1009/1999. (I. 29.) Korm. határozat
a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i döntésének végrehajtásával kapcsolatos magyar–szlovák tárgyalásokon képviselendő magyar álláspontról és az ezzel összefüggő egyes teendőkről1
1999.01.29.
1. A Kormány – a hágai Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóságának elismeréséről szóló 56/1992. (X. 2.) OGY határozatban, valamint a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a Bős–Nagymarosi Tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről Brüsszelben, 1993. április 7-én aláírt Külön Megállapodás megerősítéséről szóló 29/1993. (V. 4.) OGY határozatban vállalt kötelezettségének megfelelően – egyetért és támogatja, hogy a dunai kormánybiztos vezetésével tárgyaló magyar delegáció a szlovák féllel folytatott, a hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős–Nagymarosi Tervvel kapcsolatban hozott döntésének végrehajtásával összefüggő kétoldalú tárgyalások során az alább részletezett álláspontot képviselje:
a) A magyar Kormány álláspontja szerint a Bíróság ítéletéből az következik, hogy nincs szükség az alsó duzzasztómű felépítésére. A kérdéses folyószakasz hajózhatóságát hagyományos folyamszabályozási eszközökkel kell biztosítani.
b) A magyar Kormány a meglévő létesítmények közös üzemeltetéséről hajlandó tárgyalni elsősorban árvízvédelmi, hajózási, környezetvédelmi és természetvédelmi szempontok alapján, a hágai döntésben foglaltak szerint.
c) A magyar Kormány nem kívánja a dunakiliti tározó feltöltését, mert a hágai ítéletből ilyen kötelezettség nem következik. A dunakiliti duzzasztás szerepét – megfelelő feltételek mellett – a dunacsúnyi létesítmény veheti át.
d) A magyar Kormány a vízmegosztás kérdésében a tárgyalások során a Duna főmedrébe és a mellékágakba juttatandó elegendő vízmennyiség meghatározását tartja első számú célnak. Ezen túlmenően Magyarország igényt tart a vízhozam méltányos és ésszerű hányadára a nemzetközi vízfolyások jogának alapelvei szerinti határfolyóból mint természetes erőforrásból.
e) A Duna főmedre és a mellékágrendszerek ökológiai rehabilitációja szükséges. Ennek során olyan megoldást kell választani, amely biztosítja a főág és a mellékágak közötti élő kapcsolatot.
f) Megfelelő feltételek mellett a magyar Kormány nem tekinti módosíthatatlan rendelkezésnek az 1977-es államközi szerződés azon pontját sem, amely a felek 50-50%-os tulajdoni részesedését írta elő.
g) A magyar Kormány a kártérítési igények kölcsönös elengedését tartja elfogadhatónak összhangban a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletével.
h) A magyar Kormány a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletével összhangban szükségesnek tartja az üzemelő létesítmények hatásainak a szlovák féllel közös komplex vizsgálatát és értékelését. A magyar Kormány szükségesnek tartja harmadik fél bevonását ezen munkálatokba.
2. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről 1977-ben kötött szerződés alapján a Kormány ideiglenesen megbízza a dunai kormánybiztost a szerződésben meghatározott kormány-meghatalmazotti jogkör ellátásával és az ebből eredő jogok gyakorlásával abban az esetben és olyan mértékben, ahogy ez a hágai ítélet végrehajtásának módozatairól folytatott tárgyalások eredményei alapján egyértelműen szükséges.
3. A Kormány szükségesnek tartja, hogy a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel összefüggő beruházások vagy azok elmaradása következtében az érintett településeken elmaradt infrastrukturális és egyéb beruházások, valamint az okozott környezeti károk felmérésére szülessen átfogó koncepció.
Felelős: dunai kormánybiztos, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, gazdasági miniszter, környezetvédelmi miniszter, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, pénzügyminiszter
Határidő: 1999. június 30.
4. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg a hágai Nemzetközi Bíróság a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítélete végrehajtásával kapcsolatos magyar–szlovák tárgyalásokról szóló 1026/1998. (III. 11.) Korm. határozat hatályát veszti.
