28/2001. (VIII. 3.) OM rendelet

a szakmai követelmények kiadásáról szóló 16/1994. (VII. 8.) MKM rendelet módosításáról

2001.08.11.

A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § A szakmai követelmények kiadásáról szóló – többször módosított – 16/1994. (VII. 8.) MKM rendelet mellékletének II. RÉSZ 24–25. sorszáma, az 52–55. sorszáma, az 58–73. sorszáma, a 78. sorszáma A pontja alatt kiadott és a 92. sorszáma alatt kiadott szakmai és vizsgakövetelmények helyébe az e rendelet mellékletével kiadott szakmai és vizsgakövetelmények lépnek.

2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

Dr. Pálinkás József s. k.,
oktatási miniszter

Melléklet a 28/2001. (VIII. 3.) OM rendelethez

A 16/1994. (VII. 8.) MKM rendelet melléklete
24. sorszáma alatt kiadott ötvös szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei

I. A szakképesítés Országos Képzési Jegyzékben
szereplő adatai

1. A szakképesítés azonosító száma: 52 1812 10

2. A szakképesítés megnevezése: ötvös (az anyag és a tevékenység megjelölésével):

A) ötvös (fémműves),

B) ötvös (aranyműves),

C) ötvös (ezüstműves),

D) ötvös (cizellőr),

E) ötvös (drágakőfoglaló),

F) ötvös (lánckészítő).

II. A szakképesítés munkaterülete

1. A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör, foglalkozás

----------------------------

A munkakör, foglalkozás

FEOR száma FEOR megnevezése

----------------------------

3729 egyéb művészeti foglalkozások

2. A munkaterület rövid, jellemző leírása

Az ötvös olyan vizuális képzettséggel, rajzi és plasztikai ismeretekkel rendelkező szakember, aki az ötvösség különböző területein esztétikai és szakmai feladatok igényes megoldására alkalmas.

Képes a követelmények, célok rögzítése után önállóan elkészíteni a szakmai feladatok tervvázlatait, azok variációit. Kivitelezi azokat, alkalmazva a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. Ismeri a kor követelményeinek megfelelő fémműves technológiákat és azok alkalmazási területeit.

Átfogó művészi, művészettörténeti ismeretekkel rendelkezik, ami képessé teszi tervezési, kivitelezési feladatok megoldására önálló vállalkozóként is, valamint tanulmányai folytatására művészeti főiskolákon, egyetemeken.

3. A szakképesítéssel rokon szakképesítések

-------------------------

A szakképesítéssel

rokon szakképesítések

azonosító száma megnevezése

-------------------------

52 1812 14 tűzzománcozott-dísztárgy készítő I.

33 1812 02 tűzzománcozott-dísztárgy készítő II.

III. A szakképesítés szakmai követelményei

A szakmai képzés tantárgyai és témakörei:

A) Ötvös (fémműves)

1. Általános vizuális alapismeretek

1.1. Rajz-mintázás

A jelölt rendelkezzen olyan rajzi felkészültséggel, hogy tudjon ábrázolni:

– geometriai testeket,

– csendéletet,

– enteriőrt,

– külső tereket, utcákat, tájképet,

– természeti formákat,

– emberi és állati koponyákat, csontokat, csontvázakat (ismerje Barcsay emberanatómiai és Szunyoghy állatanatómiai atlaszait),

– állatfigurákat (álló és mozgó helyzetben),

– drapériát,

– portrét,

– emberi alakot drapériával,

– aktot,

– emberi, állati figurákat csoportosan és térben elhelyezve is,

– pillanatszerű mozgásokat (kroki).

Mindezeket tudja művészileg átírni és absztrahálni is.

Legyen képes vázlatszerűen, emlékezetből bármit lerajzolni.

Tudja kiválasztani és alkalmazni a témához és kifejezéshez legjobban illő rajztechnikákat: ceruzát, krétákat, szenet, tollat, ecsetet, tust, pácokat, lavírozott tust, lavírozott pácot.

Önállóan találja meg az alkalomhoz és témához legmegfelelőbb rajzi megoldásokat, vázlat, tanulmány, kroki, tervrajz, szerkezeti, magyarázó rajz formájában.

A jelölt ismerje a következő szobrászati műfajokat gyakorlatban:

– érem, plakett,

– dombormű (magas és mély dombormű),

– kisplasztika,

– portré,

– szobortanulmány.

Ismerje elméletben az emlékmű, síremlék, köztéri szobor fogalmát. (Műteremlátogatás, síremlékek, köztéri szobrok elemzése, nyílt pályázati anyagok megtekintése keretében.)

Fenti stúdiumok alapján legyen képes önálló plasztikai műveket alkotni.

Tudjon:

– különböző anyagokkal bánni,

– agyagszoborhoz vázat készíteni, agyagot terrakottának előkészíteni, kiégetni,

– mintázófát faragni és szobrászgyűrűt készíteni.

Ismerje:

– a legalapvetőbb szobrászati technikákat,

– a gipszöntés és gipszfelrakás technikáját, az ehhez szükséges szerszámokat és segédanyagokat,

– a szobrászat egyéb anyagait: plasztilint, viaszt, bronzot.

1.2. Művészettörténet

A jelölt ismerje:

– a művészi megnyilatkozás adott tantárgy körében érintett területeire vonatkozó változatait (építészet, plasztika, festészet, grafika, iparművészet),

– a művészettörténet stíluskorszakainak, irányzatainak egyedi sajátosságait az egyes időszakok szellemiségébe ágyazottan,

– a művészettörténet folyamának tanulmányai során érintett jelentős alkotásait, alkotóit, korhoz kötötten,

– a jelentős hazai műemlékeket és műgyűjteményeink anyagát az egyetemes művészettörténet emlékanyagának lelőhelyeit (helység, nagy műgyűjtemény stb.),

– a művészettörténeti szakirodalom kiemelkedő szerzőit,

– a művészettörténet-tudományt megelőző korok forrásanyagnak tekintett írásait, illetve szerzőit.

A jelölt legyen képes:

– egy adott stíluskorszak, művészeti terület keretein belül a meghatározó értékek közül önállóan választani, és dönteni arról, amit a szakmájukban szuverén módon hasznosítani tud,

– műalkotásokat önállóan értelmezni, a megszerzett ismereteket kreatív módon alkalmazni, adaptálni (pl. kor-, stílusmeghatározás, műleírás, műelemzés).

1.3. Népművészet

A jelölt ismerje:

– az egyén, a közösség és a kultúra viszonyát,

– a kultúrák és a társadalmak szerkezetének kapcsolatait,

– a néprajz és a népművészet fogalmait,

– a civilizációk kialakulását és specializálódását,

– a lakóterek kialakulásának történetét.

A jelölt legyen képes:

– tárgyat és megnyilatkozást annak létrehozójával együtt korába és környezetébe beilleszteni,

– megértő módon viszonyulni a sajátjuktól távoli vagy idegen kultúrához.

1.4. Ábrázoló geometria

A jelölt ismerje:

– a geometriai alapfogalmakat,

– azok jelölésrendszerét,

– a műszaki gyakorlatban leggyakrabban használt geometriai ábrázolási módok (perspektíva, axonometria, Monge-rendszer) elméleti alapjait és gyakorlati használatát,

– a leggyakrabban használt szerkesztési eljárásokat,

– a konkrét feladat megközelítésének, megértésének és megoldásának módszerét.

A jelölt legyen képes:

– konkrét feladatot önállóan megérteni, térben elképzelni, rekonstruálni, megoldani és a megoldást az adott ábrázolási mód törvényei szerint kivitelezni,

– kreatívan gondolkodni, a lehetséges megoldások közül a legcélszerűbbet választani,

– a tanultakat önállóan alkalmazni.

1.5. Betűrajz

A jelölt ismerje:

– a különböző betűtípusok megválasztásának szempontjait, legyen valamely stílusérzéke,

– a különböző karakterű betűk alkalmazási lehetőségeit,

– a helyes szövegelhelyezés alapvető szempontjait,

– a legfontosabb betűtípusokat,

– legyen betűtörténeti tájékozottsága.

A jelölt legyen képes:

– adott betűtípust minta után arányosan megrajzolni,

– a betűtípust környezetében helyesen alkalmazni,

– a szükséges anyagok és eszközök biztos használatára,

– a feladat igényes, tiszta, korrekt megjelenítésére.

2. Szakmai elmélet

A jelölt rendelkezzen részletes ismeretekkel az alábbi témakörökben:

2.1. A fémművesség története

Az ötvösség kialakulása, a rézkor, bronzkor és a vaskor ötvössége.

Egyiptom ötvössége és fémművessége.

A földközi-tengeri kultúrák ötvössége és fémművessége.

Görög és etruszk ötvösség és fémművesség.

Római kori ötvösség és fémművesség.

Bizánci ötvösség és fémművesség.

A népvándorlás korának ötvössége és fémművessége.

A honfoglaló magyarság ötvössége és fémművessége.

Román kori ötvösség és fémművesség.

A gót stílus korának ötvössége és fémművessége.

A reneszánsz kor ötvössége és fémművessége.

Magyarországi reneszánsz ékszerek.

A barokk kor ötvössége és fémművessége.

A klasszicizmus ötvössége és fémművessége.

A szecesszió ötvössége és fémművessége.

A XX. század ötvössége és fémművessége.

2.2. Anyagismeret, technológia

A fémek jellemző fizikai és technológiai tulajdonságai.

Fémek oldható és oldhatatlan kötése.

Az ötvösségben használatos fémek és ezek tulajdonságai.

Mérőeszközök.

Drágakövek és gyöngyök mérése.

Elsőrendű drágakövek és tulajdonságaik.

Másodrendű drágakövek és tulajdonságaik, csiszolási formák.

Kalapálási műveletek és ezek szerszámai.

Öntés és homokformázás, különféle fémöntési eljárások.

Galvanizálás, galvanoplasztika, tűzi aranyozás.

Nemesfémek finomságának vizsgálata.

Nemesfémek ötvözetei.

Lemez- és drótkészítés, hengerlés, húzás.

Az ötvösségben használatos segédanyagok.

Fémek ötvözeteinek olvasztása, tömb és rúdöntés.

Az ötvösségben használatos díszítési eljárások.

3. Szakmai gyakorlat

3.1. Tervezés, szakrajz, műszaki rajz területén

A jelölt legyen képes a tárgyformálási feladatokhoz kapcsolódó:

– vázlattervek, variációk,

– megtervezett tárgyak látszati rajzainak,

– megtervezett tárgyak műszaki rajzainak,

– komplett tervdokumentáció rajzainak

elkészítésére.

3.2. Tárgykészítés

A jelölt legyen képes technológiai ismereteit:

– kreatív módon alkalmazni és felhasználni,

– a gyakorlati munka megvalósításához szükséges kéziszerszámokat és gépeket szakszerűen használni.

3.3. Munka- és környezetvédelmi ismeretek

A jelölt ismerje:

– a munkavédelem fogalmát,

– a jogi szabályozását,

– a fémipari foglalkozási ártalmakat,

– a fémipari szakmákkal kapcsolatos munkavédelmi szabályokat, előírásokat.

Tudjon elsősegélyt nyújtani.

Tudja a munkavédelmi eszközöket, védőfelszereléseket használni.

Alkalmazza a környezetvédelem szakmai előírásait és módszereit.

4. Gazdasági és jogi ismeretek

Ismerje a gazdasági élet alapfogalmait és alapösszefüggéseit mikro- és makroszinten:

– ismerje az alapvető vállalkozási formákat, a vállalkozás általános feltételeit, szabályait,

– legyen tisztában a piaci tényezőkkel, piaci szereplőkkel és folyamatokkal, rendelkezzen a megfelelő kínálati piacismeretekkel,

– ismerje a piackutatás és marketing alapjait,

– ismerje a gazdálkodó szervezetek, vállalkozások alapvető pénzügyi folyamatait, összefüggéseit:

= a pénzügyi alapfogalmakat,

= a fizetési módokat,

= a pénzkezelés szabályait,

= az adózási alapfogalmakat,

= ismerje az alapvető számviteli előírásokat.

Tudja alkalmazni a szükséges jogi ismereteket (munkajog, szerzői jog, szerződések, alapvető államigazgatási szabályok).

