1/2000. (VII. 21.) KöViM–KöM együttes rendelet
a nem-közúti mozgó gépekbe építendő belső égésű motorok gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásának korlátozásáról1
2004.09.20.
1. § (1) A rendelet hatálya az e rendelet 1. számú mellékletének 1. pontjában meghatározott, nem-közúti mozgó gépekbe beépített vagy beépítendő belső égésű motorokra, valamint azok gyártójára, forgalmazójára és importálójára (a továbbiakban együtt: gyártó) terjed ki.
(2) A rendelet hatálya nem terjed ki
a) a közúti gépjárművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet ,,A'' Függelékének hatálya alá tartozó gépkocsikra, a ,,B'' Függelékének hatálya alá tartozó két- vagy háromkerekű járművekre és ezek motorjára, valamint ,,C'' Függelékének hatálya alá tartozó mezőgazdasági és erdészeti vontatókra és motorjukra,
b) a hajók, vasúti mozdonyok, repülőgépek motorjaira,
d) a kizárólag fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek számára értékesített és általuk használt nem-közúti mozgó gépek belső égésű motorjaira.
2. §3 E rendelet alkalmazásában
a) szennyezőanyag-kibocsátás: a motor kipufogógázaival a levegőbe kerülő szén-monoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok és részecskék tömege a 3. számú mellékletben meghatározott vizsgálati eljárás szerint mérve, a 4. számú mellékletben leírt referencia üzemanyag és az 5. számú mellékletben leírt elemző és mintavevő rendszer alkalmazásával;
b) nem közúti mozgó gép: minden önjáró gép, szállítható ipari berendezés, karosszériával ellátott vagy el nem látott, nem utasok vagy áruk közúti szállítására szolgáló jármű, amelybe az 1. számú melléklet 2.1. pontjában meghatározott belső égésű motor van beépítve;
c) típusjóváhagyás: eljárás, amelynek során a hatóság meggyőződik arról, hogy egy belső égésű motortípus vagy egy motorcsalád a szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében kielégíti a jelen rendeletben meghatározott követelményeket, és kiadja a típus-jóváhagyási bizonyítványt;
d) motortípus: motorok olyan kategóriája, amelybe tartozó motorok egymástól nem különböznek az e rendelet 2. számú melléklete 1. függelékében meghatározott lényeges jellemzők tekintetében;
e) motorcsalád: a gyártó által csoportosított motorok olyan együttese, amelyek szennyezőanyag-kibocsátása konstrukciójuk alapján várhatóan hasonló, és kielégítik az 1. számú melléklet 6. pontjának követelményeit;
h) motor gyártási időpontja: az a nap, amikor a motor a gyártósor elhagyása után átmegy az utolsó vizsgálaton, és a motor ebben az állapotában kiszállítható vagy raktárra helyezhető;
i) forgalomba hozatal: a nem közúti mozgó gépeknél alkalmazandó belső égésű motor első hozzáférhetővé tétele beépítés vagy közvetlen felhasználás céljából, ingyenesen vagy ellenérték fejében;
j) gyártó: a jóváhagyó hatóságtól a típus-jóváhagyási eljárást kérelmező, és a gyártás megfelelőségének biztosításáért felelős személy vagy szervezet. Nem szükségszerű, hogy ez a személy vagy testület közvetlenül részt vegyen a motor gyártásának minden szakaszában. A jóváhagyás kérelmezése tekintetében az importáló is gyártónak tekintendő;
k) jóváhagyó hatóság (a továbbiakban: hatóság): a 11. § szerint kijelölt hatóság, amely felelős egy motor vagy egy motorcsalád típusjóváhagyásáért, a jóváhagyási bizonyítvány kiadásáért vagy visszavonásáért, a gyártónak a gyártás egyezősége érdekében tett intézkedései ellenőrzéséért; és kapcsolatot tart az Európai Unió más tagállamainak hatóságával;
l) műszaki szolgálat(ok): az e rendeletben és mellékleteiben leírt vizsgálatok, mérések lefolytatására a 11. § szerint működő vizsgáló laboratóriumként kijelölt tanúsító szervezet(ek) vagy testület(ek). A jóváhagyó hatóság is elvégezheti a szükséges vizsgálatokat;
m) információs dokumentum: a 2. számú mellékletben foglalt dokumentum, amely tartalmazza a kérelmező által közlendő információkat;
n) információs mappa: az a teljes iratgyűjtő vagy adat fájl, amely tartalmazza az információs dokumentumban előírt adatokat, rajzokat, fényképeket stb., és amelyben a kérelmező az előírtakat a műszaki szolgálatnak vagy a jóváhagyási hatóságnak benyújtja;
o) információs csomag: tartalmazza az információs mappát, valamint azokat a vizsgálati jegyzőkönyveket és más dokumentumokat, amelyeket a műszaki szolgálat vagy a hatóság feladata végzése során az információs dokumentumhoz csatolt;
p) az információs csomag tartalomjegyzéke: az a dokumentum, amelyben az információs csomag tartalma, az összes lap egyértelmű azonosíthatósága céljából megfelelően beszámozva vagy más módon megjelölve, fel van sorolva;
r) cseremotor: olyan új motort jelent, amelyet nem közúti mozgó gép motorjának kicserélésére gyártottak és kizárólag erre a célra szállítottak, hoztak forgalomba;
s) kézi motor: olyan motor, amely megfelel legalább a következő követelmények egyikének:
sa) a motort olyan eszközben használják, amelyet a motor tervezett funkciójának (funkcióinak) végrehajtása során a működtető a kezében tart,
sb) a motort olyan eszközben használják, amelynek a tervezett funkciója (funkciói) végrehajtása érdekében többféle helyzetben – például fejjel lefelé vagy oldalirányban – kell működnie,
sc) a motort olyan eszközben használják, amelyben a motor és az eszköz együttes száraz tömege kevesebb mint 20 kg, és a következők közül legalább az egyik jellemzővel rendelkezik:
1. a tervezett funkció(k) végrehajtása során a kezelőnek alá kell támasztania, vagy tartania kell az eszközt,
2. a tervezett funkció(k) végrehajtása során a kezelőnek alá kell támasztania az eszközt, vagy vezérelnie kell annak térbeli helyzetét,
3. a motort generátorban vagy szivattyúban használják;
t) nem kézi motor: a kézi motorok meghatározása alá nem tartozó motor;
u) ipari felhasználású, többféle helyzetben működtethető kézi motor: olyan kézi motor, amely megfelel a kézi motor meghatározásának sa) és sb) pontjában előírt követelményeknek, és amellyel kapcsolatban a motor gyártója igazolta a hatóságnak, hogy a motorra (a 4. számú melléklet 4. függelékének 2.1. pontja szerinti) 3-as kategóriájú kibocsátási tartóssági időszak alkalmazandó;
z) kis sorozatban gyártott motorcsalád: olyan külső gyújtású motorcsalád, amelynek az évente gyártott darabszáma kevesebb mint 5000;
x) kis sorozatban gyártott külső gyújtású motorok gyártója: évente kevesebb mint 25 000 darab motort előállító gyártó.
3. §4 (1) Az 1. § (1) bekezdés szerinti motorok, illetve azokkal ellátott nem közúti mozgó gépek akkor hozhatók forgalomba, ha
a) 2001. június 30. után az alábbi 1. táblázat szerinti motorok szennyezőanyag-kibocsátása megfelel az 1. számú melléklet 4.1.2.1. pontja szerinti követelményeknek;
1. táblázat – Kompresszió-gyújtású motorok
|
Motorkategória jele |
Hasznos teljesítmény |
|
A: |
130 kW ≤ P < 560 kW |
|
B: |
75 kW ≤ P < 130 kW |
|
C: |
37 kW ≤ P < 75 kW |
b) az alábbi 2. táblázat szerinti motorok szennyezőanyag-kibocsátása az ott jelzett határidőt követően megfelel az 1. számú melléklet 4.1.2.3. pontja szerinti követelményeknek (továbbiakban az egyes motorkategóriákra való hivatkozás betűjelükkel történik);
2. táblázat – Kompresszió-gyújtású motorok
|
Motorkategória jele |
Hasznos teljesítmény |
Határidő |
|
D: |
18 kW ≤ P < 37 kW |
2001. december 31. |
|
E: |
130 kW ≤ P < 560 kW |
2001. december 31. |
|
F: |
75 kW ≤ P < 130 kW |
2002. december 31. |
|
G: |
37 kW ≤ P < 75 kW |
2003. december 31. |
c) a követelmények kielégítését igazoló, a 6. számú mellékletben foglalt minta szerinti típusjóváhagyással rendelkeznek;
d) az Európai Unió tagállamaiból behozottként – e rendelet 8. számú melléklete szerint – típus-jóváhagyási számmal/jelzéssel vannak ellátva;
e) importból származóként, ha megfelelnek az a) és b) pontban meghatározott feltételeknek.
(2) A rendelet hatálya alá tartozó, az alábbi 3. táblázat szerinti motorokra, illetve azokkal ellátott nem közúti mozgó gépekre – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – 2004. augusztus 1-je után a hatóság akkor adhat típusjóváhagyást és állíthatja ki a 7. számú mellékletben leírt dokumentumokat, valamint hat hónappal a típusjóváhagyás megadására vonatkozó határidő után akkor engedélyezheti forgalomba hozatalukat, ha azok szennyezőanyag-kibocsátása megfelel az 1. számú melléklet 4.2.2.1. pontjában foglalt követelményeknek.
3. táblázat – Külső gyújtású motorok, 1. szabályozási lépcső
|
Kategória |
Osztály |
Lökettérfogat
[VL cm3] |
|
Kézi motor |
SH–1 |
VL < 20 |
|
SH–2 |
20 ≤ VL < 50 |
|
SH–3 |
50 ≤ VL |
|
Nem kézi motor |
SN–1 |
VL < 66 |
|
SN–2 |
66 ≤ VL < 100 |
|
SN–3 |
100 ≤ VL < 225 |
|
SN–4 |
225 ≤ VL |
(3) A rendelet hatálya alá tartozó, az alábbi 4. táblázat szerinti motorokra, illetve azokkal ellátott nem közúti mozgó gépekre a táblázatban megjelölt határidő után – a (4) és (5) bekezdésben foglalt kivételekkel – a hatóság akkor adhat típusjóváhagyást és állíthatja ki a 7. számú mellékletben leírt dokumentumokat, valamint hat hónappal a típusjóváhagyás megadására vonatkozó határidő után akkor engedélyezheti forgalomba hozatalukat, ha azok szennyezőanyag-kibocsátása megfelel az 1. számú melléklet 4.2.2.2. pontjában foglalt követelményeknek.
4. táblázat – Külső gyújtású motorok, 2. szabályozási lépcső
|
Kategória |
Osztály |
Lökettérfogat
[VLcm3] |
Határidő |
|
Kézi motor |
SH–1 |
VL < 20 |
2007.
augusztus 1. |
|
SH–2 |
20 ≤ VL < 50 |
2007.
augusztus 1. |
|
SH–3 |
50 ≤ VL |
2008.
augusztus 1. |
|
Nem
kézi motor |
SN–1 |
VL < 66 |
2004.
augusztus 1. |
|
SN–2 |
66 ≤ VL < 100 |
2004.
augusztus 1. |
|
SN–3 |
100 ≤ VL < 225 |
2007.
augusztus 1. |
|
SN–4 |
225 ≤ VL |
2006.
augusztus 1. |
(4) A (2)–(3) bekezdés szerinti időpontok előtt gyártott, még forgalomba nem hozott motorokra vonatkozóan a szennyezőanyag-kibocsátásra megállapított követelmények teljesítésének határideje minden motorkategóriára két évvel meghosszabbodik a (2)–(3) bekezdésben szereplő, az adott motorkategóriára vonatkozó időponthoz képest.
(5) Az alábbiakban felsorolt gépek mentesülnek a (3) bekezdésben foglalt 2. szabályozási lépcső kibocsátási határértékeinek az ott megjelölt határidőre történő kielégítésére vonatkozó követelmény alól, az ezeknek a kibocsátási határértékeknek a hatálybalépését követő 3 éves időtartamra. Ebben a 3 évben a felsorolt gépekre továbbra is az 1. szabályozási lépcső kibocsátási határértékeit kell alkalmazni. A mentesülő gépek:
a) kézi láncfűrész: az EN ISO 11681–1 szabványnak megfelelő kézi készülék, amelyet fűrészlánccal fa vágására terveztek, két kézzel tartható, a motor űrtartalma pedig meghaladja a 45 cm3-t,
b) felső fogantyúval ellátott gép (például kézi fúrógépek vagy famegmunkáló láncfűrészek): az ISO 11681–2 szabványnak megfelelő kézi eszköz, amelynek a felső részén fogantyú van, és furatok fúrására vagy láncfűrésszel fa vágásra terveztek,
c) kézi bozótvágó, belső égésű motorral: kézi eszköz, amely olyan fémből vagy műanyagból készült forgó késsel van felszerelve, amely a gyom, bozót, fiatal fa és hasonló növényzet vágására szolgál. Az EN ISO 11806 szabványnak megfelelően úgy kell kialakítani, hogy többféle helyzetben – vízszintesen vagy fejjel lefelé – is működtethető legyen, a motor űrtartalma pedig meghaladja a 40 cm3-t;
d) kézi sövénynyíró olló: az EN 774 szabványnak megfelelő kézi eszköz, amelyet sövény vagy bozót vágására terveztek egy késsel vagy több, két irányba forgó késsel,
e) nagy teljesítményű, kézi vágókészülék, belső égésű motorral: az EN 1454 szabványnak megfelelő, forgó acélkéssel felszerelt kézi eszköz kemény anyagok – kő, aszfalt, beton vagy acél – vágására, 50 cm3-t meghaladó lökettérfogattal,
f) nem kézi, vízszintes tengelyű, SN–3 osztályú motor: csak olyan nem kézi, SN–3 osztályú vízszintes tengelyű motorok, amelyek teljesítménye legfeljebb 2,5 kW, és főleg speciális ipari célokra használják őket, beleértve a talajművelő gépeket, a tárcsás vágókészülékeket, a pázsitlazító gépeket és a generátorokat is.
(6) A hatóság nem tagadhatja meg a nem közúti mozgó gép forgalomba hozatalát vagy a 7. § szerinti nyilvántartásba vételét a motor szennyezőanyag-kibocsátása miatt, ha a motor kielégíti e rendelet követelményeit. Az Európai Unió tagállamaiban az Európai Parlament és a Tanács a nem közúti, mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 97/68/EK irányelvének végrehajtását célzó jogszabályok alapján kiadott típusjóváhagyásokat el kell fogadni annak bizonyítékaként, hogy a motor az e rendeletben foglalt követelményeknek megfelel.
(7) Az e rendelet hatálya alá tartozó belső égésű motorral szerelt nem közúti mozgó gépre, illetve ilyen gépbe történő beépítésre szánt motorra nem adható ki más típusjóváhagyás5, forgalomba hozatali engedély, vagy a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról szóló 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet 5. §-a szerinti típusvizsgálati tanúsítvány, illetve nem tehető az ott megjelölt tartalmú megfelelőségi nyilatkozat, nem helyezhető el a gépen a CE megfelelőségi jelölés, ha az nem teljesíti e rendelet követelményeit, figyelembe véve a kedvezményeket és mentességeket is.
(8) E rendelet szerinti típusjóváhagyásnak minősülnek a 12. számú mellékletben foglalt irányelvek és ENSZ–EGB Előírások szerinti jóváhagyások az ott megadott feltételek szerint.
(9) A szennyezőanyag-kibocsátási követelmények változása esetén a korábbi követelmények alapján kiadott típusjóváhagyások érvényüket vesztik.
(10) Annak a motortípusnak vagy motorcsaládnak az esetében, amely a (3) bekezdésben rá vonatkozóan megállapított határidő előtt megfelel az 1. számú melléklet 4.2.2.2. pontjának táblázatában feltüntetett határértékeknek, a hatóság engedélyezi az ilyen motorral szerelt berendezés különleges címkézését és jelölését, amely mutatja, hogy a szóban forgó berendezés a megállapított időpont előtt teljesíti az előírt határértékeket.
Mentesség és alternatív eljárás
4. §6 (1) A gyártó, a gépet valamely tagállamból behozó vagy importáló kérésére a hatóság a rendelet 11. §-ának (2) bekezdése szerint felmentést adhat egy kifutott motortípus sorozatból még raktáron lévő motorokra vagy raktáron lévő nem közúti mozgó gép motorjára a 3. §-ban jelzett határidő(k) alól, legfeljebb a vonatkozó határidőtől számított 12 hónap időtartamra az alábbi feltételek mellett:
a) a gyártónak még a határidő(k) lejárta előtt kérelmet kell benyújtania a jóváhagyást kiadó hatósághoz;
b) a gyártó a kérelemhez köteles csatolni a 9. § (3) bekezdés szerinti jegyzéket azokról a motorokról, amelyek a fenti határidőkön belül kerülnek forgalmazásra;
c) a kérelem csak olyan motortípusnak vagy motorcsaládnak megfelelő motorra vonatkozhat, amelyre a típusjóváhagyás már nem érvényes, vagy amelyekre korábban nem volt típus-jóváhagyási kötelezettség, de amelyeket a vonatkozó határidő(k)ig gyártottak;
d) a kérelem csak olyan motorokra vonatkozhat, amelyeket az adott határidő lejárta előtt legalább két hónappal fizikailag Magyarországon tároltak;
e) a kérelemnek tartalmaznia kell a mentesség kérésének műszaki és/vagy gazdasági indokait;
f) a felmentés alkalmazásával forgalomba hozott egy vagy több típushoz tartozó új motorok száma nem haladhatja meg az előző év során a kérelmező által forgalmazott összes adott típusú új motor maximum 10%-át;
g) a felmentést adó hatóság felel annak biztosításáért, hogy a gyártó a vonatkozó kötelezettségének eleget tesz.
(2) A hatóság a kérelem elfogadása esetében, a kérelemben szereplő motorokra kiadja az összes korlátozást, a gyártó számára előírt kötelezettségeket és időhatárt tartalmazó forgalomba hozatali engedélyt. Ez lehet az összes motor azonosítási számát tartalmazó összevont dokumentum is, ha az érintett motorok tervezett felhasználása ezt indokolja.
(3) A cseremotor szennyezőanyag-kibocsátását tekintve azon követelményeknek kell megfelelnie, amelyek a kicserélendő motorra vonatkoztak annak első forgalomba hozatalakor. A motoron el kell helyezni egy „REPLACEMENT ENGINE” feliratú címkét, vagy ezt a körülményt fel kell tüntetni a kezelési utasításban.
(4) A 3. § (3) bekezdésében foglalt követelmények kielégítését a kis sorozatban gyártott motorok gyártói esetében három évvel az ott megadott határidők után kell megkövetelni.
(5) A 3. § (3) bekezdésében meghatározott követelmények helyébe a legfeljebb 25 000 egységből álló, kis sorozatban gyártott motorcsaládok tekintetében a 3. § (2) bekezdésének (1. szabályozási lépcső) megfelelő követelményei lépnek, amennyiben a jelzett mennyiséget összességében kitevő, különféle motorcsaládok hengerűrtartalma különböző.
A típusjóváhagyás kérelmezése
5. § (1) Motor vagy motorcsalád típusjóváhagyása iránti kérelmet a gyártó nyújtja be. A kérelemhez csatolni kell a 2. számú melléklet szerinti információs dokumentumot. A jóváhagyási vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálat részére térítésmentesen biztosítani kell egy, a 2. számú melléklet 1. függelékében leírt motortípus jellemzőknek megfelelő motort.
(2) Ha egy motorcsalád típus-jóváhagyási kérelme esetében a hatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem – a kiválasztott alapmotort figyelembe véve – nem képviseli teljes mértékben a 2. számú melléklet 2. függelékében leírt motorcsaládot, az (1) bekezdés szerinti jóváhagyáshoz egy másik, vagy ha szükséges egy további, a hatóság által meghatározott alapmotort kell átadni.
(3)7 Egy motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó kérelem csak egy tagállam hatóságához nyújtható be. Minden egyes jóváhagyandó motortípusra vagy motorcsaládra külön kérelmet kell benyújtani.
A típus-jóváhagyási eljárás
6. § (1)8 A jóváhagyó hatóság minden olyan motortípusra vagy motorcsaládra megadja a típusjóváhagyást, amely megegyezik az információs csomag adataival és teljesíti a 3. § szerinti követelményeket, figyelembe véve a 9. § (1) bekezdésében foglaltakat.
(2)9 A hatóság minden általa jóváhagyott motortípusra vagy motorcsaládra kiállítja a 7. számú mellékletben szereplő típus-jóváhagyási bizonyítványt, kitöltve annak minden alkalmazható pontját, és összeállítja, illetve ellenőrzi az információs dokumentum tartalomjegyzékét. A típus-jóváhagyási bizonyítványokat a 8. számú mellékletben leírt módon kell számozni. A típus-jóváhagyási bizonyítványt és mellékleteinek egy példányát át kell adni a kérelmezőnek.
(3) Ha a jóváhagyásra váró motor feladatát nem-közúti mozgó gépbe beépítve, annak egyéb szerkezeti részeivel összekapcsolva látja el, és a szennyezőanyag-kibocsátási követelményeknek való megfelelése e rendelet szerinti eljárásokkal csak akkor igazolható, amikor a jóváhagyásra váró motor egyéb gépészeti elemekkel összekapcsolva működik, akkor típusjóváhagyásának hatályát értelemszerűen szűkíteni kell a beépítési követelményeknek megfelelően. Ilyen esetben a motortípus vagy motorcsalád típus-jóváhagyási bizonyítványában a használati korlátozásokat fel kell tüntetni, jelezve a beépítés (csatlakoztatás) feltételeit is.
(4)10 A hatóság az általa kiadott típus-jóváhagyási bizonyítványokról és a típusjóváhagyással egyezően gyártott motorokról nyilvántartást vezet. Más hatóságok – beleértve más államok illetékes hatóságait – megkeresésére köteles információt szolgáltatni. A hatóság havonta elküldi más tagállamok hatóságának a 10. számú melléklet szerinti részleteket tartalmazó jegyzéket az adott hónapban általa kiadott típusjóváhagyásokról, jóváhagyás megtagadásokról vagy visszavonásokról. A hatóság más hatóságok – beleértve más államok illetékes hatóságait – megkeresésére haladéktalanul megküldi:
b) a motortípus vagy motorcsalád típus-jóváhagyási bizonyítványának másolatát, a kéréstől függően az információs dokumentummal együtt vagy anélkül, bármely motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozóan, amelyet jóváhagyott, illetve amelynek jóváhagyását megtagadta vagy visszavonta, továbbá
c) az adott típusjóváhagyás szerint gyártott motorok jegyzékét a 11. számú mellékletben megadott részletezéssel.
(5)11 A jóváhagyó hatóság évenként vagy kérelemre megküldi a Bizottságnak a 11. számú melléklet szerinti, az utolsó bejelentés óta jóváhagyott motorokra vonatkozó adatlap másolatát.
7. § (1)12 A típus-jóváhagyási bizonyítvány tulajdonosa köteles a jóváhagyó hatóságot értesíteni minden olyan változásról, ami az információs csomagban szereplő adatokat érinti.
(2) A típus-jóváhagyási bizonyítvány módosítására vagy kiterjesztésére irányuló kérelmet ahhoz a hatósághoz kell benyújtani, amely az eredeti típus-jóváhagyási bizonyítványt kiadta.
(3)13 Ha az információs csomagban szereplő adatok megváltoztak, a hatóság szükség szerint kiadja az információs dokumentum módosított lapjait, illetve változatát, mindegyik lapon megjelölve a változás lényegét és az új kiadás dátumát. A módosított lapok kiadásakor módosítani kell a típus-jóváhagyási bizonyítványhoz csatolt információs dokumentum tartalomjegyzékét, hogy az a módosított lapok utolsó dátumát tartalmazza. Módosított típus-jóváhagyási bizonyítványt kell kiadni, ha azon – a mellékletek kivételével – bármelyik információ megváltozott, vagy ha e rendelet előírásai változtak a jóváhagyáson feltüntetett dátum óta. A módosított típus-jóváhagyási bizonyítvány tartalmazza a módosítás okát és az újbóli kiadás dátumát.
(4) Ha a típus-jóváhagyási bizonyítványban (a mellékletek kivételével) bármilyen információ megváltozott az eredeti jóváhagyáson feltüntetett dátum óta, a hatóság új jóváhagyási bizonyítványt ad ki, amely tartalmazza a módosítás okait és az új kiadás dátumát.
(5) Ha a jóváhagyó hatóság úgy találja, hogy a motor módosítása új vizsgálat vagy ellenőrzés elvégzését teszi indokolttá, erről tájékoztatja a gyártót és a fent említett új dokumentumokat csak az új vizsgálat vagy ellenőrzés sikeres végrehajtása után adja ki.
A típusjóváhagyás feltételei
8. §14 (1) A hatóság nem tagadhatja meg egy motortípus vagy motorcsalád szennyezőanyag-kibocsátás szerinti típusjóváhagyását, és a 7. számú melléklet szerinti típus-jóváhagyási bizonyítvány kiadását, és nem szabhat meg további típus-jóváhagyási követelményeket azon nem közúti mozgó gépek és berendezések szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében, amelyekbe motort építettek be, ha a motor, illetve motorcsalád kielégíti a 3. § (1)–(3) bekezdései szerinti követelményeket.
(3) A jóváhagyó hatóság a típus-jóváhagyási bizonyítvány kiadása előtt köteles ellenőrizni, hogy a gyártás megfelelő minősége (a típusvizsgálatra benyújtott és a sorozatban gyártott motorok egyezősége) biztosított-e, majd az általa szükségesnek tartott időközönként köteles ellenőrizni a 9. § (1)–(4) bekezdésekben előírtak teljesítését, valamint azt, hogy a gyártott motorok megegyeznek-e az információs dokumentumban foglaltakkal.
A forgalomba hozatal és gyártás minősége
9. §15 (1) A jóváhagyott típussal megegyezően gyártott minden motort el kell látni az 1. számú melléklet 3.1. pontjában meghatározott jelzéssel és a típus-jóváhagyási bizonyítvány számával. Csak a jelzésekkel ellátott motor, ilyen motort tartalmazó gép hozható forgalomba.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jelzés meglétét a területileg illetékes közlekedési, illetve a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi. A jelzéssel nem rendelkező motorok, vagy ilyen motort tartalmazó gép forgalmazását az ellenőrző hatóság megtiltja. A forgalmazás megtiltásáról az ellenőrző hatóság értesíti a Közlekedési Főfelügyeletet.
(3) Ha a típus-jóváhagyási bizonyítvány korlátozást tartalmaz a motor használatára, beépítésére vonatkozóan, úgy a gyártónak minden motorhoz mellékelni kell az e rendelet követelményeinek való megfelelést biztosító beépítési (csatlakoztatási) utasítást, összhangban a típus-jóváhagyási bizonyítvánnyal. Ha a jóváhagyott motorok egy sorozatát további beépítésre egy felhasználónak értékesítik, úgy elegendő a beépítési, csatlakoztatási előírásokat tartalmazó dokumentációnak az első motor kiszállítását megelőző, egyszeri átadása, kiegészítve azon motorok (motorszámot és szükség esetén további adatokat tartalmazó) azonosító listájával, amelyekre a dokumentáció vonatkozik.
(4) A gyártó, illetve az importáló köteles az általa forgalomba hozott motorokról nyilvántartást vezetni, és 2005. január 1-jét követően minden naptári évet követő 45 napon belül – a követelmények változása esetén haladéktalanul, illetve a hatóság eseti kérésére – megküldeni az előző évben forgalomba hozott motorok jegyzékét, motorcsaládonként, motortípusonként részletezve, motorszámokkal és az egyértelmű azonosításhoz szükséges egyéb információkkal együtt. A jegyzék formátuma azonos a 10. számú mellékletben a típusjóváhagyást kapott motorok és motorcsaládok listájára megadottal, azzal az eltéréssel, hogy a lista száma helyén a benyújtó megnevezését kell feltüntetni, és a végén cégszerűen alá kell írni.
(5) A gyártó, illetve importáló a hatóság kérésére köteles a (3) bekezdés szerinti adatokat megadni az utolsó jelentéstől számítva általa forgalomba hozott motorokra vonatkozóan. A gyártónak folyamatosan vezetnie kell az előzőekben leírt nyilvántartást. A gyártó, illetve importáló köteles a nyilvántartást legalább 20 évig megőrizni.
(6) A motor gyártója – e bekezdés szempontjából ide nem értve az importálót – minden naptári évet követő 45 napon belül köteles tájékoztatni a jóváhagyó hatóságot arról, hogy a jóváhagyott motorcsaládok, illetve motortípusok közül a tájékoztatás dátumát követően melyeket szándékoznak gyártani.
(7) A hatóság a 3. §-ban szereplő motorkategóriák szerinti nyilvántartást vezet a hozzá benyújtott, más tagállamok hatósága által kiadott típus-jóváhagyási bizonyítványokról, valamint regisztrálja az évente forgalomba hozott motorokat, és összesített adatbázist hoz létre azok nyilvántartására. A motorok regisztrációjáról a hatóság igazolást ad.
(8) A típusjóváhagyást megadó hatóság a gyártás egyezőségének biztosítása érdekében, szükség esetén más tagállamok hatóságával együttműködve
a) ellenőrzi, hogy a gyártó megtette a szükséges intézkedéseket a gyártás egyezőségének hatékony ellenőrzésére,
b) vizsgálja, hogy az a) pontban említett, szükséges intézkedések továbbra is megfelelőek a gyártás egyezőségének biztosítására.
(9) Típus-jóváhagyási bizonyítványban szereplő adatokkal és szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőkkel egyező gyártást, annak minőségét az 1. számú melléklet 5. fejezete szerinti módszerekkel kell ellenőrizni.
A jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal való egyezőség hiánya
10. § (1) Nem áll fenn megfelelőség a jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal, ha a típus-jóváhagyási bizonylatban és/vagy az információs dokumentumban szereplő adatoktól olyan eltérések találhatók, amiket a hatóság nem engedélyezett a 7. § (3) és (4) bekezdése alapján.
