8/2000. (II. 16.) BM–IM–PM együttes rendelet
az ujj- és tenyérnyomatvétel, a fényképkészítés, valamint a DNS-mintavétel szabályairól
A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 63. §-ának d) pontjában kapott felhatalmazás alapján – a legfőbb ügyésszel egyetértésben – a következőket rendeljük el:
1. § (1) A rendelet hatálya a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alatt álló személyekre (a továbbiakban: gyanúsított), valamint a velük szemben büntetőeljárást folytató nyomozó hatóságokra terjed ki.
(2) E rendeletben foglaltakat kell alkalmazni
a) a szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alatt álló személyektől történő ujj- és tenyérnyomatvételnek, valamint arcfényképkészítésnek,
b) a Tv. 39. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alatt álló személytől történő szájnyálkahártya-törlet vagy hajminta- (a továbbiakban: DNS-minta) vételnek
a Tv. alapján történő végrehajtása során.
2. § (1) Az ujj- és tenyérnyomatvételről, az arcfényképkészítésről, a DNS-mintavételről az a nyomozó hatóság köteles gondoskodni, amelyik az 1. § (2) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt a gyanúsítottal szemben büntetőeljárást folytat.
(2) Az ujj- és tenyérnyomatvételt, valamint az arcfényképkészítést az 1. számú, a DNS-mintavételt a 2. számú mellékletben meghatározott módszerrel kell elvégezni.
(3) Az ujj- és tenyérnyomatokat, az arcfényképeket, illetve a DNS-mintát az alapos gyanú közlésétől számított három munkanapon belül kell továbbítani a bűnügyi nyilvántartás részére.
(4) A továbbítást igazoló iratot el kell helyezni a büntetőügy iratai között.
3. § (1) A belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságoknál
a) az ujj- és tenyérnyomatvételt, valamint a fényképezést a rendőrségnél, illetve a határőrségnél alkalmazott bűnügyi technikus,
b) a DNS-mintavételt a rendőrorvos, illetve a határőrség egészségügyi szolgálatának orvosa vagy a nyomozó hatóságnak a DNS-mintavétel végzésére oktatásban részesült tagja
végzi, különdíj felszámolása nélkül.
(2) A pénzügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságoknál
a) az ujj- és tenyérnyomatvételt, valamint a fényképezést a gyanúsítottal szemben a büntetőeljárást folytató nyomozó hatóság erre kijelölt tagja,
b) a DNS-mintavételt a hatósággal ebből a célból megállapodást kötött egészségügyi szervezet
végzi.
(3) Az ügyészség és a katonai nyomozó hatóság az ujj- és tenyérnyomat vételére, a fényképezésre, valamint a DNS-mintavételére a székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot keresi meg. A gyanúsított megjelenéséről az ügyészség, illetőleg a katonai nyomozó hatóság gondoskodik.
4. § (1) A gyanúsítottat tájékoztatni kell arról, hogy
a) az ujj- és tenyérnyomatvételre, valamint a fényképezésre a daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásban,
b) a DNS-mintavételre DNS-elemzés céljára, a DNS-profilok nyilvántartásában
történő nyilvántartás érdekében, a Tv. alapján kerül sor.
(2) A tájékoztatás megtörténtét írásban dokumentálni kell, és azt el kell helyezni a büntetőügy iratai között.
5. § A gyanúsított köteles alávetni magát az ujj- és tenyérnyomat-, illetve a DNS-mintavételi eljárásnak, valamint a fényképezésnek (a továbbiakban együtt: mintavétel), ellenszegülése esetén vele szemben testi kényszer alkalmazható.
6. § (1) Ellenszegülésnek kell tekinteni a gyanúsítottnak azt a célzatos cselekvését, magatartását, amely a mintavétel megkezdését, folytatását, annak előírások szerinti végrehajtását akadályozza.
(2) A testi kényszer megfogást, lefogást, illetve testi erővel valamely cselekvés, magatartás abbahagyására vagy a mintavétel tűrésére kényszerítést jelent.
7. § (1) A testi kényszer alkalmazására – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a mintavételt elrendelő nyomozó hatóság rendőr, határőr, pénzügyőr, illetve adónyomozó tagja jogosult.
(2) Az ügyészség és a katonai nyomozó hatóság által elrendelt mintavétel esetén a gyanúsított ellenszegülése miatt szükségessé váló testi kényszert az ügyészség, illetőleg a katonai nyomozó hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitányság biztosítja.
8. § (1) A testi kényszer alkalmazása előtt a gyanúsítottat fel kell szólítani az ellenszegülés megszüntetésére, és figyelmeztetni kell arra, hogy ha a Tv.-ben meghatározott kötelezettségének önként nem tesz eleget, testi kényszer alkalmazására kerül sor.
(2) A testi kényszer alkalmazása során törekedni kell a testi sérülés elkerülésére.
(3) Nincs helye a testi kényszer további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megszűnt.
9. § A testi kényszer alkalmazása jogszerűségének vizsgálatát a rendőr, a határőr, a pénzügyőr, illetve az adónyomozó által alkalmazható kényszerintézkedéseket meghatározó jogszabályok szerint kell végezni.
10. § Ez a rendelet 2000. március 1-jén lép hatályba.
Dr. Pintér Sándor s. k.,
belügyminiszter
Dr. Dávid Ibolya s. k.,
igazságügy-miniszter
Járai Zsigmond s. k.,
pénzügyminiszter
1. számú melléklet a 8/2000. (II. 16.) BM–IM–PM együttes rendelethez
a fényképezés módja
2. számú melléklet a 8/2000. (II. 16.) BM–IM–PM együttes rendelethez