36/1999. (XI. 12.) KHVM rendelet

az Országos Vasúti Szabályzat III. kötetének kiadásáról¹

1999.12.01.

A vasútról szóló 1993. évi XCV. törvény 9. §-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1) Az Országos Vasúti Szabályzat III. kötetét (a továbbiakban: OVSZ III.) e rendelet mellékleteként kiadom. Az OVSZ III. szövege a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítőben jelenik meg.²

(2) Az OVSZ III. rendelkezéseit a helyi közforgalmú és saját használatú különleges pályával rendelkező személyszállító kötélvontatású vasúti pálya – ideértve a siklót, a sífelvonót és függőpályát – és tartozékai, és üzemi létesítmények, a vasúti járművek tervezése, létesítése, átalakítása, működtetése, valamint megszüntetése során kell alkalmazni.

2. § (1) Ez a rendelet 1999. december 1. napján lép hatályba. A hatósági engedélyköteles tevékenységek tekintetében a már megindult eljárást a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.

(2) Az OVSZ III. hatálybalépésekor érvényes engedéllyel rendelkező, meglévő létesítmények, berendezések és járművek esetében csak azok átépítésekor és korszerűsítésekor kell az OVSZ III. előírásait alkalmazni.

Melléklet a 36/1999. (XI. 12.) KHVM rendelethez

TARTALOMJEGYZÉK

ORSZÁGOS VASÚTI SZABÁLYZAT

III. KÖTET

oldal

1. Általános rendelkezések 3

2. Személyszállító kötélvontatású vasúti rendszerek 5

3. Az alkalmazandó rendszer megválasztásának szempontjai 6

4. Pályatervezés 6

4.1. A pályaterv követelményei 6

4.2. Sí- és szánfelvonók 6

4.3. Siklók 8

4.4. Kötélpályák 9

4.5. Függő sínpályák 11

5. Kötelek 11

5.1. Általános követelmények 11

5.2. Méretezés 12

5.3. A keresztirányú terhelésre vonatkozó előírások 13

5.4. Kötélkorongok, dobok és saruk 13

5.5. A kötelek egymáshoz kapcsolása és a kötélvégek rögzítése 14

5.6. Kötélfeszítés 14

5.7. A köteleken elvégzendő munkák 14

6. Hajtás és fékezés 15

6.1. A hajtás általános követelményei 16

6.2. A fékberendezések követelményei 16

6.3. Tartalék hajtás, a vizsgálati és mentőberendezés hajtása 16

6.4. Méretezési előírások 16

6.5. Hajtási teljesítmény 17

6.6. Fékteljesítmény 17

6.7. Áthúzási biztonság 17

7. Állomások és vonali létesítmények 17

7.1. Állomások 17

7.2. Állványok 19

7.3. Kötélfeszítő és lehorgonyzó szerkezetek 21

7.4. Állomási függő sínhálózat 22

7.5. Függő sínpálya hidak 22

7.6. Védőszerkezetek, védőhidak és hálók 22

8. Járművek 23

8.1. Általános kialakítási követelmények 23

8.2 Függeszték 23

8.3. Kapcsolókészülékek és kapcsoló elemek 24

8.4. Futóművek, támasztó görgőrendszerek 24

8.5. Kocsiszekrény 24

8.6. Járművek fékberendezései 25

8.7. Méretezés 25

9. Villamos berendezések 26

9.1. Általános feltételek 26

9.2. Áramellátás 26

9.3. Érintésvédelem 27

9.4. Világítás 28

9.5. Hírközlés 28

9.6. Üzemi vezérlő-, jelző és biztonsági berendezések, valamint ezek áramkörei 28

9.7. Villám- és túlfeszültség védelem 31

10. Mentés, mentőeszközök, mentőberendezések 31

10.1. Általános követelmények 31

10.2. A mentőeszközök használata 31

10.3. A mentőeszközök szerkezeti követelményei 32

11. Üzemeltetés 32

11.1. Használatbavétel, próbaüzem 32

11.2. Engedélyes és személyzet 33

11.3. Az üzemeltetés szabályozása 33

11.4. Üzemvezetés 33

11.5. Felügyelet, fenntartás 33

11.6. Fővizsgálat, felülvizsgálat 34

11.7. Szállítási feltételek 34

Mellékletek

1. Kötélvontatású vasutak alapvető üzemi jelzéseinek tárgya és módja 35

2. Kötélvontatású vasutak alapvető hibajelzéseinek tárgya és módja 36

3. Kötélvontatású vasutak biztonsági és vezérlő berendezései által kiváltandó leállások 37

Függelék

Fogalommeghatározások 38

--------------------

1. Általános rendelkezések

Az Országos Vasúti Szabályzat III. kötete a kötélvontatású személyszállító vasutak átfogó általános meghatározásával a siklókra, a sí- és szánfelvonókra, a függőpályákra – az utóbbiakon belül elsősorban a kötélpályákra – vonatkozó követelményeket rögzíti, függetlenül attól, hogy azok közforgalmúak vagy saját használatúak.

A fejezet az Országos Vasúti Szabályzat III. kötetének tartalmi meghatározására, kötélvontatású vasúti létesítmények, építmények, berendezések, új járművek létesítésének, régiek korszerűsítésének, tervezési, engedélyezési, használatbavételi, üzembe helyezési, üzemeltetési, megszüntetési eljárásainak általános szempontjaira terjed ki.

1.1. Az Országos Vasúti Szabályzat III. kötet tartalma

Az Országos Vasúti Szabályzat III. kötete (továbbiakban: OVSZ III.)

– meghatározza a kötélvontatású személyszállító vasúti létesítmények, építmények, berendezések (továbbiakban együtt: kötélvontatású vasúti építmények), eszközök és járművek tervezése, létesítése, korszerűsítése, átalakítása, illetve beszerzése, használata, megszüntetése, elbontása során betartandó műszaki és üzemeltetési követelményeket;

– a közlekedésnek azt a nyomvonalas ágazatát tekinti kötélvontatású vasútnak, melynek alaptevékenysége a személyszállítás és azt kötött – nem rendeltetésszerűen áthelyezhető – kötélvontatású rendszerben történő járműmozgatással, vállalati-szakmai utasításokkal szabályozott szervezeti formában végzi;

– az előbbi meghatározásoknak megfelelően az általános ,,kötélvontatású vasút'' megnevezés helyett üzemi tevékenységre utalásnál a ,,kötélvontatású vasút üzemeltetője'', tárgyi vonatkozásban ,,a kötélvontatású vasúti építmény'', a szervezetre utalás esetén a ,,kötélvontatású vasúti építmény és jármű engedélyese'' kifejezéseket használja;

– alapul szolgál a kötélvontatású vasutakra vonatkozó műszaki és üzemeltetési előírások, szabályozások (irányelvek, ágazati-vállalati utasítások stb.) kidolgozásához.

Az OVSZ III. a kötélvontatású vasutakra vonatkozóan rögzít alapvető szabályozást. Az itt nem szabályozott kérdésekben az OVSZ I. és az OVSZ II. előírásai, illetve a vasúti hatóság állásfoglalásai a mérvadók.

Előírásait:

– a vasútról szóló törvény szerint e témakörbe tartozó sí- és szánfelvonók,

– siklók és

– függőpályák (kötélpályák és függő sínpályák)

sorrendben adja meg.

1.2. Kötélvontatású vasúti létesítmények és járművek tervezése

A kötélvontatású vasúti építmények és járművek terveit csak arra jogosult tervező készítheti.

A tervdokumentáció alaki- és tartalmi követelményeit rendeletben, annak hiányában hatósági tájékoztatóban kell előírni.

A kötélvontatású vasúti építményeket, eszközöket és járműveket az OVSZ III. és a vonatkozó nemzeti szabványok, szakterületi előírások (a szakma által korábban is használt szabványok, szabályzatok, utasítások stb.), hatósági tájékoztatók, különleges esetekben egyedi, a hatóság által előírt feltételek szerint kell megtervezni. A tervezés során a kötélvontatású vasúti építmények műszaki-, üzemeltetési követelményeit, valamint a helyi település- és közlekedésfejlesztési elképzeléseket kölcsönösen figyelembe kell venni. Ezektől eltérő esetekben igazolni kell, hogy a javasolt megoldás alkalmazásával a biztonság nem csökken. Törekedni kell a mozgássérültek közlekedését elősegítő megoldások alkalmazására.

A kötélvontatású vasút üzemeltetője köteles a végleges jellegű kötélvontatású vasúti építményekről a mindenkor fennálló, tényleges állapotot feltüntető tervdokumentációk – az ún. állapottervek – elkészítéséről és azok folyamatos helyesbítéséről gondoskodni. E tervdokumentációk tartalmának valódiságát az üzemeltető és a helyesbítését készítők záradékával kell valamennyi tervpéldányon igazolni.

Az OVSZ III. hatálya alá tartozó kötélvontatású vasutakon még nem létesített, vagy nem alkalmazott berendezés, szerkezet, illetve annak biztonságtechnikai feladatot ellátó készüléke, részegysége, szerkezeti eleme jellemzőit a tervezés előtt feltétfüzetben kell összefoglalni, függetlenül attól, hogy az belföldi vagy külföldi eredetű. Az alkalmazás előtt a feltétfüzetet, valamint a feltételeket megvalósító szerkezeti kialakítást a kötélvontatású vasút létesítését engedélyező hatóság – alkalmassági tanúsítvány alapján – felülvizsgálja és engedélyezi.

Külföldi eredetű berendezések, szerkezetek, készülékek, részegységek, szerkezeti elemek hazai alkalmazását az OVSZ III. előírásainak figyelembevételével a kötélvontatású vasút létesítését engedélyező hatóság – műszaki megfelelőségi eljárás keretében független szakértő (tanúsító) által kiállított alkalmassági tanúsítvány alapján – engedélyezi.

1.3. Kötélvontatású vasúti építmények, járművek engedélyezése és létesítése

A kötélvontatású vasút létesítéséhez szükséges terület biztosításáról a vasútról szóló törvényben foglaltak alapján kell gondoskodni. A terület biztosítása a kiszolgálandó sípályákra és melléklétesítményekre is kiterjed.

Kötélvontatású vasúti építmény létesítéséhez, átalakításához, használatbavételéhez, megszüntetéséhez, bontásához a vasútról szóló törvényben szabályozott hatósági engedély szükséges.

A hatósági engedélyezési eljárást a vonatkozó jogszabályokban előírt hatóságnál, a kötélvontatású vasúti építményt létesíteni, használatba venni, átalakítani, megszüntetni, bontani, a járműveket üzembe helyezni szándékozóknak (továbbiakban: engedélyt kérő) kell kezdeményeznie a jogszabályokban rögzített követelmények biztosításával (a koncesszió, az előírásos tervdokumentáció, az érintett természetes és jogi személyek jegyzéke, a szakhatósági és közmű hozzájárulások stb. bizonylatainak egyidejűleg, mellékletként történő benyújtása).

A hatósági engedélyezési eljárást az engedélyt kérő köteles elősegíteni, kellő időben történő és megfelelő szintű szakmai előkészítéssel, adatszolgáltatással és a bizonylatok átadásával.

A vasúti hatóság döntéseit határozatként adja ki az államigazgatási eljárások általános szabályairól szóló törvény alapján. A határozatban előírják mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a személyszállító kötélvontatású vasúti építmények és járművek engedélyeseit megilletik és kötelezik.

Az építési tevékenység csak a vasúti hatóság által kiadott jogerős határozat alapján kezdhető meg. Az építés során a kivitelezési jogosultságra vonatkozó jogszabályokat be kell tartani.

A kötélvontatású vasúti pálya mentén az üzem biztonságát veszélyeztető világító berendezéseket (fényreklám, fényszóró stb.) elhelyezni nem szabad. Arra nézve, hogy a világító berendezés a vasútüzem biztonságát veszélyezteti-e, a kötélvontatású vasút üzemben tartójának állásfoglalása az irányadó.

1.4. Vasúti építmények és járművek használatbavétele

Hatósági használatbavételi – járművekre üzembe helyezési – engedély csak használatra alkalmas építményre, illetve járműre kérhető, a jogszabályokban előírt bizonylatok alapján.

Hatósági használatbavételi eljárást – járművek esetében üzembe helyezést – a használati, üzemi-műszaki alkalmasság és biztonság elbírálása szempontjából szükséges bizonylatok vizsgálata és próbák alapján kell lebonyolítani, figyelembe véve a létesítési engedélyben foglalt előírások, feltételek teljesítését.

Az engedélyes a kötélvontatású vasút létesítményeit csak hatósági használatbavételi engedély alapján helyezheti forgalomba. A használatbavételi engedély kiadását megelőzően csak a létesítési engedélyben előírt próbaüzemelés végezhető (L.11.1.)

A kötélvontatású vasút üzemeltetőjének gondoskodnia kell az olyan kötélvontatású vasúti létesítmények jelen szabályzatban előírt állapotban tartásáról is, amelyek használata nincs hatósági engedélyhez kötve. Ezen építmények hatósági ellenőrzését az üzemeltetőnek mindenkor lehetővé kell tennie.

1.5. Kötélvontatású vasutak üzemeltetése, fenntartása, műszaki felügyelete

1.5.1. A kötélvontatású vasúti építmények, járművek használata során az engedélyesnek a következőkről kell gondoskodnia:

– a kötélvontatású vasúti építmény üzemeltetéséhez szükséges személyi feltételek biztosításáról;

– a kötélvontatású vasúti járművek vezetésére, kezelésére kiképzett és hatósági vizsgát tett, megfelelő létszámú kiszolgáló személyzetről, valamint egyéb szakszemélyzetről;

– a megfelelő üzemi rend kialakításáról és zavartalan működéséről;

– az élet-, vagyon- és üzembiztonság feltételeinek megteremtéséről a környezeti hatások figyelembevételével is;

– a kötélvontatású vasúti építmények és járművek karbantartásáról, üzembiztos állapotban tartásáról, műszaki felügyeletéről és az ezeket tanúsító adatok rögzítéséről;

– a közegészségügyi, tűz- és környezetvédelmi követelmények folyamatos kielégítéséről, a környezet- és természetvédelmi jogszabályok betartásával.

1.5.2. A műszaki felügyelet adatszolgáltatása terjedjen ki:

– a kötélvontatású vasúti építmények, járművek műszaki és üzemi állapotára,

– az ezeket érintő természeti és környezeti hatásokra,

– az üzemet és a kötélvontatású vasúti építményeket érintő külső tevékenységre,

– a karbantartás, a felújítás és biztonsági ellenőrzés munkaszükségletére,

– villamos és védelmi berendezések időszakos felülvizsgálataira.

1.5.3. A karbantartási-, vizsgálati- és felügyeleti rendszert és szervezetet az engedélyesnek kell kidolgozni, vagy kidolgoztatni, a jelen szabályzat előírásait alapul véve.

A felügyeleti rendszer vizsgálati időszakainak meghatározásánál a kötélvontatású vasúti építmények, járművek korát, az alkatrészek elhasználódási fokát, az üzemi igénybevételt, valamint az üzemeltetés körülményeit is figyelembe kell venni. A felügyelet végrehajtásáról nyilvántartást kell vezetni, melyben a megállapításokat követő intézkedéseket is elő kell jegyezni.

1.5.4. Az előzőekben meghatározott feladatokat az engedélyes által elfogadott felelős üzemvezető irányításával kell ellátni.

1.6. Az engedélyezési és üzemeltetés-ellenőrzési eljárások rendjét az illetékes miniszter szabályozza.

1.7. A kötélvontatású vasúti járművezetők, gépkezelők, vizsgáztatása az illetékes hatóság jogkörébe tartozik.

1.8. A kötélvontatású vasút üzemeltetőjének a vasúti közlekedés biztonságára vonatkozó, illetve azt érintő, általa készített, vezetője által elfogadott belső szabályzatot (utasítást) az engedélyező vasúti hatósággal jóvá kell hagyatni.

1.9. Vegyes rendelkezések

1.9.1. Az OVSZ III. módosítására a közlekedési-, hírközlési- és vízügyi miniszter jogosult.

1.9.2. Az OVSZ III. hatálya alá tartozó építményeket, berendezéseket és járműveket úgy kell kialakítani és üzemeltetni, hogy azok a biztonság követelményeit mindenkor kielégítsék. Ezen követelmények akkor tekinthetők teljesítettnek, ha a vasúti építmények, berendezések és járművek a jelen szabályzat előírásainak vagy – ha ilyen előírás a szabályzatban nincs – a technika elismert szabályainak megfelelnek.

A technika elismert szabályait tartalmazzák az érvényes nemzeti (MSZ) szabványok, és az európai (EN) szabványok. Ezeket kell alkalmazni a mindenkori előírásoknak és módosításoknak megfelelően.

Az előbb említett előírásoktól – a miniszteri rendelettel kötelezővé tett nemzeti szabványok kivételével – eltérni – a vasúti hatóság eseti engedélye alapján – csak akkor lehet, ha a biztonság más módon legalább azonos szinten megoldható.

1.9.3. A meglévő kötélvontatású vasúti építmények és járművek továbbra is a korábbi hatósági engedélyekben foglalt feltételek szerint üzemeltethetők, de átépítésük vagy átalakításuk esetén az OVSZ III. előírásait be kell tartani.

2. Személyszállító kötélvontatású vasúti rendszerek

Ez a fejezet a személyszállító kötélvontatású vasutak rendszereinek alapvető jellemzőit mutatja be.

Elhelyezés szerint:

Terephez kötött pályával rendelkeznek a

– sí- és szánfelvonók, továbbiakban sífelvonók, amelyek lehetnek alacsony- és fej feletti kötélvezetésűek,

– siklók, egy járművel ellensúllyal, két járművel egy- és/vagy két vágányon véges, vagy végtelen vonókötéllel.

Terep feletti pályán közlekednek a függőpályák járművei,

ezek közül kötélből kialakított pályán közlekednek a

– kötélpályák járművei,

hídszerkezetű pályán járnak a

– függő sínpályák járművei.

A kötelek száma szerint a kötélpályák lehetnek egyköteles, kétköteles és kettőnél több köteles pályák.

További osztályozás lehetséges még valamennyi kötélvontatású vasút vonatkozásában:

Üzemük szerint:

– ingaforgalmú pályák és

– körforgalmú pályák.

Kötélrendszerek szerint elsősorban a kötélpályák vonatkozásában vannak:

– véges és végtelenített vonókötelű pályák,

– egyköteles pályák (körforgalmú, vagy ingaforgalmú) rögzített, egyetlen szállítókötéllel,

– kétköteles pályák (körforgalmú vagy ingaforgalmú) külön tartó- és vonókötéllel,

– kettőnél több köteles pályák valamilyen feladatra kettőzött kötelekkel.

Járművek vonó-, szállítókötélre kapcsolási módja szerinti megkülönböztetés:

– az állomásokon a vonó-, szállítókötélről üzemszerűen le- és arra felkapcsolódó járművekkel üzemelő pályák,

– az állomásokon is a vonó-, szállítókötélhez rögzített járművekkel közlekedő pályák.

Járművek kialakítása szerint:

– nyitott,

– félig zárt,

– zárt járművekkel kialakított pályák.

A sífelvonónál nincs jármű, csak vontató függeszték vagy a szállítókötélre kapcsolható vonszoló elem.

Hajtás kiszolgálásának helye és a vezérlés módja szerint:

– állomási szolgálati helyiségből vezérelt, de az állomás peronjáról, vagy a járműből is beavatkozási lehetőséget biztosító hajtású pályák,

– kizárólag kézi vagy részben automatikus vezérléssel kialakított kiszolgálású pályák.

3. Az alkalmazandó rendszer megválasztásának szempontjai

Az alkalmazni kívánt kötélvontatású vasúti rendszer megválasztásánál mindenekelőtt az elérendő közlekedési, szállítási cél minél teljesebb kielégítését kell figyelembe venni. A további megválasztási követelmények és körülmények, amelyeket a tervezéshez tisztázni kell:

a) A szükséges szállítási igény, valamint annak szezonális és napszaki megoszlásának meghatározása, figyelembevétele.

b) Az állomásoknak a létesítési célnak megfelelő elhelyezése, az állomásokra vonatkozó követelmények mikénti teljesítése.

c) A völgyállomás (esetleg mindkét állomás) közlekedési és közüzemi kapcsolatai, (áram, távbeszélő, csatorna, víz stb.) ezek használatának igényével.

d) Az idegen létesítmények keresztezése, megközelítése, a veszélyhelyzetek elkerülése céljából.

e) Az előzőekből adódó vonalvezetés terepviszonyai, a terep feletti magasságok, a pálya menti szerkezetek elhelyezésének vizsgálata.

f) Az adott vonalvezetés mellett a rendszertől függő szállítási kapacitás és sebesség.

g) Az alkalmazható járművek és kapacitásuk.

h) A pályáról történő mentés követelményei és lehetőségei.

i) Az uralkodó időjárási- és szélviszonyok.

A fenti, kölcsönösen egymást befolyásoló követelmények összhangjának teljesítése szabja meg az alkalmazandó rendszert. A rendszer megválasztásának tanulmányszintű indoklása a tervezési munka kiindulási alapja.

A rendszer megválasztásának fontossága abból ered, hogy az egyes kötélvontatású rendszerek között későbbi átalakítással többnyire nincs áttérési lehetőség.

4. Pályatervezés

A fejezet a személyszállító kötélvontatású vasutak, ezen belül a siklók, sí- és szánfelvonók, valamint a kötélpályák és függő sínpályák tervezésével, elsősorban a pálya kialakításával összefüggő, a vízszintes- és magassági vonalvezetéssel, a szabadon tartandó szelvénnyel, az alkalmazható sebességgel és a követési távolsággal kapcsolatos követelményeket tárgyalja.

4.1. A pályaterv követelményei

A vonalvezetés tervezése a pálya kezdő- és végpontjának, majd a közbenső vonalnak a meghatározását foglalja magában. A létesítmény ábrázolása két vetületben és metszetben történik: vízszintes elrendezését a helyszínrajz, a függőlegest a hossz-szelvény szemlélteti, ezeket a pályaterv általában együttesen tartalmazza.

A pályatervben a pálya tengelyén túlmenően, a terepet és a rajta meglévő létesítményeket – a pálya nyomvonalától két oldalt, az áttekintés és egymásra hatás elbírálhatósága érdekében megkívánt, de legalább 20–20 m szélességben – kell bemutatni.

A pálya tengelyét a végállomások között általában – a siklótól, függő sínpályától eltekintve – egyenes, vagy közel egyenes vonalban kell vezetni.

A kötélvontatású vasutak hossz-szelvényében a pálya magassági vonalvezetésének adatait kell feltüntetni.

A kötélpályák – beleértve a sí- és szánfelvonókat is – pályaterve az előzőeken túl, a kötelek alátámasztásainak vízszintes és magassági értelemben vett meghatározását tartalmazza. A terep töréspontjainak magasságai mellett feltünteti az állomások helyét, az alátámasztások vízszintes és ferde távolságát, az állványok magassági adatait, a kötelek mértékadó helyzetét és törésszögeit, valamint az alátámasztások szerelvényeit. A pályaterv alsó sávjában kell rögzíteni a pálya helyszínrajzi adatait, a pálya melletti épületek, akadályok, valamint keresztezések jelölését olyan szélességben, amely az egymásra hatás, kölcsönös veszélyeztetés megítélését lehetővé teszi.

4.2. Sí- és szánfelvonók

4.2.1. Általános meghatározások

A létesítményt lehetőleg úgy kell kialakítani, hogy az állomásoktól minél távolabb belátható legyen.

Sí- és szánfelvonó pálya (továbbiakban: sífelvonó) alatt a megépítéshez és az üzemeltetéshez szükséges területeket és a sífelvonó berendezést együttesen kell érteni. A pálya tengelyét a teleoldali szállítókötél-ág által meghatározott vonal képezi. A pályához tartozik az a vontatóút, amelyen a síelőket síjükön a pálya teljes hosszában akadálytalanul és veszélytelenül kell tudni vontatni, valamint a kiszolgálandó sípályák és szervizutak.

A vontatóutat a pálya tengelyére közel szimmetrikusan kell kialakítani és szélességének meghatározásakor figyelemmel kell lenni: a függesztékek által vontatott személyek számára, az utazási sebességre, a pálya hosszára és a vontató függesztékek fajtájára, az emelkedési viszonyokra, a meglévő akadályok kiküszöbölését szolgáló biztonsági berendezések hatékonyságára, a magassági vonalvezetésnél pedig a lejt- és ívviszonyok kialakítására.

Az alacsony kötélvezetésnél a szállítókötél derékmagasságú, a visszatérítő ágban terepszintű vagy fej feletti elrendezésű. A derékmagasságban vezetett vonókötél vontató ágán közbenső alátámasztás általában ne legyen.

Alacsony kötélvezetésű sífelvonó létesítésére csak korlátozott hosszúságú és szintkülönbségű pálya esetén kerülhet sor. Alkalmazásánál törekedni kell, hogy a pálya vízszintes vetülete a 300 m-t, míg az állomások közti magasságkülönbsége a 75 m-t ne haladja meg. Engedmény a síelő karerejét nem igénybe vevő vonszolási megoldás (tányéros, kengyeles) esetén lehet indokolt.

Alacsony kötélvezetésű sífelvonó áthelyezhető kivitelben akkor létesíthető, ha az 250 m-nél nem hosszabb, üres ágán nem igényel egynél több közbenső oszlopot és lejtése sehol nem lépi túl a 40%-ot, lehorgonyzó ereje a 25 kN-t.

A magas kötélvezetésű sífelvonó szállítókötele mindkét ágban fej feletti vezetésű. A vonszoló berendezések a szállítókötélre tartósan rögzítettek, vagy a völgyállomáson automatikusan fel- és lekapcsolódók, illetve kézzel a szállítókötélre adhatók.

Az elhelyezés tekintetében alapvető a sífelvonó vontató útjának és a lesikló pályának az elválasztása, célszerűen cserjés, vagy kisebb erdősáv meghagyásával, illetve kerítéssel. Az elválasztásnak az eleső síelőt nem szabad akadályoznia a pálya szabadon tartandó szelvénye elhagyásában.

A pályán iránytörés a szerkezeti megoldásoktól függően alkalmazható. Olyan állványoknál, melyeknél a megkövetelt legkisebb görgő-terhelés csak ellengörgő alkalmazásával érhető el, nyomtáv változtatás nem engedhető meg. Ilyen helyeken a szállítókötél biztonságos vezetését egyéb megoldásokkal (pl. vízszintes vezetőgörgőkkel) kell biztosítani.

A számításokban a méretezési értékeknél egy utas tömegére 80 kg-ot, míg a vontató függesztékekre, fogódzkodókra azok tényleges tömegét 1,1 szorzóval kell figyelembe venni.

4.2.2. Vontatóút, szabad szelvény

A vontatóút a felcsatolt sível hegymenetben vontatott utasok csúszópályája, tengelye a pálya tengelyével egyezik.

A vontatóút lejttöréseit megfelelően le kell kerekíteni és a vontatóútnak ellenesése ne legyen. Ez csak kivételes esetekben, rövid szakaszon engedhető meg (legnagyobb ellenlejtése 5%-os). Keresztdőlése 10% alatt maradjon. Alacsony kötélvezetésnél az üres ág irányában keresztdőlés nem lehet. Általánosságban arra kell törekedni, hogy az iránytöréseknél a vontatott síelő jelentősebb oldalirányú erőhatás nélkül, lökésmentesen haladhasson.

A vontatóút legnagyobb hosszirányú emelkedése nem haladhatja meg:

– kézzel tartott fogódzkodó villa, toló-vonókar, szorító esetén a 25%-ot,

– alacsony kötélvezetésnél és rugózatlan egyszerű vonszoló eszközzel bíró magas kötélvezetésnél a 40%-ot,

– magas kötélvezetés mellett rugós vonszoló berendezéssel a 60%-ot, és csak kivételes esetekben érheti el a 70%-ot.

A vontatóutat a pálya tengelyére közel, szimmetrikusan kell kialakítani. Egyszemélyes vontatásra legalább 2,0 m szélesnek kell lennie, amit további utasok esetén, személyenként 0,5 m-rel növelni kell.

A vontatóút szélességét hidakon, töltéseken, valamint 40%-nál nagyobb emelkedő szakaszon meg kell növelni és az állványokat rugalmas, vízfelvételtől mentes burkolattal kell kialakítani.

Amennyiben a vontatóutat pályaoszlop keretszerkezete hidalja át, a szabad szelvénynek egyszemélyes szállításnál 3 m, míg kétszemélyes vontatásnál legalább 4 m szélesnek kell lennie.

Oszlop vagy rögzített akadály egyszemélyes vontatásnál a pálya tengelyétől nem lehet közelebb 1,25 m-nél. Több személy egymás melletti vontatása esetén ezt az értéket személyenként 0,25 m-rel növelni kell. Szánkók egymás mellett vontatását kerülni kell.

A síelők részére biztosítandó, az előzőekben meghatározott, szabad szelvény legkisebb magassága 2,50 m, amit az üzemeltetés során előfordulható, bármilyen hómagasság esetén is be kell tartani.

A vontató függesztékek szempontjából a szabad szelvénynek legalább olyan nagynak kell lennie, hogy a vontató függeszték még 20%-os oldalirányú kilendülés esetén se ütközzön akadályba. Az állomásokon az előbb említett mértékű kilendülést figyelembe véve a talajtól 0,5 m-től 2,0 m magasságig kell, hogy biztonsági távolság maradjon, ami hatékony függesztékvezetés esetén csökkenthető.

Az üresoldali függesztékek a síelőket nem veszélyeztethetik.

Egymás mellett haladó sífelvonók űrszelvénye közötti távolság legalább 3 m legyen. Rugós (behúzó) függesztékek esetén e távolság 5 m-re növelendő.

4.2.3. A szállítókötél magassági vezetése

A szállítókötél magassági vezetése kövesse a vontatóút emelkedését.

Magas kötélvezetésű sífelvonóknál a szállítókötelet (tele- és üresoldalon is) olyan magasan kell vezetni, hogy a behúzott vonszoló berendezések legalább 2 m-rel a hófelület felett maradjanak. Ettől a kapcsolási távolságnak megfelelő hosszban el lehet térni, ha az adott szakaszon a pálya sávjába történő akaratlan belépés ellen megfelelő intézkedés (elkerítés) tehető, vagy ilyen belépés veszélye nem áll fenn.

Merev rudas vonszolókkal vagy hosszú kengyelekkel felszerelt sífelvonók esetében a terep megközelítése 0,6 m-hez közel eső legyen. Ez esetben a teljes pályára vonatkozóan kell a vétlen belépés elleni megfelelő intézkedést tenni.

A szállítókötelet a teleoldali szállítókötél-ágon csak olyan magasan szabad vezetni, hogy kis tömegű (30 kg) használót se emeljen ki a vonszoló berendezés a vontatóútról.

Alacsony kötélvezetésű sífelvonóknál a szállítókötelet úgy kell vezetni, hogy a vontatóúttól mért magassága közel azonos maradjon, és így a használó számára a kötél szükséges emelése vagy lehúzása ne jelentsen erőkifejtést. A hegyállomási korongra ráfutás előtt a szállítókötél lehetőleg 2,0 m-el a hófelület felett fusson.

A pályáknál a korongra futás előtt egy vészleállítást működtető biztonsági szerelvényt (pl. keresztrúd, gerenda) kell alkalmazni mintegy 0,7 m magasságban.

A szánfelvonók tervezésénél és kialakításánál a fenti előírásokat értelemszerűen kell alkalmazni.

A szállítókötél legnagyobb lejtése – a nemzetközi előírásoknak megfelelően – 80% lehet.

4.2.4. Nyomtávolság

A nyomtávolság a szállítókötél üres és vontató ágának vízszintes vetületi távolsága.

Alacsony kötélvezetésű sífelvonó szállítókötele üres és vontató ágának vízszintes vetületi távolsága legalább 1,25 m legyen. Fejfeletti üreság visszavezetésnél megkötés nincs.

Magas kötélvezetésű sífelvonó nyomtávolsága biztosítsa, hogy az egymással szemben 35%-kal kilengett függesztékek (kötél és függeszték együttes kilengése mellett) ne érjék el egymást.

4.2.5. Utazási sebesség, követési idő

Az utazási sebesség meghatározásánál tekintettel kell lenni a hossz-szelvény kialakítására, az egy vonszoló berendezésre jutó személyek számára, a vonszoló kialakítására, az indulási- és érkezési terület kiképzésére, és a követési időkre.

Körforgalmú üzemben a sífelvonók legnagyobb névleges sebessége – amennyiben egyéb követelmények miatt további megszorításokat nem kell tenni – az indulási lökéshatás figyelembevétel nem lépheti túl az alábbi értékeket:

– alacsony kötélvezetés esetén 1,8 m/s,

– magas kötélvezetés, indulási lökéscsillapítás nélkül 1,8 m/s,

– magas kötélvezetés, részleges lökéscsillapítással (pl. műanyag vonszoló kötéllel) 2,5 m/s,

– magas kötélvezetés indulási lökéscsillapítással (rugó, rugós kötél stb.) 4,0 m/s.

Ingaüzemben működő sífelvonóknál a legnagyobb sebesség 4 m/s.

A hajtást magas kötélvezetésnél (alacsony kötélvezetésnél a végigjárás lehetőségétől függően) úgy kell megoldani, hogy az utazási sebesség mellett lehetőséget adjon a kötelek szemrevételezéssel történő ellenőrzésére is. A vizsgálati sebesség 0,3–0,5 m/s legyen. Ez a vizsgálati sebesség nagyobb is lehet a kötelek rendszeres roncsolásmentes vizsgálata esetén. Alacsony kötélvezetésnél nyugalmi állapotban, végigjárással tervezhető a vizsgálat.

Két egymást követő vonszoló-fogantyú közötti időköz, egy személy esetén 4 s, két személy esetén 6 s-nél kisebb ne legyen.

4.2.6. Sífelvonók keresztezése

Alacsony kötélvezetésű, merev rudas és hosszú kengyeles sífelvonó szintben utcákat, utakat, lesikló pályákat nem keresztezhet.

Bármely más közlekedés (gyalogút, erdei út, sípálya) keresztezése csak jól áttekinthető körülmények között engedélyezhető.

Magas kötélvezetésű sífelvonónál erdei út keresztezése akkor engedhető meg, amennyiben az út télen nem, vagy rendkívül ritkán használt és a helyi viszonyok figyelembevételével gondoskodni lehet a sífelvonót használók mindenkori biztonságáról. Ennek részleteit a hatósági bejárás során kell rögzíteni.

Minden keresztezés előtt és után figyelmeztető táblákat kell alkalmazni.

Sífelvonók és utak, valamint más közlekedési pályák keresztezését külön szintben kell megoldani.

Kötélpályák keresztezése csak a kötélpályát engedélyező hatóság hozzájárulásával alakítható ki.

4.3. Siklók

A sikló olyan kötélvontatású vasút, ahol a megfelelően kialakított vasúti pályán a járműveket kötél vontatja.

A sikló véges vagy végtelen vonókötelű lehet, ezen belül egykocsis, egykocsis ellensúlykocsival és kétkocsis megoldású.

A siklóvasutak pályája zúzottkő ágyazattal vagy, ágyazat nélküli (pl. betonlemezes) felépítménnyel alakítandó ki. Nyomtávolsága általában 1000–1435 mm, de kötöttsége nincs.

A kétkocsis sikló egy- és kétvágányú pályán közlekedik. Az egyvágányú kialakítás két- és három sínes megoldásban is elfogadható, mindenképpen közbenső kitérővel.

Legnagyobb sebessége 10 m/s.

Járműve a nagy emelkedőre tekintettel lépcsőzetes, szakaszosan közel vízszintes padozatú legyen.

4.3.1. Vonalvezetés

A vonalvezetésnél egyenes pályatengelyre és egyenletes emelkedésre kell törekedni, de alaprajzilag ívelt kialakítása is elfogadható.

A vonókötél biztos vezetéséről konkáv szakaszokon is gondoskodni, és ezt igazolni kell.

Az íves pályát minél nagyobb vízszintes sugárral kell kialakítani, ez az ívsugár legalább 2 . v² legyen, de nem lehet 100 m alatt. A képletben ,,v'' a pálya sebessége m/s-ban.

A pályába beépített kitérő hosszának meghatározásában

– a jármű hosszát,

– a kötélhossz változását,

– a fogófék legkedvezőtlenebb helyen történő működtetését

kell figyelembe venni.

A magassági vonalvezetés meghatározásában a lejttörések lekerekítése a vonókötél biztonságos vezetésének figyelembevételével történjen.

Siklópályák szintbeni keresztezése általában nem megengedett.

4.3.2. Szabad szelvény

A pálya járműveinek szabad közlekedési szelvényét a vonalon biztosítani kell. Ennek és a helyhez kötött létesítmények távolságának megállapításánál a jármű szerkesztési szelvényét, a mozgási térigényt és a feszültség alatt álló elemeket egyaránt figyelembe kell venni.

Szélesség tekintetében így számolni kell a

– a járművek ívtöbbletével,

– a jármű oldalmozgásával,

– a nyomtávjátékkal,

– a kivitelezési mérettűrésekkel mind a járműnél, mind a pályánál,

– a kinematikus térigény-többlettel (pontos számítás hiányában ez 0,05 m).

A magassági térigény meghatározásában figyelembe veendő

– a függőleges ívlekerekítés,

– a fékezés,

– a jármű bólintó mozgása,

– kivitelezési mérettűrések,

– a kinematikus térigény-többlet (0,05 m).

A pályán az előzőekben meghatározott szabad szelvény és a rögzített létesítmény között a következő legkisebb biztonsági távolságot (b) kell fenntartani:

1. Közlekedési sáv 2 m magasságig b = 0,6 m.

2. Menekülő út 2 m magasságig b = 0,3 m.

3. Ablaktér a kocsi tetőélig b = 0,3 m.

4. A keresztező járművek között b = 0,4 m.

Alagútban és híd alatt a műszaki beavatkozás lehetővé tételére oldalt és fenn egyaránt további 0,2 m többlettel kell számolni.

Az elektromos biztonsági táv a feszültség alatti környezetben külön szabályozást igényel az alkalmazott feszültség és pályahelyzet függvényében.

A pálya mentén, legalább az egyik oldalon az utasok által járható gyalogutat, lépcsőt kell létesíteni. A pálya teljes hosszán lehetővé kell tenni, hogy az utasok erre kiszállhassanak.

A gyalogutat folyamatos kapaszkodóval kell ellátni.

Alagút esetén, indokolt esetben gyalogjárda helyett szűkebb menekülő sáv álljon rendelkezésre, 25 m-ként félreálló falfülkékkel.

4.3.3. Pálya

Alépítmény

Az alépítményt az elvárt közlekedés és tartósság alapján kell kialakítani. 300 ezreléknél nagyobb emelkedő esetén az alépítmény elégítse ki a különleges felépítmény megtámasztási, rögzítési követelményeit. A felépítményt 300 ezrelékig legalább 50 m-ként kell rögzíteni, nagyobb lejtés esetén méretezéssel állapítandó meg. Ennek során a felépítmény minden terhelését, így a fékezési erőket is figyelembe kell venni.

Az alépítmény lefolyó vizek eróziójával szembeni védelméről, egyben a pályatest megfelelő megtámasztásáról gondoskodni kell.

Felépítmény

Felépítményként kis lejtésben sín, alj és zúzottkő ágyazat alkalmazható, utóbbi vastagsága 0,4 m legyen. 300 ezrelék feletti lejtésben ágyazat nélküli felépítményt kell alkalmazni. Az aljakat, illetve a közvetlen sínleerősítés kapcsolóelemeit az alépítménybe be kell horgonyozni. A lehorgonyzások feleljenek meg a hőmérsékletváltozásból és a fogófékből eredő hatásoknak is. A sínek közvetlenül nem támaszkodhatnak a felépítmény lemezére.

A pálya tengelyében vonókötél-terelő görgők elhelyezése szükséges. Ezek megfelelő kialakítással és elhelyezéssel az íves szakaszokon és kitérőben is biztosítsák a vonókötél szabályos futását.

A jármű tengelyterhelése a 80 kN-t lehetőleg ne haladja meg.

4.4. Kötélpályák

A függő kötélpályák (továbbiakban: kötélpályák) olyan kötélvontatású vasutak, melyeknél a járművek függve közlekedésének pályája és a vontatás eszköze is kötél. Előző a tartókötél (pályakötél), utóbbi a vonókötél. A két feladat, a függesztés és vontatás egyetlen kötéllel történik az egyköteles pályarendszerben és ez a kettős feladatot ellátó kötél a szállítókötél.

A legnagyobb kötélhajlás körforgalmú pálya esetén 100%, ingaforgalomban nincs megkötés.

4.4.1. Vonalvezetés

A vonalvezetést úgy kell megválasztani, hogy a kötélpálya helyzete és biztonságos üzeme ne legyen veszélyeztetve.

A pálya tengelye az állomási és vonali alátámasztások középvonala.

Alaprajzilag a pálya tengelye lehetőleg egyenes vonalú legyen. Indokolt esetben ettől el lehet térni, azonban nagyobb iránytörés esetén különleges szerkezeti megoldásokat kell alkalmazni. (L. még 4.4.3.)

A kötélpálya különböző létesítményeit és berendezéseit (állomások, állványok stb.) omlás- és földcsúszás-mentes helyekre kell telepíteni, illetve ezek káros hatásaitól megfelelő építményekkel kell védeni.

Ha a kötélpálya erdőt vagy parkosított területet keresztez, a fák pályára dőlésének lehetőségét meg kell akadályozni.

4.4.2. Szabad szelvény a pálya mentén

A pálya szabad szelvényét a jármű méretei, a járműlengések (együttesen a jármű űrszelvény) és a tartó- szállító kötelek (vonó- és ellenkötelek) lengéseinek együttes figyelembevételével kell biztosítani.

A jármű keresztirányú lengésének értékei:

a) vonali építményeknél a biztonsági távolság

– tartókötélfék nélküli, nem terelt jármű esetén

20% oldallengést engedő távolság,

(ez az érték csökkenthető, ha a járművek konstrukciója – a megengedett szélerősség mellett – ezt lehetővé teszi)

– kényszerterelésnél

0,2 m, illetve a megoldás saját tűrése

– egy oldalon vezetett, tartókötélfékes pálya esetén olyan mértékű, amit ennek szerkezete, illetve a vezetése enged,

b) támaszközökben a biztonsági távolság:

– egymással szemben kilengett járművek számított oldalmozgása, de legalább

20%-os oldallengés

– üzem során egyetlen jármű számított kilengése, (a másik pályaág kötelei irányában) de legalább

20%.

Előző járműlengésekkel összegezve kell a tartó-szállítókötelek saját lengését a másik pályaág kötelei irányában – a legnagyobb szélterhelés mellett – tekintetbe venni.

A szükséges szabad szelvényt a járművek hosszlengése is növeli. A hosszlengés a fékhatásból számítható, de legalább 35%-os pályairányú lengést kell figyelembe venni.

A felsorolt értékeket minden létesítmény, tárgy mellett, további legalább 0,5 m-es biztonsági távolság figyelembevételével szükséges alkalmazni a terelések, csillapítások esetétől eltekintve.

4.4.3. Nyomtávolság és iránytörés

A nyomtávolságot, azaz a két tartókötél, illetve szállítókötél tengelyének egymástól való távolságát a járművek szerkesztési szelvénye és a járművek, valamint a kötelek lengésének, az előbbiekben tárgyalt szabad szelvénynek figyelembevételével, az ütközések, illetve a súrlódás teljes kizárásával kell meghatározni.

Alaprajzilag nyomtávváltozás minden alátámasztásnál megengedhető, amennyiben – biztonságos kötélvezetés érdekében – az iránytörés 30'-nél (0,9%) kisebb.

A kötélpálya általában egyenes tengelye indokolt esetben az előbbivel azonos mértékben szintén megtörhető. Nagyobb iránytörések esetén szögállomás kialakítása szükséges.

4.4.4. A terepszinttől való legnagyobb távolság

A legkedvezőtlenebb üzemi körülményeket figyelembe véve a terepszinttől való legnagyobb megengedhető függőleges távolság elsősorban a pálya rendszerétől, a jármű fajtájától, valamint a mentési lehetőségektől függ.

A megengedhető legnagyobb függőleges távolság:

a) nyitott járművek esetén általában 10 m

rövid szakaszokon legfeljebb 15 m

b) félig zárt járműveknél általában 15 m

rövid szakaszokon legfeljebb 25 m

c) körforgalmú pályák, zárt, kísérő nélküli járműveinél kötél hosszában történő mentés hiányában általában 25 m

legfeljebb 40 m

d) ingaforgalmú pályák zárt és kísérő nélküli járműveinél a kötél hosszában mentési lehetőség nélkül 60 m

e) zárt és kísérővel közlekedő járműveknél a kötél hosszában történő mentési lehetőség nélkül 100 m

f) mint az előző esetben, de mentési lehetőséggel korlátozatlan

4.4.5. A terepszinttől való legkisebb távolság

A legkisebb függőleges távolság a jármű legalacsonyabb pontjától, vagy az utastól, vagy egy kötéltől számítva a terepszintig értendő. A legkisebb távolságok:

a) meg nem közelíthető, vagy belépéstől védett helyeken 2,5 m

b) támaszközben általában 3,0 m

c) útkereszteződéseknél, amennyiben a közúti előírások másképpen nem rendelkeznek 5,0 m

A terepszinttől való legkisebb távolságok télen is biztosítottak legyenek.

Ezen érték meghatározásánál a dinamikus hatásokat vagy a támaszközben 1%-kal növelt fesztávolság melletti befüggéssel, vagy a tartókötél 5%-kal növelt befüggésével, illetve a szállítókötél 10%-os, a vonó- vagy ellenkötél 15%-kal növelt befüggésével kell figyelembe venni. A kedvezőtlenebb érték a mértékadó.

Az állomások közelében a szerkezet adta távolság engedhető meg.

4.4.6. A kötelek befekvési biztonsága

A pályatervezés elsőrendű feladata, hogy a kötélpályák tartókötelei és szállítókötelei a pálya üzemeltetése során teljes biztonsággal megmaradjanak támasztó saruikban vagy görgőikben. Ennek elérése érdekében az alább megadott kötélfeszítési többletek mellett kell vizsgálni a befekvési biztonságot és támaszerőket.

Kétköteles pályák köteleinek befekvési biztonságát a legkedvezőtlenebb terhelési viszonyokra kell igazolni. A tartókötél támaszterhelése nem válhat negatívvá, ha

– a legnagyobb kötélfeszítés 40%-kal növekszik, vagy

– egy felfelé ható 0,5 kN/m² szélnyomás hat a kötélre.

Emellett a legkisebb támaszerő és az üzemen kívüli vízszintes szélerő eredője a tartósaru szelvényén belül kell maradjon.

Egyköteles pályák esetén rendeltetésszerű üzemben a legkisebb állvány- és görgőterhelés az alábbi:

1. A támaszterhelés N-ban egyezzen meg a két szomszédos húr m-ben meghatározott hossza összegének 10-szeresével, de legalább 2000 N értéket érjen el.

2. A legkisebb görgőterhelés tartótámaszokon 500 N.

3. Negatív húrtörésű tartótámaszokon a támaszerő nem válhat negatívvá 40%-os kötélfeszítő erő növekedés esetén sem.

4. Lenyomó támasznál a kötél nem hagyhatja el a görgőt, ha a támaszon kettős, hasznos terhelésű jármű halad át.

A kötelek kímélése érdekében pályatervezési kritérium a támaszgörgők maximális terhelésének korlátozása.

Rugalmas bélésű támaszgörgők legnagyobb görgőterhelése:

1. Anyag, forma, átlagos terhelés, hőmérséklet, sebesség és a kapcsolók behatása szerint a legnagyobb görgőterhelés N-ban 25...50 d.D, ahol ,,d'' a kötélátmérő és ,,D'' a görgőátmérő mm-ben.

2. Egyköteles pályán a legkisebb görgőnkénti eltérítési szög 8%.

3. Kétköteles pályákon megengedett eltérítés az 5.4. fejezet szerinti.

4.4.7. Sebesség

Normál üzem esetén a járművek legnagyobb megengedett sebessége az alábbi:

a) kétköteles, ingaforgalmú kötélpályán kocsikisérővel

– támaszközben, 10,0 m/s

– állványokon való áthaladásnál 7,0 m/s

b) kétköteles ingajáratú kötélpályán, kocsikísérő nélkül 6,0 m/s

c) egyköteles ingaforgalmú pályán 6,0 m/s

Kísérő nélkül és közbenső állványok esetén ez csökkentendő.

d) szakaszosan üzemelő kétköteles körforgalmú pályán

– kocsikísérő nélkül, 5,0 m/s

– kocsikísérővel 7,0 m/s

e) kétköteles körforgalmú pályán

– üzemszerűen lekapcsolódó járművek esetén 3,5 m/s

f) egyköteles körforgalmú pályán

– üzemszerűen lekapcsolódó járművek esetén 3,0 m/s

g) rögzített kapcsolós pálya, állóhelyes függesztékkel 1,8 m/s

h) rögzített kapcsolós pálya, függőszékkel 2,25 m/s

i) rögzítettk apcsolós függőszékes pálya felcsatolt sílécű utasokkal 2,5 m/s

A függőszékes kötélpálya vízszintes értelmű iránytörése esetén, az utasok korong körüli haladása miatt a megengedett sebesség az 1,6 m/s-t nem haladhatja meg.

A 2,25 m/s és az ennél nagyobb sebességű függőszékes kötélpálya hajtása két üzemi sebességre legyen alkalmas, a névlegesre és a legfeljebb 1,8 m/s-ra csökkentett sebességre.

Valamennyi kötélpályán lehetővé kell tenni a vizsgálati célokat szolgáló, legfeljebb 0,3 m/s-os vizsgálati sebességű, mindkét irányú mozgást.

4.5. Függő sínpályák

A függő sínpálya olyan kötélvontatású vasút, melynek járművei merev hídszerkezeteken kialakított pályán függve közlekednek. Rövid távú, nagy szállítási kapacitást igénylő esetekben alkalmazhatók. A hídszerkezetű pályától eltekintve a kétköteles kötélpályák megoldásaival azonos a pálya rendszere. Speciális szerkezeti követelményei így a ,,7. Állomások és vonali létesítmények'' fejezetben találhatók.

A függő sínpályák tervezése, engedélyezése esetén a siklókkal és kétköteles kötélpályákkal kapcsolatos előírásokat kell figyelembe venni.

5. Kötelek

Ez a fejezet a személyszállító kötélvontatású vasutaknál alkalmazott kötelek szerkezetére, ezek műszaki paramétereire, méretezésére vonatkozó kérdéseket szabályozza. Tárgyalja továbbá a kötelek egymáshoz kapcsolásának, a kötélvégek rögzítésének és a kötelek feszítésének megoldásait, követelményeit.

5.1. Általános követelmények

A kötél megválasztása

A kötélvontatású vasutak és kötélpályák köteleinek szerkezete és műszaki jellemzői feleljenek meg az alkalmazási célnak.

Minden keresztirányú terhelést viselő kötélnek alkalmazásától függő mértékű előfeszítéssel (kötél tengelyirányú) kell rendelkeznie.

A tartókötél (pályakötél) egy darabból álló, egyszer sodrott, zárt szerkezetű (indokolt esetben pászmaspirális) acélkötél legyen.

A vonókötél, az ellenkötél, a szállítókötél hosszsodrású, nem fémbetétes, forgásmentes pászmás acélkötél, lehetőleg horganyzott kivitelben.

A feszítőkötél különösen hajlékony, de nem többrétegű kötél, mindig egy darabból készítendő.

Az ingaforgalmú kötélpálya vonó- és ellenkötele egy darabból legyen. A körforgalmú pályák vonó- és szállítókötelei esetében megengedhető három összefonás is a pálya bejáratását követő kötélhossz-korrekció fonásával együtt. A fonások közötti távolság legalább 3000 d., ahol ,,d'' a kötélátmérő mm-ben.

Az azonos rendeltetésű kötelek azonos szerkezetűek legyenek és szakítószilárdságuk is egyezzen.

A vonó- és szállítókötél külső huzalainak átmérője legalább 1,0 mm, a feszítőköteleké 0,75 mm.

A kötelekhez felhasznált huzalok névleges szakítószilárdsága

– zárt szerkezetű kötelek esetében

legalább 1100 N/mm²,

legfeljebb 2160 N/mm²,

– minden más szerkezetű kötél esetén

legalább 1570 N/mm²,

legfeljebb 2160 N/mm².

A sífelvonók vonszolókötelei (a szállítókötél és síelő között) lehetnek kender- és műanyag kötelek. Síelők közvetlen szállítókötélre fogódzkodása esetén a szállítókötél is lehet kender- és műanyagkötél.

A kötélvontatású vasutak köteleiként csak gyártói műbizonylattal igazolt minőségű kötelek használhatók.

5.2. Méretezés

A kötelek méretezése húzásra, hajlításra (húzás figyelembevételével) és felületi nyomásra (húzás, hajlítás, figyelembevétele mellett) történik.

Az alkalmazott kötél megfelelőségét számítással, a kötél szakítóereje, valamint terhelése között előírt viszonyok teljesítésének kimutatásával igazolni kell.

Húzásra a legnagyobb kötélerő alkalmazás szerint meghatározott többszörösét kitevő számított kötélszakító erő megkötésével, hajlításra a koncentrált keresztirányú teher-kötélerő viszony, valamint a kötélkorongok, dobok és görgők átmérőjének és a kötélátmérő viszonyának megkötésével, felületi nyomásra a kötélkorong kialakításának megkötésével (alak és bélelés) tartalmaz méretezési előírást a Szabályzat.

A kötél fáradását a lecserélési előírások veszik figyelembe.

A különféle rendeltetésű kötelek számított szakítóerejének (a huzalok keresztmetszetének összege szorozva a névleges szakítószilárdsággal) és a legnagyobb kötélerőnek a hányadosa új kötél esetén nem lehet kevesebb a következő értékeknél:

tartókötél 3,5

ingajáratú pálya vonókötele 4,5

kétköteles pálya vonókötele, 4,5

egyköteles pálya szállítókötele 5,0

sikló vonó- és ellenkötele 6,0

sí- és szánfelvonó szállítókötele súlyfeszítéssel 4,5

sí- és szánfelvonó szállítókötél feszítés nélkül 5,5

sí- és szánfelvonó vonszolókötele 4,5

szorítóval szerelt feszítőkötél 6,5

sífelvonó kender és műszál szállítókötele 3,0

feszítőkötél 5,5

feszítőkötél szorítóval szerelve 6,5

egyéb kötelek üzemen kívüli állapotban 3,3

üzemi állapotban 4,5

utas mentésére szolgáló kötél 6,0

jelző- és hírközlő eszköz kötele 3,0

Ha két kötél egyidejűleg azonos feladatot lát el és terhelésük üzemi állapotban nem feltétlenül kiegyenlített, az előbbi értékeket 50%-os többlettel kell figyelembe venni.

Kötélerők meghatározása

A tartókötél legnagyobb kötélerejét a következők figyelembevételével kell meghatározni:

1. a feszítőszerkezettől származó húzóerő (G),

2. a kötél saját tömegéből és a pálya magasságkülönbségéből adódó húzóerő (gh),

3. a kötél és a saru közötti súrlódási erő (S), melyet a következő súrlódási tényezőkkel lehet figyelembe venni:

egyszer sodort, zárt kötél esetén:

– bronzbetétes saruval μ = 0,1

– acélsaruval μ = 0,16

pászmás kötél esetén:

– bronzbetétes saruval μ = 0,15

– acélsaruval μ = 0,20

A mindkét végén szilárdan rögzített tartókötél esetén a legkedvezőtlenebb helyzetű jármű tömegét figyelembe véve 70 °C hőmérsékletkülönbségből származó erőre kell méretezni. A futóművek fékező erejének figyelembevételekor a szakítóerő/kötélerő viszony 3-ig csökkenthető.

A vonókötél, a szállítókötél és az ellenkötél legnagyobb kötélerejét a következők figyelembevétel kell meghatározni:

1. a feszítőszerkezettől származó húzóerő,

2. a kötél saját tömegéből és a pálya magasságkülönbségéből adódó erő,

3. a terhelt, illetve az üres jármű tömegéből adódó erő,

4. a kötél és a görgők közötti súrlódási erő,

5. a tartókötélen mozgó járművek súrlódási ellenállása,

6. a tehetetlenségi erő.

A tehetetlenségi erő számításakor a kötél gyorsulását legalább 0,2 m/s² értékkel kell figyelembe venni. A lassulás nagysága az alkalmazott fékszerkezettől függ.

5.3. A keresztirányú terhelésre vonatkozó előírások

A jármű futóművének legnagyobb kerékterhelése, illetve a kötelet alátámasztó görgőcsoport egy-egy görgője támasztó erejének, valamint az üzemeltetés során fellépő legkisebb kötélerőnek a viszonya nem lépheti túl tartókötél esetében

– ingaforgalmú pályánál az 1/80,

– körforgalmú pályánál az 1/60 értéket.

Valamennyi kétköteles pálya esetében a futómű összes kerekének legnagyobb keresztirányú terhe (teljes járműteher) és a tartókötél legkisebb húzóereje közötti viszony nem lehet nagyobb, mint 1/12. A tartókötél és állvány közötti súrlódást ebben az esetben nem kell figyelembe venni.

A futókerék N-ban mért terhe nem lehet nagyobb, mint a tartókötél mm²-ben mért keresztmetszetének ötszöröse.

Egyköteles kötélpálya esetén a terhelő jármű tömegéből adódó kötélre merőleges irányú erő és a szállítókötél legkisebb húzóereje közötti viszony a legkedvezőtlenebb terhelési körülmények között, egyenletes haladás esetén, egy szorítószerkezet alkalmazásakor legfeljebb 1/20, két szorítószerkezet alkalmazásakor legfeljebb 1/15 legyen.

A jármű két kapcsolószerkezetét (kötélszorító) egynek kell tekinteni, ha a távolság közöttük kisebb a kötélátmérő 15-szörösénél.

Sífelvonóknál a támasztógörgő keresztirányú terhelése és a szállítókötél kötélerejének viszonya legalább 1/30, bélelt görgők esetén 1/10 lehet. Függesztékek vonatkozásában ez az érték legfeljebb 1/15 lehet.

5.4. Kötélkorongok, dobok és saruk

A rugalmas béléssel ellátott korongok, dobok, valamint eltérítő saruk, görgők (hossz- és keresztirányú mozgás nélküli tartókötéllel) legkisebb átmérője a horony alján haladja meg a következő táblázatban előírt kötélátmérő, illetve elemiszál-átmérő szorzatokat.

Alkalmazás:	Kötélszerkezet	Alkalmazási helye:		A kötélátmérő előírt többszöröse	Külső elemi szál átmérőjének előírt többszöröse
Tartókötél	Zárt és pászmaspirál kötél	Lehorgonyzó dob ^a) és eltérítő saru		65	1000 ^b)
		Görgőlánc ív		180–100 ^a)	1200 ^b)
		Eltérítő korong		130 ^a) ^c)	1200 ^b)
Vonó-, ellen- és szállítókötél	Pászmás kötél	Hajtó-, visszatérítő, eltérítő korong, dob 3 rétegig		80–100 ^d)	800–1000
Feszítő kötél	Zárt- és pászmás kötél	Vissza- és eltérítő korong	Ingaforgalmú	50 ^a)	750
	Zárt- és pászmás kötél	Vissza- és eltérítő korong	Körforgalmú	40 ^a)	600
	Pászmás kötél	Nyugalmi eltérítés
		Vissza- és eltérítés		11 8	– –
		Üzemen kívül
		Vissza- és eltérítés		20	–
		Dobra tekercselés		20	–

^a) Nagyobb biztonság a húzásban alacsonyabb értéket tesz lehetővé.

^b) A zárt kötelek külső szálainak magasságához viszonyítás.

^c) Értéke csökkenthető, ha a kötelet rövidebb időközben (minden 3 évben) utánengedik.

^d) A kapcsoló szorítók korongon áthaladásából eredő igénybevétel szerint.

A tartókötél sarujának sugara (hossz- és keresztirányban mozgó tartókötél esetén is) legalább 250 d legyen.

Ezen kívül teljesítendő, hogy a centripetális gyorsulás (v²/R) a sarun kisebb legyen mint 2,0 m/s². (v = sebesség, R = saru sugara)

Megfelelő szerelvényekkel el kell hárítani a kötél kiugrását a korongokból.

A kötélgörgők és járműkerekek horonykiképzése akadályozza meg a kötél- és járműkisiklást.

A nem bélelt görgőknél vonó- és szállítókötél esetén, vagy ha a szorítók a görgőn áthaladáskor erős ütést okoznak, legalább a 12 d átmérőt kell biztosítani.

A 8 és 20%-os vonókötél eltereléseknél a vezetőkorong átmérője cm-ben legyen nagyobb, mint a korongterhelés N-ban. Az átmérőt a görgőkre és korongokra megadott 12–80 d értékek között interpolálni kell, a legkedvezőtlenebb érték a mértékadó.

5.5. A kötelek egymáshoz kapcsolása és a kötélvégek rögzítése

A kötelek az alkalmazási körülményektől és szerkezetüktől függően fonással, illetve kiöntött karmantyúzással köthetők egymáshoz.

A kötelek végének rögzítése történhet

– kiöntött karmantyúval,

– lehorgonyzó dobbal,

– lehorgonyzó dobon szorító lapkákkal.

Feszítőkötelek esetében a kötélvég rögzítése kötélszívvel és egyidejű rövid fonással is elfogadható.

A vonó- és szállító köteleket hosszúfonással kell összekötni.

Csak azonos szerkezetű és műszaki paraméterű köteleket szabad összefonni.

A kötelek fonási hossza legkevesebb 1300-szoros, a fonások közötti távolság legalább 3000-szeres kötélátmérő legyen.

Új állapotban a végtelenített kötélen legfeljebb kettő, véges kötélen kivételesen és legfeljebb egy fonás elfogadható.

Az ingaforgalmú kötélpálya és a sikló vonó- és ellenkötele egy darabból legyen. A körforgalmú pályák vonó-szállítókötelei esetében a pálya bejáratását követő hosszkorrekció fonásával együtt három fonás engedhető meg.

A fonások száma javítási munkák miatt kettővel növelhető.

A fonott kötélszakaszon a kötélátmérő legfeljebb 10%-kal lehet nagyobb a névleges kötélátmérőnél.

Kiöntött karmantyús kötélkapcsolás céljára felhasznált karmantyú a kapcsolat igénybevételére tervezett, méretezett legyen. Az alkalmazott kiöntőfém és kiöntési technológia alkalmasságát külön igazolni kell.

A kötélnek a kiöntőfémtől szabaddá váló szakasza a karmantyú szétszerelése nélkül vizsgálható legyen.

A karmantyú környezetében a kötél ne legyen hajlításra igénybe véve.

A karmantyúk minőségét a gyártó műbizonylattal kell, hogy igazolja. A karmantyúzás elkészítésének körülményeit és felelősét rögzíteni kell.

5.6. Kötélfeszítés

A kötelek rendeltetésszerű feszítése súllyal működő feszítőszerkezettel vagy hidraulikus feszítéssel biztosítandó, alárendelt és indokolt esetben feszített állapotban lehorgonyzás is alkalmazható.

A feszítőszerkezet közvetlen vagy közvetett működésű a kiegészítő elemektől (feszítő szán, feszítőkötél stb.) függően.

A feszítés által keltett kötélfeszítő erő legfeljebb 5%-kal térhet el a méretezésben figyelembe vett értéktől.

A kötélfeszítő erő ellenőrzését

– súllyal működő feszítő szerkezetek esetében a feszítősúlyok által keltett feszítőerő mérésével,

– hidraulikus feszítés esetén a folyadéknyomás mérésével,

– két végén lehorgonyzott kötelek esetén a kötélerő közvetlen vagy közvetett mérésével kell megoldani.

Legfeljebb 500 m hossz esetén alkalmazható a kötélnek feszített állapotban mindkét végén történő lehorgonyzása is. Az egyik kötélvégnél a feszítés mértékének szabályozását biztosítani kell.

A kötél szükséges feszítőereje a hidraulikus kötélfeszítő legnagyobb feszítőerejének legfeljebb 80%-át teheti ki.

A feszítőszerkezet hidraulikus hengereiben nem csökkenhet a nyomás a hidraulikus rendszer elemeinek sérülése esetén.

A hidraulikus feszítés csökkenése esetén a pálya önműködően álljon le.

5.7. A köteleken elvégzendő munkák

5.7.1 Kötélvizsgálat és nyilvántartás

Minden beépített kötélről részletes adatlapot kell készíteni. Az adatlaphoz csatolni kell a kötél átvételi jegyzőkönyvét, a karmantyúk gyártásáról és kiöntéséről, a kötél fonásáról, áthelyezéséről és rövidítéséről készült jegyzőkönyvet.

Valamennyi kötelet havonta egyszer – vizsgálati sebesség mellett szemrevételezéssel – ellenőrizni kell.

Közvetlenül a felszerelés után az időszakos vizsgálattól függetlenül minden újonnan felszerelt kötelet – a feszítőkötél kivételével – műszerrel a kiinduló kötélállapot rögzítése érdekében roncsolásmentesen vizsgálni kell.

Évente minden beépített kötelet – a feszítőkötél kivételével – roncsolásmentesen, műszerrel meg kell vizsgálni, és a vizsgálat eredményét ki kell értékelni. A műszeres vizsgálati követelmény sífelvonók esetén mellőzhető.

A járművet rögzítő szerkezetet egyhavi rendeltetésszerű üzeme után célszerű az előző helyzetétől legalább a szorító hossza 1,5-szeresének megfelelő távolságba áthelyezni.

Amennyiben a pálya fogófékje működésbe lépett, a kötél azon szakaszát, ahol a fék a kötelet megfogta, roncsolásmentesen kell vizsgálni. Amennyiben üzemzavar miatt a jármű szorítókapcsolója rendkívüli mértékben vehette igénybe a kötelet, a vonó- vagy szállítókötél állapotát szemrevételezéssel, illetve roncsolásmentes műszeres vizsgálattal ellenőrizni kell. Valamennyi kötélvizsgálat eredményét rá kell vezetni a kötél adatlapjára, a műszeres vizsgálatokról jegyzőkönyvet is kell csatolni. A kötelező kötélmunkák időközét a táblázat tartalmazza. Ha a kötél műszaki állapota és üzemeltetési körülményei indokolják, akkor a táblázat szerinti időközöket sűríteni kell. A járművet a szállítókötélhez rögzítő szerkezet egyhavi rendeltetésszerű üzeme után célszerű áthelyezni a szorító hosszának legalább 1,5-szeresével. Az áthelyezés mindig azonos irányban történjen.

Az elvégzendő kötélmunkák
A kötél kora, év	Vonó-, szállító és segédkötelek	Fogófékes kötélpálya és sikló vonókötele	A 2. és 3. szerinti kötelek feszítő kötele	Kétköteles körforgalmú kötélpálya		Kétköteles ingaforgalmú kötélpálya
A kötél kora, év	Vonó-, szállító és segédkötelek	Fogófékes kötélpálya és sikló vonókötele	A 2. és 3. szerinti kötelek feszítő kötele	tartókötele	a tartókötél fesz. kötele	tartókötele	a tartókötél fesz. kötele
1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.	8.
2	K	–	–	–	–	–	–
4	–	K	–	Á K	K	–	–
6	–	K	K	–	–	Á K	Kö
8	–	K	–	Á K	Kö	–	–
10	Kö*	K	–	–	–	–	–
12	–	K	Kö	Á K	K	Á K	Kö
Á-felfekvési helyek áthelyezése; K-Karmantyúcsere; Kö-kötélcsere

* Sífelvonóknál ez az érték 15 év. Évente történő roncsolásmentes vizsgálat kedvező eredménye alapján 3 évig hosszabbítható. A 18. használati év után csak defektoszkópos vizsgálat kedvező szakvéleménye alapján tartható fenn.

5.7.2 Kötélcsere

A kötelet le kell cserélni, ha a kötél keresztmetszetének csökkenése a következő táblázat bármely csoportjához rendelt kötélhosszon meghaladja az ahhoz tartozó %-os keresztmetszet-csökkenést. A vizsgálatból kiadódó keresztmetszetet az új kötél keresztmetszetéhez kell viszonyítani. (A továbbiakban a ,,d'' a kötél keresztmetszeti mérete mm-ben.)

A keresztmetszet-csökkenés vizsgálatakor a következőket kell érvényesíteni:

1. egy huzal 20 d-nél rövidebb hosszán több szakadás is csak egynek számít,

2. a kopás és a korrózió okozta keresztmetszet-csökkenésként a vizsgált hosszon minden huzalra a legnagyobbat kell alapul venni,

3. a meglazult vagy sérült huzalt szakadtnak kell tekinteni.

Vizsgálati csoport		I.		II		III.
Vizsgálati csoport		A kötél megadott vizsgálati hosszon megengedett %-os keresztmetszet csökkenése
A kötél		x d	%	x d	%	x d	%
Tartókötél	Zárt és félig zárt	200 d	10	30 d	5	A	–
Tartókötél	Pászma-spirális	200 d	15	30 d	8	B	–
Vonó- és szállító kötél	Pászmás	500 d	25	40 d	20	C	–
Feszítőkötél	Pászmás	–	–	40 d	15	C	–

1. A vizsgálati csoportok:

I. csoport – a kötél teljes hosszán az általános állapot megítélésére;

II. csoport – a helyi károsodás értékelésére, amelyet rendeltetésszerű üzemben szenvedett a kötél;

III. csoport – nem rendeltetésszerű igénybevételből eredő sérülések értékelésére.

2. A – a szomszédos profilhuzalok szakadása csak akkor engedhető meg, ha a szakadások közötti távolság legalább kétszerese a huzal menetemelkedése hosszának;

B – egy pászmában 4 d hosszon az elszakadt huzalok keresztmetszete legfeljebb a kötélkeresztmetszet 5%-a lehet;

C – egy pászmában, 6 d hosszon a szakadt huzalok keresztmetszete legfeljebb a kötélkeresztmetszet 5%-a lehet.

3. Alacsony kötélvezetésű sífelvonóknál a meghatározott mértékű keresztmetszet-csökkenés előtt is le kell cserélni a szállítókötelet, ha az felszálkásodott. Ugyanez vonatkozik a sífelvonók vonszolóköteleire.

5.7.3 Kötéljavítás

Kötelet csak a kötélgyártó cég javítási technológiájának betartásával és megfelelő gyakorlattal rendelkező személy javíthat. A javítás körülményeit a kötél adatlapján rögzíteni kell.

Tartókötelet a szakadt huzalok keményforrasztásával és a külső huzalok cseréjével szabad javítani.

Két szakadt külső huzal csak akkor forrasztható össze, ha a szakadások 18 d-nél nagyobb távolságra vannak egymástól. Ha a távolság kisebb, legalább az egyik külső huzalt le kell cserélni.

A forrasztásnál a huzal ne váljon törékennyé és a forrasztás ne okozzon a megengedettnél nagyobb kötélátmérő növekedést.

A hasznos keresztmetszet szempontjából az összeforrasztott huzalt szakadtnak kell tekinteni.

Egy tartókötélen legfeljebb három külső huzal cserélhető, ha a cserélt huzal hossza legalább 300 d, a forrasztások távolsága pedig legalább 50 d.

A vonó- és szállítókötelet csak a kötélszakasz cseréjével, pászma cseréjével és a kötél ismételt összefonásával szabad javítani. A kicserélt pászma hossza legalább 1000 d, a pótlólag beépített pászmahossz legalább 120 d legyen.

A becserélt pászmaszakasz vége és következő összefonás távolsága legalább 3000 d legyen.

Feszítőkötelet tilos javítani.

6. Hajtás és fékezés

Ez a fejezet a személyszállító kötélvontatású vasutak hajtásának és fékezésének tervezésénél, kivitelezésénél figyelembe veendő követelményeket foglalja össze.

6.1. A hajtás általános követelményei

A hajtás tervezése a legkedvezőtlenebb szállítási (utasforgalmi) teljesítményigény, telepítési és az üzemeltetési körülmények figyelembevételével történjen. A hajtásból eredő zajhatás – a technika mindenkori állása szerinti elérhető – legkisebb mértékű legyen.

A hajtás tegye lehetővé az üzemi és ellenőrzési sebességgel való mozgatást. Az ellenőrzési sebességgel való közlekedést a kötélpálya teljes hosszában, állomástól-állomásig, megállás nélkül kell, hogy biztosítsa.

A hajtás minden terhelési körülmények között egyenletes, rángatásmentes indítást és egyenletes sebességet tegyen lehetővé.

Két vonókötél esetén a hajtóerő azonos mértékben terhelje mindkét kötelet.

A hajtás fő szerkezeti elemeit elmozdulás és lazulás ellen biztosítani kell.

A hajtás forgó egységeit véletlen érintés ellen védő szerkezettel (elemekkel) kell ellátni.

A hajtás szerkezeti kialakítása zárja ki a hajtókorongból való kötélkiugrás lehetőségét.

A hajtásláncban nem lehet lapos szíj, lánc vagy négynél kevesebb párhuzamos ékszíj. Sífelvonóknál e megoldások is elfogadhatók.

A tartalék hajtásban alkalmazható hevederes lánc is.

A hajtást el kell látni a kötélhorony állandó tisztántartására, a jég, hó és egyéb szennyeződések folyamatos eltávolítására szolgáló berendezéssel, eszközzel.

A sífelvonók hajtására belsőégésű motor csak utóégető berendezéssel ellátva alkalmazható. A megengedett utazási sebesség túllépését megakadályozó fordulatszám-határolót ez esetben is be kell építeni.

6.2. Fékberendezések követelményei

A személyszállító kötélvontatású vasutak hajtásrendszerét legalább két, egymástól függetlenül működő, zárt rendszerű fékberendezéssel kell ellátni, ezek egyike üzemi fék, a másik biztonsági fék legyen.

Sífelvonóknál visszafutás-gátlós hajtási kialakítás mellett fékberendezés szükségtelen, de 40%-os átlagos lejtés felett önműködő fékberendezés szükséges.

A biztonsági fék működése ne igényeljen külső energiaforrást, üzemkészsége legyen állandó, működése legyen automatikus, késlekedés nélküli, de kézi működtetést is tegyen lehetővé.

A hajtás és fékezés kölcsönhatását úgy kell kialakítani, hogy a hajtás bármely fék működtetésekor automatikusan kapcsolódjon ki, a hajtási energia kimaradása esetén pedig a biztonsági fék önműködően lépjen működésbe.

A biztonsági féknek közvetlenül a hajtókorongra, vagy azzal szilárdan összekapcsolt fékkorongra kell hatnia.

A biztonsági fék működtető erejét gravitációs úton vagy nyomórugóval (nyomórugókkal) kell létrehozni. Rugótörés esetén a fékező nyomaték nem csökkenhet 10%-nál nagyobb mértékben.

A fékhatás mindegyik féknél szabályozható legyen.

A villamos hajtású kötélpálya üzemi fékjének oldása elektromos reteszeléssel történjen.

6.3. Tartalék hajtás, a vizsgálati- és mentőberendezés hajtása

Minden kötélvontatású vasutat – eltekintve a sífelvonóktól – el kell látni tartalék hajtással.

A tartalék hajtás – ami egyben a mentőberendezés hajtása is lehet – legyen mechanikusan és villamosan független a főhajtástól.

A tartalék hajtás legyen minél közelebb a hajtott kötélhez, így a hajtókorong fogaskerekére vagy tengelyére hasson, ugyanakkor független energiaforrással rendelkezzen.

A két hajtás (a fő- és tartalék hajtás) egyike legyen mindig összekapcsolva a hajtókoronggal. A hajtókorong és mindkét hajtás egyidejű összekapcsolását ki kell zárni. Az átkapcsolást a pálya megbízható megfékezettsége, annak reteszeléssel ellenőrzöttsége mellett kell megoldani.

A tartalék hajtás tegye lehetővé a járművek mozgásirányának megváltoztatását.

A tartalék hajtás legyen állandóan üzemkész.

Tartalék hajtással a járművek hasonló módon, de kisebb sebességgel érkezzenek az állomásra, mint a fő hajtás működtetésekor.

Ingajáratú kötélpálya tartalék hajtása felhasználható a mentőkabin mozgatására is.

A mentőkabin hajtása tegye lehetővé a mozgási sebesség szabályozását.

6.4. Méretezési előírások

6.4.1. Hajtás

A hajtásnak a kötélpálya biztonságát közvetlenül befolyásoló elemeit a legnagyobb statikus és dinamikus terhelések figyelembevételével kell szilárdságilag méretezni. Csak statikus terhelés figyelembevétele esetén a szilárdsági biztonsági tényező az anyag szakító szilárdságához viszonyítva legalább 5 legyen.

A hajtótengelyek kifáradási biztonsági tényezője legalább 2 legyen.

Üzemeltetési környezeti hőmérsékletnek + 50 °C és –30 °C közötti tartományt kell figyelembe venni.

A hajtáslánc elemeinél sajtoló illesztés csak rögzítő kötőelemekkel kiegészítve alkalmazható. A rögzítő kötőelemeket a legnagyobb nyomatékra kell méretezni.

6.4.2. Fékezés

A fékeket úgy kell méretezni, hogy a kötélpálya mozgó tömegét minden üzemi helyzetben megbízhatóan lefékezzék és megtartsák.

A fékezési biztonsági tényező, statikus nyomaték figyelembevételével 1,5 legyen.

A fékszerkezet elemeit az összegzett legnagyobb statikus igénybevétel figyelembevételével legalább 5-szörös szilárdsági biztonsági tényezővel kell méretezni.

6.5. Hajtási teljesítmény

Utastömeg:

A hajtás méretezésekor egy utas tömegét 80...100 kg-nak kell felvenni a járművek befogadóképességének függvényében.

A hajtóművet úgy kell megtervezni, hogy a pálya indítása a legkedvezőtlenebb, általában egyoldali maximális terhelés esetén is egyenletes gyorsulással történjék.

A hajtómű méretezése során az alábbi ellenállásokat és veszteségeket kell figyelembe venni:

– emelkedési ellenállás,

– menetellenállás,

– vonókötél alátámasztó- és terelő görgőin keletkező ellenállás,

– gyorsulási ellenállás,

– hajtógép veszteségei,

– szélviszonyokból adódó ellenállás.

A hajtómű lökésmentesen 0,8 m/s² gyorsítást tegyen lehetővé.

Sífelvonók esetében a hajtómotor névleges teljesítménye legalább 1,2-szerese legyen a számítások alapján szükséges értékeknek.

A hó és sí között súrlódási értékként 0,1-et, a síelő tömegeként 80 kg-ot kell figyelembe venni.

Az indító berendezést óránként legalább tizenkét teljes terheléssel való indításra kell méretezni.

6.6. Fékteljesítmény

A hajtás méretezése során figyelembe vett terhelésektől eltérő, a fékezés szempontjából mértékadó terhelésből számított redukált tömeg fékezéséhez az alábbi fékhatásokat kell alapul venni:

A fékek bármelyike legalább 0,5 m/s² közepes lassulással állítsa le kötélpályát a legkedvezőtlenebb terhelés esetén is.

Körforgalmú és felkapcsolható járműves kötélpálya esetén az üzemi fékkel elérhető közepes lassulás legalább 0,2 m/s² legyen.

Együttes fékműködtetés esetén (üzemi fék + biztonsági fék) a közepes lassulás ne lépje túl az alábbi értékeket:

körforgalmú pályánál:

2 m/s²

ingajáratú pályánál, siklónál:

3 m/s².

Amennyiben a teljesen terhelt felmenő pályaág és teljesen üres lefelé futó ág fékezése 1 m/s² lassítást eredményez, a fékerőt lassulásfüggően kell szabályozni vagy terhelésfüggő fékerő vezérlést kell alkalmazni.

A fékerő vezérlésnél a fokozatokat úgy kell választani, hogy 1 m/s²-nél nagyobb lassítás ne lépjen fel. Ingaforgalmú kötélpályáknál és siklópályáknál ez a határérték 1,5 m/s².

6.7. Áthúzási biztonság

A hajtókorongon a megcsúszás elleni biztonság (áthúzási biztonság) a legkedvezőtlenebb terhelésű indításkor és fékezéskor is legalább 1,25 legyen.

A kötélkorong kötéláthúzási képessége ne okozza a kötél túlterhelését.

Áthúzási biztonság méretezésekor a kötél és a hajtótárcsa között a következő súrlódási tényezőkkel kell számolni:

acélhornyú korong μ = 0,10

bőr vagy fabéléses hornyú korong μ = 0,16

legalább 50 HB keménységű alumínium hornyú korong μ = 0,20

gumi vagy műanyag béléses hornyú korong μ = 0,25.

A felsoroltaktól eltérő értékek figyelembevétele csak kísérletek által igazolt módon történhet.

7. Állomások és vonali létesítmények

A fejezet a személyszállító kötélvontatású vasutak állomásainak és vonali létesítményeinek – ezen belül a kötélfeszítő és lehorgonyzó szerkezetek, az állomási függő sínhálózat, a függő sínpályák, a védőhidak és védőhálók – kialakítására és szerkezeti megoldásaira vonatkozó általános követelményeket tárgyalja. Megadja mindezen szerkezeteknek a személyszállító kötélvontatású vasutak területén jellemző méretezési követelményeit is.

7.1. Állomások

Az állomások elhelyezése és kialakítása feleljen meg a választott rendszernek és a becsült forgalomnak.

Az elhelyezésnél a környezetvédelmi előírásokat is be kell tartani.

Az utasforgalmi helyiségeket, várótermeket és mellékhelyiségeket a helyi viszonyoknak megfelelően kell méretezni. A kialakítás során arra is figyelemmel kell lenni, hogy üzemzavar esetén – átlagos forgalomra figyelemmel – a kimenekített utasok elhelyezését is biztosítsa.

Az állomások környezetének kialakítása tegye lehetővé a be-kijárat és közlekedő utak egyértelmű felismerését. Lehetővé kell tenni a mozgáskorlátozottak szabad közlekedését is.

Az utasáramlás keresztezését egyértelműen ki kell zárni.

Sem a gépészeti, sem az elektromos berendezések nem veszélyeztethetik az utazóközönséget, vagy a személyzetet.

A mozgó pálya által veszélyeztetett állomási tereket el kell határolni.

Az állomás gépei és berendezései zárt helyiségben legyenek, vagy más módon kell megakadályozni, hogy illetéktelen személyek hozzáférjenek. A berendezések lehetnek egy helyiségben más, hasonló rendeltetésű berendezésekkel. Valamennyi kötélpálya és magas kötélvezetésű sífelvonó egyik állomását a futómű, a kapcsolók és a kötél vizsgálatát célzó beépített, vagy mozgatható pódiummal kell kialakítani.

Az állomások szolgálati helyiségei a személyzet által biztonságosan megközelíthetők, ugyanakkor az illetéktelenek belépésétől védettek legyenek. A pálya vezérlő helyiségét úgy kell elhelyezni, hogy a gépkezelő a pálya minél hosszabb szakaszára rálásson, a megállási, kapcsolási helyeket és az ellenőrző berendezések működését állandóan figyelemmel kísérhesse, a hajtó, vezérlő berendezéseket kedvező ergonómia körülmények között kezelhesse. Megfelelő szolgálati illemhely álljon a dolgozók rendelkezésére.

A vezérlő helyiség fűthető legyen. Ha a vezérlő asztal szabadban van, közelében legyen fűthető tartózkodási lehetőség.

Az állomásokat megfelelő világítással és tartalék-, vagy vészvilágítással kell ellátni. Sífelvonóknál engedmények tehetők.

Ingapályák, ezen belül a siklók állomásai vészleállítást működtető véghelyzet kapcsolókkal és ütközővel legyenek ellátva.

Az állomások acél- és vasbeton szerkezeteire, méretezésére a 7.2. ,,Állványok'' fejezet előírásai és a magasépítési előírások érvényesek.

A szerkezetek méretezésénél figyelembe kell venni a kötelekből esetleg azokra átadott terheléseket.

Az állomási függő sínhálózatot és annak függesztő tartószerkezeteit egymást közvetlenül követő járművek terhelésére kell méretezni.

A terep felett 1 m-nél magasabban lévő utasforgalmi utak, járdák, gyalogjárók, hidak, peronok és szegélyek mentén legalább 1,0 m magas korlát legyen, a ki-beszálló peronokon nyitható kivitelben.

A jármű és a pálya mentén elhelyezkedő szerkezetek, illetve az állomás berendezései között a biztonsági távolság legalább a következő legyen:

1. sífelvonóknál a 4.2.2. alfejezet szerint,

2. siklónál a 4.3. alfejezet szerint,

3. függőszékes vagy fülkés körforgalmú kötélpálya esetén a 4.4.3. fejezetben leírt általános meghatározások mellett csak az állomásokra érvényesen 0,1 m a jármű belső oldalán és 0,5 m a jármű külső oldalán,

4. kabinos ingaforgalmú kötélpálya esetében – ugyancsak eltérően a 4.4.3. fejezetben leírt megkötésektől – csak az állomásokra érvényesen 0,2 m a kabin belső oldalán, 0,6 m a kabin külső oldalán.

Ha nincs járműterelő, a jármű oldalirányú kilengését legalább 12% értékkel kell figyelembe venni.

Aknák, mozgó elemek korláttal és hálóval látandók el.

Az állomás szerkezeti kialakítása olyan legyen, hogy az állomásban vagy előtte kisiklott járművek az állomás szerkezetét ne károsíthassák. Az állomásokban a nehéz berendezések, kötelek, járművek le-felemelésére emelők alkalmazásának és ezek rögzítésének lehetősége biztosítva legyen.

Ahol a pályát mozgáskorlátozottak is használhatják, a peronokra jutásukat lehetővé kell tenni.

7.1.1. Ki-beszálló helyek, peronok

7.1.1.1. Sífelvonók

Magas kötélvezetésű sífelvonóknál a beszállási helyeket legalább 3 m hosszban vízszintesen, de lehetőleg mozgásirányban lejtősen kell kialakítani. A lejtő hóból is készíthető.

Magasan vezetett szállítókötelek esetén a behúzott vonszoló berendezések legalább 2 m-rel a hófelület felett maradjanak. Ez nem vonatkozik hosszú vonszolórudas, vonszoló kengyeles önkiszolgáló pályákra. Ezek kengyeleit, tányérjait mintegy 0,6 m-rel a járósík felett kell a használókhoz vezetni.

Alacsony kötélvezetésnél mozgásirányban legalább 2 m-es lejtő vagy vízszintes felkapcsoló hosszat kell a síelőknek biztosítani.

A kiszállási hely hossza az a távolság, melyet a vonszoló az utazási sebesség mellett 3 s alatt megtesz.

A kiszállási helyet a távozási irányban lejtősen kell kialakítani. A kiszállási pályaszakaszt egyértelműen meg kell jelölni. Magas kötélvezetés esetén a kiszállóhely vége és a következő első kötéltámasztó görgő között olyan távolság legyen, amit 12 s alatt a szállítókötél megtesz. E távolság rövidítése a vonszolók lengéscsillapítása mellett engedhető meg.

A síelők kiszállási helyet meghaladó vonszolása és a vonszoló szerkezetek visszahúzódásának elmulasztása esetére a pálya leállását kiváltó vészleállító szerkezet elhelyezése szükséges úgy, hogy a terhelt vagy hibásan működő függeszték ne juthasson a szállítókötél korongjáig.

Síelők és szánok vegyes vontatása nem megengedett.

Szánfelvonóknál a sífelvonókra vonatkozó előírások értelemszerűen alkalmazandók.

7.1.1.2. Siklók, ingaforgalmú kötélpályák

A peron lezárhatóságát a jármű távollétében biztosítani kell. A gépi működtetésű ajtókat a felügyeleti rendszerbe be kell kötni.

A peron szélessége nem lehet kisebb a jármű szélességénél.

A jármű és peron közötti átlépési távolság legfeljebb 0,05 m lehet, a 12%-nál nagyobb lejtésű peront lépcsőzni kell. Ahol személyek leesésének veszélye áll fenn, legalább 1 m-es korlátot kell alkalmazni. Ennek a ki-beszálló peronon alkalmazkodnia kell a változó kabinbeálláshoz. A peronkorlát járműajtónak megfelelő szakasza a jármű zárásával ugyancsak zárható legyen.

7.1.1.3. Körforgalmú kötélpályák

A ki-beszállási helyeken a nyitott járműajtó vagy a függőszék és a rögzített építmény között legalább 1,25 m biztonsági távolság legyen.

A járművek automatikus indulása, mozgása esetén az utasok részéről az induló állásban lévő jármű megközelítését ki kell zárni. Automatikus ajtózárás esetén elegendő távolság biztosításával a zárási hely előtt gondoskodni kell arról, hogy az utasok az indulási helyig ne tudjanak bejutni.

A járdák legalább 1,5 m szélesek legyenek és magasságkülönbségek esetén legalább 1 méteres magasságú korlátot kell készíteni.

7.1.1.4. Peronméretek

Körforgalmú kötélpályák peronhossza ,,L'' a következő legyen.

1.Függőszékes pálya:

L > 4v, de legalább 8 m, egy férőhelyes függőszék esetében,

L > 5v, de legalább 10 m, két férőhelyes függőszék és egyidejű beszállás esetében,

L > 8v, de legalább 10 m, két férőhelyes függőszék és egymás utáni beszállás esetében,

L > 8v, de legalább 12 m, három és négy férőhelyen függőszék és egyidejű beszállás esetében.

ahol v = m/s a járművek legnagyobb megengedett sebessége a 4.4.7. alfejezet szerint.

2. Kiskabinos pálya:

Vonókötélről lekapcsolható kabinos kötélpálya esetén L ≥ 2,5...3,0 + 0,5 l + 0,16 v², ahol

,,v'' a jármű legnagyobb haladási sebessége, (m/s)

,,l'' a kabin hossza, (m).

A peronok hosszának meghatározásakor figyelembe kell venni a vonó- és szállítókötél hosszjátékát.

Körforgalmú kötélpályák peronszélessége:

Az állomások és a közbenső beszállóhelyek peronja szimmetrikusan helyezkedjen el a tartó-szállító kötélhez viszonyítva, szélessége pedig legalább a következő legyen:

– függőszékes kötélpályánál: 1,5 m az egy férőhelyes függőszék, 1,7 m a két férőhelyes függőszék, 1,9 m a három és négy férőhelyes függőszék esetében, a 6–8 személyes függesztékekhez tartozó peronszélesség külön hatósági hozzájárulással határozható meg.

– kabinos kötélpályánál: 1,2 m, ha a peron az utasoknak csak a beszállására vagy csak a kiszállására való: 2 m, ha a peron az utasok be- és kiszállására szolgál.

A terhelt és az üres tartó-, szállítókötél peron feletti befüggés-különbsége legfeljebb a következő legyen:

– 0,1 m függőszékes kötélpálya,

– 0,12 m körforgalmú kiskabinos kötélpálya,

– 0,20 m ingajáratú nagykabinos kötélpálya.

Egyéb megkötések:

Az állandóan a szállítókötélre rögzített függőszékű kötélpálya üres függőszékének ülőfelülete és a beszállóperon között 0,55...0,65 m távolság legyen a be- és a kiszállási helyen.

Ha a be- és a kiszállás menet közben történik, a peron lejtése legfeljebb 10% legyen.

A felcsatolt síléces síelők által használt kötélpálya kiszálló peronja nem emelkedhet a mozgás irányában, de lejtéssel bírjon a pálya elhagyásának irányában.

A peronnak legyen esővíz- és hóléelvezetője (víztelenítője). A lefolyóárkot ráccsal kell lefedni.

Az állandóan rögzített járművű, körforgalmú kötélpálya kötélhúrjának és beszállóperonjának lejtése közötti különbség a pálya irányában 1,7–2,8% legyen.

A lekapcsolódó kabinú kötélpálya vonókötelének, illetve szállítókötelének a pálya irányában legalább 10% emelkedése legyen a biztonsági berendezések helyétől kiindulva, a legkedvezőtlenebb feltételek közötti fékút kétszeres hosszúságában.

A lekapcsolódó járművű és a lekapcsolási hely utáni lejtős pályaszakaszú kötélpálya esetében a lekapcsolt járművet ellenkező lejtésű szakasszal vagy szerkezettel kell lefékezni.

Függőszékes kötélpálya esetében, ha a beszállóhely a tereptől 1 m-nél magasabbra emelkedik, az utasok leesését egy, legfeljebb 60% hajlású rézsűvel vagy palánkkal, vagy védőráccsal stb. kell megakadályozni. Ezek m-ben mért hossza legalább a kötélsebesség m/s-ban mért értékének 1,5-szöröse, szélessége pedig a beszállóhely szélessége legyen.

7.2. Állványok

Az állványok helyét úgy kell megválasztani, hogy azok szilárd talajra kerüljenek, földcsuszamlás, kőgörgeteg és vízelöntés ne veszélyeztesse azokat. Kifogástalan kötélvezetést tegyenek lehetővé.

Az állvány hozzáférhető legyen felülvizsgálat, kezelés és javítás céljából.

Az állvány magasságának meghatározásakor a következőket kell figyelembe venni:

1. a kötél legnagyobb, megengedett törésszögét az állványon;

2. a biztos kötélfelfekvés feltételeit a legkedvezőtlenebb terhelési viszonyok esetében is;

3. a teljes terhelésű jármű és a terep között előírt legkisebb megengedett távolságot;

4. az adott kötélpálya típusra vonatkozó legnagyobb megengedett távolságot a jármű és a terep között;

5. a hóréteg vastagságát.

Nagy kötéltörésszög esetén két vagy több állvány is összevonható, hogy saruik, görgős himbáik törésmentes folyamatos ív mentén helyezkedjenek el.

Minden állványon legyen kötélkiemelő a kötélpálya szereléséhez, az üzemeltetés közbeni karbantartáshoz, valamint veszély esetén az utasok mentéséhez. A kötélkiemelő méretezésekor csak akkor kell utasok, járművek terhelését figyelembe venni, ha a kiemelő terhelt kötél leemelésére is szolgálhat.

Az állványon legyen létra. Az állványfej felső síkja felett legalább 1,0 m magasságú kapaszkodó legyen a létra folytatásaként.

A 18 m feletti magasságú állvány létrájának legalább 10 m-ként legyen pihenőállása.

Az illetéktelenek állványra való feljutását műszaki és szervezési intézkedésekkel kell megelőzni (mozgó létratag, figyelmeztető tábla stb.).

Az állványt meg kell számozni, a szám jól látható (legalább 180 mm magas) legyen.

Ferde vagy 10 m-nél magasabb állvány sarujának és görgős himbájának karbantartására, azok teljes hosszúságában legyen pódium.

Szabad szelvény a szerkezeteken:

Az állványon való áthaladáskor a jármű és az állvány szerkezete között a legkisebb oldalirányú biztonsági távolság

– terelő esetén 0,2 m,

– terelő nélkül a jármű 20%-os oldalirányú dőlésén túl 0,5 m.

A jármű az állványon akadálytalanul haladjon át. Az állvány álló részei és a görgős himbák ne legyenek elérhetők az utasok által még akkor se, ha a jármű pályairányú, függőlegestől mért kilengése 35%.

Szerkezet:

Az állvány teherviselő szerkezete acélból, indokolt esetben vasbetonból legyen. Az állvány acélszerkezetének anyaga a kötélpálya üzemeltetési helyének legkisebb hőmérsékletére vonatkozó szavatolt ütőmunkájú, műbizonylattal igazoltan csillapított vagy félig csillapított szerkezeti acél legyen.

Az állvány teherviselő része acéllemezének vagy hengerelt anyagának vastagsága legalább 5 mm, csövének falvastagsága pedig legalább 3 mm legyen.

A csövek és a zárt szelvényű acélszerkezetek belső felületét megbízhatóan kell védeni korrózió ellen.

Az állványok lekötéseit az alapokon és az alapozást védeni kell a talajvíz és a felszíni vizek káros hatásaitól.

Az állvány acélszerkezetének szilárdsági számításakor a megengedett feszültséget a következő, a folyási határhoz viszonyított szilárdsági biztonsági tényezők figyelembevételével kell meghatározni:

1. a kötélpálya üzemi állapotában fellépő legnagyobb terhelésekre: 1,5;

2. a kötélpálya üzemen kívüli állapotában fellépő legnagyobb terhelésekre: 1,3;

3. szállítási, szerelési, baleseti, szeizmikus és egyéb terhelésekre: 1,2.

A terhelések nagyságának meghatározásakor a következő, a névleges terheléshez viszonyított szorzó tényezőket kell alkalmazni:

1. a szerkezet saját tömegéből származó terhelések: 1,1;

2. a kötelek és a jármű terhelése: üzemi állapotban: 1,4;

üzemen kívüli állapotban: 1,2;

3. a telefon- és más villamos vezetékek, kábelek és kötelek terhelése: 1,1;

4. üzemi szélterhelés: 1,0;

5. a tartókötélsarun a súrlódási erőből keletkező terhelés: 1,0;

6. a jármű vészfékezésekor a tartókötélben keletkező terhelés: 1,0.

Üzemi állapotban a kötél jegesedése figyelmen kívül hagyható.

Az állványok méretezésénél a pálya két állapotát kell megkülönböztetni:

I) üzemi állapot: utasterhelés, csökkentett szélteher,

II) üzemen kívüli állapot: utasmentes pálya, teljes szélteher.

A szerkezetek teherbírása mindkét állapotnak feleljen meg.

Az állvány szélterhelését a kötélpálya üzemi állapotában legalább 200 N/m² dinamikus torlónyomás, üzemen kívüli állapotában pedig az üzemeltetési hely viszonyainak figyelembevételével kell meghatározni, de legalább 800 N/m²legyen a torlónyomás.

A kötélpálya üzemen kívüli állapotában a függőleges légmozgásból eredő dinamikus torlónyomást legalább 500 N/m²értékkel kell figyelembe venni.

A lekapcsolható járműves, körforgalmú kötélpálya keresztirányú szélterhelésének meghatározásakor figyelembe kell venni a kötél közvetítésével az állványra átadódó, a kötélpálya átellenes ágain terhelten/üresen haladó járművek által okozott egyenetlen terhelést is.

A kötél esetében az aerodinamikus tényező c=1,2, a jármű és az állvány esetében pedig szerkezetüktől függően változik.

Alapozás

Az alapozási síkra ható stabilizáló és felborító nyomaték viszonya legalább 1,4 legyen.

A terhelésekből számított, az alapozásra ható vízszintes csúsztatóerőnél a csúszási stabilitás legalább 1,3 legyen.

Ha az alapozásra függőleges kitépő erő hat, az ezzel szembeni biztonság legalább 1,1 legyen. Sziklás talaj esetében a passzív talajnyomás figyelembe vehető, egyéb esetekben a talaj megfogó hatásával nem szabad számolni.

Valamennyi helyhezkötött berendezés betonalapokkal bírjon. Kivételt képeznek az alacsony kötélvezetésű sífelvonók.

7.3. Kötélfeszítő és lehorgonyzó szerkezetek

A kötélfeszítések szerkezeteinek kialakítása és méretezése során figyelembe kell venni a feszítőerők esetleges excentrikusságát.

Több feszítőelem (kötél, hidraulikus henger) együttes alkalmazása esetében azok hatásának kiegyensúlyozottságát biztosítani kell.

Ha a vonó- vagy a szállítókötél feszítésében feszítőszán is részt vesz, akkor az viselje el károsodás nélkül a korong forgásából származó, elsősorban a hajtókorongtól származó terhelést.

A feszítőszán véghelyzeteit annak pályáján ütközőbakokkal kell határolni.

Az ütközőbakon vagy a feszítőszánon legyenek energiaemésztő ütközők.

A feszítőszán véghelyzeteit villamos véghelyzet-kapcsolókkal kell határolni. Ha az ellensúly helyzetét külön szerkezet szabályozza, akkor ennek véghelyzeteit is villamos véghelyzet-kapcsoló határolja.

Ha a feszítőszán 100 mm-re megközelíti a végütközőt, akkor a véghelyzet-kapcsoló állítsa le a kötélpályát. Ekkor a feszítősúly alatti szabad távolság legalább 200 mm legyen.

A feszítőszán vagy a feszítősúly mozgástartománya, a kötél teljes feszítése esetén a következőkből tevődik össze:

1. a kötélhossz változása, terheletlen (jármű nélkül) és a legnagyobb terheléses állapot (terhelt járművekkel) között;

2. a kötél rugalmas nyúlása, az 1. alatti terhelés hatására;

3. a kötél maradó nyúlása, ami hosszának 0,001-szerese;

4. a kötél hőtágulása, a levegő helyi, évi legnagyobb hőmérséklet-ingadozásának figyelembevételével (adatok hiányában 90 °C hőmérséklet-változást kell alapul venni).

A feszítősúly mozgástartománya csökkenthető a szabályozó szerkezet (pl. csörlő) esetén, csak az 1. és 2. szerinti tényezők, valamint a 4. tényező esetében napi 30 °C átlagos hőmérséklet-ingadozás figyelembevételével.

Függőszékes pálya üzemzavara esetén, az utasok járművekből való kimentésének megkönnyítése céljából – ha a hossz-szelvény lehetővé teszi –, megengedhető a szállítókötél lazítása a feszítőszerkezet csörlőjével.

Ha a feszítősúllyal működő feszítőszerkezetnek nincs a kötél meglazítására szolgáló csörlője, akkor lehetővé kell tenni a feszítősúly felemelését, vagy a feszítőszán mozgatását a feszítőkötél ellenőrzéséhez.

A tartókötél rögzítése tegye lehetővé áthelyezhetőségét legalább a leghosszabb kötélsaru hosszának négyszeresével azonos hosszúságban, a kötél garantált élettartamának megőrzése érdekében.

A lehorgonyzó helyek alapját elcsúszás és felbillenés ellen legalább 1,5-szeres biztonsági tényezővel kell méretezni, a passzív földnyomás figyelmen kívül hagyásával.

A feszítőszerkezet teherviselő elemeinek méretezésekor, statikus terhelés esetén, a szilárdsági biztonsági tényező legalább 5,0 legyen a szakítószilárdsághoz viszonyítva.

A feszítőszán végütközőjének biztonsági tényezője legalább 2,0 legyen a folyási határhoz viszonyítva a legnagyobb terhelés, illetve a dinamikus hatások figyelembevételével.

A feszítősúly kiegészítő súlyai az emelő- és a rögzítő elemeikkel együtt legfeljebb 30 kg tömegűek legyenek.

Csörlős feszítés esetén a csörlődob szerkezeti kialakítása zárja ki a kötél lazulását, és a dobon legalább három kötélmenet maradjon. A kötelet legalább két szorítóelemmel vagy kötélszemmel kell a dobhoz rögzíteni, de a dobon a szabad vég maradék hossza ne legyen kevesebb a kötélátmérő kétszeresénél.

A kötél végkarmantyúját úgy kell elhelyezni, hogy a kötél ne legyen hajlításnak kitéve a karmantyú előtti, legalább 80-szoros kötélátmérő hosszban.

A kiöntött karmantyú szerkezeti kialakítása tegye lehetővé a kiöntött fej ellenőrzését.

A feszítőszerkezetek csak a kiszolgáló személyzet számára legyenek hozzáférhetők, és ellenőrzésük veszélytelen legyen.

A feszítősúly legyen bekerítve, a hótakaró átlagos magasságával figyelembe vett terepszint felett legalább 2 m magasságban.

A feszítősúly aknáját (ha van ilyen) védeni kell a hó, az esővíz, a talajvíz és az árvíz behatolása ellen, illetve az aknának legyen vízelvezetése.

A feszítősúly három oldalon legalább 0,5 m, a negyedik oldalon pedig legalább 0,2 m távolságra legyen az aknától vagy a kerítéstől.

A feszítősúly forgását meg kell akadályozni.

A feszítőszán vagy a feszítősúly mozgását skálán ellenőrizhetővé kell tenni.

A beosztáson legyen megjelölve a feszítőszán vagy a feszítősúly végütközőktől mért 0,5 m-es helyzete.

A tartókötelek lehorgonyzó dobját és íves terelőjét fával vagy más rugalmas anyaggal kell burkolni. A dobra legalább három kötélmenetet kell felcsévélni és a menetek között legalább 3 mm távolság legyen.

A kötél végét úgy kell rögzíteni, hogy ne csússzon ki, tartalék hosszát pedig az áthelyezhetőség figyelembevételével kell meghatározni (4-szeres saruhossz).

A kötélvég rögzítése legyen vizsgálható, és hozzáférhető, legyen védve a korrózió és az egyéb károsodás ellen, valamint legyen jelölve a kötél rendeltetése, és helyzete szerint.

7.4. Állomási függő sínhálózat

Az állomásokban le-felkapcsolódó járműves rendszereknél a járművek állomási mozgásának pályájául merev sínhálózat szolgál.

A sínpálya és támaszai, felfüggesztései méretezésénél a pályán szorosan felsorakoztatott járművek terhelését kell figyelembe venni.

A függő sínek méretezésénél a sín felső élén ható, a függőleges terhelés 10%-át kitevő vízszintes erőt is figyelembe kell venni. A járművek sínpályáról leesését megfelelő vezetéssel kell kizárni. Az állomási sínpálya pályaszakaszainak (pl. tároló vágány) kapcsolására kialakított függősín-váltók reteszeltek legyenek, azaz zárják ki, hogy nyitott váltóra kocsi fusson.

A jármű kisiklását a váltók szakaszán is megfelelő szerkezeti megoldással ki kell zárni.

Az állomási függő sínhálózat kiemelten fontos szakaszán, azaz a le-felkapcsoló szerkezetek, berendezések által érintett szakaszán a pálya merevségét és a kapcsolókészülékhez, kötélhez viszonyított helyzetét a kapcsolókészülék által megkövetelt pontossággal biztosítani kell.

7.5. Függő sínpálya hidak

A jármű felfüggesztése és a pálya kialakítása két állomás között hídszerkezetek, mint támasztó, függesztő szerkezetek alkalmazásával is megoldható. Az így épült, vagy építendő függő sínpálya hídszerkezeteinek üzemi terheléseként a pálya követési távolságával közlekedő járművek terhét kell figyelembe venni.

Rendkívüli terhelésként fel kell tételezni

– a vizsgált hídszakaszon a járműveket a követési távolság felében,

– egyébként üzemszerű követési távolság mellett két jármű közvetlen egymás utáni közlekedését.

A mélypontokon lévő hidakat térköz nélkül közlekedő járművekre kell méretezni 1,0 biztonsági és dinamikus tényezővel.

A hidak számítása során számításba kell venni az egyoldali terhelésből származó csavaró nyomatékot is.

A hidakon végigmenő gyalogjárót kell kialakítani.

7.6. Védőszerkezetek, védőhidak és hálók

A kötélpályákon végzett munkák – zavart nem okozó – független elvégzése érdekében vagy rendkívül biztonságot követelő keresztezett létesítmények védelmére védőhidat, vagy védőhálót lehet alkalmazni.

7.6.1. Védőhidak

A védőhíd pályaszintjét a felette haladó járműhöz viszonyítva úgy kell meghatározni, hogy a jármű esési magassága a legkisebb legyen. A jármű elakadásának megelőzésére a pálya tartó-szállító kötelének legkisebb feszítése és egyebekben üzemi körülmények mellett a jármű űrszelvénye és a hídszerkezet között legalább 0,3 m távolságot kell tartani.

Az esési magasságot a kötél befüggése szempontjából a legkisebb kötélbefüggést eredményező terhelési és feszítési esetből kell megállapítani.

A védőhíd legkisebb szélessége 2 m esési magasságig a kötél tengelyétől mindkét irányban 20%-kal kifelé kilengett jármű vízszintes értelemben legtávolabbi pontjai közötti távolság mindkét irányában 0,6–0,6 m biztonsági sávval növelt mérete. A kötél oldallengésének mértékével ezt növelni kell, ha a védőhídon nincs kötéltámasz. A 2 m-t meghaladó esési magasság esetén a jármű folyamatos szélhatás tekintetbevételével kialakuló esésvonalát kell figyelembe venni.

A híd hosszának (pályatengely irányú) meghatározásában a szélhatás mellett a vontatási sebesség is számításba veendő.

A védőhidat kétoldali korláttal és mászóhágcsóval kell ellátni. A védőhidak, illetve építmények védőhídként szolgáló részeit az általános méretezési terhelésen kívül a következő terhelések szempontjából is vizsgálni kell:

– 2 kN/m² hasznos terhelés a szerelési és hóteher figyelembevételeként. (Dinamikus tényezője 1,0).

Amennyiben a jármű leesésével is számolni kell, úgy ennek hatását a következők szerint kell figyelembe venni:

– leeső súlyként a tele jármű súlya 1,0 biztonsági tényezővel,

– az ütközés képlékenynek tekinthető,

– a hídnak ütközés után együttrezgő tömegeként csak a híd alakváltozásában részt vevő tömeg tekinthető (feltöltések és burkolatok nem).

A főtartóknak és szerkezeteknek a dinamikus hatásra csak rugalmas alakváltozása megengedett, de a határfeszültségek 50%-os növelése elfogadható.

Melléktartók törése és képlékeny alakváltozása megengedett, ha ez nem veszélyezteti a védett létesítményt, és alakváltozása nem sérti annak űrszelvényét.

Az ütközés okozta deformációk meghatározása során a jármű alakváltozása nem vehető számításba.

Az ütközés ferdeségének kedvező hatása figyelembe vehető.

A dinamikus hatás csökkentésére alkalmazhatók:

– rugalmas alakváltozású alátámasztás,

– energiaemésztő ütköző réteg,

– képlékeny alakváltozásra képes, a tartókon elhelyezett elemek,

– egyéb energiaemésztő szerkezetek.

A védőhidakat vizsgálni kell a kötél nyomvonalában ható, a jármű súlyával egyező, pályamozgás irányú terhelés szempontjából is.

7.6.2. Védőhálók

A védőhálók tervezésénél a védőhidakra előírtak a következő eltérésekkel érvényesek:

– a védőhídnál előírt, a jármű űrszelvénye és a szerkezet közötti távolság helyett –25 °C hőmérsékleten 1,0 m távolságot kell biztosítani,

– a védőhidaknál megkívánt korlátot itt oldalháló helyettesíti,

– a védőháló szélességének megállapításához a jármű és kötele, valamint a terheletlen védőháló szél okozta ellentétes kilengéseit figyelembe kell venni. A háló fonattal borított szakasza merev tárcsának tekinthető.

A védőháló hullámos fonattal készüljön. Ennek szemmérete legfeljebb 46 mm, folyóméterenkénti fémes keresztmetszete legalább 2,1 cm² legyen. A legkisebb huzalátmérő 3 mm.

A keresztmerevítések egymás közötti távolsága legfeljebb 4 m, legkisebb szelvénye 60x60x6 mm-es idomacél.

A kötőhuzalok átmérője a fonat átmérőjével egyezzen meg.

A védőháló tartókötelek sarujának sugara a 65-szörös kötélátmérő és az 1000-szeres szélsőszál átmérő közül, a nagyobb sugarat adó legyen.

A védőháló mindkét hosszoldalán 1,0 m magas, hálóval borított védőoldalt kell kialakítani.

A háló tartókötelei egyszer sodrott kötelek legyenek.

A védőháló minden elemét tartós korrózióvédelemmel kell ellátni.

A védőhálót az általánosan érvényes méretezési terheléseken kívül a következő terhelésekre is méretezni kell:

±20 °C hőmérséklet-tartományban 500 N/m².

– A leeső jármű dinamikus hatására – amennyiben ezt szükséges figyelembe venni – a védőhidaknál megadott módon.

A méretezésnél a keresztmerevítések tartóköteleket együttdolgoztató hatását nem szabad figyelembe venni.

A tartókötelek határ-igénybevételét statikus terhelésre 30%-ban, a leeső jármű okozta ütőhatásnál 80%-ban szabad kihasználni.

A leeső jármű eleven erejével szemben a védőháló alakváltozási munkájában a tartókötél megnyúlásán felül a kötélalak megváltozását, valamint a feszítősúly vagy feszítőrugó munkáját is figyelembe kell venni.

A legnagyobb kötélerő, valamint a szerelési legnagyobb és legkisebb kötélbefüggés számításához a terhelések és hőmérsékletek alábbi kombinációit kell alkalmazni:

1. Önsúlyból

–25 °C és szerelési hőmérséklet mellett.

2. Önsúly + leeső járműből

–25 °C és + 45 °C esetén.

3. Önsúly + 500 N/m² statikus teherből

–25 °C és + 20 °C mellett.

8. Járművek

E fejezet a kötélvontatású vasutak járműveinek, a járműveket a kötéllel összekötő szerkezeteknek és a járműfékek tervezésénél, vizsgálatánál figyelembe veendő követelményeket tárgyalja.

8.1. Általános kialakítási követelmények

A járműveket úgy kell kialakítani, hogy az utas az általában elvárt és előírt magatartás mellett ne sérüljön meg és a járműből ne essen ki.

Az üres jármű függőlegestől való eltérése 2% lehet.

A síelőket leoldott lécekkel szállító járművön legyen síléctartó.

A jármű részei:

– függeszték

– kapcsolódó készülék, illetve elem

– futómű

– kocsiszekrény

– fékberendezés.

8.2. Függeszték

A függeszték a személyszállító kötélpálya járműszekrényét, függőszékét, vagy a sífelvonó vonszoló szerkezetét a kötélre kapcsoló szerkezettel, illetve futóművel köti össze, rendszerint csuklósan kapcsolódó, merev teherhordó elemként.

A függeszték feladata a jármű rögzítésén túl a tartó-, és a szállítókötél tengelyének, valamint a jármű súlyvonalának összehangolása, továbbá menet közben a jármű stabil, lehetőleg függőleges helyzetének biztosítása.

Sífelvonóknál és függőszékes kötélpályáknál a függeszték hosszát úgy kell meghatározni, hogy a támaszokat – beleértve a kötélvezető görgőket is – az utasok kézzel ne érhessék el.

Magas kötélvezetésű sífelvonónál a vonszolókötél és a vonszolókengyel (tányér) között legalább 0,6 m hosszú merev függesztéket kell kialakítani.

Hosszú rudas sífelvonó esetében csak rugózott függeszték alkalmazható.

A függeszték szilárdsági próbáját a hasznos teher 3-szorosával kell elvégezni.

Kis- és nagykabinos kötélpálya függesztékek, kapcsolókészülékek végleges konstrukciójának alkalmazása előtt fáradási és ridegtörési vizsgálatokat kell végezni.

A függeszték és a kocsiszekrény kapcsolatát a kötéllengések fárasztó hatásának csökkentése érdekében úgy kell kialakítani, hogy a szekrényvázban abból hajlító igénybevétel ne keletkezhessen.

A függeszték szerkezeti elemeit összekötő hegesztési varratok és kötőelemek szilárdságát számítással is igazolni kell. A kötőelemeket lazulás ellen minden esetben biztosítással kell ellátni.

8.3. Kapcsolókészülékek és kapcsoló elemek

A vonó- illetve szállítókötélre kapcsolódás kiöntéses karmantyúval, csavaros szorítóval és önműködő, általában rugós kapcsolószerkezettel valósítható meg, sífelvonóknál ez fogóvilláig egyszerűsödik.

A véletlen lekapcsolódás megakadályozására a kapcsolóerő csökkenését kizáró erőtároló vagy hasonló megoldású szorítót és kapcsolókészüléket kell alkalmazni.

Kettőnél több utast befogadó járműveknek 40%-os kötéllejtés felett két egymástól független kapcsolókészüléke legyen.

Minden kötélkapcsoló szerkezeti kialakítása tegye lehetővé, hogy a kötélátmérő 10%-os csökkenéséig az utánállítható legyen.

Magas kötélvezetésű sífelvonónál a kötélszorító lehúzási ereje legalább kétszerese, legfeljebb háromszorosa legyen a vonszolásból származó szállítókötél-irányú erőnek.

Kötélpályáknál a kapcsolókészülék lehúzási ereje legalább a terhelt jármű saját súlyát érje el. Ezen felül a kapcsolókészüléknek a legkedvezőtlenebb üzemviszonyok között is – tehát a legnagyobb emelkedőn, frissen megkent kötél, és a kötélátmérő csökkenése esetén – legalább 3-szoros megcsúszás elleni biztonságot kell elérnie.

A csavaros szorító- és kapcsolókészülékek a görgők hornyaiban akadálytalanul fussanak a jármű 20%-os oldallengése esetén is. A készülékek 3%-os kötélátmérő-csökkenés mellett is biztonságosak legyenek.

Ha járművenként két szorító- vagy kapcsolókészülék szükséges, akkor mindkét kapcsolókészüléknél a 3-szoros megcsúszás elleni biztonságot el kell érni.

A súrlódási tényező értékére 0,13-ot lehet alapul venni.

Az előírt biztonságot méréssel kell igazolni. A mérés végrehajtásához a kapcsolókészüléken megfelelő csatlakozóelemet kell kiképezni.

Önműködő kapcsoló berendezésnél két egymástól független kapcsoló erőforrás is felhasználható.

Az üzemszerűen nem kikapcsolódó készüléket szereléssel könnyen oldhatóan kell kialakítani. A tartósan rögzített felkapcsolású kötélpályák szorítóelemeit időszakosan át kell helyezni. Minden áthelyezés után a szükséges lehúzóerőt ellenőrizni kell.

A szállítókötélnek a kapcsolókészüléknél történő megtörése a hajtó, illetve a fordító korongon való áthaladáskor nem lehet nagyobb 16%-nál. A kapcsolókészülék végeit le kell kerekíteni.

Sikló járművekre a vonókötél kocsihoz rögzítéséhez vonófejet kell felszerelni.

A vonófej ágyazást úgy kell kialakítani, hogy a szekrényvázban hajlító igénybevétel ne keletkezzék. A rögzítést a maximális kötélerő 4,5-szeresére kell méretezni.

A vonókötél erőt rugózottan kell átadni. A kötél rögzítését a vonófejnél folyamatosan ellenőrizni kell és a kötélerő 3 kN alá csökkenése esetén a fogófék lépjen működésbe.

8.4. Futóművek, támasztó görgőrendszerek

A futómű és a görgőrendszer kialakítása tegye lehetővé a görgők és kerekek egyenlő teherviselését.

A siklók fogófékjének működésbe lépésekor a jármű kerekei nem emelkedhetnek fel sínjükről.

A kötélpálya üzemeltetése során előreláthatóan fellépő legnagyobb hosszirányú és keresztirányú lengéseknél a támaszokon való áthaladásnál, a legnagyobb gyorsulásnál és lassulásnál sem szabad a kerekeknek a tartókötélről eltávolodni vagy a szállítókötélnek kisiklani. A futóművet a kisiklást megakadályozó kiegészítő védelemmel kell ellátni.

A futómű megfelelő kenéséről konstrukciós megoldással kell gondoskodni.

Ha mód van rá, a hosszirányú lengések csillapításához lengéscsillapítót kell felszerelni.

A kötél keresztirányú lengései ellen – ha szükséges – a futóműre csillapítóberendezés szerelendő.

A futómű végét hókotró, jégtörő elemmel kell ellátni.

8.5. Kocsiszekrény

Sífelvonóknál jármű nincs. Alacsony kötélvezetésnél fogóeszközzel (villa, vonókar stb.) közvetlenül a szállítókötélre kapcsolódnak a síelők. Magas kötélvezetésnél az utasok vagy szánok továbbítására függesztékek kengyelei, illetve tányérai szolgálnak. Ezek sima felületűek legyenek, biztos vontatást nyújtsanak, ugyanakkor tőlük az utas könnyen szabadulhasson. A szánvonszolók a szánról kézi beavatkozással könnyen lekapcsolhatók legyenek, a felső állomáson önműködő lekapcsoló szerkezetnek vagy megfigyelőnek és leállító személynek kell lennie.

A siklójármű kocsiszekrényének, a szekrényváznak károsodás nélkül el kell viselnie a legnagyobb lassulásnál és a végállomási ütközőre való ráfutáskor 5 m/s² lassulásnál fellépő igénybevételt.

Függőszékes kötélpályánál a függőszék gyors be- és kiszállást tegyen lehetővé.

A függőszék egy- és többüléses kivitelben készülhet, legalább 0,5–0,6 m széles legyen személyenként.

A függőszéket az ülőlaptól mérve legalább 0,35 m magasságú hát- és oldaltámlával kell ellátni. Kiesés ellen ki kell egészíteni függőleges vagy ferde síkban lefelé záródó karral és lábtartó kengyellel, amelyeket súly- vagy rugóerő működtet. Az üléseknek hátramenet esetén is biztonságosnak kell lenniük.

A függesztéken és a függőszéken lekerekítés nélküli élek, sarkok vagy kiálló, esetleges sérülést okozó elemek nem lehetnek, a ruházat esetleges beakadását okozó kialakítás nem engedhető meg.

Kabinos pályák járműveinél a szekrény kialakítása során törekedni kell a szilárdsági követelmények kielégítése mellett a minél kisebb tömegre.

A teherhordó váznak önállóan, anélkül ki kell elégíteni a szilárdsági követelményeket, hogy a burkolatok és egyéb belső szerkezetek terhelésfelvételét figyelembe vennék. A szekrényváz anyaga csillapított, húzott, zárt szelvényű, jól hegeszthető szerkezeti acél legyen.

A kísérő nélküli kabin zárja belülről nem lehet nyitható.

8.5.1. Általános előírások

A szekrényváz szelvényeinek legkisebb falvastagsága 2,5 mm. A szekrényvázat korrózióvédelemmel kell ellátni. A vázszerkezeten az üzemelés helyszínére szállításhoz emelési helyeket kell kiképezni.

A járműveket az állvány- és állomási terelésekkel érintkező felületeken ütközőelemekkel kell ellátni.

A járműszekrény próbaterhelését a hasznos teher legalább kétszeresével kell elvégezni.

A járműszekrényt külső és belső burkolattal kell ellátni. A burkolatnak biztosítania kell a jármű legkedvezőtlenebb üzemviszonyai mellett is az utasok védelmét.

Félig zárt kabinok esetében az álló utasok szállítására alkalmas járműveket a padlószinttől 1,1 m magasságig, ülő utasok szállításánál pedig az ülőlap felett 0,35 m magasságig burkolni kell.

A padlóburkolatot csúszásmentes anyagból kell készíteni.

A teherviselő elemek és a szekrényváz kapcsolatának ellenőrzésére könnyen, de csak szerszámmal eltávolítható fedelű vizsgáló nyílásokat kell kiképezni.

A kocsiszekrény belső, utasok által elérhető terében éles sarkok, lekerekítés nélküli kiváltások, szerelvények nem lehetnek.

Járműkísérővel üzemelő járművek mindkét végén kísérő állást kell kiképezni. A kísérő állásból szabad kilátás legyen a pályára és az állomásra.

Az ajtókat úgy kell kiképezni, hogy a zár véletlen oldása esetén is azok zárva maradjanak.

Az ablakokat szilánkmentes biztonsági üvegből vagy megfelelő műanyagból kell készíteni.

Az ablakokat zártan, a szekrényburkolattal szilárdságilag együttműködő kerettel kell kiképezni. Az ablaknyílástól független szellőztetést kell biztosítani.

Az utaskísérő helyénél lévő ablak lehet nyitható.

Álló utasokat is szállító járművek belmagassága legalább 2 m legyen.

Hat fő befogadóképesség feletti zárt függőpálya kabint a tetőn és a padlón mentésre szolgáló nyílással kell ellátni. A mentőeszközök rögzítéséhez, beakasztásához megfelelő kapcsolóelemeket kell kiképezni. Mentőjármű alkalmazása esetén a homlokoldalon csak kívülről nyitható vészajtót kell alkalmazni. Siklóknál a ki-beszálló ajtók szolgálnak a jármű elhagyására. Nyitásukról a személyzet gondoskodik.

8.5.2. A felszerelésekre vonatkozó előírások

Kétköteles pályák járműveit a futómű és a kötelek, valamint kapcsolataik ellenőrzéséhez vizsgáló pódiummal (üléssel) kell ellátni.

Siklók esetén az állomások járműaknái szolgálnak a vizsgálatra.

A kísérővel üzemelő járműveket a járműkísérő által kapcsolható fényszóróval, a kísérő nélküli nagykabinos kötélpályák járművét külön előírás esetén előre és hátra sugárzó fényszóróval is el kell látni.

Álló utasokat szállító járműveken megfelelő számú kapaszkodóról is gondoskodni kell. A kapaszkodókat legalább 3 kN terhelésre kell méretezni.

Az ajtók mellett a kocsiszekrény külső felületén is ajánlott fogódzkodót kiképezni.

A járművekben el kell helyezni a megengedett legnagyobb terhelést és az engedélyezett utasszámot feltüntető táblát.

A járműveket az egyéb előírásokban foglalt követelményeknek megfelelően jelzőeszközökkel, vészvilágítással, elsősegélynyújtó és egyéb mentőeszközökkel is fel kell szerelni. A járműveket sorszámozással kell ellátni.

8.6. A járművek fékberendezései

Az utasok fokozott biztonsága érdekében siklóknál és kétköteles ingaforgalmú kötélpályáknál fogófék alkalmazható, amely a vonóerő megszűnése esetén a járművet a pályára, vagy fékkötélre rögzíti. Siklónál ez kötelező, kötélpályánál alkalmazható.

A fogófék a járművet a tartó vagy fékkötélre (fogó), siklónál merev szerkezetre (pl. sínjére) rögzíti. Ez nem járhat a jármű futóművének billenésével. A fogóféknek a kötélerő 3 kN alá csökkenése és a jármű 15–30%-os sebességnövekedése esetén kell működésbe lépnie.

A fogófék a kocsikísérő-állásokból kézzel is működtethető legyen, de csak a kiképzett személyzet hozhassa üzembe. A működtető elem ólomzárral legyen ellátva, használatát illetéktelenek számára tiltani kell. A fék működőképessége garantált legyen kilengő járműállapotban és alátámasztáson történő áthaladás közben is.

A fékező erőt és a fékpofa anyagát úgy kell megválasztani, hogy a szükséges fékútnál sem a fogófék, sem a tartókötél vagy a fogóelem ne károsodhasson.

A fogófék legfeljebb 2 m/s² átlagos lassulással állítsa meg a járművet.

A fogófék által kifejthető fékerő haladja meg a maximális vonóerőt.

8.7. Méretezés

A jármű teherviselő szerkezeteinek méretezése során az alap-igénybevételből adódó alapterhelést és az üzemelés során fellépő járulékos terheléseket kell figyelembe venni.

8.7.1. Alapterhelések

Önsúly, hasznos teher, kötélteher.

A jármű méretezésekor egy utas tömegét a következők szerint kell figyelembe venni:

egy férőhelyes járműnél 90 kg

kettő vagy három férőhelyes járműnél 85 kg

négy férőhelyes járműnél 80 kg

négynél több férőhelyes járműnél 75 kg.

8.7.2. Járulékos terhelések

Szélnyomás és azok az erők, amelyek

fékezéskor (üzemi és fogóféknél)

lengéscsillapítóknál

vezetékeknél (tereléseknél)

hossz- és keresztirányú lengéseknél továbbá

az alátámasztásokon való áthaladáskor fellépnek, vala-

mint a

lökésszerűen fellépő hajlító nyomatékok.

Biztonság:

A járművek szállító- és vonókötéllel kapcsolatban lévő, teherviselő részeinek és az ezekhez kapcsolódó fékberendezés elemeinek méretezésekor legalább az alapterhelés 5-szörösét kell figyelembe venni.

Csavaró igénybevételnél, kihajlásnál és fáradásnál az alapterhelést a járulékos terheléssel kiegészítve kell a biztonságot megállapítani.

9. Villamos berendezések

Ebben a fejezetben tárgyalja a Szabályzat az áramellátás, a villamos gépek és készülékek, valamint az érintésvédelmi módok tervezése és kivitelezése során a kötélvontatású vasutakra vonatkozóan figyelembe veendő szempontokat, valamint a biztonságos üzemeltetés érdekében telepítendő vezérlő-, jelző-, és biztonsági berendezéseket.

9.1. Általános feltételek

A Szabályzat a kötélvontatású vasutakba beépíthető kész villamos gyártmányok kiválasztására és áramköri alkalmazási feltételeire vonatkozik. A gyártmányok közösen alkotják a különféle berendezéseket. A beépített villamos gépek és készülékek kialakítására a gyártmányra érvényes biztonsági előírásokat kell figyelembe venni.

Erősáramú az a villamos berendezés, amelynek rendeltetése a villamos áram munkavégző képességének felhasználása, továbbá mindaz a villamos berendezés, amely a villamos energiát ezeknek a berendezéseknek a céljára előállítja, átalakítja, szállítja, elosztja és szabályozza. Ide tartozónak tekintendők a villamos gépek és készülékek vezérlésére, szabályozására és működtetésére szolgáló nem gyengeáramú berendezések is.

Kötélvontatású vasutak esetében erősáramúnak minősülnek:

– hajtómotorok és ezek főáramköri berendezései,

– áramátalakítók,

– segédüzemi gépek és hajtások tápláló áramköreikkel együtt (ventilátorok, szivattyúk stb.),

– villamos fűtés,

– világítás és egyéb fogyasztói berendezések ,

– az előbbiek elektromechanikai vagy galvanikus kapcsolatban lévő vezérlőberendezései.

Gyengeáramú az a villamos berendezés, amely a villamos áramot nem munkavégzésre, hanem jelátvitelre, jelző-, vezérlő- és hírközlő berendezésekben használja fel, továbbá ezek tápegységei.

A villamos berendezéseknek a névleges feszültség +10% és –20% közötti ingadozása esetén is megbízhatóan kell működniük.

A hálózati feszültség megengedett határérték alá csökkenése vagy kimaradása esetén valamennyi hajtás azonnal álljon le, és az önműködő fékek lépjenek működésbe. A feszültség visszatérése esetén az önműködő újraindulást ki kell zárni.

A kezelőszervek rendeltetését és az általuk vezérelt mozgásirányokat feliratokkal és grafikai jelekkel kell jelölni.

Az erősáramú berendezést el kell látni légköri túlfeszültség védelemmel (villámvédelemmel) és a villámcsapás megtörténtét jelző regisztrálással. Ugyanígy tudnia kell regisztrálni a tartó-, vonó-, ellen- és szállítókötelet ért villámcsapást. Ettől el lehet tekinteni, ha a szemrevételezéses ellenőrzés lehetséges.

A villamos berendezés elemeit úgy kell megtervezni és szerelni, hogy az üzemeltetéskor vagy meghibásodáskor létrejövő melegedés ne okozzon tüzet, és ne jelentsen veszélyt a kezelő számára.

A járművek villamos berendezéseinek tervezésnél és szerelésénél a személyszállító vasúti járművekre vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni.

9.2. Áramellátás

9.2.1. Betáplálás

A sí- és szánfelvonók kivételével minden 500 méternél hosszabb és a biztonságos pályaelhagyást teljes hosszban nem kielégítő pálya két egymástól független betáplálással rendelkezzen. Az egyik villamos energia betáplálás kimaradása esetén átkapcsolással legyen mód a teljes üzemvitel folytatására.

A betáplálás függetlenségét az jelenti, hogy az energiaszolgáltató a két betáplálást külön két tápponti (120 kV/középfeszültségű) állomásból, vagy egy állomás két független középfeszültségű gyűjtősínjéről szolgáltatja.

A fogyasztókat olyan módon kell egyik energiaforrásról a másikra átkapcsolni, hogy ezalatt az energiaforrások ne kapcsolódhassanak össze.

9.2.2. Vezetékek

A villamos kábelek és vezetékek típusa feleljen meg a tervezett feszültségnek, a fellépő villamos és mechanikai terheléseknek.

A vezetékek anyaga csak réz lehet, de 16 mm² érkeresztmetszet felett alumínium is megengedett.

A szigetelt vezetékeket úgy kell méretezni, hogy az üzemi áram ne érje el terhelhetőségük határát, a zárlati áram pedig a védelem megszólalásáig ne okozzon kárt bennük.

Sínek és csupasz vezetékek csak annyira terhelhetők, hogy hőmérsékletük az üzemi áram hatására ne haladja meg a 90 °C-ot. Síneket és csupasz vezetékeket a zárlati áram dinamikus hatására is méretezni kell.

Az üzembiztonság szempontjából döntő jelentőségű vezetékek (hajtás, fékezés, jelzések, reteszelő áramkörök stb.) érszerkezete csak ,,különlegesen hajlékony'' lehet.

Készülékszekrényen belül 4 mm² keresztmetszetig szabad tömör erű vezetéket is használni, de csak akkor, ha a rögzítés módja kizárja a rezgések miatt bekövetkező törést.

A készülékszekrények között egyedül vagy egymás mellett elhelyezett egyerű vezetékek keresztmetszete 1,5 mm²-nél, többerű és kötegelt egyerű vezetékek, valamint készülékszekrényen belüli vezetékek keresztmetszete 0,75 mm²-nél nem lehet kisebb.

Szigetelt vezetékek végeit az összes kapocshelyen jelöléssel kell ellátni.

9.2.3. Kapcsolók

A kötélpályát a villamos hálózatról leválasztó főkapcsoló kikapcsolt állapotban legyen zárható.

Távvezérlésű és a vezérlő asztalról nem látható villamos forgógépek közelében az indítás kizárására alkalmas kapcsolót kell elhelyezni.

A hajtás főáramköre az üzemi áramköri kapcsolókészülékektől függetlenül működtethető második megszakítóval is legyen leválasztható a hálózatról. Második készülékként a túláramok ellen védő kapcsolókészülék is felhasználható.

Villamos- vagy mechanikai reteszeléssel, kapcsoló beépítésével vagy más módon meg kell akadályozni, hogy a hajtás menet- és fékáramköreit illetéktelen személyek működtethessék.

9.2.4. Túláramvédelem

Az erősáramú berendezések minden egyes áramkörét túláramok, és túlterhelés ellen, a meghajtó gépeket ezen felül szükség szerint földzárlati áramok ellen is védeni kell.

Túláramvédelmet úgy kell létesíteni, hogy szabályos működésekor az előírások szerint eljáró kezelőszemélyzetet és saját környezetét még abban az esetben se veszélyeztesse, ha túlterhelt vagy zárlatos berendezést kapcsolnak be.

Olyan áramköröket, amelyekben a túlterhelés lehetősége akkora, hogy ez a saját épségüket veszélyeztetné, túlterhelés ellen is védeni kell.

Nem szabad önműködően kikapcsolódó túlterhelés elleni védelmet beépíteni olyan áramkörökbe, ahol a váratlan kikapcsolás veszélyt okozhat.

A hajtás túláramvédelmének működésbe lépésekor a biztonsági áramkörök és a világítási áramkörök energiaellátása nem szűnhet meg.

Túlterhelés és zárlatvédelem létesíthető külön-külön berendezéssel (készülékkel), vagy olyan berendezéssel, amely a két védelmet egyesíti. Külön berendezések alkalmazása esetén a zárlatvédelem működjék korábban.

A túlterhelésvédelem legyen szelektív. Zárlat esetén a hibahelyhez, túlterhelés esetén a túlterhelt berendezéshez közelebbi védőkészülék működjék.

9.3. Érintésvédelem

A villamos berendezéseket úgy kell létesíteni, elhelyezni és felszerelni, hogy üzemük, kezelésük, karbantartásuk, javításuk és a közelükben tartózkodás, valamint a velük kapcsolatos tevékenység veszélytelen legyen, feltételezve, hogy az egyéb előírásokat betartják és a berendezések rendeltetésszerűen működnek.

9.3.1. Megérintés elleni védelem

Mindenki számára hozzáférhető terekben a szándékos megérintés ellen védelmet kell kialakítani. A burkolatokat és ajtókat csak szerszámmal vagy kulccsal lehessen nyitni, illetve eltávolítani.

Kezelőterekben a villamos berendezés segédeszköz nélkül elérhető, feszültség alatt álló részeinek véletlen megérintése ellen, a segédeszköz nélkül el nem érhető részeinek pedig szándékos megérintése ellen kell védelmet kialakítani.

Villamos üzemi terek ajtóit, fedeleit figyelmeztető táblával vagy jellel kell ellátni, azoknak kifelé kell nyílniuk.

A géptér közlekedő folyosóját nem kell a kezelő tértől elzárni.

Ha az elzárt villamos üzemi terekben vagy azok külön elzárt részeiben 1000 V-nál nagyobb névleges feszültségű berendezések vannak, akkor az ilyen terek bejárati ajtóit vagy nyitható fedeleit úgy kell kialakítani, hogy csak akkor lehessen azokat kinyitni, ha a berendezés már feszültségmentes.

Gépterek elzárt részein belüli közlekedő folyosókról burkolatok vagy rácsok megbontása nélkül elérhető terekben csak azokban a kisfeszültségű berendezésekben kell véletlen érintés elleni védelmet kialakítani, amelyek a hajtó villamos energiaforrás leválasztása után feszültség alatt maradhatnak, és a környezetben rendszeresen használt szerszámokat is figyelembe véve, az ott végzett karbantartás vagy javítás során elérhetők.

Törpefeszültségű berendezésben mind a szándékos, mind a véletlen érintés elleni védelem elhagyható:

– ha nincs galvanikus kapcsolatban olyan berendezéssel, amelyre védőintézkedések vannak előírva,

– ha úgy van elhelyezve, hogy nem lehet a törpefeszültségű és a nagyobb feszültségű berendezés feszültség alatt álló részeit egyidejűleg megérinteni, illetve közöttük normál üzemmód esetén zárlatot feltételezni.

9.3.2. Aktív érintésvédelem

A kötélvontatású vasutak elektromos berendezéseinek üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de valamely hiba következtében esetleg feszültség alá kerülő fém és egyéb villamos vezető anyagból készült részeit érintésvédelemmel kell ellátni.

Az érintésvédelemre védőföldelést kell alkalmazni.

Kötélvontatású vasút szerkezeti elemei az oszlopok betonalap földelésének kivételével védőföldelés céljára nem használhatók fel, gyengeáramú testkötés azonban megengedett.

Olyan pályák villamos berendezését, ahol a villamos berendezés szabad térben vagy szabadba nyíló térben van – illetve olyan zárt kezelőtérben van elhelyezve, amelynek padlója fémlemez, vagy a nem fémből készült padlójára nedvesség kerülhet – az ilyen feltételekre vonatkozó előírások szerinti érintésvédelemmel kell ellátni.

Azt a berendezésegységet, amelyet a kezelőszemélyzetnek üzemközben folyamatosan vagy gyakran kell megérintenie, fokozott érintésvédelemmel kell ellátni.

Villamos szigetelő tulajdonságú (műanyag, gumi) betétes görgők alkalmazása esetén gondoskodni kell, hogy a kötél az állomásokon és a pályán legalább 300 m-enként kapcsolatban legyen a földelő hálózattal.

9.4. Világítás

Az állomások területén és helyiségeiben legyen üzemi világítás. A megvilágítás nagysága, egyenletessége és káprázásmentessége tegye lehetővé a biztonságos munkavégzést és üzemeltetést.

Az üzemi világítás legfeljebb 230 V 50 Hz váltakozó feszültségű lehet.

A sötét napszakokban is üzemelő kötélvontatású vasutakat rendeltetésüktől függően szünetmentes energiaforrásról táplált tartalék világítással is el kell látni. Ez kivilágítással üzemelő sípályák esetén vonatkozik a sífelvonókra is.

A tartalék világításnak (munkahelyi biztonsági világítás), az üzemi világítás meghibásodásakor lehetővé kell tennie az utazás veszélytelen befejezését és a kötélpálya zavartalan elhagyását.

Üzemi világításhoz csak 50 lm/W-nál nagyobb fényhasznosítású nagyobb és 5000 óránál hosszabb élettartamú fényforrások alkalmazhatók.

A megvilágítás az állomás ki- és beszállóhelyein a peronszinttől mért 1 m magasságban 50 lx, tartalék világítás esetében 5 lx legyen.

A mozgó utaskabinban a megvilágítás 20 lx legyen, a pálya mentén sífelvonók esetében 5 lx legyen. Külső- és belsőtéri munkahelyek esetében pedig a vonatkozó Vasúti Világítási Szabályzat szerinti paramétereket kell biztosítani.

9.5. Hírközlés

Az állomásokat önálló telefonhálózattal és hangjelzési kapcsolattal kell összekötni. Sífelvonóknál, egyszerűbb pályáknál ettől el lehet tekinteni, azonban mentés érdekében a rádiótelefon használata ajánlott.

A kötélvontatású vasutak állomásai közül legalább egyet be kell kapcsolni a közüzemi telefonhálózatba. Sífelvonóknál indokolt esetben rádiótelefon is elfogadható.

A telefonhálózat meghibásodásának esetére legyen tartalék hírközlő eszköz is (mobil telefon, szolgálati rádió).

A járművekben utazók tájékoztatására hangos bemondót kell kiépíteni. Hatszemélyesnél nagyobb jármű és a hajtóállomás között állandó, kétoldalú összeköttetés legyen.

Rövid pályák esetén kielégítő az állomási hangosbemondó. Ebben az esetben a személyzetnek kell haladéktalanul gondoskodnia az utasok tájékoztatásáról.

A ki- és beszállóhelyeken, valamint a pálya kritikus pontjaira előnyös video megfigyelőrendszert kiépíteni.

9.6. Üzemi vezérlő-, jelző- és biztonsági berendezések és ezek áramkörei

9.6.1. Általános követelmények

Minden kötélvontatású vasútnak rendelkeznie kell a pálya és berendezései összehangolt üzemeltetését ellátó, rendszerétől függő vezérléssel (automatikus és kézi), rendszerétől függő biztonsági- és jelzőberendezésekkel, valamint olyan műszerekkel, továbbá azoknak szükség szerint elválasztott működtető áramköreivel, melyek általános üzemeltetési és vizsgálati körülmények között garantálják bármilyen kötélvontatású vasút szakszerű vezérlését, kizárva az illetéktelenek általi üzembe helyezést, a helytelen kezelésből eredhető meghibásodásokat és baleseteket, ugyanakkor vészhelyzetben lehetőséget adnak az utasok biztonságának megőrzésére.

A kötélvontatású vasutak vezérlő-, jelző- és biztonsági berendezéseinek minden esetben:

a) jeleznie kell a pályák berendezéseinek áram alá helyezettségét,

b) ellenőrznie kell a biztonsági-, üzemi berendezések, valamint a vezérlés rendeltetésszerű üzemkészségét,

c) vészhelyzet, üzemzavar megelőzésére lehetővé kell tenni a pálya azonnali leállítását, adott esetekben közvetlenül automatikus leállítását,

d) meg kell akadályozni a nem előírásszerű indítást (reteszeléssel) és a téves irányú mozgásba helyezést.

A berendezések kialakítása teljesítse azt a feltételt, hogy meghibásodásból és vészleállításból eredő leállás esetén csak a hiba elhárítása után lehessen a pályát újra üzembe helyezni.

Ezeken kívül az egyes rendszereknél külön meghatározott előírásokat kell teljesíteni.

Minden kötélvontatású vasutat véletlen elindulás elleni védelemmel kell ellátni. Ha a kezelőszerv nem tér vissza automatikusan nulla helyzetbe, a reteszelést úgy kell kialakítani, hogy feszültség alá helyezéskor akadályozza meg a hajtás elindulását.

A biztonsági áramkörök elemei a biztonsági áramkör megszakításának hatására működjenek, és szükségüzemmódban is működniük kell (akkumulátor, aggregátor). A szükségüzemmód energiaszükségletét méretezni kell, a működés időtartamát meg kell határozni.

Nem földelt rendszerű áramkörökben kétsarkú kapcsolóelemeket kell alkalmazni. Kettős föld- vagy testzárlat ne idézhessen elő veszélyhelyzetet.

A vezérlőrendszerek feszültsége legfeljebb 42 V lehet.

Főáramköri zárlat, valamint vezérlő áramköri meghibásodás esetén a hajtás önműködően álljon le.

A zavartalan üzemeltetés és az esetleges üzemzavarok gyors elhárítása érdekében a központi vezérlőhelyiségbe a 1. melléklet szerinti üzemi jelzéseket és a 2. melléklet szerinti hibajelzéseket kell beépíteni. A kiváltandó leállásokat a 3. melléklet tartalmazza.

A siklók és kötélpályák biztonsági berendezései két elkülönített rendszerben működjenek: üzemi áramkörben és vészleállítási áramkörben. Az üzemi áramkör az üzemi fék, a vészleállítási áramkör a biztonsági fék működését vezérelje.

Siklók és kötélpályák minden szolgálati helyét, utasterét, peronját lehetőleg hangosbeszélővel és hangjelzővel kell felszerelni. Sífelvonóknál a hangjelző felszerelése kielégítő.

A pálya üzemszerű leállítására legyen kapcsoló a gépházban, a kezelőasztalon, az állomásokon a beszállóhelyek peronján, valamint minden járműben, ahol állandó személyzet van.

Az üzemszerű megállítás és a vészleállítás kezelőszerveit egymástól eltérő színnel és felirattal kell megkülönböztetni.

A villamos biztonsági berendezések lehetőleg kényszerműködésűek legyenek. Ha ennek kialakítására nincs mód, a működést folyamatos és automatikusan beavatkozó rendszer ellenőrizze, vagy legyenek megkettőzöttek. Biztonsági célra minden elektronikus berendezést megkettőzötten, a relés rendszerben pedig biztonsági jelfogókat kell alkalmazni.

A meghibásodás fényjelzéseinek bekapcsolva kell maradniuk a hiba elhárításáig.

Valamennyi meghibásodásnak önfeltárónak kell lennie, azonnal jelzést kell kiváltania.

Egyetlen hiba nem okozhat közvetlen üzemveszélyt.

A meghibásodás hangjelzése a vezérlőasztalról legyen kikapcsolható.

Az üzemi áramkör olyan, kulccsal zárható kapcsolóval legyen feszültség alá helyezhető, amelyből a kulcs csak az áramkör nyitott állapotában vehető ki.

Vészleállító áramkör működtetéséhez az akaratlan működtetést kizáró vészleállító nyomógombokat vagy kapcsolókat kell a kezelő helyen beépíteni.

A vészleállító áramkör veszély esetén az üzemi és a biztonsági féket működtesse a vonó- vagy szállítókötél azonnali lefékezése érdekében. Az üzem vezérlésére a sífelvonóknál a pálya mentén végig hallható hangjelző berendezést kell biztosítani. Magas vezetésű felvonóknál ennek érdekében a pálya mentén legalább 300 méterenként jelzőkürtöket kell elhelyezni. A jelzésekről a síelőket a felszállóhelyen tájékoztatni kell.

Vészleállítás esetén lépjen működésbe fény- és hangjelzés is.

9.6.2. Sífelvonók

A sífelvonónak legyenek olyan biztonsági berendezései, ezekhez tartozó olyan jelzőrendszere és vezérlése, mely

– a 9.6.1. szakaszban az a–d pontban jelzett feladatokat teljesíti,

– megakadályozza a felvonó indítását a másik állomás hozzájárulása nélkül (telefonkapcsolat tartása mellett egyszerűbb pályáknál ettől el lehet tekinteni),

– a felvonó visszafutását kilincsművel, fékkel kizárja,

– ellenőrzi a szállítókötél helyes futását a támaszgörgőkön, adagolós le- felkapcsolós felvonóknál a nem megfelelő kapcsolódás és kötélkisiklás esetén vészleállítást hajt végre,

– a kiszállóhelyeken ellenőrzi, hogy a síelők a kijelölt helyen elhagyták-e a pályát és a vonszoló elemek visszahúzása megtörtént-e, ennek hiányában vészleállítást végez.

Alacsony kötélvezetésű sífelvonóknál az előző követelményeket nem kell teljes körűen biztosítani, a körülményektől függően megengedhető az egyedi elbírálás. A 9.6.1. szakasz a–d előírásait azonban feltétlenül teljesíteni kell. Elektromos hajtás esetén áramvédő kapcsolás szükséges.

9.6.3. Siklók

A siklóknak legyenek olyan biztonsági berendezései, jelzőrendszere és ezekhez tartozó olyan vezérlése, mely

– a 9.6.1. szakaszban az a–d pontban jelzett feladatokat teljesíti,

– ellenőrzi és vezérli a járművek állomási ki-be haladás feltételeinek teljesülését,

– bármelyik fék működésbe lépése esetén a hajtást lekapcsolja,

– automatikus és távműködtetésű üzemi fékkel, biztonsági fékkel, járműve pedig fogófékkel rendelkezik,

– az esetleg megnövekedett sebesség függvényében előírt sebességhatárok szerint üzemi vagy vészleállást vezérel,

– a jármű fékezését váltja ki a vonóerő kritikus érték alá csökkenése, és a jármű sebességtúllépése,

– kizárja a tartalék hajtás bekapcsolását az üzemi hajtás alatt,

– mutatja a jármű elhelyezkedését, mozgását a pályán (járműhelyzet-mutató), egyben ennek megfelelően vezérli a hajtást,

– több lépcsőben ellenőrzi a jármű érkezési sebességét az állomás előtt és működteti a szükséges fékrendszert,

– energiaemésztő ütközővel határolja a jármű mozgási tartományát.

9.6.4. A kötélre rögzített járműves kötélpályák

A szállítókötélre tartósan rögzített járműves kötélpályának legyenek olyan biztonsági berendezései, jelzőrendszere és ezekhez tartozó olyan vezérlése, mely

– a 9.6.1. szakaszban az a–d pontban jelzett feladatokat teljesíti,

– reteszeléssel kizárja a pálya állomásainak hozzájárulása nélküli indítását,

– automatikus és távvezérlésű üzemi fékkel és biztonsági fékkel rendelkezik,

– a szállítókötél esetleg megnövekedett sebessége függvényében előírt sebességhatárok szerint üzemi vagy vészleállást vezérel,

– kizárja a tartalék hajtás bekapcsolását az üzemi hajtás alatt,

– ellenőrzi a szállítókötél helyes futását a támaszgörgőkön, kisiklás esetén vészleállást vált ki,

– villamosan jelzésadással, majd vészleállással határolja a kötélfeszítés mozgástartományát, a hidraulikus feszítés nyomásértékét,

– regisztrálja a berendezéseket és a szállítókötelet ért villámcsapást,

– jelzi a kötelező beavatkozást igénylő szélsebességet.

9.6.5. Lekapcsolódó járműves körforgalmú kötélpályák

A körforgalmú, lekapcsolódó járműves kötélpályának legyenek olyan biztonsági berendezései, jelzőrendszere és ezekhez tartozó olyan vezérlése, amely

– a 9.6.1. szakaszban az a–d pontban jelzett feladatokat teljesíti,

– reteszeléssel kizárja a pálya valamennyi állomásának hozzájárulása nélküli indítást,

– automatikus és távvezérlésű üzemi fékkel és biztonsági fékkel rendelkezik,

– a vonókötél esetleg megnövekedett sebessége függvényében előírt sebességhatárok szerint üzemi vagy vészleállítást vezérel,

– kizárja a tartalék hajtás bekapcsolását az üzemi hajtás alatt,

– ellenőrzi a kötelek helyes futását illetve támaszkodását a támaszokon, szükség esetén vészleállást működtet,

– ellenőrzi a vonókötél előírás szerinti elhelyezkedését a kapcsolóban és/vagy a kapcsolók szükséges szorítóerejét,

– a követési távolságnak betartását vezérli,

– ellenőrzi az érkező járművek lekapcsolódását és megakadályozza egymásra futásukat,

– ellenőrzi az állomási járműmozgatás üzemkészségét, koordinálja a járműmozgást, vezérli a járművek pályára kifutását,

– villamosan előbb jelzésadással, majd vészleállással határolja a kötélfeszítések mozgástartományát, a hidraulikus feszítés nyomásértékét,

– regisztrálja a berendezéseket és köteleket ért villámcsapást,

– jelzi a kötelező beavatkozási szintnek megfelelő szélsebességet,

– bármelyik fék belépése esetén a hajtást lekapcsolja.

9.6.6. Ingaforgalmú kötélpálya

Az ingaforgalmú kötélpályának legyenek olyan biztonsági berendezései, jelzőrendszere és ezekhez tartozó olyan vezérlése, amely

– a 9.6.1. szakaszban az a–d pontban jelzett feladatokat teljesíti,

– reteszeléssel kizárja a pálya valamennyi állomásának hozzájárulása nélküli indítást,

– automatikus és távvezérlésű üzemi fékkel, valamint biztonsági fékkel, esetleg még fogófékkel is rendelkezik,

– a jármű esetleg megnövekedett sebessége függvényében az előírt sebességhatárok szerint üzemi vagy vészleállítást vezérel, a fogóféket működteti, ha ilyennel rendelkezik,

– kizárja a tartalék hajtás bekapcsolását az üzemi hajtás alatt,

– bármelyik fék belépése esetén egyidejűleg a hajtást kikapcsolja,

– ellenőrzi a kötelek helyes futását, illetve felfekvését a támaszokon, szükség esetén vészleállást működtet,

– a vonóerő adott határ alá süllyedése esetében működteti a járműféket, amennyiben ilyennel rendelkezik,

– leállítja a pályát a tartó és vonókötelek átcsapódásakor,

– mutatja a jármű elhelyezkedését, illetve mozgását a pályán (járműhelyzet-mutató), egyben ennek megfelelően vezérli a hajtást,

– több lépcsőben ellenőrzi a jármű érkezési sebességét az állomás előterében, és működteti a szükséges fékrendszert,

– energiaemésztő ütközővel határolja a jármű futóművének mozgási tartományát,

– villamosan előbb jelzésadással, majd vészleállással határolja a kötélfeszítések mozgástartományát, esetleg a hidraulikus feszítés nyomásértékeit,

– regisztrálja a köteleket ért villámcsapást,

– jelzi a kötelező beavatkozást igénylő szélsebességet.

9.7. Villám- és túlfeszültség-védelem

9.7.1 Villámvédelem

Minden helyhez kötött, állandó telepítésű személyszállító kötélpályát villámvédelemmel kell ellátni.

A légköri eredetű túlfeszültségek levezetéséhez az állomásokat és a kötélpályát egybefüggő villámhárítóval kell felszerelni.

A kötélpályák állomási építményeit villámvédelem szempontjából kiemelt (tömegtartózkodásra szolgáló) épületnek kell tekinteni.

A villámhárító tervezése során a becsapási veszélyt fokozó környezet hatását minden esetben vizsgálni kell.

A kötélpályák villámhárító rendszerét függetlenül a kötélpálya magasságától legalább 300 méterenként villámhárító földeléssel kell ellátni. 300 méternél nagyobb támaszközök esetén a földelést az alátámasztó helyeken kell kialakítani.

9.7.2. Speciális előírások

A kötélpályák erősáramú és gyengeáramú berendezéseit belső villámvédelemmel is el kell látni.

A kötélkiöntést a tartókötél és a feszítőkötél között át kell hidalni.

A személyszállító kötélpályák villámvédelmi rendszerét három évenként kell felülvizsgálni.

A kötélpályát ért villámcsapás tényét üzemszünet alatt is automatikusan érzékelni és regisztrálni kell.

Villámcsapás esetén újraindítás előtt mind a tartókötelet, mind a szállítókötelet felül kell vizsgálni.

9.7.3. Elektrosztatikus feltöltődés elleni védelem

Az elektrosztatikus feltöltődés ellen a személyszállító kötélpályák járműveit földelő berendezéssel kell ellátni.

Rendkívüli műszaki megoldásoktól eltekintve kocsinként legalább kettő földelő kefét vagy földelő görgőt kell alkalmazni.

10. Mentés, mentőeszközök, mentőberendezések

A fejezet tartalmazza a személyszállító kötélvontatású vasutakon, ezen belül a sífelvonókon, siklókon és kötélpályákon előforduló balesetek, valamint üzemzavarok során az utasok biztonságba helyezésének, mentésének követelményeit, a felhasználható eszközök alkalmazási körét, szerkezeti és méretezési előírásait.

10.1. Általános követelmények

Minden kötélvontatású vasútnak rendelkeznie kell olyan szervezettel, szervezettséggel és olyan mentési felszerelésekkel, melyeknek segítségével az utasok az üzemzavar miatt leállt, balesetet szenvedett pálya járműveiről biztonságba helyezhetők.

Az utasok mentését és a rendelkezésre álló eszközök használatát az üzemeltetés szabályozásában meg kell határozni. Ennek keretében a meghibásodás jellege, helye, a napszak és időjárás függvényében kell szabályozni az intézkedéseket és a rendelkezésre álló mentő erők riasztását. A mentést olyan eszközökkel, megoldásokkal és azok olyan mennyiségével kell biztosítani, hogy a jármű leállásától az utolsó utas földre érkezéséig illetve biztonságba helyezéséig terjedő idő a legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok között se haladja meg

– nyitott járműves pályák esetén a két órát,

– zárt járműves pályáknál a három órát.

A mentett utasoknak a jármű leállásának pillanatától számított 3 órán belül szükség esetén fűthető helyiségbe jutását biztosítani kell.

A pályát olyan állandó vagy hordozható világítási megoldással kell ellátni, mely a mentést sötétedés után is lehetővé teszi.

A pályákról a mentés lehetőleg a közlekedési kapcsolattal rendelkező állomás felé történjen.

A mentési erők legyenek felszerelve hangosbeszélővel az utasok teendőinek, célszerű magatartásának közlésére.

A pályáról és a nyomvonalról történő mentés eszközei:

1. sífelvonóknál mentőszán, szánonként 2 pár hágóvas,

2. siklók esetén pályamenti lépcső,

3. a járműből az utasok földre juttatására létra, hágcsó, kötél és/vagy mentőzsák,

4. kötélen mozgó eszköz a személyzet járműhöz szállítására,

5. mentőkötél a járművek mozgatására,

6. mentőkabin,

7. kötélfeszítés fellazítása, a súlyfeszítés mérséklése mellett, a kötélnek az állványról való leemelésével,

8. mentőhelikopter.

10.2. A mentőeszközök használata

Álló járműből az utasok mentése történhet:

1. sífelvonóknál mentőszánnal, a szállítókötélre kapcsolhatóan vagy önjáró kivitelben a sérültek pályáról való beszállítására,

2. siklók esetén pályamenti menekítő lépcsővel, illetve rámpán a személyzet vezetésével,

3. létrával, hágcsóval, kötéllel (csörlővel vagy nélküle) közvetlenül a járműből vagy mentőhevederrel mentőzsákkal leeresztve a mentőszervezet által,

4. a személyzet számára a mentendő jármű megközelítésére egy vizsgálati célra felhasználható kötélen mozgó egyszemélyes eszköz (kerékpár jellegű) használatával, majd személyzet általi mentés más eszközzel,

5. mentőkötél a jármű olyan helyre történő vontatására, ahol az utasok ki tudnak szállni, vagy mentőkészülékkel leereszthetők más eszközökkel,

6. mentőkabin felhasználásával elsősorban a nem kísért, több férőhelyes járművek utasainak csoportos mentése esetén, kedvezőbb mentési helyre szállításra, leeresztésre,

7. a szállító vagy tartókötél feszítésének lazításával, indokolt esetben a kötélnek az állványról leemelése, a járművek földközelbe juttatása érdekében,

8. helikopterrel nehezen megközelíthető helyű vagy sürgős mentést igénylő esetekben, személyzeti koordinálással.

Az utasok az álló járműből csak a mentőcsoport vagy nagyobb járművek esetén az utaskísérő közreműködésével ereszkedhetnek, illetve ereszthetők le a terepre. A mentés alatt a jármű megindulását meg kell akadályozni.

A mentőlétrák a föld felett legfeljebb 10 m magasságban függő jármű esetén alkalmazhatók.

Nyitott járművek esetén a mentőlétra 15 méterig is használható, ha a pályaszakasz hossza nem haladja meg a járművek követési távolságának négyszeresét.

Ha az utasok földre juttatása nem oldható meg a kötélpálya teljes hosszában a leállt állapotban, legyen lehetőség a járművek kötélen történő mozgatására. Ebben az esetben a jármű mentőköteles mozgatásával, mentőfülkével, esetleg több megoldás kombinációjával kell menteni.

10.3. A mentőeszközök szerkezeti követelményei

A mentőlétra megbízhatóan legyen csatlakoztatható az álló járműhöz.

A mentőkészülék (mentőzsák) tegye lehetővé az utasok földre juttatását aktív közreműködésük igénye nélkül is.

A leeresztés egyenletes legyen és sebessége legfeljebb 1,5 m/s lehet. A mentőkészülék (zsák, heveder, kötélzet) rendeltetésszerűen működjön 0,3–1,5 kN terhelési határok között.

A mentőkészülék kiegészítő szerkezetek alkalmazása nélkül, kézzel is használatra kész állapotba hozható legyen.

A mentésre használt acélkötél szerkezete és teherbírása a kötelekkel foglalkozó 5. fejezet szerinti legyen.

Műszálas kötelek szakítóereje nyolcszorosa legyen a mentési igénybevételnek.

A leeresztő készüléknek két, automatikus működésű fékje legyen, a leeresztő- és a rögzítő-fék.

A leeresztő készülék rögzítőfékje a leeresztés közben bármikor legyen képes a mentés rántásmentes megállítására.

A leeresztőfék üzemképtelenné válása esetén a leeresztést a rögzítőfékkel kell folytatni.

Az utasok biztonságos leeresztéséhez heveder, zsák, stb. is használható.

A leeresztők méretezése 6-os biztonsági tényezővel történjen.

A mentőfülke szerkezeti kialakítása biztosítsa a pályán függve maradt jármű megközelítését és az utasok átszállását, valamint elszállításukat kedvező kiszállási helyre.

A mentőfülkét a pálya járműveinek vonókötelétől független kötél vontassa.

Önjáró kötélpálya jármű csak a személyzet használatára szolgálhat.

Kétköteles ingaforgalmú kötélpálya esetén mentőfülke helyett segélykötél is alkalmazható. Ezzel lehet a járművet olyan helyre vontatni, ahol megoldható az utasok biztonságba helyezése. A segélykötél a vonókötéltől függetlenül működjön.

11. Üzemeltetés

11.1. Használatbavétel, próbaüzem

A kötélvontatású vasút létesítményeit csak a hatósági használatba vételi engedély birtokában és az abban foglalt üzemeltetési feltételekkel szabad üzemeltetni. A használatba vételi engedélyt megelőzően csak a létesítési engedélyben előírt vagy engedélyezett próbaüzemeltetés végezhető. Siklóknál és kötélpályáknál a próbaüzemeltetést előzetesen a próbaüzemi terv mellékelésével az engedélyező hatóságnak be kell jelenteni.

A próbaüzemeltetés célja annak megállapítása, hogy az elkészült létesítmény a rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas és személyzete az üzemeltetésében megfelelő jártassággal bír.

A próbaüzem beindításának feltétele a létesítmény elkészülte és kiemelten a 9. fejezetben előírt villamos, érintésvédelmi, vezérlő-jelző és biztonsági berendezések teljes üzemkészsége.

A próbaüzemeltetésért a tervező, kivitelező és az üzemeltető egyetemlegesen felelős.

A próbaüzemet üresjárati és annak eredményessége után mértékadó, a rendeltetésszerű üzemeltetésben előfordulható terhelésekkel kell végrehajtani.

A próbaüzemről naplót kell vezetni és befejeztével értékelni kell. A napló és annak a tervező, kivitelező és üzemeltető által történő együttes értékelése a hatósági használatba vételi engedély előfeltétele.

A próbaüzem tartama siklóknál és függőpályáknál legalább 7 műszak, sífelvonóknál elegendő 3 műszak.

11.2. Engedélyes és személyzet

A kötélvontatású vasút üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat csak arra képesített, jogszabályban előírt vizsgát tett személyzet láthat el. A képzés és vizsgáztatás feltételeit külön jogszabály tartalmazza. Továbbképzésükről, valamint az üzemben alkalmazott más személyek ki- és továbbképzéséről az üzemvezető gondoskodik.

A kötélvontatású vasút engedélyese köteles üzemvezetőt és legalább egy üzemvezető-helyettest alkalmazni. Ezeknek a személyeknek az üzemvezetéshez szükséges emberi és szakmai alkalmassággal és megfelelő szakmai ismeretekkel kell rendelkezniük. Siklók és függőpáyák esetében a szakterületre vonatkozó felsőfokú szakképzettséget kell megkívánni a felelős üzemvezetőtől.

Az üzemvezető és helyettese kinevezéséhez az engedélyező hatóság hozzájárulását előzetesen be kell szerezni. A hatóság a hozzájárulását visszavonja, ha az üzemvezető vagy helyettese az üzemeltetés során nem tartja be a használatbavételi engedélyben rögzített üzemeltetési feltételeket, vagy ha a feladatra való alkalmatlansága bebizonyosodik.

A kötélpálya előírásszerű és biztonságos üzemeltetéséért az üzemvezető, távollétében annak helyettese felel.

Az engedélyes köteles az üzemvezető számára mindazon jogosultságokat megadni, amelyek a biztonságos és jogszerű üzemeltetés megvalósításához szükségesek. Ebbe beleértendő a beleszólása a személyzet kiválasztásába és alkalmazásába, az üzemeltetéshez szükséges minimális létszám meghatározásába.

Az üzemvezetőnek gondoskodnia kell a pálya egyes részeire vagy annak egészére (beleértve a köteleket is) vonatkozó időszakos vizsgálatok elvégzéséről, az üzemi szabályzatokban meghatározott vagy – indokolt esetben – a hatóság által a használatbavételi engedélyben megszabott gyakorisággal. Az időszakos vizsgálatok szükséges gyakorisága függ a létesítmény korától és állapotától.

Az üzemvezető tartozik üzemnaplót vezetni.

Az üzemvezető köteles a pálya műszaki dokumentumait (tervek, számítások és műszaki leírások, gépkönyv) megőrizni és minden átalakítás során helyesbíteni, vagy kivitelezővel helyesbíttetni.

Hasonlóképpen köteles megőrizni a hatósági engedélyeket és vizsgálati dokumentumokat.

Minden megállapítást, vizsgálatot, karbantartási munkát, mentési gyakorlatot, üzemi adatokat, az üzemeltetés időtartamát és a szállított utasok számát, az időjárási körülményeket, valamint a rendkívüli eseményeket és a baleseteket fel kell jegyezni az üzemnaplóban. A bejegyzések helyességéért az üzemvezető felel.

11.3. Az üzemeltetés szabályozása

Az engedélyes köteles a kötélvontatású vasútra vonatkozóan szolgálati utasítást készíteni és azt az engedélyező hatósággal jóváhagyatni. A szolgálati utasításnak tartalmaznia kell a szolgálatteljesítés minden részletét. A szolgálati utasítás magában foglalja az üzembe helyezés feltételeit, az üzemeltetéssel kapcsolatos követelményeket és a szállítási feltételeket. A szolgálati utasításban kell meghatározni az üzemben szükséges jelzéseket is.

Vagy a szolgálati utasításban, vagy külön utasításban szabályozni kell az adott pálya felügyeleti, vizsgálati és karbantartási teendőit. Ezt a tervező és a gyártó cégek vonatkozó követelményei szerint kell összeállítani és a hatósággal elfogadtatni.

Az utasításban szabályozni kell a teendők ciklusidőit, a felelősöket, a vizsgálandó elemeket (pálya, berendezés, jármű, elemek), a vizsgálatokat és azok műszaki határértékeit, valamint egyértelműen meg kell határozni a szükséges eszközöket és műszereket.

11.4. Üzemvezetés

Az üzemvezető vagy annak helyettese az üzemeltetés alatt köteles állandóan a létesítmény közvetlen közelében tartózkodni.

Az üzemvezető a kötélpálya üzemeltetés biztonságát is érintő utasításokat írásban köteles közölni az alkalmazottakkal. A mentési utasításban előírt mentési megoldásokat gyakoroltatnia kell legalább évente a pálya teljességére kiterjedően.

Az üzemeltetés közben minden állomáson megfelelő számú felelős alkalmazottnak kell tartózkodnia, akik az utasok ki- és beszállásánál segítenek, ellenőrzés alatt tartják a szolgálati helyükről belátható kötélpálya-szakaszokat, és zavar esetén a pályát leállítják, majd az utasok segítségére sietnek. Az előírt személyzet hiányában a pályát nem szabad üzemeltetni.

Sötétedés után a pályát csak akkor szabad üzemeltetni, ha az engedélyezett és különleges intézkedésekkel az üzem és az utasok biztonsága egyértelműen szabályozott.

Erős, 16 m/s-nál nagyobb szélsebesség esetén a kötélpálya folyamatos figyelése mellett, szükség esetén csökkentett sebességgel azt ki kell üríteni és a kötélpálya üzemét le kell állítani. Hasonlóképpen le kell állítani a kötélpálya üzemét, ha köd miatt a látási viszonyok a biztonságot veszélyeztető mértékben romlanak.

Az üzem leállítása során ellenőrizni kell, hogy nem maradt-e utas a pályán.

A baleseteket és az üzemeltetés során bekövetkezett rendkívüli eseményeket az üzemvezető haladéktalanul köteles az engedélyező hatóságnak és az üzemeltető vasút vezetésének bejelenteni.

11.5. Felügyelet, fenntartás

A kötélvontatású vasúti létesítményt és annak tartozékait állandóan üzem- és forgalombiztos, valamint tiszta állapotban kell tartani.

A létesítmény üzem- és forgalombiztosságát az üzemkezdet előtt naponta meg kell vizsgálni. Az utasszállítás megkezdése előtt próbamenetet (legalább egy teljes kört, vagy ingajáratot) kell tartani, amelynek során az ellenőrzés szemrevételezéssel történik. Az ellenőrzésnek ki kell terjednie a villamos berendezések és üzemi fékek próbáira is. Az ellenőrzés eredményét az üzemnaplóban rögzíteni kell. Ha az ellenőrzés során hiányosságot állapítanak meg, akkor a létesítményt nem szabad üzembe helyezni. A hiányosság megszüntetése után csak a felelős üzemvezető engedélyezheti az üzembe helyezést.

Indítás, leállás utáni újraindítás előtt a visszafordító állomási felügyelő személyzet hozzájárulását be kell szerezni.

Amennyiben az üzemszünet alatt különleges időjárási viszonyok (jegesedés, vihar) vagy villámcsapás következtében a kötélpályán hibák/sérülések (pl. kisiklás, kötélsérülések) gyanúja merül fel, akkor az egész pályaszakaszt felül kell vizsgálni.

Ilyen vizsgálatot akkor is kell végezni, ha baleset miatt kellett az üzemet leállítani. A hiányosságok megszüntetése vagy olyan átalakítások megtörténte után, amelyek a létesítmény biztonságát érintik, az üzemvezető jelenlétében próbameneteket kell tartani, s mindazokat a vizsgálatokat el kell végezni, amelyek az érintett pályarészekre vonatkozóan időszakos vizsgálatként elő vannak írva. Az engedélyező hatóságot időben értesíteni kell. A hatóság jogosult a próbameneteken képviseltetni magát és további próbameneteket előírni. Baleset után az üzemet az üzemvezető csak az engedélyező hatóság hozzájárulásával indíthatja újra.

Az üzemvezetőnek gondoskodnia kell a pálya egyes részeire vagy annak egészére (beleértve a köteleket is) vonatkozó időszakos vizsgálatok elvégzéséről az ezen szabályzatban meghatározott vagy – indokolt esetben – a hatóság által a használatba vételi engedélyben megszabott gyakorisággal. Az időszakos vizsgálatok szükséges gyakorisága függ a létesítmény korától és állapotától.

A rögzített kapcsolójú kötélpályák kötélszorítóit időszakonként át kell helyezni. Az áthelyezés után meg kell vizsgálni a szükséges lehúzóerő értékét.

A kötélvontatású vasúton és annak egyes elemein tervezett olyan átalakításokat, amelyek a létesítmény biztonsága szempontjából meghatározóak, előzetesen az engedélyező hatósággal engedélyeztetni kell.

11.6. Fővizsgálat, felülvizsgálat

Fővizsgálat

Az egész létesítményt – általában szezonkezdés előtt – évente legalább egyszer teljes körű, minden berendezésére kiterjedő fővizsgálat alá kell vonni. Ez alól kivételt képeznek azok a pályaelemek, amelyeket többéves ciklusokban kell felülvizsgálni. A fővizsgálat kiterjed minden pályatechnikai villamos berendezésre, a járművekre és ezeket a gyártó által készített karbantartási utasítás alapján kidolgozott vizsgálati utasítás szerint kell végrehajtani. Meg kell vizsgálni továbbá az állomási és vonali építményeket, azok alapjaival együtt. Az eredményeket írásban kell rögzíteni. A fővizsgálathoz államilag elismert szakértők is igénybe vehetők.

A fővizsgálat idején az utasok szállítása a vizsgálat jellegétől függően korlátozható.

A fővizsgálat időpontját előzetesen az engedélyező hatóságnak be kell jelenteni, így biztosítva a lehetőséget a hatóság képviselőjének a vizsgálaton való részvételre.

A fővizsgálat során végzett ellenőrzések és próbák eredményeit naplózni kell, valamint az adott esetben elvégzett karbantartási munkákról a hatóságot a vizsgálatok befejezése után harminc napon belül tájékoztatni kell.

Felülvizsgálat

Az engedélyest a hatóság eseti meghagyásával elsősorban a pálya állapotának (építmény, berendezés, jármű) az üzemeltetés szakszerűségének megállapítása, ellenőrzése, vagy az engedély hosszabbításának alátámasztása érdekében a vasút egészére vagy egyes berendezéseire kiterjedő felülvizsgálatra kötelezheti. A felülvizsgálatot csak független szakértő vezetheti, illetve végezheti és eredményét szakvéleményben kell rögzítenie.

11.7. Szállítási feltételek

Az utasokra vonatkozó szállítási feltételeket a vállalkozónak könnyen olvasható helyen ki kell függesztenie. A szállítási feltételeknek ki kell terjedniük az utasoknak a pályahasználattal kapcsolatos jogaira és kötelességeire, a pálya állomásán és járművében előírt viselkedésére, a viselkedési normák be nem tartása esetén az utasokra hárítható felelősségre, valamint a díjszabásra és a pálya üzemelési idejére.

A tájékoztatás arra is terjedjen ki, hogy az utas esetleges panaszával kihez fordulhat.

Az ittas személyeket az utazásból ki kell zárni.

Idős és mozgáskorlátozott utasok az egyes pályákat csak saját felelősségükre használhatják – ezt feltűnő módon és helyen közzé kell tenni – őket az utazásból ki lehet zárni. Az erről szóló döntés az üzemvezető hatáskörébe tartozik.

Hat évnél fiatalabb gyermekek függőszékes pályán csak felnőtt ölében vagy mellette ülve utazhatnak.

Rögzített kapcsolású függőszékes pályát mozgáskorlátozott személyek kívánságára meg kell állítani, vagy sebességét le kell csökkenteni.

A kötélpályák járműveiben a dohányzás, a tárgyaknak a járműből való kidobása tilos. Tilos továbbá az olyan tárgyak szállítása, amelyek más utasokban vagy a járműben kárt okozhatnak.

Az utasok kötelesek követni a kiszolgáló személyzet utasításait.

1. Melléklet

Kötélvontatású vasutak üzemi jelzéseinek tárgya és módja

Az üzemi jelzés tárgya	Kötélvontatású vasutak üzemi jelzései
	Sífelvonó			Körforgalmú kötélpálya						Sikló és ingaforgalmú kötélpálya			Az üzemi jelzés megjelenési helye
	fény	hang	műszeres kijelzés	rögzített járműves			lekapcsolható járműves, egy vagy kétköteles			fény	hang	műszeres kijelzés	vezérlő- helyiség	le- és felszálló- helyek
	fény	hang	műszeres kijelzés	fény	hang	műszeres kijelzés	fény	hang	műszeres kijelzés	fény	hang	műszeres kijelzés	vezérlő- helyiség	le- és felszálló- helyek
1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.	8.	9.	10.	11.	12.	13.	14.	15.
Tápfeszültség(ek)	x	–	–	x	–	x	x	–	x	x	–	x	x	–
Működtető feszültség	x	–	–	x	–	–	x	–	–	x	–	x	x	–
Áramfelvétel	–	–	x	–	–	x	–	–	x	–	–	x	x	–
Fő- és segédmotorok üzeme	–	–	–	x	–	–	x	–	–	x	–	–	x	–
Fékek helyzete	–	–	–	x	–	–	x	–	–	x	–	–	x	–
Kötélsebesség	–	–	–	–	–	x	–	–	x	–	–	x	x	–
Szélsebesség	–	–	–	–	–	x	–	–	x	–	–	x	x	–
Indulási szándék bejelentése a felszállóhelyekről	x *	x *	–	x	x	–	x	x	–	x	x	–	x	–
Indulási készség nyugtázása a le- és felszállóhelyekről	x *	x *	–	x	–	–	x	–	–	x	–	–	x	–
Indulási feltételek teljesültek	–	–	–	x	–	–	x	–	–	x	–	–	x	–
Indulás következik (kényszerhang-jelzés meghatározott ideig)	–	x	–	x	x	–	x	x	–	x	x	–	–	x
Kapcsolási távolság	–	–	–	–	–	–	x	–	–	–	–	–	–	x
Pályamásoló mű	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	x	–	–

* Fény- és hangjelzés helyett telefoni intézkedés egyszerűbb esetekben elfogadható.

2. Melléklet

Kötélvontatású vasutak alapvető hibajelzéseinek tárgya és módja

Hibajelzés tárgya	Kötélvontatású vasutak hibajelzései
	Sífelvonók				Körforgalmú kötélpálya								Sikló és ingajáratú kötélpálya				A jelzés megjelenésének helye
	Fény	Hang	Műszeres kijelzés	Leállás	rögzített járműves				lekapcsolható járműves, egy vagy kétköteles				Fény	Hang	Műszeres kijelzés	Lekap- csolás	Vezérlőhelyiség	Le- és felszálló- helyek
	Fény	Hang	Műszeres kijelzés	Leállás	Fény	Hang	Műszeres kijelzés	Lekap- csolás	Fény	Hang	Műszeres kijelzés	Lekap- csolás	Fény	Hang	Műszeres kijelzés	Lekap- csolás	Vezérlőhelyiség	Le- és felszálló- helyek
1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.	8.	9.	10.	11.	12.	13.	14.	15.	16.	17.	18.	19.
Veszélyes szélsebesség, üzemeltetés tilos	–	–	–	–	x	x	–	–	x	x	–	–	x	x	–	–	x	–
Túlzott fékkopás	–	–	–	–	x	–	–	–	x	–	–	–	x	–	–	–	x	–
Nem előírás szerinti kötélelhelyezkedés az állványgörgőkön, sarukon	–	–	x ***	x	x	x	–	x	x *	x *	–	x	x	–	–	x	x	–
Kötélfeszítő súly veszélyes elmozdulása **	–	–	–	x	x	x	–	x	x	x	–	x	x	x	–	x	x	–
Veszélyes kötélsebesség: névleges I. fok	–	–	–	–	x	x	–	–	x	–	–	–	x	–	–	–	x	–
Veszélyes kötélsebesség: névleges II. fok	–	–	–	–	x	x	–	x	–	x	–	x	–	–	–	x	–	x
Hibás felkapcsolódás	–	–	–	–	–	–	–	–	x	x	x	x	–	–	–	–	x	x
Hibás lekapcsolás, sielő nem száll ki	–	x ***	–	x	–	–	–	–	x	x	–	x	–	–	–	x	x	x
A villamos hajtás hibajelzése	–	–	–	–	x	–	–	x	x	–	–	x	x	–	–	x	x	–
Vészleállítás	–	x ***	–	x	x	x	–	x	x	x	–	x	x	x	–	x	x	x
Ellenkező irányú elmozdulás	–	–	–	–	–	–	–	x	x	–	–	x	x	–	–	x	x	–
Nem megfelelő lassulás a beérkezési zóna kezdetén	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	x	x	x	–	x	–
Nem megfelelő lassulás a beérkezési zóna végén	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	x	x	–	x	x	–
A jármű veszélyes lengése (fogófékes, kisérő nélküli jármű)	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	–	x	x	–	x	x	–

* csak egyköteles pálya esetén, ** hidraulikus kötélfeszítésnél a nyomás csökkenése, *** rövidebb, egyszerűbb pályákon előzetes hatósági egyeztetéssel elhagyható

Kiegészítés: Minden vészleállítás -leállás hangjelzéssel kísért legyen. A vészleállás hangjezése megkülönböztetett legyen (pl. tartós).

3. Melléklet

Kötélvontatású vasutak biztonsági és vezérlőberendezései által kiváltandó leállások

A pálya leállásának oka	Sífelvonó		Körforgalmú kötélpálya				Sikló és ingaforgalmi kötélpálya
	vészleállás	üzemszerű leállás	kötélre rögzített jármű		lekapcsolódó jármű		vészleállás	üzemszerű leállás
	vészleállás	üzemszerű leállás	vészleállás	üzemszerű leállás	vészleállás	üzemszerű leállás
Vészleállítás nyomógombjának működtetése	–	x	x	–	x	–	x	–
Üzemszerű leállítás nyomógombjának vagy kapcsolójának használata	–	x	–	x	–	x	–	x
A névleges haladási sebesség túllépése (I. fok) *	–	–	–	x	–	x	–	x
A névleges haladási sebesség túllépése (II. fok)	–	–	x	–	x	–	x	–
A pálya akaratlan, ellenkező irányú indítása	–	–	x	–	x	–	–	–
A vészfék működtetése	–	x	x	–	x	–	x	–
Az üzemi hajtás működése közben tartalék vagy a mentéskor használt hajtás bekapcsolás ellen védő berendezés működése	–	–	x	–	x	–	x	–
A kötél helytelen elhelyezkedése az állványok saruin, görgőin, kisiklás	–	x	x	–	x	–	x	–
A feszítőszerkezet véghelyzetkapcsolójának működése	–	x	–	x	–	x	–	x
A kötél helytelen elhelyezkedése a jármű szorító fogószerkezetében, a kapcsolószerkezet nem megfelelő helyzete vagy az előírtnál kisebb fogóerő	–	x	–	–	x	–	x	–
A járműfüggeszték nem előírás szerinti lekapcsolódása a kötélről az állomásra érkezéskor, sielő kiszállásának elmulasztása	–	x	–	–	x	–	x	–
A járművek egymásra futási és megfutási veszélye a lassulási szakaszban, az állomásra érkezéskor	–	–	–	–	x	–	x	–
A fogófék működése	–	–	–	–	–	–	x	–
A vonó- és a tartókötél kereszteződése	–	–	–	–	–	–	x	–
A jármű nem előírás szerinti sebessége az állomásra érkezéskor	–	–	–	–	–	–	x	–
A jármű véghelyzet kapcsolójának működése	–	–	–	–	–	–	x	–

* 10%-os sebességtúllépés elérésekor még elegendő jelzés alkalmazása

Vészleállítás után az újraindulás csak a hiba teljes körű felszámolása után legyen lehetséges!

Függelék

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. Beszállóhely: a járművekbe és a járművekből az utasok be- és kiszállására kiépített terület.

2. Biztonsági fék: a kötélpálya esetenkénti vészmegállítására szolgáló, az üzemi féken felüli, de attól működésében és kialakításában függetlenül is szabályozható fékerőt kiváltó szerkezet.

3. Egyköteles kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek járművét egy kötél, a szállítókötél tartja és mozgatja.

4. Feszítősúly: a kötélpálya köteleinek (tartó-, vonó-, szállítókötél) feszítéséhez szükséges erőt létrehozó, szabadon függő súly.

5. Rögzített kapcsolású járműves kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek járműve tartósan össze van kapcsolva a vonókötéllel/szállítókötéllel.

6. Fogófék: a kötélerő csökkenése és a jármű sebességnövekedése esetén a járművet megállító, a jármű tartozékát képező valamely pályaelemet (sín vagy kötél) megfogó fékszerkezet.

7. Függőszékes kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek járműve függőszék.

8. Görgőcsoport: a mozgó vonó-/szállítókötelet támasztó, lenyomó vagy vezető himbás kialakítású csoportja a görgőknek.

9. Görgőlánc ív: merev, nagy átmérőjű tartókötél feszítősúly előtti kíméletes iránytörésének sokgörgős kialakítása.

10. Hajtókorong: a hajtóerőt a vonó-/szállítókötélre átadó gépelem.

11. Terelő- és visszafordító korong: a vonó-/szállítókötél mozgásirányát megváltoztató gépelem.

12. Ingaforgalmú (ingajáratú) kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek járműve az állomások között azonos pályaágon oda-vissza mozog, a vonó-/szállítókötél mozgásirányának változtatásával.

13. Járművek kapcsolókészüléke: a járművet és a vonó-/szállítókötelet rögzítetten vagy automatikusan oldható módon összekapcsoló szerkezet.

14. Járműhelyzet-jelző (Kopierwerk/Másolómű) ingaüzemű pályáknál – az egész pályára kiterjedően – a jármű mindenkori helyzetéről tájékoztatást adó berendezés, amely kiemelten a járművek állomásokba behaladásának felügyeletére, vezérlésére szolgál.

15. Kapcsolási távolság: a pálya megszabott követési időköze alatt a pályasebességgel megtett út.

16. Kétköteles kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek a tartókötélen függő járművét külön vonókötél mozgatja.

17. Körforgalmú kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek járműve az állomások között a vonó-/szállítókötél azonos irányú mozgásával körforgalmat valósít meg.

18. Kötélfeszítő és lehorgonyzó szerkezet: a kötélvontatású vasút köteleinek súly- vagy hidraulikus feszítésére, illetve a feszítéssel szembeni rögzítésére szolgáló szerkezet.

19. Kötélkarmantyú: két kötél tengelyirányú vagy a kötél és más szerkezet összekapcsolására szolgáló elem.

20. Kötélpálya állvány: a pálya nyomvonalán a terepszinten álló szerkezet a tartó-/szállítóköteleket, valamint a vonóköteleket alátámasztó és vezető szerelvényekkel.

21. Kötélpálya feszítőkötele: a tartó- és a vonó-/szállítókötél feszítésére szolgáló kötél.

22. Kötélpálya függőszéke: nyitott jármű 1–4 ülő utas szállítására.

23. Kötélpálya fülkéje: félig zárt vagy zárt jármű, 1–2 álló utas számára.

24. Kötélpálya járműve: az utasok biztonságos szállítására szolgáló eszköz, amely lehet függőszék, fülke, kiskabin, nagykabin.

25. Kötélpálya kiskabinja: zárt jármű 4–8 utas szállítására.

26. Kötélpálya nagykabinja: zárt jármű, nyolcnál több utas szállítására.

27. Kötélpálya névleges sebessége: a vonókötél terv szerinti sebessége.

28. Kötélpálya szabad szelvénye: a jármű méreteiből és lengéseiből (együttesen a jármű űrszelvényből), valamint a járművet tartó kötél és más kötélzet előírt mértékben feltételezett lengéseiből, előírt mértékű oldaltávolságokkal kiegészítve meghatározott, pályatengelyre merőleges szelvény. Ez a pálya mentén változó, az állomásokban szűkebb, a vonalitól jelentősen eltérő.

29. Kötélpálya tartókötele: sodronykötél, amelyen a jármű gördül.

30. Kötélpálya támasza (állvány): a kötélpálya nyomvonalán, a terepszinten álló építmény a tartókötelet és a vonó-/szállítókötelet alátámasztó vezető szerelvénnyel.

31. Kötélpálya szállítókötele: a járművet egyidejűleg tartó és mozgató sodronykötél.

32. Kötélpálya vonókötele: a járművet a tartókötélen vontató sodronykötél.

33. Kötélpálya ellenkötele: ingaforgalmú pályán egyébként nyitott ággal is alkalmazható vonókötél hajtással ellenoldali, hurkot záró kötele.

34. Kötélpálya fékkötele: a vonókötél-erő kiesése esetén a pálya megfékezését szolgáló kötél.

35. Kötélpálya üzemi sebessége: a terhelt kötélpálya vonókötelének állandósult sebessége.

36. Kötélvontatású vasút hajtása: a vonó-/szállítókötélre kapcsolt járművet normál üzemmódban mozgató hajtómű.

37. Kötélvontatású vasúti pálya állomása: a beszállóhely, illetve a hajtó-, a feszítő-, a visszatérítő és a kötélrögzítő szerkezetek elhelyezésére szolgáló építmény.

38. Kötélvontatású vasút tartalék hajtása: a vonó-/szállítókötélre kapcsolt járművet a hajtás üzemképtelensége esetén mozgató szerkezet.

39. Kötélvontatású vasút szabadon tartandó szelvénye: a kötélvontatású vasúti pályára merőleges szelvény, amelyben a járművön kívül egyéb tárgy nem lehet, illetve abba nem nyúlhat be.

40. Kötélvontatású vasút szállítási kapacitása: a kötélvontatású vasúti pályán egységnyi idő alatt egy irányban szállítható utasok száma.

41. Kötélpálya vizsgálati/ellenőrzési sebessége: a kötelek és a kötélpálya ellenőrzésekor, vagy kenésekor alkalmazott csökkentett sebesség.

42. Lekapcsolódó járműves kötélpálya: olyan kötélpálya, amelynek a járműve az állomásokon a vonó-/szállítókötélről automatikusan lekapcsolódik.

43. Nyomtávolság: sífelvonónál a két (üres és tele) szállítókötél-ág vízszintes vetületi távolsága. Az üreságnak a szabadon tartandó szelvény feletti visszavezetése esetén 0 is lehet. Siklónál, függősínpályánál az egyes pályaágak sínpályájának nyomtávolsága, azaz a sinek belső éleinek vízszintes távolsága. Ekkor a két vonókötél-ág távolsága a vágánytengelyek távolsága. Kötélpálya esetén a pálya két tartó szállítókötél ágainak vízszintes vetületi távolsága.

44. Pályatengely: sífelvonó esetében a teleoldali szállítókötél tengelye. Siklónál, függő sínpályánál a sínpálya középvonala, azaz a nyomtáv felező vonala a sínek felső érintő síkjában. Kötélpályánál a tartó-szállító kötelek vízszintes távolságának, azaz nyomtávnak felezője által, egyben a pályamenti szerkezetek vonala által meghatározott tengely.

45. Pászmaspirál kötélszerkezet: olyan spirál/kötél, melynek egyes szálai 7 huzalból álló pászmák.

46. Rögzítőfék: kézzel vagy lábbal működtethető fékszerkezet, amely a már lefékezett pálya állvamaradását biztosítja, pl. az egyéb fékek javítása, karbantartása alatt.

47. Saru (körélsaru): a tartókötelet közvetlenül alátámasztó elem.

48. Sikló: olyan kötélvontatású vasút, amelynél a megfelelően kialakított vasúti pályán a járműveket kötél vontatja.

49. Sikló, függő sínpálya szabad szelvénye: a jármű saját méreteit, mozgási térigényét és a feszültség alatt álló elemeket előírt oldaltávolságokkal egyidejűleg figyelembe vevő, a vágánytengelyre merőleges szelvény.

50. Sí- és szánfelvonó: olyan kötélvontatású berendezés, amelynél a síelőt saját sítalpán, illetve a szánt szállítókötélre rögzített függeszték vagy vonszoló elem vontatja.

51. Sífelvonó szabad szelvénye: oszlop vagy fix akadályhoz képest előírt, a pályatengelyhez viszonyított vízszintes és a hófelülettől mért függőleges távolság által meghatározott, pályatengelyre merőleges szelvény.

52. Sífelvonó vonszolókötele: sífelvonóknál a szállítókötélre kapcsolódó függesztéknek a síelő közvetlen vontatására szolgáló kötele.

53. Személyszállító függőpálya: olyan kötélvontatású vasút, amelynél a járműveket az állomások között állványokkal alátámasztott kötélen vagy merev hídszerkezeten kialakított pályán függve kötél vontatja.

54. Üzemi fék: a kötélpálya üzemszerű megállítására szolgáló, a hajtóművel szerves kapcsolatban lévő, szabályozható fékerőt kiváltó fékszerkezet.

55. Védőhíd vagy védőháló: a kötélvontatású vasutat keresztező, azt megközelítő, rendkívüli biztonságot igénylő létesítmény védelmére, vagy a kötélmunkák független végzésére szolgáló hídszerekezet, illetve tartókötelekből és azokra szerelt hullámos fonatból kialakított hálószerkezet.

A rendeletet a 26/2003. (IV. 28.) GKM rendelet 19. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte 2003. május 1. napjával.

Az OVSZ III. kötete a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítő 1999. évi 22/II. számában jelent meg.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Önkormányzati rendeletek
Jogszabálykereső
{{ page.url }}

Megnyitottak

{{ page.url }}

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

36/1999. (XI. 12.) KHVM rendelet

az Országos Vasúti Szabályzat III. kötetének kiadásáról¹

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

36/1999. (XI. 12.) KHVM rendelet

az Országos Vasúti Szabályzat III. kötetének kiadásáról1

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak

az Országos Vasúti Szabályzat III. kötetének kiadásáról¹