B) Ötvös (aranyműves), C) ötvös (ezüstműves), D) ötvös (cizellőr), E) ötvös (drágakőfoglaló) és F) ötvös (lánckészítő) képzés esetén:

1. Szakmai elmélet

A jelölt rendelkezzen részletes ismeretekkel az alábbi témakörökben:

Ötvös B)–F)

Az elmélet területén a jelölt ismerje:

– az alapvető képzőművészeti stílusokat kezdettől napjainkig,

– a díszítőelemek funkcióit,

– a szakágban, rokonszakmákban használt anyagok fajtáit, tulajdonságait, alkalmazott fontosabb gyártástechnológiákat,

– alapműveletekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati összefüggéseket,

– azokat a rajzi, méretezési szabályokat, technikákat melyekkel a munkáját szakszerűen el tudja végezni,

– a gyakorlatban használt drágakövek szerkezetét, feldolgozásának módjait és más fontos tulajdonságait,

– a nemesfémötvözeteknél alkalmazott számítási eljárásokat,

– a gyakorlatban használt kézi- és gépi szerszámokat, és ezek működési elvét,

– a különböző fémes és nemfémes anyagok megmunkálási módjait,

– a szakszerű javítási szabályokat, eljárási technikákat,

– munka- és környezetvédelmi előírásokat,

– a nemesfémek kezelésére, anyagelszámolásra vonatkozó eljárásokat.

2. Szakmai gyakorlat

B) Ötvös (aranyműves) és C) (ezüstműves)

A gyakorlat területén a jelölt legyen képes:

– a gyakorlati munka elvégzéséhez szükséges kézi- és gépi szerszámok szakszerű használatára,

– fa- és egyéb alakítószerszámok elkészítésére,

– réz- és nemesfémötvözetek megmunkálására, daraboló és alakító fűrészelés, reszelés, fúrás, hajlítás, forrasztás, kalapálás, hengerlés, húzás magas szintű, szakszerű elvégzésére,

– díszműtárgyak alkatrészeinek elkészítésére, összeállítására, kézi kivitelezésére modell, rajz, esetleg fantázia alapján,

– fémek hőkezelésére,

– munka- és környezetvédelmi előírások betartására.

D) Ötvös (cizellőr)

A jelölt legyen képes:

– a gyakorlati munka elvégéséhez szükséges kézi- és gépi szerszámok szakszerű használatára,

– ütő-, alakítószerszámok elkészítésére,

– a munkadarab rögzítésére, szurokba ágyazására,

– alapműveletek (fűrészelés, reszelés, kalapálás, domborítás, forrasztás) elvégzésére,

– minták, motívumok, növényi, állati, emberi alakzatok szakszerű előrajzolására,

– domborító, cizellőrszerszámok helyes kiválasztására, használatára,

– réz- és nemesfémötvözetek megmunkálására,

– sík, domború és üreges, valamint tömör tárgyak cizellálására,

– fémek hőkezelésére, felületkikészítésére,

– munka- és környezetvédelmi előírások betartására.

E) Ötvös (drágakőfoglaló)

A jelölt legyen képes:

– a gyakorlati munka elvégzéséhez szükséges kézi- és gépi szerszámok szakszerű használatára,

– alapműveletek (fűrészelés, reszelés, fúrás, domborítás, húzás, forrasztás), elvégzésére,

– foglalószerszámok elkészítésére,

– réz- és nemesfémötvözetek megmunkálására,

– foglalatok (hajlított, karmos, ékszer) készítésére,

– vésők használatára,

– drágakövek fajtáinak, tulajdonságainak ismertetésére, azok elkészítésére,

– drágaköveknek ékszerek és egyéb tárgyak foglalataiba történő szakszerű befoglalására,

– fémek hőkezelésére, felületkikészítésére,

– munka- és környezetvédelmi előírások betartására.

F) Ötvös (lánckészítő)

A jelölt legyen képes:

– a gyakorlati munka elvégzéséhez szükséges kézi- és gépi szerszámok szakszerű használatára,

– alapműveletek (fűrészelés, reszelés, fúrás, hajlítás, hengerlés, húzás, forrasztás) elvégzésére,

– segédszerszámok önálló méretezésére, elkészítésére,

– réz- és nemesfémötvözetek megmunkálására,

– ékszerláncok alkatrészeinek készítésére, ezek összeállítására, kivitelezésére, szakszerű javítására,

– fémek hőkezelésére, felületkikészítésére,

– munka- és környezetvédelmi előírások betartására.

IV. A szakképesítés vizsgakövetelményei

1. A vizsgára bocsátás feltételei

Vizsgára az a tanuló bocsátható, aki a szakközépiskola utolsó évfolyamát sikeresen elvégezte, és a szakmai vizsgára jelentkezett.

2. A szakmai vizsga részei

Gyakorlati vizsga

A) Ötvös (fémműves)

A gyakorlati vizsga két vizsgarészből áll.

1. A jelöltnek önálló vizsgamunkát kell elkészítenie ötvös (fémműves) tárgy vagy tárgyegyüttes témakör(ök)ben, amelyet a szóbeli vizsga előtt 15 nappal kell benyújtani.

A választható vizsgamunka feladatokat a vizsgát szervező intézmény határozza meg az alábbiak szerint:

Az ötvös (fémműves) vizsgamunka (tanári konzultációval) önállóan megtervezett és kivitelezett komplex gyakorlati feladat, amely tervrajzokból, változatokból, a kivitelre kiválasztott megoldások írásbeli indoklásából, műszaki rajzából és anyagban megvalósított tárgyból vagy tárgyegyüttesből áll.

A feladat meghatározása a tanulmányok során nyújtott ismeretekre épül.

2. Komplex rajz-mintázás vizsgafeladat, amelyet a vizsgát szervező intézmény határoz meg oly módon, hogy abból mérhető és elbírálható legyen a jelölt felkészültsége és gyakorlati tudása.

A vizsga időtartama: 360 perc.

A jelölt akkor bocsátható szóbeli vizsgára, ha a gyakorlati vizsgamunkája megfelelt.

Szóbeli vizsga

A szóbeli vizsga tantárgyait (témaköreit) a vizsgáztatási követelmény határozza meg. A szóbeli vizsga feladatsorát a képzés szakmai követelményei alapján a vizsgát szervező intézmény állítja össze, és a vizsgabizottság elnöke hagyja jóvá. Amennyiben a feladatsor nem felel meg a követelményeknek, azt átdolgoztathatja.

A szakképesítés vizsgáztatási követelményei azonosak a szakmai követelményekben meghatározottakkal.

A szóbeli vizsga tantárgyai

Művészettörténet:

– ölelje fel a művészettörténet minden fontos korszakát és területét.

Szakelmélet:

– a fémművesség története,

– anyagismeret, technológia.

A szóbeli vizsgán a jelölt két tételt húz, az egyiket művészettörténetből, a másikat pedig szakelméletből, melyet a vizsgabizottság külön-külön minősít.

A felkészülési idő: tételenként 15–20 perc.

B) Ötvös (aranyműves), C) ötvös (ezüstműves), D) ötvös (cizellőr), E) ötvös (drágakőfoglaló) és F) ötvös (lánckészítő) szakmák esetén:

Írásbeli vizsga

Az írásbeli vizsga komplex feladat, mely

– szakmai ismeretek,

– szakrajz,

– anyagismeret és gyártástechnológiák,

– nemesfémötvözetekkel kapcsolatos számítási feladat,

– munka- és környezetvédelem

témakörökből tartalmaz kérdéseket.

A vizsga időtartama: 180 perc.

Számológépen és rajzi eszközökön kívül a jelölt más segédeszközt nem használhat.

A szakmai elméleti ismeretek témakörei:

– Ékszerfajták csoportosítása, egyes ékszer, aranyműves tárgy és alkatrészeinek készítési technikái.

– Díszműtárgyak csoportosítása, egyes díszműáru, ezüstműves tárgy és alkatrészeinek készítési technikái.

– Drágakövek jellemzői, vizsgálata, csoportjai, fajtái, megmunkálása.

– Drágakövek foglalási technikái.

– Zománcozási módok és technikák.

– Cizellálási módok és technikák.

– Ékszerlánc készítési technikák.

– Forrasztási technikák.

– Nemesfémekre vonatkozó érvényes jogszabályok.

– Fémjelzések.

A szakrajzi ismeretek témakörei:

– Ötvöstárgyak, alkatrészek, zárszerkezetek rajzolása rajzi szabványok alapján több nézet alkalmazásával.

– Díszítő motívumok tervezése, rajzolása, megadott stílus vagy minta alapján.

– Axonometrikus vagy látszati szabadkézi rajz készítése konkrét szakmai tárgyról, esetleg plasztikus ábrázolása.

Az anyagismeret témakörei:

– Réz és ötvözetei, és kiválasztásának szempontjai.

– Nemesfémek és ötvözetei, és kiválasztásának szempontjai.

– Acélok jellemzői, fajtái, tulajdonságai, és kiválasztásának szempontjai.

– Hőkezelések.

– Anyagvizsgálatok.

– Olvasztási technikák.

– Nemesfémek ötvözésénél alkalmazott számítási eljárások (külön kérdésként kezelve).

A gyártástechnológi ismeretek témakörei:

– Öntési technológiák.

– Fémek képlékeny alakítása.

– Kikészítő műveletek, felületkikészítő technikák.

A munka- és környezetvédelmi ismeretek témakörei:

– Az ötvös szakmával kapcsolatos munkavédelmi előírások.

– Balesetmegelőzési módok.

– Környezeti ártalmak.

– Elsősegélynyújtási szabályok.

– Környezetvédelem, ártalmas anyagok kezelése.

Az írásbeli vizsgakérdések száma: témakörönként maximum két kérdés.

Bármely feladat elégtelen teljesítése esetén a tantárgy minősítése elégtelen.

Gyakorlati vizsga

Minden ötvös szakágból olyan vizsgafeladatot kell kiválasztani, amelynek teljesítése után a jelölt gyakorlati tudása jól mérhető.

Vizsgamunka: 300 perc.

Ha a munkafeladat végrehajtása, technológiája indokolja, a gyakorlati vizsga több napig is folyhat.

A jelöltnek a gyakorlati felkészültsége átfogóbb mérésének érdekében vizsgaremeket kell készítenie. Ezt a gyakorlati vizsga előtt kell a vizsgabizottságnak átadnia.

A vizsgaremek anyaga lehet rézötvözet és ezen belül alpakka vagy nemesfémötvözet.

A vizsgaremeket kézimunkával kell előállítani. A vizsgaremek nem készülhet öntvényből, sajtolt elemekből, nem lehet polírozott és fémjelzett, azaz a tárgynak montőrkész állapotban kell lennie.

A vizsgamunka tartalma szakáganként

B) Ötvös (aranyműves):

Ékszeralkatrészek készítése és összeállítása (gyűrű, medál, karkötő, bross, fülbevaló).

A vizsgamunkának a legfontosabb alapműveleteket kell tartalmaznia.

Alapműveletek: anyagelőkészítés, fűrészelés, reszelés, fúrás, hajlítás, forrasztás

C) Ötvös (ezüstműves):

Ezüstműves tárgyak alkatrészeinek készítése, összeállítása (kanna, kancsó, cukordoboz, váza, pohár, serleg, kupa, tál, kosár) vagy egy részfeladat elvégzése.

Alapműveletek: anyagelőkészítés, teríték, szerkesztés, fűrészelés, reszelés, fúrás, forrasztás, kalapálás.

D) Ötvös (cizellőr):

Egy ötvöstárgy díszítése cizellálással vagy egy részfeladat elvégzése.

Alapműveletek: anyagelőkészítés, szurokba ágyazás, előrajzolás, domborítás, poncolókkal, részletek kidolgozása.

E) Ötvös (drágakőfoglaló):

Drágakövek befoglalása ékszerfoglalatokba

Alapműveletek: anyagelőkészítés, segédeszközök előállítása, hajlítás, forrasztás, reszelés, vésés, felület csiszolás.

F) Ötvös (lánckészítő):

Kiválasztott ékszerlánc-típus elkészítése meghatározott méretek alapján.

Alapműveletek: anyagelőkészítés, segédeszközök előállítása, hajlítás, forrasztás, reszelés, csiszolás.

Szóbeli vizsga

A szóbeli vizsgarészen a vizsgázó a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott tételsorokból ad számot tudásáról.

A szóbeli vizsga során a jelöltnek az alábbi tantárgyakból és témakörökből kell vizsgázni:

Művészettörténet

Alapvető egyetemes művészettörténeti ismeretek (építészet, szobrászat, festészet, iparművészet – benne a fémművesség, az ötvösség – stílusainak ismeretei, alkotások és azok szerzőinek bemutatása

Szakmai elmélet (a) és b) tétel)

Az írásbeli és a gyakorlati vizsgáknál jelzett témák ismeretei kiegészítve a metallográfiai kérdésekkel

A felkészülési idő: 15–20 perc.

3. A szakmai vizsga értékelése

A) Ötvös (fémműves) szakma esetén:

A szakmai gyakorlati osztályzatot a rajz-mintázás vizsgarész érdemjegye és a vizsgamunkára kapott érdemjegy átlaga adja.

A szakmai elméleti osztályzatot a szóbeli vizsgatantárgyak érdemjegyeinek átlaga adja.

Nem kaphat szakképesítést az a jelölt, aki valamelyik vizsgarészből vagy valamelyik tantárgyból elégtelen osztályzatot kapott. A jelöltnek csak az eredménytelen vizsgarészből, illetőleg tantárgyból kell javítóvizsgát tennie.

B) Ötvös (aranyműves), C) ötvös (ezüstműves), D) ötvös (cizellőr), E) ötvös (drágakőfoglaló) és F) ötvös (lánckészítő) képzés esetén:

A szakmai elméleti vizsga eredményét a szóbeli és az írásbeli vizsgaeredmények átlaga alapján kell meghatározni. Ha a jelölt az írásbeli vizsgán elégtelen érdemjegyet kapott vagy a szóbeli vizsgán bármely vizsgatárgyból elégtelen érdemjegyet kapott, akkor a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló 10/1993. (XII. 30.) MüM rendelet az irányadó.

A gyakorlati vizsga végső osztályzatát a megelőző vizsgaremek és a vizsgabizottság előtt végrehajtott vizsgamunka érdemjegye alapján kell megállapítani oly módon, hogy az elbírálásban a vizsgabizottság előtt végrehajtott vizsgamunka érdemjegye nagyobb (kétszeres) súlyt képviseljen. Ha bármely érdemjegy elégtelen, úgy a gyakorlati vizsga végső osztályzata is elégtelen.

Az a jelölt, aki a gyakorlati vizsgán elégtelen osztályzatot kapott, annak a javítóvizsgára új, más jellegű vizsgaremeket kell készítenie.

Sikertelen a szakmai vizsga, ha a vizsgázó bármely vizsgarészen (írásbeli, gyakorlati) vagy a szóbeli vizsgarészen bármelyik szakmai elméleti tantárgyból elégtelen érdemjegyet kapott.

Javítóvizsgát abból a vizsgarészből, illetőleg tantárgyból kell tenni, amelyből a vizsgázó tudását elégtelenre minősítették. A további kérdésekben a 10/1993. (XII. 30.) MüM sz. rendelet vonatkozó szabályai az irányadók.

4. A szakmai vizsga egyes részei alóli felmentés feltételei

A) Ötvös (fémműves) szak esetén:

A szakmai vizsga a teljes szakmai ismeretanyagot felöleli. Ha a jelölt már rendelkezik művészeti szakközépiskolában megszerzett érettségi képesítő vagy a fenti vizsgakövetelménynek megfelelő szakképesítő bizonyítvánnyal, akkor felmentés adható rajz-mintázás, valamint a művészettörténet tantárgyakból.

A szakmai elmélet és a szakmai gyakorlat vizsgarész alól felmentés nem adható.

B) Ötvös (aranyműves), C) ötvös (ezüstműves), D) ötvös (cizellőr), E) ötvös (drágakőfoglaló) és F) ötvös (lánckészítő) szakmák esetén:

A 10/1993. (XII. 30.) MüM rendeletben rögzítetteken túl, felmentés adható még az írásbeli és a gyakorlati vizsga alól annak a jelöltnek, aki a szakképző iskola által szervezett szakmai versenyen a versenykiírásban szereplő feladatokat 88%-ban teljesítette.

5. A szakmai vizsga szervezése

A) Ötvös (fémműves) szak esetén:

Szakmai vizsga csak a képző- és iparművészeti szakközépiskolákban szervezhető.

B) Ötvös (aranyműves), C) ötvös (ezüstműves), D) ötvös (cizellőr), E) ötvös (drágakőfoglaló) és F) ötvös (lánckészítő) szakmák esetén:

A szakképző intézményben szervezhető a vizsga.

* * *

A 16/1994. (VII. 8.) MKM rendelet melléklete
25. sorszáma alatt kiadott vésnök szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei

I. A szakképesítés Országos Képzési Jegyzékben
szereplő adatai

1. A szakképesítés azonosító száma: 52 1812 16

2. A szakképesítés megnevezése: vésnök (a tevékenység megjelölésével):

A) vésnök (általános vésnök),

B) vésnök (szerszámvésnök),

C) vésnök (díszítő vésnök).

II. A szakképesítés munkaterülete

1. A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör, foglakozás

----------------------------

A munkakör, foglalkozás

FEOR száma FEOR megnevezése

----------------------------

7429 egyéb fémmegmunkálók

7424 ipari nemesfém-megmunkáló

2. A munkaterület rövid, jellemző leírása

A) Vésnök (általános vésnök)

Betű-, és számsorok, fémbélyegzők, aranynyomók, márkajelzők, égetők, nyomdai betűtípusok, grafikai művek nyomóformáinak vésése. Gépi vésésnél alkalmazott vezetőformák, sablonok készítése. Díszítő motívumok, minták vésése, pl. ötvöstárgyakra, táblákra. Sajtolószerszámok, valamint textil-, műanyag, és papírnyomó, márkázóhengerek nyomófelületeinek vésése. A munkadarabokat megadott rajz és minta alapján kell elkészíteni kézi és gépi véséssel. A gépi vésés speciális területe a számítógépes technológia, amely sík- és térvésésre egyaránt alkalmas. A szakágban nemesfém és rézötvözeteket, alumíniumötvözeteket, betűfémeket, műanyagokat, szerszámkészítéshez acélokat és különböző segédanyagokat használnak.

B) Vésnök (szerszámvésnök)

Különböző rendeltetésű sajtoló szerszámok kézi és gépi vésése. Ezeket a domborító szerszámokat lapos vagy plasztikus kivitelben készítik el. A verőtövek jelvény, plakett, érem sajtolására alkalmasak. Más jellegű dombornyomó szerszámokkal ötvöstárgyak alkatrészeit, pl. kanna, -fül, -kiöntő, -talp, tál, tálca, gyertyatartó, gyűrű, medál, zár alkatrészek és más díszítő vagy ipari termékeket stb. készítik. A különböző fém- és műanyag termékek előállításához szükséges szerszámok egy-egy részletét a szerszámvésnök készíti el, főleg acélból. A szakágban olyan acélokat használnak, amelyek lágy állapotban jól véshetők és hőkezelés után az ütő, nyomó, és ismétlődő igénybevételeket jól bírják.

C) Vésnök (díszítővésnök)

Dísztárgyak, emléktárgyak, használati eszközök, ezüstművesek és aranyművesek által készített tárgyak, összességében ötvöstárgyak, pl. serlegek, kannák, dobozok, szelencék, gyűrűk, medálok, karkötők stb. felületeinek vésése. Különböző nyomtatott és árnyékolt betűkkel feliratozott, valamint rajz vagy minta alapján meghatározott stílusban díszített felületek vésése. A vésendő anyagok nemesfém és rézötvözetek. Szerszámok készítéséhez acélt használnak.

Minden vésnöki tevékenységi körben szükség van bizonyos vésnöki javítási műveletek elvégzésére is, ezért szakszerű javítások, felújítások elvégzése is a vésnök munkaterületéhez tartozik.

3. A szakképesítéssel rokon szakképesítések

-------------------------

A szakképesítéssel

rokon szakképesítések

azonosító száma megnevezése

-------------------------

III. A szakképesítés szakmai követelményei

1. Szakmai elmélet

A vésnök szakképesítés minden szakága azonos elméleti ismereteken alapul, csak a gyakorlat területén vannak szükségszerű eltérések.

Az elmélet területén a vésnök ismerje:

– az alapvető képzőművészeti stílusokat kezdettől napjainkig,

– a díszítőelemek funkcióit,

– a szakágban, rokonszakmákban használt anyagok fajtáit, tulajdonságait. Az alkalmazott fontosabb gyártástechnológiákat,

– alapműveletekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati összefüggéseket,

– azokat a rajzi, méretezési szabályokat, technikákat, melyekkel a munkáját szakszerűen el tudja végezni,

– a nemesfém ötvözésénél alkalmazott egyszerűbb számítási eljárásokat,

– a gyakorlatban használt kézi- és gépi szerszámokat és ezek működési elvét,

– az általa vésett szerszámok fajtáit, működési elvét,

– a különböző fémes és nemfémes anyagok megmunkálási módjait,

– a szakszerű vésési javítási szabályokat, eljárási technikákat,

– munka- és környezetvédelmi előírásokat,

– a nemesfémek kezelésére, anyagelszámolására vonatkozó eljárásokat a díszítővésnök munkaterületén.

2. Szakmai gyakorlat

A) Vésnök (általános vésnök)

A gyakorlat területén a jelölt legyen képes:

– a gyakorlati munka elvégzéséhez szükséges vésők, kézi- és gépi szerszámok szakszerű használatára,

– fa és egyéb alakítószerszámok elkészítésére,

– betűk, feliratok, minták, motívumok, növényi, állati, emberi alakzatok szakszerű előrajzolására, vésésére, egyenes állású és tükörképes formák vésésére,

– acélok, réz- és nemesfém ötvözetek megmunkálására (pl. daraboló és alakító fűrészelés, reszelés, fúrás, vésés stb.) műveletek alapszintű, de igényes minőségű műveletek elvégzésére,

– a szakáganként elkészítendő munkadarabok kézi és gépi vésés kivitelezésére minta, modell, rajz, esetleg fantázia alapján,

– fémek hőkezelésére,

– munka- és környezetvédelmi előírások betartására.

B) Vésnök (szerszámvésnök)

A jelölt legyen képes:

– a gyakorlati munka elvégéséhez szükséges kézi- és gépi szerszámok szakszerű használatára,

– ütő-, alakítószerszámok, vésők elkészítésére,

– a munkadarab rögzítésére,

– alapműveletek (fűrészelés, reszelés, fúrás, faragás, vésés stb.) magas szintű, igényes minőségű elvégzésére,

– vésők, szerszámok helyes kiválasztására, használatára,

– betűk, feliratok, minták, motívumok, növényi, állati, emberi alakzatok szakszerű előrajzolására, vésésére, egyenes állású és tükörképes formák vésésére,

– ötvözetlen és ötvözött acélok és egyéb anyagok megmunkálására, vésésére,

– sík, domború és plasztikus felületek megmunkálására, vésésére,

– fémek hőkezelésére, felületkikészítésére,

– a munka- és környezetvédelmi előírások betartására.

C) Vésnök (díszítővésnök)

A jelölt legyen képes:

– a gyakorlati munka elvégzéséhez szükséges kézi- és gépi szerszámok szakszerű használatára,

– alapműveletek (fűrészelés, reszelés, fúrás stb.), elvégzésére, a munkadarab rögzítésére,

– a vésőszerszámok előkészítésére,

– réz- és nemesfém ötvözetek megmunkálására, vésésére,

– különböző stílusú betűk, motívumok, díszek, alakzatok, formák előrajzolására, negatív, pozitív, egyenes állású és tükörképes formák vésésére,

– ékszerek, díszműtárgyak díszítő vésésére,

– egyszerűbb kéziszerszámok készítésére,

– különböző típusú vésők használatára,

– munka- és környezetvédelmi előírások betartására.

IV. A szakképesítés vizsgáztatási követelményei

A vizsgát a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló – többször módosított – 10/1993. (XII. 30.) MüM rendelet szabályainak megfelelően kell megszervezni.

1. A vizsgára bocsátás feltételei

Iskolarendszerű képzésben:

– a szakképző iskola utolsó évfolyamának sikeres elvégzése.

Iskolarendszeren kívüli képzésben felkészülő jelöltek jelentkezése esetén:

– középiskolai végzettség,

– legalább két év a szakmában eltöltött igazolt gyakorlat, vagy 240 óra elméleti és 1120 óra gyakorlati irányított képzés.

A vésnökjelöltnek vizsgamunkát kell készítenie, melyet a szóbeli vizsga kezdete előtt kell a vizsgabizottságnak benyújtania.

2. A szakmai vizsga részei

A szakmai vizsga írásbeli, gyakorlati és szóbeli vizsgarészekből áll.

a) Írásbeli vizsga

Az írásbeli vizsga komplex feladat:

– Vésnök szakmai ismeretek.

– Szakrajz.

– Anyagismeret és gyártástechnológiák.

– Nemesfém ötvözetekkel kapcsolatos számítási feladat.

– Munka- és környezetvédelem témákban.

A munkaidő: 180 perc.

Számológépen és a rajzi eszközökön kívül a jelölt más segédeszközt nem használhat.

A szakmai elméleti ismeretek témakörei:

Bélyegzők csoportosítása, egyes bélyegzők készítése.

Aranynyomók és vésésük.

Beütők készítése.

Címkenyomók, címkék.

Verőtövek, fémsajtoló szerszámok készítése, vésése.

Díszítő vésési módok, technikák.

Címertan.

Cizellálás.

Díszítő zománcozás.

Vésnöküzemi gépek működése, alkalmazása.

A Szakrajzi ismeretek témakörei:

Vésnöki munkadarabok rajzolása, rajzi szabványok alapján, több nézet alkalmazásával.

Díszítő motívumok tervezése, betűk, felíratok rajzolása megadott stílus vagy minta alapján.

Szerszámok, alkatrészek, díszműtárgyak rajzolása díszítő motívumokkal.

Anyagismereti témakörök:

Réz és ötvözetei, kiválasztásának szempontjai.

Nemesfémek és ötvözetei, kiválasztásának szempontjai.

Acélok jellemzői, fajtái, tulajdonságai, kiválasztásának szempontjai.

Hőkezelések.

Anyagvizsgálatok.

Olvasztási technikák.

Nemesfémek ötvözésénél alkalmazott számítási eljárások (külön kérdésként kezelve).

Gyártástechnológiai témakörök:

Öntési technológiák.

Fémek képlékeny alakítása.

Gépi forgácsolással történő megmunkálási módok.

Kikészítő műveletek, felületkikészítő technikák.

A Munka- és környezetvédelem témakörei:

Balesetmegelőzési módok.

Környezeti ártalmak.

Elsősegélynyújtási szabályok.

Környezetvédelem, ártalmas anyagok kezelése.

Az írásbeli vizsgakérdések száma: témakörönként maximum két kérdés.

b) Gyakorlati vizsga

A gyakorlati vizsga tartalma:

Minden vésnök szakágból olyan vizsgafeladatot kell kiválasztani, amelynek teljesítése után a jelölt gyakorlati tudása jól mérhető.

A vizsgamunka: 300 perc.

Ha a munkafeladat végrehajtása, technológiája indokolja, a gyakorlati vizsga több napig is folyhat. A jelöltnek gyakorlati felkészültsége átfogóbb mérése érdekében vizsgaremeket kell készítenie. Ezt a gyakorlati vizsga előtt a vizsgabizottságnak át kell adnia.

A vizsgaremek anyaga lehet rézötvözet és ezen belül alpakka, nemesfém ötvözet vagy acél. A vizsgaremeket a szakmai ágazattól függően kézimunkával, esetleg indokolt esetben gépi segédlettel kell előállítani.

A vizsgamunka tartalma szakáganként

A vizsgamunkának a legfontosabb alapműveleteket kell tartalmaznia

A) Vésnök (általános vésnök)

– betű, szám kiemelés,

– aranynyomó, bélyegző gépi és kézi vésése,

– díszítő motívumok kézi vésése,

– szám vagy betű beütő készítése.

B) Vésnök (szerszámvésnök)

– szám vagy betű beütő készítése,

– betű, szám kiemelés,

– egyszerű dombornyomó szerszám készítése.

C) Vésnök (díszítővésnök)

– feliratok, díszítmények előrajzolása és kézi vésése.

c) Szóbeli vizsga

A szóbeli vizsgarészen a vizsgázó a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott tételsorokból ad számot tudásáról.

A szóbeli vizsga során a jelöltnek az alábbi tantárgyakból és témakörökből kell vizsgázni:

Művészettörténet

Alapvető egyetemes művészettörténeti ismeretek (építészet, szobrászat, festészet, iparművészet – benne a fémművesség – stílusainak ismeretei, alkotások és azok szerzőinek bemutatása.

Szakmai elmélet (a) és b) tétel):

Az írásbeli és a gyakorlati vizsgáknál jelzett témák ismeretei kiegészítve a metallográfiai kérdésekkel

A felkészülési idő: 15–20 perc.

3. A szakmai vizsga értékelése

A szakmai elméleti vizsga eredményét a szóbeli és az írásbeli vizsgaeredmények átlaga alapján kell meghatározni. Ha a jelölt az írásbeli vagy a szóbeli vizsgán bármely vizsgatárgyból elégtelen érdemjegyet kapott, akkor a 10/1993. (XII. 30.) MüM rendelet alapján kell eljárni.

Az a jelölt, aki a gyakorlati vizsgán elégtelen osztályzatot kapott, annak a javítóvizsgára új vizsgaremeket kell készítenie.

Sikertelen a szakmai vizsga, ha vizsgázó bármely vizsgarészen (írásbeli, gyakorlati) vagy a szóbeli vizsgarészen bármelyik szakmai elméleti tantárgyból elégtelen érdemjegyet, illetőleg osztályzatot kapott.

4. A szakmai vizsga egyes részei alóli felmentés feltételei

A szakképző iskola által szervezett szakmai versenyen az írásbeli és a gyakorlati vizsga alól felmentést kap az a versenyző, aki a versenykiírásban szereplő feladatok 88%-át teljesíti.

A szakmai vizsga elméleti vizsgája alól felmentést kap az a jelölt, aki már előzőleg valamelyik másik vésnök szakágból szakmai vizsgát tett.

5. A szakmai vizsga szervezése

Iskolarendszeren kívüli képzésben felkészülő jelöltek számára a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 2. § (1) bekezdésében felsorolt szakképzési intézményekben szervezhető vizsga.

* * *

16/1994. (VII. 8.) MKM rendelet melléklete
52. sorszám alatt kiadott zenész szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei

I. A szakképesítés Országos Képzési Jegyzékben szereplő adatai

1. A szakképesítés azonosító száma: 52 1822 04

2. A szakképesítés megnevezése: zenész (a műfaj, a szak és a hangszer megjelölésével)

A) KLASSZIKUS MŰFAJ

I. Hangszeres szak

klasszikus zenész (furulya-blockflöte)

klasszikus zenész (fuvola)

klasszikus zenész (oboa)

klasszikus zenész (klarinét)

klasszikus zenész (fagott)

klasszikus zenész (kürt)

klasszikus zenész (trombita)

klasszikus zenész (harsona)

klasszikus zenész (tuba)

klasszikus zenész (szaxofon)

klasszikus zenész (ütőhangszer)

klasszikus zenész (hárfa)

klasszikus zenész (gitár)

klasszikus zenész (cimbalom)

klasszikus zenész (csembaló)

klasszikus zenész (zongora)

klasszikus zenész (orgona)

klasszikus zenész (harmonika)

klasszikus zenész (hegedű)

klasszikus zenész (mélyhegedű)

klasszikus zenész (gordonka)

klasszikus zenész (gordon)

II. Zeneelmélet-szolfézs szak

klasszikus zenész (zeneelmélet-szolfézs szak)

III. Zeneszerzés szak

klasszikus zenész (zeneszerzés szak)

IV. Hangkultúra szak

klasszikus zenész (hangkultúra szak)

B) JAZZ MŰFAJ

jazz zenész (gordon)

jazz zenész (harsona)

jazz zenész (gitár)

jazz zenész (billentyűs hangszerek)

jazz zenész (szaxofon, klarinét)

jazz zenész (trombita)

jazz zenész (dob)

jazz zenész (zongora)

II. A szakképesítés munkaterülete

1. A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör, foglalkozás

----------------------------

A munkakör, foglalkozás

FEOR száma FEOR megnevezése

----------------------------

3729 egyéb művészeti foglalkozások

3719 egyéb kulturális foglalkozások

3724 vendéglátóhelyi zenész

3723 népzenész

2. A munkaterület rövid, jellemző leírása

A zenész képzettségű muzsikus – a képesítésében megjelölt szakterületen – mint hangszeres szólista, zenekarok, énekkarok képzett tagja, zongorakísérő, continuo-játékos aktívan működhet közre kisebb vagy nagyobb közösségek – városok, községek, falvak, egyházak, színházak, művészeti együttesek, egyesületek – zenei életében. Végezhet zeneszerzői jellegű feladatokat, feldolgozásokat, átiratokat, hangszereléseket készíthet. A közművelődés terén betölthet műsorszerkesztői, zenei műsorszervezői, ügyintézői munkaköröket. Közreműködhet hangversenyeken, zenés egyházi szertartásokon, táncegyüttesek kíséretének ellátásában, kép- és hangfelvételeken, egyéb társművészeti jellegű produkciókban. A zenész képesítés elősegíti más, zenével kapcsolatos szakképesítés megszerzését, felkészít a szakirányú főiskolai vagy egyetemi továbbtanuláshoz szükséges felvételi vizsgára.

3. A szakképesítéssel rokon szakképesítések

------------------------------

A szakképesítéssel rokon szakképesítések

OKJ azonosító száma OKJ megnevezése

------------------------------

52 1822 01 egyházzenész

52 1822 02 énekes

52 1822 03 népzenész

54 1822 01 szórakoztató zenész

III. A szakképesítés szakmai követelményei

A) KLASSZIKUS MŰFAJ

I. Hangszeres szak

I/1. Hangszerjáték

A főtárgyi hangszerjáték általános követelményei:

Rendelkezzék a jelölt:

– a hangszerére nézve kimunkált előadói és technikai képességekkel, készségekkel,

– hangszeréhez, szakágához kapcsolódó repertoárral.

Legyen képes ezt a repertoárt állandóan bővíteni. Tudja repertoárjának nagy részét kotta nélkül is előadni.

Biztos kottaolvasási készsége, stílusismerete, elméleti és technikai felkészültsége alapján legyen képes a zeneművek önálló megtanulására és hozzáértő megszólaltatására.

Rendelkezzék:

– saját adottságainak megfelelő gyakorlási módszerrel,

– koncentráló- és kontrollálóképességgel.

Ismerje és alkalmazza az együttes zenélés alapkövetelményeit.

Ismerje hangszere hagyományát, repertoárját és az újabb törekvéseket.

Rendelkezzék a hangszere és egyéb munkaeszközei rendeltetésszerű használatához és karbantartásához szükséges alapvető ismeretekkel.

Furulya-blockflöte

A jelölt ismerje:

– hangszere történetét,

– hangszere irodalmát,

– f'–c''''-ig (in f) kromatikusan a fogásokat,

– a trilla-, segéd-, piano-, forte- és akkordfogásokat,

– a különböző fogásrendszereket (reneszánsz, barokk, angol, német),

– a korabeli hangolásokat és intonációs rendszereket,

– a különböző zenei korszakokat és stílusokat; ezen belül az olasz, német, francia barokk jellemző vonásait,

– az irodalomra legjellemzőbb tánc- és tételtípusok tempóit és karaktereit,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét, a számozott basszust,

– a korábbi évszázadok metodikai kiadványait (Ganassi, Hotteterre, Quantz stb.),

– a hangszer avantgarde irányzatait,

– a legjelentősebb előadóművészeket,

– és alkalmazza az együttes zenélés alapkövetelményeit.

Legyen képes:

– a természetes, könnyed hangszerkezelésre,

– megfelelő légzéstechnika alkalmazására,

– a levegő tudatos beosztására,

– vibrato-mentes hang képzésére,

– különböző vibratók (ujj-, ajak- és ,,rekesz-vibrato'' különböző tempójú és szélességű, tudatos alkalmazására,

– minden, a furulyán használható artikuláció (t, d, r, l,) és a duplanyelvindítás egyenletes és egyenlőtlen (inegal) alkalmazására,

– a különböző stílusoknak megfelelő artikulációk helyes megválasztására és alkalmazására,

– segédfogások önálló kikeresésére és alkalmazására,

– a különböző stílusoknak megfelelő kötelező és szabad díszítések alkalmazására,

– értelmesen tagolt, kifejező előadásra,

– a zeneművek önálló megtanulására,

– repertoárjának állandó bővítésére,

– repertoárja nagy részének kotta nélkül való előadására.

Rendelkezzék:

– hangszerére nézve kimunkált előadói és technikai képességekkel, készségekkel,

– hangszeréhez, szakágához kapcsolódó repertoárral,

– összehangolt ujj- és nyelvtechnikával,

– fürge szimpla-nyelvtechnikával (min. 500/perc, legalább néhány ütemen át),

– saját adottságainak megfelelő gyakorlási módszerrel,

– koncentráló- és kontrollálóképességgel,

– szereplési rutinnal,

– a kamarazenei játékhoz szükséges lapról olvasási készséggel, alkalmazkodóképességgel,

– a hangszerei és egyéb munkaeszközei rendeltetésszerű használatához és karbantartásához szükséges alapvető ismeretekkel.

Tudjon:

– tisztán intonálni,

– pontos ritmusban játszani,

– a különböző hangolású furulyákon különböző kulcsokban és oktávtranszpozíciókban játszani,

– kromatikus és egészhangú skálákat, továbbá dúr és moll hangsorokat játszani 7 # és 7 b előjegyzésig, tercekkel, hármashangzat- és dominánsszeptim-felbontásokkal f'–a'''-ig (in f).

Fuvola

A jelölt legyen képes:

– a hangszerét könnyedén kezelni,

– önálló munkára,

– technikai és zenei szempontból tudatos, elemző gyakorlásra,

– szép, kifejező hang tudatos megteremtésére,

– a tiszta intonációra, pontos ritmusra,

– szép vibrátóra,

– a legfontosabb zenei karakterek megjelenítésére,

– a levegő tudatos beosztására,

– saját, de a stílusnak megfelelő artikuláció kialakítására,

– értelmes, tagolt, árnyalt előadásra.

A jelölt ismerje:

– hangszere múltját,

– irodalmát,

– a jelentősebb előadóművészeket,

– a zenei stílusok jellemző vonásait,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét,

– a korábbi évszázadok metodikai kiadványait (Quantz, Hotteterre).

Rendelkezzék:

– művészi szándékú zenei képzelőerővel,

– formálókészséggel,

– biztos memóriával,

– szereplési rutinnal,

– olyan lapról olvasási készséggel, amely a kamarazenei és zenekari játékhoz szükséges.

Tudjon:

– zenei darabot elemezni (formailag, összhangzattanilag; feszültség, oldás felismerése),

– önálló kadenciát írni,

– különféle játékmódokban fuvolázni: staccato, legato, tenuto, portato stb.,

– egyszerűbb szerelési munkát végezni hangszerén.

Oboa

A jelölt ismerje:

– a barokk, klasszikus, romantikus, XX. századi és a kortárs zenei stílus jellemző vonásait,

– hangszere múltját, irodalmát (a szóló- és kamaraműveket, a legfontosabb zenekari szólamokat), a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– az egyetemes zenekultúra alapműveit,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét.

Ismerje a hangszerét és

– tudjon megoldani apróbb mechanikai problémákat,

– saját nádon fújjon.

Legyen képes:

– természetes, oldott hangszerkezelésre, helyes testtartásra, hangszertartásra, a tudatos légzéstechnika alkalmazására,

– dinamikailag árnyalt és kifejező hangképzésre, a sima kötés megvalósítására,

– a hangszerregiszterek színkülönbségeit kiegyenlítve, különböző dinamikai árnyalatokkal, tiszta intonációval játszani,

– az összehangolt kéz- és nyelvtechnika tudatos alkalmazására,

– a fürge szimplanyelvtechnika megvalósítására, a kettős nyelvütés használatára,

– életkorának és képességeinek megfelelő zenei anyag kottahű, stílusos, a zenei összefüggéseket visszaadó, értelmesen tagolt, árnyalt előadására, szép, kifejező hangon (gyors tempóban, staccato játékban is),

– az előadási darabokat fejből játszani,

– technikájának önálló továbbfejlesztésére,

– technikai szempontból tudatos, elemző gyakorlásra,

– művészileg és technikailag igényesebb kamaraművek előadásában közreműködni,

– különböző stílusú zenekari művek oboa szólamainak, szólóinak eljátszására.

Tudjon:

– a hangszerén a kis b-től a háromvonalas g-ig, egyenletes ujjtechnikával játszani,

– előadási darabokat korhű díszítésekkel, lassú tételeket stílusos variációkkal előadni,

– romantikus műveket játszani, a vibrato differenciált alkalmazásával.

Rendelkezzék:

– művészi szándékú zenei kifejezést lehetővé tevő képzelőerővel, technikával, előadó- és formálókészséggel,

– igényes, fejlett hallással, kontrollálóképességgel,

– biztos memóriával,

– koncentrálóképességgel és szereplési rutinnal,

– olyan lapról olvasási készséggel, amely a kamarazenei vagy zenekari játékhoz szükséges.

Klarinét

A jelölt ismerje:

– a klarinét rövid történetét, irodalmát, a legjelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a hangszer irodalmában előforduló stíluskorszakok, a klasszikus, romantikus és kortárs zenei stílusok jellemző vonásait, a játszott művek formai és harmóniai szerkezetét.

Legyen képes:

– tudatosan alkalmazni a helyes légzéstechnikát,

– hangsorokat játszani az összes hangnemben, beleértve a kromatikus és az egészhangú skálákat a kis e-től a háromvonalas a-ig,

– játszani a skálajáték variációit, a felbontásokat, a hangközöket a kvintekig,

– kielégítően hangot indítani az egész játszott hangterjedelemben a staccatótól a tenutóig,

– széles dinamikai skálán játszani kiegyenlített hangon a különböző regiszterekben, kielégítő intonáció mellett,

– technikailag és zeneileg arra, hogy igényesebb kamarazenei művek előadásában közreműködjék.

Ismerje:

– a leggyakrabban előforduló zenei műszavak jelentését,

– a különböző előadási jelek jelentését, és tudja azt megvalósítani a hangszerén,

– a zenekari játék alapvető kívánalmait.

Tudjon:

– biztosan memorizálni, a megtanult darabok többségét kotta nélkül játszani,

– biztosan transzponálni elsősorban C-be,

– biztosan lapról olvasni.

Legyen fogalma a nádfaragásról, tudjon előre elkészített nádakat a fúvókájára igazítani.

Legyen igénye az előadási darabok ideális megformálására.

Alakuljon ki játékában az egyéni és művészi képességek összhangja.

Tudjon a technikai eszközök, a művészi kifejezésmód és stílusismeret birtokában maradandó zenei élményt nyújtani.

Fagott

A jelölt ismerje:

– hangszerét, tudjon megoldani apróbb mechanikai problémákat (párnacsere, rugóigazítás stb.),

– a nádfaragás alapjait, tudjon nádat gyalulni, felkötni, megfaragni és igazítani,

– a hangszer múltját, irodalmát (a szóló- és kamaraműveket, a legfontosabb zenekari szólamokat), a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a barokk, klasszikus, romantikus, XX. századi és a kortárs zenei stílus jellemző vonásait,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét,

– az egyetemes zenekultúra alapműveit.

Legyen képes:

– természetes, oldott hangszerkezelésre, helyes testtartásra, hangszertartásra, a tudatos légzéstechnika alkalmazására,

– dinamikailag árnyalt és kifejező hangképzésre,

– a hangszerregiszterek színkülönbségeit kiegyenlítve, különböző dinamikai árnyalatokkal, tiszta intonációval játszani,

– az összehangolt kéz- és nyelvtechnika tudatos alkalmazására, ismerje a duplanyelv-technika alapjait,

– életkorának, képességeinek megfelelő zenei anyag kottahű, stílusos, a zenei összefüggéseket visszaadó, értelmesen tagolt, árnyalt előadására, szép, kifejező hangon (gyors tempóban, staccato játékban is),

– az előadási darabokat fejből játszani,

– technikájának önálló továbbfejlesztésére,

– technikai szempontból tudatos, elemző gyakorlásra,

– művészileg és technikailag igényesebb kamaraművek előadásában közreműködni,

– zenekari művek fagott szólamainak, szólóinak eljátszására.

Tudjon:

– a teljes kvintkörben skálázni, megfelelő sebességgel (tercskálák is),

– dúr és moll hármashangzat-felbontásokat, domináns- és szűkített szeptim akkordfelbontásokat tenuto, legato és staccato játszani,

– szép hangon, folyamatosan vibrálni, és ezt a képességét zeneileg indokolt helyen alkalmazni.

Rendelkezzék:

– művészi szándékú zenei kifejezést lehetővé tevő képzelőerővel, technikával, előadó- és formálókészséggel,

– igényes, fejlett hallással, kontrollálóképességgel,

– biztos memóriakészséggel,

– koncentrálóképességgel és szereplési rutinnal,

– olyan lapról olvasási készséggel, amely a kamarazenei vagy zenekari játékhoz szükséges.

Kürt

A jelölt ismerje

– a hangszer múltját, irodalmát, a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a barokk, klasszikus, romantikus, XX. századi és a kortárs zenei stílus jellemző vonásait,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét.

Legyen képes:

– természetes, oldott hangszerkezelésre, helyes testtartásra, hangszertartásra, a tudatos légzéstechnika alkalmazására,

– dinamikailag árnyalt és kifejező hangképzésre,

– a nagy f és a háromvonalas c között kiegyenlítetten, különböző dinamikai árnyalattal, tiszta intonációval játszani, a nyelvtechnika tudatos alkalmazásával,

– életkorának és képességeinek megfelelő zenei anyag kottahű, stílusos, a zenei összefüggéseket visszaadó, értelmesen tagolt, árnyalt előadására, szép, kifejező kürthangon (gyors tempóban, staccato játékmódban is),

– az előadási darabokat fejből játszani,

– technikájának önálló továbbfejlesztésére,

– technikai szempontból tudatos, elemző gyakorlásra,

– az ajaktrilla megvalósítására,

– a kromatikus skála minden hangjára transzponálni,

– művészileg és technikailag igényesebb kamaraművek előadásában közreműködni,

– különböző stílusú zenekari művek kürtszólóinak eljátszására.

Rendelkezzék:

– művészi szándékú zenei kifejezést lehetővé tevő képzelőerővel, technikával, előadó- és formálókészséggel,

– igényes, fejlett hallással, kontrollálóképességgel,

– biztos memóriakészséggel,

– koncentrálóképességgel és szereplési rutinnal,

– olyan lapról olvasási készséggel, amely a kamarazenei vagy zenekari játékhoz szükséges.

Trombita

A jelölt ismerje:

– hangszere múltját, irodalmát, a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a barokk, klasszikus, romantikus és kortárs zenei stílus jellemző vonásait,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét.

Legyen képes az alapvető funkciók állandó gyakorlására, helyes alkalmazására.

Rendelkezzék megfelelő állóképességgel.

Ismerje a hangképzés folyamatát.

Legyen képes a tudatos légzéstechnika alkalmazására.

Tudja:

– az ajak-, a nyelv- és a manuális technika alapjait,

– az összes dúr és moll skálát a kétoktávos rendszerben, emlékezetből, 7 képletben (a moll skáláknál az első képletet melodikusan és harmonikusan is).

Harsona

A jelölt ismerje:

– hangszere múltját, irodalmát, a jelentősebb szerzők és előadóművészek munkásságát,

– a különböző zenei stílusok jellemző jegyeit,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét.

Legyen képes megalapozott, kiművelt hangszeres technikájának alkalmazására és önálló továbbfejlesztésére.

Legyen képes a technikai alapelemek, ún.

– a minden regiszterben kiművelt, megfelelő tónusú, megfelelő színezetű harsonahang (ambitus a kontra e-től a kétvonalas f-ig),

– biztonságos, pontos, hibátlan, a mindenkori dinamikával összhangban kivitelezett hangindítás,

– gyors, pontos kézmunkával végrehajtott legatotechnika,

– dupla-, triplanyelv,

– vibrato,

– trilla

a zenei elképzelés megvalósítása által megkövetelt módon való használatára.

Minden rendelkezésre álló eszközzel, lehetőséggel élve igyekezzék nemcsak szűkebb szakterületén, hanem tágabb értelemben véve is kulturált, művelt muzsikussá válni.

Tuba

A jelölt legyen képes:

– a tudatos légzéstechnika alkalmazására,

– az F-tubán való játék tökéletes elsajátítására.

Ismerje:

– a hangképzés folyamatát,

– a hangszer hangterjedelmét kontra c-től az egyvonalas g-ig.

Tudjon legatót játszani:

– a természetes felhangsoron és ventilekkel,

– több felhang kihagyásával.

Tudja a nyelv- és manuális technikát fejlettebb fokon alkalmazni.

Legyen képes kombinált artikulációk megvalósítására.

Tudjon gyorsabb tempóban kotta nélkül 7 #, 7 b előjegyzésig skálákat, tört hármashangzatokat, dominánsszeptim-akkordokat és kromatikát játszani.

Ismerje a B-tubát.

Legyen képes különböző korok műveit technikailag, stílushűen megszólaltatni, és legyen képes azok önálló megformálására.

Szaxofon

A növendék ismerje:

– a szaxofon történetét, irodalmát, a legjelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a hangszer irodalmában, valamint az átiratok által előforduló stíluskorszakok (a barokk, klasszikus, romantikus, impresszionista, XX. századi és kortárs zenei stílusok) jellemző vonásait,

– a leggyakrabban előforduló zenei műszavak jelentését,

– a különböző előadási jeleket és alkalmazási módjukat.

Legyen képes:

– játszani a skálákat, variációikkal, a hármashangzatokat és szeptimakkordokat felbontásaikkal, valamint a hangközöket a kvintekig; a kromatikus és egészhangú skálákat, valamint a bővített hármashangzatokat;

– esztétikusan, egyenletesen és gyorsan hangot indítani,

– széles dinamikai skálán játszani,

– biztosan alkalmazni az üveghangokat,

– a szóló- és kamarazenei művekben egyaránt technikailag és zeneileg felkészülten szerepelni,

– a színpadi szereplés okozta feszültségen úrrá lenni,

– a hosszabb idejű figyelem-összpontosításra, amely képessé teszi egyes művek emlékezetből való előadására is.

Tudjon:

– biztosan transzponálni C-be,

– biztosan lapról olvasni.

Alakuljon ki fejlett zenei igénye és ízlése. Technikai felkészültsége tegye képessé arra, hogy mindezek tükröződjenek játékában.

Legyen fogalma a helyes nádválasztásról és befújási módról, valamint a nádfaragás alapelveiről.

Ütőhangszerek

A növendék ismerje:

– a szimmetrikus és az aszimmetrikus verőfogást,

– mindkét verőfogásnál a helyes koordinációs mozgást,

– a hangszerek (kisdob, üstdob, vibrafon, marimba, harangjáték, nagydob, cintányérok, csörgődob, triangulum, tam-tam, castagnettes stb.) helyes megszólaltatását,

– a különböző verők használatát, és velük a hangszereken történő helyes hangképzést,

– a 2–3 és 4 timpanis játék technikáját,

– dallamhangszeren a 2–3 és 4 verő biztonságos használatát,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét,

– hangszerei múltját, irodalmát,

– az ütőhangszeres irodalom jelentősebb előadóit, szerzőit,

– a hangszerek mechanikai szerkezetét, azok kezelését, ápolását.

Legyen képes taníványunk:

– a pontos metrumtartásra,

– a dinamikai skála beosztására minden hangszeren,

– a timpani pontos és tiszta hangolására,

– a vibrafon pedáltechnikájának megfelelő alkalmazására,

– a violin- és basszuskulcs olvasására,

– a ritmus- és dallamhangszereken való lapról játszásra,

– 7 #, 7 b előjegyzésig a dallamhangszereken skálákat, hangközöket, akkordokat, akkordfelbontásokat és glisszandót játszani,

– minden hangszeren és azokon különböző tremolók különböző dinamikájú játszására,

– az előforduló ritmusképletek készségszintű felismerésére és eljátszására,

– különböző zenei stílusokban az egyes hangszerek zeneileg helyes és hangszerkezelésileg pontos használatára (pl. kisdob – szimfonikus zenekarban, fúvószenekarban, szólóhangszerként, kamarazenében, menetzenekarban),

– az életkorának és képességeinek megfelelő zenei anyag kottahű, stílusos, a zenei összefüggéseket visszaadó, értelmesen tagolt, árnyalt és kifejező előadására,

– biztonságos pódiumjátékra.

Hárfa

A jelölt legyen képes a hangszer biztos kezelésére.

Ismerje és alkalmazza a különböző zenei stílusokat, és azokban a tipikus hárfahangzásokat (étouffé, üveghang, prcs de la table, arpeggio, csúszások, kéz-, pedál- és kulcs-glissando, fémes hangzás stb.).

Legyen jártas az együttmuzsikálásban (kamarazene, zenekari gyakorlat).

Legyen képes:

– a zeneművek megformálására, összefogására, ezen belül a dallamívek kirajzolására, az árnyalt dinamikai megoldások és a harmóniaváltások érzékeltetésére,

– a karakterdarabok, a hazai és külföldi modern és mai kompozíciók előadására.

Ismerje a jelölt a hangszere történetét és irodalmát, valamint a különböző iskolákat:

– a ma is meghatározó bécsi iskolát (a múlt század végi Kastner és Mosshammer testvérek kezdeményezését),

– a párizsi iskolát, annak jelentősebb etűdjeit és a ,,hárfás zeneszerzők'' műveit,

– az olasz, orosz, spanyol és az amerikai iskolák eredményeinek hatását.

Rendelkezzék megfelelő lapról olvasási és koncentrálási készséggel és legyen képes az igényes, bő tónusú, zengő, zaj- és zörejmentes hárfajátékra.

Gitár

A jelölt ismerje:

– a hangszer múltját, hagyományait (lehetőleg szerezzen jártasságot a lant-tabulatúrák olvasásában),

– a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a renaissance, barokk, klasszikus, romantikus, folklorista, impresszionista és kortárs zenei stílus jellemző vonásait,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét,

– és alkalmazza az együttes zenélés alapkövetelményeit,

– a különböző hangeffektusokat és azok használatának módját (staccato, vibrato, rasgueado, üveghang stb.).

Legyen képes:

– a darabok hibátlan megszólaltatására, azok formai és harmóniai elemzésére, a szólamvezetések pontos megvalósítására,

– repertoárjának állandó bővítésére,

– repertoárjának nagy részét kotta nélkül is előadni,

– természetes, oldott hangszerkezelésre,

– technikai és zenei szempontból tudatos, elemző gyakorlásra,

– technikájának önálló továbbfejlesztésére,

– az egész fogólapot uralni,

– tiszta, könnyed fekvésváltásra, szép vibrato-játékra és annak stílusos alkalmazására,

– a fontos zenei karakterek megjelenítésére (dolce, cantabile, espressivo, legato, portato, staccato stb.),

– a tiszta játék érdekében történő hangtompítások végrehajtására,

– a mű stílusának és karakterének, valamint saját kézalkatának megfelelő ujjrendek önálló készítésére,

– az életkorának és képességeinek megfelelő zenei anyag kottahű, stílusos, a zenei összefüggéseket visszaadó, értelmesen tagolt, árnyalt és kifejező előadására.

Rendelkezzék:

– a hangszerére nézve kimunkált előadói és technikai képességekkel, készségekkel,

– hangszeréhez kapcsolódó repertoárral,

– a művészi szándékú kifejezést lehetővé tevő képzelőerővel, technikával, előadó- és formálókészséggel,

– kontrollálóképességgel,

– biztos memóriakészséggel,

– koncentrálóképességgel

– szereplési rutinnal,

– olyan lapról olvasási készséggel, amely a kamarazenei vagy zenekari játékhoz szükséges,

– hangszere és egyéb munkaeszközei rendeltetésszerű használatához és karbantartásához szükséges alapvető ismeretekkel.

Cimbalom

A jelölt ismerje:

– hangszere múltját, irodalmát, a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a reneszánsz, barokk, klasszikus, romantikus és kortárs zenei stílus jellemző vonásait, valamint hangszere népzenei vonatkozásait,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét.

Legyen képes:

– természetes, oldott hangszerkezelésre, az egész hangszer birtoklására,

– folyamatos, szép hangon terc-, szext-, oktáv-, decimamenetben skálázni,

– a játszószervezet harmonikus működtetésére a belső hangzásigénynek megfelelő ütésmódokkal, kézrenddel, pedálkezelési technikával,

– életkori sajátosságait, képességeit figyelembe véve a megfelelő zenei anyag korhű, megjelenítő erejű előadására,

– zenei és technikai szempontból tudatos, elemző gyakorlásra, technikájának zenei igényen alapuló továbbfejlesztésére,

– a mű stílusának, karakterének megfelelő gondolat, elképzelés kivitelezésére.

Rendelkezzék:

– tehetségének megfelelő zenei kifejezésmóddal, előadó- és formálókészséggel,

– magas fokú technikai biztonságérzettel,

– a figyelem legmagasabb szintjével, biztos memorizáló készséggel,

– fejlett hallással, önellenőrző készséggel,

– a társas zenélés alapjául szolgáló lapról olvasási készséggel.

Csembaló

A jelölt rendelkezzék:

– alkotó és gazdag képzelőerővel, kellő szabadsággal, szuggesztív előadói és koncentrálóképességgel,

– biztos technikai tudással, s a darabok tanulásához és megformálásához szükséges önállósággal,

– megbízható ízléssel és stílusismerettel.

Tudjon:

– a csembalón tisztán, kifejezően és a megfelelő tempóban játszani,

– különféle hangszíneket, billentéseket és karaktereket alkalmazni,

– faksimile és urtext kottákból önállóan dolgozni.

Ismerje

– hangszerének mechanikáját, történetét és irodalmát,

– a hangolás alapjait,

– a reneszánsz, barokk és klasszikus kompozíciós technikákat, a barokk tánctételeket,

– a kortól és nemzetiségtől függő stílusjegyeket,

– a continuo-játék alapjait,

– a különféle notációs és ornamentális hagyományokat, a különböző kulcsokat,

– az improvizáció lehetőségeit.

Legyen képes előadási darabok megszólaltatásával művészi élményt nyújtani.

Zongora

A jelölt ismerje:

– hangszere múltját, irodalmát, a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a barokk, klasszikus, romantikus, XX. századi és kortárs zenei stílus jellemző vonásait,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét,

– a leghitelesebb forrásokat, Urtext-kiadásokat,

– a kottában előforduló jelek és zenei műszavak pontos jelentését, értelmezését.

Legyen képes:

– a természetes, oldott hangszerkezelésre,

– technikai és zenei szempontból tudatos, elemző gyakorlásra, technikájának önálló továbbfejlesztésére,

– a zongorajáték alapformáit (skálák, gyakorlatok stb.) minden hangnemben otthonosan játszani,

– a különböző játékformákat, játékmódokat a zenei anyagnak megfelelően alkalmazni,

– a legfontosabb zenei karakterek és a hozzájuk kapcsolódó billentésmódok megjelenítésére,

– dinamikailag árnyalt és kifejező hangképzésre,

– a pedálok tudatos és változatos használatára,

– a mű stílusának és karakterének, valamint saját kézalkatának megfelelő ujjrendeket önállóan készíteni,

– életkorának és képességeinek megfelelő zenei anyag kottahű, stílusos, a zenei összefüggéseket megjelenítő, kifejező előadására.

Rendelkezzék:

– a művek helyes tempóban és pontos ritmusban történő megvalósításához szükséges hangszeres ügyességgel, virtuozitással,

– művészi szándékú zenei kifejezést eredményező képzelőerővel, technikával, előadó- és formálókészséggel,

– biztos memóriával,

– koncentrálóképességgel és szereplési rutinnal,

– lapról olvasási készséggel, mely alkalmas zongoraművek vázlatos, de folyamatos eljátszására,

– az együttes zenélés alapkövetelményeivel (kamarazene, zongorakíséret).

Orgona

A jelölt ismerje:

– hangszere múltját, történetét, irodalmát, a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a különböző zenei stílusok jellemző vonásait,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét,

– a leggyakrabban használt zenei műszavakat és előadási jeleket,

– a díszítések különböző fajtáit,

– a regisztrálás alapvető szabályait.

Legyen képes:

– különböző korok műveit biztos technikával, stílushűen megszólaltatni és zenei élményt nyújtani,

– az adott mű helyes metrikai és ritmikai megoldására,

– a barokk zenében tiszta szólamvezetésre, értelmes frazeálásra és artikulációra, a díszítések alkalmazására,

– a romantikus stílus érzelmi és kifejezésbeli sajátosságait megérezni és megvalósítani,

– a művek karakterének megfelelően regisztrálni,

– saját alkatának megfelelő ujj- és lábrendek önálló készítésére,

– repertoárját állandóan bővíteni.

Rendelkezzék:

– művészi kifejezést lehetővé tevő alkotó képzelőerővel, előadói és formálókészséggel,

– a művek megvalósítását lehetővé tevő technikával, célszerű hangszeres mozgásokkal,

– koncentrálóképességgel,

– fejlett hallási kontrollal,

– lapról olvasási készséggel,

– a hangszeréhez kapcsolódó stílus- és anyagismerettel, megfelelő repertoárral,

– megfelelő gyakorlási módszerrel.

Harmonika

A jelölt ismerje:

– a bariton balkezes koncertharmonika zenei és technikai sajátosságait,

– a B. B. manuál használatát,

– a jobb kéz, valamint a B. B. manuál akkordtechnikájának alapjait,

– a gyors kéztechnika alapjait, a kéz tizenhatod mozgású egyenletes vezetését, az ujjak alacsony, aktív, pontos munkáját.

Legyen képes a pontos levegőgazdálkodásra, az egyenletes légszekrényvezetésre, a pontos, gyors, törésmentes légszekrényváltásra, valamint az egyenletes crescendo, decrescendo ívek megvalósítására.

Tudja a tanult kéz- és légszekrénytechnikai elemeket egy meggyőző zenei kifejezés szolgálatába állítani.

Ismerje a repetíciós (shake) technikát, valamint a művek karakterének megfelelő regisztrálás szempontjait.

Tudjon a művek karakterének megfelelően regisztrálni.

Legyen képes a két-, három-, illetve négyszólamú művek előadására, a többszólamú művekben a tiszta szólamvezetésre, a pontos tagolásra, a világos, érthető megformálásra.

Ismerje a hangszer koncertirodalmát.

