1/2002. (I. 11.) MeHVM rendelet
a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról
A hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 107. § (4) bekezdésének g) pontjában kapott felhatalmazás alapján – a 42. §-ra és a 105. § (4) bekezdésére is tekintettel – a következőket rendelem el:
A rendelet hatálya
1. § A rendelet hatálya kiterjed a távbeszélő, a bérelt-vonali, illetve az összekapcsolási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatókra (a továbbiakban együtt: szolgáltató).
Fogalmak
2. § E rendelet alkalmazásában
a) ellenérték: a költségszámítási modell alkalmazásával kiszámított, az egyes szolgáltatások egy egységére jutó költség, megnövelve
aa) az adott szolgáltatási egységre jutó tőkeköltséggel,
ab) összekapcsolási szolgáltatások esetében az 5. § (4) bekezdése, illetve a 6. § (4) bekezdése szerint a helyi hozzáférési hiányból egy szolgáltatási egységre jutó értékkel,
ac) a hosszú távú, előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere alkalmazása esetén a felárral;
b) felár (mark-up): a homogén költségkategóriákba felosztásra nem került általános típusú tevékenységek költségeiből mesterséges módon, arányszámmal előállított érték, mely beépül az egyes szolgáltatások ellenértékébe;
c) homogén költségkategóriák: a költségek olyan csoportjai, amelyek azonos költségmeghatározó tényezővel rendelkeznek, és ahol a költségek a saját költségmeghatározó tényezőjük változására azonos módon reagálnak;
d) hosszú távú, előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere: az a költségszámítási módszer, amely a szolgáltatók számviteli nyilvántartásaiban szereplő tényadatokat és a szolgáltató meglévő távközlési struktúráját használja fel kiindulási pontként, a tárgyi eszközökre, immateriális javakra és működési költségekre, illetve ráfordításokra vonatkozó tényleges adatokat a működésében hosszú távon feltételezett változások és hatékonysági tényezők figyelembevételével átértékeli, majd ezek mennyiségtől függő részét az alkalmazható felár figyelembevételével költségmeghatározó tényezők és költségmennyiség függvények segítségével költségkategóriákba sorolja, és azokat különböző tevékenységekre és szolgáltatásfajtákra allokálja;
e) költségmennyiség függvények: azok az egyedi költség-meghatározó tényezőket és egyedi költségváltozásokat tükröző függvények, amelyek megmutatják, hogy a költségmeghatározó tényezők volumenének változása milyen hatással van a költségekre;
f) költségszámítási modell: költségszámítási módszer és az annak alkalmazására létrehozott számítástechnikai megoldás. A költségszámítási modellhez hozzátartozik a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírása, bemenő adatainak és eredményeinek definíciójával együtt;
g) költségmeghatározó tényező: olyan, a homogén költségkategóriákhoz egyértelműen hozzárendelhető gazdasági vagy műszaki faktor, amely esetében egyértelműen kimutatható, hogy a homogén költségkategória költségeiben bekövetkező változásokat az adott homogén költségkategóriára jellemző költségmennyiség függvénynek megfelelő módon idézi elő;
h) teljesen felosztott költségek költségszámítási módszere: a szolgáltató szokásos vállalkozási tevékenységével, nyújtott szolgáltatásaival kapcsolatban álló, ténylegesen – legkésőbb a referenciaajánlat, illetőleg a Hkt. 42. § (2) bekezdése szerinti ellenérték jóváhagyására irányuló eljárás megindításáig – felmerült költségek és ráfordítások tevékenység alapon történő meghatározása és felosztása költségkategóriákba, tevékenységekre és szolgáltatásfajtákra;
i) tőkeköltség: az egyes szolgáltatások nyújtásához szükséges tőke finanszírozásának költsége, melynek különböző szolgáltatásegységekre jutó részei beépülnek az adott szolgáltatás ellenértékébe. A kiszámításához szükséges szorzót e rendelet, alkalmazásának módját a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter (a továbbiakban: miniszter) által a 4. § alapján kiadott irányelvek rögzítik.
Általános szabályok
3. § (1) Köteles költségszámítási modellt kialakítani és a Hírközlési Döntőbizottsághoz jóváhagyás céljából benyújtani:
a) a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a Hkt. 40. § (1) és 41. § (2) bekezdései szerinti referenciaajánlat-tervezetben a nyújtott szolgáltatás ellenértékének kialakításakor;
b) a bérelt-vonali szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a Hkt. 40. § (1) bekezdése szerinti referenciaajánlat-tervezetben a nyújtott szolgáltatás ellenértékének kialakításakor;
c) az összekapcsolási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a távbeszélő szolgáltatótól a távközlő hálózatok összekapcsolására vonatkozó szerződések alapján kért ellenérték kialakításakor.
(2) A Hírközlési Döntőbizottság jogosult a szolgáltató által alkalmazott költségszámítási modell és az annak alapján működő szoftver kalkulációs módszereit a 4. § szerinti irányelvekben foglaltakkal összevetni.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott költségszámítási modellek kialakításakor biztosítani kell, hogy az tartalmazza a modell és a számítástechnikai megoldás részletes leírását, a modellben használt fogalmak és megnevezések definícióit, valamint a modell bemenő adatait és kimenő eredményeit, az arra feljogosított harmadik fél – így különösen a Hírközlési Döntőbizottság – számára áttekinthető és értelmezhető részletességgel.
(4) A szolgáltató az (1) bekezdés szerint kialakított és rögzített költségszámítási modelleket köteles az azok értelmezéséhez szükséges minden adattal és nyilvántartással együtt a költségszámítási modell kialakításától számított öt évig, illetve – ha ez későbbi időpont – a modell alapján kiszámított ellenértéket alkalmazó bármely szerződéssel kapcsolatos, a költségszámítási modellel összefüggésben felmerült jogvita jogerős lezárásáig megőrizni. A szolgáltatót az e rendelet alapján terhelő, a modellek értelmezéséhez szükséges adatok és nyilvántartások megőrzési kötelezettség nem érinti a más jogszabály által meghatározott megőrzési kötelezettségek teljesítését, így különösen a bizonylatokra vonatkozó, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben előírt megőrzési kötelezettségek teljesítését.
4. § Annak érdekében, hogy valamennyi szolgáltató egységes feltételrendszert alkalmazzon, a miniszter irányelvet ad ki költségszámítási módszerek e rendeletnek megfelelő alkalmazására vonatkozóan és azt a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Teljesen felosztott költségek költségszámítási
módszere
5. § (1) Az egyes szolgáltatások ellenértékét úgy kell meghatározni, hogy a teljesen felosztott költségek költségszámítási módszerét alkalmazó költségszámítási modell alapján a szolgáltató meghatározza a szolgáltatás egy egységére jutó költségeket és ráfordításokat, és ehhez hozzáadja a szolgáltatás igénybevételének időpontjában hatályos előírások szerint kiszámított tőkeköltséget.
(2) A teljesen felosztott költségek költségszámítási módszerében alkalmazandó tőkeköltségszorzó értéke 19 százalék.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott tőkeköltséget és tőkeköltségszorzót a miniszter által kiadott, a teljesen felosztott költségek költségszámítási módszerére vonatkozó irányelvben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell alkalmazni.
(4) A helyi hozzáférési hiányból egy szolgáltatási egységre jutó érték címén a távbeszélő piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató percenként 2 forintot számíthat fel az általa nyújtott következő összekapcsolási forgalmi szolgáltatások tekintetében:
a) közvetett hozzáférés forgalmi szolgáltatás,
b) közvetett hozzáférés és tranzit forgalmi szolgáltatás,
c) végződtetés forgalmi szolgáltatás,
d) végződtetés és tranzit forgalmi szolgáltatás.
A hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere
6. § (1) A hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszere alkalmazása során az egyes szolgáltatások ellenértékét úgy kell meghatározni, hogy a költségszámítási módszert alkalmazó költségszámítási modell alapján a szolgáltató meghatározza a szolgáltatás egy egységére jutó költségeket és ráfordításokat, és ehhez hozzáadja a szolgáltatás igénybevételének időpontjában hatályos előírások szerint kiszámított tőkeköltséget és a felárat.
(2) A hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszerében alkalmazandó tőkeköltségszorzó értéke 19 százalék.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott tőkeköltséget és tőkeköltségszorzót a miniszter által kiadott, a hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszerére vonatkozó irányelvben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell alkalmazni.
(4) A helyi hozzáférési hiányból egy szolgáltatási egységre jutó érték címén a távbeszélő piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató percenként 2 forintot számíthat fel az általa nyújtott következő összekapcsolási forgalmi szolgáltatások tekintetében:
a) közvetett hozzáférés forgalmi szolgáltatás,
b) közvetett hozzáférés és tranzit forgalmi szolgáltatás,
c) végződtetés forgalmi szolgáltatás,
d) végződtetés és tranzit forgalmi szolgáltatás.
(5) A miniszter a (3) bekezdés szerinti irányelvben teszi közzé a felár alkalmazható tartományát és alkalmazásának módszertanát. A szolgáltató kizárólag e módszertan szerint meghatározott, a megadott határon belüli felár értéket érvényesíthet a modell számítása során. A Hkt. 40. § (1) és 41. § (2) bekezdések szerinti referenciaajánlat-tervezet benyújtásakor a szolgáltató köteles az általa érvényesíteni kívánt mértéket megindokolni.
(6) A hosszú távú előremutató különbözeti költségek költségszámítási módszerének alkalmazása esetén a 3. §-ban foglalt kötelezettségek teljesítése során a kialakított költségszámítási modell értelmezéséhez szükséges adatnak minősül különösen az eszközök átértékelésének módszere és annak indokai, valamint a költségszámítási modellhez tartozó költségmennyiség függvények is.
Záró rendelkezések
7. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba.
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a koncesszióköteles távközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos bevételek megosztásáról, a koncesszióköteles távközlési szolgáltatások nyújtásához igénybe vett bérelt-vonali szolgáltatások díjáról és a díjak elszámolásáról szóló 1/1998. (I. 12.) KHVM rendelet.
(3) A 2. § i) pontja és az 5. § 2002. december 31-én hatályát veszti.
(4) A 2. § ab) alpontja, továbbá a 6. § (4) bekezdése 2004. december 31-én hatályát veszti.
Dr. Stumpf István s. k.,
a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