(2) Ha a jóváhagyó hatóság megállapítja, hogy típus-jóváhagyási bizonyítvánnyal ellátott, és/vagy jóváhagyási jelet viselő motor nem felel meg a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak, intézkedik annak biztosítására, hogy az ezt követően gyártott motorok megegyezzenek a jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal.
(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti intézkedés ismételten eredménytelen, vagy a gyártó többszöri felszólítás után sem teljesíti a 9. § szerinti nyilvántartási, információszolgáltatási kötelezettségét, a típusjóváhagyást vissza kell vonni.
(4)16 A hatóság értesíti más tagállamok hatóságát a (2) bekezdés szerinti intézkedéseiről. A jóváhagyás visszavonása esetén az értesítést 1 hónapon belül kell megküldeni, a visszavonás okának megjelölésével együtt.
(5)17 Amennyiben a hatóság bizonyítja, hogy a típus-jóváhagyási számot viselő motorok nem egyeznek meg a jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal, kérheti a típusjóváhagyást megadó tagállam hatóságától a gyártás alatt álló motorok egyezőségének vizsgálatát. Az eljárást a kérés kelte után 6 hónapon belül le kell folytatni.
(6)18 Ha a típusjóváhagyást megadó tagállam hatósága vitatja az (5) bekezdés szerint bejelentett gyártás egyezőségi hiányosságot, a vitát a hatóságoknak konzultálva, együttműködve kell rendezni. Ilyen esetben tájékoztatni kell a Bizottságot a bejelentés elbírálásáról.
A hatóság és a műszaki szolgálatok
11. § (1) A típus-jóváhagyási hatóság a Központi Közlekedési Felügyelet. A műszaki szolgálat(ok)at pályázat útján a közlekedési és vízügyi miniszter jelöli ki. A kijelölt műszaki szolgálatok jegyzéke a Közlekedési és Vízügyi Értesítőben kerül közzétételre.
(2) A Közlekedési Főfelügyelet a 4. § szerinti mentesítéseket a közlekedési és vízügyi miniszternek a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben adott jóváhagyásával adhatja meg.
(3)19 Az (1) és (2) bekezdés alapján kijelölt hatóság által végzett eljárásokért a 11/A. §-ban meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.
11/A. §20 (1) A rendeletben szabályozott hatósági eljárásokért a gyártóknak (a forgalmazóknak) az eljáró hatóság részére a következő díjat kell fizetni:
a) Típusjóváhagyó eljárásért motorcsaládonként fizetendő díj 60 000 Ft
b) A típusjóváhagyást végző hatóság által a gyártóknál (a forgalmazóknál) a rendeletben előírtak szerint évente végzett ellenőrzésekért (felügyeletért) a gyártók (forgalmazók) által fizetendő díj 40 000 Ft
c) A típusjóváhagyó hatóság nyilvántartásából kért adatszolgáltatásért, igazolásért, engedély másolatért fizetendő díj 7 000 Ft
d) Típusjóváhagyási eljárás alóli felmentési kérelemre végzett hatósági eljárásért fizetendő díj 33 000 Ft
e)21 A 9. § (6) bekezdés szerinti regisztrációért fizetendő díj
1–10 motor esetén motoronként 1000 Ft
10–100 motor esetén motoronként 500 Ft
100-nál több motor esetén motoronként 100 Ft
(2) A díjakat a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell a típusjóváhagyó hatóság, a Központi Közlekedési Felügyelet (a továbbiakban: KKF) számlaszáma: 10032000-00283779, valamint a típusjóváhagyási eljárás alóli felmentésre vonatkozó hatósági eljárást végző Közlekedési Főfelügyelet (a továbbiakban: KFF) számlaszáma: 10032000-01738825 részére a Magyar Államkincstár Rt.-nél vezetett előirányzat-felhasználási keretszámlájára igazoltan befizetni.
(3) Az eljárásért fizetett díj az eljáró hatóság saját bevétele. A bevételek beszedésénél, elszámolásánál és nyilvántartásánál az eljáró hatóságoknak az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásait kell alkalmazni.
(5) A típusjóváhagyó hatóság által végzett hatósági eljárásokban hozott határozat ellen fellebbezéssel lehet élni a KFF-hez.
(6) A fellebbezés díja az (1) bekezdésben meghatározott eljárási díj 50%-a, amelyet a fellebbezés benyújtásával egyidejűleg kell igazoltan a fellebbezést elbíráló hatóság számlájára befizetni.
(7) A jogorvoslati eljárásban megfizetett illetéket vissza kell téríteni, ha a hatóság által felülvizsgált határozat az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyul. Erről a másodfokú hatóság határozatában köteles rendelkezni.
(8) A KKF az általa beszedett hatósági eljárási díjak 10%-át minden hónap 25. napjáig köteles elszámolás keretében a KFF – (2) bekezdésben meghatározott – számlájára az irányítási, felügyeleti és ellenőrzési költségek fedezete címén átutalni.
12. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 60. napon lép hatályba.
(2)23 Ez a rendelet a következő Uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) az Európai Parlament és a Tanács a nem közúti, mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 97/68/EK irányelv;
b) a Bizottságnak a 97/68/EK irányelvet módosító 2001/63/EK irányelve;
c) az Európai Parlament és a Tanács 97/68/EK irányelvet módosító 2002/88/EK irányelve.
1. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM–KöM
együttes rendelethez24
A rendelet hatálya alá tartozó motorok, a vizsgálati eljárások leírásában használt fogalmak, meghatározások, jelölések és rövidítések, a motor jelölései, műszaki leírások és vizsgálatok, a gyártás egyezőség értékelésének leírása, a motorcsaládot meghatározó paraméterek, az alapmotor kiválasztása
1. A rendelet hatálya alá tartozó motorok meghatározása
1.1. A rendelet hatálya alá tartoznak, az 1.2. pontban felsoroltak kivételével, a mozgó gépekbe és készülékekbe beépített motorok, valamint a közúti személy és áruszállításra szánt gépjárművek segédmotorjai.
1.2. A rendelet hatálya nem terjed ki
1.2.1. a közúti gépjárművekre, a mezőgazdasági és erdőgazdasági vontatókra és azok hajtására szolgáló motorokra, amelyeket az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet A, B és C függeléke határoz meg,
1.2.3. vasúti vontató járművekre,
1.2.5. szabadidős járművekre, mint a motoros szánok, terep-motorkerékpárok, terepjáró járművek,
1.2.6. belső égésű motorral működő modellekre.
1.3. A rendelet hatálya alá esnek alábbi felsorolás szerinti gépekbe épített motorok:
1.3.1. Kompresszió-gyújtású, 18 kW-nál nagyobb, de 560 kW-ot meg nem haladó effektív teljesítményű motorral szerelt, úton vagy út nélküli terepen való mozgásra, illetve mozgatásra szánt és alkalmas gépek, amelyek motorja inkább változó fordulatszámon üzemel, és nem egy meghatározott állandó fordulatszámon. Ebbe a kategóriába tartoznak különösen, de nem kizárólag az alábbi gépek:
– ipari mélyfúró berendezések, kompresszorok stb.,
– építőipari gépek, többek között kerekes rakodógépek, földgyaluk, lánctalpas traktorok, lánctalpas rakodógépek, járműdaruk, terepjáró teherautók, hidraulikus exkavátorok stb.,
– mezőgazdasági berendezések, erdőgazdasági berendezések,
– önjáró mezőgazdasági munkagépek (a fent említett vontatók kivételével),
– önjáró erdőgazdasági munkagépek,
– anyagmozgató berendezések,
– útjavító berendezések (motoros földgyaluk, úthengerek, aszfaltbedolgozó gépek),
– repülőtéri földi kiszolgáló berendezések,
1.3.2. Kompresszió-gyújtású motorok, a 2.4. pont szerint mérve 18 kW-nál nagyobb, de 560 kW-ot meg nem haladó effektív teljesítménnyel, amelyek állandó fordulatszámon üzemelnek. E gépekre a határértékeket 2006. december 31. után kell alkalmazni. A meghatározás különösen, de nem kizárólag az alábbi gépekre vonatkozik:
− áramfejlesztők változó teljesítménnyel, beleérve a hűtő-aggregátokat és a hegesztő-aggregátokat,
− gyepművelő, aprító, hókotró, utcaseprő gép.
1.3.3. Benzinüzemű, külsőgyújtású motorok, a 2.4. pont szerint mérve 19 kW-t meg nem haladó effektív teljesítménnyel. Gépek, amelyeknek motorjára ez a meghatározás érvényes, többek között az alábbiak:
2. Meghatározások, jelölések és rövidítések
A rendelet alkalmazásában:
2.1. a kompresszió-gyújtású (CI – compression ignition) motor olyan motort jelent, amelyben a hengerben lévő üzemanyag külső energia bevitele nélkül, a kompresszió révén elért magas hőmérséklettől gyullad meg.
2.2. a gáznemű szennyezőanyag szén-monoxidot, szénhidrogéneket (C1:H1,85 arány feltételezésével) és nitrogén-oxidokat jelent, ez utóbbiakat nitrogén-dioxid (NO2) egyenértékben kifejezve;
2.3. a részecskékből álló szennyezőanyag mindazokat az anyagokat jelenti, amelyek egy CI motor kipufogógázának tiszta, szűrt levegővel oly módon történő felhígítása után, hogy a hőmérséklet ne haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, egy meghatározott szűrőközegen összegyűlnek;
2.4. a hasznos (effektív) teljesítmény azt az ENSZ EGB 85. sz. előírás szerint kW-ban kifejezett teljesítményt jelenti, amely próbapadon a forgattyústengely vagy annak megfelelője végén mérhető, a közúti járművek belső égésű motorjai teljesítményének mérésére szolgáló, az ENSZ EGB 85. sz. előírásban meghatározott módszer szerint, azzal az eltéréssel, hogy a motor hűtésére szolgáló ventilátor teljesítménye ebbe nem számít bele25, továbbá be kell tartani az ebben az irányelvben meghatározott vizsgálati feltételeket, és a vizsgálathoz referencia üzemanyagot kell használni;
2.5. a névleges fordulatszám a regulátor által megengedett maximális fordulatszámot jelenti teljes terhelésnél, a gyártó megadása szerint;
2.6. a százalékos terhelés a maximális rendelkezésre álló nyomaték hányadát jelenti egy motor-fordulatszámnál;
2.7. a maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám azt a motor-fordulatszámot jelenti amelynél a motor maximális nyomatékát adja le, a gyártó megadása szerint;
2.8. a közbenső fordulatszám azt a motor-fordulatszámot jelenti, amely az alábbi követelmények valamelyikének felel meg:
– olyan motoroknál, amelyeket a teljes terhelési nyomatékgörbét átfogó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a közbenső fordulatszám a gyártó által közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám, ha az a névleges fordulatszám 60%-a és 75%-a közé esik,
– ha a gyártó által közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám kisebb, mint a névleges fordulatszám 60%-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 60%-a,
– ha a közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám nagyobb, mint a névleges fordulatszám 75%-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 75%-a,
2.9. Szabályozható paraméter: egy szabályozható készülék, rendszer vagy szerkezet, amely az emissziót vagy a motorteljesítményt befolyásolhatja az emisszió-vizsgálat, illetve a normál üzemelés során.
2.10. Utókezelés: a kipufogógáz átfolyása egy készüléken vagy egy rendszeren ami a gáz szabadba bocsátás előtt a kipufogógáz kémiai vagy fizikai átalakítását szolgálja.
2.11. Külsőgyújtású motor: a gyújtáshoz külső energia bevitelt alkalmazó, a keveréket a hengerben szikrával meggyújtó motor (SI – spark ignition).
2.12. Segéd-emissziószabályozó berendezés: egy berendezés, amely a motor üzemi paramétereit érzékeli és üzem közben az emisszió-szabályozó rendszer valamely részét megfelelően vezérli.
2.13. Emissziószabályozó-berendezés: valamely berendezés, rendszer vagy szerkezet, amely az emissziót szabályozza vagy csökkenti.
2.14. Üzemanyag-ellátó berendezés: az üzemanyag adagolás és a keverékképzés minden érintett szerkezeti eleme.
2.15. Segédmotor: egy gépjárműbe vagy gépjárműre épített motor, amely nem a jármű hajtására szolgál.
2.16. A vizsgálati fázis (szakasz) hossza: azt az időtartamot jelenti, ami eltelik az előző vizsgálati fázis vagy az előkondicionálás fordulatszámának és/vagy nyomatékának a változása és a következő vizsgálati fázis kezdete között. Ebbe az időtartamba bele kell érteni azt időt ami alatt a fordulatszám és/vagy nyomaték változik, valamint stabilizálódik minden egyes vizsgálati fázis (szakasz) megkezdéséhez.
2.17. A vizsgálati paraméterek jelölései
2.17.1. Mechanikai, hőtani jellemzők
|
Jelölés |
Mértékegység |
Meghatározás |
|
Ap |
m2 |
Az izokinetikus mintavevő szonda keresztmetszeti területe |
|
AT |
m2 |
a kipufogócső keresztmetszeti területe |
|
átl. |
m3/h
kg/h
|
az alábbiak súlyozott átlagértékei:
– térfogatáram
– tömegáram |
|
C1 |
– |
Carbon1egyenértékű szénhidrogén |
|
conc |
ppm
(térf.%) |
koncentráció (az indexben a szóban forgó komponens) |
|
concc |
ppm (térf.%) |
háttér-korrigált koncentráció |
|
concd |
ppm (térf.%) |
a hígító levegő koncentrációja |
|
DF |
– |
Hígítási tényező |
|
fa |
– |
laboratóriumi légköri tényező |
|
FFH |
– |
üzemanyag-fajlagos tényező, mely a nedves koncentrációknak a száraz koncentrációk hidrogén-szén arányából történő számításainál használatos |
|
GAIRW |
kg/h |
Beszívott levegő tömegárama nedves alapon |
|
GAIRD |
kg/h |
Beszívott levegő tömegárama száraz alapon |
|
GDILW |
kg/h |
Hígító levegő tömegárama nedves alapon |
|
GEDFW |
kg/h |
Egyenértékű hígított kipufogógáz tömegáram nedves alapon |
|
GEXHW |
kg/h |
Kipufogógáz tömegáram nedves alapon |
|
GFUEL |
kg/h |
Üzemanyag tömegáram |
|
GTOTW |
kg/h |
Hígított kipufogógáz tömegáram nedves alapon |
|
HREF |
g/kg |
Az abszolút nedvességtartalom referenciaértéke; 10,71 g/kg a NOxés a részecskék nedvességtartalom szerinti korrekciós tényezőjének számításához |
|
Ha |
g/kg |
A beszívott levegő abszolút nedvességtartalma |
|
Hd |
g/kg |
A hígító levegő abszolút nedvességtartalma |
|
i |
– |
Egy egyedi üzemmódot jelölő index |
|
KH |
– |
Nedvesség korrekciós tényező NOx-ra |
|
Kp |
– |
Nedvesség korrekciós tényező részecskére |
|
KW,a |
– |
Száraz → nedves korrekciós tényező a beszívott levegőre |
|
KW,d |
– |
Száraz → nedves korrekciós tényező a hígító levegőre |
|
KW,e |
– |
Száraz → nedves korrekciós tényező a hígított kipufogógázra |
|
KW,r |
– |
Száraz → nedves korrekciós tényező a kezeletlen kipufogógázra |
|
L |
% |
A maximális nyomatékhoz viszonyított százalékos nyomaték a vizsgálati fordulatszámon |
|
mass |
g/h |
Index, tömegáramot jelöl |
|
MDIL |
kg |
A részecske mintavevő szűrőkön áthaladt hígító levegő minta tömege |
|
MSAM |
kg |
A részecske mintavevő szűrőkön áthaladt hígított kipufogógáz minta tömege |
|
Md |
mg |
A hígítólevegőből összegyűjtött részecske-minta tömege |
|
Mf |
mg |
Az összegyűjtött részecske-minta tömege |
|
Pa |
kPa |
A motor által beszívott levegő telítési gőznyomása |
|
pB |
kPa |
Abszolút légköri nyomás (ISO 3046) |
|
pd |
kPa |
A hígító levegő telítési gőznyomása |
|
ps |
kPa |
Száraz légköri nyomás |
|
P |
kW |
Teljesítmény, korrigálatlan fékpadi teljesítmény |
|
PAE |
kW |
Ennek a mellékletnek a 2.4. pontjában nem megkövetelt, csak a vizsgálatokhoz felszerelt kiegészítő berendezések által felvett, deklarált összteljesítmény |
|
PM |
kW |
Vizsgálati körülmények között a vizsgálati fordulatszámon mért maximális teljesítmény (lásd a VI. melléklet 1. függelékét) |
|
Pm |
kW |
Különböző vizsgálati eljárásoknál mért teljesítmény |
|
q |
– |
Hígítási arány |
|
r |
– |
Az izokinetikus szonda és a kipufogócső keresztmetszeti területeinek aránya |
|
Ra |
% |
A beszívott levegő relatív nedvességtartalma |
|
Rd |
% |
A hígító levegő relatív nedvességtartalma |
|
Rf |
– |
A FID (lángionizációs detektor) tényezője |
|
S |
kW |
A próbapad beállítása |
|
Ta |
K |
A beszívott levegő abszolút hőmérséklete |
|
TD |
K |
A harmatpont abszolút hőmérséklete |
|
Tref |
K |
Referencia hőmérséklet (az égési levegőé 298 K) |
|
VAIRD |
m3/h |
Beszívott levegő térfogatárama száraz alapon |
|
VAIRW |
m3/h |
Beszívott levegő térfogatárama nedves alapon |
|
VDIL |
m3 |
A részecske mintavevő szűrőkön áthaladt hígító levegő minta térfogata |
|
VDILW |
m3/h |
Hígító levegő térfogatárama nedves alapon |
|
VEDFW |
m3/h |
Egyenértékű hígított kipufogógáz térfogatáram nedves alapon |
|
VEXHD |
m3/h |
Kipufogógáz térfogatáram száraz alapon |
|
VEXHW |
m3/h |
Kipufogógáz térfogatáram nedves alapon |
|
VSAM |
m3 |
A részecske mintavevő szűrőkön áthaladt minta térfogata |
|
Va |
m3/h |
Hígított kipufogógáz térfogatárama nedves alapon |
|
WF |
– |
Súlyozási tényező |
|
WFa |
– |
Tényleges súlyozási tényező |
|
|
|
|
|
|
|
|
2.9.2. A vegyi összetevők jelölései
|
CO |
Szén-monoxid |
|
CO2 |
Szén-dioxid |
|
HC |
Szénhidrogének |
|
NOx |
Nitrogén-oxidok |
|
NO |
Nitrogén(mon)-oxid |
|
NO2 |
Nitrogén-dioxid |
|
O2 |
Oxigén |
|
C2H6 |
Etán |
|
PT |
Részecske |
|
DOP |
Di-oktilfalát |
|
CH4 |
Metán |
|
C3H8 |
Propán |
|
H2O |
Víz |
|
PTFE |
Teflon (Politetrafluoretilén) |
|
FID |
Lángionizációs detektor (flame ionization detector) |
|
HFID |
Fűtött lángionizációs detektor (heated flame ionization detector) |
|
NDIR |
Nem diszperziv infravörös gázelemző készülék (non-dispersive infrared analyser) |
|
CLD |
Kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző (chemiluminescent detector) |
|
HCLD |
Fűtött kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző (heated chemiluminescent detector) |
|
PDP |
Térfogat-kiszorításos szivattyú (positive displacement pump) |
|
CFV |
Kritikus áramlású Venturi-torok (critical flow Venturi) |
3.1. A jóváhagyott kompresszió-gyújtású motoron a következőket kell feltüntetni:
3.1.1. a motor gyártójának védjegyét vagy kereskedelmi nevét;
3.1.2. a motor típusát, a motorcsaládot (ha van), és egy egyedi motorazonosító számot;
3.2. A jóváhagyott külsőgyújtású motoron fel kell tüntetni:
3.2.1. a motor gyártójának védjegyét vagy kereskedelmi nevét;
3.3. Ezeknek a jelöléseknek a motor egész élettartama alatt meg kell maradniuk, világosan olvashatóknak és eltávolíthatatlanoknak kell lenniük. Címke vagy tábla használata esetén azokat úgy kell felerősíteni, hogy a rögzítés a motor egész élettartama alatt fennmaradjon és a címkéket/táblákat tönkretételük vagy megrongálásuk nélkül ne lehessen eltávolítani.
3.4. A jelöléseket a motor olyan részére kell rögzíteni, amelyre a motor normális működéséhez szükség van, és amelyet a motor élettartama alatt rendes körülmények között nem kell kicserélni.
3.4.1. Ezeket a jelöléseket jól látható helyre kell felszerelni a motor működéséhez szükséges segédberendezéssel történő felszerelést követően.
3.4.2. Minden motort el kell látni egy tartós anyagból készült kiegészítő, elmozdítható táblával, melyen fel kell tüntetni a 3.1. pontban szereplő valamennyi adatot, jól látható helyen kell elhelyezni a motor beépítése után.
3.5. A motorok azonosítási számának kódolása olyan legyen, hogy az tegye lehetővé a gyártási sorrend minden kétséget kizáró megállapítását.
3.6. A motoron a gyártósor elhagyása előtt minden jelölésnek rajta kell lenni.
4. Műszaki leírások és vizsgálatok
4.1. Kompresszió-gyújtású motorok
4.1.1. Általános megjegyzések
Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a szennyezőanyagok kibocsátására, úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy a motor normális üzemében, a rájuk ható rezgések ellenére, megfeleljenek a rendeletben előírt követelményeknek.
A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok biztosítsák a szennyezőanyagok kibocsátásának hatékony korlátozását a motor egész élettartama alatt, normális üzemeltetési viszonyok mellett. Ezek a rendelkezések teljesítettnek tekinthetők, ha a 4.1. 2.1., 4.1.2.3. és 5.3.2.1. pont rendelkezései sorra teljesülnek.
Katalizátor és/vagy részecskecsapda alkalmazása esetén a gyártónak tartóssági vizsgálattal, melyet maga végezhet el, valamint megfelelő jegyzőkönyvekkel kell bizonyítania, hogy ezek a kipufogógáz utókezelő készülékek várhatóan jól fognak működni a motor egész élettartama alatt. A jegyzőkönyveket az 5.2. és különösen az 5.2.3. pont követelményeivel összhangban kell elkészíteni. A vevő számára megfelelő garanciát kell biztosítani. A készülék bizonyos motor-üzemóránkénti rendszeres cseréje megengedhető. Minden, a motor meghibásodásának megelőzését célzó, az utókezelő készülékkel kapcsolatban a motor alkatrészein vagy a rendszereken rendszeres időközönként végzett beállítás, javítás, szétszerelés, tisztítás vagy csere csak a szennyezőanyag-kibocsátást szabályozó rendszer kifogástalan működésének biztosításához technológiailag szükséges mértékben történjék. Ennek megfelelően a tervszerű megelőző karbantartás követelményeit elő kell írni a vevőnek átadott kezelési útmutatóban, vonatkoznia kell rájuk a fent említett garanciális rendelkezéseknek, és a típusjóváhagyás megadása előtt jóvá kell hagyatni őket a hatósággal. A kezelési útmutatónak az utókezelő készülék(ek) karbantartására/cseréjére és a garanciális feltételekre vonatkozó megfelelő részletét bele kell foglalni a 2. számú mellékletben leírt információs dokumentációba. 4.1.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások
A típusvizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségét a 6. számú mellékletben leírt módszerekkel kell mérni. Más rendszerek vagy analizátorok is elfogadhatók, ha az alábbi referenciarendszerekkel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak:
– a kezeletlen kipufogógázban lévő gáznemű szennyezőanyagok mérésére a 6. számú melléklet 2. ábráján látható rendszer, – egy teljes átáramlású hígító rendszer hígított kipufogógázában lévő gáznemű szennyezőanyag mérésére a 6. számú melléklet 3. ábráján látható rendszer, – részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásra a teljes átáramlású hígító rendszer, mely vagy minden üzemmódban külön szűrővel vagy egyszűrős módszerrel működik, és a 6. számú melléklet 13. ábráján látható. A rendszer egyenértékűségét egy hét (vagy több) ciklusos, a szóban forgó rendszert és a fenti referenciarendszerek egyikét (esetleg többet) összehasonlító korrelációs vizsgálat során kell megállapítani.
Az egyenértékűség feltétele a súlyozott ciklusonkénti szennyezőanyag-kibocsátás átlagértékeinek ±5%-on belüli megegyezése. Ehhez a 3. számú melléklet 3.6.1. pontjában leírt ciklust kell használni. 4.1.2.1. A szén-monoxid kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a részecskékből álló szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek A, B és C kategóriájú motorok esetében ne haladják meg az alábbi táblázatban szereplőket:
|
Leadott teljesítmény
(P)
(kW) |
Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh) |
Szénhidrogének
(HC)
(g/kWh) |
Nitrogén-oxidok
(NOx)
(g/kWh) |
Részecskék
(PT)
(g/kWh) |
|
A: 130 ≤ P< 560 |
5,0 |
1,3 |
9,2 |
0,54 |
|
B: 75 ≤ P < 130 |
5,0 |
1,3 |
9,2 |
0,70 |
|
C: 37 ≤ P < 75 |
6,5 |
1,3 |
9,2 |
0,85 |
4.1.2.2. A 4.1.2.1. pontban megadott határértékek a motort elhagyó gázra vonatkoznak, mielőtt az még bármilyen kipufogógáz utókezelő készüléken áthaladna.
4.1.2.3. A szén-monoxid kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogén-oxidok kibocsátására és a részecskékből álló szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek a D, E, F, G kategóriájú motorok esetében ne haladják meg az alábbi táblázatban szereplőket:
|
Leadott teljesítmény
(P)
(kW) |
Szén-monoxid
(CO)
(g/kWh) |
Szénhidrogének
(HC)
(g/kWh) |
Nitrogén-oxidok
(NOx)
(g/kWh) |
Részecskék
(PT)
(g/kWh) |
|
E: 130 ≤ P < 560 |
3,5 |
1,0 |
6,0 |
0,2 |
|
F: 75 ≤ P < 130 |
5,0 |
1,0 |
6,0 |
0,3 |
|
G: 37 ≤ P < 75 |
5,0 |
1,3 |
7,0 |
0,4 |
|
D: 18 ≤ P < 37 |
5,5 |
1,5 |
8,0 |
0,8 |
4.1.2.4. Ha egy, e melléklet 6. szakasza és 2. számú melléklet 2. függeléke által meghatározott motorcsalád egynél több teljesítménysávra terjed ki, az alapmotor (típusjóváhagyás) és a család minden motortípusa (gyártás-egyezőség) szennyezőanyag-kibocsátási értékeinek a magasabb teljesítménysáv szigorúbb követelményeinek kell megfelelniük. A kérelmező megteheti, hogy a motorcsaládok meghatározását egyes teljesítménysávokra korlátozza, és ennek megfelelően kéri a típusjóváhagyást. 4.2. Külsőgyújtású motorok
4.2.1. Általános megjegyzések
Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a gáznemű és a részecskékből álló szennyezőanyagok kibocsátására úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy a motor normális üzemben, a rá ható rezgések ellenére, megfeleljenek az ebben a rendeletben előírt követelményeknek.
A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok biztosítsák az említett szennyezőanyagok kibocsátásának hatékony korlátozását, ennek az irányelvnek megfelelően, a motor egész élettartama alatt, normális üzemeltetési viszonyok mellett. Ezek a rendelkezések teljesítettnek tekinthetők, ha a 4. számú melléklet 4. függeléke előírásainak megfelelnek. 4.2.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások
A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáznemű és a részecskékből álló szennyező anyagok mennyiségét a 6. számú mellékletben leírt módszerekkel kell mérni. Más rendszerek vagy analizátorok is elfogadhatók, ha az alábbi referencia-rendszerekkel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak:
– a kezeletlen kipufogógázban lévő gáznemű szennyezőanyagok mérésére a 6. számú melléklet 2. ábráján látható rendszer, – egy teljes átáramlású hígító rendszer hígított kipufogógázában lévő gáznemű szennyezőanyag mérésére a 6. számú melléklet 3. ábráján látható rendszer, 4.2.2.1. A szénmonoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok és az összesített szénhidrogén és nitrogénoxid kibocsátására kapott értékek az 1. lépcsőben ne haladják meg azokat, amelyek az alábbi táblázatban láthatók:
|
1. szabályozási lépcső |
|
Osztály |
Szénmonoxid
CO
(g/kWh) |
Szénhidrogének
HC
(g/kWh) |
Nitrogénoxidok
NOx (g/kWh) |
Szénhidrogének és nitrogén-
oxidok
HC+NOx (g/kWh) |
|
SH-1 |
805 |
295 |
5,36 |
|
|
SH-2 |
805 |
241 |
5,36 |
|
|
SH-3 |
603 |
161 |
5,36 |
|
|
SN-1 |
519 |
|
|
50 |
|
SN-2 |
519 |
|
|
40 |
|
SN-3 |
519 |
|
|
16,1 |
|
SN-4 |
519 |
|
|
13,4 |
4.2.2.2. A szénmonoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok és az összesített szénhidrogén és nitrogénoxid kibocsátására kapott értékek az 2. lépcsőben ne haladják meg azokat, amelyek az alábbi táblázatban láthatók:
2. szabályozási lépcső26 |
Osztály |
Szénmonoxid
CO
(g/kWh) |
Szénhidrogén és nitrogénoxid
HC+NOx (g/kWh) |
SH-1 |
805 |
50 |
SH-2 |
805 |
50 |
SH-3 |
603 |
72 |
SN-1 |
610 |
50,0 |
SN-2 |
610 |
40,0 |
SN-3 |
610 |
16,1 |
SN-4 |
610 |
12,1 |
A nitrogénoxidok kibocsátása egyik motor-osztálynál sem haladhatja meg a 10 g/kWh értéket.