Tudjon nagyobb terjedelmű műveket előadni, valamint kamarazenében – elsősorban más zenekari hangszerekkel – közreműködni.

Tudjon műveket önállóan is elsajátítani.

Legyen képes a művészi kifejezésmód, a megfelelő stílusismeret és a technikai felkészültségének birtokában zenei élményt nyújtani.

Tudja az előadási darabok többségét emlékezetből játszani.

Legyen igénye a zeneművek ideális megformálására.

Rendelkezzék a jelölt megfelelő alaptónussal.

Tudjon ritmikailag pontos, stílusos díszítéseket játszani.

Ismerje a művek harmóniai, formai szerkezetét, valamint e játszott művek stílusjegyeit.

Legyen képes a jelölt mindenkor kifejező és dinamikailag árnyalt hangon játszani, a zeneművek érzelmi tartalmát átélni.

Legyen képes a szubjektív zenei élményét esztétikailag igényesen kifejezni.

Legyen képes olyan művészi szándékú kifejezésmódra, amely összefüggő egységben tükrözi zenei tudását, képzelőereje fejlettségét, a hangszeres felkészültségét, valamint előadókészsége érettségét.

Ismerje a legfontosabb zenei műszavakat.

Legyen képes saját kézalkatának megfelelő, célszerű ujjrendeket készíteni.

Tudjon pontosan kottát olvasni a zenei karakter, a hangok, a ritmus, az ujjrend, a légvezetés, a regisztrálás pontos figyelembevételével.

Hegedű

A jelölt ismerje:

– hangszere múltját, irodalmát, a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a barokk, klasszikus és romantikus stílus jellemző vonásait, a kortárs zenei irányzatokat,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét.

Legyen képes:

– természetes, oldott hangszerkezelésre,

– technikai és zenei szempontból tudatos, elemző gyakorlásra,

– technikájának önálló továbbfejlesztésére,

– az egész fogólapot uralni,

– a tiszta intonáció érdekében érzékeny billentésre, folyamatos, könnyed fekvésváltásra,

– a különböző skálákat 3 és 4 oktávon keresztül akkordfelbontásokkal, tisztán, ritmikusan, élénk tempóban játszani,

– kiművelt kettősfogás-technikával terc-, szext-, oktáv-, decima- és váltott oktávskálák játékára,

– az adott mű kifejezését szolgáló differenciált vibrato alkalmazására,

– a jobb és bal kéz játszómechanizmusának összehangolására,

– a legfontosabb zenei karakterek – dolce, cantabile, espressivo, risoluto – megjelenítésére,

– az egyes zenei karaktereknek megfelelően az alapvonások – legato, détaché, martelé, spiccato, staccato – alkalmazására,

– dinamikailag árnyalt és kifejező hangképzésre,

– a mű stílusának és karakterének, valamint saját kézalkatának megfelelő ujjrendek és vonások önálló készítésére,

– az életkorának és képességeinek megfelelő zenei anyag kottahű, stílusos, a zenei összefüggéseket visszaadó, értelmesen tagolt, árnyalt és kifejező előadására.

Rendelkezzék:

– művészi szándékú zenei kifejezést lehetővé tevő képzelőerővel, technikával, előadó- és formálókészséggel,

– igényes, fejlett hallással, kontrollálóképességgel,

– biztos memóriakészséggel,

– koncentrálóképességgel és szereplési rutinnal,

– a kamarazenei vagy zenekari játékhoz szükséges lapról olvasási készséggel.

Brácsa

(kötelező tárgy a hegedű szakosok számára)

A jelölt ismerje az altkulcsban való kottaolvasást és legyen képes azt a folyamatos játékban alkalmazni.

Legyen képes:

– a tiszta intonáció érdekében a fogólapon tudatos helyezkedő-műveletekre,

– a tiszta fekvésváltásokat alkalmazni és azokat a zenei folyamatokba beilleszteni,

– az alapvonások hajlékony, szép hangon történő megszólaltatására,

– tudatosan végrehajtani a húrváltó és vonóváltó műveleteket,

– folyamatosan és szép hangon vibrálni.

Ismerje és tudja alkalmazni a zenei alapkaraktereket: dolce, cantabile, espressivo, risoluto.

Brácsa

A jelölt ismerje:

– hangszere múltját, irodalmát, a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a barokk, klasszikus, romantikus és kortárs zene jellemző vonásait,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét.

Legyen képes:

– természetes, oldott hangszerkezelésre,

– technikai és zenei szempontból tudatos, elemző gyakorlásra,

– a különböző hangsorokat 3 oktávon át akkordfelbontásokkal, tisztán, ritmikusan, élénk tempóban játszani,

– kiművelt kettősfogás-technikával terc-, kvart-, kvint-, szext-, szeptim- és oktávskálák játékára,

– különböző módon vibrálni,

– a jobb és bal kéz játékának összehangolására,

– a legfontosabb zenei alapkarakterek megjelenítésére,

– ezen karaktereknek megfelelő alapvonások alkalmazására,

– dinamikailag árnyalt és kifejező hangképzésre,

– az adott zenei stílusnak megfelelő ujjrendek és vonások önálló elkészítésére,

– életkorának és képességeinek megfelelő zenei anyag kottahű, stílusos, értelmesen tagolt, kifejező előadására.

Rendelkezzék:

– képzett hallással,

– biztos memóriával,

– koncentrálóképességgel és szereplési gyakorlattal,

– olyan lapról olvasási készséggel, amely mind a kamarazenei, mind a zenekari játékhoz szükséges.

Gordonka

A jelölt legyen képes tisztán:

– 4 oktáv terjedelemben, gyors tempóban, egyenletesen skálákat és hármashangzatokat,

– terceket és szexteket kettősfogással,

– tartalmas alaphangon, elég széles dinamikai skálával, megbízható intonációval, élő ritmusban,

– p és f dinamikában kantilénaíveket játszani.

Tudjon:

– a magasabb fekvésekben is tartalmas hangot képezni,

– kifejezően, minden ujjal vibrálni.

Ismerje az egyes fekvések és fogásmódok topográfiáját, és az váljék játékában fokozatosan ösztönössé.

Legyen képes:

– gördülékeny fekvésváltások végrehajtására,

– mérsékelten gyors tempóban egyenletes pergőjátékra,

– a zenei agogikák helyes kivitelezésére.

Ismerje

– az abszolút intonáció fogalmát szemben a temperálttal,

– a különböző vonásnemeket és azok kombinációit.

Legyen képes:

– a ritmikus zenei problémák megoldása érdekében a jobb és a bal kéz könnyed mozgásainak, játszómechanizmusának összehangolására,

– a dinamikai árnyalatokat kiterjeszteni intenzív pp felé, valamint jól hangzó meleg forte, szükség esetén risoluto ff hangzásig.

Sajátítsa el a zenei alapkaraktereket:

– dolce,

– espressivo,

– risoluto,

– grazioso.

Ismerje:

– a barokk,

– a klasszikus,

– a romantikus,

– a kortárs zene stílusjegyeit, és legyen azon technikai eszközök birtokában, amelyek a különböző művek hiteles megszólaltatásához szükségesek.

Legyen tisztában a játszott művek:

– formai felépítésével,

– frazeálási helyeivel.

Bírjon életkorának és tudásszintjének megfelelő önállóságot is:

– a játszandó művek kiválasztásához,

– az egyéni elképzeléseinek és fizikai (kézalkati stb.) lehetőségeinek figyelembevételével készítendő vonások és ujjrendek megalkotásához.

Rendelkezzék a zenei mondanivaló megvalósításához szükséges:

– képzelőerővel,

– előadói készséggel,

– technikával,

– biztos zenei memóriával,

– koncentrálóképességgel,

– szereplési rutinnal.

Nagybőgő

A jelölt értse a tanult technika lényegét (a kéztartástól az ujjrendig) és legyen képes azt később önállóan is alkalmazni.

Legyen képes:

– tisztán és pontosan játszani,

– az alapvonások (artikulációk) sokrétű alkalmazására,

– dinamikailag árnyalt és kifejező hangképzésre,

– természetes, oldott hangszerkezelésre,

– folyamatosan, szép hangon vibrálni,

– a jobb és bal kéz játszómechanizmusának összehangolására,

– ujjrendek és vonások önálló készítésére,

– életkorának és képességeinek megfelelő zenei anyag kottahű, stílusos, a zenei összefüggéseket visszaadó, értelmesen tagolt, árnyalt és kifejező előadásra.

Rendelkezzék:

– igényes és fejlett hallással, precíz ritmusérzékkel,

– koncentrálóképességgel és szereplési rutinnal,

– biztos memóriával,

– jó lapról olvasási készséggel.

Ismerje:

– a nagybőgő múltját, irodalmát, a jelentősebb alkotó- és előadóművészek munkásságát,

– a barokk, klasszikus, romantikus és kortárs zene jellemző vonásait,

– a művek formai és harmóniai szerkezetét.

Tanulmányai végén a tanuló rendelkezzék olyan komplex tudással, hogy zenekarban vagy kamarazenei együttesben tudjon az elvárásoknak megfelelően közreműködni.

I/2. Szolfézs

Rendelkezzék a jelölt:

– kiművelt zenei hallással, írás- és olvasási készséggel,

– fejlett zenei képzelettel és memóriával,

– tudatos előadási és formálási készséggel, és az ehhez szükséges technikai felkészültséggel,

– a zenéléshez nélkülözhetetlen alkalmazkodó- és koncentrálóképességgel,

– az egyes zenetörténeti korszakok előadási gyakorlatának ismeretével,

– az előadáshoz és az elemzéshez szükséges elméleti: harmóniai, formatani és stílusismerettel.

Legyen gyakorlata a relatív és abszolút rendszer használatában (olvasás, lejegyzés, transzponálás, hallásgyakorlatok, harmóniahallás, elemzés stb.).

Tudjon:

– c-kulcsokban olvasni, chiavettázni és transzponálni (énekelve, ének-zongorázva és lehetőség szerint írásban is),

– lapról énekelni egyszólamú idézeteket, valamint az énekes kamarazene műfajaiban szólamokat önállóan énekelni, megformálni,

– tisztán intonálni,

– többszólamú és zongorakíséretes műveket ének-zongorával előadni,

– műveket elemezni, a zenei komponenseket egyenként és összefüggésükben értelmezve stílusosan interpretálni,

– tudatosan és rendszeresen gyakorolni.

Ismerje a középkor, a reneszánsz, a barokk, a bécsi klasszicizmus, a romantika és a XX. század szerzőit, tipikus műfajait, jellemzőit és stilisztikai sajátosságait.

Legyen képes:

– hallás után lejegyezni egy- és többszólamú (homofon és polifon) zenei részleteket a fentebb körvonalazott stíluskorszakokból,

– műveket kotta nélkül is előadni (énekelve és ének-zongorával),

– a szakképesítés és a különböző felsőfokú intézmények által előírt vizsga-, illetve felvételi követelményeknek megfelelni.

I/3. Zeneelmélet

Jártasság a barokk és bécsi klasszikus zene harmónia- és formavilágában.

Írásbeli követelmények:

A szakmai vizsga anyagának megfelelően:

– klasszikus zenei idézetek szélső szólamainak lejegyzése harmóniai jelöléssel,

– akkordfűzési gyakorlatok négyszólamú lejegyzése harmóniai jelöléssel együtt.

Szóbeli követelmények:

– akkordtípusok, harmóniafűzések magyarázata és bemutatása rövid műrészletek előadásával, elemzésével, az erre alkalmas műrészletekből harmóniai vázlat készítése és bemutatása (nem zongoristák szükség esetén csak a vázlatot zongorázzák),

– mintapéldák transzponált játszása (zongoristák 6 #, 6 b, nem zongoristák 4 #, 4 b előjegyzésig),

– szekvenciák memorizálása, transzponálása,

– akkordfűzések játszása diktálás után és számozott basszusról,

– barokk, klasszikus tételek formai elemzése kottakép alapján,

– a hangszeres, illetve énekórán tanultak közül valamely barokk vagy klasszikus mű komplex elemzése,

– bizonyos tájékozottság a barokk előtti és klasszika utáni zenei nyelvezet néhány alapelemében (ötfokú, hétfokú hangnemek felismerése, transzponált éneklése; a hangszeres vagy énekórán tanult kórusmű, dal vagy hangszeres darab néhány vonásának – modális fordulat, ritmikai, melodikai, harmóniai ,,érdekesség'' – bemutatása, magyarázata).

I/4. Zongora kötelező tárgy

A zongora, orgona és hárfa szakos jelöltek kivételével.

