Kifejezéskereső
11/2000. (III. 31.) EüM rendelet
a rehabilitációs tevékenység terapeuta szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról
2000.04.05.
A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
1. § A rehabilitációs tevékenység terapeuta szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeit az e rendelet mellékletében foglaltak szerint határozom meg.
2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba.
Dr. Gógl Árpád s. k.,
egészségügyi miniszter
Melléklet a 11/2000. (III. 31.) EüM rendelethez
Jegyzék
az állam által elismert – az egészségügyi ágazathoz tartozó – szakképesítésekhez emelkedő sorszám szerint kiadott szakmai és vizsgakövetelményekről
----------------
Sorszám | OKJ azonosító száma | Szakképesítés megnevezése | Bevezetésének kezdő napja | Alkalmazásának utolsó napja | Vizsga szervezője | Szakképesítés központi programjának engedélyszáma | Megjegyzés
----------------
70. | 54 5008 01 | Rehabilitációs tevékenység terapeuta | A rendelet hatálybalépésének időpontja | Visszavonásig | Egészségügyi szakképző intézmények | |
Rehabilitációs tevékenység terapeuta szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei
I. A szakképesítés Országos Képzési Jegyzékben szereplő adatai
1. Szakképesítés azonosító száma: 54 5008 01
2. Szakképesítés megnevezése: Rehabilitációs tevékenység terapeuta
3. A képzés formája: iskolai rendszerű
II. A szakképesítés munkaterülete
1. A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör, foglalkozás
----------------
A munkakör, foglalkozás
FEOR száma megnevezése
----------------
5320 egészségügyi, oktatási szolgáltatási foglalkozások
2. A szakképesítéssel betölthető további munkakörök, foglalkozások
----------------
A munkakör, foglalkozás
FEOR száma megnevezése
----------------
– –
A szakképesítéssel rokon munkakörök, foglalkozások
----------------
A munkakör, foglalkozás
FEOR száma megnevezése
----------------
----------------
3. A munkaterület rövid, jellemző leírása
A rehabilitációs tevékenység terapeuta (ergo terapeuta) az orvosi rehabilitáció területén a rehabilitációs team tagjaként az orvos általános szakmai irányítása mellett kompetencia szintjén önállóan dolgozik, az átfogó rehabilitáció egyéb területein a rehabilitációs team tagjaként önállóan tevékenykedik:
– házi szakápolói szolgálatokban,
– lakóközösségi rehabilitációban,
– fogyatékosok intézményeiben,
– állami nevelő intézetekben,
– idősgondozást ellátó intézményekben,
– rehabilitációs intézményekben,
– egészségügyi intézmények járóbeteg- és fekvőbeteg- osztályain,
– védő munkahelyen, védett munkahelyen.
A rehabilitációs tevékenység terapeuta fizikai vagy pszichikai károsodás következtében tevékenységükben átmenetileg vagy véglegesen korlátozott emberekkel foglalkozik.
Munkáját a pszichiátriai, a mozgásszervi megbetegedésben szenvedő emberek rehabilitációja és a fogyatékos gyermekek habilitációja, fogyatékos felnőttek rehabilitációja terén folytatja.
A rehabilitációs tevékenység terapeuta a pszichiátriai és/vagy mozgásszervi rehabilitációra szoruló embert olyan tevékenységekbe vonja be, amelyeknek célja:
– a kiesett és megmaradt pszichés, illetve mozgásszervi funkciók lehető legmagasabb szintű helyreállításának és használatának előmozdítása,
– a személyi és tárgyi feltételek átalakítása annak érdekében, hogy a pszichiátriai és/vagy mozgásszervi rehabilitációra szoruló ember képes legyen olyan tevékenységet folytatni társadalmi, személyes és otthoni környezetében, amely önmaga és a társadalom számára értéket képvisel.
III. A szakképesítés szakmai követelményei
1. A foglalkozás gyakorlása során előforduló legfontosabb feladatcsoportok, feladatok
A rehabilitációs tevékenység terapeuta:
– segítséget nyújt a testi-lelki-szociális jólétre törekvésben, az életminőség javításában a lehetőségek szerinti legönállóbb életvitel kialakításában,
– a szükségletek felmérésével hozzájárul a diagnózis és a terápiás terv összeállításához,
– rehabilitációs tevékenységi tervet készít,
– prevenciós szemlélet figyelembevételével aktív terápiás, rehabilitációs és tanácsadó tevékenységet végez,
– közreműködik a munkavégző képesség felmérésében, a képességek javításához szükséges eszközkorrekció megállapításában,
– tevékenysége során kapcsolatot tart és együttműködik a rehabilitációban érintett szakemberekkel, kliensek, betegek hozzátartozóival,
– tevékenységét folyamatosan és szakszerűen dokumentálja,
– közreműködik a segítő személyek képzésében,
– az érintett személy vagy csoport érdekében szervező tevékenységet végez,
– folyamatos önképzést folytat,
– szakmáját kommunikációs, önismereti, egészségügyi, pedagógiai, pszichológiai, társadalomtudományi ismereteinek felhasználásával és alkalmazásával hivatásként gyakorolja.
2. Követelmények
A rehabilitációs tevékenység terapeuta
kommunikációs és önismeret területén legyen képes:
a)
– a hatékony kommunikációra
= alternatívák ismeretében a kliens és a csoport döntéseinek elfogadására,
= segítő beszélgetés folytatására (a kompetencia határáig),
– a kliens nonverbális kommunikatív jelzéseinek értelmezésére,
– a kliens családjával való segítő kommunikációra,
– a laikus és a segítő környezettel való kapcsolatteremtésre,
– a klienssel és a team-tagokkal való együttműködésre;
b)
– önismeretre, a személyiségfejlesztő módszerek alkalmazására
– a pozitív és innovatív gondolkodásra,
– empátiára és annak fejlesztésére,
– alkotó tevékenységre,
– saját lelki egészségének fokozott védelmére,
– együttműködésre,
– kompetenciahatárok felismerésére, elfogadására és betartására,
– a képességeinek szinten tartására;
egészségügyi alapismeretek felhasználásával legyen képes:
– az anatómiai ismereteinek birtokában az élettani és kórélettani folyamatok elkülönítésére,
– klinikai kórformák felismerésére,
– rehabilitációval összefüggő kórképek (sebészeti, belgyógyászati, gyermekgyógyászati, pszichiátriai, mozgásszervi betegségek) összefüggéseinek megértésére,
– alapvető életveszélyes és önveszélyes állapotok felismerésére és elhárítására,
– elsősegély nyújtására,
– a higiéniai szabályok betartására;
pedagógiai, pszichológiai alapismereteit felhasználva legyen képes:
– a lelki működések alapfogalmainak használatára,
– fejlődéslélektani törvényszerűségek alkalmazására,
– ismereteinek átadására,
– a betegek információval való ellátására, oktatására,
– nevelési, oktatási módszerek alkalmazására,
– ismereteinek folyamatosan fejlesztésére, bővítésére,
– a megváltozott állapot elfogadtatására, az azzal való együttélés megtanítására,
– a maradék funkciók kihasználásának megvalósítására,
– a fogyatékos emberek nevelésére, oktatására, módszerek megváltoztatására,
– az egészséges életre való nevelésre,
– normalizációs és integrációs ismeretek alkalmazására,
– a csoportdinamika törvényszerűségeinek alkalmazására;
társadalomtudományi alapismeretek birtokában legyen képes:
– etikai normák betartására,
– jogi ismeretek alkalmazására,
– a fogyatékossággal kapcsolatos jogok ismertetésére, közvetítésére,
– a pszichiátriai betegek gyógykezelésével kapcsolatos jogszabályok és a betegek állapotával kapcsolatos jogi fogalmak ismeretére,
– egészségügyi, oktatási, szociális, munkaügyi, foglalkozási rendszerben való eligazodásra,
– a fogyatékos emberek társadalmi, érdekvédelmi, önszerveződési, karitatív szerveződéseinek ismeretére,
– a szociális juttatások, a támogatási rendszer átfogó ismeretére, alkalmazására,
– a pedagógiai szolgáltatások ismeretére a pályaorientáció érdekében,
– a társadalombiztosítási támogatási rendszer ismeretére,
– tanácsadásra a munkába álláshoz,
– munkaerőpiac ismeretére (védett és szociális foglalkoztatás feltételei, érdekeltségi viszonyai),
– foglalkoztatási rehabilitáció lehetőségei, szociális ellátó rendszer szolgáltatásai és intézményei;
általános rehabilitáció területén legyen képes
a) állapotfelmérésre és tervezésre:
– alapvető szükségletek felmérésére,
– interjú készítésére,
– a kliens együttműködési készségének felmérésére,
– a kliens kóros lélektani állapotának felismerésére,
– szociális állapotot felmérő tesztek alkalmazására,
– rejtett képességek feltérképezésére, feltárására,
– a kliens környezetének személyi és tárgyi felmérésére,
– a kliens napi tevékenységének felmérésére, megtervezésére,
– a kliens állapotának megítélésére (romló vagy javuló tendencia),
– rövid és hosszú távú rehabilitációs terv készítésére,
– preventív szemléletére,
– prognosztikus gondolkodásra,
– terápiás alternatívák (egyéni és csoportterápia) választására,
– közreműködésre egészségügyi, mentális, kognitív tesztek felvételekor;
b) a terápiás terv kivitelezésére és értékelésére:
– a kliens alapvető szükségletei kielégítésének segítésére,
– a fejlesztési terv lépéseinek végrehajtására, betartására,
– a kliens életminőségét javító eljárások ismeretére, alkalmazására,
– a terápia tárgyi feltételeinek ismeretére,
– a kliens biztonságos környezetének megteremtésére,
– új mozgásminták kiépítésére, parakoordináció kialakítására,
– mindennapi élettevékenységek újra tanítására,
– kognitív fejlesztési technikák alkalmazására,
– háztartásvezetés tanítására,
– a tárgyi környezet, a gyógyászati és a rehabilitációs segédeszközök adaptálására,
– a rehabilitációs segédeszközökkel kapcsolatos alapvető műszaki ismeretek megszerzésére és alkalmazására,
– a kézműves technikák ismertetésére, alkalmazására és adaptálására,
– szocioterápiás módszerek alkalmazására,
– a kliens segítésére az önkifejezési módok választásában,
– balesetvédelmi szempontok figyelembevételére,
– tevékenységének folyamatos kontrollálására, ennek függvényében annak módosítására, ellenőrzésére, értékelésére;
c) tevékenységének szervezésére, menedzselésére:
– szervezési, gazdasági ismereteinek alkalmazására,
– önálló munkaszervezésre,
– foglalkoztatott csoport vezetésére,
– team-munkában való részvételre,
– a segítő személyzettel való együttműködésre, a terápiás munkába való bevonásba,
– segédeszközök beszerzési lehetőségeiről való tájékozódásra,
– naprakész információ szolgáltatásra a segédeszközök beszerzési lehetőségeiről,
– adatok rögzítésére, alapvető informatikai ismereteinek felhasználására,
– rehabilitációs dokumentáció vezetésére,
– klienskövető módszerek alkalmazására,
– munkájának tudományos dokumentálására,
– fotózással, videozással kapcsolatos alapismereteinek alkalmazására,
– pályázat, projekt, munkába állás dokumentumainak (önéletrajz) elkészítésére.
IV. A szakképesítés vizsgáztatási követelményei
1. A szakképző évfolyamba lépés feltétele: középiskolai végzettség (érettségi).
2. Szakmai vizsgára jelentkezés feltételei
a) A szakmai követelményekben megfogalmazott gyakorlati követelmények teljesítése és azok igazolása.
A szakmai gyakorlatokat (összesen 1432 óra) az alábbi területeken kell teljesíteni:
– állami nevelőotthon (40 óra),
– integrált bölcsőde, óvoda (40 óra),
– korai fejlesztő központ (40 óra),
– fogyatékos, egészségügyi és szociális gyermekintézmény (200 óra),
– felnőtt, gyermek egészségügyi intézmény (80 + 80 óra),
– házi szakápolási szolgálat (240 óra),
– mozgásszervi rehabilitációs osztály és intézmény (120 óra),
– klinikai osztály
= pszichiátria (120 óra),
= belgyógyászat (40 óra),
= sebészet (40 óra),
= gyermek (40 óra),
= neurológia (40 óra),
= onkológia (40 óra),
= égési (40 óra),
– geriátria, időskorúak bentlakásos intézménye (80 óra),
– választott szakmaterület (120 óra),
= szenvedélybetegek szociális intézménye (16 óra),
= védett munkahelyek, munkaügyi központ foglalkozási rehabilitációval foglalkozó egysége (16 óra).
A gyakorlat teljesítése az intézményben előírt munkarend szerint folyik.
Gyakorlati hely kiválasztásában a Rehabilitációs Szakmai Kollégium szempontrendszere az irányadó.
b) Három rehabilitációs terület:
– pszichiátriai rehabilitáció,
– mozgásszervi rehabilitáció,
– fogyatékos gyermekek habilitációja, felnőttkori fogyatékosok rehabilitációja
mindegyikén egy-egy betegről (betegcsoportról) készített rehabilitációs program benyújtása.
3. A szakmai vizsga egyes részei alóli felmentés feltételei
A szakmai vizsga a teljes szakmai ismeretanyagot átfogja, egyes részei alól felmentés a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló, többször módosított 10/1993. (XII. 30.) MüM rendelet alapján adható.
4. A szakmai vizsga részei
Szakmai gyakorlati vizsga
A vizsgázó három szituációs feladatot old meg a vizsgabizottság előtt a gyakorlati vizsga során a IV. 2. b) pontban megjelölt területekről. A szituációs feladat egy-egy meghatározott anamnézisű beteg habilitációs, rehabilitációs programjának előkészítése, a megadott habilitációs, rehabilitációs terv dokumentációja alapján.
Szakmai elméleti vizsga
Írásbeli vizsga
A vizsgázók az Egészségügyi Minisztérium által központilag kiadott feladatlapot oldanak meg. Az írásbeli vizsga átfogja a teljes ismeretanyagot a ,,III. A szakképesítés szakmai követelményei''-ben meghatározottak alapján.
Szóbeli vizsga
Tantárgyai:
a) Pszichiátriai betegek rehabilitációja
b) Mozgásszervi betegek rehabilitációja
c) Fogyatékos gyermekek habilitációja, felnőttkori fogyatékosok rehabilitációja
A szóbeli vizsga tételsorát a fenti tantárgyakból az Egészségügyi Minisztérium adja ki.
A szóbeli vizsgán a vizsgázónak minden tantárgyból egy-egy kérdésre kell válaszolnia.
A szóbeli vizsga tantárgyainak témakörei az alábbiak:
a) Pszichiátriai betegek rehabilitációja:
– a pszichiátriai betegségek kialakulásának biológiai és szociálpszichiátriai magyarázata,
– a főbb betegségcsoportok lényege, jellemzői (organikus mentális zavarok, schizophrenia, hangulatzavarok, szorongásos zavarok, neurózis, depresszió, pszichopátiák és stresszhez társuló zavarok, mentális retardáció, felnőtt személyiség- és viselkedészavarok, addiktológiai zavarok),
– a pszichiátriai beteg speciális problémái, a pszichiátriai betegségek komplex kezelése,
– a pszichiátriai betegek rehabilitációjának lehetőségei, intézményrendszere, jogi szabályozása,
– a pszichiátriai beteg szükségleteinek felmérése,
– rövid és hosszú távú rehabilitációs terv készítése pszichiátriai betegség esetében,
– a szocioterápia rövid története, főbb területei,
– egyéni és csoportos szocioterápiás foglalkozások tervezése, szervezése, megvalósítása,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, feladatai, módszerei és eszközei oligofrén beteg esetében,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, feladatai, módszerei és eszközei schizophrén beteg esetében,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, feladatai, módszerei és eszközei mániás-depressziós pszichózisban, depresszióban szenvedő beteg esetében,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, feladatai, módszerei és eszközei neurózisban szenvedő beteg esetében,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, feladatai, módszerei és eszközei szorongásos zavarokban szenvedő beteg esetében,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, feladatai, módszerei és eszközei pszichopátiában szenvedő beteg esetében,
– rehabilitációs tevékenység terápia célja, feladatai, módszerei, eszközei hangulatzavarok esetén,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, feladatai, módszerei és eszközei addiktológiai beteg esetében,
– a rehabilitációs tevékenység terapeuta együttműködése az egészségügyi személyzettel, a szociális rehabilitációban részt vevő szakemberekkel, a pszichiátriai beteg szociális környezetével, családjával,
– halmozottan sérült felnőtt rehabilitációja.
b) Mozgásszervi betegek rehabilitációja:
– a rehabilitáció komplex jellege; az orvosi, pedagógiai, szociális rehabilitáció célja és feladata a mozgáskorlátozott ember társadalmi integrációjában; a rehabilitációs tevékenység terápia helye és szerepe a mozgásszervi rehabilitációban,
– a rehabilitációs tevékenység terápia mint a hosszmetszeti és keresztmetszeti mozgásszervi rehabilitáció része, a harmadlagos prevenció hatékony eszköze; a rehabilitációs tevékenység terápia indikációi,
– a mozgásszervi rehabilitáció objektív és szubjektív feltételei, jogi és intézményi háttere, a rehabilitációs tevékenység terápia színterei, a mozgáskorlátozott ember speciális problémái,
– a mozgásszervi rehabilitáció terápiás feladatai, eszközei, módszerei, a mozgáskorlátozott ember állapotának, szükségleteinek felmérése, a rehabilitációs prognózis felállítása, dokumentáció vezetése,
– a mozgásszervrendszer sérülése következtében létrejött tünetek felismerése, az új mozgásminták, a parakoordináció kiépítése, a kontraindikáció ismerete,
– a központi és perifériás idegrendszeri károsodások következtében létrejött motorikus, vegetatív, pszichés és kommunikációs működési zavarok sajátosságai, hatásuk a mindennapi életvitelre,
– a neuropszichológiai alapismeretek, kognitív funkciók javítását segítő eljárások, vizuális feladatsorok alkalmazása a rehabilitációs tevékenység terápiában, speciális módszerek alkalmazása szenzoros és motoros képességek javításában,
– a mindennapi élettevékenységek újratanításának segítő módszerei és eszközei, alapvető testközeli és testtávoli segédeszközök megoldásainak és használatának ismerete, különös tekintettel a kerekesszék használatára,
– egyénhez adaptált egyszerű rögzítő- és segédeszközök készítésének alapelvei, az akadálymentes környezet kialakításának alapelvei és gyakorlata, az otthoni és munkakörnyezet átalakításának fő szempontjai; szocioterápiás módszerek, kézműves technikák alkalmazása a rehabilitációs tevékenység terápiában, hatásuk a mozgáskorlátozott ember életvitelére, a terápiához szükséges személyi, tárgyi feltételek, balesetvédelmi szempontok,
– a mozgáskorlátozott ember társadalmi integrációs lehetőségei; érdekvédelmi szervezetek, szociális támogatási rendszerek, munkalehetőségek,
– az ortopédiai betegségek általános kezelési elvei, eljárásai; a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei és eszközei a mozgásszervrendszer ortopédiai jellegű betegségeinél,
– a traumatológiai betegségek általános kezelési elvei és eljárásai; a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei és eszközei a mozgásszervek traumás eredetű sérülései és betegségei esetében,
– a reumatológiai betegségek általános kezelési elvei és eljárásai; a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei és eszközei e betegségcsoport esetében,
– a neurológiai betegségek (felső-motoros sérülések, alsó-motoros neuron sérülések, perifériás idegsérülések) általános kezelési elvei és eljárásai; a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei és eszközei e betegségcsoport esetében,
– az endokrin- és anyagcsere-betegségek mozgásszervrendszeri vonatkozásai; a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei és eszközei e betegségcsoport esetében,
– a szív- és érrendszeri megbetegedések mozgásszervrendszeri vonatkozásai; a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei és eszközei e betegségcsoport esetében,
– az öregedés élettana és folyamata, az időskori patológiai elváltozások, leggyakoribb megbetegedések; a rehabilitációs tevékenység terápia általános és speciális feladatai, lehetőségei, a közösségre alapozott rehabilitáció szerepe az időskorú betegek otthoni ellátásában,
– a felnőttkori érzékszervi, értelmi fogyatékosság és a mozgásszervrendszeri megbetegedésekkel való halmozódás lehetőségei; a rehabilitációs tevékenység terápia helye, eszközei és módszerei a felnőtt korban szerzett fogyatékossággal való együttélés elősegítésében; a felnőttkori pedagógiai és szociális rehabilitáció sajátosságai.
c) Fogyatékos gyermekek habilitációja, felnőtt fogyatékosok rehabilitációja:
– a sérült, akadályozott (fogyatékos) személyiség kialakulása, fejlődése,
– a károsodás, akadályozottság (fogyatékosság) kialakulásának bio-pszicho-szociális okai,
– a sérült, akadályozott (fogyatékos) emberek komplex (nevelési, terápiás) megsegítésének alapelvei; normalizáció és integráció érvényesülése a rehabilitációs tevékenység terápia célkitűzéseiben,
– a fogyatékosságok fő típusai és jellemzőik,
– a sérült, akadályozott (fogyatékos) emberek egészségügyi, pedagógiai (gyógypedagógiai) és szociális rehabilitációjának hazai rendszere; az intézményrendszer működésének törvényi szabályozása,
– a rehabilitációs tevékenység terápia helye és szerepe a sérült, akadályozott (fogyatékos) gyermekek rehabilitációjának rendszerében,
– a sérült, akadályozott (fogyatékos) emberek szükségleteinek felmérése,
– a rehabilitációs tevékenység terápia rövid és hosszú távú tervének elkészítése a komplex rehabilitáció szolgálatában,
– orientációs struktúrák, kommunikációs stratégiák szerepe és alkalmazása a terápiás megsegítés során,
– egyéni és csoportos terápiás foglalkozások tervezése, szervezése és megvalósítása; ambuláns és intézményes nevelés, fejlesztés,
– a rehabilitációs tevékenység terapeuta együttműködése az egészségügyi, (gyógy-)pedagógiai, szociális rehabilitáció szakembereivel, valamint a fogyatékosok szociális környezetével (családdal); a team-munka jelentősége és megvalósítása,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei és eszközei értelmileg akadályozott emberek esetében,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei és eszközei érzékszervi fogyatékosok esetében,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei és eszközei érzelmi-akarati sérült (inadaptált) gyermekeknél,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei eszközei mozgáskorlátozottaknál,
– a rehabilitációs tevékenység terápia célja, speciális feladatai, módszerei és eszközei súlyosan, halmozottan sérült emberek esetében.
5. A vizsgázók teljesítményének értékelése
Írásbeli vizsga értékelése
Az értékelést a központi feladatlaphoz kiadott útmutató szerint kell elvégezni, és az írásbeli teljesítményt egyetlen (1–5-ig terjedő) osztályzattal kell minősíteni.
Szóbeli vizsga értékelése
A szóbeli vizsgát tantárgyanként külön-külön érdemjeggyel kell minősíteni. A szóbeli vizsga végső osztályzatát a tantárgyakra adott érdemjegyek figyelembevételével kell kialakítani.
A vizsga időtartama 45 perc (3 X 15 perc tantárgyanként).
A szakmai elméleti vizsga osztályzatát az írásbeli és szóbeli vizsga osztályzatainak eredménye alapján, átlag-számítással kell meghatározni.
Törtérték esetén a szóbeli vizsga eredménye felé kell kerekíteni.
A szakmai gyakorlati vizsga értékelése
A gyakorlati vizsga osztályzatát a három elkészített rehabilitációs programra kapott érdemjegy alapján kell megállapítani.
A szakmai vizsga előzőekben nem szabályozott egyéb kérdéseiben a többször módosított 10/1993. (XII. 30.) MüM rendeletben (a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről) foglaltak az irányadók.
V. Egyéb tudnivalók
Az eredményes szakmai vizsga után a vizsgázó a rehabilitációs tevékenység terapeuta szakképesítést kap, amit a vizsgázó nevére kiállított bizonyítvány tanúsít.