4.2.2.3. A „hordozható kézi motor”-nak (az R. 2. §-ában adott meghatározás) és a motoros hómaró gépekben alkalmazott kétütemű motoroknak csak az SH:1, SH:2 és SH:3 osztály határértékeinek kell megfelelniük. 4.3. Beépítés a nem-közúti mozgó gépbe
A motor mozgó gépbe való beépítése feleljen meg a típusjóváhagyás érvényességi tartományában meghatározott korlátozásoknak. Ezenfelül a motor jóváhagyását illetően az alábbi jellemzőket is minden esetben teljesíteni kell:
5. A gyártás egyezősége értékelésének leírása
5.1. A gyártás minőségének, a gyártásegyezőségnek hatékony biztosítását szolgáló, a típusjóváhagyás megadása előtt a jóváhagyó hatóság által megvizsgálandó intézkedéseket és eljárásokat illetően, a jóváhagyó hatóságnak a követelmények kielégítéseként el kell fogadnia a gyártó nyilatkozatát arról, hogy az MSZ EN 29002 szabvány szerinti tanúsított minőségbiztosítási rendszert működtet (melynek érvényessége kiterjed a szóban forgó motorokra), vagy egy ezzel egyenértékű minőségbiztosítási szabvány szerinti tanúsítással rendelkezik. A gyártónak közölnie kell a tanúsítás részleteit, és vállalnia kell, hogy tájékoztatja a jóváhagyási hatóságot minden, annak érvényességét vagy hatályát érintő változásról. A 4.2. pont szerinti követelmények folyamatos teljesítésének igazolása érdekében alkalmas gyártásellenőrzéseket kell végrehajtani.
5.2. A jóváhagyás birtokosa:
5.2.1. biztosítsa a termék minőségének hatékony ellenőrzését lehetővé tevő eljárások meglétét;
5.2.2. rendelkezzék az egyes jóváhagyott típusok egyezőségének vizsgálatához szükséges ellenőrző berendezésekkel;
5.2.3. biztosítsa, hogy a vizsgálati eredmények feljegyzésre kerüljenek, és a dokumentumok a jóváhagyási hatósággal egyetértésben meghatározott ideig rendelkezésre álljanak;
5.2.4. elemezze mindenfajta vizsgálat eredményét a motorjellemzők állandóságának ellenőrzése és biztosítása érdekében, figyelembe véve a termelési folyamat változásait;
5.2.5. biztosítsa, hogy minden olyan motor- vagy alkatrész-minta ami a szóban forgó vizsgálatfajta esetében a nem-egyezőséget bizonyítja, újabb mintavételhez és újabb próbához vezessen. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni a gyártás egyezőségének helyreállítása érdekében.
5.3. A típusjóváhagyást megadó hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártási egységekre alkalmazható egyezőség-ellenőrzési módszereket.
5.3.1. Az ellenőrzések alkalmával a vizsgálati adatokat tartalmazó könyveket és a gyártás-felügyeleti feljegyzéseket be kell mutatni a látogató ellenőrnek.
5.3.2. Ha felmerül a gyanú, hogy a minőség nem megfelelő, vagy ha szükségesnek tűnik a 4.2. pont követelményeinek teljesítésével kapcsolatban bemutatott adatok érvényességének igazolása, az alábbi 5.3.2.1–5.3.3. pontok szerinti eljárást kell követni:
5.3.2.1. egy motort kell kiemelni a sorozatból és azt a 3. számú mellékletben leírt vizsgálatnak kell alávetni. A szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek ne haladják meg a 4.2.1. pont táblázatában megadott mennyiségeket, a 4.2.2. pont követelményeit is figyelembe véve, illetve a 4.2.3. pont táblázatában megadott értékeket; 5.3.2.2. ha a sorozatból kiemelt motor nem teljesíti az 5.3.2.1. pont követelményeit, a gyártó kérheti mérések elvégzését a sorozatból kivett, azonos jellemzőkkel rendelkező motorok egy mintacsoportján, melyben az eredetileg kiválasztott motor is benne van. A mintacsoport nagyságát a műszaki szolgálattal egyetértésben a gyártó határozza meg. A motorokat, az eredetileg kiválasztott motor kivételével, vizsgálatnak kell alávetni. Ekkor minden egyes szennyezőanyagra meg kell határozni a mintával nyert eredmények számtani középértékét. A sorozatgyártás akkor tekinthető egyezőnek, ha az alábbi feltétel teljesül:
|
|
ahol: |
|
|
|
L – |
az egyes szennyezőanyagok kibocsátásra vonatkozó, a 4.2.1., illetve a 4.2.3. pontban előírt határérték; |
|
|
S – |
az n mérésből kapott tapasztalati szórás1 |
|
|
k – |
az n-től függő, az alábbi táblázat szerinti statisztikai tényező (n – a megvizsgált motorok száma): |
|
n |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
|
k |
0,973 |
0,613 |
0,489 |
0,421 |
0,376 |
0,342 |
0,317 |
0,296 |
0,279 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
n |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
|
k |
0,265 |
0,253 |
0,242 |
0,233 |
0,224 |
0,216 |
0,210 |
0,203 |
0,198 |
5.3.3. A gyártás egyezőségének megállapításáért felelős jóváhagyó hatóság, vagy a műszaki szolgálat a vizsgálatokat a gyártó előírásainak megfelelően részben vagy teljesen bejáratott motorokon végzi el.
5.3.4. A jóváhagyó hatóság által elrendelt szemlék szokásos gyakorisága évi egy szemle. Ha az 5.3.2. pont követelményei nem teljesülnek, az illetékes hatóságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy minden szükséges lépést megtettek a gyártás egyezőségének a lehető legrövidebb időn belüli helyreállítására.
6. A motorcsaládot meghatározó paraméterek
A motorcsaládot azok az alapvető tervezési paraméterek határozzák meg, melyeknek a család minden motorjánál azonosaknak kell lenniük. Egyes esetekben a paraméterek kölcsönhatásban lehetnek egymással. Ezeket a hatásokat szintén figyelembe kell venni annak biztosítására, hogy egy családba csak hasonló kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőkkel bíró motorok kerüljenek. Ahhoz, hogy a motorokat ugyanabba a családba tartozóknak lehessen tekinteni, az alább felsorolt alapvető paraméterek tekintetében azonosaknak kell lenniük:
6.3. Az egyes hengerek lökettérfogata, a motorcsaládon belül a legnagyobb lökettérfogat 85% és 100%-a között lehet.
6.6. Az égéstér típusa/kialakítása
6.7. Szelep és nyílások – elrendezés, méret, darabszám
6.8. Üzemanyag-ellátó rendszer:
kompresszió-gyújtású motornál
– szivattyú – vezeték – befecskendezés,
– soros adagolószivattyú,
– elosztó rendszerű adagolószivattyú,
– szivattyú – fúvóka rendszer;
– szívócső befecskendezés,
– közvetlen befecskendezés;
6.9. Különféle jellemzők:
– kipufogógáz visszavezető rendszer,
– víz befecskendezés/emulzió,
– gyújtás módja (kompresszió, szikra).
6.10. A kipufogógáz utókezelése
7. Az alapmotor kiválasztása
7.1. A család alapmotor kiválasztásának elsődleges kritériuma, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszámnál. Ha egynél több motor felel meg ennek az elsődleges feltételnek, az alapmotor kiválasztásának másodlagos kritériuma az, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a névleges fordulatszámnál. Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a család legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátás értékét egy második motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyási hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, melyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.
7.2. Ha az egy családba tartozó motorok olyan változó tulajdonságokkal is rendelkeznek amelyekről feltételezhető, hogy hatással vannak a szennyezőanyag-kibocsátásra, ezeket a tulajdonságokat is meg kell állapítani, és figyelembe kell venni az alapmotor kiválasztásánál.
2. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM–KöM
együttes rendelethez26
... sz. Információs dokumentum nem-közúti mozgó gépi berendezésekbe építendő belső égésű motoroknak
a szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából történő típusjóváhagyásához
... sz. Információs dokumentum
nem-közúti mozgó gépi berendezésekbe építendő belső égésű motoroknak
a szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából történő típusjóváhagyásához
0.1. Gyártmány (a vállalat neve):
0.2. Az alap- és (ha van) a családhoz tartozó motor(ok) típusa és kereskedelmi leírása:
0.3. A gyártó típus-kódja ahogy a motor(ok)on meg van jelölve:
0.4. A gép, melyet a motor hajt:
0.5. A gyártó neve és címe:
Ha van: a gyártó meghatalmazott képviselőjének neve és címe:
0.6. A motorszám (azonosító) elhelyezése, kódolása és felerősítési módja:
0.7. A jóváhagyási jel elhelyezése és felerősítési módja:
0.8. Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):
1.3. A családon belüli motortípusok fő jellemzői (lásd a 3. függeléket) 2. A mozgó gép motorral kapcsolatos részeinek jellemzői (ha van ilyen)
3. Az alapmotor fényképei
4. Esetleges további csatolt dokumentumok jegyzéke
Az (alap)motor fő jellemzői
1.2. A gyártó motorkódja:
1.3. Munkafolyamat: 4-ütemű/2-ütemű
1.4. Furat: .................. mm
1.5. Löket: .......................... mm
1.6. A hengerek száma és elrendezése:
1.7. A motor lökettérfogata: ...................... cm3
1.8. Névleges fordulatszám: ......................1/min
1.9. A maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám: ..........................1/min
1.10. Geometriai kompresszióviszony:
1.11. Az égési rendszer leírása:
1.12. Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i):
1.13. A szívó és kipufogó nyílások minimális keresztmetszeti területe:
1.14.1.1. A folyadék fajtája:
1.14.1.2. Keringető szivattyú(k): van/nincs
1.14.1.3. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha van):
1.14.1.4. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha értelmezhető):
1.14.2.1. Ventilátor: van/nincs
1.14.2.2. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha van):
1.14.2.3. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha értelmezhető):
1.15. A gyártó által megengedett hőmérsékletek
1.15.1. Folyadékhűtés: maximális hőmérséklet a kilépésnél: ..................K
1.15.2. Léghűtés: referenciapont:
Maximális hőmérséklet a referenciaponton: ..................... K
1.15.3. Maximális feltöltőlevegő hőmérséklet a szívóoldali levegőhűtőből való kilépésnél (ha értelmezhető): ...................... K
1.15.4. A maximális kipufogógáz hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogó gyűjtőcső (gyűjtőcsövek) külső pereméhez (peremeihez) közeli pontján:...... K
1.15.5. Kenőanyag hőmérséklet: minimális:............................................. K
maximális: ........................................... K
1.16. Feltöltő: van/nincs
1.16.3. A rendszer leírása (pl. maximális feltöltőnyomás, nyomáshatároló szelep, ha van):
1.16.4. Feltöltőlevegő-hűtő: van/nincs
1.17. Levegőszívó rendszer: maximális megengedhető szívási depresszió névleges motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: ......................... kPa
1.18. Kipufogó rendszer: maximális megengedhető ellennyomása névleges
motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: ............................... kPa
2. Kiegészítő szennyezés-korlátozó készülékek (ha van ilyen és nem szerepel más rovatban)
– Leírás és/vagy rajz(ok):
Nyomás vagy jelleggörbe: ..................................................................... kPa
3.2. Befecskendező rendszer
3.2.1.3. Szállított mennyiség: ...... és ...... mm3, löketenként vagy ciklusonként teljes befecskendezésnél, ... …1/min (névleges), illetve ... …1/min (maximális nyomatékhoz tartozó) fordulatszámnál, vagy jelleggörbe.
Megadandó az alkalmazott módszer: motoron/adagoló szivattyú próbapadon
3.2.1.4. Előbefecskendezés
3.2.1.4.1. Előbefecskendezési görbe:
3.2.1.4.2. Alap-előbefecskendezési szög:....................................................
3.2.2. Befecskendező csövek
3.2.2.1. Hossz: ............................... mm
3.2.2.2. Belső átmérő:..................... mm
3.2.3. Befecskendező fúvóka (fúvókák)
3.2.3.3. Nyitó nyomás vagy jelleggörbe: ................................kPa
3.2.4.3. Fordulatszám, amelynél teljes terhelés mellett a leszabályozás megkezdődik: ……. 1/min
3.2.4.4. Maximális terhelés nélküli fordulatszám: .................................1/min
3.2.4.5. Alapjárati fordulatszám: .............................................…..……..1/min
3.3. Hidegindító rendszer
4.1. A maximális szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtpontokhoz képest, vagy egyenértékű adatok:
4.2. Referencia és/vagy beállítási tartományok
A motorcsalád fő jellemzői
1.4. Égéstér típusa/kialakítása:
1.5. Szelepek és nyílások – elrendezés, méret és darabszám:
1.7. Motorvezérlés rendszerek:
Azonosság bizonyítása a rajzszám(ok) alapján:
− töltőlevegő-hűtő rendszer:
− kipufogógáz visszavezetés:
− víz befecskendezés/emulzió:
1.8. Kipufogógáz utókezelő rendszer:
Az azonos (vagy az alapmotornál a legkisebb) arányok bizonyítása: rendszer kapacitás/löketenkénti üzemanyag-szállítás, a rajzszám(ok) alapján:
2.2. A család motorjainak műszaki adatai:
|
Motortípus |
|
|
|
|
Alapmotor |
|
Hengerszám |
|
|
|
|
|
|
Névleges fordulatszám (1/min) |
|
|
|
|
|
|
Löketenkénti üzemanyag-szállítás (mm3dízel motorokra), üzemanyag áram (g/h külsőgyújtású motorokra) |
|
|
|
|
|
|
Névleges leadott teljesítmény (kW) |
|
|
|
|
|
|
Max. nyomatékhoz tartozó fordulatszám (1/min) |
|
|
|
|
|
|
Maximális nyomaték (Nm) |
|
|
|
|
|
|
Alapjárati fordulatszám (1/min) |
|
|
|
|
|
|
Hengertérfogat (az alapmotor
%-ában) |
|
|
|
|
100 |
A családhoz tartozó motortípus fő jellemzői
1.2. A gyártó motorkódja:
1.3. Munkafolyamat: 4-ütemű/2-ütemű
1.4. Furat: .............................................. mm
1.5. Löket: ..............................................mm
1.6. A hengerek száma és elrendezése:
1.7. A motor lökettérfogata: .................... cm3
1.8. Névleges fordulatszám: ....................1/min
1.9. A maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám: ...................1/min
1.10. Térfogati kompresszióviszony:
1.11. Az égési rendszer leírása:
1.12. Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i):
1.13. A szívó és kipufogó nyílások minimális keresztmetszeti területe:
1.14.1.1. A folyadék fajtája:
1.14.1.2. Keringető szivattyú(k): van/nincs
1.14.1.3. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha alkalmazható):
1.14.1.4. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha alkalmazható):
1.14.2.1. Ventilátor: van/nincs
1.14.2.2. Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha alkalmazható):
1.14.2.3. A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha alkalmazható):
1.15. A gyártó által megengedett hőmérsékletek
1.15.1. Folyadékhűtés: maximális hőmérséklet a kilépésnél:................ K
1.15.2. Léghűtés: referenciapont:
Maximális hőmérséklet a referenciaponton:................... K
1.15.3. Maximális feltöltőlevegő hőmérséklet a szívóoldali levegőhűtőből való kilépésnél (ha alkalmazható):................................ K
1.15.4. A maximális kipufogógáz hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogó gyűjtőcső (-csövek) külső peremével (peremeivel) szomszédos pontján:..…………….. K
|
1.15.5. |
A kenőanyag hőmérséklet: |
minimális:.............……............... K |
|
|
|
maximális: .................................. K |
1.16. Feltöltő: van/nincs
1.16.3. A rendszer leírása (pl. maximális feltöltőnyomás, feltöltőnyomás határoló szelep, ha van):
1.16.4. Feltöltőlevegő-hűtő: van/nincs
1.17. Levegőszívó rendszer: maximális megengedhető szívási vákuum névleges motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: .................. kPa
1.18. Kipufogó rendszer: maximális megengedhető ellennyomás névleges
motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: .................. kPa
2. Kiegészítő szennyezéskorlátozó készülékek (ha van ilyen és nem szerepel más rovatban)
– Leírás és/vagy rajz(ok):
3. Kompresszió-gyújtású motor tüzelőanyag-ellátó rendszere
Nyomás vagy jelleggörbe: ........................... kPa
3.2. Befecskendező rendszer
3.2.1.3. Szállított mennyiség: ..... és ...... mm3, löketenként vagy ciklusonként teljes befecskendezésnél, ... 1/min (névleges), illetve ...... 1/min (maximális nyomatékhoz tartozó) fordulatszámnál, vagy jelleggörbe.
Megadandó az alkalmazott módszer: motoron/szivattyú próbapadon
3.2.1.4. Előbefecskendezés
3.2.1.4.1. Előbefecskendezési görbe:
3.2.1.4.2. Alap-előbefecskendezési szög:
3.2.2. Befecskendező csövek
3.2.2.1. Hossz: .......................................... mm
3.2.2.2. Belső átmérő:................................ mm
3.2.3. Befecskendező fúvóka (fúvókák)
3.2.3.3. Nyitó nyomás vagy jelleggörbe: ................ kPa
3.2.4.3. Fordulatszám, amelynél teljes terhelés mellett a lezárás megkezdődik: ...…1/min
3.2.4.4. Maximális terhelés nélküli fordulatszám: ..............................…….. .... 1/min
3.2.4.5. Alapjárati fordulatszám: ..................................................................... 1/min
3.3. Hidegindító rendszer
4. Külsőgyújtású motor tüzelőanyag-ellátó rendszere
4.2. Nem közvetlen befecskendezés: egy pontos vagy több pontos
4.3 Közvetlen befecskendezés
4.4. Tüzelőanyag-fogyasztás [g/h] és légviszony (levegő/üzemanyag viszony) névleges fordulatszámnál és nyitott fojtószelepnél
5.1. A maximális szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtpontokhoz képest, vagy egyenértékű adatok:
5.2. Referencia és/vagy beállítási tartományok
5.3. Változtatható szelepvezérlésű rendszer (amennyiben és ahol alkalmazható: szívás és/vagy kipufogás)
5.3.1. Típus: folyamatos vagy ki/be kapcsoló
5.3.2. Vezérműtengely fáziseltolási szöge
6. Vezérlőrések elrendezése
6.1. Helyezet, méret, darabszám
7.4.1. Gyújtás a felső holtpont előtt [főtengely szögben megadva]
7.4.2. Gyújtás beállítási görbe, amennyiben létezik:...
3. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM–KöM
együttes rendelethez27
Kompresszió-gyújtású motorok vizsgálati eljárása
1.1. Ez a melléklet a vizsgált motor által kibocsátott gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyagok mennyiségének meghatározási módszerét írja le.
1.2. A vizsgálatot próbapadra szerelt, motorfékpaddal összekapcsolt motorral kell végezni.
2.1. Általános követelmények
Minden térfogatot és térfogatáramot 273 K (0 °C) hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell vonatkoztatni.
2.2. A motor vizsgálati feltételei
2.2.1. Mérni kell a motor által beszívott levegő T abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett ps száraz légköri nyomást. Meg kell határozni az fa paramétert az alábbiak szerint:
a) Atmoszférikus szívású és mechanikus feltöltésű motorok:
b) Turbófeltöltött motorok levegő visszahűtéssel vagy anélkül:
2.2.2. A vizsgálat érvényessége
A vizsgálat akkor érvényes, ha fa-ra teljesül a következő összefüggés:
2.2.3. Töltőlevegő hűtővel felszerelt motorok
A hűtőközeg és a feltöltőlevegő hőmérsékletét fel kell jegyezni.
2.3. A motor levegőszívó rendszere
A vizsgálati motort olyan levegő bevezető rendszerrel kell ellátni, amelynek szívási ellenállása akkora, mint a gyártó által egy tiszta levegőszűrőre megadott felső határérték, a motornak a gyártó szerint a legnagyobb levegőáramot eredményező üzemi viszonyai mellett.
Vizsgáló-laboratóriumi rendszer is használható, amennyiben az a motor tényleges üzemi viszonyait másolja.
2.4. A motor kipufogó rendszere
A vizsgálati motort kipufogó rendszerrel kell ellátni, amely akkora ellennyomást eredményez, mint a gyártó által megadott felső határérték, a maximális névleges teljesítményt adó üzemviszonyok mellett.
Motorhűtő rendszert kell használni, melynek teljesítménye elég nagy ahhoz, a vizsgálatok során fenntartsa a gyártó által előírt normális üzemi hőmérsékleteket.
A vizsgálat során használt kenőolaj műszaki adatait fel kell jegyezni és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.
2.7. A vizsgálatokhoz használt üzemanyag
Az üzemanyag hőmérséklete a befecskendező szivattyúnál 306–316 K (33–43 °C) között legyen.
2.8. A motorfékpad-beállítások meghatározása
A szívási ellenállás és a kipufogócső ellennyomás értékeit a gyártó által megadott felső határértékekre kell beállítani, a 2.3. és 2.4. pontnak megfelelően.
A megadott vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékértékeket kísérleti úton kell megállapítani, a meghatározott vizsgálati módokhoz tartozó nyomatékértékek kiszámításához. Olyan motorok esetében amelyeket nem a teljes terhelési nyomatékgörbéhez tartozó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékot a gyártónak kell megadni.
Az egyes vizsgálati üzemmódokhoz tartozó motor-beállításokat az alábbi képlettel kell kiszámítani:
Ha a segédberendezések és a maximális teljesítmény hányadosa
akkor PAE értékét a jóváhagyást megadó műszaki hatóság ellenőrizheti.
3.1. A mintavevő szűrők előkészítése
Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrőt (párt) egy zárt, de nem tömített Petri-csészébe és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizáció céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrőt (párt) meg kell mérni és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ezután a szűrőt (párt) zárt Petri-csészében vagy szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő (pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét le kell mérni.
3.2. A mérőberendezés felszerelése
A műszereket és a mintavevő szondákat megfelelőképpen kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átömlésű hígító rendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.
3.3. A hígító rendszer és a motor indítása
A hígító rendszert és a motort el kell indítani, és fel kell melegíteni amíg minden hőmérséklet és nyomás nem stabilizálódik a teljes terheléshez és a névleges fordulatszámhoz tartozó értéken (3.6.2. pont).
3.4. A hígítási arány beállítása
Az egyszűrős módszer esetében (amely a többszűrős módszer helyett választható) a részecske-mintavevő rendszert el kell indítani és megkerülő vezetéken át kell járatni. A hígító levegő részecske-háttérszintjét a hígító levegőnek a részecskeszűrőkön való átengedésével lehet meghatározni. Szűrt hígító levegő használata esetén egyetlen mérés végezhető bármikor, a vizsgálat előtt, alatt vagy után. Ha a hígító levegő nincs szűrve, legalább három időpontban kell mérni, indulás után, leállás előtt és a ciklus közepe táján, és az értékeket átlagolni kell.
A hígító levegő mennyiségét úgy kell beszabályozni, hogy a szűrő felületének maximális hőmérséklete bármelyik mérési módnál 325 K (52 °C) vagy annál kevesebb legyen. A teljes hígítási arány legalább négy legyen.
Az egyszűrős módszer esetében a szűrőn áthaladó minta tömegárama a teljes átáramlású rendszerek hígított kipufogógáz tömegáramának állandó hányada legyen minden üzemmódban. Ez a tömegarány ±5%-on belül legyen, kivéve az első 10 másodpercet minden üzemmódban, megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszerek esetében. Egyszűrős módszert használó részleges átáramlású hígító rendszerek esetében a szűrőn áthaladó tömegáram arány minden üzemmódban ±5%-on belül állandó legyen, kivéve az első 10 másodpercet minden üzemmódban, megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszerek esetében.
CO2 vagy NOx koncentráció szabályozással működő rendszereknél a hígító levegő CO2 vagy NOx tartalmát minden vizsgálat előtt és után meg kell mérni. A vizsgálat előtti és utáni hígító levegő CO2 vagy NOx koncentráció-mérési értékeknek egymáshoz képest 100 ppm-en, illetve 5 ppm-en belül kell lenniük. Ha csak a hígított kipufogógáz koncentrációinak méréséhez használnak gázelemzőt, úgy a hígító levegő háttér-koncentrációjának megállapításához a teljes vizsgálati folyamat során mintát kell gyűjteni egy mintavevő zsákba.
Folyamatos (nem tasakos) háttér-koncentrációmérést lehet végezni három időpontban, a ciklus elején, végén és közepe táján vett hígító levegő mintával, az értékeket átlagolva. A gyártó kívánságára a háttérmérések elhagyhatók.
3.5. Az elemző készülékek ellenőrzése
A gázelemző készülékeken el kell végezni a nulla pont beállítást és kalibrálni kell a mérési tartományban.
|
Üzemmód sorszáma |
Motor-fordulatszám |
Terhelés (%) |
Súlyozási tényező |
|
1 |
Névleges |
100 |
0,15 |
|
2 |
Névleges |
75 |
0,15 |
|
3 |
Névleges |
50 |
0,15 |
|
4 |
Névleges |
10 |
0,1 |
|
5 |
Közbenső |
100 |
0,1 |
|
6 |
Közbenső |
75 |
0,1 |
|
7 |
Közbenső |
50 |
0,1 |
|
8 |
Alapjárati |
– |
0,15 |
|
Üzemmód sorszáma |
Motor-fordulatszám |
Terhelés (%) |
Súlyozási tényező |
|
1 |
névleges |
100 |
0,05 |
|
2 |
névleges |
75 |
0,25 |
|
3 |
névleges |
50 |
0,3 |
|
4 |
névleges |
25 |
0,3 |
|
5 |
névleges |
10 |
0,1 |
A terhelések a névleges tartós teljesítményhez tartozó nyomaték százalékában vannak megadva, ahol a névleges tartós teljesítmény az a legnagyobb teljesítmény, amely elérhető az éves üzemórák során korlátlan számban lefutható változó teljesítményű üzemállapot sorozatban, meghatározott karbantartási intervallumok között és környezeti feltételek mellett, miközben a karbantartási műveleteket a gyártó előírásainak megfelelően végrehajtják30.
3.6.2. A motor előkészítése
A motort és a rendszert névleges fordulatszámon és a hozzá tartozó maximális nyomatéknál kell felmelegíteni a gyártó által javasolt motor-paraméterek stabilizálásához.
Az előkészítési időszak arra is szolgál, hogy kiküszöbölje a kipufogó rendszerben az előző vizsgálat során keletkezett lerakódások hatását. Az egyes vizsgálati pontok között is szükség van stabilizációs időszakra, annak érdekében, hogy az egyik pontnak a másikra gyakorolt hatása a legkisebb legyen.
3.6.3. A vizsgálat lefolytatása
El kell indítani a vizsgálatot. A vizsgálat megkezdése után a méréseket a fenti vizsgálati ciklus üzemmód sorszámai szerint növekvő sorrendben kell végezni.
A vizsgálati ciklus minden üzemmódja alatt a kezdeti, átmeneti időszak után a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ±1%-ának megfelelő tűrésen, vagy ±3 min-1 értéken belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, kivéve az alapjáratot, aminek a gyártó által meghatározott tűrésen kell belül maradnia. A megadott nyomatékot úgy kell tartani, hogy az átlagérték a mérési szakasz folyamán ne térjen el a vizsgálati fordulatszámhoz tartozó maximális nyomaték ±2%-ánál többel az előírttól.
Minden mérési ponton legalább 10 perc szükséges. Ha egy motor vizsgálatánál ahhoz, hogy a mérőszűrőn elegendő tömegű részecske gyűljön össze hosszabb mintavételi időre van szükség, a vizsgálati üzemmód időtartama szükség szerint meghosszabbítható.
A vizsgálati üzemmód időtartamát fel kell jegyezni és fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.
A gáznemű szennyezőanyagok koncentrációját az adott üzemmód utolsó három percében kell megmérni és feljegyezni.
A részecske-mintavételezést és a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mérését nem szabad megkezdeni addig, amíg a motor nem érte el a gyártó előírása szerinti stabil állapotot, és a műveleteket egyszerre kell befejezni.
Az üzemanyag hőmérsékletét az üzemanyag-befecskendező szivattyú bemeneténél vagy a gyártó által meghatározott helyen kell mérni, és a mérés helyét fel kell jegyezni.
3.6.4. A gázelemző készülék kijelzése
A gázelemző készülékek által szolgáltatott adatokat egy szalagos regisztráló készülékkel kell feljegyezni, vagy egy egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz minden üzemmódban legalább az utolsó három percen keresztül áramlik át az elemző készülékeken. Ha a hígított CO és CO2 méréséhez tasakos mintavételt alkalmaznak (lásd az 1. függelék 1.4.4. pontját), a mintát minden üzemmód utolsó három perce alatt a tasakba gyűjteni kell és a tasakban lévő mintát kell elemezni és a kijelzést feljegyezni. 3.6.5. Részecske-mintavétel
A részecske-mintavétel egyszűrős és többszűrős módszerrel történhet (1. függelék 1.5. pont). Mivel a kétféle módszer eredményei némileg eltérhetnek egymástól, az eredményekkel együtt az alkalmazott módszert is fel kell jegyezni. Az egyszűrős módszer esetén a vizsgálati ciklusban megadott üzemmódonkénti súlyozási tényezőt a mintavétel során figyelembe kell venni, a minta átáramló mennyiségének és/vagy a mintavétel idejének megfelelő szabályozásával.
A mintavételt, amennyire lehet, az adott üzemmód végén kell végrehajtani. Az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 20 másodpercnek kell lennie az egyszűrős, és legalább 60 másodpercnek a többszűrős módszer esetén. Megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszereknél az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 60 másodpercnek kell lennie mind az egyszűrős, mind a többszűrős módszer esetén.
A motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-fogyasztást és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban meg kell mérni a motor üzemének stabilizálódása után.
Ha a kipufogógáz-áram vagy az égési levegő és üzemanyag-fogyasztás mérésére nincs mód, az számítható a szén/oxigén egyensúly módszerével is (lásd az 1. függelék 1.2.3. pontját). 3.7. A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése
A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után nullapont beállító gázt és ugyanazt a kalibráló gázt kell használni az ismételt ellenőrzéshez, mint a vizsgálat előtt. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti különbség 2%-nál kisebb.
1. Mérési és mintavételi eljárások
A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáznemű és részecskékből álló szennyezőket a 6. számú mellékletben leírt módszerekkel kell megmérni. A 6. számú mellékletben szereplő módszerek leírják az ajánlott gázelemzési eljárásokat (1.1. pont) és az ajánlott részecske-hígító és mintavevő rendszereket (1.2. pont). 1.1. A motorfékpad leírása
A 3. számú melléklet 3.6.1. pontjában leírt vizsgálati ciklus elvégzéséhez megfelelő jellemzőkkel bíró motorfékpadot kell használni. A nyomaték és fordulatszám mérésére szolgáló műszerek tegyék lehetővé a hasznos (effektív) teljesítmény megadott pontosságú mérését. Kiegészítő számítások is szükségessé válhatnak. A mérőberendezés pontossága olyan legyen, hogy az 1.3. pontban megadott számértékek maximális tűrései betarthatók legyenek.
A kipufogógáz-áramot az 1.2.1–1.2.4. pontokban említett módszerek egyikével kell meghatározni.
1.2.1. Közvetlen mérési módszer
A kipufogógáz-áram közvetlen mérése mérőtorokkal vagy ezzel egyenértékű mérési módszer útján (a részleteket lásd az ISO 5167 szabványban).
A közvetlen gázáram-mérés nehéz feladat. Ügyelni kell a mérési hibák elkerülésére, amelyek a szennyezőanyag-kibocsátási értékek hibáját okozhatják.
1.2.2. Levegő és tüzelőanyag mérési módszer
Az átáramló levegő és tüzelőanyag mérése.
Az 1.3. pontban megadott pontosságú levegőáram és tüzelőanyag-áram mérő eszközöket kell használni.
A kipufogógáz-áram az alábbi összefüggésből számítható:
GEXHW=GAIRW+GFUEL (nedves kipufogógáz tömegre)
VEXHD=VAIRD-0,766 x GFUEL (száraz kipufogógáz térfogatra)
VEXHW=VAIRW+0,746 x GFUEL (nedves kipufogógáz térfogatra)
1.2.3. Szén-egyensúly módszer
A kipufogógáz tömegének számítása a tüzelőanyag-fogyasztásból és a kipufogógáz koncentrációkból a szén-egyensúly módszer segítségével (lásd a 3. számú melléklet 3. függelékét). 1.2.4. A teljes hígított kipufogógáz-áram
Az összes mérőkészülék hitelesítése a nemzeti (nemzetközi) szabványok szerint történjék és feleljen meg az alábbi követelményeknek:
|
Szám |
Mérendő érték |
Megengedhető eltérés
(± értékek a motor maximális értékei alapján) |
Megengedhető
eltérés
(± értékek az ISO 3046 szerint) |
Hitelesítési időközök (hónap) |
|
1 |
Motor fordulatszáma |
2% |
2% |
3 |
|
2 |
Nyomaték |
2% |
2% |
3 |
|
3 |
Teljesítmény |
2%* |
3% |
nem alkalmazható |
|
4 |
Üzemanyag-fogyasztás |
2%* |
3% |
6 |
|
5 |
Fajlagos üzemanyag-fogyasztás |
nem alkalmazható |
3% |
nem alkalmazható |
|
6 |
Levegőfogyasztás |
2%* |
5% |
6 |
|
7 |
Kipufogógáz-áram |
4%* |
nem alkalmazható |
6 |
|
8 |
Hűtőközeg hőmérséklet |
2 K |
2 K |
3 |
|
9 |
Kenőolaj hőmérséklet |
2 K |
2 K |
3 |
|
10 |
Kipufogógáz nyomása |
a maximum
5%-a |
5% |
3 |
|
11 |
Szívócső depresszió |
a maximum
5%-a |
5% |
3 |
|
12 |
Kipufogógáz hőmérséklet |
15 K |
15 K |
3 |
|
13 |
Belépő levegő hőmérséklete (égési levegő) |
2 K |
2 K |
3 |
|
14 |
Légköri nyomás |
leolvasott érték
0,5%-a |
0,5% |
3 |
|
15 |
Beszívott levegőnedvességtartalma (relatív) |
3% |
nem alkalmazható |
1 |
|
16 |
Üzemanyag hőmérséklet |
2 K |
5 K |
3 |
|
17 |
Hígító alagút hőmérséklete |
1,5 K |
nem alkalmazható |
3 |
|
18 |
Hígító levegő páratartalma |
3% |
nem alkalmazható |
1 |
|
19 |
Hígított kipufogógáz-áram |
leolvasott érték
2%-a |
nem alkalmazható |
24 (részleges átáramlás) (teljes átáramlás)** |
* A szennyezőanyag-kibocsátási számítások bizonyos esetekben különböző mérési és/vagy számítási módszereken alapulnak. A kipuffogógázokkal kibocsátott szennyezőanyagok számításának korlátozott nagyságú teljes tűréseire való tekintettel egyes tételeknél a megfelelő képletekben használt tűrésértékeknek kisebbeknek kell lenniük az ISO 3046–3 szabványban megengedett tűréseknél.
** Teljes átfolyású rendszerek – a CVS térfogat-kiszorításos szivattyúját, vagy a kritikus áramlású Ventúri-csövét az első beszerelés, nagyobb karbantartás után vagy akkor kell hitelesíteni, ha azt az 5. Számú mellékletben leírt CVS rendszer-ellenőrzés szükségesnek mutatja.
1.4. A gáznemű összetevők meghatározása
1.4.1. A gázelemző készülékek általános előírásai
A gázelemző készülékek méréstartománya feleljen meg a kipufogógáz összetevők koncentrációjának megkívánt pontosságú mérésére (1.4.1.1. pont). Ajánlatos a gázelemző készülékeket úgy használni, hogy a mért koncentráció a végkitérés (mérési tartomány felső határa) 15%-a és 100%-a közé essen.
Ha a végkitérés 155 ppm (vagy ppm C) vagy annál kisebb, vagy olyan leolvasó rendszereket (számítógép, adatgyűjtő berendezések) alkalmaznak, amelyek a végkitérés 15%-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, a teljes skálaérték 15%-a alatti koncentrációk is elfogadhatók. Ebben az esetben kiegészítő kalibrálást kell végezni a kalibrálási görbék pontosságának biztosítása érdekében (3. számú melléklet 2. függelék 1.5.5.2. pont). A berendezés elektromágneses zavarszűrési szintje biztosítsa, hogy a járulékos hibák minimálisak legyenek.
A teljes mérési hiba, beleértve a más gázokkal szembeni keresztérzékenységet is (lásd a 3. számú melléklet 2. függelékének 1.9. pontját), ne haladja meg a leolvasott érték ±5%-a vagy a mérési tartomány végértéke ±3,5%-a közül a kisebbiket. 100 ppm-nél kisebb koncentrációk esetén a mérési hiba ne legyen ±4 ppm-nél nagyobb. 1.4.1.2. Megismételhetőség
A megismételhetőség, ami egy adott kalibráló gázra kapott tíz megismételt válasz-kijelzés szórásának 2,5-szerese, nem lehet nagyobb mint a mérési tartomány felső határához tartozó koncentráció ±1%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) fölött, vagy ±2%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) alatt.
Az elemző készülék csúcstól-csúcsig reagálása nulla és kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben ne legyen nagyobb mint a végkitérés 2%-a, az összes használt tartományban.
1.4.1.4. Nullpont eltolódás
A nullpont eltolódás egy egyórás időtartam során kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány végkitérésének 2%-a. A nulla pont definíciója: az átlagos kijelzés egy nulla gázra, a zavarójelet is beleértve, 30 másodperces időtartam alatt.
1.4.1.5. A mérési tartomány (kalibrációs pont) eltolódása
A kalibrációs pont eltolódása egy egyórás időtartam alatt kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány végértékének 2%-a. A kalibrációs pont alatt a kalibráló gázra és a nulla gázra adott kijelzés közötti különbség értendő. A kalibrációs kijelzés definíciója: az átlagos kijelzés egy kalibráló gázra, a zavarójelet is beleértve, 30 másodperces időtartam alatt.
Az opcionális gázszárító készülék minimális hatással legyen a mért gázok koncentrációjára. Kémiai szárítók nem használhatók a mintában lévő víz eltávolítására.
1.4.3. Gázelemző készülékek
Az alkalmazandó mérési elveket ennek a függeléknek az 1.4.3.1–1.4.3.5. pontjai írják le. A mérőrendszerek részletes leírása a 6. számú mellékletben található. A mérendő gázokat az alábbi készülékekkel kell elemezni. Nem-lineáris elemző készülékek esetében megengedett a linearizáló körök használata.
1.4.3.1. Szén-monoxid (CO) elemzés
A szén-monoxid elemző műszer nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.
1.4.3.2. Szén-dioxid (CO2) elemzés
A szén-dioxid elemző műszer nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.
1.4.3.3. Szénhidrogén (HC) elemzés
A szénhidrogén elemző készülék fűtött lángionizációs detektor (HFID) legyen detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb. oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ±10 K értéken tartsa.
1.4.3.4. Nitrogén-oxid (NOx) elemzés
A nitrogén-oxid elemző készülék száraz alapon történő mérésnél kémiai lumineszcencia elven működő elemző detektor (CLD) vagy fűtött kémiai lumineszcencia elven működő elemző detektor (HCLD) legyen, NO2/NO konverterrel. Nedves alapon való mérésnél 333 K (60 °C) feletti hőmérsékleten tartott konverteres HCLD-t kell használni, azzal az előfeltétellel, hogy a víz keresztérzékenységi vizsgálatot elvégezték (3. számú melléklet 2. függelék 1.9.2.2. pont). 1.4.4. Gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mintavétel
A gáznemű szennyezőanyagok mintavevő szondáit legalább 0,5 m-rel vagy három kipufogócső-átmérővel – attól függően melyik a nagyobb – a kipufogógáz-rendszer kilépési helyétől kell elhelyezni, és elegendően közel a motorhoz annak biztosítására, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.
Többhengeres, elágazó kipufogó gyűjtőcsővel rendelkező motoroknál a szondát a motortól elegendően messze kell elhelyezni ahhoz, hogy a minta az összes henger kibocsátott szennyezőanyagának átlagát képviselje. Elkülönített kipufogó gyűjtőcső-csoportokkal rendelkező többhengeres motoroknál, például V-motoroknál, megengedhető a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. Más módszerek is használhatók, ha bebizonyosodott, hogy a fentiekkel azonos eredményt adnak. A kipufogó szennyezőanyag-kibocsátás számításához a motor teljes kipufogó tömegáramát kell felhasználni.
Ha a kipufogógáz összetételére bármilyen utókezelő rendszer hat, a kipufogógáz mintát az 1. számú melléklet 4.2.1. pont szerinti I. vizsgálati szakaszban az e készülék előtti, az 1. számú melléklet 4.2.3. pontban leírt II. vizsgálati szakaszban az e készülék utáni vezetékszakaszból kell venni. Ha a részecskék meghatározása céljából teljes áramú hígító rendszert használnak, a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mértékét is a hígított kipufogógázból lehet megállapítani. A hígító alagútban a mintavevő szonda a részecske-mintavevő szonda közelében legyen elhelyezve [6. számú melléklet 1.2.1.2. pont DT (= hígító alagút) és 1.2.2. pont PSP (= részecske-mintavevő szonda)]. A CO és a CO2 a minta tasakba gyűjtésével és a mintavevő tasakban lévő gáz koncentrációjának megmérésével is meghatározható. 1.5. A részecskék meghatározása
A részecskék meghatározásához hígító rendszerre van szükség. A hígítás részleges átáramlású vagy teljes átáramlású hígító rendszerrel végezhető el. A hígító rendszer átbocsátóképessége elég nagy legyen ahhoz, hogy teljes mértékben kiküszöbölje a víz lecsapódását a hígító és mintavevő rendszerben és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a szűrőtartók előtti szakaszban 325 K (52 °C) hőmérsékleten vagy az alatt tartsa. Ha a levegő páratartalma magas, megengedett a hígító levegő párátlanítása a hígító rendszerbe való belépés előtt. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígító levegőt 303 K (30 °C) hőmérséklet fölé melegíteni, azonban a kipufogógáznak a hígító alagútba való bevezetése előtt a hígító levegő hőmérséklete nem lehet magasabb, mint 325 K (52 °C).
Részleges átáramlású hígító rendszernél a részecske-mintavevő szondát a gáz-mintavevő szonda közelében, attól a motor felé eső csőszakaszban kell elhelyezni, a 4.4. pont szerint, és az 5. számú melléklet 1.2.1.1. pontja 4–12. ábráin látható (EP és SP) elrendezésnek megfelelően. A részleges átáramlású rendszert úgy kell kialakítani, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza, melyek közül a kisebbiket hígítják fel levegővel, majd használják a részecskék magmérésére. Ebből következőleg fontos a hígítási arány igen pontos meghatározása. Különböző megosztási módszerek is használhatók, így a megosztás módja jelentős mértékben meghatározza a mintavevő berendezést magát és az alkalmazandó eljárásokat (6. számú melléklet, 1.2.1.1. pont). A részecskék tömegének meghatározásához részecske-mintavevő rendszerre, részecskeszűrőre, mikrogramm-mérlegre és egy hőmérséklet- és páratartalom-szabályozott mérőkamrára van szükség.
A részecske-mintavételre két módszer alkalmazható:
– az egyszűrős módszer egy szűrőpárt használ (lásd ennek a függeléknek az 1.5.1.3. pontját) a vizsgálati ciklus összes üzemmódjában. Nagy figyelmet kell fordítani a mintavétel időtartamára és az áramlásra a vizsgálat mintavételi fázisában. Mindazonáltal a vizsgálati ciklushoz csak egy szűrő párra van szükség,
– a többszűrős módszer esetében egy szűrőpár (lásd ennek a függeléknek az 1.5.1.3. pontját) szükséges a vizsgálati ciklus minden egyes üzemmódjához. Ennél a módszernél a mintavételi előírások kevésbé szigorúak, de több szűrőre van szükség.
1.5.1. Részecske-mintavevő szűrők
A jóváhagyási vizsgálatokhoz fluorkarbon bevonatú üvegszál szűrőket vagy fluorkarbon alapú membránszűrőket kell használni. Különleges esetekben más anyagú szűrők is használhatók. Minden szűrőtípus 0,3 μm DOP (di-oktilftalát) szűrési hatásfoka legalább 95%-os legyen, 35 és 80 cm/s merőleges gázáramlási sebesség mellett. Laboratóriumok közötti vagy a gyártó és a jóváhagyási hatóság közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.
A részecskeszűrő átmérője legalább 47 mm (37 mm működő átmérő) legyen. Nagyobb átmérőjű szűrők elfogadhatók (1.5.1.5. pont).
1.5.1.3. Elsődleges és pótszűrők
A vizsgálati folyamat során a hígított kipufogógázt két egymás után elhelyezett szűrőn (egy elsődleges és egy pótszűrőn) kell átengedni. A pótszűrő legfeljebb 100 mm-re legyen elhelyezve az elsődleges szűrő után, de azzal ne érintkezzék. A szűrőket külön vagy párban lehet megmérni, utóbbi esetben a szennyezett oldalukat egymás felé fordítva.
1.5.1.4. A gáz merőleges áramlási sebessége
A gáznak a szűrő síkjára merőleges áramlási sebessége 35 és 80 cm/s között legyen. A vizsgálat előtt és után mért nyomásesés-növekedés ne legyen több, mint 25 kPa.
1.5.1.5. A szűrő terhelése
Az egyszűrős módszer esetében az ajánlott minimális szűrőterhelés 0,5 mg/1075 mm2 működő felület. A leghasználatosabb szűrőméretekre az alábbi értékek érvényesek:
|
Szűrőátmérő (mm) |
Ajánlott működő átmérő (mm) |
Ajánlott minimális terhelés (mg) |
|
47 |
37 |
0,5 |
|
70 |
60 |
1,3 |
|
90 |
80 |
2,3 |
|
110 |
100 |
3,6 |
Többszűrős módszer esetén az ajánlott minimális szűrőterhelés az összes szűrőre együttvéve a fenti megfelelő érték, megszorozva az üzemmódok számának négyzetgyökével.
1.5.2. A mérőkamra és az analitikai mérleg leírása
1.5.2.1. A mérőkamrára vonatkozó feltételek
A részecskeszűrők előkészítésére (kondicionálására) és mérésére szolgáló kamra (vagy helyiség) hőmérséklete minden szűrő előkészítés és mérlegelés alatt 295 K (22 °C) ±3 K legyen. A páratartalmat 282,5 (9,5 °C) ±3 K harmatpont és 45±8% relatív nedvességtartalom értéken kell tartani.
1.5.2.2. A referenciaszűrő mérlegelése
A kamra (helyiség) legyen mentes minden olyan környezeti szennyeződéstől (például portól), ami a stabilizálódás alatt lerakódhatna a részecskeszűrőkre. A mérőhelyiségre az 1.5.2.1. pontban megadott értékektől való eltérések (zavarok) csak akkor engedhetők meg, ha a zavarok időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a személyzet belépése előtti időszakban kell teljesítenie az előírt követelményeket. Legalább két használatlan referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt kell lemérni a mintavevő szűrő (pár) mérésével lehetőleg egy időben, de mindenképpen négy órán belül. A referenciaszűrők mérete és anyaga ugyanolyan legyen mint a mintavevő szűrőké.
Ha a referenciaszűrők (referencia-szűrőpárok) átlagos súlya a mintavevő szűrők mérlegelései közötti időben nagyobb mértékben változik meg mint az ajánlott szűrőterhelés (1.5.1.5. pont) ±5%-a (szűrő pár esetén ±7,5%-a), az összes mintavevő szűrőt el kell dobni és a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.
Ha az 1.5.2.1. pontban leírt mérőhelyiség-stabilitási kritériumok nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (pár) mérése kielégíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy vagy elfogadja a mintavevő szűrő súlyokat, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra lefolytatja a vizsgálatot.
1.5.2.3. Az analitikai mérleg
A minden szűrő súlyának megállapításához használandó analitikai mérleg pontossága (standard eltérése) 20 μg, felbontása 10 μg (1 osztás = 10 μg) legyen. 70 mm-nél kisebb átmérőjű szűrők esetében a pontosság és a felbontás 2 μg, illetve 1 μg legyen.
1.5.2.4. A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése
A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése céljából a szűrőket mérés előtt közömbösíteni kell például egy polónium közömbösítővel vagy más, hasonló hatású készülékkel.
1.5.3. A részecskemérés kiegészítő előírásai
A hígító rendszer és a mintavevő rendszer minden részét, amely kapcsolatba kerül kezeletlen és hígított kipufogógázzal, a kipufogócsőtől a szűrőtartóig úgy kell kialakítani, hogy a részecskék lerakódása vagy megváltozása minimális legyen. Minden alkatrész a kipufogógázok összetevőivel kölcsönhatásra nem lépő, villamos vezető anyagokból készüljön, és legyen leföldelve az elektrosztatikus hatások kiküszöbölése céljából.
1. Az elemző készülékek hitelesítése
Minden elemző készüléket olyan gyakran kell hitelesíteni (kalibrálni), hogy az teljesíteni tudja ennek a szabványnak a pontossági követelményeit. Az 1. függelék 1.4.3. pontjában szereplő elemző készülékeknél alkalmazandó hitelesítési módszert tartalmazza ez a pont. A kalibráló gázok megengedett tárolási idejét figyelembe kell venni.
A kalibráló gázok gyártó által megállapított lejárati idejét fel kell jegyezni.
A gázok megkívánt tisztaságát az alábbi szennyezettségi határértékek határozzák meg. A műveletekhez az alábbi gázokra van szükség:
– nagy tisztaságú nitrogén
(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO2; ≤ 0,1 ppm NO)
(tisztaság > 99,5 térf.% O2)
– hidrogén-hélium keverék
(40±2% hidrogén, a többi hélium)
(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 400 ppm CO2)
– nagy tisztaságú szintetikus levegő
(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO2; ≤ 0,1 ppm NO)
(oxigéntartalom 18 térf.% és 21 térf.% között)
Az alábbi kémiai összetételű gázkeverékek szükségesek:
– C3H8 és nagy tisztaságú szintetikus levegő (lásd az 1.2.1. pontot),
– CO és nagy tisztaságú nitrogén,
– NO és nagy tisztaságú nitrogén (az ebben a kalibráló gázban lévő NO2 mennyisége nem lehet több az NO-tartalom 5%-ánál),
– O2 és nagy tisztaságú nitrogén,
– CO2 és nagy tisztaságú nitrogén,
– CH4 és nagy tisztaságú szintetikus levegő,
– C2H6 és nagy tisztaságú szintetikus levegő.
Más gázkombinációk is megengedhetők, ha a gázok nem lépnek egymással reakcióra.
A kalibráló gáz tényleges koncentrációjának a névleges érték ±2%-án belül kell lennie. A kalibráló gázok koncentrációját mindig térfogatra vonatkoztatva kell megadni (térfogatszázalék vagy térfogat ppm).
A hitelesítéshez használt gázokat gázkeverővel is elő lehet állítani, nagy tisztaságú N2-vel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel hígítva. A keverőberendezés pontossága tegye lehetővé a hígított kalibráló gázok koncentrációjának ±2%-on belüli pontosságú megállapítását.
1.3. Az elemző készülékek és a mintavevő rendszer működési folyamata
Az elemző készülékek működtetése a készülék gyártójának üzembe helyezési és kezelési előírásainak megfelelően történjék. Az 1.4–1.9. pontokban leírt minimális követelményeket be kell tartani.
1.4. Szivárgási vizsgálat
El kell végezni a rendszer szivárgási vizsgálatát. A szondát ki kell szerelni a kipufogó rendszerből és a végét le kell zárni. Az elemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időszak után minden áramlásmérőnek zérus értéket kell mutatnia. Ha nem így lenne, ellenőrizni kell a mintavevő rendszert és a hibát ki kell javítani. A maximális megengedhető szivárgási érték a vákuum-oldalon a rendszer ellenőrzés alatt álló részén használat közben átáramló mennyiség 0,5%-a lehet. A használat közbeni átáramló mennyiség megbecsüléséhez az elemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség vehető figyelembe.
Egy másik módszer egy koncentráció-váltás létrehozása a mintavevő vezeték elején zérus gázról kalibráló gázra való átváltás útján.
Ha megfelelő idő eltelte után a koncentráció kisebbnek mutatkozik mint amekkora a gáz bevezetésekor volt, az hitelesítési vagy szivárgási problémát jelez.
1.5. A kalibrálási eljárás
1.5.1. Az összeállított készülék
Az összeállított készüléket kalibrálni kell és a kalibrálási görbéket kalibráló gázokkal kell ellenőrizni. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni mint a kipufogógáz-minta vételezésekor.
A felmelegítési idő a gyártó által javasolt legyen. Ha ez nincs megadva, ajánlatos az elemző készülékeket legalább két órán át melegíteni.
1.5.3. Az NDIR és HFID elemző készülék
Az NDIR elemzőt szükség szerint be kell hangolni és a HFID elemző készülék lángját optimalizálni kell (1.8.1. pont).
Minden szokásos körülmények között használatos üzemi tartományt kalibrálni kell.
Nagy tisztaságú szintetikus levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO, CO2, NOx, HC és O2 elemző készülékek nulla pontját be kell állítani (a továbbiakban: nullázni kell).
A megfelelő kalibráló gázokat be kell vezetni az elemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni és el kell készíteni a hitelesítési görbét az 1.5.6. pont szerint.
A nullázást ismét ellenőrizni kell, és szükség esetén meg kell ismételni a hitelesítési eljárást.
1.5.5. A kalibrálási görbe előállítása
1.5.5.1. Általános irányelvek
Az elemző készülék kalibrálási görbéjét (a zérust nem számítva) legalább öt, a lehető legegyenletesebben elosztott pont alapján kell megállapítani. A legnagyobb névleges koncentráció ne legyen kisebb a skála végkitérés 90%-ánál.
A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. Ha az eredményül kapott polinom háromnál magasabb fokú, a kalibrálási pontok száma (a nullát is beleértve) legalább e polinom fokszáma plusz kettő legyen.
A kalibrálási görbe nem térhet el ±2%-nál többel az egyes kalibrálási pontok névleges értékétől és a skála végértékének ±1%-ánál többel a nullánál.
A kalibrálási görbéből és a kalibrálási pontokból ellenőrizni lehet, hogy a kalibrálást helyesen végezték-e el. Az elemző készülék jellemző paramétereit fel kell tüntetni, különösen:
– a kalibrálás elvégzésének időpontját.
1.5.5.2. Kalibrálás a skála végérték 15%-a alatt
Az elemző készülék kalibrálási görbéjét (a nullaponton kívül) legalább tíz kalibrálási pont alapján kell előállítani úgy elosztva, hogy a kalibrálási pontok 50%-a a teljes skála 10%-a alá essen.
A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani.
A kalibrálási görbe nem térhet el ±4%-nál többel az egyes kalibrálási pontok névleges értékétől és a skála végértékének +1%-ánál többel a nullánál.
1.5.5.3. Alternatív módszerek
Ha igazolható, hogy alternatív megoldások (pl. számítógép, elektronikus vezérlésű mérési tartomány váltó stb.) azonos pontosságot adnak, úgy ezeket is lehet használni.
1.6. A kalibráció ellenőrzése
Minden szokásos körülmények között használt üzemi tartományt, minden elemzés előtt ellenőrizni kell az alábbi eljárás útján.
A kalibrálást egy nulla gáz és egy olyan kalibráló gáz alkalmazásával kell ellenőrizni, melynek névleges értéke nagyobb, mint a mérési tartomány skála végértékének 80%-a.
Ha a két figyelembe vett ponton a talált érték nem különbözik a skálavégérték ±4%-ánál többel a deklarált referenciaértéktől, a beállítási paraméterek módosíthatók. Ha nem így lenne, új kalibrálási görbét kell felvenni az 1.5.4. pontnak megfelelően.
1.7. Az NOx konverter hatékonyságának vizsgálata
Az NO2-nak NO-vá alakítására használt konverter hatékonyságát az 1.7.1–1.7.8. pontokban leírt módon kell ellenőrizni (1. ábra).
1.7.1. A vizsgálati berendezés
Az 1. ábrán látható vizsgáló berendezéssel (lásd az 1. függelék 1.4.3.5. pontját is) és az alább leírt eljárással, egy ózonfejlesztő segítségével ellenőrizhető a konverter hatékonysága.
Az NO2 konverter hatékonyságát ellenőrző készülék vázlata
A CLD-t és a HCLD-t a leggyakrabban használat mérési tartományban kell kalibrálni a gyártó előírásainak megfelelően, zérus és kalibráló gáz használatával. (A kalibráló gáz NO-tartalmának körülbelül a mérési tartomány 80%ának kell lennie, és a gázkeverék NO2 koncentrációja legalább a NO koncentráció 5%a legyen.) Az NOx elemző készüléknek NO üzemmódban kell lennie úgy, hogy a kalibráló gáz ne haladjon át a konverteren. A jelzett koncentrációt fel kell jegyezni.
A NOx konverter hatékonyságát az alábbiak szerint kell kiszámítani:
(a) NOx koncentráció az 1.7.6. pont szerint;
(b) NOx koncentráció az 1.7.7. pont szerint;
(c) NO koncentráció az 1.7.4. pont szerint;
(d) NO koncentráció az 1.7.5. pont szerint.
Egy T-csatlakozón keresztül oxigént vagy zérus levegőt kell adni folyamatosan a gázáramhoz, amíg a kijelzett koncentráció nem lesz kb. 20%kal kisebb mint az 1.7.2. pontban említett, kijelzett kalibrálási koncentráció. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
A jelzett (c) koncentrációt fel kell jegyezni. A folyamat alatt az ózonfejlesztő nem működik.
1.7.5. Az ózonfejlesztő működtetése
Ekkor az ózonfejlesztőt be kell kapcsolni és elegendő ózont kell fejleszteni ahhoz, hogy a NO koncentrációt levigye kb. az 1.7. pont szerinti hitelesítési koncentráció 20%ára (minimum 10%). A jelzett (d) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
Ekkor az elemző készüléket NOx üzemmódba kell kapcsolni, hogy a (NO, NO2, O2 és N2 összetételű) gázkeverék áthaladjon a konverteren. A jelzett (a) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)
1.7.7. Az ózonfejlesztő kikapcsolása
Ekkor az ózonfejlesztőt ki kell kapcsolni. Az 1.7.6. pontban leírt gázkeverék a konverteren át halad a detektorba. A jelzett (b) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)
NO üzemmódba kapcsolva, kikapcsolt ózonfejlesztő mellett, az oxigén vagy a szintetikus levegő áramlását is meg kell szüntetni. Az elemző készüléken leolvasható NOx érték ne különbözzön ± 5%nál többel az 1.7.2. pont szerint mért értéktől. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
1.7.9. A vizsgálati időközök
A konverter hatékonyságát a NOx elemző készülék minden kalibrálása előtt meg kell vizsgálni.
1.7.10. Hatékonysági követelmény
A konverter hatékonysága ne legyen kisebb 90%nál, de erősen ajánlott a nagyobb, 95%os hatékonyság.
Ha az elemző készülék leggyakrabban használat mérési tartományában az ózonfejlesztő nem tudja végrehajtani a 80%ról 20%ra való koncentráció-csökkentést az 1.7.5. pont szerint, akkor azt a legmagasabb tartományt kell használni, amelynél a csökkentés még elvégezhető.
1.8.1. A detektor válaszának optimalizálása
A HFID-et a készülék gyártójának előírásai szerint kell beállítani. Levegőbe kevert propán kalibráló gázt kell használni a válasz optimalizálására a leggyakrabban használat mérési tartományban.
A gyártó ajánlása szerinti üzemanyag- és levegőáramok mellett, 350 ± 75 ppm C koncentrációjú kalibráló gázt kell az elemző készülékbe vezetni. A választ egy adott üzemanyag-áramnál a kalibráló gázra adott válasz és a zérus gázra adott válasz különbségéből kell meghatározni. Az üzemanyag-áramot lépésenként kell beállítani a gyártó ajánlása alatti és feletti értékekre. Ezeknél az áramoknál fel kell jegyezni a kalibrációs és a zérus választ. A kalibrációs és a zérus válasz közötti különbséget fel kell rajzolni, és az üzemanyag-áramot a görbe dús oldalára kell beállítani.
1.8.2. Szénhidrogén válasz tényezők
Az elemző készüléket propán-levegő keverékkel és nagy tisztaságú szintetikus levegővel kell kalibrálni az 1.5. pont szerint.
A választényezőket az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Az (Rf) választényező egy bizonyos szénhidrogén fajtára a FID C1 leolvasási értékének aránya a gázpalackban lévő gáz ppm C1-ben kifejezett koncentrációjához.
A próbagáz koncentrációja olyan legyen, hogy körülbelül a skála végérték 80%ánál adjon válasz jelet. A koncentrációt ± 2% pontossággal kell ismerni egy térfogatban kifejezett gravimetrikus alapértékhez képest. A gázpalackot 24 órán át 298 K (25 °C) ± 5 K hőmérsékleten kondicionálni kell.
Az alkalmazandó vizsgálati gázok és az ajánlott relatív válasz tényező tartományok az alábbiak:
– metán és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 1,00 ≤ Rf ≤ 1,15
– propilén és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 0,90 ≤ Rf ≤ 1,10
– toluol és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 0,90 ≤ Rf ≤ 1,10
Az értékek a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 választényezőhöz képest kerültek meghatározásra.
1.8.3. Az oxigén-interferencia ellenőrzése
Az oxigén-interferenciát az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni.
A választényező definíciója és meghatározási módja megegyezik az 1.8.2. pontban leírtakkal. Az alkalmazandó vizsgálati gáz és az ajánlott relatív választényező tartomány az alábbi:
– propán és nitrogén: 0,95 ≤ Rf ≤ 1,05
Az érték a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 választényezőhöz képest került meghatározásra.
A FID égő levegő-oxigén koncentrációja ne térjen el ± 1 mól%nál többel a legutóbbi oxigén-interferencia ellenőrzésnél használt égési levegő oxigén koncentrációjától. Ha a különbség nagyobb, ellenőrizni kell az oxigén-interferenciát és szükség esetén be kell állítani az elemző készüléket.
1.9. Keresztérzékenységi (interferencia) hatások NDIR és CLD elemző készülékeknél
A kipufogógázban lévő, az éppen elemzett gáztól különböző gázok különféleképpen befolyásolhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia hatás lép fel az NDIR készülékekben, ha az interferenciát okozó gáz a mérendő gázzal azonos, de kisebb hatást kelt. Negatív zavaró hatás lép fel az NDIR készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz kiszélesíti a mért gáz elnyelési sávját, és a CLD készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz fojtja a sugárzást. Az 1.9.1. és 1.9.2. pontban leírt interferencia ellenőrzést az elemző készülék üzembeállítása előtt és nagyobb üzemszünetek után kell elvégezni.
1.9.1. CO elemző készülék keresztérzékenység-ellenőrzése
A CO elemző készülék eredményeire a víz és a CO2 lehet hatással. Ezért egy a vizsgálat során használt legnagyobb mérési tartomány skála végértéke 80–100%ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell szobahőmérsékleten vízen átbuborékoltatni, és fel kell jegyezni az elemző készülék kijelzését. Az elemző készülék kijelzése nem lehet nagyobb a skála végérték 1%ánál a 300 ppm vagy afölötti tartományokban, és 3 ppm-nél nagyobb a 300 ppm alatti tartományokban.
1.9.2. NOx elemző készülék keresztérzékenység-ellenőrzése
A CLD (és HCLD) elemző készülékek szempontjából figyelembe veendő két gáz a CO2 és a vízgőz. E gázok keresztérzékenység hatása koncentrációjukkal arányos, ezért ellenőrzési eljárásokra van szükség a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező keresztérzékenység meghatározására.
1.9.2.1. A CO2 keresztérzékenység vizsgálata
A legmagasabb mérési tartomány skála végértéke 80–100%ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell átbocsátani az NDIR elemző készüléken és a CO2 értéket ‘A’-val jelölve fel kell jegyezni. Ez után a gázt körülbelül 50%ra kell felhígítani NO kalibráló gázzal, át kell bocsátani az NDIR és (H)CLD elemző készüléken, és a CO2, ill. NO értékeket ‘B’-vel, ill. ‘C’-vel jelölve fel kell jegyezni. A CO2-t el kell zárni, és csak a NO kalibráló gázt kell a (H)CLD-n átbocsátani. A NO értéket ‘D’-vel jelölve fel kell jegyezni.
A keresztérzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:
%-os CO2 keresztérzékenység = |
|
amely nem lehet nagyobb a skála végérték 3%ánál, és ahol:
A: hígítatlan CO2 koncentráció NDIR-rel mérve%
B: hígított CO2 koncentráció NDIR-rel mérve%
C: hígított NO koncentráció CLD-vel mérve ppm
D: hígítatlan NO koncentráció CLD-vel mérve ppm
1.9.2.2. A víz keresztérzékenység vizsgálata
Ez a vizsgálat csak nedves gáz koncentráció mérésekre érvényes. A víz keresztérzékenység számításánál a NO kalibráló gázt vízgőzzel kell hígítani, és a keverék vízgőz koncentrációját a vizsgálatnál várható értékre kell beállítani. A szokásos működési tartomány skála-végértéke 80–100%ának megfelelő koncentrációjú NO kalibráló gázt kell átbocsátani az (H)CLD elemző készüléken és a NO értéket ‘D’-vel jelölve fel kell jegyezni. A NO gázt szobahőmérsékleten vízen kell átbuborékoltatni, át kell bocsátani a (H)CLD-n és a NO értéket ‘C’-vel jelölve fel kell jegyezni. Az elemző készülék abszolút működési nyomását és a vízhőmérsékletet meg kell állapítani és ‘E’-vel, ill. ‘F’-fel jelölve fel kell jegyezni. A keveréknek a buborékoltató-víz (F) hőmérsékletéhez tartozó megfelelő telítési gőznyomását meg kell állapítani és ‘G’-vel jelölve fel kell jegyezni. A keverék vízgőz koncentrációját (%ban) az alábbi módon kell kiszámítani:
és ‘H’-val jelölve fel kell jegyezni. A várható hígított NO kalibráló gáz koncentráció (vízgőzben) az alábbiak szerint számítható:
és ‘De’-vel jelölve fel kell jegyezni. Kompresszió-gyújtású motorok kipufogógázainál a kipufogógáz vizsgálat alatt várható maximális vízgőz koncentrációját (%ban), az üzemanyagban H/C = 1,8/1 atomszámarány feltételezésével, a hígítatlan CO2 kalibráló gáz koncentráció (az 1.9.2.1. pontban mért ‘A’) alapján az alábbiak szerint kell felbecsülni:
és ‘Hm’-mel jelölve fel kell jegyezni.
A víz keresztérzékenység értéke az alábbiak szerint számítható:
amely nem lehet nagyobb a skála végérték 3%ánál, és ahol
De: várható hígított NO koncentráció (ppm)
C: hígított NO koncentráció (ppm)
Hm: maximális vízgőz koncentráció (%)
H: tényleges vízgőz koncentráció (%)
Fontos, hogy ennél a vizsgálatnál a NO kalibráló gáz NO2 koncentrációja minimális legyen, mert a keresztérzékenység számításánál a NO2 vízben való elnyelődése nincs figyelembe véve.
1.10. Kalibrálási időközök
Az elemző készülékek 1.5. pont szerinti kalibrálását legalább három havonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan javítás vagy alkatrészcsere történt ami a hitelesítésre hatással lehet.
2. A részecskemérő rendszer kalibrálása
A gázsebesség-mérők vagy az átfolyó gáztérfogatot mérő műszerek kalibrálása a nemzeti és/vagy nemzetközi szabványok szerint történjék.
A maximális hiba a leolvasott érték ± 2%án belül legyen.
A gázáram differenciális nyomásmérési módszerrel történő meghatározása esetén a különbség maximális hibája olyan legyen, hogy a GEDF pontossága ± 4%on belül legyen (lásd az V. melléklet 1.2.1.1. EGA pontját is). A számítás az egyes készülékek hibájának négyzetes középértékei segítségével végezhető el. 2.3. A hígítási arány ellenőrzése
EGA (6. számú melléklet, 1.2.1.1. pont) nélküli részecske-mintavevő rendszer használata esetén a hígítási arányt minden új motorfelszereléskor ellenőrizni kell, járó motor mellett, vagy a CO2 vagy a NOx koncentrációt mérve a kezeletlen és a hígított kipufogógázban. A mért hígítási arány a CO2 vagy NOx koncentráció-mérésből számított hígítási arány ± 10%án belül legyen.
2.4. A részáram viszonyok ellenőrzése
2.5. Kalibrálási időközök
Az áramlásmérő műszerek kalibrálását legalább három havonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan csere történt ami a hitelesítésre hatással lehet.
1. Az adatok kiértékelése és a számítások
1.1. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mérési adatainak kiértékelése
A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás kiértékeléséhez az egyes üzemmódokban az utolsó 60 másodperc során regisztrált diagram-értékeket átlagolni kell, és a karbon-egyensúly módszer használata esetén a HC, CO, NOx és CO2 átlagos koncentrációit (conc) minden üzemmód során az átlagolt diagram-értékekből és a megfelelő kalibrálási adatokból kell megállapítani. Más regisztrálási módszer is használható, ha az egyenértékű adatokat szolgáltat.
Az átlagos háttér-koncentrációk (concd) a hígító levegő zsák méréseiből vagy a folyamatos (nem zsákos) háttér-értékekből és a megfelelő kalibrálási adatokból határozhatók meg.
1.2. Részecske-kibocsátás
A részecskék kiértékeléshez minden üzemmódban a szűrőkön átáramló teljes minta-tömegeket (MSAM,i) vagy térfogatokat (VSAM,i) kell feljegyezni.
A szűrőket vissza kell vinni a mérőhelyiségbe és legalább egy óráig, de 80 óránál nem hosszabb ideig tartó kondicionálás után meg kell mérni őket. A szűrők bruttó súlyát fel kell jegyezni és le kell vonni belőlük a tárasúlyt (lásd a III. melléklet 3.1. pontját). A részecskék tömege (Mf az egyszűrős módszernél; Mf,i a többszűrős módszernél) az elsődleges és a pótszűrőkön összegyűlt részecskék tömegének összege.
Ha háttér-korrekciót kell alkalmazni, fel kell jegyezni a szűrőkön áthaladó (MDIL) hígító levegő tömeget vagy (VDIL) térfogatot és a részecskék (Md) tömegét. Ha egynél több mérést végeztek, minden mérésre ki kell számítani az Md/MDIL vagy Md/VDIL hányadost és az értékeket átlagolni kell.
1.3. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás számítása
A végleges jegyzőkönyvbe kerülő vizsgálati eredményeket az alábbi lépések során kell levezetni:
1.3.1. A kipufogógáz-áram meghatározása
1.3.2. Száraz/nedves korrekció
A GEXHW, VEXHW GTOTW vagy VTOTW alkalmazása esetén a mért koncentrációt, ha nem eleve nedves alapon mérték, nedves alapú koncentrációra kell átalakítani az alábbi képletek segítségével:
conc (nedves) = kw × conc (száraz)
A kezeletlen kipufogógázra:
A hígított kipufogógázra:
FFH a következő képlettel számítható:
A beszívott levegőre (ha más mint a hígító levegő):
Ha: a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, g víz/kg száraz levegő
Hd: a hígító levegő abszolút nedvességtartalma, g víz/kg száraz levegő
Rd: a hígító levegő relatív nedvességtartalma,%
Ra: a beszívott levegő relatív nedvességtartalma,%
pd: a hígító levegő telítési gőznyomása, kPa
pa: a beszívott levegő telítési gőznyomása, kPa
pb: a teljes légköri nyomás, kPa
1.3.3. A NOx nedvesség-korrekciója
Mivel a NOx kibocsátás függ a környező levegő állapotától, a NOx koncentrációt a környezeti levegőhőmérsékletre és nedvességtartalomra való tekintettel korrigálni kell, az alábbi képlettel megadott KH tényezőkkel:
A: 0,309 GFUEL/GAIRD–0,0266
B: – 0,209 GFUEL/GAIRD + 0,00954
T: a levegő hőmérséklete K-ben
|
|
GÜzemanyag |
= üzemanyag/levegő arány (száraz levegő alapon) |
|
|
GLevegő |
Ha: a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, g víz / kg száraz levegő:
Ra: a beszívott levegő relatív nedvességtartalma,%
pa: a beszívott levegő telítési nedvességnyomása, kPa
pb: a teljes légköri nyomás, kPa.
1.3.4. A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáram számítása
A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramokat az egyes üzemmódokban az alábbiak szerint kell kiszámítani:
a) Kezeletlen kipufogógázra31:
Gáztömeg = u × conc × GEXHV
Gáztömeg = v × conc × VEXHD
Gáztömeg = w × conc × VEXHW
b) A hígított kipufogógázra (1):
Gáztömeg = u × concc × GTOTW
Gáztömeg = w × concc × VTOTW
concc a háttér-korrigált koncentráció
concc = conc – concd × (1 – (1/DF))
DF = 13,4/(concCO2 + (concCO + concHC) × 10–4)
Az u – nedves, v – száraz, w – nedves együtthatókat az alábbi táblázat szerint kell használni:
|
Gáz |
u |
v |
w |
conc |
|
NOx |
0,001587 |
0,002053 |
0,002053 |
ppm |
|
CO |
0,000966 |
0,00125 |
0,00125 |
ppm |
|
HC |
0,000479 |
– |
0,000619 |
ppm |
|
CO2 |
15,19 |
19,64 |
19,64 |
% |
A HC sűrűsége 1:1,85 átlagos szén/hidrogén arányon alapul.
1.3.5. A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása
A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás (g/kWh) minden egyes összetevőre az alábbi módon számítandó:
1.4. A részecske-kibocsátás számítása
A részecske-kibocsátást a következő módon kell kiszámítani:
1.4.1. A nedvesség-korrekciós tényező részecske esetében
Mivel a kompresszió-gyújtású motorok részecske-kibocsátása a környezeti levegő körülményeitől függ, a részecske tömegáramot korrigálni kell a környezeti levegő páratartalma szerint az alábbi képlettel megadott Kp tényezővel:
Kp = 1/(1+0,0133x(Ha−10,71)
Ha: a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, g víz / kg száraz levegő:
Ra: a beszívott levegő relatív nedvességtartalma,%
pa: a beszívott levegő telítési gőznyomása, kPa
pb: a teljes légköri nyomás, kPa.
1.4.2. Részleges átáramlású hígító rendszer
A részecske-kibocsátás véglegesen jegyzőkönyvezett vizsgálati eredményeit az alábbi lépések során kell levezetni. Mivel többféle fajta hígítási arány szabályozás használható, különböző számítási módszerek vonatkoznak az GEDF egyenértékű hígított kipufogógáz tömegáramra vagy a VEDF egyenértékű hígított kipufogógáz térfogatáramra. Minden számítást az egyes üzemmódoknak (i) a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.
1.4.2.1. Izokinetikus rendszerek
ahol r az izokinetikus szonda Ap és a kipufogócső AT keresztmetszeti területének aránya:
1.4.2.2. CO2 vagy NOx koncentrációt mérő rendszerek
ConcE = a keresőgáz nedves koncentrációja a kezeletlen kipufogógázban
ConcD = a keresőgáz nedves koncentrációja a hígított kipufogógázban
ConcA = a keresőgáz nedves koncentrációja a hígító levegőben
A száraz alapon mért koncentrációt nedves alapra kell átszámítani ennek a függeléknek az 1.3.2. pontja szerint.
1.4.2.3. CO2 mérést és szénegyensúly módszert használó rendszerek
CO2D = a hígított kipufogógáz CO2 koncentrációja
CO2A = a hígító levegő CO2 koncentrációja
(a koncentráció nedves alapon,%ban)
Ez az egyenlet a szénegyensúly feltételezésen alapul (a motorba bevitt szénatomok CO2 alakjában távoznak) és a következő lépések során vezethető le:
1.4.2.4. Áramlásmérést használó rendszerek
1.4.3. Teljes átáramlású hígító rendszer
A részecske-kibocsátás véglegesen jegyzőkönyvezett vizsgálati eredményeit az alábbi lépések során kell levezetni:
Minden számítást az egyes üzemmódoknak (i) a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.
1.4.4. A részecske-tömegáram számítása
A részecske-tömegáramot az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Egyszűrős rendszer esetén:
(GEDFW)átl., (VEDFW)átl., (MSAM)átl., (VSAM)átl., egész ciklusra érvényes értékét az egyes üzemmódokban a mintavételi időszak alatt mért átlagértékek összegezésével kell meghatározni:
Többszűrős módszer esetén:
A részecske-tömegáram korrigálható a háttér figyelembevételére az alábbiak szerint:
Egyszűrős módszer esetén:
Ha egynél több mérést végeznek, az (Md/MDIL), ill. (Md/VDIL) hányadost (Md/MDIL)átl. ill. (Md/VDIL)átl. hányadossal kell helyettesíteni.
Többszűrős módszer esetén:
Ha egynél több mérést végeznek, az (Md/MDIL), ill. (Md/VDIL) hányadost (Md/MDIL)átl., ill. (Md/VDIL)átl. hányadossal kell helyettesíteni.
1.4.5. A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása
A PT (g/kWh) fajlagos részecske-kibocsátást az alábbiak szerint kell kiszámítani32:
Egyszűrős módszer esetén:
Többszűrős módszer esetén:
1.4.6. A tényleges súlyozási tényező
Az egyszűrős módszer esetében a WFE,i tényleges súlyozási tényező az egyes üzemmódokban az alábbiak szerint számítható:
A tényleges súlyozási tényezők értéke nem térhet el ± 0,005-nél (abszolút érték) többel a 3. számú melléklet 3.6.1, pontjában felsorolt súlyozási tényezőktől. 4. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM
együttes rendelethez33
Külsőgyújtású motorok vizsgálati eljárása
1.1. Ez a melléklet a vizsgált külsőgyújtású motor által kibocsátott gáznemű szennyezőanyag mennyiségének meghatározási módszerét írja le.
1.2. A vizsgálatot próbapadra szerelt, fékerő mérővel összekapcsolt motorral kell végezni.
2.1. A motor vizsgálati feltételei
Meg kell mérni a motor által beszívott levegő K-ben kifejezett Ta abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett ps száraz légköri nyomást, és meg kell határozni az fa paramétert az alábbi előírások szerint:
|
fa=( |
99 |
)×( |
Ta |
) |
0,7 |
|
ps |
298 |
2.1.1. A vizsgálat érvényessége
Ahhoz, hogy a vizsgálat érvényesnek legyen tekinthető, fa-ra fenn kell állnia a következő összefüggésnek:
2.1.2. Töltőlevegő hűtővel felszerelt motorok
A hűtőközeg és a feltöltő-levegő hőmérsékletét fel kell jegyezni.
2.2. A motor levegőszívó rendszere
A vizsgálati motort olyan levegő bevezető rendszerrel kell ellátni, hogy a levegőszívási ellenállása a gyártó által egy tiszta levegőszűrőre megadott felső határérték 10%-os eltérésén belül maradjon motornak a gyártó szerint a legnagyobb levegőáramot eredményező üzemi viszonyai mellett.
A kis külsőgyújtású motorok esetében (lökettérfogat < 1000 cm3) a beépített motorokat jellemző rendszert kell alkalmazni.
2.3. A motor kipufogó rendszere
A vizsgálati motort olyan kipufogó rendszerrel kell ellátni, amely akkora ellennyomást képvisel, mint amekkora a gyártó által megadott felső határérték 10%-os eltérésén belül maradva, a maximális deklarált teljesítményt adó üzemi viszonyok mellett.
A kis külsőgyújtású motorok esetében (lökettérfogat < 1000 cm3) a beépített motorokat jellemző rendszert kell alkalmazni.
A motorhűtő rendszer teljesítménye elegendő legyen ahhoz, hogy fenn tudja tartani a gyártó által előírt rendes üzemi hőmérsékleteket. Ez a rendelkezés olyan egységekre érvényes, amelyeket a teljesítményméréshez meg kell bontani, mint pl. olyan hűtőventilátornál, amelyet le kell szerelni a főtengelyhez való hozzáféréshez.
Olyan kenőolajat kell alkalmazni, amely a gyártó előírásai szerinti adott motornak és felhasználási módnak megfelel. A gyártónak olyan kenőanyagot kell előírni, amely kereskedelmi forgalomban kapható.
A vizsgálat során használt kenőolaj műszaki adatait fel kell jegyezni, a 7. számú melléklet 2. függelékének 1.2., külsőgyújtású motorokról szóló pontja szerint és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez. 2.6. Állítható porlasztók
A korlátos határok között állítható porlasztóval felszerelt motorokat mindkét beállítási szélsőértéknél vizsgálni kell.
2.7. A vizsgálatokhoz használt üzemanyag
Kétütemű motoroknál az üzemanyag – olaj keverékarányt a gyártó ajánlása szerint kell alkalmazni. A kétütemű motorokhoz alkalmazott üzemanyag-olaj keverék olaj részarányát és a kapott üzemanyag-sűrűséget fel kell jegyezni a külsőgyújtású motorokról szóló 7. számú melléklet 2. függelékének 1.1.4. pontja szerint. 2.8. A fékpad beállítások meghatározása
Az emissziós méréseket korrekció nélküli fék teljesítmény alapján kell végezni. A motorra épített segédberendezéseket a vizsgálathoz el kell távolítani, csak a működéshez feltétlenül szükségesek maradhatnak. Ahol a segédberendezéseket nem távolítják el, az azok által felvett teljesítményt meg kell határozni a fékpad beállításainak számításához, kivéve ha ezen segédberendezések a motor integrált részét képezik (pl. hűtőventilátor levegőhűtéses motoroknál).
A szívási ellenállás és a kipufogócső ellennyomás értékeit a gyártó által megadott felső határértékekre kell beállítani, a 2.2. és 2.3. pontnak megfelelően. A megadott vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékértékeket kísérletezéssel kell megállapítani, a meghatározott vizsgálati módokhoz tartozó nyomatékértékek kiszámításához. Olyan motorok esetében, amelyeket nem úgy terveztek, hogy egy teljes terhelési nyomatékgörbéhez tartozó fordulatszám tartományban működjenek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékot a gyártó állapítja meg.
Az egyes vizsgálati módokhoz tartozó motorbeállításokat az alábbi képlettel kell kiszámítani:
S a fékpad beállítási érték [kW]
PM az észlelt vagy megadott legnagyobb teljesítmény a vizsgált fordulatszámnál a vizsgálati feltételek szerint (lásd 7. számú melléklet 2. függelék) [kW] PAE a vizsgálathoz felszerelt bármilyen kiegészítő berendezések által felvett összesített teljesítmény [kW] és nem a 7. számú melléklet 3. függeléke szerint előírt L az üzemmódhoz megadott nyomaték
a PAE értékét a jóváhagyást megadó műszaki hatóság igazolhatja.
3.1. A mérőberendezés felszerelése
A műszereket és a mintavevő szondákat megfelelőképpen kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átömlésű hígító rendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.
3.2. A hígító rendszer és a motor indítása
A hígító rendszert és a motort el kell indítani, és fel kell melegíteni amíg minden hőmérséklet és nyomás stabilizálódik a teljes terheléshez és a névleges nyomáshoz tartozó értéken (3.5.2. pont).
3.3. A hígítási arány beállítása
A teljes hígítási arány nem kisebb, mint négy.
CO2 vagy NOx koncentráció szabályozással működő rendszereknél a hígító levegő CO2 vagy NOx tartalmát minden vizsgálat előtt és után meg kell mérni. A vizsgálat előtti és utáni hígító levegő CO2 vagy NOx koncentráció-mérési értékeknek egymáshoz képest 100 ppm-en, illetve 5 ppm-en belül kell lenniük.
Amennyiben hígított kipufogógáz elemző rendszert alkalmaznak, a mindenkori háttér-koncentráció hígító levegőjét mintavétellel (mintavevő zsákba) meg kell határozni a teljes vizsgálati fázisra.
Folyamatos (nem zsákos) háttér-koncentráció mérést lehet végezni három időpontban, a ciklus elején, végén és közepe táján, és az értékeket átlagolni kell. A gyártó kívánságára a háttérmérések elhagyhatók.
3.4. Az elemző készülékek ellenőrzése
A gázelemző készülékeket nullára kell állítani és a mérési tartományt kalibrálni kell hozzá.
A következő ciklusok szerint kell az egyes géptípusok motorjainak vizsgálatát a fékpadon elvégezni:
Ciklus D34: motorok állandó fordulatszámmal és szakaszos terheléssel, pl. áramfejlesztő
Ciklus G1: nem kézi/hordozható készülékek közbenső fordulatszámon használva
Ciklus G2: nem kézi/hordozható készülékek névleges fordulatszámon használva
Ciklus G3: kézi/hordozható készülékek
3.5.1.1. Üzemmódok és súlyozási tényezők
|
D ciklus |
|
Üzemmód sorszáma |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
|
|
|
|
|
|
|
Motor fordulatszám |
Névleges fordulatszám |
Átmeneti, közbenső |
Alacsony, alapjárati ford.szám |
|
Terhelés% |
100 |
75 |
50 |
25 |
10 |
|
|
|
|
|
|
|
Súlyozási tényező |
0,05 |
0,25 |
0,3 |
0,3 |
0,1 |
|
|
|
|
|
|
|
G1 ciklus |
|
Üzemmód száma |
|
|
|
|
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Motor fordulatszám |
Névleges fordulatszám |
Átmeneti, közbenső |
Alacsony, alapjárati ford.szám |
|
Terhelés% |
|
|
|
|
|
100 |
75 |
50 |
25 |
10 |
0 |
|
Súlyozási tényező |
|
|
|
|
|
0,09 |
0,2 |
0,29 |
0,3 |
0,07 |
0,05 |
|
G2 ciklus |
|
Üzemmód száma |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
|
|
|
|
|
6 |
|
Motor fordulatszám |
Névleges fordulatszám |
Átmeneti, közbenső |
Alacsony, üresjárati ford.szám |
|
Terhelés% |
100 |
75 |
50 |
25 |
10 |
|
|
|
|
|
0 |
|
Súlyozási tényező |
0,09 |
0,2 |
0,29 |
0,3 |
0,07 |
|
|
|
|
|
0,05 |
G3 ciklus |
Üzemmód száma |
1 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2 |
Motor fordulatszám |
Névleges fordulatszám |
Átmeneti, közbenső |
Alacsony, üresjárati ford.szám |
Terhelés% |
100 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
0 |
Súlyozási tényező |
0,85* |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
0,15** |
(*) Az I. szabályozási lépcsőben 0,90 és 0,10 értékeket is lehet alkalmazni, nem kizárólag a 0,85 és 0,15 értékeket.
A terhelések a névleges tartós teljesítményhez tartozó nyomaték százalékában vannak megadva, ahol a névleges tartós teljesítmény az a legnagyobb teljesítmény, amely elérhető az éves üzemórák során korlátlan számban lefutható változó teljesítményű üzemállapot sorozatban, meghatározott karbantartási intervallumok között és környezeti feltételek mellett, miközben a karbantartási műveleteket a gyártó előírásainak megfelelően végrehajtják.35
3.5.1.2. A megfelelő vizsgálati ciklus kiválasztása
Ha egy motor típus főbb végfelhasználása ismert, akkor a vizsgálati ciklust 3.5.1.3. pontban megadott példák alapján lehet kiválasztani. Amennyiben a motor főbb végfelhasználása bizonytalan, akkor a megfelelő vizsgálati ciklust a motor specifikációja alapján kell megválasztani.
3.5.1.3. Példák (nem taxatív felsorolás)
Tipikus példák a ciklusokba sorolásra:
– változó terhelésű áramfejlesztő-aggregát, beleértve a hajók és vasúti mozdonyok nem hajtásra szolgáló áramfejlesztőjét, hűtőaggregát, hegesztőberendezés,
– üléses kaszálógép orr- vagy farmotorral
– hulladékaprító berendezés
– hordozható generátorok, szivattyúk, hegesztőkészülékek, légsűrítők,
– valamint a névleges fordulatszámon üzemelő kerti gépek
3.5.2. A motor előkészítése
A motort és a rendszert maximális fordulatszámon és nyomatéknál kell felmelegíteni a gyártó által javasolt motorparaméterek stabilizálásához.
Megjegyzés: Az előkészítési időszak arra is szolgál, hogy kiküszöbölje a kipufogó rendszerben az előző vizsgálat során keletkezett lerakódások hatását. Az egyes vizsgálati pontok között is szükség van stabilizációs időszakra, annak érdekében, hogy az egyik pontnak a másikra gyakorolt hatása a legkisebb legyen.
3.5.3. A vizsgálat lefolytatása
A G1, G2, G3, vizsgálati ciklusokat az ismertetett ciklusok üzemmódjai sorszámának megfelelően, növekvő sorrendben kell elvégezni. A kipufogógáz-emisszió mérésénél a mintavétel időtartama az egyes üzemmódokban legalább 180 s legyen. A gáznemű szennyezőanyagok koncentrációjának értékét az egyes mintavételeknél az utolsó 120 s időtartam alatt kell mérni és feljegyezni.
a) A motorfékpad fordulatszám-szabályozással vizsgált motorok vizsgálati előírásai:
A vizsgálati ciklus minden üzemmódja alatt a kezdeti átmeneti időszak után a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ±1%-án vagy ±3 min–1 értéken belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, kivéve az alapjáratot, aminek a gyártó által meghatározott tűréseken kell belül maradnia. A megadott nyomatékot úgy kell tartani, hogy az átlagérték a mérési szakasz folyamán ne térjen el az előírttól a vizsgálati fordulatszámhoz tartozó maximális nyomaték ±2%-nál többel.
b) A motorfékpad terhelésszabályozással vizsgált motorok vizsgálati előírása:
A vizsgálati ciklus minden üzemmódja alatt a kezdeti átmeneti időszak után a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ±2%-án vagy ±3 min–1 értéken belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, kivéve az alapjáratot, aminek a gyártó által meghatározott tűréseken kell belül maradnia.
Amikor a vizsgálati ciklus üzemmódjában a maximális nyomaték 50%-a, vagy több az előírt nyomaték a vizsgált fordulatszámnál, az adott átlagnyomatékot az adatrögzítés ideje alatt az előirt nyomaték ± 5%-án belül kell tartani. Amikor a vizsgálati ciklus üzemmódjában előírt nyomaték kevesebb, mint a maximális nyomaték 50%-a, az adatrögzítés ideje alatti átlagos nyomaték eltérését az előirt nyomaték értéktől az előírt nyomaték ± 10%-án vagy ± 0,5 Nm belül kell tartani, attól függően melyik a nagyobb.
