1998. évi LXXIX. törvény
1999.01.01.
„(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató
a) kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő év június 30-áig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő év december 31-éig,
b) a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül
adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. A b) pontban szereplő rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet.
(4) A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni.”
2. § Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba.