44/2001. (XII. 18.) KöViM rendelet

a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról¹

2007.03.11.

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 48. §-ának (3) bekezdés b) pontjának 11. alpontjában kapott felhatalmazás alapján – a gazdasági miniszterrel és a hatáskörét érintő kérdésekben a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben – a következőket rendelem el:

1. § A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet (a továbbiakban: MR.) 2. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (9)–(12) bekezdés számozása (10)–(13) bekezdésre változik:

,,(9) A rendelet alkalmazásában fogyatékos személyek szállítására kialakított gépkocsi az a személygépkocsi vagy autóbusz, amelyet:

a) fogyatékos személyek számára fenntartott ülőhelyekkel láttak el, és/vagy

b) úgy alakítottak ki, hogy a kerekesszékben helyet foglaló mozgáskorlátozott személy szállítására alkalmas legyen, továbbá

c) az autóbusz utasterének kialakítása és felszereltsége megfelel az A. Függelék A/52. mellékletében meghatározott követelményeknek.''

2. § Az MR. 5. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) és (6) bekezdés számozása (6) és (7) bekezdésre változik:

,,(5) A járműszerelvény hossztengelyével párhuzamosan mért legnagyobb távolság:

a) a rakfelület legelső, a vezető fülke mögötti külső pontja és a járműszerelvény pótkocsijának leghátsó külső pontja között 16,40 méter

b) az a) pontban meghatározott távolságból levonva a gépjármű hátsó vége és a pótkocsi első vége közötti távolságot: 15,65 méter''

3. § Az MR. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(A járművek tömegére vonatkozó üzemeltetési műszaki feltételek)

,,(1) A fúvott gumiabronccsal felszerelt kerekű jármű, illetőleg járműszerelvény megengedett legnagyobb össztömege:

a) kéttengelyes jármű esetében a 20,0 tonnát,

b) háromtengelyes jármű – kivéve autóbusz – esetében a 24,0 tonnát, ba) háromtengelyes autóbusz a 25,0 tonnát, bb) háromtengelyes autóbusz, ha útkímélő tengellyel rendelkezik a 26,0 tonnát,

c) négy és ennél több tengelyes jármű – kivéve a ca) pontban meghatározott autóbusz – esetében a 30,0 tonnát,

ca) a két kormányzott tengelyű, útkímélő tengellyel rendelkező autóbusz a 32,0 tonnát,

d) háromtengelyes járműszerelvény vagy csuklós jármű esetében a 28,0 tonnát,

e) négytengelyes járműszerelvény vagy csuklós jármű esetében a 36,0 tonnát,

f) öt vagy ennél több tengelyes járműszerelvény vagy csuklós jármű esetében a 40,0 tonnát

nem haladhatja meg.''

4. § Az MR. 7. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(A járművek tengelyterhelésére vonatkozó üzemeltetési műszaki feltételek)

,,(1) A jármű tengelyterhelése fúvott gumiabronccsal felszerelt jármű esetében – a (6) bekezdésben említett kivételtől eltekintve – a 10 tonnát, útkímélő tengely esetében a 11 tonnát, továbbá az autóbusz útkímélő tengelyének tengelyterhelése a 11,5 tonnát nem haladhatja meg.

(2) Ha a jármű

a) két szomszédos tengelyének egymástól mért távolsága 1,00 méternél kisebb, a két tengelyt – a megengedett tengelyterhelés szempontjából – egy tengelynek kell tekinteni, az ilyen tengelycsoport együttes megengedett legnagyobb tengelyterhelése 11,0 tonna;

b) két szomszédos tengelyének egymástól mért távolsága legalább 1,00 méter és kisebb 1,30 méternél, az ilyen tengelycsoport együttes megengedett legnagyobb tengelyterhelése – a c) pontban meghatározott kivétellel – 16,0 tonna;

c) két szomszédos tengelyének egymástól mért távolsága autóbusz esetében legalább 1,30 méter és kisebb 2,00 méternél, az autóbusz ilyen tengelycsoportjának együttes megengedett legnagyobb tengelyterhelése 18,0 tonna;

d) három tengelyből álló tengelycsoportjának szélső tengelyei közötti távolság nem több, mint 2,60 méter, az ilyen tengelycsoport együttes megengedett legnagyobb tengelyterhelése 22,0 tonna;

e) három tengelyből álló tengelycsoportjának szélső tengelyei közötti távolság több, mint 2,60 méter, az ilyen tengelycsoport együttes megengedett legnagyobb tengelyterhelése 24,0 tonna.''

5. § Az MR. 25. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

,,(2) A gépjármű, a mezőgazdasági vontató és a lassú jármű hajtómotorja a gyártója által egyedi azonosítási jellel, illetőleg a hajtómotor egyedi azonosítására nem szolgáló típus azonosító jellel (a továbbiakban együtt: motorszám) látható el. Amennyiben a hajtómotort motorszámmal látták el, az a jármű azonosító jelének tekintendő és azt nyilvántartásba kell venni. A motorszámot nem szabad eltüntetni, megváltoztatni.

(3) Az (1) bekezdésben említett alvázszámot csak a gyártó – ideértve a gyártó és a Közlekedési Főfelügyelet (a továbbiakban: KFF) által együttesen felhatalmazott hazai gyártói képviseletet is –, illetőleg a területi Közlekedési Felügyelet tüntetheti fel a járművön. Az egyedi azonosításra alkalmatlanná vált alvázszám helyreállítására, illetőleg a járműnek a Közlekedési Főfelügyelet által meghatározott és nyilvántartásba vett alvázszámmal (közlekedési hatósági alvázszám) történő ellátására vonatkozó további feltételeket külön jogszabály² határozza meg.''

6. § Az MR. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

26. § ,,A gépjármű, a mezőgazdasági vontató és a lassú jármű, valamint a pótkocsi alvázán az alvázszámot, továbbá a gépjármű, a mezőgazdasági vontató és a lassú jármű azonosító jellel ellátott hajtómotorján a motorszámot beütéssel vagy – ezek helyett – roncsolás nélkül el nem távolíthatóan rögzített táblán kell feltüntetni, továbbá e járműveket a gyártómű által rögzített adattáblával is el kell látni.''

7. § Az MR. 29. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(A gépjármű, a mezőgazdasági vontató és a lassú jármű fékezésére vonatkozó üzemeltetési műszaki feltételek)

,,(1) A járművek fékrendszerei meg kell feleljenek a járműtípusra jellemző kerékfékerő határértékeknek. A jármű típusára jellemző határértékeket a 30. §-ban meghatározott követelmények alapján a Központi Közlekedési Felügyelet (a továbbiakban: KKF) határozza meg és a KFF adja ki.

(2) Az üzemi fékrendszer fékhatásának – az aszimmetrikus járműveket kivéve – a kétoldali kerekeken megközelítően azonosnak kell lennie. Tengelyenként a két oldal közti eltérés a keréken mért nagyobb átlagos fékerő 20%-át – M₁ és N₁ kategóriába tartozó gépkocsik hátsó tengelyén a 30%-át – nem haladhatja meg.''

8. § Az MR. 37. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

(A világító és fényjelző berendezések alkalmazására és működésére vonatkozó üzemeltetési műszaki feltételek)

,,(6) Villogó fényt a világító, illetőleg fényjelző berendezés – az irányjelző, a megkülönböztető lámpa, a figyelmeztető lámpa, a taxi vészjelző lámpája, továbbá a visszajelző lámpák kivételével – nem bocsáthat ki.''

9. § (1)³ Az MR. 66. §-ának (1) és (2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(Megkülönböztető lámpára és figyelmeztető lámpára vonatkozó üzemeltetési műszaki feltételek)

,,(1) Megkülönböztető lámpával kell felszerelni a megkülönböztető fény- és hangjelző berendezés használatára külön jogszabály⁴ alapján jogosult gépjárművet. A járműre annyi megkülönböztető lámpát kell felszerelni, hogy a (3) bekezdésben meghatározott követelmények teljesüljenek.

(2) ''

(2) Az MR. 66. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

,,(6) Az út, vagy közmű építésére, fenntartására, illetőleg tisztítására szolgáló gépjárművet és lassú járművet, valamint a megengedett hosszúsági vagy szélességi méretet lényegesen meghaladó járművet fel kell, egyéb járművet a külön jogszabály⁵ szerinti engedély alapján fel szabad szerelni figyelmeztető lámpával. A figyelmeztető lámpa felszerelésének a tényét a jármű forgalmi engedélyébe illetőleg igazoló lapjába be kell jegyezni. Az olyan járműre, amelyen megkülönböztető lámpa van, figyelmeztető lámpát felszerelni nem szabad.''

10. § Az MR. 67. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(Tájékoztató lámpákra vonatkozó üzemeltetési műszaki feltételek)

,,(1) A taxit fel szabad szerelni az igénybevételi lehetőségének jelzésére szolgáló fényjelző berendezéssel (taxi szabadjelző). Ez a fényjelző berendezés előre színtelen (fehér) vagy borostyánsárga, illetőleg a kettő közötti színkoordinátájú; hátra borostyánsárga, illetőleg kadmium és borostyánsárga közötti színkoordinátájú fényt bocsáthat ki. A taxi szabadjelző készülék fényjelzése a ,,TAXI'' feliratot kell mutassa; megengedett továbbá a taxi szabadjelzőjén az üzemeltetőre, valamint a rendelési telefonszámra, hívószámra utaló jelzés alkalmazása is.''

11. § Az MR. 72. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

,,(3) A megkülönböztető fény- és hangjelző berendezés használatára jogosult gépjárművet fel kell szerelni a megkülönböztető hangjelzés adására szolgáló olyan hangjelző berendezéssel is, amely változó hangmagasságú, a gépjármű előtt 7 m távolságban mérve hangonként 103 dB(A) és 120 dB(A) közti hangnyomásszintű hangjelzést ad. A gépjárműre felszerelt megkülönböztető hangjelző berendezésre vonatkozó részletes hangtani követelményeket, valamint azok vizsgálatára és minősítésére vonatkozó feltételeket szabvány⁶ határozza meg.''

12. § (1) Az MR. 92. §-ának (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

[Sebességmérőre és tachográfra vonatkozó üzemeltetési műszaki feltételek

92. § (3) Nem kell tachográffal felszerelni a (2) bekezdésben meghatározott olyan járművet:]

,,c) amelyet kizárólagosan belföldi forgalomban a ca)–cf) pontokban meghatározott valamely üzemeltetési célra használnak:

ca) legfeljebb 17 személy szállítására alkalmas autóbusszal történő személyszállítás,

cb) közszolgáltatási feladatot ellátó költségvetési szerv (intézmény), valamint önkormányzat üzemeltetésében lévő járművel történő – közúti közlekedési szolgáltatásnak nem minősülő – szállítás,

cc) a jármű telephelyétől számított 50 km-es körzetben történő mezőgazdasági áruszállítás,

cd) állati hullák vagy hulladékok szállítása, az erre a célra kialakított járművekkel,

ce) élő állatok szállítása helyi értékesítési vagy feldolgozóhelyre,

cf) közúti járművezetők képzése.''

(2) Az MR. 92. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

,,(4) A (2) bekezdésben meghatározott, 2002. január 1. napja előtt forgalomba helyezett gépkocsikra 2002. december 31. napjáig kell a tachográfot felszerelni.''

13. § Az MR. 93/A. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

,,(4) Az (1) bekezdésben meghatározott, 2002. január 1. napja előtt forgalomba helyezett gépkocsikra 2002. december 31. napjáig kell a sebességkorlátozót felszerelni.''

14. § Az MR. a 112. §-t követően a következő címmel és a 112/A. §-sal egészül ki:

Az emelt sebességgel való közlekedésre alkalmas autóbuszra vonatkozó üzemeltetési műszaki feltételek

112/A. § (1) A külön jogszabályban⁷ meghatározott emelt sebességgel való közlekedésre jogosult autóbusz (a továbbiakban: emelt sebességhatárú autóbusz) kizárólag ülő utasok szállítására kialakított legyen és feleljen meg a 15. számú mellékletben meghatározott műszaki követelményeknek.

(2) Az emelt sebességhatárú autóbusznak az ER. 13/A. §-ában meghatározott eljárás szerint kiadott hatósági engedéllyel kell rendelkeznie.

(3) Az emelt sebesség számértékét az autóbusz hátsó oldalán – kör alakú, 15 cm átmérőjű, 2 cm széles piros szegélyű, fehér alapon 6 cm magas fekete számjegyekkel – fel kell tüntetni.''

15. § Az MR. 120. §-a a következő francia bekezdésekkel egészül ki:

,,– a Parlament és a Tanács 98/69/EK irányelve a gépkocsik által kibocsátott gázok légszennyezése ellen hozott rendszabályokról és a Tanács 70/220/EGK irányelvének módosításáról;

– a Bizottság 98/77/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 70/220/EGK irányelvét a tagállamoknak a gépkocsik által kibocsátott gázok légszennyezése ellen hozott rendszabályainak összehangolásáról;

– a Bizottság 1999/40/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 79/622/EGK irányelvét a traktorok borulásának hatása elleni védőszerkezetek statikus vizsgálatára vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Bizottság 1999/55/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 77/536/EGK irányelvét a traktorok borulása elleni védőszerkezetek dinamikai vizsgálatára vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Bizottság 1999/56/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 78/933/EGK irányelvét a traktorok világító- és fényjelző berendezéseire vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Bizottság 1999/57/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 78/764/EGK irányelvét a traktorok vezetőülésére vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Bizottság 1999/58/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 79/533/EGK irányelvét a traktorok vontató és hátrameneti berendezéseire vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Tanács 1999/86/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 76/763/EGK irányelvét a traktorok vezető melletti pótülésre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Parlament és a Tanács 1999/96/EK irányelve a járművekben használt kompressziós gyújtású motorokból származó gáz és szemcsés szennyező anyagok, valamint a szikragyújtású gáz- és folyékony gázzal működő járművekből származó gáznemű anyagok kibocsátása elleni védekezésről és a Tanács 88/77/EGK irányelvének módosításáról;

– a Bizottság 1999/98/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Parlament és a Tanács 96/79/EK irányelvét a gépjárművek utasainak frontális ütközéssel szemben nyújtott védelméről;

– a Bizottság 1999/99/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 80/1269/EGK irányelvét a motorteljesítmény mérésére vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Bizottság 1999/100/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 80/1268/EGK irányelvét a CO₂ kibocsátás és a tüzelőanyag-fogyasztás meghatározására vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Bizottság 1999/101/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 70/157/EGK irányelvét a gépkocsik megengedett zajszintjére és kipufogó berendezéseire vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Bizottság 1999/102/EK irányelve, amely módosítja a Tanács 70/220/EGK irányelvét a gépkocsik szennyezőanyag kibocsátása elleni fellépésről;

– a Bizottság 2000/1/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 89/173/EGK irányelvét a traktorok egyes alkatrészeire és jellemzőire vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Bizottság 2000/2/EK irányelve, amely műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 75/322/EGK irányelvét a traktorokra szerelt szikragyújtású motorok által előidézett rádiózavar szűréséről, valamint a Tanács 74/150/EGK irányelvét a traktorok típusjóváhagyásáról;

– a Bizottság 2000/3/EK irányelve, amely módosítja a Tanács 77/541/EGK irányelvét a biztonsági övekre és az utasbiztonsági rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Parlament és a Tanács 2000/4/EK irányelve, amely módosítja a Tanács 74/60/EGK irányelvét az M1 kategóriájú gépkocsik belső kialakítására vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Parlament és a Tanács 2000/7/EK irányelve a motorkerékpárok és a segédmotoros kerékpárok sebességmérőiről, valamint a motorkerékpárok és a segédmotoros kerékpárok típusjóváhagyásáról szóló a Tanács 92/61/EGK irányelvének módosításáról;

– a Bizottság 2000/8/EK irányelve, amely módosítja a Tanács 70/221/EGK irányelvét a gépkocsik tüzelőanyag-tartályára és a hátsó aláfutásgátlóra vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Bizottság 2000/19/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 86/298/EGK irányelvét a traktorok borulásának hatása elleni védőszerkezetekre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Bizottság 2000/22/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 87/402/EGK irányelvét a keskenynyomtávú traktorok borulásának hatása elleni védőszerkezetekre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról;

– a Parlament és a Tanács 2000/25/EK irányelve a traktorok motorja által kibocsátott gáz és szemcsés szennyező anyagok elleni fellépésről, valamint a Tanács 74/150/EGK irányelvének módosításáról;

– a Parlament és a Tanács 2000/40/EK irányelve az első aláfutásgátlóra vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról és a Tanács 70/156/EGK irányelvének módosításáról;

– a Bizottság 2000/63/EK határozata, amely módosítja a Tanács 77/311/EGK irányelvének a vezető által a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokon észlelhető zajszint szabályozásáról szóló 2. cikkének végrehajtását elrendelő 96/627/EK határozatot;

– a Bizottság 2000/72/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 93/31/EGK irányelvét a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok kitámasztó szerkezeteiről;

– a Bizottság 2000/73/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 93/92/EGK irányelvét a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok világító- és fényjelző berendezéseiről;

– a Bizottság 2000/74/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 93/29/EGK irányelvét a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok kezelőszerveinek ellenőrző és visszajelző lámpáinak jelöléséről;

– a Tanács 2000/710/EK határozata az Európai Közösség csatlakozásáról az ENSZ EGB 67. számú előírásához a cseppfolyós gázzal üzemelő gépkocsik speciális felszereléseinek jóváhagyásáról;

– a Parlament és a Tanács 2001/1/EK irányelve, amely módosítja a Tanács 70/220/EGK irányelvét a gépkocsik szennyezőanyag kibocsátása elleni fellépésről;

– Bizottság 2001/27/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 88/77/EGK irányelvét a járművekben használt kompressziós gyújtású motorokból származó gáz és szemcsés szennyező anyagok, valamint a szikragyújtású gáz- és folyékony gázzal működő járművekből származó gáznemű anyagok kibocsátása elleni védekezésről szóló tagállami jogszabályok összehangolásáról.

– a Bizottság 2001/31/EK irányelve, amely a műszaki fejlődéshez igazítja a Tanács 70/387/EGK irányelvét a gépkocsik és pótkocsik ajtajairól.''

16. § (1)⁸

(2) Az MR. 2. számú melléklete e rendelet 2. számú melléklete szerint módosul.

(3) Az MR. 5. számú melléklete helyébe e rendelet 3. számú melléklete lép.

(4) Az MR. e rendelet 4. számú melléklete szerinti 15. számú melléklettel egészül ki.

17. § (1) Az MR. A. Függelékének 3.2.3. pontja a következő 3.2.3.1 és 3.2.3.2. számú rendelkezésekkel egészül ki:

(3. A gépkocsik és pótkocsik kategóriái a következők:

3.2. N járműkategória: Áruszállító gépkocsik.

3.2.3. N3 kategória: Áruszállító gépkocsik, több mint 12 t műszakilag megengedett legnagyobb össztömeggel.)

,,3.2.3.1. Olyan vontató gépkocsi esetén, amely nyerges-pótkocsi vagy központos tengelyelrendezésű pótkocsi vontatására szolgál, az osztályba soroláshoz mértékadó műszakilag megengedett össztömeg a vontató jármű saját tömegének, a támaszkodási terhelésnek megfelelő tömegnek, amit a nyerges pótkocsi illetve a központos tengelyelrendezésű pótkocsi a vonó járműre átad, valamint – adott esetben – a vontató jármű rakománya műszakilag megengedett legnagyobb tömegének összegéből adódik.

3.2.3.2. A különleges célú járművek (darus jármű, műhelygépkocsi stb.) felépítményének részét képező berendezéseket és felszereléseket a kategóriába soroláskor áruval egyenértékűnek kell tekinteni.''

(2) Az MR. A. Függeléke a következő 5. ponttal egészül ki:

,,5. E Függelék 44/2001. (XII. 18.) KöViM rendelet által megállapított vagy módosított mellékleteinek új rendelkezéseit 2002. január 1. napjától kell alkalmazni az új járműtípusok jóváhagyásakor, valamint a típusbizonyítvány kiadásakor, kivéve, ha az érintett melléklet a jármű kategóriájára vagy műszaki jellemzői alapján kialakított csoportjára vonatkozóan ettől eltérő rendelkezést tartalmaz.

5.1. Járműsorozat engedélyezésekor, valamint az újonnan forgalomba kerülő járművek forgalomba helyezése során az 5. pontban meghatározott új követelményeket 2002. július 1. napjától kell alkalmazni.

5.2. 2003. december 31. napjáig nem kell alkalmazni az 5. pontban meghatározottak szerinti, a rendelet A. Függelék A/2., A/9. és A/41. mellékleteinek rendelkezését a használtan, egyedileg behozott jármű forgalomba helyezése során. Az ilyen járműnek is meg kell felelnie azonban

– szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében legalább az ENSZ–EGB 83.02/B,C, illetőleg 49.02/B. jóváhagyási előírás, továbbá

– a fékberendezésekre vonatkozóan az ENSZ–EGB 13.06. jóváhagyási előírás

követelményeinek.''

18. § (1) Az MR. A. Függelékének A/1. számú melléklete helyébe e rendelet 5. számú melléklete lép.

(2) Az MR. A. Függelékének A/2. számú melléklete helyébe e rendelet 6. számú melléklete lép.

(3)⁹

(4) Az MR. A. Függelékének A/6. számú melléklete e rendelet 8. számú melléklete szerint módosul.

(5) Az MR. A. Függelékének A/12. számú melléklete helyébe e rendelet 9. számú melléklete lép.

(6) Az MR. A. Függelékének A/13. számú melléklete helyébe e rendelet 10. számú melléklete lép.

(7) Az MR. A. Függelékének A/31. számú melléklete helyébe e rendelet 11. számú melléklete lép.

(8) Az MR. A. Függelékének A/39. számú melléklete helyébe e rendelet 12. számú melléklete lép.

(9) Az MR. A. Függelékének A/40. számú melléklete e rendelet 13. számú melléklete szerint módosul.

(10)¹⁰

(11) Az MR. A. Függelékének A/52. számú melléklete helyébe e rendelet 15. számú melléklete lép.

(12) Az MR. A. Függelékének A/53. számú melléklete helyébe e rendelet 16. számú melléklete lép.

(13) Az MR. A. Függeléke e rendelet 17. számú melléklete szerinti A/57. számú melléklettel egészül ki.

19. § (1) Az MR. B. Függelékének B/2. számú melléklete helyébe e rendelet 18. számú melléklete lép.

(2) Az MR. B. Függelékének B/4. számú melléklete e rendelet 19. számú melléklete szerint módosul.

(3) Az MR. B. Függelékének B/8. számú melléklete e rendelet 20. számú melléklete szerint módosul.

(4) Az MR. B. Függeléke e rendelet 21. számú melléklete szerinti B/13. számú melléklettel egészül ki.

20. § (1) Az MR. C. Függelékének C/6. számú melléklete helyébe e rendelet 22. számú melléklete lép.

(2) Az MR. C. Függelékének C/9. számú melléklete e rendelet 23. számú melléklete szerint módosul.

(3) Az MR. C. Függelékének C/10. számú melléklete e rendelet 24. számú melléklete szerint módosul.

(4) Az MR. C. Függelékének C/11. számú melléklete e rendelet 25. számú melléklete szerint módosul.

(5) Az MR. C. Függelékének C/12. számú melléklete helyébe e rendelet 26. számú melléklete lép.

(6) Az MR. C. Függelékének C/13. számú melléklete e rendelet 27. számú melléklete szerint módosul.

(7) Az MR. C. Függelékének C/14. számú melléklete e rendelet 28. számú melléklete szerint módosul.

(8) Az MR. C. Függelékének C/16. számú melléklete e rendelet 29. számú melléklete szerint módosul.

(9) Az MR. C. Függelékének C/17. számú melléklete e rendelet 30. számú melléklete szerint módosul.

(10) Az MR. C. Függelékének C/20. számú melléklete helyébe e rendelet 31. számú melléklete lép.

(11) Az MR. C. Függelékének C/22. számú melléklete helyébe e rendelet 32. számú melléklete lép.

(12) Az MR. C. Függelékének C/23. számú melléklete e rendelet 33. számú melléklete szerint módosul.

21. § Ez a rendelet 2002. január 1. napján lép hatályba.

1. számú melléklet a 44/2001. (XII. 18.) KöViM rendelethez¹¹

2. számú melléklet a 44/2001. (XII. 18.) KöViM rendelethez

Az MR. 2. számú melléklete a következő 110. és 111. számú ENSZ-EGB előírásokkal egészül ki:

[Az Magyar Köztársaság által elfogadott ENSZ-EGB előírások]

„110. Sűrített földgáz üzemű (CNG) gépjárművek és különleges berendezései

111. Tartályos felépítményű járművek borulása”

3. számú melléklet a 44/2001. (XII. 18.) KöViM rendelethez

[5. számú melléklet a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelethez]

I. Gépjármű, mezőgazdasági vontató, segédmotoros kerékpár és lassú jármű kipufogógázának megengedett szennyezőanyag-tartalma

1. Gépkocsi

	A beépített motor jellege				Szénmonoxid alapjáraton (tf%)	Szénhidrogén alapjáraton és emelt fordulat- számon⁹ (ppm)
Otto-rendszerű motorral	Kipufogógáz utókezelés nélkül	Négyütemű motorral		1969. július 1. előtt gyártott	6,0	-
				1969. július 1. és 1987. január 1. között gyártott	4,5	1000
				1987 - 1990. január 1. között gyártott	3,5	1000
				Egyéb	3,0	600
		Kétütemű motorral			2,5	2000¹⁰
	A beépített motor jellege				Szénmonoxid alapjáraton / emelt fordulatszámon (tf%)	Szénhidrogén (ppm) és/vagy lambda alapjára- ton és emelt fordulatszámon
	Kipufogógáz utókezeléssel	3 komponensre ható katalitikus utó- kezelő berendezés, szabályozott keverékképzéssel			0,5/0,3	0,097<λ<1,03
		egyéb utánégető		négyütemű motornál	1,0	400 és λ>1,00
				kétütemű motornál	1,5	2000
Dízel-rendszerű motorral	A környezetvédelmi osztályának jele a melléklet II. fejezete szerint				Szabadgyorsításos füstkibocsátás [K (m^-1)]¹¹
	0, vagy 3		normál (szívó) motor		2,5
			feltöltött, füstkorlátozó nélkül		3,0
	4			1,5
	7 vagy ennél nagyobb			1,0

9 Az „emelt fordulatszám” az n_min= 2500 min^-1 és n_max = 2800 min^-1 értékek közötti fordulatszámot jelent.

10 A közúti közlekedési szolgáltatás végzésére nem használt gépkocsik esetében a szénhidrogénre vonatkozó határérték 2005. július 1. napjától alkalmazandó.

11 A szabadgyorsításos füstkibocsátás [K (m-1)] értéke 0,9 s <t90< 1,1 s elektromos időállandójú műszerrel
(B-módus) mérve.

2. Motorkerékpár és segédmotoros kerékpár Otto-rendszerű motorral

A beépített motor jellege		Szén-monoxid alapjáraton (tf%)	Szénhidrogén alapjáraton és a névleges fordulatszám 60%-án (ppm)
Kipufogógáz utókezelés nélkül	kétütemű	3,0	--
Kipufogógáz utókezelés nélkül	négyütemű	3,0	1 000
Kipufogógáz utókezeléssel	kétütemű	2,0	2 000
Kipufogógáz utókezeléssel	négyütemű	1,5	600

3. Mezőgazdasági vontató és lassú jármű

A beépített motor jellege	Szén-monoxid		Szénhidrogén alapjáraton és a névleges legnagyobb fordulatszám 60%-án (ppm)
	alapjáraton (tf%)	a névleges legnagyobb fordulatszám 60%-án (tf%)
Otto-rendszerű motorral	3,5	2,5	500
	Szabadgyorsításos füstkibocsátás (m^-1)
Dízel-rendszerű motorral	3,5

II. A gépjárművek környezetvédelmi osztályba sorolása

A gépjármű kipufogógázának szennyezőanyag-tartalmát meghatározó konstrukciós jellemzők és a rendelet függelékeinek mellékleteiben meghatározott szennyezőanyag kibocsátási követelmények teljesítése alapján a gépjárművek környezetvédelmi osztályba sorolása a következő táblázat alapján történik.

A környezetvédelmi osztály jelzés (kód)	A környezetvédelmi osztályt meghatározó jellemző
0	- katalizátor nélküli, Otto-motoros - a jóváhagyási előírások szerint nem minősített Dízel-motoros - ENSZ-EGB 83.00 – 83.01/A vagy 49.00 – 49.01/A előírás szerinti jóváhagyási jellel ellátott Dízel-motoros
1	- katalizátoros, nem szabályozott keverékképzésű, Otto-motoros
2	- katalizátoros, szabályozott keverékképzésű, Otto-motoros
3	- az ENSZ-EGB 83.01/C vagy 49.02/A előírás (EURO-I.) szerinti jóváhagyási jellel ellátott, Dízel-motoros
4	- az ENSZ-EGB 83.02/C, 83.03/C, 83.03/D, 83.04/C, 83.04/D, illetőleg a 49.02/B és 51.02 előírások (EURO-II.) szerinti jóváhagyási jellel ellátott Dízel-motoros
5	- tiszta gázüzemű- vagy elektromos meghajtású, illetőleg - hybrid (elektromos és Otto- vagy Dízel-motoros) hajtású
6	- katalizátoros, szabályozott keverékképzésű, az ENSZ-EGB 83.05/B előírás szerint jóváhagyott, OBD-rendszerrel^* ellátott Otto-motoros
7	- az ENSZ-EGB 83.05/C, 83.05/D illetőleg a 49.03/A és 51.02 előírás (EURO-III.) szerinti jóváhagyási jellel ellátott Dízel-motoros
8	- az ENSZ-EGB 83.05/C, 83.05/D vagy 49.03/A és 51.02 előírás (EURO-III.) szerint jóváhagyott, OBD-rendszerrel ellátott Dízel-motoros

* OBD-rendszer: a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére szolgáló fedélzeti diagnosztikai rendszer.

Megjegyzés: A 3. jelzésű környezetvédelmi osztályba kell besorolni azokat az ENSZ-EGB 49. számú előírás hatálya alá tartozó gépkocsikat is, amelyek szennyezőanyag kibocsátás szempontjából kielégítik a 4., 7. vagy 8. osztály követelményeit, azonban zajkibocsátás tekintetében nem felelnek meg az ENSZ-EGB 51.02 számú előírásban meghatározott követelményeknek.

4. számú melléklet a 44/2001. (XII. 18.) KöViM rendelethez

15. számú melléklet a 6/1990. (IV.12.) KöHÉM rendelethez]

Az emelt sebességhatárú autóbuszra vonatkozó engedélyezési műszaki feltételek

1. Emelt sebességgel való közlekedésre M2 vagy M3 kategóriájú, az ENSZ-EGB 36. számú előírás szerinti III., vagy az ENSZ-EGB 52. számú előírás szerinti B osztályhoz tartozó autóbusz kaphat engedélyt.

2. A megengedett legnagyobb össztömegre vonatkoztatott motorteljesítmény 11 kW/tonnánál kevesebb nem lehet. E rendelkezés tekintetében a 18. § (2) bekezdését nem kell alkalmazni.

3. Fékezés szempontjából:

a) Az autóbusz típusa feleljen meg a jármű első forgalomba helyezése időpontjában érvényes – de legalább az ENSZ-EGB 13.06 számú előírás szerinti – jóváhagyási követelményeknek. Mindazonáltal, az autóbusznak az A. Függelék A/9. számú melléklete szerinti I. kategóriájú blokkolásgátlóval kell rendelkeznie akkor is, ha a korábbi jóváhagyás értelmében ez nem volt számára kötelező. Ha a jóváhagyás a blokkolásgátlóra (ABS) nem terjedt ki, az külön vizsgálattal igazoltan meg kell, hogy feleljen az A. Függelék A/9. számú melléklete szerinti követelményeknek.

b) Az autóbusz üzemi fékrendszerét az A. Függelék A/9. számú melléklete szerinti 0 típusú vizsgálat módszerével, de 100 km/óra kezdősebességről végrehajtott kiegészítő fékvizsgálatnak kell alávetni.

4. Az autóbusz ténylegesen elérhető végsebessége 100 km/óra (±5% legyen. Amennyiben ennek biztosításához sebességkorlátozó szükséges, azzal az autóbuszt fel kell szerelni.

5. A menetíró műszer méréshatára legalább 125 km/óra legyen.

6. A gumiabroncsokra vonatkozó követelmények

a) A gumiabroncsok sebességi indexe feleljen meg a jármű ténylegesen elérhető végsebességének.

b) Nem szabad olyan gumiabroncsot használni, amelyen a bordázat közötti hornyokat utólagos beavatkozással (utánvágás) mélyítették.

c) A kormányzott kerekekre felszerelt gumiabroncs nem lehet felújított. Felújított gumiabroncs csak ikerkerekeknél vagy utánfutó tengelyen alkalmazható, feltéve, hogy az ENSZ-EGB 109. számú előírás szerinti jóváhagyással rendelkezik.

d) A gumiabroncsok teljes futófelületén a mintázat magassága 0,75 métert meg nem haladó átmérőjű gumiabroncs esetén érje el a 3 mm-t, ennél nagyobb átmérőjű gumiabroncs esetében érje el az 5 mm-t.

7. Az autóbusz olyan járműtípushoz tartozzon, melynek a passzív biztonsági tulajdonságait a következő nemzetközi előírások szerint jóváhagyták:

a) a biztonsági öv bekötési pontjai: ENSZ-EGB 14. számú előírás,

b) autóbuszok tetőszilárdsága: ENSZ-EGB 66. számú előírás,

c) autóbuszok ülései: ENSZ-EGB 80. számú előírás

vagy az a), illetve c) pont vonatkozásában feleljen meg az A. Függelék 19., illetve 15. számú mellékletének.

8. Belső kialakítás

a) Az autóbusz olyan, távolsági utazásra alkalmas utasülésekkel legyen felszerelve, melyek

- háttámla magassága legalább 650 mm (leghátsó üléssoron 560 mm) legyen,

- üléslapja, háttámlája és legalább a háttámla felső éle párnázott legyen,

- közül azok, amelyek előtt nincs másik ülés, vagy nem megfelelően párnázott háttámlájú ülés található, legalább kétpontos biztonsági övvel legyenek felszerelve,

- hosszanti (menetiránnyal párhuzamos) elrendezés esetén mindkét oldalról kellően párnázott kartámaszokkal határoltak legyenek (üléspad esetén annak minden ülése);

b) a vezetőülést és az utaskísérő ülését (üléseit) legalább kétpontos biztonsági övvel kell felszerelni;

c) a biztonsági övek használatára az adott ülésből látható felirat vagy képjel hívja fel az utas és utaskísérő figyelmét;

d) a vezetőülés fejtámasszal legyen ellátva;

e) a vezető védve legyen az előrecsúszó/előrezuhanó tárgyak elöl;

f) az utastéri csomagtartók kialakítása akadályozza meg a csomagok kiesését.

9. Menetviselkedés

Az autóbusz 100 km/h sebességű haladása közben rendellenes menetviselkedés (iránytartás, zajok és rezgések), szerkezeti elemek rendellenes működése nem léphet fel, menetstabilitása megfelelő legyen.

5. számú melléklet a 44/2001. (XII. 18.) KöViM rendelethez

[Az A. Függelék A/1. számú melléklete a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelethez¹²]

A gépkocsik által kibocsátott zaj határértékei és a zaj mérésére vonatkozó követelmények

I. RÉSZ

JÁRMŰTÍPUS JÓVÁHAGYÁSA ZAJKIBOCSÁTÁS VONATKOZÁSÁBAN

1. FOGALMAK

Jelen melléklet alkalmazásában:

1.1. "Járműtípus" – olyan járműveket jelent, amelyek nem különböznek lényegesen egymástól a következő részek vonatkozásában:

1.1.1. a felépítmény alakja és anyagai (különösen a motortér és annak hangszigetelése);

1.1.2. a jármű hosszúsága és szélessége;

1.1.3. a motor típusa (külső gyújtású vagy kompresszió-gyújtású; két- vagy négyütemű, alternáló mozgású vagy forgódugattyús, a hengerek száma és térfogata, a karburátorok vagy befecskendező rendszerek száma és típusa, szelepelrendezés, legnagyobb névleges teljesítmény és a hozzá tartozó motorfordulatszám(ok);

1.1.4. erőátviteli rendszer, a sebességfokozat(ok) száma, amely(ek)ben a vizsgálatot végzik, és a hozzátartozó összáttételi viszonyszám(ok);

1.1.5. kipufogó rendszerek száma, típusa és elrendezése;

1.1.6. szívórendszerek száma, típusa és elrendezése;

1.1.7. az 1.1.2. és 1.1.4. szakaszokban foglaltak ellenére azonos típusú járműveknek tekinthetők az M₁ és N₁¹³ kategóriájú járműveken kívül azok, amelyek azonos motortípussal, és/vagy különböző sebességi áttételi viszonyszámokkal rendelkeznek. Azonban, ha ezek az eltérések eltérő vizsgálati módszert eredményeznek, akkor ezek az eltérések típuseltérésként értékelendők.

1.2. Kipufogó- és szívórendszerek

1.2.1. "Kipufogórendszer" – olyan alkatrészek összességét jelenti, amelyek a járműmotor kipufogási zajának csökkentéséhez szükségesek.

1.2.2. "Szívórendszerek" – olyan alkatrészek összességét jelentik, amelyek a járműmotor szívási zajának csökkentéséhez szükségesek.

1.2.3. Jelen melléklet alkalmazásában a szívórendszerbe nem értendő(k) bele a szívócső(szívócsövek).

1.3. "Különféle típusú kipufogó- vagy szívórendszerek" – olyan rendszereket jelent, amelyeket a következő alapvető jellemzők határoznak meg:

1.3.1. az alkatrészek eltérő kereskedelmi jelet vagy nevet viselnek;

1.3.2. az alkatrészekben alkalmazott anyagok különbözőek vagy mérete, alakja eltérő; a különböző felületkezelési eljárás (galvanizálás, alumínium bevonat stb.) nem jelent típuseltérést;

1.3.3. legalább egy alkatrész működési elve eltérő;

1.3.4. a rendszer alkatrészeinek beépítési sorrendje eltérő.

1.4. "Kipufogó- vagy szívórendszer alkatrésze" – az önálló alkatrészek egyikét jelenti, amelyik a többivel együtt a kipufogórendszert (pl. kipufogó csövek, hangtompító) vagy a szívórendszert (pl. levegőszűrő) alkotja.

1.5. "Összáttételi viszonyszám" – az egy hajtott kerék fordulatra eső motorfordulatok számát jelenti.

2. (EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁS KÉRELMEZÉSE

2.1. A járműtípus (EK) a hangnyomás-szint vonatkozásában történő típus-jóváhagyása iránti kérelmet a jármű gyártójának kell benyújtania.

2.2. A kérelemhez három példányban mellékelni kell az I/A. Rész szerinti információs dokumentumot.

2.3. Egy példányát annak a járműtípusnak, amelyre a típusjóváhagyást kérik, a jármű gyártójának át kell adnia a vizsgálatok lefolytatására kijelölt felelős vizsgáló intézménynek.

2.3.1. Az 1.1.7. szakaszban foglaltak alkalmazása esetében a vizsgálatot végző vizsgáló intézmény a jármű gyártójának egyetértésével úgy választja ki a kérdéses típus szempontjából reprezentatív járművet, hogy az a legkisebb menetkész tömeggel, a legkisebb hosszúsággal rendelkezzék, követve az 5.2.2.4.3.3.1.2. szakaszban lefektetett specifikációt.

2.4. A vizsgáló intézmény kérésére át kell adni a kipufogórendszer mintapéldányát és egy olyan motort, ami legalább akkora hengerűrtartalommal és névleges maximális teljesítménnyel rendelkezik, mint amilyen abba a járműbe kerül beépítésre, amelyre a típusjóváhagyást kérik.

3. JELÖLÉSEK

3.1. A kipufogó- és szívórendszerek alkatrészein a rögzítő elemek és a csövek kivételével fel kell tüntetni:

3.1.1. a rendszerek és alkatrészeik gyártójának kereskedelmi jelét, vagy nevét;

3.1.2. a járműgyártó kereskedelmi leírását.

3.2. A jelöléseknek még a járműre történő felszerelés után is tisztán olvashatónak és letörölhetetlennek kell lenniük.

4. (EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

4.1. Amennyiben a jármű kielégíti a vonatkozó követelményeket, a jóváhagyó hatóság és az ER 4. § (1) bekezdés, illetve ha alkalmazható, az ER 4. § (11) bekezdés szerint megadja a típusjóváhagyást.

4.2. A típusjóváhagyásról szóló bizonyítvány mintáját az I/B. Rész tartalmazza.

4.3. Minden jóváhagyott járműtípusnak az ER A. Függelék A/7. számú melléklete szerinti jóváhagyási számot kell adni. A jóváhagyó hatóság nem adhatja ugyanazt a számot két különböző járműtípusnak.

5. ELŐÍRÁSOK

5.1. Általános előírások

5.1.1. A járművet, annak motorját, kipufogó- és szívórendszereit úgy kell megtervezni kialakítani és felszerelni, hogy szokásos használati feltételek mellett, az előforduló rezgések ellenére a jármű kielégítse jelen melléklet követelményeit.

5.1.2. A rendszereket úgy kell megtervezni, kialakítani és felszerelni, hogy a jármű használati körülményei mellett fellépő korróziós igénybevétellel szemben kielégítő ellenállással rendelkezzék.

5.2. A hangnyomás-szintekre vonatkozó követelmények

5.2.1. Mérési módszer

5.2.1.1. A járműtípus hangkibocsátását mozgó járműveknél az 5.2.2.4. pontban leírt, álló járműveknél az 5.2.3.4. pontban leírt 2-2 módszer szerint kell mérni¹⁴.

A 2800 kg legnagyobb megengedett össztömegű járműveket a sűrítettlevegő rendszer zajára vonatkozó kiegészítő mérésnek kell alávetni a jármű álló helyzetében az 5.4. ponttal összhangban, amennyiben a járműnek a sűrítettlevegő működtetésű fékberendezése van.

5.2.1.2. Az 5.2.1.1. pontban foglaltak szerint mért értékeket rögzíteni kell a vizsgálati jelentésben és az I/B. Rész szerinti bizonyítványban. A vizsgálati jelentésben fel kell tüntetni a környezeti feltételeket, ezen belül a vizsgálópályát (az útfelület típusát), a levegő hőmérsékletét, a szélirányt és szélsebességet, valamint a környezeti zajt.

5.2.2. Mozgó jármű hangnyomás-szintje

5.2.2.1. Határértékek

A jelen melléklet I. Rész 5.2.2.2–5.2.2.5. pontjaiban foglaltak szerint mért hangnyomás-szint nem haladhatja meg a következő határértékeket:

	Járműkategóriák	Értékek dB(A)
5.2.2.1.1.	M₁ kategóriájú járművek (személyszállító, a vezetőüléssel együtt legfeljebb 9 üléssel rendelkező járművek)	74
5.2.2.1.2.	személyszállító, a vezetőüléssel együtt több, mint 9 üléssel felszerelt járművek, amelyek megengedett legnagyobb tömege meghaladja a 3,5 tonnát, és
5.2.2.1.2.1.	– motorteljesítményük kisebb, mint 150 kW	78
5.2.2.1.2.2.	– motorteljesítményük nem kisebb, mint150 kW	80
5.2.2.1.3.	Személyszállító, a vezetőüléssel együtt több mint 9 üléssel felszerelt járművek, valamint az áruszállító járművek, amelyeknek
5.2.2.1.3.1.	– legnagyobb megengedett tömege nem haladja meg a 2 tonnát	76
5.2.2.1.3.2.	– legnagyobb megengedett tömege meghaladja a 2 tonnát, de nem több 3,5 tonnánál	77
5.2.2.1.4.	Áruszállító járművek, amelyek legnagyobb megengedett tömege több mint 3,5 tonna (a motorteljesítmény jele a következőkben: P)
5.2.2.1.4.1.	P < 75 kW motorteljesítménnyel	77
5.2.2.1.4.2.	75 ≤ P ≤150 kW motorteljesítménnyel	78
5.2.2.1.4.3.	P > 150 kW motorteljesítménnyel	80
5.2.2.1.5.	Az 5.2.2.1.1–5.2.2.1.4. pontokban foglalt határértékeket a következő módosításokkal kell alkalmazni: - az 5.2.2.1.1. és az 5.2.2.1.3. pont hatálya alá tartozó járműveknél a határértékek 1 dB(A) nagyobbak az ott feltüntetettnél, ha közvetlen befecskendezésű dízelmotorral vannak felszerelve; - a 2 tonnánál nagyobb megengedett össztömegű terepjáró járműveknél a határértékek 1 dB(A)-val nagyobbak, ha motorteljesítményük P < 150 kW, és 2 dB(A)-val nagyobbak, ha motorteljesítményük P ≥ 150 kW; - azoknak az 5.2.2.1.1. pont hatálya alá tartozó járműveknek az esetében, amelyek kézi működtetésű, négynél több előremeneti fokozattal rendelkező sebességváltóval vannak ellátva, és a maximális motorteljesítmény nagyobb 140 kW-nál és a maximális teljesítmény/megengedett össztömeg hányados nagyobb 75 kW/t-nál, a határérték 1 dB(A)-val nagyobb, amennyiben az a sebesség, amivel a jármű hátulja áthalad az I.1.ábra szerinti BB' vonalon harmadik sebességváltó fokozatban nagyobb, mint 61 km/ó.

