1/2000. (VII. 21.) KöViM–KöM együttes rendelet
a nem-közúti mozgó gépekbe építendő belső égésű motorok gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásának korlátozásáról
2000.09.19.
1. § (1) A rendelet hatálya az e rendelet 1. számú mellékletének 1. pontjában meghatározott, nem-közúti mozgó gépekbe beépített vagy beépítendő belső égésű motorokra, valamint azok gyártójára, forgalmazójára és importálójára (a továbbiakban együtt: gyártó) terjed ki.
(2) A rendelet hatálya nem terjed ki
a) a közúti gépjárművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet ,,A'' Függelékének hatálya alá tartozó gépkocsikra, a ,,B'' Függelékének hatálya alá tartozó két- vagy háromkerekű járművekre és ezek motorjára, valamint ,,C'' Függelékének hatálya alá tartozó mezőgazdasági és erdészeti vontatókra és motorjukra,
b) a hajók, vasúti mozdonyok, repülőgépek motorjaira,
c) az áramfejlesztő aggregátok motorjaira,
d) a kizárólag fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek számára értékesített és általuk használt nem-közúti mozgó gépek belső égésű motorjaira.
2. § E rendelet alkalmazásában
– szennyezőanyag-kibocsátás: a motor kipufogógázaival a levegőbe kerülő szén-monoxid, szénhidrogének, nitrogén-oxidok és részecskék tömege a 3. számú mellékletben meghatározott vizsgálati eljárás szerint mérve, a 4. számú mellékletben leírt referencia üzemanyag és az 5. számú mellékletben leírt elemző és mintavevő rendszer alkalmazásával;
– nem-közúti mozgó gép: minden önjáró gép, szállítható ipari berendezés, karosszériával ellátott vagy el nem látott, nem utasok vagy áruk közúti szállítására szolgáló jármű, amelybe az 1. számú melléklet 2.1. pontjában meghatározott belső égésű motor van beépítve;
– típusjóváhagyás: eljárás, amelynek során a hatóság meggyőződik arról, hogy egy belső égésű motortípus vagy egy motorcsalád a szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében kielégíti a jelen rendeletben meghatározott követelményeket, és kiadja a típus-jóváhagyási bizonyítványt;
– motortípus: motorok olyan kategóriája, amelybe tartozó motorok egymástól nem különböznek az e rendelet 2. számú melléklete 1. függelékében meghatározott lényeges jellemzők tekintetében;
– motorcsalád: a gyártó által csoportosított motorok olyan együttese, amelyek szennyezőanyag-kibocsátása konstrukciójuk alapján várhatóan hasonló, és kielégítik az 1. számú melléklet 6. szakaszának követelményeit;
– alapmotor: a motorcsaládból kiválasztott motor, amely megfelel az 1. számú melléklet 7. pontjában foglalt követelményeknek;
– motor-teljesítmény: az e rendelet 1. számú mellékletének 2.4. pontjában meghatározott hasznos (effektív) teljesítmény;
– motor gyártási időpontja: Magyarországon gyártott motorok esetében a gyártó igazolása szerint a motor a gyártósor elhagyása utáni utolsó ellenőrzésének, illetve vizsgálatának időpontja, importált motorok esetében a vámkezelés napja;
– forgalomba hozatal: Magyarországon történő beépítés vagy közvetlen felhasználás céljából a nem-közúti mozgó gépeknél alkalmazandó belső égésű motornak hozzáférhetővé tétele ingyenesen vagy ellenérték fejében;
– gyártó: a jóváhagyó hatóságtól a típus-jóváhagyási eljárást kérelmező, és a gyártás megfelelőségének biztosításáért felelős személy vagy szervezet. Nem szükségszerű, hogy ez a személy vagy testület közvetlenül részt vegyen a motor gyártásának minden szakaszában. A jóváhagyás kérelmezése tekintetében az importáló is gyártónak tekintendő;
– jóváhagyó hatóság (a továbbiakban: hatóság): a 11. § szerint kijelölt hatóság, amely felelős egy motor vagy egy motorcsalád típusjóváhagyásáért, a jóváhagyási bizonyítvány kiadásáért vagy visszavonásáért, és a gyártónak a gyártás egyezősége érdekében tett intézkedései ellenőrzéséért;
– műszaki szolgálat(ok): az e rendeletben és mellékleteiben leírt vizsgálatok, mérések lefolytatására a 11. § szerint működő vizsgáló laboratóriumként kijelölt tanúsító szervezet(ek) vagy testület(ek). A jóváhagyó hatóság is elvégezheti a szükséges vizsgálatokat;
– információs dokumentum: a 2. számú mellékletben foglalt dokumentum, amely tartalmazza a kérelmező által közlendő információkat.
3. § (1) Az 1. § (1) bekezdés szerinti motorok, illetve azokkal ellátott nem-közúti mozgó gépek akkor hozhatók forgalomba, ha
a) 2001. június 30. után az alábbi 1. táblázat szerinti motorok szennyezőanyag-kibocsátása megfelel az 1. számú melléklet 4.2.1. pontja szerinti követelményeknek;
1. táblázat
|
Motorkategória jele |
Hasznos teljesítmény |
|
A |
130 kW ≤ P ≤ 560 kW |
|
B |
75 kW ≤ P < 130 kW |
|
C |
37 kW ≤ P < 75 kW |
b) az alábbi 2. táblázat szerinti motorok szennyezőanyag-kibocsátása az ott jelzett határidőt követően megfelel az 1. számú melléklet 4.2.3. pontja szerinti követelményeknek (továbbiakban az egyes motorkategóriákra való hivatkozás betűjelükkel történik);
2. táblázat
|
Motorkategória jele |
Hasznos teljesítmény |
Határidő |
|
D: |
18 kW ≤ P < 37 kW |
2001. december 31. |
|
E: |
130 kW ≤ P ≤ 560 kW |
2001. december 31. |
|
F: |
75 kW ≤ P < 130 kW |
2002. december 31. |
|
G: |
37 kW ≤ P < 75 kW |
2003. december 31. |
c) a követelmények kielégítését igazoló, a 6. számú mellékletben foglalt minta szerinti típusjóváhagyással rendelkeznek;
d) az Európai Unió tagállamaiból származó importként – a Tanács 97/68/EK irányelve VII. melléklete szerint – típus-jóváhagyási számmal/jelzéssel vannak ellátva;
e) egyéb importból származóként, ha megfelelnek az a) és b) pontban meghatározott feltételeknek.
(2) Az (1) bekezdés szerinti időpontok előtt gyártott, illetve vámkezelt, még forgalomba nem hozott motorokra vonatkozóan a szennyezőanyag-kibocsátásra megállapított követelmények teljesítésének határideje minden motorkategóriára két évvel meghosszabbodik az (1) bekezdésben szereplő, az adott motorkategóriára vonatkozó időponthoz képest.
(3) A hatóság nem tagadhatja meg a nem-közúti mozgó gép forgalomba hozatalát vagy a 7. § szerinti nyilvántartásba vételét a motor szennyezőanyag-kibocsátása miatt, ha a motor kielégíti e rendelet követelményeit. Az Európai Unió tagállamaiban a Tanács 97/68/EK irányelvének végrehajtását célzó jogszabályok alapján kiadott típusjóváhagyásokat el kell fogadni annak bizonyítékaként, hogy a motor az e rendeletben foglalt követelményeknek megfelel.
(4) Az e rendelet követelményeit nem teljesítő A, B, C kategóriájú belső égésű motorral szerelt nem-közúti mozgó gépre, illetve ilyen gépbe történő beépítésre szánt motorra 2000. december 31. után, a D, E, F, G kategóriájú belső égésű motorral szerelt nem-közúti mozgó munkagépre, illetve motorra 2001. december 31. után nem adható ki más típusjóváhagyás1 vagy forgalomba hozatali engedély, kivéve ha azok, illetve motorjuk a (2) bekezdés szerinti határidő-kedvezmény feltételeinek vagy az (5) bekezdés követelményeinek megfelelnek.
(5) E rendelet szerinti típusjóváhagyásnak minősülnek az (1) bekezdés b) pontjában foglalt 2. táblázatban meghatározott időpontig az ENSZ EGB-nek a dízelmotoroknak a légszennyező gázok kibocsátása tekintetében történő engedélyezésről szóló 49.02. számú Előírása, illetve az Európai Közösségek Tanácsának a dízelmotoros gépjárművek légnemű és részecske károsanyag kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról szóló, a Tanács 91/542/EGK, valamint az Európai Parlament és a Tanács 96/1/EK irányelvével módosított 88/77/EGK irányelve alapján kiadott forgalmi engedélyek és üzemeltetési engedélyek, továbbá a 88/77/EGK irányelvnek az Európai Parlament és a Tanács 1999/96/EK irányelvével történt módosítása alapján kiadott típusengedélyek.
(6) A szennyezőanyag-kibocsátási követelmények változása esetén a korábbi követelmények alapján kiadott típusjóváhagyások érvényüket vesztik.
Mentesség és alternatív eljárás
4. § (1) A gyártó vagy importáló kérésére a hatóság a rendelet 11. §-ának (2) bekezdése szerint felmentést adhat egy kifutott motortípus sorozatból még raktáron lévő motorokra vagy raktáron lévő nem-közúti mozgó gép motorjára a 3. §-ban jelzett határidő(k) alól, legfeljebb a vonatkozó határidőtől számított 12 hónap időtartamra az alábbi feltételek mellett:
– a gyártónak még a határidő(k) lejárta előtt kérelmet kell benyújtania a jóváhagyást kiadó hatósághoz;
– a gyártó a kérelemhez köteles csatolni a 9. § (3) bekezdés szerinti jegyzéket azokról a motorokról, amelyek a fenti határidőkön belül kerülnek forgalmazásra;
– a kérelem csak olyan motortípusnak vagy motorcsaládnak megfelelő motorra vonatkozhat, amelyre a típusjóváhagyás már nem érvényes, vagy amelyekre korábban nem volt típus-jóváhagyási kötelezettség, de amelyeket a vonatkozó határidő(k)ig gyártottak;
– a kérelem csak olyan motorokra vonatkozhat, amelyeket az adott határidő lejárta előtt legalább két hónappal fizikailag Magyarországon tároltak;
– a kérelemnek tartalmaznia kell a mentesség kérésének műszaki és/vagy gazdasági indokait;
– a felmentés alkalmazásával forgalomba hozott egy vagy több típushoz tartozó új motorok száma nem haladhatja meg az előző év során a kérelmező által forgalmazott összes adott típusú új motor maximum 10%-át;
– a felmentést adó hatóság felel annak biztosításáért, hogy a gyártó a vonatkozó kötelezettségének eleget tesz.
(2) A hatóság a kérelem elfogadása esetében, a kérelemben szereplő motorokra kiadja az összes korlátozást, a gyártó számára előírt kötelezettségeket és időhatárt tartalmazó forgalomba hozatali engedélyt. Ez lehet az összes motor azonosítási számát tartalmazó összevont dokumentum is, ha az érintett motorok tervezett felhasználása ezt indokolja.
A típusjóváhagyás kérelmezése
5. § (1) Motor vagy motorcsalád típusjóváhagyása iránti kérelmet a gyártó nyújtja be. A kérelemhez csatolni kell a 2. számú melléklet szerinti információs dokumentumot. A jóváhagyási vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálat részére térítésmentesen biztosítani kell egy, a 2. számú melléklet 1. függelékében leírt motortípus jellemzőknek megfelelő motort.
(2) Ha egy motorcsalád típus-jóváhagyási kérelme esetében a hatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem – a kiválasztott alapmotort figyelembe véve – nem képviseli teljes mértékben a 2. számú melléklet 2. függelékében leírt motorcsaládot, az (1) bekezdés szerinti jóváhagyáshoz egy másik, vagy ha szükséges egy további, a hatóság által meghatározott alapmotort kell átadni.
(3) Minden egyes jóváhagyandó motortípusra vagy motorcsaládra külön kérelmet kell benyújtani.
A típus-jóváhagyási eljárás
6. § (1) A jóváhagyó hatóság, minden olyan motortípusra vagy motorcsaládra megadja a típusjóváhagyást, amely megegyezik az információs dokumentum adataival és teljesíti a 3. § szerinti követelményeket, figyelembe véve a 9. § (1) bekezdésében foglaltakat.
(2) A jóváhagyott motortípusra vagy motorcsaládra a 6. számú mellékletben foglalt minta szerinti típus-jóváhagyási bizonyítványt kell kiállítani. A típus-jóváhagyási bizonyítványokat sorszámozni kell.
(3) Ha a jóváhagyásra váró motor feladatát nem-közúti mozgó gépbe beépítve, annak egyéb szerkezeti részeivel összekapcsolva látja el, és a szennyezőanyag-kibocsátási követelményeknek való megfelelése e rendelet szerinti eljárásokkal csak akkor igazolható, amikor a jóváhagyásra váró motor egyéb gépészeti elemekkel összekapcsolva működik, akkor típusjóváhagyásának hatályát értelemszerűen szűkíteni kell a beépítési követelményeknek megfelelően. Ilyen esetben a motortípus vagy motorcsalád típus-jóváhagyási bizonyítványában a használati korlátozásokat fel kell tüntetni, jelezve a beépítés (csatlakoztatás) feltételeit is.
(4) A jóváhagyó hatóság az általa kiadott típus-jóváhagyási bizonyítványokról és a típusjóváhagyással egyezően gyártott motorokról nyilvántartást vezet, és erről más hatóságok – beleértve más államok illetékes hatóságait – megkeresésére köteles információt szolgáltatni.
7. § (1) A típus-jóváhagyási bizonyítvány tulajdonosa köteles a jóváhagyó hatóságot értesíteni minden olyan változásról, ami az információs dokumentumban szereplő adatokat érinti.
(2) A típus-jóváhagyási bizonyítvány módosítására vagy kiterjesztésére irányuló kérelmet ahhoz a hatósághoz kell benyújtani, amely az eredeti típus-jóváhagyási bizonyítványt kiadta.
(3) Ha az információs dokumentumban szereplő adatok megváltoztak, a hatóság kiadja az információs dokumentum módosított változatát, mindegyik lapon megjelölve a változás lényegét és az új kiadás dátumát.
(4) Ha a típus-jóváhagyási bizonyítványban (a mellékletek kivételével) bármilyen információ megváltozott az eredeti jóváhagyáson feltüntetett dátum óta, a hatóság új jóváhagyási bizonyítványt ad ki, amely tartalmazza a módosítás okait és az új kiadás dátumát.
(5) Ha a jóváhagyó hatóság úgy találja, hogy a motor módosítása új vizsgálat vagy ellenőrzés elvégzését teszi indokolttá, erről tájékoztatja a gyártót és a fent említett új dokumentumokat csak az új vizsgálat vagy ellenőrzés sikeres végrehajtása után adja ki.
A típusjóváhagyás feltételei
8. § (1) E rendelet hatálybalépésétől a hatóság nem tagadhatja meg egy motortípus vagy motorcsalád szennyezőanyag-kibocsátás szerinti típusjóváhagyását, és a 6. számú melléklet szerinti típus-jóváhagyási bizonyítvány kiadását, ha a motor, illetve motorcsalád kielégíti a 3. § (1) bekezdése szerinti követelményeket.
(2) Az A, B és C kategóriájú motortípus vagy motorcsalád szennyezőanyag-kibocsátás szerinti típusjóváhagyása iránti kérelmet 2000. június 30. után a jóváhagyó hatóságnak el kell utasítania, ha a motortípus, illetve motorcsalád nem teljesíti az 1. számú melléklet 4.2.1. pontja szerinti követelményeket.
(3) A motortípus vagy motorcsalád szennyezőanyag-kibocsátás szerinti típusjóváhagyása iránti kérelmet a jóváhagyó hatóság
– D kategória esetében 2000. szeptember 30. után,
– E kategória esetében 2000. december 31. után,
– F kategória esetében 2001. december 31. után,
– G kategória esetében 2002. december 31. után
elutasítja, ha a motortípus, illetve motorcsalád nem felel meg az 1. számú melléklet 4.2.3. pontja szerinti követelményeknek.
A forgalomba hozatal és gyártás minősége
9. § (1) A jóváhagyott típussal megegyezően gyártott minden motort el kell látni az 1. számú melléklet 3.1. pontjában meghatározott jelzéssel és a típus-jóváhagyási bizonyítvány számával.
(2) Ha a típus-jóváhagyási bizonyítvány korlátozást tartalmaz, úgy a gyártónak minden motorhoz mellékelni kell az e rendelet követelményeinek való megfelelést biztosító beépítési (csatlakoztatási) utasítást, összhangban a típus-jóváhagyási bizonyítvánnyal. Ha a jóváhagyott motorok egy sorozatát további beépítésre egy felhasználónak értékesítik, úgy elegendő a beépítési, csatlakoztatási előírásokat tartalmazó dokumentációnak az első motor kiszállítását megelőző, egyszeri átadása, kiegészítve azon motorok (motorszámot és szükség esetén további adatokat tartalmazó) azonosító listájával, amelyekre a dokumentáció vonatkozik.
(3) A gyártó, illetve az importáló a jóváhagyó hatóság kívánságára köteles minden naptári évet követő 45 napon belül – a követelmények változása esetén haladéktalanul, illetve a hatóság eseti kérésére – megküldeni az e rendelet hatálybalépésétől, illetve az utolsó jelentéstől számítva általa forgalomba hozott motorok jegyzékét, motorcsaládonként, motortípusonként részletezve, motorszámokkal és az egyértelmű azonosításhoz szükséges egyéb információkkal együtt. A gyártónak akkor is vezetnie kell az előzőekben leírt nyilvántartást, ha a hatóság nem igényli a rendszeres tájékoztatást. A hatóság köteles a nyilvántartást legalább 20 évig megőrizni.
(4) A motor gyártója – e bekezdés szempontjából ide nem értve az importálót – minden naptári évet követő 45 napon belül köteles tájékoztatni a jóváhagyó hatóságot arról, hogy a jóváhagyott motorcsaládok, illetve motortípusok közül a tájékoztatás dátumát követően melyeket szándékoznak gyártani.
(5) A jóváhagyó hatóság a típus-jóváhagyási bizonyítvány kiadása előtt köteles ellenőrizni, hogy a gyártás megfelelő minősége (a típusvizsgálatra benyújtott és a sorozatban gyártott motorok egyezősége) biztosított-e, majd az általa szükségesnek tartott időközönként köteles ellenőrizni az (1)–(4) bekezdésekben előírtak teljesítését, valamint azt, hogy a gyártott motorok megegyeznek-e az információs dokumentumban foglaltakkal.
(6) Típus-jóváhagyási bizonyítványban szereplő adatokkal és szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőkkel egyező gyártást, annak minőségét az 1. számú melléklet 5. fejezete szerinti módszerekkel kell ellenőrizni.
A jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal való egyezőség hiánya
10. § (1) Nem áll fenn megfelelőség a jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal, ha a típus-jóváhagyási bizonylatban és/vagy az információs dokumentumban szereplő adatoktól olyan eltérések találhatók, amiket a hatóság nem engedélyezett a 7. § (3) és (4) bekezdése alapján.
(2) Ha a jóváhagyó hatóság megállapítja, hogy típus-jóváhagyási bizonyítvánnyal ellátott, és/vagy jóváhagyási jelet viselő motor nem felel meg a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak, intézkedik annak biztosítására, hogy az ezt követően gyártott motorok megegyezzenek a jóváhagyott motortípussal vagy motorcsaláddal.
(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti intézkedés ismételten eredménytelen, vagy a gyártó többszöri felszólítás után sem teljesíti a 9. § szerinti nyilvántartási, információszolgáltatási kötelezettségét, a típusjóváhagyást vissza kell vonni.
A hatóság és a műszaki szolgálatok
11. § (1) A típus-jóváhagyási hatóság a Központi Közlekedési Felügyelet. A műszaki szolgálat(ok)at pályázat útján a közlekedési és vízügyi miniszter jelöli ki. A kijelölt műszaki szolgálatok jegyzéke a Közlekedési és Vízügyi Értesítőben kerül közzétételre.
(2) A Közlekedési Főfelügyelet a 4. § szerinti mentesítéseket a közlekedési és vízügyi miniszternek a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben adott jóváhagyásával adhatja meg.
12. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 60. napon lép hatályba.
(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályával összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a Tanács 97/68/EK számú irányelve a nem-közúti, önjáró gépekbe építendő belső égésű motorok gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásával szembeni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról.
Nógrádi László s. k.,
közlekedési és vízügyi miniszter
Dr. Ligetvári Ferenc s. k.,
környezetvédelmi miniszter
1. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM–KöM
együttes rendelethez
A rendelet hatálya alá tartozó motorok, a vizsgálati eljárások leírásában használt fogalmak, meghatározások, jelölések és rövidítések, a motor jelölései, műszaki leírások és vizsgálatok, a gyártás egyezőség értékelésének leírása, a motorcsaládot meghatározó paraméterek, az alapmotor kiválasztása
1. A rendelet hatálya alá tartozó motorok meghatározása
1.1. A rendelet hatálya alá tartoznak, az 1.2. pontban felsoroltak kivételével, az önerőből való mozgásra vagy más módon történő mozgatásra szánt és erre alkalmas gépek, amelyek olyan kompresszió gyújtású belső égésű motorral vannak felszerelve, amelynek a 2.4. pont szerinti leadott teljesítménye 18 kW-nál nagyobb, de kisebb vagy egyenlő 560 kW-tal.
1.2. A rendelet hatálya nem terjed ki
– a közúti gépjárművekre, a mezőgazdasági és erdőgazdasági vontatókra és azok hajtására szolgáló motorokra, amelyeket az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet A, B és C Függeléke határoz meg; – hajók, vasúti vontató járművek és légijárművek motorjaira.
1.3. A rendelet hatálya alá esnek különösen, de nem kizárólag az alábbi felsorolás szerinti gépekbe épített, az 1.1. pont követelményeit kielégítő motorok:
– ipari mélyfúró berendezések, kompresszorok stb.,
– építőipari gépek, többek között kerekes rakodógépek, földgyaluk, lánctalpas traktorok, lánctalpas rakodógépek, járműdaruk, terepjáró teherautók, hidraulikus exkavátorok stb.,
– mezőgazdasági berendezések,
– erdőgazdasági berendezések,
– önjáró mezőgazdasági munkagépek (a fent említett vontatók kivételével),
– önjáró erdőgazdasági munkagépek,
– anyagmozgató berendezések,
– útjavító berendezések (motoros földgyaluk, úthengerek, aszfaltbedolgozó gépek),
– repülőtéri földi kiszolgáló berendezések,
2. Meghatározások, jelölések és rövidítések
A rendelet alkalmazásában:
2.1. a kompresszió gyújtású (KGy) motor olyan motort jelent, amelyben a hengerben lévő üzemanyag külső energia bevitele nélkül, a kompresszió révén elért magas hőmérséklettől gyullad meg (pl. dízelmotor);
2.2. a gáznemű szennyezőanyag szénmonoxidot, szénhidrogéneket (C1 : H1,85 arány feltételezésével) és nitrogénoxidokat jelent, ez utóbbiakat nitrogéndioxid (NO2) egyenértékben kifejezve;
2.3. a részecskékből álló szennyezőanyag mindazokat az anyagokat jelenti, amelyek egy KGy motor kipufogógázának tiszta, szűrt levegővel oly módon történő felhígítása után, hogy a hőmérséklet ne haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, egy meghatározott szűrőközegen összegyűlnek;
2.4. a hasznos (effektív) teljesítmény azt az ENSZ EGB 85 sz. előírás szerint kW-ban kifejezett teljesítményt jelenti, amely próbapadon a forgattyústengely vagy annak megfelelője végén mérhető, a közúti járművek belső égésű motorjai teljesítményének mérésére szolgáló, az ENSZ EGB 85. sz. előírásban meghatározott módszer szerint, azzal az eltéréssel, hogy a motor hűtésére szolgáló ventilátor teljesítménye ebbe nem számít bele,2 továbbá be kell tartani az ebben az irányelvben meghatározott vizsgálati feltételeket, és a vizsgálathoz referencia üzemanyagot kell használni;
2.5. a névleges fordulatszám a regulátor által megengedett maximális fordulatszámot jelenti teljes terhelésnél, a gyártó megadása szerint;
2.6. a százalékos terhelés a maximális rendelkezésre álló nyomaték hányadát jelenti egy motor-fordulatszámnál;
2.7. a maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám azt a motor-fordulatszámot jelenti amelynél a motor maximális nyomatékát adja le, a gyártó megadása szerint;
2.8. a közbenső fordulatszám azt a motor-fordulatszámot jelenti, amely az alábbi követelmények valamelyikének felel meg:
– olyan motoroknál, amelyeket a teljes terhelési nyomatékgörbét átfogó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a közbenső fordulatszám a gyártó által közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám, ha az a névleges fordulatszám 60%-a és 75%-a közé esik,
– ha a gyártó által közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám kisebb, mint a névleges fordulatszám 60%-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 60%-a,
– ha a közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám nagyobb, mint a névleges fordulatszám 75%-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 75%-a.
2.9. A vizsgálati paraméterek jelölései
2.9.1. Mechanikai, hőtani jellemzők
|
Jelölés |
Mértékegység |
Meghatározás |
|
Ap |
m2 |
Az izokinetikus mintavevő szonda keresztmetszeti területe |
|
AT |
m2 |
A kipufogócső keresztmetszeti területe |
|
átl. |
|
Az alábbiak súlyozott átlagértékei: |
|
|
m3/h |
– térfogatáram |
|
|
kg/h |
– tömegáram |
|
C1 |
– |
Carbon1 egyenértékű szénhidrogén |
|
conc |
ppm (térf.%) |
Koncentráció (az indexben a szóban forgó komponens) |
|
concc |
ppm (térf.%) |
Háttér-korrigált koncentráció |
|
concd |
ppm (térf.%) |
A hígító levegő koncentrációja |
|
DF |
– |
Hígítási tényező |
|
fa |
– |
Laboratóriumi légköri tényező |
|
FFH |
– |
Üzemanyag-fajlagos tényező mely a nedves koncentrációknak a száraz koncentrációk hidrogén-szén arányából történő számításainál használatos |
|
GAIRW |
kg/h |
Beszívott levegő tömegárama nedves alapon |
|
GAIRD |
kg/h |
Beszívott levegő tömegárama száraz alapon |
|
GDILW |
kg/h |
Hígító levegő tömegárama nedves alapon |
|
GEDFW |
kg/h |
Egyenértékű hígított kipufogógáz tömegáram nedves alapon |
|
GEXHW |
kg/h |
Kipufogógáz tömegáram nedves alapon |
|
GFUEL |
kg/h |
Üzemanyag tömegáram |
|
GTOTW |
kg/h |
Hígított kipufogógáz tömegáram nedves alapon |
|
HREF |
g/kg |
Az abszolút nedvességtartalom referenciaértéke; 10,71 g/kg a NOx és a részecskék nedvességtartalom szerinti korrekciós tényezőjének számításához |
|
Ha |
g/kg |
A beszívott levegő abszolút nedvességtartalma |
|
Hd |
g/kg |
A hígító levegő abszolút nedvességtartalma |
|
i |
– |
Egy egyedi üzemmódot jelölő index |
|
KH |
– |
Nedvesség korrekciós tényező NOx-ra |
|
Kp |
– |
Nedvesség korrekciós tényező részecskére |
|
KW,a |
– |
Száraz -> nedves korrekciós tényező a beszívott levegőre |
|
KW,d |
– |
Száraz -> nedves korrekciós tényező a hígító levegőre |
|
KW,e |
– |
Száraz -> nedves korrekciós tényező a hígított kipufogógázra |
|
KW,r |
– |
Száraz -> nedves korrekciós tényező a kezeletlen kipufogógázra |
|
L |
% |
A maximális nyomatékhoz viszonyított százalékos nyomaték a vizsgálati fordulatszámon |
|
mass |
g/h |
Index, tömegáramot jelöl |
|
MDIL |
kg |
A részecske mintavevő szűrőkön áthaladt hígító levegő minta tömege |
|
MSAM |
kg |
A részecske mintavevő szűrőkön áthaladt hígított kipufogógáz minta tömege |
|
Md |
mg |
A hígító levegőből összegyűjtött részecske-minta tömege |
|
Mf |
mg |
Az összegyűjtött részecske-minta tömege |
|
Pa |
kPa |
A motor által beszívott levegő telítési gőznyomása |
|
pB |
kPa |
Abszolút légköri nyomás (ISO 3046) |
|
pd |
kPa |
A hígító levegő telítési gőznyomása |
|
ps |
kPa |
Száraz légköri nyomás |
|
P |
kW |
Teljesítmény, korrigálatlan fékpadi teljesítmény |
|
PAE |
kW |
Ennek a mellékletnek a 2.4. pontjában nem megkövetelt, csak a vizsgálatokhoz felszerelt kiegészítő berendezések által felvett, deklarált összteljesítmény |
|
PM |
kW |
Vizsgálati körülmények között a vizsgálati fordulatszámon mért maximális teljesítmény (lásd a 6. számú melléklet 1. függelékét) |
|
Pm |
kW |
Különböző vizsgálati eljárásoknál mért teljesítmény |
|
q |
– |
Hígítási arány |
|
r |
– |
Az izokinetikus szonda és a kipufogócső keresztmetszeti területeinek aránya |
|
Ra |
% |
A beszívott levegő relatív nedvességtartalma |
|
Rd |
% |
A hígító levegő relatív nedvességtartalma |
|
Rf |
– |
A FID (lángionizációs detektor) tényezője |
|
S |
kW |
A próbapad beállítása |
|
Ta |
K |
A beszívott levegő abszolút hőmérséklete |
|
TD |
K |
A harmatpont abszolút hőmérséklete |
|
Tref |
K |
Referencia hőmérséklet (az égési levegőé 298 K) |
|
VAIRD |
m3/h |
Beszívott levegő térfogatárama száraz alapon |
|
VAIRW |
m3/h |
Beszívott levegő térfogatárama nedves alapon |
|
VDIL |
m3 |
A részecske mintavevő szűrőkön áthaladt hígító levegő minta térfogata |
|
VDILW |
m3/h |
Hígító levegő térfogatárama nedves alapon |
|
VEDFW |
m3/h |
Egyenértékű hígított kipufogógáz térfogatáram nedves alapon |
|
VEXHD |
m3/h |
Kipufogógáz térfogatáram száraz alapon |
|
VEXHW |
m3/h |
Kipufogógáz térfogatáram nedves alapon |
|
VSAM |
m3 |
A részecske mintavevő szűrőkön áthaladt minta térfogata |
|
Va |
m3/h |
Hígított kipufogógáz térfogatárama nedves alapon |
|
WF |
– |
Súlyozási tényező |
|
WFa |
– |
Tényleges súlyozási tényező |
2.9.2. A vegyi összetevők jelölései
PTFE Teflon (Politetrafluoretilén)
FID Lángionizációs detektor (flame ionization detector)
HFID Fűtött lángionizációs detektor (heated flame ionization detector)
NDIR Nem diszperziv infravörös gázelemző készülék (non-dispersive infrared analyser)
CLD Kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző (chemiluminescent detector)
HCLD Fűtött kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemző (heated chemiluminescent detector)
PDP Térfogat-kiszorításos szivattyú (positive displacement pump)
CFV Kritikus áramlású Venturi-torok (critical flow Venturi)
3.1. A jóváhagyott motoron fel kell tüntetni:
3.1.1. a motor gyártójának védjegyét vagy kereskedelmi nevét;
3.1.2. a motor típusát, a motorcsaládot (ha van), és egy egyedi motorazonosító számot;
3.1.3. Magyarország Európai Unió taggá válásától kezdődően a típusjóváhagyási számot a Tanács 97/68/EK számú irányelve VII. mellékletében leírt módon. 3.2. Ezeknek a jelöléseknek a motor egész élettartama alatt meg kell maradniuk, világosan olvashatóknak és eltávolíthatatlanoknak kell lenniük. Címke vagy tábla használata esetén azokat úgy kell felerősíteni, hogy a rögzítés a motor egész élettartama alatt fennmaradjon és a címkéket/táblákat tönkretételük vagy megrongálásuk nélkül ne lehessen eltávolítani.
3.3. A jelöléseket a motor olyan részére kell rögzíteni, amelyre a motor normális működéséhez szükség van, és amelyet a motor élettartama alatt rendes körülmények között nem kell kicserélni.
3.3.1. Ezeket a jelöléseket jól látható helyre kell felszerelni a motor működéséhez szükséges segédberendezéssel történő felszerelést követően.
3.3.2. Minden motort el kell látni egy tartós anyagból készült kiegészítő, elmozdítható táblával, melyen fel kell tüntetni a 3.1. pontban szereplő valamennyi adatot jól látható helyen kell elhelyezni a motor beépítése után.
3.4. A motorok azonosítási számának kódolása olyan legyen, hogy az tegye lehetővé a gyártási sorrend minden kétséget kizáró megállapítását.
3.5. A motoron a gyártósor elhagyása előtt minden jelölésnek rajta kell lenni.
4. Műszaki leírások és vizsgálatok
4.1. Általános megjegyzések
Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a szennyezőanyagok kibocsátására, úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy a motor normális üzemében, a rájuk ható rezgések ellenére, megfeleljenek a rendeletben előírt követelményeknek.
A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok biztosítsák a szennyezőanyagok kibocsátásának hatékony korlátozását a motor egész élettartama alatt, normális üzemeltetési viszonyok mellett. Ezek a rendelkezések teljesítettnek tekinthetők, ha a 4.2.1., 4.2.3. és 5.3.2.1. pont rendelkezései sorra teljesülnek.
Katalizátor és/vagy részecske-csapda alkalmazása esetén a gyártónak tartóssági vizsgálattal, melyet maga végezhet el, valamint megfelelő jegyzőkönyvekkel kell bizonyítania, hogy ezek a kipufogógáz utókezelő készülékek várhatóan jól fognak működni a motor egész élettartama alatt. A jegyzőkönyveket az 5.2. és különösen az 5.2.3. pont követelményeivel összhangban kell elkészíteni. A vevő számára megfelelő garanciát kell biztosítani. A készülék bizonyos motor-üzemóránkénti rendszeres cseréje megengedhető. Minden, a motor meghibásodásának megelőzését célzó, az utókezelő készülékkel kapcsolatban a motor alkatrészein vagy a rendszereken rendszeres időközönként végzett beállítás, javítás, szétszerelés, tisztítás vagy csere csak a szennyezőanyag-kibocsátást szabályozó rendszer kifogástalan működésének biztosításához technológiailag szükséges mértékben történjék. Ennek megfelelően a tervszerű megelőző karbantartás követelményeit elő kell írni a vevőnek átadott kezelési útmutatóban, vonatkoznia kell rájuk a fent említett garanciális rendelkezéseknek, és a típusjóváhagyás megadása előtt jóvá kell hagyatni őket a hatósággal. A kezelési útmutatónak az utókezelő készülék(ek) karbantartására/cseréjére és a garanciális feltételekre vonatkozó megfelelő részletét bele kell foglalni a 2. mellékletben leírt információs dokumentációba.
4.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások
A típusvizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségét az 5. számú mellékletben leírt módszerekkel kell mérni. Más rendszerek vagy analizátorok is elfogadhatók, ha az alábbi referencia-rendszerekkel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak:
– a kezeletlen kipufogógázban lévő gáznemű szennyezőanyagok mérésére az 5. számú melléklet 2. ábráján látható rendszer, – egy teljes átáramlású hígító rendszer hígított kipufogógázában lévő gáznemű szennyezőanyag mérésére az 5. számú melléklet 3. ábráján látható rendszer, – részecskékből álló szennyezőanyag-kibocsátásra a teljes átáramlású hígító rendszer, mely vagy minden üzemmódban külön szűrővel vagy egyszűrős módszerrel működik, és az 5. számú melléklet 13. ábráján látható. A rendszer egyenértékűségét egy hét (vagy több) ciklusos, a szóban forgó rendszert és a fenti referenciarendszerek egyikét (esetleg többet) összehasonlító korrelációs vizsgálat során kell megállapítani.
Az egyenértékűség feltétele a súlyozott ciklusonkénti szennyezőanyag-kibocsátás átlagértékeinek ±5%-on belüli megegyezése. Ehhez a 3. számú melléklet 3.6.1. pontjában leírt ciklust kell használni.
4.2.1. A szénmonoxid kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogénoxidok kibocsátására és a részecskékből álló szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek A, B, és C kategóriájú motorok esetében ne haladják meg az alábbi táblázatban szereplőket:
|
Leadott teljesítmény
(P)
(kW) |
Szénmonoxid
(CO)
(g/kWh) |
Szénhidrogének
(HC)
(g/kWh) |
Nitrogénoxidok
(NOx)
(g/kWh) |
Részecskék
(PT)
(g/kWh) |
|
A: |
130 ≤ P ≤ 560 |
5,0 |
1,3 |
9,2 |
0,54 |
|
B: |
75 ≤ P<130 |
5,0 |
1,3 |
9,2 |
0,70 |
|
C: |
37 ≤ P< 75 |
6,5 |
1,3 |
9,2 |
0,85 |
4.2.2. A 4.2.1. pontban megadott határértékek a motort elhagyó gázra vonatkoznak, mielőtt az még bármilyen kipufogógáz utókezelő készüléken áthaladna
4.2.3. A szénmonoxid kibocsátásra, a szénhidrogének kibocsátására, a nitrogénoxidok kibocsátására és a részecskékből álló szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek a D, E, F, G kategóriájú motorok esetében ne haladják meg az alábbi táblázatban szereplőket:
|
Leadott teljesítmény
(P)
(kW) |
Szénmonoxid
(CO)
(g/kWh) |
Szénhidrogének
(HC)
(g/kWh) |
Nitrogénoxidok
(NOx)
(g/kWh) |
Részecskék
(PT)
(g/kWh) |
|
E: |
130 ≤ P ≤ 560 |
3,5 |
1,0 |
6,0 |
0,2 |
|
F: |
75 ≤ P < 130 |
5,0 |
1,0 |
6,0 |
0,3 |
|
G: |
37 ≤ P < 75 |
5,0 |
1,3 |
7,0 |
0,4 |
|
D: |
18 ≤ P < 37 |
5,5 |
1,5 |
8,0 |
0,8 |
4.2.4. Ha egy, e melléklet 6. szakasza és 2. számú melléklet 2. függeléke által meghatározott motorcsalád egynél több teljesítménysávra terjed ki, az anyamotor (típusjóváhagyás) és a család minden motortípusa (gyártásegyezőség) szennyezőanyag-kibocsátási értékeinek a magasabb teljesítménysáv szigorúbb követelményeinek kell megfelelniük. A kérelmező megteheti, hogy a motorcsaládok meghatározását egyes teljesítménysávokra korlátozza, és ennek megfelelően kéri a típusjóváhagyást.
4.3. Beépítés a nem-közúti mozgó gépbe
A motor mozgó gépbe való beépítése feleljen meg a típusjóváhagyás érvényességi tartományában meghatározott korlátozásoknak. Ezenfelül a motor jóváhagyását illetően az alábbi jellemzőket is minden esetben teljesíteni kell:
5. A gyártás egyezősége értékelésének leírása
5.1. A gyártás minőségének, a gyártásegyezőségnek hatékony biztosítását szolgáló, a típusjóváhagyás megadása előtt a jóváhagyó hatóság által megvizsgálandó intézkedéseket és eljárásokat illetően, a jóváhagyó hatóságnak a követelmények kielégítéseként el kell fogadnia a gyártó nyilatkozatát arról, hogy az MSZ EN 29002 szabvány szerinti tanúsított minőségbiztosítási rendszert működtet (melynek érvényessége kiterjed a szóban forgó motorokra), vagy egy ezzel egyenértékű minőségbiztosítási szabvány szerinti tanúsítással rendelkezik. A gyártónak közölnie kell a tanúsítás részleteit, és vállalnia kell, hogy tájékoztatja a jóváhagyási hatóságot minden, annak érvényességét vagy hatályát érintő változásról. A 4.2. pont szerinti követelmények folyamatos teljesítésének igazolása érdekében alkalmas gyártásellenőrzéseket kell végrehajtani.
5.2. A jóváhagyás birtokosa:
5.2.1. biztosítsa a termék minőségének hatékony ellenőrzését lehetővé tevő eljárások meglétét;
5.2.2. rendelkezzék az egyes jóváhagyott típusok egyezőségének vizsgálatához szükséges ellenőrző berendezésekkel;
5.2.3. biztosítsa, hogy a vizsgálati eredmények feljegyzésre kerüljenek, és a dokumentumok a jóváhagyási hatósággal egyetértésben meghatározott ideig rendelkezésre álljanak;
5.2.4. elemezze mindenfajta vizsgálat eredményét a motorjellemzők állandóságának ellenőrzése és biztosítása érdekében, figyelembe véve a termelési folyamat változásait;
5.2.5. biztosítsa, hogy minden olyan motor- vagy alkatrész-minta ami a szóban forgó vizsgálatfajta esetében a nem-egyezőséget bizonyítja, újabb mintavételhez és újabb próbához vezessen. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni a gyártás egyezőségének helyreállítása érdekében.
5.3. A típusjóváhagyást megadó hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártási egységekre alkalmazható egyezőség-ellenőrzési módszereket.
5.3.1. Az ellenőrzések alkalmával a vizsgálati adatokat tartalmazó könyveket és a gyártás-felügyeleti feljegyzéseket be kell mutatni a látogató ellenőrnek.
5.3.2. Ha felmerül a gyanú, hogy a minőség nem megfelelő, vagy ha szükségesnek tűnik a 4.2. pont követelményeinek teljesítésével kapcsolatban bemutatott adatok érvényességének igazolása, az alábbi 5.3.2.1.–5.3.3. pontok szerinti eljárást kell követni:
5.3.2.1. egy motort kell kiemelni a sorozatból és azt a 3. számú mellékletben leírt vizsgálatnak kell alávetni. A szennyezőanyag kibocsátására kapott értékek ne haladják meg a 4.2.1. pont táblázatában megadott mennyiségeket, a 4.2.2. pont követelményeit is figyelembe véve, illetve a 4.2.3. pont táblázatában megadott értékeket; 5.3.2.2. ha a sorozatból kiemelt motor nem teljesíti az 5.3.2.1. pont követelményeit, a gyártó kérheti mérések elvégzését a sorozatból kivett, azonos jellemzőkkel rendelkező motorok egy minta-csoportján, melyben az eredetileg kiválasztott motor is benne van. A minta-csoport nagyságát a műszaki szolgálattal egyetértésben a gyártó határozza meg. A motorokat, az eredetileg kiválasztott motor kivételével, vizsgálatnak kell alávetni. Ekkor minden egyes szennyezőanyagra meg kell határozni a mintával nyert eredmények számtani közepértékét. A sorozatgyártás akkor tekinthető egyezőnek, ha az alábbi feltétel teljesül:
L – az egyes szennyezőanyagok kibocsátásra vonatkozó, a 4.2.1., illetve a 4.2.3. pontban előírt határérték;
S – az n mérésből kapott tapasztalati szórás*;
k – az n-től függő, az alábbi táblázat szerinti statisztikai tényező (n – a megvizsgálat motorok száma):
|
n |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
|
k |
0,973 |
0,613 |
0,489 |
0,421 |
0,376 |
0,342 |
0,317 |
0,296 |
0,279 |
|
n |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
|
k |
0,265 |
0,253 |
0,242 |
0,233 |
0,224 |
0,216 |
0,210 |
0,203 |
0,198 |
|
ha n ≥ 20, akkor |
0,860 |
|
√n |
|
|
_ |
|
|
S2=Σ |
(x-x)2 |
, ahol n a megvizsgált motorok száma |
|
n-1 |
5.3.3. A gyártás egyezőségének megállapításáért felelős jóváhagyó hatóság, vagy a műszaki szolgálat a vizsgálatokat a gyártó előírásainak megfelelően részben vagy teljesen bejáratott motorokon végzi el.
5.3.4. A jóváhagyó hatóság által elrendelt szemlék szokásos gyakorisága évi egy szemle. Ha az 5.3.2. pont követelményei nem teljesülnek, az illetékes hatóságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy minden szükséges lépést megtettek a gyártás egyezőségének a lehető legrövidebb időn belüli helyreállítására.
6. A motorcsaládot meghatározó paraméterek
A motorcsaládot azok az alapvető tervezési paraméterek határozzák meg, melyeknek a család minden motorjánál azonosaknak kell lenniük. Egyes esetekben a paraméterek kölcsönhatásban lehetnek egymással. Ezeket a hatásokat szintén figyelembe kell venni annak biztosítására, hogy egy családba csak hasonló kipufogógáz szennyezőanyag-kibocsátási jellemzőkkel bíró motorok kerüljenek. Ahhoz, hogy a motorokat ugyanabba a családba tartozóknak lehessen tekinteni, az alább felsorolt alapvető paraméterek tekintetében azonosaknak kell lenniük:
6.3. Hengerenkénti hengerűrtartalom:
– a motorok teljes szórása 15%-on belül legyen
– utókezelővel felszerelt motoroknál a hengerek száma
6.5. Az égéstér típusa/kialakítása:
6.6. Szelepek és nyílások – elrendezés, méret és darabszám:
6.7. Üzemanyagellátó rendszer:
– tüzelőanyag-adagoló szivattyú – vezeték – befecskendező fúvóka
– forgó elosztós rendszerű tüzelőanyag-adagoló szivattyú
– egyedi befecskendező fúvóka
6.8. Különféle jellemzők:
– kipufogógáz visszavezető rendszer
– víz befecskendezés/emulzió
– töltőlevegő hűtő rendszer
6.9. A kipufogógáz utókezelése:
7. Az alapmotor kiválasztása
7.1. A család alapmotor kiválasztásának elsődleges kritériuma, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a közölt maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszámnál. Ha egynél több motor felel meg ennek az elsődleges feltételnek, az alapmotor kiválasztásának másodlagos kritériuma az, hogy melyik motornál a legnagyobb a löketenkénti tüzelőanyag-szállítás a névleges fordulatszámnál. Bizonyos esetekben a jóváhagyó hatóság úgy ítélheti meg, hogy a család legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátás értékét egy második motor vizsgálata jellemezheti a legjobban. Így a jóváhagyási hatóság egy második motort is kiválaszthat a vizsgálathoz olyan tulajdonságok alapján, melyekből arra lehet következtetni, hogy a család motorjai közül ennek lehet a legnagyobb a szennyezőanyag-kibocsátása.
7.2. Ha az egy családba tartozó motorok olyan változó tulajdonságokkal is rendelkeznek amelyekről feltételezhető, hogy hatással vannak a szennyezőanyag-kibocsátásra, ezeket a tulajdonságokat is meg kell állapítani, és figyelembe kell venni az alapmotor kiválasztásánál.
2. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM–KöM
együttes rendelethez
... sz. Információs dokumentum
nem-közúti mozgó gépi berendezésekbe építendő belső égésű motoroknak a szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából történő típusjóváhagyásához
... sz. Információs dokumentum
nem-közúti mozgó gépi berendezésekbe építendő belső égésű motoroknak a szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából történő típusjóváhagyásához
Alapmotor/motortípus3 |
0. |
Általános adatok |
0.1. |
Gyártmány (a vállalat neve): |
0.2. |
Az alap- és (ha van) a családhoz tartozó motor(ok)4 típusa és kereskedelmi leírása: |
0.3. |
A gyártó típus-kódja ahogy a motor(ok)on meg van jelölve: |
0.4. |
A gép, melyet a motor hajt:5 |
0.5. |
A gyártó neve és címe: |
|
Ha van: a gyártó meghatalmazott képviselőjének neve és címe: |
0.6. |
A motorszám (azonosító) elhelyezése, kódolása és felerősítési módja: |
0.7. |
A jóváhagyási jel elhelyezése és felerősítési módja: |
0.8. |
Az összeszerelő üzem(ek) címe(i): |
|
Csatolt dokumentumok |
|
1.1. |
Az alapmotor(ok) fő jellemzői (lásd az 1. függeléket) |
|
1.2. |
A motorcsalád fő jellemzői (lásd a 2. függeléket) |
|
1.3. |
A családon belüli motortípusok fő jellemzői (lásd a 3. függeléket) |
|
2. |
A mozgó gép motorral kapcsolatos részeinek jellemzői (ha van ilyen) |
|
3. |
Az anyamotor fényképei |
|
4. |
Esetleges további csatolt dokumentumok jegyzéke |
2. számú melléklet
1. függeléke
Az (alap)motor fő jellemzői
Az (alap)motor fő jellemzői3
1. |
A motor leírása |
1.1. |
Gyártó: |
1.2. |
A gyártó motorkódja: |
1.3. |
Munkafolyamat: 4-ütemű/2-ütemű7 |
1.4. |
Furat: .......................……………………………………………………………………………...... mm |
1.5. |
Löket: .......................…………………………………………………………………………......... mm |
1.6. |
A hengerek száma és elrendezése: |
1.7. |
A motor lökettérfogata: ...………………………………………………………………………...... cm3 |
1.8. |
Névleges fordulatszám: .....…………………………………………………………………….... 1/min |
1.9. |
A maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám: .…………………………………………….... 1/min |
1.10. |
Geometriai kompresszióviszony8: |
1.11. |
Az égési rendszer leírása: |
1.12. |
Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i): |
1.13. |
A szívó és kipufogó nyílások minimális keresztmetszeti területe: |
1.14. |
A hűtési rendszer |
1.14.1. |
Folyadék |
1.14.1.1. |
A folyadék fajtája: |
1.14.1.2. |
Keringető szivattyú(k): van/nincs9 |
1.14.1.3. |
Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha van): |
1.14.1.4. |
A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha értelmezhető): |
1.14.2. |
Levegő |
1.14.2.1. |
Ventilátor: van/nincs10 |
1.14.2.2. |
Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha van): |
1.14.2.3. |
A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha értelmezhető): |
1.15. |
A gyártó által megengedett hőmérsékletek |
1.15.1. |
Folyadékhűtés: maximális hőmérséklet a kilépésnél: .………………………………………………. K |
1.15.2. |
Léghűtés: referenciapont: |
|
Maximális hőmérséklet a referenciaponton: .………………………………………………………... K |
1.15.3. |
Maximális feltöltőlevegő hőmérséklet a szívóoldali levegőhűtőből való kilépésnél (ha értelmezhető): ........………………………………………….……………………………………………………..... K |
1.15.4. |
A maximális kipufogógáz hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogó gyűjtőcső
(-csövek) külső pereméhez (peremeihez) közeli pontján: ......…………………………..................... K |
1.15.5. |
Kenőanyag hőmérséklet: minimális: .........…………………….…………………………………..... K |
|
maximális: ..........……………………………………….………………………..………………...... K |
1.16. |
Feltöltő: van/nincs11 |
1.16.1. |
Gyártmány: |
1.16.2. |
Típus: |
1.16.3. |
A rendszer leírása (pl. maximális feltöltőnyomás, nyomáshatároló szelep, ha van): |
1.16.4. |
Feltöltőlevegő-hűtő: van/nincs12 |
1.17. |
Levegőszívó rendszer: maximális megengedhető szívási depresszió névleges motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: ....................……………………………………………………................ kPa |
1.18. |
Kipufogó rendszer: maximális megengedhető ellennyomása névleges motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: ......................………………………………………....……………….......... kPa |
|
|
2. |
Kiegészítő szennyezéskorlátozó készülékek (ha van ilyen és nem szerepel más rovatban) |
|
– Leírás és/vagy rajz(ok): |
|
|
3. |
Üzemanyag-ellátás |
3.1. |
Tápszivattyú |
|
Nyomás13 vagy jelleggörbe: ....…………………………………………………………………..... kPa |
3.2. |
Befecskendező rendszer |
3.2.1. |
Szivattyú |
3.2.1.1. |
Gyártmány(ok): |
3.2.1.2. |
Típus(ok): |
3.2.1.3. |
Szállított mennyiség: ..... és ..... mm3, 4 löketenként vagy ciklusonként teljes befecskendezésnél, …... 1/min (névleges), illetve …... 1/min (maximális nyomatékhoz tartozó) fordulatszámnál vagy jelleggörbe. |
|
Megadandó az alkalmazott módszer: motoron/adagoló szivattyú próbapadon14 |
3.2.1.4. |
Előbefecskendezés |
3.2.1.4.1. |
Előbefecskendezési görbe:15 |
3.2.1.4.2. |
Alap-előbefecskendezési szög:16 |
3.2.2. |
Befecskendező csövek |
3.2.2.1. |
Hossz: ......................…………………………………………………………………...………...... mm |
3.2.2.2. |
Belső átmérő: ...................………………………………………………………………….…….... mm |
3.2.3. |
Befecskendező fúvóka (fúvókák) |
3.2.3.1. |
Gyártmány(ok): |
3.2.3.2. |
Típus(ok): |
3.2.3.3. |
Nyitó nyomás17 vagy jelleggörbe: ..……………………………………………………………….. kPa |
3.2.4. |
Regulátor |
3.2.4.1. |
Gyártmány(ok): |
3.2.4.2. |
Típus(ok): |
3.2.4.3. |
Fordulatszám, amelynél teljes terhelés mellett a leszabályozás megkezdődik:18 |
3.2.4.4. |
Maximális terhelés nélküli fordulatszám19: ................................…………………………........... 1/min |
3.2.4.5. |
Alapjárati fordulatszám:20 .......…………………………………………………………….……. 1/min |
3.3. |
Hidegindító rendszer |
3.3.1. |
Gyártmány(ok): |
3.3.2. |
Típus(ok): |
3.3.3. |
Leírás: |
|
|
4. |
Szelepvezérlés |
4.1. |
A maximális szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtpontokhoz képest vagy egyenértékű adatok: |
4.2. |
Referencia és/vagy beállítási tartományok21 |
2. számú melléklet
2. függeléke
A motorcsalád fő jellemzői
A motorcsalád fő jellemzői
1. |
Közös paraméterek22 |
1.1. |
Égési körfolyamat: |
1.2. |
Hűtőközeg: |
1.3. |
Levegőszívás módja: |
1.4. |
Égéstér típusa/kialakítása: |
1.5. |
Szelepek és nyílások – elrendezés, méret és darabszám: |
1.6. |
Üzemanyag rendszer: |
1.7. |
Motor-vezérlés rendszerek: |
|
Azonosság bizonyítása a rajzszám(ok) alapján: |
|
– töltőlevegő-hűtő rendszer: |
|
– kipufogógáz visszavezetés:23 |
|
– víz befecskendezés/emulzó:24 |
|
– levegő befúvás:25 |
1.8. |
Kipufogógáz utókezelő rendszer:26 |
|
Az azonos (vagy az alapmotornál a legkisebb) arányok bizonyítása: rendszer kapacitás/löketenkénti üzemanyag-szállítás, a rajzszám(ok) alapján: |
|
|
2. |
Motorcsalád jegyzék |
2.1. |
A motorcsalád neve: |
2.2. |
A család motorjainak műszaki adatai: |
|
Motortípus |
|
|
|
|
Alapmotor* |
|
Hengerszám |
|
|
|
|
|
|
Névleges fordulatszám (1/min) |
|
|
|
|
|
|
Löketenkénti üzemanyag-szállítás (mm3) |
|
|
|
|
|
|
Névleges leadott teljesítmény (kW) |
|
|
|
|
|
|
Max. nyomatékhoz tartozó fordulatszám (1/min) |
|
|
|
|
|
|
Löketenkénti üzemanyag-szállítás (mm3) |
|
|
|
|
|
|
Maximális nyomaték (Nm) |
|
|
|
|
|
|
Alapjárati fordulatszám (1/min) |
|
|
|
|
|
|
Hengertérfogat (az anyamotor %-ában) |
|
|
|
|
100 |
2. számú melléklet
3. függeléke
A családhoz tartozó motortípus fő jellemzői
A családhoz tartozó motortípus fő jellemzői4
1. |
A motor leírása |
1.1. |
Gyártó: |
1.2. |
A gyártó motorkódja: |
1.3. |
Munkafolyamat: 4-ütemű/2-ütemű28 |
1.4. |
Furat: .........……………………………………………………….………………………….................. mm |
1.5. |
Löket: ....................………………………………………………….…………………………….......... mm |
1.6. |
A hengerek száma és elrendezése: |
1.7. |
A motor lökettérfogata: ...………………………………………………………….……………......... cm3 |
1.8. |
Névleges fordulatszám: ......……………………………………………………………….………..... 1/min |
1.9. |
A maximális nyomatékhoz tartozó fordulatszám: ..………………….……………………………..... 1/min |
1.10. |
Térfogati kompresszióviszony:29 |
1.11. |
Az égési rendszer leírása: |
1.12. |
Az égéstér és a dugattyúfenék rajza(i): |
1.13. |
A szívó és kipufogó nyílások minimális keresztmetszeti területe: |
1.14. |
A hűtési rendszer |
1.14.1. |
Folyadék |
1.14.1.1. |
A folyadék fajtája: |
1.14.1.2. |
Keringető szivattyú(k): van/nincs30 |
1.14.1.3. |
Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha alkalmazható): |
1.14.1.4. |
A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha alkalmazható): |
1.14.2. |
Levegő |
1.14.2.1. |
Ventilátor: van/nincs31 |
1.14.2.2. |
Jellemzők vagy gyártmány(ok) és típus(ok) (ha alkalmazható): |
1.14.2.3. |
A hajtás(ok) áttételi viszonyszáma(i) (ha alkalmazható): |
1.15. |
A gyártó által megengedett hőmérsékletek |
1.15.1. |
Folyadékhűtés: maximális hőmérséklet a kilépésnél: ....……………………………………………….... K |
1.15.2. |
Léghűtés: referenciapont: |
|
Maximális hőmérséklet a referenciaponton: ....……………………………………………………...….... K |
1.15.3. |
Maximális feltöltőlevegő hőmérséklet a szívóoldali levegőhűtőből való kilépésnél (ha alkalmazható):.... K |
1.15.4. |
A maximális kipufogógáz hőmérséklet a kipufogócsőnek (-csöveknek) a kipufogó gyűjtőcső (-csövek) külső peremével (peremeivel) szomszédos pontján: .....……………………….……………………........ K |
1.15.5. |
Kenőanyag hőmérséklet: |
|
minimális: .........……………………………………………………..……………………....………........ K |
|
maximális: .........……………………………………………………..….…..………………………......... K |
1.16. |
Feltöltő: van/nincs32 |
1.16.1. |
Gyártmány: |
1.16.2. |
Típus: |
1.16.3. |
A rendszer leírása (pl. maximális feltöltőnyomás, feltöltőnyomás határoló szelep, ha van): |
1.16.4. |
Feltöltőlevegő-hűtő: van/nincs33 |
1.17. |
Levegőszívó rendszer: maximális megengedhető szívási vákuum névleges motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: ....………………………………………………………………...……………..... kPa |
1.18. |
Kipufogó rendszer: maximális megengedhető ellennyomás névleges motor-fordulatszámnál és 100%-os terhelésnél: ...………………………………………………………………………………..………...... kPa |
|
|
2. |
Kiegészítő szennyezéskorlátozó készülékek (ha van ilyen és nem szerepel más rovatban) |
|
– Leírás és/vagy rajz(ok): |
|
|
3. |
Üzemanyag-ellátás |
3.1. |
Tápszivattyú |
|
Nyomás34 vagy jelleggörbe: ...………………………………………………………………………….. kPa |
3.2. |
Befecskendező rendszer |
3.2.1. |
Szivattyú |
3.2.1.1. |
Gyártmány(ok): |
3.2.1.2. |
Típus(ok): |
3.2.1.3. |
Szállított mennyiség: ...... és ...... mm3, 4 löketenként vagy ciklusonként teljes befecskendezésnél, ...... 1/min (névleges), illetve ...... 1/min (maximális nyomatékhoz tartozó) fordulatszámnál vagy jelleggörbe. Megadandó az alkalmazott módszer: motoron/szivattyú próbapadon35 |
3.2.1.4. |
Előbefecskendezés |
3.2.1.4.1. |
Előbefecskendezési görbe:36 |
3.2.1.4.2. |
Alap-előbefecskendezési szög:37 |
3.2.2. |
Befecskendező csövek |
3.2.2.1. |
Hossz: ...........……………………………………………………………………….….……………...... mm |
3.2.2.2. |
Belső átmérő: ....………………………………………………………………………...…………........ mm |
3.2.3. |
Befecskendező fúvóka (fúvókák) |
3.2.3.1. |
Gyártmány(ok): |
3.2.3.2. |
Típus(ok): |
3.2.3.3. |
Nyitó nyomás38 vagy jelleggörbe: ...………………………………………………….……………….... kPa |
3.2.4. |
Regulátor |
3.2.4.1. |
Gyártmány(ok): |
3.2.4.2. |
Típus(ok): |
3.2.4.3. |
Fordulatszám amelynél teljes terhelés mellett a lezárás megkezdődik:39 ....………………………..... 1/min |
3.2.4.4. |
Maximális terhelés nélküli fordulatszám:40 ...………………………………………….…………...... 1/min |
3.2.4.5. |
Alapjárati fordulatszám:41 ...………………………………………………………………………...... 1/min |
3.3. |
Hidegindító rendszer |
3.3.1. |
Gyártmány(ok): |
3.3.2. |
Típus(ok): |
3.3.3. |
Leírás: |
|
|
4. |
Szelepvezérlés |
4.1. |
A maximális szelepnyitás és a nyitási és zárási szögek a holtpontokhoz képest vagy egyenértékű adatok: |
4.2. |
Referencia és/vagy beállítási tartományok42 |
3. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM–KöM
együttes rendelethez
1.1. Ez a melléklet a vizsgált motor által kibocsátott gáznemű és részecskékből álló szennyezőanyagok mennyiségének meghatározási módszerét írja le.
1.2. A vizsgálatot próbapadra szerelt, motorfékpaddal összekapcsolt motorral kell végezni.
2.1. Általános követelmények
Minden térfogatot és térfogatáramot 273 K (0 °C) hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell vonatkoztatni.
2.2. A motor vizsgálati feltételei
2.2.1. Mérni kell a motor által beszívott levegő Ta abszolút hőmérsékletét és a kPa-ban kifejezett ps száraz légköri nyomást. Meg kell határozni az fa paramétert az alábbiak szerint:
2.2.2. A vizsgálat érvényessége
A vizsgálat akkor érvényes, ha fa-ra teljesül a következő összefüggés:
2.2.3. Töltőlevegő hűtővel felszerelt motorok
A hűtőközeg és a feltöltőlevegő hőmérsékletét fel kell jegyezni.
2.3. A motor levegőszívó rendszere
A vizsgálati motort egy levegő bevezető rendszerrel kell ellátni, amely szívási ellenállása akkora, mint a gyártó által egy tiszta levegőszűrőre megadott felső határérték, a motornak a gyártó szerint a legnagyobb levegőáramot eredményező üzemi viszonyai mellett.
Vizsgáló-laboratóriumi rendszer is használható, amennyiben az a motor tényleges üzemi viszonyait másolja.
2.4. A motor kipufogó rendszere
A vizsgálati motort kipufogó rendszerrel kell ellátni, amely akkora ellennyomást eredményez, mint a gyártó által megadott felső határérték, a maximális deklarált teljesítményt adó üzemviszonyok mellett.
Motorhűtőrendszert kell használni, melynek teljesítménye elég nagy ahhoz, hogy a vizsgálatok során fenntartsa a gyártó által előírt normális üzemi hőmérsékleteket.
A vizsgálat során használt kenőolaj műszaki adatait fel kell jegyezni, és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.
2.7. A vizsgálatokhoz használt üzemanyag
Az üzemanyag hőmérséklete a befecskendező szivattyúnál 306-316 K (33–43 °C) között legyen.
2.8. A motorfékpad-beállítások meghatározása
A szívási ellenállás és a kipufogócső ellennyomás értékeit a gyártó által megadott felső határértékekre kell beállítani, a 2.3. és 2.4. pontnak megfelelően.
A megadott vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékértékeket kísérleti úton kell megállapítani, a meghatározott vizsgálati módokhoz tartozó nyomatékértékek kiszámításához. Olyan motorok esetében amelyeket nem a teljes terhelési nyomatékgörbéhez tartozó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékot a gyártónak kell megadni.
Az egyes vizsgálati üzemmódokhoz tartozó motorbeállításokat az alábbi képlettel kell kiszámítani:
3.1. A mintavevő szűrők előkészítése
Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrőt (párt) egy zárt, de nem tömített Petri-csészébe és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizáció céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrőt (párt) meg kell mérni és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ezután a szűrőt (párt) zárt Petri-csészében vagy szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő (pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét le kell mérni.
3.2. A mérőberendezés felszerelése
A műszereket és a mintavevő szondákat megfelelőképpen kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átömlésű hígító rendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.
3.3. A hígító rendszer és a motor indítása
A hígító rendszert és a motort el kell indítani, és fel kell melegíteni amíg minden hőmérséklet és nyomás nem stabilizálódik a teljes terheléshez és a névleges fordulatszámhoz tartozó értéken (3.6.2. pont).
3.4. A hígítási arány beállítása
Az egyszűrős módszer esetében (amely a többszűrős módszer helyett választható) a részecske mintavevő rendszert el kell indítani és megkerülő vezetéken át kell járatni. A hígító levegő részecske-háttérszintjét a hígító levegőnek a részecskeszűrőkön való átengedésével lehet meghatározni. Szűrt hígító levegő használata esetén egyetlen mérés végezhető bármikor, a vizsgálat előtt, alatt vagy után. Ha a hígító levegő nincs szűrve, legalább három időpontban kell mérni, indulás után, leállás előtt és a ciklus közepe táján, és az értékeket átlagolni kell.
A hígító levegő mennyiségét úgy kell beszabályozni, hogy a szűrő felületének maximális hőmérséklete bármelyik mérési módnál 325 K (52°C) vagy annál kevesebb legyen. A teljes hígítási arány legalább négy legyen.
Az egyszűrős módszer esetében a szűrőn áthaladó minta tömegárama a teljes átáramlású rendszerek hígított kipufogógáz tömegáramának állandó hányada legyen minden üzemmódban. Ez a tömegarány ±5%-on belül legyen, kivéve az első 10 másodpercet minden üzemmódban, megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszerek esetében. Egyszűrős módszert használó részleges átáramlású hígító rendszerek esetében a szűrőn áthaladó tömegáram arány minden üzemmódban ±5%-on belül állandó legyen, kivéve az első 10 másodpercet minden üzemmódban, megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszerek esetében.
CO2 vagy NOx koncentráció szabályozással működő rendszereknél a hígító levegő CO2 vagy NOx tartalmát minden vizsgálat előtt és után meg kell mérni. A vizsgálat előtti és utáni hígító levegő CO2 vagy NOx koncentráció-mérési értékeknek egymáshoz képest 100 ppm-en, illetve 5 ppm-en belül kell lenniük.
Ha csak a hígított kipufogógáz koncentrációinak méréséhez használnak gázelemzőt, úgy a hígító levegő háttér-koncentrációjának megállapításához a teljes vizsgálati folyamat során mintát kell gyűjteni egy mintavevő zsákba.
Folyamatos (nem tasakos) háttér-koncentráció mérést lehet végezni három időpontban, a ciklus elején végén és közepe táján vett hígító levegő mintával, az értékeket átlagolva. A gyártó kívánságára a háttérmérések elhagyhatók.
3.5. Az elemző készülékek ellenőrzése
A gázelemző készülékeken el kell végezni a nulla pont beállítást és kalibrálni kell a mérési tartományban.
3.6.1.1. Az alábbi 8-üzemmódú ciklust5 kell követni dinamométer-üzemben a vizsgált motorral:
|
Üzemmód száma |
Motor fordulatszám |
Terhelés (%) |
Súlyozási tényező |
|
1 |
Névleges |
100 |
0,15 |
|
2 |
Névleges |
75 |
0,15 |
|
3 |
Névleges |
50 |
0,15 |
|
4 |
Névleges |
10 |
0,1 |
|
5 |
Közbenső |
100 |
0,1 |
|
6 |
Közbenső |
75 |
0,1 |
|
7 |
Közbenső |
50 |
0,1 |
|
8 |
Alapjárati |
– |
0,15 |
3.6.2. A motor előkészítése
A motort és a rendszert névleges fordulatszámon és a hozzá tartozó maximális nyomatéknál kell felmelegíteni a gyártó által javasolt motor-paraméterek stabilizálásához.
Megjegyzés: Az előkészítési időszak arra is szolgál, hogy kiküszöbölje a kipufogó rendszerben az előző vizsgálat során keletkezett lerakódások hatását. Az egyes vizsgálati pontok között is szükség van stabilizációs időszakra, annak érdekében, hogy az egyik pontnak a másikra gyakorolt hatása a legkisebb legyen.
3.6.3. A vizsgálat lefolytatása
El kell indítani a vizsgálatot. A vizsgálat megkezdése után a méréseket a fenti vizsgálati ciklus üzemmódszámai szerinti sorrendben kell végezni.
A vizsgálati ciklus minden üzemmódja alatt a kezdeti, átmeneti időszak után a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ±1%-ának megfelelő tűrésen, vagy ±3 min-1 értéken belül kell tartani attól függően, melyik a nagyobb, kivéve az alapjáratot, aminek a gyártó által meghatározott tűrésen kell belül maradnia. A megadott nyomatékot úgy kell tartani, hogy az átlagérték a mérési szakasz folyamán ne térjen el a vizsgálati fordulatszámhoz tartozó maximális nyomaték ±2%-ánál többel az előírttól.
Minden mérési ponton legalább 10 perc szükséges. Ha egy motor vizsgálatánál ahhoz, hogy a mérőszűrőn elegendő tömegű részecske gyűljön össze hosszabb mintavételi időre van szükség, a vizsgálati üzemmód időtartama szükség szerint meghosszabbítható.
A vizsgálati üzemmód időtartamát fel kell jegyezni és fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.
A gáznemű szennyezőanyagok koncentrációját az adott üzemmód utolsó három percében kell megmérni és feljegyezni.
A részecske-mintavételezést és a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mérését nem szabad megkezdeni addig, amíg a motor nem érte el a gyártó előírása szerinti stabil állapotot, és a műveleteket egyszerre kell befejezni.
Az üzemanyag hőmérsékletét az üzemanyag-befecskendező szivattyú bemeneténél vagy a gyártó által meghatározott helyen kell mérni, és a mérés helyét fel kell jegyezni.
3.6.4. A gázelemző készülék kijelzése
A gázelemző készülékek által szolgáltatott adatokat egy szalagos regisztráló készülékkel kell feljegyezni, vagy egy egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz minden üzemmódban legalább az utolsó három percen keresztül áramlik át az elemző készülékeken. Ha a hígított CO és CO2 méréséhez tasakos mintavételt alkalmaznak (lásd az 1. függelék 1.4.4. pontját), a mintát minden üzemmód utolsó három perce alatt a tasakba gyűjteni kell és a tasakban lévő mintát kell elemezni és a kijelzést feljegyezni.
3.6.5. Részecske-mintavétel
A részecske-mintavétel egyszűrős és többszűrős módszerrel történhet (1. függelék 1.5. pont). Mivel a kétféle módszer eredményei némileg eltérhetnek egymástól, az eredményekkel együtt az alkalmazott módszert is fel kell jegyezni. Az egyszűrős módszer esetén a vizsgálati ciklusban megadott üzemmódonkénti súlyozási tényezőt a mintavétel során figyelembe kell venni, a minta átáramló mennyiségének és/vagy a mintavétel idejének megfelelő szabályozásával.
A mintavételt, amennyire lehet, az adott üzemmód végén kell végrehajtani. Az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 20 másodpercnek kell lennie az egyszűrős, és legalább 60 másodpercnek a többszűrős módszer esetén. Megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszereknél az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 60 másodpercnek kell lennie mind az egyszűrős, mind a többszűrős módszer esetén.
A motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-fogyasztást és a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban meg kell mérni a motor üzemének stabilizálódása után.
Ha a kipufogógáz-áram vagy az égési levegő és üzemanyag-fogyasztás mérésére nincs mód, az számítható a szén/oxigén egyensúly módszerével is (lásd az 1. függelék 1.2.3. pontját).
3.7. A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése
A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után nullapont beállító gázt és ugyanazt a kalibráló gázt kell használni az ismételt ellenőrzéshez, mint a vizsgálat előtt. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti különbség 2%-nál kisebb.
3. számú melléklet
1. függeléke
1. Mérési és mintavételi eljárások
A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáznemű és részecskékből álló szennyezőket az 5. számú mellékletben leírt módszerekkel kell megmérni. Az 5. számú mellékletben szereplő módszerek leírják az ajánlott gázelemző módszereket (1.1. pont) és az ajánlott részecske-hígító és -mintavevő rendszereket (1.2. pont).
1.1. A motorfékpad leírása
A 3. számú melléklet 3.6.1. pontjában leírt vizsgálati ciklus elvégzéséhez megfelelő jellemzőkkel bíró motorfékpadot kell használni. A nyomaték és fordulatszám mérésére szolgáló műszerek tegyék lehetővé a hasznos (effektív) teljesítmény megadott pontosságú mérését. Kiegészítő számítások is szükségessé válhatnak. A mérőberendezés pontossága olyan legyen, hogy az 1.3. pontban megadott számértékek maximális tűrései betarthatók legyenek.
A kipufogógáz-áramot az 1.2.1-1.2.4. pontokban említett módszerek egyikével kell meghatározni.
1.2.1. Közvetlen mérési módszer
A kipufogógáz-áram közvetlen mérése mérőtorokkal vagy ezzel egyenértékű mérési módszer útján (a részleteket lásd az ISO 5167 szabványban).
Megjegyzés: A közvetlen gázáram-mérés nehéz feladat. Ügyelni kell a mérési hibák elkerülésére, amelyek a szennyezőanyag-kibocsátási értékek hibáját okozhatják.
1.2.2. Levegő és tüzelőanyag mérési módszer
Az átáramló levegő és tüzelőanyag mérése.
Az 1.3. pontban megadott pontosságú levegőáram és tüzelőanyag-áram mérő eszközöket kell használni.
A kipufogógáz-áram az alábbi összefüggésből számítható:
GEXHW = GAIRW + GFUEL (nedves kipufogógáz tömegre)
VEXHD = VAIRD – 0,766 x GFUEL (száraz kipufogógáz térfogatra)
VEXHW = VAIRW + 0,746 x GFUEL (nedves kipufogógáz térfogatra)
1.2.3. Szén-egyensúly módszer
A kipufogógáz tömegének számítása a tüzelőanyag-fogyasztásból és a kipufogógáz koncentrációkból a szén-egyensúly módszer segítségével (lásd a 3. számú melléklet 3. függelékét).
1.2.4. A teljes hígított kipufogógáz-áram
Az összes mérőkészülék hitelesítése a nemzeti (nemzetközi) szabványok szerint történjék és feleljen meg az alábbi követelményeknek:
|
Szám |
Mérendő érték |
Megengedhető eltérés
(± értékek a motor maximális értékei alapján) |
Megengedhető eltérés
(± értékek az ISO 3046 szerint) |
Hitelesítési időközök (hónap) |
|
1 |
Motor fordulatszáma |
2% |
2% |
3 |
|
2 |
Nyomaték |
2% |
2% |
3 |
|
3 |
Teljesítmény |
2%* |
3% |
nem alkalmazható |
|
4 |
Üzemanyag-fogyasztás |
2%* |
3% |
6 |
|
5 |
Fajlagos üzemanyag-fogyasztás |
nem alkalmazható |
3% |
nem alkalmazható |
|
6 |
Levegőfogyasztás |
2%* |
5% |
6 |
|
7 |
Kipufogógáz-áram |
4%* |
nem alkalmazható |
6 |
|
8 |
Hűtőközeg hőmérséklet |
2 K |
2 K |
3 |
|
9 |
Kenőolaj hőmérséklet |
2 K |
2 K |
3 |
|
10 |
Kipufogógáz nyomása |
a maximum 5%-a |
5% |
3 |
|
11 |
Szívócső depresszió |
a maximum 5%-a |
5% |
3 |
|
12 |
Kipufogógáz hőmérséklet |
15 K |
15 K |
3 |
|
13 |
Belépő levegő hőmérséklete (égési levegő) |
2 K |
2 K |
3 |
|
14 |
Légköri nyomás |
leolvasott érték 0,5%-a |
0,5% |
3 |
|
15 |
Beszívott levegő nedvességtartalma (relatív) |
3% |
nem alkalmazható |
1 |
|
16 |
Üzemanyag hőmérséklete |
2 K |
5 K |
3 |
|
17 |
Hígító-alagút hőmérsékletek |
1,5 K |
nem alkalmazható |
3 |
|
18 |
Hígító levegő páratartalma |
3% |
nem alkalmazható |
1 |
|
19 |
Hígított kipufogógáz-áram |
leolvasott érték 2%-a |
nem alkalmazható |
24 (részleges átáramlás) (teljes átáramlás)** |
* A szennyezőanyag-kibocsátási számítások bizonyos esetekben különböző mérési és/vagy számítási módszereken alapulnak. A kipufogógázokkal kibocsátott szennyezőanyagok számításának korlátozott nagyságú teljes tűréseire való tekintettel egyes tételeknél a megfelelő képletekben használt tűrésértékeknek kisebbeknek kell lenniük az ISO 3046-3 szabványban megengedett tűréseknél.
** Teljes átfolyású rendszerek – a CVS térfogat-kiszorításos szivattyúját vagy a kritikus áramlású Venturi-csövét az első beszerelés, nagyobb karbantartás után vagy akkor kell hitelesíteni, ha azt az 5. számú mellékletben leírt CVS rendszer ellenőrzés szükségesnek mutatja.
1.4. A gáznemű összetevők meghatározása
1.4.1. A gázelemző készülékek általános előírásai
A gázelemző készülékek méréstartománya feleljen meg a kipufogógáz összetevők koncentrációjának megkívánt pontosságú mérésére (1.4.1.1. pont). Ajánlatos a gázelemző készülékeket úgy használni, hogy a mért koncentráció a végkitérés (mérési tartomány felső határa) 15%-a és 100%-a közé essen.
Ha a végkitérés 155 ppm (vagy ppm C) vagy annál kisebb, vagy olyan leolvasó rendszereket (számítógép, adatgyűjtő berendezések) alkalmaznak, amelyek a végkitérés 15%-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, a teljes skálaérték 15%-a alatti koncentrációk is elfogadhatók. Ebben az esetben kiegészítő kalibrálást kell végezni a kalibrálási görbék pontosságának biztosítása érdekében (3. számú melléklet 2. függelék 1.5.5.2. pont.) A berendezés elektromágneses zavartűrési szintje biztosítsa, hogy a járulékos hibák minimálisak legyenek.
A teljes mérési hiba, beleértve a más gázokkal szembeni keresztérzékenységet is (lásd a 3. számú melléklet 2. függelékének 1.9. pontját), ne haladja meg a leolvasott érték ±5%-a vagy a mérési tartomány végértéke ±3,5%-a közül a kisebbiket. 100 ppm-nél kisebb koncentrációk esetén a mérési hiba ne legyen ±4 ppm-nél nagyobb.
1.4.1.2. Megismételhetőség
A megismételhetőség, ami egy adott kalibráló gázra kapott tíz megismételt válasz kijelzés szórásának 2,5-szerese, nem lehet nagyobb mint a mérési tartomány felső határához tartozó koncentráció ±1%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) fölött, vagy ±2%-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) alatt.
Az elemző készülék csúcstól-csúcsig reagálása nulla és kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben ne legyen nagyobb mint a végkitérés 2%-a, az összes használt tartományban.
1.4.1.4. Nullpont eltolódás
A nullpont eltolódás egy egyórás időtartam során kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány végkitérésének 2%-a. A nulla pont definíciója: az átlagos kijelzés egy nulla gázra, a zavarójelet is beleértve, 30 másodperces időtartam alatt.
1.4.1.5. A mérési tartomány (kalibrációs pont) eltolódása
A kalibrációs pont eltolódása egy egyórás időtartam alatt kisebb legyen, mint a legalacsonyabb használt tartomány végértékének 2%-a. A kalibrációs pont alatt a kalibráló gázra és a nulla gázra adott kijelzés közötti különbség értendő. A kalibrációs kijelzés definíciója: az átlagos kijelzés egy kalibráló gázra, a zavarójelet is beleértve, 30 másodperces időtartam alatt.
Az opcionális gázszárító készülék minimális hatással legyen a mért gázok koncentrációjára. Kémiai szárítók nem használhatók a mintában lévő víz eltávolítására.
1.4.3. Gázelemző készülékek
Az alkalmazandó mérési elveket ennek a függeléknek az 1.4.3.1–1.4.3.5. pontjai írják le. A mérőrendszerek részletes leírása az 5. számú mellékletben található. A mérendő gázokat az alábbi készülékekkel kell elemezni. Nem-lineáris elemző készülékek esetében megengedett a linearizáló körök használata.
1.4.3.1. Szénmonoxid (CO) elemzés
A szénmonoxid elemző műszer nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.
1.4.3.2. Széndioxid (CO2) elemzés
A széndioxid elemző műszer nem-diszperzív infravörös (NDIR) abszorpciós készülék legyen.
1.4.3.3. Szénhidrogén (HC) elemzés
A szénhidrogén elemző készülék fűtött lángionizációs detektor (HFID) legyen detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb. oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ±10 K értéken tartsa.
1.4.3.4. Nitrogénoxid (NOx) elemzés
A nitrogénoxid elemző készülék száraz alapon történő mérésnél kémiai lumineszcencia elven működő elemző detektor (CLD) vagy fűtött kémiai lumineszcencia elven működő elemző detektor (HCLD) legyen, NO2/NO konverterrel. Nedves alapon való mérésnél 333 K (60 °C) feletti hőmérsékleten tartott konverteres HCLD-t kell használni, azzal az előfeltétellel, hogy a víz keresztérzékenységi vizsgálatot elvégezték (3. számú melléklet 2. függelék 1.9.2.2. pont).
1.4.4. Gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mintavétel
A gáznemű szennyezőanyagok mintavevő szondáit legalább 0,5 m-rel vagy három kipufogócső-átmérővel – attól függően melyik a nagyobb – a kipufogógáz rendszer kilépési helyétől kell elhelyezni, és elegendően közel a motorhoz annak biztosítására, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.
Többhengeres, elágazó kipufogó gyűjtőcsővel rendelkező motoroknál a szondát a motortól elegendően messze kell elhelyezni ahhoz, hogy a minta az összes henger kibocsátott szennyezőanyagának átlagát képviselje. Elkülönített kipufogó gyűjtőcső-csoportokkal rendelkező többhengeres motoroknál, például V-motoroknál, megengedhető a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. Más módszerek is használhatók, ha bebizonyosodott, hogy a fentiekkel azonos eredményt adnak. A kipufogó szennyezőanyag-kibocsátás számításához a motor teljes kipufogó tömegáramát kell felhasználni.
Ha a kipufogógáz összetételére bármilyen utókezelő rendszer hat, a kipufogógáz mintát az 1. számú melléklet 4.2.1. pont szerinti I. vizsgálati szakaszban az e készülék előtti, az 1. számú melléklet 4.2.3. pontban leírt II. vizsgálati szakaszban az e készülék utáni vezetékszakaszból kell venni. Ha a részecskék meghatározása céljából teljes áramú hígító rendszert használnak, a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mértékét is a hígított kipufogógázból lehet megállapítani. A hígító alagútban a mintavevő szonda a részecske-mintavevő szonda közelében legyen elhelyezve [5. számú melléklet 1.2.1.2. pont DT (= hígító alagút) és 1.2.2. pont PSP (= részecske-mintavevő szonda)]. A CO és a CO2 a minta tasakba gyűjtésével és a mintavevő tasakban lévő gáz koncentrációjának megmérésével is meghatározható.
1.5. A részecskék meghatározása
A részecskék meghatározásához hígító rendszerre van szükség. A hígítás részleges átáramlású vagy teljes átáramlású hígító rendszerrel végezhető el. A hígító rendszer átbocsátóképessége elég nagy legyen ahhoz, hogy teljes mértékben kiküszöbölje a víz lecsapódását a hígító és mintavevő rendszerben és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a szűrőtartók előtti szakaszban 325 K (52 °C) hőmérsékleten vagy az alatt tartsa. Ha a levegő páratartalma magas, megengedett a hígító levegő párátlanítása a hígító rendszerbe való belépés előtt. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígító levegőt 303 K (30 °C) hőmérséklet fölé melegíteni, azonban a kipufogógáznak a hígító alagútba való bevezetése előtt a hígító levegő hőmérséklete nem lehet magasabb, mint 325 K (52 °C).
Részleges átáramlású hígító rendszernél a részecske-mintavevő szondát a gáz-mintavevő szonda közelében, attól a motor felé eső csőszakaszban kell elhelyezni, a 4.4. pont szerint, és az 5. számú melléklet 1.2.1.1. pontja 4–12. ábráin látható (EP és SP) elrendezésnek megfelelően. A részleges átáramlású rendszert úgy kell kialakítani, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza, melyek közül a kisebbiket hígítják fel levegővel, majd használják a részecskék magmérésére. Ebből következőleg fontos a hígítási arány igen pontos meghatározása. Különböző megosztási módszerek is használhatók, így a megosztás módja jelentős mértékben meghatározza a mintavevő berendezést magát és az alkalmazandó eljárásokat (5. számú melléklet, 1.2.1.1. pont). A részecskék tömegének meghatározásához részecske-mintavevő rendszerre, részecske-szűrőre, mikrogramm-mérlegre és egy hőmérséklet- és páratartalom-szabályozott mérőkamrára van szükség.
A részecske-mintavételre két módszer alkalmazható:
– az egyszűrős módszer egy szűrőpárt használ (lásd ennek a függeléknek az 1.5.1.3. pontját) a vizsgálati ciklus összes üzemmódjában. Nagy figyelmet kell fordítani a mintavétel időtartamára és az áramlásra a vizsgálat mintavételi fázisában. Mindazonáltal a vizsgálati ciklushoz csak egy szűrőpárra van szükség,
– a többszűrős módszer esetében egy szűrőpár (lásd ennek a függeléknek az 1.5.1.3. pontját) szükséges a vizsgálati ciklus minden egyes üzemmódjához. Ennél a módszernél a mintavételi előírások kevésbé szigorúak, de több szűrőre van szükség.
1.5.1. Részecske-mintavevő szűrők
A jóváhagyási vizsgálatokhoz fluorkarbon bevonatú üvegszál szűrőket vagy fluorkarbon alapú membránszűrőket kell használni. Különleges esetekben más anyagú szűrők is használhatók. Minden szűrőtípus 0,3 μm DOP (di-oktilftalát) összegyűjtési hatékonysága legalább 95%-os legyen, 35 és 80 cm/s merőleges gázáramlási sebesség mellett. Laboratóriumok közötti vagy a gyártó és a jóváhagyási hatóság közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.
A részecske-szűrő átmérője legalább 47 mm (37 mm működő átmérő) legyen. Nagyobb átmérőjű szűrők elfogadhatók (1.5.1.5. pont).
1.5.1.3. Elsődleges és pótszűrők
A vizsgálati folyamat során a hígított kipufogógázt két egymás után elhelyezett szűrőn (egy elsődleges és egy pótszűrőn) kell átengedni. A pótszűrő legfeljebb 100 mm-re legyen elhelyezve az elsődleges szűrő után, de azzal ne érintkezzék. A szűrőket külön vagy párban lehet megmérni, utóbbi esetben a szennyezett oldalukat egymás felé fordítva.
1.5.1.4. A gáz merőleges áramlási sebessége
A gáznak a szűrő síkjára merőleges áramlási sebessége 35 és 80 cm/s között legyen. A vizsgálat előtt és után mért nyomásesés-növekedés ne legyen több, mint 25 kPa.
1.5.1.5. A szűrő terhelése
Az egyszűrős módszer esetében az ajánlott minimális szűrőterhelés 0,5 mg/1075 mm2 működő felület. A leghasználatosabb szűrőméretekre az alábbi értékek érvényesek:
|
Szűrőátmérő (mm) |
Ajánlott működő átmérő (mm) |
Ajánlott minimális terhelés (mg) |
|
47 |
37 |
0,5 |
|
70 |
60 |
1,3 |
|
90 |
80 |
2,3 |
|
110 |
100 |
3,6 |
Többszűrős módszer esetén az ajánlott minimális szűrőterhelés az összes szűrőre együttvéve a fenti megfelelő érték, megszorozva az üzemmódok számának négyzetgyökével.
1.5.2. A mérőkamra és az analitikai mérleg leírása
1.5.2.1. A mérőkamrára vonatkozó feltételek
A részecske-szűrők előkészítésére (kondicionálására) és mérésére szolgáló kamra (vagy helyiség) hőmérséklete minden szűrő előkészítés és mérlegelés alatt 295 K (22 °C) ±3 K legyen. A páratartalmat 282,5 (9,5 °C) ±3 K harmatpont és 45 ±8% relatív páratartalom értéken kell tartani.
1.5.2.2. A referenciaszűrő mérlegelése
A kamra (helyiség) legyen mentes minden olyan környezeti szennyeződéstől (például portól), ami a stabilizálódás alatt lerakódhatna a részecske-szűrőkre. A mérőhelyiségre az 1.5.2.1. pontban megadott értékektől való eltérések (zavarok) csak akkor engedhetők meg, ha a zavarok időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a személyzet belépése előtti időszakban kell teljesítenie az előírt követelményeket. Legalább két használatlan referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt kell lemérni a mintavevő szűrő (pár) mérésével lehetőleg egy időben, de mindenképpen négy órán belül. A referenciaszűrők mérete és anyaga ugyanolyan legyen mint a mintavevő szűrőké.
Ha a referenciaszűrők (referenciaszűrőpárok) átlagos súlya a mintavevő szűrők mérlegelései közötti időben nagyobb mértékben változik meg mint az ajánlott szűrőterhelés (1.5.1.5. pont) ±5%-a (szűrőpár esetén ±7,5%-a), az összes mintavevő szűrőt el kell dobni és a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.
Ha az 1.5.2.1. pontban leírt mérőhelyiség-stabilitási kritériumok nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (pár) mérése kielégíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy vagy elfogadja a mintavevő szűrő súlyokat, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra lefolytatja a vizsgálatot.
1.5.2.3. Az analitikai mérleg
A minden szűrő súlyának megállapításához használandó analitikai mérleg pontossága (standard eltérése) 20 μg, felbontása 10 μg (1 osztás = 10 μg) legyen. 70 mm-nél kisebb átmérőjű szűrők esetében a pontosság és a felbontás 2 μg, illetve 1 μg legyen.
1.5.2.4. A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése
A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése céljából a szűrőket mérés előtt közömbösíteni kell például egy polónium közömbösítővel vagy más, hasonló hatású készülékkel.
1.5.3. A részecske-mérés kiegészítő előírásai
A hígító rendszer és a mintavevő rendszer minden részét, amely kapcsolatba kerül kezeletlen és hígított kipufogógázzal, a kipufogócsőtől a szűrőtartóig úgy kell kialakítani, hogy a részecskék lerakódása vagy megváltozása minimális legyen. Minden alkatrész a kipufogógázok összetevőivel kölcsönhatásra nem lépő, villamos vezető anyagokból készüljön, és legyen leföldelve az elektrosztatikus hatások kiküszöbölése céljából.
3. számú melléklet
2. függeléke
1. Az elemző készülékek hitelesítése
Minden elemző készüléket olyan gyakran kell hitelesíteni (kalibrálni), hogy az teljesíteni tudja ennek a szabványnak a pontossági követelményeit. Az 1. függelék 1.4.3. pontjában szereplő elemző készülékeknél alkalmazandó hitelesítési módszert tartalmazza ez a pont. A kalibráló gázok megengedett tárolási idejét figyelembe kell venni.
A kalibráló gázok gyártó által megállapított lejárati idejét fel kell jegyezni.
A gázok megkívánt tisztaságát az alábbi szennyezettségi határértékek határozzák meg. A műveletekhez az alábbi gázokra van szükség:
– nagy tisztaságú nitrogén
(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO2; ≤ 0,1 ppm NO)
(tisztaság >99,5 térf.% O2)
– hidrogén-hélium keverék
(40 ±2% hidrogén, a többi hélium)
(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 400 ppm CO)
– nagy tisztaságú szintetikus levegő
(szennyezettség ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO2; ≤ 0,1 ppm NO)
(oxigéntartalom 18 térf.% és 21 térf.% között)
Az alábbi kémiai összetételű gázkeverékek szükségesek:
– C3H8 és nagy tisztaságú szintetikus levegő (lásd az 1.2.1. pontot)
– CO és nagy tisztaságú nitrogén
– NO és nagy tisztaságú nitrogén (az ebben a kalibráló gázban lévő NO2 mennyisége nem lehet több az NO-tartalom 5%-ánál)
– O2 és nagy tisztaságú nitrogén
– CO2 és nagy tisztaságú nitrogén
– CH4 és nagy tisztaságú szintetikus levegő
– C2H6 és nagy tisztaságú szintetikus levegő
Megjegyzés: Más gázkombinációk is megengedhetők, ha a gázok nem lépnek egymással reakcióra.
A kalibráló gáz tényleges koncentrációjának a névleges érték ±2%-án belül kell lennie. A kalibráló gázok koncentrációját mindig térfogatra vonatkoztatva kell megadni (térfogat-százalék vagy térfogat ppm).
A hitelesítéshez használt gázokat gázkeverővel is elő lehet állítani, nagy tisztaságú N2-vel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel hígítva. A keverőberendezés pontossága tegye lehetővé a hígított kalibráló gázok koncentrációjának ±2%-on belüli pontosságú megállapítását.
1.3. Az elemző készülékek és a mintavevő rendszer működési folyamata
Az elemző készülékek működtetése a készülék gyártójának üzembe helyezési és kezelési előírásainak megfelelően történjék. Az 1.4–1.9. pontokban leírt minimális követelményeket be kell tartani.
1.4. Szivárgási vizsgálat
El kell végezni a rendszer szivárgási vizsgálatát. A szondát ki kell szerelni a kipufogó rendszerből és a végét le kell zárni. Az elemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időszak után minden áramlásmérőnek zérus értéket kell mutatnia. Ha nem így lenne, ellenőrizni kell a mintavevő rendszert és a hibát ki kell javítani. A maximális megengedhető szivárgási érték a vákuum-oldalon a rendszer ellenőrzés alatt álló részén használat közben átáramló mennyiség 0,5%-a lehet. A használat közbeni átáramló mennyiség megbecsüléséhez az elemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség vehető figyelembe.
Egy másik módszer egy koncentráció-váltás létrehozása a mintavevő vezeték elején zérus gázról kalibráló gázra való átváltás útján.
Ha megfelelő idő eltelte után a koncentráció kisebbnek mutatkozik mint amekkora a gáz bevezetésekor volt, az hitelesítési vagy szivárgási problémát jelez.
1.5. A kalibrálási eljárás
1.5.1. Az összeállított készülék
Az összeállított készüléket kalibrálni kell és a kalibrálási görbéket kalibráló gázokkal kell ellenőrizni. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni mint a kipufogógáz minta vételezésekor.
A felmelegítési idő a gyártó által javasolt legyen. Ha ez nincs megadva, ajánlatos az elemző készülékeket legalább két órán át melegíteni.
1.5.3. Az NDIR és HFID elemző készülék
Az NDIR elemzőt szükség szerint be kell hangolni és a HFID elemző készülék lángját optimalizálni kell (1.8.1. pont).
Minden szokásos körülmények között használatos üzemi tartományt kalibrálni kell.
Nagy tisztaságú szintetikus levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO, CO2, NOx, HC és O2 elemző készülékek nulla pontját be kell állítani (a továbbiakban: nullázni kell).
A megfelelő kalibráló gázokat be kell vezetni az elemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni és el kell készíteni a hitelesítési görbét az 1.5.6. pont szerint.
A nullázást ismét ellenőrizni kell, és szükség esetén meg kell ismételni a hitelesítési eljárást.
1.5.5. A kalibrálási görbe előállítása
1.5.5.1. Általános irányelvek
Az elemző készülék kalibrálási görbéjét (a zérust nem számítva) legalább öt, a lehető legegyenletesebben elosztott pont alapján kell megállapítani. A legnagyobb névleges koncentráció ne legyen kisebb a skála végkitérés 90%-ánál.
A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. Ha az eredményül kapott polinom háromnál magasabb fokú, a hitelesítési pontok száma (a nullát is beleértve) legalább e polinom fokszáma plusz kettő legyen.
A kalibrálási görbe nem térhet el ±2%-nál többel az egyes hitelesítési pontok névleges értékétől és a skála végértékének ±1%-ánál többel a nullánál.
A kalibrálási görbéből és a kalibrálási pontokból ellenőrizni lehet, hogy a kalibrálási helyesen végezték-e el. Az elemző készülék jellemző paramétereit fel kell tüntetni, különösen:
– a hitelesítés elvégzésének időpontját.
1.5.5.2. Kalibrálás a skálavégérték 15%-a alatt
Az elemző készülék kalibrálási görbéjét (a nullaponton kívül) legalább tíz kalibrálási pont alapján kell előállítani úgy elosztva, hogy a kalibrálási pontok 50%-a a teljes skála 10%-a alá essen.
A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani.
A kalibrálási görbe nem térhet el ±4%-nál többel az egyes kalibrálási pontok névleges értékétől és a skála végértékének ±1%-ánál többel a nullánál.
1.5.5.3. Alternatív módszerek
Ha igazolható, hogy alternatív megoldások (pl. számítógép, elektronikus vezérlésű mérési tartomány váltó stb.) azonos pontosságot adnak, úgy ezeket is lehet használni.
1.6. A kalibráció ellenőrzése
Minden szokásos körülmények között használt üzemi tartományt, minden elemzés előtt ellenőrizni kell az alábbi eljárás útján.
A kalibrálást egy nulla gáz és egy olyan kalibráló gáz alkalmazásával kell ellenőrizni, melynek névleges értéke nagyobb, mint a mérési tartomány skála végértékének 80%-a.
Ha a két figyelembe vett ponton a talált érték nem különbözik a skálavégérték ±4%-ánál többel a deklarált referenciaértéktől, a beállítási paraméterek módosíthatók. Ha nem így lenne, új kalibrálási görbét kell felvenni az 1.5.4. pontnak megfelelően.
1.7. A NOx konverter hatékonyságának vizsgálata
A NO2-nak NO-vá alakítására használt konverter hatékonyságát az 1.7.1–1.7.8. pontokban leírt módon kell ellenőrizni (1. ábra).
1.7.1. A vizsgálati berendezés
Az 1. ábrán látható vizsgáló berendezéssel (lásd az 1. függelék 1.4.3.5. pontját is) és az alább leírt eljárással, egy ózonfejlesztő segítségével ellenőrizhető a konverter hatékonysága. A NO2 konverter hatékonyságát ellenőrző készülék vázlata
Ábraszövegek: soleniod valve – mágnesszelep; variac – toroid transzformátor; ozonátor – ózongenerátor; to analyzer – gázelemzőhöz
A CLD-t és a HCLD-t a leggyakrabban használt mérési tartományban kell kalibrálni a gyártó előírásainak megfelelően, zérus és kalibráló gáz használatával. (A kalibráló gáz NO-tartalmának körülbelül a mérési tartomány 80%-ának kell lennie, és a gázkeverék NO2 koncentrációja legalább a NO koncentráció 5%-a legyen.) Az NOx elemző készüléknek NO üzemmódban kell lennie úgy, hogy a kalibráló gáz ne haladjon át a konverteren. A jelzett koncentrációt fel kell jegyezni.
A NOx konverter hatékonyságát az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Hatékonyság (%) = (1 + (a–b)/(c–d)) x 100
(a) NOx koncentráció az 1.7.6. pont szerint(
(b) NOx koncentráció az 1.7.7. pont szerint(
(c) NO koncentráció az 1.7.4. pont szerint(
(d) NO koncentráció az 1.7.5. pont szerint.
Egy T-csatlakozón keresztül oxigént vagy zérus levegőt kell adni folyamatosan a gázáramhoz, amíg a kijelzett koncentráció nem lesz kb. 20%-kal kisebb mint az 1.7.2. pontban említett, kijelzett kalibrálási koncentráció. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
A jelzett (c) koncentrációt fel kell jegyezni. A folyamat alatt az ózonfejlesztő nem működik.
1.7.5. Az ózonfejlesztő működtetése
Ekkor az ózonfejlesztőt be kell kapcsolni és elegendő ózont kell fejleszteni ahhoz, hogy a NO koncentrációt levigye kb. az 1.7. pont szerinti hitelesítési koncentráció 20%-ára (minimum 10%). A jelzett (d) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
Ekkor az elemző készüléket NOx üzemmódba kell kapcsolni, hogy a (NO, NO2, O2 és N2 összetételű) gázkeverék áthaladjon a konverteren. A jelzett (a) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)
1.7.7. Az ózonfejlesztő kikapcsolása
Ekkor az ózonfejlesztőt ki kell kapcsolni. Az 1.7.6. pontban leírt gázkeverék a konverteren át halad a detektorba. A jelzett (b) koncentrációt fel kell jegyezni. (Az elemző készülék NOx üzemmódban van.)
NO üzemmódba kapcsolva, kikapcsolt ózonfejlesztő mellett, az oxigén vagy a szintetikus levegő áramlását is meg kell szüntetni. Az elemző készüléken leolvasható NOx érték ne különbözzön ±5%-nál többel az 1.7.2. pont szerint mért értéktől. (Az elemző készülék NO üzemmódban van.)
1.7.9. A vizsgálati időközök
A konverter hatékonyságát a NOx elemző készülék minden kalibrálása előtt meg kell vizsgálni.
1.7.10. Hatékonysági követelmény
A konverter hatékonysága ne legyen kisebb 90%-nál, de erősen ajánlott a nagyobb, 95%-os hatékonyság.
Megjegyzés: Ha az elemző készülék leggyakrabban használt mérési tartományában az ózonfejlesztő nem tudja végrehajtani a 80%-ról 20%-ra való koncentráció-csökkentést az 1.7.5. pont szerint, akkor azt a legmagasabb tartományt kell használni, amelynél a csökkentés még elvégezhető.
1.8.1. A detektor válaszának optimalizálása
A HFID-et a készülék gyártójának előírásai szerint kell beállítani. Levegőbe kevert propán kalibráló gázt kell használni a válasz optimalizálására a leggyakrabban használt mérési tartományban.
A gyártó ajánlása szerinti üzemanyag- és levegőáramok mellett, 350 ± 75 ppm C koncentrációjú kalibráló gázt kell az elemző készülékbe vezetni. A választ egy adott üzemanyag-áramnál a kalibráló gázra adott válasz és a zérus gázra adott válasz különbségéből kell meghatározni. Az üzemanyag-áramot lépésenként kell beállítani a gyártó ajánlása alatti és feletti értékekre. Ezeknél az áramoknál fel kell jegyezni a kalibrációs és a zérus választ. A kalibrációs és a zérus válasz közötti különbséget fel kell rajzolni, és az üzemanyag-áramot a görbe dús oldalára kell beállítani.
1.8.2. Szénhidrogén válasz tényezők
Az elemző készüléket propán-levegő keverékkel és nagy tisztaságú szintetikus levegővel kell kalibrálni az 1.5. pont szerint.
A válasz tényezőket az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Az (Rf) válasz tényező egy bizonyos szénhidrogén fajtára a FID C1 leolvasási értékének aránya a gázpalackban lévő gáz ppm C1-ben kifejezett koncentrációjához.
A próbagáz koncentrációja olyan legyen, hogy körülbelül a skála végérték 80%-ánál adjon válasz jelet. A koncentrációt ±2% pontossággal kell ismerni egy térfogatban kifejezett gravimetrikus alapértékhez képest. A gázpalackot 24 órán át 298 K (25 °C) ±5 K hőmérsékleten kondicionálni kell.
Az alkalmazandó vizsgálati gázok és az ajánlott relatív választényező tartományok az alábbiak:
– metán és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 1,00≤Rf≤1,15
– propilén és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 0,90≤Rf≤1,10
– toluol és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 0,90≤Rf≤1,10
Az értékek a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 választényezőhöz képest kerültek meghatározásra.
1.8.3. Az oxigén-interferencia ellenőrzése
Az oxigén-interferenciát az elemző készülék üzembeállításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni.
A választényező definíciója és meghatározási módja megegyezik az 1.8.2. pontban leírtakkal. Az alkalmazandó vizsgálati gáz és az ajánlott relatív választényező tartomány az alábbi:
– propán és nitrogén: 0,95≤Rf≤1,05
Az érték a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 választényezőhöz képest került meghatározásra.
A FID égő levegő-oxigén koncentrációja ne térjen el ±1 mól%-nál többel a legutóbbi oxigén-interferencia ellenőrzésnél használt égési levegő oxigén koncentrációjától. Ha a különbség nagyobb, ellenőrizni kell az oxigén-interferenciát és szükség esetén be kell állítani az elemző készüléket.
1.9. Keresztérzékenységi (interferencia) hatások NDIR és CLD elemző készülékeknél
A kipufogógázban lévő, az éppen elemzett gáztól különböző gázok különféleképpen befolyásolhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia hatás lép fel az NDIR készülékekben, ha az interferenciát okozó gáz a mérendő gázzal azonos, de kisebb hatást kelt. Negatív zavaró hatás lép fel az NDIR készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz kiszélesíti a mért gáz elnyelési sávját, és a CLD készülékekben azáltal, hogy az interferenciát okozó gáz fojtja a sugárzást. Az 1.9.1. és 1.9.2. pontban leírt interferencia ellenőrzést az elemző készülék üzembeállítása előtt és nagyobb üzemszünetek után kell elvégezni.
1.9.1. CO elemző készülék keresztérzékenység-ellenőrzése
A CO elemző készülék eredményeire a víz és a CO2 lehet hatással. Ezért egy a vizsgálat során használt legnagyobb mérési tartomány skála végértéke 80-100%-ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell szobahőmérsékleten vízen átbuborékoltatni, és fel kell jegyezni az elemző készülék kijelzését. Az elemző készülék kijelzése nem lehet nagyobb a skála végérték 1%-ánál a 300 ppm vagy afölötti tartományokban, és 3 ppm-nél nagyobb a 300 ppm alatti tartományokban.
1.9.2. NOx elemző készülék keresztérzékenység-ellenőrzése
A CLD (és HCLD) elemző készülékek szempontjából figyelembe veendő két gáz a CO2 és a vízgőz. E gázok keresztérzékenység hatása koncentrációjukkal arányos, ezért ellenőrzési eljárásokra van szükség a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező keresztérzékenység meghatározására.
1.9.2.1. A CO2 keresztérzékenység vizsgálata
A legmagasabb mérési tartomány skála végértéke 80–100%-ának megfelelő koncentrációjú CO2 kalibráló gázt kell átbocsátani az NDIR elemző készüléken és a CO2 értéket 'A'-val jelölve fel kell jegyezni. Ez után a gázt körülbelül 50%-ra kell felhígítani NO kalibráló gázzal, át kell bocsátani az NDIR és (H)CLD elemző készüléken, és a CO2, illetve NO értékeket 'B'-vel, illetve 'C'-vel jelölve fel kell jegyezni. A CO2-t el kell zárni, és csak a NO kalibráló gázt kell a (H)CLD-n átbocsátani. A NO értéket 'D'-vel jelölve fel kell jegyezni.
A keresztérzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:
amely nem lehet nagyobb a skála végérték 3%-ánál, és ahol:
A: hígítatlan CO2 koncentráció NDIR-rel mérve, %
B: hígított CO2 koncentráció NDIR-rel mérve, %
C: hígított NO koncentráció CLD-vel mérve, ppm
D: hígítatlan NO koncentráció CLD-vel mérve, ppm
1.9.2.2. A víz keresztérzékenység vizsgálata
Ez a vizsgálat csak nedves gáz koncentráció mérésekre érvényes. A víz keresztérzékenység számításánál a NO kalibráló gázt vízgőzzel kell hígítani, és a keverék vízgőz koncentrációját a vizsgálatnál várható értékre kell beállítani. A szokásos működési tartomány skála-végértéke 80–100%-ának megfelelő koncentrációjú NO kalibráló gázt kell átbocsátani az (H)CLD elemző készüléken és a NO értéket 'D'-vel jelölve fel kell jegyezni. A NO gázt szobahőmérsékleten vízen kell átbuborékoltatni, át kell bocsátani a (H)CLD-n és a NO értéket 'C'-vel jelölve fel kell jegyezni. Az elemző készülék abszolút működési nyomását és a vízhőmérsékletet meg kell állapítani és 'E'-vel, illetve 'F'-fel jelölve fel kell jegyezni. A keveréknek a buborékoltató-víz (F) hőmérsékletéhez tartozó megfelelő telítési gőznyomását meg kell állapítani és 'G'-vel jelölve fel kell jegyezni. A keverék vízgőz koncentrációját (%-ban) az alábbi módon kell kiszámítani:
és 'H'-val jelölve fel kell jegyezni. A várható hígított NO kalibráló gáz koncentráció (vízgőzben) az alábbiak szerint számítható:
és 'De'-vel jelölve fel kell jegyezni. Dízelmotorok kipufogógázainál a kipufogógáz vizsgálat alatt várható maximális vízgőz koncentrációját (%-ban), az üzemanyagban H/C = 1,8/1 atomszámarány feltételezésével, a hígítatlan CO2 kalibráló gáz koncentráció (az 1.9.2.1. pontban mért 'A') alapján az alábbiak szerint kell felbecsülni:
és 'Hm'-mel jelölve fel kell jegyezni.
A víz keresztérzékenység értéke az alábbiak szerint számítható:
amely nem lehet nagyobb a skála végérték 3%-ánál, és ahol:
De: várható hígított NO koncentráció (ppm)
C: hígított NO koncentráció (ppm)
Hm: maximális vízgőz koncentráció (%)
H: tényleges vízgőz koncentráció (%)
Megjegyzés: Fontos, hogy ennél a vizsgálatnál a NO kalibráló gáz NO2 koncentrációja minimális legyen, mert a keresztérzékenység számításánál a NO2 vízben való elnyelődése nincs figyelembe véve.
1.10. Kalibrálási időközök
Az elemző készülékek 1.5. pont szerinti kalibrálását legalább három havonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan javítás vagy alkatrészcsere történt, ami a hitelesítésre hatással lehet.
2. A részecskemérő rendszer kalibrálása
A gázsebesség-mérők vagy az átfolyó gáztérfogatot mérő műszerek kalibrálása a nemzeti és/vagy nemzetközi szabványok szerint történjék.
A maximális hiba a leolvasott érték ±2%-án belül legyen.
A gázáram differenciális nyomásmérési módszerrel történő meghatározása esetén a különbség maximális hibája olyan legyen, hogy a GEDF pontossága ±4%-on belül legyen (lásd az 5. számú melléklet 1.2.1.1. EGA pontját is). A számítás az egyes készülékek hibájának négyzetes középértékei segítségével végezhető el.
2.3. A hígítási arány ellenőrzése
EGA (5. számú melléklet 1.2.1.1. pont) nélküli részecske-mintavevő rendszer használata esetén a hígítási arányt minden új motorfelszereléskor ellenőrizni kell, járó motor mellett, vagy a CO2 vagy a NOx koncentrációt mérve a kezeletlen és a hígított kipufogógázban. A mért hígítási arány a CO2 vagy NOx koncentráció-mérésből számított hígítási arány ±10%-án belül legyen.
2.4. A részáram viszonyok ellenőrzése
2.5. Kalibrálási időközök
Az áramlásmérő műszerek kalibrálását legalább három havonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan csere történt, ami a hitelesítésre hatással lehet.
3. számú melléklet
3. függeléke
1. Az adatok kiértékelése és a számítások
1.1. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mérési adatainak kiértékelése
A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás kiértékeléséhez az egyes üzemmódokban az utolsó 60 másodperc során regisztrált diagram-értékeket átlagolni kell, és a karbon-egyensúly módszer használata esetén a HC, CO, NOx és CO2 átlagos koncentrációit (conc) minden üzemmód során az átlagolt diagram-értékekből és a megfelelő kalibrálási adatokból kell megállapítani. Más regisztrálási módszer is használható, ha az egyenértékű adatokat szolgáltat.
Az átlagos háttér-koncentrációk (concd) a hígító levegő zsák méréseiből vagy a folyamatos (nem zsákos) háttér-értékekből és a megfelelő kalibrálási adatokból határozhatók meg.
1.2. Részecske-kibocsátás
A részecskék kiértékeléshez minden üzemmódban a szűrőkön átáramló teljes minta-tömegeket (MSAM,i) vagy térfogatokat (VSAM,i) kell feljegyezni.
A szűrőket vissza kell vinni a mérőhelyiségbe és legalább egy óráig, de 80 óránál nem hosszabb ideig tartó kondicionálás után meg kell mérni őket. A szűrők bruttó súlyát fel kell jegyezni és le kell vonni belőlük a tárasúlyt (lásd a 3. számú melléklet 3.1. pontját). A részecskék tömege (Mf az egyszűrős módszernél; Mf,i a többszűrős módszernél) az elsődleges és a pótszűrőkön összegyűlt részecskék tömegének összege. Ha háttér-korrekciót kell alkalmazni, fel kell jegyezni a szűrőkön áthaladó (MDIL) hígító levegő tömeget vagy (VDIL) térfogatot és a részecskék (Md) tömegét. Ha egynél több mérést végeztek, minden mérésre ki kell számítani az Md/MDIL vagy Md/VDIL hányadost, és az értékeket átlagolni kell.
1.3. A gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás számítása
A végleges jegyzőkönyvbe kerülő vizsgálati eredményeket az alábbi lépések során kell levezetni:
1.3.1. A kipufogógáz-áram meghatározása
1.3.2. Száraz/nedves korrekció
A GEXHW, VEXHW GTOTW vagy VTOTW alkalmazása esetén a mért koncentrációt, ha nem eleve nedves alapon mérték, nedves alapú koncentrációra kell átalakítani az alábbi képletek segítségével:
Ha: a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, g víz / kg száraz levegő
Hd: a hígító levegő abszolút nedvességtartalma, g víz / kg száraz levegő
Rd: a hígító levegő relatív nedvességtartalma, %
Ra: a beszívott levegő relatív nedvességtartalma, %
pd: a hígító levegő telítési gőznyomása, kPa
pa: a beszívott levegő telítési gőznyomása, kPa
pb: a teljes légköri nyomás, kPa
1.3.3. A NOx nedvesség-korrekciója
Mivel a NOx kibocsátás függ a környező levegő állapotától, a NOx koncentrációt a környezeti levegőhőmérsékletre és nedvességtartalomra való tekintettel korrigálni kell, az alábbi képlettel megadott KH tényezőkkel:
A: 0,309 GFUEL/GAIRD-0,0266
B: – 0,209 GFUEL/GAIRD + 0,00954
T: a levegő hőmérséklete K-ben
üzemanyag /levegő arány (száraz levegő alapon)
GÜzemanyag/GLevegő = üzemanyag/levegő arány (száraz levegő alapon)
Ha: a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, g víz / kg száraz levegő:
Ra: a beszívott levegő relatív nedvességtartalma, %
pa: a beszívott levegő telítési nedvességnyomása, kPa
pb: a teljes légköri nyomás, kPa.
1.3.4. A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáram számítása
A szennyezőanyag-kibocsátás tömegáramokat az egyes üzemmódokban az alábbiak szerint kell kiszámítani:
a) Kezeletlen kipufogógázra2:
Gáztömeg = u x conc x GEXHV
Gáztömeg = v x conc x VEXHD
Gáztömeg = w x conc x VEXHW
b) A hígított kipufogógázra2:
Gáztömeg = u x concc x GTOTW
Gáztömeg = w x concc x VTOTW
concc a háttér-korrigált koncentráció
concc = conc – concd x (1 – (1/DF))
DF = 13,4/(concCO2 + (concCO + concHC) x 10-4)
2 NOx esetében a NOx koncentrációt (NOxconc vagy NOxconcc) meg kell szorozni KHNOX-szal (NOx-nak az előző 1.3.3. pontban idézett nedvességi korrekciós tényezőjével) az alábbiak szerint:
KHNOX x conc vagy KHNOX x concc
Az u – nedves, v – száraz, w – nedves együtthatókat az alábbi táblázat szerint kell használni:
|
Gáz |
u |
v |
w |
conc |
|
NOx |
0,001587 |
0,002053 |
0,002053 |
ppm |
|
CO |
0,000966 |
0,00125 |
0,00125 |
ppm |
|
HC |
0,000479 |
– |
0,000619 |
ppm |
|
CO2 |
15,19 |
19,64 |
19,64 |
% |
A HC sűrűsége 1:1,85 átlagos szén/hidrogén arányon alapul.
1.3.5. A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása
A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás (g/kWh) minden egyes összetevőre az alábbi módon számítandó:
1.4. A részecske-kibocsátás számítása
A részecske-kibocsátást a következő módon kell kiszámítani:
1.4.1. A nedvesség-korrekciós tényező részecske esetében
Mivel a dízelmotorok részecske-kibocsátása a környezeti levegő körülményeitől függ, a részecske tömegáramot korrigálni kell a környezeti levegő páratartalma szerint az alábbi képlettel megadott Kp tényezővel:
Ra: a beszívott levegő relatív nedvességtartalma,%
pa: a beszívott levegő telítési gőznyomása, kPa
pb: a teljes légköri nyomás, kPa.
1.4.2. Részleges átáramlású hígító rendszer
A részecske-kibocsátás véglegesen jegyzőkönyvezett vizsgálati eredményeit az alábbi lépések során kell levezetni. Mivel többféle fajta hígítási arány szabályozás használható, különböző számítási módszerek vonatkoznak az GEDF egyenértékű hígított kipufogógáz tömegáramra vagy a VEDF egyenértékű hígított kipufogógáz térfogatáramra. Minden számítást az egyes üzemmódoknak (i) a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.
1.4.2.1. Izokinetikus rendszerek
ahol r az izokinetikus szonda Ap és a kipufogócső AT keresztmetszeti területének aránya:
1.4.2.2. CO2 vagy NOx koncentrációt mérő rendszerek
ConcE = a keresőgáz nedves koncentrációja a kezeletlen kipufogógázban
ConcD = a keresőgáz nedves koncentrációja a hígított kipufogógázban
ConcA = a keresőgáz nedves koncentrációja a hígító levegőben
A száraz alapon mért koncentrációt nedves alapra kell átszámítani ennek a függeléknek az 1.3.2. pontja szerint.
1.4.2.3. CO2 mérést és szénegyensúly módszert használó rendszerek
CO2D = a hígított kipufogógáz CO2 koncentrációja
CO2A = a hígító levegő CO2 koncentrációja (a koncentráció nedves alapon, %-ban)
Ez az egyenlet a szénegyensúly feltételezésen alapul (a motorba bevitt szénatomok CO2 alakjában távoznak) és a következő lépések során vezethető le:
1.4.2.4. Áramlásmérést használó rendszerek
qi = GTOTW,i / (GTOTW,i – GDILW,i)
1.4.3. Teljes átáramlású hígító rendszer
A részecske-kibocsátás véglegesen jegyzőkönyvezett vizsgálati eredményeit az alábbi lépések során kell levezetni.
Minden számítást az egyes üzemmódoknak (i) a mintavételi időszak alatt mutatott átlagértékeire kell alapozni.
1.4.4. A részecske tömegáram számítása
A részecske tömegáramot az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Többszűrős módszer esetén: |
|
PTtömeg ,i = |
Mf,i |
× |
(GEDF, i) |
|
|
MSAM, i |
1000 |
|
vagy: |
|
|
|
|
|
|
PTtömeg ,i = |
Mf,i |
× |
(VEDF, i) |
|
|
VSAM, i |
1000 |
|
ahol i = 1,…n |
|
|
|
|
|
|
A részecske-tömegáram korrigálható a háttér figyelembevételére az alábbiak szerint:
Egyszűrős módszer esetén: |
|
PTtömeg = |
⎡ |
Mf |
– |
⎛ |
Md |
× |
⎛ |
1 – |
1 |
⎞ |
⎞ |
⎤ |
× |
⎡ |
(GEDFW)aver |
⎤ |
|
|
⎣ |
MSAM, i |
⎝ |
MDIL |
⎝ |
DF |
⎠ |
⎠ |
⎦ |
⎣ |
1000 |
⎦ |
|
vagy: |
|
|
PTtömeg = |
⎡ |
Mf |
– |
⎛ |
Md |
× |
⎛ |
1 – |
1 |
⎞ |
⎞ |
⎤ |
× |
⎡ |
(VEDFW)aver |
⎤ |
|
|
⎣ |
MSAM, i |
⎝ |
MDIL |
⎝ |
DF |
⎠ |
⎠ |
⎦ |
⎣ |
1000 |
⎦ |
|
|
Ha egynél több mérést végeznek, az (Md/MDIL), illetve (Md/VDIL) hányadost (Md/MDIL)átl., illetve
(Md/VDIL)átl. hányadossal kell helyettesíteni. |
|
DF = |
13,4 |
|
concCO2 + (concCO + concHC)x10-4 |
|
vagy: |
DF = 13,4/concCO2 |
|
Többszűrős módszer esetén: |
|
|
PTtömeg, i = |
⎡ |
Mf, i |
– |
⎛ |
Md |
× |
⎛ |
1 – |
1 |
⎞ |
⎞ |
⎤ |
× |
⎡ |
(GEDFW)aver |
⎤ |
|
|
⎣ |
MSAM, i |
⎝ |
MDIL |
⎝ |
DF |
⎠ |
⎠ |
⎦ |
⎣ |
1000 |
⎦ |
|
vagy: |
|
|
PTtömeg, i = |
⎡ |
Mf, i |
– |
⎛ |
Md |
× |
⎛ |
1 – |
1 |
⎞ |
⎞ |
⎤ |
× |
⎡ |
(VEDFW)aver |
⎤ |
|
|
⎣ |
MSAM, i |
⎝ |
MDIL |
⎝ |
DF |
⎠ |
⎠ |
⎦ |
⎣ |
1000 |
⎦ |
|
|
Ha egynél több mérést végeznek, az (Md/MDIL), illetve (Md/VDIL) hányadost (Md/MDIL)átl., illetve
(Md/VDIL)átl. hányadossal kell helyettesíteni. |
|
DF = |
13,4 |
|
concCO2 + (concCO + concHC)x10-4 |
|
vagy: |
DF = 13,4/concCO2 |
1.4.5. A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása
A PT (g/kWh) fajlagos részecske-kibocsátást az alábbiak szerint kell kiszámítani3:
1.4.5. A fajlagos szennyezőanyag-kibocsátás számítása
A PT (g/kWh) fajlagos részecske-kibocsátást az alábbiak szerint kell kiszámítani3:
Egyszűrős módszer esetén: |
|
PT = |
PTtömeg |
|
|
n
Σ
i=1 |
PixWFi |
|
|
|
|
|
|
|
|
Többszűrős módszer esetén: |
|
|
|
n
Σ
i=1 |
PTtömeg, i xWFi |
|
|
|
|
|
PT = |
|
|
n
Σ
i=1 |
PixWFi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Pi = Pm, i + PAE, i |
|
|
|
|
|
|
1.4.6. A tényleges súlyozási tényező
Az egyszűrős módszer esetében a WFE, i tényleges súlyozási tényező az egyes üzemmódokban az aláb-
biak szerint számítható: |
|
|
|
|
|
|
|
WFE, i = |
MSAM, i ×(GEDFW)aver |
|
|
MSAM ×(GEDFW, i) |
|
vagy: |
|
|
|
|
|
|
|
WFE, i = |
VSAM, i ×(VEDFW)aver |
|
|
VSAM ×(VEDFW, i) |
|
ahol i = 1,…n |
|
|
|
|
|
|
A tényleges súlyozási tényezők értéke nem térhet el ± 0,005-nél (abszolút érték) többel a 3. számú mel-
léklet 3.6.1. pontjában felsorolt súlyozási tényezőktől. |
|
|
|
|
|
|
______________________
3 A PTtömeg részecske-tömegáramot meg kell szorozni Kp-vel (az 1.4.1. pontban említett, részecskékre vonatkozó páratartalom korrek-
ciós tényezővel). |
3 A PTtömeg részecske-tömegáramot meg kell szorozni Kp-vel (az 1.4.1. pontban említett, részecskékre vonatkozó páratartalom korrekciós tényezővel).
1.4.6. A tényleges súlyozási tényező
Az egyszűrős módszer esetében a WFE,i tényleges súlyozási tényező az egyes üzemmódokban az alábbiak szerint számítható:
4. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM
együttes rendelethez
A jóváhagyási vizsgálatokhoz és a gyártás egyezőségének ellenőrzéséhez használandó referencia üzemanyag műszaki jellemzői
NEM-KÖZÚTI MOZGÓ GÉPEK REFERENCIA ÜZEMANYAGA
NEM-KÖZÚTI MOZGÓ GÉPEK REFERENCIA ÜZEMANYAGA1
Megjegyzés: A motor teljesítménye/szennyezőanyag-kibocsátása szempontjából legfontosabb tulajdonságok ki vannak emelve.
|
|
Határértékek és egységek2 |
Vizsgálati módszer |
|
Cetánszám4 |
minimum 457, |
ISO 5165 |
|
|
maximum 50 |
|
|
Sűrűség 15 °C-on |
minimum 835 kg/m3, |
ISO 3675, ASTM D 4052 |
|
|
maximum 845 kg/m3 10 |
|
|
Desztilláció3 |
maximum 370 °C |
ISO 3405 |
|
– 95% pont |
|
|
|
Viszkozitás 40 °C-on |
minimum 2,5 mm2/s,
maximum 3,5 mm2/s
|
ISO 3104 |
|
Kéntartalom |
minimum 0,1 tömeg%9, |
ISO 8754, EN 24260 |
|
|
maximum 0,2 tömeg%8
|
|
|
Lobbanáspont |
minimum 55 °C |
ISO 2719 |
|
Hidegszűrhetőség |
minimum – |
EN 116 |
|
CFPP |
maximum +5 °C |
|
|
Vörösréz korrózió |
maximum 1 |
ISO 2160 |
|
Conradson szám |
maximum 0,3 tömeg% |
ISO 10370 |
|
(10% DR) |
|
|
|
Hamutartalom |
maximum 0,01 tömeg% |
ASTM D 48211 |
|
Víztartalom |
maximum 0,05 tömeg% |
ASTM D 95, D 1744 |
|
Közömbösítési (erős sav) szám |
minimum 0,20 mg KOH/g |
|
|
Oxidációs stabilitás5 |
maximum 2,5 mg/100 ml |
ASTM D 2274 |
|
Adalékok6 |
|
|
1 Ha egy motor vagy jármű termikus hatásfokát kell kiszámítani, az üzemanyag hőtartalmát (fűtőértékét) az alábbi összefüggés alapján lehet kiszámítani:
Fajlagos hőtartalom (fűtőérték) (nettó) MJ/kg = (46,423 – 8,792 d2 + 3,17 d) [1 – (x + y + s)] + 9,42 s – 2,499 x
d = sűrűség 288 K (15 °C) hőmérsékleten
x = víztartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)
y = hamutartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)
s = kéntartalom, tömegarány (% osztva 100-zal)
2 A specifikációkban megadott értékek 'valós értékek'. A határértékek meghatározása az 'Alap meghatározása olajtermékek minőségi vitáihoz' című, ASTM D 3244 szabvány alapján történt és a maximális érték meghatározásánál a zérus feletti 2R minimális különbség lett figyelembe véve; a maximum és minimum meghatározásánál a minimális különbség 4R (R = reprodukálhatóság).
Ezektől a statisztikai okokból szükséges előírásoktól függetlenül, az üzemanyag gyártójának törekednie kell a zérus értékre ha a megadott maximum 2R és egy átlagértékre ha maximum és minimum van megadva. Annak tisztázására, hogy egy üzemanyag megfelel-e e specifikációk követelményeinek, az ASTM D 3244 szabvány feltételeit kell alkalmazni.
3 A megadott számok az elgőzölögtetett mennyiségeket mutatják (visszanyert% + veszteség%)
4 A cetán-tartomány nincs összhangban a minimális 4R tartományra vonatkozó követelménnyel. Mindazonáltal az üzemanyag szállítója és felhasználója közötti viták esetén az ASTM D 3244 előírásait lehet használni az ilyen viták feloldására feltéve, hogy egyszeri meghatározások helyett inkább annyi ismételt mérést végeznek amennyi elegendő a szükséges pontosság eléréséhez.
5 Még ha ellenőrzik is az oxidációs stabilitást, a tárolási időtartam valószínűleg korlátozott. Célszerű kikérni a szállító tanácsát a tárolási körülményekre és az élettartamra vonatkozóan.
6 Ez az üzemanyag csak közvetlen lepárlású és krakkolt szénhidrogén-desztillációs összetevőkből áll; kéntelenítés megengedett. Nem tartalmazhat semmiféle fémes adalékot vagy cetánszám javító adalékokat.
7 Alacsonyabb értékek megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-üzemanyag cetánszámát fel kell tűntetni a jegyzőkönyvben.
8 Magasabb értékek megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-üzemanyag kéntartalmát fel kell tűntetni a jegyzőkönyvben.
9 Folyamatosan felülvizsgálandó a piaci trendek fényében. Egy motor első jóváhagyása alkalmával, ha nem alkalmaznak kipufogógáz utókezelést, a kérelmező kívánságára megengedhető 0,050% minimális kéntartalom; ebben az esetben a mért részecske-szintet felfelé kell helyesbíteni az üzemanyag kéntartalmára névlegesen megadott átlagos értékre (0,150 tömeg%), az alábbi képlet segítségével:
PThelyesb. = PT – [SFC x 0,0917 x (NSLF-FSF)]
PThelyesb. = a helyesbített PT-érték (g/kWh)
PT = a részecske-kibocsátás mért súlyozott fajlagos értéke (g/kWh)
SFC = súlyozott fajlagos üzemanyag fogyasztás (g/kWh) az alanti képlettel számolva
NSLF = a névelegesen megadott kéntartalom tömeghányad (azaz 0,15%/100) átlaga
FSF = az üzemanyag kéntartalom tömeghányada (%/100)
A súlyozott fajlagos üzemanyag fogyasztás számításának képlete:
Az 1. számú melléklet 5.3.2. pontja szerinti gyártási egyezőség megállapításánál a követelményeket olyan referencia-üzemanyaggal kell teljesíteni, amelynek kéntartalma megegyezik a 0,1/0,2 tömeg% maximum/minimum szintekkel.
10 Magasabb, egészen 855 kg/m3-ig terjedő értékek is megengedhetők; ebben az esetben az alkalmazott referencia-üzemanyag sűrűségét fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben. Az 1. számú melléklet 5.3.2. pontja szerinti gyártási egyezőség megállapításánál a követelményeket olyan referencia-üzemanyaggal kell teljesíteni, amelynek sűrűsége megegyezik a 835/845 kg/m3 maximum/minimum szintekkel.
11 A hatálybalépés időpontjától kezdve az EN/ISO 6245 szabvánnyal kell felváltani.
5. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM-KöM
együttes rendelethez
Elemző és mintavevő rendszer
GÁZ- ÉS RÉSZECSKE-MINTAVEVŐ RENDSZEREK
|
Ábraszám |
Megnevezés |
|
2 |
Kezeletlen kipufogógáz elemző rendszere |
|
3 |
Hígított kipufogógáz elemző rendszere |
|
4 |
Részleges átáramlás, izokinetikus áramlás, szívóventilátor vezérlés, rész-mintavétel |
|
5 |
Részleges átáramlás, izokinetikus áramlás, nyomóventilátor vezérlés, rész-mintavétel |
|
6 |
Részleges átáramlás, CO2 vagy NOx vezérlés, rész-mintavétel |
|
7 |
Részleges átáramlás, CO2 és szénegyensúly, teljes mintavétel |
|
8 |
Részleges átáramlás, egy Venturi-cső és koncentráció mérés, rész-mintavétel |
|
9 |
Részleges átáramlás, kettős Venturi-cső vagy fojtótárcsa és koncentráció mérés, rész-mintavétel |
|
10 |
Részleges átáramlás, többcsöves megosztás és koncentráció mérés, rész-mintavétel |
|
11 |
Részleges átáramlás, áramlásszabályozás, teljes mintavétel |
|
12 |
Részleges átáramlás, áramlásszabályozás, rész-mintavétel |
|
13 |
Teljes átáramlás, térfogat-kiszorításos szivattyú vagy kritikus áramlású Venturi-cső, rész-mintavétel |
|
14 |
Részecske-mintavevő rendszer |
|
15 |
Teljes átáramlású rendszer hígító rendszere |
1.1. A kibocsátott gáznemű szennyezőanyagok meghatározása
Az 1.1.1. pont és a 2. és 3. ábra részletesen bemutatja az ajánlott mintavételi és elemző rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle konfigurációval is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő alkatrészek: műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók alkalmazhatók kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek elhagyhatók, ha elhagyásuk a műszaki szempontok helyes megítélésen alapul.
1.1.1. A CO, CO2, HC, NOx gáznemű összetevők
A kezeletlen vagy hígított gáznemű szennyezőanyagok meghatározására szolgáló elemző (analitikai) rendszer leírása az alábbiak használatán alapul:
– HFID elemző készülék a szénhidrogének mérésére,
– NDIR elemző készülék a szénmonoxid és széndioxid mérésére,
– HCLD vagy egyenértékű elemző készülék a nitrogénoxid mérésére.
A kezeletlen kipufogógáz (lásd a 2. ábrát) esetében a mintát az összes összetevőhöz egyetlen mintavevő szondával vagy két szorosan egymás mellett elhelyezett szondával lehet venni, belső megosztással a különböző elemző készülékekhez. Ügyelni kell arra, hogy az elemző rendszer egyetlen pontján se következhessék be a kipufogógáz összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).
Hígított kipufogógáznál (lásd a 3. ábrát) a szénhidrogén-mintát más mintavevő szondával kell venni mint a többi összetevő mintáját. Ügyelni kell arra, hogy az elemző rendszer egyetlen pontján se következhessék be a kipufogógáz összetevők kondenzációja (a vizet és kénsavat is beleértve).
Kipufogógáz CO, NOx és HC összetevőit elemző rendszer folyamatábrája
Hígított kipufogógáz CO, CO2, NOx és HC összetevőit elemző rendszer folyamatábrája
Ábraszövegek helyesen: zérus gáz – nulla gáz; span gáz – kalibráló gáz
Minden olyan alkatrészt, amin a gázminta áthalad, a megfelelő rendszerre előírt hőmérsékleten kell tartani.
– SP1 kezeletlen gáz mintavevő szonda (csak a 2. ábrán)
Rozsdamentes acélból készült egyenes, zárt, soklyukú szonda alkalmazása ajánlott. A szonda belső átmérője ne legyen nagyobb a mintavevő vezeték belső átmérőjénél. A szonda falvastagsága ne legyen nagyobb 1 mm-nél. A szondán legalább három, három különböző sugárirányú síkban elhelyezett lyuk legyen, úgy méretezve, hogy mindegyiken közel azonos nagyságú áramlás álljon elő. A szonda a kipufogócső átmérőjének legalább 80%-át átérje.
– SP2 hígított kipufogógáz HC mintavevő szonda (csak a 3. ábrán)
– a szénhidrogén mintavevő vezeték (HSL3) első 254–762 mm-es szakaszát képezze,
– belső átmérője legalább 5 mm legyen,
– a DT hígító alagút (1.2.1.2. pont) olyan pontján legyen elhelyezve, ahol a hígító levegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett (azaz kb. 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép az alagútba),
– (sugárirányban) elég messze legyen a többi szondától és az alagút falától ahhoz, hogy sodor- és örvényhatásoktól mentes legyen,
– úgy legyen fűtve, hogy a szondából való kilépés helyén a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ±10 K értékre emelje.
– SP3 hígított kipufogógáz CO, CO2, NOx mintavevő szonda (csak a 3. ábrán)
– az SP2-vel azonos síkban legyen,
– (sugárirányban) elég messze legyen a többi szondától és az alagút falától ahhoz, hogy sodor- és örvényhatásoktól mentes legyen,
– a vízkondenzáció elkerülése érdekében legalább 328 K (55 °C) hőmérsékletre legyen fűtve és teljes hosszában hőszigetelve.
– HSL1 fűtött mintavevő vezeték
A mintavevő vezeték a gázmintát egy szondától a szétosztási pont(ok)hoz és a HC elemző készülékhez vezeti.
– belső átmérője legalább 5 mm, legfeljebb 13,5 mm legyen,
– rozsdamentes acélból vagy PTFE-ből készüljön,
– minden külön szabályozott fűtött szakaszon mérve tartson fenn 463 K (190 °C) ±10 K csőfal-hőmérsékletet, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál 463 K (190 °C) vagy annál alacsonyabb,
– tartson fenn 453 K (180 °C) értéknél magasabb csőfal-hőmérsékletet, ha a kipufogógáz hőmérséklete a mintavevő szondánál 463 K (190 °C) értéknél magasabb,
– tartson fenn 463 K (190 °C) ±10 K gáz hőmérsékletet közvetlenül az (F2) fűtött szűrő és a HFID előtt.
– HSL2 fűtött NOx mintavevő vezeték
– tartson fenn 328–473 K (55–200 °C) csőfal-hőmérsékletet a konverterig, ha használnak hűtőfürdőt, és az elemző készülékig, ha nem használnak hűtőfürdőt,
– rozsdamentes acélból vagy PTFE-ből készüljön.
Mivel a mintavevő vezeték fűtésére csak a víz és a kénsav kondenzációjának megakadályozása céljából van szükség, a mintavevő vezeték hőmérséklete az üzemanyag kéntartalmától függ.
– SL CO (CO2) mintavevő vezeték
A vezeték PTFE-ből vagy rozsdamentes acélból készüljön. Fűtött is, fűtetlen is lehet.
– BK háttér-tasak (opcionális; csak a 3. ábrán)
A háttér-koncentrációk méréséhez.
– BG mintavevő-tasak (opcionális; csak a 3. ábrán, a CO-nál és CO2-nél)
A minta-koncentrációk méréséhez.
– F1 fűtött előszűrő (opcionális)
A hőmérséklet a HSL1-ével azonos legyen.
A szűrő válasszon le minden szilárd részecskét a gázmintából az elemző készülék előtt. A hőmérséklet a HSL1-ével azonos legyen. A szűrő szükség szerint cserélendő.
– P fűtött mintavevő szivattyú
A szivattyút a HSL1 hőmérsékletére kell fűteni.
Fűtött lángionizációs detektor (HFID) a szénhidrogének meghatározására. A hőmérsékletet 453–473 K (180–200 °C) között kell tartani.
NDIR elemző készülékek a szénmonoxid és a széndioxid maghatározására.
(H)CLD elemző készülék a nitrogénoxidok meghatározására. HLCD alkalmazása esetén azt 328–473 K (55–200 °C) hőmérsékleten kell tartani.
Konvertert kell alkalmazni a NO2-nak NO-dá való katalitikus redukciójához, még a CLD-ben vagy HCLD-ben való elemzés előtt.
A kipufogógáz mintában lévő víz lehűtésére és kondenzálására. A hűtőt jég vagy hűtőberendezés segítségével 273–277 K (0–4 °C) hőmérsékleten kell tartani. Alkalmazása opcionális, ha az elemző készülék a 3. számú melléklet 3. függeléke 1.9.1. és 1.9.2. pontja szerint mentes a vízgőz keresztérzékenységtől. Kémiai szárítókat nem szabad a minta víztelenítéséhez használni.
– T1, T2, T3 hőmérséklet-érzékelő
A gázáram hőmérsékletének figyelésére.
– T4 hőmérséklet-érzékelő
A NO2–NO konverter hőmérséklete.
– T5 hőmérséklet-érzékelő
A hűtőfürdő hőmérsékletének figyelésére.
A mintavevő vezetékek nyomásának mérésére.
– R1, R2 nyomásszabályozó
A levegő, illetve az üzemanyag nyomásának szabályozására a HFID számára.
– R3, R4, R5 nyomásszabályozó
A mintavevő vezetékek nyomásának és az elemző készülékekhez folyó áramlásnak a szabályozására.
– FL1, FL2, FL3 áramlásmérők
A minta megkerülő-áramának figyelésére.
– FL4-FL7 áramlásmérők (opcionális)
Az elemző készülékeken átfolyó áramlás figyelésére.
Megfelelő szelepelrendezés annak kiválasztására, hogy az elemző készülékbe minta, kalibráló gáz vagy nulla gáz folyjon.
A NO2–NO konverter megkerülésére.
Az áramlásnak a NO2-NO konverter és a megkerülő vezeték közötti kiegyensúlyozására.
Az elemző készülék gázáramának szabályozására.
– V12, V13 kétállású szelepek
A B hűtő kondenzátumának leeresztésére.
A mintavevő vagy a háttér-tasak kiválasztására.
1.2. A részecskék meghatározása
Az 1.2.1. és 1.2.2. pont és a 4-15. ábrák részletesen ismertetik az ajánlott hígító és mintavevő rendszereket. Mivel ugyanaz az eredmény többféle konfigurációval is elérhető, nem kell szigorúan ragaszkodni ezekhez az ábrákhoz. Kiegészítő alkatrészek: műszerek, szelepek, mágnesszelepek, szivattyúk és kapcsolók alkalmazhatók kiegészítő adatok nyerése és a részrendszerek működésének összehangolása céljából. Más alkatrészek, amelyek egyes rendszerek pontosságának biztosításához nem szükségesek elhagyhatók, ha elhagyásuk a műszaki szempontok helyes megítélésen alapul.
1.2.1.1. Részleges átáramlású hígító rendszer (4–12. ábrák)
Ez egy olyan hígító rendszer leírása, amely a kipufogógáz-áram egy részének hígításán alapul. A gázáram felosztása és azt követő hígítása különböző fajta hígító rendszerekkel oldható meg. A rákövetkező részecske-gyűjtés céljából a hígított kipufogógázt teljes egészében vagy csak részben kell átengedni a részecske-gyűjtő rendszeren (1.2.2. pont, 14. ábra). Az első módszert teljes mintavevő típusúnak, a másodikat rész-mintavevő típusúnak nevezik.
A hígítási arány kiszámítása az alkalmazott rendszertől függ.
Az alábbi rendszereket célszerű használni:
– izokinetikus rendszerek (4. és 5. ábra)
Ezeknél a rendszereknél az átvezető csőbe kerülő gázáram a gázsebesség és/vagy gáznyomás függvényében a teljes kipufogógáz-áramhoz igazodik, ezért a mintavevő szondánál zavartalan és egyenletes kipufogógáz-áramlásra van szükség. Ez általában egy rezonátor alkalmazásával és a mintavevő hely előtti csőszakasz egyenes kiképzésével érhető el. Ekkor a megosztási arány egyszerűen mérhető értékekből, például a csőátmérőkből számítható ki. Megjegyzendő, hogy az izokinetikus rendszer alkalmazásakor csak az áramlási viszonyok érvényesülnek, a méreteloszlásnak nincs jelentősége. Ez utóbbira jellemző módon nincs is szükség, mert a részecskék elég kicsinyek ahhoz, hogy az áramvonalakat kövessék.
– áramlás-szabályozású rendszerek koncentráció méréssel (6–10. ábrák)
Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígító levegő áramának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség áramának szabályozásával. A hígítási arányt a motor kipufogógázaiban természetesen előforduló keresőgázok, mint a CO2 vagy a NOx koncentrációjából lehet megállapítani. A hígított kipufogógázban és a hígító levegőben lévő koncentrációt meg kell mérni, míg a kezeletlen kipufogógázban fennálló koncentráció vagy közvetlenül mérhető, vagy az üzemanyag-áram és a szénegyensúly képlet segítségével állapítható meg, ha ismert az üzemanyag összetétele. A rendszerek a számított hígítási arány alapján (6. és 7. ábra) vagy az átvezető csőbe áramló gáz mennyisége alapján (8., 9. és 10. ábra) vezérelhetők.
– áramlás-szabályozású rendszerek áramlásméréssel (11. és 12. ábra)
Ezeknél a rendszereknél a mintavétel a teljes kipufogógáz-áramból történik a hígító levegő áramának és a teljes hígított kipufogógáz-mennyiség áramának beállításával. A hígítási arány a két áramlás nagyságának különbségéből állapítható meg. Fontos, hogy az áramlásmérők egymáshoz képest pontosan legyenek kalibrálva, mivel a két áramlás relatív nagysága jelentős hibákat okozhat nagyobb hígítási arányok esetén (9. és ez utáni ábrák). Az áramlás szabályozása itt igen közvetlen, mert a hígítandó kipufogógáz-áram állandó értéken tartása mellett szükség esetén a hígító levegő árama változtatható.
A részleges átáramlású hígító rendszerek előnyeinek kiaknázása érdekében ügyelni kell az olyan esetleges zavaró körülmények elkerülésére mint a részecskék elveszése az átvezető csőben, biztosítva, hogy a minta valóban a motor kipufogógázát képviselje, és a megosztási arány meghatározására.
A leírt rendszerek figyelmet fordítanak ezekre a kritikus területekre.
Részleges átáramlású hígító rendszer izokinetikus szondával és rész-mintavétellel
A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből, az ISP izokinetikus mintavevő szondától a TT átvezető cső továbbítja a DT hígító alagútba. A kipufogógáznak a kipufogócső és a szonda szája közötti nyomáskülönbségét a DPT nyomás-jeladó méri. Ez a jel az FC1 áramlásszabályozóba kerül, amely úgy vezérli az SB szívóventilátort, hogy a szonda szájánál zérus értékű nyomáskülönbség álljon fenn. Ilyen körülmények között az EP-ben és az SP-ben azonos gázsebesség alakul ki, és az ISP-n és TT-n átáramló mennyiségek a kipufogógáz-áram állandó (megosztott) hányadát képviselik. A megosztási arány az EP és az ISP keresztmetszeti területeinek viszonya alapján határozható meg. A hígító levegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék méri. A hígítási arány az átáramló hígító levegő mennyiségéből és a megosztási arányból számítható.
Részleges átáramlású hígító rendszer izokinetikus szondával és rész-mintavétellel
A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből, az ISP izokinetikus mintavevő szondától a TT átvezető cső továbbítja a DT hígító alagútba. A kipufogógáznak a kipufogócső és a szonda szája közötti nyomáskülönbségét a DPT nyomás-jeladó méri. Ez a jel az FC1 áramlásszabályozóba kerül amely úgy vezérli a PB nyomóventilátort, hogy a szonda szájánál zérus értékű nyomáskülönbség álljon fenn. Ez az FM1 áramlásmérő készülékkel már megmért hígító levegő egy kis részének elvételével és egy pneumatikus kifolyónyíláson át a TT-be vezetésével történik. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos gázsebesség alakul ki, és az ISP-n és a TT-n átáramló mennyiségek a kipufogógáz-áram állandó (megosztott) hányadát képviselik. A megosztási arány az EP és az ISP keresztmetszeti területeinek viszonya alapján határozható meg. A hígító levegőt az SB szívóventilátor szívja át a DT-n, az átáramló mennyiséget az FM1 méri a DT belépő nyílásánál. A hígítási arány az átáramló hígító levegő mennyiségéből és a megosztási arányból számítható.
Részleges átáramlású hígító rendszer CO2 vagy NOx koncentráció méréssel és rész-mintavétellel
A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szonda és a TT átvezető cső továbbítja a DT hígító alagútba. A keresőgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban valamint a hígító levegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a jelek az FC2 áramlásszabályozóba kerülnek, amely vagy a PB nyomóventilátort vagy az SB szívóventilátort vezérli annak érdekében, hogy a DT-ben a kívánt kipufogógáz-megosztás és hígítási arány álljon fenn. A hígítási arány a kezeletlen kipufogógáz, a hígított kipufogógáz és a hígító levegő keresőgáz-koncentrációjából számítható.
Részleges átáramlású hígító rendszer CO2 koncentráció méréssel, szénegyensúllyal és teljes mintavétellel
A kezeletlen kipufogógázt az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szonda és a TT átvezető cső továbbítja a DT hígító alagútba. A CO2 koncentrációkat a hígított kipufogógázban, valamint a hígító levegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k). A CO2 és az üzemanyag áramlás GFUEL jelei vagy az FC2 áramlásszabályozóba vagy a részecske-mintavevő rendszer FC3 áramlásszabályozójába kerülnek (lásd a 14. ábrát). Az FC2 a PB nyomóventilátort, míg az FC3 a részecske-mintavevő rendszert vezérli (lásd a 14. ábrát), ezáltal szabályozva a rendszerbe belépő, illetve abból kilépő áramokat és fenntartva a DT-ben a kívánt kipufogógáz megosztást és hígítási arányt. A hígítási arány a CO2 koncentrációból és a GFUEL-ből számítható a szénegyensúly feltevés alkalmazásával.
Részleges átáramlású hígító rendszer egy Venturi-csővel, koncentráció méréssel és rész-mintavétellel
A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígító alagútba, a DT-ben elhelyezett VN Venturi-cső által létrehozott szívás hatására. A TT-n átáramló gáz mennyisége a Venturi-zónában létrejövő mozgásmennyiség-változástól függ, és ezért függ a gáz abszolút hőmérsékletétől a TT-ből való kilépés helyén. Következésképpen egy adott alagút-áramlási értéknél a kipufogógáz-megosztás nem állandó, és a hígítási arány kis terhelésnél egy kicsit kisebb, mint nagy terhelésnél. A keresőgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígító levegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k), és a hígítási arány ezekből a mért értékekből számítható.
Részleges átáramlású hígító rendszer két Venturi-csővel vagy két fojtótárcsával, koncentráció méréssel és rész-mintavétellel
A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígító alagútba, egy fojtótárcsákból vagy Venturi-csövekből álló áramlás-megosztó útján. Az első (FD1) az EP-ben van, a második (FD2) a TT-ben. Ezenfelül még két nyomásszabályozó szelepre (PCV1 és PCV2) is szükség van az állandó kipufogógáz-megosztás fenntartásához, az EP ellennyomásának és a DT nyomásának szabályozása útján. A PCV1 az SP után van elhelyezve az EP-ben, a PCV2 a PB nyomóventilátor és a DT között. A keresőgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígító levegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a kipufogógáz-megosztás ellenőrzéséhez szükségesek és a PCV1 és PCV2 beszabályozásához is felhasználhatók a pontos megosztás-szabályozás érdekében. A hígítási arány a keresőgáz koncentrációkból számítható ki.
Részleges átáramlású hígító rendszer többcsöves megosztással, koncentráció méréssel és rész-mintavétellel
A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígító alagútba az FD3 áramlásmegosztó segítségével, amely egy sor azonos méretű (átmérőjű, hosszúságú és hajlítási sugarú) csőből áll, az EP-be szerelve. A kipufogógáz e csövek egyikén át a DT-be kerül, a maradék pedig a többi cső útján a DC csillapító kamrán halad át. Így a kipufogógáz megosztásának mértékét az össz-csőszám határozza meg. Az állandó megosztási arány szabályozásához az kell, hogy a DC, valamint a TT kilépő nyílása közötti nyomáskülönbség, amit a DPT nyomáskülönbség-jeladó mér, zérus legyen. A zérus nyomáskülönbség úgy érhető el, hogy friss levegőt fecskendezünk a DT-be a TT kilépő nyílása közelében. A keresőgáz (CO2 vagy NOx) koncentrációkat a kezeletlen kipufogógázban, a hígított kipufogógázban, valamint a hígító levegőben az EGA kipufogógáz elemző készülék(ek) méri(k). Ezek a kipufogógáz-megosztás ellenőrzéséhez szükségesek és felhasználhatók a befecskendezett levegő mennyiségének szabályozására a pontos megosztás-szabályozás érdekében. A hígítási arány a keresőgáz koncentrációkból számítható ki.
Részleges átáramlású hígító rendszer áramlásszabályozással és teljes mintavétellel
A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígító alagútba. Az alagúton átömlő teljes áramot az FC3 áramlásszabályozó és a részecske-mintavevő rendszer P mintavevő szivattyúja (lásd a 14. ábrát) szabályozza. A hígító levegő áramát a kívánt kipufogógáz-megosztás beállításához az FC2 áramlásszabályozó szabályozza, amely vezérlőjelként a GEXH, GAIR vagy GFUEL értékeket használhatja. A DT-be áramló mintamennyiség a teljes átáramló mennyiség és a hígító levegő mennyiségének különbsége. A hígító levegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget a részecske-mintavevő rendszer (lásd a 14. ábrát) FM3 áramlásmérő készüléke méri. A hígítási arány ebből a két áramlási értékből számítható.
Részleges átáramlású hígító rendszer áramlásszabályozással és rész-mintavétellel
A kezeletlen kipufogógáz az EP kipufogócsőből az SP mintavevő szondán és a TT átvezető csövön keresztül kerül a DT hígító alagútba. A kipufogógáz megosztását és DT-be áramlását az FC2 áramlásszabályozó szabályozza, amely megfelelő módon állítja be a PB nyomóventilátor és az SB szívóventilátor által létrehozott gázáramot (vagy fordulatszámukat). Ez azért lehetséges, mert a részecske-mintavevő rendszerrel kivett minta visszatér a DT-be. Az FC2 vezérlőjeleként a GEXH, GAIR vagy GFUEL használható. A hígító levegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget az FM2 áramlásmérő készülék méri. A hígítási arány ebből a két áramlási értékből számítható.
Magyarázatok – 4–12. ábra
A kipufogócső szigetelt lehet. A kipufogócső hőtehetetlenségének csökkentése érdekében ajánlatos 0,015 vagy kisebb falvastagság/átmérő viszonyt alkalmazni. A rugalmas szakaszok hossza ne legyen több az átmérő 12-szeresénél. A centrifugális erő hatására bekövetkező lerakódások csökkentése érdekében a hajlatokat minimalizálni kell. Ha a rendszerben próbapadi hangtompító is van, ez is lehet hőszigetelt.
Izokinetikus rendszerekben a szonda csúcsa előtt legalább hat csőátmérőnyi, utána legalább három csőátmérőnyi hosszon ne legyenek a kipufogócsőben könyökök, hajlatok és hirtelen átmérőváltozások. A mintavételi zónában a gázsebességnek 10 m/s-nál nagyobbnak kell lennie, az alapjárati üzemmód kivételével. A kipufogógázok nyomásingadozásai átlagban nem haladhatják meg a ±500 Pa értéket. A nyomásingadozások csökkentésére tett intézkedések (hangtompítót és utókezelő berendezést is tartalmazó) dobozos típusú kipufogó rendszer alkalmazásán kívül, nem változtathatják meg a motor teljesítményét és nem okozhatnak részecske-lerakódást.
Nem izokinetikus szondával ellátott rendszereknél ajánlatos, hogy a cső a szonda csúcsa előtt legalább hat csőátmérőnyi, utána legalább három csőátmérőnyi hosszon egyenes legyen.
– SP mintavevő szonda (6–12. ábrák)
A minimális belső átmérőnek 4 mm-nek kell lennie. A kipufogócső és a mintavevő szonda belső átmérőjének aránya legalább 4 legyen. A szonda az áramlással szembe fordított nyitott cső legyen a kipufogócső középvonalában elhelyezve, vagy egy az 1.1.1. pontban SP1 alatt leírt többlyukú szonda.
– ISP izokinetikus mintavevő szonda (4. és 5. ábra)
Az izokinetikus mintavevő szondát a kipufogócső középvonalában az áramlással szembefordítva kell elhelyezni ott, ahol a kipufogócső áramlási viszonyai biztosítják, hogy a minta a kezeletlen kipufogógázzal arányos legyen. A belső átmérő legalább 12 mm legyen.
Az izokinetikus kipufogógáz megosztásnál egy szabályozórendszerre van szükség, amely az EP és az ISP közötti nyomáskülönbséget zérus értéken tartja. Ilyen körülmények között az EP-ben és az ISP-ben azonos kipufogógáz-sebességek alakulnak ki, és az ISP-n átfolyó tömegáram a kipufogógáz áramnak mindig azonos hányada. Az ISP-t egy nyomáskülönbség-jeladóhoz kell kötni. Az EP és az ISP közötti nyomás zérus értéken tartását egy ventilátor fordulatszámának szabályozásával vagy egy áramlásszabályozóval lehet elérni.
– FD1, FD2 áramlás-megosztó (9. ábra)
Az EP kipufogócsőbe illetve a TT átvezető csőbe egy-egy Venturi-cső vagy fojtótárcsa van beépítve a kezeletlen kipufogógázzal arányos minta kivételéhez. Egy az EP-ben és a DT-ben keletkező nyomást szabályozó, PCV1 és PCV2 szelepből álló szabályozó rendszerre van szükség az arányos áramlás-megosztáshoz.
– FD3 áramlás-megosztó (10. ábra)
Egy csőkészlet (többcsöves egység) van az EP kipufogócsőbe építve a kezeletlen kipufogógázzal arányos minta kivételéhez. A csövek egyike a kipufogógázt a DT hígító alagútba vezeti, a többi egy DC csillapító kamrába. A csöveknek azonos méretűeknek (azonos átmérő, hossz, hajlítási sugár) kell lenniük, így a kipufogógáz megosztása a csövek számától függ. Az arányos megosztáshoz egy szabályozórendszerre van szükség, amely a többcsöves egység DC-be ömlésének és TT-be ömlésének helye közötti nyomáskülönbséget zérus értéken tartja. Ilyen viszonyok mellett a kipufogógáz-sebességek az EP-ben és az FD3-ban arányosak, és a TT áramlás a kipufogógáz áramnak mindig azonos hányada. A két pontot egy DPT nyomáskülönbség-jeladóhoz kell kötni. A zérus nyomáskülönbséget az FC1 áramlásszabályozó biztosítja.
– EGA kipufogógáz elemző készülék (6–10. ábrák)
CO2 és NOx elemzők használhatók (szénegyensúly-módszer esetében csak CO2). Az elemző készülékeket úgy kell kalibrálni mint a gáznemű szennyezőanyag-kibocsátás mérésére szolgáló készülékeket. A koncentráció-különbségek meghatározására egy vagy több elemző készülék használható.
A mérőrendszerek pontossága olyan legyen, hogy a GEDFW,i, vagy VEDFV,i pontossága ±4%-on belül legyen.
– TT átvezető cső (4–12. ábrák)
A részecske-minta átvezető cső:
– a lehető legrövidebb legyen, de 5 méternél semmiképpen se legyen hosszabb,
– átmérője a szondáéval azonos vagy annál nagyobb legyen, de ne haladja meg a 25 mm-t,
– kiömlő nyílása a hígító alagút közepén legyen és az áramlás irányába (ne azzal szembe) nézzen.
Ha a cső 1 méter hosszú vagy annál rövidebb, akkor legfeljebb 0,05 W/(m x K) hővezető-képességű anyaggal kell szigetelni, és a szigetelés sugárirányú vastagsága feleljen meg a szonda átmérőjének. Ha a cső 1 méternél hosszabb, szigetelni és fűteni kell úgy, hogy a minimális csőfal-hőmérséklet 523 K (250 °C) legyen.
Alternatívaként az átvezető cső megkívánt fal-hőmérsékletét szokásos hővezetési számításokkal is meg lehet határozni.
– DPT nyomáskülönbség-jeladó (4., 5. és 10. ábra)
A nyomáskülönbség-jeladó érzékelési tartománya ±500 Pa vagy kisebb legyen.
– 1FC1 áramlásszabályozó (4., 5. és 10. ábra)
Izokinetikus rendszereknél (4. és 5. ábra) áramlásszabályozóra van szükség az EP és az ISP közötti nyomáskülönbség zérus értéken való tartására. A szabályozás történhet:
a) az (SB) szívóventilátor fordulatszámának vagy szállításának szabályozásával és a (PB) nyomóventilátor fordulatszámának állandó értéken tartásával minden üzemmódban (4. ábra);
b) az (SB) szívóventilátor hígított kipufogógáz tömegáramának állandó értékre való beállításával és a PB nyomóventilátor áramának szabályozásával, ezáltal szabályozva a kipufogógáz minta átáramló mennyiségét a (TT) átvezető cső végső szakaszában (5. ábra).
Nyomásszabályozott rendszer esetében a maradó hiba a szabályozókörben nem lehet ±3 Pa-nál nagyobb. A nyomásingadozások átlaga a hígító alagútban nem lehet nagyobb ±250 Pa-nál.
Többcsöves rendszerben (10. ábra) áramlásszabályozóra van szükség az arányos kipufogógáz megosztáshoz, hogy a többcsöves egység és a TT végpontjai közötti nyomáskülönbséget zérus értéken tartsa. A szabályozás a TT végpontja közelében a DT-be fecskendezett levegőáram szabályozásával végezhető.
– PCV1, PCV2 nyomásszabályozó szelep (9. ábra)
A két Venturi-csöves vagy két fojtótárcsás rendszerben az arányos áramlás-megosztáshoz két nyomásszabályozó szelepre van szükség, melyek az EP ellennyomását és a DT-ben fennálló nyomást szabályozzák. A szelepeket az EP-ben az SP után, és a PB és DT között kell elhelyezni.
– DC csillapító kamra (10. ábra)
A többcsöves egység kilépésénél egy csillapító kamrát kell beépíteni az EP kipufogócső nyomásingadozásainak minimalizálása céljából.
– VN Venturi-cső (8. ábra)
A DT hígító alagútba egy Venturi-csövet kell beépíteni, hogy szívóhatás keletkezzék a TT átvezető cső kilépésének környezetében. A TT-n átfolyó gázáramot a Venturi-zónában keletkező mozgásmennyiség-változás határozza meg, és alapjában véve arányos a PB nyomóventilátor áramával, ezáltal állandó hígítási arányt biztosítva. Mivel a mozgásmennyiség-változás függ a TT kilépésénél uralkodó hőmérséklettől és az EP és DT közötti nyomáskülönbségtől, a tényleges hígítási arány kis terhelésnél valamivel kisebb mint nagy terhelésnél.
– FC2 áramlásszabályozó (6., 7., 11. és 12. ábra; opcionális)
A PB nyomóventilátor és/vagy az SB szívóventilátor áramának szabályozásához egy áramlásszabályozó használható. Ezt a kipufogógáz-áram vagy az üzemanyag-áram jele és/vagy a CO2 vagy NOx különbség jele vezérelheti.
Nyomás alatti levegőszállítás esetén (11. ábra) az FC2 közvetlenül szabályozza a levegőáramot.
– FM1 áramlásmérő készülék (6., 7., 11. és 12. ábra)
Gázfogyasztásmérő vagy más áramlásmérő a hígító levegő áramának mérésére. Ha a PB hitelesítve van az áram mérésére, az FM1 opcionális.
– FM2 áramlásmérő készülék (12. ábra)
Gázfogyasztásmérő vagy más áramlásmérő a hígított kipufogógáz áramának mérésére. Ha az SB szívóventilátor hitelesítve van az áram mérésére, az FM2 opcionális.
– PB nyomóventilátor (4., 5., 6., 7., 8., 9. és 12. ábra)
A hígító levegő áramának szabályozására a PB kapcsolatban állhat az FC1 vagy FC2 áramlásszabályozóval. Pillangószelep használata esetén a PB alkalmazására nincs szükség. Ha hitelesítve van, a PB a hígító levegő áramának mérésére is használható.
– SB szívóventilátor (4., 5., 6., 9., 10. és 12. ábra)
Csak rész-mintavételű rendszerekben. Ha hitelesítve van, az SB a hígított kipufogógáz áramának mérésére is használható.
– DAF hígító levegő szűrő (4–12. ábrák)
Ajánlatos a hígító levegőt szűrni és aktív szénen átengedni a háttér-szénhidrogének eltávolítására. A hígító levegő hőmérséklete 298 K (25 °C) ±5 K legyen.
A gyártó kívánságára a hígító levegőből mintát lehet venni a jó mérnöki gyakorlatnak megfelelően, a háttér részecske-szennyezettségi szintjének meghatározására, amit aztán le lehet vonni a hígított kipufogógáz mért értékeiből.
– PSP részecske-mintavevő szonda (4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. ábra)
A szonda a PTT bevezető szakasza és
– az áramlással szembe fordítva kell beépíteni olyan helyen ahol a hígító levegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígító alagút középvonalában kb. 10 alagút-átmérőnyi távolságra az után a pont után, ahol a kipufogógáz belép a hígító alagútba,
– belső átmérője legalább 12 mm legyen,
– elfűthető legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,
– DT hígító alagút (4–12. ábra)
– elég hosszú legyen ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígító levegő turbulens áramlási viszonyok között teljesen összekeveredjen,
– rozsdamentes acélból készüljön:
= 0,025 vagy kisebb falvastagság/átmérő aránnyal 75 mm-nél nagyobb belső átmérőjű hígító alagutak esetében,
= 1,5 mm-nél nem kisebb névleges falvastagsággal 75 mm vagy annál kisebb belső átmérőjű hígító alagutak esetében,
– rész-mintavétel esetén átmérője legalább 75 mm legyen,
– ajánlatos, hogy teljes mintavétel esetén átmérője legalább 25 mm legyen.
Felfűthető legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,
A motor kipufogógázát alaposan össze kell keverni a hígító levegővel. Rész-mintavevő rendszereknél a keveredés minőségét üzembeállítás után ellenőrizni kell járó motor mellett, az alagút CO2 profiljának felvételével (legalább négy egyenletesen elosztott ponton). Szükség esetén keverőnyílás alkalmazható.
Megjegyzés: Ha a környezeti hőmérséklet a (DT) alagút környezetében 293 K (20 °C) alatt van, ügyelni kell, hogy ne vesszenek el a részecskék azáltal, hogy lerakódnak a hígító alagút hideg falára. Ezért ajánlatos az alagutat a fent megadott határokon belül melegíteni és/vagy hőszigetelni.
Nagy motorterhelések esetén az alagutat nem-agresszív eszközökkel, pl. egy levegő-keringető ventilátorral hűteni lehet feltéve, hogy a hűtőközeg hőmérséklete nem alacsonyabb mint 293 K (20 °C).
– HE hőcserélő (9. és 10. ábra)
A hőcserélő teljesítménye elég nagy legyen ahhoz, hogy az SB szívóventilátor belépő oldalán a hőmérsékletet a vizsgálat során megfigyelt átlagos üzemi hőmérséklethez képest ±11 K értéken tartsa.
1.2.1.2. Teljes átáramlású hígító rendszer (13. ábra)
Ez egy olyan hígító rendszer leírása, amely a teljes kipufogógáz-áram hígításán alapul és amely az állandó térfogatú mintavevő (constant volume sampling, CVS) elvet alkalmazza. A kipufogógáz és hígító levegő keverék teljes térfogatát meg kell mérni. Vagy a PDP vagy a CFV rendszer használható.
A rákövetkező részecske-gyűjtés céljából a hígított kipufogógázból vett mintát át kell engedni a részecske mintavevő rendszeren (1.2.2. pont, 14. és 15. ábra). Ha ez közvetlenül történik, egyszeri hígításról beszélünk. Ha a mintát egy második hígító alagútban még egyszer felhígítják, kétszeri hígításról van szó. Ez akkor hasznos, ha a szűrő felületi hőmérsékletére vonatkozó követelményt egyszeri hígítással nem lehet teljesíteni. Bár a kétszeri hígító rendszer részben valóban hígító rendszer, leírása az 1.2.2. pontban és a 15. ábrán mégis mint a részecske-mintavevő rendszer változata szerepel, mivel nagyobb részében egy tipikus részecske-mintavevő rendszerrel azonos.
A gáznemű szennyezőanyagok kibocsátását ugyancsak meg lehet határozni egy teljes átáramlású rendszer hígító alagútjában. Ezért a gáznemű összetevők mintavevő szondái szerepelnek a 13. ábrán, de a magyarázó jegyzékben nem jelennek meg. A vonatkozó követelmények az 1.1.1. pontban megtalálhatók.
A kipufogócső hossza a motor kipufogó gyűjtőcsövétől, a turbófeltöltő kilépő csonkjától vagy az utókezelő készüléktől a hígító alagútig ne legyen hosszabb 10 méternél. Ha a rendszer hosszabb mint 4 m, akkor minden 4 m-en felüli csövet szigetelni kell, kivéve egy a csőbe épített füstölésmérőt, ha van ilyen. A szigetelés sugárirányú vastagsága legalább 25 mm legyen. A szigetelőanyag hővezető képessége nem lehet nagyobb 0,1 W/(m x K) értéknél, 673 K (400 °C) hőmérsékleten mérve. A kipufogócső hőtehetetlenségének csökkentése érdekében ajánlatos 0,015 vagy kisebb falvastagság/átmérő viszonyt alkalmazni. A rugalmas szakaszok hossza ne legyen több az átmérő 12-szeresénél.
Teljes átáramlású hígító rendszer
A DT hígító alagútban a kezeletlen kipufogógáz teljes mennyisége összekeveredik a hígító levegővel.
A hígított kipufogógáz áramát vagy egy PDP térfogatkiszorításos szivattyúval vagy egy CFV kritikus átáramlású Venturi-csővel kell mérni. Az arányos részecske-mintavételhez és az áram meghatározásához egy HE hőcserélő vagy egy EFC elektronikus áramlás-kiegyenlítő használható. Mivel a részecskék tömegének meghatározása a teljes hígított kipufogógáz áramon alapul, a hígítási arányt nem kell kiszámítani.
– PDP térfogatkiszorításos szivattyú
A PDP a teljes hígított kipufogógáz áramot a szivattyú által megtett fordulatok számával és a szivattyú egy fordulatra eső térfogat-kiszorításával méri. A kipufogó rendszer ellennyomását a PDP vagy a hígító levegő bevezető rendszer nem csökkentheti művi úton. A működő CVS rendszer mellett mért statikus kipufogó ellennyomás ne térjen el ±1,5 kPa-nál többel attól az értéktől, ami azonos motor-fordulatszámnál és -terhelésnél a CVS-hez való csatlakoztatás nélkül mérhető.
A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül a PDP előtt ne térjen el ±6 K-nál többel az áramláskiegyenlítő használatát mellőző vizsgálat alatt megfigyelt átlagos üzemi hőmérséklettől.
Áramláskiegyenlítés csak akkor használható, ha a hőmérséklet a PDP-be való belépésnél nem magasabb, mint 50 °C (323 K).
– CFV kritikus átáramlású Venturi-cső
A CFV a teljes hígított kipufogógáz áramot azzal méri, hogy az áramlást fojtott állapotban tartja (kritikus áramlás). A működő CFV rendszer mellett mért statikus kipufogó ellennyomás ne térjen el ±1,5 kPa-nál többel attól az értéktől, ami azonos motor-fordulatszámnál és -terhelésnél a CFV-hez való csatlakoztatás nélkül mérhető. A gázkeverék hőmérséklete közvetlenül a CFV előtt ne térjen el ±11 K-nál többel az áramláskiegyenlítő használatát mellőző vizsgálat alatt megfigyelt átlagos üzemi hőmérséklettől.
– HE hőcserélő (EFC használata esetén opcionális)
A hőcserélő teljesítménye elegendő legyen ahhoz, hogy a hőmérsékletet fent megkívánt határok közötti tartsa.
– EFC elektronikus áramláskiegyenlítő (HE használata esetén opcionális)
Ha a PDP vagy CFV bemeneténél a hőmérséklet nem a fent megadott határok között van, egy áramláskiegyenlítő rendszerre van szükség a gázáram folyamatos mérésére és az arányos mintavétel szabályozására a részecske-rendszerben.
Ebből a célból a folyamatosan mért gázáram-jelek szolgálnak a részecske-mintavevő rendszer részecske szűrőin áthaladó minta-áram korrigálására (lásd a 14. és 15. ábrát).
ů elég kis átmérőjű legyen ahhoz, hogy turbulens áramlást idézzen elő (a Reynolds-szám nagyobb legyen 4000-nél) és elég hosszú ahhoz, hogy a kipufogógáz és a hígító levegő tökéletesen összekeveredjen. Szükség esetén keverőnyílás alkalmazható,
– átmérője legalább 75 mm legyen,
A motor kipufogógázát áramlásirányba fordított csövön kell a hígító alagútba bevezetni és jól el kell ke-verni.
Egyszeri hígítás alkalmazása esetén a hígító alagútból vett minta a részecske mintavevő rendszerbe kerül (1.2.2. pont, 14. ábra). A PDP vagy CFV átfolyási teljesítménye elegendő legyen ahhoz, hogy a hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül az elsődleges részecske-szűrő előtt 325 K (52 °C) vagy annál alacsonyabb értéken tartsa.
Kétszeres hígítás alkalmazása esetén a hígító alagútból vett minta a másodlagos hígító alagútba kerül ahol tovább hígul, majd így halad át a mintavevő szűrőkön (1.2.2. pont, 15. ábra).
A PDP vagy CFV átfolyási teljesítménye elegendő legyen ahhoz, hogy a a DT-ben áramló hígított kipufogógáz hőmérsékletét a mintavevő zónában 464 K (191 °C) vagy annál alacsonyabb értéken tartsa. A másodlagos hígító rendszer elegendő másodlagos hígító levegőt szolgáltasson ahhoz, hogy a kétszeresen hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül az elsődleges részecske-szűrő előtt 325 K (52 °C) vagy annál alacsonyabb értéken tartsa.
– DAF hígító levegő szűrő
Ajánlatos a hígító levegőt szűrni és aktív szénszűrőn átbocsátani, a háttér-szénhidrogének eltávolítása céljából. A hígító levegő hőmérséklete 298 K (25 °C) ±5 K legyen. A gyártó kérésére a hígító levegőből, helyesen megítélt műszaki szempontok alapján, mintát kell venni a háttér részecske-szintjének meghatározására, amit aztán le lehet vonni a hígított kipufogógázzal mért értékekből.
– PSP részecske mintavevő szonda
A szonda a PTT bevezető szakaszát képezi és
– szembe legyen fordítva az áramlással olyan helyen, ahol a hígító levegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígító rendszer DT hígító alagútjának középvonalában, áramlásirányban körülbelül 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép a hígító alagútba,
– belső átmérője legalább 12 mm legyen,
– fűthető lehet legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,
1.2.2. Részecske mintavevő rendszer (14. és 15. ábra)
A részecske mintavevő rendszer feladata a részecskék összegyűjtése a részecske szűrőn. A hígított részleges gázáram teljes mintavételezése esetén, melynél az egész hígított kipufogógáz minta áthalad a szűrőkön, a hígító (1.2.1.1. pont, 7. és 11. ábra) és mintavevő rendszer általában egy egységet képez. A hígított részleges gázáram rész-mintavételezése vagy teljes átáramlású hígítás esetén, amikor a hígított kipufogógáznak csak egy része halad át a szűrőkön, a hígító (1.2.1.1. pont, 4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. ábra és 1.2.1.2. pont 13. ábra) és mintavevő rendszer általában külön egységeket képez.
Ebben az irányelvben egy teljes átáramlású hígító rendszer DDS kétszeres hígító rendszere (15. ábra) egy a 14. ábrán látható tipikus részecske mintavevő rendszer egy sajátos változatának tekinthető. A kétszeres hígító rendszerben a részecske mintavevő rendszer minden lényeges eleme megtalálható, mint a szűrőtartók és a mintavevő szivattyú, s ezenfelül még egyes a hígítással kapcsolatos elemek, mint a hígító levegő ellátás és a másodlagos hígító alagút.
A szabályozó körök hirtelen igénybevételének elkerülése érdekében ajánlatos a mintavevő szivattyút az egész vizsgálati eljárás alatt járatni. Az egyszűrős módszer esetében megkerülő rendszert kell alkalmazni, hogy a minta a megkívánt időpontokban haladjon át a szűrőkön. Az átkapcsolásnak a szabályozó körökre gyakorolt hatását a legkisebbre kell korlátozni.
Magyarázatok – 14. és 15. ábra
– PSP részecske mintavevő szonda (14. és 15. ábra)
Az ábrákon látható részecske mintavevő szonda a PTT részecske átvezető cső bevezető szakasza.
– szembe legyen fordítva az áramlással olyan helyen, ahol a hígító levegő és a kipufogógáz már jól összekeveredett, azaz a hígító rendszer DT hígító alagútjának középvonalában (lásd az 1.2.1. pontot), áramlásirányban körülbelül 10 alagút-átmérőnyi távolságra attól a ponttól, ahol a kipufogógáz belép a hígító alagútba,
– belső átmérője legalább 12 mm legyen,
– fűthető lehet legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,
Részecske mintavevő rendszer
A részleges átáramlású vagy teljes átáramlású hígító rendszer DT hígító alagútjából a PSP részecske mintavevő szondán és a PTT részecske átvezető csövön keresztül a P mintavevő szivattyú hígított kipufogógáz mintát vesz. A minta áthalad az FH szűrőtartó(ko)n amelyek a részecske mintavevő szűrőket foglalják magukban. A minta-gázáram erősségét az FC3 áramlásszabályozó szabályozza. EFC elektronikus áramlás-kiegyenlítés (lásd a 13. ábrát) alkalmazása esetén a hígított kipufogógáz-áram szolgál az FC3 vezérlőjeleként.
Hígító rendszer (csak teljes átáramlás esetén)
A teljes átáramlású hígító rendszer DT hígító alagútjából a PSP részecske mintavevő szondán és a PTT részecske átvezető csövön keresztül hígított kipufogógáz minta jut az SDT másodlagos hígító alagútba, ahol még egyszer felhígul. Ez után a minta áthalad az FH szűrőtartó(ko)n amelyek a részecske mintavevő szűrőket foglalják magukban. A hígító levegő árama általában állandó, míg a minta áramát az FC3 áramlásszabályozó szabályozza. EFC elektronikus áramlás-kiegyenlítés (lásd a 13. ábrát) alkalmazása esetén a teljes hígított kipufogógáz-áram szolgál az FC3 vezérlőjeleként.
– PTT részecske átvezető cső (14. és 15. ábra)
A részecske átvezető cső nem lehet hosszabb 1020 mm-nél és a lehető legrövidebb legyen.
A méretek az alábbiakra érvényesek:
– a részleges átáramlást hígító, rész-mintavevő rendszernél és a teljes átáramlású egyszeresen hígító rendszernél a szonda csúcsától a szűrőtartóig,
– a részleges átáramlást hígító, teljes mintavevő rendszernél a hígító alagút végétől a szűrőtartóig,
– a teljes átáramlású kétszeres hígítású rendszernél a szonda csúcsától a másodlagos hígító alagútig.
– fűthető lehet legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,
– SDT másodlagos hígító alagút (15. ábra)
A másodlagos hígító alagút minimális átmérője 75 mm legyen és elég hosszú legyen ahhoz, hogy a kétszeresen hígított minta legalább 0,25 másodpercig benne tartózkodjék. Az FH elsődleges szűrőtartó 300 mm-nél ne legyen távolabb az SDT kilépő nyílásától.
A másodlagos hígító alagút:
– fűthető lehet legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket, mielőtt még a kipufogógáz belépne a hígító alagútba,
– FH szűrőtartó(k) (14. és 15. ábra)
– fűthető(k) lehet(nek) legfeljebb 325 K (52 °C) csőfal-hőmérsékletre közvetlen melegítéssel vagy a hígító levegő előmelegítésével feltéve, hogy a levegő hőmérséklete nem haladja meg a 325 K (52 °C) értéket,
– szigetelt(ek) lehet(nek).
– P mintavevő szivattyú (14. és 15. ábra)
A részecske mintavevő szivattyú elég messze legyen az alagúttól ahhoz, hogy a belépő gáz hőmérséklete állandó (±3 K) maradjon, ha az áramlás nincs FC3-mal szabályozva.
– DP hígító levegő szivattyú (15. ábra) (csak teljes átáramlású kétszeres hígítás esetén)
A hígító levegő szivattyút úgy kell elhelyezni, hogy a másodlagos hígító levegő hőmérséklete 298 K (25 °C) ±5 K legyen.
– FC3 áramlásszabályozó (14. és 15. ábra)
Ha más eszköz nem áll rendelkezésre, egy áramlásszabályozót kell használni a részecskeminta áramnak a minta útvonalán előforduló hőmérséklet- és ellennyomás-változások miatti kompenzálására. Az áramlásszabályozóra az EFC elektronikus áramláskiegyenlítő (lásd a 13. ábrát) használata esetén van szükség.
– FM3 áramlásmérő készülék (14. és 15. ábra) (részecskeminta áram)
A gázfogyasztásmérő vagy áramlásmérő készülék elég messze legyen a mintavevő szivattyútól ahhoz, hogy a belépő gáz hőmérséklete állandó (±3 K) maradjon, ha az áramlás nincs FC3-mal szabályozva.
– FM4 áramlásmérő készülék (15. ábra) (hígító levegő, csak a teljes átáramlású kétszeres hígítású rendszernél)
A gázfogyasztásmérő vagy áramlásmérő készülék úgy legyen elhelyezve, hogy a belépő gáz hőmérséklete 298 K (25 °C) ±5 K maradjon.
– BV gömbcsap (opcionális)
A gömbcsap átmérője legalább akkora legyen mint a mintavevő cső belső átmérője és kapcsolási ideje 0,5 s-nál rövidebb legyen.
Megjegyzés: Ha a PSP, PTT, SDT és FH közelében a környezeti hőmérséklet 293 K (20 °C) alatt van, ügyelni kell, hogy ne vesszenek el a részecskék azáltal, hogy lerakódnak e részek hideg falára. Ezért ajánlatos ezeket az alkatrészeket a megfelelő helyeken megadott határokon belül melegíteni és/vagy hőszigetelni. Az is ajánlatos, hogy a szűrő felületének hőmérséklete a mintavétel alatt ne legyen alacsonyabb, mint 293 K (20 °C).
Nagy motorterhelések esetén a fenti alkatrészeket nem-agresszív eszközökkel, pl. egy levegőkeringető ventilátorral hűteni lehet feltéve, hogy a hűtőközeg hőmérséklete nem alacsonyabb mint 293 K (20 °C).
6. számú melléklet az 1/2000. (VII. 21.) KöViM–KöM
együttes rendelethez
Típusjóváhagyási bizonyítvány
Közlemény egy motortípus vagy motortípus-család szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából való – típusjóváhagyásáról/típusjóváhagyás-kiterjesztéséről/megtagadásáról/visszavonásáról1
Típusjóváhagyási szám: ..... A kiterjesztés száma: .....
A kiterjesztés indoka (ahol szükséges): .........
0.1. Gyártmány (a gyártó kereskedelmi neve): ..........
0.2. Az alap-/és (ha alkalmazható) a család-motortípusok1 gyártó által adott megnevezése: .................
0.3. A gyártó típusazonosítási kódja, ahogy fel van tüntetve a járművön (járműveken): ......................
A jelölés helye: ...................
A felerősítés módja: ...............
0.4. A motorral hajtott gép leírása2: ......
0.5. A gyártó neve és címe: ................
A gyártó megbízottjának (ha van) neve és címe: .............
0.6. A motor azonosítási számának helye, kódolása és felerősítési módja:
....................................
0.7. A jóváhagyási jel helye és felerősítésének módja: .....
0.8. Az összeszerelő üzem(ek) címe(i): .....................
1. Alkalmazási korlátozás (ha van): ...............
1.1. A motor(ok) gépbe szerelésénél figyelembe veendő különleges feltételek: ......................
1.1.1. Maximális megengedett szívási vákuum: ........ kPa
1.1.2. Maximális megengedett ellennyomás: ........... kPa
2. A vizsgálat elvégzésével megbízott műszaki szolgálat3: ...........
3. A vizsgálati jegyzőkönyv kelte: ..............
4. A vizsgálati jegyzőkönyv száma: ..............
5. Alulírott ezennel igazolom a gyártónak a fent leírt motor(ok)hoz csatolt információs dokumentációjában szereplő leírásának helytállóságát és, hogy a mellékelt vizsgálati eredmények alkalmazhatók a szóban forgó típusra. A mintá(ka)t a jóváhagyási hatóság választotta ki és (alap)motortípus(ok)ként a gyártó vagy forgalmazó nyújtotta be1.
A típusjóváhagyás megadva/megtagadva/visszavonva1
Hely: ....................
Kelt: ....................
Aláírás: .................
1 A nem megfelelő törlendő.
3 Ha a vizsgálatokat maga a jóváhagyási hatóság végzi el, n. a. (nem alkalmazható) írandó.
6. számú melléklet
függeléke
1. A vizsgálat(ok) lefolytatására vonatkozó információk4
1.1. A vizsgálatnál használt referencia üzemanyag
(ha a kenőanyag és az üzemanyag keverve van, megadandó a százalékos összetétel)
1.3. A motorról hajtott berendezések (ha van ilyen)
1.3.1. Felsorolás és a részletek megadása:
1.3.2. Felvett teljesítmény a megadott motor-fordulatszámoknál (a gyártó megadása szerint):
|
Különböző motor-fordulatszámoknál felvett teljesítmény PAE (kW)* |
|
Berendezés |
Közbenső |
Névleges |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Összesen: |
|
|
* Nem lehet nagyobb, mint a vizsgálat során mért teljesítmény 10%-a
1.4. A motor teljesítménye
1.4.1. A motor fordulatszámai:
1.4.2. A motor teljesítménye5
|
Teljesítmény (kW) különböző motor-fordulatszámoknál |
|
Feltétel |
Közbenső |
Névleges |
|
A vizsgálat során mért maximális teljesítmény (PM) (kW) (a) |
|
|
|
A motorról hajtott berendezések által felvett összes teljesítmény ennek a függeléknek az 1.3.2. pontja vagy a 3. számú melléklet 2.8. pontja szerint (PAE) (kW) (b) |
|
|
|
Leadott motorteljesítmény az 1. számú melléklet 2.4. pontja szerint (kW) (c)* |
|
|
4 Több alapmotor esetén mindegyikre külön adandó meg.
1.5. Szennyezőanyag-kibocsátási értékek
1.5.1. A motorfékpad beállítása (kW)
|
Motorfékpad beállítása (kW) különböző motor-fordulatszámoknál |
|
Százalékos terhelés |
Közbenső |
Névleges |
|
10 |
|
|
|
50 |
|
|
|
75 |
|
|
|
100 |
|
|
1.5.2. A 8-üzemmódú vizsgálat szerint meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási eredmények:
CO:..................g/kWh
HC:..................g/kWh
NOx..................g/kWh
Részecskék:..........g/kWh
1.5.3. A vizsgálat során alkalmazott mintavételi eljárás
1.5.3.1. Gáznemű szennyezőanyagok6
1.5.3.2. Módszer:1 egy/több szűrő