3.5.4. A gázelemző készülék működése
A gázelemző készülékek által szolgáltatott adatokat egy szalagos regisztráló készülékkel kell feljegyezni, vagy ezzel egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz minden üzemmódban legalább az utolsó három percen keresztül áramlik át az elemző készülékeken. Ha a hígított CO és CO2 méréséhez zsákos mintavételt alkalmaznak, (lásd az 1. függelék 1.4.4. pontját), a mintát minden üzemmód utolsó három perce alatt kell a zsákba gyűjteni és a zsákban lévő mintát kell analizálni és feljegyezni. 3.5.5. A motor üzemállapota
A motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-fogyasztást és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban meg kell mérni, a motor üzemének stabilizálódása után. Bármilyen más, a számításhoz szükséges kiegészítő adatot fel kell jegyezni (lásd 3. függelék, 1.1. pont és 1.2. pont). 3.6. A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése
A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után nulla gázt és a vizsgálat megkezdése előtt használttal azonos a kalibráló gázt kell alkalmazni az ismételt ellenőrzéshez. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény (előtte/utána) közötti különbség 2%-nál kisebb.
1. Mérési és mintavételi eljárások
A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáznemű és részecskékből álló szennyezőket a 6. számú mellékletben leírt módszerekkel kell megmérni. A 6. számú mellékletben szereplő módszerek leírják az ajánlott gázelemző módszereket (1.1. pont). A 4. számú melléklet 3.5.1. pontjában leírt vizsgálati ciklus elvégzéséhez megfelelő paraméterekkel rendelkező motorfékpadot kell használni. A nyomaték és fordulatszám mérésére szolgáló műszerek tegyék lehetővé a tengelyteljesítmény megadott határokon belüli pontosságú mérését. Kiegészítő számítások is szükségessé válhatnak. A mérőberendezés pontossága tegye lehetővé az 1.3. pontban megadott értékek tűréseinek betartását.
1.2 Tüzelőanyag-fogyasztás és az összes átáramló hígított kipufogógáz mérése
Az összes mérőkészülék hitelesítése a nemzeti (nemzetközi) szabványok szerint történjék és pontosságuk feleljen meg a 2. és 3. táblázatban foglaltaknak.
Mérőműszerek megengedett hibahatára motor adatai alapján
|
Nr. |
Megnevezés |
Megengedhető eltérés |
|
1. |
Motorfordulatszám |
a leolvasott érték ± 2%-a vagy a motor max. értékének ± 1%-a közül a nagyobb |
|
2. |
Nyomaték |
a leolvasott érték ± 2%-a vagy a motor max. értékének ± 1%-a közül a nagyobb |
|
3. |
Tüzelőanyag-
fogyasztás(*) |
a motor legmagasabb értékének ± 1%-a |
|
4. |
Levegőfogyasztás(*) |
a leolvasott érték ± 2%-a vagy a motor max. értékének ± 1%-a közül a nagyobb |
(*) A kipufogógáz kibocsátási számítások, néhány esetben, egymástól különböző mérési és/vagy számítási módszereken alapulnak. Mivel a kipufogógáz kibocsátási számításoknál korlátozott a megengedhető teljes hibahatár, ezért néhány adatnál a pontos, megfelelő képlethez alkalmazandó értékeknek kisebbnek kell lenniük az ISO 3046-3-ban megadott megengedhető hibahatároknál.
A mérőkészülékek megengedett hibahatára más fontos paraméterek alapján
|
Nr. |
Megnevezés |
Megengedhető eltérés |
|
1. |
Hőmérséklet ≤ 600 K |
± 2 K |
|
2. |
Hőmérséklet > 600 K |
± 1%-a a leolvasott értéknek |
|
3. |
Kipufogógáz ellennyomás |
± 0,2 kPa |
|
4. |
Szívócső depresszió |
± 0,05 kPa |
|
5. |
Levegőnyomás |
± 0,1 kPa |
|
6. |
Egyéb nyomás |
± 0,1 kPa |
|
7. |
Relatív páratartalom |
± 3 kPa |
|
8. |
Abszolút páratartalom |
± 5%-a a leolvasott értéknek |
|
9 |
Hígító levegőáram |
± 2%-a a leolvasott értéknek |
|
10. |
Higított kipufogógáz áram |
± 2%-a a leolvasott értéknek |
1.4. A gáznemű összetevők meghatározása
1.4.1. A gázelemző készülékek általános előírásai
A gázelemző készülékek méréstartománya feleljen meg a kipufogógáz összetevők koncentrációja megkívánt pontosságú mérésére (1.4.1.1. pont). Ajánlatos a gázelemző készülékeket úgy használni, hogy a mért koncentráció a teljes skála 15%-a és 100%-a közé essen.
Ha a teljes skálaérték 155 ppm (vagy ppm C) vagy annál nagyobb, olyan leolvasó rendszereket (számítógépek, adatregisztráló berendezések) kell alkalmazni, amelyek a teljes skálaérték 15%-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, és a teljes skálaérték 15%-a alatti koncentrációk is regisztrálhatók. Ebben az esetben kiegészítő hitelesítést kell végezni a hitelesítési görbék pontosságának biztosítása érdekében – 2. függelék 1.5.5.2. pont. A berendezés elektromágneses zavarszűrési (EMC) szintje biztosítsa, hogy a járulékos hibák minimálisak legyenek.
A teljes mérési hiba, beleértve a más gázokkal szembeni keresztérzékenységet is – lásd a 3. számú melléklet 2. függelékének 1.9. pontját – ne haladja meg a leolvasott érték ± 5%-a vagy a teljes skálaérték ± 3,5%-a közül a kisebbiket. 100 ppm-nél kisebb koncentrációk esetén a mérési hiba ne legyen nagyobb ± 4 ppm-nél. 1.4.1.2. Megismételhetőség
A megismételhetőség, ami egy adott kalibráló vagy kalibráló gázra adott tíz megismételt mérési eredmény szórásának 2,5-szerese, nem lehet nagyobb, mint a teljes skálához tartozó koncentráció ± 1%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) fölött, vagy ± 2%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) alatt.
Az elemző készülék csúcstól csúcsig reagálása zérus és hitelesítő vagy kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben ne legyen nagyobb, mint a teljes skála 2%-a az összes használt tartományban.
1.4.1.4. Nullpont eltolódás
A nullpont-eltolódás egy egyórás időtartam során kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt mérési tartomány max. skálaértékének 2%-a. A nullpont definíciója: a nullázó gázra 30 másodperces időtartam alatt adott átlagos válaszérték, a zavarójelet is beleértve.
1.4.1.5. Kalibrálás eltolódása
A kalibrálás eltolódása egyórás időtartam során kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány teljes skálájának 2%-a. A kalibrálás definíciója: a kalibráló válasz és a nullázó válasz közötti különbség. A kalibráló válasz definíciója: az átlagos reagálás, a kalibráló gázra 30 másodperces időtartam alatt adott átlagos válaszérték, a zavarójelet is beleértve.
Az opcionális gázszárító készülék minimális hatással legyen a mért gázok koncentrációjára. Kémiai szárítók nem fogadhatók el a mintában lévő víz eltávolítására.
1.4.3. Gázelemző készülékek
Az alkalmazandó mérési elveket ennek a függeléknek az 1.4.3.1–1.4.3.5. pontjai írják le. A mérőrendszerek részletes leírása a 6. számú mellékletben található. A mérendő gázokat az alábbi készülékekkel kell elemezni. Nem-lineáris elemző készülékek esetében megengedett a linearizáló körök használata.
1.4.3.1. Szénmonoxid (CO) elemzés
A szénmonoxid elemző készülék nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.
1.4.3.2. Széndioxid (CO2) elemzés
A széndioxid elemző készülék nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.
1.4.3.3. Szénhidrogén (HC) elemzés
A szénhidrogén elemző készülék fűtött lángionizációs detektor (HFID) legyen detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb., oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ±10 K értéken tartsa.
1.4.3.4. Nitrogénoxid (NOx) elemzés
A nitrogénoxid elemző készülék száraz alapon való mérésnél kemilumineszcens detektor (CLD) vagy fűtött kemilumineszcens detektor (HCLD) legyen NO2/NO konverterrel. Nedves alapon való mérésnél 328 K (55 °C) feletti hőmérsékleten tartott konverteres HCLD-t kell használni feltéve, hogy a víz keresztérzékenység ellenőrzésére adott követelmény (3. számú melléklet 2. függelék, 1.9.2.2. pont) teljesül. Mind a CLD-vel, ill. a HCLD-vel való mérésnél a mintavezetékben fent kell tartani 328 K és 473 K közötti (55 °C és 200 °C közötti) falhőmérsékletet a konverterig száraz mérésnél és a gázelemzőig nedves mérésnél. 1.4.4. Gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mintavétel
Ha a kipufogógáz összetételét utókezelő berendezés befolyásolja, a kipufogógáz mintát a berendezés utáni szakaszból kell venni.
A mintavevő szondát a hangtompító magasnyomású oldalára, a kipufogógáz kilépési pontjától a lehető legtávolabb kell elhelyezni. Annak biztosítására, hogy a motor kipufogógázai a mintavétel előtt teljesen összekeveredjenek, a hangtompító és a szonda közé egy keverőkamrát lehet beépíteni. A keverőkamra térfogata nem lehet kisebb mint a vizsgált motor összlökettérfogatának a 10-szerese, magassága, szélessége, hossza közel azonos legyen, alakja közelítsen egy kockához. A keverőkamrának az adott feltételek mellett a legkisebbnek kell lennie, és a motorhoz a lehető legközelebb kell elhelyezni. A keverőkamrától vagy a hangtompítótól jövő kipufogó-vezeték hossza a szondától mérve legalább 610 mm legyen és elegendő átmérőjű ahhoz, hogy a kipufogógáz ellennyomás a minimális legyen. A keverőkamra belső falhőmérséklete a kipufogógáz harmatpontja feletti, azaz legalább 338 K (65°C) legyen.
A kipufogógáz minden szennyező komponense meghatározható a hígító alagútban közvetlenül, vagy zsákos mintavétellel is a mintavevő zsák(ok)ban lévő gáz koncentrációjának mérésével.
1. Az elemző készülékek kalibrálása
Minden elemző készüléket olyan gyakran kell hitelesíteni, hogy az teljesíteni tudja az előírt pontossági követelményeket az 1. függelék 1.4.3. pontban leírt elemző készülékeknél alkalmazandó hitelesítési módszer szerint. A kalibráló gázok megengedett tárolási idejét figyelembe kell venni.
A kalibráló gázok gyártó által megállapított lejárati idejét fel kell jegyezni.
A gázok megkívánt tisztaságát a következő szennyezettségi határértékek határozzák meg. A művelethez az alábbi gázokra van szükség:
– nagy tisztaságú nitrogén
(szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO)
(tisztaság > 99,5 térf.% O2)
– hidrogén-hélium keverék
(40 ± 2% hidrogén, a többi hélium); (szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 400 ppm CO)
– nagy tisztaságú szintetikus levegő
(szennyezettség ≤ 1 ppm C, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO)
(oxigéntartalom 18 térf.% és 21 térf.% között)
Az alábbi kémiai összetételű gázkeverékek szükségesek:
– C3H8 és nagy tisztaságú szintetikus levegő (lásd az 1.2.1. pont)
– CO és nagy tisztaságú nitrogén
– NO és nagy tisztaságú nitrogén (az ebben a kalibráló gázban lévő NO2 mennyisége nem lehet több az NO tartalom 5%-ánál)
– O2 és nagy tisztaságú nitrogén
– CO2 és nagy tisztaságú nitrogén
– CH4 és nagy tisztaságú szintetikus levegő
– C2H6 és nagy tisztaságú szintetikus levegő
Megjegyzés: más gázkombinációk is megengedhetők, ha a gázok nem lépnek egymással reakcióra.
A kalibráló gáz tényleges koncentrációjának a névleges érték ± 2%-án belül kell lennie. A kalibráló gázok koncentrációját mindig térfogatra vonatkoztatva kell megadni (térfogatszázalék vagy térfogat ppm).
A hitelesítéshez használt gázokat gázkeverővel (gázosztó) is elő lehet állítani, nagy tisztaságú N2-vel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel hígítva. A keverőberendezés pontossága akkora legyen, hogy a hígított kalibráló gázok koncentrációja 1,5%-on belül megállapítható legyen. A keverékhez alkalmazott primergáz ± 1% pontossággal ismert legyen és a nemzetközi, vagy a nemzeti gáznormáknak feleljen meg. A felülvizsgálatot minden keverő berendezés használatakor az előzetes kalibrálás teljes skálaértékének 15–50%-ig kell elvégezni.
A keverő berendezés egy olyan műszerrel is felülvizsgálható, amely működési elvéből fakadóan lineáris (például NO-gáz használatával és CLD-vel). A műszer kalibrálási értékeit a kalibráló gázt közvetlenül a műszerre kötve kell beállítani. A keverő berendezést az alkalmazott beállításoknál kell felülvizsgálni, és a névleges értékeket össze kell hasonlítani a műszerrel mért koncentrációkkal. A differencia egyetlen pontban sem lehet nagyobb, mint a névleges érték ± 0,5%-a.
1.2.3. Az oxigén-interferencia felülvizsgálata
Az oxigén-interferencia vizsgálatánál használt gáz propán legyen, 350 ppmC ± 75 ppmC szénhidrogén tartalommal. A koncentrációt a kalibráló gáz tűrésének megállapításához az összes szénhidrogén gázkromatográfiás elemzésével, a szennyezések figyelembevételével kell meghatározni, vagy dinamikus keverést lehet alkalmazni. Nitrogén legyen a domináns hígítógáz, amely kiegészíti az oxigént. A benzinmotorok vizsgálatához a következő keverék szükséges:
|
O2 -interferencia koncentráció |
Maradék |
|
10 (9-től 11-ig) |
nitrogén |
|
5 (4-től 6-ig) |
nitrogén |
|
0 (0-tól 1-ig) |
nitrogén |
1.3. Az elemző készülékek és a mintavevő rendszer működési folyamata
Az elemző készülékek működtetése a készülék gyártója által megadott üzembe helyezési és kezelési utasításának megfelelően történjen. Az 1.4–1.9. pontban leírt minimális követelményeket be kell tartani. Az alkalmazott laboratóriumi műszerekre mint a gázkromatográf (GC) és nagy nyomású folyadékkromatográf (High Performance Liquid Chromatography–HPLC) az 1.5.4. pont előírását kell alkalmazni.
1.4. Szivárgási vizsgálat
El kell végezni a rendszer szivárgási vizsgálatát. A szondát ki kell venni a kipufogó rendszerből és a végét le kell zárni. Az elemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időszak után minden áramlásmérőnek zérus értéket kell mutatnia. Ha nem így lenne, ellenőrizni kell a mintavevő rendszert és a hibát ki kell javítani. A maximális megengedhető szivárgási érték a vákuum-oldalon a rendszer ellenőrzés alatt álló részén használat közben átáramló mennyiség 0,5%-a lehet. A használat közbeni átáramló mennyiség megbecsüléséhez az elemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség vehető figyelembe.
Másik módszer koncentráció-váltás létrehozása a mintavevő vezeték elején nullázó gázról kalibráló gázra való átváltás útján. Ha megfelelő idő eltelte után a koncentráció kisebbnek mutatkozik, mint amekkora a gáz bevezetésekor volt, az hitelesítési vagy szivárgási problémát jelez.
Mint alternatíva lehetséges, hogy a rendszerben legalább 20 kPa vákuumot (80 kPa abszolút nyomást) hoznak létre. Ekkor egy kezdeti stabilizáló fázis után a rendszerben a nyomásnövekedés δp (kPa/min) nem haladhatja meg az alábbi értéket:
δp = p / Vrendszer x 0,005 x fr
|
Vrend = |
a rendszer térfogata (l) |
|
fr = |
átáramlás a rendszeren (l/min) |
1.5. A kalibrálási eljárás
1.5.1. Az összeállított készülék
Az összeállított készüléket kalibrálni kell, és a kalibrálási görbéket szabványos gázokkal kell ellenőrizni. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni, mint a kipufogógáz minta vételezésekor.
A felmelegítési időtartam annyi legyen amit a gyártó javasol. Ha ez nincs megadva, ajánlatos az elemző készülékeket legalább két órán át előmelegíteni.
1.5.3. Az NDIR és HFID elemző készülék
Az NDIR analizátort szükség szerint be kell hangolni, és a HFID elemző készülék lángját optimalizálni kell (1.8.1. pont).
Mindkét készüléket a jó laboratóriumi gyakorlat és a gyártója ajánlása alapján kell kalibrálni.
1.5.5. A kalibrálási görbe létrehozása
1.5.5.1. Általános utasítások
a) Minden, normális körülmények között használatos, üzemi tartományt kalibrálni kell.
b) Nagy tisztaságú szintetikus levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO, CO2, NOx, HC és O2 elemző készülékeket nullázni kell.
c) A megfelelő kalibráló gázokat be kell vezetni az elemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni és el kell készíteni a hitelesítési görbét.
d) Az elemzőkészülék minden műszertartományánál, a legalsó tartomány kivételével, a hitelesítési görbét a nullpontot nem számítva legalább 10, a lehető legegyenletesebben elosztott pont alapján kell megállapítani. Az alacsony koncentráció tartományban a hitelesítési görbe legalább 10 kalibráló pontból álljon, és a kalibráló pontok fele az elemzőkészülék skálaértékének 15%-a alatt, a többi a teljes skálaérték 15%-a felett legyen. Minden tartománynál a legnagyobb koncentráció névleges értéke legalább a teljes skála 90%-ának feleljen meg.
e) A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. A legjobban illeszkedő lineáris vagy nemlineáris egyenletet lehet alkalmazni.
f) A kalibrálási görbe pontjai nem térhetnek el az egyes kalibrálási pontokban leolvasott értéktől a leolvasott érték ± 2%-nál, vagy a teljes skálaértékek ± 0,3%-ánál többel, attól függően melyik a nagyobb érték.
g) A nullázást ismét ellenőrizni kell, és a hitelesítési eljárást meg kell ismételni, ha szükséges.
Ha igazolható, hogy alternatív megoldások (pl. számítógép, elektronikus vezérlésű tartományváltó stb.) azonos pontosságot adnak, ezeket a módszereket lehet alkalmazni.
1.6. A kalibrálás ellenőrzése
Minden egyes szokásos üzemben alkalmazott mérési tartományt az egyes elemzések előtt az alábbiak szerint kell felülvizsgálni:
A kalibrálást nullázó gáz és olyan kalibráló gáz alkalmazásával kell felülvizsgálni, amelynek névleges értéke nagyobb, mint a mérési tartomány teljes skálaértékének 80%-a.
Ha a két pont esetében vonatkozási érték a kijelzett érték eltérése nem nagyobb a teljes skálaérték ±4%-ánál, a beállítási paraméterek módosíthatók. Ha nem ez az eset, akkor új kalibrálási görbét kell felvenni az 1.5.5.1. pont szerint.
1.7. A nyomgáz-elemző készülék kalibrálása a kipufogógáz áramlás mérésére.
Az elemzőkészüléket a nyomgáz-koncentráció méréséhez a gázelemzőknél használt kalibrálógázok alkalmazásával kell kalibrálni. A kalibrációs görbét a nullpont kivételével legalább 10, a lehető legegyenletesebben elosztott pont alapján kell megállapítani, ahol a kalibráló pontok fele az elemzőkészülék skálaértékének 4–20%-a között, a maradék a teljes skálaérték 20–100%-a között legyen. A kalibrációs görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámolni. Minden mérési tartománynál a legnagyobb koncentráció névleges értéke legalább a teljes skála 80%-ánál legyen.
1.8. A NOx konverter hatékonyságának vizsgálata
A NO2-nak NO-ra való átváltására használt konverter hatékonyságát az 1.8.1–1.8.8. szakaszokban leírt módon kell ellenőrizni (3. számú melléklet 2. függelék 1. ábra). 1.8.1. A vizsgálati berendezés
A 3. számú melléklet 1. ábráján látható felépítésű vizsgáló berendezéssel és az alább leírt eljárással, egy ózonfejlesztő segítségével ellenőrizhető a konverter hatékonysága. A CLD-t és a HCLD-t a leghasználatosabb működési tartományban kell kalibrálni a gyártó előírásainak megfelelően, nullázó és kalibráló gáz használatával. (A kalibráló gáz NO tartalmának körülbelül a mérési tartomány 80%-ának kell lennie, és a gázkeverék NO2 koncentrációja legalább a NO koncentráció 5%-a legyen.) Az NOx elemző készüléknek NO üzemmódban kell lennie úgy, hogy a kalibráló gáz ne haladjon át a konverteren. A jelzett koncentrációt fel kell jegyezni.
A NOx konverter hatékonyságát az alábbiak szerint kell kiszámítani:
|
Hatékonyság (%) = (1+ |
a–b |
) × 100 |
|
c–d |
(a) NOx koncentráció az 1.8.6. pont szerint;
(b) NOx koncentráció az 1.8.7. pont szerint;
(c) NO koncentráció az 1.8.4. pont szerint;
(d) NO koncentráció az 1.8.5. pont szerint.
Egy T-csatlakozón keresztül oxigént vagy zérus levegőt kell adni folyamatosan a gázáramhoz, amíg a jelzett koncentráció nem lesz kb. 20%-kal kisebb, mint az 1.8.2. pontban említett, kijelzett hitelesítési koncentráció. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
A jelzett (c) koncentrációt fel kell jegyezni. A folyamat alatt az ózonfejlesztő nem működik.
1.8.5. Az ózonfejlesztő bekapcsolása
Ekkor az ózonfejlesztőt be kell kapcsolni és elegendő ózont kell fejleszteni ahhoz, hogy a NO koncentrációt levigye kb. az 1.8.2. pont szerinti hitelesítési koncentráció 20%-ára (minimum 10%). A jelzett (d) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
Ekkor az elemző készüléket NOx üzemmódba kell kapcsolni, hogy a (NO, NO2, O2 és N2 összetételű) gázkeverék áthaladjon a konverteren. A jelzett (a) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)
1.8.7. Az ózonfejlesztő kikapcsolása
Ekkor az ózonfejlesztőt ki kell kapcsolni. Az 1.8.6. pontban leírt gázkeverék a konverteren áthalad a detektorba. A jelzett (b) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)
NO üzemmódba kapcsolva, kikapcsolt ózonfejlesztő mellett, az oxigén vagy a szintetikus levegő áramlását is meg kell szüntetni. Az elemző készüléken leolvasható NOx érték ne különbözzön ± 5%-nál többel az 1.8.2. pont szerint mért értéktől. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
1.8.9. A vizsgálati időközök
A konverter hatékonyságát havonta meg kell vizsgálni.
1.8.10. Hatékonysági követelmény
A konverter hatékonysága ne legyen kisebb 90%-nál, de ajánlott a nagyobb, 95%-os hatékonyság.
Megjegyzés: Ha az elemző készülék leginkább használt tartományában az ózonfejlesztő nem tudja végrehajtani a 80%-ról 20%-ra való koncentrációcsökkentést az 1.8.5. pont szerint, akkor azt a legmagasabb tartományt kell használni, amelynél a csökkentés még elvégezhető.
1.9.1. A detektor reagálásának optimalizálása
A HFID-et a készülék gyártójának előírásai szerint kell beállítani. Levegő-propán keverék kalibráló gázt kell használni a reagálás optimalizálására, a leginkább használt működési tartományban.
A gyártó ajánlása szerinti tüzelőanyag- és levegőáramok mellett 350 ± 75 ppmC kalibráló gázt kell az elemző készülékbe vezetni. A reagálást egy adott áramnál a kalibráló gázra adott reagálás és a zérus gázra adott reagálás különbségéből kell meghatározni. A tüzelőanyag-áramot lépésenként kell beállítani a gyártó ajánlása alatti és feletti értékekre. Ezeknél az áramoknál fel kell jegyezni a kalibráló és a nullázó reagálást. A kalibráló és a nullázó reagálás közötti különbséget fel kell rajzolni és a tüzelőanyag-áramot a görbe dús oldalára kell beállítani. Ez lesz a tüzelőanyag-áram kezdeti beállítása, amelyet tovább lehet optimalizálni az 1.9.2. és a 1.9.3. pontban leírt szénhidrogén-válasz tényező és az oxigén-interferencia eredményeinek függvényében.
Ha szénhidrogén-választényező és az oxigén-interferencia nem felel meg az alábbi specifikációknak, a levegőáramot fokozatosan növelni, csökkenteni kell a gyártó által megadott körül, megismételve a 1.9.2. és a 1.9.3. pont szerinti ellenőrzést minden egyes áramra.
1.9.2. Szénhidrogén-választényezők
Az elemző készüléket propán-levegő keverékkel és nagy tisztaságú szintetikus levegővel kell az 1.5. pont szerint.
A választényezőket az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Az (Rf) válasz tényező egy bizonyos szénhidrogén fajtára a FID C1 leolvasási érték aránya a gázpalackban lévő gáz ppm C1-ben kifejezett koncentrációjához.
A próbagáz koncentrációja olyan legyen, hogy körülbelül a teljes skála 80%-ánál adjon válasz jelet. A koncentrációt ± 2% pontossággal kell ismerni egy térfogatban kifejezett gravimetrikus alapértékhez képest. A gázpalackot 24 órán át 298 K (25 °C) ± 5 K hőmérsékleten kondicionálni kell.
Az alkalmazandó vizsgálati gázok és az ajánlott relatív választényező tartományok az alábbiak:
– metán és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 1,00 ≤ Rf ≤ 1,15
– propilén és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 0,90 ≤ Rf ≤ 1,10
– toluol és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 0,90 ≤ Rf ≤ 1,10
Ezek a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 válasz tényezőhöz viszonyított értékek.
1.9.3. Az oxigén-interferencia vizsgálata
Az oxigén-interferenciát az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Azt a mérési tartományt kell választani, ahol az oxigén-interferencia vizsgáló gáz a tartomány 50%-a feletti részbe esik. A vizsgálat az előírt beállított kemencehőmérsékleten hajtható végre. A gáz oxigén-interferenciát vizsgáló gázokat az 1.2.3. pont specifikálja. A szükséges lépések az alábbiak:
(a) az elemzőkészüléket nullázni kell,
(b) az elemzőkészüléket benzinmotor vizsgálatához 0% oxigén tartalmú keverékkel kell hitelesíteni,
(c) a nullpontot újra ellenőrizni kell. Ha az eltérés több mint skálaértékek 0,5%-a a pontok a (a) és (b) pont szerintieket meg kell ismételni,
(d) az oxigéninterferencia vizsgáló gázt 5% és 10% keverékben kell bevezetni,
(e) a nullpontot újra ellenőrizni kell. Ha az eltérés több mint a skálaérték ± 1%-a a vizsgálatot meg kell ismételni,
(f) az egyes keverék oxigén-interferenciát (%O2I) a (d) lépésben a következő képlettel kell meghatározni:
A = szénhidrogén-koncentráció (ppmC) a (b) pont alkalmazott kalibráló gázban
B = szénhidrogén-koncentráció (ppmC) a (d) pont szerinti oxigén-interferencia vizsgáló gázban
C = a gázelemző kijelzése
D = az „A”-ra adott elemzőkészülék válasz a teljes skálaérték százalékában
(g) A %-ban kifejezett oxigén-interferenciának kisebbnek kell lennie ± 3%-nál minden oxigén-interferenciához előirt vizsgálati gáznál a vizsgálat előtt
(h) Ha az oxigén-interferencia nagyobb mint ± 3%, a levegőáramot a gyártó által megadott alatti és feletti értékekre kell beállítani az áramot fokozatosan növelve, minden egyes levegőáramnál megismételve az 1.9.1. pontban leírtakat szerint.
(i) Ha az oxigén-interferencia a levegőáram beállítása után nagyobb mint ± 3%, a tüzelőanyag-áramot és azután mintaáramot kell változtatni, minden egyes új beállításnál megismételve az 1.9.1. pont szerintieket.
(j) Ha az oxigén-interferencia a továbbiakban is nagyobb mint ± 3%, az elemzőkészüléket a vizsgálat előtt javítani vagy cserélni kell. Ebben az esetben a cserélt vagy javított készüléket a fentiek szerint kell újból üzembe helyezni.
1.10. Interferencia hatások a CO, CO2, NOX, és O2 elemző készülékeknél
A kipufogógázban lévő, az éppen elemzett gáztól különböző gázok különféleképpen befolyásolhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia hatás lép fel az NDIR készülékekben, ha az interferenciát okozó gáz a mérendő gázzal azonos, de kisebb hatást kelt. Negatív zavaró hatás lép fel az NDIR készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz kiszélesíti a mért gáz elnyelési sávját, és a CLD készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz csillapítja a sugárzást. Az 1.10.1. és 1.10.2. szakaszban leírt interferencia ellenőrzést az elemző készülék üzembeállítása előtt és nagyobb üzemszünetek után, de legalább évente egyszer el kell végezni.
1.10.1. A CO elemző készülék interferencia ellenőrzése
A CO elemző készülék eredményeire a víz és a CO2 lehet hatással. Ezért a vizsgálatok során használt legnagyobb mérési tartomány teljes skálaértéke 80–100%-ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell szobahőmérsékleten vízen átbuborékoltatni, és fel kell jegyezni az elemző készülék válaszát. Az elemző készülék válasza nem lehet nagyobb a teljes skála 1%-ánál a 300 ppm vagy afölötti tartományokban, és 3 ppm-nél nagyobb a 300 ppm alatti tartományokban.
1.10.2. Az NOx elemző készülék interferencia ellenőrzése
A CLD (és HCLD) elemző készülékek működését befolyásoló két gáz a CO2 és a vízgőz. E gázok interferenciája koncentrációjukkal arányos, ezért vizsgálati eljárásokra van szükség a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező interferencia meghatározására.
1.10.2.1. A CO2-interferencia ellenőrzése
Egy a legnagyobb mérési tartomány teljes skálaértéke 80–100%-ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell átbocsátani az NDIR elemző készüléken és a CO2 értéket ‘A’-val jelölve fel kell jegyezni. Ez után körülbelül 50%-ra kell felhígítani NO kalibráló gázzal, át kell bocsátani az NDIR és (H)CLD elemző készüléken és a CO2, illetve NO értékeket ‘B’-vel, illetve ‘C’-vel jelölve fel kell jegyezni. A CO2-t el kell zárni, és csak a NO kalibráló gázt kell a (H)CLD-n átbocsátani. A NO értéket ‘D’-vel jelölve fel kell jegyezni.
Az interferenciát, amely nem több a teljes skálaérték 3%-ánál, az alábbiak szerint kell kiszámítani:
|
% CO2 interferencia = [1–( |
(C×A) |
)]×100 |
|
(D×A)–(D×B) |
A – hígítatlan CO2 koncentráció NDIR-rel mérve, %
B – hígított CO2 koncentráció NDIR-rel mérve, %
C – hígított NO koncentráció CLD-vel mérve, ppm
D – hígítatlan NO koncentráció CLD-vel mérve, ppm
Alternatív eljárás is alkalmazható a hígítás, valamint a CO2 és a NO vizsgálati gázok számszerű koncentrációjának meghatározásához, mint pl. a gázok dinamikus keverése, hígítása.
1.10.2.2. A vízgőz-interferencia ellenőrzése
Ez a vizsgálat csak nedves gáz koncentráció mérésekre érvényes. A vízgőz-interferencia számításánál a NO kalibráló gáz vízgőzzel való hígítását kell figyelembe venni és a keverék vízgőz koncentrációját a vizsgálatnál várható értékre kell beállítani. A szokásos mérési tartomány teljes skálaértéke 80–100%-ának megfelelő koncentrációjú NO kalibráló gázt kell átbocsátani az (H)CLD elemző készüléken és a NO értéket ‘D’-vel jelölve fel kell jegyezni. A NO gázt szobahőmérsékleten vízen kell átbuborékoltatni, át kell bocsátani a (H)CLD-n és a NO értéket ‘C’-vel jelölve fel kell jegyezni. Az elemző készülék abszolút működési nyomását és a vízhőmérsékletet meg kell állapítani és ‘E’-vel, illetve ‘F’-fel jelölve fel kell jegyezni. A keveréknek a buborékoltató-víz (F) hőmérsékletének megfelelő telítési gőznyomását meg kell állapítani és ‘G’-vel jelölve fel kell jegyezni. A keverék vízgőz koncentrációját (%-ban) az alábbi módon kell kiszámítani:
és ‘H’-val jelölve fel kell jegyezni. A várható hígított NO kalibráló gáz koncentráció (vízgőzben) az alábbiak szerint számítható:
és ‘De’-vel jelölve fel kell jegyezni.
A vízgőz-interferencia, amely nem lehet nagyobb mint 3%, az alábbiak szerint számítható:
|
% H2O interferncia=100×( |
De–C |
)×( |
Hm |
) |
|
De |
H |
De: várható hígított NO koncentráció (ppm)
C: hígított NO koncentráció (ppm)
Hm: maximális vízgőz koncentráció (%)
H: tényleges vízgőz koncentráció (%)
Megjegyzés: Fontos, hogy ennél a vizsgálatnál a NO kalibráló gáz NO2 koncentrációja minimális legyen, mert az interferencia számításánál a NO2 vízben való elnyelése nincs figyelembe véve.
1.10.3 Az O2 elemzőkészülék interferenciája
A paramágneses detektor (PMD) oxigéntől eltérő gázokra adott válasza csekély. A szokásos kipufogógáz összetevők oxigén egyenértékét mutatja az 1. táblázat.
|
|
1. táblázat – Oxigén egyenértékek |
|
|
Gáz |
O2 egyenérték% |
|
|
Széndioxid (CO2) |
– 0,623 |
|
|
Szénmonoxid (CO) |
– 0,354 |
|
|
Nitrogénoxid (NO) |
+ 44,4 |
|
|
Nitrogéndioxid (NO2) |
+ 28,7 |
|
|
Víz (H2O) |
– 0,381 |
A nagy pontosságú méréshez a leolvasott oxigén-koncentrációt a következő egyenlettel kell korrigálni:
|
Interferencia = |
Egyenérték_O2% × Vizsgált_konc. |
|
|
100 |
|
1.11. Kalibrálási időközök
Az elemzőkészülékeket legalább három havonta, illetve ha a rendszeren olyan javítás vagy változtatás történt, ami a hitelesítést befolyásolhatja, az 1.5. pont szerint kell kalibrálni.
1. Az adatok kiértékelése és a számítások
1.1. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás adatainak kiértékelése
A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás kiértékeléséhez az egyes üzemmódokban az utolsó 60 másodperc során regisztrált diagram-értékeket átlagolni kell, és a karbon-egyensúly módszer használata esetén a HC, CO, NOx és CO2 átlagos koncentrációit (conc) minden üzemmód során az átlagos diagram-értékekből és a megfelelő hitelesítési adatokból kell megállapítani. Más regisztrálási módszer is használható, ha az egyenértékű adatokat szolgáltat.
Az átlagos háttér-koncentrációk (concd) a hígító levegő zsák méréseiből vagy a folyamatos (nem zsákos) háttér-értékekből és a megfelelő hitelesítési adatokból határozhatók meg.
1.2. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás számítása
A végleges, jegyzőkönyvbe kerülő vizsgálati eredményeket az alábbi lépések során kell levezetni:
1.2.1. Száraz/nedves korrekció
A mért koncentrációt, ha már nem eleve nedves alapon mérték, nedves alapú koncentrációra kell átalakítani az alábbi képletek segítségével:
conc (nedves) = kw × conc (száraz)
A kezeletlen kipufogógázra:
ahol α – az üzemanyag hidrogén/szén aránya.
A száraz H2 koncentráció a kipufogógázban az alábbi képlettel számítható:
ahol Ha – a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma [g víz/kg száraz levegő].
A hígított kipufogógázra:
vagy, a száraz CO2 méréséhez:
Ahol α – az üzemanyag hidrogén/szén aránya.
A kw1 tényező a következő képlettel számolható:
Hd a hígító levegő abszolút nedvességtartalma [g víz/kg száraz levegő]
Ha a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma [g víz/kg száraz levegő]
ahol a kW1 tényező a következő összefüggésekből számítható:
Hd a hígító levegő abszolút nedvességtartalma [g víz/kg száraz levegő]
Ha a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma [g víz/kg száraz levegő]
A beszívott levegőre (ha más, mint a hígító levegő):
ahol a kw2 a következő kifejezéssel számítható:
Ha – a beszívott levegő abszolút páratartalma, [g víz/kg száraz levegő].
1.2.2. Az NOx nedvességtartalom szerinti korrekciója
Mivel az NOx kibocsátás függ a környező levegő állapotától, az NOx koncentrációt a környezeti levegőhőmérsékletre és páratartalomra való tekintettel korrigálni kell, az alábbi képlettel megadott KH tényezőkkel:
KH = 0,6272 + 44,030 x 10-3 x Ha – 0,862 x 10-3 x Ha2 (négyütemű motorok)
KH = 1 (kétütemű motorok)
Ha – a beszívott levegő páratartalma [g víz / kg száraz levegő]
1.2.3. A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramának számítása
A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramokat Gasmass (g/h) az egyes üzemmódokban az alábbiak szerint kell kiszámítani:
a) Kezeletlen kipufogógázra36:
GFUEL [kg/h] az üzemanyag tömegárama;
MWGas [kg/kmol] az egyes gázok mólsúlya az 1. táblázat alapján:
|
Gáz |
MWGas [kg/kmol] |
|
NOx |
46,01 |
|
CO |
28,01 |
|
HC |
MWHC=MWfuel |
|
CO2 |
44,01 |
MWfuel = 12,011 + α x 1,00794 + β x 15,9994 [ kg/kmol ], az üzemanyag molekulasúlya,
α – az üzemanyag hidrogén/szén aránya
β – az oxigén/szén arány az üzemanyagban37;
CO2lev – a CO2 koncentráció a beszívott levegőben (amely 0,04%, ha nincs mért adat).
b) A hígított kipufogógázra 38:
Gáztömeg = u × concc × GTOTW
– concc a háttér-korrigált koncentráció
concc = conc – concd × (1 – (1/DF)
és ahol DF (dilutacion factor):
– u szorzótényező, a 2. táblázat szerint:
2. táblázat – u szorzótényező értékei
|
Gáz |
u |
conc |
|
NOx |
0,001587 |
ppm |
|
CO |
0,000966 |
ppm |
|
HC |
0,000478 |
ppm |
|
CO2 |
15,19 |
% |
Az u értéke 29 (kg/mol) hígított kipufogógáz molekulasúly feltételezésen alapul; a HC-re vonatkozó u érték meghatározásánál 1/1,85 átlagos a szén/hidrogén arányt tételeztek fel.
1.2.4. A fajlagos kibocsátások számítása
A fajlagos kibocsátást (g/kWh) minden egyes összetevőre ki kell számítani:
Ahol kiegészítő berendezéseket, mint például ventilátort vagy légfúvót, csatlakoztatnak a vizsgálat során a motorhoz, az általuk felvett teljesítményt hozzá kell adni a motor teljesítményéhez, kivéve ha a segédberendezések integrált részét képezik a motornak. A ventilátor vagy légfúvó jellemzőit azon a fordulatszámnál kell meghatározni, amelyen a vizsgálat lefolyt, akár általános karakterisztikákból számítják, akár gyakorlati mérésekkel (7. számú melléklet, 3. függelék).
2.1. Adatok a hígítatlan kipufogógázra egy négyütemű külsőgyújtású motornál:
3. táblázat – Kísérleti értékek egy négyütemű külsőgyújtású motorra
|
Üzemmód |
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Fordulatszám |
min-1 |
2550 |
2550 |
2550 |
2550 |
2550 |
1480 |
|
Teljesítmény |
kW |
9.96 |
7.5 |
4.88 |
2.36 |
0.94 |
0 |
|
Terhelés részarány |
% |
100 |
75 |
50 |
25 |
10 |
0 |
|
Súlyozási tényező |
– |
0.090 |
0.200 |
0.290 |
0.300 |
0.070 |
0.050 |
|
Levegő nyomás |
kPa |
101.0 |
101.0 |
101.0 |
101.0 |
101.0 |
101.0 |
|
Levegő hőmérséklet |
°C |
20.5 |
21.3 |
22.4 |
22.4 |
20.7 |
21.7 |
|
Levegő relatív
páratartalma |
% |
38.0 |
38.0 |
38.0 |
37.0 |
37.0 |
38.0 |
|
Levegő abszolút páratartalma |
g víz/
kg lev. |
5.696 |
5.986 |
6.406 |
6.236 |
5.614 |
6.136 |
|
CO száraz |
ppm |
60995 |
40725 |
34646 |
41976 |
68207 |
37439 |
|
NOx nedves |
ppm |
726 |
1541 |
1328 |
377 |
127 |
85 |
|
HC nedves |
ppmC1 |
1461 |
1308 |
1401 |
2073 |
3024 |
9390 |
|
CO2 száraz |
% Vol |
11.4098 |
12.691 |
13.058 |
12.566 |
10.822 |
9.516 |
|
Üzemanyag áram |
kg/h |
2.985 |
2.047 |
1.654 |
1.183 |
1.056 |
0.429 |
|
Üzemanyag H/C
arány α |
– |
1.85 |
1.85 |
1.85 |
1.85 |
1.85 |
1.85 |
|
Üzemanyag O/C
arány β |
– |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
2.1.1. Száraz/nedves korrekciós tényező kW
A száraz/nedves korrekciós tényező (kW) számításához nedves alapra kell konvertálni a mért száraz CO és CO2-t:
4. táblázat – Nedves CO és CO2 értékek a különböző vizsgálati üzemmódokban
|
Üzemmód |
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
H2 száraz |
% |
2,450 |
1,499 |
1,242 |
1,554 |
2,834 |
1,422 |
|
Kw2 |
- |
0,009 |
0,010 |
0,010 |
0,010 |
0,009 |
0,010 |
|
Kw |
- |
0,872 |
0,870 |
0,869 |
0,870 |
0,874 |
0,894 |
|
CO nedves |
ppm |
53198 |
35424 |
30111 |
36518 |
59631 |
99481 |
|
CO2 nedves |
% |
9,951 |
11,039 |
11,348 |
10,932 |
9,461 |
8,510 |
2.1.2. HC (szénhidrogén) kibocsátások
MWFUEL = 12.011 + α×1.00794 = 13.876
5. táblázat – HC kibocsátások [g/h] a vizsgálati módok szerint
|
Üzemmód |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
HCtömeg |
28,361 |
18,248 |
16,026 |
16,625 |
20,357 |
31,578 |
Először az NOx kibocsátás páratartalomra vonatkozó korrekciós tényezőjét KH kell kiszámítani:
6. táblázat – Az NOx kibocsátás nedvességtartalom korrekciós tényezői KH az egyes módokban
|
Üzemmód |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
KH |
0,850 |
0,860 |
0,874 |
0,868 |
0,847 |
0,865 |
Ezután a NOx mass [g/h] kiszámolható:
7. táblázat – NOx kibocsátás [g/h] a különböző vizsgálati módokra
|
Üzemmód |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
NOx tömeg |
39,717 |
61,291 |
44,013 |
8,703 |
2,401 |
0,820 |
8. táblázat – CO kibocsátás [g/h] a különböző vizsgálati módokra
|
Üzemmód |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
COtömeg |
2084,588 |
997,638 |
695,278 |
591,183 |
810,334 |
227,285 |
9. táblázat – CO2 kibocsátás [g/h] a vizsgálati üzemmódokra
|
Üzemmód |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
CO2 tömeg |
6126,806 |
4884,739 |
4117,202 |
2780,662 |
2020,061 |
907,648 |
2.1.6 Fajlagos kibocsátások
A fajlagos kibocsátást [g/kWh] minden összetevőre külön kell számítani:
10. táblázat – Kibocsátások [g/h] és súlyozási tényezők a vizsgálati üzemmódokra
|
Üzemmód |
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
HC tömeg |
g/h |
28,361 |
18,248 |
16,026 |
16,625 |
20,357 |
31,578 |
|
NOx tömeg |
g/h |
393,717 |
61,291 |
44,013 |
8,703 |
2,401 |
0,820 |
|
CO tömeg |
g/h |
2084,588 |
997,638 |
695,278 |
591,183 |
810,334 |
227,285 |
|
CO2 tömeg |
g/h |
6126,806 |
4884,739 |
4117,202 |
2780,662 |
2020,061 |
907,648 |
|
Teljesítmény |
KW |
9,96 |
7,50 |
4,88 |
2,36 |
0,94 |
0 |
|
Súlyozási tényezők WF1 |
– |
0,090 |
0,200 |
0,290 |
0,300 |
0,070 |
0,050 |
2.2. Nyers füstgáz adatok egy kétütemű motornál
Hivatkozva a 11. táblázat kísérleti adataira, a számításokat elsőként az 1 üzemmódra kell elvégezni, majd ugyanezen eljárással a többire.
11. táblázat – Kísérleti adatok egy kétütemű külsőgyújtású motorra
|
Üzemmód |
Mértékegység |
1 |
2 |
|
Fordulatszám |
min-1 |
9500 |
2800 |
|
Teljesítmény |
kW |
2,31 |
0 |
|
Terhelés részarány |
% |
100 |
0 |
|
Súlyozási tényező |
– |
0,9 |
0,1 |
|
Légköri nyomás |
kPa |
100,3 |
100,3 |
|
Levegő hőmérséklet |
°C |
25,4 |
25 |
|
Levegő relatív nedvességtartalma |
% |
38,0 |
38,0 |
|
Levegő abszolút nedvességtartalma |
gH2O/kg levegő |
7,742 |
7,558 |
|
CO száraz |
ppm |
37086 |
16150 |
|
NOx nedves |
ppm |
183 |
15 |
|
HC nedves |
ppmCl |
14220 |
13179 |
|
CO2 száraz |
% Vol. |
11,986 |
11,446 |
|
Üzemanyag- fogyasztás |
kg/h |
1,195 |
0,089 |
|
Üzemanyag H/C aránya α |
– |
1,85 |
1,85 |
|
Üzemanyag O/C aránya β |
|
0 |
0 |
2.2.1. Száraz/nedves korrekciós tényező kW
12. táblázat – Nedves CO és CO2 értékek a vizsgálati üzemmódok szerint
|
Üzemmód |
|
1 |
2 |
|
H2 száraz |
% |
1,357 |
0,543 |
|
kw2 |
– |
0,012 |
0,012 |
|
kw |
– |
0,874 |
0,887 |
|
CO nedves |
ppm |
32420 |
14325 |
|
CO2 nedves |
% |
10,478 |
10,153 |
13. táblázat – HC kibocsátás a vizsgálati üzemmódok szerint
|
Üzemmód |
1 |
2 |
|
HCtömeg |
112,520 |
9,119 |
A KH NOx kibocsátás korrekciós tényezője egyenlő 1-gyel a kétütemű motoroknál:
14. táblázat – NOx kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint
|
Üzemmód |
1 |
2 |
|
NOx tömeg |
4,800 |
0,034 |
15. táblázat – CO kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint
|
Üzemmód |
1 |
2 |
|
COtömeg |
517,851 |
20,007 |
16. táblázat – CO2 kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint
|
Üzemmód |
1 |
2 |
|
CO2 tömeg |
2629,658 |
222,799 |
2.2.6. Fajlagos kibocsátások
A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás (g/kWh) minden egyes összetevőre az alábbi módon számítandó:
17. táblázat – Kibocsátások [g/h] és súlyozási tényezők a két vizsgálati üzemmódra
|
Üzemmód |
Mértékegység |
1 |
2 |
|
HCtömeg |
g/h |
112,520 |
9,119 |
|
NOx tömeg |
g/h |
4,800 |
0,034 |
|
COtömeg |
g/h |
517,851 |
20,007 |
|
CO2 tömeg |
g/h |
2629,658 |
222,799 |
|
Teljesítmény Pi |
kW |
2,31 |
0 |
|
Súlyozási tényezők WFi |
– |
0,85 |
0,15 |
2.3. Higított füstgáz adatok egy négyütemű motornál
Hivatkozva a 18. táblázat kísérleti adataira, a számításokat elsőként az 1. üzemmódra kell elvégezni, majd ugyanezen eljárással a többire.
18. táblázat – Kísérleti adatok egy négyütemű külsőgyújtású motorra
|
Üzemmód |
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Fordulatszám |
min-1 |
3060 |
3060 |
3060 |
3060 |
3060 |
2100 |
|
Teljesítmény |
kW |
13,15 |
9,81 |
6,52 |
3,25 |
1,28 |
0 |
|
Terhelés részarány |
% |
100 |
75 |
50 |
25 |
10 |
0 |
|
Súlyozási tényező |
– |
0.090 |
0.200 |
0.290 |
0.300 |
0.070 |
0.050 |
|
Levegő nyomás |
kPa |
980 |
980 |
980 |
980 |
980 |
980 |
|
Levegő hőmérséklet |
°C |
25,3 |
25,1 |
24,5 |
23,7 |
23,5 |
22,6 |
|
Levegő relatív
páratartalma |
% |
19,8 |
19,8 |
20,6 |
21,5 |
21,9 |
23,2 |
|
Levegő abszolút
páratartalma |
g viz/ kg levegő |
4,08 |
4,03 |
4,05 |
4,03 |
4,05 |
4,06 |
|
CO száraz |
ppm |
3681 |
3465 |
2541 |
2365 |
3086 |
1817 |
|
NOx nedves |
ppm |
85,4 |
49,2 |
24,3 |
5,8 |
2,9 |
1,2 |
|
HC nedves |
ppmC1 |
91 |
92 |
77 |
78 |
119 |
186 |
|
CO2 száraz |
% Vol |
1,038 |
0,814 |
0,649 |
0,457 |
0,330 |
0,208 |
|
CO száraz (háttér) |
ppm |
3 |
3 |
3 |
2 |
2 |
3 |
|
NOx nedves (háttér) |
ppm |
0,1 |
0,1 |
0,1 |
0,1 |
0,1 |
0,1 |
|
HC nedves (háttér) |
ppmC1 |
6 |
6 |
5 |
6 |
6 |
4 |
|
CO2 száraz (háttér) |
% Vol |
0,042 |
0,041 |
0,041 |
0,040 |
0,040 |
0,040 |
|
Hígított füstgáz tömegáram GTOTW |
kg/h |
625,722 |
627,171 |
623,549 |
630,792 |
627,895 |
561,267 |
|
Üzemanyag H/C arány α |
– |
1.85 |
1.85 |
1.85 |
1.85 |
1.85 |
1.85 |
|
Üzemanyag O/C arány β |
– |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
2.3.1. Száraz/nedves korrekciós tényező kW
A kw száraz/nedves korrekciós tényező a mért száraz CO és CO2 értékeket át kell számítani nedves alapú értékekre.
A hígított kipufogógázra:
19. táblázat – Nedves CO és CO2 értékek hígított füstgázra a vizsgálati üzemmódok szerint
|
Üzemmód |
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
DF |
– |
9,465 |
11,454 |
14,707 |
19,100 |
20,612 |
32,788 |
|
kw1 |
– |
0,007 |
0,006 |
0,006 |
0,006 |
0,006 |
0,006 |
|
kw |
– |
0,984 |
0,986 |
0,988 |
0,989 |
0,991 |
0,992 |
|
CO nedves |
ppm |
3623 |
3417 |
2510 |
2340 |
3057 |
1802 |
|
CO2 nedves |
% |
1,0219 |
0,8028 |
0,6412 |
0,4524 |
0,3264 |
0,2066 |
ahol a kW1 tényező megegyezik a hígított füstgáznál már kiszámított értékkel.
20. táblázat – CO és CO2 (nedves) értékek hígító levegőre a különböző vizsgálati üzemmódokban
|
Üzemmód |
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
Kwl |
– |
0,007 |
0,006 |
0,006 |
0,006 |
0,006 |
0,006 |
|
Kw |
– |
0,993 |
0,994 |
0,994 |
0,994 |
0,994 |
0,994 |
|
CO nedves |
ppm |
3 |
3 |
3 |
2 |
2 |
3 |
|
CO2 nedves |
% |
0,0421 |
0,0405 |
0,0403 |
0,0398 |
0,0394 |
0,0401 |
HCtömeg = u x concc x GTOTW
u = 0,000478 a 2. Táblázatból
concc = conc – concd x (1-1/DF)
concc = 91 – 6x (1-1/9,465) = 86 ppm
HCtömeg = 0,000478 x 86 x 625,722 = 25,666 g/h
21. táblázat – HC kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint
|
Üzemmód |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
HCtömeg |
25,666 |
25,993 |
21,607 |
21,850 |
34,074 |
48,963 |
A NOx kibocsátás korrekciós tényezője KH a következő összefüggésből számítható:
22. táblázat – Az NOx kibocsátások páratartalom miatti KH korrekciós tényezője a vizsgálati üzemmódokra
|
Üzemmód |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
KH |
0,793 |
0,791 |
0,791 |
0,790 |
0,761 |
0,792 |
NOxtömeg = u x concc x KH x GTOTW
u = 0,001587 a 2. Táblázatból
concc = conc – concd x (1-1/DF)
concc = 85 – 0x (1-1/9,465) = 85 ppm
HCtömeg = 0,001587 x 85 x 0,79 x 625,722 = 67,168 g/h
23. táblázat – NOx kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint
|
Üzemmód |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
HCtömeg g/h |
67,168 |
38,721 |
19,012 |
4,621 |
2,319 |
0,811 |
COtömeg = u x concc x GTOTW
u = 0,000966 a 2. táblázatból
concc = conc – concd x (1-1/DF)
concc = 3622 – 3x (1-1/9,465) = 3620 ppm
COtömeg = 0,000966 x 3620 x 625,722 = 2188,001 g/h
24. táblázat – CO kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint
|
Üzemmód |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
COtömeg |
2188,001 |
2068,760 |
1510,187 |
1424,792 |
1853,109 |
975,435 |
CO2tömeg = u x concc x GTOTW
u = 15,19 a 2. táblázatból
concc = conc – concd x (1-1/DF)
concc = 1,0219 – 0,0421x (1-1/9,465) = 0,9842 %Vol
HCtömeg = 15,19 x 0,9842 x 625,722 = 9354,488 g/h
25. táblázat – CO2 kibocsátások [g/h] a vizsgálati üzemmódok szerint
|
Üzemmód |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
CO2 tömeg [g/h] |
9354,488 |
7295,794 |
5719,531 |
3973,503 |
2756,113 |
1430,229 |
2.3.6. A fajlagos kibocsátás számítása
A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás (g/kWh) minden egyes összetevőre az alábbi módon számítandó:
26. táblázat – Kibocsátások [g/h] és súlyozási tényezők a különböző vizsgálati üzemmódokra
|
Üzemmód |
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
|
HCtömeg |
g/h |
25,666 |
25,993 |
21,607 |
21,850 |
34,074 |
48,963 |
|
NOx tömeg |
g/h |
67,168 |
38,721 |
19,012 |
4,621 |
2,319 |
0,811 |
|
COtömeg |
g/h |
2188,001 |
2068,760 |
1510,187 |
1424,792 |
1853,109 |
975,435 |
|
CO2 tömeg |
g/h |
9354,488 |
7295,794 |
5717,531 |
3973,503 |
2756,113 |
1430,229 |
|
Teljesítmény Pi |
kW |
13,15 |
9,81 |
6,52 |
3,25 |
1,28 |
0 |
|
Súlyozási tényezők WFi |
– |
0,090 |
0,200 |
0,290 |
0,300 |
0,070 |
0,050 |
1. Az emissziós előírások teljesítése
Ez a függelék csak a külsőgyújtású motorok 2. szabályozási lépcsőjére vonatkozik.
1.1 Az 1. számú melléklet 4.2. pontjában a 2. szabályozási lépcsőben a motorok emissziójára előírt a kipufogógáz emisszió határértékeket az ebben a függelékben szereplő emisszió-tartóssági időtartam (EDP) figyelembevételével kell alkalmazni.
1.2. Minden motorra érvényesek a 2. szabályozási lépcsőben a következők:
Ha minden, egy motorcsaládot képviselő vizsgálati motor, amelyet ennek a rendeletnek megfelelően helyesen vizsgáltak, olyan emissziós értékekkel rendelkezik, hogy azok megszorozva az e függelék szerinti romlási tényezőkkel (DF – Deterioration Factor) kisebbek vagy egyenlők minden egyes, a 2. szabályozási lépcsőben az adott motorkategóriára vonatkozó határértéknél (motorcsalád emissziós határértéke, FEL – Family Emission Limit), úgy ez a motorcsalád teljesíti az adott motorkategória emissziós előírásait. Abban az esetben ha egy motorcsaládot képviselő vizsgálati motorok bármelyike olyan emisszió értékekkel rendelkezik, hogy azokat megszorozva az e függelék szerinti romlási tényezőkkel azok bármelyik egyedi, az adott motorkategóriára vonatkozó határértéket (vagy FEL értéket, ha alkalmazható) túllépik, a motorcsalád nem felel meg az adott motorkategória emissziós előírásainak.
1.3. A kis sorozatú motorgyártók alkalmazhatják a HC+NOx és a CO esetén az 1. vagy a 2. táblázat szerinti romlási tényezőket, vagy számíthatják azokat az 1.3.1. pontban leírt eljárással. Olyan technológia esetén, amely nem szerepel az 1. és a 2. táblázatban, a gyártóknak az e függelék 1.4. pontjában előírt eljárást kell alkalmazniuk.
1. táblázat – Kézi motorok (SH) megállapított HC+NOx és a CO romlási tényezők kissorozatú gyártók számára
|
Motorosztály |
Kétütemű motorok |
Négyütemű motorok |
Motorok kipufogógáz utókezeléssel |
|
HC+NOx |
CO |
HC+NOx |
CO |
A romlási tényezőt az 1.3.1. pont képletével kell kiszámítani |
|
SH– |
1,1 |
1,1 |
1,5 |
1,1 |
|
SH–2 |
1,1 |
1,1 |
1,5 |
1,1 |
|
SH–3 |
1,1 |
1,1 |
1,5 |
1,1 |
2. táblázat – Nem kézi motorok (SN) megállapított HC+NOx és a CO romlási tényezők kissorozatú gyártók számára
|
Motorosztály |
Alsó szelepvezérlésű motorok |
Felső szelepvezérlésű motorok |
Motorok kipufogógáz utókezeléssel |
|
HC+NOx |
CO |
HC+NOx |
CO |
A romlási tényezőt az 1.3.1. pont képletével kell számítani |
|
SN–1 |
2,1 |
1,1 |
1,5 |
1,1 |
|
SN–2 |
2,1 |
1,1 |
1,5 |
1,1 |
|
SN–3 |
2,1 |
1,1 |
1,5 |
1,1 |
|
SN–4 |
1,6 |
1,1 |
1,4 |
1,1 |
1.3.1. A romlási tényező számításának képlete a kipufogógáz utókezeléses motorok esetén:
DF= [(NE x EDF) – (CC x F)] / (NE – CC)
NE = új motor emissziója a katalizátor előtt (g/kWh)
EDF = romlási tényező katalizátor nélküli motoroknál az 1. táblázat szerint
CC = a 0 időpontban átalakított (katalizált) mennyiség [g/kwh]-ban
F = 0,8 HC-re és 0,0 NOx-re az SN:3 és SN:4 osztályok motorjainál
F = 0,8 CO-ra minden motorosztálynál
1.4. A gyártóknak a megállapított, vagy számított romlási tényezőt alkalmazni kell minden egyes határértékkel szabályozott szennyezőre a 2. szabályozási lépcsőben szereplő valamennyi motorcsaládnál. Ezeket a romlási tényezőket kell alkalmazni a típusjóváhagyásnál és a gyártás ellenőrzésére.
1.4.1. Olyan motoroknál, amelyeknél nem alkalmazzák az 1.3. pont szerinti megállapított vagy számított romlási tényezőket, a romlási tényezőket a következőképpen kell meghatározni:
1.4.1.1. Legalább egy kísérleti motorra, amely kialakítása miatt legvalószínűbben túllépi a HC+NOx emissziós normákat (ahol lehet FEL-eket), és reprezentálja a gyártandó motorokat, le kell folytatni a teljes emisszió-vizsgálati eljárást, annyi üzemóra után, amely már stabilizálódott emissziós szintet jelent.
1.4.1.2. Amennyiben egynél több motort vizsgálnak, a kapott eredményeket átlagolni és kerekíteni kell az alkalmazandó határértékek pontosságának megfelelő tizedes jegyekig, egyetlen számmal kifejezve az eredményeket.
1.4.1.3. Az emissziós vizsgálatot le kell folytatni újra a motor öregedését követve. Az öregedési eljárást azért fejlesztették ki, hogy a gyártó számára lehetővé váljon megfelelően megjósolni a berendezés használata során várható emisszió romlást a motor élettartama alatt. Figyelembe kell venni az elhasználódás típusát és más normális használat közben várható károsodási mechanizmusokat, amelyek hatással lehetnek az emisszióra. Amennyiben egynél több motort vizsgálnak, a kapott eredményeket átlagolni kell és kerekíteni az alkalmazandó határértékek pontosságának megfelelő tizedes jegyekig, egyetlen számmal kifejezve az eredményeket.
1.4.1.4. A tartóssági időtartam végén kapott emissziót (átlag emissziót, ha lehetséges) el kell osztani minden szennyező esetében az 1.4.1.2. szerinti, a stabilizálódott állapotban mért emisszióval (átlag emisszióval, ha lehetséges) és kerekíteni kell két értékes jegyre. Az eredményül kapott szám a romlási tényező (DF), kivéve, ha DF kisebb 1,00-nél, amikor is DF=1,0.
1.4.1.5. A gyártó kérheti további emisszió-ellenőrző pontok beiktatását a stabilizált kibocsátási pont és a emisszió tartóssági periódus (EDP) vége közé. Ha közbenső ellenőrzési pontokat iktatnak be, akkor ezeket a pontokat egyenletesen kell kijelölni az EDP időtartamán belül (±2 óra), és egy pontnak a teljes EDP időtartam feléhez (± 2 óra) kell esnie.
1.4.1.6. Minden szennyezőre, a HC+NOx-re és CO-ra kapott adat-pontokra egyenest kell illeszteni a legkisebb négyzetek módszerével, kezdve a nulla óránál lefolytatott első vizsgálat eredményeivel. A romlási tényező értéke az egyenes által a tartóssági időtartam végére adott emisszió, osztva a nulladik órára adott emisszióval.
A számított romlási tényezők teljes motorcsaládokra és gyártási évekre vonatkoznak és nem csak a vizsgált motorra, amennyiben a gyártó beterjeszt előre egy, a nemzeti típus-jóváhagyó hatóság számára elfogadható indoklást, hogy az érintett motor-család emisszió romlási karakterisztikája nagy valószínűséggel megegyező lesz a tervezés, ill. az alkalmazott technológia miatt.
Az alábbi felsorolás nem-kizárólagos lista a tervezési és technológiai csoportosításra:
− hagyományos kétütemű motorok kipufogógáz-utókezelő nélkül,
− hagyományos kétütemű motorok kerámia katalizátorral, amely azonos aktív anyagot, töltetet, és azonos számú cellát tartalmaz négyzetcentiméterenként,
− hagyományos kétütemű motor fém katalizátorral, amely azonos aktív anyagot és töltetet, megegyező hordozóanyagot és azonos számú cellát tartalmaz négyzetcentiméterenként,
− kétütemű motorok réteges hengeröblítéses rendszerrel,
− négyütemű motorok katalizátorral (lásd fent), azonos szelep-elrendezéssel és azonos kenési rendszerrel,
− négyütemű motorok katalizátor nélkül, azonos szelep-elrendezéssel és azonos kenési rendszerrel.
2. Emisszió-tartóssági időtartam 2. szabályozási lépcsős motoroknál
1.1. A gyártó köteles megadni a típusjóváhagyás időpontjában az egyes motorcsaládokra alkalmazandó emisszió-tartóssági időtartam kategóriáját. Ez a kategória, amely leginkább közelíti a motort magába foglaló készülékek előrelátható hasznos élettartamát, melyet a gyártó ad meg. A gyártó köteles megőrizni az egyes motorcsaládok azon adatait, melyek a tartóssági időtartam kategóriájának kiválasztását indokolják. Ezeket az adatokat a típusjóváhagyó hatóság kérésére rendelkezésre kell bocsátani.
1.1.1. Kézi motorokra: a gyártóknak az 1. táblázat kategóriáiból kell választaniuk emisszió-tartóssági időtartam kategóriát.
1. táblázat – Emisszió-tartóssági időtartam kategóriák kézi motorokra (üzemórák)
|
Kategória |
1 |
2 |
3 |
|
SH:1 osztály |
50 |
125 |
300 |
|
SH:2 osztály |
50 |
125 |
300 |
|
SH:3 osztály |
50 |
125 |
300 |
2.1.2. Nem-kézi motorokra: a gyártóknak az 2. táblázatból kell választaniuk emisszió-tartóssági időtartam kategóriát nem kézi motorokra
2. táblázat – Emisszió-tartóssági időtartam kategóriák nem kézi motorokra (üzemórák)
|
Kategória |
1 |
2 |
3 |
|
SN:1 osztály |
50 |
125 |
300 |
|
SN:2 osztály |
125 |
250 |
500 |
|
SN:3 osztály |
125 |
250 |
500 |
|
SN:4 osztály |
250 |
500 |
1000 |
A gyártónak helytállóan bizonyítania kell a jóváhagyó hatóságnak, hogy a deklarált hasznos élettartam megfelelő. Az adatok, amelyek alátámasztják a gyártó emisszió-tartóssági időtartam kategória választását egy adott motorcsaládra, többek között, tartalmazhatják a következőket:
− vizsgálatokat a készülékek élettartamáról, amelybe az adott motorokat beépítik;
− műszaki értékeléseket a használt motorok területén, amelyek megbecsülik, hogy a motorteljesítmény mikor romlik le olyan mértékig, hogy a használhatóság és/vagy a megbízhatóság miatt már nagyjavításra vagy cserére van szükség;
− jótállási nyilatkozatok és jótállási idők;
− a motor élettartamára vonatkozó marketing anyagok;
− a vásárlók hiba bejelentései;
− műszaki értékelések a tartósságról, üzemórákban, az adott technológiájú, anyagú és kialakítású motorokról.
5. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM
együttes rendelethez39
A jóváhagyási vizsgálatokhoz és a gyártás egyezőségének ellenőrzéséhez használandó referencia üzemanyag műszaki jellemzői
NEM-KÖZÚTI MOZGÓ GÉPEK KOMPRESSZIÓ-GYÚJTÁSÚ MOTORJÁNAK REFERENCIA ÜZEMANYAGA1
Megjegyzés: A motor teljesítménye vagy szennyezőanyag-kibocsátása szempontjából legfontosabb tulajdonságok ki vannak emelve.
Jellemző |
Határértékek és egységek2 |
Vizsgálati módszer |
minimum |
maximum |
Cetánszám4 |
457 |
50 |
ISO 5165 |
Sűrűség 15 °C-on |
835 kg/m3 |
845 kg/m3 10 |
ISO 3675, ASTM D 4052 |
Desztilláció3 |
|
|
ISO 3405 |
– 95% pont |
---- |
370 °C |
|
Viszkozitás 40 °C-on |
2,5 mm2/s |
3,5 mm2/s |
ISO 3104 |
Kéntartalom |
0,1 tömeg%9 |
0,2 tömeg%8 |
ISO 8754, EN 24260 |
Lobbanáspont |
55 °C |
---- |
ISO 2719 |
Hidegszűrhetőség (CFPP) |
---- |
+5 °C |
EN 116 |
Vörösréz korrózió |
---- |
1 |
ISO 2160 |
Conradson szám (10% DR) |
---- |
0,3 tömeg% |
ISO 10370 |
Hamutartalom |
---- |
0,01 tömeg% |
ASTM D 48211 |
Víztartalom |
---- |
0,05 tömeg% |
ASTM D 95, D 1744 |
Közömbösítési (erős sav) szám |
---- |
0,2 mg KOH/g |
|
Oxidációs stabilitás5 |
---- |
2,5 mg/100 ml |
ASTM D 2274 |
Adalékok6 |
|
|
|
1 Ha egy motor vagy jármű termikus hatásfokát kell kiszámítani, az üzemanyag hőtartalmát (fűtőértékét) az alábbi összefüggés alapján lehet kiszámítani:
Fajlagos hőtartalom (fűtőérték) (nettó) MJ/lkg = (46,423-8,792 d2+3,17 d) [l-(x+y+s)]+9,42x-2,499 x
d = sűrűség 288 K (15 °C) hőmérsékleten
x = víztartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)
y = hamutartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)
s = kéntartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)
2 A specifikációkban megadott értékek "valós értékek". A határértékek meghatározása az "Alap meghatározása olajtermékek minőségi vitáihoz" című, ASTM D 3244 szabvány alapján történt, és a maximális érték meghatározásánál a zérus feletti 2R minimális különbség lett figyelembe véve; a maximum és minimum meghatározásánál a minimális különbség 4R (R = reprodukálhatóság).
Ezektől a statisztikai okokból szükséges előírásoktól függetlenül, az üzemanyag gyártójának törekednie kell a zérus értékre, ha a megadott maximum 2R, és egy átlagértékre, ha maximum és minimum van megadva. Annak tisztázására, hogy egy üzemanyag megfelel-e e specifikációk követelményeinek, az ASTM D 3244 szabvány feltételeit kell alkalmazni.
3 A megadott számok az elgőzölögtetett mennyiségeket mutatják (visszanyert%+veszteség%).
4 A cetán-tartomány nincs összhangban a minimális 4R tartományra vonatkozó követelménnyel. Mindazonáltal az üzemanyag szállítója és felhasználója közötti viták esetén az ASTM D 3244 előírásait lehet használni az ilyen viták feloldására, feltéve, hogy egyszeri meghatározások helyett inkább annyi ismételt mérést végeznek, amennyi elegendő a szükséges pontosság eléréséhez.
5 Még ha ellenőrzik is az oxidációs stabilitást, a tárolási időtartam valószínűleg korlátozott. Célszerű kikérni a szállító tanácsát a tárolási körülményekre és az élettartamra vonatkozóan.
6 Ez az üzemanyag csak közvetlen lepárlású és krakkolt szénhidrogén-desztillációs összetevőkből áll; kéntelenítés megengedett. Nem tartalmazhat semmiféle fémes adalékot vagy cetánszám javító adalékokat.
7 Alacsonyabb értékek megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-üzemanyag cetánszámát fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.
8 Magasabb értékek megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-üzemanyag kéntartalmát fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.
9 Folyamatosan felülvizsgálandó a piaci trendek fényében. Egy motor első jóváhagyása alkalmával, ha nem alkalmaznak kipufogógáz utókezelést, a kérelmező kívánságára megengedhető 0,05 tömeg% névleges kéntartalom, amely esetben a mért részecskeszintet felfelé kell helyesbíteni az üzemanyag kéntartalmára névlegesen megadott átlagos értékre (0,15 tömeg%), az alábbi képlet segítségével:
PTkorr. = PT-[SFCx0,0917x (NSLF-FSF)]
PThelyesb. = a helyesbített PT-érték (g/kWh)
PT = a részecske-kibocsátás mért súlyozott fajlagos értéke (g/kWh)
SFC = súlyozott fajlagos üzemanyag fogyasztás (g/kWh) az alanti képlettel számolva
NSLF = a névlegesen megadott kéntartalom tömeghányad (azaz 0,15%/100) átlaga
FSF = az üzemanyag kéntartalom tömeghányada (%/100)
A súlyozott fajlagos üzemanyag fogyasztás számításának képlete:
Az 1. számú melléklet 5.3.2. pontja szerinti gyártási egyezőség megállapításánál a követelményeket olyan referencia-üzemanyaggal kell teljesíteni, amelynek kéntartalma megegyezik a 0,1/0,2 tömeg% maximum/minimum szintekkel. 10 Magasabb, egészen 855 kg/m3-ig terjedő értékek is megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-üzemanyag sűrűségét fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben. Az 1. számú melléklet 5.3.2. pontja szerinti gyártási egyezőség megállapításánál a követelményeket olyan referencia-üzemanyaggal kell teljesíteni, amelynek sűrűsége megegyezik a 835/845 kg/m3 maximum/minimum szintekkel. 11 A hatálybalépés időpontjától kezdve az EN/ISO 6245 szabvánnyal kell felváltani.
MOBIL GÉPEK ÉS KÉSZÜLÉKEK KÜLSŐGYÚJTÁSÚ MOTORJAINAK
A REFERENCIA ÜZEMANYAGA
Megjegyzés: a kétütemű motorok üzemanyaga az alábbiakban leírt benzin és kenőolaj keveréke. A benzin-olaj keverék arányát a gyártó adja meg a 4. számú melléklet 2.7. pontja szerint.
| Paraméter |
Mérték-
egység |
Határérték |
Vizsgálati
módszer |
Beveze-
tés idő-
pontja |
| min. |
max. |
| Kutatási-oktánszám, ROZ |
--- |
95,0 |
--- |
EN 25164 |
1993 |
| Motor-oktánszám, MOZ |
--- |
85,0 |
--- |
EN 25163 |
1993 |
| Sűrűség 15 °C-on |
kg/m3 |
748 |
762 |
ISO 3675 |
1995 |
| Reid gőznyomás |
kPa |
56 |
60 |
EN 12 |
1993 |
| Desztilláció |
|
|
|
|
|
| – |
kezdő forrpont |
°C |
24 |
40 |
EN-ISO 3405 |
1988 |
| – |
átdesztillál 100 °C-on |
V/V % |
49,0 |
57,0 |
EN-ISO 3405 |
1988 |
| – |
átdesztillál 150 °C-on |
V/V % |
81,0 |
87,0 |
EN-ISO 3405 |
1988 |
| – |
végforrpont |
°C |
190 |
215 |
EN-ISO 3405 |
1988 |
| Maradék |
% |
--- |
2 |
EN-ISO 3405 |
1988 |
| Szénhidrogén elemzés: |
|
|
|
|
|
| olefinek |
V/V % |
--- |
10 |
ASTMD1319 |
1995 |
| aromások |
V/V % |
28,0 |
40,0 |
ASTMD1319 |
1995 |
| benzol |
V/V % |
--- |
1,0 |
EN 12177 |
1998 |
| telített szénhidrogének |
V/V % |
--- |
maradék |
ASTMD1319 |
1995 |
| Szén / hidrogén arány |
--- |
közölt |
közölt |
|
|
| Oxidációs stabilitás2 |
min |
480 |
--- |
EN-ISO 7536 |
1996 |
| Oxigéntartalom |
m/m % |
--- |
2,3 |
EN 1601 |
1997 |
| Gyantatartalom |
mg/ml |
--- |
0,04 |
EN-ISO 6246 |
1997 |
| Kéntartalom |
mg/kg |
--- |
100 |
EN-ISO14596 |
1998 |
| Rézkorrózió 50 °C-on |
--- |
--- |
1 |
EN-ISO 2160 |
1995 |
| Ólomtartalom |
g/l |
--- |
0,005 |
EN 237 |
1996 |
| Foszfortartalom |
g/l |
--- |
0,0012 |
ASTMD3231 |
1994 |
1. megjegyzés: A specifikációban megadott értékek "valós értékek". A határértékek megállapítása az ISO 4259 "Ásványolajtermékek- az értékek meghatározása és felhasználása a precíziós vizsgálati eljárással" szabvány alapján történt és a legnagyobb érték meghatározásánál a zérus feletti 2R legkisebb különbség lett figyelembe véve, a legnagyobb és a legkisebb érték meghatározásánál a legkisebb különbség 4R (R ismételhető). A statisztikai okokból szükséges mérésektől függetlenül az üzemanyag előállítójának törekednie kell a zérus értékre, ha a megadott legnagyobb érték 2R, és egy középértékre, ha a felső és alsó határok adottak. Ha kétséges, hogy egy üzemanyag az előírt követelményeknek megfelel, az ISO 4259 rendelkezései érvényesek.
2. megjegyzés: Az üzemanyag tartalmazhat antioxidánsokat és fémdezaktivátorokat, melyeket a benzinlepárlás stabilizálásához használnak, de nem tartalmazhat detergenseket / diszpergáló adalékokat és illó olajokat."
6. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM–KöM
együttes rendelethez40
ELEMZŐ ÉS MINTAVEVŐ RENDSZER
1. ELEMZŐ ÉS MINTAVEVŐ RENDSZER
GÁZ- ÉS RÉSZECSKE-MINTAVEVŐ RENDSZEREK
|
Ábraszám |
Megnevezés |
|
2 |
Kezeletlen kipufogógáz elemző rendszere |
|
3 |
Hígított kipufogógáz elemző rendszere |
|
4 |
Részleges átáramlás, izokinetikus áramlás, szívóventilátor vezérlés, rész-mintavétel |
|
5 |
Részleges átáramlás, izokinetikus áramlás, nyomóventilátor vezérlés, rész-mintavétel |
|
6 |
Részleges átáramlás, CO2 vagy NOx vezérlés, rész-mintavétel |
|
7 |
Részleges átáramlás, CO2 és szénegyensúly, teljes mintavétel |
|
8 |
Részleges átáramlás, egy Venturi-cső és koncentráció mérés, rész-mintavétel |
|
9 |
Részleges átáramlás, kettős Venturi-cső vagy fojtótárcsa és koncentráció mérés, rész-mintavétel |
|
10 |
Részleges átáramlás, többcsöves megosztás és koncentráció mérés, rész-mintavétel |
|
11 |
Részleges átáramlás, áramlásszabályozás, teljes mintavétel |
|
12 |
Részleges átáramlás, áramlásszabályozás, rész-mintavétel |
|
13 |
Teljes átáramlás, térfogat-kiszorításos szivattyú vagy kritikus áramlású Venturi-cső, rész-mintavétel |
|
14 |
Részecske-mintavevő rendszer |
|
15 |
Teljes átáramlású rendszer hígító rendszere |
1.1. A kibocsátott gáznemű szennyezőanyagok meghatározása
Az 1.1.1. pont és a 2. és 3. ábra részletesen bemutatja az ajánlott mintavételi és elemző rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle konfigurációval is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő alkatrészek: műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók alkalmazhatók kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek, elhagyhatók, ha elhagyásuk a műszaki szempontok helyes megítélésén alapul.
1.1.1. A CO, CO2 , HC, NOx gáznemű összetevők
A kezeletlen vagy hígított gáznemű szennyezőanyagok meghatározására szolgáló elemző (analitikai) rendszer leírása az alábbiak használatán alapul:
– HFID elemző készülék a szénhidrogének mérésére,
– NDIR elemző készülék a szénmoNOxid és széndioxid mérésére,
– HCLD vagy egyenértékű elemző készülék a nitrogéNOxid mérésére.
A kezeletlen kipufogógáz (lásd a 2. ábrát) esetében a mintát az összes összetevőhöz egyetlen mintavevő szondával vagy két szorosan egymás mellett elhelyezett szondával lehet venni, belső megosztással a különböző elemző készülékekhez. Ügyelni kell arra, hogy az elemző rendszer egyetlen pontján se következzen be a kipufogógáz összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).
Hígított kipufogógáznál (lásd a 3. ábrát) a szénhidrogén-mintát más mintavevő szondával kell venni, mint a többi összetevő mintáját. Ügyelni kell arra, hogy az elemző rendszer egyetlen pontján se következzen be a kipufogógáz összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).
Kipufogógáz CO, NOx és HC összetevőit elemző rendszer folyamatábrája |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hígított kipufogógáz CO, CO2, NOx és HC összetevőit elemző rendszer folyamatábrája
Minden olyan alkatrészt ami a gázmintával érintkezik áthalad, az adott rendszerre előírt hőmérsékleten kell tartani.
– SP1 kezeletlen gáz mintavevő szonda (csak a 2. ábrán)
Rozsdamentes acélból készült egyenes, zárt végű, több furattal ellátott szonda alkalmazása ajánlott. A szonda belső átmérője ne legyen nagyobb a mintavevő vezeték belső átmérőjénél. A szonda falvastagsága ne legyen nagyobb 1 mm-nél. A szondán legalább három, három különböző sugárirányú síkban elhelyezett lyuk legyen, úgy méretezve, hogy mindegyiken közel azonos nagyságú áramlás álljon elő. A szonda hossza olyan legyen és úgy építsék be, hogy a kipufogócső átmérőjének legalább 80%át átérje.
– SP2 hígított kipufogógáz HC mintavevő szonda (csak a 3. ábrán)
– a szénhidrogén mintavevő vezeték (HSL3) első 254–762 mm-es szakaszát képezze,
– belső átmérője legalább 5 mm legyen,
– a DT hígító alagút (1.2.1.2. pont) olyan pontján legyen elhelyezve, ahol a hígító levegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett (azaz kb. 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép az alagútba),
– (sugárirányban) elég messze legyen a többi szondától és az alagút falától ahhoz, hogy áramlási árnyékolástól és örvényhatásoktól mentes legyen,
– úgy legyen fűtve, hogy a szondából való kilépés helyén a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ± 10 K értékre emelje.
– SP3 hígított kipufogógáz CO, CO2, NOx mintavevő szonda (csak a 3. ábrán)
– az SP2-vel azonos síkban legyen,
– (sugárirányban) elég messze legyen a többi szondától és az alagút falától ahhoz, hogy áramlási árnyékolástól és örvényhatásoktól mentes legyen,
– a víz-kondenzáció elkerülése érdekében legalább 328 K (55 °C) hőmérsékletre fűtött és teljes hosszában hőszigetelt legyen.
– HSL1 fűtött mintavevő vezeték
A mintavevő vezeték a gázmintát egy szondától a szétosztási pont(ok)hoz és a HC elemző készülékhez vezeti.
– belső átmérője legalább 5 mm, legfeljebb 13,5 mm legyen,
– rozsdamentes acélból vagy PTFE-ből készüljön,
– minden külön szabályozott fűtött szakaszon mérve tartson fenn 463 K (190 °C) ± 10 K csőfal-hőmérsékletet, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál 463 K (190 °C) vagy annál alacsonyabb,
– tartson fenn 453 K (180 °C) értéknél magasabb csőfal-hőmérsékletet, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál 463 K (190 °C) értéknél magasabb,
– tartson fenn 463 K (190 °C) ± 10 K gáz hőmérsékletet közvetlenül az (F2) fűtött szűrő és a HFID előtt.
– HSL2 fűtött NOx mintavevő vezeték
– tartson fenn 328–473 K (55–200 °C) csőfal-hőmérsékletet a konverterig, ha használnak hűtőfürdőt, és az elemző készülékig, ha nem használnak hűtőfürdőt,
– rozsdamentes acélból vagy PTFE-ből készüljön.
Mivel a mintavevő vezeték fűtésére csak a víz és a kénsav kondenzációjának megakadályozása céljából van szükség, a mintavevő vezeték hőmérséklete az üzemanyag kéntartalmától függ.
– SL CO (CO2) mintavevő vezeték
A vezeték PTFE-ből vagy rozsdamentes acélból készüljön. Fűtött is, fűtetlen is lehet.
– BK háttér-zsák (opcionális; csak a 3. ábrán)
A háttér-koncentrációk méréséhez gyűjtik benne a mintát.
– BG mintavevő-zsák (opcionális; csak a 3. ábrán, a CO-nál és CO2-nél)
A minta-koncentrációk méréséhez gyűjtik benne a mintát.
– F1 fűtött előszűrő (opcionális)
A hőmérséklete a HSL1-ével azonos legyen.
A szűrő válasszon le minden szilárd részecskét a gázmintából az elemző készülék előtt. A hőmérséklete a HSL1-ével azonos legyen. A szűrő szükség szerint cserélendő.
– P fűtött mintavevő szivattyú
A szivattyút a HSL1 hőmérsékletére kell fűteni.
Fűtött lángionizációs detektor (HFID) a szénhidrogének meghatározására. A hőmérsékletet 453–473 K (180–200 °C) között kell tartani.
NDIR elemző készülékek a szénmoNOxid és a széndioxid maghatározására.
(H)CLD elemző készülék a nitrogéNOxidok meghatározására. HLCD alkalmazása esetén azt 328–473 K (55–200 °C) hőmérsékleten kell tartani.
Konvertert kell alkalmazni a NO2-nak NO-dá való katalitikus redukciójához, még a CLD-ben vagy HCLD-ben való elemzés előtt.
A kipufogógáz minta lehűtésére, a mintában lévő víz kondenzálására. A hűtőt jég vagy hűtőberendezés segítségével 273–277 K (0–4 °C) hőmérsékleten kell tartani. Alkalmazása opcionális, ha az elemző készülék a III. melléklet 3. függeléke 1.9.1 és 1.9.2. pontja szerint mentes a vízgőz keresztérzékenységtől. Kémiai szárítókat nem szabad a minta víztelenítéséhez használni.
– T1, T2, T3 hőmérséklet-érzékelő
A gázáram hőmérsékletének figyelésére.
– T4 hőmérséklet-érzékelő
A NO2-NO konverter hőmérséklete.
– T5 hőmérséklet-érzékelő
A B hűtő hőmérsékletének figyelésére.
A mintavevő vezetékek nyomásának mérésére.
– R1, R2 nyomásszabályozó
A levegő, illetve az üzemanyag nyomásának szabályozására a HFID számára.
– R3, R4, R5 nyomásszabályozó
A mintavevő vezetékek nyomásának és a mintaelemző készülékekhez áramlásának a szabályozására.
– FL1, FL2, FL3 áramlásmérők
A minta megkerülő-áramának figyelésére.
– FL4–FL7 áramlásmérők (opcionális)
Az elemző készülékeken átfolyó áramlás figyelésére.
Megfelelő szelepelrendezés annak kiválasztására, hogy az elemző készülékbe minta, kalibráló gáz vagy nulla gáz folyjon.
A NO2-NO konverter megkerülésére.
Az áramlásnak a NO2-NO konverter és a megkerülő vezeték közötti kiegyensúlyozására.
Az elemző készülék gázáramának szabályozására.
– V12, V13 kétállású szelepek
A B hűtő kondenzátumának leeresztésére.
A mintavevő vagy a háttér-zsák kiválasztására.
1.2. A részecskék meghatározása
Az 1.2.1. és 1.2.2. pont és a 4–15. ábrák részletesen ismertetik az ajánlott hígító és mintavevő rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle konfigurációval is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő alkatrészek: műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók alkalmazhatók kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek elhagyhatók, ha elhagyásuk a műszaki szempontok helyes megítélésen alapul.
1.2.1.1. Részleges átáramlású hígító rendszer (4–12. ábrák)
A következők olyan hígító rendszer leírását tartalmazzák, amely a kipufogógáz-áram egy részének hígításán alapul. A gázáram felosztása és azt követő hígítása különböző hígító rendszerekkel oldható meg. A rákövetkező részecske-gyűjtés céljából a hígított kipufogógázt teljes egészében vagy csak részben kell átengedni a részecske-gyűjtő rendszeren (1.2.2. pont, 14. ábra). Az első módszert teljes áramú mintavevő típusúnak, a másodikat rész-mintavevő típusúnak nevezik.
A hígítási arány kiszámítása az alkalmazott rendszertől függ.
Az alábbi rendszereket célszerű használni:
– izokinetikus rendszerek (4. és 5. ábra)
Ezeknél a rendszereknél az átvezető csőbe kerülő gázáram a gázsebesség és/vagy gáznyomás függvényében a teljes kipufogógáz-áramhoz igazodik, ezért a mintavevő szondánál zavartalan és egyenletes kipufogógáz-áramlásra van szükség. Ez általában egy rezonátor alkalmazásával és a mintavevő hely előtti csőszakasz egyenes kiképzésével érhető el. Ekkor a megosztási arány egyszerűen mérhető értékekből, például a csőátmérőkből számítható ki. Megjegyzendő, hogy az izokinetikus rendszer alkalmazásakor csak az áramlási viszonyok azonossága biztosított, a méreteloszlás szerinti azonosság nem. Ez utóbbira jellemző módon nincs is szükség, mert a részecskék elég kicsinyek ahhoz, hogy az áramvonalakat kövessék.
– áramlás-szabályozású rendszerek koncentráció méréssel (6–10. ábrák)
Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígító levegő áramának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség áramának szabályozásával. A hígítási arányt a motor kipufogógázaiban előforduló nyomjelző gázok, mint a CO2 vagy a NOx koncentrációjából lehet megállapítani. A hígított kipufogógázban és a hígító levegőben lévő koncentrációt meg kell mérni, míg a kezeletlen kipufogógázban fennálló koncentráció vagy közvetlenül mérhető, vagy az üzemanyag-áram és a szénegyensúly képlet segítségével állapítható meg, ha ismert az üzemanyag összetétele. A rendszerek a számított hígítási arány alapján (6. és 7. ábra) vagy az átvezető csőbe áramló gáz mennyisége alapján (8., 9. és 10. ábra) vezérelhetők.
– áramlás-szabályozású rendszerek áramlásméréssel (11. és 12. ábra)
Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígító levegő áramának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség térfogatáramának beállításával. A hígítási arány a két térfogatáram nagyságának különbségéből állapítható meg. Fontos, hogy az áramlásmérők egymáshoz képest pontosan legyenek kalibrálva, mivel a két térfogatáram relatív nagysága jelentős hibákat okozhat nagyobb hígítási arányok esetén (9. és ez utáni ábrák). Az áramlás szabályozása itt igen közvetlen, mert a hígítandó kipufogógáz-áram állandó értéken tartása mellett szükség esetén a hígító levegő árama változtatható.
A részleges átáramlású hígító rendszerek előnyeinek kiaknázása érdekében ügyelni kell az olyan esetleges zavaró körülmények elkerülésére mint a részecskék elveszése az átvezető csőben, biztosítva, hogy a minta valóban a motor kipufogógázát képviselje, és figyelmet kell fordítani a megosztási arány meghatározására.
A leírt rendszerek figyelmet fordítanak ezekre a kritikus területekre.
Részleges átáramlású hígító rendszer izokinetikus szondával és rész-mintavétellel
(SB vezérlés)