5.2.2.2. Mérőműszerek

5.2.2.2.1. Akusztikai mérések

Az MSZ EN 60651:1988 Hangszintmérők című szabvány¹⁵ követelményeit kielégítő precíziós hangnyomás-szint mérő műszert kell használni a zajszint méréséhez. A méréseket az "A" súlyozó görbének, valamint a zajszintmérő "gyors" időállandójának az alkalmazásával kell elvégezni, amelyek ugyancsak le vannak írva a publikációban.

Minden egyes mérési sorozat kezdetén és végén a hangnyomás-szintmérőt a gyártó útmutatásainak megfelelően kalibrálni kell, megfelelő hangforrás (pl. dugattyúmembrán) segítségével. A vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni, ha a hangnyomás-szintmérő műszer észlelt hibája a kalibrálás alatt meghaladja az 1 dB-t.

5.2.2.2.2. Sebesség mérések

A vizsgálat során a jármű sebességét és a motor fordulatszámát legalább 3%-os pontossággal kell meghatározni.

5.2.2.3. A mérési körülmények

5.2.2.3.1. Vizsgálati helyszín

A vizsgálati helyszín központi gyorsító szakaszból áll, amelyet kellően sík vizsgálati terület vesz körül. A gyorsító szakasznak vízszintesnek kell lennie; a felület száraz legyen, és olyan, hogy a gördülési zaj alacsony maradjon.

A vizsgáló pálya olyan legyen, hogy a hangforrás és a mikrofon közötti szabad hangtér állapota 1 dB-en belül legyen. A feltételeket akkor lehet megfelelőnek tekinteni, ha nincsenek terjedelmes hangvisszaverő tárgyak, pl. kerítések, sziklák, hidak, vagy épületek a gyorsító szakasz középpontjától számított 50 méteren belül. A vizsgáló pálya felületének ki kell elégíteni a IV. Részben előírt követelményeket.

Nem lehetnek olyan akadályok, amelyek befolyásolhatnák a mikrofon környezetében a hangteret és személy sem tartózkodhat a mikrofon és a hangforrás között. A méréseket végző megfigyelő személy olyan helyzetet foglaljon el, hogy önmaga ne befolyásolja a mérőműszerről leolvasott értékeket.

5.2.2.3.2. Meteorológiai feltételek

A méréseket nem szabad elvégezni nem megfelelő légköri viszonyok mellett. Meg kell bizonyosodni arról, hogy az eredményeket nem befolyásolják a széllökések.

5.2.2.3.3. Környezeti zaj

A méréseknél a vizsgálati járművön kívüli más zajforrás, valamint a szél hatásának A-súlyozású hangnyomás-szintjének legalább 10 dB(A)-val a jármű által kibocsátott hangnyomás-szint alatt kell lennie. A mikrofonra felszerelhető egy megfelelő szélkosár, amennyiben a mikrofon iránykarakterisztikájára és érzékenységére gyakorolt hatását figyelembe veszik.

5.2.2.3.4. A jármű állapota

A járműveknek menetkész állapotban kell lennie az ER A. Függeléke A/1. számú mellékletének 2.6. pontjában definiáltaknak megfelelően. A járműveket pótkocsi és félpótkocsi nélkül kell vizsgálni, kivéve azokat a járműveket, amelyeket nem lehet szétkapcsolni.

A jármű vizsgálata során használt gumiabroncsokat a gyártónak kell kiválasztania. Az abroncsoknak meg kell felelniük a kereskedelemben szokásos és beszerezhető kivitelnek, továbbá az I/B. Rész 1.5. pontban a jármű gyártója által megadott valamelyik abroncsméretnek(a méretmegjelölés az MR A. Függeléke A/46. számú mellékletének 4.2.17. pontja szerint) kell lennie. Az M₁ és N₁ kategóriájú járművek esetében a profilmélységnek meg kell felelnie az MR 36. § (4) bekezdésben foglaltaknak. Az abroncsokat a vizsgálati tömegnek megfelelő nyomás(ok)ra kell felfújni.

A vizsgálatok elvégzése előtt a motort normál működési állapotba kell helyezni a hőmérsékletek, beállítások, tüzelőanyag, gyújtógyertyák, karburátor(ok) stb. vonatkozásában (szükség szerint). Ha a jármű automatikusan bekapcsoló ventilátorral van felszerelve, akkor ebbe a rendszerbe a mérések során nem szabad beavatkozni.

A kettőnél több hajtott kerékkel rendelkező járműveknél csak a normál országúti hajtást kell bekapcsolni.

5.2.2.4. Mérési módszer

5.2.2.4.1. A mérések jellege és száma

A legnagyobb hangnyomás-szintet kell mérni A-súlyozású decibelben [dB(A)] kifejezve, miközben a jármű az AA' és BB' vonalak között halad (I.1. ábra). A mérés érvénytelen, ha abnormális eltérés tapasztalható az észlelt csúcsérték és az általános hangnyomás-szint között.

A jármű mindegyik oldalán legalább 2-2 mérést kell végrehajtani.

5.2.2.4.2. A mikrofon elhelyezése

A mikrofont a vizsgálópálya CC' (I.1. ábra) referencia vonalától 7,5 ± 0,2 m távolságban, a talajszint felett 1,2 ± 0,1 méterre kell elhelyezni. A mikrofon legnagyobb érzékenységi tengelye vízszintes és a járműnyomvonalára (CC' vonal) merőleges legyen.

5.2.2.4.3. A vizsgálat végrehajtásának feltételei

5.2.2.4.3.1. Általános feltételek

A mérések során a járművet a gyorsítási szakaszon egyenes vonalon kell vezetni oly módon, hogy a jármű hossztengelye a lehető legközelebb legyen a CC' vonalhoz.

Az AA' vonalat az 5.2.2.4.3.2. és az 5.2.2.4.3.3. pontokban meghatározott állandó sebességgel kell a járműnek megközelítenie. Amikor a jármű eleje elérte az AA' vonalat, a gázpedált olyan gyorsan, ahogy lehet, teljesen le kell nyomni és ebben az állapotban kell tartani addig, amíg a jármű vége eléri a BB' vonalat. A gázpedált fel kell engedni, amilyen gyorsan csak lehet. A csuklós járművek pótkocsijait, amelyeket nem lehet lekapcsolni, figyelmen kívül kell hagyni a BB' vonalon történő áthaladás szempontjából.

5.2.2.4.3.2. Megközelítési sebesség

A járműnek az AA' vonalat állandó sebességgel, a következő két sebesség közül az alacsonyabb értékkel kell megközelítenie:

− 50 km/ó,

− 0,75·S motorfordulatszámnak megfelelő sebességgel (S = a névleges teljesítményhez tartozó fordulatszám) M₁ kategóriájú, és más kategóriájú, 225 kW-nál nem nagyobb motorteljesítményű járművek esetében,

− 0,5·S motorfordulatszámnak megfelelő sebességgel az M₁ kategórián kívül eső járműveknél, amelyek motorteljesítménye meghaladja a 225 kW-ot.

A 2-nél több fokozatú automata sebességváltóval szerelt járművek esetében, amelyeknél a vizsgálat alatt az első sebességfokozatba visszaváltás következik be, a jármű gyártója választhat a következő vizsgálati eljárások közül:

− a jármű megközelítési sebességének max. 60 km/ó-ra növelése a visszaváltás elkerülése érdekében, vagy

− a jármű megközelítési sebessége 50 km/ó, és a gyorsítás során a motorba jutó tüzelőanyag dózist a teljes terhelés 95%-ra korlátozzák. A korlátozásra vonatkozó feltételt kielégítettnek kell tekinteni, ha:

− szikragyújtású motoroknál a fojtószelep nyitási szögét a teljes terhelési állapot 90%-ára, illetve

− kompresszió-gyújtású motoroknál a befecskendező szivattyú központi fogaslécének elmozdulását a teljes út 90%-ára korlátozzák.

A kézi fokozatválasztóval nem rendelkező automata sebességváltóval szerelt járműveket különböző megközelítési sebességekkel kell vizsgálni, mégpedig 30, 40 km/ó-val, valamint 50 km/ó és a legnagyobb közúti sebesség háromnegyede közül a kisebb sebességgel. A vizsgálat eredményének azon a sebességen kapott mérési eredményt kell tekinteni, ahol legnagyobb volt a hangnyomás-szint.

5.2.2.4.3.3. Sebességfokozat megválasztása (sebességváltóval szerelt járműveknél).

5.2.2.4.3.3.1. Kézi működtetésű, nem automata sebességváltó.

5.2.2.4.3.3.1.1. Az M₁ és N₁ kategóriájú, legfeljebb 4 előremeneti fokozattal rendelkező kézi működtetésű sebességváltóval szerelt járműveket második fokozatban kell vizsgálni.

Az M₁ és N₁ kategóriájú, 4-nél több előremeneti fokozattal rendelkező járműveket a második és harmadik fokozatban egyaránt kell vizsgálni. Csak a normál közúti használatra való sebességfokozatokat kell számításba venni. A két üzemállapot mindegyikénél feljegyzett hangnyomás-szintek számtani közepét kell venni.

Ha a második fokozatban végzett vizsgálat alatt a motorfordulatszám meghaladja a névleges teljesítményéhez tartozó értéket (S), akkor a vizsgálatot meg kell ismételni, a megközelítési sebességet és/vagy megközelítési motorfordulatszámot fokozatosan, lépésenként az S érték 5%-ával csökkentve addig, amíg a motorfordulatszám már nem lépi túl az S értéket.

Amennyiben a S értéket a gyorsítás során még a motor alapjárati fordulatszámának megfelelő megközelítési sebesség mellett is eléri a jármű, a vizsgálatot csak 3. sebességfokozatban kell elvégezni, és a megfelelő eredményeket kell kiértékelni.

Az M₁ kategóriájú, 4-nél több előremeneti fokozattal rendelkező járművek esetében, amelyek legnagyobb motorteljesítménye meghaladja a 140 kW-ot, és a [legnagyobb megengedett teljesítmény/legnagyobb tömeg] hányadosa nagyobb a 75 kW/t-nál, a vizsgálat a 3. fokozatban végzett mérésekre korlátozható, feltéve, hogy harmadik fokozatban az a sebesség, amellyel a jármű hátulja áthalad a BB' vonalon nagyobb, mint 61 km/ó.

5.2.2.4.3.3.1.2. A nem M₁ és N₁ kategóriájú járműveket, amelyeknél az előremeneti sebességfokozatok száma x (beleértve a kiegészítő sebességváltóval vagy szorzóáttételes hajtótengellyel elérhető fokozatokat is) egymás után az x/n-el egyenlő és annál magasabb fokozatokban kell vizsgálni¹⁶ ¹⁷

A legnagyobb hangnyomás-szintet produkáló sebességfokozattal kapott értéket kell a vizsgálat eredményének tekinteni. Az x/n fokozatból történő felkapcsolást be kell fejezni annál az X sebességfokozatnál, amelyben a jármű BB' vonalon történő áthaladásának végén elérik a legnagyobb névleges teljesítményhez tartozó (S) motorfordulatszámot.

Az eltérő összáttételi viszonyszámú járművek (beleértve sebességfokozatokkal számának eltérését is) esetében azt, hogy a vizsgálati jármű reprezentálja-e a típust, a következők szerint kell meghatározni:

− ha a legnagyobb hangnyomás-szint az x/n és X fokozatok között lép fel, akkor a kiválasztott járművet a típus képviselőjének kell tekinteni;

− ha a legnagyobb hangnyomás-szint az x/n fokozatban lép fel, akkor a kiválasztott járművet csak a típus azon járművei képviselőjének kell tekinteni, amelyeknek összáttételi viszonyszáma kisebb az x/n fokozatban;

− ha a legnagyobb hangnyomás-szintet az X fokozatban lép fel, akkor a kiválasztott járművet csak a típus azon járművei reprezentánsának kell tekinteni, amelyeknek összáttételi viszonyszáma nagyobb az X fokozatban;

− a járművet akkor is a típus képviselőjének kell tekinteni, ha a járműgyártó kérésére a vizsgálatok kiterjednek az előirányzottakon túli áttételi viszonyokra, és a legmagasabb hangnyomás-szint a szélsőséges áttételi viszonyok használatánál adódik.

5.2.2.4.3.3.2. Automata sebességváltó kézi előválasztóval

A vizsgálatot a gyártó által "normál" haladási helyzetnek megfelelően javasolt állásban végezzük. A külső, kikényszerített visszakapcsolást (pl. a gázpedál teljes lenyomásának hatására) a működésből ki kell iktatni.

5.2.2.5. Az eredmények megjelenítése

5.2.2.5.1. A mérőműszerek mérési hibájának figyelembe vételével az egyes mérések során leolvasott értékeket 1 dB(A)-val csökkenteni kell.

5.2.2.5.2. A mérések akkor érvényesek, ha a jármű ugyanazon oldalán egymás után végzett 2 mérés közötti eltérés nem nagyobb 2 dB(A)-nál.

5.2.2.5.3. A legnagyobb mért hangnyomás-szint a vizsgálat eredménye. Abban az esetben, ha ez a számérték több mint 1 dB(A)-val meghaladja a vizsgált jármű kategóriájára megengedett legnagyobb hangnyomás-szintet, akkor két további mérést kell végrehajtani a megfelelő mikrofonállásnál. A kérdéses mikrofonállásnál kapott négy mérési eredményből háromnak a megengedett határértéken belül kell maradnia.

5.2.3. Az álló jármű zajszintje

5.2.3.1. Zajszint a jármű környezetében

Az üzemelő járművön történő megfelelő ellenőrzések végrehajtása érdekében a hangnyomás-szintet meg kell mérni a kipufogórendszer kilépési pontjának a közelében, összhangban a következő követelményekkel. A mérési eredményeket meg kell adni az I/B. Rész szerinti típus-jóváhagyási bizonyítvány kiadásához készített vizsgálati jelentésben.

5.2.3.2. Mérőműszerek

5.2.3.2.1. Akusztikai mérések

A mérésekhez az 5.2.2.2.1. pontban foglaltak szerinti precíziós hangnyomás-szint mérő műszert kell alkalmazni.

5.2.3.2.2. A motorfordulatszám mérése

A motorfordulatszámot legalább 3%-os pontosságot biztosító fordulatszám-mérővel kell mérni. A fordulatszám méréséhez nem használható a járműbe beépített műszer.

5.2.3.3. Mérési körülmények

5.2.3.3.1. A vizsgálat helyszíne (2. ábra)

Bármely terület használható vizsgálati helyszínként, ahol nincsenek lényeges akusztikai zavaró körülmények. Minden betonnal, aszfalttal vagy más, nagy visszaverő képességű kemény felülettel burkolt sík terület alkalmas; a ledöngölt földfelületű terület nem használhatók.

A vizsgálat helyszínének négyszög alakúnak kell lennie, a jármű oldalaitól legalább 3 méterre lévő oldalakkal. A négyszögön belül nem lehet semmiféle jelentős akadályt, például a jármű vezetőjén és a mérést végző személyen kívül más személy. A járművet a négyszögben kell úgy elhelyezni, hogy a mikrofon legalább 1 méterre legyen bármiféle szegélykőtől.

5.2.3.3.2. Meteorológiai feltételek

A mérések nem végezhetők el kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett. Meg kell bizonyosodni arról, hogy a széllökések nem befolyásolják az eredményeket.

5.2.3.3.3. Környezeti zaj

A környezeti zaj és a szél által keltett, a mérőműszeren leolvasott zajszintnek legalább 10 dB(A)-val a mérendő hangnyomás-szint alatt kell lennie. A mikrofonra megfelelő szélkosár helyezhető, a mikrofon érzékenységére gyakorolt hatásának figyelembevételével.

5.2.3.3.4. A jármű előkészítése

A mérések megkezdése előtt a jármű motorját normál üzemi hőmérsékletre kell hozni. Amennyiben a jármű automatikusan bekapcsoló ventilátorral van ellátva, ezt a rendszerhez nem szabad befolyásolni a zajszint mérések alatt.

A mérések során a sebességváltókar semleges állásban legyen.

5.2.3.4. Mérési módszer

5.2.3.4.1. A mérések jellege és száma

A legnagyobb A-súlyozású hangnyomás-szintet [dB(A)] az 5.2.3.4.3. pont szerinti üzemeltetési ciklus során kell megmérni. Minden egyes mérési pontban legalább három mérést kell végezni.

5.2.3.4.2. A mikrofon elhelyezése (I.2. ábra)

A mikrofont kipufogócső végének a magassága és a vizsgálati terület fölött 0,2 m közül a nagyobb magasságban kell elhelyezni. A mikrofon érzékelő eleme a kipufogócsővég irányába nézzen, és attól 0,5 m távolságra legyen. A mikrofon legnagyobb érzékenységi tengelye párhuzamos legyen a talajjal, és 45 ± 10°-os szöget zárjon be a kibocsátott kipufogó gázok iránya által meghatározott függőleges síkkal. E síkhoz képest a mikrofont úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legnagyobb távolság adódjon a mikrofon és a jármű körvonala között.

Ha a kipufogó rendszernek több kilépő nyílása van, az ezek középpontjai közötti távolság nem több 0,3 méternél és azonos hangtompítóhoz kapcsolódnak, akkor a mikrofonnak a jármű kontúrjához legközelebb eső, vagy a talaj fölött legmagasabban elhelyezett csővég felé kell nézni. Minden egyéb esetben külön méréseket kell végezni mindegyik kipufogócső-végnél, és vizsgálati értékként a legmagasabbat kell feljegyezni.

Függőleges kipufogócsővel rendelkező járműveknél (pl. haszonjárműveknél) a mikrofont a kipufogónyílás magasságában kell elhelyezni, függőleges tengelyével felfelé. A mikrofonnak 0,5 m távolságra kell lennie a járműnek a kipufogócső végéhez legközelebb lévő oldalától. Ahol a jármű kialakítása olyan, hogy a mikrofon nem helyezhető el a I.2. ábra szerint a jármű részét képező tárgyak miatt (pl. pótkerék, tüzelőanyag tartály, akkumulátor tér) rajzot kell készíteni a vizsgálat elvégzéséről, ami jelzi a mikrofon mérés alatti helyzetét. Amennyire lehetséges, a mikrofon több mint 0,5 méter távolságra legyen a legközelebbi tárgytól, és legnagyobb érzékenységi tengelye a kipufogónyílásra irányuljon az akadályozó tárgyak által legkevésbé takart állapotból.

5.2.3.4.3. A motor működési feltételei

A motorfordulatszámot stabilizálni kell a legnagyobb névleges teljesítményhez tartozó fordulatszám (S) 3/4-én. Az állandó motorfordulatszám elérésekor a fojtószelepet gyorsan vissza kell állítani az alapjárati helyzetbe.

Meg kell mérni a hangnyomás-szintet a konstans motorfordulatszám rövid szakasza alatt és végig a fordulatszám csökkenésének szakaszában. A hangnyomás-szintet mérő műszer legnagyobb kitérését kell mérési eredménynek tekinteni.

5.2.3.5. Eredmények (vizsgálati jegyzőkönyv)

5.2.3.5.1. Az I/B. Rész szerinti bizonyítvány kiadása céljából készült jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell minden lényeges adatot, amely az álló jármű zajosságának mérésére vonatkozik.

5.2.3.5.2. A műszeren leolvasott értékeket a legközelebbi egész decibel értékre kell kerekíteni. Három egymást követő, egymástól 2 dB(A)-nál többel nem eltérő mérési eredményt kell figyelembe venni.

5.2.3.5.3. Az 5.2.3.5.2. pont szerinti három értékből a legnagyobbat kell a mérés eredményének tekinteni.

5.3. Szálas anyagokat tartalmazó kipufogó rendszerek

5.3.1. A hangtompító szerkezetében szálas anyagok nem használhatók, kivéve, ha a tervezési és gyártási fázisokban intézkedések történnek annak biztosítása érdekében, hogy a kipufogó rendszer a közúti használat során is megfeleljen 5.2.2.1. pontban foglalt határértékeknek. A hangtompító akkor tekinthető a közúton hatékonynak, ha a kipufogó gázok nem érintkeznek a szálas anyagokkal, vagy ha a vizsgált prototípus jármű 5.2.2. és 5.2.3. pontokban megköveteltek szerint vizsgálat hangtompítója a normális közúti használatnak megfelelő állapotba kerül a hangnyomás-szint mérését megelőzően. A normális közúti állapot elérhető az 5.3.1.1., 5.3.1.2. és 5.3.1.3. pontokban leírt három vizsgálat valamelyikének végrehajtásával, vagy a szálas anyagnak a hangtompítóból történő eltávolításával.

5.3.1.1. 10 000 km-es folyamatos országúti üzemelés

5.3.1.1.1. Az üzemeltetésnek körülbelül a felének városi üzemmódból, a másik felének nagysebességű, nagytávolságú futásból kell állnia. A folyamatos közúti üzemeltetés megfelelő próbapálya programmal helyettesíthető.

5.3.1.1.2. A két, különböző sebességű üzemmódot váltogatni kell.

5.3.1.1.3. A teljes vizsgálati programnak magában kell foglalnia legalább 10 esetben 3 óránál nem rövidebb időtartamú szünetet a lehűlés és az előforduló kondenzáció hatásainak reprodukálása érdekében.

5.3.1.2. Kondicionálás próbapadon

5.3.1.2.1. Szabványos alkatrészeket használva, a járműgyártó útmutatásai szerint a hangtompítót motorfékpaddal összekapcsolt a kapcsolt motorra kell felszerelni.

5.3.1.2.2. A vizsgálatot 6, egyenként 6 órás periódusban kell lefolytatni, az egyes periódusok közötti min. 12 órás szünetekkel a lehűlés és az előforduló kondenzáció hatásainak reprodukálása érdekében.

5.3.1.2.3. Minden 6 órás periódus során a motort a következő üzemállapot sorozat szerint kell üzemeltetni:

1. 5 perc alapjáraton;

2. 1 órás járatás 1/4 terheléssel, a névleges fordulatszám (S) 3/4-én;

3. 1 órás járatás 1/2 terheléssel, a névleges fordulatszám (S) 3/4-én;

4. 10 perces járatás teljes terheléssel, a névleges fordulatszám (S) 3/4-én;

5. 15 perces járatás 1/2 terheléssel, a névleges fordulatszámon (S);

6. 30 perces járatás 1/4 terheléssel, a névleges fordulatszámon (S).

A 6 üzemállapot lefutásának teljes időtartama: 3 óra.

Minden egyes 5.3.1.2.2. pont szerinti periódus a 6 üzemállapot kétszeri végrehajtásából áll.

5.3.1.2.4. A motorfékpadi vizsgálat alatt a hangtompítót nem szabad hűteni a jármű körüli normál légáramlást szimuláló mesterséges levegőárammal. A gyártó kérésére a hangtompító hűthető abból a célból, hogy a hőmérséklet ne lépje túl a jármű legnagyobb sebességénél a hangtompító bemenetén mért hőmérsékletet.

5.3.1.3. Kondicionálás pulzálással

5.3.1.3.1. A kipufogó rendszert vagy alkatrészeit a 2.3. pont szerinti járműre, vagy a 2.4. pont szerinti motorra kell felszerelni. Az első esetben a járművet görgős jármű-fékpadra kell állítani, a második esetben motorfékpadra kell szerelni a motort.

A vizsgálóberendezést, amelynek részletes vázlatát a I.3. ábra mutatja, a kipufogórendszer kimenetére kell felszerelni. Bármely más, bizonyítottan azonos eredményt szolgáltató berendezés alkalmazható.

5.3.1.3.2. A vizsgálóberendezést úgy kell beszabályozni, hogy gyorsműködtetésű szeleppel a kipufogógáz-áramot változva megszakítsa, és újra visszaállítsa 2500 cikluson keresztül.

5.3.1.3.3. A szelepnek akkor kell nyitnia, amikor a kipufogógáz ellennyomás – a belépő peremtől legalább 100 mm-re az áramlás irányában mérve – 0,35-0,40 bar közötti értéket ér el. Zárnia akkor kell, amikor a nyomás legfeljebb 10%-kal tér el a nyitott szelep mellett stabilizálódó ellennyomás értéktől.

5.3.1.3.4. Az 5.3.1.3.3. pontban foglalt előírásokból következően a kipufogás időtartamának beállításához egy késleltető kapcsolót kell beépíteni.

5.3.1.3.5. A motor fordulatszámát a legnagyobb motorteljesítményhez tartozó fordulatszám (S) 75%-ára kell beállítani.

5.3.1.3.6. A motorteljesítményt a névleges motorfordulatszám (S) 75%-án mért teljes terheléshez tartozó teljesítmény 50%-ára kell beállítani.

5.3.1.3.7. A vizsgálat alatt minden vízleeresztő furatot le kell zárni.

5.3.1.3.8. A teljes vizsgálatot 48 óra alatt el kell végezni. Ha szükséges, minden óra után beiktatható egy hűtési periódus.

5.3.2. Ha a (az EK) típusjóváhagyásra vonatkozó (70/156/EGK irányelv 8(3) cikkelyének) az ER. A. Függelék 8. Cikk (3) bekezdés előírásait kell alkalmazni, akkor az 5.3.1.2. pont szerinti vizsgálati módszert kell használni.

5.4. Sűrített levegő zaj

5.4.1. Mérési módszer

A mérést álló járművön, a I.4. ábra szerinti 2 és 6 mikrofon helyzetekben kell elvégezni. A nyomásszabályozó lefúvása és az üzemi-, valamint a rögzítőfék használatát követő levegőeleresztés alatt kell regisztrálni a legnagyobb A-súlyozású zajszinteket. A nyomásszabályozó lefúvása alatti zajt a motor alapjárati fordulatszámán kell mérni. A levegőeleresztés zaját az üzemi- és rögzítő fékek működtetése alatt kell regisztrálni. Minden mérés előtt a sűrített levegő rendszernek el kell érnie a legnagyobb megengedett üzemi nyomást, ezután a motort le kell állítani.

5.4.2. Az eredmények értékelése

Minden mikrofon helyzethez 2 mérés tartozik. A mérőberendezés pontatlanságának kompenzálására a mérőműszerről leolvasott értékeket 1 dB(A)-val csökkenteni kell, és a csökkentett értéket kell a mérés eredményének tekinteni. Az eredményeket érvényesnek kell tekinteni, ha ugyanannál a mikrofon helyzetnél a mérések közötti különbség nem haladja meg a 2 dB(A) értéket.

A mért legnagyobb értéket kell a vizsgálat eredményének tekinteni. Ha ez az érték 1 dB(A)-val túllépi a zajhatárértéket, akkor két további mérést kell végezni a megfelelő mikrofon helyzetben. Az ebben a mikrofon helyzetben nyert 4 mérési eredményből 3-nak ez esetben meg kell felelnie a zaj határértéknek.

5.4.3. Határérték

A hangnyomás-szint nem lépheti túl a 72 dB(A) határértéket.

6. A TÍPUS VÁLTOZTATÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS MÓDOSÍTÁSA

6.1. A jelen melléklet szerint jóváhagyott típus módosítása esetén az ER. A. Függelék 5. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

7. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

7.1. A gyártás megfelelőségének biztosítására meg kell tenni az ER. A. Függelék 9. Cikk szerinti intézkedéseket

7.2. Különleges előírások

7.2.1. Az ER. A. Függelék A/10. számú mellékletének 2.3.5. pontja szerint elvégzendő vizsgálatok alatt a jelen melléklet III. Rész 1–4. pontokban foglalt vizsgálatokat kell érteni.

7.2.2. Az ER. A. Függelék A/10. számú mellékletének 3.1.1.2. pontja szerinti felülvizsgálati gyakoriság normális esetben kétévenként egy felülvizsgálatot jelent.

I.1. ábra

A mikrofonok elhelyezése a mozgó járművön végzett méréshez

2. ábra

Vizsgálóhely és mikrofon elhelyezés álló jármű méréshez

(Minden méret méterben van megadva)

Ábrafeliratok:

Mikrofon magasság

Felfelé irányuló kipufogó csővég

3. ábra

Vizsgáló berendezés pulzálással történő kondicionáláshoz

I.4. ábra

Mikrofon helyezetek a sűrítettlevegő-rendszer zajának méréséhez

A mérést álló járművön, a 4. ábrának megfelelően kell végrehajtani két, a jármű körvonalától 7 m távolságra lévő mikrofon helyzetben, a talajszint felett 1,2 m magasságban.

I/A. RÉSZ

….. SZÁMÚ INFORMÁCIÓS DOKUMENTUM AZ ER. A FÜGGELÉK A/1. SZÁMÚ MELLÉKLETÉHEZ¹⁸, JÁRMŰNEK A MEGENGEDETT HANGNYOMÁS-SZINT ÉS A KIPUFOGÓRENDSZER VONATKOZÁSÁBAN TÖRTÉNT JÓVÁHAGYÁSÁRÓL

A következő információkat három példányban kell benyújtani, beleértve a tartalomjegyzéket is. Minden rajzot a szükséges részletezésnek megfelelő méretarányban, A/4 formátumban vagy ilyen formátumra hajtogatható módon kell elkészíteni. Amennyiben fényképeket is csatolnak, azok kellően mutassák a részleteket.

Ha rendszerek vagy elemek elektronikusan szabályozóval vannak ellátva, a szabályozók teljesítményére vonatkozó információkat is meg kell adni.

0. Általános leírás

0.1. Gyártmány (a gyártó kereskedelmi neve):

0.2. Típus és az általános kereskedelmi leírás:

0.3. Típusazonosítási jel, ha van ilyen a járművön (b):

0.3.1. A jel helye:

0.4. A jármű kategóriája (c):

0.5. A gyártó neve és címe:

0.8. Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):

1. A jármű általános szerkezeti jellemzői

1.1 Fényképek, illetve rajzok egy reprezentatív járműről:

1.3.3. Meghajtott tengelyek (száma, helye, kölcsönös kapcsolódásuk):

1.6. A motor helye és elrendezése:

2. Tömegek és méretek (e) (kg-ban és mm-ben) (ha lehetséges, hivatkozni kell a rajzokra)

2.4. A jármű mérettartományai (teljes):

2.4.1. Felépítmény nélküli alvázra vonatkozóan

2.4.1.1. Hossz (j):

2.4.1.2. Szélesség (k):

2.4.2. Felépítménnyel ellátott alvázra vonatkozóan

2.4.2.1 Hossz (j):

2.4.2.2. Szélesség (k):

2.6. A jármű tömege menetkész állapotban a felépítménnyel együtt, vagy az alváz és a vezetőfülke együttes tömege, ha nem a gyártó szereli az alvázra a felépítményt (a szabványos berendezésekkel, beleértve a hűtőfolyadékot, az olajokat, a tüzelőanyagot, szerszámokat, tartalék alkatrészeket, és a jármű vezetőjét) (o) (legnagyobb és legkisebb érték):

3. Motor (q)

3.1. Gyártó:

3.1.1. A gyártó motorkódja (a motoron lévő jelölés, vagy más azonosító eszköz):

3.2. Belsőégésű motor:

3.2.1.1. Működési elv (külső gyújtású/kompresszió-gyújtású, négyütemű/kétütemű¹):

3.2.1.2. A hengerek száma és elrendezése:

3.2.1.2.3. Gyújtási sorrend:

3.2.1.3. Hengerűrtartalom (s):……..cm³

3.2.1.8. Maximális effektív teljesítmény (t):…….kW, …….min^-1 fordulatszámon (a gyártó által megadott érték)

3.2.4. Tüzelőanyag-ellátás

3.2.4.1. Porlasztóval (porlasztókkal): igen/nem ¹

3.2.4.1.2. Típus(ok):

3.2.4.1.3. Beépített porlasztók darabszáma:

3.2.4.2. Tüzelőanyag-befecskendezéssel (csak kompresszió-gyújtású motorok): (igen/nem)¹

3.2.4.2.2. Működési elv: közvetlen befecskendezés/előkamrás/örvénykamrás ¹

3.2.4.2.4. Szabályozó:

3.2.4.2.4.1. Típus:

3.2.4.2.4.2.1. Leszabályozási fordulatszám terhelés alatt:….. min^-1

3.2.4.3. Tüzelőanyag-befecskendezéssel (csak külső gyújtású motorok): igen/nem ¹

3.2.4.3.1. Működési elv: szívócső befecskendezés (központi/többpontos¹)/közvetlen befecskendezés/egyéb (specifikálni kell)¹

3.2.8. Szívórendszer

3.2.8.4.2. Légszűrő, rajzok: …….; vagy

3.2.8.4.2.1. Gyártmány(ok):

3.2.8.4.2.2. Típus(ok):

3.2.8.4.3. Szívászaj hangtompító, rajzok:……; vagy

3.2.8.4.3.1. Gyártmány(ok):

3.2.8.4.3.2. Típus(ok):

3.2.9. Kipufogórendszer

3.2.9.2. A kipufogórendszer leírása és/vagy rajzai:

3.2.9.4. Kipufogó hangtompító(k):

Az első középső és hátsó hangtompítóra vonatkozóan meg kell adni a következőket: konstrukció, típus, jelölés; ha hatással van a külső zajra: a motortérben és a motoron végrehajtott zajcsillapítási intézkedések:

3.2.9.5. A kipufogócső kivezetésének helye:

3.2.9.6. Szálas anyagot tartalmazó kipufogó hangtompító(k):

3.2.12.2.1. Katalizátor: igen/nem¹

3.2.12.2.1.1. A katalizátorok és katalizátor elemek száma:

3.3. Elektromotor

3.3.1. Típusa (tekercselés, gerjesztés):

3.3.1.1. Legnagyobb egyórás teljesítmény: …….kW

3.2.1.2. Üzemi feszültség: ………V

3.4. Más meghajtások vagy motorok, illetve ezek kombinációi (az ilyen hajtások vagy motorok jellemző adatait kell megadni):

4. Erőátvitel (v)

4.2. Típus (mechanikus, hidraulikus, elektromos stb.)

4.6. Áttételi viszonyszámok

	Sebességváltó- fokozat	Sebességváltó-áttétel (a motor és a sebességváltó hajtótengelye közötti áttételi viszonyok)	A meghajtás áttétele (a sebességváltó-hajtás és a hajtókerék közötti áttételi viszony)	Összáttétel
	Max. érték CVT-nél^*
	1. fokozat
	2. fokozat
	3. fokozat
	4, 5 , további
	Min. érték CVT-nél^*
	Hátrameneti fokozat
	* CVT - folyamatosan változó áttételű erőátvitel.

4.7. A jármű maximális sebessége (és a sebességváltó fokozat, amelyben eléri) (km/ó) (w):

6. Felfüggesztés

6.6. Gumiabroncsok és kerekek

6.6.2. A gördülési sugarak alsó és felső határértékei

6.2.2.1. 1. tengely:

6.2.2.2. 2. tengely:

6.2.2.3. 3. tengely:

6.2.2.4. 4. tengely:

stb.

9. Felépítmény (nem értelmezhető M₁ kategóriájú járműveknél)

9.1. A felépítmény típusa:

9.2. Szerkezeti anyagok és építésmód:

12. Egyebek

12.5. Nem a motorhoz tartozó zajcsökkentő berendezésekre vonatkozó adatok (ha nem szerepelnek máshol):

Kiegészítő adatok terepjáró járművek esetében

1.3. A tengelyek és kerekek száma:

2.4.1. Felépítmény nélküli alvázra vonatkozóan

2.4.1.4.1. Terepszög elől (na): ……^˚

2.4.1.5.1. Terepszög hátul (nb): ……^˚

2.4.1.6. Szabad magasság (az ER A. Függelék A/2. számú melléklet I. Részének 4.5. pontja szerint):

2.4.1.6.1. A tengelyek között:

2.4.1.6.2. Az első tengely(ek) alatt:

2.4.1.6.3. A hátsó tengely(ek) alatt:

2.4.2. Felépítménnyel ellátott alvázra vonatkozóan

2.4.2.4.1. Terepszög elől (na): ……^˚

2.4.2.5.1. Terepszög hátul (nb): ……^˚

2.4.2.6. Szabad magasság (az ER A. Függelék A/2. számú melléklet I. Részének 4.5. pontja szerint):

2.4.2.6.1. A tengelyek között:

2.4.2.6.2. Az első tengely(ek) alatt:

2.4.2.6.3. A hátsó tengely(ek) alatt:

2.4.2.7. Gerinc áthaladási szög (nc): ……^˚

2.15. Elindulási képesség emelkedőn (szóló jármű): ……….%

4.9. Differenciálzár: igen/nem/választható¹⁹

I/B. RÉSZ

(EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI BIZONYÍTVÁNY

MINTA

Legnagyobb méret: A/4 (210x297 mm)

A hatóság bélyegzője

Közlemény

- típusjóváhagyásról¹

- típusjóváhagyás kiegészítéséről¹

- típusjóváhagyás visszautasításáról¹

- típusjóváhagyás visszavonásáról¹

jármű/alkatrész/önálló műszaki egységre¹ vonatkozóan az MR A. Függelék A/1. számú mellékletében foglaltak alapján ( a legutóbb a …/…/EK Irányelvvel módosított …/…/EGK Irányelv alapján).

(EK) típusjóváhagyási szám:

A kiterjesztés indoka:

I. SZAKASZ

0.l. Gyártmány (gyártó kereskedelmi neve):

0.2. Típus és általános kereskedelmi leírás(ok):

0.3. Jármű/alkatrész/önálló műszaki egység¹ típusjele (amennyiben létezik):

0.3.1. A jelzés helye:

0.4. Jármű kategóriája:

0.5. Gyártó neve és címe:

0.7. Alkatrészek és önálló műszaki egységek esetén az (EK) jóváhagyási jel helye és a rögzítés módja:

0.8. Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):

II. SZAKASZ

1. Kiegészítő információ (ahol szükséges): Lásd a Kiegészítést.

2. A vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat:

3. Vizsgálati jelentés dátuma:

4. Vizsgálati jelentés száma:

5. Megjegyzések (ha van): Lásd a Kiegészítést.

6. Hely:

7. Dátum:

8. Aláírás:

9. A jóváhagyó hatóság által összeállított információs csomag tárgymutatója

Kiegészítés a …. számú (EK) típusjóváhagyási bizonyítványhoz

jármű típusjóváhagyására vonatkozóan az MR. A. Függelék A/1. számú mellékletében foglaltak alapján ( a legutóbb a …/…/EK Irányelvvel módosított 70/157/EGK Irányelv alapján).

1. Kiegészítő információ:

1.1. Az I. Rész 5.2.2.4.3.3.1.2. pont szerinti járművek felsorolása (amennyiben szükséges):

1.2. Motor

1.2.1. Gyártó:

1.2.2. Típus:

1.2.3. Modell:

1.2.4. Névleges legnagyobb teljesítmény: ………… kW ……… min^-1 fordulatszámnál

1.3. Erőátvitel: nem automata/automata sebességváltó

1.3.1. Sebességfokozatok száma:

1.4. Felszerelés:

1.4.1. Kipufogó hangtompító:

1.4.1.1. Gyártó:

1.4.1.2. Modell:

1.4.1.3. Típus, összhangban a ………… sz. rajzzal:

1.4.2. Szívászaj hangtompító:

1.4.2.1. Gyártó:

1.4.2.2. Modell:

1.4.2.3. Típus, összhangban a ………… sz. rajzzal:

1.5 Gumiabroncs méret:

1.5.1. A típusjóváhagyási vizsgálat alatt használt gumiabroncs típus leírása:

1.6. Mérések

1.6.1. Mozgó jármű hangnyomás-szintje

Mérési eredmények
		Baloldal dB(A)²	Jobboldal dB(A)²	Sebességváltó kar helyzet
Első mérés
Második mérés
Harmadik mérés
Negyedik mérés
Vizsgálati eredmény:	dB(A)/E³

1.6.2. Álló jármű hangnyomás-szintje

Mérési eredmények
		dB(A)	motor fordulatszám min^-1
Első mérés
Második mérés
Harmadik mérés
Vizsgálati eredmény	dB(A)/E ³

1.6.3. Sűrített levegő hangnyomás-szintje

Mérési eredmények
	Bal oldali dB(A)¹		Jobboldali dB(A)¹
Első mérés
Második mérés
Harmadik mérés
Negyedik mérés
Vizsgálati eredmény		dB(A)

Megjegyzés:

¹	A nem megfelelő törlendő.
²	A megadott értékek 1 dB(A) csökkentéssel, az I. Rész 5.4.2. pontjának előírásai szerint.
³	Az ’E’ betű jelzi, hogy a mérést az A. Függelék A/1. számú mellékletének megfelelően hajtották végre.

II. RÉSZ

KIPUFOGÓ RENDSZEREK (EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA ÖNÁLLÓ MŰSZAKI EGYSÉGKÉNT

(CSEREKIPUFOGÓ-RENDSZEREK)

0. Jelen rész hatálya alá az ER. A. Függelék 2. Cikk i) pont értelmében önálló műszaki egységet képező, egy vagy több M_{1 ,}illetve N₁ kategóriájú járműtípusra történő felszerelésre szánt cserekipufogó-rendszerek vagy kipufogó alkatrészekre tartoznak.

l. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. Cserekipufogó-rendszer vagy alkatrészei alatt az I. Rész 1.2.1. pontjában meghatározott kipufogó rendszer bármelyik részét értjük, amelyet az I. Részben foglaltak szerint típusjóváhagyást elnyert típusú jármű cserealkatrészének szánnak.

2. A (Az EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁS KÉRELMEZÉSE

2.1. A cserekipufogó-rendszer vagy annak alkatrésze önálló műszaki egységként történő (EK) típusjóváhagyását a jármű gyártójának, vagy a kérdéses önálló műszaki egység gyártójának kell kérelmeznie.

2.2. Az (EK) típus-jóváhagyási kérelemhez, minden típusú cserekipufogó-rendszerre vagy alkatrészre vonatkozóan 3 példányban mellékelni kell a II/B. Rész szerinti információs dokumentumot.

2.3. Az illetékes vizsgáló intézmény részére a kérelmezőnek át kell adnia a következőket:

2.3.1. a rendszer 2 példányát, amire az (EK) típusjóváhagyást kérték,

2.3.2. egy eredeti kipufogó rendszert, amelyet a jármű típusjóváhagyásakor alkalmaztak a járművön,

2.3.3. annak a típusnak, amelyre történő felszerelésre a rendszert szánták egy reprezentatív járművét, amelyik kielégíti a III. Rész 4.1. pontjában foglalt követelményeket.

2.3.4. egy motort, ami megfelel a 2.2. és 2.3.3. pontokban leírt járműtípusnak.

2.4. JELÖLÉSEK

2.4.1. A cserekipufogó-rendszer vagy alkatrészei – a rögzítőelemek és csövek kivételével – viseljék:

2.4.1.1. a cserekipufogó-rendszer és alkatrészei gyártójának védjegyét, vagy kereskedelmi nevét,

2.4.1.2. a gyártó kereskedelmi megjelölését,

2.4.2. A jelölések legyenek tisztán olvashatók és kitörölhetetlenek, még a rendszernek a járműre történő felszerelésekor is.

3. (EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

3.1. Ha a cserekipufogó-rendszer a megfelelő követelményeket kielégíti, az ER 4. § (1) bekezdése, és ha alkalmazható az ER 4. § (11) bekezdésének megfelelően meg kell adni a típusjóváhagyást.

3.2. Az (EK) típusjóváhagyási bizonyítvány mintáját a II/B. Rész tartalmazza.

3.3. Minden önálló műszaki egységként jóváhagyott cserekipufogó-rendszer vagy kipufogó-alkatrész típusnak az ER A. Függelék A/7. számú melléklete szerinti jóváhagyási számot kell adni. A jóváhagyási szám 3. eleme a jármű típusjóváhagyásakor hatályos hangnyomás-szint követelményeket mutassa (a 70/157/ EGK irányelvnek a típusjóváhagyáskor hatályos változatát jelölve). A jóváhagyó hatóság nem adhat azonos számot két különböző típusú cserekipufogó-rendszernek vagy kipufogórendszer alkatrésznek.

4. (EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI JEL

4.1. Minden, a jóváhagyottal azonos cserekipufogó-rendszernek vagy kipufogó-alkatrésznek viselnie kell a jóváhagyási számot, kivéve a rögzítő elemeket és a csöveket.

4.2. Az (EK) jóváhagyási jel egy kis "e" betűt és az azt követő a jóváhagyást megadó országra utaló betűjelet vagy számot²⁰ körülvevő négyszögből áll.

A négyszög közelében el kell helyezni az ER A. Függelék A/7. számú melléklet 4. pontja szerinti "alap jóváhagyási számot" is, melyet a 70/157/EGK irányelv azon módosításának sorszámát jelölő két szám előz meg, amely az EK típusjóváhagyás megadásának időpontjában a legújabb volt. A 70/157/EGK irányelv esetében a sorszám 00; a 77/212/EGK irányelv esetében a sorszám 01; a 84/424/EGK irányelv esetében a sorszám 02; a 92/97/EGK irányelv esetében a sorszám 03.

4.3. A jelölések legyenek tisztán olvashatók és kitörölhetetlenek, még a cserekipufogó-rendszernek vagy kipufogó-alkatrésznek a járműre történő felszerelésekor is.

4.4. Az (EK) típus-jóváhagyási jel mintáját a II/C. Rész tartalmazza.

5. ELŐÍRÁSOK

5.1. Általános előírások

5.1.1. A cserekipufogó-rendszereket vagy alkatrészeit úgy kell megtervezni, kialakítani, és felszerelhetővé tenni, hogy a jármű megfeleljen a jelen melléklet előírásainak a normális használat körülményei mellett, figyelembe véve a rezgéseket is, amelyeknek ki lehet téve.

5.1.2. A cserekipufogó-rendszereket vagy alkatrészeit úgy kell megtervezni, kialakítani, és felszerelhetővé tenni, hogy a jármű normál használati feltételei mellett megfelelő korróziós ellenállással rendelkezzenek.

5.1.3. A kipufogórendszert gondosan kell felszerelni. Ellenőrizni kell, hogy felszerelés után a teljes kipufogórendszernél ne legyen észlelhető szivárgás.

5.2. A hangnyomás-szintekre vonatkozó előírások.

5.2.1. A cserekipufogó-rendszert vagy alkatrészét az I. Rész 5.2.2.4. és 5.2.3.4. pontjaiban foglalt módszerekkel kell ellenőrizni²¹.

Amikor a cserekipufogó-rendszert vagy alkatrészeit a jelen rész 2.3.3. pontja szerinti járműre felszerelik, a két módszerrel (álló és mozgó jármű) nyert hangnyomás-szintnek ki kell elégítenie a következő feltételek egyikét:

5.2.1.1. nem haladhatják meg azokat az értékeket, amelyeket a járműtípus (EK) jóváhagyása alkalmával nyertek;

5.2.1.2. nem léphetik túl azokat a hangnyomás-szint értékeket, amelyeket a 2.3.3. pont szerinti járművön ugyanazzal a kipufogórendszer típussal felszerelve mértek, amellyel a jármű az (EK) típusjóváhagyást megkapta.

5.3. A jármű teljesítményének mérése

5.3.1. A cserekipufogó-rendszer vagy alkatrészek biztosítsák, hogy a jármű teljesítménye összevethető legyen az eredeti kipufogó rendszerrel vagy annak elemeivel elért teljesítménnyel.

5.3.2. A cserekipufogó-rendszer, vagy a gyártó választásától függően a rendszernek az alkatrészei összevethetők legyenek a 2.3.3. pont szerinti járműre új állapotban felszerelt, eredeti kipufogó rendszerrel vagy annak alkatrészeivel.

5.3.3. Az ellenőrzésnek magában kell foglalnia az 5.3.4.1. vagy 5.3.4.2. pont szerinti feltételek mellett végrehajtott nyomásveszteség ellenőrzést. A cserekipufogó-rendszerrel mért érték nem lépheti túl 25%-nál többel az eredeti berendezéssel mért értéket.

5.3.4. Vizsgálati módszer

5.3.4.1. Motorvizsgálati módszer

A mérést a 2.3.4. pont szerinti, motorfékpadra szerelt motoron kell elvégezni.

Teljesen nyitott fojtószelep (teljes terhelés) mellett a padot úgy kell beállítani, hogy a motor névleges teljesítményéhez tartozó motorfordulatszámon (S) járjon.

Az ellennyomás méréséhez a nyomásmérő csatlakozó csonkját a kipufogó gyűjtőcsőtől az II.1., II.2. és II.3. ábrákon meghatározott távolságra kell elhelyezni.

5.3.4.2. Járművizsgálati módszer

A 2.3.3. pont szerinti járművön kell a méréseket a végrehajtani.

A vizsgálatot közúton vagy görgős próbapadon kell elvégezni.

Teljesen nyitott fojtószelep (teljes terhelés) mellett a motort úgy kell terhelni, hogy elérje a névleges teljesítményhez tartozó motor fordulatszámot (S).

Az ellennyomás méréséhez a nyomásmérő csatlakozó csonkját a kipufogó gyűjtőcsőtől az 1., 2. és 3. ábrákon meghatározott távolságra kell elhelyezni.

5.4. Szálas anyaggal töltött kipufogó rendszerekre és azok alkatrészeire vonatkozó kiegészítő előírások.

Szálas anyagok nem használhatók cserekipufogó-rendszerek vagy alkatrészeik gyártásánál, eltekintve attól az esettől, amikor a tervezés, és a gyártás fázisaiban végrehajtott intézkedések biztosítják az I. Rész 5.2.2.1. pontban foglalt határértékeknek megfelelően a hatékonyságot.

Az ilyen hangtompító rendszer a közlekedésben (az üzemelés során) akkor tekinthető hatékonynak, ha a kipufogógázok nem érintkeznek a szálas anyagokkal, vagy ha a kipufogó rendszert a szálas anyagok eltávolítását követően, az I. Rész 5.2.2. és 5.2.3. pontjaiban leírt módszerek szerint járművön vizsgálva a mért hangnyomás-szint megfelel az I. Rész 5.2.1. pontjában foglalt követelményeknek.

Ha a hatékonyságra vonatkozó feltétel nem valósul meg, akkor a teljes kipufogó rendszert kondicionálásnak kell alávetni. A kondicionálást az I. Rész 5.3.1.1., 5.3.1.2. és 5.3.1.3. pontokban leírt módszerek egyikével kell végrehajtani. A kondicionálást követően a hangnyomás-szintet ellenőrizni kell a jelen rész 5.2.1. pontjában foglaltak szerint. A jelen rész 5.2.1.2. pontja szerinti módszer alkalmazása esetén, az (EK) típusjóváhagyást kérelmező kérheti az eredeti kipufogó rendszer kondicionálását, vagy átadhat egy hangtompítót, amelyből a szálas anyagot eltávolították.

6. A TÍPUS VÁLTOZTATÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS MÓDOSÍTÁSA

6.1. A jelen melléklet szerint jóváhagyott típus módosítása esetén az ER. A. Függelék 5. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

7. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

7.1. A gyártás megfelelőségének biztosítására meg kell tenni az ER. A. Függelék 9. Cikk szerinti intézkedéseket

7.2. Különleges előírások

7.2.1. Az ER. A. Függelék A/10. számú mellékletének 2.3.5. pontja szerint elvégzendő vizsgálatok alatt a jelen melléklet III. Rész 5–8. pontokban foglalt vizsgálatokat kell érteni.

7.2.2. Az ER. A. Függelék A/10. számú mellékletének 3.1.1.2. pontja szerinti felülvizsgálati gyakoriság normális esetben kétévenként egy felülvizsgálatot jelent.

II.1., II.2., II.3. ábrák

A csatlakozók beépítése az ellennyomás méréséhez

Ellennyomás-mérési pontok

II/A. RÉSZ

….. SZÁMÚ INFORMÁCIÓS DOKUMENTUM A GÉPJÁRMŰVEK KIPUFOGÓRENDSZERÉNEK ÖNÁLLÓ MŰSZAKI EGYSÉGKÉNT TÖRTÉNT (EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁRÓL AZ MR A. FÜGGELÉK A/1. SZÁMÚ MELLÉKLETE SZERINT (LEGUTÓBB A …/…/EK IRÁNYELVVEL MÓDOSÍTOTT 70/157/EGK IRÁNYELV SZERINT)

Ha rendszerek vagy elemek elektronikusan szabályozóval vannak ellátva, a szabályozók teljesítményére vonatkozó információkat is meg kell adni.

0. Általános leírás

0.1. Gyártmány (a gyártó kereskedelmi neve):

0.2. Típus és az általános kereskedelmi leírás:

0.5. A gyártó neve és címe:

0.7. Alkatrészek és különálló szerkezeti egységek (ha van) esetében az (EK) típus-jóváhagyási címkék helye és a rögzítés módja:

0.8. Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):

1. A jármű leírása, amelyhez a készüléket szánták (amennyiben a készüléket több mint egy járműtípusra szánták, az e pont alatt kért információt mindegyik típusra vonatkozóan meg kell adni.

1.1. Gyártmány (a gyártó védjegye vagy kereskedelmi megnevezése):

1.2. Típus és az általános kereskedelmi leírás(ok):

1.3. Típusazonosítási jel, ha van ilyen a járművön:

1.4. A jármű kategóriája:

1.5 A hangnyomás-szintre vonatkozó EK típusjóváhagyási szám:

1.6. Minden, a járműre vonatkozó típusjóváhagyási bizonyítvány (jelen melléklet I/B. Rész, Kiegészítés szakasz) 1.1.–1.5. pontjában említett információ:

2. A készülék leírása

2.1. A cserekipufogó-rendszer leírása, amely megadja minden rendszer-elem relatív helyzetét, a felszerelési utasításokkal együtt:

2.2. Minden egyes alkatrész részletes rajza, amely alapján könnyen meghatározható a helyzetük és felismerhetők, továbbá a felhasznált anyagokra való utalás. Ezek a rajzok szemléltetik a kötelezően felszerelendő EK típusjóváhagyási jel helyét is.

II/B. RÉSZ

(EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI BIZONYÍTVÁNY

MINTA

Legnagyobb méret: A/4 (210x297 mm)

A hatóság bélyegzője

Közlemény

- típusjóváhagyásról¹

- típusjóváhagyás kiegészítéséről¹

- típusjóváhagyás visszautasításáról¹

- típusjóváhagyás visszavonásáról¹

jármű/alkatrész/önálló műszaki egységre¹ vonatkozóan az MR. A. Függelék A/1. számú mellékletében foglaltak alapján (a legutóbb a 1999/101/EK Irányelvvel módosított 70/157/EGK Irányelv alapján).

(EK) típusjóváhagyási szám:

A kiterjesztés indoka:

I. SZAKASZ

0.l. Gyártmány (gyártó kereskedelmi neve):

0.2. Típus és általános kereskedelmi leírás:

0.3. Jármű/alkatrész/önálló műszaki egység típusazonosító jele (amennyiben létezik)^{1, 2}:

0.3.1. A jel helye:

0.4. A jármű kategóriája³:

0.5. A gyártó neve és címe:

0.7. Alkatrészek és önálló műszaki egységek esetén az (EK) jóváhagyási jel helye és a rögzítés módja:

0.8. Az összeszerelő üzem(ek) címe(i):

II. SZAKASZ

1. Kiegészítő információ (ahol szükséges): Lásd a ’Kiegészítés’-t.

2. A vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat:

3. Vizsgálati jelentés dátuma:

4. Vizsgálati jelentés száma:

5. Megjegyzések (ha van): Lásd a Kiegészítést.

6. Hely:

7. Dátum:

8. Aláírás:

9. A jóváhagyó hatóság által összeállított információs csomag tárgymutatója:

Kiegészítés a …. számú (EK) típusjóváhagyási bizonyítványhoz

Önálló műszaki egység típusjóváhagyására vonatkozóan az MR. A. Függelék A/1. számú mellékletében foglaltak alapján (a legutóbb a 1999/101/EK Irányelvvel módosított 70/157/EGK Irányelv alapján).

1. Kiegészítő információ:

1.1. A különálló szerkezeti egység összeállítása:

1.2. A jármű(vek) gyári vagy kereskedelmi név (neve), amely(ek)re a hangtompító fel lesz szerelve⁴:

1.3. Járműtípus(ok) és típusjóváhagyási száma(ik):

1.4. Motor?

1.4.1. Típusa (külső gyújtású, dízel):

1.4.2. Ütemek száma: kétütemű, négyütemű

1.4.3. Lökettérfogat:

1.4.4. Legnagyobb névleges teljesítmény …… kW …….. min^-1

1.5. Sebességváltó fokozatok száma:

1.6. Alkalmazott sebesség fokozatok:

1.7. Hajtótengely áttétel(ek):

1.8. Hangnyomás-szint értékek:

– mozgó jármű: ….dB(A), a sebesség a gyorsítás előtt ...... km/ó-n stabilizálva

– álló jármű: ……..dB(A) ....... min^-1 fordulatszámnál

1.9. Eltérés az ellennyomásban:

1.10. Bármely korlátozás a használat és a felszerelési követelmények vonatkozásában.

Megjegyzések:

¹	Nem kívánt rész törlendő.
²	Ha a típusbizonyítvány alá tartozó jármű az alkatrész vagy önálló műszaki egység típusazonosító jele leírása szempontjából lényegtelen karaktereket is tartalmaz, ezeket a karaktereket a dokumentációban "?"-lel kell helyettesíteni (pl. ABC??123??).
³	Az ER. A. Függeléke A/2. számú melléklet szerint.
⁴	Amennyiben több típus van feltüntetve, az 1.3. tételtől az 1.10. tételig minden egyes típusra ki kell tölteni.

II/C. RÉSZ

AZ EK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI JEL MINTÁJA

A fenti EK típus-jóváhagyási jelet hordozó kipufogó-rendszer vagy szerkezeti rész típusjóváhagyását Spanyolországban (e 9) a 92/97/EGK (03) Irányelvnek megfelelően a 0148 alap jóváhagyási számon adták ki. (A számok csupán például szolgálnak.)

III. RÉSZ

A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK ELLENŐRZÉSE

I. JÁRMŰVEK

1. Általános követelmények

A jelen részben foglalt követelmények összhangban vannak azzal a vizsgálattal, amelyet a jóváhagyottal egyező kivitelű gyártás ellenőrzése céljából kell elvégezni az I. Rész 7. pontjának megfelelően.

2. Vizsgálati eljárások

A vizsgálati eljárásoknak, a körülményeknek és méréseknek, továbbá a mérőműszereknek és az eredmények kifejezésének meg kell felelniük az I. Részben foglaltaknak. A vizsgálat járműve(ke)t a mozgásban lévő jármű zajmérési vizsgálatának kell alávetni az I. Rész 5.2.2.4. pontjában leírtaknak megfelelően.

3. Mintavétel

Egy járművet kell kiválasztani. Ha a jelen rész 4.1. pontban foglaltak szerinti vizsgálatot követően a járművet úgy minősítik, hogy az nem elégíti ki a jelen melléklet követelményeit, akkor két további járművet kell megvizsgálni.

4. Az eredmények értékelése

4.1. Amennyiben az 1. és 2. pontok szerint megvizsgált jármű hangnyomás-szintje nem haladja meg 1 dB(A)-nál többel az I. Rész 5.2.2.1. pontban előírt határértékeket, akkor a járműtípust úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a jelen melléklet követelményeinek.

4.2. Ha a megvizsgált jármű nem elégíti ki 4.1. pontban foglalt követelményt, akkor két további, azonos típusú járművet kell megvizsgálni az l. és 2. pontoknak megfelelően.

4.3. Amennyiben a 4.2. pont szerinti második és/vagy harmadik jármű hangnyomás-szintje több mint 1 dB(A)-val meghaladja az I. Rész 5.2.2.1. pontjában előírt határértékeket, akkor a járműtípust úgy kell tekinteni, hogy nem felel meg jelen melléklet követelményeinek, és a gyártónak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a jóváhagyott egyező kivitelű gyártás helyreállítására.

II. CSEREKIPUFOGÓ-RENDSZEREK

5. Általános követelmények

A jelen részben foglalt követelmények összhangban vannak azzal a vizsgálattal, amelyet a jóváhagyottal egyező kivitelű gyártás ellenőrzése céljából kell elvégezni az II. Rész 7. pontjának megfelelően.

6. Vizsgálati eljárások

A vizsgálati eljárásoknak, a mérőműszereknek és az eredmények kifejezésének meg kell felelniük a II. Részben foglaltaknak. A vizsgált kipufogó rendszert és részegységét a II. Rész 5. pontja szerinti vizsgálatnak kell alávetni.

7. Mintavételezés

Egy kipufogórendszert vagy részegységet kell kiválasztani. Abban az esetben, ha a jelen rész 8.1. pontban előírt vizsgálat alapján a mintát úgy minősítik, hogy az nem felel meg a jelen melléklet követelményeinek, akkor két további mintát kell megvizsgálni.

8. Az eredmények értékelése

8.1. Amennyiben az 5. és 6. pontok szerint megvizsgálva a kipufogórendszert vagy annak alkatrészét a II. Rész 5.2. pontja szerint mért hangnyomás-szint nem haladja meg 1 dB(A)-nál többel azt az értéket, amit az adott típusú kipufogórendszer vagy alkatrész típusjóváhagyása során mértek, akkor a kipufogórendszer vagy alkatrész típust úgy kell tekinteni, hogy megfelel a jelen melléklet követelményeinek.

8.2. Ha a megvizsgált kipufogó rendszer vagy alkatrész nem elégíti ki a 8.1. pont szerinti követelményeket, akkor két további, azonos típusú kipufogórendszert vagy alkatrészt kell megvizsgálni az 5. és 6. pontoknak megfelelően.

8.3. Amennyiben a 8.2. szerinti második és/vagy harmadik minta hangnyomás-szintje több mint 1 dB(A)-val meghaladja az adott típusú kipufogó rendszer vagy alkatrész (EK) típusjóváhagyása során mért értéket, akkor a kipufogó rendszert vagy alkatrészt úgy kell tekinteni, hogy nem felel meg jelen melléklet követelményeinek, és a gyártónak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a jóváhagyottal egyező kivitelű gyártás helyreállítására.

IV. RÉSZ

A VIZSGÁLÓ PÁLYÁRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

0. A jelen rész előírásokat tartalmaz vizsgáló pálya le a burkolatának fizikai jellemzőire és felépítésére vonatkozóan.

1. A felület előírt jellemzői

A felület akkor tekinthető a jelen mellékletben foglaltak szerint megfelelőnek, ha textúrája és szabad hézagtartalma vagy hangelnyelési együtthatója meg lett mérve és azok kielégítik az 1.1–1.4. pontokban foglalt összes követelményt, valamint kielégíti a 2.2. pont szerinti tervezési követelményeket.

1.1. Szabad hézagtartalom

A vizsgálópályát burkoló keverék szabad hézagtartalma (Vc) nem haladhatja meg a 8%-ot. A mérési eljárást a 3.1. pont tartalmazza.

1.2. Hangelnyelési együttható

Amennyiben a felület nem felel meg a szabad hézagtartalomra vonatkozó követelményeknek, akkor a felület csak akkor fogadható el, ha hangelnyelési együtthatójára (α) teljesül az α ≤ 0,10 feltétel. A mérési eljárást a 3.2. pont tartalmazza.

Az 1.1. és 1.2. pontok követelményeit kielégítettnek kell tekinteni abban az esetben is, ha csak a hangelnyelési együttható kerül megmérésre, és a mérés eredményeként α ≤ 0,10 adódik.

1.3. Felületi érdesség

A volumetrikus módszerrel mért (3.3. pont) felületi érdességre (TD) teljesülnie kell a TD ≥ 0, 4 mm feltételnek.

1.4. A felület homogenitása

Minden gyakorlati erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítására, hogy a teljes vizsgálati területen a felület a lehető leghomogénebb legyen. Ez egyaránt vonatkozik a textúrára és a hézagtartalomra is, azonban tekintettel kell arra is lenni, hogy ha a hengerlési folyamat bizonyos helyeken hatékonyabb, mint máshol, akkor a textúra különböző lehet és előfordulhatnak zökkenőket okozó egyenlőtlenségek.

1.5. Ellenőrzési periódus

Annak ellenőrzésére, hogy a felület folyamatos megfelel-e a textúrára és a hézagtartalomra vagy hangelnyelésre vonatkozó előírásoknak, időszakos felülvizsgálatot kell végezni a következő gyakorisággal:

a) a szabad hézagtartalom vagy a hangelnyelés vonatkozásában:

− amikor a felület új,

− ha a felület új állapotban kielégíti a követelményeket, nem kell megkövetelni további időszakos vizsgálatokat.

Ha a felület új állapotában nem felel meg a követelményeknek, a későbbiekben megfelelővé válhat, mivel a felületek idővel tömörödnek, és hézagai bezárulnak;

b) felületi érdesség (TD) vonatkozásában:

− amikor a felület új,

− amikor a zajvizsgálat elkezdődik (megjegyzés: a méréseket legkorábban a terítés után négy héttel lehet megkezdeni),

− ezt követően 12 hónaponként.

2. A vizsgálati felület tervezése

2.1. Terület

A vizsgáló pálya elrendezésének tervezése során, minimum követelményként biztosítani kell, hogy a vizsgálati sávon áthaladó jármű által igénybevett területet az 1. pontban előírt anyaggal burkolják, és a biztonságos és gyakorlatilag kivitelezhető vezetéshez szükséges biztonsági terület álljon rendelkezésre. Ez megköveteli, hogy a vizsgáló pálya szélessége legalább 3 méter legyen, és hosszirányban mindkét végén legalább 10 méterrel túlnyúljon az AA és BB vonalakon. Az IV.1. ábra egy megfelelő vizsgáló pálya tervrajzát mutatja. Az ábrán feltüntetésre került a legkisebb terület, amelyet gépi úton terített és tömörített, az 1. pontban foglaltaknak megfelelő burkolattal kell ellátni.

IV.1. ábra

A vizsgáló terület felszínére vonatkozó minimum követelmények

Az árnyékolt terület az ún. teszt terület

2.2. A felület tervezési követelményei

A vizsgáló felület feleljen meg a következő 4 tervezési követelménynek:

1. sűrű aszfaltbeton legyen;

2. az érdesítő zúzalék legnagyobb szemcsemérete 8 mm legyen (a tűrés megengedi a 6,3–10 mm-es tartományt);

3. kopóréteg vastagsága ≥ 30 mm;

4. a kötőanyag nem modifikált, normális penetrációjú bitumen legyen.

A vizsgáló pálya felületét tervezőnek útmutatásul a IV.2. ábra a kívánt jellemzőket szolgáltató adalékanyag eloszlásgörbét mutat. Az IV.1. táblázat néhány további útmutatást tartalmaz a kívánt szerkezet és tartósság elérése érdekében. A szemcseeloszlás-görbét a következő képlet írja le:

ahol

d - a rosta négyzetes mérete [mm],

d_max - 8 mm a középső görbéhez,

d_max - 10 mm az alsó tűrés görbéhez,

d_max - 6,3 mm a felső tűrés görbéhez.

A fentieken kívül a következők ajánlottak:

- a homok frakció (0,063 mm < rosta négyzetes mérete < 2 mm) legfeljebb 55% természetes homokot tartalmazzon, és legalább 45% zúzott homokot,

- az alap és az alsó alapréteg jó stabilitást és simaságot biztosítson, a legjobb útépítési gyakorlatnak megfelelően,

- az érdesítő zúzaléknak 100%-ban zúzott felületűnek és kopásállónak kell lennie,

- a keverékben használt zúzalékot át kell mosni,

- a felülethez nem kell további zúzalékot hozzáadni,

- a kötőanyag PEN (penetrációs fok) kifejezett keménysége 40–60, 60–80, sőt 80–100 is lehet az ország éghajlati viszonyaitól függően. Szabály, hogy olyan kemény kötőanyagot kell felhasználni, amilyet csak lehet, feltéve, hogy az megfelel az általános gyakorlatnak,

- a hengerlés előtti keverék hőmérsékletet úgy kell megválasztani, hogy a hengerléssel elérhető legyen a megkívánt szabad hézagtartalom. Az 1.1–1.4. szakaszokban foglalt előírások kielégítési valószínűségének növelése érdekében a kívánt tömörség elérését nem csak a keverék hőmérséklet megfelelő megválasztásával kell elősegíteni, hanem a tömörítő járatok megfelelő számával, és a tömörítőeszköz megválasztásával.

IV.2. ábra

Ásványi adalékanyag szemcse eloszlásgörbéje

3. Vizsgálati módszerek

3.1. Szabad hézagtartalom mérése

A mérés céljára az AA és BB vonalak között (lásd IV.1. ábra) egyenlő elosztásban legalább 4 különböző helyen magmintát kell venni a pályából. A keréknyomokban az inhomogenitás, és az egyenetlenség elkerülése érdekében a mintákat nem csak magukból a keréknyomokból kell venni, hanem azokhoz közeli helyekről. Legalább 2 mintát kell venni a keréknyomok közeléből, és legalább egyet megközelítőleg a keréknyomok és az egyes mikrofon helyzetek közötti távolság közepéből.

Amennyiben felmerül a gyanú, hogy a pálya homogenitása nem megfelelő (1.4. pont), akkor a vizsgálati területen belül több helyről kell mintákat venni.

Minden egyes mintánál meg kell határozni a szabad hézagtartalmat. Ki kell számítani a minták átlagértékét, és össze kell hasonlítani az 1.1. pont követelményeivel. Egyik minta sem adhat 10%-nál nagyobb szabad hézagtartalom értéket.

A vizsgálópálya építőjének tekintettel kell lennie arra, hogy a csövekkel vagy villamos vezetékekkel fűtött vizsgálópálya területén a későbbiekben mintákat kell venni. A kivitelezéseket gondosan meg kell tervezni a jövőbeni mintafúrási helyekre tekintettel. Célszerű néhány, kb. 200 x 300 mm-es helyet meghagyni, ahol nincsenek csövek vagy huzalok, illetve ahol a csövek eléggé mélyen vannak elhelyezve ahhoz, hogy ne sérüljenek meg a felületi rétegből vett mintavétel során.

IV. 1. táblázat

Tervezési útmutató

	Célértékek		Tűrések
	A keverék teljes tömegére vonatkoztatva	A kőanyag tömegére vonatkoztatva
Kőtömeg, négyzetes rostaméret (SM) > 2 mm	47,6%	50, 5%	± 5
Homok tömeg 0,063 < SM < 2 mm	38,0%	40,2%	± 5
Töltőanyag tömeg SM < 0,063 mm	8,8%	9,3%	± 2
Kötőanyag tömeg (bitumen)	5,8%	N.A.	± 0,5
Legnagyobb zúzalék szemcseméret	8 mm		6,3 - 10
Kötőanyag keménység	(lásd lent)
A polírozott kő kopásállósági értéke (PSV) (1.5 sz. dokumentum az irodalomban)	> 50
Marshall tömörséghez viszonyított tömörség	98%

3.2. Hangelnyelési együttható

A hangelnyelési együtthatót (normál beesés) az MSZ ISO 10534-1:2000 és az MSZ ISO 10534-2:2000 Akusztika. Hangelnyelési együttható és az impedancia meghatározása az impedancia csövekben című szabványban meghatározott módszerrel, impedancia csővel kell mérni. A próbadarabok vonatkozásában a szabad hézagtartalomra vonatkozó követelmények érvényesek (3.1. pont). A hangelnyelést 400–800 Hz és 800–1600 Hz frekvenciatartományokban kell mérni (legalább az egyharmad-oktávsávok középfrekvenciáin) és a legnagyobb értékeket kell azonosítani mindkét frekvencia tartományban.

A végeredményt az egyes magmintákra kapott maximum értékek átlagolásával kell meghatározni.

3.3. A felületi érdesség volumetrikus mérése

A követelmények teljesülésének ellenőrzésére felületi érdesség mérést kell végezni legalább a vizsgáló pálya keréknyomsávja mentén egyenletesen elhelyezkedő 10 helyen. Az átlagértéket kell össze hasonlítani a felületi érdességre előírt legkisebb értékkel. Az eljárás leírását az MSZ ISO 10844:2000 szabvány tartalmazza.

4. IDŐBENI STABILITÁS ÉS KARBANTARTÁS

4.1. Az öregedés hatása

A tapasztalatok szerint – más felületekhez hasonlóan – várható, hogy a vizsgálófelületen mért, a gumiabroncs/út által befolyásolt gördülési zajszintek enyhén növekednek az építést követő első 6–12 hónapban. A felület az építést követően legkorábban. 4 hét után éri el az előírt jellemzőket. Az öregedés hatása a tehergépkocsik zaja esetében általában kisebb, mint a személygépkocsiknál.

Az időbeli stabilitást főként az útfelületen közlekedő járművek által végzett koptatás és tömörítés befolyásolja. A vizsgáló pálya felületét az 1.5. pont szerinti időszakos ellenőrzésnek kell alávetni.

4.2. A felület karbantartása

El kell távolítani a felületről a laza törmelékeket és a port, amelyek jelentősen csökkenthetik a tényleges felületi érdességet. Bizonyos országokban – a téli időszakokban – sót alkalmaznak a jégmentesítésre. A só időlegesen vagy állandósult jelleggel zajnövekedés irányába befolyásolhatja a felületet, ezért alkalmazása nem ajánlott.

4.3. A vizsgálati terület újra burkolása

Ha a vizsgáló felület újraburkolása válik szükségessé, akkor – amennyiben a vizsgálósávon kívül eső terület megfelelt a szabad hézagtartalomra vagy a hangelnyelésre vonatkozó követelményeknek a használatba vételkori mérés alkalmával – általában szükségtelen a vizsgálósávnál (a IV.1. ábra szerinti 3 méter széles sáv) nagyobb felület újra burkolása, mert a járművek csak a vizsgálósávon okoznak igénybevételt.

5. A felületre vonatkozó adatok és a rajta végzett vizsgálatok dokumentálása

5.1. A vizsgálófelületre vonatkozó adatok dokumentálása

A vizsgálófelületet leíró dokumentumban a következő adatokat kell megadni:

a) a vizsgálópálya helye,

b) a kötőanyag típusa, a kötőanyag keménysége, az ásványi adalékanyagok típusa, a beton legnagyobb elméleti sűrűsége (DR), a kopóréteg vastagsága és a vizsgálópályából vett magmintából meghatározott eloszlási görbe,

c) a tömörítési módszer (pl. hengertípus, hengertömeg, járatok száma),

d) a keverék hőmérséklete, a környezeti levegő hőmérséklete, szélsebesség a terítési művelet alatt,

e) a felület terítési időpontja, kivitelező,

f) az összes vagy legalább az utolsó vizsgálati eredmény ideértve:

(i) minden fúrásminta szabad hézagtartalma;

(ii) a vizsgálótér helyei, ahonnan a fúrásmintákat vették a hézagtartalomhoz;

(iii) minden fúrásminta hangelnyelési tényezője (ha mérték). Meg kell adni minden egyes fúrásmintához és mindegyik frekvencia tartományhoz tartozó eredményt és a teljes átlagot is;

(iv) a helyek vizsgálati területen, ahonnan a hangelnyelési mérések fúrásmintáit vették;

(v) felületi érdesség, beleértve a vizsgálatok számát és a szórást;

(vi) az (i) és (iii) pontok szerinti vizsgálatokért felelős intézmény és a használt berendezés típusa;

(vii) a vizsgálat(ok) időpontja és az az időpont, amikor a vizsgálópályából a mintákat vették.

5.2. A felületen végzett járműzaj mérések dokumentálása

A járműzaj vizsgálatokat leíró dokumentumban rögzíteni kell azt a tényt, hogy az összes követelmény kielégítésre került-e vagy nem. A dokumentumhoz csatolni kell 5.1. pontban foglaltakra vonatkozó információt.

6. számú melléklet a 44/2001. (XII. 18.) KöViM rendelethez

[Az A. Függelék A/2. számú melléklete a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelethez²²]

Az M₁ és az N₁ kategóriájú gépkocsik szennyezőanyag-kibocsátásának jóváhagyására
vonatkozó követelmények

I. RÉSZ

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

1. A melléklet alkalmazási köre

1.1. A melléklet hatálya az M₁és az N₁ kategóriába tartozó, külső gyújtású és kompressziós gyújtású motorral ellátott gépkocsikra (a továbbiakban: jármű) terjed ki.

1.2. A melléklet – azoknak az N₁kategóriájú járműveknek a kivételével, amelyeknek a típusengedélyét az MR. A. Függeléke A/41. számú melléklete szerint adták meg – vonatkozik²³:

1.2.1. minden külső gyújtású motorral rendelkező járműnek a kipufogócsövön át normális és alacsony hőmérsékleten levegőbe kerülő szennyezőanyag-kibocsátására, a párolgás útján történő szennyezőanyag-kibocsátására, forgattyús házból történő gázkibocsátásaira, a kibocsátást csökkentő berendezéseinek tartósságára és a fedélzeti diagnosztikai rendszerekre (OBD), továbbá

1.2.2. a dízelmotoros járművek kipufogócsövön át levegőbe kerülő szennyezőanyag-kibocsátására, a kibocsátást csökkentő berendezések tartósságára és a fedélzeti diagnosztikai rendszerekre (OBD).

1.3. A melléklet vonatkozik továbbá:

1.3.1 az M₁és N₁ kategóriájú járművekre történő felszerelésre szánt cserekatalizátorok, mint önálló műszaki egységek típusjóváhagyására, valamint

1.3.2. az M₁ és N₁ kategóriájú járművekre történő felszerelésre szánt autógáz (PB-gáz vagy földgáz) – berendezés, mint önálló műszaki egység típusjóváhagyására is, az e berendezésekkel felszerelt jármű szennyezőanyag-kibocsátására való tekintettel.

1.4. A gyártó kérésére az M₁ és az N₁ kategóriájú, kompressziógyújtású motorral ellátott járművekre kiadott érvényes típusjóváhagyási engedély kiterjeszthető az M₂ és az N₂ kategóriájú járművekre is, ha ezek vonatkozási tömege nem haladja meg a 2840 kg-ot, és teljesülnek rájuk az engedély kiterjesztésére vonatkozó egyéb szabályok.

2. Fogalommeghatározások

E melléklet alkalmazásában:

2.1. "Járműtípus" olyan járművek összessége, amelyek nem különböznek lényegesen egymástól a motor által kibocsátott kipufogógázok szempontjából fontos alábbi jellemzőkben:

2.1.1. a vonatkozási tömeg függvényében meghatározott egyenértékű lendítőtömeg (lásd a 3.5.1. pontot);

2.1.2. a motor és a jármű II. rész szerint megadott jellemzői.

2.2. "Vonatkozási tömeg" a menetkész jármű tömege, levonva belőle a gépkocsivezetőre egységesen számított 75 kg-ot , és megnövelve egységesen 100 kg tömeggel.

2.2.1. "A menetkészjármű tömege" a jármű saját tömege menetkész állapotban, az ER. A. Függeléke A/1. számú mellékletének 2.6. pontja szerint.

2.3. "Megengedett legnagyobb össztömeg" az ER. A. Függeléke A/1. számú mellékletének 2.8. pontja szerinti tömeg.

2.4. "Gáznemű szennyezőanyag" a kipufogógázzal kibocsátott szénmonoxid, nitrogéndioxid (NO₂) egyenértékben kifejezett nitrogénoxidok, valamint

- benzin esetében C₁H_1,85,

- gázolaj esetében C₁H_1,86,

- PB gáz (továbbiakban: PBG) esetében C₁H_2,525,

- földgáz (továbbiakban: FG) esetében C₁H₄

feltételezett szén/hidrogén arányú szénhidrogének.

2.5. "Részecske szennyezők" a kipufogógáznak azok az összetevői, amelyek legfeljebb 325 K (52 °C) hőmérsékleten a hígított kipufogógázból a 3.4.3.1.1. pont szerint szűrőkkel leválaszthatók.

2.6. "Kipufogógáz emisszió"

- külső gyújtású motorok esetében a kipufogócsövön át gáznemű levegőszennyező anyagok kibocsátása;

- kompresszió-gyújtású motorok esetében a kipufogócsövön át gáznemű és részecske levegőszennyező anyagok kibocsátása.

2.7. "Párolgási emisszió" azokat a szénhidrogéngőzöket jelenti, amelyek a tüzelőanyagellátó rendszerből távoznak, de nem a tüzelőanyag elégése révén keletkeznek.

2.7.1. "Tankszellőzési veszteségek" azok a szénhidrogén-kibocsátások, amelyeket a tüzelőanyag-tartályban létrejövő hőmérséklet-ingadozások okoznak (C₁H_2,33 feltételezett arányú szénhidrogén egyenértékben kifejezve).

2.7.2. "Meleg motor leállítási vesztesége" azon szénhidrogén-kibocsátásokat jelenti, amelyek a jármű tüzelőanyag-ellátó rendszeréből menetet követő leállítás után távoznak (C₁H _2,20 feltételezett arányú szénhidrogén egyenértékben kifejezve).

2.8. "Forgattyúház" mindazon tereknek az összessége, amelyek a motoron belül vagy a motoron kívül vannak, és belső vagy külső, gázok és gőzök vezetésére alkalmas csővezetékekkel az olajteknőhöz kapcsolódnak.

2.9. "Hidegindító berendezés" olyan berendezést jelent, amely átmenetileg dúsítja a motorba kerülő levegő/tüzelőanyag elegyet, és ezáltal segíti a motor indítását.

2.10. "Indítási segély" olyan eszköz vagy eljárás, amely a levegő/tüzelőanyag elegy dúsítása nélkül megkönnyíti a motor indítását, mint például izzító gyertyák vagy a befecskendezési időpont változtatása.

2.11. "Hengerűrtartalom":

2.11.1. alternáló-dugattyús motorok esetében a névleges lökettérfogat;

2.11.2. forgódugattyús motorok (Wankel-motorok) esetében a névleges kamratérfogat kétszerese.

2.12. "Emissziócsökkentő berendezés" a járműnek azok a részei tartoznak e fogalom alá, amelyek a jármű kipufogógáz és párolgási emisszióját szabályozzák, illetve korlátozzák.

2.13. "OBD" a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzését szolgáló fedélzeti diagnosztikai rendszer, amely képes a működési hiba valószínű helyének azonosítására a számítógép memóriájában tárolt hibakódok útján.

2.14. "Üzemelő járművön végzett vizsgálat" a 7.1.7. pont szerint elvégzett megfelelőségi vizsgálatot és kiértékelést jelenti.

2.15. "Megfelelően karbantartott és használt" kifejezés a vizsgálati járműre vonatkozóan azt jelenti, hogy az ilyen jármű kielégíti egy kiválasztott járműre az I/C. rész 2. pontjában megállapított kritériumokat.

2.16. "Gátló berendezés" minden olyan elem, amely hőmérsékletet, a jármű sebességét, a motor fordulatszámát, áttételt, szívócső-vákuumot vagy bármely más paramétert érzékel a légszennyezés-csökkentő rendszer bármely részének működtetése, modulálása, késleltetése vagy kikapcsolása céljából, és amely csökkenti a légszennyezés-csökkentő rendszer hatékonyságát olyan körülmények között, melyeknek bekövetkezése a jármű normális üzemeltetése és használata során ésszerűen várható. Egy ilyen elem nem tekinthető gátló berendezésnek, ha:

a) a berendezés szükségességét a motor rongálódás vagy meghibásodás elleni védelme és a jármű üzembiztos működése indokolja, vagy

b) a berendezés csak a motor indításakor működik, vagy

c) a feltételek alapvetően benne foglaltatnak az I. típusú vagy a VI. típusú vizsgálati eljárásban.

2.17. "Eredeti katalizátor" olyan katalizátor vagy katalizátor-együttes, amelyre kiterjed a járműre megadott típusjóváhagyás, és melynek típusát feltüntették a 2. fejezet szerinti dokumentációban.

2.18. "Cserekatalizátor" olyan katalizátor vagy katalizátor-együttes, amelyet e melléklet szerint jóváhagyott jármű eredeti katalizátorának helyettesítésére szánnak, és amely az ER. A. Függeléke szerint önálló műszaki egységként jóváhagyható.

2.19. "Járműcsalád" valamely járműtípushoz tartozó, a károsanyag-kibocsátás szempontjából egy "anyajármű" által meghatározott járműcsoport.

2.20. "Autógáz (gépjármű PBG vagy FG) berendezés" PBG vagy FG kezelésére, vezetésére stb. készített alkatrészekből összeállított bármely olyan részegységet jelent, amelyet egy vagy több adott gépjárműtípusba történő beszerelésre terveztek, és amely önálló műszaki egységként jóváhagyható.

2.21. "A motor tüzelőanyag-igénye" az a tüzelőanyag fajta, amellyel a motor rendes körülmények között üzemel, és amely lehet

– benzin,

– PBG (cseppfolyós propán-bután gáz),

– FG (földgáz),

– benzin és PBG,

– benzin és FG,

– gázolaj.

3. A típusjóváhagyás megadására vonatkozó kérelmezési eljárás

3.1. Valamely járműtípus kipufogógáz emisszió, a párolgási emisszió, a károsanyag-kibocsátását csökkentő elemeinek tartóssága, valamint a fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszer szempontjából történő – az ER. A. Függeléke szerinti – típusjóváhagyására irányuló kérelmet a jármű gyártójának kell benyújtania.

Ha a típusjóváhagyási kérelem fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerre vonatkozik, a XI. rész 3. pontban leírt eljárást kell követni.

3.1.1 Ha a kérelem fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerre vonatkozik, csatolni kell hozzá a II. rész 3.2.12.2.8. pontjában előírt kiegészítő információkat, továbbá

3.1.1.1. a gyártó nyilatkozatát a következőkről:

3.1.1.1.1. külső gyújtású motorokkal ellátott járművek esetében azoknak a gyújtáskimaradásoknak a számát az összes gyújtási esemény százalékában, amely már a szennyezőanyag-kibocsátás XI. rész 3.3.2 pontban megadott határértékeinek túllépését okozhatja, ha ez a gyújtáskimaradási százalék már az I. típusú vizsgálatra vonatkozó III. rész 5.3.1 pontban foglalt kezdetétől jelen volt;

3.1.1.1.2. külső gyújtású motorokkal ellátott járművek esetében azoknak a gyújtáskimaradásoknak a számát az összes gyújtási esemény százalékában, amelyek a katalizátor vagy katalizátorok túlmelegedésére vezethetnek, mielőtt még visszafordíthatatlan károsodást okoznának;

3.1.1.2. részletes írásos információt, amely teljes mértékben leírja az OBD rendszer funkcionális üzemi jellemzőit, beleértve a jármű légszennyezés-csökkentő rendszere megfelelő részeinek felsorolását, azaz az érzékelőket, működtető szerveket és elemeiket, melyeket az OBD rendszer folyamatosan ellenőriz;

3.1.1.3. az OBD rendszer által használt zavarjelző készülék (ZK) leírását, amely a jármű vezetőjének hiba fennállását jelzi;

3.1.1.4. a gyártó leírását azokról az intézkedésekről, amelyek megakadályozzák a szennyezőanyag-kibocsátást szabályozó számítógép szakszerűtlen kezelését és beállításainak megváltoztatását;

3.1.1.5. ha van, más típusjóváhagyások másolatát a megfelelő adatokkal, melyek alapján lehetővé válik a jóváhagyások kiterjesztése;

3.1.1.6. ha van ilyen, a járműcsalád műszaki jellemzőit, ahogyan azok a XI/C. rész 3. pontjában szerepelnek.

3.1.2. A XI. rész 3. pontban foglalt vizsgálat céljára egy, a jóváhagyandó OBD rendszerrel ellátott járműtípust vagy a járműcsaládot képviselő járművet kell a típusjóváhagyási vizsgálatért felelős műszaki szolgálat rendelkezésére bocsátani. Ha a műszaki szolgálat úgy ítéli meg, hogy a rendelkezésére bocsátott jármű nem képviseli teljes mértékben a XI/B. részben leírt járműtípust vagy járműcsaládot, egy másik, és ha szükséges egy további járművet kell átadni XI. rész 3. pont szerinti vizsgálathoz.

3.2. A kipufogógáz emisszióra, a párolgás útján történő szennyezőanyag-kibocsátásra, a tartósságra és a fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerre vonatkozó információs dokumentáció mintája a II. részben található.

3.2.1. Ha van ilyen és alkalmazható, akkor más típusbizonyítványok másolatait is be kell nyújtani, a típusjóváhagyás meghosszabbításához, illetve kiterjesztéséhez, és a romlási tényezők megállapításához szükséges adatokkal együtt.

3.3. A vizsgáló intézménynek át kell adni egy járművet, amely megfelel az jóváhagyatni kívánt járműtípusnak, hogy az 5. pont szerinti vizsgálatok végrehajthatók legyenek.

4. Típusjóváhagyás

4.1. A vonatkozó követelmények teljesülése esetén a jármű megkapja az ER. A. Függeléke szerinti típusjóváhagyást.

4.2. A kipufogógázokkal levegőbe kerülő szennyezőanyag-kibocsátásra, a párolgás útján történő szennyezőanyag-kibocsátásra, a tartósságra és a fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerre vonatkozó típusjóváhagyási bizonyítvány mintája a X. részben található.

5. Vizsgálati előírások

Megjegyzés: az 5. pont követelményeinek alternatívájaként azok a járműgyártók, melyeknek éves termelése világviszonylatban kevesebb 10.000 egységnél, megkaphatják a típusjóváhagyást az alábbi előírásban szereplő megfelelő műszaki követelmények alapján:

– A Barclay’s Publishing által kiadott Kaliforniai Törvénykönyv ("California Code of Regulations"), 13. cím, az 1996-os és későbbi modellévekben gyártott járművekre alkalmazható 1960.1 (f) (2), vagy (g) (1) és (g) (2) pontok, és az 1995-ös és későbbi modellévekben gyártott könnyű haszonjárművekre alkalmazható 1968.1, 1976 és 1975 pontok.

A Magyar Köztársaságnak az Európai Unió tagállamává válását követően a típusjóváhagyást megadó hatóságnak tájékoztatnia kell a Bizottságot az ennek a rendelkezésnek az alapján megadott minden egyes jóváhagyás körülményeiről.

5.1. Általános előírások

5.1.1. Azokat a járműrészeket, amelyek hatással vannak a kipufogógáz és párolgási emissziókra, úgy kell megtervezni, kialakítani és felszerelni, hogy a jármű a szokásos üzemi viszonyok melletti rezgések ellenére is eleget tegyen az előírásoknak.

5.1.1.1. A gyártó által megtett műszaki intézkedéseknek biztosítaniuk kell a kipufogógáz emisszió és a párolgás útján történő szennyezőanyag-kibocsátás hatékony korlátozását a jármű teljes normális élettartamának idejére, a szokásos használat mellett. Ez a légszennyezés-csökkentő rendszerekben használt tömlőknek és csatlakozásaiknak biztonságára is vonatkozik, melyeket úgy kell megtervezni és gyártani, hogy rendeltetésüknek megfeleljenek.

A kipufogógáz emisszió esetében a követelmények teljesítettnek tekinthetők, ha a jármű eleget tesz az 5.3.1.4. pont (típusjóváhagyás), és különösen a 7.4. pont (a gyártás és a már üzemelő gépkocsik megfelelősége) követelményeinek.

A párolgás útján történő szennyezőanyag-kibocsátás esetében a követelmények teljesítettnek tekinthetők, ha a jármű eleget tesz az 5.3.4. pont (típusjóváhagyás) és a 7. pont (a gyártás megfelelősége) követelményeinek.

5.1.1.2. Gátló berendezés használata tilos.

5.1.2 A külső gyújtású motorral ellátott járműnek az MSZ EN 228 szerinti ólmozatlan benzinnel meghajthatónak kell lennie.

5.1.2.1. A benzintartály töltőnyílását – az 5.1.2.2. pontban megadottak figyelembevételével – úgy kell kialakítani, hogy ne lehessen olyan töltőpisztollyal tölteni, amelynek a külső átmérője 23,6 mm vagy ennél nagyobb.

5.1.2.2. Az 5.1.2.1. pont előírásai nem vonatkoznak azokra a járművekre, amelyek mindkét alábbi feltételt kielégítik, azaz

5.1.2.2.1. a járművet úgy tervezték és gyártották, hogy az ólomozott benzin semelyik kipufogógáz emissziót csökkentő berendezését, annak működését nem károsítja;

5.1.2.2.2. a járművön közvetlenül az üzemanyagtartályt töltő személy számára látható helyen feltűnően, jól olvashatóan és letörölhetetlenül feltüntették az ISO 2575-1982 szerinti szimbólumot, amely jelzi, hogy a járművet ólmozatlan benzinnel való üzemelésre szánták. Kiegészítő jelölések megengedettek.

− Gondoskodni kell a hiányzó tanksapka miatt bekövetkező túlzott párolgási szennyezőanyag-kibocsátás és üzemanyag-elfolyás megakadályozásáról. Ez az alábbi megoldások valamelyikének alkalmazásával érhető el:

− automatikusan nyíló és záródó, le nem vehető tanksapka,

− olyan szerkezeti kialakítás, amely meggátolja a túlzott párolgási szennyezőanyag-kibocsátást hiányzó tanksapka esetében,

− bármilyen azonos eredményt biztosító megoldás. Ilyen lehet például a láncra kötött vagy olyan tanksapka, amely csak a jármű gyújtáskulcsával nyitható. Ebben az esetben a kulcs csak bezárt állapotban legyen kivehető a tanksapkából.

5.1.4. Az elektronikus rendszer biztonságára vonatkozó intézkedések

5.1.4.1. Minden járműnek, amely a szennyezőanyag-kibocsátást ellenőrző számítógéppel van ellátva, olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amelyek meggátolják az átalakításokat, kivéve ha azt a gyártó engedélyezi. A gyártó akkor engedélyezheti az átalakításokat, ha azokat a jármű diagnosztizálása, szervizelése, ellenőrzése, utólagos felszerelése vagy javítása szükségessé teszi. Az újraprogramozható számítógép-kódoknak vagy üzemi paramétereknek illetéktelen beavatkozásokkal szemben ellenállóknak kell lenniük, és legalább olyan szintű védelmet kell nyújtaniuk, mint amit az 1998. októberében kiadott ISO DIS 15031-7 (1996. októberében kiadott SAE J2186) szabvány előír, feltéve, hogy a biztonsági csere a XI/A. rész 6.5. pontjában előírt protokoll és diagnosztikai csatlakozó használatával történik. Minden kivehető kalibrációs memória-lapkát tokozva, leplombált tartóban kell elhelyezni vagy elektronikus algoritmusokkal kell védeni, és azok csak célszerszámok és különleges eljárások alkalmazásával lehetnek cserélhetők.

5.1.4.2. A számítógép-kódolású motorüzemi paramétereknek csak speciális szerszámok és eljárások útján szabad megváltoztathatóknak lenniük (pl. leforrasztott vagy tokozott számítógépelemek, illetve leplombált vagy leforrasztott számítógépházak).

5.1.4.3. Kompresszió-gyújtású motorokra szerelt mechanikus üzemanyag-befecskendező szivattyúk esetében a gyártónak megfelelő intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy megvédje a legnagyobb üzemanyag-szállítás beállítását az illetéktelen beavatkozástól, amíg a jármű üzemben van.

5.1.4.4. A védelmet valószínűleg nem igénylő járművek esetében a gyártók felmentést kérhetnek a jóváhagyó hatóságtól az 5.1.4.1–5.1.4.3. pontokban foglalt követelmények valamelyike alól. A kritériumok, melyeket a jóváhagyó hatóság a felmentés elbírálásánál mérlegel, kiterjednek, de nem korlátozódnak, a nagyteljesítményű lapkák beszerezhetőségének, a jármű legnagyobb teljesítőképességének és az eladni kívánt járművek számának vizsgálatára.

5.1.4.5. Programozható számítógép-kódrendszereket (pl. elektronikusan törölhető, újraprogramozható, csak olvasható memóriát, EEPROM) használó gyártóknak meg kell akadályozniuk az illetéktelen újraprogramozást. A gyártóknak az illetéktelen beavatkozás elleni védelemre fejlett stratégiákat és olyan írásvédelmi tulajdonságokat kell beépíteniük, amelyek a gyártó által fenntartott, külső számítógéphez való elektronikus hozzáférést igényelnek. A megfelelő szintű illetéktelen beavatkozás elleni védelmet nyújtó módszereket a hatóság hagyja jóvá.

5.2. Egyes járműkategóriáknál alkalmazott vizsgálatok

Az 5.2.1. pontban található táblázat megadja a járművek típusengedélyeztetési lehetőségeit.

5.2.1. Külső gyújtású motorral rendelkező járműveket a következő vizsgálatoknak kell alávetni:

- I. típusú vizsgálat (hidegindítás utáni átlagos kipufogógáz-emisszió vizsgálata),

- II. típusú vizsgálat (szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjáraton),

- III. típusú vizsgálat (a forgattyús házból származó szennyezőanyag-kibocsátás vizsgálata),

- IV. típusú vizsgálat (a párolgási emisszió vizsgálata),

- V. típusú vizsgálat (az emissziócsökkentő berendezések tartóssága),

- VI. típusú vizsgálat (alacsony környezeti hőmérséklet melletti hidegindítás után a kipufogógázokkal kibocsátott átlagos szénmonoxid és szénhidrogének tömeg ellenőrzése),

- OBD vizsgálata.

I.1. táblázat

A típusvizsgálatok és kiterjesztésük eltérő útjai
Típusvizsgálat	M₁ és N₁ kategóriájú, külső gyújtású motorral ellátott járművek	M₁ és N₁ kategóriájú, kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek
I. típus	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)
II. típus	Igen	–
III. típus	Igen	–
IV. típus	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	–
V. típus	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)
VI. típus	Igen M₁ és N₁ kategóriájú, I. osztályú gépjárművek	–
Feltételek a jóváhagyás kiterjesztésre	6. pont	6. pont - M₂ és N₂ (ha vonatkozási tömeg nem több mint 2840 kg)
Fedélzeti diagnosztika	Igen 8.1. pontnak megfelelően	Igen 8.2. és 8.3. pontnak megfelelően

5.2.2. Az autógázzal (PB-gázzal vagy földgázzal) üzemelő, szabályozott gyújtású motorral felszerelt járműveket csak a következő vizsgálatoknak vetik alá:

- I. típusú vizsgálat (a hidegindítás utáni átlagos kipufogógáz-emisszió vizsgálata),

- II. típusú vizsgálat (szénmonoxid-kibocsátás alapjáraton),

- III. típusú vizsgálat (a forgattyús házból származó szennyezőanyag-kibocsátás),

- V. típusú vizsgálat (a szennyezőanyag-szabályozó berendezések tartóssága).

5.2.3. Kompresszió-gyújtású motoroknál a következő vizsgálatokat kell elvégezni:

- I. típusú vizsgálat (hidegindítás utáni átlagos kipufogógáz-emisszió vizsgálata),

- V. típusú vizsgálat (az emissziócsökkentő berendezések tartóssága),

- OBD vizsgálat, ahol alkalmazható.

5.3. A vizsgálatok leírása

5.3.1. I. típusú vizsgálat (hidegindítás utáni átlagos kipufogógáz-emisszió vizsgálata)

5.3.1.1. Az I.1. ábra mutatja az I. típusú vizsgálat alapján a típusjóváhagyás megadásának folyamatát. Ezt a vizsgálatot az 1.1. pontban megadott összes olyan járművön végre kell hajtani, amelynek a legnagyobb össztömege nem haladja meg a 3,5 tonnát.

5.3.1.2. A járművet görgős jármű-fékpadra kell állítani, amelyet felszereltek a menetellenállásokat és a jármű haladó tömegének tehetetlenségét szimuláló eszközökkel.

5.3.1.2.1. A vizsgálat teljes időtartama 19 perc és 40 másodperc, és két (1. rész és 2. rész) megszakítás nélkül végrehajtandó részből áll. A gyártóval egyeztetve az 1. rész vége és a 2. rész kezdete közé beiktatható egy legfeljebb 20 másodperces, mintavétel nélküli fázis a vizsgálóberendezés beállításának megkönnyítése érdekében.

5.3.1.2.1.1. A PB-gázzal vagy földgázzal üzemeltetett járműveket az I. típusú vizsgálat során a IX. rész szerinti PBG vagy FG összetétel-változatokkal vizsgálják. Azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind PB-gázzal, illetve földgázzal üzemeltethetők, az I. típusú vizsgálat során mindkét típusú tüzelőanyaggal vizsgálják, amelynek során a PB-gázzal vagy földgázzal történő üzemeltetést a IX. rész. szerinti PBG vagy FG összetétel-változatokkal végzik el.

5.3.1.2.1.2. Az 5.3.1.2.1.1. pont követelményeitől függetlenül az olyan járműveket, amelyek mind benzinnel, mind gáznemű tüzelőanyaggal üzemeltethetők, de amelyekben csak szükséghelyzetben vagy az indításhoz használnak benzint, és amelyek benzintartályába nem tölthető 15 liternél több tüzelőanyag, az I. típusú vizsgálat szempontjából olyannak tekintendők, mint amelyek csak gáznemű tüzelőanyaggal működnek.

5.3.1.2.2. A vizsgálat 1. része négy városi alap-menetciklusból tevődik össze. A városi alap-ciklus 15 fázisból áll (alapjárat, gyorsítás, állandó sebességgel való menet, lassítás stb.).

5.3.1.2.3. A vizsgálat 2. része egy városon kívüli menetciklusból áll. Ez 13 fázist tartalmaz (alapjárat, gyorsítás, állandó sebességgel való menet, lassítás stb.).

5.3.1.2.4. A vizsgálat során a jármű kipufogógázait hígítani kell, és a hígított kipufogógázból arányos mintát kell venni egy vagy több zsákba. A vizsgált jármű kipufogógázait az alábbi eljárásnak megfelelően kell hígítani, mintavételezni és elemezni, és meg kell mérni a hígított kipufogógáz teljes térfogatát. Minden jármű esetében meg kell állapítani a szénmonoxid-, szénhidrogén- és nitrogénoxid-kibocsátást, illetőleg kompresszió-gyújtású motorokkal ellátott járművek esetében ezen túl a részecske kibocsátást is.

I.1. ábra

Folyamatábra a típusjóváhagyás I. típusú vizsgálat alapján történő megadásához

(5.3.1. pont)

5.3.1.3. A vizsgálatot III. részben foglalt eljárással kell végrehajtani. Az eljárásokat a gázok összegyűjtéséhez és elemzéséhez, valamint a részecskék leválasztásához és tömegük méréséhez az előírtaknak megfelelően kell alkalmazni.

5.3.1.4. Az 5.3.1.5. pontban szereplő feltételek fenntartása mellett a vizsgálatot háromszor meg kell ismételni. Az eredményeket minden vizsgálat esetében meg kell szorozni az 5.3.6. pont szerint meghatározott megfelelő "romlási" tényezőkkel. A gáz halmazállapotú szennyezők így kapott tömegének, illetve a kompresszió-gyújtású motorok esetében az egyes vizsgálatok során meghatározott részecske tömegnek kisebbnek kell lennie a következő táblázat szerinti határértéknél.

I.2. táblázat

				Határértékek
Járműkategória			Vonatkozási tömeg (RW) (kg)	Szénmonoxid tömege (CO)		Szénhidrogének tömege (HC)		Nitrogénoxidok tömege (NO_x)		Szénhidrogének és nitrogénoxidok összevont tömege (HC + NO_x)		Részecs-kék tömege¹ (PM)
				L₁(g/km)		L₂(g/km)		L₃(g/km)		L₂ + L₃(g/km)		L₄(g/km)
		Oszt.		Benzin	Dízel	Benzin	Dízel	Benzin	Dízel	Benzin	Dízel	Dízel
A (2000)	M⁽²⁾	–	mind	2,3	0,64	0,20	–	0,15	0,50	–	0,56	0,05
	N₁⁽³⁾	I	RW ≤1305	2,3	0,64	0,20	–	0,15	0,50	–	0,56	0,05
		II	1305 < RW ≤1760	4,17	0,80	0,25	–	0,18	0,65	–	0,72	0,07
		III	1760 < RW	5,22	0,95	0,29	–	0,21	0,78	–	0,86	0,10
B (2005)	M⁽²⁾	–	mind	1,0	0,50	0,10	–	0,08	0,25	–	0,30	0,025
	N₁⁽³⁾	I	RW ≤1305	1,0	0,50	0,10	–	0,08	0,25	–	0,30	0,025
		II	1305 < RW ≤1760	1,81	0,63	0,13	–	0,10	0,33	–	0,39	0,04
		III	1760 < RW	2,27	0,74	0,16	–	0,11	0,39	–	0,46	0,06
⁽¹⁾Kompressziós gyújtású motorokra. ⁽²⁾Kivéve a 2500 kg-nál nagyobb legnagyobb tömegű járműveket. ⁽³⁾És azok az M kategóriájú járművek melyekre a 2. megjegyzés vonatkozik.

5.3.1.4.1. Az 5.3.1.4. pontban megadott követelményektől függetlenül minden egyes szennyezőanyag vagy szennyezőanyag-együttes esetében a kapott három eredmény egyike legfeljebb 10%-kal túllépheti az előírt határértéket, feltéve, hogy a három eredmény számtani középértéke a megengedett határérték alatt marad. Ha egynél több szennyezőanyag lépte túl a határértéket, lényegtelen, hogy az egy vizsgálaton belül, vagy különböző vizsgálatok során fordult elő.

5.3.1.4.2. Ha a vizsgálatokat gáznemű tüzelőanyagokkal végzik, a gázhalmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás eredő tömege kisebb legyen, mint a benzinüzemű motorral szerelt járművekre a fenti táblázatban megadott határérték.

5.3.1.5. Az 5.3.1.4. pont szerint előírt vizsgálatok száma az 5.3.1.5.1–5.3.1.5.2. pontokban foglalt feltételek teljesülése esetén csökken. A továbbiakban V₁ az első vizsgálat eredménye, és V₂ a második vizsgálat eredménye minden korlátozott szennyezőanyagra, illetve két szennyezőanyag korlátozott összegére.

5.3.1.5.1. Egyetlen vizsgálatot kell elvégezni, ha az összes korlátozott szennyezőanyagra kapott érték kisebb vagy egyenlő 0,70 L-el (V₁ ≤ 0,70 L).

5.3.1.5.2. Ha az 5.3.1.5.1. pont szerinti feltétel nem teljesül, akkor két vizsgálatot kell végrehajtani, ha minden korlátozott szennyező-anyagra, illetve két korlátozott szennyező-anyag összegére teljesülnek az alábbi feltételek:

V₁ ≤ 0,85 L és V₁ + V₂ ≤ 1,70 és V₂ ≤ L.

5.3.2. II. típusú vizsgálat (a szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjáraton)

5.3.2.1. Ezt a vizsgálatot olyan járműveken kell elvégezni, melyek külső gyújtású motorral rendelkeznek és melyeknél az 5.3.1. pontban foglalt vizsgálat nem alkalmazható.

5.3.2.1.1. Azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind PB-gázzal vagy földgázzal üzemeltethetők, a II. típusú vizsgálat során mindkét fajta üzemanyaggal vizsgálják.

5.3.2.1.2. A fenti 5.3.2.1.1. pontban foglalt követelményektől függetlenül azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind gáznemű tüzelőanyaggal üzemeltethetők, de amelyek csak szükséghelyzetben vagy az indításhoz használnak benzint, és amelyek benzintartályába nem tölthető 15 liternél több tüzelőanyag, a II. típusú vizsgálat szempontjából olyannak kell tekinteni, mint amelyek csak gáznemű tüzelőanyaggal működnek.

5.3.2.2. A 4. rész szerinti vizsgálatnál a kibocsátott kipufogó gázok szénmonoxid-tartalma alapjáratban a gyártó által előírt beállítás mellett 3,5 V/V%-ot és a 4. részben meghatározott beállítási tartományban a 4,5 V/V%-ot nem haladhatja meg.

5.3.3. III. típusú vizsgálat (a forgattyús házból származó gázemisszió vizsgálata)

5.3.3.1. Ezt a vizsgálatot az 1. pontban foglaltak szerint az összes járművön végre kell hajtani a kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek kivételével.

5.3.3.1.1. Azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind PB-gázzal vagy földgázzal üzemeltethetők, a III. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell vizsgálni.

5.3.3.1.2. Az 5.3.3.1.1. pontban foglalt követelményektől függetlenül azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel mind gáznemű tüzelőanyaggal üzemeltethetők, de amelyek csak szükséghelyzetben vagy az indításhoz használnak benzint, és amelyek benzintartályába nem tölthető 15 liternél több benzin, a III. típusú vizsgálat szempontjából olyannak kell tekinteni, mint amelyek csak gáznemű tüzelőanyaggal működnek.

5.3.3.2. Az 5. rész szerinti vizsgálat végrehajtásakor a motor forgattyús házának szellőzőrendszeréből nem kerülhetnek a légkörbe szennyezőanyagok a forgattyús ház gázokkal.

5.3.4. IV. típusú vizsgálat (a párolgási emisszió vizsgálata)

5.3.4.1. A IV. típusú vizsgálatot az 1. pontban megadott összes járművön végre kell hajtani, a kompresszió-gyújtású motorral felszerelt járművek kivételével.

5.3.4.1.1. Azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind PB-gázzal vagy földgázzal üzemeltethetők, a IV. típusú vizsgálat során csak benzinnel vizsgálják.

5.3.4.2. A 6. rész szerinti vizsgálat során a párolgási emissziónak 2 g/teszt-nél kisebbnek kell lennie.

5.3.5. VI. típusú vizsgálat (alacsony környezeti hőmérsékleten történő hidegindítás után, a kipufogócsövön kibocsátott átlagos szénmonoxid és szénhidrogének tömeg ellenőrzése)

5.3.5.1. A VI. típusú vizsgálatot 2002. január 1-je után minden, az M₁ és N₁ kategória I. osztályába tartozó új típusú, külső gyújtású motorral ellátott járművön el kell végezni, kivéve azokat a járműveket, amelyeket több mint hat utas szállítására terveztek és azokat, amelyeknek legnagyobb tömege 2500 kg-nál nagyobb.

5.3.5.1.1. A járművet a közúti terhelés és a jármű haladó tehetetlen tömegeinek szimulálására szolgáló eszközökkel ellátott görgős járműfékpadra kell helyezni.

5.3.5.1.2. A VI. típusú vizsgálat az I. típusú vizsgálat első részének négy elemi városi ciklusából áll. Az I. típusú vizsgálat első részének leírását a 3. rész 3.2.2. pontja tartalmazza és a 3.1.1 és 3.1.2 számú ábrák illusztrálják. Az alacsony környezeti hőmérséklet mellett végzett vizsgálat a motor beindításával kezdődik. Az összesen 780 másodpercig tartó mérést megszakítás nélkül kell elvégezni.

5.3.5.1.3. Az alacsony környezeti hőmérséklet mellett végzett vizsgálatot 266 K (–7 °C) környezeti hőmérsékleten kell elvégezni. A vizsgálat elvégzése előtt a kísérleti járműveket egységes módon kondicionálni kell annak biztosítására, hogy a vizsgálati eredmények reprodukálhatók legyenek. A kondicionálást és a további vizsgálati eljárásokat a VIII. részben leírt módon kell végrehajtani.

5.3.5.1.4. A vizsgálat alatt a kipufogógázokat hígítani kell és arányos mintát kell venni a higított kipufogógázból. A VIII. részben leírt eljárás szerint kell a jármű kipufogógázait hígítani, azokból mintát venni és elemezni. Meg kell mérni a hígított kipufogógáz teljes térfogatát. A hígított kipufogógázok szénmonoxid és szénhidrogének térfogati koncentrációját meg kell határozni.

5.3.5.2. Az 5.3.5.2.2. és 5.3.5.3. pont követelményeinek figyelembevétele mellett, a vizsgálatot háromszor kell elvégezni. A szénmonoxid- és a szénhidrogén-kibocsátás eredményül kapott tömegének kisebbnek kell lennie az alábbi táblázatban szereplő értékeknél:

I.3. táblázat

Vizsgálati hőmérséklet	Szénmonoxid L₁ (g/km)	Szénhidrogének L₂ (g/km)
266 K (–7 °C)	15	1,8

5.3.5.2.1. Az 5.3.5.2. pontban fogalt követelményektől függetlenül, minden szennyezőanyagra nézve a kapott három értékből legfeljebb egy 10%-nál nem többel meghaladhatja az előírt határértéket, feltéve, hogy a három eredmény számtani középértéke kisebb, mint az előírt határérték. Ha egynél több szennyezőanyag értéke haladja meg az előírt határértékeket, közömbös, hogy ez ugyannak a vizsgálatnak vagy különböző vizsgálatoknak a során következett-e be.

5.3.5.2.2. A vizsgálatoknak az 1.5.3.5.2. pontban előírt száma a gyártó kívánságára 10-re növelhető, feltéve, hogy az első három eredmény számtani középértéke a határérték 100%a és 110%a közé esik. Ebben az esetben a vizsgálati követelmény az, hogy a 10 eredmény számtani középértéke kisebb legyen, mint az előírt határérték.

5.3.5.3. A vizsgálatok 5.3.5.2. pontban előírt száma az 5.3.5.3.1. és 5.3.5.3.2. pont szerint csökkenthető.

5.3.5.3.1. Egy vizsgálatot kell elvégezni, ha az első vizsgálatnál mért eredmény minden szennyezőre V₁≤ 0,70 L.

5.3.5.3.2. Ha az 5.3.5.3.1. pontban foglalt követelmény nem teljesül, két vizsgálatot kell végezni, ha minden szennyező esetében az első vizsgálat eredménye V₁≤ 0,85 L és az első két eredmény összege (V₁+ V₂) ≤ 1,7 L, továbbá a második vizsgálat eredménye V₂ ≤ L, azaz teljesülnek az alábbi feltételek

V₁ ≤ 0,85 L és V₁ + V₂ ≤ 1,7 L és V₂ ≤ L.

5.3.6. V. típusú vizsgálat (az emissziócsökkentő alkatrészek tartóssága)

5.3.6.1. Az V. típusú vizsgálatot minden az 1. pontban hivatkozott járművön el kell végezni, amelyre az 5.3.1. pont szerinti vizsgálat vonatkozik. A vizsgálat 80 000 km-es, a 7. részben megadott menetprogramnak tesztpályán, közúton vagy görgős járműfékpadon végrehajtott lefutásából álló öregedési vizsgálat.

5.3.6.1.1. A benzinnel és PB-gázzal vagy földgázzal üzemeltethető járműveket az V. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell vizsgálni.

5.3.6.2. A gyártó az 5.3.6.1. pont vizsgálatai helyett az I.4. táblázat szerinti romlási tényezőket használhatja:

I.4. táblázat

A motor fajtája	Romlási tényezők
A motor fajtája	CO	CH	NO_x	CH + NO_x	Részecske⁽¹⁾
Külső gyújtású motor	1,2	1,2	1,2	–	–
Kompresszió-gyújtású motor	1,1	–	1,0	1,0	1,2
⁽¹⁾ Kompresszió-gyújtású motorral szerelt gépjárműveknél.

A jóváhagyó hatóság a gyártó kérésére az I. típusú vizsgálatot az V. típusú vizsgálat befejezése előtt végrehajtja, és a fenti táblázat szerinti romlási tényezőket alkalmazza. Az V. típusú vizsgálat befejezése után az addigi típusengedélyezési eredményeket kiegészíti, és ennek során a fenti táblázat szerinti romlási tényezőket az V. típusú vizsgálat során mért értékekkel helyettesíti.

5.3.6.3. A romlási tényezőket vagy az 5.3.6.1. pont szerinti eljárás alkalmazásával vagy az 5.3.6.2. pont táblázatában szereplő értékek felhasználásával kell meghatározni. A romlási tényezőket az 5.3.1.4. pont szerinti követelmények teljesülésének ellenőrzéséhez kell használni.

5.3.7. Az időszakos vizsgálat során végzett környezetvédelmi vizsgálathoz szükséges szennyezőanyag-kibocsátási adatok meghatározása

5.3.7.1. Ez a követelmény minden olyan szabályozott gyújtású motorral hajtott járműre vonatkozik melyre ennek a mellékletnek megfelelően típusjóváhagyást kérnek.

5.3.7.2. A 4. rész (II. típusú vizsgálat) szerint rendes alapjárati fordulatszámon vizsgálva fel kell jegyezni:

- a kibocsátott kipufogógázok térfogat szerinti szénmonoxid koncentrációját,

- a motor vizsgálat alatti fordulatszámát, beleértve az esetleges tűréseket is.

5.3.7.3. Emelt üresjárati fordulatszámon történő vizsgálatnál (n_motor > 2000 min^-1) fel kell jegyezni:

- a kibocsátott kipufogógázok térfogat szerinti szénmonoxid koncentrációját,

- a légviszony (λ – lambda) értékét²

- a motor vizsgálat alatti fordulatszámát, beleértve az esetleges tűréseket is.

_____________

² A λ értékét az egyszerűsített Brettschneider egyenlet alkalmazásával kell kiszámolni az alábbiak szerint:

ahol:

[ ] = koncentrációk V/V%-ban,

K1 = az NDIR mérésről FID mérésre való átváltási tényező (a mérőberendezés gyártója adja meg),

Hcv= a szén/hidrogén atomok számaránya [1,7261],

Ocv = az oxigén/szén atomok számaránya [0,0175].

5.3.7.4. A vizsgálat alatt mérni és regisztrálni kell a motorolaj hőmérsékletét.

5.3.7.5. A 10. rész 1.9. pontjában lévő táblázatot ki kell tölteni.

5.3.7.6. A típusjóváhagyás megadásának időpontjától számított 24 hónapon belül a gyártónak meg kell erősítenie, hogy a típusjóváhagyás idején az 5.3.7.3. pont szerint feljegyzett λ érték a tipikus sorozatgyártású járművekre is jellemző. Értékelést kell készíteni a sorozatgyártású járműveken végzett ellenőrzések és vizsgálatok alapján.

5.3.8. A cserekatalizátor jóváhagyása

5.3.8.1. A vizsgálatot olyan csere-katalizátoroknál kell elvégezni, amelyeket a típus jóváhagyásakor a 10. rész szerinti fedélzeti diagnosztikai rendszerrel nem rendelkező járművekbe kívánnak beszerelni.

6. A típus módosításai és a jóváhagyások módosításai

Ha a jelen melléklet szerint jóváhagyott típust módosítják, akkor az ER. A. Függelékében foglalt követelményeket, illetőleg a következő különleges követelményeket kell figyelembe venni.

6.1. Kiterjesztés a kipufogógáz-emisszió tekintetében (I. és II. típusú vizsgálat).

6.1.1. Eltérő vonatkozási tömegű járműtípusok:

Egy adott járműtípushoz megadott engedélyt az alábbi feltételekkel ki lehet terjeszteni olyan járműtípusokra, amelyek csak a vonatkozási tömegükben térnek el az engedélyezett típustól.

6.1.1.1. Egy járműtípus engedélyét csak olyan vonatkozási tömegű járműtípusra szabad kiterjeszteni, amely a már jóváhagyott típushoz képest a következő két magasabb vagy bármely alacsonyabb egyenértékű lendtömeg alkalmazását követeli meg.

6.1.1.2. Ha annak a járműtípusnak a vonatkozási tömege, amely részére a típusjóváhagyás kiterjesztését kérték, olyan egyenértékű tehetetlenségű lendtömeg alkalmazását kívánja meg, amely kisebb annál, amit a jóváhagyott járműnél használtak, úgy az N₁ és a 2500 kg-nál nagyobb legnagyobb tömegű M osztályba tartozó járművek esetében akkor engedélyezhető a típusjóváhagyás kiterjesztése, amennyiben a már jóváhagyott jármű által kibocsátott szennyező anyagok tömege a típusjóváhagyás kiterjesztését kérő járműre előírt határértékeken belül van.

6.1.2. Eltérő hajtómű összáttételű járműtípusok:

Egy adott járműtípushoz megadott jóváhagyás a 6.1.2.1–6.1.2.3. pontokban megadott feltételek szerint kiterjeszthető olyan járműtípusokra is, amelyek az jóváhagyott típustól csupán a hajtás összáttételi viszonyában térnek el:

6.1.2.1. Minden az I. típusú és VI. típusú vizsgálat során használt áttételi viszonyszámra, meg kell határozni az alábbi arányt:

ahol V₁ a már jóváhagyott járműtípus sebessége 1000/perc motorfordulatszám mellett, V₂ a kiterjesztésre kérelmezett járműtípus sebessége 1000/perc motorfordulatszám mellett.

6.1.2.2. Ha minden sebességfokozatban E ≤ 8%, akkor a kiterjesztés az I. típusú és VI. típusú vizsgálat megismételése nélkül megadható.

6.1.2.3. Ha legalább egy sebességfokozatban E ≤ 8%, és minden más sebességfokozatban E ≤ 13%, akkor meg kell ismételni az I. típusú és VI. típusú vizsgálatot. Ezek olyan laboratóriumban hajthatók végre, amelyet a gyártó az illetékes jóváhagyó hatóság egyetértésével választhat ki. A vizsgálati jegyzőkönyvet meg kell küldeni az jóváhagyási vizsgálatokért felelős laboratóriumnak.

6.1.3. Eltérő vonatkozási tömegű és eltérő hajtómű összáttételű járművek:

Egy adott járműtípusra megadott jóváhagyás kiterjeszthető olyan járműtípusokra is, amelyek a jóváhagyott típustól csak a vonatkozási tömegükben és az összetételi arányukban térnek el, feltéve, hogy teljesül a 6.1.1. és 6.1.2. pont szerinti összes feltétel.

6.1.4. Megjegyzés:

A 6.1.1–6.1.3. pont előírásai szerint megadott járműtípus jóváhagyás nem terjeszthető ki más járműtípusokra.

6.2. Kiterjesztés a párolgási emisszió tekintetében (IV. típusú vizsgálat)

6.2.1. Párolgási emissziót szabályozó berendezéssel ellátott járműtípus jóváhagyása a következő feltételekkel terjeszthető ki:

6.2.1.1. a keverékképzés alapelvének (például központi befecskendezés, porlasztó használata) azonosnak kell lennie;

6.2.1.2. a tüzelőanyag-tartály alakjának, anyagának és a tüzelőanyag vezetékeknek azonosaknak kell lenniük. A vezetékek keresztmetszetének és közelítő hosszának azonosnak kell lennie. Amennyiben járműcsalád esetében a vezetékhosszak eltérőek, a járműcsalád legkedvezőtlenebb viszonyokat reprezentáló típusán kell végrehajtani a vizsgálatot. A jóváhagyó hatóság dönt arról, hogy megengedhető-e eltérő gőz/folyadék leválasztó használata. A tüzelőanyag-tartály térfogata korlátozás nélkül lehet kisebb, de legfeljebb 10%-kal lehet nagyobb a már jóváhagyott járművénél. A tartályszellőztető szelep beállításának azonosnak kell lennie;

6.2.1.3. a tüzelőanyag gőzök elnyeletéséhez és tárolásához használt módszer azonos legyen, azaz a gőzcsapda alakjának és térfogatának, az elnyelő-tároló anyagnak, a légszűrőnek (ha a párolgási emisszió szabályozásához használják) azonosnak kell lennie;

6.2.1.4. a porlasztó úszókamrájában a tüzelőanyag térfogata a 10 ml tartományon belül azonos legyen;

6.2.1.5. az elnyeletett – tárolt gőzök öblítéséhez alkalmazott módszernek azonosnak kell lennie (pl. levegő-áram, az öblítés kezdőpontja vagy volumene a menetciklus során);

6.2.1.6. a tüzelőanyag-ellátó rendszer tömítési és szellőztetési módszerének azonosnak kell lennie.

6.2.2. A párolgási emisszióra vonatkozó jóváhagyás kiterjesztése szempontjából:

(i) eltérő hengerűrtartalmú motorok megengedettek,

(ii) eltérő teljesítményű motorok megengedettek,

(iii) automatikus és kézi sebességváltó, illetve kétkerék- és négykerék-meghajtás megengedett,

(iv) különféle karosszériaformák megengedettek,

(v) eltérő kerék- és gumiabroncsméretek megengedettek.

6.3. Kiterjesztés az emissziócsökkentő alkatrészek tartóssága tekintetében (V. típusú vizsgálat)

6.3.1. Valamely járműtípusnak adott jóváhagyás kiterjeszthető más járműtípusokra is, ha a motor/emisszió csökkentő rendszer kombináció azonos a már jóváhagyott járműével. Ebből a szempontból a motor/emisszió csökkentő rendszer akkor tekinthető azonos kombinációnak, ha a következő adatok azonosak, vagy az eltérések az előírt határértékeken belül maradnak.

6.3.1.1. Motor:

- hengerek száma,

- hengerek középvonalának távolsága,

- hengerűrtartalom (± 15%),

- a hengertömb alakja,

- szelepek száma,

- tüzelőanyag-ellátó rendszer,

- a hűtőrendszer fajtája,

- égési folyamat.

6.3.1.2. Emissziócsökkentő rendszer:

- Katalizátorok:

- a katalizátorok száma,

- a katalizátorok mérete és formája (a térfogat ± 10%-on belül),

- katalizátor hatás típusa (oxidációs katalizátor, három komponensre ható katalizátor stb.),

- nemesfémtartalom (azonos vagy nagyobb),

- nemesfémek aránya (± 15%),

- hordozó (szerkezet és anyag),

- cellasűrűség,

- a katalizátorház(ak) fajtája,

- a katalizátor(ok) elhelyezése (a hely és a méretek a kipufogórendszerben olyanok legyenek, hogy a katalizátor bemenetén ne jöjjenek létre 50 K-t meghaladó hőmérséklet eltérések).

- Szekunder levegő hozzávezetése:

- van/nincs,

- típus (rezgőszelep, légszivattyúk stb.).

- Kipufogógáz visszavezetés:

- van/nincs

6.3.1.3. Lendtömeg-kategória: a következő két magasabb lendítőtömeg-kategória vagy bármely alacsonyabb egyenértékű lendtömeg-kategória.

6.3.1.4. A tartóssági vizsgálatot végre lehet hajtani olyan járművön, amelynek karosszéria alakja, sebességváltója (automatikus vagy kézi), illetve kerék- vagy gumiabroncsmérete eltér az ahhoz a járműhöz tartozóktól, amelyre az jóváhagyást kérelmezik.

6.4. Kiterjesztés a fedélzeti diagnosztikai rendszer tekintetében

6.4.1. Az OBD rendszer tekintetében a járműre megadott jóváhagyás kiterjeszthető a XI. rész 3. pontjában leírtak szerint ugyanahhoz a jármű-OBD családhoz tartozó különböző járműtípusokra. A motor légszennyezés-csökkentő rendszerének azonosnak kell lennie a már jóváhagyott járműével, és meg kell felelnie a XI. rész 3. pontja szerinti OBD motorcsalád leírásnak, tekintet nélkül a következő járműjellemzőkre:

- motortartozékok,

- gumiabroncsok,

- egyenértékű lendtömeg,

- hűtési rendszer,

- hajtómű összáttétel,

- erőátvitel típusa,

- karosszéria típusa.

7. A gyártás megfelelősége

7.1. A gyártás megfelelőségét biztosító intézkedéseket az ER. A. Függeléke 9. és 10. cikke rendelkezéseinek megfelelően kell megtenni (a teljes jármű típusjóváhagyása). Ezek alapján a gyártó teheti meg azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a gyártás megfeleljen a jóváhagyott típusnak.

Általános szabályként a gyártás megfelelőségét a X. részben közölt típusjóváhagyási bizonylatban szereplő leírás alapján kell ellenőrizni, és ha szükséges az ellenőrzéshez, az 5.2. pontban foglalt I., II., III. és IV. típusú vizsgálatok mindegyikét vagy némelyikét el kell végezni, és a gyártás megfelelőség ennek alapján kell értékelni.

A már üzemelő járművek megfelelősége

A gyártás megfelelősége érdekében tett intézkedéseknek arra is alkalmasaknak kell lenniük, hogy igazolják a légszennyezés-csökkentő rendszerek működőképességét a normális körülmények között használt járművek szokásos élettartama alatt (megfelelő módon karbantartott és használt üzemelő járművek megfelelősége). Ezeknek az intézkedéseknek a hatásosságát a jármű 5 éves koráig vagy 80 000 km futásáig kell ellenőrizni, attól függően, hogy melyik következik be előbb. Az ellenőrzést 2005. január 1-jétől 5 éves korig vagy 100 000 km futásig kell végrehajtani, attól függően, melyik következik be előbb.

7.1.1. A már üzemelő járművek megfelelőségét a típusjóváhagyó hatóság a gyártó által szolgáltatott információk alapján vizsgálja. A gyártó által adott információknak tartalmazniuk kell:

- az alkalmazható követelményeknek és vizsgálati eljárásoknak megfelelően kapott ellenőrző-vizsgálati adatokat az egyes vizsgált járművekre vonatkozó összes információval együtt, pl. a jármű állapota, a használat során bekövetkezett események, üzemi viszonyok és egyéb vonatkozó tényezők;

- a szervizelésre és javításokra vonatkozó információkat,

- a gyártó által feljegyzett vonatkozó más vizsgálatokat és megfigyeléseket, amelyeknek az OBD rendszer jelzéseire vonatkozó feljegyzéseket is tartalmazniuk kell.²⁴

7.1.2. A gyártó által összegyűjtött információknak átfogónak kell lenniük annak érdekében, hogy a használatban lévő gépkocsi normális üzemi körülmények közötti teljesítőképességét a 7.1. pontban meghatározott időtartamra, illetve futásra vonatkozóan meg lehessen állapítani, és bizonyos tekintetben képviselniük kell a gyártó földrajzi piaci térfoglalását (pl. eltérő éghajlati körülmények közötti használatból adódó eltérések jellemzése).

7.1.3. Ha I. típusú vizsgálatot végeznek és a jármű a típusengedélyét meghosszabbították, akkor a vizsgálatokat az eredeti specifikációs dokumentumokban ismertetett járművel vagy a típusengedély meghosszabbításához kiállított specifikációs dokumentumokban ismertetett járművel kell elvégezni.

7.1.3.1. A gyártás megfelelősége I. típusú vizsgálat alkalmával

A gyártó a hatóság által választott járművön semmilyen változtatást nem végezhet.

7.1.3.1.1. A sorozatgyártásból szúrópróbaszerűen három járművet kell kiválasztani, amelyek vizsgálata az 1.5.3.1. pont szerint történik. A határértékeket az 1.5.3.1.4. pont tartalmazza, és a romlási tényezőket a pontban meghatározott módon kell alkalmazni.

7.1.3.1.2. Ha a hatóság elfogadja a termék gyártója által megállapított gyártási szórás mértékét, akkor a vizsgálatot az I/A. rész szerint kell elvégezni. Ha a hatóság az ER. A Függelékének A/10. számú melléklete alapján nem ért egyet a termék gyártója által megállapított gyártási szórás mértékével, akkor a vizsgálatot az I/B. rész szerint kell elvégezni.

7.1.3.1.3. A szúrópróbák alapján akkor minősül a sorozatgyártás megfelelőnek, ha azt az előírt feltételek szerint végzett vizsgálat az összes kibocsátott szennyezőanyag szempontjából megfelelőnek ítéli. Nem megfelelő a gyártás, ha a kibocsátott szennyező anyagok bármelyike "nem megfelelő" minősítést kap.

Ha valamely kibocsátott szennyező anyag szempontjából az értékelés "megfelelő" volt, azt nem érintheti a további vizsgálatoknak az egyéb szennyező anyagokra vonatkozó megítélése.

Ha az elbírálás eredménye egy kivételével az összes szennyező anyag vonatkozásában "nem megfelelő" és egy szennyező anyag nem negatív megítélés alá esik, akkor a vizsgálatokat további jármű bevonásával kell folytatni (lásd I.2. ábra).

7.1.3.2. A vizsgálatokat olyan járművön kell elvégezni, amely még nem futott.

7.1.3.2.1. A gyártó kezdeményezésére azonban a vizsgálat olyan járművön is elvégezhető, mely

- legfeljebb 3000 kilométert futott és külső gyújtású motorral rendelkezik;

- legfeljebb 15 000 kilométert futott és kompresszió-gyújtással rendelkezik.

Ilyen esetben a gyártó a járművet előzőleg bejáratja, amelynek során nem végezhet rajta változtatást.

I.2. ábra

A gyártás megfelelőségének elbírálása

7.1.3.2.2. Ha a gyártó bejáratott jármű vizsgálatát kérelmezi ("x" km-t futott, ahol x ≤ 3000 km külső gyújtású motorral, és x ≤ 15 000 km kompresszió-gyújtású motorral szerelt jármű esetében), a következő eljárást kell követni:

- a kipufogógáz emissziót (I. típusú vizsgálat) az első vizsgált jármű "0" km-es állapotában és "x" km futás után meg kell mérni;

- a szennyezőanyag-kibocsátás változását "0" és "x" km-es állapotok között minden szennyező anyagra a következő hányados formájában kell kiszámítani:

kipufogógáz emisszió "x" km-nél

––––––––––––– , amely hányados 1-nél kisebb lehet;

kipufogógáz emisszió "0" km-nél

- a további vizsgált járműveket nem járatják be, azonban a kipufogógáz emisszió változásának hányadosával szorozzák a 0 km-es állapotban mért kipufogógáz emissziójuk értékét.

7.1.3.2.3. A vizsgálatokhoz a kereskedelemben kapható tüzelőanyagot kell használni. A gyártó kérésére a IX. rész szerinti referencia tüzelőanyag is használható.

7.1.4. A III. típusú vizsgálat során minden, a gyártás megfelelőségének I. típusú vizsgálattal történő ellenőrzéséhez kiválasztott járművet meg kell vizsgálni. A vizsgált járműveknek ki kell elégíteniük az 5.3.3.2. pontban foglalt követelményeket.

7.1.5. A IV. típusú vizsgálatot az 5.3.4. pont szerint kell végezni.

7.1.6. Amennyiben ellenőrizni kell az OBD rendszer teljesítőképességét, a következők szerint kell eljárni:

7.1.6.1. Ha a jóváhagyó hatóság úgy határoz, hogy a gyártás megfelelősége nem tűnik kielégítőnek, a sorozatból véletlenszerűen ki kell választani egy járművet és ezt a XI. rész 2. pont szerinti vizsgálatoknak kell alávetni.

7.1.6.2. A gyártás megfelelőnek tekintendő, ha ez a jármű kielégíti a XI. rész 2. pont szerinti vizsgálati követelményeket.

7.1.6.3. Ha a sorozatból kivett jármű nem teljesíti a 7.1.6.2. pontban foglalt követelményt, további, véletlenszerűen kiválasztott négy járműből álló mintát kell a sorozatból kivenni, és ezeket a XI. rész 2. pont szerinti vizsgálatoknak kell alávetni. A vizsgálatokat olyan járműveken lehet elvégezni, amelyeket 15 000 km-nél nem hosszabb távon már bejárattak.

7.1.6.4. A gyártást megfelelőnek kell tekinteni, ha a 7.1.6.3. pont szerinti mintából legalább 3 jármű kielégíti a XI. rész 2. pont szerinti vizsgálati követelményeket.

7.1.7. A 7.1.1. pontban foglalt felülvizsgálat alapján a jóváhagyó hatóságnak el kell döntenie, hogy

- a már üzemben lévő gépkocsi megfelelősége kielégítő, és nem tesz további lépéseket, vagy

- az információ nem elegendő, illetőleg a használatban lévő járművek megfelelősége nem kielégítő, és az eljárást a járműveknek I/C. rész szerinti vizsgálatával folytatja.

7.1.7.1. Ha I. típusú vizsgálatokat tartanak szükségesnek annak ellenőrzésére, hogy a légszennyezés-csökkentő berendezések megfelelnek-e az üzemben lévő gépkocsik teljesítőképességére vonatkozó követelményeknek, az ilyen vizsgálatokat az I/D. részben meghatározott statisztikai kritériumokat kielégítő vizsgálati eljárással kell végrehajtani.

7.1.7.2. A jóváhagyó hatóság a gyártóval együttműködve kiválaszt egy elegendő kilométert futott járművekből álló mintát, amelyeknél a szokásos körülmények közötti használat ésszerűen bizonyítható. A minta számára kiválasztott járműveket illetően ki kell kérni a gyártó véleményét, és lehetővé kell tenni számára a jelenlétet a járművek ellenőrző vizsgálatánál.

7.1.7.3. A gyártónak, a jóváhagyó hatóság felügyelete mellett, joga van akár roncsoló jellegű vizsgálatokat is elvégezni azokon a járműveken, amelyek szennyezőanyag-kibocsátása meghaladta a határértékeket, abból a célból, hogy a romlás olyan lehetséges okait állapíthassa meg, amelyek nem tulajdoníthatók a gyártónak (pl. ólmozott benzin használata a vizsgálat időpontja előtt). Az ilyen okok fennállását kimutató járműveket (vizsgálati eredményeiket) ki kell zárni a megfelelőségi vizsgálatból.

7.1.7.4. Ha a típusjóváhagyási hatóság nincs megelégedve a 7.5. pontban meghatározott követelményeknek megfelelő vizsgálatok eredményeivel, az ER. A. Függeléke vonatkozó cikkeiben hivatkozott javító intézkedéseket ki kell terjeszteni azokra a már üzemben lévő járművekre is, amelyek ugyanehhez a járműtípushoz tartoznak, és amelyeknél valószínű ugyanennek a hibának az előfordulása.

A javító intézkedések gyártó által benyújtott tervét a hatóságnak jóvá kell. A jóváhagyott javítási terv végrehajtásáért a gyártó felel.

A jóváhagyó hatóság 30 napon belül közli határozatát valamennyi azon államok illetékes hatóságaival, amelyekkel két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés alapján kapcsolatban áll.

7.1.7.5. Ha a jóváhagyó hatóság megállapítja, hogy egy járműtípus nem felel meg a 7.4. pont rá alkalmazható követelményeknek, késedelem nélkül értesítenie kell azt az államot, amelyik megadta az eredeti típusjóváhagyást, az ER. A. Függeléke 10. cikke²⁵ követelményeinek megfelelően.

8. Fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszer gépjárművek számára

8.1. Külső gyújtású motorral ellátott gépjárművek

Új típusok esetében 2002. január 1-jei hatállyal, és valamennyi járműnél 2002. július 1-jei hatállyal minden M₁ kategóriájú gépjárművet, kivéve azokat amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kg-ot, továbbá az N₁ kategória I. osztályába tartozó járműveket fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére, a XI. résznek megfelelően.

Új típusok esetében 2002. január 1-jei hatállyal, és valamennyi járműnél 2002. július 1-jei hatállyal az N₁ kategória II. és III. osztályába tartozó gépjárműveket, és a 2500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű M₁ kategóriájú gépjárműveket fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésére a XI. résznek megfelelően.

8.2. Kompresszió-gyújtású motorral ellátott gépjárművek

Az M₁ kategóriájú gépjárműveket

- a vezetőt is beleértve hatnál több utas szállítására tervezett gépjárművek, és

- a 2500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű gépjárművek kivételével,

új típusok esetében 2003. január 1-jei hatállyal, és valamennyi típusnál 2004. január 1-jei hatállyal fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésére, a XI. részben foglaltaknak megfelelően.

Ha az e pontban előírt időpont előtt üzembe helyezett, kompresszió-gyújtású motorral ellátott új típusú gépjárműveket OBD rendszerrel szerelnek fel, a XI/A. rész 6.5.3–6.5.3.6. pontjaiban foglalt rendelkezések érvényesek.

8.3. A 8.2. pont alól kivételt képező, kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek

Új típusok esetében 2005. január 1-jei hatállyal, és valamennyi típusnál 2006. január 1-jei hatállyal a 8.2. pontban kivételként említett M₁ kategóriájú járműveket, kivéve azokat a kompresszió-gyújtású motorral ellátott gépjárműveket, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kg-ot, továbbá az N₁ kategória I. osztályába tartozó gépjárműveket fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére, a XI. résznek megfelelően.

Új típusok esetében 2006. január 1-jei hatállyal, és valamennyi típusnál 2007. január 1-jei hatállyal az N₁ kategória II. és III. osztályába tartozó, kompresszió-gyújtású motorral ellátott gépjárműveket és a 2500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű M₁ kategóriájú, kompresszió-gyújtású motorral ellátott gépjárműveket fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére, a XI. résznek megfelelően.

Ha a jelen pontban megadott időpont előtt forgalomba helyezett, kompresszió-gyújtású motorral ellátott gépjárműveket OBD rendszerrel szerelnek fel, 11.2.6.5.3–11.2.6.5.3.6. pontok rendelkezései érvényesek.

8.4. Más kategóriájú járművek

Más kategóriájú gépjárműveket, vagy a 8.1., 8.2. vagy 8.3. pontokban nem említett M₁ és N₁ kategóriájú gépjárműveket is fel lehet szerelni OBD rendszerrel. Ebben az esetben a XI/A. rész 6.5.3–6.5.3.6. pontjaiban foglalt rendelkezések érvényesek.

Az OBD rendszer felszerelési kötelezettséget 2003. december 31. napjáig nem kell teljesítenie azoknak a járműtípusoknak, amelyeknek az MR. A Függelék A/39. számú melléklete szerint meghatározott szén-dioxid kibocsátása kisebb 140 g/km-nél.

I/A. RÉSZ

A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATI ELJÁRÁS
(1. STATISZTIKAI MÓDSZER)

1. Ha a gyártó gyártási szórása kielégítő, a gyártás I. típusú vizsgálat szerinti megfelelőségének megállapítására a következő eljárást kell alkalmazni:

2. Legalább három elemű mintát (három járművet) kell venni a gyártásból. A mintavételi eljárás olyan, hogy a 40% hibás elemet tartalmazó sokaság megfelelőségének valószínűsége 0,95 (a gyártó kockázata = 5%), míg a 65% hibás elemet tartalmazó sokaság elfogadásának valószínűsége 0,1 (a vásárló kockázata = 10%).

3. A valamennyi, az I. rész 5.3.1.4. pontban felsorolt szennyező anyagokra (I.2. ábra) a következőket kell végrehajtani:

L = a szennyező anyag határértékének természetes logaritmusa,

x_i = a minta i-edik járművén mért érték természetes logaritmusa,

s = a gyártás tapasztalati szórása (a mért értékek természetes logaritmusával számítva),

n = a minta elemeinek száma.

4. Meg kell határozni a minta statisztikai értékét, melynek során a minta határértékre vonatkoztatott szórásának összegét a következő egyenlet szerint kell kiszámítani:

5. Ha a statisztikai érték a megvizsgált járművek számától függő, pozitív elbíráláshoz tartozó határértéknél nagyobb (I.5. táblázat), akkor a gyártást a szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából "megfelelő"-nek kell tekinteni.

Ha a statisztikai érték a negatív elbírálásnak megfelelő határértéknél kisebb (I.5. táblázat), akkor a gyártást a szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából "nem megfelelő"-nek kell tekinteni. A két határérték közötti (a határokat is magába foglaló) tartományba eső statisztikai érték esetén további járművet kell a 7.1.1.1.1. pont szerint vizsgálni és a számításokat egy járművel bővített minta alapján kell elvégezni.

I.5. Táblázat
A vizsgált járművek száma (az aktuális mintaméret)	A "Megfelelő" minősítés küszöbértéke	A "Nem megfelelő" minősítés küszöbértéke
3	3,327	–4,724
4	3,261	–4,790
5	3,195	–4,856
6	3,129	–4,922
7	3,063	–4,988
8	2,997	–5,054
9	2,931	–5,120
10	2,865	–5,185
11	2,799	–5,251
12	2,733	–5,317
13	2,667	–5,383
14	2,601	–5,449
15	2,535	–5,515
16	2,469	–5,581
17	2,403	–5,647
18	2,337	–5,713
19	2,271	–5,779
20	2,205	–5,845
21	2,139	–5,911
22	2,073	–5,977
23	2,007	–6,043
24	1,941	–6,109
25	1,875	–6,175
26	1,809	–6,241
27	1,743	–6,307
28	1,677	–6,373
29	1,611	–6,439
30	1,545	–6,505
31	1,479	–6,571
32	–2,112	–2,112

I/B. RÉSZ

A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATOK
(2. STATISZTIKAI MÓDSZER)

1. Ha a gyártónak a gyártás szórására vonatkozó adatai nem kielégítőek, vagy nem állnak rendelkezésre, a gyártás I. típusú vizsgálat szerinti megfelelőségének megállapítására a következő eljárást kell alkalmazni:

3. Az 5.3.1.4. pontban felsorolt szennyező anyagoknak a mintában kiválasztott járműveken mért értékeit lognormális eloszlásúnak tekintjük. Első lépésként ennek megfelelően transzformálni kell őket, természetes alapú logaritmusukat véve. Legyen m₀ a legkisebb és m a legnagyobb darabszámú minta (m₀ = 3, m = 32), n pedig a tényleges minta darabszáma.

4. Ha a minta elemein (az egyes járműveken) mért valamely szennyezőanyag-kibocsátás értékeinek természetes logaritmusa x₁, x₂,..., x_j és L a szennyező anyag határértékének természetes alapú logaritmusa, akkor a következőket kell meghatározni:

5. Az I.6. táblázat tartalmazza a "megfelelő" (A_n) és "nem megfelelő" (B_n) határértékeket a minta n elemszámának függvényében. A minta statisztikai értéke a d_n/ν_n hányados, mely alapján a sorozatgyártás "megfelelő" vagy "nem megfelelő" elbírálása a következő szabály szerint történik:

m₀ ≤ n ≤ m:

- megfelelő, ha d_j/ν_n ≤ A_n

- nem megfelelő, ha d_n/ν_n ≥ B_n

- a minta elemszámának növelése és további mérés szükséges, ha A_n < d_n/ν_n < B_n

6. Az alábbi rekurzív kifejezések hasznosak a minta darabszámának növelésekor az egymást követő statisztikai értékek kiszámításához:

I.6. Táblázat
(Mintaméret) n	A "Megfelelő" minősítés küszöbértéke A_n	A "Nem megfelelő" minősítés küszöbértéke B_n
3	–0,80381	16,64743
4	–0,76339	7,68627
5	–0,72982	4,67136
6	–0,69962	3,25573
7	–0,67129	2,45431
8	–0,64406	1,94369
9	–0,61750	1,59105
10	–0,59135	1,33295
11	–0,56542	1,13566
12	–0,53960	0,97970
13	–0,51379	0,85307
14	–0,48791	0,74801
15	–0,46191	0,65928
16	–0,43573	0,58321
17	–0,40933	0,51718
18	–0,38266	0,45922
19	–0,35570	0,40788
20	–0,32840	0,36203
21	–0,30072	0,32078
22	–0,27263	0,28343
23	–0,24410	0,24943
24	–0,21509	0,21831
25	–0,18557	0,18970
26	–0,15550	0,16328
27	–0,12483	0,13880
28	–0,09354	0,11603
29	–0,06159	0,09480
30	–0,02892	0,07493
31	0,00449	0,05629
32	0,03876	0,03876

I/C. RÉSZ

MÁR ÜZEMELŐ JÁRMŰ MEGFELELŐSÉGÉNEK ELLENŐRZÉSE

1. Az alábbiak az ennek a mellékletnek az I. rész 7.1.7. pontjában foglalt feltételeket sorolják fel, melyek a vizsgálandó járművek kiválasztására és a már üzemelő jármű megfelelőségének ellenőrzésére vonatkoznak.

2. Kiválasztási kritériumok

A kiválasztott jármű elfogadására vonatkozó feltételeket a 2.1–2.8. pontok határozzák meg. Az információkat a jármű átvizsgálása és a tulajdonossal/üzemeltetővel folytatott beszélgetés útján lehet megszerezni.

2.1. A járműnek e melléklet alapján típusjóváhagyást kapott, és az ER. A. Függeléke szerinti típusbizonyítvánnyal rendelkező járműtípushoz kell tartoznia, valamint amelyet Magyarországon nyilvántartásba vett és használt járműnek kell lennie.

2.2. A járműnek futásának 15 000 és 80 000 km között, és az első forgalomba helyezéstől számított üzemeltetési idejének vagy 6 hónap és 5 év között kell lennie.

2.3. Rendelkezésre kell állnia a karbantartásra vonatkozó feljegyzéseknek, amelyek igazolják, hogy a járművet megfelelő módon karbantartották, pl. a gyártó javaslatai szerinti átvizsgálásokat elvégezték.

2.4. A jármű nem mutathatja helytelen használat jeleit (pl. túlhajtás, túlterhelés, helytelen üzemanyag használata vagy más helytelen kezelés) vagy olyan tényezőket (pl. illetéktelen beavatkozás), amelyek hatással lehetnek a szennyezőanyag-kibocsátásra. OBD rendszerrel felszerelt járművek esetében figyelembe kell venni a számítógépben tárolt hibakód és futás-teljesítmény információkat. Nem szabad a vizsgálathoz olyan járművet kiválasztani, amelynek számítógépében tárolt információ azt mutatja, hogy a jármű egy hibakód tárolása után anélkül üzemelt, hogy lehetőleg gyorsan elvégezték volna a szükséges javítást.

2.5. A motoron vagy a járművön nem kerülhetett sor nagyobb, meg nem engedett javításra.

2.6. A jármű tartályából vett üzemanyag-minta ólomtartalmának és kéntartalmának ki kell elégítenie a vonatkozó szabványokat, nem mutatkozhat jele nem megfelelő üzemanyag használatának. Ellenőrzés végezhető a kipufogócsőben, stb. is.

2.7. Nem mutatkozhat jele semmilyen olyan problémának, ami a vizsgáló laboratórium személyzetét veszélyeztethetné.

2.8. A jármű levegőszennyezést csökkentő rendszere elemeinek meg kell felelniük a jármű regisztrálásakor alkalmazható típusjóváhagyásnak.

3. Hibameghatározás és karbantartás

A vizsgálatra elfogadott járművön hibameghatározást és szükség esetén minden normális karbantartást el kell végezni a szennyezőanyag-kibocsátás mérése előtt, a 3.1–3.7. pontokban megállapított eljárás szerint.

3.1. A következő ellenőrzéseket kell elvégezni: a levegőszűrő, az összes hajtószíj, minden folyadékszint, hűtősapka, minden, a szennyezésgátló rendszerrel kapcsolatban álló vákuumtömlő és villamos vezeték sértetlenségének ellenőrzése; a gyújtó, üzemanyag-adagoló és szennyezésgátló berendezések elemeinek ellenőrzése helytelen beállítás vagy illetéktelen beavatkozás szempontjából. Minden eltérést fel kell jegyezni.

3.2. Ellenőrizni kell az OBD rendszer helyes működését. Az OBD memóriájában tárolt minden hibajelzést fel kell jegyezni, és el kell végezni a megkövetelt javításokat. Ha az OBD hibajelzője egy kondicionáló ciklus alatt jelez hibát, azt azonosítani lehet és ki lehet javítani. A vizsgálatot meg lehet ismételni és a kijavított jármű eredményeit fel lehet használni.

3.3. Ellenőrizni kell a gyújtórendszert és ki kell cserélni a hibás alkatrészeket, például a gyertyákat, kábeleket, stb.

3.4. Ellenőrizni kell a kompressziót. Ha az eredmény nem megfelelő, a járművet a vizsgálatból ki kell zárni.

3.5. Ellenőrizni kell a motorparamétereket a gyártó előírásai szerint és szükség esetén be kell őket állítani.

3.6. Ha a jármű 800 km-nél közelebb van valamely futási értékhez, amelynél előírt karbantartást vagy szervizelést kell végezni, úgy az előírt műveleteket végre kell hajtani a gyártó utasításainak megfelelően. A gyártó kívánságára az olaj- és a levegőszűrő a kilométerszámláló állásától függetlenül kicserélhető.

3.7. Ha a jármű vizsgálatra kerülő mintához megfelelőnek bizonyult, az üzemanyagot ki kell cserélni a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálathoz előírt megfelelő referencia-üzemanyagra, hacsak a gyártó nem fogadja el a piacon kapható üzemanyag használatát.

4. A már üzemelő jármű vizsgálata

4.1. Ha szükségesnek mutatkozik járművek ellenőrzése, a III. rész szerinti szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatokat az I. rész 7.4.2. és 7.4.3. pontjaiban foglalt követelményeknek megfelelően kiválasztott, előre kondicionált járműveken kell elvégezni.

4.2. Az OBD rendszerrel felszerelt járműveknél ellenőrizhető a hiba-kijelzés üzem közbeni működőképessége a szennyezőanyag-kibocsátás szintjei szempontjából (pl. a XI. részben meghatározott hibajelzési határértékek) a típusjóváhagyási dokumentációhoz képest.

4.3. Az OBD rendszernél ellenőrizhető az alkalmazható határértékek feletti szennyezőanyag-kibocsátási szint hibajelzésének elmaradása, a hibajelzés rendszeres téves aktiválása és ellenőrizhetők az OBD rendszer által azonosított hibás vagy tönkrement elemek.

4.4. Ha egy elem vagy rendszer nem úgy működik ahogyan azt a járműtípus típusjóváhagyási bizonylatának és/vagy információs anyagának részletes adatai leírják, és ha ezt az eltérést az ER. A. Függelék 5. Cikk (3) vagy (4) bekezdése nem engedélyezi, továbbá, ha az OBD rendszer nem jelez hibát, az alkatrészt vagy a rendszert nem szabad kicserélni a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat előtt, hacsak meg nem állapítják, hogy az alkatrészt vagy rendszert illetéktelen beavatkozás érte vagy helytelenül használták, aminek következtében az OBD nem ismeri fel az ebből származó működési hibát.

4.5. Az eredmények kiértékelése

4.5.1. A vizsgálati eredményeket az I. rész 7.5. pont (és alpontjai) szerinti eljárás alapján kell kiértékelni.

4.5.2. Az eredményeket nem szabad romlási tényezőkkel megszorozni.

4.6. A javító intézkedések terve

4.6.1. Ha a jóváhagyó hatóság meggyőződik arról, hogy a járműtípus nem felel meg e rendelkezések követelményeinek, meg kell követelnie a gyártótól a "meg-nem-felelés" kiküszöbölését célzó javító intézkedések tervének benyújtását.

4.6.2. A javító intézkedések tervének a 4.6.1. pontban foglalt bejelentés időpontját követő 60 munkanapon belül kell beérkeznie a jóváhagyó hatósághoz. A jóváhagyó hatóságnak 30 munkanapon belül közölnie kell, hogy elfogadja-e a javító intézkedések tervét. Ha a gyártó a hatóságnak kielégítően bizonyítani tudja, hogy a "meg-nem-felelés" okának vizsgálatához több időre van szüksége annak érdekében, hogy a javító intézkedések tervét benyújtsa, a határidő meghosszabbítható.

4.6.3. A javító intézkedéseknek minden olyan járműre ki kell terjedniük, amelynél valószínű ugyanannak a hibának a megléte. Mérlegelni kell a típusjóváhagyási dokumentáció módosításának szükségességét.

4.6.4. A gyártónak gondoskodnia kell minden, a javító intézkedések tervével kapcsolatos levelezés egy példányának megőrzéséről, nyilvántartást kell vezetnie a visszahívási intézkedésekről, és rendszeres helyzetjelentést kell adnia a jóváhagyó hatóságnak.

4.6.5. A gyártónak a javító intézkedések tervét egyedi azonosító névvel vagy számmal kell ellátnia. A javító intézkedések tervének tartalmaznia kell a 4.6.5.1–4.6.5.11. pontokban előírtakat is.

4.6.5.1. A javító intézkedések tervében szereplő valamennyi járműtípus leírása.

4.6.5.2. A járművek megfelelő állapotának eléréséhez elvégzendő sajátos módosítások, változtatások, javítások, beállítások vagy más átalakítások leírása, beleértve a gyártónak a "meg-nem-felelés" kiküszöbölése érdekében teendő sajátos intézkedéseket illető döntését alátámasztó adatok és műszaki tanulmányok rövid összefoglalását is.

4.6.5.3. Annak a módszernek a leírása, mellyel a gyártó a járművek tulajdonosait tájékoztatja.

4.6.5.4. A helyes karbantartás vagy üzemeltetés leírása, ha van ilyen, melyet a gyártó a javító intézkedések terve során elvégzendő javításra való kiválaszthatóság feltételéül szab, és a gyártó magyarázata az ilyen feltétel kikötésének okairól. Nem szabható különleges karbantartási vagy üzemeltetési feltétel, hacsak nem áll bizonyítható módon kapcsolatban a "meg-nem-felelés"-sel és a javító intézkedésekkel.

4.6.5.5. A járműtulajdonosok által a "meg-nem-felelés" kijavítása érdekében követendő eljárás leírása. Ennek tartalmaznia kell azt az időpontot amely után a javító intézkedéseket foganatosítják, azt az időtartamot, amire a műhelynek szüksége lehet a javítás elvégzéséhez, és azt, hogy hol lehet ezeket a javításokat elvégezni. A javítást célszerűen, a jármű beszállítása után ésszerű időn belül kell elvégezni.

4.6.5.6. A járműtulajdonosnak átadott információs anyag egy példánya.

4.6.5.7. Annak a rendszernek a rövid leírása, amelyet a gyártó a javítási akció végrehajtásához szükséges alkatrészek vagy rendszerek megfelelő biztosításának érdekében alkalmaz. Jelezni kell, hogy mikor lesz megfelelő ellátás az alkatrészekből vagy rendszerekből ahhoz, hogy a javító intézkedések végrehajtását meg lehessen kezdeni.

4.6.5.8. A javítást végző személyeknek megküldött utasítások egy példánya.

4.6.5.9. Annak a leírása, hogy a javasolt javító intézkedések milyen hatással lesznek a javító intézkedések terve által felölelt egyes járműtípusok szennyezőanyag-kibocsátására, üzemanyag-fogyasztására, kezelhetőségére és biztonságára, az ezeket a döntéseket alátámasztó adatokkal, műszaki tanulmányokkal, stb. együtt.

4.6.5.10. Bármely más információ, jelentés vagy adat, amely a típusjóváhagyó hatóság ésszerű mérlegelése alapján szükséges a javító intézkedések tervének kiértékeléséhez.

4.6.5.11. Ha a javító intézkedések terve visszahívást tartalmaz, a típusjóváhagyó hatósághoz be kell nyújtani a javítás nyilvántartására szolgáló módszer leírását. Ha erre a célra címkét használnak, be kell nyújtani ennek egy mintapéldányát.

4.6.6. A gyártótól megkövetelhető, hogy ésszerűen megtervezett és szükséges vizsgálatokat hajtson végre a változtatni, javítani vagy módosítani javasolt alkatrészeken és járműveken, a változtatás, javítás vagy módosítás hatékonyságának bizonyítására.

4.6.7. A gyártó felel azért, hogy nyilvántartást vezessen minden visszahívott és kijavított járműről, és a javítást végző műhelyről. A típusjóváhagyó hatóságnak, kívánságára, szabad betekintést kell biztosítani a nyilvántartásba a javító intézkedések tervének bevezetésétől számított 5 éves időtartamig.

4.6.8. A javítást és/vagy módosítást vagy új berendezések beépítését a gyártó által a jármű tulajdonosának átadott bizonylatban kell rögzíteni.

I/D. RÉSZ

STATISZTIKAI ELJÁRÁS ÜZEMELŐ JÁRMŰ MEGFELELŐSÉGÉNEK
VIZSGÁLATÁRA

1. Ez a rész a már üzemelő jármű megfelelőségi követelményeinek I. típusú vizsgálattal történő ellenőrzéséhez használt eljárást tartalmazza.

2. Két különböző eljárást kell követni:

- az egyik eljárás azokkal a mintába tartozó járművekkel foglalkozik, amelyek a szennyezőanyag-kibocsátással kapcsolatos hiba miatt a többi közül kiugró eredményt adnak (3. pont);

- a másik a teljes mintával foglalkozik (4. pont).

3. A mintában előforduló, kiugró eredményt adó szennyezőanyag-kibocsátások esetében követendő eljárások

3.1. Egy jármű akkor számít kiugró szennyezőanyag-kibocsátónak, ha bármelyik szabályozott összetevő mennyisége 20%-nál nagyobb mértékben meghaladja az I. rész 5.3.1.4. pontjában előírt határértéket.

3.2. A legkevesebb 3 darabos és legfeljebb az 5.4. pont szerinti eljárással meghatározott számú mintát át kell vizsgálni abból a szempontból, hogy van-e közöttük kiugró szennyezőanyag-kibocsátó.

3.3. Ha előfordul kiugró szennyezőanyag-kibocsátó, meg kell állapítani a túlzott szennyezőanyag-kibocsátás okát.

3.4. Ha egynél több olyan jármű található amely ugyanabból az okból kiugró mennyiségű szennyezőanyagot bocsát ki, a mintát nem megfelelőnek kell tekinteni.

3.5. Ha egy kiugró szennyezőanyag-kibocsátó található, vagy több, de az okok különbözőek, a minta darabszámát egy járművel növelni kell, ha még nem érték el a legnagyobb minta-méretet.

3.5.1. Ha a megnövelt darabszámú, a legnagyobbnál kisebb méretű mintában egynél több olyan jármű található amely ugyanabból az okból kiugró mennyiségű szennyezőanyagot bocsát ki, a mintát nem megfelelőnek kell tekinteni.

3.5.2. Ha a legnagyobb méretű mintában csak két olyan jármű található amely ugyanabból az okból kiugró mennyiségű szennyezőanyagot bocsát ki, a mintát a kiugró szennyezőanyag-kibocsátó járművek szempontjából megfelelőnek kell tekinteni.

3.5.3. Ha a minta darabszámát a 3.5. pontban foglalt követelményeknek megfelelően növelni kell, a 4. pont szerinti statisztikai eljárást a növelt mintára kell alkalmazni.

4. Követendő eljárás a mintában lévő kiugró szennyezőanyag-kibocsátók külön kiértékelése nélkül

4.1. A legkevesebb három darabból álló minta mellett a mintavételi eljárást úgy alakították ki, hogy annak valószínűsége, hogy a tétel átmenjen a próbán 40%-nyi hibás termék mellett 0,95 (a gyártó kockázata = 5%), míg annak valószínűsége, hogy a tételt elfogadják 75%-nyi hibás termék mellett 0,15 (a fogyasztó kockázata = 15%).

4.2. Az I. rész 5.3.1.4. pontjában foglalt valamennyi szennyező anyagra a következő eljárást kell alkalmazni (I.3. ábra), ahol

L
x_i
n

=
=
=

a szennyezőanyag határértéke,
a minta i-edik járművén mért érték,
az érvényes minta-darabszám

4.3. A vizsgálati statisztika a mintában lévő nem megfelelő járművek számának meghatározását, azaz az x_i> L jellemzőjű járművek számát jelenti

4.4. Ekkor:

- ha a 4.3. vizsgálati statisztika a mintaméretre az I.7. táblázatban megadott "megfelel" döntési számot nem haladja meg, a szennyező anyagot tekintve a mintára a "megfelel" döntés érvényes,

- ha a vizsgálati statisztika a mintaméretre az I.7. táblázatban megadott "nem felel meg" döntési számmal egyenlő vagy annál nagyobb, a szennyező anyagot tekintve a mintára a "nem felel meg" döntés érvényes,

- egyéb esetben egy további járművet kell megvizsgálni és az eljárást az egy további egységet tartalmazó mintára kell alkalmazni.

Az I.7. táblázatban a "megfelel" és a "nem felel meg" döntési számok az MSZ ISO 8422:2000 szabványnak megfelelően vannak kiszámítva.

4.5. Egy minta akkor tekinthető a vizsgálaton "megfelelt"-nek, ha az a 3. és 4. pont követelményeit egyaránt kielégítette.

I.7. táblázat

Tulajdonságokon alapuló elfogadási-elvetési mintavételi terv táblázata

Halmozott mintaméret	"Megfelel" döntési szám	"Nem felel meg" döntési szám
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20	0 1 1 2 2 3 4 4 5 5 6 6 7 8 8 9 9 11	– – 5 6 6 7 8 8 9 9 10 11 11 12 12 13 13 12

I.3. ábra

II. RÉSZ

AZ INFORMÁCIÓS DOKUMENTUM

1. Ez a fejezet a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátásának vizsgálatához és a jármű szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából történő jóváhagyásához benyújtandó adatokat (rajzok, jelleggörbék stb. jegyzékét) adja meg.

2. A következő adatokat, amennyiben azokra szükség lesz, a mellékelt dokumentumok jegyzékével együtt három példányban kell benyújtani. Ha rajzokat is mellékelnek, akkor azok formátuma A4-es legyen, vagy A4-es formátumra kell összehajtogatni őket és elegendő, megfelelő méretarányú részleteket kell tartalmazniuk. Az esetleg mellékelt fényképfelvételeknek elegendő részleteket kell tartalmazniuk.

3. Rendszerek, alkatrészek vagy elektronikus vezérlésű önálló műszaki egységek esetén az azok teljesítményjellemzőire vonatkozó adatokat meg kell adni.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

4. INFORMÁCIÓS DOKUMENTUM

(Adatközlő lap)

0. ÁLTALÁNOS ADATOK

0.1. Gyártmány (a gyártó cég neve):

0.2. Típus és általános kereskedelmi megnevezés(ek):

0.3. Típusazonosító ismertetőjelek, amennyiben vannak ilyenek a járművön:

0.3.1. Az ismertetőjelek feltüntetési helye:

0.4. Járműkategória:

0.5. A gyártó neve és címe:

0.8. A gyártó-, összeszerelő üzem(ek) címe(i):

1. A JÁRMŰ ÁLTALÁNOS ÉPÍTÉSI JELLEMZŐI

1.1. A jármű jellemző fényképei és/vagy rajzai:

1.2. Hajtott tengelyek (darabszám, helyzet, kölcsönös kapcsolat):

2. TÖMEGEK ÉS MÉRETEK (kg és mm) (esetleg hivatkozás a rajzokra)

2.1. A jármű tömege felépítménnyel együtt, üzemkész állapotban vagy a vezetőfülkével szerelt alváz tömege, ha a felépítményt nem a gyártó szállítja (normál felszereléssel, beleértve hűtőfolyadékot, kenőanyagokat, tüzelőanyagot, szerszámokat, pótkereket és a vezetőt) (a legnagyobb és a legkisebb érték minden kivitelre):

2.2. A megrakott állapotban műszakilag megengedett össztömeg a gyártó adatai alapján (a legnagyobb és a legkisebb érték minden kivitelre):

3. MOTOR(OK)

3.1. Gyártó:

3.1.1. A gyártó típusjelölése (a motoron lévő jelölés vagy más azonosító jel szerint):

3.2. Belső égésű motor

3.2.1.1. Működési alapelv: külső gyújtású/kompresszió-gyújtású, négyütemű/kétütemű¹

3.2.1.2. A hengerek száma és elrendezése:

3.2.1.2.1. Furat: mm

3.2.1.2.2. Löket: mm

3.2.1.2.3. Gyújtási sorrend:

3.2.1.3. Lökettérfogat: cm³

3.2.1.4. Sűrítési viszony:

3.2.1.5. Az égéstér, a dugattyúfenék és külső gyújtású motoroknál a dugattyúgyűrűk rajzai:

3.2.1.6. Alapjárati fordulatszám: f/perc

3.2.1.7. A kipufogógázok térfogatra vonatkoztatott szénmonoxid-tartalma alapjáratban, a gyártó adatai alapján (csak külső gyújtású motoroknál) V/V %

3.2.1.8. Névleges legnagyobb teljesítmény^t: kW f/min-nél (a gyártó adatai alapján)

3.2.2. Tüzelőanyag: gázolaj/benzin/PB-gáz/földgáz¹

3.2.2.1. RON, ólmozott:

3.2.2.2. RON, ólmozatlan:

3.2.2.3. Tüzelőanyag-töltőcsonk, szűkített átmérő/jelzőtábla¹

3.2.4. Tüzelőanyag-ellátás

3.2.4.1. Porlasztóval: igen/nem¹

3.2.4.1.1. Gyártó (gyártók):

3.2.4.1.2. Típus(ok):

3.2.4.1.3. Beépített mennyiség (darabszám):

3.2.4.1.4. Beállító elemek

3.2.4.1.4.1.	Fúvókák:	vagy tüzelőanyag-áram jelleggörbéje a levegőáram függvényében, és ennek a görbének a fenntartásához szükséges beállítások
3.2.4.1.4.2.	Légtorok:
3.2.4.1.4.3.	Úszókamra-szint:
3.2.4.1.4.4.	Úszó tömege:
3.2.4.1.4.5.	Úszótű:

3.2.4.1.5. Hidegindító rendszer: kézi/automatikus¹

3.2.4.1.5.1. Működési alapelv(ek):

3.2.4.1.5.2. Az üzemi tartomány határai/beállítási értékek:¹

3.2.4.2. Tüzelőanyag-befecskendezéssel (csak az kompresszió-gyújtású motorokhoz): igen/nem¹

3.2.4.2.1. A rendszer leírása:

3.2.4.2.2. Működési alapelv: közvetlen befecskendezés/előkamra//örvénykamra¹

3.2.4.2.3. Befecskendező szivattyú

3.2.4.2.3.1. Gyártmány(ok):

3.2.4.2.3.2. Típus(ok):

3.2.4.2.3.3. Legnagyobb befecskendezhető mennyiség¹: mm³/löket vagy munkaciklus esetén, f/min. szivattyú-fordulatszámnál, vagy választhatóan szállítási jelleggörbe

3.2.4.2.3.4. Befecskendezési időpont:

3.2.4.2.3.5. Az előbefecskendezés-szabályozó jelleggörbéje:

3.2.4.2.3.6. Adagolószivattyú beállítási eljárása: próbapad/hajtómotor¹

3.2.4.2.4. Regulátor

3.2.4.2.4.1. Típus:

3.2.4.2.4.2. Leszabályozási fordulatszám

3.2.4.2.4.2.1. Leszabályozási fordulatszám terhelésnél: f/min.

3.2.4.2.4.2.2. Leszabályozási fordulatszám terhelés nélkül: f/min.

3.2.4.2.6. Befecskendező fúvóka(ák)

3.2.4.2.6.1. Gyártmány(ok):

3.2.4.2.6.2. Típus(ok):

3.2.4.2.6.3. Nyitó nyomás: kPa vagy jelleggörbe:

3.2.4.2.7. Hidegindító berendezés

3.2.4.2.7.1. Gyártmány(ok):

3.2.4.2.7.2. Típus(ok):

3.2.4.2.7.3. Leírás:

3.2.4.2.8. Kiegészítő indító segítség

3.2.4.2.8.1. Gyártmány(ok):

3.2.4.2.8.2. Típus(ok):

3.2.4.2.8.3. A rendszer leírása:

3.2.4.3. Tüzelőanyag-befecskendezővel (csak külső gyújtású motor): igen/nem¹

3.2.4.3.1. Működési alapelv: szívócső (központi befecskendező/több pontú befecskendező¹)/közvetlen befecskendező/egyéb (pontos adat)¹:

3.2.4.3.2. Gyártmány(ok):

3.2.4.3.3. Típus(ok):

3.2.4.3.4. A rendszer leírása:

3.2.4.3.4.1.	A vezérlőkészülék típusa vagy száma:	A folyamatosan befecskendező rendszerektől eltérő rendszereknél el kell készíteni a megfelelő részletes adatokat
3.2.4.3.4.2.	A tüzelőanyag-szabályozó típusa:
3.2.4.3.4.3.	A levegőmennyiség-mérő típusa:
3.2.4.3.4.4.	Az üzemanyag-elosztó típusa:
3.2.4.3.4.5.	A nyomásszabályozó típusa:
3.2.4.3.4.6.	A mikrokapcsoló típusa:
3.2.4.3.4.7.	Az alapjárati beállító-csavar típusa:
3.2.4.3.4.8.	A fojtószelep-ház típusa:
3.2.4.3.4.9.	A hűtővízhőmérséklet-érzékelő típusa:
3.2.4.3.4.10. 3.2.4.3.4.11.	A levegőhőmérséklet-érzékelő típusa: A hőmérséklet-kapcsoló típusa:

3.2.4.3.5. Befecskendező szelepek: nyitó nyomás: kPa vagy jelleggörbe:

3.2.4.3.6. Befecskendezési időpont:

3.2.4.3.7. Hidegindító berendezés

3.2.4.3.7.1. Működési elv(ek):

3.2.4.3.7.2. Az üzemi tartomány határai/beállítási értékek:¹

3.2.4.4. Tüzelőanyag-szivattyú

3.2.4.4.1. Szállítási nyomás: kPa vagy jelleggörbe:

3.2.6. Gyújtás

3.2.6.1. Gyártmány(ok):

3.2.6.2. Típus(ok):

3.2.6.3. Működési elv:

3.2.6.4. Előgyújtási jelleggörbe:

3.2.6.5. Statikus gyújtási időpont: fok a felső holtpont előtt

3.2.6.6. A megszakító érintkező-távolsága: mm

3.2.6.7. Zárásszög: fok

3.2.7. Hűtőrendszer: folyadék/levegő¹

3.2.8. Szívórendszer

3.2.8.1. Feltöltő: igen/nem¹

3.2.8.1.1. Gyártmány(ok):

3.2.8.1.2. Típus(ok):

3.2.8.1.3. A rendszer leírása (pl. a legnagyobb feltöltő nyomás: kPa, esetleg lefuvószelep):

3.2.8.2. Töltőlevegő-visszahűtő: igen/nem¹

3.2.8.4. A szívóvezetékek és tartozékaik leírása és rajzai (szívólevegő-gyűjtő, előmelegítő egység, kiegészítő levegő-beeresztők stb.):

3.2.8.4.1. A szívócső leírása (rajzokkal és/vagy fényképekkel együtt):

3.2.8.4.2. Levegőszűrő, rajzok: vagy

3.2.8.4.2.1. Gyártmány(ok):

3.2.8.4.2.2. Típus(ok):

3.2.8.4.3. Szívóoldali hangtompító, rajzok: vagy

3.2.8.4.3.1. Gyártmány(ok):

3.2.8.4.3.2. Típus(ok):

3.2.9. Kipufogórendszer

3.2.9.2. A kipufogórendszer leírása és/vagy rajza:

3.2.11. Szelepvezérlési idők vagy azzal egyenértékű adatok

3.2.11.1. Legnagyobb szelepemelkedés, nyitás- és zárásszög vagy alternatív vezérlő-rendszerek esetén a vezérlési idők adatai a holtpontokra vonatkoztatva:

3.2.11.2. Vonatkoztatási értékek és/vagy beállítási tartományok¹:

3.2.12. A levegő szennyezése elleni intézkedések

3.2.12.1. A kartergázok visszavezetésére szolgáló berendezés (leírás és rajzok):

3.2.12.2. További légszennyezés elleni berendezések (ha van ilyen és más cím alatt nem szerepel)

3.2.12.2.1. Katalizátor: igen/nem¹

3.212.2.1.1. A katalizátorok és a monolitok darabszáma:

3.2.12.2.1.2. A katalizátor (katalizátorok) méretei, alakja és térfogata:

3.2.12.2.1.3. A katalitikus reakció típusa:

3.2.12.2.1.4. Összes nemesfém-mennyiség a katalizátorban:

3.2.12.2.1.5. A nemesfémek aránya:

3.2.12.2.1.6. Hordozótest (felépítés és anyag):

3.2.12.2.1.7. Cellasűrűség:

3.2.12.2.1.8. A katalizátor(ok) házának típusa:

3.2.12.2.1.9. A katalizátor(ok) elhelyezkedése (helye és a kipufogóvezetéken belüli viszonylagos távolság):

3.2.12.2.1.10. Hővédő pajzs: igen/nem¹

3.2.12.2.2. Oxigénérzékelő: igen/nem¹

3.2.12.2.2.1. Típus:

3.2.12.2.2.2. Elhelyezkedés:

3.2.12.2.2.3. Szabályozási tartomány:

3.2.12.2.3. Levegőbefúvás: igen/nem¹

3.2.12.2.3.1. Módja (rezgőszelep, légszivattyú stb.):

3.2.12.2.4. Kipufogógáz visszavezetés: igen/nem¹

3.2.12.2.4.1. Jellemző értékek (átáramló mennyiség stb.):

3.2.12.2.5. A párolgási kibocsátások korlátozására szolgáló berendezés: igen/nem¹

3.2.12.2.5.1. Az eszközök és beállítási állapotaik részletes leírása:

3.2.12.2.5.2. A párolgási szabályozórendszer rajza:

3.2.12.2.5.3. Az aktívszén tartály rajza:

3.2.12.2.5.4. Az aktívszén száraz tömege: g

3.2.12.2.5.5. A tüzelőanyag-tartály vázlatos rajza, a betölthető mennyiségnek és az anyagának az adataival:

3.2.12.2.5.6. A tüzelőanyag-tartály és a kipufogó-berendezés közötti hőpajzs rajza:

3.2.12.2.6. Részecskeszűrő: igen/nem¹

3.2.12.2.6.1. A részecskeszűrő alakja, méretei és térfogata:

3.2.12.2.6.2.. A részecskeszűrő típusa és szerkezete:

3.2.12.2.6.3. Helye (a kipufogórendszeren belüli viszonylagos távolsága:

3.2.12.2.6.4. A regenerálásra szolgáló eljárás vagy berendezés; leírás és/vagy rajz:

3.2.12.2.7. Egyéb berendezések (leírás és működtetés):

3.2.12.2.8. Fedélzeti diagnosztika (OBD) rendszer

3.2.12.2.8.1. A zavarjelző készülék (ZK) leírása és/vagy rajza:.........................................................................

3.2.12.2.8.2. Az OBD rendszer által folyamatosan ellenőrzött egységek jegyzéke és feladata:...........................

3.2.12.2.8.3. Az alábbiak leírása (általános működési elvek):...............................................................................

3.2.12.2.8.3.1. Külső gyújtású motorok¹:.........................................

3.2.12.2.8.3.1.1. Katalizátor folyamatos ellenőrzése¹:...................................................................................................

3.2.12.2.8.3.1.2. Gyújtáskimaradás észlelése¹:...............................................................................................................

3.2.12.2.8.3.1.3. Oxigén-érzékelő folyamatos ellenőrzése¹:..........................................................................................

3.2.12.2.8.3.1.4. Más, az OBD rendszer által folyamatosan ellenőrzött egységek¹:......................................................

3.2.12.2.8.3.2. Kompresszió gyújtású motorok¹:..........................................................................................................

3.2.12.2.8.3.2.1. Katalizátor folyamatos ellenőrzése¹:.....................................................................................................

3.2.12.2.8.3.2.2. A részecskeszűrő folyamatos ellenőrzése¹:...........................................................................................

3.2.12.2.8.3.2.3. Az elektronikus üzemanyag-ellátó rendszer folyamatos ellenőrzése¹:.................................................

3.2.12.2.8.3.2.4. Más, az OBD rendszer által folyamatosan ellenőrzött egységek¹:.........................................................

3.2.12.2.8.4. A zavarjelző készülék (ZK) aktiválásának kritériumai (meghatározott számú munkaciklus vagy statisztikai módszer):............................................................................................................................

3.2.12.2.8.5. Az OBD hibakódok és az alkalmazott formátumok jegyzéke (valamennyi kód magyarázatával):.......

3.2.15. PB-gáz üzemanyag-ellátó rendszer: van/nincs¹

3.2.15.1. A PB rendszer jóváhagyási száma²:

3.2.15.2. Elektronikus motor-menedzsment vezérlőegység a PBG üzemhez:

3.2.15.2.1. Gyártmány(ok):

3.2.15.2.2. Típus(ok):

3.2.15.2.3. Szennyezőanyag-kibocsátás szabályozási lehetőségek:

3.2.15.3. További dokumentáció:

3.2.1.5.3.1. A katalizátor anyag védelme a benzinüzemről PB üzemre és vissza történő átkapcsolás során:

3.2.15.3.2. A rendszer elrendezése (elektromos csatlakozások, vákuum-csatlakozások rugalmas tömlői, stb.):

3.2.15.3.3. A PB üzem jelképének rajza vagy hivatkozás jelképre:

3.2.16. FG tüzelőanyag-ellátó rendszer: van/nincs¹

3.2.16.1. A FG rendszer jóváhagyási száma²:

3.2.16.2. Elektronikus motor-menedzsment vezérlőegység a FG üzemhez:

3.2.16.2.1. Gyártmány(ok):

3.2.16.2.2. Típus(ok):

3.2.16.2.3. Szennyezőanyag-kibocsátás szabályozási lehetőségek (ha vannak):

3.2.16.3. További dokumentációk:

3.2.16.3.1. A katalizátor anyag védelme a benzinüzemről FG üzemre és vissza történő átkapcsolás során:

3.2.16.3.2. A rendszer elrendezése (elektromos csatlakozások, vákuum-csatlakozások rugalmas tömlői, stb.):

3.2.16.3.3. Az FG üzem jelképének rajza vagy hivatkozás jelképre:

4. ERŐÁTVITEL

4.4. Tengelykapcsoló (típus):

4.4.1. A nyomaték-módosítás legnagyobb értéke:

4.5. Sebességváltó:

4.5.1. Típus [kézi kapcsolású/automatikus/fokozatmentes(CVT)¹]:

4.6. Áttételi viszonyok:

Sebességváltó-fokozat	Sebességváltó-áttétel (a motor és a sebességváltó hajtótengelye közötti áttételi viszonyok)	A meghajtás áttétele (a sebességváltó-hajtás és a hajtókerék közötti áttételi viszony)	Összáttétel
Legn. érték CVT esetén
1. fokozat
2. fokozat
3. fokozat
4, 5, további
Legkisebb érték CVT esetén
Hátrameneti fokozat

6. FELFÜGGESZTÉS

6.6. Gumiabroncsok és kerekek

6.6.1. Kerék-/abroncskombináció(k) [A gumiabroncsokra meg kell adni a nagyságra vonatkozó jelöléseket, a legalább szükséges teherbírási tényezőt és a legalább szükséges sebességosztályt, a kerekekre pedig a keréktárcsa-mérete(ke)t és a perem mélysége(ke)t]

6.6.1.1. Tengelyek

6.6.1.1.1. 1. tengely:

6.6.1.1.2. 2. tengely:

stb.

6.6.2. A gördülési sugarak felső és alsó határértékei

6.6.2.1. 1. tengely:

6.6.2.2. 2. tengely:

stb.

6.6.3. A járműgyártó által ajánlott gumiabroncs-nyomás(ok): kPa

9. FELÉPÍTMÉNY

9.10.3. Ülések

9.10.3.1. Az ülések száma:

Dátum, ügyiratszám, aláírás

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Megjegyzés:

¹	A nem kívánt, illetve nem alkalmazható rész értelemszerűen törlendő.
²	Amennyiben a gáz-üzemanyaggal üzemelő járművek tartályaira is kiterjed a követelmények hatálya.

5. TÁJÉKOZTATÁS A VIZSGÁLATOK SORÁN BETARTANDÓ FELTÉTELEKRŐL

1. Gyújtógyertyák

1.1. Gyártmány:

1.2. Típus:

1.3. A szikraköz beállítása:

2. Gyújtótekercsek

2.1. Gyártmány:

2.2. Típus:

3. Gyújtókondenzátorok

3.1. Gyártmány:

3.2. Típus:

4. Kenőanyagok

4.1. Gyártmány:

4.2. Típus:

III. RÉSZ

I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT – KIPUFOGÓGÁZ-EMISSZIÓ VIZSGÁLATA
HIDEGINDÍTÁS UTÁN

1. Ez a rész tartalmazza I. rész 5.3.1. pontja szerinti I. típusú vizsgálat végrehajtására vonatkozó előírásokat. Ha az alkalmazandó referencia tüzelőanyag PBG, vagy FG, akkor a vonatkozó rész rendelkezéseit is alkalmazni kell.

2. MENETCIKLUS A GÖRGŐS JÁRMŰFÉKPADON

2.1. A görgős járműfékpadon végrehajtandó menetciklust a III/A. rész tartalmazza.

2.2. A menetciklus végrehajtásának általános feltételei

Az elméleti menetciklust az előírt határok között közelítő menetciklus végrehajtásához előzetes vizsgálati ciklusok keretében meg kell állapítani a gáz- és a fékpedál legkedvezőbb működtetési módját.

2.3. A sebességváltó használata

2.3.1. Ha az első fokozatban elérhető legnagyobb sebesség kisebb 15 km/ó-nál, akkor a városi menetciklusban (1. rész) a 2., 3. és 4. fokozatot, a városon kívüli menetciklusban (2. rész) pedig a 2., 3., 4. és 5. fokozatot kell használni. A 2., 3. és 4. fokozatot a városi ciklusban (1. rész), illetve a 2., 3., 4. és 5. fokozatot a városon kívüli ciklusban (2. rész) akkor is lehet alkalmazni, ha a kezelési útmutató a sík úton való elinduláshoz a 2. fokozatot javasolja, illetve ha az 1. fokozatot kizárólag csak terepen való közlekedésnél, emelkedőn vagy vontatatásnál használandóként jelöli.

A ciklusban előírt gyorsulást és legnagyobb sebességértéket el nem érő járműveket, annyi ideig kell teljesen lenyomott gázpedállal működtetni, amíg az előírt menetgörbét ismét el nem érik. A menetciklustól való eltéréseket a vizsgálati jegyzőkönyvben rögzíteni kell.

2.3.2. A félautomatikus sebességváltóval ellátott járműveket a forgalomban rendes körülmények között használt sebességfokozatokban kell vizsgálni, és a váltót a gyártó előírásai szerint kell működtetni.

2.3.3. Az automatikus váltóval ellátott járműveket a legfelső menetfokozatban ("drive") kell vizsgálni. A gázpedált úgy kell működtetni, hogy a gyorsulás lehetőleg állandó értékű legyen, mivel ez a sebességváltó számára lehetővé teszi a fokozatoknak a rendes sorrendben való kapcsolását. Ezekre a járművekre nem érvényesek a 2. pontban megadott kapcsolási pontok. A gyorsításokat mindegyik alapjárati szakasz végpontját a rá következő állandó sebességű szakasz kezdőpontjával összekötő egyenes mentén kell végrehajtani. A 2.4. pont szerinti tűrések érvényesek.

2.3.4. A vezető által bekapcsolható gyorsmeneti fokozattal ("overdrive") rendelkező járműveket, a városi ciklusban (1. rész) a gyorsmeneti fokozat kikapcsolt állapotában, a városon kívüli ciklusban (2. rész) pedig bekapcsolt gyorsmeneti fokozattal kell vizsgálni.

2.4. Tűrések

2.4.1. A gyorsításkor, az állandó sebességű szakaszokon és a jármű fékeinek használatával végzett lassításkor a kijelzett és az elméleti sebesség közti ± 2 km/óra értékű eltérés megengedett. Ha a jármű a fékek használata nélkül is jobban lassul, akkor az 1.6.5.3. pont előírásait kell alkalmazni. Az egyik vizsgálati szakaszból a másikba való átmenet során az előírtnál nagyobb sebesség eltérés is elfogadható, feltéve, hogy a regisztrált eltérések időtartama egyetlen előfordulási esetben sem lépi túl 0,5 s-ot.

2.4.2. Az időbeni tűrés ± 1,0 s. A tűrésértékek érvényesek minden fokozatváltás²⁶ kezdetén és végén a városi menetciklusban (1. rész) és a 3, 5. és 7. számú üzemi állapotokban a városon kívüli menetciklusban (2. rész).

2.4.3. A sebesség és idő tűrés kombinálásának módját a.2. pont tartalmazza.

3. A JÁRMŰ ÉS A TÜZELŐANYAG

3.1. A vizsgálati jármű

3.1.1. A járműnek kifogástalan mechanikai állapotúnak és bejáratottnak kell lennie, továbbá a vizsgálat megkezdése előtt már legalább 3000 kilométert kellett megtennie.

3.1.2. A kipufogó-rendszerben nem lehetnek a kipufogógázok mennyiségének a csökkenését eredményező szivárgási helyek. A mintavevőbe vezetett gázmennyiségnek a motor által kibocsátott teljes kipufogógáz mennyiséggel azonosnak kell lennie.

3.1.3. A motor szívórendszerének tömítettsége ellenőrizhető annak biztosításához, hogy a keverékképzést ne változtassa meg nem tervezett módon a tömítetlenségen át beszívott levegő.

3.1.4. A motor és a jármű működtető berendezéseinek a beállítása feleljen meg a gyártó előírásainak. Ez különösen érvényes az alapjárat beállítására (fordulatszám és a kipufogógáz CO tartalma), a hidegindító berendezésre és a kipufogógáz emissziót szabályozó rendszerekre.

3.1.5. Szükség esetén a vizsgálandó járművet, vagy vele azonos másik járművet el kell látni olyan berendezéssel, amely alkalmas azon jellemző paraméterek mérésére, amelyek a görgős járműfékpad beállításához szükségesek a 4. pontban megadottak szerint.

3.1.6. A jóváhagyó hatóság vizsgálhatja, hogy a jármű teljesítménye és nyomatéki jellemzői megfelelnek-e a gyártó által megadottaknak, a jármű normális közlekedési viszonyok között vezethető, és megfelelően indítható hideg és meleg állapotban.

3.2. Tüzelőanyag

Tüzelőanyagként a IX. részben megadott referencia tüzelőanyagot kell használni. Azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind PB-gázzal vagy földgázzal üzemeltethetők, a IX. részben meghatározott referencia tüzelőanyagokkal kell vizsgálni.

4. VIZSGÁLÓBERENDEZÉSEK

4.1. A görgős járműfékpad

4.1.1. A járműfékpad legyen képes szimulálni a közúti menetellenállásokat a következő két osztályba sorolás valamelyike szerint:

- fix terhelési görbéjű próbapad, vagyis olyan próbapad, amelynél egy kiválasztott terhelési görbe alakját a próbapad fizikai jellemzői határozzák meg;

- állítható terhelési görbéjű próbapad, vagyis olyan próbapad, amelynél legalább két menetellenállás érték beállítható egy terhelési görbe alakjának meghatározásához.

4.1.2. A próbapad beállításának időben állandónak kell lennie. Nem kelthet a járművön érzékelhető lengéseket, amelyek a normális üzemi viszonyokat befolyásolhatják.

4.1.3. A próbapadot fel kell szerelni a haladó tömegek tehetetlenségének és a menetellenállásoknak szimulálását szolgáló berendezésekkel. Kétgörgős próbapad esetében ezeket a berendezéseket az elülső görgőnek kell meghajtania.

4.1.4. Pontosság

4.1.4.1. A próbapad fékezőelemén a szükséges terhelésnek ± 5%-os pontossággal mérhetőnek és leolvashatónak kell lennie.

4.1.4.2. A fix terhelési görbéjű próbapad esetében a terhelés beállításának pontossága 80 km/óra sebességnél ± 5% pontosságúnak kell lennie. Állítható terhelési görbéjű próbapadok esetében a próbapadon a terhelésbeállítás pontosságának a közúti menetellenálláshoz képest 120, 100, 80, 60 és 40 km/óra sebességnél ± 5%-on, 20 km/óra sebességnél pedig ± 10%-on belül kell lennie. Ez alatt a sebesség alatt teljesítményfelvétel pozitív legyen.

4.1.4.3. A próbapad forgó részei teljes tehetetlenségének (adott esetben a szimulációt szolgáló lendítőtömegét beleértve) ismertnek kell lennie, és ± 20 kg-nál többel nem térhet el a vizsgálati egyenértékű tömeg-kategóriáktól.

4.1.4.4. A jármű sebességét a próbapad görgő (két-görgős próbapadok esetében az elülső görgő) fordulatszámával kell mérni. 10 km/óra felett a mérés pontossága ± 1 km/óra legyen.

4.1.5. A terhelés és a lendítőtömeg beállítása

4.1.5.1. Fix terhelési görbéjű próbapad: a próbapad fékezőelemét úgy kell beállítani, hogy a hajtókerekekre kifejtett fékerő megfeleljen a jármű 80 km/óra állandó sebesség melletti menetellenállásának. Regisztrálni kell az 50 km/óra sebességen felvett erőt. A beállítandó terhelés meghatározására szolgáló eszközöket a 3. pont tartalmazza.

4.1.5.2. Beállítható terhelési görbéjű próbapad: a próbapad fékezőelemét úgy kell beállítani, hogy a hajtókerekekre kifejtett erő megfeleljen 120, 100, 80, 60, 40 és 20 km/óra állandó sebesség esetében adódó menetellenállásnak. A beállítandó terhelés meghatározására szolgáló eszközöket a 3. pont tartalmazza.

4.1.5.3. Lendítőtömeg: az elektromos lendtömeg szimulálású próbapadok esetében bizonyítani kell, hogy az egyenértékű a mechanikus lendítőtömegű rendszerekkel. Az egyenértékűség bizonyítására vonatkozó eljárást az 5. pont tartalmazza.

4.2. Kipufogógáz mintavevő rendszer

4.2.1. A kipufogógáz mintavevő rendszernek képesnek kell lennie a mérés során a kipufogógázokkal kibocsátott szennyező anyagok tényleges mennyiségének mérésére. Az alkalmazandó rendszer az állandó térfogatú mintavevő (továbbiakban: CVS –"Constant Volume Sampler"). Ez megköveteli a jármű kipufogógázainak ellenőrzött feltételek közötti folyamatos hígítását környezeti levegővel. Az állandó térfogatú mintavevő rendszer esetében két feltételnek kell teljesülnie: mérni kell a kipufogógázokból és a hígító levegőből álló keverék teljes térfogatát (a mintavevőben a keverék térfogatárama állandó), és elemzés céljára folyamatosan arányos részmintát kell venni ebből a keverékből.

A szennyező anyagok kibocsátott mennyiségét a mintában lévő, a környezeti levegő szennyezőanyag-tartalmával korrigált koncentrációjukból és a vizsgálat ideje alatt a mintavevőn átáramló teljes gázmennyiségből határozzák meg.

A légszennyező részecskék kibocsátott mennyiségének a meghatározásához a teljes vizsgálati idő alatt arányos részáramból megfelelő szűrővel le kell választani a részecskéket. A részecske kibocsátást a részáramból leválasztott részecske mennyiség gravimetrikus meghatározásával és a teljes átfolyó mennyiségre vonatkoztatásával kell megállapítani, az 4.3.2. pontban megadottak szerint.

4.2.2. A mintavevő rendszerben a térfogatáramnak elegendően nagynak kell lennie ahhoz, hogy a vizsgálat során előforduló bármely állapotban elkerülhető legyen a vízkondenzáció, amint azt a III/E. rész meghatározza.

4.2.3. A III.1. ábrán látható sematikus vázlat mutatja a CVS rendszer alap koncepcióját, míg a III/E. rész példákat ad a CVS rendszer alaptípusaira, amelyek megfelelnek az előírt feltételeknek.

4.2.4. A levegő/kipufogógáz keveréknek az S₂ mintavevő szonda beépítési helyénél homogénnek kell lennie.

4.2.5. A szondának reprezentatív mintát kell vennie a felhígított kipufogógázból.

4.2.6. A CVS rendszer szivárgásoktól mentes és gáztömör legyen. Olyan kiképzésű legyen és olyan anyagokból épüljön fel, hogy ne befolyásolja a felhígított kipufogógázokban levő szennyezőanyag-koncentrációt. Ha a berendezés valamelyik része (hőcserélő, ventilátor stb.) hatással van a felhígított gázokban valamely levegőszennyező anyag koncentrációjára, akkor az illető szennyezőanyagból még a megfelelő rész előtt kell mintát venni, hogy a befolyásoló hatás kiküszöbölhető legyen.

4.2.7. Ha a vizsgálandó jármű kipufogórendszere több, elválasztott kipufogógáz kivezetéssel rendelkezik, a kivezető csöveket a járműhöz a lehető legközelebb kell összekapcsolni úgy, hogy a jármű rendellenes működése elkerülhető legyen.

4.2.8. A kipufogócsöveken a CVS rendszerrel mért statikus nyomás nem térhet el ± 1,25 kPa-nál nagyobb mértékben attól a statikus nyomástól, amely a próbapadon a menetciklusban akkor mérhető, amikor a kipufogócsövek nincsenek összekapcsolva mintavevő rendszerrel. A statikus nyomáseltérést ± 0,25 kPa-on belül tartani képes mintavevő rendszert kell alkalmazni akkor, ha a gyártó a jóváhagyó hatóságtól – a tűrés csökkentésének szükségességét megindokolva – ezt írásban kéri. Az ellennyomást a kipufogócső végdarabjának lehetőleg a külső végén kell mérni, vagy egy olyan hosszabbító csőben, amelynek ugyanolyan az átmérője, mint a végdarabnak.

4.2.9. A kipufogógázokat különböző helyekre vezető szelepek gyorsan állíthatók, az összekapcsoló elemek (pl. a minta zsákoknál) gyors csatlakozók legyenek.

4.2.10. A gázmintákat megfelelő méretű minta zsákokban kell felfogni. A zsákok anyaga olyan legyen, hogy a minta 20 perces tárolása során ne változtassa meg ± 2%-nál nagyobb mértékben a levegőszennyező gázok koncentrációját.

4.3. Gázelemző-készülékek

4.3.1. Követelmények

4.3.1.1. A kipufogógázok elemzéséhez a következő készülékeket kell használni:

– szén-monoxid (CO), szén-dioxid (CO₂): nem-diszperzív infravörös elnyelés elvén működő gázelemző (NDIR);

– szénhidrogén (HC) elemző külső gyújtású motorral ellátott járműveknél: lángionizációs detektor (FID), propánnal kalibrálva, a koncentrációt szénatom-egyenértékben (C₁) kifejezve;

– szénhidrogén elemző (HC) kompresszió-gyújtású motorral ellátott járműveknél: lángionizációs analizátor, 190 ^oC ± 10 ^oC-ra fűtött detektorral, szelepekkel, csővezetékekkel stb. (HFID), propánnal kalibrálva, a koncentrációt szénatom-egyenértékben (C₁) kifejezve;

– nitrogénoxidok (NO_x): kémiai luminsszencia elvén működő analizátor (CLA), vagy nem-diszperzív ultraibolya rezonancia elnyelés elvén működő analizátor (NDUVR), mindkét esetben NO_x/NO átalakítóval.

– részecskék – a leválasztott részecskék gravimetrikus (súlyméréses) meghatározása: részecskéket mindig két, a mintavételi gázáramban egymás mögött elhelyezkedő szűrővel kell leválasztani. A leválasztott részecskemennyiséget szűrőpáronként a következő képlettel kell meghatározni.

vagy

V_ep a szűrőn átáramló mintagáz térfogata,

V_mix a hígító alagúton átáramló gáz térfogata,

M részecske tömeg (g/km),

M_limit a kibocsátott részecske tömeg határértéke (hatályos határérték – g/km),

m a szűrő által leválasztott részecske tömeg (g),

d a tényleges, a menetciklusnak megfelelő megtett út (km).

A részecske minta és a higított kipufogógáz arányát (V_ep/V_mix) úgy kell beállítani, hogy, hogy M = M_limit esetén teljesüljön az 1 ≤ m ≤ 5 mg összefüggés (47 mm átmérőjű szűrők használata esetén).

A szűrők felülete olyan anyagú legyen, amely hidrofób, és nem reagál a kipufogógáz összetevőivel (teflon bevonatú üvegszálas szűrő, vagy valamely más, ezzel egyenértékű anyag).

4.3.1.2. Mérési pontosság

A gázelemzők rendelkezzenek olyan mérési tartománnyal, amely megfelel a kipufogógáz minták szennyezőanyag-koncentrációjának a meghatározásához megkövetelt pontosságnak. A mérési hiba a kalibráló gázok tényleges értékétől függetlenül nem lépheti túl a ± 2%-ot.

100 ppm-nél kisebb koncentráció esetén a mérési hiba nem lépheti túl a ± 2 ppm-et. A környezeti levegő mintát, a megfelelő mérési tartományban, ugyanazzal az elemző műszerrel kell mérni, amelyet a higított kipufogógáz-mintához használtak.

Az összes szűrő súlyának meghatározására használt mérlegnek 5 μg mérési pontosságúnak és 1 μg leolvasási pontosságúnak kell lennie.

4.3.1.3. Vízgőz leválasztó hűtő

A gázelemzők előtt csak akkor szabad gázszárító berendezést alkalmazni, ha kimutatható, hogy az nincs hatással a gázáram szennyezőanyag-tartalmára.

4.3.2. Különleges követelmények kompresszió-gyújtású motorok esetében

Fűtött mintavezetéket kell alkalmazni a szénhidrogének (HC) regisztrálókészüléket (R) is magába foglaló lángionizációs detektorral (HFID) történő folyamatos elemzéséhez. A mért szénhidrogének átlagos koncentrációját integrálással kell meghatározni. A mintavezeték hőmérsékletének a teljes vizsgálat alatt 463 K (190 ^oC) ± 10 K-nek kell lennie. A fűtött mintavezetéket el kell látni a "részecske méret" ≥0,3 μ esetén 99%-os hatásfokú fűtött szűrővel (Fh), amely képes et, a szilárd részecskéknek az elemezendő folytonos gázáramból való kiszűréséhez. A mintavezeték rendszer reakcióideje (a szondától az elemzőbe belépésig) nem haladhatja meg a 4 másodpercet.

A fűtött lángionizációs detektort (HFID) konstans gázáramot biztosító rendszerrel (hőcserélő) kell használni, hogy reprezentatív mintákat kapjunk, feltéve, hogy nincs a CFV vagy CFO rendszerek átfolyásingadozása szerinti szabályozás.

A részecskék mintavevő egysége a következő összetevőket tartalmazza: hígító alagút, mintavevő szonda, szűrőegység, minta szivattyú, áramlásszabályozó és áramlásmérő. A részecskék mintavételezését biztosító részáram két, egymás mögött elhelyezkedő szűrőn áramlik át.

A szilárd részecskék mérésre szolgáló részáram kivételi helyét úgy kell megválasztani a mintavevő rendszer hígító alagútjában, hogy a homogén a levegő-kipufogógáz keverékből reprezantatív minta-részáramot vehessünk, és a levegő-kipufogógáz keverék hőmérséklete közvetlenül a szilárdrészecske-szűrő előtt ne lépje túl a 325 K-t (52 °C). A minta gázáram hőmérsékletingadozása az áramlásmérőben ne legyen nagyobb ± 3 K-nél, és a gáz térfogatáramának ingadozása ne haladja meg a ± 5%-ot.

Ha a gázáram a szűrő túlságosan nagy terhelése miatt megengedhetetlenül nagy mértékben változik, a vizsgálatot meg kell szakítani. Az ismétléskor kisebb térfogatáramot kell beállítani, vagy nagyobb szűrőt kell alkalmazni (adott esetben mindkettőt). A szűrőt legkorábban egy órával a vizsgálat megkezdése előtt kell kivenni a kamrából.

A szükséges részecskeszűrőket legalább 8 órán, illetve legfeljebb 56 órán keresztül klímakamrában, egy nyitott és por ellen védett tálban kondicionálni kell (hőmérséklet, páratartalom). A kondicionálást követően a fel nem használt szűrőket le kell mérni, és a felhasználásáig tárolni.

Ha a szűrőket a súlymérő kamrából való kivétel után 1 órán belül nem használják fel, akkor újra meg kell mérni a súlyukat.

Az 1 órás határérték helyett a következő feltételek valamelyikének fennállása esetén 8 órás határérték érvényes:

- a kondicionált szűrőt lezárt, a végein ledugaszolt szűrőtartóba helyezik és ebben tartják, vagy

- a kondicionált szűrőt zárt szűrőtartóba helyezik, majd ezt azonnal egy olyan mintavételi vezetékbe helyezik, amelyben nincs áramlás.

4.3.3. Kalibrálás

Minden gázelemzőt a szükséges (a műszer gyártója által javasolt) gyakorisággal kalibrálni kell, és minden esetben a típusengedély kiadásához szükséges vizsgálatot megelőző hónapban, valamint minden hat hónapban legalább egyszer a gyártás megfelelőség ellenőrzéséhez. A 4.3. pont szerinti gázelemzők kalibrálási eljárását a III/F. rész tartalmazza.

4.4. Térfogatmérés

4.4.1. A CVS rendszerben a hígított kipufogógáz teljes térfogatának mérésére használt eljárásnak biztosítania kell a teljes térfogat ± 2% pontosságú meghatározását.

4.4.2. A CVS rendszer kalibrálása

A CVS rendszerben felhasznált térfogatmérő készüléket olyan eljárással kell kalibrálni, amely biztosítja az előírt pontosságú mérést, és olyan gyakorisággal, amellyel a pontosság fenntartható.

A III/F. rész példát tartalmaz olyan kalibrálási eljárásra, amellyel elérhető a kívánt pontosság. Ennek az eljárásnál az alkalmazásakor olyan áramlásmérőt használnak, amely dinamikus és megfelelő a CVS rendszerben mérendő nagy térfogatáramokhoz. A készülék pontosságát tanúsítvánnyal kell bizonyítani az elfogadott nemzeti vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően.

4.5. Gázok

4.5.1. Tiszta gázok

A kalibráláshoz és a készülékek működtetéséhez felhasznált tiszta gázokra teljesüljenek az alábbi feltételek:

- tisztított nitrogén (tisztaság ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO₂; ≤ 0,1 ppm NO),

- tisztított szintetikus levegő (tisztaság ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO₂; ≤ 0,1 ppm NO); oxigéntartalom 18 és 21 V/V% között,

- tisztított oxigén (tisztaság ≥ 99,5 V/V% O₂)

- tisztított hidrogén (és hidrogéntartalmú elegy) (tisztaság ≤ 1 ppm C; ≤ 400 ppm CO₂).

4.5.2. Kalibrálógázok

A kalibráláshoz a következő kémiai összetételű gázelegyeknek kell rendelkezésre állniuk:

- C₃H₈ (propán) és tisztított szintetikus levegő,

- CO és tisztított nitrogén,

- CO₂ és tisztított nitrogén,

- NO és tisztított nitrogén (a kalibrálógáz NO₂-tartalma nem haladhatja meg a NO-tartalom 5 százalékát).

A kalibrálógáz tényleges koncentrációja ± 2%-on belül egyezzen meg a feltüntetett értékkel.

A III/F. részben előírt koncentrációkat gázkeverő készülékkel is elő lehet állítani, tiszta nitrogénnel vagy tiszta szintetikus levegővel való hígítással. A keverő-készülék pontossága tegye lehetővé a higított kalibrálógáz koncentrációjának ± 2% pontosságú meghatározását.

4.6. További mérőkészülékek

4.6.1. Hőmérsékletek

A III/F. részben megadott hőmérsékleteket ± 1,5 K pontossággal kell mérni.

4.6.2. Nyomás

A légnyomást ± 0,1 kPa pontossággal kell mérni.

4.6.3. Abszolút légnedvesség

Az abszolút légnedvességet (H) ± 5%-os pontossággal kell meghatározni.

4.7. A teljes mintavevő rendszer ellenőrzése

A kipufogógáz mintavevő rendszert a III/G. részben megadott módszerrel kell ellenőrizni. A bevezetett és a mért gázmennyiség közti megengedett legnagyobb eltérés ± 5%.

5. ELŐKÉSZÜLET A VIZSGÁLATRA

5.1. A jármű haladó tömegeinek tehetetlenségét szimuláló lendtömeg beállítása

Olyan tehetetlenség szimuláló berendezést (mechanikai rendszerrel történő szimuláció esetében akkora lendtömeget) kell használni, hogy a próbapad forgó tömegeinek teljes tehetetlensége megfeleljen a jármű vonatkozási tömegének (lásd a III.1. táblázatot):

	III.1. táblázat
A jármű vonatkozási tömege Pr (kg)	Egyenértékű lendtömegek I (kg)
P_r ≤ 480 480 < Pr ≤ 540 540 < Pr ≤ 595 595 < Pr ≤ 650 650 < Pr ≤ 710 710 < Pr ≤ 765 765 < Pr ≤ 850 850 < Pr ≤ 965 965 < Pr ≤ 1 080 1 080 < Pr ≤ 1 190 1 190 < Pr ≤ 1 305 1 305 < Pr ≤ 1 420 1 420 < Pr ≤ 1 530 1 530 < Pr ≤ 1 640 1 640 < Pr ≤ 1 760 1 760 < Pr ≤ 1 870 1 870 < Pr ≤ 1 980 1 980 < Pr ≤ 2 100 2 100 < Pr ≤ 2 210 2 210 < Pr ≤ 2 380 2 380 < Pr ≤ 2 610 2 610 < Pr	455 510 570 625 680 740 800 910 1 020 1 130 1 250 1 360 1 470 1 590 1 700 1 810 1 930 2 040 2 150 2 270 2 270 2 270

Ha a próbapadon nincs megfelelő egyenértékű lendítő tömeg, akkor a jármű vonatkozási tömegénél eggyel magasabb értéket kell beállítani.

5.2. A próbapad fékező elemének beállítása

A fékterhelést a III/C. részben foglalt eljárással kell beállítani. Az alkalmazott eljárást és a meghatározott értékeket (egyenértékű lendítőtömeg-jellemző beállítási érték) a vizsgálati jelentésben meg kell adni.

5.3. A jármű előkészítése

5.3.1. A kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek részecske kibocsátásának mérése előtt legfeljebb 36 órával és legalább 6 órával a 3.2. pontban leírt menetciklus 2. részét kell végrehajtani. Legalább három, egymást követő városon kívüli ciklust kell lefutni. A próbapad fékterhelésének beállítása az 5.1. és 5.2. pont szerinti legyen. A gyártó kérésére külső gyújtású motorral rendelkező járművek is előkondicionálhatók egy 1. rész szerinti ciklussal és két 2. rész szerinti ciklussal.

A kompresszió-gyújtású motorral ellátott járműveket a fenti előkészületi műveletek után és a vizsgálat előtt mind a kompresszió-gyújtású, mind a külső gyújtású motorral ellátott járműveket olyan helyiségben kell tartani, amelyben a hőmérséklet 293 K és 303 K (20 és 30 °C) között közel állandó. Ennek a kondicionálásnak legalább 6 órán át kell tartania, illetve addig, amíg a motorolaj és a hűtőfolyadék (ha van) hőmérséklete ± 2 K-en belül megközelíti a helyiség hőmérsékletét.

A gyártó kérésére a vizsgálatot a jármű üzemi hőmérsékletén történő üzemelését követő 30 órán belül kell elvégezni.

5.3.2. PB-gázzal vagy földgázzal üzemelő, külső gyújtású motorokkal felszerelt járműveknél, vagy azoknál, amelyek benzinnel, illetve PB-gázzal vagy földgázzal is üzemeltethetők, az első gáznemű referencia-tüzelőanyaggal és a második referencia-tüzelőanyaggal végzett vizsgálat között, a második referencia-tüzelőanyaggal végzett vizsgálat megkezdése előtt a járművet előkészítik. Ezt az előkészítést a második referencia-tüzelőanyaggal végzik el, végrehajtva egy előkészítő ciklust, amely a III/A. részben leírt vizsgálati ciklus első részének (városi ciklus) egyszeri és második részének (városon kívüli ciklus) kétszeri lefutásából áll. A gyártó kívánságára, a vizsgáló intézmény egyetértése esetén, az előkészítő ciklus meghosszabbítható. A görgős járműfékpadot az 5.1. és 5.2. pontnak megfelelően kell beállítani.

5.3.3. A gumiabroncsok légnyomása a fékterhelés beállítására szolgáló előzetes közúti próba során feleljen meg a gyártó előírásainak. Két görgővel ellátott próbapadon végzett vizsgálathoz a nyomás legfeljebb 50%-kal megnövelhető a gyártó ajánlásaihoz képest. Az alkalmazott nyomást a vizsgálati jelentésben meg kell adni.

6. VIZSGÁLATOK A PRÓBAPADON

6.1. Különleges előírások a menetciklus végrehajtásához

6.1.1. A vizsgáló helység hőmérsékletének a teljes vizsgálat során 293 K és 303 K között (20–30 °C) kell lennie. A környezeti levegő vagy a motor által beszívott levegő abszolút légnedvességére (H) vonatkozóan teljesülnie kell a következő feltételnek:

5,5 ≤ H ≤ 12,2 (g H₂O/kg száraz levegő).

6.1.2. A járműnek a vizsgálat során közel vízszintes helyzetben kell lennie, hogy a rendellenes tüzelőanyag eloszlás elkerülhető legyen.

6.1.3. A próbapadon a menetszél pótlására változtatható sebességű levegőáramot kell a járműre fújni. A légfúvót úgy kell szabályozni, hogy a levegő kilépési keresztmetszetre merőleges (axiál ventillátornál tengelyirányú) sebessége a 10 – 50 km/óra sebesség tartományban ± 5 km/óra pontossággal feleljen meg a görgők kerületi sebességének. A légfúvó kilépőnyílása a következő jellemzőkkel rendelkezzen:

- felülete legalább 0,2 m²,

- alsó szélének a padló feletti magassága megközelítően 20 cm,

- a jármű homlokfelületétől való távolság megközelítően 30 cm.

Alternatív megoldásként választható legalább 6 m/s (21,6 km/óra) kilépő levegősebességű fúvó is. A gyártó kérésére különleges járműveknél (pl. áruszállítók, terepjárók) megváltoztatható a levegőfúvó magassága.

6.1.4. A vizsgálat alatt a sebességet az időfüggvényében regisztrálni vagy adatrögzítő rendszerrel tárolni kell, a ciklusok korrekt elvégzésének ellenőrzéséhez.

6.2. A motor indítása

6.2.1. A motort a gyártó által, a sorozatban gyártott járművek kezelési útmutatójában megadottak szerint, a megfelelő indítási segédeszköznek/eljárásnak az alkalmazásával kell beindítani.

6.2.2. Az első ciklus a motorindítási folyamattal kezdődik.

6.2.2.1. PBG vagy FG tüzelőanyag használata esetén a motor benzinnel is indítható, ekkor a vezető által nem módosítható, előre meghatározott idő után kell átkapcsolnia PB-gázra vagy földgázra.

6.3. Alapjárat

6.3.1. Kézi kapcsolású vagy félautomatikus sebességváltók

6.3.1.1. Az alapjárati fázisban a sebességváltó "üres" állásban, és a tengelykapcsoló zárt állapotban legyen.

6.3.1.2. A városi menetciklusban (1. rész) az alapjáratról történő gyorsításokhoz minden, az alapjárati szakaszt követő gyorsítás kezdete előtt 5 másodperccel az első sebességváltó fokozatot be kell kapcsolni és a tengelykapcsolót kioldott állapotban kell tartani.

6.3.1.3. A városi menetciklus (1. rész) kezdetéhez tartozó első alapjárati fázisból 6 másodpercig a jármű sebességváltója "üres" fokozatban a tengelykapcsoló zárt állapotban van és 5 másodpercig az első fokozatba kapcsolva, kioldott tengelykapcsolóval. A városon kívüli menetciklus (2. rész) kezdetéhez tartozó alapjárati fázis 20 másodperce alatt a sebességváltó első fokozatba kapcsolva és a tengelykapcsoló kioldott állapotban van.

6.3.1.4. A városi menetciklusokon (1. rész) belül a megfelelő alapjárati időkből 16 másodpercet tesz ki a sebességváltó "üres" állásában zárt tengelykapcsolóval és 5 másodpercet az első fokozatba kapcsolva és a tengelykapcsoló kioldott állapotában eltöltött rész.

6.3.1.5. Az egymást követő városi menetciklusok (1. rész) között 13 másodpercnek kell eltelnie, amely alatt a tengelykapcsoló zárt állapotban és a sebességváltó üres állásban van.

6.3.1.6. A városon kívüli menetciklus (2. rész) utolsó fékezési fázisa után (amikor a jármű már megáll) az alapjárati fázis 20 másodpercig tart, és közben a tengelykapcsolónak zárt állapotban kell lennie, a sebességváltó pedig üres állásban van.

6.3.2. Automatikus sebességváltók

A váltókarhoz – az első beállítás után – a teljes vizsgálat során nem szabad hozzányúlni. Kivételt képez a 6.4.3. pontban foglalt eset, illetve a gyorsmeneti fokozat kapcsolása (ha van ilyen).

6.4. Gyorsítások

6.4.1. A gyorsulásoknak a gyorsítási fázisok teljes időtartama alatt lehetőleg konstansoknak kell lenniük.

6.4.2. Ha egy gyorsítást az előírt idő alatt nem lehet végrehajtani, akkor a szükséges többlet időt lehetőleg a fokozatváltási időből kell elvenni, egyébként pedig az ezután következő, állandó sebességű szakasz idejéből.

6.4.3. Automatikus sebességváltó

Ha a gyorsítást az előírt idő alatt nem lehet végrehajtani, akkor a váltókart a kézi kapcsolású váltókra előírtak szerint kell működtetni.

6.5. Lassítások

6.5.1. A városi elemi menetciklusban (1. rész) az összes fékezést úgy kell végrehajtani, hogy a lábunkat teljesen levesszük a gázpedálról, és a tengelykapcsoló zárt állapotban van. Sebességfokozatba kapcsolt állásban a tengelykapcsolót akkor kell kinyomni, ha a sebesség 10 km/óra alá csökkent.

6.5.2. A városon kívüli menetciklusban (2. rész) minden fékezést úgy kell végrehajtani, hogy a lábunkat levesszük a gázpedálról, miközben a tengelykapcsoló zárt állapotban van. Sebességbe kapcsolt állásban a tengelykapcsolót akkor kell kinyomni, ha a sebesség 50 km/óra alá csökkent.

6.5.3. Ha a fékezés időtartama meghaladja a megfelelő vizsgálati pontban előírt időt, akkor a jármű fékjeit kell a ciklus betartásához használni.

6.5.4. Ha a fékezés időtartama rövidebb, mint a megfelelő vizsgálati pontban megadott idő, az elméleti ciklushoz való visszatéréshez be kell iktatni egy állandó sebességű vagy alapjárati szakaszt a következő szakaszhoz kapcsolódóan.

6.5.5. A városi menetciklus (1. rész) megállásig történő fékezési fázisainak végén (amikor a jármű nyugalmi helyzetbe kerül a görgőkön) a sebességváltót "üres" állásba kell állítani, és a tengelykapcsolót fel kell engedni.

6.6. Állandó sebességek

6.6.1. A gyorsítási fázisról az utána következő állandó sebességű fázisra való áttérésnél kerülni kell a gázpedál "pumpálását" és a fojtószelepet zárását.

6.6.2. Az állandó sebességű szakaszokon a gázpedált tartsuk változatlan helyzetben.

7. GÁZ- ÉS RÉSZECSKE MINTAVÉTEL ÉS -ELEMZÉS

7.1. Mintavétel

A mintavétel legkésőbb a motorindítási folyamat megkezdésekor kezdődik (a III.2. ábrán az "MK" pont) és a városon kívüli ciklus utolsó alapjárati szakaszának (2. rész, a III.2. ábrán "MV" pont), vagy a VI. típusú vizsgálat esetében az utolsó elemi ciklus utolsó alapjárati szakaszának (1. rész) befejeztével végződik.

7.2. Gázelemzés

7.2.1. A minta zsákban felfogott gázt a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb 20 perccel a menetciklus befejezése után elemezni kell. A mintát tartalmazó részecskeszűrőt a kipufogógáz vizsgálatot követően legkésőbb 1 órán belül kondicionáló kamrába kell helyezni és 2–36 órán keresztül ott kell tartani, majd ezt követően a súlyát meg kell mérni.

7.2.2. Az gázelemzőket minden minta elemzése előtt az egyes szennyező anyagokhoz tartozó mérési tartományban a megfelelő nullázó gáz felhasználásával nullázni kell.

7.2.3. Az gázelemzőket a kalibrálási görbéknek megfelelően kalibráló gázokkal be kell állítani. A névleges koncentrációknak a mindenkori skála végérték 70 és 100%-a között kell lenniük.

7.2.4. Ezt követően ismételten ellenőrizni kell az gázelemzők nullapont beállítását. Az eljárást meg kell ismételni, ha a kijelzett érték a skálavégérték több mint a 2%-ával eltér a 7.2.2. pontban előírt művelet során beállítottól.

7.2.5. Ezt követően kell elemezni a mintákat.

7.2.6. Az elemzés után az előzőekben használt gázokkal ellenőrizni kell a nulla pontot és a kalibrálási értékeket. Ha ezek az értékek legfeljebb 2%-kal térnek el azoktól, amelyeket a 7.2.2. és 7.2.3. pont szerint beállítottak, akkor az elemzési eredmények érvényesek.

7.2.7. A 7. pontban megadott összes eljárás végrehajtása során a gázok áramlási sebessége és nyomása azonos legyen az elemzőkészülékek kalibrálásakor alkalmazottal.

7.2.8. A gyűjtött mintagázokban az egyes szennyező anyagok koncentrációjának mért értéke az, amelyet a mérőműszer kijelzésének a stabilizálódása után olvasnak le. A kompresszió-gyújtású motorok által kibocsátott szénhidrogének mennyiségét a HFID kijelzés integrált értékének megfelelően kell megállapítani, és szükség esetén a III/E. részben foglaltak szerint – az áramlásingadozás figyelembevételével – korrigálni kell.

8. A KIBOCSÁTOTT LEVEGŐSZENNYEZŐ GÁZOK ÉS RÉSZECSKÉK MENYNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA

8.1. A mértékadó térfogat

A kipufogógáz-levegő keverék mért térfogatát 101,33 kPa nyomásra és 273,2 K hőmérsékletre kell korrigálni, ez lesz a mértékadó térfogat.

8.2. A kibocsátott légszennyező gázok és részecskék teljes tömege

A jármű által a vizsgálat során kibocsátott egyes gázhalmazállapotú szennyező anyagok "m" tömegét a térfogati koncentráció és a gáztérfogat szorzatából kell meg állapítani a következő sűrűség értékekkel, és a fentiekben megadott vonatkozási feltételekkel:

- szén-monoxid (CO) esetében: d = 1,25 g/dm³

- szénhidrogének esetében:

- benzinre: (CH_1,85) d = 0,619 g/dm³

- gázolajra (CH_1,86) d = 0,619 g/dm³

- PB-gázra (CH_2,525) d = 0,649 g/dm³

- földgázra (CH₄) d = 0,714 g/dm³

- nitrogén-oxidok (NO₂) esetében: d = 2,05 g/dm³

A jármű által a vizsgálat során kibocsátott légszennyező részecskék "m" tömegét a két szűrő által leválasztott, mérlegen lemért részecske tömeg alapján határozzuk meg (m₁ = az első szűrőn levő részecsketömeg, m₂ = a második szűrőn levő részecsketömeg):

- ha 0,95 (m₁ + m₂) < m₁ akkor m = m₁

- ha 0,95 (m₁ + m₂) > m₁ akkor m = m₁ + m₂,

- ha m₂ > m₁ akkor a vizsgálati eredmény érvénytelen.

A III/H. rész tartalmazza a kibocsátott légszennyező gázok és részecskék tömegének a meghatározására szolgáló számítási módszereket (példákkal).

III/A. RÉSZ

AZ I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT MENETCIKLUSA

1. MENETCIKLUS

A menetciklus az 1. részből (városi ciklus) és a 2. részből (városon kívüli ciklus) tevődik össze a III.2 ábrán megadottak szerint.

2. ELEMI VÁROSI MENETCIKLUS (1. RÉSZ – III.3. ÁBRA ÉS A III..2 TÁBLÁZAT)

2.1. Üzemi állapotok szerinti felosztás

	Idő ( s )	%
Alapjárat Üresjárat, menet közben, bekapcsolt sebességfokozattal, zárt tengelykapcsolóval Fokozatváltás Gyorsítás Menet állandó sebességgel Lassítás	60 9 8 36 57 25	30,8 4,6 4,1 18,5 29,2 12,8		35,4
Összesen	195	100

Idő ( s )

Alapjárat

Üresjárat, menet közben, bekapcsolt sebességfokozattal, zárt tengelykapcsolóval

Fokozatváltás

Gyorsítás

Menet állandó sebességgel

Lassítás

60

9

30,8

4,6

4,1

18,5

29,2

12,8

35,4

Összesen

195

100

2.2. Felosztás a váltófokozatok használata szerint

	Idő ( s )	%
Alapjárat Üresjárat menet közben kapcsolt sebességfokozattal Fokozatváltás 1. fokozat 2. fokozat 3. fokozat	60 9 8 24 53 41	30,8 4,6 4,1 12,3 27,2 21		35,4
Összesen	195	100

Idő ( s )

Alapjárat

Üresjárat menet közben kapcsolt sebességfokozattal

Fokozatváltás

1. fokozat

2. fokozat

3. fokozat

30,8

4,6

4,1

12,3

27,2

35,4

Összesen

195

100

2.3. Általános adatok

Átlagsebesség a vizsgálat során: 19 km/ó

Tényleges üzemidő: 195 s

A ciklusonként megtett útszakasz elméleti hossza: 1,013 km

4 ciklus megfelelő hossza: 4,052 km

III.2. ábra Az I. típusú vizsgálat menetciklusa

III.2. táblázat Elemi városi menetciklus a görgős járműfékpadon (1. rész)

Művelet sorszáma	Művelet	Fázis	Gyorsulás ( ms^-1 )	Sebesség ( km/ó )	Időtartam		Összegzett idő ( s )	Sebességváltó használat manuális váltó esetén
Művelet sorszáma	Művelet	Fázis	Gyorsulás ( ms^-1 )	Sebesség ( km/ó )	Művelet ( s )	Fázis ( s )	Összegzett idő ( s )	Sebességváltó használat manuális váltó esetén
1	Alapjárat	1			11	11	11	6 s PM + 5 s K₁ ^{( * )}
2	Gyorsítás	2	1,04	0 – 15	4	4	15	1
3	Állandó sebesség	3		15	8	8	23	1
4	Lassítás	4	-0,69	15 – 10	2	5	25	1
5	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva	4	-0,92	10 – 0	3	5	28	K₁
6	Alapjárat	5			21	21	49	16 s PM + 5 s K₁
7	Gyorsítás	6	0,83	0 – 15	5	12	54	1
8	Sebességváltás				2		56
9	Gyorsítás		0,94	15 – 32	5		61	2
10	Állandó sebesség	7		32	24	24	85	2
11	Lassítás	8	-0,75	32 – 10	8	11	93	2
12	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva	8	-0,92	10 – 0	3	11	96	K₂
13	Alapjárat	9			21	21	117	16 s PM + 5 s K₁
14	Gyorsítás	10	0,83	0 – 15	5	26	122	1
15	Sebességváltás				2		124
16	Gyorsítás		0,62	15 – 35	9		133	2
17	Sebességváltás				2		135
18	Gyorsítás		0,52	35 – 50	8		143	3
19	Állandó sebesség	11		50	12	12	155	3
20	Lassítás	12	-0,52	50 – 35	8	8	163	3
21	Állandó sebesség	13		35	13	13	176	3
22	Sebességváltás	14			2	12	178
23	Lassítás		-0,86	35 – 10	7		185	2
24	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva		-0,92	10 – 0	3		188	K₂
25	Alapjárat	15			7	7	195	7 s PM
^{( * )}PM - sebességváltó "üres" állásban, tengelykapcsoló zárva K₁, K₂- 1. vagy 2. sebességfokozatban, tengelykapcsoló kioldva

3. VÁROSON KÍVÜLI MENETCIKLUS (2. RÉSZ)

Lásd a III.4. ábrát és a III.3. táblázatot

3.1. Üzemállapotok szerinti felosztás

	Idő ( s )	%
Alapjárat Üresjárat menet közben kapcsolt sebességfokozattal Fokozatváltás Gyorsítás Állandó sebességgel való menet Lassítás	20 20 6 103 209 42	5,0 5,0 1,5 25,8 52,2 10,5
Összesen	400	100

3.2. Felosztás a váltófokozatok használata szerint

	Idő ( s )	%
Alapjárat Üresjárat menet közben kapcsolt sebességfokozattal Fokozatváltás 1. fokozat 2. fokozat 3. fokozat 4. fokozat 5. fokozat	20 20 6 5 9 8 99 233	5,0 5,0 1,5 1,3 2,2 2,0 24,8 58,2
Összesen	400	100

3.3. Általános adatok

Átlagsebesség a vizsgálat során: 62,6 km/ó

Tényleges üzemidő: 400 s

A ciklusonként megtett út hossza: 6,955 km

Legnagyobb sebesség: 120 km/ó

Legnagyobb gyorsulás: 0,833 m/s²

Legnagyobb lassulás: –1,389 m/s²

III.3. táblázat Az I. típusú vizsgálat városon kívüli ciklusa (2. rész)

Művelet sorszáma	Művelet	Fázis	Gyorsulás ( ms^-1 )	Sebesség ( km/ó )	Időtartam		Összegzett idő ( s )	Sebességváltó használat manuális váltó esetén
Művelet sorszáma	Művelet	Fázis	Gyorsulás ( ms^-1 )	Sebesség ( km/ó )	Művelet ( s )	Fázis ( s )	Összegzett idő ( s )	Sebességváltó használat manuális váltó esetén
1	Alapjárat	1			20	20	20	K₁ ^{( * )}
2	Gyorsítás	2	0,83	0 – 15	5	41	25	1
3	Sebességváltás				2		27	–
4	Gyorsítás		0,62	15 – 30	9		36	2
5	Sebességváltás				2		38
6	Gyorsítás		0,52	30 – 50	8		46	3
7	Sebességváltás				2		48	–
8	Gyorsítás		0,43	50 – 70	13		61	4
9	Állandó sebesség	3		70	50	50	111	5
10	Lassítás	4	-0,69	70 – 50	8	8	119	4 s 5. fok. + 4 s 4. fok.
11	Állandó sebesség	5		50	69	69	188	4
12	Gyorsítás	6	0,43	50 – 70	13	13	201	4
13	Állandó sebesség	7		70	50	50	251	5
14	Gyorsítás	8	0,24	70 – 100	35	35	286	5
15	Állandó sebesség	9		100	30	30	316	5^{( * * )}
16	Gyorsítás	10	0,28	100 – 120	20	20	336	5^{( * * )}
17	Állandó sebesség	11		120	10	20	346	5^{( * * )}
18	Lassítás	12	–0,69	120 – 80	16	34	362	5^{( * * )}
19	Lassítás		–1,04	80 – 50	8		370	5^{( * * )}
20	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva		–1,39	50 – 0	10		380	K₁
21	Alapjárat	13			20	20	400	PM
^{( * )}PM - sebességváltó "üres" állásban, tengelykapcsoló zárva K₁ - 1. vagy 5. sebességfokozatban, tengelykapcsoló kioldva ^{( * * )}Magasabb sebességfokozat is használható a gyártó javaslata szerint, ha a jármű erőátviteli rendszere 5-nél több fokozatú

III.4. ábra Az I. típusú vizsgálat városon kívüli ciklusa (2. rész)

III/B. RÉSZ

A GÖRGŐS JÁRMŰFÉKPAD

1. Fix terhelési görbéjű görgős járműfékpad

1.1. Ha a próbapadon nem lehet 10 km/óra és 120 km/óra között a tetszőlegesen választott pontokon reprodukálni a jármű teljes közúti menetellenállását, akkor legalább olyan görgős járműfékpadot kell alkalmazni, amely az 1.2. és 1.3. pontokban foglalt jellemzőkkel rendelkezik.

1.2. A járműfékpad egy- vagy kétgörgős lehet. Az elülső görgőnek kell közvetlenül vagy közvetve meghajtania a lendítőtömeget és a fékezőelemet.

1.3. A fékezőelem és a görgős járműfékpad belső súrlódása által a 0 és 120 km/óra közötti sebességeknél felvett vonóerő feleljen meg a következő képlettel számított értékeknek:

F = ( a + bV²) ± 0,1 ^. F₈₀ (nem negatív),

ahol:

F = a görgős járműfékpad által felvett teljes vonóerő (N),

a = a gördülési ellenállás értékének megfelelő együttható (N),

b = a légellenállás értékének megfelelő együttható [N/(km/ó)²],

V = sebesség (km/ó),

F₈₀ = vonóerő 80 km/óra sebességnél (N),

2. Eljárás a görgős járműfékpad hitelesítéséhez

2.1. Jelen pont ismerteti a görgős járműfékpad fékje által felvett vonóerő meghatározására szolgáló eljárást. A felvett vonóerő tartalmazza a súrlódás és a járműfékpad fékezőeleme által felvett vonóerőt.

2.1.1. A járműfékpad görgőit a legnagyobb vizsgálati sebességet meghaladó kerületi sebességre (ennek megfelelő fordulatszámra) kell gyorsítani. Ezt követően ki kell kapcsolni a járműfékpad meghajtását, és hagyni kell a görgő fordulatszámát csökkenni.

2.1.2. A görgők mozgási energiáját a súrlódás és a fékezőelem emészti fel. Ennek során figyelmen kívül kell hagyni a görgők terhelt és terheletlen állapotban adódó belső súrlódásának különbségét, valamint a hátsó görgő súrlódását is, ha az üresen fut.

2.2. A vonóerő-mérő műszer által kijelzett érték kalibrálása a 80 km/óra-nál felvett vonóerő függvényében

A következő eljárást kell alkalmazni (lásd a III.5. ábrát is).

2.2.1. Ötödik kereket, fordulatszámmérőt vagy más alkalmas berendezést alkalmazva mérni kell a görgő fordulatszámát, szögsebességét vagy kerületi sebességét.

2.2.2. Egy járművet, vagy valamely más eljárást kell használni a járműfékpad görgőinek felgyorsításához.

2.2.3. Egy választott egyenértékű tömegnek megfelelő lendkereket, vagy valamely más, a lendítőtömeg szimulálására használt rendszert kell alkalmazni.

2.2.4. A járműfékpad görgőit 80 km/ó állandó sebességgel kell forgatni.

2.2.5. Regisztrálni kell a kijelzett F_i (N) vonóerőt.

2.2.6. A görgők kerületi sebességét 90 km/ó-ra kell növelni.

2.2.7. Oldani ( kikapcsolni) kell a próbapad meghajtására szolgáló berendezést.

III.5. ábra. A görgős járműfékpad által felvett vonóerő diagrammja

2.2.8. Regisztrálni kell a próbapad 85 km/ó sebességről 75 km/ó-ra lassulásának idejét.

2.2.9. A fékezőelem terhelését valamely más tartományba kell állítani.

2.2.10. Meg kell ismételni a 2.2.4–2.2.9. pont szerinti eljárást, amíg a kapott eredmények nem fedik le a közúti terhelés vonóerő tartományát.

2.2.11. A felvett vonóerőt a következő képlettel kell meghatározni:

ahol:

F – a felvett vonóerő [N],

m_i – az egyenértékű lendítőtömeg kg-ban (figyelmen kívül marad az üresen futó hátsó görgő lendítőtömege)

Δv – (v₁ – v₂) [m/s]

v₁ – a lassulás kezdeti, felső sebességhatára m/s-ban (85 km/ó = 23,61 m/s)

v₂ – a lassulás alsó sebességhatára m/s-ban (75 km/ó = 20,83 m/s)

t – A görgőnek 85 km/ó-ról 75 km/ó-ra való lassulásához tartozó idő

2.2.12. Fel kell rajzolni a kijelzett vonóerőt a 80 km/óránál felvett vonóerő függvényében. A III.6. ábra mutat példát az így adódó kalibrálási görbére.

III.6. ábra

2.2.13. A 2.2.3–2.12. pontok szerinti eljárást meg kell ismételni az összes, figyelembe veendő lendtömeggel.

2.3. A vonóerő-kijelzés kalibrálása más sebességeken felvett vonóerők függvényében

Választott sebességeken a szükséges számban meg kell ismételni a 2.2. pont szerinti eljárást.

2.4. A görgős próbapad vonóerő-jelleggörbéjének vizsgálata 80 km/ó sebességű vonatkozási pontból kiindulóan.

2.4.1. Egy járművet, vagy valamely más eljárást kell használni a járműfékpad görgőinek meghajtásához.

2.4.2. A járműfékpadot be kell állítani a 80 km/ó sebességen felvett vonóerőre.

2.4.3. A görgők kerületi sebességét változtatva regisztrálni kell a 120,100, 80, 60, 40 és 20 km/ó állandó sebességen felvett vonóerőt.

2.4.4. Meg kell szerkeszteni az F(v) görbét, és ellenőrizni kell az 1.3. pont előírásának teljesülését.

2.4.5. Meg kell ismételni a 2.4.1–2.4.4. pontban foglalt eljárásokat az F vonóerő más értékeivel is 80 km/ó sebességen és más lendtömeg-értékekkel is.

2.5. Ugyanezzel az eljárással kell kalibrálni a kijelzett teljesítményt vagy forgatónyomatékot is.

3. A próbapad beállítása

3.1. A szívócső-vákuum mérésének módszere

A próbapad a III/C. részben foglalt követelmények betartása mellett állítható be 80 km/ó állandó sebességen.

3.1.1. Ez az eljárás csak fix terhelési görbéjű próbapadok esetében használható a 80 km/ó sebességen felvett teljesítménynek a megállapításához. Az eljárás nem alkalmazható kompresszió-gyújtású motorokhoz.

3.1.2. Mérőberendezés

A szívócső vákuumot (vagy abszolút nyomást) ± 0,25 kPa pontossággal kell mérni a jármű szívócsövében. A mért értéket folyamatosan vagy legalább 1 másodpercenként regisztrálni kell. A sebességet ± 0,4 km/ó pontossággal folyamatosan regisztrálni kell.

3.1.3. Vizsgálatok közúton

3.1.3.1. A mérések megkezdése előtt meg kell győződni a III/C. rész 1. pontjában foglalt követelmények teljesüléséről.

3.1.3.2. A járművel 80 km/óra állandó sebességgel kell haladni, és a 3.1.2. pontban előírtak szerint regisztrálni kell a sebességet és a szívócsővákuumot (vagy az abszolút nyomást).

3.1.3.3. Meg kell ismételni meg a 3.1.3.2. pont szerinti mérést mindkét irányban háromszor. A hat mérést 4 órás időtartamon belül kell végrehajtani.

3.1.4. Az adatok feldolgozása és elfogadásuk feltételei

3.1.4.1. A 3.1.3.2. és 3.1.3.3. pont alapján kapott adatokat ellenőrizni kell. A sebesség legfeljebb 1 másodperc időtartamra csökkenhet 79,5 km/óra alá vagy növekedhet 80,5 km/óra fölé. A szívócső vákuumot minden menet esetében 1 másodperces időközökben meg kell határozni, és ki kell számítani a vákuum átlag-értékét (V_átl) valamint szórását (s). A számítás során legalább 10 vákuum értéket kell figyelembe venni.

3.1.4.2. A szórás (s) egyetlen irányban végzett méréssorozat esetén sem haladhatja meg az átlagérték (V_átl) 10%- át.

3.1.4.3. Ki kell számítani hat méréssorozat (három-három mindegyik irányban) átlagértékét ().

3.1.5. A görgős próbapad beállítása

3.1.5.1. Előkészítés

Az 5.1.2.2.1–5.1.2.2.4. pontokban foglalt műveleteket kell végrehajtani.

3.1.5.2. A fékezőelem terhelésének beállítása

A bemelegítés után a járműfékpadon a jármű sebességét 80 km/ó-ra kell beállítani, és a fékezőelem terhelését addig kell változtatni, amíg elérjük a 3.1.4.3. pont szerinti vákuumértéket (). A közúton mért és a próbapadon beállított vákuum eltérése ne haladja meg a ± 0,25 kPa-t. A járműfékpad beállításánál és a közúti mérés során ugyanazokat a mérőkészülékeket kell használni.

3.2. Más beállítási módszer

A gyártó hozzájárulásával a következő módszer alkalmazható.

3.2.1. A görgős próbapad fékező elemét úgy kell beállítani, hogy 80 km/óra állandó sebességnél a hajtókerekekre ható felvett vonóerő a következő táblázat szerinti legyen:

III.4. táblázat A felvett vonóerő beállítása a gyártó hozzájárulásával

A jármű vonatkoz- tatási tömege (Pr)	Egyen-értékű lendítő tömeg	A teljesítmény-próbapad által 80 km/ó-nál felvett teljesítmény és vonóerő	Együtthatók
a	b
(kg)	kg	kW	N	N	N/(km/ó)²
Pr ≤ 480 480 < Pr ≤ 540 540 < Pr ≤ 595 595 < Pr ≤ 650 650 < Pr ≤ 710 710 < Pr ≤ 765 765 < Pr ≤ 850 850 < Pr ≤ 965 965 < Pr ≤ 1 080 1 080 < Pr ≤ 1 190 1 190 < Pr ≤ 1 305 1 305 < Pr ≤ 1 420 1 420 < Pr ≤ 1 530 1 530 < Pr ≤ 1 640 1 640 < Pr ≤ 1 760 1 760 < Pr ≤ 1 870 1 870 < Pr ≤ 1 980 1 980 < Pr ≤ 2 100 2 100 < Pr ≤ 2 210 2 210 < Pr ≤ 2 380 2 380 < Pr ≤ 2 610 2 610 < Pr	455 510 570 625 680 740 800 910 1 020 1 130 1 250 1 360 1 470 1 590 1 700 1 810 1 930 2 040 2 150 2 270 2 270 2 270	3,8 4,1 4,3 4,5 4,7 4,9 5,1 5,6 6,0 6,3 6,7 7,0 7,3 7,5 7,8 8,1 8,4 8,6 8,8 9,0 9,4 9,8	171 185 194 203 212 221 230 252 270 284 302 315 329 338 351 365 378 387 396 405 423 441	3,8 4,2 4,4 4,6 4,8 5,0 5,2 5,7 6,1 6,4 6,8 7,1 7,4 7,6 7,9 8,2 8,5 8,7 8,9 9,1 9,5 9,9	0,0261 0,0282 0,0296 0,0309 0,0323 0,0337 0,0351 0,0385 0,0412 0,0433 0,0460 0,0481 0,0502 0,0515 0,0536 0,0557 0,0577 0,0591 0,0605 0,0619 0,0646 0,0674

A jármű vonatkoz-

tatási tömege (Pr)

Egyen-értékű

lendítő tömeg

A teljesítmény-próbapad által
80 km/ó-nál

felvett teljesítmény és
vonóerő

Együtthatók

 
(kg)

kg

kW

N

N

N/(km/ó)2

 

            Pr    ≤    480
    480    <    Pr    ≤    540
    540    <    Pr    ≤    595
    595    <    Pr    ≤    650
    650    <    Pr    ≤    710
    710    <    Pr    ≤    765
    765    <    Pr    ≤    850
    850    <    Pr    ≤    965
    965    <    Pr    ≤    1 080
    1 080    <    Pr    ≤    1 190
    1 190    <    Pr    ≤    1 305
    1 305    <    Pr    ≤    1 420
    1 420    <    Pr    ≤    1 530
    1 530    <    Pr    ≤    1 640
    1 640    <    Pr    ≤    1 760
    1 760    <    Pr    ≤    1 870
    1 870    <    Pr    ≤    1 980
    1 980    <    Pr    ≤    2 100
    2 100    <    Pr    ≤    2 210
    2 210    <    Pr    ≤    2 380
    2 380    <    Pr    ≤    2 610
    2 610    <    Pr

455
510
570
625
680
740
800
910
1 020
1 130
1 250
1 360
1 470
1 590
1 700
1 810
1 930
2 040
2 150
2 270
2 270
2 270

3,8
4,1
4,3
4,5
4,7
4,9
5,1
5,6
6,0
6,3
6,7
7,0
7,3
7,5
7,8
8,1
8,4
8,6
8,8
9,0
9,4
9,8

171
185
194
203
212
221
230
252
270
284
302
315
329
338
351
365
378
387
396
405
423
441

3,8
4,2
4,4
4,6
4,8
5,0
5,2
5,7
6,1
6,4
6,8
7,1
7,4
7,6
7,9
8,2
8,5
8,7
8,9
9,1
9,5
9,9

0,0261
0,0282
0,0296
0,0309
0,0323
0,0337
0,0351
0,0385
0,0412
0,0433
0,0460
0,0481
0,0502
0,0515
0,0536
0,0557
0,0577
0,0591
0,0605
0,0619
0,0646
0,0674

3.2.2. Az 1700 kg-nál nagyobb vonatkozási tömegű, nem személygépkocsik, és az állandó összkerék meghajtású járművek esetében a III.4. táblázatban megadott teljesítményértékeket 1,3-mal meg kell szorozni.

III/C. RÉSZ

A JÁRMŰVEK MENETELLENÁLLÁSA – MÉRÉSI ELJÁRÁS KÖZÚTON – SZIMULÁLÁS GÖRGŐS JÁRMŰFÉKPADON

1. A vizsgálandó jármű kiválasztása

Ha egy járműtípus összes változatát nem vizsgálják, akkor a vizsgálandó jármű kiválasztását a következő kritériumok szerint kell végezni.

1.1. Felépítmény

Különböző típusú felépítmények esetén az aerodinamikai szempontból legkedvezőtlenebb típust kell kiválasztani. A kiválasztáshoz szükséges adatokat a gyártónak kell rendelkezésre bocsátania.

1.2. Gumiabroncsok

A legszélesebb gumiabroncsot kell választani. Háromnál több abroncsméret esetén a második legszélesebbet kell választani.

1.3. Vizsgálati tömeg

A vizsgálati tömeg a legnagyobb tehetetlenségi tartománnyal rendelkező jármű vonatkozási tömege.

1.4. Motor

A vizsgálandó járműnek legyen(ek) a legnagyobb hűtője (hűtői).

1.5. Erőátvitel

A következő erőátviteli megoldások mindegyikén el kell végezni a vizsgálatot:

– első kerék-hajtás,

– hátsó kerék-hajtás,

– állandó négy kerék-hajtás,

– bekapcsolható négy kerék-hajtás,

– automatikus sebességváltó,

– kézi sebességváltó.

2. A közúttal szembeni követelmények

Az úttestnek vízszintesnek és elegendően hosszúnak kell lennie a következőkben megadott mérések végrehajtásához. Az út százalékos lejtése ne haladja meg az 1,5%-ot, és ± 0,1%-on belül konstans legyen.

3. Légköri viszonyok

3.1. Szél

A vizsgálat során az átlagos szélsebesség nem haladhatja meg a 3 m/s-ot, és a széllökések sebessége nem lehet nagyobb 5 m/s-nál. Az úttestre merőleges irányú szélsebesség komponensnek 2 m/s-nál kisebbnek kell lennie. A szélsebességet 0,7 m-rel az úttest felülete felett kell mérni.

3.2. Nedvesség

Az úttestnek száraznak kell lennie.

3.3. Légnyomás és hőmérséklet

A vizsgálat során a levegő sűrűsége térhet el ± 7,5%-nál nagyobb mértékben a vonatkozási feltételekhez (p = 100 kPa és T = 293,2 K) tartozó sűrűségtől.

4. A jármű előkészítése

4.1. Bejáratás

A jármű normálisan menetkész és beállított legyen, legalább 3000 km-es bejáratás után. A jármű bejáratásával egyidejűleg a gumiabroncsokat is be kell járatni, illetve a futófelületük profilmélységének 50– 90% közöttinek kell lennie.

4.2. A járművön végzett felülvizsgálatok

Az járművön a következő, a gyártó előírásai szerinti használathoz tartozó vizsgálatokat kell végrehajtani:

– kerekek, dísztárcsák, gumiabroncsok (márka, típus, nyomás),

– az első tengely geometriai viszonyai,

– a fékek beállítása (a zavaró tényezők megszüntetése),

– az első és a hátsó tengelyek kenése,

– a kerékfelfüggesztés és a járműszint stb. beállítása.

4.3. Előkészítés a vizsgálatra

4.3.1. A járművet meg kell terhelni a vonatkozási tömegnek megfelelően. A terhelést úgy kell elhelyezni, hogy a jármű vízszintes helyeztében a terhelés súlypontja a mellső ülések "R" pontjai között középen legyen, az ezeket a pontokat összekötő egyenesen.

4.3.2. Az úton végrehajtott vizsgálatok során az ablakoknak zárva kell lenniük. A klímaberendezés, fényszórók stb. esetleges fedelei ne legyenek üzemi állásukban.

4.3.3. A járműnek tisztának kell lennie.

4.3.4. A járművet közvetlenül az úton végzett vizsgálat előtt megfelelő módon fel kell melegíteni a rendes üzemi hőfokra.

5. A menetellenállás meghatározásának módszerei

5.1. Energiaváltozás kifutási próba során

5.1.1. Az úton végzett vizsgálatok

5.1.1.1. Mérőkészülékek és megengedett mérési hibák:

- az időmérés hibája kisebb legyen, mint 0,1 s;

- a sebességmérés hibája kisebb legyen a mért érték 2%-ánál.

5.1.1.2. Vizsgálati eljárás

5.1.1.2.1. A járművet fel kell gyorsítani a kiválasztott vizsgálati sebességet (v) több mint 10 km/ó-val meghaladó sebességre.

5.1.1.2.2. A sebességváltót "üres" pozícióba kell állítani.

5.1.1.2.3. Meg kell mérjük a t₁ lassulási időt, amely alatt a jármű sebessége lecsökken

v₂ = v + Δv km/óra sebességről v₁ = v – Δv km/óra sebességre, ahol Δv ≤ 5 km/óra.

5.1.1.2.4. Az 5.1.1.2.1–5.1.1.2.3. pontok szerinti vizsgálatot végre kell hajtani a másik irányba az ekkor mért lassulási idő, t₂ meghatározásához.

5.1.1.2.5. A t₁ és t₂ idők T_i átlagértékét kell venni.

5.1.1.2.6. Az 5.1.1.2.1–5.1.1.2.5. pontok szerinti vizsgálatot annyiszor kell megismételni, hogy a

átlagérték statisztikai pontossága 2% vagy jobb legyen (p ≤ 2%).

A statisztikai pontosság meghatározása a következő:

ahol:

t – az következő táblázat szerinti tényező

n – a vizsgálatok száma

s – a szórás

N	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15
1	3,2	2,8	2,6	2,5	2,4	2,3	3,3	2,2	2,2	2,2	2,2	2,2
	1,6	1,25	1,06	0,94	0,85	0,77	0,73	0,66	0,64	0,61	0,59	0,57

5.1.1.2.7. A menetellenállások által felvett teljesítmény az következő képlettel számítható ki:

ahol:

P – a teljesítmény [kW]

v – a vizsgálati sebesség [m/s]

Δv – a sebesség eltérése a v sebességtől [m/s]

M – a vonatkozási tömeg [kg]

T – az átlagos lassulási idő [s]

5.1.1.2.8. Az úton megállapított teljesítményt (P) a következők szerint kell a vonatkozási környezeti feltételekre korrigálni:

P_korrigált = K ⋅ P_mért

ahol

R_R = a gördülési ellenállás v sebességnél,

R_AERO = a légellenállás V sebességnél,

R_T = a teljes menetellenállás v sebességen = R_R + R_AERO

K_R= a gördülési ellenállás hőmérsékleti korrekciós tényezője, melynek értéke 8,64 × 10^-3/°C, vagy a gyártónak a hatóság által jóváhagyott korrekciós tényezője

t = környezeti hőmérséklet a vizsgálat idején (°C-ban),

t₀ = vonatkozási környezeti hőmérséklet = 20 °C

ρ = a levegő sűrűsége a vizsgálat idején [kg/m³],

ρ₀= a levegő sűrűsége vonatkozási feltételek között (293 K, 100 kPa) [kg/m³].

Az R_R/R_T és az R_AERO/R_T hányadosokat a jármű gyártójának kell megadnia, a rendelkezésére álló adatok alapján.

Ha ezek az értékek nem állnak rendelkezésre, akkor a gyártó és a műszaki szolgálat jóváhagyásával a gördülési ellenállás/összes ellenállás viszonyra a következő képlettel kapott értéket lehet használni:

ahol az egyes sebességekre az "a" és "b" együttható az alábbi táblázatban látható:

v (km/óra)	a	b
20 40 60 80 100 120	7,24 × 10^-5 1,59 × 10^-4 1,96 × 10^-4 1,85 × 10^-4 1,63 × 10^-4 1,57 × 10^-4	0,82 0,54 0,33 0,23 0,18 0,14

5.1.2. Műveletek a görgős járműfékpadon

5.1.2.1. Mérőkészülékek és megengedett mérési hibák.

Ugyanazokat az eszközöket kell használni, amelyeket az úton végzett vizsgálat során alkalmaztak.

5.1.2.2. Beállítási eljárás

5.1.2.2.1. A járművet a próbapadra kell állítani.

5.1.2.2.2. A hajtókerekeken levő gumiabroncsok nyomását (hideg állapotban) be kell állítani a próbapadhoz szükséges értékűre.

5.1.2.2.3. Be kell állítani a próbapad egyenértékű lendítőtömegét (I).

5.1.2.2.4. A próbapadot és a járművet megfelelő eljárással fel kell melegíteni az üzemi

hőfokukra.

5.1.2.2.5. Végre kell hajtani az 5.1.1.2. pont szerinti műveleteket az 5.1.1.2.4. és 5.1.1.2.5. pont kivételével, és ennek során az 5.1.1.2.7. pont szerinti képletben az M-et helyettesítsük I-vel.

5.1.2.2.6. A járműfékpad fékezőelemét úgy kell beállítani, hogy az úton végzett vizsgálat során adott jármű tömeg (M) és a próbapadon alkalmazandó egyenértékű lendítő tömeg (I) közötti különbség figyelembevételével a korrigált teljesítmény (5.1.1.2.8. pont) azonos legyen. A próbapadon beállítandó korrigált lassulási időt az úton végzett kigurulási kísérlet során V₂-ről V₁-re lassulás átlagos idejének a következő képlet segítségével történő korrigálásával kapjuk:

ahol K azonos az 5.1.1.2.8. pontban foglaltakkal.

5.1.2.2.7. Meg kell állapítani a járműfékpad által felvett P_a teljesítményt, hogy reprodukálni lehessen az azonos járműhöz tartozó teljesítményt (5.1.1.2.8. pont) különböző napokon.

5.2. A forgatónyomaték állandó sebességen való mérésének eljárása

5.2.1. Az úton végzett mérések

5.2.1.1. Mérőkészülékek és megengedett mérési hibák:

- a forgatónyomatékot megfelelő mérőkészülékkel 2%-on belüli pontossággal kell mérni;

- a sebességmérés pontossága 2%-on belül legyen.

5.2.1.2. Vizsgálati eljárás

5.2.1.2.1. A járművet be kell állítani a kívánt állandó sebességre (v).

5.2.1.2.2. A C_(t) forgatónyomatékot és a sebességet legalább 20 másodpercen keresztül kell regisztrálni. A mérő és adatrögzítő rendszer együttes pontossága a forgatónyomatéknál legalább ± 1 Nm, a sebességnél pedig ± 0,2 km/óra legyen.

5.2.1.2.3. A C_(t) forgatónyomaték és a sebesség idő függvényében regisztrált értékének változása a regisztrálási idő bármely 1 s-os intervallumában nem haladhatja meg a mért érték 5%-át.

5.2.1.2.4. Az irányadó forgatónyomaték C megfelel az átlagos forgatónyomatéknak, és ezt az alábbi módon kell számítani:

5.2.1.2.5. A vizsgálatot mindkét irányban háromszor kell elvégezni. A közepes forgatónyomatékot a vonatkozási sebességnél a hat mérésből kell meghatározni. Ha az átlagsebesség több, mint 1 km/óra-val eltér a vonatkozási sebességtől, akkor az átlagos forgatónyomaték kiszámításához lineáris regressziót kell alkalmazni.

5.2.1.2.6. Az úton meghatározott átlagos C_tforgatónyomatékot a következőképpen kell a vonatkozási környezeti feltételekre korrigálni:

C_{t korrigált} = K ⋅ C_{t mért}

ahol K azonos az 5.1.1.2.8. pontban foglaltakkal.

5.2.2. Eljárás a próbapadon

5.2.2.1. Mérőkészülékek és megengedett mérési hibák:

Ugyanazokat a készülékeket kell használni, amelyeket az úton végzett vizsgálat során alkalmaztak

5.2.2.2. Vizsgálati eljárás

5.2.2.2.1. Végre kell hajtani az 5.1.2.2.1–5.1.2.2.4. pontok szerinti műveleteket.

5.2.2.2.2. Végre kell hajtani az 5.2.1.2.1–5.2.1.2.4. pont szerinti műveleteket.

5.2.2.2.3. A járműfékpad fékezőelemét úgy kell beállítani, hogy az 5.2.1.2.7. pont szerint úton mért teljes korrigált forgatónyomatékkal azonos nyomaték jöjjön létre.

5.2.2.2.4. Az 5.1.2.2.7. pontban foglalt teljesítmény meghatározást – azonos célból – itt is el kell végezni.

III/D. RÉSZ

A NEM MECHANIKUS LENDTÖMEG SZIMULÁCIÓ ELLENŐRZÉSE

1. Az eljárás célja

Az ebben a részben meghatározott eljárással ellenőrizhető, hogy a próbapad teljes lendtömege kielégítően szimulálja-e a tényleges értékeket a vizsgálati ciklus különböző fázisaiban. A görgős próbapad gyártója adja meg, hogy milyen módszerrel kell ellenőrizni a 3. pont szerinti követelmények teljesülését.

2. Elvek

2.1. Munkaegyenletek felállítása

Tekintettel arra, hogy a próbapadra hat(nak) a görgő(k) szögsebesség-változásai, a görgő(k)re ható kerületi erő a következő képlettel fejezhető ki:

F = I γ = I_M γ + F_i

ahol:

F – a görgő(k)re ható erő,

I – a próbapad teljes görgőkerületre vonatkoztatott lendtömege (a jármű egyenértékű lendtömege, lásd a III/B. rész 3.2.1. pontban levő III.4. táblázatot)

I_M – a próbapadnak a görgő kerületére vonatkoztatott mechanikai tömegei

γ – tangenciális gyorsulás a görgő kerületén

F_i – a lendítőtömeg szimulációból adódó, a görgő kerületén fellépő erő.

A teljes lendítőtömeget a következő képlet adja:

ahol:

I_M – számítható vagy szokásos módszerekkel mérhető

F_i – a próbapadon mérhető

γ – a görgők kerületi sebessége alapján számítható

A teljes lendítőtömeget (I) gyorsítási vagy lassítási vizsgálattal lehet meghatározni, olyan sebességváltozási értékekkel, amelyek nagyobbak vagy legalább akkorák, mint a vizsgálati ciklusban adott értékek.

2.2. Előírások a teljes lendítőtömeg számításához

A vizsgálati és számítási eljárás tegye lehetővé a teljes lendítőtömeg (I) meghatározását 2%-nál kisebb relatív hibával ( Δ I/I).

3. Előírások

3.1. A szimulált teljes lendítőtömegnek (I) akkorának kell lennie, mint az egyenértékű lendítőtömeg elméleti értéke (lásd a III/B. rész 3.2.1. pontot), az alábbi határokon belül:

3.1.1. az elméleti érték ± 5%-a minden pillanatnyi értékre vonatkozóan;

3.1.2. az elméleti érték ± 2%-a arra az átlagértékre vonatkozóan, amelyet a ciklus minden fázisára vonatkozóan kiszámítanak.

3.2. A 3.1.1. pontban megadott határértékek az indulás utáni 1 másodpercben, illetve kézi kapcsolású sebességváltóval ellátott járművek esetében sebességváltásnál két másodperc időtartamra ± 50%-ra változnak.

4. Ellenőrzési eljárás

4.1. Az ellenőrzést minden vizsgálat során a ciklus teljes időtartama alatt 2.1. pontban foglaltak szerint kell végrehajtani.

4.2. Nincs szükség a 4.1. pont szerinti ellenőrzésre, ha a 3. pont előírásai teljesülnek az elméleti ciklus során fellépő értékeknél legalább háromszor nagyobb vagy kisebb, pillanatszerű gyorsítások esetén.

III/E. RÉSZ

A KIPUFOGÓGÁZ MINTAVEVŐ RENDSZER LEÍRÁSA

1. ÁLTALÁNOS LEÍRÁS

1.1.1. A kipufogógáz mintavevő rendszernek több olyan típusa van, amelyek kielégíthetik a 2. pontban megadott követelményeket.

A 3.1., 3.2. és 3.3. pontok szerinti rendszerek akkor minősülnek megfelelőknek, ha eleget tesznek a változó hígítású mintavételi elv fő kritériumainak.

1.1.2. A vizsgáló laboratóriumnak (műszaki szolgálatnak) a jóváhagyó hatósághoz küldött közleményében meg kell adnia a vizsgálatnál használt mintavevő rendszert.

2. A KIPUFOGÓGÁZOKBAN LEVŐ SZENNYEZŐ ANYAGOK MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ, VÁLTOZÓ HÍGÍTÁSÚ RENDSZEREKKEL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK

2.1. Általános követelmények

Ez a pont határozza meg a jármű által a kipufogógázokkal kibocsátott szennyező-anyagok tényleges tömegének a mérésére szolgáló mintavevő rendszer megkövetelt működési jellemzőit. A kibocsátott szennyező anyag tömegének mérésére szolgáló változó hígítású mintavevő rendszernek teljesítenie kell az alábbi három feltételt:

2.1.1. a jármű kipufogógázait az előírt feltételek között folyamatosan hígítani kell környezeti levegővel;

2.1.2. a kipufogógázokból és a hígítólevegőből álló gázkeverék teljes térfogatát pontosan meg kell mérni;

2.1.3. elemzési célra folyamatosan arányos részmintát kell venni a felhígított kipufogógázból és a hígító levegőből.

A kibocsátott szennyező-anyagok mennyiségét meg kell határozni az arányos részminta koncentrációjából és kipufogógáz-hígítólevegő keveréknek a vizsgálat időtartama alatt mért teljes térfogatából. A mintakoncentrációkat korrigálni kell a környezeti (hígító) levegő szennyező anyag tartalmának megfelelően. A kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek esetében a részecske emissziót is meg kell határozni.

2.1.4. A III.7. ábra szemlélteti vázlatos formában a mintavevő rendszert.

2.1.5. A jármű által kibocsátott kipufogógázokat olyan mennyiségű környezeti levegővel kell hígítani, amely kizárja kondenzvíz keletkezését a mintavevő rendszerben.

2.1.6. A kipufogógáz-mintavevő rendszert úgy kell kialakítani, hogy a menetciklus során kibocsátott kipufogógázok átlagos CO₂, CO, HC és NO_x térfogati koncentrációja, valamint a kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek esetében a részecske kibocsátás mérhető legyen.

2.1.7. A kipufogógáz/levegő keveréknek a részmintát vevő szondánál homogénnek kell lennie (lásd a 2.3.1.2. pontot).

2.1.8. A szondának reprezentatív mintát kell vennie a hígított kipufogógázból.

2.1.9. A készüléknek lehetővé kell tennie a vizsgált jármű által kibocsátott, hígított kipufogógáz teljes térfogatának a mérését.

2.1.10. A mintavevő rendszer gáztömör legyen. A mintavevő rendszer felépítésének és anyagának biztosítania kell, hogy a felhígított gázban levő szennyezőanyag-koncentráció változatlan maradjon. Ha a mintavevő rendszer bármelyik része (hőcserélő, ciklonleválasztó, fúvó stb.) hatással van a felhígított gáz valamelyik szennyező komponensének koncentrációjára és ez nem szüntethető meg, akkor az érintett szennyező komponens gázmintavételét a befolyásoló szerkezeti elem előtt kell végrehajtani.

2.1.11. Ha a vizsgálandó járműnek több kipufogócsöve van, akkor ezeket a járműhöz minél közelebb egy gyűjtőcsővel össze kell kötni.

2.1.12. A gázmintákat mintagyűjtő zsákokban kell gyűjteni. A gyűjtőzsák térfogatának kellően nagynak kell lennie ahhoz, hogy a mintavétel ideje alatt ne befolyásolja a minta térfogatáramát. A zsákoknak olyan anyagból kell készülniük, hogy a kipufogógázokban levő szennyező anyagok koncentrációja változatlan maradjon (lásd a 2.2.4. pontot).

2.1.13. A változó hígítású mintavevő rendszer olyan kialakítású legyen, hogy a kipufogó végénél a kipufogócsőbeli ellennyomásra ne gyakoroljon észlelhető befolyást (lásd a 2.2.1.1. pontot).

2.2. Különleges előírások

2.2.1. A mintavevő rendszer

2.2.1.1. A kipufogócső(vek) és a keverőkamra közti összekötő cső a lehető legrövidebb legyen. Semmiképpen sem engedhető meg, hogy

- a vizsgálandó jármű kipufogócsövében (csöveiben) a statikus nyomás 50 km/óra sebességnél több mint ± 0,75 kPa-lal, illetve a teljes vizsgálati ciklus során több mint ± 1,25 kPa-lal megváltozzon a kipufogócsőben (csövekben) összekötő cső nélkül a uralkodó statikus nyomáshoz képest. A nyomást a kipufogócső végének közelében vagy egy ugyanolyan átmérőjű hosszabbító csőben kell mérni;

- a kipufogógáz összetétele megváltozzon.

2.2.1.2. A mintavevő rendszerben legyen keverőkamra, amelyben a jármű kipufogógázai és a hígító levegő keveredik úgy, hogy a keverőkamra kimenetén homogén elegy legyen.

A mintavételi helyen a gázkeverék homogenitása a mintavételi hely közelében lévő keresztmetszet bármely pontjában legfeljebb ± 2%-kal térhet el attól az átlagértéktől, amely legalább öt, a gázáramlásra merőleges átmérő mentén egyenletes elosztott pontban mért értékből adódik. A keverőkamrában a nyomás legfeljebb 0,25 kPa-lal térhet el a légnyomástól, hogy a kipufogócsövekben uralkodó nyomásra gyakorolt hatás a legkevesebb legyen, és a hígító levegőt kondicionáló berendezésben (ha van ilyen) a nyomásesés korlátozott legyen.

2.2.2. Fő átáramoltató szivattyú, illetve fúvó

Ennek a szivattyúnak több fix fordulatszáma lehet, amelyekkel a mintavevő rendszerben elegendően nagy gázáram (illetve hígítási tényező) érhető el a vízlecsapódás megakadályozására. Általában nem keletkezik kondenzvíz, ha a felhígított kipufogógáz gyűjtőzsákjában a CO₂-koncentrációt 3 V/V% alatti értéken van.

2.2.3. Térfogatmérés

2.2.3.1. A térfogatmérő készülék kalibrálási pontosságának az összes lehetséges üzemi állapotban ± 2%-on belül kell maradnia. Ha a készülék nem képes a kipufogógáz és hígítólevegő keverék hőmérsékletingadozásait kiegyenlíteni a mérési ponton, akkor hőcserélőt kell használni, hogy a meghatározott üzemi hőmérsékletet ± 6 K-en belül lehessen tartani.

Szükség esetén a térfogatmérő készülék védelmére ciklonleválasztót lehet használni.

2.2.3.2. Közvetlenül a térfogatmérő készülék elé hőmérsékletérzékelőt kell beépíteni. Ez ± 1 K pontosságú legyen, és az időállandója (egy adott hőmérsékletváltozás 62%-ának eléréséig eltelt idő, szilikonolajban mérve) 0,1 s vagy kisebb legyen.

2.2.3.3. A vizsgálat során a nyomásméréseknek ± 0,4 kPa pontosságúnak kell lenniük.

2.2.3.4. A légköri nyomáshoz viszonyított nyomáskülönbség mérését a térfogatmérő készülék előtt és – ha szükséges – utána is végre kell hajtani.

2.2.4. Gázmintavétel

2.2.4.1. Mintavétel a higított kipufogógázból

2.2.4.1.1. A hígított kipufogógázból a mintát a fő átáramoltató szivattyú belépési pontja előtt, de az esetleges hőcserélő berendezés után kell venni.

2.2.4.1.2. A minta pillanatnyi térfogatárama nem térhet el ± 2%-nál nagyobb mértékben az átlagértéktől.

2.2.4.1.3. Az elemzéshez vett gázminta térfogatárama legalább 5 liter/min. legyen, és ne haladja meg a hígított kipufogógáz térfogatáramának a 0,2%-át.

2.2.4.1.4. Azonos korlátok vonatkoznak az állandó tömegáramú rendszerekre.

2.2.4.2. Mintavétel a hígító levegőből

2.2.4.2.1. A hígító levegőből állandó térfogatárammal, a környezeti levegő belépési pontjának közelében (ha van, a szűrő után) kell mintát venni.

2.2.4.2.2. A hígító levegőt a mintavétel helyén nem szennyezhetik a keverőzónából származó kipufogógázok.

2.2.4.2.3. A hígító levegőből vett minta térfogatáramának közelítőleg azonosnak kell lennie a higított kipufogógázoknál alkalmazottal.

2.2.4.3. A gázelemzéshez vett minta kezelése

2.2.4.3.1. A gázelemzéshez vett minta szállító, gyűjtő rendszerében használt anyagok ne befolyásolják a szennyező-anyag koncentrációját.

2.2.4.3.2. A szilárd anyagrészecskéknek a mintából való leválasztásához szűrők használhatók.

2.2.4.3.3. A mintának a gyűjtőzsák(ok)ba szállításához szivattyúkat kell beépíteni.

2.2.4.3.4. A minta szükséges térfogatáramának biztosításához áramlásszabályozó szelepet és áramlásmérőt kell beépíteni.

2.2.4.3.5. A (mintát a zsák(ok)ba, illetve a szabadba vezető) háromutas szelepek és a gyűjtőzsákok között gázzáró gyorscsatlakozók alkalmazhatók. A csatlakozók a zsákok oldalán automatikusan zárjanak. Egyéb eszközök is felhasználhatók a mintáknak a gázelemző készülékhez való továbbvezetéséhez (például háromutas elzárócsapok).

2.2.4.3.6. A gázminták vezetékében használt különféle szelepek gyorsan állíthatók és gyorsan működők legyenek.

2.2.4.4. A minták tárolása

A gázmintákat kellően nagy mintazsákokban kell gyűjteni, hogy a zsákban keletkező nyomás a minta térfogatáramát ne csökkentse. A zsákoknak olyan anyagból kell lenniük, hogy a gázminta koncentrációja a mintavétel befejezése után 20 percen belül ne változzon meg ± 2%-nál nagyobb mértékben.

2.3. Kiegészítő mintavevő készülék a kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek vizsgálatához

2.3.1. A külső gyújtású motorokkal ellátott járművek gázmintavételi módjától eltérően a szénhidrogének és a részecskék mintavételi pontja a hígító alagútban van.

2.3.2. A kipufogócsőtől a hígító alagút bemenetéig terjedő hőveszteségek csökkentése érdekében az alkalmazott csővezeték hossza legfeljebb 3,6 méter, illetve – hőszigetelés alkalmazásakor – 6,1 méter lehet. A belső átmérő ne lehet nagyobb 105 mm-nél.

2.3.3. A hígító alagútban – amely egyenes és elektromosan vezető anyagból készült cső – turbulens áramlási viszonyokat kell létrehozni (Reynolds-szám ≥ 4000), hogy a hígított kipufogógáz a mintavételi helyen homogén, a gáz- és részecskeminta reprezentatív legyen. A hígító alagút belső átmérője legalább 200 mm legyen. A rendszert földelni kell.

2.3.4. A részecske mintavevő rendszer a hígító alagútban levő mintavevő szondából és két, egymás mögötti elrendezésű szűrőből áll. A szűrőpár előtt és után az áramlás irányában gyors működésű szelepek vannak.

2.3.5. A részecske mintavevő szonda kialakítása és beépítése a következő:

A mintavevő szonda a III. 8. ábra szerinti kivitelű legyen. A szonda az alagút középvonalának közelében legyen, körülbelül 10 alagút átmérőnek megfelelő távolságban a gáz belépési helyétől az áramlás irányában. A szonda belső átmérője legalább 12 mm legyen. A mintavevő szonda csúcsa és a szűrőtartó közötti távolság legalább 5 szonda-átmérőnyi legyen, de nem haladhatja meg az 1020 mm-t.

2.3.6. A mintagáz-áram mérőegysége az alábbiakból áll: szivattyúk, gázáramlás-szabályozó és áramlásmérő egységek.

2.3.7. A szénhidrogén-mintavevő rendszer a fűtött mintavevő szondából, vezetékből, szűrőből és szivattyúból áll. A mintavevő szondát ugyanolyan távolságban kell beépíteni a kipufogó-gáz belépő nyílásától, mint a részecske-mintavevő szondát, olyan módon, hogy a mintavételek egymásra hatása elkerülhető legyen. A szonda belső átmérője legalább 4 mm legyen.

2.3.8. A fűtőrendszernek az összes fűtött alkatrészt 463 K (190 ^oC) ±10 K hőmérsékleten kell tartania.

2.3.9. Ha az áramlás ingadozások kiegyenlítése nem lehetséges, akkor a CVS rendszerben hőcserélőt és hőmérsékletszabályozót kell alkalmazni a 2.2.3.1. pontban foglaltak szerint, hogy a mintavevőben a gázáram állandó legyen, biztosítva ezzel az elemzésre vett részminta arányosságát.

III.8. ábra

A részecske mintavevő szonda kialakítása

3. A MINTAVEVŐ RENDSZER KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAINAK LEÍRÁSA

3.1. Változó hígítású mintavevő rendszer térfogat-kiszorításos szivattyúval (PDP-CVS) (III. 9 ábra)

3.1.1. A térfogat-kiszorításos szivattyúval épített állandó gázáramú rendszer (PDP-CVS) teljesíti a jelen mellékletben megadott feltételeket, mivel a szivattyún átáramló gázmennyiség állandó hőmérsékleten és állandó nyomáson meghatározható. A teljes térfogat méréséhez a kalibrált térfogat-kiszorításos szivattyú fordulatainak a számát kell mérni. Az arányos rész-mintát azáltal jön létre, hogy a mintaszivattyú áramlásmérő és egy áramlásszabályozó szelep segítségével konstans térfogatáramú részmintát vesz a hígított kipufogógázból.

3.1.2. A III. 8. ábra mutatja a PDP-CVS mintavevő rendszer vázlatos rajzát. Tekintettel arra, hogy különböző elrendezésekkel is pontos eredményeket lehet kapni, nem feltétel az ábra szerinti kivitel. Járulékos alkatrészek is alkalmazhatók, például műszerek, szelepek, mágnes szelepek és kapcsolók, amelyek révén további adatokat nyerhetők, és össze lehet hangolni a berendezés egyes részeinek működését.

3.1.3. A változó hígítású mintavevő rendszer a következő elemekből áll:

3.1.3.1. a hígító levegő szűrője (B), amely – ha szükséges – előfűtött is lehet. Ez a szűrő tartalmaz két papírréteg közötti aktívszén-réteget, amely csökkenti és stabilizálja a hígító levegőben a szénhidrogének koncentrációját;

3.1.3.2. keverőkamra (M), amelyben a kipufogógáz és a levegő homogén keveréket alkot;

3.1.3.3. hőcserélő (H), amelynek teljesítménye elegendő ahhoz, hogy a levegő-kipufogógáz keverék hőmérséklete közvetlenül a térfogat-kiszorításos szivattyú előtt a teljes vizsgálati időtartam alatt ± 6 K-en belül maradjon a tervezett hőmérséklethez képest. A hőcserélő nem változtathatja meg a későbbiekben az elemzéshez vett, hígított kipufogógázok szennyezőanyag tartalmát;

3.1.3.4. hőmérsékletszabályozó (TC) a hőcserélő előfűtéséhez a vizsgálat előtt, és a hőmérsékletnek az előre megadotthoz képest ± 6 K-en belül tartásához a vizsgálat során;

3.1.3.5. térfogat kiszorításos szivattyú (PDP) a levegő-kipufogógáz keverék állandó térfogatáramának szállításához. A szivattyú szállítása legyen elegendő a vízkondenzáció elkerüléséhez a vizsgálat során előálló körülmények között. E követelményt szokásos körülmények között kielégíti az a térfogatkiszorításos szivattyú, amelynek a szállított gázárama:

3.1.3.5.1. a kétszeresét teszi ki a menetciklus gyorsítási fázisaiban keletkező legnagyobb kipufogógáz térfogatáramnak, vagy

3.1.3.5.2. elegendő ahhoz, hogy a mintazsákban a hígított kipufogógázok CO₂-koncentrációja benzin és gázolaj üzemanyagú járműveknél kisebb 3 V/V%-nál, PB-gáz üzemű járműveknél kisebb 2,2 V/V%-nál és földgázüzem esetében kisebb 1,5 V/V%-nál;

3.1.3.6. hőmérsékletérzékelő (T₁) (pontossága ± 1 K), amelyet közvetlenül a térfogatkiszorításos szivattyú elé kell be építeni. Ezzel az érzékelővel folyamatosan ellenőrizhető a vizsgálat során a felhígított kipufogógáz levegő keverék hőmérséklete;

3.1.3.7. nyomásmérő (G₁) (pontossága ± 0,4 kPa), amelyet közvetlenül a térfogatkiszorításos szivattyú elé kell beépíteni, és amellyel regisztrálni kell a gázkeverék nyomása és a légköri nyomás közötti különbséget;

3.1.3.8. egy további nyomásmérő (G₂) (pontossága ± 0,4 kPa), amely a térfogatkiszorításos szivattyú bemeneti és kimeneti oldala közti nyomáskülönbséget méri;

3.1.3.9. két mintavevő szonda (S₁ és S₂), amelyek állandó térfogatáramú mintát vesznek a hígító levegőből és a hígított kipufogógáz/levegő keverékből;

3.1.3.10. szűrő (F), amellyel a szilárd anyagrészecskék leválaszthatók az gázelemzéshez vett gázáramból;

3.1.3.11. szivattyúk (P) az állandó térfogatáramú minták vételéhez a hígító levegőből, valamint a hígított kipufogógáz/levegő keverékből a vizsgálat során.

3.1.3.12. áramlásszabályozó (N), amely állandó értéken tartja a vizsgálat során az S₁ és az S₂ szondák által vett gázminták térfogatáramát. A térfogatáram akkora (kb. 10 l/min), hogy a vizsgálat végén kellő mennyiségű minták álljanak rendelkezésre elemzési célra;

3.1.3.13. áramlásmérő (FL) a minta gázáram konstans értékének beállításához és ellenőrzéséhez a vizsgálat során;

3.1.3.14. gyors működésű szelep (V) az állandó térfogatáramú gázminta mintagyűjtő zsákba vagy szabadba vezetéséhez;

3.1.3.15. gáztömör gyorscsatlakozók (Q) a gyors működésű szelepek és a mintagyűjtő zsákok között. A csatlakozóknak automatikusan zárniuk kell a zsák felőli oldalon. Más eszközök is felhasználhatók a mintának a gázelemző készülékbe juttatásához (például háromutas elzáró szelepek);

3.1.3.16. zsák (B) a hígított kipufogógáz és a hígító levegő mintáinak a gyűjtéséhez a vizsgálat során. Eléggé nagy zsákokra van szükség, hogy ne jöjjön létre a gáz térfogatáramát csökkentő nyomás a zsákokban. A zsákoknak olyan anyagból kell lenniük, amely nem befolyásolja sem magukat a méréseket, sem pedig a gázminták kémiai összetételét (például rétegelt polietilén/poliamid fóliák vagy fluorizált szénhidrogének, mint a teflon);

3.1.3.17. digitális számláló (C) a térfogat-kiszorításos szivattyú vizsgálat alatt megtett fordulatai számának méréséhez.

3.1.4. Kiegészítő eszközök dízelmotorokkal ellátott járművek vizsgálatához

A dízelmotorral ellátott járművek vizsgálatához a következő, a III. 8. ábrán szaggatott vonallal bekeretezett kiegészítő eszközökre van szükség:

Fh fűtött szűrő,

S₃ mintavevő szonda a keverőkamra közelében.

V_h fűtött több utas szelep

Q gyorscsatlakozó a környezeti levegőnek (BA) a HFID-del való elemzéséhez

HFID fűtött lángionizációs detektor

R és I berendezések a pillanatnyi szénhidrogén koncentrációk regisztrálásához és integrálásához

Lh fűtött minta vezeték.

Az összes fűtött alkatrészt 463 K ± 10 K hőmérsékleten kell tartani.

Részecske mintavevő rendszer:

S₄ mintavevő szonda a hígító alagútban;

F_p szűrőegység, amelyben két, egymás mögött elhelyezkedő szűrő van;

átkapcsoló berendezés további, párhuzamos elrendezésű szűrőpárokhoz;

minta vezeték;

P,T,G szivattyúk, áramlásszabályozó, áramlásmérő, nyomásmérő készülékek.

3.2. Változó hígítású mintavevő rendszer kritikus áramlású Venturi-csővel (CFV-CVS-System) (III. 10. ábra)

3.2.1. Kritikus áramlású Venturi-cső alkalmazása a CVS mintavevőben az áramlástan kritikus áramlási feltételekre vonatkozó elveinek az alkalmazását jelenti. A hígító levegőből és a kipufogógázból álló gázkeverék sebessége a Ventúri csőben eléri a hangsebességet, amely egyenesen arányos a gázhőmérséklet négyzetgyökével. A térfogatáramot folyamatosan mérni, számítani és összegezni kell a vizsgálat során. Abban az esetben, ha Venturi-csövet alkalmaznak a gázelemzés céljára vett minta gázáramának szabályozására is, ez biztosítja a gázminták arányosságát. A két Venturi-cső bemenetén a gáz nyomása és a hőmérséklete azonos, így az elemzési mintaként vett gáz térfogata arányos a felhígított kipufogógázokból álló keverék teljes térfogatával, és teljesülnek a változó hígítású mintavevőkre vonatkozó alapvető feltételek.

3.2.2. A III.10. ábra mutatja a CFV rendszer sematikus rajzát. Tekintettel arra, hogy eltérő összeállításokkal is nyerhetők pontos eredmények, az alkalmazott berendezés eltérhet a rajzon feltüntetettől. Kiegészítő alkatrészek is alkalmazhatók, például műszerek, szelepek, mágnes szelepek és kapcsolók, amelyek révén további adatok nyerhetők, illetve össze lehet hangolni a berendezés egyes részeinek a működését.

3.2.3. A CFV mintavevő rendszer a következő elemekből áll:

3.2.3.1. szűrő (D) a hígító levegőhöz, amely – ha szükséges – előfűtött is lehet. A szűrő két papírréteg közötti aktívszén-rétegből áll, csökkenti és stabilizálja a hígító levegőben a szénhidrogének koncentrációját;

3.2.3.2. keverőkamra (M), amelyben a kipufogógázok és a levegő homogén keveréke jön létre;

3.2.3.3. ciklonleválasztó (CS) a szilárd részecskék leválasztásához;

3.2.3.4. két mintavevő szonda (S₁ és S₂), amelyek gázelemzés céljára mintát vesznek a hígító levegőből és a felhígított kipufogógázból;

3.2.3.5. kritikus áramlású Venturi-cső (SV), amely arányos részmintát vesz a felhígított kipufogógázból az S₂ mintavevő szondán;

3.2.3.6. szűrő (F), az elemzési célokra vett gázokból a szilárd anyagrészecskék leválasztására;

3.2.3.7. szivattyúk (P) a levegőből és a felhígított kipufogógázokból vett mintáknak a gyűjtőzsákokba való szállításához a vizsgálat során,

3.2.3.8. áramlásszabályozó (N) az S₁ mintavevő szondánál a konstans a térfogatáram tartásához a vizsgálat során. A térfogatáramnak akkorának kell lennie, hogy a vizsgálat végén kellő mennyiségű minta álljon rendelkezésre gázelemzési célokra (kb. 10 l/min. térfogatáram szükséges).

3.2.3.9. csillapító (PS) a minta vezetékben;

3.2.3.10. áramlásmérő (FL), amellyel a vizsgálat során beállítható és ellenőrizhető a minta térfogatárama;

3.2.3.11. gyors működésű szelepek (V) a konstans térfogatáramú gázmintának a gyűjtőzsákokba vagy a szabadba vezetéséhez,

III. 10. ábra

Mintavevő rendszer változó hígítással és kritikus Venturi cső alkalmazásával (CFV-CVS)

3.2.3.12. gáztömör gyorscsatlakozók (Q) a gyors működésű szelepek és a gyűjtőzsákok között. A csatlakozóknak automatikusan záródniuk kell a zacskók oldalán. Más eszközök is alkalmazhatók a mintáknak az gázelemző készülékbe vezetéséhez (például háromutas elzárócsapok);

3.2.3.13. gyűjtőzsákok (B) a hígított kipufogógázból és a hígító levegőből vett mintáknak a vizsgálat közbeni gyűjtéséhez. Megfelelően nagy zsákokra van szükség, hogy ne keletkezzen a gáz térfogatáramát csökkentő nyomás a zsákokban. A zsákokat a méréseket, illetve a gázminták kémiai nem befolyásoló anyagból kell készíteni (például rétegelt polietilén/poliamid fóliák vagy fluorizált szénhidrogének, mint a teflon);

3.2.3.14. nyomásmérő (G), amelynek pontossága ± 0,4 kPa;

3.2.3.15. hőmérsékletérzékelő (T), amelynek a pontossága ± 1 K, és az időállandója (egy adott hőmérsékletváltozás 62%-ának eléréséig eltelt idő, szilikonolajban mérve) T_62% ≤ 0,1 s;

3.2.3.16. kritikus áramlású mérő Venturi-cső (MV) a hígított kipufogógáz térfogat-áramának méréséhez;

3.2.3.17. megfelelő teljesítményű fúvó (BL) a hígított gázok teljes mennyiségének kezeléséhez (beleértve a szükséges térfogatáram mellett a kritikus áramlás létrehozását és fenntartását);

3.2.3.18. a CFV rendszer BL fúvójának a szállítási kapacitása legyen elegendő a vizsgálatok során fellépő bármely állapotban a vízkondenzáció elkerüléséhez. Ez általában teljesül, ha a fúvó szállítása:

3.2.3.18.1. megfelel a menetciklus gyorsítási fázisaiban keletkező legnagyobb kipufogógáz térfogatáram kétszeresének, vagy

3.2.3.18.2. elegendő ahhoz, hogy a mintagyűjtő zsákban a hígított kipufogógáz CO₂ koncentrációja 3 V/V% alatt maradjon.

3.2.4. Kiegészítő eszközök a dízelmotoros járművek vizsgálatához

A dízelmotoros járművek vizsgálatához a III.9 ábrán szaggatott vonallal jelzett kiegészítő eszközökre van szükség:

Fh fűtött szűrő,

S₃ mintavevő szonda a keverőkamra közelében,

V_h fűtött, több utas szelep

Q gyorscsatlakozó a környező levegőnek (BA) a HFID-del való elemzéséhez,

HFID fűtött lángionizációs detektor,

I, R összegző és regisztráló készülék a pillanatnyi szénhidrogén koncentrációkhoz

Lh fűtött minta vezeték

Az összes fűtött alkatrészt 463 K ± 10 K hőmérsékleten kell tartani.

Részecske mintavevő rendszer

S₄ mintavevő szonda a hígító alagútban,

F_p szűrőegység, amelyben két, egymás mögött elhelyezkedő szűrő van,

átkapcsoló berendezés további, párhuzamos elrendezésű szűrőpárokhoz,

P,T,G mintavezeték, szivattyúk, áramlásszabályozó, áramlásmérő, hőmérséklet és nyomásmérő készülék.

Ha az áramlásingadozások kiegyenlítése nem lehetséges, akkor a 2.2.3. pont értelmében hőcserélőre (H) és hőmérsékletszabályozóra (TC) van szükség ahhoz, hogy a Venturi-cső (MV) konstans térfogatáramot biztosítson, és így teljesüljön az S₃ szondán vett minta térfogatáramának arányosságára vonatkozó követelmény.

III/F. RÉSZ

A KÉSZÜLÉKEK KALIBRÁLÁSI ELJÁRÁSA

1. GÁZELEMZŐ MŰSZEREK

1.1. A kalibrációs görbe meghatározása

1.1.1. A szokásos körülmények között használt összes méréstartományt kalibrálni kell a következő eljárással.

1.1.2. A gázelemzők kalibrálási görbéjét legalább öt, az adott mérési tartományban egyenletes távolságban elosztott kalibrálási pont alapján kell meghatározni. A legnagyobb koncentrációjú kalibráló gáz koncentrációjának legalább a mérési tartomány felső határának 80%-át kitevőnek kell lennie.

1.1.3. A kalibrálási görbét a "legkisebb négyzetek" módszerével kell illeszteni a kalibrálási pontokra. Ha a létrejövő polinom fokszáma meghaladja a 3-at, akkor a hitelesítési pontok száma legalább a polinom fokszáma +2 legyen.

1.1.4. A kalibrálási görbe nem térhet el több mint 2%-kal a kalibráló gázok névleges értékétől.

1.2. A kalibrálási görbe elfogadása

A kalibrálási görbe alakja és a kalibrálási pontok alapján ellenőrizhető a kalibrálás kifogástalan végrehajtása. Meg kell adni az gázelemző készülék jellemző értékeit, különösen:

- a skálabeosztást,

- az érzékenységet,

- a nullapontot,

- a kalibrálás időpontját.

1.2.1. Más eljárások (számítógép, elektronikus méréstartomány-átkapcsolás stb.) is alkalmazhatók, ha a jóváhagyó hatóság számára kielégítően bizonyítható, hogy azonos pontosság érhető el velük.

1.3. A kalibráció ellenőrzése

1.3.1. Minden gázelemzés előtt az alábbiakban megadottak szerint ellenőrizni kell a szokásos körülmények között használt összes méréstartományt.

1.3.2. A kalibrációt nullázó gázzal és kalibráló gázzal kell ellenőrizni. A kalibráló gáz koncentrációjának névleges értéke feleljen meg az elemezendő érték 80–95%-ának.

1.3.3. Ha legalább két ponton az elméleti érték és az ellenőrzés során kapott érték különbsége nem haladja meg a skála végértékének ± 5%-át, akkor a beállítási értékek korrigálhatók. Egyébként új hitelesítési görbét kell felvenni az 1.1. pontban megadottak szerint.

1.3.4. A vizsgálat után a nullázó gázzal és a vizsgálat előtt használt kalibráló gázzal ismételten ellenőrizni kell a kalibrációt. A gázelemzés akkor érvényes, ha a kalibráló gázzal vizsgálat előtt és után kapott két kijelzés között az eltérés 2%-nál kisebb.

1.4. A lángionizációs analizátor (FID) különböző szénhidrogénekre adott válaszának vizsgálata

1.4.1. A lángionizációs detektor válaszának optimálása

A FID-et a gyártó ajánlásai szerint kell beállítani. A válaszreakció beállításához "propán a levegőben" alkalmazandó a leggyakrabban használt méréstartományokban.

1.4.2. A szénhidrogén-elemző kalibrálása

A gázelemzőt "propán a levegőben" alkalmazásával és tiszta szintetikus levegővel kell kalibrálni. (III. rész 4.5.2. pont – kalibráló gázok). A kalibrálási görbét az 1.1. pont szerint kell létrehozni.

1.4.3. Válasz tényezők különféle szénhidrogénekhez és a javasolt határértékek

Egy meghatározott szénhidrogénhez az Rf válasz tényező a FID által kijelzett szénatom szám (C₁) és a kalibráló gáz palackon feltüntetett ppm C1-ben kifejezett koncentráció aránya, (ppm – 10^-6V/V, térfogat milliomod rész).

A kalibráló gáz koncentrációjának akkorának kell lennie, hogy a válasz a mérési tartomány végkitérésének kb. a 80%-a legyen. A koncentráció valamely térfogat viszonyra átszámított gravimetriai standardhoz képest ± 2% pontossággal ismert legyen. A gázpalackot a választényezők vizsgálata előtt 293–303 K (20–30 °C) közötti hőmérsékleten 24 órán keresztül kondicionálni kell.

A válasz tényezőket a készülék üzembe helyezésekor és ezt követően minden nagyobb karbantartás alkalmával meg kell határozni. A felhasználandó próbagázok és a javasolt válasz tényezők a következők:

- metán és tiszta levegő 1,00 < Rf < 1,15 vagy

1,00 < Rf < 1,05 földgáz-üzemű járműveknél

- propilén és tiszta levegő 0,90 ≤ Rf ≤ 1,00

- toluol és tiszta levegő 0,90 ≤ Rf ≤ 1,00

ha a propán és tiszta levegő válasz tényezője Rf = 1.

1.5. Az oxigén keresztérzékenység vizsgálata és a javasolt határértékek

A válasz tényezőt az 1.4.3. pont alapján kell meghatározni. Az alkalmazandó próbagáz és a javasolt válasz tényező tartománya a következő:

- Propán és nitrogén 0,95 ≤ Rf ≤ 1,05.

1.6. Az NO_x konverter hatásfokának vizsgálata

Ellenőrizni kell a NO₂-t NO-vá átalakító konverter hatásfokát. Az ellenőrzéshez ózon generátort kell alkalmazni a III.11. ábra szerinti vizsgálati felépítésben, az 1.6.1–1.6.6. pontokban foglalt eljárás szerint.

1.6.1. A gázelemzőt nullázó gázzal és kalibráló gázzal kalibrálni kell a gyártó útmutatásai szerint a leggyakrabban használt méréstartományban (a kalibráló gáz NO tartalma a skálavégérték kb. 80%-a legyen, és NO₂-koncentrációja ne legyen nagyobb az NO-koncentráció 5%-ánál). A NO_x elemzőt NO üzemmódra kell kapcsolni, hogy a kalibráló gáz ne jusson a konverterbe. A kijelzett koncentráció értéket fel kell jegyezni.

III.11. ábra Berendezés az NO_x konverter hatékonyságának ellenőrzéséhez

1.6.2. T-elágazón keresztül a gázáramhoz folyamatosan oxigént vagy szintetikus levegőt kell hozzávezetni egészen addig, amíg a kijelzett koncentráció körülbelül 10%-kal kisebb nem lesz, mint az 1.6.1. pont szerinti kijelzett kalibrálási koncentráció. A kijelzett koncentrációértéket (c) rögzíteni kell. Az ózon generátornak eközben kikapcsolt állapotban kell lennie.

1.6.3. Be kell kapcsolni az ózon generátort, elegendő ózont hozva létre a kijelzett NO-koncentrációnak az 1.6.1. pont szerinti kalibrálási koncentráció 20%-a alá (legfeljebb a 10%-ára) csökkentéséhez. A kijelzett koncentrációt fel kell jegyezni (d).

1.6.4. Az analizátort NO_x üzemállapotba kell kapcsolni, ekkor NO, NO₂, O₂ és N₂ tartalmú gázkeverék keresztüláramlik a konverteren. A kijelzett koncentrációt fel kell jegyezni (a).

1.6.5. Ki kell kapcsolni az ózon generátort. Ekkor az 1.6.2. pont szerinti gázelegy a konverteren keresztül áramlik a detektorba. A kijelzett koncentrációt fel kell jegyezni (b).

1.6.6. Az ózon generátort ismét be kell kapcsolni, és meg kell szakítani az oxigénnek, illetve a szintetikus levegőnek a hozzávezetését. A gázelemző által kijelzett NO_x érték ekkor nem lépheti túl 5%-nál nagyobb mértékben a 1.6.1. pont szerinti értéket.

1.6.7. Az NO_x konverter hatásfokát az alábbi összefüggéssel számítjuk:

1.6.8. A konverter hatásfoka nem lehet kisebb 95%-nál.

1.6.9. A konverter hatásfokát legalább hetenként egyszer ellenőrizni kell.

2. AZ ÁLLANDÓ TÉRFOGATÚ MINTAVEVŐ RENDSZER KALIBRÁLÁSA (CVS)

2.1. Általános előírások

2.1.1. A CVS rendszert precíziós áramlásmérővel és áramlásszabályozóval kell kalibrálni. A rendszeren átáramló közeg térfogatát különféle nyomásértékeken, és a rendszer térfogatáramot befolyásoló szabályozási jellemzőinek különböző értékei mellett kell mérni.

2.1.2. Többféle áramlásmérő is használható (például hitelesített Venturi-cső, lamináris áramlásmérő, hitelesített szárnykerekes áramlásmérő), feltéve, hogy azok dinamikus mérőeszközök, és teljesülnek a 3.4.4.2.2. és 3.4.4.2.3. pontban foglalt előírások.

2.1.3. A következő pontok ismertetik a PDP és a CFV mintavevő rendszerek kalibrálását lamináris áramlásmérővel, amely a kalibrálás statisztikai ellenőrzésével együtt biztosítja a megkívánt pontosságot.

2.2. A térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) kalibrálása

2.2.1. A következő kalibrálási eljárásban a CVS rendszerben lévő fő szállító szivattyú teljesítményének a meghatározására szolgáló készülékek, kísérleti összeállítások és különféle jellemző értékek vannak megadva. A szivattyú összes jellemző értékét a vele sorba kapcsolt átfolyásmérő jellemző értékeivel szinkronban kell mérni. A számított térfogatáram (m³/min-ben kifejezve a szivattyú bemenetén, abszolút nyomáson és hőmérsékleten) felhasználható a korrelációs függvényben, a szivattyú jellemzőinek egy kombinációjához tartozó értékként.

A jellemzőknek a szokásos működés során fellépő kombinációját elegendő számban megmérve meg kell határozni a szivattyú szállítását leíró lineáris egyenletet és a korrelációs függvényt. Ha a CVS rendszer szivattyújának több fordulatszáma van, akkor minden alkalmazott fordulatszámon külön kalibráció szükséges.

2.2.2. A kalibrálási eljárás a szivattyú és az áramlásmérő térfogatárammal kapcsolatban álló jellemzői abszolút értékeinek a mérésén alapul minden pontban. Három feltételnek kell teljesülnie, hogy garantálható legyen a hitelesítési görbe pontossága és teljessége.

2.2.3. A szivattyúnyomásokat a szivattyú csatlakozási pontjain kell mérni, és nem azokon a külső csővezetékeken, amelyek a szivattyú bemenetéhez és kimenetéhez kapcsolódnak. A szivattyú hajtás homloklapjának felső és alsó középpontján levő nyomáscsatlakozókra a tényleges kamranyomások hatnak, ezeken az abszolút nyomáskülönbségek mérhetők.

2.2.4. A kalibrálás közben a hőmérsékletnek állandónak kell lennie. A lamináris átfolyásmérő (LFE – Laminar Flow Element) érzékeny a bemeneti hőmérséklet változásaira, ami a mért értékek szórását eredményezheti. ±1 K hőmérsékletingadozás megengedhető, feltéve, hogy fokozatosan, több perc alatt jön létre.

2.2.5. Az átfolyásmérő és a CVS-szivattyú közötti összes csatlakozó csővezetéknek tömítettnek kell lennie.

2.2.6. A kipufogógáz-emisszió meghatározásánál a szivattyút jellemző értékek mérése alapján, a kalibrálási egyenletből számítható az átfolyás.

2.2.7. A III.12. ábrán látható a kalibrációs rendszer összeállítása. Eltérések megengedhetők, ha a jóváhagyó hatóság egyenértékűnek fogadja el a létrehozott rendszert. A III.9. ábra szerinti PDP–CVS kalibrálása során az egyes jellemzőket a következő tűréshatárokon belüli pontossággal kell mérni:

légnyomás (korrigált) (P_B) ± 0,03 kPa

környezeti hőmérséklet (T) ± 0,2 K

léghőmérséklet az LFE-en (ETI) ± 0,15 K

depresszió az LFE előtt (EPI) ± 0,01 kPa

nyomásesés az LFE -n (EDP) ± 0,01 kPa

levegőhőmérséklet a CVS szivattyú bemenetén (PTI) ± 0,2 K

levegőhőmérséklet a CVS szivattyú kimenetén (PTI) ± 0,2 K

depresszió a CVS szivattyú bemeneténél (PPI) ± 0,22 kPa

túlnyomás a CVS szivattyú kimeneténél (PPO) ± 0,22 kPa

a szivattyú fordulatainak száma a mérés alatt (n) ± 1 fordulat

a mérés időtartama (legalább 250 s) (t) ± 0,1 s

III.12. ábra Kalibrálási összeállítás a PDP-CVS rendszerhez

2.2.8. A III.12. ábra szerinti rendszer felépítését, a rendszernek a mérőelemekhez való csatlakoztatását követően, a kalibrálás megkezdése előtt a CVS térfogatkiszorításos szivattyúját teljesen nyitott átáramlásszabályozó fojtószeleppel 20 percig járatni kell.

2.2.9. Az áramlásszabályozó fojtószelepet részlegesen zárni kell, megnövelve a szivattyú bemenetén a depressziót (kb. 1 kPa-lal). A fojtószelep fokozatos zárásával legalább 6 mérési pontot kell felvenni a teljes kalibráláshoz. Minden fojtószelep helyzetben legalább 3 percet várni kell, hogy a rendszer stabilizálódjon, és ezt követően kell leolvasni a számításokban felhasznált adatokat.

2.2.10. Az eredmények elemzése

2.2.10.1. Az áramlásmérő gyártójának előírásait alkalmazva minden vizsgálati pontban meg kell határozni a levegő térfogatáramát (Q_s) m³/min-ben, normál állapotra vonatkoztatva.

2.2.10.2. A levegő térfogatáramát át kell számítani a fordulatonként vett szivattyú szállításra (V₀ – m^3/fordulat) a szivattyú bemenetén mért és abszolút hőmérsékletre és abszolút nyomásra vonatkoztatva:

ahol:

V_o – a szivattyú fordulatonkénti szállítása T_p és P_p értéken [m³/fordulat],

Q_s – a levegő térfogatárama 101,33 kPa nyomáson és 273,2 K hőmérsékleten [m³/min]

T_p – a szivattyú bemeneti hőmérséklete [K]

P_p – az abszolút nyomás a szivattyú bemenetén [kPa]

n – a szivattyú fordulatszáma [1/min]

A szivattyúfordulatszám függvényében a szivattyúnál fellépő nyomásingadozások és a szivattyú fordulatszám szlipje közötti kölcsönhatás kompenzálására a szivattyú fordulatszámából (n), a szivattyú bemenete és kimenete közti nyomáskülönbségből és a szivattyú kimenetén lévő abszolút nyomásból ki kell számítani a korrelációs függvényt (X_o) a következő képlettel:

ahol:

X_o – korrelációs függvény,

ΔP_p – nyomáskülönbség a szivattyú be- és kimenete között [kPa]

P_a – abszolút nyomás a szivattyú kimenetén (PPO + P_B) [kPa]

A mérési pontokra legkisebb négyzetek módszerével kell egyenest illeszteni a kalibrációs egyenletek előállításához, amelyek a következő alakúak:

V_o = D_o – M (X_o)

A rendeletet a 106/2007. (XII. 23.) GKM rendelet 8. § (2) bekezdésének g) pontja hatályon kívül helyezte 2008. január 1. napjával.

Lásd a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendeletet.

A 9. § (1) bekezdésének az MR. 66. § (2) bekezdését megállapító rendelkezését a 90/2006. (XII. 26.) GKM rendelet 7. § (2) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.

⁴

Lásd a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól szóló 33/2000. (XI. 29.) BM rendeletet.

⁵

Lásd a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól szóló 33/2000. (XI. 29.) BM rendeletet.

⁶

Jelenleg lásd az MSZ 07–4009:1982 számú szabványt.

⁷

Lásd a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet 26. § (1) bekezdésének a/1. pontját.

⁸

A 16. § (1) bekezdését a 71/2006. (IX. 28.) GKM rendelet 3. § (5) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.

⁹

A 18. § (3) bekezdését a 71/2006. (IX. 28.) GKM rendelet 3. § (6) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte 2007. március 11. napjával.

¹⁰

A 18. § (10) bekezdését a 76/2006. (XI. 3.) GKM rendelet 3. § (3) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.

¹¹

Az 1. számú mellékletet a 71/2006. (IX. 28.) GKM rendelet 3. § (5) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.

¹²

Ez a melléklet a Tanács 70/157/EGK irányelvével, és az azt módosító, a Tanács 1999/101/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, amely az ENSZ-EGB 51.02. és 59. számú előírásaival egyenértékű.

¹³

Az ER. A/2. számú mellékletének meghatározása szerint.

¹⁴

Az álló helyzeti vizsgálat elvégzése azért szükséges, hogy referencia értéket lehessen meghatározni a hatóság részére, amelyet a jármű üzemeltetési vizsgálataihoz fognak felhasználni.

¹⁵

Az MSZ EN 60651:1988 számú szabvány a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) 179. publikációjában leírt "Precíziós hangnyomás-szint mérők (2. kiadás)" követelményeivel egyenértékű.

¹⁶

Ahol n = 2, a 225 kW-nál nem nagyobb teljesítményű motorral szerelt járműveknél;
n = 3, a 225 kW-nál nagyobb teljesítményű motorral szerelt járműveknél.

¹⁷

Ha X/n nem egész számra adódik, akkor a legközelebbi magasabb fokozatot kell használni.

¹⁸

A számozás és a lábjegyzet hivatkozások az ER. A. függelék A/1. számú mellékletének megfelelőek. A jelen melléklet szempontjából lényegtelen adatok elhagyásra kerültek.

¹⁹

A nem megfelelő törlendő.

²⁰

A betűjelek a következők: 1. Németország; 2. Franciaország; 3. Olaszország; 4. Hollandia; 5. Svédország; 6. Belgium; 9. Spanyolország; 11. Egyesült Királyság; 12. Ausztria; 13. Luxemburg; 17. Finnország; 18. Dánia; 21. Portugália; 23. Görögország; IRL. Írország.

²¹

Ezen irányelv a jármű típusjóváhagyáshoz alkalmazott részeiben előírva.

²²

Ez a melléklet a Tanács 70/220/EGK irányelvével, és az azt módosító, a Tanács 98/69/EK, a Tanács 98/77/EK és a Tanács 1999/102/EK irányelveivel összeegyeztethető, valamint az ENSZ-EGB 83. számú előírás 03/B,C,D és 04/B,C,D változatával egyenértékű szabályozást tartalmaz.

²³

Lásd a Tanács 88/351/EGK irányelvével módosított, a Tanács 70/220/EGK irányelvének 1. cikke szerinti érvényességi tartományt, HL. L 197, 1983. 7. 20., 1. Oldal.

²⁴

A 7.1.1. és a 7.1.2. pont késedelem nélkül felülvizsgálatra és kiegészítésre kerül a 70/156/EGK irányelv 13. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően, figyelembe véve az N₁ kategóriájú járművekkel és az 5.3.1.4. pont táblázatának 2. lábjegyzetében említett M kategóriájú járművekkel kapcsolatos speciális problémákat. A javaslatokat jó időben kell benyújtani ahhoz, hogy a 2. cikk (3) bekezdésében megállapított időpont előtt elfogadhatók legyenek.

²⁵

A Tanács 70/156/EGK irányelv 11. cikke (3) bekezdése.

²⁶

A megadott 2 másodperces idő magában foglalja a fokozatváltás idejét és szükség esetén egy bizonyos időközt a menetciklusra való beálláshoz.

²⁷

Az "erőltetett hűtési módszerek"-re vonatkozó rendelkezéseket késedelem nélkül felül kell vizsgálni a 70/156/EGK irányelv 13. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően.

²⁸

ISO 2575-1982 (E) nemzetközi szabvány: "Közúti járművek, jelképek szabályozó, jelző és visszajelző készülékekhez", 4.36. jelkép.

²⁹

Ez a követelmény csak 2003. január 1-jétől vonatkozik olyan új típusú járművekre, amelyeknél a motorvezérlő rendszer elektronikus sebesség-bemenőjelet kap. Vonatkozik minden 2005. január 1-je után üzembe helyezett új típusú járműre.

³⁰

A Tanács 70/156/EGK irányelv 4. cikke.

³¹

Az ER. A. Függelékének A/2. számú melléklete szerint.

³²

Ez a melléklet nem vonatkozik az olyan csere-katalizátorokra, melyeket fedélzeti diagnosztikai rendszerrel ellátott M₁ és N₁ kategóriájú járműre kívánnak felszerelni.

³³

1. Németország; 2. Franciaország; 3. Olaszország; 4. Hollandia; 5. Svédország; 6. Belgium; 9. Spanyolország; 11. Egyesült Királyság; 12. Ausztria; 13. Luxemburg; 17. Finnország; 18. Dánia; 21. Portugália; 23. Görögország; IRL. Írország

³⁴

A 7. számú mellékletet a 71/2006. (IX. 28.) GKM rendelet 3. § (6) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.

³⁵

Ez a melléklet a Tanács 74/60/EGK irányelvével, és az azt módosító, a Parlament és a Tanács 2000/4/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A melléklet követelményei az ENSZ-EGB 21 számú előírásának 01 változatával egyenértékűek.

³⁶

Megjegyzés: Az inga „m_r” redukált tömegét, a felütközési középpont és a tengely között „a” távolság, a súlypont és a tengely között „I” távolság, valamint a mért „m” össztömeg adataiból az m_r = m x – 1 képletet számolhatjuk ki.

³⁷

Ez a melléklet a Tanács 74/61/EGK irányelvével, és az azt módosító, a Tanács 95/56/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A melléklet követelményei az ENSZ-EGB 18. számú előírás, 02. számú változatával és az ENSZ-EGB 97. számú előírásával egyenértékűek.

³⁸

A minden kormányhelyzetben reteszelődő védőberendezések esetében a 2.6.2.2.3. és a 2.6.2.2.5. pont szerinti műveleteket el lehet hagyni.

³⁹

ETSI: Európai Távközlési Szabványügyi Szervezet. Ha ezek a szabványok nem állnak rendelkezésre a melléklet hatálybalépésekor, a vonatkozó hazai előírásokat kell alkalmazni.

⁴⁰

Az M1 és N1 kategóriák meghatározása az ER. A. Függelék A/2. számú melléklete szerint.

⁴¹

Csak a 12 V tápfeszültségű elektromos rendszerrel rendelkező járművekre vonatkozik

⁴²

A fényjelzés részeként használt és a személygépkocsi előírt világítórendszerébe tartozó lámpáknak nem kell megfelelniük a 4.5.1. pontban foglalt működési feltételeknek és nem kell azokat a 4.5.2. pont alatt felsorolt vizsgálatoknak alávetni.

⁴³

Ez a melléklet a Tanács 77/541/EGK irányelvével, és az azt módosító, a Tanács 96/36/EK és 2000/3/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A melléklet követelményei az ENSZ-EGB 16 számú előírásának 04 változatával egyenértékűek.

⁴⁴

Megfelel az ISO/R 105-B 02-1978 Ajánlásban foglaltaknak.

⁴⁵

Megfelel az ASTM, D736 módszernek.

⁴⁶

Megfelel az ASTM, D573 módszernek.

⁴⁷

Megfelel az ASTM, 1. sz. és 3. sz. módszernek, olajban.

⁴⁸

Ezek a követelmények összhangban vannak az MSZ ISO 6487:2000 számú szabvánnyal.

⁴⁹

Ez a melléklet a Tanács 80/1268/EGK irányelvével, és az azt módosító, a Bizottság 93/116/EK irányelvével, valamint a Bizottság 1999/100/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A melléklet követelményei az ENSZ-EGB 101. számú előírásával egyenértékűek.

⁵⁰

Ez a G20 és G23 referencia tüzelőanyag középértéke 15 ^oC hőmérsékleten.

⁵¹

Olyan gépjármű esetében, amely benzinnel és gázzal is tud üzemelni, a vizsgálatokat mind benzinnel, mind gázzal el kell végezni. Azokat a gépjárműveket azonban, amelyek mind benzinnel, mind gáz üzemanyaggal működhetnek, de a benzin rendszer csak szükséghelyezetre vagy indítás céljára van beépítve, és amelyek benzintankjában legfeljebb 15 liter benzin tölthető, kizárólag gázzal üzemelő gépjárműnek kell tekinteni a vizsgálat szempontjából.

⁵²

Coordinating European Council for Development of Performance Tests for Lubricants and Fuels (Kenő- és tüzelőanyagok teljesítménymérő vizsgálatainak fejlesztésére alakult Koordináló Európai Tanács).

⁵³

A 14. számú mellékletet a 76/2006. (XI. 3.) GKM rendelet 3. § (3) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.

⁵⁴

Ez a szabályozás összhangban áll az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/GRSG/1999/20/Add.1 sz. dokumentumával.

⁵⁵

Ez a melléklet a Tanács 1999/98/EK irányelvével módosított a Tanács 96/79/EK irányelvvel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A melléklet követelményei az ENSZ-EGB 33. és 94. számú előírásaival egyenértékűek.

⁵⁶

A Tanács 77/649/EGK irányelvének a vezetőtérből való kilátásra (a látómezőre) vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról megfelelője

⁵⁷

Az Amerikai Egyesült Államokbeli 50%-os átlag férfi fő méreteinek megfelelő Hybrid III műszaki követelményei és részletes rajzai, valamint a bábuk ehhez a vizsgálathoz való beállításának előírásai az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkáránál vannak letétbe helyezve és az Európai Gazdasági Bizottság titkárságánál (Svájc, Genf, Nemzetek Palotája, tekinthetők meg).

⁵⁸

Amíg nincs elfogadott nemzetközi szabvány erre az eszközre, az 572. szakaszra utaló, 78051–532-es GM rajznak megfelelő mérőműszert kell használni.

⁽⁵⁾

Szövetségi Gépjármű Biztonsági Szabvány, (Amerikai Egyesült Államok).

⁽⁶⁾

Nincs magyar megfelelője.

⁽⁷⁾

Nemzeti Közúti Közlekedési Hatóság, (Amerikai Egyesült Államok)

^(8).

Egy olyan tömeg, amelynek magassága 925 mm és 1000 mm között van és legalább 1000 mm mély, megfelelőnek tekinthető ezen követelmény szempontjából.

⁵⁹

Ez a melléklet a Tanács 2000/40/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

⁶⁰

Ez a melléklet a Tanács 93/29/EK irányelvével és az azt módosító a Bizottság 2000/74/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A melléklet követelményei az ENSZ-EGB 60. számú előírásával egyenértékű.

⁶¹

Ez a melléklet a Parlament és a Tanács 2000/7/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. A melléklet követelményei az ENSZ-EGB 39. számú előírásával egyenértékű.

⁶²

Ez a melléklet a Tanács 75/322/EGK irányelvével, és az azt módosító, a Tanács 97/54/EK irányelvével, valamint a Bizottság 2000/2/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

⁶³

A hivatkozott Magyar Szabvány egyenértékű az IEC (Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) 179. sz. Publikációjában leírtaknak (első kiadás 1965-ben).

⁶⁴

A hivatkozott Magyar Szabvány egyenértékű az IEC (Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) 179. sz. Publikációjában leírtaknak (első kiadás 1965-ben).

⁶⁵

A 26. számú mellékletet hatályon kívül helyezte a 126/2005. (XII. 29.) GKM rendelet 4. § (4) bekezdésének b) pontja.

⁶⁶

A 31. számú melléklet II. részének 3.2. és 5. pontját hatályon kívül helyezte a 126/2005. (XII. 29.) GKM rendelet 4. § (4) bekezdésének b) pontja.

⁶⁷

Ez a melléklet a Tanács 86/298/EGK irányelvével, és az azt módosító, a Bizottság 2000/19/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

⁶⁸

A 32. számú melléklet II. részének 3.2. és 5. pontját hatályon kívül helyezte a 126/2005. (XII. 29.) GKM rendelet 4. § (4) bekezdésének b) pontja.

⁶⁹

Ez a melléklet a Tanács 87/402/EGK irányelvével, és az azt módosító, a Bizottság 2000/22/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Önkormányzati rendeletek
Jogszabálykereső
{{ page.url }}

Megnyitottak

{{ page.url }}

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

44/2001. (XII. 18.) KöViM rendelet

a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról¹

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

44/2001. (XII. 18.) KöViM rendelet

a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról1

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak

a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról¹