A jelölt legyen képes:

– természetes hangszerkezelésre, differenciált billentésre,

– könnyebb zongoraművek (vagy átiratok) folyamatos lapról olvasására, valamint egyszerűbb zongorakíséretek színvonalas eljátszására,

– skálákat játszani 7 #, 7 b előjegyzésig, 4 oktávon keresztül külön kézzel, párhuzamosan és ellenmozgásban, legato és non legato, fokozatosan gyorsuló tempóban.

Tudjon játszani:

– hármas- és négyeshangzat-felbontásokat (futamszerűen is, négy oktávon keresztül),

– oktávmeneteket, kromatikus skálát, glissandót, tremolót.

Tudjon különböző stílusú zongoraműveket stílushűen előadni (pl. Bach: Kétszólamú invenciók, könnyebb bécsi klasszikus szonáták, Chopin-mazurkák, Bartók: Mikrokozmosz IV–V. füzet).

Hárfa és orgona szakosok részére

A jelölt legyen képes:

– természetes hangszerkezelésre, differenciált billentésre,

– közepesen nehéz zongoraművek (vagy átiratok) folyamatos lapról olvasására, valamint zongorakíséretek színvonalas eljátszására,

– skálákat játszani 7 #, 7 b előjegyzésig, 4 oktávon keresztül külön kézzel, párhuzamosan és ellenmozgásban, legato és non legato, fokozatosan gyorsuló tempóban.

Tudjon játszani:

– hármas- és négyeshangzat-felbontásokat (futamszerűen is, négy oktávon keresztül),

– oktávmeneteket, kromatikus skálát, glissandót, tremolót.

Tudjon különböző stílusú zongoraműveket stílushűen előadni (pl. Bach: Két- és háromszólamú invenciók, bécsi klasszikus szonáták, Chopin: mazurkák, keringők, Bartók: Mikrokozmosz IV–VI. füzet).

Az 5 szakiskolai év alatt kötelező az alábbi alapművek hiánytalan ismerete (legalább lapról olvasási szinten):

– Bach: Két- és háromszólamú invenciók

– Haydn: Zongoraszonáták (Wiener Urtext 1a kötet)

– Bartók: Mikrokozmosz I–IV. kötet

I/5. Zenetörténet (zeneirodalom)

A jelölt:

– ismerje a zenetörténet különböző korszakaira jellemző stílusjegyeket, műfaji és formai sajátosságokat,

– legyen képes tájékozódni a zenetörténet korszakaiban,

– legyen képes elhelyezni az egyes zeneszerzőket a megfelelő korban, legalább félévszázadnyi pontossággal,

– ismerje a tanult zeneszerzők életének, körülményeinek azon vonatkozásait, amelyek hatással voltak alkotóművészetükre,

– legyen képes felismerni hallás után a zeneművek szerkezeti, karakterbeli, hangzásbeli sajátosságait,

– legyen képes a tanult zeneműveket (többszöri meghallgatás után) rövid hangzó részlet alapján felismerni,

– legyen képes ismereteit saját zenei praxisában hasznosítani,

– legyen igényes az interpretáció minősége, stílushűsége iránt,

– legyen képes a zenetörténetből és egyéb tantárgyakból tanult ismereteit összekapcsolni,

– váljék igényessé ismereteinek állandó bővítése iránt (zeneművek megismerése, egyéni és együttes aktív muzsikálás, hangverseny- és operaelőadások látogatása, a megjelenő hangfelvételek figyelemmel kísérése, zeneelméleti-zenetudományi munkák olvasása, rádió- és televízióműsorok és az internet figyelése stb. révén).

I/6. Népzene

A jelölt:

– rendelkezzen átfogó képpel a magyar népzene egészéről, legyen általánosan tájékozott zenei múltunkat és jelenünket illetően,

– ismerje nagy vonalaiban a magyar népzenekutatás történetét (a 19. századi előzmények, Vikár Béla, Bartók Béla és Kodály Zoltán, valamint tanítványaik munkássága),

– legyen kellően felkészült a főiskolai etnomuzikológiai tanulmányok folytatására, különös tekintettel a nemzetközi népzenekutatás történetének befogadására, más népek zenéjének megismerésére,

– név szerint is ismerjen egy-egy kiemelkedő énekest és hangszeres előadót,

– legyen képes tiszta, stílusos, az ornamenseket is alkalmazó előadásra, s a magyar népzenében jellemző díszítésmódokat tudja helyesen alkalmazni a népzenei inspirációjú magyar műzene előadásakor,

– tudja elemezni megfelelő népzenei szakkifejezésekkel a népdalokat a hangsor, a hangkészlet, a forma, a kadenciák, a szótagszám stb. alapján,

– tudja elkészíteni egy-egy népdal, egyszerűbb hangszeres dallam vázlatos lejegyzését,

– ismerje a műzenében használt hangszereket a magyar néphagyomány és általában a népzene oldaláról, különös tekintettel saját hangszerére,

– rendelkezzék megfelelő anyagismerettel, tudjon kívülről 100 népdalt (évi 50 kötelezővel számolva),

– legyen tájékozott a népzene mai helyzetéről (például tudja, mi a különbség egy hagyományőrző együttes és egy táncházban muzsikáló együttes között).

II. Zeneelmélet-szolfézs szak

Általános követelmény

Rendelkezzék kiművelt zenei ízléssel, hallással, memóriával, elméleti és technikai felkészültséggel, zenei műveltséggel.

Játsszon zeneileg kifejezően és jó technikával zongorán. Lehetőség szerint tanuljon más hangszeren is játszani.

Tudjon műveket transzponálni, többszólamú partitúrát olvasni és játszani lapról is.

Legyen képes egy- és többszólamú (homofon és polifon) zenei részleteket hallás után lejegyezni.

Tudjon hangszereseket és énekeseket zongorán kísérni.

Legyen képes elméleti felkészültségét az aktív muzsikálásban (zenei megformálásban) is hasznosítani.

II/1. Zeneelmélet

Jártasság a barokk és bécsi klasszikus zene harmónia- és formavilágában. Alapfokú ismeretek a barokk előtti és a klasszika utáni korok zeneelméletéről.

Írásbeli követelmények

A szakmai vizsga anyagának megfelelően:

– nehezebb klasszikus zenei idézetek szélső szólamainak lejegyzése harmóniai jelöléssel,

– változatos akkordfordulatokat, figurációkat tartalmazó akkordfűzési gyakorlatok négyszólamú lejegyzése harmóniai jelöléssel,

– változatos akkordfordulatokat, figurációkat tartalmazó akkordfűzési gyakorlatok négyszólamú kidolgozása szűk fekvésben.

Szóbeli követelmények

– mintapéldák transzponált játszása (7 #, 7 b előjegyzésig),

– szekvenciák memorizálása, transzponálása,

– akkordfűzések játszása diktálás után és számozott basszusról,

– barokk, klasszikus tételek formai elemzése kottakép alapján,

– a hangszeres, illetve énekórán tanultak közül valamely barokk vagy klasszikus mű komplex elemzése,

– tájékozottság a barokk előtti és klasszika utáni zenei nyelvezet alapelemeiben (ötfokú, hétfokú hangnemek felismerése, transzponált éneklése; a hangszeres vagy szolfézsórán tanult kórusmű, dal vagy hangszeres darab néhány vonásának – modális fordulat, ritmikai, melodikai, harmóniai ,,érdekesség'' – bemutatása, magyarázata).

II/2. Szolfézs

Rendelkezzék a tanuló:

– kiművelt zenei hallással, írás- és olvasási készséggel,

– fejlett zenei képzelettel és memóriával,

– tudatos előadási és formálási készséggel, és az ehhez szükséges technikai felkészültséggel,

– a zenéléshez nélkülözhetetlen alkalmazkodó- és koncentrálóképességgel,

– az egyes zenetörténeti korszakok előadási gyakorlatának ismeretével,

– az előadáshoz és az elemzéshez szükséges elméleti: harmóniai, formatani és stílusismerettel.

Legyen gyakorlata a relatív és abszolút rendszer használatában (olvasás, lejegyzés, transzponálás, hallásgyakorlatok, harmóniahallás, elemzés stb.).

Tudjon a tanuló:

– c-kulcsokban olvasni, chiavettázni és transzponálni (énekelve, ének-zongorázva és lehetőség szerint írásban is),

– lapról énekelni egyszólamú idézeteket, valamint az énekes kamarazene műfajaiban szólamokat önállóan énekelni, megformálni,

– tisztán intonálni,

– többszólamú és zongorakíséretes műveket ének-zongorával előadni,

– műveket elemezni, a zenei komponenseket egyenként és összefüggésükben értelmezve stílusosan interpretálni,

– tudatosan és rendszeresen gyakorolni.

Ismerje a középkor, a reneszánsz, a barokk, a bécsi klasszicizmus, a romantika és a XX. század szerzőit, tipikus műfajait, jellemzőit és stilisztikai sajátosságait.

Legyen képes a tanuló:

– hallás után lejegyezni egy- és többszólamú (homofon és polifon) zenei részleteket a fentebb körvonalazott stíluskorszakokból,

– műveket kotta nélkül is előadni (énekelve és ének-zongorával),

– a szakképesítés és a különböző felsőfokú intézmények által előírt vizsga- illetve felvételi követelményeknek megfelelni.

II/3. Karvezetés

Ismerje a jelölt a helyes test- és kéztartást, illetve a gyakori ütemfajták vezénylését, és tudja ezeket a gyakorlatban készségszinten alkalmazni.

Tudjon – egy meghatározott szólamot énekelve – középnehéz két- és háromszólamú műveket, illetve könnyebb négyszólamú homofon kartételeket zongorán előadni és betanítani.

Legyen képes kisebb hangszeres apparátussal kísért két- illetve többszólamú művek irányítására.

II/4. Zongora kötelező tárgy

A jelölt legyen képes:

– természetes hangszerkezelésre, differenciált billentésre,

– közepesen nehéz zongoraművek (vagy átiratok) folyamatos lapról olvasására, valamint zongorakíséretek színvonalas eljátszására,

– skálákat játszani 7 #, 7 b előjegyzésig, 4 oktávon keresztül külön kézzel, párhuzamosan és ellenmozgásban, legato és non legato, fokozatosan gyorsuló tempóban.

Tudjon játszani

– hármas- és négyeshangzat-felbontásokat (futamszerűen is, négy oktávon keresztül),

– oktávmeneteket, kromatikus skálát, glissandót, tremolót.

Az 5 szakiskolai év alatt kötelező az alábbi alapművek hiánytalan ismerete (legalább lapról olvasási szinten):

– Bach: Két- és háromszólamú invenciók

– Haydn: Zongoraszonáták (Wiener Urtext 1a kötet)

– Bartók: Mikrokozmosz I–IV. kötet

II/5. Hangképzés

A jelölt intonáljon tisztán, tudja a rezonanciáját helyesen kihasználni.

Legyen tiszta és érthető a szövegmondása.

Legyen képes alkalmazni az alapvető zenei előírásokat, s tudja érzelmeit ezek keretén belül kifejezni.

Legyen képes az adott skálagyakorlatot és a zenei anyagot helyes légzéstechnikával és levegővezetéssel, lágy hangadással, egészséges hangon, stílusosan előadni.

Rendelkezzék alapfokon elvárható énekes repertoárral.

II/6. Zeneirodalom

A jelölt rendelkezzék középfokon elvárható zenetörténeti és művészettörténeti ismeretekkel, és legyen képes megbízhatóan tájékozódni a főbb zenetörténeti és művészeti korszakokban.

Ismerje:

– a zenetörténet legfontosabb korszakait, az egyes korstílusok legfontosabb stílusjegyeit, műfajait, a műfajok és formatípusok kialakulásának folyamatát,

– az egyes korok kiemelkedő zeneszerzőinek életét és munkásságát,

– a hangszeres és a vokális irodalmat,

– a legfontosabb zenei alapfogalmakat.

Ismerje fel a tanult és elemzett műveket és azok jellegzetes tematikus részleteit, a tanult művek sajátos szerkezeti megoldásait, hangrendszerbeli jelenségeit.

Tudjon különböző stílusú zenei szemelvényeket emlékezetből idézni.

Legyen képes eligazodni korunk fő stiláris irányzataiban. Legyen áttekintése a XX. századi társadalmi változásokról, ezek hatásáról, szerepéről a társadalmi-történelmi folyamatokban, e folyamatok tudati, érzelmi tükröződéseiben.

Legyen képes összevetni a legfontosabb stílusfordulókat, eseményeket az egyetemes történelem meghatározó jelentőségű eseményeivel.

Legyen kitekintése a társművészetek legfontosabb stíluskoraira, alkotásaira, a zene és a társművészetek kölcsönhatásaira.

Legyen képes a megszerzett ismereteket használni és gondolkodásrendszerében integrálni.

II/7. Népzene

A növendék: