71/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet

1. § (1) Államilag elismert nyelvvizsgának minősül az e rendelet szabályai alapján akkreditált vizsgarendszer szerint, és vizsgáztatási joggal felruházott szervezet által lefolytatott, a nyelvismeret tanúsítására szolgáló nyelvvizsga.

(2) Jogszabály, valamint jogszabály felhatalmazása alapján állami vagy államilag elismert szervezet az államilag elismert nyelvvizsga letételét jogosultságok, illetve kedvezmények feltételéül szabhatja. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a felhasználó az államilag elismert nyelvvizsgához fűződő jogosultságok, illetve kedvezmények megadását további feltételekhez kötheti.

(3) Államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának alapjául szolgáló nyelvvizsgáztatásra és az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kibocsátására akkreditált vizsgaközpont jogosult.

2. § (1) A 14. életévét betöltött vizsgázó – a 13. § (5) bekezdésében foglalt kivétellel – bármely, a vizsgázó által választott nyelvből vizsgáztatási joggal rendelkező akkreditált vizsgaközpontnál jelentkezhet nyelvvizsgára. A jelentkezés meghatározott típusú és fokú vizsgára történik. A jelentkező bármely vizsgaközpont 10. § (4) bekezdés szerint bejelentett állandó vizsgahelyét is megjelölheti a vizsga helyeként.

(2) A nyelvvizsgáért vizsgadíjat kell fizetni, melyet a vizsgaközpont számlájára kell befizetni. A vizsgadíj típusonkénti és fokozatonkénti maximumát a melléklet tartalmazza.

(3) Nyelvvizsgáztatási joggal felruházott, illetve a 10. § (4) bekezdése szerint állandó vizsgahelyként bejelentett felsőoktatási intézmény a vizsgadíjat a vele hallgatói jogviszonyban állók részére mérsékelheti, illetve elengedheti.

3. § (1) Nyelvvizsga élő idegen nyelvekből, magyarból mint idegen nyelvből, valamint klasszikus és műnyelvekből tehető.

(2) A nyelvvizsga egynyelvű, ha a nyelvismeret mértékének megállapítása kizárólag az adott idegen nyelven történik, és a nyelvhasználati készség szintjének megállapítására irányul, vagy kétnyelvű, ha a nyelvvizsga a fordítási készség vizsgálatára is kiterjed.

(3) A nyelvvizsga lehet:

(4) Bizonyítvány csak szóbeli vizsga (A típus), csak írásbeli vizsga (B típus), valamint írásbeli és szóbeli vizsga (C típus) sikeres letétele esetén adható ki.

(5) A nyelvvizsga alap-, közép- és felsőszintű nyelvtudást mér. A nyelvvizsgák egységes követelményrendszerét a Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület (a továbbiakban: Testület) javaslata alapján a művelődési és közoktatási miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendeletben állapítja meg.

(6) A nyelvvizsgáztatás az akkreditált vizsgaközpont által delegált bizottság előtt történik. A bizottság elnökből és legalább 2 tagból áll. Nem lehet a vizsgabizottság tagja, illetve elnöke olyan személy, aki a jelentkezők nyelvvizsgára történő felkészítésében részt vett. A vizsgabizottság létszámára és összeférhetetlenségére vonatkozó szabály alól a Testület állásfoglalása alapján kivétel tehető a kis-, illetve ritka nyelvek esetében.

(7) A vizsga értékelése ellen csak jogszabálysértés esetén, 15 napon belül lehet fellebbezni. A fellebbezést első fokon a vizsgaközpont vezetője, másodfokon pedig – a Testület elnökével egyetértésben – a Központ vezetője bírálja el.

(8) A vizsgabizottság a vizsgáról anyakönyvet állít ki, melynek egy példányát a vizsgaközpont megőrzi, másik példányát pedig – a vizsgázó adatkezelésre vonatkozó előzetes írásbeli hozzájárulásával együtt – megküldi a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központnak (a továbbiakban: Központ). Az anyakönyv alapján a nyelvvizsga-bizonyítványról a vizsgaközpont, illetve a Központ másodlatot adhat ki. Másodlat kérésére a nyelvvizsga-bizonyítvány jogosítottja, illetve az jogosult, akivel szemben a nyelvvizsga-bizonyítvány jogosítottja nyelvvizsgához fűződő jogot, illetve kedvezményt kíván érvényesíteni. Ez utóbbi adatkérésről és adatkezelésről az érintettet tájékoztatni kell.

4. § (1) A Központ teljes jogkörrel rendelkező költségvetési szerv, Szervezeti és Működési Szabályzatát a miniszter hagyja jóvá.

(2) A Központ gondoskodik az akkreditációs eljárás jogi előírásainak betartásáról.

(3) A Központ adja ki a Testület állásfoglalása alapján az első fokú akkreditációs határozatokat, végzi a Testület állásfoglalása alapján a külföldön szerzett nyelvvizsga-bizonyítványok honosítását, vezeti a nyelvvizsgák anyakönyveinek nyilvántartását.

(4) A Központ látja el a Testület működésével kapcsolatos titkársági feladatokat, és kezeli az akkreditációs bevételeket, amelyekből biztosítja a Testület és a Központ feladatainak ellátásához szükséges kiadásokat.

(5) A nyelvvizsga letételét közhitelesen igazoló bizonyítványok és anyakönyvek országosan egységes formanyomtatványát a Központ bocsátja a vizsgaközpontok rendelkezésére. A formanyomtatvány előállításának költségeit a vizsgaközpontok viselik.

5. § (1) A nyelvvizsgáztatás akkreditálásával kapcsolatos szakmai feladatokat – (3) bekezdés szerinti – szakértőkből álló, a Központ mellett működő Testület látja el.

(2) A Testület feladatai:

(3) A Testület kilenc, idegen nyelv és irodalom szakos tudományegyetemi tanári oklevéllel, valamint a nyelvoktatás és vizsgáztatás terén legalább tízéves gyakorlattal rendelkező tagból áll. A Testület tagjait pályázat alapján a miniszter bízza meg. A tagok megbízatása két évre szól, a tagság megszakítás nélkül legfeljebb hat éven át tölthető be. A Testület három tagja helyett kétévente új tagokat kell megbízni. A Testület elnökét a tagok maguk közül választják.

(4) A Testület tagjainak megbízásával kapcsolatos szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg.

(5) A miniszter rendeletben állapítja meg az akkreditáció feltételrendszerének, eljárásának, a nyelvvizsga egységes követelményrendszerének és rendszeres felülvizsgálatának szabályait. A miniszter rendeletének a Testület felállításától számított hat hónapon belül hatályba kell lépnie.

(6) A Testület szervezetének és működésének részletes szabályozásáról a Testület által kidolgozott és a miniszter által jóváhagyott Szervezeti és Működési Szabályzat rendelkezik.

(7) A Testület elnöke és tagjai munkavégzésük arányában tiszteletdíjban részesülnek, melynek mértékét a rendelkezésre álló források függvényében évenként a Testület Szervezeti és Működési Szabályzata által meghatározott keretek között a Központ költségvetésében kell megtervezni.

6. § (1) Vizsgaközpontként olyan jogi személy akkreditálható, amely legalább két nyelvből, vagy egy nyelvből több vizsgarendszer szerint képes és alkalmas legalább általános nyelvi nyelvvizsgák lefolytatására, továbbá az írásbeli és a szóbeli készségek mérésére, vizsgarendszere megfelel az akkreditáció feltételeinek, és megfelelő számú, nyelvvizsgáztatásra alkalmas személy vizsgáztatóként való folyamatos alkalmazását igazolja.

(2) A Testület akkreditációs határozatainak meghozatalában, valamint a döntésről szóló szavazásban az akkreditációs döntés által érintett intézmény képviselője nem vehet részt. A Szervezeti és Működési Szabályzat az összeférhetetlenség egyéb eseteiről is rendelkezhet.

(3) Ha a Testület a kérelem alapján megállapítja a vizsgaközpontként való akkreditálhatóságot, a Központ a döntést alakszerű határozatba foglalja, melyet a Központ vezetője és a Testület elnöke ír alá.

(4) A jogszabálysértő, illetve elfogult működésre visszavezethető döntések ellen a miniszterhez lehet fellebbezni. A miniszter a beadvány valóságtartalmának megvizsgálása alapján az első fokú határozatot elfogultság miatt is megváltoztathatja, ha a Testület a miniszteri felszólítás ellenére sem változtat álláspontján. A jogerős akkreditációs határozatot a Művelődési Közlönyben közzé kell tenni.

7. § (1) Az akkreditációs eljárás lefolytatásáért igazgatási szolgáltatási díjként egyszeri akkreditációs díjat kell befizetni a Központ számlájára. Az akkreditációs díj mértékét vizsgaközpontonként, vizsgarendszerenként differenciáltan, a tényleges költségekkel arányban a miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg.

(2) Az akkreditált vizsgaközpontok évenként akkreditáció-felügyeleti díjat kötelesek fizetni, melyet minden év május 31-éig a Központ számlájára kötelesek befizetni. A díj mértéke az előző évi nyelvvizsga-bevételek négy százaléka.

(3) Az akkreditációs és akkreditáció-felügyeleti díjból befolyt összegek a Testület szakmai feladatainak ellátására, illetve a Központ működésére fordíthatók. Az akkreditációs díjakból befolyt és fel nem használt összegeket a Központ a Testület szakmai döntése alapján a nyelvoktatás, illetve nyelvvizsgáztatás rendszerének továbbfejlesztésével kapcsolatos kutatási, illetve fejlesztési feladatokra, ezen belül a kis-, illetve ritka nyelvek nyelvvizsgarendszereinek kialakításával és működtetésével kapcsolatos feladatok ellátására fordíthatja.

(4) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott díjakat a Központ kezeli. A díjak befizetése önkéntes, ha azonban a felügyeleti díjat a vizsgaközpont felszólítás ellenére sem fizeti meg, a Testület javaslatára a miniszter felfüggesztheti a vizsgaközpont működését.

(5) Az akkreditáció-felügyeleti díjat a Központ visszatéríteni köteles, ha a Testület két éven keresztül nem tett eleget e rendelet 11. §-ának (1) bekezdésében előírt ellenőrzési kötelezettségének. Az akkreditációs eljárás lefolytatásáért járó díj abban az esetben is visszakövetelhető, ha a miniszter a Testület jogellenes, illetve elfogult eljárását állapította meg.

8. § (1) A vizsgarendszer(ek) akkreditációja során meg kell vizsgálni:

(2) A vizsgarendszernek alkalmasnak kell lennie alap-, közép- és felsőfokú nyelvtudás mérésére legalább egy nyelvre nézve.

(3) Szakmai nyelvvizsgarendszer(ek) akkreditációs kérelméhez csatolni kell az ágazatilag illetékes minisztérium és a szakma szerint illetékes kamara szakvéleményét.

(4) Ha a vizsgarendszer bármely elemében változás következik be, arról a Testületet 30 napon belül tájékoztatni kell.

(5) A vizsgarendszer(ek) és vizsgaközpontok akkreditációja visszavonásig érvényes.

9. § Külföldi jogi személy Magyarországon bejegyzett szervezete vagy intézménye által kérelmezheti vizsgaközpontként való akkreditációját. Ez esetben a feltételek azonosak a magyar vizsgaközpontokra, illetve vizsgarendszerekre vonatkozó akkreditáció feltételeivel.

10. § (1) A vizsgaközpont feladata:

(2) Vizsgáztató lehet az a személy, aki az adott nyelvből vagy Magyarországon nyelv- és irodalomtanár szakos egyetemi oklevelet vagy az adott idegen nyelvet hivatalos nyelvként használó országban nyelvtanár szakos oklevelet szerzett, és legalább hároméves nyelvoktatási és vizsgáztatási tapasztalattal rendelkezik.

(3) A szakmai nyelvvizsgák tekintetében a Testület az 5. § (2) bekezdésének g) pontja alapján a (2) bekezdésben foglaltak helyett a vizsgabizottság egy vagy több tagjára vonatkozóan más szakmai követelményeket állapíthat meg.

(4) A vizsgaközpont a nyelvvizsgát a vizsgaközponton kívül is megszervezheti. Ha a vizsgaközpont valamely vizsgáztató helyen rendszeresen vizsgákat szervez és ezt a Központnak bejelenti, a vizsgáztató hely bejelentett vizsgahellyé válik.

11. § (1) A Testület tagjai, illetve a Testület által felkért szakértők a vizsgaközpontokat legalább kétévenként ellenőrzik.

(2) A Testület tagjai, illetve a szakértők az ellenőrzés során a vizsgaközpont szakmai működésére vonatkozó iratokba betekinthetnek, a vizsgákra beléphetnek, és a vizsgáztatóknak, illetve a vizsgázóknak kérdéseket tehetnek fel.

(3) Ha az ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy az akkreditált vizsgaközpont, a vizsgarendszer(ek) vagy a vizsgaeljárás nem felel meg az akkreditáció feltételeinek, illetőleg, ha az ellenőrzést lefolytató bizottság a vizsgaközpontok működésében az akkreditáció alapjául szolgáló dokumentumoktól eltérő működést tapasztal, a Testület – ellenőrzést vezető tagjának jelentése alapján – a vizsgaközpontot a hiányosság megszüntetésére szólítja fel. Ha a vizsgaközpont három hónapon belül a feltárt hiányosságokat nem számolja fel, továbbá ha a vizsgaközpont az ellenőrzés eredményes lefolytatását akadályozza, a vizsgáztatási jog felfüggeszthető, újabb eredménytelenül eltelt három hónap után pedig – a 6. §-ban foglalt eljárás értelemszerű alkalmazásával – az akkreditációs határozatot vissza kell vonni. A jogerős határozatot a Művelődési Közlönyben is közzé kell tenni.

(4) Az akkreditált nyelvvizsgaközpontok jegyzékét és tevékenységük akkreditációs értékelését a Művelődési Közlönyben évente nyilvánosságra kell hozni.

12. § (1) A Testület szakmai állásfoglalása alapján a Központ jogosult külföldön kiállított idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok Magyarországon történő honosítására.

(2) A honosítási eljárás szabályait, valamint a Testület honosítási eljárásban játszott szerepét a miniszter (a honosítási díj tekintetében a pénzügyminiszterrel egyetértésben) rendeletben határozza meg.

(3) A szintek besorolása a Magyarországon akkreditált államilag elismert nyelvvizsgákhoz, illetve azok szintjeihez viszonyítva történik.

13. § (1) E rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

(2) 1999. december 31-ig a nyelvvizsgáztatás e rendelet és az idegennyelv-tudás igazolására rendszeresített állami nyelvvizsgákról szóló 3/1980. (X. 25.) MM rendelet szerint egyaránt folytatható.

(3) A megkezdett vizsgaeljárásokat két éven belül kell befejezni a megkezdésükkor hatályban volt szabályok és díjak szerint. Ha ez idő alatt a vizsgát folytató szervezet nem válik vizsgaközponttá, vizsgarendszere nem nyer akkreditációt, vagy akkreditációja megszűnik, a vizsgát folytató szervezet köteles biztosítani a vizsgázónak, hogy megkezdett vizsgáját más – a feltételeknek megfelelő – vizsgaközpontnál tehesse le.

(4) Minden az e rendelet hatálybalépését megelőzően, illetve 1999. december 31. előtt, valamint e rendelet 13. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint kibocsátott állami nyelvvizsgának minősülő nyelvvizsga-bizonyítvány a továbbiakban is érvényes, s e rendelet alapján államilag elismert nyelvvizsgának minősül a bizonyítványban meghatározott fokozat szerint.

(5) Nyelvvizsga letételére jogszabály vagy belső szabályzat által kötelezett közalkalmazotti, illetve köztisztviselői kör számára minisztériumok belső szervezeti egységei által végzett, illetve szervezett szakmai és szakmai anyaggal bővített nyelvvizsgák esetén csak a nyelvvizsgarendszert kell akkreditáltatni. E vizsgáztató helyek csak a kötelezetti kör számára szerveznek nyelvvizsgákat. E szakmai nyelvvizsgák államilag elismert szakmai nyelvvizsgának minősülnek.

(6) Nem akkreditált vizsgaközpontként működő felsőoktatási intézményekben idegennyelvi szigorlatok, az idegen nyelven tett záróvizsga, illetve záróvizsgára bocsátás feltételéül előírt nyelvvizsgák államilag elismert nyelvvizsgaként úgy is megszervezhetők, hogy – valamely akkreditált vizsgaközponttal kötött megállapodás alapján – a vizsgaközpont a felsőoktatási intézményt állandó vizsgahelyeként bejelenti a Központnak.

(7) Hazai vagy külföldi felsőoktatási intézményben idegen nyelvből megszerzett nyelv- és irodalom szakos, valamint nyelvszakos tanári, továbbá tanító szakon idegen nyelv műveltségterületen szerzett tanítói oklevél – a külföldi felsőoktatási intézményben szerzett oklevél esetén elismerést, illetőleg honosítást követően – államilag elismert C típusú felsőfokú nyelvvizsgának felel meg.

(8) Külföldi közoktatási, illetve felsőoktatási intézményben befejezett tanulmányokat igazoló, az oktatás nyelvén megszerzett érettségi bizonyítvány, illetve oklevél – elismerését, illetve honosítását követően – államilag elismert C típusú felsőfokú nyelvvizsgának felel meg.

(9) Magyarországon felsőoktatási intézményben nemzetiségi tanári, nemzetiségi tanítói, nemzetiségi óvodapedagógusi szakon megkezdett és ott befejezett tanulmányokat igazoló bizonyítvány, oklevél, az oktatási intézmény oktatási nyelve szempontjából államilag elismert C típusú felsőfokú nyelvvizsgának felel meg.

(10) Nemzetiségi középiskolában az anyanyelven, illetve a nemzetiségi nyelven nyelv és irodalom tantárgyból szerzett érettségi bizonyítvány államilag elismert nyelvvizsgának felel meg, jeles és jó eredménynél felső-, egyéb esetben középfokon.

(11) Két tanítási nyelvű középiskolában, illetve nemzetközi érettségi vizsgán az oktatás nyelvén nyelv és irodalom tantárgyból szerzett érettségi bizonyítvány államilag elismert nyelvvizsgának felel meg, jeles és jó eredménynél felső-, egyéb esetben középfokon.

(12) Az érettségi vizsgaszabályzatról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet hatálybalépéséig a gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzatról szóló 129/1981. (MK 17.) MM utasítás, valamint az utasítással kiadott érettségi vizsgaszabályzatban foglaltak szerint a kétnyelvű, C típusú, legalább középfokú államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány birtokosának az adott idegen nyelvből nem kell érettségi vizsgát tennie. Bizonyítványába jeles érdemjegyet kell bevezetni.

(13) Ha a középiskolák az érettségi vizsgaszabályzatról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet 13. §-ának (4) bekezdésében, 18. §-ának (5) bekezdésében, 32. §-ának c) pontjában, 35. §-ának (3) bekezdésében és 54. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak szerint az érettségi vizsgát idegen nyelvből államilag elismert nyelvvizsgaként szervezik meg, az idegen nyelvből szerzett érettségi bizonyítvány a érettségi vizsgaszabályzat 45. §-ának (4) bekezdésében, illetve 54. §-ának (2)–(3) bekezdésében meghatározottak alapján államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű. A közoktatásról szóló – többször módosított – 1993. évi LXXIX. törvény 114. §-a (1) bekezdése b) pontjának hetedik gondolatjelében foglaltak szerint az így letett nyelvvizsga ingyenes, illetve a 116. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározottak alapján tandíjfizetési kötelezettség alá esik.

(14) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a művelődési és közoktatási miniszter 1/1992. (Műv. K. 8.) MKM utasítása az Országos Idegennyelv-oktatási Tanács működéséről; az állami nyelvvizsga díjáról szóló 8/1990. (IX. 5.) MKM rendelet, a 8/1990. (IX. 5.) MKM rendelet módosításáról szóló 9/1995. (VIII. 31.) MKM rendelet, valamint az állami nyelvvizsga díjáról szóló 8/1990. (IX. 5.) MKM rendelet módosításáról szóló 22/1997. (VI. 4.) MKM rendelet, a 3. § (2) bekezdésének kivételével.

(15) 1999. december 31-én hatályát veszti az Idegennyelvi Továbbképző Központ működéséről és feladatairól szóló 8/1978. (VIII. 25.) OM rendelet az 1. § (1) és (3) bekezdésének, továbbá 10. és 11. §-ának kivételével; az idegennyelv-tudás igazolására rendszeresített állami nyelvvizsgákról szóló, többször módosított 3/1980. (X. 25.) MM rendelet; az idegennyelv-tudással kapcsolatos egyes rendelkezések módosításáról szóló 5/1987. (VI. 14.) MM rendelet; a 3/1980. (X. 25.) MM rendelet módosításáról szóló 21/1988. (IX. 29.) MM rendelet; 11/1990. (X. 4.) MKM rendelet; 14/1992. (IX. 19.) MKM rendelet; 14/1995. (XII. 26.) rendelet, valamint az állami nyelvvizsga díjáról szóló 8/1990. (IX. 5.) MKM rendelet módosításáról szóló 22/1997. (VI. 4.) MKM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése.

(16) A Kormány felhatalmazza a minisztert, hogy 1999. december 31-ét követően a nyelvvizsgadíjakat a pénzügyminiszterrel egyetértésben, rendeletben állapítsa meg.