 X m₁) / (m₁ + m₂) = 100 / (1 + m₁/m₂)

P₁% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya,

m₁ az első komponens tiszta, száraz tömege,

m₂ a második komponens tiszta, száraz tömege.

II.9.2. Az egyes komponensek százalékarányának kiszámítása az egyezményes járulékanyag-hányadok és – amikor szükséges – az előkezelésnél fellépő tömegveszteségek korrekciós tényezőinek figyelembevételével:

Lásd I.8.2.

III. A MÓDSZEREK PONTOSSÁGA

Az egyes módszereknél feltüntetett pontosság a reprodukálhatóságra vonatkozik.

A reprodukálhatóság a megbízhatóságot jelenti, azaz a különböző laboratóriumokban vagy különböző időpontokban kapott kísérleti értékek egyezőségét, ha ugyanazt a módszert alkalmazzuk, és ugyanannak a homogén keveréknek a próbadarabjait használjuk.

A reprodukálhatóságot az eredmények megbízhatósági határaival fejezzük ki, 95%-os megbízhatósági szint mellett.

Ez azt jelenti, hogy a módszer szabályos és hibátlan alkalmazása esetén, a különböző laboratóriumokban ugyanazon keverékre elvégzett vizsgálati sorozat két eredménye közötti eltérés 100-ból csak 5 esetben lehet nagyobb ennél.

IV. VIZSGÁLATI JEGYZŐKÖNYV

IV.1. Közöljük, hogy a vizsgálatot e módszer szerint végeztük el.

IV.2. Részletesen adjunk meg minden különleges előkezelést (lásd I.6.).

IV.3. Adjuk meg az egyes eredményeket és az eredmények számtani átlagát, egy tizedesjegyre kerekítve.

2. AZ EGYES MÓDSZEREK – ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT

---------------------

Módszer Alkalmazási terület reagens

---------------------

1. Acetát Meghatározott más szálak Aceton

2. Meghatározott protein szálak Meghatározott más szálak Hipoklorit

3. Viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál Pamut Hangyasav és cinkklorid

4. Poliamid vagy nylon Meghatározott más szálak Hangyasav, 80 tömeg%-os

5. Acetát Triacetát Benzilalkohol

6. Triacetát Meghatározott más szálak Diklórmetán

7. Meghatározott cellulózszálak Poliészter Kénsav, 75 tömeg%-os

8. Akril, meghatározott modakril- vagy meghatározott klórszálak Meghatározott más szálak Dimetilformamid

9. Meghatározott klórszálak Meghatározott más szálak Széndiszulfid/aceton, 55,5/44,5 térfogat%

10. Acetát Meghatározott klórszálak Jégecet

11. Selyem Gyapjú vagy szőr kénsav, 75 tömeg%-os

12. Juta Meghatározott állati eredetű szálak Nitrogéntartalom módszer

13. Polipropilén Meghatározott más szálak Xilol

14. Klórszálak (vinilklorid homopolimerjei) Meghatározott más szálak Koncentrált kénsav módszer

15. Klórszálak, meghatározott modakrilok, meghatározott elasztánok, acetátok, triacetátok Meghatározott más szálak Ciklohexanon

1. MÓDSZER

Acetát és meghatározott más szálak

(Acetonos módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. acetát (19)

és

2. gyapjú (1), állati szőrök (2 és 3), selyem (4), pamut (5), len (7), valódi kender (8), juta (9), manilakender (10), alfafű (11), kókuszrost (12), ginszter (13), rami (14), szizál (15), cupro (21), modál (22), regenerált fehérje (23), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nylon (30) vagy poliészter (31).

A módszer semmilyen körülmények között sem alkalmazható felületén deacetilezett acetát szálakhoz.

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből acetonnal kioldjuk az acetát szálat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük. A maradék tömegét, ha szükséges, korrigáljuk, majd a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz acetát szálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszköz

Legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombikok.

3.2. Reagens

Aceton

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

Tegyük a próbadarabot egy legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombikba, öntsünk a próbadarabra grammonként 100 ml acetont, rázzuk össze a lombikot, és hagyjuk állni szobahőmérsékleten 30 percig, időnként megkeverve, majd öntsük át a folyadékot egy lemért üvegszűrő-tégelybe.

Ismételjük meg a kezelést még kétszer (összesen három extrakciót végezve), de csak 15-15 percig, így az acetonos kezelés teljes időtartama egy óra. A maradékot tegyük át az üvegszűrő-tégelybe. Mossuk át a maradékot az üvegszűrő-tégelyben acetonnal, majd szívassuk le. Töltsük fel újra az üvegszűrő-tégelyt acetonnal, és lefolyatással ürítsük ki.

Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, majd szárítsuk meg, hűtsük le, és mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb 1-nél.

2. MÓDSZER

Meghatározott proteinszálak és meghatározott más szálak

(Hipokloritos módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. meghatározott fehérje szálak, nevezetesen: gyapjú (1), állati szőrök (2 és 3), selyem (4) vagy regenerált fehérje (23)

és

2. pamut (5), cupro (21), viszkóz (25), akril (26), klórszálak (27), poliamid vagy nylon (30), poliészter (31), polipropilén (33), elasztán (39) vagy üvegszál (40).

Ha különböző fehérjeszálak vannak a keverékben, akkor a módszer azok összmennyiségét, és nem az egyenkénti mennyiségüket adja meg.

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből hipoklorit oldattal kioldjuk a fehérje szálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük. A maradék tömegét, ha szükséges, korrigáljuk, majd a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz fehérjeszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

A hipoklorit oldat előállításához litiumhipokloritot vagy nátriumhipokloritot használhatunk.

A litiumhipoklorit abban az esetben ajánlott, ha a vizsgálatok száma kevés, vagy ha nagyobb időközönként végezzük a vizsgálatokat. Ennek oka az, hogy a szilárd litiumhipokloritban – ellentétben a nátriumhipoklorittal – gyakorlatilag állandó a hipoklorit százalékaránya. Ha a hipoklorit százalékaránya ismert, akkor nem kell minden vizsgálathoz jodometriásan ellenőrizni a hipoklorit tartalmat, azaz állandó mennyiségű litiumhipoklorit alkalmazható.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval, 250 ml űrtartalmú.

3.1.2. Termosztát, mely 20 +-2 °C-ra beállítható.

3.2. Reagensek

3.2.1. Hipoklorit reagens

(a) Litiumhipoklorit oldat

Ez frissen készített oldat, mely 35 +-2 g/l aktív klórt tartalmaz (kb. 1 M), és amelyhez 5 +-0,5 g/l feloldott nátriumhidroxidot adtunk. Elkészítéséhez oldjunk fel 100 g 35% aktív klórtartalmú (vagy 115 g 30% aktív klórtartalmú) litiumhipokloritot kb. 700 ml desztillált vízben, adjunk hozzá 5 g, kb. 200 ml desztillált vízben feloldott nátriumhidroxidot, majd töltsük fel desztillált vízzel 1 literre. A frissen készített oldatot nem kell jodometriásan ellenőrizni.

(b) Nátriumhipoklorit oldat

Ez frissen készített oldat, mely 35 +-2 g/l aktív klórt tartalmaz (kb. 1 M), és amelyhez 5 +-0,5 g/l feloldott nátriumhidroxidot adtunk.

Minden vizsgálat előtt ellenőrizzük jodometriásan az oldat aktív klórtartalmát.

3.2.2. Ecetsav, hígított oldat

Hígítsunk fel 5 ml jégecetet vízzel 1 literre.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

Keverjünk össze kb. 1 gramm mintával kb. 100 ml hipoklorit oldatot (lítium- vagy nátriumhipoklorit) a 250 ml-es lombikban, keverjük meg alaposan, hogy a minta átnedvesedjen. Ezután tartsuk a lombikot 40 percig 20 °C-os termosztátban, közben keverjük folyamatosan, vagy legalább szabályos időközönként. Mivel a gyapjú oldódása exoterm folyamat, a módszer során keletkező reakcióhőt el kell vezetni. Ellenkező esetben számottevő hibát okozhat az oldhatatlan szálak kezdeti oldódása.

A 40 perc elteltével szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üvegszűrő-tégelyen, a visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrő-tégelybe úgy, hogy öblítsük át a lombikot egy kis hipoklorit reagenssel. Szívassuk le üvegszűrő-tégelyt, majd mossuk át a szálmaradékot egymást követően vízzel, hígított ecetsavval, végül ismét vízzel, közben szívassuk le az üvegszűrő-tégelyt minden egyes folyadékhozzáadás után. Ne kezdjük el addig a leszívást, míg az összes mosófolyadék át nem folyt.

Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, majd szárítsuk meg, hűtsük le, és mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00, kivéve pamut, viszkóz és modál szálak esetén, melyekhez 'd' = 1,01, és fehérítetlen pamut esetén, melyhez 'd' = 1,03.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

3. MÓDSZER

VISZKÓZ, CUPRO VAGY MEGHATÁROZOTT TÍPUSÚ MODÁL SZÁLAK ÉS PAMUT

(Hangyasavat és cinkkloridot alkalmazó módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. viszkóz (25) vagy cupro (21), beleértve meghatározott típusú modál szálakat (22),

és

2. pamut (5).

Ha modál szálat találunk a keverékben, egy előzetes vizsgálatot kell elvégezni annak megállapítására, hogy oldódik-e a reagensben.

A módszer nem alkalmazható olyan keverékekhez, melyekben a pamutot erős kémiai roncsoló hatás érte, vagy melyekben a viszkóz vagy a cupro részlegesen oldhatóvá vált, bizonyos teljesen el nem távolítható színezékek és kikészítő anyagok jelenléte miatt.

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből egy hangyasavat és cinkkloridot tartalmazó oldattal kioldjuk a viszkóz, cupro vagy modál szálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; a korrigált tömegét a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz viszkóz, cupro vagy modál szálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 200 ml űrtartalmú.

3.1.2. Készülék a lombik 40 +-2 °C-on tartására.

3.2. Reagensek

3.2.1. Oldat, mely 20 g olvasztott, vízmentes cinkkloridot és 68 g vízmentes hangyasavat tartalmaz, 100 g-ra kiegészítve vízzel (azaz 20 tömegegység vízmentes cinkkloridot adunk 80 tömegegység 85 tömeg%-os hangyasavhoz).

Megjegyzés:

Legyünk figyelemmel e tekintetben az I.3.2.2 szakaszra, mely leszögezi, hogy minden felhasznált reagensnek vegytisztának kell lennie, emellett elengedhetetlen, hogy olvasztott, vízmentes cinkkloridot használjunk.

3.2.2 Ammónium-hidroxid oldat: hígítsunk fel vízzel 20 ml koncentrált ammóniát (sűrűsége 20 °C-on: 0,880 g/cm³) 1 literre.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

Azonnal tegyük be a próbadarabot a 40 °C-ra előmelegített lombikba. Öntsünk a próbadarabra grammonként 100 ml, 40 °C-ra előmelegített hangyasav-cinkklorid oldatot. Zárjuk le, majd erősen rázzuk fel a lombikot. Tartsuk a lombikot és a tartalmát két és fél órán keresztül 40 °C-os állandó hőmérsékleten, közben óránként rázzuk fel. Szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üvegszűrő-tégelyen és a reagens segítségével töltsük át a lombikban maradt szálakat az üvegszűrőbe. Öblítsünk 20 ml reagenssel.

Mossuk át alaposan az üvegszűrőt és a maradékot 40 °C-os vízzel. Öblítsük át a szálmaradékot kb. 100 ml hideg ammóniaoldatban (3.2.2.), ügyelve arra, hogy a maradék 10 percig teljesen elmerüljön az oldatban⁶, majd öblítsük át alaposan hideg vízzel.

Ne alkalmazzunk leszívást addig, míg minden mosófolyadék magától le nem folyt. Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, majd szárítsuk meg, hűtsük le, és mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke pamut esetén 1,02.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-2-nél.

4. MÓDSZER

POLIAMID VAGY NYLON ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(80%-os hangyasavat alkalmazó módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. poliamid vagy nylon (30)

és

2. gyapjú (1), állati szőrök (2 és 3), pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), akril (26), klórszál (27), poliészter (31), polipropilén (33) vagy üvegszál (40).

Amint az előzőekből kitűnik, ez a módszer gyapjú tartalmú keverékeknél is alkalmazható, de ha a gyapjútartalom nagyobb 25%-nál, a 2. módszert kell alkalmazni (a gyapjú kioldása lúgos nátriumhipoklorit oldattal).

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből hangyasavval kioldjuk a poliamid szálat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük a tömegét, korrigálva ha szükséges, a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz poliamid vagy nylon szálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszköz

Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 200 ml űrtartalmú.

3.2. Reagensek

3.2.1. Hangyasav (80 tömeg%-os, sűrűsége 20 °C-on 1,186 g/cm³). Hígítsunk fel vízzel egy literre 880 ml 90 tömeg%-os hangyasavat (sűrűsége 20 °C-on 1,204 g/cm³), vagy 780 ml 98–100 tömeg%-os hangyasavat (sűrűsége 20 °C-on 1,220 g/cm³).

A hangyasav koncentrációja 77-től 83 tömeg%-ig elfogadható.

3.2.2. Ammónia, hígított oldat: hígítsunk fel vízzel 20 ml koncentrált ammóniát (sűrűsége 0,880 g/cm³) 1 literre.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml hangyasavat. Zárjuk le, majd rázzuk a lombikot, hogy a próbadarab átnedvesedjen. Tartsuk a lombikot 15 percen keresztül szobahőmérsékleten, időnként felrázva. Szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üvegszűrő-tégelyen, a visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrőbe úgy, hogy a lombikot mossuk ki egy kis hangyasavval. Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással, majd mossuk át a szálmaradékot a szűrőben egymást követően hangyasavval, forróvízzel, hígított ammóniaoldattal, végül hideg vízzel, az egyes műveletek után leszívással kiürítve az üvegszűrőt. Ne alkalmazzunk leszívást addig, míg minden mosófolyadék magától le nem folyt. Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, majd szárítsuk meg, hűtsük le, és mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb 1-nél.

5. MÓDSZER

ACETÁT ÉS TRIACETÁT

(Benzilalkoholos módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. acetát (19)

és

2. triacetát (24).

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből benzilalkohollal, 52+-2 °C-on kioldjuk az acetát szálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük tömegét a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz acetát százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Erlenmeyer lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 200 ml űrtartalmú.

3.1.2. Mechanikus rázógép.

3.1.3. Termosztát, vagy más készülék a lombik 52+-2 °C hőmérsékleten tartására.

3.2. Reagensek

3.2.1. Benzilalkohol.

3.2.2. Etilalkohol.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

Az Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml benzilalkoholt. Zárjuk le a lombikot, majd rögzítsük a rázógéphez úgy, hogy elmerüljön a vízfürdőben, tartsuk 52+-2 °C-on, és rázzuk 20 percig ezen a hőmérsékleten.

(A mechanikus rázógép helyett a lombik erőteljesen, kézzel történő rázása is megfelelő.)

Dekantáljuk a folyadékot egy lemért üvegszűrő-tégelyen keresztül. Töltsünk egy újabb adag benzilalkoholt a lombikba, és az előbbiekhez hasonlóan rázzuk 52+-2 °C-on 20 percig.

Fejtsük le a folyadékot az üvegszűrő-tégelyen keresztül. Ismételjük meg az eljárást harmadszor is.

Végül öntsük ki a folyadékot és a szálmaradékot az üvegszűrőbe, a visszamaradó szálakat öblítsük ki a lombikból az üvegszűrőbe egy nagyobb mennyiségű benzilalkohollal, 52+-2 °C-on. Alaposan ürítsük ki az üvegszűrőt.

Tegyük át a szálakat egy lombikba, öblítsük etilalkohollal, majd kézzel történő rázás után dekantáljuk egy üvegszűrő-tégelyen keresztül.

Ismételjük meg ezt az öblítő műveletet kétszer vagy háromszor. A maradékot tegyük át az üvegszűrőbe, majd ürítsük ki alaposan az üvegszűrőt.

Szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

6. MÓDSZER

TRIACETÁT ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Diklórmetános módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. triacetát (24)

és

2. gyapjú (1), állati szőrök (2 és 3), selyem (4), pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nylon (30), poliészter (31), üvegszál (40).

Megjegyzés:

Azok a triacetát szálak, amelyeket különleges kezeléssel részlegesen hidrolizáltak, már nem oldódnak fel teljesen a reagensben. Ilyen esetben nem alkalmazható az eljárás.

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből diklórmetánnal kioldjuk a triacetát szálat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; a tömegét, korrigálva, ha szükséges, a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A triacetát szálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (Az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszköz

Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 200 ml űrtartalmú.

3.2. Reagens

Diklórmetán.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml diklórmetánt. Zárjuk le, majd rázzuk a lombikot 10 percig, hogy a próbadarab átnedvesedjen. Tartsuk a lombikot 30 percen keresztül szobahőmérsékleten, időnként felrázva. Dekantáljuk a folyadékot egy lemért üvegszűrő-tégelyen át. Töltsünk 60 ml diklórmetánt a maradékot tartalmazó lombikba, rázzuk össze kézzel, majd szűrjük át a lombik tartalmát az üvegszűrő-tégelyen, a visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrőbe úgy, hogy a lombikot mossuk át kis mennyiségű diklórmetánnal. Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással, így távolítva el a felesleges folyadékot, töltsük fel újra az üvegszűrőt diklórmetánnal, és hagyjuk magától lefolyni.

Végül szívassuk le a felesleges folyadékot, kezeljük a maradékot forrásban lévő vízzel, az oldószer teljes eltávolítása érdekében, alkalmazzunk leszívást, szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00, kivéve a poliészter esetében, amelynél 'd' értéke 1,01.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

7. MÓDSZER

MEGHATÁROZOTT CELLULÓZSZÁLAK ÉS POLIÉSZTER

(75%-os kénsavat alkalmazó módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. pamut (5), len (7), valódi kender (8), rami (14), cupro (21), modál (22),

viszkóz (25)

és

2. poliészter (31).

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből 75 tömeg%-os kénsavval kioldjuk a cellulózszálat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; a tömegét a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz cellulózszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 500 ml űrtartalmú.

3.1.2. Termosztát vagy más készülék a lombik 50 +-5 °C-on tartására.

3.2. Reagensek

3.2.1. Kénsav, 75 +-2 tömeg%-os.

Ezt úgy készítjük el, hogy 700 ml kénsavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 g/cm³) óvatosan, állandó hűtés mellett, hozzátöltünk 350 ml desztillált vízhez. Az oldódás után szobahőmérsékletűre hűtjük, és vízzel 1 literre hígítjuk.

3.2.2. Ammónia, hígított oldat: hígítsunk fel vízzel 80 ml ammóniaoldatot (sűrűsége 20 °C-on: 0,88 g/cm³) 1 literre.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 500 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 200 ml 75%-os kénsavat. Zárjuk le, majd óvatosan rázzuk a lombikot, hogy a próbadarab átnedvesedjen. Tartsuk a lombikot 1 órán keresztül 50+-5 °C-on, szabályos időközönként, körülbelül 10 percenként felrázva. Szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üvegszűrő-tégelyen, leszívással. A visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrőbe úgy, hogy a lombikot mossuk át kis mennyiségű 75%-os kénsavval. Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással, majd mossuk át egyszer a szálmaradékot a szűrőben, feltöltve az üvegszűrőt egy új adag kénsavval. Ne alkalmazzunk elszívást addig, míg minden sav magától le nem folyt.

Mossuk át a maradékot egymást követően többször hideg vízzel, kétszer hígított ammónia oldattal, majd ezután alaposan hideg vízzel, az egyes műveletek után leszívással kiürítve az üvegszűrőt. Ne alkalmazzunk leszívást addig, míg minden mosófolyadék magától le nem folyt. Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, majd szárítsuk meg, hűtsük le, és mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

8. MÓDSZER

AKRILSZÁLAK, MEGHATÁROZOTT MODAKRIL-

SZÁLAK VAGY MEGHATÁROZOTT KLÓRSZÁLAK ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Dimetilformamidos módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. akril (26), meghatározott modakrilok (29), meghatározott klórszálak (27)⁷

és

2. gyapjú (1), állati szőrök (2 és 3), selyem (4), pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), poliamid vagy nylon (30), poliészter (31).

Továbbá érvényes olyan akril- és modakrilszálakra, amelyeket fémsóval előkezelt – de nem utánkrómozott – színezékekkel kezeltek.

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből forrásban levő vízfürdőben melegített dimetilformamiddal kioldjuk az akril-, a modakril- vagy a klórszálat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; a korrigált tömegét a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. Az akril-, a modakril- vagy a klórszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 200 ml űrtartalmú.

3.1.2. Forrásban lévő vízfürdő.

3.2. Reagensek

Dimetilformamid (forráspont: 153+-1 °C), mely nem tartalmaz 0,1%-nál több vizet.

Ez a reagens mérgező, ezért védőeszköz használata ajánlatos.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 80 ml dimetilformamidot, melyet előmelegítettünk forrásban lévő vízfürdőben. Zárjuk le, majd rázzuk a lombikot, hogy a próbadarab átnedvesedjen, majd melegítsük a forrásban lévő vízfürdőben 1 órán keresztül. Ezalatt öt alkalommal, óvatosan rázzuk fel kézzel a lombikot és tartalmát.

Dekantáljuk a folyadékot egy lemért üvegszűrő-tégelyen át, visszatartva a szálakat a lombikban. Öntsünk további 60 ml dimetilformamidot a lombikba, és melegítsük további 30 percen keresztül, ezalatt kétszer, óvatosan rázzuk fel kézzel a lombikot és tartalmát.

Szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üvegszűrő-tégelyen leszívással.

A visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrőbe úgy, hogy a lombikot mossuk ki dimetilformamiddal. Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással. Mossuk át a szálmaradékot kb. 1 liter 70–80 °C-os melegvízzel, minden alkalommal feltöltve az üvegszűrőt. Minden víz adagolás után alkalmazzunk rövid leszívást, de addig ne míg a víz magától le nem folyt. Ha a mosófolyadék túl lassan folyik át az üvegszűrőn, kismértékű leszívás alkalmazható.

Végül szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00, a következő esetek kivételével:

gyapjú 1,01

pamut 1,01

cupro 1,01

modál 1,01

poliészter 1,01

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

9. MÓDSZER

MEGHATÁROZOTT KLÓRSZÁLAK ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(55,5/44,5 széndiszulfid/aceton keveréket alkalmazó módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. meghatározott klórszálak (27), mégpedig a PVC szálak, akár utánklórozottak akár nem⁸

és

2. gyapjú (1), állati szőrök (2 és 3), selyem (4), pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nylon (30), poliészter (31), üvegszál (40).

Ha a keverék gyapjú- vagy selyemtartalma nagyobb 25%-nál, a 2. módszert kell használni.

Ha a keverék poliamid- vagy nylontartalma nagyobb 25%-nál, a 4. módszert kell használni.

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből széndiszulfid és aceton azeotrópos keverékével kioldjuk a klórszálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; a tömegét, korrigálva, ha szükséges, a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz PVC szálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 200 ml űrtartalmú.

3.1.2. Mechanikus rázógép.

3.2. Reagensek

3.2.1. Szénszulfid és aceton azeotropos keveréke (55,5 térfogat% szénszulfid, 44,5% aceton). Ez a reagens mérgező, ezért védőeszköz használata ajánlatos.

3.2.2 Etilalkohol (92 térfogat%-os) vagy metilalkohol.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml azeotrópos keveréket. Zárjuk le erősen, majd rázzuk a lombikot 20 percig szobahőmérsékleten egy mechanikus rázógépben, vagy kézzel, erőteljesen. Dekantáljuk a szálakon lévő folyadékot egy lemért üvegszűrő-tégelyen át.

Ismételjük meg a kezelést 100 ml új folyadékkal. Addig ismételjük ezt a műveletet, amíg el nem érjük, hogy egy óraüvegre cseppentve, az extraháló folyadék nem hagy polimercsapadékot az elpárolgás után. Töltsük át a szálmaradékot az üvegszűrőbe további reagens felhasználásával. Szívjuk le a folyadékot, majd öblítsük át az üvegszűrőt és a szálmaradékot 20 ml alkohollal, majd háromszor vízzel. Hagyjuk a mosó folyadékot magától lefolyni, mielőtt leszívást használnánk. Végül szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

Megjegyzés:

Némelyik nagy klórszál-tartalmú keveréknél a próbadarab a szárítás során jelentősen zsugorodhat, ennek következtében a klórszál feloldódása az oldószerben lelassul. Ennek azonban nincs hatása a klórszálak teljes feloldódására az oldószerben.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

10. MÓDSZER

ACETÁT ÉS MEGHATÁROZOTT KLÓRSZÁLAK

(Jégecetes módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. acetát (19)

és

2. meghatározott klórszálak (27), mégpedig a PVC szálak, akár utánklórozottak, akár nem.

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből jégecettel kioldjuk az acetátszálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük, a tömegét, korrigálva, ha szükséges, a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz acetát szálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 200 ml űrtartalmú.

3.1.2. Mechanikus rázógép.

3.2. Reagens

Jégecet (99% feletti). Ezt a reagenst óvatosan kell kezelni, mivel erősen maró hatású.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml jégecetet. Zárjuk le erősen, majd rázzuk a lombikot 20 percig szobahőmérsékleten egy mechanikus rázógépben, vagy kézzel, erőteljesen. Dekantáljuk a szálakon lévő folyadékot egy lemért üvegszűrő-tégelyen át.

Ismételjük meg a kezelést még kétszer, minden alkalommal 100 ml új folyadék felhasználásával, így összesen három extrahálást végezzünk. Töltsük át a szálmaradékot az üvegszűrőbe, szívjuk le a folyadékot, majd öblítsük át az üvegszűrőt és a szálmaradékot 50 ml jégecettel, majd háromszor vízzel. Minden öblítés után hagyjuk a folyadékot magától lefolyni, mielőtt leszívást használnánk. Szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

11. MÓDSZER

SELYEM ÉS GYAPJÚ VAGY ÁLLATI SZŐRÖK

(75%-os kénsavat alkalmazó módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. selyem (4)

és

2. gyapjú (1) vagy állati szőrök (2 és 3).

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből 75 tömeg%-os kénsavval kioldjuk a selyemszálakat⁹. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; a tömegét, korrigálva, ha szükséges, a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A selyemszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

Erlenmeyer lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 200 ml űrtartalmú.

3.2. Reagensek

3.2.1. Kénsav, (75+-2) tömeg%-os.

Ezt úgy készítjük el, hogy 700 ml kénsavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 g/cm³) óvatosan, folyamatos hűtés mellett, hozzátöltünk 350 ml desztillált vízhez.

A szobahőmérsékletre hűtés után hígítsuk vízzel az oldatot 1 literre.

3.2.2. Kénsav, hígított oldat: Töltsünk 100 ml kénsavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 g/cm³) lassan 1900 ml desztillált vízhez.

3.2.3. Ammónia, hígított oldat: hígítsunk fel desztillált vízzel 200 ml koncentrált ammóniát (sűrűsége 20 °C-on: 0,880 g/cm³) 1000 ml-re.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml 75 tömeg%-os kénsavat, majd zárjuk le. Erősen rázzuk fel, majd tartsuk a lombikot 30 percen keresztül szobahőmérsékleten. Rázzuk fel ismét, majd álljon további 30 percig. Rázzuk fel még egyszer, utoljára, és szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üvegszűrő-tégelyen. A visszamaradó szálakat öblítsük ki a lombikból 75%-os kénsavval. Mossuk át a szálmaradékot az üvegszűrőben egymást követően 50 ml hígított kénsavval, 50 ml vízzel és 50 ml hígított ammónia oldattal. Mindegyik alkalommal hagyjuk, hogy a szálak kb. 10 percig érintkezzenek a folyadékkal, mielőtt leszívást alkalmaznánk. Végül öblítsünk vízzel, hagyjuk, hogy a szálak kb. 30 percig érintkezzenek a vízzel. Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással, szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke gyapjú esetében 0,985¹⁰.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

12. MÓDSZER

JUTA ÉS MEGHATÁROZOTT ÁLLATI EREDETŰ SZÁLAK

(Nitrogéntartalom meghatározásos módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. juta (9)

és

2. meghatározott állati eredetű szálak.

Az állati eredetű szálkomponens kizárólag állati szőrből (2 és 3) vagy gyapjúból (1) vagy e kettő valamilyen keverékéből állhat. Ez a módszer nem alkalmazható olyan textilkeverékekhez, melyek nitrogénbázisú idegenanyagot (színezék, kikészítőszer stb.) tartalmaznak.

2. ALAPELV

Meghatározzuk a keverék nitrogéntartalmát, majd ebből és két komponens ismert vagy feltételezett nitrogéntartalmából számítjuk ki a komponensek részarányát.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Kjeldahl roncsoló lombik, 200–300 ml űrtartalmú.

3.1.2. Kjeldahl desztilláló készülék gőz bevezetéssel.

3.1.3. Titráló eszköz, 0,05 ml pontosságú.

3.2. Reagensek

3.2.1. Toluol.

3.2.2. Metilalkohol.

3.2.3. Kénsav, sűrűsége 20 °C-on: 1,84 g/cm¹¹.

3.2.4. Káliumszulfát¹².

3.2.5. Szeléndioxid¹³.

3.2.6. Nátriumhidroxid oldat (400 g/liter). Oldjunk fel 400 g nátriumhidroxidot 400–500 ml vízben, majd hígítsuk fel 1 literre vízzel.

3.2.7. Indikátor keverék. Oldjunk fel 0,1 g metilvöröst 95 ml etilalkoholban és 5 ml vízben, majd keverjük össze 0,5 g brómkrezolzölddel, melyet előzőleg 475 ml etilalkoholban és 25 ml vízben feloldottunk.

3.2.8. Bórsav oldat. Oldjunk fel 20 g bórsavat 1 liter vízben.

3.2.9. Kénsav, 0,02 N (standard normáloldat).

4. A VIZSGÁLATI MINTA ELŐKEZELÉSE

Az általános információknál megadott előkezelés helyett a következő előkezelést végezzük el:

Extraháljuk a légszáraz mintát Soxhlet készülékben, 4 órán keresztül, egy térfogatrész toluol és 3 térfogatrész metilalkohol keverékével, legalább 5 ciklus/óra sebességgel. Hagyjuk az oldószert elpárologni a mintából a szabad levegőn, majd a maradék oldószernyomokat szárítószekrényben, 105+-3 °C-on távolítsuk el. Ezután extraháljuk a próbadarabot grammonként 50 ml vízben, visszafolyatás mellett forralva 30 percig. Végezzünk szűrést, tegyük vissza a mintát a lombikba, majd ismételjük meg az extrahálást ugyanolyan mennyiségű vízzel. Végezzünk szűrést, távolítsuk el a felesleges vizet a mintából kipréseléssel, leszívatással vagy centrifugálással, majd hagyjuk a mintát levegőn megszáradni.

Megjegyzés:

Ügyelni kell a toluol és a metilalkohol mérgező hatásaira, használatuk során minden szükséges óvintézkedést meg kell tenni.

5. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

5.1. Általános utasítások

A próbadarabok kiválasztása, szárítása és mérése tekintetében kövessük az általános részben megadott utasításokat.

5.2. Részletes eljárás

Tegyük a próbadarabot egy Kjeldahl roncsoló lombikba. A roncsoló lombikban lévő, legalább 1 g tömegű próbadarabhoz adjunk – ebben a sorrendben – 2,5 g káliumszulfátot, 0,1–0,2 g szeléndioxidot és 10 ml kénsavat (sűrűsége: 1,84 g/cm³). Melegítsük a lombikot, először enyhén, míg a teljes szálmennyiség szétroncsolódik, ezután melegítsük erősebben, míg az oldat kitisztul, és majdnem színtelenné válik. Melegítsük a lombikot további 15 percig. Hagyjuk a lombikot kihűlni, a tartalmát óvatosan hígítsuk fel 10–20 ml vízzel, hűtsük, töltsük át a tartalmát egy 200 ml-es jelzéssel ellátott lombikba, töltsük fel vízzel erre a térfogatra, ezzel előállítva a feltáró oldatot.

Töltsünk kb. 20 ml bórsav oldatot egy 100 ml-es Erlenmeyer-lombikba, és tegyük a lombikot Kjeldahl desztilláló készülék kondenzora alá úgy, hogy a lefolyócső éppen a bórsav oldat szintje alá merüljön. Tegyünk pontosan 10 ml feltáró oldatot a desztilláló lombikba, töltsünk legalább 5 ml nátriumhidroxid oldatot a tölcsérbe, emeljük fel kissé a dugót, és hagyjuk a nátriumhidroxid oldatot lassan lefolyni a lombikba. Ha a feltáró oldat és a nátriumhidroxid oldat két elkülönülő réteget képez, óvatosan keverjük össze. Melegítsük lassan a desztilláló lombikot, és vezessünk bele gőzt a gőzfejlesztőből. Gyűjtsünk össze kb. 20 ml desztillátumot, az Erlenmeyer-lombikot engedjük le úgy, hogy a kondenzor lefolyócsövének vége kb. 20 mm-rel a folyadék szintje felett legyen, és 1 percig desztilláljunk tovább. Öblítsük ki a lefolyócső végét vízzel, fogjuk fel az öblítővizet az Erlenmeyer-lombikban. Vegyük ki az Erlenmeyer-lombikot, cseréljük ki egy másik Erlenmeyer-lombikkal, melyben nagyjából 10 ml bórsav oldat van, és gyűjtsünk kb. 10 ml desztillátumot.

Titráljuk a két desztillátumot külön-külön 0,02 N kénsavval, használjuk az indikátor keveréket. Jegyezzük fel a két desztillátum teljes fogyását. Ha a második desztillátum fogyásának eltérése nagyobb mint 0,2 ml, ismételjük meg a vizsgálatot, és kezdjük el ismét a desztillálást, egy új adagot felhasználva a feltáró oldatból.

Végezzünk el egy üres meghatározást, azaz a feltárást és a desztillációt, melynél csak a reagenseket használjuk.

6. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

6.1. Számítsuk ki a száraz próbadarab százalékos nitrogéntartalmát a következőképpen:

A% = (28 X (V-b) X N) / W

ahol

A a nitrogén százalékaránya a tiszta, száraz próbadarabban,

V a meghatározás során használt standard kénsav teljes mennyisége ml-ben,

b az üres meghatározás során használt standard kénsav teljes mennyisége ml-ben,

N a standard kénsav normalitása,

W a próbadarab száraz tömege (g).

6.2. A juta nitrogéntartalmára a 0,22%, az állati eredetű szál nitrogéntartalmára a 16,2% értéket használva, mindkét százalékérték a szál száraz tömegére vonatkozik, számítsuk ki a keverék összetételét a következőképpen:

PA% = ((A-0,22) / (16,2-0,22)) X 100

ahol

PA% az állati eredetű szálak százalékaránya a tiszta, száraz próbadarabban.

7. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

13. MÓDSZER

POLIPROPILÉN SZÁLAK ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Xilolos módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. polipropilén szálak (33),

és

2. gyapjú (1), állati szőrök (2 és 3), selyem (4), pamut (5), acetát (19), cupro (21), modál (22), triacetát (24), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nylon (30), poliészter (31) vagy üvegszál (40).

Ha modálszálat találunk a keverékben, egy előzetes vizsgálatot kell elvégezni annak megállapítására, hogy oldódik-e a reagensben.

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből forrásban lévő xilollal kioldjuk a polipropilén szálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; a tömegét, korrigálva, ha szükséges, a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A polipropilén szálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 200 ml űrtartalmú.

3.1.2. Visszafolyós hűtő (magas forráspontú folyadékokhoz alkalmas), az Erlenmeyer-lombikhoz (3.1.1) illeszkedő.

3.2. Reagensek

Xilol, 137 és 142 °C között desztillált.

Megjegyzés:

Ez a reagens nagyon gyúlékony, és a gőze mérgező. Használatakor megfelelő elővigyázatossággal kell eljárni.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban (3.1.1.) levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml xilolt (3.2.). Erősítsük fel a hűtőt (3.1.2.), a lombik tartalmát forraljuk fel, és tartsuk forrásban három percig. Azonnal dekantáljuk a forró folyadékot a lemért üvegszűrő-tégelyen át (lásd 1. megjegyzés). Ismételjük meg ezt a műveletet kétszer, minden alkalommal egy új 50 ml-es adag oldószert használva.

Mossuk át a lombikban maradt szálmaradékot egymást követően 30 ml forrásban lévő xilollal kétszer, majd 75 ml petroléterrel (I.3.2.1. az általános részben) kétszer. A második petroléteres mosás után szűrjük át a lombik tartalmát az üvegszűrőn, a visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrőbe kis mennyiségű petroléter segítségével, és hagyjuk az oldószert elpárologni. Szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal

Megjegyzések:

1. Az üvegszűrő-tégelyt, amelyiken át a xilolt dekantáljuk, elő kell melegíteni.

2. A forrásban levő xilollal történő kezelés után a lombikot és a benne levő szálmaradékot kellőképpen le kell hűteni, mielőtt a petrolétert beleöntenénk.

3. A tűz- és a mérgezés kockázatának csökkentése érdekében használhatunk megfelelő eljárásokat alkalmazó, azonos eredményt adó, forró extrahálásra alkalmas készüléket is.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

14. MÓDSZER

KLÓRSZÁLAK (VINILKLORID HOMOPOLIMERJEI) ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Koncentrált kénsavas módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. klórszálak (27), melyek vinilklorid homopolimer alapúak, akár utánklórozottak akár nem

és

2. pamut (5), acetát (19), cupro (21), modál (22), triacetát (24), viszkóz (25), akril (26), meghatározott modakrilok (29), poliamid vagy nylon (30) vagy poliészter (31).

A módszer azokra a modakrilokra alkalmazható, melyek koncentrált kénsavba (sűrűség 20 °C-on: 1,84 g/cm³) bemerítve áttetsző oldatot adnak.

Ez a módszer alkalmazható a 8. és a 9. módszer helyett.

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből koncentrált kénsavval (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 g/cm³) kioldjuk a nem klórszál összetevőt (azaz az 1. szakasz 2. pontjában említett szálakat). A maradékot, mely a klórszálat tartalmazza, összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; a tömegét, korrigálva, ha szükséges, a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A második összetevő százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval, legalább 200 ml űrtartalmú.

3.1.2. Lapított végű üvegpálca.

3.2. Reagensek

3.2.1. Kénsav, koncentrált (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 g/cm³).

3.2.2. Kénsav, körülbelül 50 tömeg%-os vizes oldat.

Ezt úgy készítjük el, hogy 400 ml kénsavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 g/cm³) óvatosan, folyamatos hűtés mellett, hozzátöltünk 500 ml desztillált vagy ionmentesített vízhez. A szobahőmérsékletűre hűlés után desztillált vízzel 1 literre hígítjuk.

3.2.3. Ammónia, hígított oldat.

Hígítsunk fel desztillált vízzel 60 ml koncentrált ammónia oldatot (sűrűsége 20 °C-on: 0,88 g/cm³) egy literre.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban (3.1.1.) levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml kénsavat (3.2.1.).

Tartsuk a lombikot 15 percen keresztül szobahőmérsékleten, és ez idő alatt időnként keverjük meg a próbadarabot az üvegpálcával. Ha szövetet vagy kötött kelmét kezelünk, nyomogassuk azt kis erővel a lombik falához az üvegbottal, hogy a kénsav által kioldott anyagot eltávolítsuk belőle.

Dekantáljuk a folyadékot a lemért üvegszűrő-tégelyen át. Töltsünk a lombikba egy újabb adag – 100 ml – kénsavat (3.2.1.), és ismételjük meg az előző műveletet. Töltsük át a lombik tartalmát az üvegszűrő-tégelybe, a szálmaradékot az üvegbot segítségével tegyük át. Ha szükséges, töltsünk egy kis koncentrált kénsavat (3.2.1.) a lombikba, és ezzel távolítsuk el a lombik falán megtapadt szálakat. Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással. Az átszűrt folyadékot mind öntsük ki a szűrőlombikból, vagy cseréljünk lombikot, mossuk át a szálmaradékot a szűrőben egymást követően 50%-os kénsavoldattal (3.2.2.), desztillált vagy ionmentesített vízzel (I.3.2.3. az általános részben), ammónia oldattal (3.2.3.) és végül mossuk át alaposan desztillált vagy ionmentesített vízzel, közben ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással minden egyes folyadék adagolás után. (Ne alkalmazzunk leszívást a mosási művelet közben, csak akkor, ha a folyadék már magától lefolyt.)

Szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

15. MÓDSZER

KLÓRSZÁLAK, MEGHATÁROZOTT MODAKRILOK, MEGHATÁROZOTT ELASZTÁNOK, ACETÁTOK, TRIACETÁTOK ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Ciklohexanonos módszer)

1. ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, az idegenanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű keverékekhez alkalmazható:

1. acetát (19), triacetát (24), klórszál (27), meghatározott modakrilok (29), meghatározott elasztánok (39)

és

2. gyapjú (1), állati szőrök (2 és 3), selyem (4), pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), poliamid vagy nylon (30), akril (26) vagy üvegszál (40).

Ha modakril- vagy elasztánszálat találunk a keverékben, egy előzetes vizsgálatot kell elvégezni annak megállapítására, hogy a szál teljes mértékben oldódik-e a reagensben.

Klórszál tartalmú keverékek analíziséhez a 9. vagy a 15. módszer is alkalmazható.

2. ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből ciklohexanonnal kioldjuk az acetát-, a triacetát- vagy a klórszálat, a meghatározott modakril- vagy a meghatározott elasztán szálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; a tömegét, korrigálva ha szükséges, a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A klórszál, a modakril, az elasztán, az acetát vagy a triacetát százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3. ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános részben megadottakon kívül)

3.1. Eszközök

3.1.1. Forró extrahálásra alkalmas készülék.

3.1.2. Üvegszűrő-tégely a próbadarab tárolására.

3.1.3. Porózus elválasztó lemez (1. fokozatú porozitással).

3.1.4. Visszafolyós hűtő, a desztilláló lombikra feltehető.

3.1.5. Melegítő eszköz.

3.2. Reagensek

3.2.1. Ciklohexanon, forráspontja 156 °C.

3.2.2. Etilalkohol, 50 térfogat%-os.

Megjegyzés:

A ciklohexanon gyúlékony és mérgező. Használatakor megfelelő elővigyázatossággal kell eljárni.

4. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információknál megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

Öntsünk a desztillációs lombikba a próbadarab tömegétől függően, grammonként 100 ml ciklohexanont, helyezzük be az extraháló edényt, melyben előzőleg elhelyeztük a próbadarabot tartalmazó üvegszűrő-tégelyt és – enyhén megdöntve – az elválasztó lemezt. Helyezzük be a visszafolyós hűtőt. A lombik tartalmát forraljuk fel, és extraháljunk 60 percig, legalább 12 ciklus/óra sebességgel. Az extrahálás és a hűtés után távolítsuk el az extraháló edényt, vegyük ki az üvegszűrő-tégelyt, és távolítsuk el a porózus elválasztó lemezt. Mossuk át az üvegszűrő-tégely tartalmát háromszor vagy négyszer kb. 60 °C-ra felmelegített, 50%-os etilalkohollal, majd ezt követően 1 liter 60 °C-os vízzel.

Ne alkalmazzunk leszívást a mosási művelet közben. Hagyjuk a folyadékot magától lefolyni, ezután alkalmazzuk a leszívást.

Végül szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5. AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információknál megadott módon számítsuk ki. A 'd' értéke 1,00, a következők kivételével:

selyem 1,01

akril 0,98.

6. A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95%-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb +-1-nél.

7. számú melléklet az 5/1998. (I. 16.) IKIM rendelethez

Három komponenst tartalmazó szálkeverékek nyersanyag-összetételének mennyiségi meghatározása

Bevezetés

A szálkeverékek nyersanyag-összetételének meghatározási módszerei két eljáráson alapulnak: a száltípusok kézi és kémiai szétválasztásán.

A nyersanyag-összetétel meghatározás kémiai módszerei általában az egyes komponensek szelektív kioldásán alapulnak. Ennek a módszernek négy lehetséges változata van:

1. Két külön próbadarabot alkalmazva, az (a) komponenst kioldjuk az egyik próbadarabból, a (b) komponenst pedig a másikból. Mindkét próbadarab oldhatatlan maradékát megmérjük, és a két oldható komponens százalékos mennyiségét a megfelelő tömegveszteségekből számítjuk ki. A harmadik komponens (c) százalékos mennyiségét különbségképzéssel határozzuk meg.

2. Két külön próbadarabot alkalmazva, az (a) komponenst kioldjuk az egyik próbadarabból, két (a és b) komponenst pedig a másikból. Az első próbadarab oldhatatlan maradékát megmérjük, és az (a) komponens százalékos mennyiségét a tömegveszteségből számítjuk ki. Megmérjük a második próbadarab maradékát is, ez megegyezik a (c) komponenssel. A harmadik (b) komponens százalékos mennyiségét különbségképzéssel határozzuk meg.

3. Két külön próbadarabot alkalmazva, két komponenst (a és b) kioldunk az egyik próbadarabból, két komponenst (b és c) pedig a másikból. Az oldhatatlan maradékok megegyeznek a (c) és az (a) komponensekkel. A harmadik (b) komponenst különbségképzéssel határozzuk meg.

4. Csak egy próbadarabot alkalmazva, az egyik komponens eltávolítása után az oldhatatlan maradékot – amely a másik két szál – megmérjük, és a tömegveszteségből kiszámítjuk az oldható komponens százalékos mennyiségét. A maradék két szál egyikét ezután kioldjuk, az oldhatatlan komponenst megmérjük, és a második oldható komponens százalékos mennyiségét a tömegveszteségből kiszámítjuk.

Ha lehetőség van választásra, akkor ajánlatos az első három változat egyikét alkalmazni.

A kémiai analízis alkalmazása esetén, a szakértő felelős azért, hogy a kiválasztott módszerekhez alkalmazott oldószerek csak a megfelelő szálat (szálakat) oldják, a többi szálat érintetlenül hagyják.

Példaképpen az 1. táblázat tartalmaz néhány három komponensű szálkeveréket, és megadja azokat – a kétkomponensű keverékek nyersanyag-összetételének meghatározásához használatos – módszereket is, amelyek elvileg ezeknek a háromkomponensű keverékeknek a vizsgálatához alkalmazhatók.

A hibalehetőségek minimumra csökkentése érdekében ajánlatos, amennyiben van rá mód, hogy a négy, fent említett változat közül legalább kettőt alkalmazzunk a kémiai vizsgálathoz.

A feldolgozás alatt álló szálkeverékek és – kisebb mértékben – a kész textiltermékek tartalmazhatnak természetes eredetű, vagy a feldolgozás megkönnyítésére hozzáadott idegenanyagokat, így zsírokat, viaszokat vagy segédanyagokat, valamint vízben oldható anyagokat. Az idegenanyagokat az analízis előtt el kell távolítani. Ezért az I.6 szakasz megad egy előkezelési módszert az olajok, zsírok, viaszok és vízoldható anyagok eltávolítására.

Ezenkívül a textíliák tartalmazhatnak gyantákat vagy más olyan anyagokat is, amelyeket azért alkalmaznak, hogy különleges tulajdonságokat kölcsönözzenek a textíliáknak. Az ilyen anyagok, amelyek közé kivételes esetben színezékek is tartozhatnak, zavarhatják a reagens oldható komponensekre gyakorolt hatását, és/vagy a reagensek részlegesen vagy teljesen eltávolíthatják ezeket. Az ilyen kísérő anyagok tehát hibákat okozhatnak, ezért a minta elemzése előtt el kell távolítani ezeket. Ha az ilyen kísérő anyagok eltávolítása nem lehetséges, akkor az 1. táblázatban – a nyersanyag-összetétel mennyiségi meghatározására – megadott kémiai módszerek nem alkalmazhatók.

A színezett szálakban lévő színezék a szál szerves részének tekinthető, és nem kell eltávolítani.

A vizsgálatok a száraz tömeget veszik alapul, ezért adott egy eljárás a száraz tömeg meghatározására.

Az eredmény úgy adódik, hogy minden egyes szálféleség száraz tömegét megnöveljük az egyezményes járulékanyag-hányadokkal, melyek a 2. számú mellékletben találhatók.

A vizsgálat előtt a keverékben lévő minden szálféleséget azonosítani kell. Néhány kémiai módszer esetében az oldható komponens(ek) oldására alkalmazott oldószerben a keverék oldhatatlan komponense vagy komponensei is részlegesen oldódhatnak. A reagenseket lehetőleg úgy kell megválasztani, hogy ne legyen, vagy csak csekély hatásuk legyen az oldhatatlan szálakra. Ha tudjuk, hogy az analízis során tömegveszteség lép fel, akkor az eredményt korrigálni kell. E célból az egyes módszereknél adottak a korrekciós tényezők. Ezeket a korrekciós tényezőket több laboratóriumban olyan módon határozták meg, hogy az előkezeléssel tisztított szálakat az adott módszernél előírt reagenssel kezelték. Ezek a korrekciós tényezők csak a nem károsodott szálak esetében alkalmazhatók. Ezektől eltérő korrekciós tényezők is szükségessé válhatnak, ha a szálak a feldolgozás előtt vagy a feldolgozás során károsodtak. Ha a negyedik változatot kell alkalmaznunk, amelynél a textilszálat két különböző oldószer egymás utáni hatásának tesszük ki, akkor korrekciós tényezőkkel kell a lehetséges tömegveszteségeket figyelembe venni, amelyeket a szál a két kezelésnél elszenved.

A kézi szétválasztás és a kémiai szétválasztás esetében egyaránt legalább két nyersanyag-összetétel meghatározást kell végezni.

I. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK A HÁROM KOMPONENST TARTALMAZÓ SZÁLKEVERÉKEK NYERSANYAG-ÖSSZETÉTELÉNEK MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSI MÓDSZEREIRŐL

Közös információk a három komponenst tartalmazó szálkeverékek nyersanyag-összetételének mennyiségi meghatározására megadott módszerekhez.

I.1. Tárgy és alkalmazási terület

A két komponenst tartalmazó szálkeverékek minden egyes nyersanyag-összetétel meghatározási módszerének alkalmazási területe felsorolja a szálféleségeket, melyekhez a módszer alkalmazható (lásd 6. számú melléklet).

I.2. Alapelv

A keverék komponenseinek azonosítása után az idegenanyagokat megfelelő előkezeléssel eltávolítjuk, ezután a bevezetésben leírt szelektív kioldási eljárás négy változatából egyet vagy többet alkalmazunk. Ha nem jelent műszaki nehézséget, akkor lehetőleg a nagyobb mennyiségben lévő szálkomponenst kell kioldani, így a kisebb mennyiségű szálkomponens lesz a végső maradék.

I.3. Eszközök és reagensek

I.3.1. Eszközök

I.3.1.1. Üvegszűrő-tégelyek és mérőedények, amelyek elég nagyok a tégelyek befogadására, vagy bármilyen más eszközök, amelyek azonos eredményeket adnak.

I.3.1.2. Szívópalack

I.3.1.3. Exszikkátor, amely önindikáló szilikagélt tartalmaz.

I.3.1.4. Ventilációs szárítószekrény, a próbadarabok 105+-3 °C-on való szárításához.

I.3.1.5. Analitikai mérleg, 0,0002 g-os pontosságú.

I.3.1.6. Soxhlet extraháló készülék, vagy olyan készülék, mely azonos eredményeket ad.

I.3.2. Reagensek

I.3.2.1. Petroléter, átdesztillált, forráspont 40–60 °C között.

I.3.2.2. A többi reagenst a módszer leírás megfelelő részei ismertetik. Minden felhasznált reagensnek vegytisztának kell lennie.

I.3.2.3. Desztillált- vagy ionmentesített víz.

I.4. Kondicionáló és vizsgálati légtér

Mivel a száraz tömegeket határozzuk meg, nem kell a próbadarabot kondicionálni. A vizsgálatot nem szükséges klimatizált légtérben végezni.

I.5. Vizsgálati minta

Vegyük ki a vizsgálati mintát úgy, hogy az reprezentálja a laboratóriumi mintát, és az összes próbadarabhoz – melyek mindegyike legalább 1 g – elegendő legyen.

I.6. A vizsgálati minta előkezelése

Ha a keverékben olyan anyag található, amelyet a százalékszámításhoz nem kell figyelembe venni [lásd 10. § (1) bekezdés ab) pont], akkor azt először el kell távolítani egy olyan módszerrel, amely egyik szálkomponensre sincs hatással.

Ezért a petroléterrel és vízzel extrahálható idegenanyagokat távolítsuk el a légszáraz vizsgálati minta Soxhlet extraháló készülékben, petroléterrel, egy órán át, minimum 6 ciklus/óra sebességgel történő kezelésével. Hagyjuk a petrolétert elpárologni a mintáról, majd áztassuk a mintát 1 órán át szobahőmérsékletű vízben, majd további 1 órán át 65+-5 °C-os vízben, időnként felkeverve. A próbadarab/víz arány legyen: 1:100. Távolítsuk el a mintából a felesleges vizet kipréseléssel, leszívatással vagy centrifugálással, majd hagyjuk a mintát levegőn megszáradni.

A vizsgálati jelentésben részletesen ismertetni kell az alkalmazott előkezelési módszereket.

I.7. Vizsgálati eljárás

I.7.1. Általános útmutatás

I.7.1.1. Szárítás

Minden szárítás legalább 4 órán át, de 16 óránál nem tovább, ventilációs szárítószekrényben, zárt ajtónál, 105 +-3 °C-on történjen. Ha a szárítási időtartam 14 óránál rövidebb, akkor a tömegállandóság megállapításához a mintát ellenőrző mérésnek kell alávetni. A tömeg akkor tekinthető állandónak, ha további 60 perces szárítás után 0,05%-nál kisebb a változása.

Az üvegszűrő-tégelyeket és a mérőedényeket, a mintákat vagy a maradékokat a szárítási, hűtési és mérési műveletek közben nem szabad puszta kézzel megérinteni.

Szárítsuk az üvegszűrő-tégelyt mérőedényben, mellétéve a fedelét. A szárítás után fedjük le a mérőedényt, és gyorsan tegyük át az exszikkátorba.

Ha az üvegszűrő-tégely helyett más eszközt használunk, akkor a szárítási műveleteket úgy kell végezni a szárítószekrényben, hogy a szálak száraz tömegét veszteség nélkül meghatározhassuk.

I.7.1.2. Hűtés

Minden hűtés a mérleg mellé állított exszikkátorban történjen addig, amíg a mérőedény teljesen lehűl, és ez nem lehet rövidebb 2 óránál.

I.7.1.3. Tömegmérés

A hűtés után a mérőedény mérését az exszikkátorból kivéve 2 percen belül be kell fejezni. A mérést 0,0002 g-os pontossággal kell elvégezni.

I.7.2. Vizsgálati eljárás

Vegyünk az előkezelt vizsgálati mintából egy, legalább 1 g tömegű próbadarabot. A fonalat vagy a kelmét vágjuk fel kb. 10 mm hosszúságú darabokra, és bontsuk szét amennyire lehetséges. Szárítsuk meg a próbadarabot egy mérőedényben, exszikkátorban hűtsük le, majd mérjük meg. Tegyük át a próbadarabot egy – a 6. számú melléklet megfelelő vizsgálati módszerénél megadott – üvegedénybe, ezután rögtön mérjük meg ismét a mérőedényt, és a különbségből számítsuk ki a próbadarab száraz tömegét. Fejezzük be a vizsgálatot az alkalmazott módszer megfelelő részében leírt módon. Vizsgáljuk meg a maradékot mikroszkóppal, így ellenőrizzük, hogy a kezeléssel valóban teljesen eltávolítottuk-e az oldható szálat vagy szálakat.

I.8. Az eredmények kiszámítása és megadása

I.8.1. A tiszta, száraz szálak tömegszázalékának számítása a szál előkezelés alatt fellépő tömegveszteségének figyelembevétele nélkül.

I.8.1.1. – 1. változat –

A következő képletek akkor alkalmazhatók, ha a keverék egyik komponensét az egyik próbadarabból, a másik komponensét egy második próbadarabból távolítjuk el:

P₁% = [d₂/d₁ – d₂ X r₁/m₁ + r₂/m₂ X (1–d₂/d₁)] X 100

P₂% = [d₄/d₃ – d₄ X r₂/m₂ + r₁/m₁ X (1–d₄/d₃)] X 100

P₃% = 100 – (P₁% + P₂%)

P₁% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya (az első próbadarabból az első reagenssel kioldott komponens);

P₂% a második tiszta, száraz komponens százalékaránya (a második próbadarabból a második reagenssel kioldott komponens);

P₃% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya (az a komponens, amelyet egyik próbadarabból sem oldottunk ki);

m₁ az első próbadarab száraz tömege a előkezelés után;

m₂ a második próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r₁ a maradék száraz tömege, miután az első próbadarabból az első reagenssel eltávolítottuk az első komponenst;

r₂ a maradék száraz tömege, miután a második próbadarabból a második reagenssel eltávolítottuk a második komponenst;

d₁ korrekciós tényező az első próbadarabban lévő oldhatatlan második komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*;

d₂ korrekciós tényező az első próbadarabban lévő oldhatatlan harmadik komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*;

d₃ korrekciós tényező a második próbadarabban lévő oldhatatlan első komponens második reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*;

d₄ korrekciós tényező a második próbadarabban lévő oldhatatlan harmadik komponens második reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*.

_______

* A d értékeit a 6. számú mellékletben a kétkomponensű szálkeverékek nyersanyag-összetételének különböző meghatározási módszereinek megfelelő részei adják meg.

I.8.1.2. – 2. Változat –

A következő képletek akkor alkalmazhatók, ha az egyik (a) komponenst az első próbadarabból távolítjuk el, a másik két (b+c) komponens a maradék, majd két (a+b) komponenst a második próbadarabból távolítunk el és a maradék a harmadik (c) komponens:

P₁% = 100 – (P₂% + P₃%)

P₂% = 100 X( d₁ X r₁)/m₁ – (d₁/d₂) X P₃%

P₃% = d₄ X (r₂/m₂) X 100

P₁% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya (az első próbadarabból az első reagenssel kioldott komponens);

P₂% a második tiszta, száraz komponens százalékaránya (a második próbadarabból a második reagenssel – az első komponenssel egyidejűleg – kioldott komponens);

P₃% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya (az a komponens, amelyet egyik próbadarabból sem oldottunk ki);

m₁ az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

m₂ a második próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r₁ a maradék száraz tömege, miután az első próbadarabból az első reagenssel eltávolítottuk az első komponenst;

r₂ a maradék száraz tömege, miután a második próbadarabból a második reagenssel eltávolítottuk az első és a második komponenst;

d₁ korrekciós tényező az első próbadarabban lévő oldhatatlan második komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*;

d₂ korrekciós tényező az első próbadarabban lévő oldhatatlan harmadik komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*;

d₄ korrekciós tényező a második próbadarabban lévő oldhatatlan harmadik komponens második reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*.

_______

* A d értékeit a 6. számú mellékletben a kétkomponensű szálkeverékek nyersanyag-összetételének különböző meghatározási módszereinek megfelelő részei adják meg.

I.8.1.3. – 3. Változat –

A következő képletek akkor alkalmazhatók, ha két (a+b) komponenst az egyik próbadarabból távolítunk el, a harmadik (c) komponens a maradék, majd két (b+c) komponenst a második próbadarabból távolítunk el, és az első (a) komponens a maradék:

P₁% = (d₃ X r₂)/m₂ X 100

P₂% = 100 – (P₁% + P₃%)

P₃% = (d₂ X r₁)/m₁ X 100

P₁% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya (az első próbadarabból az első reagenssel kioldott komponens);

P₂% a második tiszta, száraz komponens százalékaránya (az első próbadarabból az első reagenssel, és a második próbadarabból a második reagenssel kioldott komponens);

P₃% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya (a második próbadarabból a második reagenssel kioldott komponens);

m₁ az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

m₂ a második próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r₁ a maradék száraz tömege, miután az első próbadarabból az első reagenssel eltávolítottuk az első és a második komponenst;

r₂ a maradék száraz tömege, miután a második próbadarabból a második reagenssel eltávolítottuk a második és a harmadik komponenst;

d₂ korrekciós tényező az első próbadarabban lévő oldhatatlan harmadik komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*;

d₃ korrekciós tényező a második próbadarabban lévő oldhatatlan első komponens második reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*.

_______

* A d értékeit a 6. számú mellékletben a kétkomponensű szálkeverékek nyersanyag-összetételének különböző meghatározási módszereinek megfelelő részei adják meg.

I.8.1.4. – 4. Változat –

A következő képletek akkor alkalmazhatók, ha két komponenst egymás után távolítunk el a keverékből, ugyanazt a próbadarabot használva:

P₁% = 100 – (P₂% + P₃%)

P₂% = 100 X (d₁ X r₁/m) X 100 – (d₁/d₂) X P₃

P₃% = (d₃ X r₂)/m X 100

P₁% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya (az első oldható komponens);

P₂% a második tiszta, száraz komponens százalékaránya (a második oldható komponens);

P₃% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya (oldhatatlan komponens);

m a próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r₁ a maradék száraz tömege, miután az első reagenssel eltávolítottuk az első komponenst;

r₂ a maradék száraz tömege, miután az első és a második reagenssel eltávolítottuk az első és a második komponenst;

d₁ korrekciós tényező a második komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*;

d₂ korrekciós tényező a harmadik komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez*;

d₃ korrekciós tényező a harmadik komponensnek az első és a második reagensben fellépő tömegveszteségének figyelembevételéhez**.

_______

* A d értékeit a 6. számú mellékletben a kétkomponensű szálkeverékek nyersanyag-összetételének különböző meghatározási módszereinek megfelelő részei adják meg.

** Ha lehetséges, d₃ értékét kísérleti módszerekkel előre meg kell határozni.

I.8.2. Az egyes komponensek százalékarányának kiszámítása az egyezményes járulékanyag-hányadok és – amikor szükséges – az előkezelésnél fellépő tömegveszteségek korrekciós tényezőinek figyelembevételével:

Legyen

A = 1 + (a₁ + b₁)/100

B = 1 + (a₂ + b₂)/100

C = 1 + (a₃ + b₃)/100

ekkor

P_1A% = (P₁ X A/(P₁ X A + P₂ X B + P₃ X C)) X 100

P_2A% = (P₂ X A/(P₁ X A + P₂ X B + P₃ X C)) X 100

P_3A% = (P₃ X A/(P₁ X A + P₂ X B + P₃ X C)) X 100

P_1A% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya, a járulékanyag-hányad és az előkezelésnél fellépő tömegveszteség figyelembevételével;

P_2A% a második tiszta, száraz komponens százalékaránya, a járulékanyag-hányad és az előkezelésnél fellépő tömegveszteség figyelembevételével;

P_3A% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya, a járulékanyag-hányad és az előkezelésnél fellépő tömegveszteség figyelembevételével;

P₁ az első tiszta, száraz komponens százalékaránya, a I.8.1. szakaszban megadott képlettel kiszámítva;

P₂ a második tiszta, száraz komponens százalékaránya, a I.8.1. szakaszban megadott képlettel kiszámítva;

P₃ a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya, a I.8.1. szakaszban megadott képlettel kiszámítva;

a₁ az első komponens egyezményes járulékanyag-hányada;

a₂ a második komponens egyezményes járulékanyag-hányada;

a₃ a harmadik komponens egyezményes járulékanyag-hányada;

b₁ az első komponens százalékos tömegvesztesége az előkezelés során;

b₂ az második komponens százalékos tömegvesztesége az előkezelés során;

b₃ a harmadik komponens százalékos tömegvesztesége az előkezelés során.

Speciális előkezelés alkalmazása esetén a b₁, b₂ és b₃ értékeket lehetőleg úgy határozzuk meg, hogy minden tiszta szál-alkotórészt alávetünk a nyersanyag-összetétel meghatározása során alkalmazott előkezelésnek. Tiszta szálaknak azok a szálak tekinthetők, amelyek mentesek minden idegenanyagtól, kivéve azokat az anyagokat, amelyeket rendes körülmények között tartalmaznak (akár a természetüknél fogva akár a gyártási eljárásuk miatt) abban az állapotban (fehérítetlen, fehérített), melyben a vizsgált anyag van.

Ha nem állnak rendelkezésre külön-külön azok a tiszta szál-alkotórészek, amelyeket a vizsgált anyag előállításához használtak, akkor azokat a b₁, b₂ és b₃ átlagértékeket alkalmazzuk, amelyeket a vizsgált keverék szálkomponenseihez hasonló szálak vizsgálatával határoztak meg.

Ha a normál petroléteres és vizes extrakciós előkezelést alkalmazzuk, akkor általában mellőzni lehet a b₁, b₂ és b₃ korrekciós tényezőket, kivéve fehérítetlen pamut, fehérítetlen len és fehérítetlen kender esetében, melyeknél az előkezelésnek tulajdonítható veszteségként általában 4%, valamint a polipropilén esetében, melynél 1% az elfogadott érték.

A többi szálnál az előkezelésnek tulajdonítható veszteségeket rendszerint figyelmen kívül hagyjuk a számításoknál.

I.8.3. Megjegyzés

A VI. fejezetben néhány számítási példa található.

II. A HÁROM KOMPONENST TARTALMAZÓ SZÁLKEVERÉKEK NYERSANYAG-ÖSSZETÉTELÉNEK MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSA A KÉZI SZÉTVÁLASZTÁS MÓDSZERÉVEL

II.1 Alkalmazási terület

A módszer bármilyen textil szálféleségnél alkalmazható, feltéve, hogy nem közvetlen (intim) keverék formában vannak, és kézzel szétválaszthatók.

II.2. Alapelv

II.3. Eszközök

II.3.1. Mérőedények, vagy bármilyen más eszközök, amelyek azonos eredményeket adnak.

II.3.2. Exszikkátor, amely önindikáló szilikagélt tartalmaz.

II.3.3. Ventilációs szárítószekrény, a próbadarabok 105+-3 °C-on való szárításához.

II.3.4. Analitikai mérleg, 0,0002 g-os pontosságú.

II.3.5. Soxhlet extraháló készülék, vagy más készülék, ami azonos eredményeket ad.

II.3.6. Bontótű.

II.3.7. Sodratvizsgáló műszer, vagy más készülék, ami azonos eredményeket ad.

II.4. Reagensek

II.4.1. Petroléter, átdesztillált, forráspont 40–60 °C között.

II.4.2. Desztillált vagy ionmentesített víz

II.5. Kondicionáló és vizsgálati légtér

Lásd I.4.

II.6. Vizsgálati minta

Lásd I.5.

II.7. A vizsgálati minták előkezelése

Lásd I.6.

II.8. Vizsgálati eljárás

II.8.1. Fonal vizsgálata

Vágjuk fel a fonalat megfelelő hosszúságú darabokra, majd bontótűvel, és ha szükséges, sodratvizsgálóval különítsük el a szálféleségeket. Az így kapott szálféleségeket az előzőleg lemért mérőedényekbe tesszük, és 105+-3 °C-on tömegállandóságig szárítjuk, az I.7.1. és I.7.2. szakaszban megadottak szerint.

II.8.2. Kelme vizsgálata

II.9. Az eredmények kiszámítása és megadása

II.9.1. A tiszta, száraz szálak tömegszázalékának számítása a szál előkezelés alatt fellépő tömegveszteségének figyelembevétele nélkül.

P₁% = 100 X m₁/(m₁ + m₂ + m₃) + 100/(1 + (m₂ + m₃)/m₁)

P₂% = 100 X m₂/(m₁ + m₂ + m₃) + 100/(1 + (m₁ + m₃)/m₂)

P₃% = 100 – (P₁% + P₂%)

P₁% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya;

P₂% a második tiszta, száraz komponens százalékaránya;

P₃% a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya;

m₁ az első komponens tiszta, száraz tömege;

m₂ a második komponens tiszta, száraz tömege;

m₃ a harmadik komponens tiszta, száraz tömege.

Lásd I.8.2.

III. A HÁROM KOMPONENST TARTALMAZÓ SZÁLKEVERÉKEK NYERSANYAG-ÖSSZETÉTELÉNEK MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSA A KÉZI ÉS A KÉMIAI SZÉTVÁLASZTÁS KOMBINÁLÁSÁVAL

Ha lehetséges, akkor minden elválasztandó komponens kémiai kezelésének az elkezdése előtt kézi szétválasztást kell alkalmazni a komponensek részarányának a figyelembevételéhez.

IV. A MÓDSZEREK PONTOSSÁGA

A két komponenst tartalmazó keverékek nyersanyag-összetétel meghatározási módszereinél feltüntetett pontosság a reprodukálhatóságra vonatkozik (lásd 6. számú melléklet).

A reprodukálhatóságot az eredmények megbízhatósági határaival fejezzük ki, 95%-os megbízhatósági szint mellett.

Ez azt jelenti, hogy a módszer szabályos és hibátlan alkalmazása esetén, a különböző laboratóriumokban ugyanazon homogén keverékre elvégzett vizsgálati sorozat két eredménye közötti eltérés 100-ból csak 5 esetben lehet nagyobb ennél.

A hármas keverék nyersanyag-összetétel vizsgálati pontosságának meghatározásához adottak az értékek azoknál a kettős keverékek vizsgálatára szolgáló módszereknél, melyeket az adott hármas keverék vizsgálatához a szokásos módon alkalmaztunk.

A hármas keverékek nyersanyag-összetételének mennyiségi kémiai meghatározásának négy változatánál két kioldást végzünk (két külön próbadarabot alkalmazva az első három változathoz és egy próbadarabot a negyedik változathoz), és feltételezve, hogy E₁ és E₂ jelenti a kettős keverékek vizsgálatára szolgáló két módszer saját pontosságát, akkor az egyes komponensekre kapott eredmények pontosságát a következő táblázat mutatja:

---------------------

Szálkomponens | 1.változat | 2. és 3. változat | 4. változat

---------------------

a | E₁ | E₁ | E₁

b | E₂ | E₁+E₂ | E₁+E₂

c | E₁+E₂ | E_{2 | E1}+E₂

Ha a negyedik változatot alkalmazzuk, akkor lehet, hogy azt tapasztaljuk, hogy a pontosság mértéke kisebb, mint amit a fent javasolt módszerrel kiszámítottunk, és ez feltehetően az első reagensnek a (b) és (c) komponenst tartalmazó maradékra gyakorolt hatása miatt van, amit nehéz lenne értékelni.

V. VIZSGÁLATI JEGYZŐKÖNYV

V.1. Adjuk meg a változato(ka)t, mely(ek) szerint a vizsgálatot elvégeztük, a módszereket, a reagenseket és a korrekciós tényezőket.

V.2. Részletesen adjunk meg minden különleges előkezelést (lásd I.6.).

V.3. Adjuk meg az egyes eredményeket és az eredmények számtani átlagát, egy tizedesjegyre kerekítve.

V.4. Ha lehetséges, állapítsuk meg a módszer pontosságát minden összetevőre, a IV. fejezet táblázata szerint kiszámítva.

VI. PÉLDÁK MEGHATÁROZOTT HÁRMAS KEVERÉKEKBEN LEVŐ KOMPONENSEK SZÁZALÉKARÁNYÁNAK KISZÁMÍTÁSÁRA, AZ I.8.1. SZAKASZBAN LEÍRTAK KÖZÜL KÉT VÁLTOZAT ALKALMAZÁSÁVAL

1. VÁLTOZAT

Vegyünk egy olyan szálkeveréket, amelynél a nyersanyag-összetétel minőségi meghatározásakor a következő komponenseket kaptuk: kártolt gyapjú, nylon (poliamid), fehérítetlen pamut.

Ezt a változatot alkalmazva, két különböző próbadarabot használva, az egyik komponenst (a = gyapjú) az első próbadarabból, a második komponenst (b = poliamid) a második próbadarabból kioldva, a következő eredmények adódhatnak:

1. Az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után (m₁) = 1,6000 g

2. A maradék száraz tömege a lúgos nátriumhipoklorittal való kezelés után (poliamid+pamut) (r₁) = 1,4166 g

3. A második próbadarab száraz tömege az előkezelés után (m₂) = 1,8000 g

4. A maradék száraz tömege a hangyasavas kezelés után (gyapjú+pamut) (r₂) = 0,9000 g

A lúgos nátriumhipokloritos kezelés a poliamidnál nem okoz tömegveszteséget, de a fehérítetlen pamut vesztesége 3%, tehát d₁ = 1,0 és d₂ = 1,03.

A hangyasavas kezelés nem okoz tömegveszteséget sem a gyapjúnál sem a fehérítetlen pamutnál, tehát a d₃ és d₄ = 1,0.

Ha a kémiai módszerrel nyert értékeket és a korrekciós tényezőket behelyettesítjük az I.8.1.1. szakaszban megadott képletekbe, a következő eredményt kapjuk:

P₁% (gyapjú) = [1,03/1,0 – 1,03 X 1,4166/1,6000 + (0,9000/1,8000) X (1 – 1,03/1,0)] X 100

P₂% (poliamid) = [1,0/1,0 – 1,0 X 0,9000/1,8000 + (0,4166/1,6000) X (1 – 1,0/1,0)] X 100

P₃% (pamut) = 100 – (10,30 + 50) = 39,7

A keverékben lévő tiszta, száraz szálak százalékaránya a következő:

gyapjú 10,30 %

poliamid 50,00 %

pamut 39,70 %

Ezeket a százalékokat korrigálni kell az I.8.2. szakaszban megadott képletek szerint, hogy számításba vegyük az egyezményes járulékanyag-hányadokat és az előkezelés okozta tömegveszteségek miatti korrekciós tényezőket is.

A II. mellékletben megadott egyezményes járulékanyag-hányadok a következők: kártolt gyapjúnál 17,0%, poliamidnál 6,25%, pamutnál 8,5%, továbbá a fehérítetlen pamut a petroléteres és vizes előkezelésnél 4%-os tömegveszteséget is szenved.

Tehát:

P_1A% (gyapjú) = [(10,3 X (1 + (17 + 0,0)/100))/(10,3 X (1 + (17 + 0,0)/100) + 50,00 X (1 + (6,25 + 0,0)/100) + 39,7 X (1 + (8,5 + 4,0)/100))] X 100 = 10,97

P_2A% (poliamid) = [(50,0 X (1 + (6,25 + 0,0)/100))/109,8385] X 100 = 48,37

P_3A% (pamut) = 100 – (10,97 + 48,37) = 40,66

A fonal nyersanyag-összetétele tehát a következő:

poliamid 48,4 %

pamut 40,6 %

gyapjú 11,0 %

100,0 %

4. VÁLTOZAT

Vegyünk egy olyan szálkeveréket, amelynél a nyersanyag-összetétel minőségi meghatározásakor a következő komponenseket kaptuk: kártolt gyapjú, viszkóz, fehérítetlen pamut.

Tegyük fel, hogy a 4. változatot alkalmazva, amikor egyetlen próbadarab keverékéből egymás után távolítjuk el a két komponenst, a következő eredményeket kapjuk:

1. A próbadarab száraz tömege az előkezelés után (m₁ ) = 1,6000 g

2. A maradék száraz tömege az első, lúgos nátriumhipoklorittal történő kezelés után (viszkóz+pamut) (r₁) = 1,4166 g

3. A maradék száraz tömege az r₁ maradék második, hangyasav-cinkkloridos kezelése után (pamut) (r₂) = 0,6630 g

A lúgos nátriumhipokloritos kezelés a viszkóznál nem okoz tömegveszteséget, de a fehérítetlen pamut vesztesége 3%, tehát d₁ = 1,0 és d₂ = 1,03.

A hangyasavas-cinkkloritos kezelés eredményeként a pamut tömege 4%-kal nő, így d₃ = 1,03 X 0,96 = 0,9888, kerekítve 0,99, (d₃ korrekciós tényező a harmadik komponensnek az első és a második reagensben fellépő tömegveszteségének vagy tömegnövekedésének a figyelembevételére szolgál).

Ha a kémiai analízissel kapott értékeket és a korrekciós tényezőket behelyettesítjük az I.8.1.4. szakaszban megadott képletekbe, a következő eredményt kapjuk:

_1A% (gyapjú) = [(10,23 X (1 + (17 + 0,0)/100))/(10,23 X (1 + (17 + 0,0)/100) + 48,75 X (1 + (13, + 0,0)/100) + 41,02 X (1 + (8,5 + 4,0)/100))] X 100 = 10,57

P_2A% (viszkóz) = [(48,75 X (1 + (13 + 0,0)/100))/113,2041] X 100 = 48,65

P_3A% (pamut) = 100 – (10,57 + 48,65) = 40,78

A keverék nyersanyag-összetétele tehát a következő:

viszkóz 48,6 %

pamut 40,8 %

gyapjú 10,8 %

100,0 %

1. Táblázat

Tipikus három komponenst tartalmazó keverékek, amelyek nyersanyag-összetétele meghatározható a kettős keverékek nyersanyag-összetétel meghatározási módszereinek alkalmazásával

(Tájékoztatás)

Sor- szám	Szálkomponensek			Változat*	A kettős szálkeverékekhez alkalmazott módszer száma és a reagens
Sor- szám	1. komponens	2. komponens	3. komponens	Változat*
1.	gyapjú vagy szőr	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	1. és/vagy 4.	2. (lúgos nátriumhipoklorit) és 3. (cinkklorid/hangyasav)
2.	gyapjú vagy szőr	poliamid 6 vagy 6–6	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	1. és/vagy 4.	2. (lúgos nátriumhipoklorit) és 4. (hangyasav, 80 tömeg%-os)
3.	gyapjú, szőr vagy selyem	meghatározott klórszálak	viszkóz, cupro, modál vagy pamut	1. és/vagy 4.	2. (lúgos nátriumhipoklorit) és 9. (széndiszulfid/aceton, 55,5/44,5 tömeg%)
4.	gyapjú vagy szőr	poliamid 6 vagy 6–6	poliészter, polipropilén, akril vagy üvegszál	1. és/vagy 4.	2. (lúgos nátriumhipoklorit) és 4. (hangyasav, 80 tömeg%-os)
5.	gyapjú, szőr vagy selyem	meghatározott klórszálak	poliészter, akril, poliamid vagy üvegszál	1. és/vagy 4.	2. (lúgos nátriumipoklorit) és 9. (széndiszulfid/aceton, 55,5/44,5 tömeg%)
6.	selyem	gyapjú vagy szőr	poliészter	2.	11. (kénsav, 75 tömeg%-os) és 2. (lúgos nátriumhipoklorit)
7.	poliamid 6 vagy 6–6	akril	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	1. és/vagy 4.	4. (hangyasav, 80 tömeg%-os) és 8. (dimetilformamid)
8.	meghatározott klórszálak	poliamid 6 vagy 6–6	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	1. és/vagy 4.	8. (dimetilformamid) és 4. (hangyasav, 80 tömeg%-os) vagy 9. (széndiszulfid/aceton, 55,5/44,5 tömeg%) és 4. (hangyasav, 80 tömeg%-os)
9.	akril	poliamid 6 vagy 6–6	poliészter	1. és/vagy 4.	8. (dimetilformamid) és 4. (hangyasav, 80 tömeg%-os)
10.	acetát	poliamid 6 vagy 6–6	viszkóz, pamut, cupro vagy modál	4.	1. (aceton) és 4. (hangyasav, 80 tömeg%-os)
11.	meghatározott klórszálak	akril	poliamid	2. és/vagy 4.	9. (széndiszulfid/aceton, 55,5/44,5 tömeg%) és 8. (dimetilformamid)
12.	meghatározott klórszálak	poliamid 6 vagy 6–6	akril	1. és/vagy 4.	9. (széndiszulfid/aceton, 55,5/44,5 tömeg%) és 4. (hangyasav, 80 tömeg%-os)
13.	poliamid 6 vagy 6–6	viszkóz, cupro, modál vagy pamut	poliészter	4.	4. (hangyasav, 80 tömeg%-os) és 7. (kénsav, 75 tömeg%-os)
14.	acetát	viszkóz, cupro, modál vagy pamut	poliészter	4.	1. (aceton) és 7. (kénsav, 75 tömeg%-os)
15.	akril	viszkóz, cupro, modál vagy pamut	poliészter	4.	8. (dimetilformamid) és 7. (kénsav, 75%-os)
16.	acetát	gyapjú, szőr vagy selyem	pamut, viszkóz, cupro, modál, poliamid, poliészter, akril	4.	1. (aceton) és 2. (lúgos nátriumhipoklorit)
17.	triacetát	gyapjú, szőr vagy selyem	pamut, viszkóz, cupro, modál, poliamid, poliészter, akril	4.	6. (diklórmetán) és 2. (lúgos nátriumhipoklorit)
18.	akril	gyapjú, szőr vagy selyem	poliészter	1. és/vagy 4.	8. (dimetilformamid) és 2. (lúgos nátriumhipoklorit)
19.	akril	selyem	gyapjú vagy szőr	4.	8. (dimetilformamid) és 11. (kénsav, 75 tömeg%-os)
20.	akril	gyapjú, szőr vagy selyem	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	1. és/vagy 4.	8. (dimetilformamid) és 2. (lúgos nátriumhipoklorit)
21.	gyapjú, szőr vagy selyem	pamut, viszkóz, modál vagy cupro	poliészter	4.	2. (lúgos nátriumhipoklorit) és 7. (kénsav, 75%-os)
22.	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	poliészter	2. és/vagy 4.	3. (cinkklorid/hangyasav) és 7. (kénsav, 75 tömeg%-os)
23.	akril	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	4.	8. (dimetilformamid) és 3. (cinkklorid/hangyasav)
24.	meghatározott klórszálak	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	1. és/vagy 4.	9. (széndiszulfid/aceton, 55,5/44,5 tömeg%) és 3. (cinkklorid/hangyasav) vagy 8. (dimetilformamid) és 3. (cinkklorid/hangyasav)
25.	acetát	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	4.	1. (aceton) és 3. (cinkklorid/hangyasav)
26.	triacetát	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	4.	6. (diklórmetán) és 3. (cinkklorid/hangyasav)
27.	acetát	selyem	gyapjú vagy szőr	4.	1. (aceton) és 11. (kénsav, 75%-os)
28.	triacetát	selyem	gyapjú vagy szőr	4.	6. (diklórmetán) és 11. (kénsav, 75 tömeg%-os)
29.	acetát	akril	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	4.	1. (aceton) és 8. (dimetilformamid)
30.	triacetát	akril	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	4.	6. (diklórmetán) és 8. (dimetilformamid)
31.	triacetát	poliamid 6 vagy 6–6	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	4.	6. (diklórmetán) és 4. (hangyasav, 80 tömeg%-os)
32.	triacetát	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	poliészter	4.	6. (diklórmetán) és 7. (kénsav, 75 tömeg%-os)
33.	acetát	poliamid 6 vagy 6–6	poliészter vagy akril	4.	1. (aceton) és 4. (hangyasav, 80 tömeg%-os)
34.	acetát	akril	poliészter	4.	1. (aceton) és 8. (dimetilformamid)
35.	meghatározott klórszálak	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	poliészter	4.	8. (dimetilformamid) és 7. (kénsav, 75 tömeg%-os) vagy 9. (széndiszulfid/aceton, 55,5/44,5 tömeg%) és 7. (kénsav, 75tömeg%-os)

* Ha a 4. változatot
alkalmazzuk, akkor először az első komponenst távolítsuk el az első reagenssel.

Néhány esetben az előkezelés a próbadarabon is elvégezhető.

Késztermékekhez lásd a 7. szakaszt.

A laboratóriumi kártoló helyettesíthető egy szálkeverővel, vagy a szálak összekeverhetők a 'tuft and reject' módszerrel.

⁴

Több kiszerelési egységről csévélhetünk egyszerre, ha azok felrakhatók a motollára.

⁵

A 12. módszer kivételével.

⁶

Például egy lehetőség annak biztosítására, hogy a szálmaradék elmerüljön az ammónia oldatban, hogy egy olyan, csappal ellátott szűrőtégelytartót alkalmazunk, amellyel szabályozható az ammóniaoldat áramlása.

⁷

A vizsgálat elvégzése előtt ellenőrizni kell ezen modakril vagy klórszálak oldhatóságát a reagensben.

⁸

A vizsgálat elvégzése előtt ellenőrizni kell a PVC szálak oldhatóságát a reagensben.

⁹

A vadselymek, mint pl. a tussahselyem, nem oldódnak fel teljesen a 75 tömeg %-os kénsavban.

¹⁰

A vadselymek, mint pl. a tussahselyem, nem oldódnak fel teljesen a 75 tömeg %-os kénsavban.

¹¹

Ezeknek a reagenseknek nitrogénmentesnek kell lenniük.

¹²

Ezeknek a reagenseknek nitrogénmentesnek kell lenniük.

¹³

Ezeknek a reagenseknek nitrogénmentesnek kell lenniük.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Önkormányzati rendeletek
Jogszabálykereső
{{ page.url }}

Megnyitottak

{{ page.url }}

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

5/1998. (I. 16.) IKIM rendelet

a textíliák nyersanyag-összetételének megadásáról

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak