Kifejezéskereső
97/1999. (XI. 18.) FVM–EüM–GM együttes rendelet
a természetes ásványvíz, a forrásvíz, az ivóvíz és az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz palackozásáról és forgalmazásáról
Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény (a továbbiakban: Ét.) 27. §-ának (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeljük el:
1. § (1) Ez a rendelet az emberi fogyasztásra palackozott természetes ásványvíz, forrásvíz, ivóvíz és ásványi anyaggal dúsított ivóvíz előállítását (kezelését, palackozását) és forgalmazását szabályozza.
(2) A palackozott gyógyvízre, továbbá a nem csomagolt ivóvízre és ásványvízre, szén-dioxiddal dúsított, szifonfejes palackban vagy tartályban forgalomba hozott, valamint a vendéglátóiparban a fogyasztás helyén elkészített szikvízre külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.
2. § E rendelet alkalmazásában:
a) természetes ásványvíz: olyan, természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt, elismert (törzskönyvezett) víz, amely
1. természetes vagy védelmi intézkedésekkel védett, felszín alatti vízadó rétegből származik,
2. eredeténél fogva tiszta,
3. mikrobiológiai szempontból nem kifogásolható,
4. összetétele és hőmérséklete a víznyerő helyen közel állandó, vagy a természetes ingadozás határain belül van,
5. összes, oldott ásványianyag-tartalma legalább 1000 mg/l vagy 500–1000 mg/l között van, és megfelel az 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott követelményeknek,
6. kezeletlen, vagy az 5. §-ban megengedett módon kezelték, és
7. a 7. §-ban előírt módon palackozták;
b) forrásvíz (spring water, quelle wasser, eau de source): olyan, természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt víz, amely
1. természetes vagy védelmi intézkedésekkel védett, felszín alatti vízadó rétegből származik,
2. eredeténél fogva tiszta,
3. mikrobiológiai szempontból nem kifogásolható,
4. összes oldott ásványianyag-tartalma 500 mg/l-nél kevesebb vagy 500–1000 mg/l közötti, de nem felel meg az 1. számú melléklet 2. pontjában meghatározott követelményeknek,
5. kezeletlen, vagy az 5. §-ban megengedett módon kezelték, és
6. a 8. §-ban előírt módon palackozták;
c) ivóvíz: minden olyan víz, amely megfelel az érvényes előírásoknak;
d) ásványi anyaggal dúsított ivóvíz: olyan ivóvíz, amelynek ásványianyag-tartalmát mesterséges módon alakították ki;
e) kinyerés: a vízkivételi hely létesítése, üzemeltetése;
f) elismerés (törzskönyvezés): a természetes ásványvíz név használatának e rendelet szerinti engedélyezése;
g) kezelés: a víz egyes tulajdonságainak e rendeletben engedélyezett módon történő megváltoztatása;
h) palack: a Magyar Élelmiszerkönyv, valamint a mérőedényként használt palackok forgalomba hozataláról szóló 8/1997. (III. 21.) IKIM rendelet előírása szerinti űrtartalmú, légmentesen zárható, engedélyezett csomagolóanyagból készült eszköz;
i) palackozás (csomagolás): az a tevékenység, amelynek során a vizet a fogyasztó távollétében, meghatározott mennyiségben úgy töltik palackba, hogy annak felnyitása vagy megsértése nélkül tartalma ne legyen megváltoztatható;
j) összes ásványianyag-tartalom: a 180 °C-on meghatározott bepárlási maradék és a hidrogén-karbonát-érték felének az összege mg/l-ben kifejezve.
3. § A palackozott természetes ásványvíz, forrásvíz, ivóvíz és ásványi anyaggal dúsított ivóvíz előállítása során alkalmazni kell az élelmiszerekről szóló külön jogszabályoknak az előállítás feltételeire, a palackozás, a megnevezés, a jelölés előírásaira, a forgalomba hozatal feltételeire, valamint az ellenőrzésre vonatkozó szabályait.
4. § (1) A természetes ásványvíz megnevezés használatát az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság (a továbbiakban: OGYFI) engedélyezi.
(2) Az engedélyezés feltételei:
a) a víz kémiai és mikrobiológiai jellemzői alapján megfelel az 1. és 2. számú mellékletben foglalt követelményeknek;
b) a 3. számú melléklet szerinti adatok értékelése alapján az engedélyezésnek nincs akadálya.
(3) Az elismerés iránti kérelemhez csatolni kell a 4. számú melléklet szerinti dokumentumokat.
(4) A víz természetes ásványvízként való elismerését, illetőleg az elismerés visszavonását az Egészségügyi Minisztérium a hivatalos lapjában közzéteszi.
5. § Természetes ásványvizet és forrásvizet kizárólag a következő kezelésnek szabad alávetni:
a) a nem stabil részecskéknek szűréssel vagy ülepítéssel (dekantálással) történő elválasztása; a vas-, a mangán- és a kénvegyületek, valamint az arzén kiválását előzetesen oxigén, levegő vagy ózonnal dúsított levegő hozzáadásával lehet segíteni, feltéve, hogy a kezelés nem változtatja meg a természetes ásványvíz eredeti tulajdonságait, illetve alapvető összetételét;
b) szabad szén-dioxid és egyéb gázok kizárólag fizikai módszerrel történő teljes vagy részleges eltávolítása;
c) szén-dioxid hozzáadása vagy újra hozzáadása:
1. ,,természetes szénsavat tartalmazó természetes ásványvíz'' esetén a kezelés során esetleg eltávozott szén-dioxidnak legfeljebb a kinyerés helyén mért szintig történő pótlása ugyanazon vízadó rétegből származó szén-dioxid felhasználásával,
2. ,,természetes ásványvíz a forrásból származó szén-dioxiddal dúsítva'' esetén a vízadó rétegből származó szén-dioxid felhasználásával úgy, hogy az esetleges szűrés és palackozás után szén-dioxid tartalma több, mint a vízkivételi helyen volt,
3. ,,szén-dioxiddal dúsított természetes ásványvíz'' esetén nem a vízadó rétegből származó szén-dioxid felhasználásával,
4. ,,természetes szén-dioxiddal dúsított természetes ásványvíz'' esetén természetes eredetű szén-dioxid felhasználásával.
6. § (1) Ivóvízként kizárólag a hatályos előírásoknak megfelelő víz palackozható.
(2) Ásványi anyaggal dúsított ivóvíz kezelésére az ivóvíz engedélyezett kezelésén kívül ioncserés és fordított ozmózisos technológia is alkalmazható.
7. § (1) Természetes ásványvízként csak a 4. § szerint elismert víz palackozható.
(2) Természetes ásványvizet csak a víznyerő helyen szabad palackozni. A természetes ásványvizet a víznyerő helytől a palackozóüzemig zárt csővezetéken kell szállítani. A csővezetéket, berendezést, valamint a víztartályt olyan anyagból és úgy kell kialakítani, hogy a víz megtartsa eredeti kémiai, fiziko-kémiai és mikrobiológiai tulajdonságait.
(3) A természetes ásványvíz eredeti tulajdonsága és összetétele a technológiai folyamatok során – az 5. §-ban felsorolt kezelések hatásán kívül – nem változhat meg.
(4) Eltérő jellegű ásványvizek elegyítése tilos.
(5) Természetes ásványvíznél felhasználható adalékanyagok:
a) a természetes ásványvízből kinyert és összegyűjtött eredeti szén-dioxid;
b) szén-dioxid (E 290).
8. § (1) Forrásvizet csak a 7. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott módon szabad palackozni.
(2) Forrásvíznél felhasználható adalékanyag: szén-dioxid (E 290).
9. § Ivóvíz és ásványi anyaggal dúsított ivóvíz palackozása során felhasználható anyagok:
a) a palackozott ivóvízhez
1. ivóvíz,
2. szén-dioxid (E 290);
b) a palackozott, ásványi anyaggal dúsított ivóvízhez
1. ivóvíz,
2. nátrium-klorid (MSZ–01–10007),
3. kálium-klorid (E 508),
4. kalcium-klorid (E 509),
5. nátrium-karbonát és nátrium-hidrogénkarbonát (E 500),
6. kalcium-karbonát (E 170),
7. magnézium-karbonát (E 504),
8. magnézium-szulfát (MSZ 8769),
9. szén-dioxid (E 290).
10. § A palackozott természetes ásványvíz minőségi követelményeit a 1. számú melléklet, a mikrobiológiai állapotára vonatkozó előírásokat a 2. számú melléklet tartalmazza.
11. § A palackozott forrásvízre az ivóvízre vonatkozó minőségi előírások érvényesek, a mikrobiológiai követelményeket a 2. számú melléklet tartalmazza.
12. § (1) A szénsavval dúsított palackozott ivóvíz és a szénsavval és ásványi anyaggal dúsított ivóvíz
a) összes aktív klór tartalma legfeljebb: 0,3 mg/l,
b) vastartalma legfeljebb: 1,0 mg/l,
c) mangántartalma legfeljebb: 0,2 mg/l
lehet.
(2) A szénsavas dúsítás nélküli palackozott ivóvíz és a szénsavas dúsítás nélküli, ásványi anyaggal dúsított ivóvíz
a) összes aktív klór tartalma legfeljebb: 0,2 mg/l,
b) vastartalma legfeljebb: 0,2 mg/l,
c) mangántartalma legfeljebb: 0,1 mg/l
lehet.
(3) Az ásványi anyaggal dúsított palackozott ivóvíz oldott anyag tartalma legfeljebb 6,0 g/l lehet.
13. § (1) A palackozott természetes ásványvíz megnevezésének az Ét. 18. §-ában előírtakon kívül a következőket kell tartalmaznia:
a) a természetes ásványvíz 4. § szerinti elismerése során megállapított (törzskönyvben rögzített) megnevezést;
b) szén-dioxid hozzáadása esetén ennek feltüntetését az 5. § c) pontja szerint.
(2) A palackozott természetes ásványvíz jelölésének az Ét. 19. §-ában előírtakon túl tartalmaznia kell:
a) a víz összes ásványianyag-tartalmát és a víz jellegét meghatározó, valamint a biológiai hatással rendelkező kémiai összetevők koncentrációját, vagy a palackozott vízre vonatkozó teljes vegyelemzést ásványvíz-vizsgálatra akkreditált laboratórium által végzett analízis alapján;
b) 1,5 mg/l felett a fluorid mennyiségét;
c) a víznyerőhely földrajzi nevét;
d) a palackozó üzem megnevezését, helyét;
e) az alkalmazott kezelési eljárást;
f) utalást a szén-dioxid tartalomra;
g) import esetében a származási ország nevét.
(3) A megnevezés jelzőjeként a feltételeknek történő megfelelés esetén a következő kifejezések használhatók:
a) ,,kis ásványianyag-tartalmú'' ásványvíz, amelynek ásványianyag-tartalma kevesebb, mint 500 mg/l;
b) ,,nagyon kicsi ásványianyag-tartalmú'' ásványvíz, amelynek ásványianyag-tartalma kevesebb, mint 50 mg/l;
c) ,,ásványi sókban gazdag'' ásványvíz, amelynek ásványianyag-tartalma több, mint 1500 mg/l;
d) ,,hidrogén-karbonátos'' ásványvíz, amelynek hidrogén-karbonát tartalma több, mint 600 mg/l;
e) ,,szulfátos'' ásványvíz, amelynek szulfáttartalma több, mint 200 mg/l;
f) ,,kloridos'' ásványvíz, amelynek kloridtartalma több, mint 200 mg/l;
g) ,,kalciumos'' ásványvíz, amelynek kalciumtartalma több, mint 150 mg/l;
h) ,,magnéziumos'' ásványvíz, amelynek magnézium tartalma több, mint 50 mg/l;
i) ,,fluoridos'' ásványvíz, amelynek fluoridtartalma több, mint 1 mg/l;
j) ,,vasas'' ásványvíz, amelynek vastartalma több, mint l mg/l;
k) ,,szabad szén-dioxid tartalmú'' ásványvíz, amelynek szabad szén-dioxid tartalma több, mint 250 mg/l;
l) ,,nátriumos'' ásványvíz, amelynek nátriumtartalma több, mint 200 mg/l;
m) ,,kis nátrium tartalmú'' ásványvíz, amelynek nátrium tartalma kevesebb, mint 20 mg/l.
(4) Ha a természetes ásványvizet az 5. § b) pontjában foglaltak szerint kezelték, azt a következők szerint kell jelölni:
a) ,,szénsavmentesítve'';
b) ,,részlegesen szénsavmentesítve''.
(5) A természetes ásványvíz jelölésében szerepelhet a kinyerési hely, település neve.
(6) Tilos az azonos kinyerési helyről származó palackozott természetes ásványvizet különböző megnevezéssel, illetve a különböző kinyerési helyről származó vizet azonos megnevezéssel forgalomba hozni.
(7) A természetes ásványvíz törzskönyvben rögzített neve mellett fantázianév is alkalmazható, de a törzskönyvben rögzített nevet legalább másfélszer nagyobb betűvel kell feltüntetni, mint a fantázianévben alkalmazott legnagyobb betű.
14. § (1) A forrásvíz csomagolásán – fantázianév használata esetén is – fel kell tüntetni a forrásvíz megnevezést.
(2) A forrásvíz jelölésének az Ét.-ben előírtakon kívül tartalmaznia kell:
a) a víznyerő hely földrajzi nevét;
b) a palackozó üzem megnevezését;
c) az alkalmazott kezelési eljárást;
d) utalást a szén-dioxid tartalomra;
e) import esetében a származási ország nevét.
(3) Nem alkalmazható olyan felirat, amely alapján a forrásvíz a természetes ásványvízzel összetéveszthető.
15. § (1) Az ivóvíz és az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz csomagolásán – fantázianév használata esetén is – fel kell tüntetni az ivóvíz, illetőleg ásványi anyaggal dúsított ivóvíz megnevezést és az utalást a szén-dioxid tartalomra.
(2) Nem használható olyan felirat, amely alapján az ivóvíz, illetőleg az ásványi anyaggal dúsított ivóvíz a természetes ásványvízzel vagy forrásvízzel összetéveszthető.
16. § (1) A külföldön palackozott természetes ásványvizet csak abban az esetben lehet forgalomba hozni, ha azt az adott ország illetékes hatósága természetes ásványvízként elismerte, és igazolja, hogy azt a hatóság rendszeresen ellenőrzi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti igazolást az importőrnek ötévenként ismételten be kell nyújtania, kivéve, ha azt az említett időtartam lejárta előtt megújítják.
17. § (1) Ez a rendelet – a 13. § (3) bekezdésének a) és b) pontjai kivételével – a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
(2) E rendelet 13. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontjai a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával egyidejűleg lépnek hatályba.
(3) E rendelet 2. §-ának a) 5. és b) 4. pontjaiban foglalt, az ásványianyag-tartalomra vonatkozó értékek, valamint az 1. számú mellékletben meghatározott határértékek a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáig érvényesek.
(4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a gyógy- és üdülőhelyekről szóló 62/1984. (XII. 19.) MT rendelet és a gyógyfürdő intézményekről, valamint a természetes gyógytényezők hasznosításáról szóló 63/1984. (XII. 19.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 7/1986. (VIII. 10.) EüM rendelet 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a követező rendelkezés lép:
(5) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) a nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról szóló, az 5/1996. (II. 27.) NM rendelettel módosított 21/1994. (XI. 23.) NM rendelet mellékletéből az ,,MSZ 11399:1995 Palackozott természetes ásványvíz'' és az ,,MSZ 11373:1988 Szénsavas ivóvíz'' szövegrész,
b) a gyógy- és üdülőhelyekről szóló 62/1984. (XII. 19.) MT rendelet és a gyógyfürdő intézményekről, valamint a természetes gyógytényezők hasznosításáról szóló 63/1984. (XII. 19.) MT rendelet végrehajtásáról rendelkező 7/1986. (VIII. 10.) EüM rendelet 17. §-ában az ,,ásvány-, illetőleg'' szövegrész; 18. §-a első mondatában ,,az ásványvíz és'' szövegrész, valamint a második és harmadik mondat.
(6) Az e rendelet jelölési előírásainak meg nem felelő csomagolóanyagok legfeljebb a rendelet hatálybalépését követő két évig használhatók.
(7) E rendelet az Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény alapján az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítést célozza. Ennek érdekében összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a Tanács természetes ásványvizekről szóló 80/777/EGK irányelvével és az azt módosító 96/70/EK irányelvével.
Dr. Torgyán József s. k.,
földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter
Dr. Gógl Árpád s. k.,
egészségügyi miniszter
Dr. Fónagy János s. k.,
gazdasági minisztériumi politikai államtitkár
1. számú melléklet a 97/1999. (XI. 18.) FVM–EüM–GM
együttes rendelethez
2. számú melléklet a 97/1999. (XI. 18.) FVM–EüM–GM
együttes rendelethez
3. számú melléklet a 97/1999. (XI. 18.) FVM–EüM–GM
együttes rendelethez
4. számú melléklet a 97/1999. (XI. 18.) FVM–EüM–GM
együttes rendelethez
