2/2002. (I. 23.) BM rendelet

a tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításáról¹

2004.07.10.

A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 24. § a) pontjában, valamint a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény 7. § (1) bekezdésében meghatározott feladatok egységes ellátása érdekében a következőket rendelem el:

1. § A tűzvédelem és a polgári védelem létesítéssel és használattal kapcsolatos műszaki követelményeit e rendelet 1–6. számú mellékleteiben állapítom meg.

2. § (1) A rendelet hatálya a magánszemélyekre, a jogi személyekre, valamint a magán- és jogi személyek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteire és az egyéni vállalkozókra terjed ki.

(2)² A rendelettel megállapított műszaki követelményeket a létesítmény, építmény, valamint a forgalomba hozott berendezés építési létesítési eljárása során a tervezésnél, az átalakításnál, a bővítésnél, illetve a módosításnál annak körében és mértékében kell alkalmazni.

(3) A rendelet hatálya nem terjed ki a Magyar Honvédség zárt katonai létesítményeire és a bányák föld alatti részeire.

3. §³ (1) A tűzoltó-technikai termék, építési termék, tűz- vagy robbanásveszélyes készülék, gép, berendezés (a továbbiakban együtt: termék) akkor építhető be, használható, illetve tartható készenlétben, ha tűzvédelmi megfelelőségét külön jogszabály alapján a belügyminiszter által kijelölt tanúsító szervezet tanúsította, vagy a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága (a továbbiakban: BM OKF) az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló 2004. évi XIV. törvény alapján az egyenértékűséget megállapította, illetve a Ttv. 13. §-ának (2) bekezdése alapján a termék forgalmazását engedélyezte.

4. § (1)⁴ Az e rendelet mellékleteiben megállapított műszaki követelmények előírásaitól – a Ttv. 13. §-ának (5) bekezdésében meghatározottak szerint – eltérés engedélyezhető.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a kérelmező nevét, székhelyét;

b) a műszaki követelmény alkalmazásának pontos helyszínét, az érintett építmény, szabadtér, dolog stb. megnevezését;

c) az érintett műszaki követelmény azon részét, amelyre az eltérési kérelem vonatkozik;

d) a műszaki követelménytől való eltérés indokát;

e) a kérelemhez mellékelni kell a tervezett megoldás (eltérés) olyan részletességű műszaki dokumentációját, amely bizonyítja, hogy az eltérő megoldás a rendelettel megállapított műszaki követelményben foglalt előírásokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújt.

(3) Amennyiben az eltérési kérelem tárgya más közigazgatási szerv hatáskörét is érinti, az engedélyezőnek a döntés meghozatala előtt azok állásfoglalását is be kell szereznie.

(4) A rendelet műszaki követelményei alól eltérés, a más hatóság hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárást megelőzően adható.

(5) Az eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései irányadók.

5. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, a már megindult eljárást azonban a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a tűzvédelem és a polgári védelem kötelező nemzeti szabványainak megállapításáról szóló 1/1995. (II. 10.) BM rendelet, valamint az azt módosító 26/1998. (VI. 9.) BM rendelet, az 54/1998. (XII. 31.) BM rendelet, a 18/1999. (VII. 13.) BM rendelet, a 32/1999. (IX. 8.) BM rendelet és a 3/2000. (I. 31.) BM rendelet hatályát veszti.

1. számú melléklet a 2/2002. (I. 23.) BM rendelethez⁵

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK
TŰZOLTÓTECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

I. FEJEZET

tűzoltó készülékek karbantartása

E fejezet általános elveket tartalmaz a tűzoltó készülékek készenlétben tartója által elvégzendő vizsgálatokra és egy hozzáértő, karbantartó személy karbantartási munkálataira vonatkozóan.

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. Karbantartó személy: karbantartó szervezet alkalmazásában lévő vagy szerződéses viszonyban álló személy, aki szükséges végzettséggel és gyakorlattal rendelkezik, és rendelkezésére állnak a tevékenység végzéséhez szükséges szerszámok, felszerelések, információk, gépkönyvek, esetleg a gyártó ajánlása szerinti speciális eljárások, melyek segítségével képes elvégezni a 3. pont szerinti karbantartási tevékenységet (lásd 10. pont).

1.2. Karbantartás: műszaki és adminisztratív tevékenységek összessége, melyek célja, hogy a tűzoltó készülék eredeti állapotát megtartsa, vagy abba azt úgy állítsa vissza, hogy képes legyen az eredeti funkcióit elvégezni. Műhelyjellegű tevékenység, amelyet megfelelően felszerelt mozgó szerviz (műhely) is elvégezhet, vagy a tűzoltó készülék tulajdonosa által rendelkezésre bocsátott helyiségben is megtörténhet, ha a műhelyfeltételek adottak.

1.3. Hatóság: az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, aki regisztrálja a karbantartó szervezet nevét, címét és felügyeli tevékenységét.

1.4. Karbantartó szervezet: egy olyan tűzoltó készülék műhelyt fenntartó vállalkozás, amely felkészült a tűzoltó készülékek karbantartására.

1.5. Készenlétben tartó: jogszabály által kötelezett készenléti helyen a tűzoltó készülékek vizsgálatainak ellátásáért és a karbantartás elvégzésének biztosításáért felelős személy vagy szervezet.

2. KÉSZENLÉTBEN TARTÓ ÁLTAL VÉGZENDŐ VIZSGÁLATOK

A készenlétben tartó vagy képviselője, megfelelő időközökben, rendszeresen vizsgálja a tűzoltó készülékeket, melynek során ellenőrzi, hogy minden egyes tűzoltó készülék

– a tervezett telepítési helyen van,

– a tűzoltó készülék látható, a használat nem ütközik akadályba és a tűzoltó készülékkel szemben állva a magyar nyelvű használati utasítás olvasható,

– a használati utasítások sértetlenek,

– valamennyi nyomásmérő vagy jelző műszer működőképes,

– a tűzoltó készülék zárt, ép, hiánytalan szakszerű szerelvényekkel ellátott.

A készenlétben tartó szükség esetén köteles gondoskodni a hiányosságok kijavításáért.

Az ellenőrző vizsgálatokat lehetőleg havonta, de legalább negyedévente kell elvégezni és a tűzvédelmi szabályzathoz [30/1996. (XII. 6.) BM rendelet] kapcsolva dokumentálni kell.

3. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

3.1. Általános szabályok

3.1.1. A készenlétben tartónak biztosítani kell, hogy a tűzoltó készülékek és a hajtóanyagpalackok a B., C., D. függelékekben megadottak szerinti karbantartása megtörténjen.

A rendszeres karbantartást ennek a fejezetnek az előírásai szerinti karbantartó személy által az A. függelék szerint kell elvégeztetni, mely időszakot le lehet rövidíteni a környezeti vagy egyéb veszély okozta követelmények miatt. A karbantartási időszakokra vonatkozó korábban kiadott eltérési engedélyek érvényüket vesztik.

3.1.2. A karbantartó személy az alábbi esetekben a tűzoltó készüléket készenlétben tartásra alkalmatlannak minősíti:

– felépítése veszélyes állapotú,

– alkalmazása esetén veszélyes lehet,

– állapota miatt nem működőképes,

– a tűzoltó készülék vagy a hajtóanyagpalack töltetének vesztesége, nyomásának csökkenése meghaladja a gyártó által megadott értéket.

A karbantartó személynek a veszély elhárításához szükséges intézkedéseket meg kell tennie. Amennyiben a tűzoltó készüléken a hiba nem javítható ki a helyszínen, a karbantartó személynek a „JAVÍTÁSRA SZORUL” tartalmú címkével kell azt ellátni, írásban kell tájékoztatnia a készenlétben tartót.

A címkét szembetűnő helyen kell alkalmazni, és tartalmaznia kell még a karbantartó személy azonosító jelzését és a dátumot is.

3.1.3. A karbantartó személynek ellenőriznie kell, hogy a tűzoltó készülék minden szempontot figyelembe véve használatra alkalmas, és nem tartozik a 4. pontban felsorolt felépítésű tűzoltó készülékek közé.

Ha a tűzoltó készülék nem felel meg a vonatkozó követelményeknek, vagy a 4. pontban felsoroltak közé tartozik, akkor a karbantartó személynek azt ki kell vonni a forgalomból, és erről írásban kell tájékoztatni a készenlétben tartót.

3.1.4. A karbantartást követően a felhasználásra alkalmas tűzoltó készüléket a karbantartó személy a karbantartást igazoló címkével (lásd 7. pont) lássa el.

3.1.5. A karbantartó személynek a tűzoltó készülék felfüggesztését és egyéb felszereléseit is meg kell vizsgálni és a tapasztalt hibáról, sérülésről a készenlétben tartót írásban tájékoztatni kell.

3.1.6. A tűzoltáskor működésképtelen tűzoltó készülékről a készenlétben tartónak a hatóság felé bejelentést kell tennie.

3.2. Biztonsági intézkedések

3.2.1. Tűzbiztonság a karbantartás idején

A készenlétben tartónak számolnia kell arra, hogy a karbantartási és az újratöltési eljárások a megelőző tűzvédelmi intézkedések hatékonyságát időlegesen csökkenthetik.

A helyszínen nem javítható tűzoltó készülékek pótlásáról gondoskodni kell.

3.2.2. Személyi biztonság

Egy tűzoltó készülék szétszerelésekor:

– meg kell győződni arról, hogy a tűzoltó készülék tartályában, tömlőjében vagy pisztoly szerelvényében van-e nyomás,

– az elsütőfejet vagy a szelep szerkezetet lassan kell meglazítani, majd amikor a nyomásleeresztő hornyon minden maradó nyomás eltávozott, csak akkor szabad a szerelvényeket teljesen kicsavarni.

Ha a tűzoltó készülékben visszamaradt nyomást nem sikerül megszüntetni, a további szerelést nem szabad folytatni, amíg a gyártó által kiadott biztonsági intézkedéseknek nem tettek eleget.

A nyomás alól történő hirtelen felszabadulás a tűzoltó készülékben megmaradt oltóanyagot vagy tűzoltó készülék szerelvényeket kivethet. Alkalmas befogó szerkezetet kell használni, és megfelelő személyi biztonságról kell gondoskodni.

A szén-dioxiddal oltó vagy egyéb nagy nyomással működő tűzoltó készülékek, illetve a hajtóanyagpalackok szelepeit befogás nélkül eltávolítani semmilyen körülmények között nem szabad. Szén-dioxiddal vagy gázzal oltó tűzoltó készülékek karbantartását, az ártalmas gőzök miatt, jól szellőztetett környezetben kell elvégezni.

A tűzoltó készülékek szétszerelése során a karbantartó személynek gondoskodni kell arról, hogy a tűzoltó készülékről esetleg elszabaduló alkotóelemek, szerelvények senkinek se okozhassanak sérülést.

3.2.3. Nem tárgya ennek a fejezetnek az oltóanyag kezelésével összefüggő munkaegészségügyi és biztonsági óvintézkedések előírása.

4. SELEJTEZENDŐ TŰZOLTÓ KÉSZÜLÉKEK

Az alábbi tűzoltó készülékek nem vehetők át karbantartásra:

– olyan tűzoltó készülék, melyhez a gyártó által ajánlott alkatrészek és oltóanyag már nem áll rendelkezésre,

– a forgalomból kivont tűzoltó készülék,

– az újra nem tölthető tűzoltó készülék, ha a felhasználhatósági határidő már lejárt,

– ha a tűzoltó készülék gyártója, gyártási időpontja nem állapítható meg (nem olvasható).

A karbantartó személy köteles írásban értesíteni a készenlétben tartót, hogy az ilyen tűzoltó készülékek karbantartása nem végezhető el, és ezeket megfelelő tűzoltó készülékekkel kell helyettesíteni.

A selejtezésről a tulajdonos gondoskodik; a tűzoltó készüléket ki kell üríteni, és roncsolással használhatatlanná tenni. Az eltávolított oltóanyag és a roncsolt készülék sorsáról a hulladékkezelésre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kell gondoskodni.

5. TŰZOLTÓ KÉSZÜLÉKEK ÚJRA TÖLTÉSE

A készenlétben tartó köteles gondoskodni arról, hogy a részben vagy teljesen kiürült vagy kiürített tűzoltó készülékek újra töltése megtörténjen és ez idő alatt a helyettesítése megoldott legyen.

Az újratöltést megelőzően (lásd az A. függelék 1. megjegyzés) a tűzoltó készüléket teljesen ki kell üríteni és az oltóanyagot ki kell selejtezni.

A tűzoltó készülékek újratöltését a gyártó által megadott eljárások és utasítások szerint kell végezni.

Az újratöltött tűzoltó készülékeken az újratöltés időpontját fel kell tüntetni.

6. ALKATRÉSZEK PÓTLÁSA

Kizárólag a gyártó által megadott, jóváhagyott vagy szállított alkatrészeket és oltóanyagot szabad használni.

Ha a gyártó megszűnt és az eredeti alkatrészek nem állnak rendelkezésre, a hatóság engedélyezheti helyettesítő alkatrészek és oltóanyag felhasználását.

7. KARBANTARTÁST IGAZOLÓ CÍMKE

7.1. A karbantartás elvégzését igazoló címke és BM OKF azonosító jel felragasztásával kell jelölni, mely a gyártó jelöléseit nem takarhatja el.

7.2. A címkén a következő adatok szerepeljenek:

– ,,FELÜLVIZSGÁLVA” jelölés,

– az újratöltés ideje (év, hónap),

– a karbantartás ideje (év, hónap),

– a karbantartó vállalat neve és címe,

– a karbantartó személy egyértelmű azonosító jelzése,

– a karbantartás jellege (alap-/közép-/teljes körű karbantartás).

7.3. Az egyedileg sorszámozott és a karbantartót azonosító BM OKF azonosító jel beszerzését a hatóság biztosítja az általa regisztrált karbantartó vállalkozások részére. A BM OKF azonosító kizárólag a karbantartást igazoló címkével együtt használható.

Az MSZ 1040 szerint gyártott tűzoltó készülékek esetében nyomáspróba adatait (év, hó, a nyomáspróbát végző jele) a tűzoltó készülék tartályán (palackján) maradandó és jól látható módon fel kell tüntetni.

Megjegyzés: A következő karbantartás idejét (év, hónap) is javasolt feltüntetni.

8. KARBANTARTÁS (ELLENŐRZÉS ÉS JAVÍTÁS)

A tűzoltó készülék javító műhelynek legyen meg a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi speciális felszerelés és műszaki útmutatást tartalmazó leírása, és rendelkeznie kell megfelelően karbantartó személyzettel.

A karbantartó szervezet 2006. január 1-jétől a tűzoltó készülék karbantartó tevékenységre vonatkozóan rendelkezzen – bármely nemzeti rendszerben akkreditált tanúsító által – tanúsított minőségbiztosítási rendszerrel.

A tűzoltó készülék javító műhely legalább az alábbi felszerelésekkel rendelkezzen:

a) mérleg,

b) világító tartályvizsgáló tükör,

c) nyomásmérő 1.6% pontosságú,

d) nagyító,

e) menet ellenőrző javító,

f) nyomáspróba berendezés,

g) zártrendszerű portöltő,

h) biztonsági szelep beállító,

i) nyomaték kulcs,

j) gyártó által javasolt célszerszámok,

k) egyetemes csavarkulcsok, fogók stb.

A mérő- és ellenőrző eszközök feleljenek meg a joghatású mérésre vonatkozó előírásoknak.

Egyes különleges esetekben mint pl. a protein-alapú habképzőanyag oldatoknál, az oltóanyag minősége romlik, ezért az ilyet időszakonként újjal kell lecserélni.

A selejtezendő oltóanyagot a környezetvédelmi előírások és a hulladékkezelésre vonatkozó jogszabályok szerint kell kezelni.

A ciklusidőket a tűzoltó készüléken feltüntetett gyártási időponttól kell számításba venni.

Az 5. és 15. évben esedékes középkarbantartás magába foglalja az éves alapkarbantartás műveleteit is.

A 10. éves teljes körű karbantartás magába foglalja az éves és az 5. évi műveleteket is.

Amikor a tűzoltó készülékek teljes körű karbantartása esedékes, az eljárást a D. függelék vonatkozó részei szerint kell végrehajtani és célszerű figyelembe venni az újratöltésre vonatkozó 5. szakasz szerinti ajánlásokat is.

A D. függelék előírásai mellett elsősorban a gyártó vonatkozó ajánlásait kell betartani.

Amennyiben vizet alkalmaznak a különböző eljárásoknál, a tűzoltó készüléket az újratöltést megelőzően alaposan ki kell szárítani.

Megjegyzés: Az érvényes országos és európai szabályozások alkalmazhatók a szén-dioxiddal oltók és a hajtóanyagpalackok karbantartásánál és hidraulikus vizsgálatainál.

8.1. Oltópor

Ha az oltópor hidegebb, vagy nagy relatív nedvességtartalmú levegővel érintkezik, akkor az oltópor káros mennyiségű nedvességet abszorbeálhat.

Mielőtt bármilyen oltóporral működő tűzoltó készüléket szétszerelnek, ellenőrizni kell, hogy a felülvizsgálat vagy karbantartás alatt ebben a megjegyzésben megadott óvintézkedések betarthatóak-e.

Oltóport tartalmazó tűzoltó készüléket csak a lehető legszárazabb, rendelkezésre álló feltételek között (RM<70% és 20 °C vagy a gyártó előírásainak megfelelően) és a vizsgálatokhoz szükséges, legrövidebb ideig szabad szétszerelni, hogy a légköri nedvesség oltóporra gyakorolt hatása csökkenjen.

Ennél fontosabb, hogy az oltóportípusoknak egymáshoz vagy a szennyező anyagokhoz való keveredését el kell kerülni.

Egyes oltóporok egymással érintkezve reakcióba lépnek, amelynek során szén-dioxid és víz keletkezik. A víz az oltópor csomósodását okozza, míg a keletkező szén-dioxid a rendszerben veszélyes nyomásnövekedést eredményezhet. Egyidejűleg csak azonos típusú oltóport tartalmazó tűzoltó készüléket szabad szétszerelni és megvizsgálni.

8.2. Gázzal oltó tűzoltó készülékek

Az ózonréteget károsító anyagokra vonatkozó 94/2003. (VII. 2.) Korm. rendelet előírásait be kell tartani a töltési és lefejtési műveleteknél.

A halonnal oltó tűzoltó készüléket nem szabad kiüríteni, de a halon visszanyerésére alkalmas, zárt rendszerű eljárással kell leengedni, és szükség esetén regenerálni.

9. A TŰZOLTÓ KÉSZÜLÉK ÉLETTARTAMA

A karbantartó személy írásban tájékoztassa a készenlétben tartót arról, ha a tűzoltó készülék készenlétben tartásra nem alkalmas, selejtezésre szorul. Egy tűzoltó készülék üzemben tartási ideje, kivéve a szén-dioxiddal oltót és a hajtóanyagpalackot, nem haladhatja meg a 20 évet.

Az 50 kg és az annál nagyobb töltettömegű tűzoltó készülékek gyártója, vagy a szakértői névjegyzékben szereplő szakértő véleménye alapján 20 éven túl is üzemben tarthatók. Az üzemben tartás meghosszabbítása legfeljebb kétszer 5 év időtartamban történhet.

10. A KARBANTARTÓ SZEMÉLY KÉPZÉSE ÉS GYAKORLATA

A karbantartó személyt képezni kell. A képzés legalább 3 hónapos „tűzoltó készülék javításában szerzett” gyakorlatot és egy tanfolyamon való részvételt foglaljon magába. A tanfolyam javasolt hossza legalább 32 óra legyen. A karbantartó személynek a tanfolyam végén – a hatályos jogszabály alapján – sikeres vizsgát kell tenni.

A szakvizsga érvényességi idejének meghosszabbítására 5 évenként ismételten vizsgát kell tenni.

A. FÜGGELÉK (előírás)

A tűzoltó készülékek élettartama és a javítási időközök

A tűzoltó készülék típusa	Alapkarbantartás¹ (B. függelék)	Középkarbantartás¹ (C. függelék)	Teljes körű karbantartás¹(D. függelék)	A tűzoltó készülék élettartama
Vizes oltóanyag-bázisú habbal és vízzel oltók	1 év	5 és 15 év	10 év	20 év
Porral oltó	1 év	5 és 15 év	10 év	20 év
Porral oltó, törőszeges, állandó nyomású²	1 év	15 év	10 év	20 év
Gázzal oltó	1 év	–	10 év	20 év
Valamennyi szén-dioxiddal oltó	1 év	–	10 év	A vonatkozó szabályozás szerint
Az MSZ 1040 szabványsorozat alapján gyártott tűzoltó készülékek (20 kg-os össztömeg alatt)	hat hónap	–	5 év	20 év, de legkésőbb 2014. 12. 31-ig
Az MSZ 1040 szabványsorozat alapján gyártott tűzoltó készülékek (20 kg-os össztömeg felett)	hat hónap	–	5 év	20 év

¹ A kötelező ellenőrzési és javítási ciklusidők tűrési ideje 2 hónap.

² Az eredetileg zárt (törőszeges) porral oltó tűzoltó készülékeket – újratöltésre – vissza kell juttatni a gyártóhoz.

B. FÜGGELÉK (előírás)

Az alapkarbantartás műveletei

1. Állandó nyomású vízzel, habbal, porral és gázzal oltók

2. Törőszeges, állandó nyomású porral oltók

TŰZOLTÓTECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

II. FEJEZET

JELZŐTÁBLA VÍZVEZETÉKEKHEZ ÉS TŰZOLTÓ-VÍZFORRÁSOKHOZ

3. Hajtóanyagpalackos vízzel és habbal oltók

4. Hajtóanyagpalackos porral oltók

5. Szén-dioxiddal oltók

Sor- szám	A karbantartás tárgya	1	2	3	4	5	Az elvégzendő feladatok és tevékenységek
1.	A biztonsági és jelzőszerelvények ellenőrzése	X	X	X	X	X	A tűzoltó készülék működőképességének megállapítása érdekében ellenőrizni kell a biztonsági és a jelzőszerelvényeket.
2.	A nyomásmérők ellenőrzése és átvizsgálása, a tűzoltó készülék üzemi nyomásának ellenőrzése	X	X				A nyomásmérők ellenőrzése során, ha nem működnek akadálymentesen, vagy ha a mért nyomásérték az előírttól eltér, akkor a gyártó által megadottak szerint kell eljárni. A hajtóanyag mennyiségét nyomásméréssel kell ellenőrizni.
3.	A tűzoltó készülék külső szemrevételezése	X	X	X	X	X	Meg kell vizsgálni, hogy a tűzoltó készülékek kifogástalan és biztonságos működését gátló korróziós hiba, horpadásos vagy domború deformáció vagy egyéb károsodás látható-e. Ha ilyenek találhatók, akkor a gyártó által megadottak szerint kell eljárni.
4.	A szén-dioxiddal oltó tűzoltó készülék tömegellenőrzése					X	A tűzoltó készülék tömegét le kell mérni és ellenőrizni kell a palackba beütött értékkel. A szén-dioxid-veszteség legfeljebb 10% legyen.
5.	Az ürítőtömlő és lövőke ellenőrzése	X	X	X	X	X	Ellenőrizni kell a tömlő és a lövőke állapotát, meg kell győződni arról, hogy használatra alkalmas, kifogástalan állapotban vannak.
6.	A matrica ellenőrzése	X	X	X	X	X	Ellenőrizni kell a matrica épségét, olvashatóságát és megfelelő tartalmát.
7.	A vízzel és habbal oltó tűzoltó készülékek tartályainak kiürítése			X			Az oltóanyagtöltetet egy tiszta edénybe kell kiönteni és a gyártó által megadottak szerint kell ellenőrizni, további használatra való alkalmasságát megvizsgálni.
8.	A porral oltó tűzoltó készülék oltópor-ellenőrzése				X		Vizsgálni kell az idegen anyagok jelenlétét, a csomósodást és a rögképződést. A tűzoltó készülék forgatásával az oltóport fel kell lazítani, ügyelve arra, hogy az ne folyhasson ki. Amennyiben a fenti felsorolt hibák valamelyike is látható, illetve nem válik folyóssá az oltópor, vagy bármilyen elváltozás tapasztalható, azt ki kell selejtezni, majd a D. függelék 2. megjegyzésében foglaltak szerint újra kell tölteni.
9.	A tűzoltó készülék szerelvényeinek ellenőrzése			X	X		Szükség esetén levegő átfúvatással meg kell tisztítani a tűzoltó készülék szerelvényeit. Meg kell győződni arról, hogy a tömlő, a lövőke, a szűrő (ha van ilyen felszerelve), a felszállítócső és a töltőszelep hibátlan. Hiba esetén ki kell javítani vagy cserélni kell azokat. Ellenőrizni kell a működtető- és ürítőszerelvényeket (ha van ilyen felszerelve). Meg kell tisztítani, fel kell újítani vagy újjal kell pótolni, ha szükséges.
10.	A működtető- és az elsütőfejszerelvény ellenőrzése	X	X			X	Ahol a működtető- és az elsütőfej-szerelvény kiszerelhető a töltet kibocsátása nélkül, meg kell tisztítani és ellenőrizni kell a hibátlan működőképességet, valamint az alkatrészek épségét. A sérült elemeket szükség esetén cserélni kell. A mozgó alkatrészeket és a csavarmeneteket a gyártó ajánlása szerinti kenőanyag alkalmazásával védeni kell.
11.	A hajtóanyagpalack leszerelése			X	X		A rögzítőszerelvények meglazításával a hajtóanyagpalackot le kell szerelni.
12.	A hajtóanyagpalack vizsgálata			X	X		A hajtóanyagpalackok külső szemrevételezése. A sérült palackok pótlásakor a gyártó előírásai szerint kell eljárni. A palack tömegét le kell mérni, és az értéket a palackon lévő beütéssel kell összehasonlítani. Ha a palackban az előírt értékhez képest 10%-kal nagyobb veszteség van, akkor a gyártó előírása szerint a hajtóanyagpalackot ki kell cserélni. A nyomástartó edények nemzeti szabályozásai alkalmazhatók.
13.	Az O gyűrűk, alátétek cseréje	X	X	X	X	X	A tömítőelemek ellenőrzésekor vagy cseréjekor a gyártó előírásai szerint kell eljárni. Ha a tömlő zárófóliás tömítőgyűrűvel van szerelve, azt minden esetben cserélni kell.
14.	A vízzel, habbal oltó tűzoltó készülékek tartályainak belső vizsgálata			X			A műveletet világító segédeszközzel kell elvégezni. Ellenőrizni kell a tartályok külső és belső bevonatának épségét és korróziómentességét. A sérült bevonatot fel kell újítani.
15.	A porral oltó tűzoltó készülékek tartályainak vizsgálata				X		A műveletet világító segédeszközzel kell elvégezni. Ellenőrizni kell a tartály korróziómentességét.
16.	A vízzel, habbal oltók újratöltése			X			A gyártó előírásait figyelembe véve az eredeti töltetet vissza kell tölteni, vagy újjal kell helyettesíteni azt.
17.	A tűzoltó készülékek összeszerelése	X	X	X	X	X	A gyártó előírásait figyelembe véve kell elvégezni. A véletlen működtetés megelőzése érdekében biztosítószerelvényt kell alkalmazni és egyedi azonosítására alkalmas plombafogóval fémzárolni, vagy annak megfelelő eljárást kell használni.
18.	A karbantartást igazoló címke kitöltése	X	X	X	X	X	Minden karbantartási ciklust jelölni kell az 5. és 7. szakaszban foglalt előírások szerint.

C. FÜGGELÉK (előírás)

A középkarbantartás műveletei

1.	A táblázatban megadottak a B. függelékben szereplőkkel együtt végzendők el.
2.	A nyomásjelző műszerrel felszerelt, állandó nyomású tűzoltó készüléken, a gyártó előírásai szerint, a nyomásjelző működőképességét kell ellenőrizni.
3.	A tűzoltó készüléket ki kell üríteni, kivéve a halonnal és a szén-dioxiddal oltókat.
4.	A gyártó útmutatása szerint meg kell vizsgálni az oltóanyagot (lásd 8.1.)
5.	Nagyítóval részletesen vizsgálni kell a tűzoltó készüléket. Vizsgálni kell, hogy léteznek-e korróziós, sérült helyek: – a zárószerelvényeken, az elsütőfej-szerelvényen, – a nyomásjelző műszeren, – a tömlő- és a pisztolyszerelvényen.
6.	Világítóeszköz és tükör segítségével meg kell vizsgálni a tartály belsejét, különös tekintettel a korróziós nyomokra és a belső bevonat hibátlanságára vonatkozóan. A hegesztési varratok épségét fokozottan vizsgálni kell. A tevékenység során a gyártó előírásai szerint kell eljárni, kétes esetekben pedig a gyártóhoz kell fordulni.
7.	Meg kell vizsgálni minden záróelemet a csatlakozó menet, alak, méret és bevonat szempontjából.
8.	A tűzoltó készülék összeszerelése. A tűzoltó készüléket a gyártó előírásait figyelembe véve meg kell tölteni oltóanyaggal és össze kell szerelni.
9.	A biztosító- és biztonsági szerelvények felszerelését követően a karbantartást igazoló címke kitöltése.

D. FÜGGELÉK (előírás)

A teljes körű karbantartás műveletei

1.	A táblázatban szereplő feladatokat a B. és C. függelékben felsorolt eljárásokkal együtt kell elvégezni.
2.	A tűzoltó készülékek teljes szétszerelését követően a hibás részeket selejtezni szükséges, majd ezeket újjal kell pótolni.
3.	A tartályt a rajta lévő jelölés értékének megfelelő nyomáson nyomáspróbának kell alávetni. A jelöletlen tartályokat javítani nem szabad, azokat selejtezni kell. Az MSZ 1040 szerinti tűzoltó készülékeknél a nyomáspróbát a legfeljebb 25 kg össztömegű tűzoltó készülék esetén festetlen, az annál nagyobb össztömegű tűzoltó készülék esetén a hegesztési varratok környezetében, fémtiszta állapotban szükséges végezni.
4.	Nyomáspróbának kell alávetni a biztonsági szelepet és a tűzoltó készülék mindazon szerelvényét, amely a működtetés során a nyomás által terhelt.
5.	A biztonsági szerelvényt (pl. biztonsági szelep) a gyártó előírásait figyelembe véve ellenőrizni és szükség esetén beállítani vagy cserélni kell.
6.	Meg kell tölteni, össze kell szerelni és biztosítószerelvénnyel kell ellátni a tűzoltó készüléket, majd ki kell töltetni a karbantartást igazoló címkét.

E. FÜGGELÉK (tájékoztatás)

A készenlétben tartó neve

Az ellenőrzést végző neve

A tűzoltó készülékek ellenőrzési és javítási nyilvántartása

A javító(k) neve:

Sor- szám	A tűzoltó készülék			Az ellenőrzés időpontja (negyedév)				Javítás	Megjegyzés
Sor- szám	készenléti helye	típusa	gyári száma	I.	II.	III.	IV.	Javítás	Megjegyzés

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

TŰZOLTÓTECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

III. FEJEZET

TŰZOLTÓ-VÍZFORRÁSOK ÉS TARTOZÉKAIK FELÜLVIZSGÁLATA, KARBANTARTÁSA

TŰZOLTÓTECHNIKAI ESZKÖZÖK, FELSZERELÉSEK

IV. FEJEZET

VÉSZLÉTRÁK, VÉSZKIJÁRATI LÉPCSŐK, VÉSZHÁGCSÓK

E fejezet tárgya az ivóvíz-távvezetékek, a helyi vízelosztó és a helyi bekötővezetékek üzemeltetéséhez szükséges szerelvények, továbbá a távvezetékek nyomvonalának jelölésére használatos, valamint a tűzoltó-vízforrások helyét, teljesítőképességét, esetleges különleges rendeltetését jelző táblák. A fejezet a nem ivóvízvezetékek jelzőtábláira is vonatkozik (pl. ipari víz, nyersvíz, üzemi vízvezeték), ha a vízfajtára a jelzőtáblán utalás történik.

1. FELHASZNÁLÁSI TERÜLET

A jelzőtáblák (a továbbiakban: tábla) kialakításuktól függően a következők:

− A jelű tábla: ivóvíz-távvezetékekhez,

− B jelű tábla: helyi vízelosztó vezetékekhez,

− C jelű tábla: bekötővezetékekhez,

− D jelű tábla: tűzoltó-vízforrásokhoz.

2. KÖVETELMÉNYEK

2.1. Méretek

A táblák és az írásjelek méreteit, továbbá a felirati mezők elrendezését a függelék tartalmazza (1...8. ábrák). Az A, a B és a C jelű táblák esetén a távolságjelző kereszt szárszélessége 4-5 mm, szárhosszúsága pedig 35 mm legyen. A távolsági adatok esetén az egész métereket a tizedméterektől vesszővel kell elválasztani. A D jelű, egyben a tűzcsapot jelző táblára vonatkozó 4. ábra az alaptábla méreteit is mutatja. A D jelű táblára vonatkozó 4...8. ábrák példaként mutatják az egyes tűzoltó vízforrások tábláinak kialakítását és feliratozását.

2.2. Anyag

A táblák és az írásjelek anyaga a 2.3.2. szakasz követelményeit kielégítő – anyagában színezett – műanyag. Meglevő hálózatok tábláinak pótlásához a fejezet követelményeit kielégítő fémtáblák is felhasználhatók.

2.3. Kivitel

2.3.1. A „Víztávvezeték” feliratot az A jelű táblán, továbbá a „Víz” feliratot a B jelű táblán, fent, középen, a C jelű táblán pedig jobbra, fent kell elhelyezni.

2.3.2. A táblák az időjárási és mechanikai hatásokkal szemben ütés-, korrózió-, illetve öregedésállóak, valamint színtartóak legyenek. Hosszan tartó UV sugárzás, nedvesség vagy ingadozó hőmérséklet hatására se következzen be a táblák olyan mértékű alakváltozása és elszíneződése, amely a feliratozás olvashatatlanságát eredményezné.

2.3.3. A nem használható tűzcsap (8. ábra) jelölésére átlósan elhelyezett, a keret szélességével és színével megegyező csíkot kell elhelyezni – levehető módon – a tűzcsapot jelző táblán (4. ábra).

2.4. Szín

2.4.1. A tolózárt jelző tábla (A, B és C jelű tábla) alapszíne: RAL 5010 enciánkék, betű-, szám- és jel színe (a továbbiakban: feliratozása): RAL 9002 szürkésfehér.

2.4.2. Az ürítőzárt jelző tábla (A és B jelű tábla) alapszíne: RAL 6018 sárgászöld, feliratozása: RAL 9002 szürkésfehér.

2.4.3. A légtelenítő szerelvényt jelző tábla (A és B jelű tábla) alapszíne: RAL 5010 enciánkék, feliratozása: RAL 9002 szürkésfehér.

2.4.4. A házi főelzárót jelző tábla (C jelű tábla) alapszíne: RAL 5010 enciánkék, feliratozása: RAL 9002 szürkésfehér.

2.4.5. A válaszzárt jelző tábla (nyomásövezeti zónahatáron A és B jelű tábla) alapszíne: RAL 3000 tűzvörös, feliratozása: RAL 9002 szürkésfehér.

2.4.6. A tűzcsapot, a sekély kutat, a mély kutat és a medencét jelző táblák (D jelű táblák) alapszíne: RAL 9010 fehér, kerete: RAL 3000 tűzvörös, feliratozása: RAL 9005 fekete.

2.5. Feliratozás

2.5.1. Az írásmód függőleges, vastag vonalú, közepes írás.

2.5.2. A felirati mezők tartalmának részletezése az A, a B és a C jelű tábla ábrája alapján:

a) A szerelvény nyilvántartására való legfeljebb 12 helyiértékű szám vagy barcode (az A, a B és a C jelű táblához).

b) A szerelvény rendeltetésére utaló rövidítések a következők szerint:

Z tolózár

L légtelenítő szelep

H házi főelzáró

AL önműködő légtelenítés

Ü ürítőzár

VZ válaszzár nyomásövezeti zónahatáron

c) A csővezeték névleges átmérője (DN) mm-ben.

d) Távolsági adatok méterben, felülnézetben balról vagy jobbról és elölről. Az üresen maradt bal vagy jobb oldali mezőbe a szerelvény kezelőszervének nyitási irányát kell feltüntetni: Balra forgó nyíl, ha felülről nézve az óramutató járásával ellentétes vagy jobbra forgó nyíl, ha az óramutató járásával megegyező a szerelvény nyitási iránya.

e) Utalás a vezeték üzemeltetőjére (az A és a B jelű tábla esetén).

2.5.2. A felirati mezők tartalmának részletezése a D jelű táblák ábrái alapján:

a) A szerelvény rendeltetésére utaló rövidítések a következők szerint:

T tűzcsap

M medence

hT habtűzcsap

E 52 mm kiömlőnyílású tűzcsap

K kút

b) A csővezeték névleges átmérője (DN) mm-ben.

A T után levő szám annak a nyomócsőnek a névleges átmérőjét jelenti mm-ben, amelyről a megjelölt tűzcsap a vizet kapja. Ebből a számból következtetni lehet a tűzcsap vízhozamára.

Az M után levő szám – 999 m³-ig – a medence űrtartalmát jelenti m³-ben. 999 m³-nél nagyobb űrtartalmú medence jelölése a következő:

1000–1999 m³-ig a harmadik számjegy helyére ...... 1,

2000–2999 m³-ig a harmadik számjegy helyére ...... 2,

3000–3999 m³-ig a harmadik számjegy helyére ...... 3

kerül, és így tovább, az első két számjegy helye pedig üresen marad. A 7. ábrán feltüntetett három 0 csupán a számjegyek helyét mutatja.

A K után levő szám a kút átlagos vízszintjének a talajszinttől mért mélységét jelenti m-ben.

Megjegyzés: Sekély kút az, amelynek az átlagos vízfelszíne a talajszinttől mérve 6 m-nél nincs mélyebben, míg a mély kút átlagos vízfelszíne ennél mélyebben van.

c) Távolsági adatok méterben, felülnézetben balról vagy jobbról és elölről. Az üresen maradt bal vagy jobb oldali mezőbe vagy a tábla valamelyik alsó sarkába a szerelvény kezelőszervének nyitási irányát kell feltüntetni: Balra forgó nyíl, ha felülről nézve az óramutató járásával ellentétes vagy jobbra forgó nyíl, ha az óramutató járásával megegyező a szerelvény nyitási iránya.

2.5.3. Ha a csővezetékben ipari víz van, akkor a rövidítések elé I betűt (az ipari víz rövidítését) kell tenni (pl. IZ, IT).

2.5.4. A háromágú nyíl a vízforrás helyének az irányát jelenti a melléje, illetve alája írt számokkal, jobbra, balra, illetve előre. A kör alakú nyíl az elzárószerelvény nyitási irányát mutatja.

2.5.5. Az E betűt a tábla alsó sarkában kell elhelyezni.

3. MEGNEVEZÉS ÉS MEGRENDELÉSI ADATOK

3.1. Megnevezés

Példák

Tábla a víztávvezeték szerelvényének, illetve nyomvonalának megnevezésére:

A jelű jelzőtábla

Tábla a helyi vízelosztó vezeték szerelvényének megnevezésére:

B jelű jelzőtábla

Tábla a bekötővezeték szerelvényének megnevezésére

C jelű jelzőtábla

A tűzcsapot jelző tábla megnevezése:

D jelű jelzőtábla tűzcsaphoz

A sekély kutat jelző tábla megnevezése:

D jelű jelzőtábla sekély kúthoz

3.2. Megrendelési adatok

A táblák megrendelésekor a következő adatokat kell megadni:

– a tábla megnevezését;

– a tábla anyagát;

– a tábla alap- és a feliratozás színét a RAL-színminta jelének megadásával;

– a feliratozást:

= a szerelvény nyilvántartási számát (ha van),

= a szerelvény rövidített jelölését,

= a csővezeték névleges átmérőjét,

= távolságmeghatározó számo(ka)t,

= a szerelvény nyitási irányát, és

= az üzemeltető adatait (az A és B jelű tábla esetén).

A táblára vonatkozó egyéb kiviteleket (pl. furatlan, nyomott, festett, cserélhető felirat, kétoldalon megjelölt felirat) megegyezés szerint kell megadni.

Példa

A jelű jelzőtábla

Ipari vízhez tolózár (IZ).

Anyaga: műanyag.

Alapszíne: RAL 5010 enciánkék, feliratozása: RAL 9002 szürkésfehér.

A szerelvény nyilvántartási száma: C 5413.

névleges átmérője (DN): 1200 mm.

A szerelvény a táblától jobbra 16,3 m, előre 17,4 m-re van (felülről nézve), nyitási iránya balra (az óramutató járásával ellentétesen).

Üzemeltető (neve, címe):

A hibabejelentés telefonszáma:

4. ELHELYEZÉS

A táblát céljának megfelelő helyen, 2 m magasságban, maradóan és jól látható módon kell felerősíteni. Felerősítéskor ügyelni kell arra, hogy a tábla el ne fordulhasson. A tábla legyen felerősíthető önmagában vagy hátsó tartólemezzel, és ahhoz 2 db csavarral, rejtetten lehessen rögzíteni a táblát. A tábla rögzítésére a hátsó tartólemez kialakítása tegye lehetővé annak felerősítését oszlopra is (hevederrel, acélpántos rögzítéssel, bilinccsel stb.). Föld alatti vagy föld feletti tűzcsap, illetve habtűzcsap jelzésére a táblát a szerelvényszekrény
(a szerelvényszekrényekre vonatkozó műszaki követelmények szerint) felett kell elhelyezni. Medence tábláján, ha a medencében szívócső van, amelyhez a tűzoltó szivattyú közvetlenül csatlakoztatható, a távolságot jelző számok a szívócső távolságát, egyéb esetben pedig a szívóaknafedélnek a táblától mért távolságát adják meg.

5. ALKALMAZÁS

Táblával kell megjelölni minden föld alatti és föld feletti (a föld alatti, valamint a föld feletti tűzcsapra vonatkozó műszaki követelmények szerint) tűzcsapot. Oltóvíztároló medencét, kutat és egyéb vízforrást csak akkor kell megjelölni, ha megjelölését jogszabály vagy hatóság előírja. Nem kell megjelölni a fali tűzcsapot (a fali tűzcsapra vonatkozó műszaki követelmények szerint).

Függelék

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

E fejezet tárgya tűzoltáshoz vízkivételezésre használható tűzcsapok, víztárolók (medence, tartály), természetes felszíni vizek, tűzcsapszekrények, szerelvények és tartozékok (a továbbiakban: tűzoltó-vízforrások) felülvizsgálata és karbantartása. Nem tárgya a fejezetnek a beépített tűzoltó berendezések vízellátásának felülvizsgálata.

1. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1. A vízkivételi helyeket, azok szerelvényeit és tartozékait legalább félévenként – a fagy elleni védelmet szükség szerint – a fenntartónak felül kell vizsgáltatnia.

Megjegyzés: Felülvizsgálatot csak szakvizsgával^* rendelkező személy végezhet.

1.2. A vizsgálatok alapján feltárt hiányosságokat meg kell szüntetni. A tűz vagy egyéb káreset során meghibásodott, illetve az oltáshoz használt vízkivételi helyek és azok szerelvényeinek karbantartását, javítását azonnal el kell végezni.

1.3. A vízkivételi helyekről nyilvántartást kell vezetni, amely tartalmazza:

− a felülvizsgálat, karbantartás időpontját,

− a felülvizsgálatot, karbantartást végző nevét, megállapításait,

− az esetlegesen javítást végző nevét és a javítás megnevezését.

1.4. A tűzoltó-vízforrások jelzőtábláinak adatait és épségét ellenőrizni kell.

1.5. A vízkivételi helyek az év minden szakában hozzáférhetőek, a szerelvények és a tartozékok rendeltetésszerűen használhatók legyenek.

1.6. A tűzcsapokat és a szerelvényeket karbantartáskor – a védőfesték lekopása vagy sérülése esetén – korrózió

ellen védeni kell.

2. VEZETÉKES VÍZELLÁTÁS SZERELVÉNYEI ÉS TARTOZÉKAI

Felülvizsgálatkor és karbantartáskor a vízvezetéket teljesen át kell öblíteni.

Megjegyzés: Az átöblítést a tiszta víz megjelenéséig kell végezni.

2.1. Tűzcsapok általános előírásai

2.1.1. A vízvezetéki hálózatban – legalább annak átadásakor – teljesítménymérést kell végezni. A hálózat megfelelő, ha a legkedvezőtlenebb vízkivételi helyen levő tűzcsapjából a megengedett legkisebb üzemi nyomáson kifolyó vízmennyiség az arra vonatkozó szabályzat^** szerinti.

2.1.2. A felülvizsgálatot, a karbantartást vagy a javítást követően a fali tűzcsapokat és tűzcsapszekrényeket – a

közterületen levő tűzcsapok kivételével – ellenőrző fémzárral kell ellátni.

2.2. Föld alatti tűzcsap (vonatkozó műszaki követelmények szerint)

2.2.1. A kifolyócsonk lezárására való záró- vagy védősapka eltávolítása után meg kell vizsgálni a tűzcsapházat. Ha benne víz található, akkor szükségszerűen tisztítani, javítani vagy cserélni kell.

2.2.2. Ha a tűzcsapszekrényben is található víz, akkor – a víz eltávolítása után – ellenőrizni kell a tűzcsap zárószerkezetét, a hibát és a szivárgást meg kell szüntetni.

2.2.3. A tűzcsap kifolyócsonkjának és a zárósapkának menetes részeit a szennyeződésektől meg kell tisztítani és be kell zsírozni. Ellenőrizni kell a tömszelence állapotát. A sérült tömítést ki kell cserélni. Hiányzó védő- vagy zárósapkát pótolni, a sérültet pedig cserélni kell.

2.2.4. A tűzcsap menetét idomszerrel ellenőrizni kell. Hibás működés esetén azt meg kell javítani.

2.2.5. A tűzcsap szelepe tűzcsapkulccsal könnyen legyen működtethető. A szelep nehezen járó vagy hibás zárószerkezetét, illetve nem működő víztelenítés esetén a szelepet ki kell szerelni, és a hibát meg kell szüntetni.

2.3. Föld feletti tűzcsap (vonatkozó műszaki követelmények szerint)

2.3.1. A tűzcsap állapotát szemrevételezéssel ellenőrizni kell.

2.3.2. Ellenőrizni kell a csonkkapcsok és a tömítések állapotát. Azokat a szennyeződésektől meg kell tisztítani.

2.3.3. A tűzcsap (szelep) kinyitásával meg kell győződni annak üzemképességéről.

2.3.4. A szelep föld feletti tűzcsapkulccsal (mely a vonatkozó műszaki követelmények szerinti) és/vagy egyetemes kapocskulccsal könnyen legyen működtethető.

2.3.5. Nehezen járó vagy hibás zárószerkezet, valamint elégtelen víztelenítés esetén a 2.5.5. szakasz szerint kell eljárni.

2.4. Fali tűzcsap és falitűzcsap-szekrény oltóvízvezetékhez (vonatkozó műszaki követelmények szerint).

2.4.1. Szemrevételezéssel ellenőrizni kell:

− a tűzcsap (csepegésre, szivárgásra, zárásra),

− a falitűzcsap-szekrény, és

− a szerelvények állapotát.

2.4.2. A tűzcsap (szelep vagy golyóscsap) üzemképességéről – a szerelvényszekrényben levő tartozékok eltávolítása után – annak kinyitásával kell meggyőződni.

2.4.3. Ellenőrizni kell, hogy a tűzcsap könnyen nyitható és jól zárható-e. Nehezen nyitható csap vagy zárás után tapasztalható vízszivárgáskor a szelepet javítani vagy cserélni kell.

2.4.4. Ellenőrizni kell a tömszelence tömítését. A próba során a tűzcsap nyomócsonkját Z jelű kupakkapoccsal kell lezárni és a szelepet ki kell nyitni. Szivárgás nem lehet. Szivárgás észlelésekor a tömítést cserélni kell.

2.4.5. A tűzcsapot a szennyeződésektől meg kell tisztítani.

2.4.6. Víztelenítéses rendszerű hálózathoz tartozó fali tűzcsap ellenőrzésekor és karbantartásakor meg kell győződni a tökéletes víztelenítésről. Nem megfelelő víztelenítéskor a szükséges javítást el kell végezni.

2.4.7. Meg kell vizsgálni, hogy a tűzcsapra szerelt és a felhasználási irányokban kifektetett tömlő nem törik-e meg olyan mértékben, hogy a tömlő keresztmetszetét szűkítve a víz áramlását akadályozza, vagy esetleg károsodást okoz a tömlőben.

2.4.8. Ellenőrizni kell, hogy a nyomótömlő a sugárcsővel és a fali tűzcsappal összeszerelt állapotban van-e.

2.4.9. Ellenőrizni kell a tömlő és a tűzoltó-sugárcső tartószerkezeteinek meglétét és használhatóságát, meg kell győződni a szellőzőfuratok (vízelvezető nyílások) meglétéről.

2.4.10. Meg kell győződni arról, hogy a falitűzcsap-szekrény ajtaja és a tolózár könnyen nyitható-e.

2.4.11. A falitűzcsap-szekrényt a szennyeződésektől meg kell tisztítani. Az esetleges rozsdát kívül-belül el kell távolítani, a hiányzó festést és feliratokat, jelzéseket a tűzveszélyes figyelmeztető és tűzoltósági jelzőtáblákra vonatkozó műszaki követelmények szerint pótolni kell.

2.5. Fali tűzcsap és falitűzcsap-szekrény száraz felszálló vezetékkel

2.5.1. Száraz tűzivíz-vezeték tűzcsapszekrényében levő szerelvényeket (gömbcsapok) legalább 5 évenként nyomáspróbázni kell. A próbanyomás értéke az arra vonatkozó szabályzat^** szerint.

2.5.2. Felülvizsgálatkor és karbantartáskor értelemszerűen a 2.4. szakaszban foglaltakat kell alkalmazni azzal a különbséggel, hogy meg kell vizsgálni a vezetékrendszer vízteleníthetőségét és feltöltéskor a légteleníthetőségét.

2.6. Tűzcsapszekrény föld alatti tűzcsaphoz (vonatkozó műszaki követelmények szerint)

2.6.1. A tűzcsapszekrény állapotát szemrevételezéssel ellenőrizni kell.

2.6.2. A tűzcsapszekrény fedelének felnyitása után meg kell vizsgálni, hogy a szekrényben nincs-e víz. Ha abban víz található, akkor a 2.2.1. és 2.2.2. szakasz szerint kell eljárni.

2.6.3. A víz eltávolítása után a tűzcsapszekrényt az iszaptól és egyéb szennyeződésektől meg kell tisztítani.

2.6.4. Eredeti helyzetéből kimozdult vagy megsüllyedt tűzcsapszekrényt új alapra kell helyezni úgy, hogy fedele a talajszinttől legalább 0,02 m-rel magasabban legyen.

2.6.5. A hibás tűzcsapszekrényt meg kell javítani vagy ki kell cserélni.

2.6.6. A tűzcsapszekrény fedele lánccal jól illeszkedő, zsírozott és tűzcsapkulccsal könnyen leemelhető legyen.

2.6.7. A tűzcsapszekrény fedelét és legalább 1 m²-es környezetében a talajt hulladéktól, iszaptól, hótól, jégtől és más szennyeződéstől rendszeresen meg kell tisztítani.

2.7. Szerelvényszekrény föld alatti tűzcsaphoz (vonatkozó műszaki követelmények szerint)

2.7.1. Ellenőrizni és értelemszerűen alkalmazni kell felületvizsgálatkor és karbantartáskor a 2.4.1., a 2.4.7. és a 2.4.10. szakaszban foglaltakat.

2.7.2. Ellenőrizni kell a szerelvényszekrényben és a szerelvényszekrény mellett levő tartozékok meglétét.

2.7.3. Meg kell vizsgálni a felszerelések elhelyezésére való tartók állapotát.

2.8. Szerelvényszekrény föld feletti tűzcsaphoz (vonatkozó műszaki követelmények szerint)

Ellenőrizni és értelemszerűen alkalmazni kell a 2.4.1., a 2.4.7. és a 2.4.10. szakaszban, továbbá a 2.7. szakaszban foglaltakat.

2.9. Állványcső föld alatti tűzcsaphoz (vonatkozó műszaki követelmények szerint)

2.9.1. Szemrevételezéssel ellenőrizni kell az állványcső állapotát.

2.9.2. Gyakorlati próbával – a vízvezeték-hálózat átöblítése után – meg kell győződni a szelepek helyes működéséről .

2.9.3. A menetes csatlakozásokat a szennyeződésektől meg kell tisztítani és be kell zsírozni. Ellenőrizni kell továbbá a szűrő tisztaságát és a tömítőgyűrű épségét is.

2.9.4. Meg kell vizsgálni, hogy az állványcsőtörzshöz képest a szerelvényház elforgatható-e.

2.9.5. Ellenőrizni kell az állványcsőtörzs alsó részére szerelt, a föld alatti tűzcsaphoz csatlakozó menetes szerelvény megbonthatóságát.

2.10. Tűzcsapkulcs (vonatkozó műszaki követelmények szerint)

A tűzcsapkulcs használhatóságáról gyakorlati próbán kell meggyőződni (pl. elforgatható-e).

2.11. Tűzoltó-nyomótömlő

2.11.1. A tömlőt ki kell fektetni és szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, hogy nem nedves-e, nem penészes-e és nincsenek-e rajta külsérelmi nyomok, valamint láthatók-e rajta a megjelölésre vonatkozó adatok. Ellenőrizni kell a tömlő hosszát (a tűzoltó nyomótömlőre vonatkozó műszaki követelmények szerint). Eredményes vizsgálat után a tömlőt puha kefével mindkét oldalon le kell kefélni, a gumizott tömlőt belül síkporozni kell.

2.11.2. A természetes növényi anyagú tömlőt 2 évenként, a szintetikus anyagút pedig a tűzoltó nyomótömlőre vonatkozó műszaki követelmények szerint nyomáspróbázni kell. Azt a tömlőt, amelyen a nyomáspróba ideje nem látható vagy lejárt, továbbá olyan külsérelmi nyomok vannak rajta, amelyek a használhatóságot kétségessé teszik, soron kívül nyomáspróbázni kell.

2.11.3. A természetes növényi anyagú tömlő nyomáspróbáját a tömlőben levő levegő teljes kinyomása, az egyik tömlővég lezárása, a másik tömlővéghez nyomáspróba elvégzésére alkalmas készülék csatlakoztatása után 10 bar túlnyomású hideg vízzel kell elvégezni. Természetes növényi anyagú nyomótömlő esetében a nyomáspróbát a tömlő teljes megduzzadása és átnedvesedése után lehet csak elvégezni.

2.11.4. Szintetikus anyagú tömlő nyomáspróbája a tűzoltó nyomótömlőre vonatkozó műszaki követelmények szerint.

2.11.5. Ellenőrizni kell, hogy a létesítményekben az előírt számú tartaléktömlő van-e. A nyomáspróbára vagy egyéb más okból elszállított tömlőket pótolni kell.

2.11.6. A nyomáspróbák elvégzése után a tömlőket meg kell szárítani. A nyomáspróba időpontját maradó módon fel kell tüntetni.

2.11.7. Meg kell vizsgálni továbbá, hogy a tömlőn levő kapocstestek nem hibásak-e, nem sérültek-e és hogy a tűzcsapra, az állványcsőre, a tűzoltó-sugárcsőre, továbbá a hosszabbításra való tömlők csatlakozó szerelvényei összekapcsolhatók-e. Ellenőrizni kell a tömítőgyűrűk meglétét és épségét. Meg kell vizsgálni továbbá a tömlővégződések bekötését a tűzoltó nyomótömlőre vonatkozó műszaki követelmények szerint.

2.12. Tűzoltó-sugárcső (vonatkozó műszaki követelmények szerint)

2.12.1. Szemrevételezéssel ellenőrizni kell a tűzoltó-sugárcső állapotát, a sugármarkolat védőbevonatának épségét.

2.12.2. Meg kell vizsgálni, hogy a lövőke, annak tömítése és a csatlakozás megfelel-e az előírt követelményeknek. Hiányzó vagy hibás tömítést pótolni, illetve cserélni kell.

3. VÍZTÁROLÓK ÉS VÍZFORRÁSOK

3.1. A víztárolók (medence, tartály) vízszintjét, az utántöltésre való szerelvények állapotát, a szívóvezeték lábszelepének működőképességét meghatározott időszakonként ellenőrizni kell.

3.2. A természetes vízforrások (folyó, patak, tó stb.), vízkivételi helyek szerelvénye és felszereléseinek vizsgálatakor, illetve ellenőrzésekor a fejezet előírásait kell értelemszerűen alkalmazni.

3.3. A természetes vízforrás, vízkivételi hely kiválasztásakor vizsgálni kell a vízforrás teljesítményét, a megközelíthetőséget és az akadálytalan vízkivétel lehetőségét.

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. Vészlétra: veszélyhelyzetből való menekülésre szolgáló, az épületek, építmények vagy berendezések falához rögzített, általában függőleges helyzetű, egyágú létra.

1.2. Vészkijárati kilépő: a vészkijáratot a vészlétrával összekötő, járófelülettel és korláttal ellátott szerkezet.

1.3. Vészhágcsó: veszélyhelyzetből való menekülésre szolgáló, legfeljebb 3 m szintkülönbség áthidalására alkalmas, olyan létrajellegű szerkezet, amelynél a fokok – egyenként – az épület, építmény vagy berendezés falába (tartószerkezetébe) vannak beépítve.

2. ANYAGOK

2.1. A vészlétra és a vészhágcsó szerkezeti elemeit az általános rendeltetésű ötvözetlen szerkezeti acélra vagy a hegesztett szerkezethez alkalmazható acélra vonatkozó műszaki követelmények szerint hegeszthető szénacélból kell készíteni.

2.2. A vészkijárati kilépőt az építési anyagok „nem éghetőségének” vizsgálatára és minősítésére vonatkozó műszaki követelmények szerinti nem éghető anyagokból kell készíteni.

2.3. A hegesztési varratok feleljenek meg az acélszerkezetek ömlesztőhegesztéssel készített kötéseinek és szerkezeti elemeinek gyártási követelményeire vonatkozó műszaki követelmények szerinti általános követelményű szerkezeti elemek előírásainak.

3. KORROZIÓVÉDELEM

A vészlétra, a vészkijárati kilépő és a vészhágcsó acélelemeit a szabadtéri acélszerkezetek korrózióvédelme, a levegőn száradó festékbevonat-rendszerek követelményeire vonatkozó műszaki követelmények szerinti korrózióvédelemmel kell ellátni.

4. VILLÁM- ÉS ÉRINTÉSVÉDELEM

A vészlétra, a vészkijárati kilépő és a vészhágcsó villámvédelme feleljen meg a 3. melléklet III. fejezet, EPH bekötése pedig az érintésvédelmi szabályzat kisfeszültségű erősáramú villamos berendezésekre vonatkozó előírásainak.

5. MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

5.1. Vészlétra

5.1.1. Alak, méretek, kialakítás

5.1.1.1. A vészlétra alakja, elemei és méretei az 1. ábra szerint.

1 Szár

2 Létrafok

3 Tartókonzol

4 Védőkosár

5 Kapaszkodó

1. ábra

Vészlétra

5.1.1.2. A szárak keresztmetszeti méretét, valamint a tartókonzolok számát és keresztmetszeti méretét az 5.1.2. szakasz szerint kell meghatározni. A tartókonzolok és a szárak szelvénymérete azonos legyen.

5.1.1.3. A vészlétra fokait legalább 18 mm átmérőjű melegen hengerelt köracélból kell készíteni.

5.1.1.4. A vészlétra védőkosarát (a háttámaszt és a kengyelt) legalább 4x20 mm méretű melegen hengerelt abroncsacélból kell készíteni.

5.1.1.5. A vészlétra elemeit folyamatos hegesztési varrattal kell összekapcsolni. A fokokat a szárak furatain átfűzve, a külső oldalon körvarrattal kell rögzíteni.

5.1.1.6. Ha az induló- és az érkezőszint különbsége 2 m-nél nagyobb, védőkosarat kell alkalmazni. 5,0 m-nél hosszabb védőkosarat lehajlás ellen mindkét oldalon meg kell támasztani.

5.1.1.7. Egy létraszakasz hossza legfeljebb 10 m legyen, 10 m után pihenőt kell kialakítani a vészkijárati kilépő előírásai szerint.

5.1.1.8. A vészlétra legalsó foka az indulószinttől legfeljebb 500 mm-re, a legfelső foka pedig az érkezőszinttel egy magasságban legyen.

5.1.1.9. A vészlétra fokainak távolsága a tartószerkezet (falszerkezet) külső síkjától legalább 150 mm-re, de legfeljebb 200 mm-re legyen.

5.1.2. Szilárdság

A beépített vészlétra, bármely fokának közepén ható, bármely irányú 1200 N nagyságú erőt maradó alakváltozás és a rögzítés kilazulása nélkül viselje el.

5.2. Vészkijárati kilépő

5.2.1. Általános előírás

Vészkijárati kilépőt ott kell alkalmazni, ahol a vészlétrához közvetlenül nem lehet csatlakozni.

5.2.2. Méretek, kialakítás

5.2.2.1. A kilépő szélessége a fal külső síkjától mérve legalább 700 mm legyen. Ha a vészkijárati kilépőre nyílászáró nyílik, a kilépő szélessége tegye lehetővé a nyílószárny 90°-os nyitását.

5.2.2.2. A kilépő alapterülete legalább 0,5 m² legyen.

5.2.2.3. A kilépőt térd- és lábléccel felszerelt korláttal kell határolni. A vészlétrához való csatlakozásnál a kilépő korlátját és a vészlétra védőkosarát csak a csatlakozó oldalon szabad megnyitni. A védőkosáron kialakított nyílás függőleges mérete legalább 1,8 m legyen.

5.2.3. Szilárdság

A vészkijárati kilépőt legalább 5000 N/m² hasznos terhelésre kell méretezni.

5.3. Vészhágcsók

5.3.1. Általános előírás

Vészhágcsót legfeljebb 3 m szintkülönbségig szabad alkalmazni.

5.3.2. Alak, méretek, kialakítás

5.3.2.1. A vészhágcsó alakja, elemei és mérete a 2. ábra szerint.

2. ábra

Vészhágcsó

5.3.2.2. A vészhágcsófokokat legalább 18 mm átmérőjű melegen hengerelt köracélból kell készíteni.

5.3.2.3. A vészhágcsófokokat egy darabból, toldás nélkül, csúszásgátló kialakítással kell készíteni.

5.3.2.4. Az érkezőszinten legalább 1000 mm magas kapaszkodót kell kialakítani.

5.3.2.5. A vészhágcsó legalsó eleme az indulószinttől legfeljebb 500 mm-re, legfelső eleme az érkezőszint alatt legfeljebb 200 mm-re legyen.

5.3.2.6. A vészhágcsófokok távolsága a tartószerkezet (falszerkezet) külső síkjától 150 .... 200 mm legyen.

5.3.3. Szilárdság

A beépített vészhágcsó bármely pontján ható, tetszőleges irányú 1200 N nagyságú statikus erő ne okozzon maradó alakváltozást, illetve ne okozza a bekötés kilazulását.

6. VIZSGÁLATOK

6.1. A késztermék vizsgálata

6.1.1. Szemrevételezéssel kell ellenőrizni a hegesztési varratok épségét és folytonosságát.

6.1.2. Méréssel, mm beosztású mérőléccel kell ellenőrizni az 5.1, az 5.2. és az 5.3. szakaszai előírásai szerinti főméreteket és a szelvényméreteket.

6.2. A beépítés utáni ellenőrzés

6.2.1. A beépítés után, a végleges korrózióvédelem elkészítése előtt szemrevételezéssel kell ellenőrizni:

− a vészlétra, a vészkijárati kilépő és a vészhágcsó 5.1. , 5.2. és 5.3. szakaszai szerinti kialakítását és általános állapotát;

− a vészlétra tartókonzolainak a bekötését;

− a vészhágcsók rögzítését;

− a hegesztések épségét.

6.2.2. Méréssel kell ellenőrizni az 5.1.1.8., az 5.1.1.9., az 5.3.2.5. és az 5.3.2.6. szakaszok szerinti méreteket.

6.2.3. Próbaterhelést kell végezni a következők szerint

A beépített vészlétra és vészhágcsó három tetszőlegesen kiválasztott fokát 120 kg tömegű homokzsák felfüggesztésével két percig terheljük. A sikeres próbaterhelés után a vészlétrát és a vészhágcsót azonosító jellel kell ellátni és nyilvántartásba kell venni.

6.3. Időszakos ellenőrzés

A vészlétrát, a vészhágcsót és a kilépőket legalább ötévenként szemrevételezéssel a 6.2.1. szakasz szerint és próbaterheléssel a 6.2.3. szakasz szerint ellenőrizni kell. A szemrevételezést és a próbaterhelést a nyilvántartásban rögzíteni kell.

7. SZÁLLÍTÁS, TÁROLÁS

7.1. A vészlétrákat egyenként vagy kötegelve, a hágcsókat minden esetben kötegelve, alapmázolással ellátva kell szállítani, úgy, hogy maradó alakváltozást vagy egyéb károsodást ne szenvedjen(ek).

7.2. A vészlétrákat vízszintesen vagy eldőlés ellen védve kell tárolni.

7.3. A vészlétrákat és a vészhágcsókat száraz, fedett helyen kell tárolni.

2. számú melléklet a 2/2002. (I. 23.) BM rendelethez

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK
BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

I. FEJEZET

HABBAL OLTÓ BERENDEZÉSEK

I/1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

A fejezet tárgya a beépített vagy részben beépített, léghabbal oltó tűzoltóberendezés (a továbbiakban: habbal oltó berendezés) fogalommeghatározásai és általános előírások. Nem tárgya a fejezetnek a járművekbe épített, habbal oltó berendezés.

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. Egyszerűsített félstabil, habbal oltó berendezés

Mobil, habképzőanyag-bekeverő berendezéssel működő, részben beépített berendezés, amelynek az oldatvezető csatlakozó csonkjai a védőgödörsánc rézsűje vagy a védett helyiség előtt, mellvédfal nélkül helyezkednek el.

1.2. Félstabil, habbal oltó berendezés

Mobil, habképzőanyag-bekeverő berendezéssel működő, részben beépített berendezés, amelybe az oldatvezeték, a habfejlesztő készülék (habsugárcső) és ezek szerelvényei be vannak építve, továbbá az oldatvezeték csatlakozó csonkjai mellvédfalon vannak elhelyezve.

1.3. Hab (oltóhab)

Habzóképes folyadék (a továbbiakban: oldat) és légnemű anyag finom eloszlású keveréke.

1.4. Habállékonyság

Az egyenletes habtakaró minőségi jellemzője. Az az időtartam, amely alatt – fel nem szakadozó takarás mellett – a habtakaró rétegvastagsága a felére csökken.

1.5. Habcsúszda

A habsebességet csökkentő és habvezető berendezés.

1.6. Habedény

Merev tetős tartályok habvezető csövének a tartály felé kiöblösödő – a hasadólemezt is magába foglaló – része.

1.7. Habégés

A melegnek (hőnek) a habra kifejtett romboló hatása, amely a habot kiszárítja.

1.8. Habgördülékenység

A hab folyamatos, szakadás nélküli terjedési sebessége az oltandó, illetve a védendő felületen.

1.9. Habhűtőhatás

A habrétegből kiváló víz okozta oltási tulajdonság.

1.10. Habintenzitás

Az egységnyi védendő felületre, egységnyi idő alatt juttatott habtérfogat.

1.11. Habkárosodás

Az oltóhab külső körülmények okozta (pl. kémiai és időjárási hatás) térfogatvesztesége.

1.12. Habképző anyag

A víz felületi feszültségét csökkentő, azt habzóképessé tevő termék.

1.13. Habképzőanyag-adagoló

A habképző anyagot az áramló vízhez a szükséges arányban adagoló berendezés.

1.14. Habképzőanyag-bekeverő

A habképző anyagot az áramló vízhez keverő szerkezet.

1.15. Habképzőanyag-eltarthatóság

Az az időtartam, amely alatt a habképző anyag gyári bontatlan csomagolásban – az előírt tárolási mód mellett – minőségét megőrzi.

1.16. Habkiadósság (nehéz-, közép- és könnyűhab)

Az oldatból fejlesztett oltóhab mennyiségére vonatkozó jellemző viszonyszám, amely megadja, hogy a habképző anyag vizes oldatából mennyi hab keletkezik.

1.17. Habsugárcső

Az oldatot és a levegőt oltóhabbá átalakító szerkezet.

1.18. Habsűrűség

Az oltóhab tömegének és térfogatának a hányadosa.

1.19. Habtörés

Az oltandó anyagnak az oltóhabra hideg állapotban is kifejtett romboló – az oltóhabot összetevőire bontó – hatása.

1.20. Habtűzcsap

Nyomás alatt álló oldatvezetékbe épített föld feletti tűzcsap.

1.21. Hasadólemez

A habedényben elhelyezett – a védendő teret a habvezető csőtől elzáró – adott nyomáskülönbségen hasadó, illetve törő fólia vagy lemez.

1.22. Léghab

Az oldat és a levegő finom eloszlású keveréke.

1.23. Mellvédfal

Hősugárzás ellen védő falazat, beépített csatlakozó csőcsonkokkal.

1.24. Oldatvezeték

Víz és habképző anyag keverékét szállító csővezeték.

1.25. Oltóközpont

A habképzőanyag-bekeverőt, a tartályt és a szivattyúkat magába foglaló helyiség, ahonnan az oltáshoz szükséges csővezetékek is kiindulnak.

1.26. Palásthűtő berendezés

A tartálypalást külső felületét vízzel hűtő berendezés.

1.27. Stabil, habbal oltó berendezés

Beépítetten felszerelt teljes oltóberendezés (a víz, az oldat és a haboldali rész), amelynél az oltást egy vagy több oltóközpontból, központi vezérléssel végzik.

1.28. Tetőhűtő berendezés

A tartálytető felületét vízzel hűtő berendezés.

1.29. Tűzfelület

A védendő felület (pl. tartály, védőgödör) alapterülete.

1.30. Tűzosztályok

A vonatkozó műszaki követelmények meghatározásai szerint.

1.31. Vízkiválás

A hab stabilitására jellemző érték, amely lehet ötperces és félvízkiválás.

1.31.1. Ötperces vízkiválás

A habból 5 perc alatt kiváló folyadék tömegszázaléka.

1.31.2. Félvízkiválási idő

Az az idő, amely alatt a habból az eredeti tömeg fele válik ki folyadékként.

2. LÉTESÍTÉSI ELŐÍRÁSOK

2.1. Habbal oltó berendezést kell létesíteni a 100 °C-nál kisebb lobbanáspontú tűzveszélyes folyadékok (4. melléklet XI. fejezet ) tároló-, illetve technológiai tartályára, ha annak tűzfelülete a 100 m²-t vagy űrtartalma az 1000 m³-t meghaladja, a tartályok védőgödreire, ha azok mobil berendezéssel nem olthatók.

2.2. Habbal oltó berendezést a 2.1. szakaszban foglaltakon túlmenően csak a tervező megítélése vagy az illetékes tűzvédelmi hatóság előírása alapján szabad létesíteni.

Megjegyzés: Új, habbal oltó berendezést és meglevő berendezés lényeges átalakítását csak szakvizsgát* tett tervező tervezhet.

3. MŰSZAKI ÁTVÉTEL, ÜZEMBE HELYEZÉS ÉS IDŐSZAKOS VIZSGÁLAT

3.1. Műszaki átvétel és üzembe helyezés

3.1.1. Az üzembe helyezést megelőző műszaki vizsgálatok a következő megállapításokra terjedjenek ki:

− az egyes részberendezések kiviteli terv szerinti elkészültére,

− próbákra és a vizsgálatokra előírt követelmények teljesülésére, valamint

− az üzemben tartáshoz szükséges anyagok (víz, habképző anyag, üzemanyag) mennyiségére és tárolására.

A beindításra megfelelőnek minősített minden részberendezést (pl. villamos és dízelmotoros hajtásokat, mérőköröket) próbának kell alávetni, amelynek eredményeként szabad az üzemi próbát megkezdeni. A víz előírt nyomását és térfogatáramát mérni és bizonylatolni kell (I/3. fejezet).

3.1.2. A próbaüzem során ellenőrizni kell a berendezés helyes működését. A habképző anyag beadagolása előtt a rendszert vízzel kell átöblíteni. A próbaüzemet az oltóhab megjelenése után egy percig kell folytatni. Ez alatt meg kell vizsgálni az oltóhab minőségét és mérni kell az oltóhab térfogatáramát (m³/s). A habmintát tartály esetén a védőgödör felé kifordított pipából, védőgödör esetén pedig a sánc alján levő habból kell venni. Az oltóhab minőségét 3 minta számtani középértékéből kell megállapítani. Ha a berendezés a próbaüzem során nem felelt meg, a hiányosságok megszüntetését követően újabb próbaüzemet kell tartani.

3.1.3. Az üzemeltetésre, a kezelésre és a karbantartásra a kivitelező, illetve a gyártó kezelési utasítása az irányadó.

3.2. Időszakos vizsgálat

3.2.1. A napi és a heti vizsgálatot az üzemeltető utasítása szerint kell végezni.

3.2.2. A félévenkénti vizsgálatot a tűzoltó-vízforrások vizsgálatával (1. melléklet IV. fejezet) együtt kell végezni, továbbá meg kell vizsgálni:

− a hűtőberendezések rendeltetésszerű működőképességét és belső tisztaságát,

− az oldatvezetékek és a habsugárcsövek állapotát (szemrevételezéssel),

− a szerelvények működőképességét,

− a mérő-, a vezérlő-, a szabályozó- és a jelzőberendezéseket,

− a habedények hasadólemezét, és

− a védőgödrök állapotát, különös tekintettel a habcsúszdákra.

3.2.3. A kétévenkénti felülvizsgálat során a félévenkénti felülvizsgálatra előírtakon túlmenően vizsgálni kell a következőket:

− a habsugárcsövek rögzítését és alkatrészeinek állapotát, berendezésenként (pl. tartályonként) legalább egy habsugárcső habképzési módját, habvizsgálattal (a vonatkozó műszaki követelmények szerint) egybekötve,

− a védőgödrök állapotát, különös tekintettel a csőátvezetésekre,

− a villámvédelmi (3. melléklet III/1. fejezet) és az érintésvédelmi (érintésvédelmi szabályzat), valamint a villamos felülvizsgálat (3. melléklet I. fejezet) megtörténtét,

− a csőrendszerek és az aknák víztelenítésének megfelelőségét, valamint a megközelítési és az oltástechnikai területeket.

3.2.4. A tízéves felülvizsgálat a 3.1.2. és a 3.2.3. szakasz előírása szerint.

3.2.5. Soronkívüli felülvizsgálatot kell tartani, ha a berendezésen lényeges módosítás (pl. mellvédfal-áthelyezés, szivattyúcsere) történt. Lényeges módosítás csak az I. fokú tűzvédelmi hatóság hozzájárulásával végezhető.

3.2.6. A két- és a tízéves, továbbá a soronkívüli felülvizsgálat elvégzése előtt az illetékes 1. fokú tűzvédelmi hatóságot értesíteni kell.

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

I. FEJEZET

HABBAL OLTÓ BERENDEZÉSEK

I/2. FEJEZET

CSOPORTOSÍTÁS ÉS ALKOTÓELEMEK

E fejezet tárgya a beépített vagy részben beépített, léghabbal oltó tűzoltóberendezések (a továbbiakban: habbal oltó berendezések) csoportosítása és alkotóelemeivel kapcsolatos előírások. Nem tárgya a fejezetnek a járművekbe épített, habbal oltó berendezés.

1. A HABBAL OLTÓ RENDSZEREK CSOPORTOSÍTÁSA

1.1. A habkiadósság szerint lehetnek:

− nehézhabbal,

− középhabbal, és

− könnyűhabbal

oltó rendszerek.

1.2. A rendszerek kialakításuk szerint lehetnek:

− mobil, és

− beépített (félstabil, egyszerűsített félstabil és stabil),

habbal oltók.

Megjegyzés: Az 1.1. és az 1.2. szakaszra vonatkozó meghatározások és adatok az I/1. fejezet szerint.

2. A HABBAL OLTÓ RENDSZEREK RÉSZEI ÉS MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEI

2.1. A félstabil, habbal oltó berendezés (1. ábra) részei:

− oltóvíznyerő hely (vezeték, tároló stb.);

− oltóvíz-szivattyúmű szívó- és nyomóoldali része a hozzá tartozó hajtó- és kapcsolóberendezéssel, valamint ezek tartozékai;

− habképző anyag készenléti tárolóberendezése;

− vízcsőhálózat (a habbal oltó berendezés vízellátásához); a hozzá tartozó föld feletti tűzcsapokkal;

− oldatvezető csőrendszer – a legalább 40 m-es tűztávolság határán levő mellvédfalhoz kivezetve – és ennek szerelvényei a mellvédfallal együtt;

− léghabsugárcsövek (a továbbiakban: habsugárcsövek);

− habvezető és habfolyató csőrendszer; továbbá annak a tartályon és a védőgödörben elhelyezett szerelvényei (pl. habedény);

− habcsúszda;

− hűtőberendezés, a hozzá tartozó csővezetékekkel és szerelvényekkel (pl. tartály esetén a palást- és tetőhűtő berendezés).

2.1.1. A tűzcsapok számát és a vezeték méreteit úgy kell megállapítani, hogy a félstabil, habbal oltó berendezést az oltáshoz és a hűtéshez szükséges mennyiségű vízzel egyidejűleg, folyamatosan el tudják látni. A tűzcsapok a félstabil, habbal oltó berendezés vízoldal felé eső táppontjától (mellvédfaltól) 40 m-es körzeten belül
– akadálytalanul megközelíthetők – legyenek.

2.1.2. A félstabil, habbal oltó berendezés vízforrás felőli csővezetékének a végén – a tűztávolság határán kívül – B jelű csonkkapocs (a Tűzoltó csatlakozófejekre vonatkozó műszaki követelmények szerint) legyen, amelyet B jelű kupakkapoccsal (a Tűzoltó csatlakozófejekre vonatkozó műszaki követelmények szerint) kell lezárni.

2.1.3. Az egy tűzfelülethez tartozó csonkkapcsokat a 2. ábra szerint kell elhelyezni. Ha egy habsugárcsövet csak egy csonkkapcson keresztül táplálnak, akkor a csonkkapcsokat egymás felett elhelyezni nem szabad. Ha a névleges oldat-térfogatáramot csak több csonkkapocs tudja kielégíteni, akkor – csatlakozás céljából menetes csatlakozású gyűjtőt (a tűzoltótömlőhöz való gyűjtő vonatkozó műszaki követelményei szerint) kell az oldatvezető csővezetékre felszerelni. A 25×10^-3 m³/s (1500 1/min) oldat-térfogatáramig egy, minden megkezdett 16×10^-3 m³/s (1000 l/min) térfogatáram után egy-egy gyűjtőt kell használni. A csonkkapcsokat vagy a gyűjtőket két sorban kell elhelyezni úgy, hogy a második sor legalább 1 m magasan, tengelyeik függőleges vetülete pedig egymástól legalább 500 mm-re legyen.

2.1.4. A hősugárzás ellen is védelmet adó mellvédfalat a védett tartálytól (építménytől) 40–100 m távolságra kell elhelyezni. A csonkkapcsok kezelésére 2 db egyetemes kapocskulcsot (1. melléklet XII. fejezet) kell a csonkkapcsok felett a mellvédfalra erősített tartószerkezeten rögzíteni fémzáras zsinórral Az egy mellvédfalhoz csatlakozó csővezetékek egy tűzfelülethez tartozzanak.

2.1.5. Egy tűzfelülethez tartozó, félstabil, habbal oltó berendezést egy víztáprendszerből kell ellátni vízzel.

2.1.6. A szivattyúmű legyen alkalmas az oldathoz és a hűtéshez szükséges nyomású és mennyiségű víz szállítására.

2.2. Az egyszerűsített félstabil, habbal oltó berendezés részei a félstabil, habbal oltóéval azonosak a következő eltéréssel: a beépített habsugárcsövek oldatvezetékei a védendő berendezés külső oldalán (pl. a védőgödrön kívül) végződnek mellvédfal nélkül.

2.3. A stabil, habbal oltó berendezés (3. ábra) részei a 2.1. szakaszban felsoroltakon kívül:

− oltóközpont, az oldat előállításához szükséges bekeverő- (adagoló-) berendezéssel;

− önműködő bekeverést szabályozó berendezés és ennek tartozékai, valamint

− az oltóközpontból kiinduló oldat- és vízvezető csőrendszer és ennek szerelvényei.

2.3.1. A stabil, habbal oltó berendezés oldat- és hűtővezetékének az egyes tűzszakaszokhoz tartozó zárószerelvényeit a mellvédfal mögött kell elhelyezni. Távműködtetéses szerelvények esetén helyszíni kézi működtetés is legyen.

2.3.2. A stabil, habbal oltó berendezés vízhálózatát úgy kell kialakítani, hogy föld feletti tűzcsapokból az egyes tűzfelületek (tűzszakaszok) mobil eszközökkel is olthatók legyenek.

2.3.3. A stabil, habbal oltó berendezéshez a tartálytelep területén föld alatti tűzcsapot (a Tűzcsapok és tartozékaikra vonatkozó műszaki követelmények szerint) használni nem szabad.

2.3.4. Robbantóanyagot gyártó vagy feldolgozó ipartelepen, ahol szilánkhatás is lehet, a habbal oltó berendezés stabil, az oltóvízellátás, az oltóközpont és az egész csővezeték szilánk ellen védve legyen.

3. ALKOTÓELEMEK ÉS KIALAKÍTÁSUK

3.1. Habképzőanyag-bekeverő

3.1.1. A félstabil, habbal oltó berendezéshez használatos habképzőanyag-bekeverő a habképzőanyag-tartállyal együtt 58×10^-3 m³/s (3500 1/min) oldat-térfogatáramig hordozható, ezen felül gépjárműre vagy utánfutóra szerelt legyen. A stabil, habbal oltó berendezéshez használt habképzőanyag-bekeverő az oltóközpontban helyhez kötött legyen.

3.1.2. 58×10^-3m³/s (3500 1/min) oldat-térfogatáramig vízsugárszivattyú használható, amelynek a nyomómagassága névleges teljesítményen feleljen meg a gyártó adatának, de legalább 1 bar legyen. A vízsugárszivattyú habképző anyag szállítása – a névleges oldat-térfogatáram mellett – az 1. táblázat szerint.

1. táblázat

2M9028_0

Névleges oldattérfogatáram		A szükséges habképző anyag
		2				3,5		5
		%
		Bekeverési arányhoz
m³/s	l/min	m³/s	l/min	m³/s	l/min		m³/s		l/min
6.6×10^-3	400	0,13×10^-3	8	0,33×10^-3	14		0,33×10^-3		20
13,3×10^-3	800	0,26×10^-3	16	0,46×10^-3	28		0,66×10^-3		40
25,0×10^-3	1500	0,50×l0^-3	30	0,87×l0^-3	52,5		1,25×10^-3		75
40,0×10^-3	2400	0,79×10^-3	48	1,40×10^-3	84		2,00×10^-3		120
58,0×10^-3	3500	1,16×10^-3	70	2,04×10^-3	122,5		2,91×10^-3		175

A vízsugárszivattyú a névleges keverési arányt, a névleges folyadékoldali nyomás és a névleges teljesítmény mellett, 20 °C-on adja. A vízsugárszivattyúval csak a hozzá illesztett teljesítményű habsugárcsövet szabad táplálni.

3.1.3. 58×10^-3 m³/s (3500 l/min) térfogatáram felett a habképző anyag kényszerbetáplálású legyen. A beépített, habbal oltó berendezéssel a fejlesztett oltóhabot a berendezés kezelője nem láthatja, ezért minden habképzőanyag-bekeverőnél a habminőséget próbahabsugárcsővel ellenőrizni kell. A habképzőanyag-bekeverőkön a kézi szabályozásra is legyen lehetőség. Ha külön szivattyú szállítja a vizet és a habképző anyagot és a víz kellő nyomáson és mennyiségben az oltóközpontban rendelkezésre áll, ott a mennyiségarányos adagolást méréssel és szabályozással kell megoldani. A habképző anyagot betápláló szivattyút a villamos áram kimaradásakor is működtetni kell (kettős villamos betáplálás, belsőégésű motoros hajtás stb.).

3.1.4. A félstabil, habbal oltó berendezéshez használt hordozható habképzőanyag-bekeverőt az oldatvezetőcsőre csatlakoztatható csonkkapoccsal (a Tűzoltó csatlakozófejekre vonatkozó műszaki követelmények szerint) kell felszerelni.

3.1.5. A stabil, habbal oltó berendezés habképzőanyag-bekeverője és a hozzá tartozó habképzőanyag-tartályok egymással összefüggő egységet képezzenek. A habképzőanyag-tartályokat ezért az oltóközpontban kell elhelyezni. A habképzőanyag-tartályokban egy teljes oltáshoz szükséges anyagmennyiségnek legalább a kétszerese legyen tárolható. Egy oltáshoz szükséges habképző anyag mennyisége a csővezeték megtöltéséhez és egy oltásideig (2. sz. melléklet I/3. fejezet ) szükséges habmennyiség habképző anyagának az összege legyen.

3.1.6. A stabil és a félstabil rendszerekhez a létesítményben annyi tartalék habképző anyagot kell tárolni, hogy az összes habképző anyag mennyisége a legnagyobb tűzfelület háromszoros oltásához elegendő legyen. A tartalék habképző anyag tárolása a – az I. fokú tűzvédelmi hatóság engedélyével – szomszédos vállalattal közös is lehet. A tárolás az oltóközponton kívül is meg van engedve. A habképzőanyag-tartály töltésére önfelszívó rendszerű szivattyút kell használni.

3.1.7. A habképzőanyag-tartály csővezetékéből üzem közben vagy azon kívül víz vagy oldat ne jusson a tartályba vissza, még akkor sem, ha üzem közben az oldatfelhasználás csökken vagy teljesen megszűnik. A habképző anyagot az oltóközpontban és azon kívül fagymentes helyen a gyártó előírása szerint kell tárolni.

3.1.8. A habképző anyagot szállító centrifugálszivattyú teljesítménye legalább 50%-kal nagyobb legyen, mint amilyen teljesítmény a vízszállításból és a bekeverési arányból számítható. A habképző anyagot egy külön szabályozón keresztül kell az áramló vízbe táplálni, ha az adagolás nem különleges adagolószivattyúval történik. A habképző anyag mennyiségi szabályozására sugárszivattyú-szabályozó is használható. A szabályozónak a változó vízszállításnak megfelelő mennyiségű habképző anyagot kell az áramló vízbe táplálnia. Ha az oltóközpontban több habképzőanyag-bekeverő van, akkor az oldatvezető csövek közös gyűjtővezetékre csatlakozzanak. Az alapbeállítást a szabályozón jól látható módon meg kell jelölni. A habképzőanyag-szivattyú, a szabályozó és a hozzá tartozó csőrendszer vízzel kimosható legyen. A kimosócsővezetékre – a csatlakozó elé – 2 db áteresztőszelepet kell szerelni.

3.2. Oltóközpont

A stabil, habbal oltó berendezéshez oltóközpontot kell létesíteni, amely működése szerint kétféle lehet:

− az oltás minden folyamata az oltóközpontból működtethető;

− az oltási folyamat részben az oltóközpontból, részben a tűzfelület körzetéből működtethető.

3.2.1. A habképző anyagot az oltóközpontban kell az áramló vízbe táplálni, és az oldatot csővezetékben kell a védendő berendezéshez eljuttatni. A hosszú oldatvezetékek elkerülése céljából több oltóközpont is létesíthető. Az oltóközpont könnyen és akadálytalanul megközelíthető, valamint tűz, robbanás vagy más káros behatás ellen védve legyen. Az oltóközpontot az I. fokú tűzvédelmi hatóság engedélyével üzemi épület földszinti vagy alagsori helyiségében is el lehet helyezni, ha a helyiséget tűzveszélyes gáz vagy folyadék nem áraszthatja el. Az ajtók és az ablakok kifelé nyíljanak. Az oltóközpont bejárata sugárzó hő ellen védve legyen. A vészkijáratot egyéb helyiségek felé is szabad létesíteni, ha onnan tűzveszélyes gáz vagy folyadék nem juthat a helyiségbe. Az oltóközpontban a hőmérséklet legalább 5 °C legyen. Az oltóközpontban nyílt tüzelésű fűtőberendezést is szabad használni, ha a helyiségben belsőégésű motor vagy tűzveszélyes folyadék nincs. Az oltóközpontot a fagyveszélytől az épület megfelelő kivitele is védje.

3.2.2. Ha az oltóközpontban a belső égésű motorok üzemanyaga I. vagy II. tűzveszélyességi fokozatú, akkor villamos berendezése az A-3 villamos veszélyességi fokozatú helyiségre egyébként a nedves helyiségre vonatkozó előírásoknak (a Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezésekre vonatkozó műszaki követelmények szerint), feleljen meg. Az előbbi esetben az oltóközpontot legalább II. tűzállósági fokozatú (5. sz. melléklet I/2. fejezet) épületben szabad elhelyezni.

3.2.3. A belső égésű motor önindítóval indítható legyen. Villamos önindítóhoz akkumulátortelep és a hozzá tartozó külön töltőberendezés is kell. Az akkumulátortelepet külön helyiségben kell elhelyezni (a Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezésekre vonatkozó műszaki követelmények szerint).

3.2.4. Tűzveszélyes folyadék a szennyvízcsatornába ne kerüljön. A csatornarendszerből az oltóközpontba a visszaáramlást meg kell akadályozni. Elvezetőcsatorna hiányában legalább 2 m³ űrtartalmú gyűjtőedényt, gyűjtőaknát és hozzá ürítőberendezést kell létesíteni.

3.2.5. Az oltóközpontban a szabad légtérrel közvetlen összeköttetésben levő természetes vagy mesterséges szellőzőberendezést kell létesíteni. Az elszívónyílás a legmélyebb szinten legyen. Természetes szellőzés esetén a szellőzőnyílások szabad felülete együttesen legalább 2 m² legyen. Mesterséges szellőzés esetén óránként négyszeres légcserére legyen lehetőség. A tűzjelző központot az oltóközponttal és az oltóvízszivattyú-házzal közvetlen távbeszélővonallal kell összekötni.

3.2.6. A habbal oltó berendezés oltóközpontjában vagy vízművében a víz szállításához örvényszivattyút (az örvényszivattyúkra vonatkozó műszaki követelmények szerint) kell használni. A vízszivattyú – rendeltetése szerint – lehet vízellátó vagy nyomásfokozó szivattyú. A vízszivattyú és a hajtómotor között szíjhajtás ne legyen. A vízszivattyú nyomócsonkjába visszacsapó szelepet kell beépíteni.

3.3. Habfejlesztők és tartozékaik

3.3.1. A beépített középnyomású nehézhabfejlesztők habsugárcsöveinek (4. ábra) méret és teljesítmény adatait a 2. táblázat, a közép- és könnyűhabsugárcsövek teljesítmény adatait pedig a 3. és a 4. táblázat tartalmazza.

2. táblázat

A nehézhabfejlesztők
jele	oldat-térfogatárama		hab-térfogatárama		méretei
jele	m³/s	l/min	m³/s	l/min	a	d₁	d₂	l
500/4,5	8,3×10^-3	500	75×10^-3	4500	80	123	89	1420
1000/9	16×10^-3	1000	150×10^-3	9000	120	148	108	1565
1500/13,5	25×10^-3	1500	225×l0^-3	13500	120	201	133	1760

3. táblázat

A középhabfejlesztők
jele	oldat-térfogatárama (6 bar-on)		hab-térfogatárama
jele	m³/s	l/min	m³/s	l/min
KH 500/54	8,3×10^-3	500	0,75	45 000 – 47 000
AKG 800/120	13,3×10^-3	800	1,66–2	100 000 – 120 000
GVP 360	6,0×10^-3	360	0,42	25 200
MF 30	3,0×10^-3	180	0,39	23 400
1IF 100	16,b×10^-3	1000	2,5	150 000

4.táblázat

A könnyűhabfejlesztők
jele	oldat-térfogatárama (3–4 bar-on)		hab-térfogatárama
	m³/s	l/min	m³/s	l/min
BH 200	3,3×10^-3	200	3,0	180 000

3.3.2. A habsugárcső légbeszívó nyílásai a védősánc koronája fölé kerüljenek. A légbeszívó nyílásokon 1 cm-es lyukbőségű huzalháló legyen. A habsugárcső és a habedény közötti habszállítócső hossza nehézhab esetén 2-4 m legyen, közép- és könnyűhab esetén pedig egyedi megoldású lehet.

3.3.3. A védőgödörtűz oltására a habsugárcsövet a védősánc külső oldalán kell elhelyezni. A habsugárcső tengelye a sánc esésvonalával párhuzamos legyen. A habsugárcsövet úgy kell szerelni, hogy légbeszívó nyílásnak a sánctól mért legkisebb távolsága 0,5 m legyen.

3.3.4. A habbeömlések száma a tartályátmérő függvényében az 5. táblázat szerint.

5. táblázat

2M9028_4

A tartály*
Űrtartalma, m³	névleges átmérője, m		névleges tűzfelülete, m²		habbeömléseinek a száma, db
Űrtartalma, m³	merevtetős	úszótetős	merevtetős	úszótetős (körgyűrű)	merevtetős	úszótetős
2 000	16,0	16,0	201	68	3	2
5 000	22,0	22,0	380	96	4	2
10 000	31,5	32,0	780	143	8	3
20 000	40,0	42,0	1 257	190	16	4
30 000	50,0	–	1 963	–	20	–
40 000	–	58,0	–	265	–	9
60 000	–	72,0	–	331	–	11

* A tartályok a 4. sz. melléklet IV/1. fejezet, a 4. sz. melléklet VIII. fejezet és a föld feletti, álló, hengeres tartály tűzveszélyes folyadék tárolására vonatkozó műszaki követelmények szerint.

Megjegyzés: A 2000 m³-nél kisebb tartályok habbeömléseinek száma legalább kettő legyen.

3.3.5. A védőgödör habbeömléseinek a száma – amelyet a teljesítmény és az oltásidő együttesen határoz meg – a tartály habbeömléseinek a számánál általában nagyobb. A védőgödör habbeömléseinek az elhelyezése olyan legyen, hogy négyzet alakú, egyedül álló védőgödör esetében a sugárcső lehetőleg a védőgödör oldalfelezőjébe essék. A védőgödör habbeömléseinél nehézhab esetén habfolyató toldatot kell használni. A habsugárcső és a habfolyató toldat kialakítása az 5. ábra szerint. A habsugárnak a védősánc oldalára való lecsapódási helyét
– kimosás ellen – legalább 1,6 m szélességű sávban burkolni kell (5. ábra).

3.4. Habcsúszda

3.4.1. A nehézhabnak a tartály tűzfelületére juttatásához habcsúszdát kell használni. A habcsúszda téglalap keresztmetszetű (6. ábra). A habcsúszda fő méretei a 6. táblázat szerint.

6. táblázat

A habsugárcső jele	A habcsúszda mérete
A habsugárcső jele	a	b
500/4,5	350	450
1000/9	350	450
1500/13,5	430	550

3.4.2. A habcsúszda belsejében – váltakozva – fékezőlapok legyenek. A fékezőlapokat úgy kell a habcsúszdában elhelyezni, hogy a habcsúszda keresztmetszetének legalább 40%-a szabadon maradjon. A habcsúszda a oldalain a habkiömlés céljára kiömlőnyílások legyenek. A tartálypalást és a tartály középpontja felé néző b oldalon kiömlőnyílás ne legyen. A kiömlőnyílások szélessége a habcsúszda a oldalával legyen egyenlő (6. ábra). A kiömlőnyílásokat a terelőlapoknak megfelelően ugyancsak váltakozva kell elhelyezni úgy, hogy az mindig közvetlenül a terelőlap alá kerüljön.

3.4.3. A habcsúszdát a tartály belső falához 1000 mm-enként legalább 100 mm hosszon villamos ívhegesztéssel kell hozzáerősíteni. Az oltóhab a habcsúszda beömlési helyén függőlegesen essen.

3.5. Habképzőanyag-tartály

A habképzőanyag-tartályt (7. és 8. ábra) a kazánok és nyomástartó edények gyártására és vizsgálatára vonatkozó műszaki követelmények szerint, a veszélyes töltetű nyomástartó edények követelményeinek megfelelően kell kialakítani. A habkézőanyag-tartályon az elszívócsonk alsó alkotója a tartály térfogatának 1/10-e felett legyen. A habképzőanyag-tartály alsó és felső 1/3-ában mintavételi lehetőség legyen. A habképzőanyag-tartályon a következő csonkok és szerelvények legyenek:

− búvónyílás,

− légmentesen záródó – szűrővel ellátott, fenékre vezetett – kiemelhető töltőszerkezet,

− karimás csőcsonk a habképző anyag leeresztésére, karimás csőcsonk a teljes és gyors kiürítésre,

− folyadékállás-mutató (csatlakozásokkal és 2 mérőcsappal) vagy mennyiségmérő szerkezet,

− légtelenítő és légszippantó csőcsonk, valamint

− nyomás alatt levő tartályon karimás csonk a biztonsági szerelvény részére.

3.6. Palást- és tetőhűtés

3.6.1. A palást- és tetőhűtés fő részei:

− vízforrás,

− elzáró-, ürítő- és tisztítószerelvények,

− a hűtőberendezés csővezetéke, a vízfilm egyenletességét biztosító szerkezettel,

− csőrendszer (lövőkékkel), a tartálypalást hűtésére,

− csőrendszer a tartályfedél hűtésére, és

− vízvető a palást alján.

3.6.2. A vízellátásra és a csőhálózatra vonatkozó előírások a 2. sz. melléklet I./3. fejezet szerint.

3.7. Mérőműszerek

A manométerek, manovákuumméterek és vákuumméterek feleljenek meg a manométerek, manovákuumméterek és a vákuumméterek vonatkozó műszaki követelményeinek, osztálypontosságuk legalább 2,5 legyen, a mért érték a skála középső harmadába essen. Felszerelésük háromjáratú csappal és vízzsákcsővel. Minden habképzőanyag-bekeverőn egy manométer és egy manovákuumméter legyen. Ha az üzemi adatok az oltóközpontból ellenőrizhetők, akkor a habképzőanyag-bekeverőkön csak mérőcsatlakozócsonk legyen. Minden manométeren és manovákuumméteren a legnagyobb és a legkisebb üzemnyomást jól látható módon vörös, illetve zöld vonallal kell megjelölni. A habképzőanyag-tartályon a folyadékállást vagy -mennyiséget műszer jelezze. A habképzőanyag-szivattyú és az oltóvízszivattyú szívóoldalára manovákuummétert, a nyomóoldalára manométert kell felszerelni.

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

I. FEJEZET

HABBAL OLTÓ BERENDEZÉSEK

I/3. FEJEZET

VÍZELLÁTÁS ÉS CSŐHÁLÓZAT

E fejezet tárgya a beépített vagy részben beépített, léghabbal oltó tűzoltóberendezések (a továbbiakban: habbal oltó berendezések) vízellátásával és csőhálózatával kapcsolatos előírások.

1. ANYAG

1.1. Az oltórendszerhez csak szavatolt minőségű, jól hegeszthető acélcsőanyagok – fagyhatár alatt, műanyag vezetékek is – használhatók.

1.2. Habképzőanyag-vezetékekhez az anyag vegyi hatásának ellenálló tömítést kell használni. Ha a csővezeték hőhatásnak is ki van téve, a tömítés hőálló is legyen.

2. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

2.1. A csővezeték – a készülék- és a szerelvénycsatlakozások kivételével – hegesztett kivitelű legyen.

2.2. Az acélcsőhegesztés tervezése, kivitelezése az acélcsövek élkiképzésére, az acélok hegeszthetőségére vonatkozó, valamint a hegesztett kötések roncsolásmentes vizsgálatára vonatkozó műszaki követelmények előírásai szerint.

2.3. A csővezetékeket a csatlakozási helyen tömíteni kell. A tömítés a cső áteresztő keresztmetszetét ne szűkítse le.

2.4. A csővezetékeket korrózió ellen védeni kell.

3. MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

3.1. Vízellátás

Megjegyzés: A vízmű az oltóközponttal közös épületben is lehet. Ezen kívül kisegítő vízmű is létesíthető.

3.1.1. A vízmű egyidejű oltóvízszállításának a megállapításakor a következőket kell figyelembe venni:

− a mértékadó tűzfelület oltásához szükséges oltóhab víztartalmát,

− a legnagyobb tűzfelületű és a vele szomszédos 40 m-re, illetve azon belül levő tartályok vízszükségletét (a 3.1.2. szakasz szerint),

− a föld feletti tűzcsapok vízszolgáltatására – környezethűtési célra – 50×10^-3 m³/s (3000 l/min) vízszükségletet.

3.1.2. Beépített palásthűtő berendezés térfogatárama legalább 33×10^-6 m³/m²×s (2 l/m²×min) legyen. Merevtetős tartályok tetőhűtésére legalább 26×10^-6 m³/m²×s (1,6 1/m²×min) víztérfogatáram szükséges. A hűtővizet egyenletesen kell elosztani. Az úszótetőt és a tartályok szigetelt felületeit nem kell hűteni. A 40 m-nél vagy 1,5 D-nél közelebb levő tartályok hűtését legalább 50%-os térfogatárammal kell figyelembe venni a palásthűtő berendezés két részre bontásával úgy, hogy mindkét rész külön-külön táplálható legyen.

Megjegyzés: A 20 m-nél magasabb A és B tűzveszélyességi osztályba^* tartozó technológiai készülékek hűtésére is a fentiek irányadók.

3.1.3. A tartály-, a környezet- és a készülékhűtéshez a víztérfogatáramot legalább 120 percig kell szolgáltatni. Az oltásidő, nehézhabbal való oltáskor legfeljebb 7 perc, közép- és könnyűhabbal való elárasztáskor legfeljebb 5 perc. Az égés megszűntével – a habadagolást 3–5 percig (vagy a szomszédos tartály oltásáig) folytatva – meg kell akadályozni – a már eloltott felületen – a habtakaró felszakadását. A haboltáshoz szükséges víztérfogatáramot – a legnagyobb tűzfelület figyelembevételével – legalább 45 percig kell szolgáltatni. A szükséges víz-, illetve oldat-térfogatáramot tárolótartály oltásakor legalább 45 percig, védőgödör oltásakor legalább 30 percig kell szolgáltatni. A tartály és a védőgödör egyidejű oltásával – víztérfogatáram szempontjából – nem kell számolni. Az oltáshoz szükséges oldat-térfogatáramok az 1. táblázat szerint.

1. táblázat

2M9040_0

Habkiadósság	Habképző anyag		Oldat-térfogatáram
	Habképző anyag		égő anyagcsoport
	megnevezés	bekeverési %-a	I.		II.		III.
	megnevezés	bekeverési %-a	l/min×m²	m³/s×m²	l/min×m²	m³/s×m²	l/min×m²	m³/s×m²
Nehézhab	EVAM EVEGÉNUM LW	4–5 4–5 6	5,0 5,0 4,1	0,08×10^-3 0,08×10^-3 0,061×10^-3	7,0 8,0 6,1	0,11×10^-3 0,13×10^-3 0,11×10^-3	5,0 6,0 4,0	0,08×10^-3 0,1×10^-3 0,06×10^-3
Középhab	EVAM PO-1 FLEB-70	3–4 6 3,5	4,5 – 3,5	0,07×10^-3 – 0,055×10^-3	5,0 – 3,5	0,08×10^-3 – 0,055×10^-3	3,5 3,0 3,0	0,055×10^-3 0,05×10^-3 0,05×10^-3
Könnyűhab	EVAM	2–3
			IV.		V.		VI.
			l/min×m²	m³/s×m²	l/min×m²	m³/s×m²	l/min×m²	m³/s×m²
Nehézhab	EVAM EVEGÉNUM LW	4–5 4–5 6	5,0 5,0 3,5	0,08×10^-3 0,08×10^-3 0,055×10^-3	4,5 4,0 3,0	0,07×10^-3 0,06×10^-3 0,05×10^-3	5,0 5,0 3,5	0,08×10^-3 0,08×10^-3 0,055×10^-3
Középhab	EVAM PO-1 FLEB-70	3–4 6 3,5	3,0 9,0 3,0	0,05×10^-3 0,15×10^-3 0,05×10^-3	2,5 3,0 2,0	0,04×10^-3 0,05×10^-3 0,03×10^-3	3,0 4,8 2,5	0,05×10^-3 0,075×10^-3 0,04×10^-3
Könnyűhab	EVAM	2–3

* A táblázatban nem szereplő tűzveszélyes anyagokra az oldat-térfogatáram értékeket esetileg kell meghatározni.

Megjegyzés: Az oldat-térfogatáram és időtartama mobil oltás esetén a fenti értékek 1,5-szerese.

Az egyes anyagcsoportokba tartozó főbb anyagok:

I. metilalkohol, etilalkohol, etilacetát, akrilnitrit, metil-etil-keton

II. aceton, butilalkohol, izopropiléter

III. gazolin

IV. benzin, benzol, toluol

V. az I–IV. anyagcsoportba nem tartozó, 20 ^oC-nál nagyobb lobbanáspontú, tűzveszélyes folyadékok

VI. az I–V. anyagcsoportba nem tartozó, 20 ^oC-nál kisebb lobbanáspontú, tűzveszélyes folyadékok

3.1.4. A tartály mobil eszközökkel való hűtésére, a beépített hűtőberendezéssel ellátott tartály hűtéséhez tartozó víztérfogatáram 1,5-szeresét kell figyelembe venni.

3.1.5. Ha az oltóközpont vízműve látja el az üzemet is vízzel, akkor a vízellátásnak oltás közben is zavartalannak kell lennie. Ha több azonos rendeltetésű létesítménynek (telep, üzem) közös a vízműve, akkor az oltáshoz szükséges vízmennyiséget a legnagyobb vízszükségletű létesítményre kell méretezni. A közös vízmű létesítéséhez az I. fokú tűzvédelmi hatóság jóváhagyása szükséges. Az oltóközpontban a tisztítási munkákhoz legalább 25 NÁ csatlakozású – ivóvíz minőségű – vízkivételezési hely legyen.

3.1.6. A vízmű üzemi nyomását úgy kell meghatározni, hogy a legtávolabbi ponton a tervezett teljes fogyasztás mellett is a habsugárcsövek munkapontjának megfelelő, illetve a palásthűtő berendezés működtetéséhez szükséges nyomás legyen meg. Ha a félstabil és az egyszerűsített félstabil oltási rendszerekkel az oltást nyomásfokozó szivattyúval ellátott gépjárműfecskendő közbeiktatásával végzik, akkor – a szükséges vízmennyiség mellett, a legkedvezőtlenebb helyen – legalább 4 bar kifolyási nyomás legyen. A csővezeték üzemi nyomásának méréséhez nyomásmérő helyek legyenek.

3.1.7. Ha a szükséges vízmennyiség hálózatról nem biztosítható, akkor azt tárolni kell. A tároló – oltáshoz és hűtéshez szükséges – összes vízmennyiségét 48 órán belül pótolni kell. Víztárolóként figyelembe vehető a legfeljebb 36 °C hőmérsékletű üzemi vízmedence (pl. a hűtőtorony vízmedencéje), ha azt az oltóvízrendszer vízművének részeként is kiépítik, és az onnan való vízkivétel nem okoz üzemzavart, továbbá az ipari víz a habképzést gátló adalékot (pl. algamentesítőt) nem tartalmaz.

3.1.8. 0,33 m³/s (20 000 l/min) oldat-térfogatáramon felül a vízszállító berendezés működésére legalább két villamos hajtású szivattyúegységet kell használni. A villamos hajtás helyett – megfelelő teljesítményű – belsőégésű motoros hajtás is használható.

3.1.9. A vízellátásra használatos erőgép – minden körülmény mellett – biztosan indítható legyen és a névleges teljesítményt az indítást követő 5 percen belül tartósan szolgáltassa.

3.1.10. A szivattyútelep szivattyúi párhuzamosan működtethetők legyenek.

Megjegyzés: A szivattyútelep kialakítására a szivattyútelep hidegvíz szolgáltatására vonatkozó tervezési irányelvek a meghatározók.

3.1.11. A szivattyút hajtó belső égésű és villamos motor kézzel oldható tengelykapcsolóval legyen ellátva.

3.1.12. A villamos energiát két, egymástól független áramfejlesztő telepről vagy két táphálózatról kell szolgáltatni.

3.1.13. A belsőégésű motorok üzemanyagtartályaiban 2,5 óra üzemidőre elegendő üzemanyag legyen, ezen felül a vízmű közelében az összes üzemanyag-szükséglet 100%-át kell tartalékként tárolni.

3.2. Csőhálózat

3.2.1. Általános előírások

3.2.1.1. A habbal oltó berendezés csőhálózatát és szerelvényeit a hálózati veszteségek figyelembevételével kell méretezni a szükséges térfogatáramra.

3.2.1.2. A víz sebessége legfeljebb 2,5 m/s, az oldat sebessége pedig legalább 2 m/s legyen.

3.2.1.3. Az oldatvezetékek irányváltozásai legalább 3 D sugarúak legyenek.

3.2.1.4. A vizet szállító csőhálózat víz- és légteleníthető, a habképző anyagot, az oldatot és a habot szállító csőhálózat pedig üríthető és kimosható legyen. Az ürítőcsonk és szerelvénye legalább 50 NÁ legyen.

3.2.1.5. Az oltóközpontból kiinduló csővezetékeket ellenőrizhető helyeken (pl. a szerelvényaknáknál) földelni kell (az Érintésvédelmi Szabályzat vonatkozó műszaki követelményei szerint); a földelés eredő ellenállása 5 ohm-nál nagyobb ne legyen.

3.2.1.6. Védőgödrön belüli, föld feletti, karimás csőkötésekben lehetőleg fémtömítés (a Mélyfúrási csőkötések elemeire vonatkozó műszaki követelmények szerint) legyen, de nehezen éghető anyagú tömítés is beépíthető (1. ábra).

1. ábra

3.2.2. Vizet szállító csőhálózat

3.2.2.1. Az oltóvizet szállító csőhálózat közös lehet az üzemi vízhálózattal, ha az az üzem biztonságos ellátásához szükséges követelményeket egyidejűleg kielégíti.

3.2.2.2. Stabil, habbal oltó berendezésben, ha a vízmű nincs az oltóközponttal egybeépítve, akkor a vízmű és az oltóközpont közötti vízszállító vezeték állandóan vízzel feltöltött állapotban legyen.

3.2.2.3. A vizet szállító csőhálózatot fagy ellen védeni és időszakonként öblíteni kell (1. sz. melléklet IV. fejezet).

3.2.2.4. A hűtőberendezés (tető- és palásthűtő) csővezetékei a vízszállító csővezetékből legyenek leágaztathatók. A mellvédfal közelében elhelyezett aknából külön-külön csövön kell a tető- és a palásthűtést táplálni. A tető és a palásthűtő elzárószerelvényeit is aknában kell elhelyezni. Az aknába helyezett elzárószerelvényeket hosszabbított és leemelés ellen rögzített orsószárakkal kell felszerelni (a Tolózárorsóhoz való kulcsszárra vonatkozó műszaki követelmények szerint). Az elzárószerelvények kézikerékkel legyenek működtethetők, és nyitott vagy zárt helyzetük a kezelőhelyről jól látható legyen.

3.2.2.5. A palásthűtő berendezés tartálypalástot körülvevő csővezetékét a tartályon olyan szintmagasságban kell elhelyezni, hogy a tartály legfelső övlemezére jutó 33×10^-6 m³/m²×s (2 l/m²×min) víztérfogatáram a paláston egyenletesen oszoljék szét. A palástot körülvevő csővezetéket legalább két oldalról kell táplálni. Ha a palástról a merevítőgyűrű a vizet eltávolítja, akkor a palásthűtőt a gyűrű alatt is ki kell építeni.

3.2.2.6. A tetőhűtő a teljes tetőfelületen egyenletesen ossza szét a 26×10^-6 m³/m²×s (1,6 l/m²×min) víztérfogatáramot.

3.2.3. Habképző anyagot szállító csőhálózat

3.2.3.1. A habképző anyagot szállító csőhálózatot fagymentes helyen (oltóközpontban) kell elhelyezni.

3.2.3.2. A habképző anyag csővezetéke elemekre bontható legyen. A vízzel való kimoshatóság a habképzőanyag-tartály elzárószerelvényétől a habfejlesztő berendezés oldatvezető csőrendszeréig terjedjék.

3.2.4. Habképző anyag oldatát szállító csőhálózat

3.2.4.1. Ha az oltás minden folyamata az oltóközpontból működtethető, akkor az oltóközpontban az egyes tűzfelületekhez tartozó habsugárcsövet legalább két csoportra kell osztani, és ezekhez külön-külön oldatvezetéket kell építeni. Minden oldatvezetéken külön elzárószerelvény legyen.

3.2.4.2. Ha egy oldatvezetéken több habsugárcső van, akkor ezek azonos típusúak és teljesítményűek legyenek, az oldatot pedig azonos nyomáson kapják.

Egyes habsugárcsövekhez a védőgödörből külön – és elzárható – oldatvezeték tartozzék.

3.2.4.3. Ha az oltóközpontban kettős gyűjtőcsővezeték-rendszer van, akkor a tartályok és a védőgödör habsugárcsöveinek oldatvezető csöveit külön-külön gyűjtőre kell kapcsolni.

3.2.4.4. Az oltóközpontból kiinduló oldatvezetéket a tűzfelületet térbeli elhelyezésének megfelelő sorrendben kell elhelyezni.

3.2.4.5. Ha az oltás az oltóközpontból és a tűzfelület közeléből is működtethető, akkor legyen külön elzárószerelvény, hogy az oldat csak az oltandó tűzfelületre jusson.

3.2.4.6. A mellvédfalnál – az elzárószerelvény után beépített csatlakozásokkal – a mobil eszközökkel történő oltásra is legyen lehetőség.

3.2.4.7. Az oldatszállító csővezetékben oldat csak az üzemben tartás ideje alatt legyen. Több tartályhoz elágazó csővezetékbe az elágazásoknál – a szakaszolás céljából – aknában elhelyezett elzárószerelvények építhetők be.

3.2.4.8. Az oldatszállító csővezetékeket a mellvédfaltól a tartálypalástig a föld alatt kell vezetni. Tartályelmozdulások esetén a csőtörések megakadályozására – a földből kilépő oldatszállítócső és a tartályra szerelt habsugárcső függőleges tengelyein – legalább 2 m, vízszintes távolság legyen. Az oldatszállítócsőre – a tartály mellett, a tartályra felmenő vezeték alsó könyökében – vakperemmel lezárt tisztítócsonkot kell beépíteni. Utólagosan beépített belső úszótető esetén – legfeljebb 1000 m³ űrtartalomig vagy 100 m²tűzfelületig – az oldatszállító csővezetékek a mellvédfaltól a tartálypalástig a föld alatt és a föld felett is vezethetők.

3.2.5. Habot szállító csőhálózat

Megiegyzés: A habot szállító csővezetékben a megengedett legnagyobb habsebesség elsősorban a habkiadósság függvénye, a megengedett értékekre a termékszabványok és a gyártó előírásai irányadók.

3.2.5.1. A tartály robbanóképes gőzeinek lezárására a habvezetőcső végében – a habedényben – hasadólemez (zárófólia vagy bekarcolt üveglap) legyen (2. ábra).

2. ábra

A hasadólemez a tartálytetőről hozzáférhető legyen. A hasadólemez 0,06 bar nyomáskülönbségen hasadjon fel. Belső úszótetős tartály esetén a léghabsugárcső felső csonkja és a tartálypalást közé a két végén karimával ellátott íves közdarabot kell beépíteni. A közdarab mindkét végén oldható kötéssel legyen csatlakoztatható. A hasadólemezt a léghabsugárcső végénél levő két karima között kell elhelyezni.

3.2.5.2. A tűzveszélyes folyadékkal megtöltött tartály ellenőrző habpróbáinak esetére meg kell akadályozni, hogy víz, oldat vagy hab jusson a tartályba.

3.2.5.3. A középnyomású habsugárcsövekhez használatos habedények (2. ábra) csatlakozó csonkjainak névleges átmérője és beépítési helyének mérete a 2. táblázat szerint.

2. táblázat

A habsugárcső jele	b	d₁	d₂
A habsugárcső jele	mm
500/4,5	300	150	200
1000/9	300	150	200
1500/13,5	350	200	300

Belső úszótetős tartály esetén – legfeljebb 1000 m³ űrtartalomig vagy 100 m² tűzfelületig – a tartálypaláston belül a habbeömlő berendezést úgy kell kialakítani, hogy a hab a körgyűrűbe, vagy annak hiányában az úszótetőre jusson.

4. VIZSGÁLAT

4.1. Minden csővezetéket, a habsugárcsövet tápláló függőleges csővezeték leágazásáig – elkészülte után – víznyomáspróbának kell alávetni. A próbanyomás a tervezett legnagyobb üzemi nyomás 1,25-szerese legyen.

4.2. Az elzárószerelvényeket nyitott és zárt helyzetben kell nyomáspróbázni.

A próbanyomás nyitott elzárószerelvényekre legalább a hozzá tartozó csővezeték próbanyomásával, zártakra a névleges nyomással megegyező legyen. A nyomáspróbát beépített szerelvényeken, a csővezetékkel együtt kell végezni.

4.3. A csővezetékhez csatlakozó mérőműszerek, önműködő szabályozóberendezések, szivattyúk stb. nyomáspróbáját külön kell végezni.

4.4. A nyomáspróba megfelelő, ha a próba során szivárgás, csöpögés nem mutatkozik, illetve 10 percen belül
– az 1,6 osztálypontosságú nyomásmérő középső harmadában mérve – nyomáscsökkenés nem tapasztalható.

4.5. A nyomáspróba után a teljes csővezetéket át kell öblíteni.

4.6. Minden elzárószerelvényen a nyomáspróbát követően végre kell hajtani az üzemi állapotnak megfelelő zárási és nyitási próbát.

5. MEGJELÖLÉS

5.1. Ipari csővezetékek és szerelvényeik jelképei a Műszaki rajzok csővezetékekre vonatkozó műszaki követelményei szerint.

5.2. Az oltóközpontban minden habsugárcsőnek jele (tört) legyen, amelynek számlálója a védett tartályt, nevezője pedig a habsugárcsövet jelöli. A nevező jele elé T vagy G betűt kell tenni, annak jelölésére, hogy a habsugárcső a tartály vagy a védőgödör oltására szolgál-e.

Példák

A 2022-es tartály esetében

a tartályon levő 3. habsugárcső jele:

2022

a tartály védőgödrének védelmére való 4. habsugárcső jele:

2022

5.3. A mellvédfalat a kezelőoldalon a hozzá tartozó tartály megjelölésével azonosan kell jelölni. A jelölés legalább 200 mm magas, fehér alapon fekete színű legyen. A habsugárcső csővezetékét és elzárószerelvényeit tartály esetén T1, T2 stb., védőgödör esetén G1, G2 stb. jellel kell a mellvédfalon jól láthatóan ellátni. Az egyszerűsített félstabil berendezés esetén a jelöléseket a csatlakozó helyen, a csővezetékre rögzített táblával kell az előzőhöz hasonló módon feltüntetni. Épületek vagy építmények esetén a jelölési rendszert értelemszerűen kell használni.

5.4. Az oltóközpontban elhelyezett gépegységet, elzárószerkezetet, kapcsoló- és indítókészüléket, valamint segédberendezéseket felirati táblával kell ellátni, amelynek tartalmaznia kell a gépegységek jellemző adatait (sorszám, teljesítmény, nyomómagasság stb.). A kézikerekeken a nyitás és a zárás irányát meg kell jelölni. Az elzárószerkezeteken a tűzfelületek sorszámát (a tartály számát), a csőátmérőt, és a csőre kapcsolt sugárcsövek számát fel kell tüntetni. A tűzfelületet feltüntető számjegyek legalább 100 mm magasak legyenek.

5.5. Az oltóközpontban minden csővezeték és szerelvény színjelöléssel legyen ellátva (a Csővezetékek színjelölésére vonatkozó műszaki követelmények szerint). A csővezeték színjelölését kell alkalmazni a zárószelepen, a habsugárcsövön, a szivattyún, a habképzőanyag és az üzemanyagtartályon. A színjelölésről az oltóközpontban szemléltető táblát kell jól látható helyen elhelyezni.

5.6. Minden vízszivattyút és a hozzá tartozó motort külön-külön legalább 200 mm széles és 250 mm magas jelzőtáblával kell ellátni, amelyen jól látható módon a következőket kell feltüntetni:

− a gyártó nevét,

− a motor (szivattyú) típusát, számát és gyártási évét,

− a motor (szivattyú) névleges teljesítményét (kW, illetve m³/s) és

− a motor (szivattyú) megengedett legnagyobb fordulatszámát.

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

II. FEJEZET

SPRINKLERBERENDEZÉSEK

II/1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

E fejezet tárgya a beépített, önműködő, vízzel oltó sprinklerberendezés (a továbbiakban: sprinklerberendezés) fogalommeghatározásai és általános előírások.

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. Sprinklerberendezés

Beépített, önműködő, vízzel oltó és jelzőberendezés, amely a vizet csővezetéken át juttatja el a sprinklerekhez.

1.2. Sprinkler

Lövőkéből és szórótányérból álló, készenléti állapotban zárt, meghatározott hőmérsékleten nyíló szerelvény, amely oltóvizet szór a védendő felületre.

1.3. Riasztószelep (nedves, száraz, elővezérelt)

A sprinklerek fő elosztóvezetékébe épített szerelvény, amely azok működésekor vagy azt megelőzően nyit, és vízárammal hajtott riasztószerkezetet működtet.

1.4. Csőhálózat

A riasztószelep és a sprinklerek közötti csővezetékek összessége.

1.5. Fő elosztóvezeték

A csőhálózatnak a riasztószelep és az elosztóvezetékek közötti szakasza.

1.6. Elosztóvezetékek

A csőhálózat sprinklercsőágakat tápláló csővezetékei.

1.7. Sprinklercsőág

Csővezetékek, amelyekre a sprinklerek közvetlenül vagy ejtő, illetve felszálló csődarab közbeiktatásával csatlakoznak.

Megjegyzés: Az 1.4...1.7. szakaszok szerinti fogalmak értelmezése az ábra szerint (függelék).

1.8. Nedves rendszer

Olyan csőhálózat, amelyben készenléti állapotban túlnyomásos víz van.

1.9. Száraz rendszer

Olyan csőhálózat, amelyben készenléti állapotban víz helyett sűrített levegő van.

1.10. Száraz sprinkler

Sprinklerből és ejtő, illetve felszálló csődarabból összeszerelt – készenléti állapotban vízmentes – egység.

1.11. Gyorsnyitó

Száraz rendszerekbe építhető szerkezet, amely a sprinkler(ek) nyitásakor a csőhálózatban fellépő nyomáscsökkenés hatására lép működésbe, és meggyorsítja a riasztószelep nyitását.

1.12. Gyorslégtelenítő

Száraz rendszerekbe építhető szerkezet, amely a sprinkler(ek) nyitásakor a csőhálózatban fellépő nyomáscsökkenés hatására lép működésbe, és lehetővé teszi a csőhálózatból a levegő gyors távozását.

1.13. Vegyes rendszer

Olyan nedves rendszer, amelynek csőhálózatához egy vagy több, külön riasztószelepes – korlátozott kiterjedésű – száraz rendszer is csatlakozik.

1.14. Elővezérelt rendszer

Olyan száraz rendszer, amely a védelmi funkcióját a tűzjelző berendezéssel közösen látja el. A tűzjelző berendezés riasztásakor a csőhálózatba – a sprinklerek zárt állapotában is – a sűrített levegő helyébe víz áramlik.

1.15. Szórásfelület

Az egy sprinklerre figyelembe vehető legnagyobb hatásosan védhető felület négyzetméterben.

1.16. Védőfelület

A sprinklerberendezéssel egyidejűleg védhető legnagyobb felület négyzetméterben, amelyre a sprinklerberendezést méretezik.

1.17. Legkedvezőtlenebb védőfelület

Az a védőfelület, amelyre a hozzá tartozó összes sprinkler nyitásakor a legkisebb víztérfogatáram adódik.

1.18. Legkedvezőbb védőfelület

Az a védőfelület, amelyre a hozzá tartozó összes sprinkler nyitásakor a legnagyobb víztérfogatáram adódik.

1.19. Fajlagos víztérfogatáram

Az egységnyi védőfelületre szórt legkisebb víztérfogatáram m³/s·m²-ben (1/m^2·min-ben).

Megjegyzés: 1 1/m^2·min = 1 mm/min.

1.20. Üzemidő

A sprinklerberendezés üzemeltethetőségének időtartama percben, ha a legkedvezőbb védőfelület összes sprinklere kinyitott.

1.21. Védett szakasz

Sprinklerezett tűzszakasz(ok), amely(ek)et vízellátás szempontjából egy védőfelülettel kell figyelembe venni.

1.22. Sprinklerközpont

Az a helyiség, amelyben a riasztószelepeket elhelyezik.

1.23. Kockázati osztály

A védett szakasz besorolása a tűz várható lefolyásától függően.

Megjegyzés: A kockázati osztályok nem azonosak a tűzveszélyességi osztályokkal.

1.24. Kockázati csoport

A védett szakasz besorolása az egyes kockázati osztályokon belül.

1.25. Kimeríthetetlen vízforrás

A legkedvezőbb védőfelületre és a teljes üzemidőre méretezett vízellátó rendszer.

1.26. Kimeríthető vízforrás

A kimeríthetetlen vízforrásnál kisebb teljesítőképességű vízellátó rendszer.

1.27. Tárolási magasság

A padlószint és a tárolt áru felső éle között mért függőleges távolság méterben.

2. LÉTESÍTÉSI ELŐÍRÁSOK

2.1. A sprinklerberendezés feladata

A sprinklerberendezés feladata a tűz továbbterjedésének megakadályozása, illetve eloltása.

2.2. Létesítés

Sprinklerberendezést – amelybe kizárólag hatóságilag^* jóváhagyott elemek építhetők be – csak az illetékes hatóság^** elbírálása vagy a tervező megítélése alapján szabad létesíteni. Sprinklerberendezést csak szakvizsgát^*** tett tervező tervezhet. Ugyanez érvényes a sprinklerberendezések felújításának, lényeges átalakításának vagy bővítésének tervezésére is.

2.3. Kockázati osztályok és csoportok

2.3.1. A védett szakaszt – figyelembe véve a sprinklervédelem sajátosságait – kockázati osztályba, illetve csoportba kell sorolni. A besorolás a KI–K3 kockázati osztályba az Fl., a K4 kockázati osztályon belül a táblázat, illetve az F2. függelék szerint.

Megjegyzés: A nagyobb szám mindig nagyobb kockázatot jelent.

K1: Nem ipari rendeltetésű, kis kockázatú védett szakasz.

K2: Közepes kockázatú védett szakasz, amelyet a kockázattól függően a K2.1–K2.4 kockázati csoportba kell sorolni.

K3: Ipari rendeltetésű, nagy kockázatú védett szakasz, amelyet a kockázattól függően a K3.1–K3.3 kockázati csoportba kell sorolni.

K4: Raktározási rendeltetésű védett szakasz, amelyet a kockázattól függően a K4.1–K4.4 kockázati csoportba kell sorolni

2.3.2. A K4 kockázati osztályon belüli besorolás a tárolt anyag- vagy árufajtától (RI–R4,F2. függelék), valamint az alkalmazott csomagolóanyagtól függően (CS1–CS4) a táblázat szerint.

Csomagolási mód
Raktározott árufajták	CS1	CS2	CS3	CS4
R1	K4.1	K4.2	K4.3	K4.4
R2	K4.2	K4.2	K4.3	K4.4
R3	K4.3	K4.3	K4.3	K4.4
R4	K4.4	K4.4	K4.4	K4.4

R1: Nem éghető raktározott áru.

R2: Nehezen vagy közepesen éghető áru.

R3: Könnyen éghető anyag- vagy áruféleség, amely nem sorolható be az R1, R2, R4 csoport egyikébe sem, és ≤30 térfogatszázalék habosított műanyagot tartalmaz.

R4: Az áruban a habosított műanyag részaránya meghaladja a térfogat 30%-át.

CS1: Nem éghető csomagolás, amelyhez fa rakodólapok és éghető élvédő lécek használhatók. Az élvédő nem fedheti be a csomagolt áru felületének 20%-ánál nagyobb részét és nem lehet habosított műanyagból.

CS2: Éghető csomagolás, amely fából, papírból, kartonból, hullámpapírból és műanyagból áll, de habosított műanyagot nem tartalmaz.

CS3: Éghető csomagolás, amelyhez a habosított műanyag részaránya nem nagyobb a becsomagolt áru térfogatának 10%-ánál és nem fedi be a becsomagolt áru felületének 50%-ánál nagyobb részét.

CS4: Éghető csomagolás, amelynél a habosított műanyag részaránya vagy felülete meghaladja a CS3 szerinti értékeket. Ide sorolandók az egymásra halmozott üres fa rakodólapok is, ha összmagasságuk meghaladja a 12 m-t.

2.4. A különböző rendszerű sprinklerberendezések felhasználási területe

2.4.1. Nedves rendszert ott kell létesíteni, ahol a környezeti hőmérséklet várható ingadozása olyan mértékű, hogy a sprinklerberendezés csőhálózatában a víz nem fagyhat meg és nem is gőzölöghet el.

2.4.2. Száraz rendszert ott kell létesíteni, ahol a környezeti hőmérséklet várható ingadozása olyan mértékű, hogy a csőhálózatban a víz megfagyhat vagy elgőzölöghet.

A K3 és K4 kockázati osztályba sorolt védett szakaszban a rendszert gyorsnyitóval (megítélés szerint gyorslégtelenítővel is) kell felszerelni: Beépített állványos tárolás esetén csak nedves vagy elővezérelt rendszert szabad létesíteni.

2.4.3. Vegyes rendszert ott kell létesíteni, ahol a védett szakasznak csupán korlátozott kiterjedésű részein áll fenn fagyveszély vagy a víz elgőzölgésének veszélye.

2.4.4. Elővezérelt rendszert ott kell létesíteni, ahol a környezeti hőmérséklet várható ingadozása miatt nedves rendszer nem használható, de a tűz gyors terjedésének veszélye miatt a száraz rendszerben fellépő időkésleltetés sem megengedhető. Az elővezérelt rendszerben a riasztószelepet tűzjelző berendezés (a tűzjelző berendezésekre vonatkozó műszaki követelmények szerint) vezérli. E rendszernek két változata van:

2.4.4.1. Önmagában működőképes rendszer, amely a tűzjelző berendezés hibája esetén száraz rendszerként üzemel.

2.4.4.2. Önmagában nem működőképes rendszer, amelyben a csőhálózat vagy a sprinklerek mechanikai sérülése csak hibajelzést vált ki, a csőhálózatba azonban víz nem áramlik. Ott kell létesíteni, ahol az oltóvíz súlyos károkat okozhat.

2.5. Sprinklerberendezés és füst-, illetve hőelvezető rendszer együttes létesítése

Tűz esetén a sprinklerberendezés előbb működjön, mint a füst- és hőelvezető rendszer. Termikusan vezérelt füst- és hőelvezető rendszer kioldási hőmérséklete legalább 20 °C-kal legyen nagyobb, mint a legnagyobb kioldási hőmérsékletű sprinkleré.

3. A VÉDETT SZAKASZ KITERJEDÉSE

A sprinklerekkel védett szakaszokat a nem sprinklerezett terektől

− térben a rendelet^* szerinti tűztávolságokkal, vagy

− építészetileg, az 5. melléklet I/3. fejezet szerinti tűzgátló elhatárolásokkal egymástól el kell választani.

A védett szakaszon belüli, sprinklerekkel nem védhető, továbbá a sprinklervédelemből kihagyható tereket a 3.1. és a 3.2. szakasz tartalmazza. Egyes esetekben önmagukban közvetlenül a födém vagy álmennyezet alatt elhelyezett sprinklerek nem nyújtanak védelmet. Különleges tűzkockázatú berendezéseket tartalmazó helyiségekben (festékszórók, szárítókemencék, betonszilárdító gőzkamrák) a berendezéseket egyedileg is védeni kell. Kiegészítő védelem szükséges abban az esetben is, ha a sprinklerek szórását az üzemi vagy építészeti kialakítások (szerelőszint, karzat, járópalló, klímacsatorna, elszívó stb.) korlátozzák.

Ha az álmennyezet éghető és a födémre néző oldalán a tűz nagy felületre való szétterjedését nem lehet kizárni, az álmennyezet alatti sprinklerek által nyújtott védelem önmagában nem elegendő. Ebben az esetben sprinklerezni kell az álmennyezet feletti tereket is, vagy egyéb megfelelő tűzvédelmi intézkedés szükséges.

3.1. A sprinklerrel nem védhető terek

3.1.1. 15 m-nél nagyobb belmagasságú terekhez – ha közbenső sprinklerszintek kialakítására nincs lehetőség sprinklervédelem nem tervezhető.

3.1.2. A következő esetekben a víz oltóanyagként nem használható, ezért ilyen helyeken egyéb oltóanyaggal működő berendezéseket kell létesíteni:

− duzzadó agyagokat tároló silók és tartályok;

− ipari kemencék, tüzelőberendezések, sófürdők, fémolvasztó üstök és olyan berendezések környezete, ahol az oltóvíz alkalmazása kockázatnövelő tényezőként hat;

− elektronikus adatfeldolgozó helyiségek, amelyeket egyéb önműködő oltóberendezéssel kell védeni; ha az épület védelme sprinklerberendezést igényel, az a 2.4.4.2. szakasz szerinti elővezérelt rendszerű legyen.

3.2. A sprinklervédelemből kihagyható terek

A sprinklervédelemből kihagyható terek – amelyek az 5. melléklet I/3. fejezet szerinti tűzgátló épületszerkezetekkel vannak határolva – a következők:

− vizes technológiájú munkaterületek; kizárólag a tűzvédelmi hatósággal^*^* való előzetes egyeztetéstől függően;

− műszaki kezelőhelyiségek (szellőzőgépház, fűtő- és hűtőberendezés, felvonógépház, víz- és gőzelosztó állomás, fűtőolajtároló stb.), ha alapterületük nem haladja meg a 150 m²-t;

− hűtőhelyiségek, ha alapterületük nem haladja meg a 60 m²-t; 20 m² alapterület alatt tűzgátló elválasztás nem szükséges;

− irodahelyiségek és lakások 150 m² alapterületig;

− lépcsőházi terek, felvonóaknák, rámpák, elő- és védőtetők;

− villamos kezelőhelyiségek, kis- és nagyfeszültségű elosztók, transzformátorkamrák, akkumulátorhelyiségek, szükség-áramfejlesztő berendezések helyiségei, távbeszélőközpontok reléterei;

− kizárólag távközlő berendezéseket tartalmazó terek, amelyek alapterülete nem haladja meg a 20 m²-t;

− WC- és mosdóhelyiségek, ha nem éghető anyagból épültek, és nem tárolnak bennük éghető anyagokat;

− vízzel nem elegyedő éghető folyadékok feldolgozásának, tárolásának terei;

− nem éghető építészeti elemekkel határolt álmennyezeti és álpadlóterek, nem éghető anyagú álmennyezettel és álpadlóval, ha ezek a terek könnyen éghető anyagokat nem tartalmaznak, nehezen éghetőkből (pl. kábelekből, szigetelőanyagokból) pedig csak olyan mennyiséget, hogy tűzterhelésük 12,6 MJ/m², ezen belül egy-egy 4x4 m²-es területszakaszon levő anyagok fűtőértéke 335 MJ-t nem halad meg. További követelmény, hogy az álmennyezet tartószerkezete tűz esetében is megfelelő mechanikai szilárdságú és valamennyi csatlakozó áttörés nem éghető anyaggal tömített legyen. Ugyanez érvényes az éghető álmennyezet feletti terekre is. Ebben az esetben az álmennyezeti tér és az álmennyezet között legalább 1 h tűzállósági határértékű tűzgátló elválasztást kell létesíteni.

4. TERVJÓVÁHAGYÁS, ÜZEMBE HELYEZÉS, ÜZEMELTETÉS

4.1. A sprinklerberendezés terveinek jóváhagyása

4.1.1. Új sprinklerberendezésnek, meglevő berendezés lényeges átalakításának, sprinklerrel védett létesítmény lényeges módosításának a tervdokumentációját az illetékes hatósághoz^** jóváhagyás céljából el kell küldeni.

4.1.2. A tervdokumentációnak a következőket kell tartalmaznia:

4.1.2.1. A speciális sprinklerelemek (pl. sprinkler, riasztószelep) gyártóját.

4.1.2.2. Minden olyan adatot és tervet, amelynek alapján megítélhető, hogy a sprinklerberendezés megfelel-e ezen fejezet előírásainak.

4.1.2.3. Részletes hidraulikai számítást, amelyben a következőket kell meghatározni:

− A fajlagos víztérfogatáram a legkedvezőtlenebb védőfelületen eléri vagy meghaladja a kockázati besorolás szerint megválasztott értéket (II/2. fejezet).

− A legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb védőfelülethez tartozó legnagyobb víztérfogatáramot és az áramlási nyomást a riasztószelep előtt.

− A sprinklerberendezés a teljes üzemidő tartama folyamán üzemeltethető-e a fenti legnagyobb víztérfogatáram-értékkel.

4.1.2.4. A teljes csőrendszer kapcsolási vázlatát.

4.1.2.5. A sprinklerberendezés léptékhelyes elrendezési tervdokumentációját, a szükséges alap- és metszeti rajzokkal. Az elrendezési rajzoknak tartalmazniuk kell az összes sprinklert, armatúrát, csőméretet, csőrögzítést és riasztószelepenként a legmagasabban elhelyezett sprinklert.

4.1.2.6. A védendő létesítmény valamennyi, a sprinklerberendezést befolyásoló adatát és jellemzőjét (építési mód, rendeltetés, technológia, tárolási mód stb.).

4.1.2.7. A tervdokumentációhoz csatolni kell a sprinklerberendezéssel kapcsolatban lefolytatott hatósági egyeztetésekről készült dokumentumokat.

4.1.3. A sprinklerberendezést csak a jóváhagyott tervdokumentáció alapján szabad kivitelezni. Mindennemű eltérést az illetékes hatóságnak^*^* be kell jelenteni, és azzal jóvá kell hagyatni.

4.2. A sprinklerberendezés üzembe helyezése

Az üzembe helyezésre csak a kivitelező vállalat vagy megbízottja jogosult, az I. fokú tűzvédelmi hatóság, a tervező és az üzemeltető képviselőjének jelenlétében.

4.2.1. Az elkészült berendezésről a kivitelezőnek az átvételkor a következőket kell dokumentálnia:

− a felhasznált csővezeték minőségét,

− a berendezés csővezetékeinek tisztítását, átmosását,

− az elvégzett üzemi próbákat,

− a kezelőszemélyzet oktatását,

− a berendezés helyszíni nyomáspróbáját.

4.2.2. A kivitelező az átvételkor nyilatkozni köteles arról, hogy a berendezés a terveknek megfelel, és az elvégzett üzemi próbák alapján üzemképes állapotban van.

4.3. A sprinklerberendezés üzemeltetése, kezelése és karbantartása

4.3.1. Az üzemeltetés, kezelés és karbantartás tekintetében a kivitelező, illetve a gyártó kezelési utasítása az irányadó.

4.3.2. A kezelést csak a berendezés működésére kioktatott személyek végezhetik.

4.3.3. A berendezés műkődéséről naplót kell vezetni, amelyet a sprinklerközpontban kell tartani. A naplóba be kell vezetni minden, a berendezésre vonatkozó megjegyzést, eseményt, az időpont (óra, perc) feltűntetésével. A vízszint- és a nyomásértékeket naponta ellenőrizni kell; a riasztó- és a jelzőberendezéseket hetenként
– lehetőleg meghatározott napon és órában – az ellenőrző szelep(ek) (II/2. fejezet) nyitásával ki kell próbálni. A próbák megtörténtét és eredményét naplóban kell rögzíteni.

4.3.4. A sprinklerberendezés csővezetékeit és a sprinklereket tisztán kell tartani, a rájuk rakódó szennyeződéseket el kell távolítani. Az esetleges hibákat haladéktalanul ki kell javítani. A tömítetlen csöveket, csőkötéseket ki kell cserélni. A teljes berendezés rendszeres karbantartása az üzemeltető feladata. A félévenkénti felülvizsgálatot és karbantartást csak az arra jogosult személy végezheti.

4.3.5. A sprinklerberendezés előre látható üzemen kívül helyezését 8 nappal előbb, előre nem látható üzemen kívül helyezését pedig azonnal be kell jelenteni az I. fokú tűzvédelmi hatóságnak. Ugyancsak be kell jelenteni a berendezés ismételt üzembe helyezését is.

FÜGGELÉK

F1. A VÉDETT SZAKASZOK BESOROLÁSA (a tárolás kivételével)

Adatfeldolgozó berendezés K2.2

Ágyneműgyártás (habosított műanyag nélkül) K2.3

Akkumulátorgyár K2.3

Alkohollepárlás K3.1

Alumíniumablak- és -ajtógyártás K2.2

Alumíniumfeldolgozás ^*

Alumíniumgyártás K2.2

Áruház K2.3

Azbesztfeldolgozás K2.1

Bár K2.1

Betonelemgyár K2.1

Bitumenfeldolgozás K3.1

Borászati üzem K2.1

Bölcsőde K1

Bőrgyár K2.3

Bőrkonfekció K2.3

Bútorgyár K2.3

Celluloidgyártás K3.3

Cementgyár K2.1

Cipőgyár K2.3

Cipőtisztítószer-gyártás K3.1

Cukorgyár K2.3

Csónaképítő üzem ^*

Dohánygyár K.3

Dróthúzó üzem K1

Ecsetgyár K2.4

Édesipari üzem K2.3

Egyetem (előadóterem, iroda) K1

Ékszergyártás K2.1

Elektronikuskészülék-gyártás K2.3

Élelmiszeripari üzem *

Élesztőgyártás K2.3

Épületasztalos-ipari üzem (fa, műanyag) K2.4

Erőmű (hő- vagy vízi erőmű) K2.2

Eszpresszó K1

Étkezésizsír-gyártás K2.3

Étterem K2.1

Fafeldogozó üzem K2.3

Fagyapotgyártás K3.1

Falemezgyártás K2.3

Fáradtolaj-feldolgozás K2.3

Farostlemez-gyártás K2.3

Fegyház K1

Fegyvergyár K2.2

Fehérneműgyár K2.3

Fémbútorgyár K2.2

Fémlemez-feldolgozás K2.1

Festék- és lakkipari üzem K3.1

Filmarchívum K2.3

Filmstúdió K2.4

Fonoda K2.3

Fotokémiai üzem K2.3

Fotolaboratórium K2.2

Fröccsöntő üzem (fém) K2.1

Fröccsöntő üzem (műanyag) K2.3

Fűszerfeldolgozás K2.3

Galvánizálóüzem K2.1

Garázs K2.2

Gépgyár K2.2

Gépjárműabroncs-gyártás K2.4

Gépjárműfényezés K3.1

Gépjárműgyártás ^*

Gépjárműjavítás K2.3

Gépjárműszerelés K2.3

Gumigyár (kivéve a habgumi) K2.3

Gyantafeldolgozás K3.2

Gyapotelőkészítő üzem K2.4

Gyapotfeldolgozás (előkészítő nélkül) K2.3

Gyermekotthon K1

Gyógyszergyár K2.3

Gyufagyár K3.2

Gyűlésterem K2.1

Habanyaggyártás K3.2

Habgumigyártás K3.2

Hangár ^**

Hanglemezgyártás K2.3

Harisnyagyár K2.3

Háztartási készülékek gyártása K2.2

Hűtőgépgyár K2.3

Iroda K1

Iskola K1

Istálló K2.3

Jutaelőkészítő üzem K2.4

Kábelgyár K2.3

Kakaófeldolgozás K2.3

Kárpitozó üzem (habosított műanyag felhasználása nélkül) K2.4

Kárpitozó üzem (habosított műanyag felhasználásával) K3.2

Kartondobozgyár K2.3

Kátrányfeldolgozás K3.1

Kávéfeldolgozás K2.3

Kefegyár K2.4

Keményítőgyártás K2.4

Kenderelőkészítő üzem K2.4

Képtár K1

Kerékpárgyár K2.

Kiállítócsarnok K2.4

Kórház K1

Kosárfonó üzem K2.3

Kőfaragó üzem K2.1

Könyvkötő üzem K2.2

Könyvtár K2.2

Kőolajipari termékek feldolgozása K3.1

Köszigetelőanyag-gyár K2.1

Kötélverő üzem K2.3

Kötőüzem K2.3

Kötszergyár K2.3

Lakkgyártás (éghető oldószer) K3.1

Lakkozóüzem K3.1

Lakóhelyiség K1

Likőrgyár K3.1

Lőszergyár ^**

Malom ^*

Mosoda K2.2

Mosógépgyár K2.2

Mosószergyár K2.2

Motorkerékpárgyár K2.2

Mozi K2.2

Múzeum *

Műanyag-feldolgozó üzem (a habosított műanyag kivételével) K2.3

Műanyaggyár K2.4

Műanyaggyártás K3.1

Műbőrfeldolgozás K2.3

Műbőrgyár K2.3

Műgumigyár K3.1

Műszálgyártás *

Műszergyár K2.2

Műtrágyagyár K2.3

Nádfeldolgozás K1.3

Nemesfém-feldolgozás K2.1

Nemezgyártás K2.3

Nevelőotthon K1

Nitrocellulóz-gyártás ^**

Növényolajgyártás K1.4

Nyomda (a betűszedés kivételével) K2.4

Nyomda (betűszedés) K2.1

Optikai gyár K2.1

Orvosi rendelő K1

Ostyagyártás K2.2

Óvoda K1

Padlóburkolat-gyártás (éghető) K3.1

Padlótisztítószer-gyártás K3.1

Papírgyár (fa- és cellulóz-előkészítés) K2.1

Papírgyár K2.3

Papírhulladék-feldolgozás K2.3

Parafafeldolgozás K2.4

Parkettagyártás K2.3

Ponyvagyártás K2.3

Porcelángyár K2.3

Postai levélosztályozó K2.3

Posztógyár K2.3

Rádióadó K2.2

Rádiógyártás K2.3

Rádióstúdió K2.3

Ragasztógyártás ^*

Rizsfeldolgozás K2.3

Ruhagyár K2.3

Selyemgyár (valódi és műselyem) K2.3

Sörgyár K2.2

Sörgyár, malátakészítés K2.3

Sportszergyártás K2.3

Sütőipari üzem K2.3

Sütőipari üzem, kemencetér K2.1

Szabászat K2.3

Szálloda K2.1

Számítóközpont K2.2

Szappangyár K2.3

Szárazelemgyár K2.2

Szénsavgyár K2.1

Szeszfőzde K3.1

Szíjgyártás K2.3

Színház K2.3

Színházi nézőtér K2.2

Szociális otthon K1.2

Szódagyár (NasCO₃-gyár) K2.1

Szőnyeggyár (gumi és habosított műanyag felhasználása nélkül) K2.3

Szőnyeggyár (gumi és habosított műanyag felhasználásával) K3.1

Szövöde K2.3

Takarmány-előállítás *

Takarmányőrlés K2.4

Tapétagyártás K1.3

Tápszergyár K2.3

Távfűtő üzem K2.1

Téglagyár K2.1

Tejüzem K2.1

Telefonkészülék-gyártás K2.3

Telefonközpont K2.3

Televízió-adóállomás K2.2

Televíziógyártás K2.3

Televízióstúdió K2.4

Templom K1

Terpentingyártás K3.3

Tésztagyártás K2.3

Textilgyár ^*

Transzformátorgyár K2.2

Transzformátorgyár, tekercselőüzem K2.3

Tűzijáték-eszközök előállítása ^**

Üdítőital-értékesítés, -szállítás K2.2

Üdítőital-gyártás K2.1

Üvegcsomagolás, szállítás K2.3

Üvegfúvó üzem K2.2

Üveggyár K2.1

Vágóhíd K2.2

Vagongyár K2.3

Varroda K2.3

Vásárcsarnok K2.3

Vasúti- vagy villamosjármű-telep (városi) K2.3

Vegyi laboratórium (éghető anyagok) K2.4

Vegyi laboratórium (nem éghető anyagok) K2.2

Vegyi üzem (éghető szilárd, por alakú, folyékony anyagok nélkül) K2.2

Vegyi üzem (éghető szilárd, por alakú, folyékony anyagok) K2.4

Vegytisztító üzem K3.1

Viaszgyártás K2.3

Villamos készülékek javítása K2.2

Villamos laboratórium K2.2

Villamosgép-gyár K2.3

Villamoskészülék-gyár ^*

Vulkanizálóüzem K2.4

Zsinórgyártás K2.3

Zsírgyártás K2.3

F2. TÁROLT ANYAGOK ÉS ÁRUK BESOROLÁSA

Aerosolos flakonok R2

Ágynemű R2

Akkumulátor R2

Áruházi raktár R2

Aszfalt R2

Autóalkatrész R3

Bőr R1

Bútor (fa) R2

Celluloid R3

Cipészkellék R2

Cipő R2

Cipőápoló szerek R2

Cukor R2

Csokoládé R2

Dohány (nyers) R1

Dohányárú R2

Édesipari termék R2

Elektronikus készülékek R2

Élelmiszer R2

Étolaj R2

Faáru (levegőáteresztő tárolás) R3

Faáru (tömör tárolás) R2

Faforgács (silóban) R2

Fagyapot R3

Fehérnemű R2

Fémáru R1

Festék R3

Fonal R2

Forgácslap R2

Furnér R2

Gabona R1

Gumiáru R3

Gyapjú R1

Gyapot R2

Gyógyszer R2

Gyufa R3

Habgumi (tömb, tekercs, hulladék) R4

Habosított műanyag (tömb, tekercs, hulladék) R4

Hullámpapír (függőleges tekercsek) R3

Hullámpapír (vízszintes tekercsek) R2

Huzal (csupasz) R1

Huzal (szigetelt) R2

Hűtőszekrény (a habosított műanyag részaránya ≤10%) R2

Hűtőszekrény (a habosított műanyag részaránya >10%) R3

Illatszer R2

Irodagép R1

Irodaszer R2

Ital (égetett szeszes italok nélkül) R1

Járműabroncs R3

Játékáru R2

Jutaáru R2

Kábel R2

Kárpitozott áru (habosított műanyag nélkül) R2

Kárpitozott áru (habosított műanyaggal) R3

Karton (ívekben egymásra halmozva) R2

Kátrány R3

Kátránypapír (vízszintes tekercsek) R2

Kávé (nyers) R2

Kefeáru R2

Kerámia R1

Konzerv R1

Könyv R1

Kötöttáru R2

Kötszer R2

Lakk R2

Len R2

Liszt R2

Matrac (a habosított műanyag részaránya <10 % ) R2

Matrac (a habosított műanyag részaránya >10%) R3

Mosógép R1

Mosószer R2

Mosószer-nyersanyag R1

Műanyag és műanyagáru (a habosított műanyag kivételével) R2

Nemez R2

Nitrát (salétrom) R2

Nitrocellulóz R3

Nyomtatvány R2

Olaj (ásványi, növényi, állati) R2

Oldószer R3

Padlóápoló szerek R2

Padlóburkolat (éghető, habosított műanyag nélkül) R2

Papír (álló tekercs) R3

Papír (egymásra halmozott ívek) R1

Papír (fekvő tekercsek) R2

Papíráru R2

Papírhulladék R2

Parafa R2

Porcelán R1

Ragasztó R3

Rakodólap (rakatmagasság < 2 m) R3

Rakodólap (rakatmagasság > 2 m) R4

Régiség (éghető) R3

Régiség (túlnyomórészt éghetetlen) R2

Rétegeltlemez R2

Rongy R2

Ruházati cikk R2

Sajt R1

Sütemény R2

Szálas anyag R2

Szárazelem R2

Szeszáru R2

Színházi kulisszák R2

Szőnyeg (habosított műanyag nélkül) R2

Szőrme R2

Takarmány R2

Tésztaáru R2

Textiláru R2

Tűzifa R2

Tűzijáték-eszközök^* R4

Üvegáru R1

Vasáru R1

Vászon R2

Vatta R2

Vegyszer (éghető) R3

Vegyszer (nem éghető) R1

Viasz R1

Viaszvászon R2

Villamos készülék R2

Villamos szerelési anyag R2

Zsír (ásványi, étkezési stb.) R2

FÜGGELÉK 3

1 Riasztószelep

2 Fő elosztóvezeték

3 Elosztóvezeték

4 Sprinklercsőág

5 Sprinkler

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

II. FEJEZET

SPRINKLERBERENDEZÉSEK

II/2. FEJEZET

MÉRETEZÉS

E fejezet tárgya a beépített, önműködő, vízzel oltó sprinklerberendezés (a továbbiakban: sprinklerberendezés) méretezésével, alkotóelemeivel és elrendezésével kapcsolatos előírások.

Nem tárgya a fejezetnek a beépített, nyitott szórófejes, vízzel oltó berendezés.

1. A SPRINKLERBERENDEZÉS MÉRETEZÉSE

A következő műszaki jellemzőket a védett szakasz kockázati osztályának, illetve csoportjának (II/1. fejezet) megfelelően kell megválasztani:

− fajlagos víztérfogatáram,

− védőfelület,

− üzemidő, és

− szórásfelület.

1.1. Általános előírások

1.1.1. Egymástól tűzgátlóan el nem választott, eltérő kockázatú, összefüggő terek esetén a sprinklerberendezést úgy kell kialakítani, hogy a nagyobb fajlagos víztérfogatáramú sprinklervédelem legalább 5 méternyire benyúljon a kisebb kockázatú területre.

1.1.2. Az emelvények (podesztek) és egyéb üzemi berendezések alatti területeken – az 1.1.1. szakasztól eltérően – a sprinklervédelem az ott elhelyezett anyagok és berendezések kockázatának megfelelően alakítható ki. Ugyanez érvényes a nagyobb kockázatú terektől tűzgátlóan el nem választott irodákra is.

1.1.3. A K2 vagy K3 kockázati osztályba sorolt védett szakaszokon belül az üzemi tevékenységhez szükséges anyagok tárolási tereit nem kell a K4 kockázati osztályba sorolni, ha a tárolási magasság nem haladja meg az 1. táblázat szerinti értékeket.

1.1.4. Ha a raktárban a tárolási magasság nem haladja meg az 1. táblázat értékeit, tetszőlegesen választható üzemi (K2, K3 kockázati osztály) vagy a raktári (K4 kockázati osztály) besorolás.

1. táblázat

A tárolt anyag
besorolása	tárolási magassága m
K4.1	4,0
K4.2	3,0
K4.3	2,1
K4.4	1.2

1.1.5. A K3.2 és a K3.3 besorolású védett szakaszokon belüli raktározás esetén még az 1. táblázatban megadott tárolási magasság túllépésekor is az üzemmódnak megfelelően kell az 1. fejezet szerinti jellemzőket megválasztani, ha ily módon nagyobb víztérfogatáram adódik, mint raktári besorolás (K4) esetén.

1.2. A műszaki jellemzők megválasztása a K1–K3 besoroláshoz

1.2.1. A nedves és elővezérelt rendszerekre érvényes jellemzők kiválasztása a 2. táblázat szerint.

1.2.2. Száraz és olyan vegyes rendszerben, ahol a csatlakozó száraz szakasz K3 besorolású teret véd, a védőfelületet 30%-kal meg kell növelni.

1.2.3. A K1 osztályba sorolt védett szakaszokon belül a fokozottan veszélyeztetett terekben (pl. tető- és pinceszintek, kazánházak, mosodák, műhelyek) a fajlagos víztérfogatáramot a sprinklerek egymáshoz viszonyított távolságának csökkentésével 5 mm/min-ra kell növelni.

2. táblázat

Besorolás	Fajlagos víztérfogatáram mm/min	Védőfelület m²	Üzemidő min
K1	2,5	84	30
K2.1	5,0	72	60
K2.2		144
K2.3		216
K2.4		360
K3.1	7,5	260	90
K3. 2	10,0
K3.3	12,5

1.3. A műszaki jellemzők megválasztása raktári (K4) besoroláshoz

1.3.1. A raktárakban az üzemidő 90 perc, a szórásfelület 9 m². A további jellemzők megválasztása, illetve a védelem kialakítása a tárolás módjától és a raktár elrendezésétől függ.

1.3.2. A tető, illetve a mennyezet alatt elhelyezett egyetlen sprinklerszint esetén a hatékony védelem érdekében

− a besorolástól és a tárolás módjától függően korlátozni kell a tárolási magasságot és a tárolási egységek (állványok, tömbök) alapterületét;

− a tárolási egységek között meghatározott szélességű elválasztó sávokat kell szabadon hagyni;

− a fajlagos víztérfogatáramot a tárolási magasságtól függően kell megválasztani.

1.3.2.1. A tárolási módok a következők:

A. Tárolás beépített állványokon: az árut helyhez kötött állványokon tárolják. A rakodás megoldása tetszőleges lehet. Közbenső sprinklerszint(ek) beépítése lehetséges.

B. Tárolás mozgatható tárolóegységekben: az árut beépített állványok nélkül, tetszőlegesen egymásra halmozható tárolóegységekben (konténer, oldalfalas rakodólap) vagy más különleges szerkezeten (pl. eltolható állvány) helyezik el. Közbenső sprinklerszintek kialakítására nincs lehetőség.

C. Egyéb tárolási módok: idetartozik minden – A- és B-től eltérő – tárolási mód (ömlesztett, ládázott vagy zsákos áru). A tárolási egységeken (tömbök, halmok) belül – az esetleges rakodólapok hézagain kívül – nem alakulnak ki üres terek.

1.3.2.2. A fajlagos víztérfogatáram, a védőfelület, a legnagyobb tárolási magasság, az elválasztó sáv szélessége
– a kockázati csoporttól (II/1. fejezet) és a tárolás módjától függően – a 3. táblázat szerint. Száraz és olyan vegyes rendszerben, ahol a csatlakozó szakasz K4 besorolású térben van, a védőfelületet 30%-kal meg kell növelni.

1.3.2.3. A tárolási magasság közbenső értékei esetén a fajlagos víztérfogatáram meghatározása az 1–3. ábrák szerint (Fl. függelék). Ebben az esetben az elválasztó sáv szélességét a 3. táblázat szerint legközelebb eső nagyobb fajlagos víztérfogatáramnak megfelelően kell megválasztani.

Megjegyzés: A fajlagos víztérfogatáram meghatározására ilyen esetben az M5. példa nyújt tájékoztatást.

1.3.2.4. A raktározott árukat és anyagokat – a K2 és a K3 kockázati osztályba sorolt tárolóterekben (1.1.3–1.1.5. szakaszok) is – úgy kell elhelyezni, hogy az egyes tárolási egységek alapterülete ne haladja meg a védőfelület 50%-át és hosszúságuk ne legyen 20 m-nél nagyobb.

1.3.2.5. Különböző besorolású anyagok tárolása (vegyes tárolás) esetén a nagyobb veszélyességű anyagfajtának megfelelő fajlagos víztérfogatáramra méretezett berendezés részkiterjedése ezen anyagok tárolásának helyére korlátozódhat. Az ilyen megoldáshoz hatósági⁶ hozzájárulás szükséges.

1.3.3. Beépített állványos tárolás esetén a 3. táblázat A oszlopa szerinti tárolási magasságok túllépésekor – a mennyezet, illetve a tető alatt elhelyezett sprinklereken kívül az állványok közötti szintekben is sprinklereket kell felszerelni.

3. táblázat

Besorolás	Fajlagos víztérfogatáram mm/min	Tárolási magasság m			Legkisebb folyosó szélesség m			Védőfelület m²
Besorolás	Fajlagos víztérfogatáram mm/min	A	B	C	A	B	C	Védőfelület m²
K4.1	7,5	5,3	5,3	5,3	2,0	2,0	2,0	260
	10,0	6,5	6,5	6,5	2,5	2,5	2,5	260
	12,5	–	7,6	7,6	–	3,0	2,5	260
K4.2	7,5	4,1	4,1	4,1	2,0	2,0	2,0	260
	10,0	5,0	5,0	5,0	2,5	2,5	2,5	260
	12,5	–	5,9	5,9	–	3,0	2,5	260
	15,0	–	–	6,7	–	–	3,0	260
	17,5	–	–	7,5	–	–	3,0	260
K4.3	7,5	2,9	2,9	2,9	2,0	2,0	2,0	260
	10,0	3,5	3,5	3,5	2,0	2,0	2,0	260
	12,5	4,1	4,1	4,1	2,5	2,5	2,5	260
	15,0	–	4,7	4,7	–	3,0	2,5	260
	17,5	–	5,2	5,2	–	3,0	2,5	260
	20,0	–	–	5,8	–	–	3,0	300
K4.4	7,5	1,6	1,6	1,6	2,0	2,0	2,0	260
	10,5	2,0	2,0	2,0	2,0	2,0	2,0	260
	12,5	2,4	2,4	2,4	2,0	2,0	2,5	260
	15,0	2,7	2,7	2,7	2,5	2,5	2,5	260
	17,5	3,0	3,0	3,0	2,5	2,5	2,5	260
	20,0	–	–	3,3	–		3,0	300
	22,5	–	–	3,6	–	–	3,0	300
	25,0	–	–	3,9	–	–	3,0	300
	27,5	–	–	4, t	–	–	3,0	300
	30,0	–	–	4,4	–	–	3,0	300

1.3.3.1. A közbenső sprinklerszintek legnagyobb függőleges távolsága a besorolástól függően a 4. táblázat szerint.

4. táblázat

Besorolás	A sprinklerszintek távolsága* mm
K4.1	3,5
K4.2
K4.3
K4.4	2,0
* Az állványok felső polcait a tető vagy a mennyezet alatti sprinklerek védik, a tárolási magasság azonban a felső polcokon sem haladhatja meg a sprinklerszintek közöttit.

1.3.3.2. A közbenső sprinklerszintekben a védőfelület 3,2 m állványszélességig 45 m². Ha az állványszélesség a 3,2 m-nél nagyobb, akkor minden közbenső sprinklerszintben két sprinklersort kell felszerelni. Ebben az esetben a védőfelület – 6,4 m állványszélességig – 90 m², a középen szabadon maradó függőleges teret azonban védeni kell.

1.3.3.3. A tető vagy a mennyezet alatti sprinklerszint védőfelülete 260 m². Ha azonban a teljes tárolási magasság 17,5 mm/min-nél nagyobb fajlagos víztérfogatáramot követelne meg, akkor 300 m²-t kell felvenni.

1.3.3.4. A közbenső szintekben a sprinklerek vízszintes távolságát az állványszerkezettől és a rakfelület elhelyezésétől függően kell megválasztani. A távolság azonban legfeljebb 2,8 m lehet.

1.3.3.5. A vízkészlet szempontjából mértékadó védőfelület (egyidejűség) a mennyezet vagy a tető alatt elhelyezett sprinklerek, valamint az állványok közötti sprinklerszintek száma és védőfelülete szorzatának összegéből adódik. A beépített vízátnemeresztő felületekkel (polcok, podesztek, függőleges aknával kiszolgált többszintes raktárak szintjei) tagolt raktárakra a szintszámot az F3. függelék szerint kell meghatározni.

1.3.3.6. Beépített állványos tárolás esetén lehetőleg nedves rendszert kell alkalmazni. Száraz rendszer alkalmazása esetén a kiszámított védőfelületet 30%-kal meg kell növelni. Ha a tárolási magasság K4.1–K4.3 besorolás esetén 7,5 m-t, K4.4 besorolás esetén pedig 4,4 m-t meghalad, száraz rendszer helyett önmagában működőképes elővezérelt rendszert (II/1. fejezet) kell alkalmazni. Azonban ebben az esetben is 30%-kal megnövelt védőfelületet kell figyelembe venni.

Megjegyzés: A műszaki jellemzők megválasztása és a szükséges vízkészlet kiszámítására – beépített állványos tárolás esetén – az F6. példa nyújt tájékoztatást.

1.4. Hidraulikai méretezés

A sprinklerberendezés teljes csőhálózatát – a sprinklerekkel együtt – hidraulikai számítással kell méretezni. A csőhálózatot úgy kell kialakítani, hogy az 1.2. és az 1.3. szakasz alapján megválasztott műszaki jellemzők bármely üzemállapotban teljesüljenek.

1.4.1. A csővezetékben fellépő nyomásveszteségek meghatározása az F2.1. szakasz szerint.

1.4.2. A működő sprinklerekből kilépő víztérfogatáram kiszámítása az F2.2. szakasz szerint.

1.4.3. A hidraulikai méretezéskor az üzemelő sprinklereken létrejövő nyomásesést 0,5 és 5 bar között kell figyelembe venni.

1.4.4. A sprinklerberendezés csőhálózatában a megengedett készenléti túlnyomás 10 bar.

1.4.5. A tényleges víztérfogatáram a legkedvezőbb védőfelületen sem haladhatja meg a mértékadó védőfelület és a fajlagos víztérfogatáram szorzatának 140%-át.

1.4.6. A csőhálózatban áramló víz sebessége legfeljebb 10 m/s, az armatúrákban (elzárószerelvények, visszacsapó szelepek stb.) pedig 5 m/s lehet.

1.4.7. A hidraulikai szempontból legkedvezőbb védőfelület víztérfogatáramának korlátozása céljából a csőhálózatba oldható kötéssel – legalább 1 m hosszú – fojtószakasz építhető be. Az F2.3. szakasz szerint kialakított fojtószakaszban a víz sebessége legfeljebb 20 m/s lehet. Fojtás céljára szűkítőperemet beépíteni nem szabad. Ha a tiltószakaszban az áramlási sebesség 10 m/s-nál nagyobb, akkor arra csőág nem csatlakoztatható.

1.4.8. A szórásfelületet két azonos csővezetékben felszerelt szomszédos sprinkler és két szomszédos sprinklercsőág távolságának szorzataként kell kiszámítani.

1.4.9. A mennyezet vagy a tető alatt elhelyezett sprinklerekre közelítőleg négyzet alakú védőfelülettel kell számolni még abban az esetben is, ha ezáltal a szomszédos védőfelületre a mértékadónál kisebb felület adódik. A tető alakját és a raktározás módját ebben a vonatkozásban nem szükséges figyelembe venni. A védőfelületek határát falak, egyéb építészeti elválasztások vagy a sprinklersorok közötti felező vonalak mentén kell kijelölni. Ha a védőfelület nagyobb, mint a védett szakasz alapterülete, a számítás során az utóbbit kell figyelembe venni. A K1 kockázati osztályba sorolt védett szakaszokra ez az előírás nem érvényes. A méretezés során előbb a védőfelületek helyzetét kell kijelölni, majd a sprinklerekét a védőfelületen belül. A védőfelület és a sprinklerek számának hányadosa a sprinklerek közepes szórásfelülete. A közepes szórásfelület akkor használható fel a víztérfogatáram kiszámításához, ha az egyes szórásfelületek nem térnek el 20%-nál nagyobb mértékben a közepes szórásfelülettől. 20%-nál nagyobb eltérés esetén az érintett sprinklerekhez tartozó víztérfogatáramot külön-külön ki kell számítani.

1.4.10. Az egyenletes vízszórást akadályozó objektumok (szellőzőcsatornák, kisebb emelvények, művezetői irodák stb.) hatásának kiküszöbölésére beépített kiegészítő sprinklereket a víztérfogatáram és a vízszállítási magasság számításakor nem kell figyelembe venni, ha ezek száma legfeljebb 5. A kiegészítő sprinklerek csővezetékeit a felettük elhelyezett, mennyezet vagy tető alatti sprinklerekkel azonos méretben kell kialakítani. Ha valamely védőfelületen belül a kiegészítő sprinklerek száma 5-nél nagyobb, a 6. és minden további kiegészítő sprinklert a védőfelület hidraulikai méretezésekor figyelembe kell venni.

1.4.11. A beépített vízátnemeresztő felületekkel (polcok, podesztek, függőleges aknával kiszolgált többszintes raktárak szintjei) tagolt raktárak esetén (F3. fejezet) a közbenső szintek csőhálózatának hidraulikai méretezésekor 260 m²-es védőfelülettel, ennél kisebb alapterület esetén a tényleges felülettel kell számolni. A csőhálózat további részét és a vízellátó rendszert az 1.3.3.2. szakasz figyelembevételével kell méretezni.

1.4.12. Ha az álmennyezetek feletti, álpadlók alatti energiaelosztó és szállítóaknák, valamint egyéb elkülönített terek védelmére felszerelt sprinklerek a tető vagy a mennyezet alatti sprinklerek csőhálózatára csatlakoznak, azokat a méretezéskor figyelmen kívül lehet hagyni. Ha saját csőhálózatuk van, azt a mennyezet vagy a tető alatti sprinklerek hálózatára való csatlakozási ponttól kezdve a K1 kockázati osztálynak megfelelően kell méretezni.

2. SPRINKLERKÖZPONT ÉS KIEGÉSZÍTŐ BERENDEZÉSEK

2.1. A sprinklerközpont kialakítása

2.1.1. A riasztószelepet és lehetőleg a rendszer üzembe helyezéséhez, üzemeltetéséhez, leállításához szükséges összes lényeges berendezést (sprinklerszivattyúk kapcsolóberendezéssel együtt, fő elzárószerelvények, légnyomásos víztartályok stb.) különálló helyiségben – sprinklerközpont – kell elhelyezni.

2.1.2. A sprinklerközponthoz vezető utat szabadon kell hagyni. A sprinklerközpont ajtaját lehetőleg külső épületfalban kell elhelyezni. A pincében létesített sprinklerközpontok az oda vezető lépcső közelében legyenek. Nagy légterű építményekben a sprinklerközponthoz vezető útvonalat szembetűnően meg kell jelölni. A sprinklerközpont ajtaját jól látható

SPRINKLERKÖZPONT. IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!

felirattal kell ellátni. A sprinklerközpontban és a hozzá vezető útvonalon biztonsági világítást kell létesíteni.

2.1.3. A sprinklerközpontot – amelyet termelési és tárolási célra nem szabad használni – különálló helyiségben kell elhelyezni a következők szerint:

− ha a sprinklerközpontot a védett szakaszon belül helyezik el, azt legalább 0,5 h tűzállósági határértékű építészeti elválasztással kell határolni és sprinklerekkel védeni;

− a védett szakaszokon kívüli, más célra is felhasznált épületben vagy épületrészben elhelyezett sprinklerközpontot legalább 1,5 h tűzállósági határértékű építészeti elválasztással kell határolni;

− a kizárólag sprinklerközpont céljára létesített épület szerkezete nem éghető anyagú legyen.

2.1.4. A sprinklerközpont megfelelő szellőzésű legyen. A helyiség hőmérséklete ne csökkenjen +5 °C alá és ne haladja meg a +40 °C-ot. Dízelmotorral hajtott sprinklerszivattyúk vagy szükségáramforrások jelenléte esetén a helyiséget sprinklerekkel kell védeni; ebben az esetben a helyiség hőmérséklete ne csökkenjen +10 °C alá. A dízelmotorok kipufogó gázait a szabadba kell vezetni. A sprinklerközpontot a csatornahálózatba kötött lefolyóval kell ellátni. Ha ez nem lehetséges, akkor a kifolyó víz biztonságos elvezetését más módon kell megoldani.

2.1.5. A sprinklerközpontban jól láthatóan és maradó kivitelben ki kell függeszteni a következőket:

− a részletes kezelési utasítást,

− a védett szakasz(ok) alaprajzát (szükség esetén szintenként) az egyes riasztószelepekhez tartozó körzetek feltüntetésével, valamint

− a cső- és a villamos kapcsolási vázlatot.

Több szelepcsoport esetén az egyes szelepcsoportokat és a hozzájuk tartozó fontos kezelőszerveket, az alap- és kapcsolási rajzokra is rávezetett azonosító jellel kell ellátni.

2.1.6. A sprinklerközpontban a berendezéshez felhasznált valamennyi sprinklertípusból – fajtánként és kioldási hőmérséklet szerint – a felszerelt mennyiség 1%-át, de legalább 5 és legfeljebb 50 db-ot kell készenlétben tartani. A tartalék sprinklerek mellett is kell tárolni sprinklertípusonként 1–1 db szerelőkulcsot.

2.2. Riasztószelep

A riasztószelep felépítése a választott rendszertől (II/1. fejezet) függ. Azonos riasztószelepen át táplált sprinklerek csupán egy védett szakaszban lehetnek felszerelve. Bármely sprinklert csak egy riasztószelepen át szabad ellátni vízzel.

2.2.1. Az egy riasztószelephez rendelhető sprinklerek száma a védett szakasz besorolásától és a választott rendszertől függ. Száraz rendszerre, a vegyes rendszer száraz részeire és elővezérelt rendszerre a csőhálózat térfogata is korlátozott.

2.2.1.1. Nedves és vegyes rendszerre az egy riasztószelephez rendelhető sprinklerek száma az 5. táblázat szerint.

5. táblázat

Besorolás	Sprinklerszám
K1	500
K2, K3, K4	1000

A K2–K4 kockázati osztályba sorolt védett szakaszok K1 kockázatú részeiben (pl. az 1.4.12. szakasz szerinti terek) felszerelt sprinklerek beleszámítanak az 5. táblázatban megadott mennyiségbe.

2.2.1.2. Száraz rendszerben az egy riasztószelephez rendelhető sprinklerszám a 6. táblázat szerint.

6. táblázat

Besorolás	Sprinklerszám
Besorolás	gyorsnyitó nélkül, gyorslégtelenítő nélkül	gyorsnyitóval, gyorslégtelenítővel
K1	125	250
K2	250	500
K3, K4	–	500

A csőhálózat térfogata legfeljebb 1,5 m³, gyorsnyitó, gyorslégtelenítő beépítése esetén pedig legfeljebb 4 m³.

Megjegyzés: A gyorsnyitóra és a gyorslégtelenítőre az F7. példa nyújt tájékoztatást.

2.2.1.3. Vegyes rendszerben a nedves csőhálózat száraz rendszer(ek) összesen 250 sprinklert tartalmazhat(nak).

A száraz csőhálózat térfogata legfeljebb 0,75 m³ gyorsnyitó, gyorslégtelenítő beépítésekor pedig legfeljebb 2 m³.

2.2.1.4. Elővezérelt rendszerben az egy riasztószelephez rendelhető sprinklerszám 500; a csőhálózat térfogata önmagában működőképes rendszernél (II/1. fejezet) legfeljebb 4 m³.

2.2.2. A riasztószelepre csatlakozó tápvezeték névleges átmérője ne legyen kisebb, a fő elosztóvezeték névleges átmérője pedig ne legyen nagyobb a riasztószelep névleges átmérőjénél. A riasztószelep ürítővezetékét látható kifolyócsonkkal kell felszerelni. A vízáramlással működő riasztószerkezet ellenőrzése céljából a riasztószelepre külön ellenőrző szelepet kell felszerelni; ennek névleges átmérője a riasztószelephez rendelt legkisebb névleges átmérőjű sprinklerével legyen azonos. Közvetlenül a riasztószelep elé és mögé nyomásmérőt kell felszerelni.

2.2.3. Ha a nedves rendszerben egy riasztószelep három vagy ennél több szintes épület sprinklereit látja el, a csőhálózatot visszacsapó szelepek beépítésével – legfeljebb két szintenként – vízteleníthető szakaszokra kell bontani. Minden önállóan vízteleníthető szakasz csővezetékébe riasztási célra áramlásjelzőt (pl. nyomásőr) kell beépíteni, amelyre helyi akusztikai riasztóegységet kell csatlakoztatni. A víztelenítés és a riasztóegységek ellenőrzése céljából e szakaszokba legalább DN 20 (DN ¾") ellenőrző szelepet kell beépíteni.

2.2.4. Száraz, vegyes és elővezérelt rendszer gyorsnyitóját a riasztószelepek közvetlen közelében kell felszerelni úgy, hogy készenléti állapotban a fojtónyílásokba és más – működés szempontjából lényeges – részeibe ne juthasson víz. A gyorsnyitót, gyorslégtelenítőt úgy kell beállítani, hogy az a csőhálózatban fellépő 0,3–0,5 bar nyomáscsökkenés hatására működjön.

2.2.5. A riasztószelepre adattáblát kell szerelni, amelyen a következőket kell feltüntetni:

− a riasztószelep gyártóját,

− a gyártási évet,

− a névleges átmérőt, és

− a riasztószelephez rendelt sprinklerek közül a legmagasabban fekvőnek a riasztószelep feletti magasságát.

2.3. Elzárószerelvények, visszacsapó szelepek, kőfogó szűrők

Az elzárószerelvényeket és visszacsapó szelepeket legalább olyan mennyiségben és olyan elrendezésben kell felszerelni, hogy minden egyes vízforrás, illetve vízellátó rendszer a másiktól (többitől) függetlenül táplálhassa a sprinklerberendezést. Az elzárószerelvényeket, a visszacsapó szelepeket és a kőfogó szűrőket fagymentes helyen kell felszerelni, azokat hőszigetelni nem szabad. A felsorolt szerelvényekhez azonos névleges átmérőjű csővezetékeket kell csatlakoztatni.

2.3.1. A vízellátó vezetékekbe közvetlenül a sprinklerközpontba való beépítésük után elzárószerelvényt kell beépíteni. Ugyancsak elzárószerelvényt kell beépíteni a tápvezetékbe közvetlenül a riasztószelep elé. A sprinklerberendezésbe csak az óramutató járásával azonos irányban záródó elzárószerelvényeket szabad beépíteni. Az elzárószerelvényeknek legyen helyzetjelzője; azokat a sprinklerberendezés készenléti állapotának megfelelő helyzetben illetéktelen működtetés ellen – szíjjal és lakattal, vagy ezzel egyenértékű megoldással – le kell zárni; lánccal rögzíteni nem szabad. Az elzárószerelvényeket jól hozzáférhető helyen kell felszerelni.

2.3.2. A kőfogó szűrőt úgy kell beépíteni, hogy a sprinklerberendezésbe nagyobb méretű szennyeződés ne juthasson be. A kőfogóban elhelyezett szűrő nyílásának mérete kb. 5 mm, áteresztő keresztmetszete pedig a csatlakozó csővezeték névleges átmérőjének 3-4-szerese legyen. A kőfogó szűrőt könnyen tisztítható módon kell kialakítani és felszerelni. A kőfogó elé és mögé nyomásmérőt kell beépíteni.

2.4. Nyomáskiegyenlítés

Ha a sprinklerberendezést olyan vízellátó rendszer táplálja, amelyben készenléti állapotban jelentős nyomásváltozások léphetnek fel, a rendszerbe nyomáskiegyenlítőt kell beépíteni, vagy a téves riasztást más módon kell megakadályozni. Nyomáskiegyenlítő szivattyú beépítése esetén a csőhálózatban a tápvezeték várható legnagyobb nyomását 1-2 bar-ral meghaladó sztatikus nyomást kell beállítani. A nyomáskiegyenlítő szivattyút szívóvezetékével legalább azonos névleges méretű megkerülő vezetékkel kell ellátni. A megkerülő vezetékbe visszacsapó szelepet kell építeni. A nyomáskiegyenlítő szivattyú kizárólag kézi működtetésű legyen.

2.5. Nyomásmérők

A sprinklerberendezés nyomásmérőinek méréshatárát a várható legnagyobb nyomásnak megfelelően kell kiválasztani. Változó nyomású, legalább 1. pontossági osztályú nyomásmérőket kell beépíteni (a manométerekre, manovákuumméterekre, vákuumméterekre vonatkozó műszaki követelmények szerint). A nyomásmérők elé háromjáratú feszmérőcsapot kell szerelni. A nyomásmérők rendeltetésüknek megfelelően egyértelműen legyenek megjelölve. A nyomásmérőket úgy kell a csővezetékre kötni, hogy az áramló víz nyomását is helyesen mérjék.

2.6. Vízáramlással működő riasztószerkezet

Minden sprinklerközpontot legalább egy vízáramlással meghajtott mechanikus riasztószerkezettel (pl. jelzőharang) kell felszerelni. A riasztószerkezetnek a 2.2.2. szakasz szerinti ellenőrző szelep kinyitása után legkésőbb 30 s elteltével működésbe kell lépnie. A riasztószerkezetet úgy kell felszerelni, hogy jelzése a sprinklerközpont környezetében jól hallható legyen.

2.7. Villamos riasztóberendezések

A riasztószelep nyitását a mechanikus jelzőszerkezeten kívül villamos riasztóberendezéssel is jelezni kell; ez tűzjelző berendezésre (V. fejezet) is csatlakoztatható. A villamos riasztóberendezés energiaellátása feleljen meg az V. fejezet előírásainak; a riasztószelep nyitásakor fény- és hangjelzést adjon. A villamos riasztóberendezést olyan helyiségben kell felszerelni, ahol állandó ügyelet van; ennek hiányában közvetlenül riassza a tűzoltóságot. Ha a sprinklerberendezéshez több riasztószelep tartozik, azok nyitásáról az ügyeleti helyiségben külön-külön jelzésnek kell megjelennie. A villamos riasztóberendezés vezérlésére nyomásőröket (nyomáskapcsolókat) kell használni, amelyeket a vízáramlással működő riasztószerkezethez vezető csővezetékre kell csatlakoztatni. A nyomásőröknek 0,5–0,8 bar nyomáscsökkenésre kell jelezniük.

2.8. Villamos hibajelzések

A K2, a K3 és a K4 kockázati osztályba sorolt védett szakaszok sprinklerberendezésének működésképtelenségét okozó valamennyi hibáról vagy üzemzavarról (pl. lezárt tolózár a riasztószelep előtt) az ügyeleti helyiségben (2.7. szakasz) fény- és hangjelzésnek kell megjelennie. Ez érvényes a tömegtartózkodásra szolgáló K1 kockázatú olyan védett szakaszokra is, ahol tűz esetén az ott tartózkodó embereket közvetlen veszély fenyegeti. A K3 és a K4 kockázati osztályba sorolt védett szakaszok esetén a sprinklerberendezés működését korlátozó valamennyi hibáról vagy üzemzavarról (pl. a táptartály vízszintje alacsony, a sprinklerszivattyúk egyik áramforrása kiesett, a sprinklerközpont hőmérséklete a megengedettnél kisebb stb.) az ügyeleti helyiségben (2.7. szakasz) fény- és hangjelzésnek kell megjelennie. Ez érvényes a K1 vagy K2 kockázatú olyan védett szakaszokra is, ahol tűz esetén a mentés külső segítség nélkül nem lehetséges. A villamos hibajelző rendszer energiaellátása feleljen meg az V. fejezet előírásainak; gyűjtött hibajelzések átvihetők.

2.9. Elővezérelt rendszerek feltöltése vízzel

A tűzjelző berendezésnek abban az esetben kell a vízfeltöltést megindítania, ha az elővezérelt rendszerrel védett szakaszban egy vagy legfeljebb két szomszédos, azonos helyiségben levő önműködő tűzjelző riaszt vagy kézi jelzésadót működtetnek.

Az elővezérlés áramkörei nyugvó árammal vagy más egyenértékű megoldással üzemkészség tekintetében állandóan figyelt kivitelűek legyenek.

2.10. Száraz, vegyes és elővezérelt rendszerek sűrítettlevegő-ellátása

A sűrített levegővel való feltöltéshez külön kompresszort kell beépíteni, amely a légnyomásos víztartály túltöltéséhez is felhasználható. A kompresszort úgy kell kiválasztani, hogy a csőhálózatot egy órán belül az üzemi nyomásra töltse fel. Ha a rendszer háromnál több száraz (vagy elővezérelt) szelepet tartalmaz, tartalék kompresszort kell beépíteni. A kompresszorok automatikus vezérlésében vízfeltöltéskor meg kell akadályozni a kompresszor bekapcsolását (pl. reteszeléssel). A légellátó vezeték legkisebb névleges mérete DN 20 (DN 3/4"), a vezetékbe visszacsapó és elzárószerelvényt kell beépíteni.

3. SPRINKLEREK ÉS ELRENDEZÉSÜK

3.1. Sprinklerválaszték

A sprinklerek a következő jellemzők alapján csoportosíthatók: méret, kioldóelem, szerelési helyzet, szóráskép, kioldási hőmérséklet.

3.1.1. Méret szerint

A sprinklerek méret szerinti csoportosítása a következő:

DN 10 (DN 3/8"), DN 15 (DN 1/2"), DN 20 (DN 3/4").

3.1.2. Kioldóelemek szerint

Olvadófémes sprinkler: a működési hőmérséklet elérésekor a zárószerkezetbe épített olvadófém betét kiolvad és ez a kifolyónyílás szabaddá válását eredményezi. Üvegbetétes sprinkler: a kifolyónyílást folyadéktöltésű üvegbetét zárja el. A működési hőmérséklet elérésekor a folyadék gőznyomása szétrepeszti az üvegbetétet és a kifolyónyílás szabaddá válik.

3.1.3. Szerelési helyzet szerint

Álló sprinkler: a szórótányér a kifolyónyílás felett van.

Függő sprinkler: a szórótányér a kifolyónyílás alatt helyezkedik el.

3.1.4. Szóráskép szerint

Normálsprinkler: a vízszórás minden irányban közelítőleg egyenletes (gömb alakú szóráskép). Ernyősprinkler: csak lefelé szór (közelítőleg paraboloid alakú szóráskép). Szélesen szóró ernyősprinkler: csak lefelé szór, de az ernyősprinklernél nagyobb terület beszórására képes. Oldalfalsprinkler: a vízszórás féloldalas (félgömb vagy lefelé irányuló félparaboloid alakú szóráskép).

3.1.5. Kioldási hőmérséklet szerint

A kioldási hőmérséklet szerinti csoportosítás a 7. táblázat alapján.

3.2. Kiválasztási szempontok

A sprinklerek kiválasztásakor a következőket kell figyelembe venni:

− a védett szakasz geometriai és építészeti adottságait,

− a csőhálózat nyomásviszonyait és a szükséges oltóvízmennyiséget,

− a védett szakasz hőmérsékleti és korróziós viszonyait.

7. táblázat

Kioldóelem	Névleges kioldási hőmérséklet, °C	Színjelölés
Olvadófém	68–74	színtelen
	93–100	fehér
	141	kék
	182	sárga
	227	vörös
Üvegbetét	57	narancs
	68	vörös
	79	sárga
	93	zöld
	141	kék
	l82	halványlila
	204–260	fekete

3.2.1. A sprinklerberendezéssel védett szakaszban lehetőleg álló sprinklereket kell felszerelni; szükség esetén nedves rendszerekbe függő sprinkler is beépíttethető. A száraz vagy elővezérelt rendszerek függő sprinklerei száraz rendszerűek legyenek.

3.2.2. A szélesen szóró ernyősprinklereket csak álpadló és álmennyezeti terekben, valamint közbenső sprinklerszintekben szabad felszerelni.

3.2.3. A sprinklerek névleges kioldási hőmérsékletét (7. táblázat) úgy kell megválasztani, hogy az kb. 30 °C-kal haladja meg a várható legnagyobb környezeti hőmérsékletet. Beépített állványos tárolás esetén és közbenső sprinklerszintek kialakításakor – szelektív védelemre – csak 141 °C-ig terjedő névleges kioldási hőmérsékletű sprinklereket szabad beépíteni.

3.2.4. Korróziót okozó gázok vagy gőzök jelenlétekor a védett szakaszban csak megfelelő korrózió elleni védelemmel ellátott sprinklereket szabad felszerelni.

3.3. Szórásfelület

3.3.1. A szórásfelület a besorolástól és a sprinklertípustól (3.1.4. szakasz) függően – a szélesen szóró ernyősprinkler kivételével – a 8. táblázat szerint.

8. táblázat

Besorolás	Szórásfelület, m²
Besorolás	Normálsprinkler	Ernyősprinkler	Oldalfalsprinkler
K1	9	21	9
K2	9	12	9
K3	9	9	9
K4	9	9	–

3.3.2. A szélesen szóró ernyősprinklerekre legfeljebb 21 m²-ig terjedő szórásfelületet szabad felvenni.

3.3.3. Az álmennyezeti terekben a szórásfelület megválasztása a következő:

− nem éghető tetőszerkezet esetén 21 m²,

− éghető tetőszerkezet esetén 15 m².

3.4. Sprinklerkiosztás

A sprinklereket lehetőleg egyenletesen kell kiosztani. Normál és eltolt kiosztás választható.

3.4.1. Normál kiosztás esetén a két szomszédos sprinklercsőág szomszédos sprinklereit összekötő egyenes merőleges a csőágra. Eltolt kiosztás esetén – a csőágak első, illetve utolsó falközeli sprinklerei kivételével – a sprinklereken áthaladó, a szomszédos csőágakra merőleges vonal felezi ezen csőág két szomszédos sprinklere közötti távolságot.

Megjegyzés: A normál és az eltolt kiosztásra az F8.1. és az F8.2. példa nyújt tájékoztatást.

3.4.2. A sprinklerek egymáshoz viszonyított vízszintes távolsága legalább 1,5 m, legnagyobb vízszintes távolsága pedig a besorolástól és a sprinklertípustól (3.1.4. szakasz) függően a 9. táblázat szerint. Ha a födém vagy a tető 60°-nál nagyobb dőlésszögű, a távolságot a tető vagy a födém síkjával párhuzamosan kell mérni.

9. táblázat

Besorolás	Normálsprinkler	Ernyősprinkler	Oldalfalsprinkler
Besorolás	távolsága, m
K1	3,75	4,6	4,6
K2	3,75	4,0	3,4
K3	3,75	3,75	3,4
K4	3,75	3,75	–

Megjegyzés: Raktárak közbenső sprinklerszintjeire a távolság 2,8 m (1.3.3.4. szakasz).

A sprinklereknek a falakhoz, függőleges határoló felületekhez viszonyított legkisebb távolsága 0,3 m, legnagyobb távolsága pedig – ha burkolatuk nem éghető – a 9. táblázat szerinti értékek fele; ellenkező esetben a faltól mért távolság legfeljebb 1,5 m lehet (az oldalfalsprinklerek tekintetében lásd még a 3.4.3. szakaszt).

3.4.3. Az oldalfalsprinklerek kiosztására – a 9. táblázaton kívül – a következő előírások érvényesek:

− ha a védett helyiség 3,75 m-nél keskenyebb, elegendő az egyik hosszanti fal mentén sprinklereket felszerelni;

− ha a helyiség szélessége 3,75 m-nél nagyobb, de nem haladja meg a 7,5 m-t, mindkét hosszanti falra eltolt elrendezésben sprinklereket kell szerelni (6. ábra);

− 7,5 m-nél szélesebb helyiségben az oldalfalsprinklereken kívül a mennyezet vagy a tető alá további sprinklereket is fel kell szerelni;

− az oldalfal mentén felszerelt sprinklerek legnagyobb távolsága a mögöttük levő faltól 150 mm.

Megjegyzés: Az oldalfalsprinklerek kiosztására az F8.3. példa nyújt tájékoztatást.

3.5. A sprinklerek mennyezethez, illetve a védett felülethez viszonyított távolsága

3.5.1. A megengedett távolság a 10. táblázat szerint. A távolságon a sprinkler szórótányérja és a tető vagy a mennyezet közötti függőleges távolság értendő.

10. táblázat

A mennyezet vagy a tető	Sprinklertípus	Távolság, mm
éghető	normálsprinkler	75–300
éghető	ernyősprinkler	20–300
nem éghető	normálsprinkler	75–450
	ernyősprinkler	20–450
	oldalfalsprinkler	100–300

3.5.2. Ha a mennyezet vagy a tető alatti térbe gerendák, tartók, csatornák (pl. klímacsatorna) nyúlnak be, ezek és a sprinklerek közötti távolság az F4. függelék szerint. Ilyen esetekben oldalfalsprinklereket nem szabad felszerelni.

3.5.3. A sprinklereket úgy kell elrendezni, hogy a vízszórás akadálytalan legyen. A sprinklerekkel védett felület és a sprinkler szórótányérja közötti függőleges távolság nem lehet kisebb 500 mm-nél. Szélesen szóró ernyősprinklerek esetén ez az érték 300 mm. Ez alól kivételt képeznek a beépített állványos tárolás közbenső sprinklerszintjei, ahol a távolság legalább 100 mm legyen.

3.6. További elrendezési szempontok

3.6.1. Beépített állványos tárolás közbenső sprinklerszintjeiben a sprinklereket úgy kell elhelyezni, hogy lehetőség szerint védjék az állványok közt szabadon maradó függőleges tereket is.

A sprinklerek közötti legnagyobb függőleges távolság ezekben a terekben a következő lehet:

− K4.1, K4.2, K4.3 besorolás esetén 10,5 m,

− K4.4 besorolás esetén 6,0 m.

A távolság megállapításában a tető, illetve a mennyezet alatti sprinklerek is figyelembe vehetők.

3.6.2. Ferde tetők, födémek és egyéb ferde felületek (lépcsők, mozgólépcsők stb.) alatt a sprinklerek szórótányérjainak síkja a ferde felületek síkjával párhuzamos legyen.

3.6.3. Éghető anyagok szállítására használt függőleges terek (aknák) legmagasabban fekvő részén sprinklereket kell elhelyezni. A sprinklerek közötti, vízszintes távolság itt legfeljebb 3 m lehet. Ha az ilyen tereknek lezárt közbenső szintjei vannak, akkor minden egyes szint alatt sprinklervédelmet kell kialakítani.

3.6.4. Víz hatására nem duzzadó, vízzel oltható anyagot tartalmazó silókat és tartályokat sprinklerekkel kell védeni. Az egyes sprinklerek szórásfelülete legfeljebb 9 m² lehet.

3.6.5. Szállítóberendezések elkülönített géptereinek belsejét – a mozgólépcsőkét kivéve – sprinklerekkel kell védeni.

3.6.6. A védett szakaszon kívül elhelyezett porleválasztó ciklon, kamra vagy szűrő csatlakozócsatornáinak belsejében – a védett szakasz határán – egy-egy sprinklert kell felszerelni.

3.6.7. Szinteket összekötő lépcsőkhöz, mozgólépcsőkhöz tartozó és egyéb födémnyílások peremén 1,5–2,0 m-es távolságban sprinklereket kell elhelyezni. Ha épületszerkezeti okokból 1,5 m-nél kisebb távolságot kell választani, akkor a szomszédos sprinklerek kölcsönös hűtését meg kell akadályozni. A födémnyílások környezetében elhelyezett sprinklerek legkisebb víztérfogatárama a többi sprinklerével azonos legyen; a védőfelülethez tartozó víztérfogatáram meghatározásánál ezeket is figyelembe kell venni. Ha a lépcső vagy mozgólépcső alatt éghető anyagot tárolnak, a ferde felület alatt sprinklereket kell elhelyezni.

3.6.8. A legfeljebb 2 m-re kiálló nem éghető anyagból álló tetőszerkezettel lefedett térrészekben, terekben elegendő a nyílászáró szerkezetek környezetét sprinklerekkel védeni. Ha a nyílászáró szerkezetek szélessége a 2,5 m-t nem haladja meg, elegendő minden egyes nyílás középvonala felett egyetlen sprinklert elhelyezni. 2,5 m-nél szélesebb nyílászárók esetén a sprinklerek legnagyobb távolsága 2,5 m, de a nyílás szélétől mért távolságuk nem lehet 1,25 m-nél nagyobb.

3.6.9. A beépített állványos tárolás közbenső szintjeiben a sprinklereket úgy kell elrendezni, hogy az oltóvíz a tárolt árukat egyenletesen érhesse. Szükség esetén pótlólagos sprinklereket kell felszerelni.

3.6.10. A beépített állványos tárolás közbenső sprinklerszintjeiben a sprinklereket lehetőleg térben eltoltan kell elrendezni. A sprinklereket ezenkívül a kölcsönös hűtés elkerülése céljából legalább 200 cm² felületű árnyékolótányérral vagy -lemezzel kell felszerelni.

3.6.11. Nyitott rácsos (esztétikai) álmennyezet felett a sprinklereket úgy kell elrendezni, hogy a rácsszerkezet a sprinklerek szórását ne befolyásolja. Az álmennyezet felső síkja és a szórótányér közötti függőleges távolság legalább 0,5 m, szélesen szóró ernyősprinklerek esetén pedig legalább 0,3 m legyen.

3.6.12. Ha a tető vagy a födém alatti sprinklerek szórását 1 m-nél szélesebb emelvények (podesztek), járdák, klímacsatornák, szállítóberendezések stb. gátolják, azok alatt sprinklereket kell elhelyezni. Ha a felsorolt akadályok hozzávetőleg két tetősprinklersor felező vonalában helyezkednek el vagy haladnak, szélességük nem nagyobb 1,2 m-nél és a padlószinten közelítőleg egyenletes fajlagos víztérfogatáram várható, a pótlólagos sprinklerek felszerelésétől el lehet tekinteni.

3.6.13. A szárítókemencék, elszívóernyők és hasonló berendezések belsejében sprinklervédelmet kell kialakítani. Az ilyen berendezések körül 3 m-es körzetben a belül elhelyezett sprinklerekkel lehetőleg azonos kioldási hőmérsékletű sprinklereket kell felszerelni, de az utóbbiak kioldási hőmérséklete legfeljebb 141 °C lehet.

3.6.14. Az éghető anyagú függőleges elválasztással elkülönített, 100 mm-nél mélyebb függőleges tereket (pl. függönyfalak; homlokzatok mögötti terek) sprinklervédelemmel kell ellátni.

FÜGGELÉK

F1. A FAJLAGOS VÍZTÉRFOGATÁRAM A RAKTÁRI KOCKÁZAT ÉS A TÁROLÁSI MAGASSÁG FÜGGVÉNYÉBEN

A fajlagos víztérfogatáramot a tárolási magasság közbenső értékeinél a tárolási módtól függően az 1–3. ábrák szerint kell meghatározni.

Beépített állványos tárolás esetén több sprinklerszint létesítésekor a fajlagos víztérfogatáramot az 1.3.3. szakaszban foglaltak szerint kell megválasztani.

F2. MÉRETEZÉSI ADATOK A HIDRAULIKAI SZÁMÍTÁSHOZ

F2.1. A csővezetékben fellépő nyomásveszteségek

F2.1.1. Az egyes azonos névleges átmérőjű csőszakaszokban fellépő nyomásveszteségeket a következő képlettel (Hazen Williams-formulával) kell kiszámítani:

Δp = 6,05×10⁵×Q^1,85×C^1,85×d^4,87×l

ahol

Δp a nyomásveszteség, bar,

Q a víztérfogatáram, mm/min,

C a csőállandó,

d a cső belső átmérője, mm,

l a csőszakasz hossza, mm.

A C csőálló öntöttvas csövekre 100, acélcsövekre pedig 120.

F2.1.2. A csőszakasz hossza az egyenes szakaszok, valamint az iránytörések (csőkönyökök, ívek, T elágazók stb.) és armatúrák egyenértékű hosszából tevődik össze. Az egyenértékű csőhossz tekintetében a gyártó adatai az irányadók. Ezek hiányában a 11. táblázat adatai érvényesek.

11. táblázat

Névleges átmérő DN		Csőkönyök	Ívdarab	T-elágazó és keresztidom, iránytörés esetén¹	Tolózár	Elzáró- és visszacsapó szelepek	Csőszűkítés a szivattyú szívócsonkja előtt²
mm	hüvelyk	Csőkönyök	Ívdarab	T-elágazó és keresztidom, iránytörés esetén¹	Tolózár	Elzáró- és visszacsapó szelepek	Csőszűkítés a szivattyú szívócsonkja előtt²
20	3/4"	0,6	0,6	1,2	–	1,2	–
25	1"	0,6	0,6	1,5	–	1,5	–
32	1 1/4"	0,9	0,6	1,8	–	2,1	–
40	1 1/2"	1,2	0,6	2,4	–	2,7	–
50	2"	1,5	0,9	3,0	0,3	3,3	3,3
65	2 1/2"	1,8	1,2	3,6	0,3	4,2	5,0
80	3"	2,1	1,5	4,5	0,3	4,8	5,0
100	4"	3,0	1,8	6,0	0,6	6,6	7,0
125	5"	3,7	2,4	7,6	0,6	8,3	9,0
150	6"	4,2	2,4	9,0	0,9	10,4	11,0
200	–	5,4	2,4	10,5	1,2	13,5	15,0
250	–	6,8	3,0	13,0	1,8	17,0	19,0
¹ Ha a víz az idomon iránytörés nélkül halad át, a nyomásveszteség elhanyagolható. ² A megadott egyenértékű csőhossz egy DN-fokozattal való szűkítésre érvényes. Két DN-fokozatú szűkítés esetén a táblázat szerinti érték 3,5-szeresét, három DN-fokozatú esetén pedig 9,5-szeresét kell figyelembe venni; az értékek abban az esetben érvényesek, ha a szűkítő csőszakasz hossza egyenlő a csatlakozó nagyobb keresztmetszetű cső névleges átmérőjével.

F2.2. A sprinklerekből kilépő víztérfogatáram számítása

F2.2.1. A víztérfogatáramot a következő összefüggéssel kell számítani:

Q = k×p^0,5; ahol

Q a víztérfogatáram, mm/min.

k a kifolyási tényező (12. táblázat),

p üzemi túlnyomás közvetlenül a sprinkler előtt, bar.

12. táblázat

A sprinkler névleges átmérője, DN		λ tényező
mm	hüvelyk	λ tényező
10	3/8"	57
15	½"	80
20	3/4"	115

F2.3. Fojtószakasz kialakítása a víztérfogatáram csökkentése céljából a hidraulikai szempontból legkedvezőbb védőfelületen

F2.3.1. A fojtószakasz legkisebb névleges átmérői a 13. táblázat szerint.

F2.3.2. Az áramlási veszteségek számítása a fojtószakaszban az F2.1. szakasz szerint. Gyártóművi adatok hiányában a szűkülő (konfúzor) és táguló (diffúzor) kúpos csőszakaszok egyenértékű csőhosszát a geometriai kialakítás függvényében számítással kell meghatározni. A táguló szakaszban leválás ne lépjen fel.

A szűkülő és táguló kúpos csőszakaszok legkisebb hossza a csatlakozó nagyobb keresztmetszetű cső névleges átmérője.

13. táblázat

Besorolás	Fajlagos víztérfogatáram	Névleges átmérő DN
Besorolás	mm/min	mm	hüvelyk
K1	2,5	32	1 1/4"
K2–K4	10,0-ig	50	2"
K2–K4	10,0 felett	65	2 1/2"

F3. BEÉPÍTETT, VÍZÁTNEMERESZTŐ FELÜLETEKKEL TAGOLT TEREK VÉDELME

A vízátnemeresztő felületű polcok között vagy emelvény (podeszt) alatt a következő feltételek bármelyikének teljesülése esetén közbenső sprinklerszintet kell létesíteni:

− a podeszt szélessége nagyobb 1,2 m-nél és a tárolási magasság a közbenső szinteken túllépi az 1. táblázatban megadott határértékeket,

− a polc vagy podeszt alapterülete 60 m²-nél nagyobb,

− a polc szélessége legfeljebb 1,2 m, alapterülete pedig 20 m²,

− a polc szélessége 1,5 m-nél nagyobb.

A kettős polcokat (pl. konzolos állványok) egy polcnak kell tekinteni, ha a közöttük levő távolság 0,2 m-nél kisebb.

F3.1. A tárolási magasság és a fajlagos víztérfogatáram meghatározása

Két tárolási szint között, illetve a legfelső polcon a megengedett tárolási magasság az 1. táblázat szerint. Podeszt alatt és függőleges aknával kiszolgált többszintes raktárban a tárolási magasságot úgy kell meghatározni, hogy a szükséges fajlagos víztérfogatáram ne legyen 10 mm/min-nél nagyobb.

F3.2. A mértékadó védőfelület meghatározása

Ha két sprinklerszint közötti lehetséges tárolási magasság kisebb az 1. táblázat értékeinél, a hidraulikai méretezéskor a közbenső szintek számát a következők szerint kell figyelembe venni:

	Y
n_E =	––
	h

ahol

n_Ea hidraulikai szempontból figyelembe veendő szintek száma,

Y a tárolási összmagasság, m

h a megengedett tárolási magasság az 1. táblázat szerint.

Az n_E elméleti szintszámot egész számra kell kerekíteni. A vízkészlet szempontjából mértékadó védőfelületet a továbbiakban az 1.3.3.2–1.3.3.5. szakaszok szerint kell kiszámítani.

F4. A SPRINKLEREK GERENDÁKHOZ ÉS MÁS AKADÁLYOKHOZ VISZONYÍTOTT TÁVOLSÁGA

A legkisebb távolságokat a 4. ábra szerint kell meghatározni. Ha a mennyezetet (födémet) hossz- vagy keresztirányban végigfutó gerendák, tartók mezőkre osztják, és a 4. ábra szerinti legkisebb távolságok nem tarthatók meg, minden mező középvonalában sprinklereket kell felszerelni. Ha a mennyezet (födém) terében gerendák vagy bordázat folytán füstgyűjtő tér alakul ki, amelynek szélessége (osztástávolság) a 2 m-t és hosszúsága a 25 m-t nem haladja meg, a 10. táblázatban megadott távolság túlléphető. Ilyen esetekben azonban a sprinklereket a zárt téren belül kell felszerelni a 4. ábra szerinti méretek figyelembevételével. Füstáteresztő gerendázattal vagy bordázattal (pl. rácsos tartók) határolt, vagy 25 m-t meghaladó minden egyes mezőben sprinklereket kell felszerelni a 10. táblázat szerinti távolságok megtartásával; eltolt kiosztás esetén azonban a sprinklerek közötti távolság megnövelhető a következők szerint:

− K1 és K2 kockázati osztályban 6 m-ig,

− a K3 és K4 kockázati osztályban 5 m-ig.

F5. PÉLDA A FAJLAGOS VÍZTÉRFOGATÁRAM MEGHATÁROZÁSÁRA RAKTÁRBAN

Tárolási mód⁷: tömbös (C).

Tárolt áru²: nem éghető (R1).

Csomagolás: faláda, papír, a habosított műanyag részaránya 20% (CS3²).

Tárolási magasság: 4 m.

A raktár besorolása a II/1. fejezet szerint: K4.3.

A fajlagos víztérfogatáramra a 3. ábra alapján 12,0 mm/min adódik (a 4 m-es ordináta metszéspontja a K4.3 egyenessel).

F6. PÉLDA A MŰSZAKI JELLEMZŐK MEGHATÁROZÁSÁRA ÉS A SZÜKSÉGES VÍZKÉSZLET BECSLÉSÉRE

A raktár (5. ábra) besorolása: K4.3.

A mennyezet alatt elhelyezett sprinklerek védőfelülete (1.3.3.3. szakasz): F₁ = 300 m².

Megjegyzés: A teljes tárolási magasság a szórótányérok és az áru felső éle között 150 mm-es távolságot feltételezve kb. 20,75 m.

A közbenső sprinklerszintek száma: n = 5.

Rekeszmélység: 3 m.

Védőfelület a közbenső sprinklerszintekben (1.3.3.2. szakasz): F₂ = 45 m². A fajlagos víztérfogatáram (1.3.3.1. szakasz): q = 10,0 mm/min.

A K4 besorolásnak megfelelő t = 90 min (1.3.1. szakasz) üzemidőhöz tartozó elméleti vízkészlet:

A tényleges vízkészlet a legkedvezőbb védőfelülethez tartozó víztérfogatáram – amelyet az 1.4. szakasz szerint hidraulikai számítással kell meghatározni – és ez üzemidő szorzata. m³

Az 1.4. szakaszban foglalt követelmény ugyanis csak ily módon teljesül.

F7. PÉLDA GYORSNYITÓ ÉS GYORSLÉGTELENÍTŐ ALKALMAZÁSÁRA SZÁRAZ RENDSZERBEN

6. ábra

Gyorsnyitó és gyorslégtelenítő beépítése

Megjegyzések:

1. A gyorsnyitó a csőhálózatban bekövetkező nyomás csökkenésére lép működésbe és határozottá teszi a riasztószelep nyitását. A mágnesszelepet a riasztószelep nyitásakor működésbe lépő, a vízáramlással működő riasztórendszerekhez vezető csőre csatlakozó nyomáskapcsoló vezérli.

2. Gyorsnyitó céljára mágnesszelep is használható.

F8. SPRINKLERKIOSZTÁSI PÉLDÁK

F8.1.

F8.2.

F8.3.

9. ábra

Oldalfalsprinklerek kiosztása

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

II. FEJEZET

SPRINKLERBERENDEZÉSEK

II/3. FEJEZET

VÍZELLÁTÁS ÉS CSŐRENDSZER

E fejezet tárgya a beépített, önműködő. vízzel oltó sprinklerberendezés (a továbbiakban: sprinklerberendezés) vízellátásával és csőrendszerével kapcsolatos előírások. Nem tárgya a fejezetnek a beépített, nyitott szórófejes, vízzel oltó berendezés.

1. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1. A sprinklerberendezést tápláló vízforrást és a hozzá tartozó vízellátó rendszert úgy kell méretezni és kialakítani, hogy a sprinklerberendezés a II/2. fejezet alapján meghatározott jellemzői teljesüljenek.

1.2. A sprinklerberendezés vízforrásainak a száma és a vízellátás módja a védett szakasz besorolásától függően az 1. táblázat szerint.

1. táblázat

Besorolás	A vízforrások száma és a vízellátás módja	Megengedett sprinklerszám	Megengedett sprinklerszám védett szakaszonként
K1	1 kimeríthető; csak magastartály vagy légnyomásos víztartály lehet*	1 000	100
K1	1 kimenthetetlen	2 000	500
K2	1 kimenthetetlen	1 000	500
K1–K4	1 kimeríthetetlen és 1 kimeríthető	5 000	5 000
	2 kimeríthetetlen és 1 kimeríthetd	10 000	10 000
	2 kimeríthetetlen és 2 kimeríthető	20 000	20 000
* Sprinklerberendezés egyetlen vízforrással (pl. menekülési útvonalak védelmére) csak előzetes hatósági – jelenleg a II. fokú tűzvédelmi hatóság illetékes – jóváhagyás esetén létesíthető.

Megjegyzés: A vízellátás megoldására a P1. példa nyújt tájékoztatást.

1.3. A sprinklerberendezés oltóvize szennyeződésektől mentes legyen és a rendszerben sehol se okozzon korróziót, dugulást vagy más módon se idézze elő annak üzemképtelenné válását.

1.4. A vízellátó rendszert közvetlenül a riasztószelep előtt tűzoltótömlő-csatlakozással (a tűzoltó csatlakozófejekre vonatkozó műszaki követelmények szerint) kell ellátni, amelyen át szükség esetén a sprinklerberendezés üzemeltethető. A csatlakozó vezeték legalább DN 100 méretű legyen, amelybe a vízelvétel meggátlására visszacsapó szelepet kell beépíteni.

1.5. A sprinklerberendezés vízellátó rendszeréhez – a kimeríthető vízforrások kivételével – oltóvízrendszer csatlakoztatható. Az oltóvízrendszert a vízellátás méretezésekor a következők szerint kell figyelembe venni:

− a szabadtéri, két B jelű csonkkapoccsal (a tűzoltó csatlakozófejekre vonatkozó műszaki követelmények szerint) felszerelt tűzcsapokat egyenként 1200 mm/min víztérfogatárammal; háromnál több tűzcsap esetén azonban elegendő 3600 mm/min víztérfogatáram-többlettel számolni;

− a belsőtéri, egy C jelű csonkkapoccsal (a tűzoltó csatlakozófejekre vonatkozó műszaki követelmények szerint) felszerelt fali tűzcsapokat egyenként 200 mm/min víztérfogatárammal; háromnál több tűzcsap esetén azonban elegendő 600 mm/min víztérfogatáram-többlettel számolni;

− külső és belső oltóvízhálózat egyidejű létesítése esetén az egyes tűzcsapok víztérfogatáramát az előbbiek szerint kell figyelembe venni, az összes víztérfogatáram-többletre azonban nem szükséges 3600 mm/min-nél többet felvenni;

− a sprinklerberendezés vízellátásából táplált oltóvízhálózat vízkészletét a sprinklerberendezés vízkészletén felül – a legnagyobb oltóvízelvétellel – legfeljebb 60 perc időtartamra kell méretezni.

1.6. A sprinklerberendezés táphálózatára – az 1.5. szakasz szerinti oltóvízhálózaton kívül – egyéb vízfogyasztók a következő feltételek teljesülésével csatlakoztathatók:

− az egyéb fogyasztók legnagyobb vízelvétele se befolyásolja a sprinklerberendezés műszaki jellemzőinek teljesülését;

− az egyéb fogyasztók leágazó vezetékébe a leágazás közvetlen közelében elzárószerelvényt kell felszerelni;

− ha a sprinklerberendezés vízforrásaként vagy vízellátó rendszerének részeként beépített tartályokból látnak el egyéb fogyasztókat, azok ellátó vezetékeit úgy kell elrendezni, hogy ne legyen lehetőség vízelvételre, ha a tartály csupán a sprinklerberendezés készenléti vízkészletét tartalmazza.

1.7. A sprinklerberendezések vízellátására a következő vízforrások vehetők számításba:

1.7.1. Kimeríthetetlen vízforrások:

− közmű- és üzemi vízhálózat,

− magastartály,

− közmű- vagy üzemi vízhálózatból, tároló- vagy közbenső tartályból, természetes vízforrásból táplált szivattyúberendezés.

1.7.2. Kimeríthető vízforrások:

− légnyomásos víztartály (hidrofor),

− a 2.1. szakasz szerinti vízforrások, az ott szükséges víztérfogatáram vagy üzemidő 2/3-ára méretezve, illetve magastartály esetén a 3. táblázat szerinti oltóvízkészlettel.

1.8. A magastartályból, a tároló- és a közbenső tartályból vagy a légnyomásos víztartályból a sprinklerberendezés üzemeltetése során elhasznált vízmennyiséget 24 órán belül pótolni kell.

1.9. A kimeríthetetlen vízforrások esetén a víztérfogatáram ellenőrző mérése kötelező.

1.9.1. Közmű-vízvezetékre való közvetlen csatlakozás vagy magastartály esetén a vízmérő berendezés (víztérfogatáram-mérő) csővezetékét – a mérővezetéket – a riasztószelep(ek) közelében kell a tápvezetékre csatlakoztatni. A tápvezetékbe víztérfogatáram-mérőt beépíteni nem szabad. A szivattyúberendezések esetén a vízmérőt a próbavezetékbe (2.3.5.8. szakasz) kell beépíteni. A próbavezeték mérőszakaszára az 1.9.2. szakasz értelemszerűen vonatkozik.

1.9.2. A mérővezeték leágazása előtti nyomás mérésére – a víztérfogatáram-mérővel együtt, leolvasható módon – a tápvezetékbe nyomásmérőt kell beépíteni. A víztérfogatáram-mérő előtt és után a mérővezeték a vízmérővel azonos névleges átmérőjű egyenes csőszakaszokból álljon, amelyek legkisebb hossza a víztérfogatáram-mérő előtt a névleges átmérő 10-szerese, utána pedig 5-szöröse legyen. A víztérfogatáram mérésekor kifolyó vizet biztonságosan el kell vezetni. A mérővezetékbe, közvetlenül a tápvezetékből való leágazás után – könnyen hozzáférhetően és kezelhető módon – elzárószerelvényt kell beépíteni.

2. VÍZFORRÁSOK

2.1. Közmű- és üzemi vízhálózat

2.1.1. A közmű- és az üzemi vízhálózat (a továbbiakban: vízhálózat) kimeríthetetlen vízforrásnak minősül, ha a vízmű a sprinklerberendezés üzemeltetéséhez szükséges, a hidraulikai számítások alapján megállapított víztérfogatáramnak bármikor legalább kétszeresét képes szolgáltatni. A vízhálózatra sprinklerberendezés közvetlenül csak abban az esetben csatlakoztatható, ha az üzemeltetéshez szükséges nyomás mindig fennáll.

2.1.2. A vízhálózat és a sprinklerközpont közötti összekötő vezeték legkisebb névleges átmérői a 2. táblázat szerint.

2. táblázat

Besorolás	Névleges átmérő, DN
Besorolás	mm	hüvelyk
K1	100	4"
K2.1, K2.2	100	4"
K2.3, K2.4	150	6"
K3, K4	150	6"

2.1.3. A vízhálózatban a nyomásingadozás ne haladja meg a fellépő legnagyobb statikus nyomás 50%-át. A nyomásváltozást csúcsfogyasztási időszakban, 10 napon át regisztráló nyomásmérővel rögzíteni kell.

2.1.4. Ha a sprinklerberendezés két független vízforrásaként két vízhálózatot választanak, a következő feltételeknek kell teljesülniük:

− a két vízhálózatot különálló szivattyúk táplálják,

− a két vízhálózatot a sprinklerközponttal különálló csővezetékekkel kell összekötni.

2.1.5. Ha a sprinklerberendezést az üzemi vízhálózat körvezetékéből táplálják, a körvezetékbe elzárószerelvényeket kell építeni, amelyek az üzemi hálózat bármelyik helyén fellépő hiba esetén is lehetővé teszik a sprinklerberendezés vízellátását.

2.1.6. A vízhálózat és a sprinklerberendezés közötti összekötő vezeték méretezésekor figyelembe kell venni az erre a vezetékre csatlakozó egyéb fogyasztókat is (1.6. szakasz). A vezetékre 1 db legfeljebb DN 32 (DN 1 1/4") leágazás köthető egészségügyi vagy hasonló célra. A leágazó vezetékbe a csatlakozási hely közvetlen közelében elzárószerelvényt kell felszerelni.

2.1.7. A légnyomásos víztartály, a magastartály és a szivattyútöltő tartály töltővezetéke a sprinklerközpont tápvezetékére legyen csatlakoztatható.

2.1.8. A tápvezetékbe a riasztószelep elé – az áramlás irányának megfelelő sorrendben – a következő szerelvényeket kell felszerelni:

− elzárószerelvényt,

− kőfogó szűrőt,

− nyomásmérőt, és

− visszacsapó szelepet.

2.2. Magastartály

2.2.1. A magastartály olyan vízforrás, amelyet a sprinklerközponttal közvetlen csővezeték köt össze, és amelynek geodéziai magassága elegendő a sprinklerberendezés működéséhez szükséges üzemi nyomás létrehozására. A magastartály legkisebb üzemi nyomásának meghatározása az F2.1. szakasz szerint.

2.2.2. A magastartály kimeríthetetlen vagy kimeríthető vízforrásként használható. Kimeríthetetlen vízforrásként úgy kell méretezni, hogy vízkészlete a teljes üzemidő tartamára elegendő legyen. Kimeríthető vízforrásként a magastartály legkisebb oltóvízkészlete a 3. táblázat szerint.

3. táblázat

Besorolás	Oltóvízkészlet, m³
K1	15
K1 egyetlen vízforrásként	30
K2	30
K3, K4	40

2.2.3. A sprinklerberendezéshez szükséges teljes vízkészlet készenléti állapotban állandóan álljon rendelkezésre. Ez akkor is érvényes, ha a magastartály vízkészletét más célra is használják (1.6. szakasz).

2.2.4. A magastartályt a feltöltő vezetékénél nagyobb keresztmetszetű túlfolyóvezetékkel kell felszerelni; a túlfolyóvezeték legkisebb névleges mérete DN 100 (DN 4") legyen.

2.2.5. A magastartályra mechanikai sérülések ellen védett szintjelzőt kell felszerelni.

2.2.6. A magastartály töltővezetékének legkisebb névleges mérete DN 40 (DN 1 1/2") legyen. A töltővezeték kifolyócsonkját legalább 0,2 m-rel a túlfolyási szint felett kell elhelyezni.

2.2.7. A magastartályt hozzáférhetően kell elhelyezni.

2.2.8. A magastartályt korrózió ellen védeni kell. Por és más szennyeződés ellen fedéllel kell felszerelni és össze kell kötni a légtérrel.

2.2.9. A magastartályt fagymentes helyen kell felszerelni, töltővezetékét, valamint a sprinklerközponttal összekötő vezetékét befagyás ellen védeni kell.

2.2.10. A magastartály és a sprinklerközpont közötti csővezetékbe – az áramlás irányának megfelelő sorrendben a következő szerelvényeket kell beépíteni:

− elzárószerelvényt (közvetlenül a visszacsapó szelep elé), és

− visszacsapó szelepet.

2.3. Vízhálózatból, tároló- vagy közbenső víztartályból, illetve természetes vízforrásból táplált szivattyúberendezés

2.3.1. A sprinklerszivattyút különálló villamos vagy dízelmotorral kell hajtani, és azt csak a szivattyú üzemeltetésére szabad felhasználni. Ha a sprinklerszivattyút nem a sprinklerközpontban szerelik fel, külön helyiségben kell elhelyezni. Védett szakaszon belüli helyiség esetén azt legalább 0,5 h tűzállósági határértékű építészeti elválasztással kell ellátni és sprinklerekkel kell védeni. A védett szakaszon kívül a helyiséget legalább 1,5 h tűzállósági határértékű építészeti elválasztással kell ellátni. A helyiség szellőzése hatásos legyen. A helyiség hőmérséklete +5 °C és +40 °C között legyen. Dízelmotorral hajtott sprinklerszivattyú vagy szükségáramfejlesztő esetén a helyiséget sprinklerekkel kell védeni. A kipufogógázokat a szabadba kell vezetni.

2.3.2. A kívánt víztérfogatáram előállítására szükség esetén két párhuzamosan kapcsolt szivattyú is használható; ezek ilyenkor csupán egy vízforrásnak minősülnek. Két egymástól független vízellátó rendszer három szivattyúból is kialakítható; ilyenkor mindig két-két párhuzamosan kapcsolt – azonos jelleggörbéjű – szivattyúnak kell a szükséges víztérfogatáramot szolgáltatnia. A hajtást a szivattyú teljesítményszükségletének megfelelően kell megválasztani: annak a szükséges teljesítményt a teljes üzemidő tartama alatt szolgáltatnia kell. A hajtás energiaforrása állandóan álljon rendelkezésre. A hajtás a szivattyú megindítása után legkésőbb 30 s elteltével képes legyen a teljes terhelés szolgáltatására.

2.3.3. Hozzáfolyásos és szívóüzemű szivattyú egyaránt beépíthető. Lehetőség szerint a hozzáfolyásos üzemet kell megvalósítani.

2.3.3.1. Hozzáfolyásos üzemben a tápforrás legalacsonyabb vízszintje és a legnagyobb víztérfogatáram esetén se alakuljon ki a szívócsonkban vákuum.

2.3.3.2. Szívóüzemben a tápforrás legalacsonyabb vízszintje és a mértékadó vízszállítás esetén se lépjen fel a szívócsonkban 0,6 bar-nál kisebb abszolút nyomás.

2.3.4. A sprinklerszivattyút a hidraulikai méretezés eredményeinek figyelembevételével úgy kell kiválasztani, hogy az üzemi víztérfogatáram

− a legkedvezőtlenebb védőfelület esetén kisebb legyen, mint a szivattyú névleges vízszállítása,

− a legkedvezőbb védőfelület esetén kisebb legyen, mint a szivattyú névleges vízszállításának 120%-a.

2.3.5. A sprinklerszivattyúk táplálására a következő vízforrások vehetők számításba:

− vízhálózat,

− tárolótartály (-medence),

− közbenső tartály,

− természetes felszíni vízforrás, és

− kút.

2.3.5.1. A vízhálózatból közvetlenül táplált szivattyúk szívóvezetékeire a 2.1. szakasz előírásai értelemszerűen érvényesek a következő kivételekkel:

− a szívóoldali áramlási nyomás legalább 0,5 bar legyen;

− a 2.1.8. szakasz szerinti szerelvényeket a szivattyú szívóvezetékében kell elhelyezni;

− – a szivattyút megkerülő vezetékkel kell ellátni (2.3.5.10. szakasz).

2.3.5.2. A sprinklerszivattyú tárolótartályának befogadóképességét kimeríthetetlen vízforrásként úgy kell megválasztani, hogy vízkészlete a teljes üzemidő tartamára elegendő legyen. A vízkészletét az 1–3. ábrákon (F1. függelék) feltüntetett legalacsonyabb vízszinthez viszonyítva kell figyelembe venni. Fagyveszély esetén a tartály méretezésekor a várható legvastagabb jégrétegnek megfelelő többletvízmennyiséget is számításba kell venni. A jegesedés a vízelvételt ne befolyásolja. A tárolótartály töltése kézi vagy önműködő megoldású lehet. Önműködő töltés esetén a töltővezetékbe elzárószerelvényt és kőfogó szűrőt kell építeni. A tárolótartály vizét a szennyeződésektől védeni kell. A tárolótartály felhasználható két független vízforrásként is. A K3 és a K4 kockázati osztályba sorolt védett szakaszok esetén az ilyen tartályban két – egymással összekötött – vízkamrát kell kialakítani.

2.3.5.3. A közbenső tartály hasznos vízkészletét a kimeríthetetlen vagy kimeríthető vízforrásként méretezett tárolótartály vízkészlete és az üzemidő tartama alatt a tartályba táplált vízmennyiség különbségeként kell megállapítani, de nem lehet kisebb, mint a kimeríthetetlen vízforrásként méretezett tárolótartály hasznos vízkészletének 20%-a. Vízkészletét az 1–3. ábrákon (F1. függelék) feltüntetett legalacsonyabb vízszinthez viszonyítva kell figyelembe venni. A közbenső tartályt önműködő töltőrendszerrel kell ellátni. A töltővezetékbe elzárószerelvényt és kőfogó szűrőt kell építeni. A víztáplálást úgy kell megoldani, hogy a beömlésnél keletkező légbuborékok ne juthassanak be a szívóvezetékbe. Ha az 1–3. ábrák szerinti (F1. függelék) készenléti vízszint elérése után a közbenső tartály víztáplálását önműködő záróberendezéssel (pl. úszógolyós szelep) zárják el, tápvezetékenként 2 db azonos méretű kifolyócsonkot kell felszerelni, és mindkét kifolyócsonkot önműködő zárószerkezettel kell ellátni. A közbenső tartály vízkészletét ilyen esetben csupán az egyik kifolyócsonkon át befolyó vízmennyiségnek megfelelően szabad megválasztani. A közbenső tartályt fagymentes helyen kell felszerelni; töltővezeték(eit)ét befagyás ellen védeni kell. A közbenső tartály vízkészlete kizárólag a sprinklerberendezés üzemeltetéséhez legyen felhasználható. A közbenső tartály két – egymástól független – vízforrásként is felhasználható. Ebben az esetben azonban a tartályt két egymástól független töltővezetékkel kell ellátni. A tartály vízkészletének meghatározásakor csak a kisebbik víztérfogatáramú betáplálást szabad figyelembe venni.

2.3.5.4. A természetes felszíni vízforrásokból vételezhető vízmennyiség és vízhozam megítélésére az illetékes vízügyi hatóság jogosult. A természetes felszíni vízforrás a sprinklerberendezés két egymástól független vízforrásaként is felhasználható. A vízkivétel megoldása a 4. és a 5. ábra szerint.

2.3.5.5. A sprinklerberendezés vízforrásaként kutak is felhasználhatók (kutakra vonatkozó műszaki követelmények szerint), amelyek vízhozamát meg kell állapítani. A vízhozammérési bizonylat a sprinklerberendezés engedélyezésének időpontjában ne legyen egy évnél régebbi. A kút felhasználható a sprinklerberendezés két egymástól független vízforrásaként is.

2.3.5.6. A szivattyúk szívóvezetékét – a búvárszivattyú kivételével – a következők szerint kell kialakítani:

− a szívóvezetéket a befagyás ellen védeni kell,

− a szívóvezetékben a víz megengedett legnagyobb áramlási sebessége 3 m/s legyen,

− a szívóvezeték(ek) csatlakoztatása a tároló- vagy a közbenső tartályra, illetve a természetes felszíni vízforrásokra az 1–3., valamint a 4. és az 5. ábrák szerint (F1.2. szakasz).

Ha a tároló- vagy a közbenső tartályból, illetve természetes felszíni vízforrásból táplált szivattyú tengelye az
1–3., a 4. és 5. ábrákon (F1. függelék) megadott legalacsonyabb vízszintnél magasabban helyezkedik el, 0,5 m vagy ennél nagyobb szintkülönbség esetén a szívóvezetékbe lábszelepet kell szerelni. Természetes felszíni vízforrásból táplált szivattyúk szívóvezetékét a szennyeződések ellen hatékony védelemmel (pl. szívókosár) kell ellátni. A szívóvezetéket szivattyúirányú eséssel csak hozzáfolyásos üzem esetén (2.3.3.1. szakasz) szabad szerelni; a szívóvezetékbe elzárószerelvényt kell építeni. Szívóüzem esetén (2.3.3.2. szakasz) a szívóvezetéket vízszintesen vagy állandó szivattyúirányú emelkedéssel kell vezetni. A szívóvezetékbe – a szivattyú közvetlen közelében – nyomásmérőt kell felszerelni. Szívóüzem esetén manovákuummétert kell beépíteni. Minden egyes szivattyúnak különálló szívóvezetéke legyen. Több szivattyúnak két különböző vízforrásból való ellátása esetén a szívóvezetékeket úgy kell kialakítani, hogy az egyes szivattyúk – kívánság szerint – bármelyik vízforrásból táplálhatók legyenek. Ez az előírás kimeríthető vízforrásokra és kutakra nem érvényes.

2.3.5.7. A szivattyút és a sprinklerközpont közötti összekötő vezetéket (nyomóvezeték) befagyás ellen védeni kell. A nyomóvezetéket teljes hosszában jól hozzáférhetően kell szerelni. Minden egyes szivattyúhoz külön-külön nyomóvezetéket kell létesíteni. A nyomóvezetékbe a szivattyú közvetlen közelében – az áramlás irányának megfelelő sorrendben – a következő szerelvényeket kell beépíteni:

− nyomásmérőt,

− visszacsapó szelepet, és

− elzárószerelvényt.

A visszacsapó szelep után a nyomóvezetékre legyen csatlakoztatható a légnyomásos víztartály (ha ilyen van) töltővezetéke.

2.3.5.8. A nyomóvezetékből (2.3.5.7. szakasz) a visszacsapó szelep előtt próbavezetéket kell leágaztatni. A próbavezetéket a szivattyú névleges víztérfogatáramának 1,2-szeresére kell méretezni. A próbavezetékben az áramlási sebesség legfeljebb 12 m/s legyen. Ez alól kivétel a mérőszakasz (1.9.1. és 1.9.2. szakasz), ahol a megengedett sebesség legfeljebb 6 m/s legyen. A próbavezetéket nem szabad a szívóvezetékbe visszacsatolni. Ha a próbavezeték a tároló- vagy a közbenső tartályba, illetőleg a természetes vízforrásba torkollik, meg kell akadályozni, hogy a visszafolyó víz miatt keletkező légbuborékok a szívóvezetékbe jussanak.

2.3.5.9. A szivattyúk károsodásának elkerülése céljából valamennyi szivattyúberendezésnek legyen biztonsági vezetéke, amelyen át a szivattyú véletlen vagy hibás megindulása, illetve kisszámú sprinkler nyitása esetén a víztöbblet elvezethető. A biztonsági vezetéket a szivattyú gyártója által megadott víztérfogatáramra kell méretezni; a gyári adat hiányában a névleges víztérfogatáram 10 %-át kell figyelembe venni. A nyitott biztonsági vezeték esetén az elvezetett vízmennyiséget a szivattyú megválasztásakor figyelembe kell venni. A biztonsági vezeték nyitása biztosítószeleppel is megoldható. Tároló- vagy közbenső tartály használatakor a biztonsági vezetéket a tartályba kell visszacsatolni.

2.3.5.10. Ha a szívóoldalon a sprinklerszivattyú legnagyobb vízszállítása esetén a legkisebb túlnyomás 0,5 bar vagy ennél nagyobb, a szivattyút megkerülővezetékkel kell felszerelni. A megkerülővezeték legkisebb névleges átmérője a 2. táblázat szerint. A megkerülővezetékbe visszacsapó szelepet és elzárószerelvényt kell elhelyezni.

2.3.5.11. A szívóüzemű (2.3.3.2. szakasz), nem önfelszívó sprinklerszivattyút feltöltőszerkezettel kell kialakítani.

A feltöltőszerkezet a szivattyú felett elhelyezett önműködő töltésű tartályból álljon. A tartályt állandóan feltöltött állapotban kell tartani és össze kell kötni a szivattyú nyomóvezetékével; az összekötő vezetékbe – lehetőleg a szivattyú közelében – visszacsapó szelepet kell építeni. A töltőszerkezetet úgy kell kialakítani, hogy a szivattyú és a szívóvezeték állandóan vízzel feltöltött állapotban legyen.

2.3.6. A szivattyúberendezés energiaellátása és vezérlése az F3. függelék szerint.

2.4. Légnyomásos víztartály

2.4.1. A légnyomásos víztartály(okat)t – ha nem a sprinklerközpontban helyezik el – könnyen hozzáférhető, különálló helyiségben kell felszerelni. Ha ez a helyiség a védett szakaszon kívül fekszik, környezetétől legalább 0,5 h tűzállósági határértékű, nem éghető épületszerkezettel kell elválasztani. A helyiség hőmérséklete +5 °C és +40 °C között legyen. A helyiségben éghető anyagot tárolni nem szabad. Illetéktelen személyek belépését meg kell gátolni, és ajtaját IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS! felirattal kell ellátni. A légnyomásos víztartály vízkészlete kizárólag a sprinklerberendezés táplálására legyen felhasználható.

2.4.2. A légnyomásos víztartály legkisebb vízkészlete a 4. táblázat szerint. Ha a tartályt egyetlen vízforrásként használják (1.2. szakasz), legkisebb vízkészlete 15 m³ legyen. Száraz rendszer használatakor a K1 és a K2 osztályú védett szakaszok tartályainak legkisebb vízkészletét a csőhálózat össztérfogatával meg kell növelni.

4. táblázat

Besorolás	Vízkészlet, m³
K1	7,5
K2	15
K3	20
K4	20

2.4.3. A víz- és a levegőfeltöltő vezetékbe – a légnyomásos víztartály közvetlen közelében – elzáró- és visszacsapó szelepet kell építeni. A vezetékek legkisebb névleges átmérői a következők:

− levegőfeltöltő vezeték DN 20 (DN 3/4"),

− vízfeltöltő vezeték DN 40 (DN 1 1/2").

A feltöltő rendszereket úgy kell méretezni, hogy az üres tartály legalább 8 h alatt üzemkész állapotba jusson. A vízfeltöltő vezetékbe nyomásmérőt kell építeni.

2.4.4. A légnyomásos víztartályt két nyomásmérővel és mechanikai sérülések ellen védett szintjelzővel kell felszerelni. A szintjelző mindkét végére elzárószerelvényt kell építeni. A víz- és a légfeltöltő vezetéket nem szabad a szintjelzőre kötni.

2.4.5. A légnyomásos víztartályt korrózió ellen védeni kell.

2.4.6. A légnyomásos víztartály feltöltésére különálló kompresszort kell beépíteni, amely azonban a száraz és az elővezérelt rendszerek csőhálózatának feltöltésére is legyen felhasználható. A kompresszor legkisebb légszállítása 25 m³/h normálállapotú levegő legyen. A kompresszor önműködően is vezérelhető, de kézi működtetési lehetőség is legyen. Önműkődő vezérlés esetén a tartály teljes kiürülésekor a kompresszor kapcsoljon ki.

2.4.7. A légnyomásos víztartályban a sűrített levegő legkisebb részaránya 33%, a tartály legnagyobb üzemi nyomása 10 bar legyen.

2.4.8. A légnyomásos víztartály legkisebb készenléti nyomásának kiszámítása az F2.2. szakasz szerint.

2.4.9. A légnyomásos víztartály és a sprinklerközpont közötti csővezetékbe – az áramlási iránynak megfelelő sorrendben – a következő szerelvényeket kell beépíteni:

− elzárószerelvényt (közvetlenül a visszacsapó szelep elé), és

− visszacsapó szelepet.

3. CSŐRENDSZER

3.1. Szabadon vezetett csövek

3.1.1. A szabadon vezetett menetes csövek falvastagsága legalább a csőmenetvágásra alkalmas méretű acélcsövekre vonatkozó műszaki követelmények szerinti legyen. Csak szavatolt anyagminőségű – pl. A37 – csövek építhetők be.

3.1.2. A hegesztett, peremes vagy egyéb kötésű csövek legalább az általános rendeltetésű ötvözetlen, varrat nélküli acélcsőre vonatkozó műszaki követelményekben foglaltaknak feleljenek meg. A megengedett legkisebb falvastagság a normál falvastagság (varrat nélküli acélcsövek méretei és számított tömegére vonatkozó műszaki követelmények szerint).

3.2. Földbe fektetett csövek

A felsorolt csövek földbe fektethetők:

− öntöttvas nyomócsövek (az öntöttvas nyomócsövek és nyomócső-idomokra vonatkozó műszaki követelmények szerint),

− varrat nélküli menetes acélcsövek (a csőmenetvágásra alkalmas méretű acélcsövekre vonatkozó műszaki követelmények szerint),

− azbesztcement nyomócsövek (az azbesztcementcsövekre vonatkozó műszaki követelmények szerint),

− nagy sűrűségű polietilén csövek (a nagy sűrűségű polietilén csövekre vonatkozó műszaki követelmények szerint),

3.3. Csőkötések

Csak a DN 50 (DN 2") vagy ennél nagyobb névleges átmérőjű csöveket szabad összehegeszteni, kivételt képeznek a gyárilag hegesztett és ellenőrzött csőkötések. A horganyozott csővezetékek nem hegeszthetők.

3.4. Csővezetékek

3.4.1. A sprinklerberendezések csővezetékeit – beleértve a vízellátó rendszer nem földbe fektetett részeit is – sprinklerekkel védett vagy a II/1. fejezet szerinti, a sprinklervédelemből kihagyható terekben kell vezetni. A csővezetékeket – a földbe fektetett csövek kivételével – láthatóan és könnyen hozzáférhető módon kell elhelyezni.

A csővezetékeket hőszigetelni nem szabad. Száraz és elővezérelt rendszerek, valamint a vegyes rendszerek száraz elosztóvezetékeit a riasztószeleptől kiindulva legalább 0,2%-os emelkedéssel, a sprinklercsőágak vezetékeit pedig legalább 0,4%-os emelkedéssel kell a legfelső sprinklerig szerelni.

3.4.2. A csővezetékek legkisebb névleges mérete DN 25 (DN 1") legyen. Kivételt képeznek a K1 besorolású védett szakaszok sprinklercsőágai, amelyek legkisebb névleges mérete DN 20 (DN 3/4"). A K4 besorolású védett szakaszok körvezetékeinek legkisebb mérete DN 65 (DN 2 1/2"), a kétoldali betáplálású csőágakba legalább DN 32 (DN 1 1/4") vezetékeket kell beépíteni.

3.4.3. A teljes csőhálózat öblíthető legyen. Az elosztóvezetékek végpontjain legalább DN 40 (DN 1 U2") öblítőcsatlakozást kell létesíteni. Az öblítőcsatlakozás legalább 0,2 m hosszú legyen és az elosztóvezetékkel azonos irányban haladjon. Az öblítőcsatlakozást a sprinklerberendezés készenléti állapotában oldható elemmel kell lezárni. Az öblítővezetékbe csak azzal megegyező névleges átmérőjű, iránytörést nem okozó elzárószerelvényt (pl. tolózár) szabad beépíteni. A DN 65-nél (DN 2 I/2") nagyobb névleges átmérőjű vezetékek öblítőcsatlakozását azok alsó részében excentrikusan kell elhelyezni.

3.4.4. Minden egyes riasztószelephez rendelt csőhálózat végpontjain – jól hozzáférhető helyen – légtelenítés céljából DN 20 (DN 3/4") méretű elzárószerelvényt kell felszerelni.

3.4.5. A sprinklerberendezés csöveinek belső tisztaságát beépítés előtt ellenőrizni kell, szükség esetén a csővezetéket ki kell tisztítani és a szerelés befejezése után alaposan ki kell öblíteni.

3.4.6. A csőhálózatot a szerelés befejezése után víznyomáspróbázni kell. A nyomáspróba időtartama 24 h, a próbanyomás értéke 15 bar túlnyomás. A nyomáspróba során sehol sem léphet fel szivárgás.

3.4.7. Egy sprinklercsőágra legfeljebb 8 sprinklert, kétoldali betáplálás esetén pedig legfeljebb 16 sprinklert szabad csatlakoztatni.

3.4.8. A csővezeték külső felületét korrózió ellen védeni kell.

3.5. Csőtartók

3.5.1. A csőtartókat az építmények acélszerkezeteinek erőtani tervezésére vonatkozó műszaki követelmények szerinti határfeszültségekre kell méretezni. A csőtartók méretezési terhelése és legkisebb keresztmetszete az 5. táblázat szerint. A csőtartók anyagának folyáshatára +20 °C-ról +200 °C-ra való felmelegítés hatására nem csökkenhet 25 %-nál nagyobb mértékben.

5. táblázat

A csővezeték névleges átmérője, DN		Terhelés N	Legkisebb keresztmetszet, mm²
mm	hüvelyk	Terhelés N	Legkisebb keresztmetszet, mm²
≤50	≤2"	2 000	30 (M8)
>50, ≤100	>2", ≤4"	3 500	50 (M10)
>100, ≤150	>4", ≤6"	5 000	70 (M12)
>150, ≤200	-	8 500	125 (M16)
>200, ≤250	-	10 000	150 (M20)

Ha a csőtartók olyan felépítésűek, hogy a terhelés több keresztmetszet között oszlik meg, az egyes keresztmetszetek összege az 5. táblázat szerinti legkisebb érték 1,5-szerese legyen. Az egyes terhelt keresztmetszetek legkisebb értéke 30 mm². A csőtartók (pl. csavar- vagy szegecsfuratok által) megosztott keresztmetszetei nem minősülnek két külön terhelt keresztmetszetnek. A csőbilincsek vagy csőszorítók teljesen fogják körül a csővezetéket.

3.5.2. Ha a csőtartókat nem éghető faliékkel (fémdübel) rögzítik, terhelhetőségük az 5. táblázat szerinti terhelésértékek kétszerese legyen. A faliékek beágyazási mélysége típusuktól és a fal anyagától függ, de legalább 5 cm legyen.

3.5.3. A csőtartók a csővezeték felerősítésén kívül más célra nem használhatók. A csőtartók csak kellő szilárdságú épületrészhez rögzíthetők, azokat szükség esetén külön tartószerkezettel kell a teherhordó szerkezeti elemekkel összekötni. Gáz- és könnyűbeton lemezekhez legfeljebb DN 50 (DN 2") csővezetéket szabad erősíteni. Ez esetben azonban a csővezetéket legalább 12 m-enként teherhordó szerkezethez kell rögzíteni.

3.5.4. Ha szükségessé válna a csővezetékek üzemi vagy egyéb berendezésekhez való felerősítése, az ilyen berendezések rögzítésének méretezésekor a mértékadó terhelés kétszeresével kell számolni, és figyelembe kell venni a sprinklercsővezetékből adódó pótlólagos terhelést is (5. táblázat).

3.5.5. Minden 2 m-nél hosszabb egyenes csőszakaszt csőtartóval kell felerősíteni. A csőtartók közötti távolság legfeljebb 4 m legyen. Ha a DN 50-et (DN 2") meghaladó méretű csővezetékek esetén ez nem tartható be, a távolság legfeljebb 6 m-re növelhető. Ez azonban csak abban az esetben engedhető meg, ha a csőtartókat egymástól függetlenül rögzítik a teherhordó szerkezetekhez. A sprinklercsőágakra csatlakozó, 1 m-nél hosszabb felszálló csődarabokat csőtartóval kell rögzíteni. A csőtartót a sprinklertől legalább 0,15 m távolságban kell elhelyezni. A csőtartóknak a sprinklercsőág utolsó sprinklerétől való távolsága legfeljebb DN 25 (DN 1") vezeték esetén 900 mm, DN 32 (DN 1 1/4") vezeték esetén pedig 1200 mm legyen. A csőtartó és az álló sprinkler között legalább 0,15 m távolság legyen.

3.5.6. Valamennyi elosztóvezetéken a tengelyirányú erők felvételére rögzítési pontokat kell kialakítani.

FÜGGELÉK

F1. A VÍZKIVÉTEL MÓDJA TÁROLÓ- ÉS KÖZBENSŐ TARTÁLYBÓL, VALAMINT TERMÉSZETES FELSZÍNI VÍZFORRÁSBÓL

F1.1. A tároló- és a közbenső tartályok vízkészlete

A tartályok vízkészlete tekintetében a készenléti és a legalacsonyabb vízszint közötti szintkülönbség mértékadó.

F1.2. A vízkivétel módja

A tartályok és a természetes felszíni: vízforrások vízkivételi kamrájának és szívócsonkjának elrendezése az
1–3., illetve a 4. és az 5. ábrák szerint.

A szívócső elhelyezésére vonatkozó A és B méretek a 6. táblázat szerint.

6. táblázat

A szívócső névleges átmérője, DN		A, mm	B, mm
mm	hüvelyk
65	2 1/2"	250	80
80	3"	310	80
100	4"	370	100
150	6"	500	100
200	–	620	150
250	–	750	150
300	–	900	200

F1.3. Vízkivétel természetes felszíni vízforrásból

F1.3.1. A vízkivételi kamrában ülepítőkamrát kell létesíteni az ábrák szerinti méretekkel. A vízkivételi kamra táplálására bukógát (4. ábra) vagy csatorna (5. ábra) használható.

F1.3.2. A vízkivételi kamra beömlő méretének ki kell elégítenie a következő összefüggést:

ahol

Q_sziv a szivattyú(k) legnagyobb víztérfogatárama, l/min;

F a beáramló víz keresztmetszete (a 4. és az 5. ábrán h' × b), mm²;

K a beáramló vízkeresztmetszettel érintkező szakasz hossza (a 4. és az 5. ábrán b+2 h'), mm².

A h' méret (4. és az 5. ábra) legalább 250 mm.

F2. MAGASTARTÁLY ÉS LÉGNYOMÁSOS VÍZTARTÁLY ÜZEMI NYOMÁSA

F2.1. A magastartály legkisebb üzemi nyomása

A legkisebb túlnyomás (p_{ü min}) a riasztószelep előtt a magastartály teljes kiürülésének pillanatában:

p_{ü min} = p_{h min}

ahol

p_{h min} a riasztószelep előtt szükséges legkisebb túlnyomás a hidraulikai számítások szerint, a legkedvezőtlenebb védőfelületen, bar.

F2.2. A légnyomásos légtartály készenléti nyomása

F2.2.1. Ha a légnyomásos víztartály a sprinklerberendezés egyetlen vízforrása, akkor a túlnyomás (p_{L min}) a teljes kiürülés pillanatában:

p_{L min} = p_{h min}

ahol

p_{h min} a légnyomásos víztartály kilépőcsonkjában szükséges legkisebb túlnyomás a hidraulikai számítások szerint, a legkedvezőtlenebb védőfelület esetén.

A tartály előírt készenléti túlnyomása (pL):

ahol

V_víz a légnyomásos víztartály teljes vízkészletének térfogata, m³;

V_lev a légnyomásos víztartály készenléti levegőtérfogata (a p_L nyomáshoz tartozó levegőtérfogat), m³.

F2.2.2. Az előírt készenléti túlnyomás második vízforrásként:

ahol

p_s az üzemi túlnyomás közvetlenül a sprinkler előtt, bar;

h a legmagasabban fekvő sprinkler magassága a légnyomásos víztartály aljától mérve, m.

F3. SZIVATTYÚBERENDEZÉSEK ENERGIAELLÁTÁSA ÉS VEZÉRLÉSE

F3.1. Energiaforrások megválasztása

A szivattyúberendezések energiaellátására a következő energiaforrások vehetők figyelembe:

− közüzemi villamos hálózat,

− dízelmotor,

− üzemi villamos hálózat (saját áramfejlesztő) és

− szükség-áramfejlesztő (csak K1 és K2 besorolás esetén).

F3.1.1. A K3 és a K4 besorolású, 750–5000 db sprinklert tartalmazó védett szakaszok szivattyúberendezésének hajtó motorj(ait)át két egymástól független energiaforrásról kell táplálni (kettős betáplálás). A második energiaforrás szükség-áramfejlesztő is lehet.

F3.1.2. Két szivattyúberendezés alkalmazása esetén ezeknek egymástól független energiaellátása legyen. K3 és K4 besorolás esetén áramforrásként szükség-áramfejlesztő nem használható.

F3.1.3. Több energiaforrás esetén az egyik áramkimaradása vagy üzemzavara estén a szivattyúberendezést önműködően más energiaforrásra kell átkapcsolni. A szivattyúberendezés kettős betáplálása esetén a két áramforrást kölcsönösen reteszelni kell egymáshoz.

F3.2. Sprinklerszivattyúk villamosenergia-ellátása

F3.2.1. A közüzemi vagy üzemi hálózatról való betáplálás kapcsolástechnikai megoldása a P2. és a P3. példa szerint, vagy azzal egyenértékű módon történhet. A villamos motorok betáplálása csak különálló, saját terheléskapcsolóval kapcsolható ki, a létesítmény vagy üzem főkapcsolójától függetlenül. A terheléskapcsoló véletlen működtetését meg kell akadályozni, és azt

SPRINKLERFŐKAPCSOLÓ, KIKAPCSOLNI TILOS!

jelöléssel kell ellátni.

F3.2.2. A villamos motor(ok) névleges teljesítménnyel való üzemeltetése esetén a feszültség nem csökkenhet a motor(ok) névleges feszültségének 95%-a alá.

F3.2.3. Ha a sprinklerszivattyú(k)nak két közüzemi betáplálása van, azok hálózatának ne legyen 10 kV-nál kisebb feszültségen azonos táppontjuk.

F3.2.4. A szivattyúberendezés tápkábelei céljára SZAMKAtM típusú (a PVC szigetelésű erősáramú kábelekre vonatkozó műszaki követelmények szerint) vagy ezzel egyenértékű kábelt kell használni. Papír vagy polietilén szigetelésű kábelt használni nem szabad. A tápkábelekkel más fogyasztókat nem szabad ellátni. A tápkábeleket csak az egyéb kábelektől és vezetékektől elkülönítve, földben, sprinklerrel védett helyiségekben vagy tűzgátlóan elválasztott kábelcsatornákban, kábelaknákban szabad vezetni. A tápkábeleket lehetőleg toldás nélkül kell lefektetni a táppont és a sprinkler-kapcsolószekrény között. Ha két szivattyú középen képez egy vízellátó rendszert (vízforrást), azok közös áramforrásról való táplálása megengedett.

F3.2.5. Ha több szivattyúból alakítanak ki két független vízellátó rendszert, a szivattyúk villamos motorjainak energiaellátását a következők szerint kell megoldani:

− a két vízellátó rendszer szivattyúit egymástól független áramforrásról kell táplálni;

− a két vízellátó rendszert képező szivattyúk villamos tápkábeleit – a földbe fektetett kábelek kivételével – egymástól tűzgátlóan elválasztva kell a sprinklerközpontig, illetve szivattyúhelyiségig vezetni;

− minden szivattyúhoz külön kapcsolószekrény tartozzon, amelyeket olyan módon kell egymástól elválasztani, hogy az egyik szekrényben fellépő esetleges kábeltűz vagy zárlat a másik szekrény működőképességét ne befolyásolja.

F3.3. A villamos hajtású szivattyúk kapcsolószekrénye

F3.3.1. A villamos motorral hajtott szivattyúk kapcsolószekrényének védettségi fokozatát a mindenkori üzemviszonyoknak megfelelően kell megválasztani. A sprinklerközpontban vagy szivattyúhelyiségben elhelyezett kapcsolószekrények védettségi fokozata legalább IP 54 (a villamos gyártmányokra vonatkozó védettségi fokozatok általános előírásaira vonatkozó műszaki követelmények szerint) legyen. Ha ez a feltétel nem teljesíthető, a kapcsolószekrényt a sprinklerközpont mellett kialakított, épületszerkezetekkel elválasztott helyiségben kell elhelyezni.

F3.3.2. A kapcsolószekrénynek tartalmaznia kell valamennyi, a sprinklerberendezés üzemeltetéséhez szükséges kapcsoló-, működtető- és jelzőkészüléket. A kapcsolószekrénybe – a motor áramának mérésére motoronként 1 db árammérőt kell beépíteni; az árammérő műszer legalább 1,5 osztálypontosságú legyen; a műszer skáláján fel kell tüntetni a motor – a szivattyú legnagyobb teljesítményénél felvett – üzemi áramát. Ugyancsak a kapcsolószekrényben kell elhelyezni 1 db voltmérőt, két tetszőleges fázis közötti feszültségre kapcsolva az üzemelő szivattyú feszültségének ellenőrzésére; a műszer legalább 1,5 osztálypontosságú legyen. Az áramellátó rendszer üzemkészségét fázisonként kell figyelni.

F3.3.3. A fázisok épségét fázisonként két-két jelzőlámpával vagy parázsfényizzóval kell jelezni. A sprinkler-kapcsolószekrényből csak a sprinklerberendezés működéséhez szükséges – a következőkben felsorolt – fogyasztókat szabad táplálni:

− sprinklerszivattyúkat,

− tartályfeltöltő szivattyúkat,

− a sprinklerhálózat nyomáskiegyenlítő szivattyúját,

− légkompresszorokat,

− villamos fűtőberendezéseket legfeljebb 3 kW teljesítményig, a sprinklerközpont, illetve a szivattyúhelyiség fagymentesítésére,

− motoros tolózárakat,

− a sprinklerberendezéshez tartozó víztelenítő szivattyúkat, – biztonsági világítást, valamint

− a sprinklerberendezés jelző- és vezérlőrendszerét.

F3.4. Villamos motorok

F3.4.1. A sprinklerszivattyú hajtására tartós üzemre méretezett háromfázisú, rövidrezárt forgórészű villamos motort kell beépíteni. A motor indítási árama ne haladja meg a névleges áram hatszorosát.

F3.4.2. A villamos motor közvetlen indítású legyen; a csillag-háromszög indítást lehetőleg kerülni kell. A motor villamos védettsége feleljen meg a mindenkori üzemviszonyoknak, de legalább IP 44 (a villamos gyártmányokra vonatkozó védettségi fokozatok általános előírásaira vonatkozó műszaki követelmények szerint) legyen.

F3.5. Dízelmotorok

F3.5.1. A dízelmotort a szivattyú teljesítményigényének megfelelően kell megválasztani. Kizárólag tartós üzemre méretezett motort szabad használni.

F3.5.2. A dízelmotor mechanikus működtetésű közvetlen üzemanyag-befecskendezéssel legyen ellátva; 5 °C környezeti hőmérsékletnél segédeszköz (izzítógyertya, izzítóspirál stb.) nélkül legyen indítható.

F3.5.3. A dízelmotor áttétel nélkül legyen a sprinklerszivattyúval összekapcsolva. Névleges teljesítményét az automatikus indítóberendezés bekapcsolása után 30 s-on belül érje el. A motor fordulatszáma a teljes terhelési tartományon belül ±5%-os pontossággal állandó legyen. A névleges teljesítménynél az eltérés a névleges fordulatszámtól legfeljebb ±1,5%-os legyen.

F3.5.4. A dízelmotorok hűtőrendszerét a következőkből kell kiválasztani:

− vízhűtésű hőcserélő,

− léghűtésű hőcserélő,

− közvetlen léghűtés.

F3.5.5. A sprinklerszivattyút és szükségáramforrást hajtó dízelmotor villamos indítására zárt akkumulátortelepet kell használni. A telepet úgy kell méretezni, hogy +5 °C hőmérsékleten a névleges kapacitás 50%-ára kisütött teleppel még három, egyenként 10 s időtartamú indítási kísérletet lehessen végrehajtani. A telep töltésére és csepptöltésére a névleges Ah-kapacitás legalább 10%-ának megfelelő névleges áramú, önműködő akkumulátortöltőt kell felszerelni. Az akkumulátortöltőnek kellő pontossággal kell szolgáltatnia az akkumulátor típusának megfelelő pufferfeszültséget, és meg kell akadályoznia a legnagyobb töltőáram túllépését. A töltőberendezés ne igényeljen felügyeletet, működőképes állapotát fényjelzés vagy műszer mutassa. A fentiek szerint méretezett telepre, illetve töltőberendezésre legfeljebb a töltő névleges áramának 10%-át kitevő fogyasztású – tartósan üzemelő – vezérlő- és ellenőrző berendezést szabad kapcsolni; ha ennek fogyasztása nagyobb, megfelelően növelni kell a telep és a töltő kapacitását.

F3.5.6. A sűrített levegővel indított dízelmotorok légpalackjainak méretét és számát úgy kell megállapítani, hogy kapacitásuk legalább tíz alkalommal tegye lehetővé a motor indítási fordulatszámmal való megforgatását. A levegőpalackok utántöltése önműködő legyen, vagy megfelelő számú tartalék palackot kell készenlétben tartani. Az utántöltő berendezésnek 3 órán belül kell a légpalackokat üres állapotból üzemi nyomásra feltölteniük.

F3.5.7. A dízelmotorok üzemanyagtartályát az üzemidő 3-szorosának megfelelő időtartamú teljes terheléssel való üzemeltetéshez elegendő üzemanyag befogadására kell méretezni. A tartályt az üzemanyag-szivattyú szintje felett kell elhelyezni. A tartályt szintjelző berendezéssel kell felszerelni. Az üzemanyag-vezetéket fémből kell készíteni, legfeljebb 0,3 m hosszúságú, fémtömlővel védett hajlékony csatlakozó darabok használata megengedett. Az üzemanyag-vezetékbe épített elzárószerelvényeket nyitott állapotban biztosítani kell. Minden egyes dízelmotort különálló üzemanyag-ellátó rendszerrel kell felszerelni. Az üzemanyag vezeték a tartály alsó szintjénél legalább 0,02 m-rel feljebb legyen. A tartály legyen teljesen kiüríthető, továbbá légbeszívó és ellenőrző (tisztító-) nyílással is el kell látni.

F3.5.8. A dízelmotor üzemeltetéséhez és karbantartásához szükséges valamennyi szerszámot a sprinklerközpontban, illetve a szivattyúhelyiségben kell tartani. Ugyanitt kell tárolni a következő pótalkatrészeket is:

− 2 készlet üzemanyagszűrőt,

− 2 készlet olajszűrőt,

− 2 készlet ékszíjat, a motorra szerelt összes típusból,

− 1 készlet tömítést és tömlőt,

− 2 darab befecskendező fúvókát.

F3.5.9. A dízelmotort a következő mérőeszközökkel kell felszerelni:

− fordulatszámmérővel,

− üzemihőmérséklet-mérővel,

− olajnyomásmérővel és

− üzemóra-számlálóval.

F3.6. Szükség-áramfejlesztők

F3.6.1. A sprinklerszivattyúkat ellátó szükség-áramfejlesztőket dízelmotorral kell hajtani. A dízelmotorra az F3.5. szakasz előírásai érvényesek. Az üzemanyagkészlet azonban 6 teljes terhelésű üzemórára legyen elegendő. A szükség-áramfejlesztő gépcsoportot különálló helyiségben kell elhelyezni.

F3.6.2. A szükségáramforrás csak azután kapcsolható a sprinklerszivattyúk motorjára, illetve más fogyasztóra, ha a gépcsoport elérte a névleges frekvenciának megfelelő fordulatszámot, kimenő feszültsége pedig a névleges feszültség 95%-át. A szükség-áramfejlesztő gépcsoportot a rákapcsolt fogyasztók összterhelésének megfelelően kell méretezni; legalább a rákapcsolt sprinklerszivattyúk és kisegítő egységeik teljesítményigényét kell tartósan fedeznie. A szükség-áramfejlesztőt indító automatikával kell felszerelni, amely bármelyik fázis kimaradása esetén a gépcsoportot megindítja. A hálózati feszültség visszatérése esetén az önműködő visszakapcsolás megengedhető, de a gépcsoportnak ebben az esetben is még 10 perc időtartamon át tovább kell járnia.

F3.7. Sprinklerszivattyúk vezérlése

F3.7.1. A szivattyúberendezések indítását úgy kell megoldani, hogy azok olyan időpontban induljanak, amikor a már üzemelő vízforrás még képes az oltáshoz szükséges víztérfogatáramot szolgáltatni. Ez abban az esetben is érvényes, ha a már üzemelő vízforrás szivattyúberendezés és második vízforrás céljára is szivattyúberendezést építettek be. Ha az első vízforrás szivattyúberendezés, azt akkor kell megindítani, ha a sprinklerhálózatban a nyomás a legnagyobb üzemi nyomás 90%-ára csökken.

F3.7.2. A szivattyúberendezésnek kézi bekapcsolási lehetősége is legyen. Az indítóautomatikának azonban automatikus és kézi indítás esetén is önműködően kell visszaállnia az alaphelyzetbe. A szivattyúberendezés kikapcsolása csak kézzel végezhető. Az indítóautomatika működőképességének ellenőrizhetőnek kell lennie.

PÉLDÁK

P1. példa

A sprinklerberendezés vízforrásai és vízellátó rendszere (5000 sprinklerig).

6. ábra

A sprinklerberendezés vízforrásai és vízellátó rendszere

1 Közbenső tartály 5 Riasztószelep

2 Próbavezeték 6 Tápvezeték

3 Fő elosztóvezeték 7 Tűzoltócsatlakozás

4 Villamos motorral hajtott sprinklerszivattyú 8 Dízelmotorral hajtott sprinklerszivattyú

9 Légnyomásos víztartály 10 Vízvezeték

P2. példa P3. példa

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

IV. FEJEZET

SZÉN-DIOXIDDAL OLTÓ BERENDEZÉS

E fejezet tárgya a helyiségek, berendezések stb. tűz elleni védelmére használatos, beépített, nagynyomású, palackos szén-dioxiddal oltó berendezés (a továbbiakban: oltóberendezés) fogalom-meghatározásai, követelményei és vizsgálati előírásai.

Megjegyzés: A fejezet az egyéb rendeltetésű oltóberendezések (pl. járművédelem) létesítéséhez irányelvnek tekinthető.

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. Teljes elárasztás.

Zárt terű helyiség vagy berendezés elárasztása az oltáshoz szükséges szén-dioxiddal.

1.2. Zárt terű helyiség

Az a helyiség, amelynek a nem zárt felülete kisebb, mint a teljes határoló felület 1%-a vagy a nagyobb felület az oltás megkezdésekor önműködően záródik.

1.3. Védett tér

Az a tér, amelyet az oltás érdekében az oltóanyaggal el kell árasztani.

1.4. Helyi elárasztás

A helyiség egy térrészének elárasztása az oltáshoz szükséges szén-dioxiddal.

1.5. Utánfúvás

A térből elszivárgott széndioxid pótlása.

1.6. Szén-dioxid-telep

Egy indító berendezéshez tartozó, közös gyűjtőcsőre kapcsolt, szén-dioxiddal töltött palack(ok) rendszere.

1.7. Gyűjtőcső

Különböző szerelvényekkel ellátott csőszakasz, amelyhez – visszacsapó szelep közbeiktatásával – szén-dioxid-telep kapcsolódik.

1.8. Oltóközpont

A szén-dioxid-telepnek és tartozékainak elhelyezésére való helyiség vagy elkerített térrész.

1.9. Indító berendezés

A szén-dioxid-telepet működésbe hozó szerkezet.

1.10. Elosztóvezeték

Az elosztószeleptől az elárasztandó térig vagy térrészig terjedő csővezeték.

1.11. Elosztószelep

A szén-dioxidot az elárasztandó térbe vagy térrészbe irányító szerelvény.

1.12. Kifúvó-vezeték

Az elárasztandó térben levő csővezeték.

1.13. Fúvóka

Szerelvény, amelyen át a szén-dioxid az elárasztandó térbe áramlik.

1.14. Palackszelep

Szerelvény a szén-dioxid-palack lezárására és gyors nyitására.

1.15. Merülőcső

A szén-dioxid-palackba nyúló, a palackszeleptől a palack aljáig érő, alsó részén ferdén levágott cső.

1.16. Legkisebb elméleti koncentráció

A számított szén-dioxid-koncentráció tf. % -ban.

1.17. Legkisebb tervezési koncentráció

A legkisebb elméleti koncentráció 20%-os biztonsági tényezővel növelt értéke tf %-ban.

1.18. Térfogati tényező

A teljes elárasztáshoz szükséges szén-dioxid tömege a számított térfogatra^* vonatkoztatva kg/m³-ben.

1.19. Kibocsátási intenzitás

A térfogategységre vonatkoztatott szén-dioxid-tömegáram kg/s⋅ m³-ben.

1.20. Feltételesen körülzárt tér

A helyi elárasztáskor számításba vett, legalább 1 m oldalhosszúságú olyan téglatest, amelynek lapjai legalább 0,5 m-re vannak a védett tértől, berendezéstől, és magukba foglalnak minden lehetséges szivárgási, szóródási területet.

2. KÖVETELMÉNYEK

2.1. Általános előírások

2.1.1. Az oltóberendezésnek a fejezetben nem rendezett létesítési és használatbavételi kérdéseiben a 32/1997. (V. 9.) BM rendelet szerint kell eljárni.

2.1.2. Az oltáshoz használható szén-dioxid az ipari szén-dioxidra vonatkozó műszaki követelmények szerint.

2.1.3. Ha a védett helyiség térfogata 1000 m³-nél nagyobb, akkor a helyiség védelmére 1000 m³-enként külön szén-dioxid-telepet kell létesíteni. Több szén-dioxid-teleppel védett, egymás mellett levő helyiségeket úgy kell csatlakoztatni az egyes telepekhez, hogy a szomszédos helyiségeket más-más telep védje.

2.1.4. Teljes elárasztás használható ott, ahol a határoló szerkezetek tűzállósági határértéke legalább 0,2 h.

2.1.5. Az oltóközpont külső helyiségben való elhelyezésekor a határoló épületszerkezetek elégítsék ki a II. tűzállósági fokozatra vonatkozó tűzállósági határérték követelményeket (5. sz. melléklet I/3. fejezet).

2.1.6. Teljesen zárt, túlnyomást nem tűrő helyiségben a túlnyomás kiegyenlítésére – lehetőleg a helyiség legmagasabb pontján – szellőzőnyílás vagy önműködően záródó nyomáskiegyenlítő legyen. A szellőzőnyílás felületét a következő összefüggéssel kell számítani:

ahol A a szellőzőnyílás felülete, mm²

Q_ö az össztömegáram, kg/s

P_meg a helyiségben megengedett túlnyomás, bar

Megjegyzés: A p_meg ajánlott értékei^*:

– könnyűszerkezetes épületekre 0,012 bar,

– átlagos épületekre 0,024 bar, és

– vasbeton épületekre 0,048 bar.

2.1.7. A védett helyiség ajtaja kifelé nyíló és önműködően záródó legyen.

2.2. A szén-dioxid tárolása

2.2.1. A szén-dioxid tárolása a gázpalackok tárolására és szállítására vonatkozó műszaki követelmények és a szabályzat^**, valamint a következő előírások szerint:

2.2.1.1. A palackszelepet biztonsági lefúvó-szerelvénnyel (haladótárcsa, biztonsági szelep) kell ellátni.

2.2.1.2. A palackba merülőcsövet kell szerelni.

2.2.1.3. A palack megjelölése a 3.1.5. szakasz szerint.

2.3. A szén-dioxid-készlet mennyiségének meghatározása

2.3.1. A teljes elárasztáshoz szükséges koncentrációk folyékony és gáznemű anyagokra az 1. táblázat szerint.

1. táblázat

Az anyag megnevezése	A legkisebb elméleti szén-dioxid-koncentráció, tf%	A legkisebb tervezési szén-dioxid-koncentráció, tf%
Acetilén	55	66
Aceton	26	31
Benzol	31	37
Butadién	34	41
Bután	28	34
Ciklopropán	31	37
Széndiszulfid	55	66
Szén-monoxid	53	64
Földgáz	31	37
Etán	33	40
Etiléter	38	46
Etilalkohol	36	43
Etilén	41	49
Etiléndiklorid	44	53
Benzin	28	34
Hexán	29	35
Hidrogén	62	73
Izobután	30	36
Kerozin	28	34
Metán	25	30
Metilalkohol	26	31
Pentán	29	35
Propán	30	36
Propilén	30	36
Edző-kenő olaj	28	34

2.3.2. Azon anyagok tüzének oltásához, amelyek legkisebb tervezési koncentrációja legfeljebb 34 tf%, a szén-dioxid térfogati tényezője a védett térfogat függvényében a 2. táblázat szerint.

2. táblázat

A védett térfogat, m³		A szén-dioxid térfogat tényezője, kg/m³
felett	-ig
–	5	1,15
5	15	1,07
15	50	1,01
50	150	0,9
150	1500	0,8
1500	–	0,77

2.3.3. Ha az anyag legkisebb tervezési koncentrációja a 34 tf%-ot meghaladja, a 2. táblázat szerinti térfogati tényezőket meg kell szorozni az 1. ábrából meghatározható anyagátszámítási tényezővel.

1.ábra

2.3.4. Mélyfészkű tüzek (műanyaghab- vagy textilbálák, kábelkötegek stb. tüzei) oltásához a térfogati tényezőket kísérlettel lehet meghatározni. Egyes védett terekhez és berendezésekhez szükséges tervezési koncentráció és térfogati tényező a 3. táblázat szerint.

3. táblázat

Tervezési koncentráció, tf%	A széndioxid térfogati tényezője, kg/m³	A védett tér, berendezés megnevezése
50	1,34	Általános szigetelésű elektromos vezetékek (kábelek, kábelterek)
50	1,6	60 m³ térfogatúnál kisebb villamos gépek, kábelcsatlakozások
65	2,01	Irattárak, nagymennyiségű papír tárolására való helyiségek, mechanikus szellőzésű fedett árkok
75	2,66	Porszűrők, szőrmetárolók

2.3.5. Ha a védett tér hőmérséklete 100 °C-nál nagyobb, akkor minden további 3 °C hőmérséklet-növekedésre a fentiek szerint számított szén-dioxid-tömeget 1%-kal növelni kell.

2.3.6. Ha a védett tér hőmérséklete –15 °C-nál kisebb, akkor minden további 0,5 °C hőmérséklet-csökkenésre a fentiek szerint számított szén-dioxid-tömeget 1%-kal növelni kell.

2.3.7. A védett tér határoló felületén levő le nem zárható nyílások (pl. a tervezett nyomáskiegyenlítő nyílás) miatti veszteséget pótolni kell. Az egységnyi felületre vonatkoztatott szén-dioxid-veszteség (R) – a szén-dioxid-koncentráció (K_CO2) és a nyílás középpontja feletti légtérmagasság (h) függvényében – a 2. ábra szerint.

2. ábra

2.3.8. A felületi tűz (folyadéktűz, festett fémfelület tüze stb.) oltásakor a tervezési koncentrációt 1 percen belül kell elérni.

2.3.9. Helyi elárasztású oltórendszerek szén-dioxid-tömegáramát a védett felszín vagy térfogat beborítására szolgáló összmennyiség és a teljes oltáshoz szükséges időtartam alapján kell meghatározni, és a szén-dioxid így számított mennyiségét 40%-kal növelni kell.

2.3.10. A megközelítően sík és a vízszintes felületű, a padozattól legfeljebb 0,3 m-rel magasabb berendezés és tárgy védelméhez a szén-dioxid-mennyiséget felszíni módszerrel kell meghatározni.

2.3.10.1. A védett felület felett a fúvókák száma és elhelyezése olyan legyen, hogy az egyes fúvókák által védhető területek összeérjenek.

2.3.10.2. Az egyes fúvókák által védett terület nagyságát a fúvókák magasságának a változtatásával kell beállítani. A fúvókák által védett területhez kell hozzárendelni az áramlási sebességet. Tervezéskor a ténylegesen választott fúvóka gyártó által megadott jelleggörbéjét kell alkalmazni.

Megjegyzés: A 3. és a 4. ábra egy adott fúvóka jelleggörbéjét tartalmazza.

2.3.10.3. A kiáramló szén-dioxid az égő anyagot a védett térből ne szórja ki.

Megjegyzés: Az alkalmazott fúvókák tömegáramainak összege adja az össztömegáramot. Az oltáshoz szükséges szén-dioxid-mennyiséget az össztömegáram és a kibocsátási idő szorzata adja.

3. ábra

4. ábra

2.3.10.4. A szén-dioxid-mennyiség kibocsátási ideje 30 másodpercnél kevesebb ne legyen.

2.3.10.5. A legkisebb kibocsátási időt – újragyulladási veszély esetén, és ha a teljes oltáshoz hosszabb hűtési idő szükséges – növelni kell. A növelés mértékét szakértő bevonásával kell meghatározni. Azon anyagok oltásakor, amelyek gyulladáspontja a forráspont alatt van, a kibocsátási idő 3 percnél több legyen (pl. paraffin, fűtőolajok).

2.3.11. Bonyolult gépalakzatok védelmekor, ha a felszíni módszer nem alkalmazható, a térfogati módszert kell alkalmazni.

2.3.11.1. Az oltóberendezés össztömegárama a számításba vett térfogatra 0,26 kg/s⋅m³ (16 kg/min×m³) legyen.

2.3.11.2. Ha a feltételezett körülzárt tér felületei részben valóságos falakkal esnek egybe, akkor az össztömegáram arányosan csökkenthető 0,06 kg/s⋅m³-ig (4 kg/min×m³-ig).

2.4. A szén-dioxid mennyiségének ellenőrzése

2.4.1. Az oltótelepek szén-dioxid-mennyiségét tömegméréssel kell ellenőrizni. Az ellenőrzés csoportos vagy egyedi (palackonkénti) lehet.

2.4.2. Az oltótelepen tárolt szén-dioxid 10%-ának az elszivárgását – csoportosan vagy egyedileg (palackonként) – jelezni kell. A tömeghiány jelzése vizuálisan érzékelhető és/vagy önműködő rendszerű legyen. Csak vizuális jelzés a naponkénti leolvasás (ellenőrzés) esetén van megengedve.

2.4.3. A tartalék palackok töltöttségét beépítés előtt és azt követően legalább félévenként ellenőrizni kell.

2.4.4. Ha a szén-dioxid-telep tömeghiánya eléri a 10%-ot, észlelése után a hiányt azonnal meg kell szüntetni. Ha egyedi (palackonkénti) ellenőrzés esetén a 10% elszivárgást meghaladó mértékű hiány leolvasásának nincs lehetősége, vagy a hiány nincs összegezve és a szén-dioxid-telep teljes mennyiségére vonatkoztatva, akkor a 10% tömeghiányt jelző palackokat azonnal ki kell cserélni.

2.4.5. A szén-dioxid pótlására 100% mennyiségű és töltött, tartalék palackot kell állandóan készenlétben tartani.

2.5. Szén-dioxid-telep, oltóközpont

2.5.1. A beépített, nagynyomású szén-dioxiddal oltó berendezésnek (szén-dioxid-telepnek) a következőket kell tartalmaznia:

− a szén-dioxid-palackokat,

− a szén-dioxid mennyiségének ellenőrző és az indítóberendezés végrehajtóegységeit,

− a palackok közös vagy csoportosított gyűjtőcső rendszerét, továbbá

− a közvetlenül az oltóberendezéshez csatlakozó szerelvényeket (visszacsapó, elosztó-, ürítő- és biztonsági szelepek stb.).

2.5.2. Az oltóközpontot külön helyiségben, a védett tér közelében kell elhelyezni, de az árasztandó helyiségben is elhelyezhető, ha annak légtere 2000 m³-nél nagyobb. Ebben az esetben az oltóközpontot a helyiség többi részétől sodronyhálóval vagy nem éghető anyagú válaszfallal kell elkülöníteni.

2.5.3. Az oltóközpont padozata környezeténél ne legyen alacsonyabban.

2.5.4. Az oltóközpontnak legyen szellőzése. Természetes szellőzéskor az alsó és a felső szellőzőnyílás a szabadba nyíljon és az alsó nyílásnak (szellőző alagút) a szabad tér felé legalább 2%-os lejtése legyen. Az alsó szellőzőnyílás a helyiség legalacsonyabb pontján legyen. Ha az oltóközpont bejárata nem a szabadba nyílik, akkor a bejáratnál olyan kiemelhető, legalább 0,2 m magas küszöböt kell építeni, amely az alsó szellőzőnyílás felső szélénél magasabb.

2.5.5. Az oltóközpont hőmérséklete 0 és +30 °C között legyen.

2.5.6. Az oltóközpontban elhelyezhetők a tartalék szén-dioxid-palackok és a tömegmérésre használatos mérleg is.

2.6. Csővezetékek, utánfúvó

2.6.1. A csővezeték jól hegeszthető acélból készüljön (a varrat nélküli, szavatolt minőségű acélcsövek, a varrat nélküli acélcsövek méretei és számított tömege és a normál és vékony falú, csőmenetvágásra alkalmas méretű acélcsövekre vonatkozó műszaki követelmények szerint).

2.6.2. A csővezetékek külső korrózió ellen védve legyenek, a belső részeket pedig beépítés előtt ki kell tisztítani és a fúvókák felszerelése előtt levegővel ki kell fúvatni.

2.6.3. A csővezetékeket falon kívül, az ürítőnyílások és a kiömlő szerelvények felé legalább 5%-os lejtéssel kell szerelni. Ha ez nem valósítható meg, akkor a tömegáram számításakor a számított nyomásértéket módosítani kell (6. táblázat).

2.6.4. A gyűjtőcső próbanyomása legalább a palackok próbanyomásával legyen azonos. Az elosztóvezeték próbanyomása legalább 80 bar, a kifúvó-vezeték próbanyomása legalább 20 bar túlnyomás legyen.

2.6.5. A gyűjtőcső, az elosztó- és a kifúvó-vezeték, valamint a fúvókák átbocsátó keresztmetszetét a tervezett össztömegáramból kell meghatározni.

2.6.6. Az utánfúvó rendszer olyan legyen, hogy a szén-dioxid befagyás és dugulás nélkül áramolhasson ki.

2.7. Szerelvények, fúvókák

2.7.1. A szerelvények és a fúvókák anyaga óntartalmú ötvözet ne legyen.

2.7.2. A palackszelep gyorsnyitó rendszerű és fajlagos átbocsátó keresztmetszete legalább 2,6 mm²/kg legyen, próbanyomása pedig egyezzen meg az alkalmazott palack próbanyomásával.

2.7.3. A palackszelep kivezető csatlakozása és a palackhoz csatlakozó menet a vonatkozó műszaki követelmények szerint.

2.7.4. A palackszelep lefúvó szerelvényének átbocsátó keresztmetszete legalább 12 mm², nyitási nyomása pedig legfeljebb a palack tervezési nyomásával azonos legyen. Hasadólemezes megoldáshoz csak a gyártó minőségi bizonyítványával ellátott hasadólemez használható.

2.7.5. Biztonsági szelepeket kell használni minden zárt csőszakaszban (pl. az elosztószelepes gyűjtőcsövön). Ennek nyitási nyomása legfeljebb a palack tervezési nyomásával legyen azonos. A biztonsági szelep átbocsátó keresztmetszete akkora legyen, hogy a szerelvényekben a próbanyomásnál nagyobb nyomás ne keletkezhessen. Hasadó-lemezes megoldás nem használható.

2.7.6. A palackszelep és a gyűjtőcső közé visszacsapó szelepet kell elhelyezni. A palack eltávolításakor a visszacsapó szelep a gyűjtőcsövön kell maradjon. A visszacsapó szelep fajlagos átbocsátó keresztmetszete legalább 1,7 mm/kg legyen. Próbanyomása legalább a csatlakozó szerelvények próbanyomásával legyen egyenlő.

2.7.7. Az elosztószelep követelményei a szén-dioxiddal oltó berendezéshez való elosztószelepre vonatkozó műszaki követelmények szerint. A 40 NÁ típus legfeljebb 24 db, az 50 NÁ legfeljebb 38 db (30 kg töltetű) palack csatlakoztatásához használható.

2.7.8. Ürítő- (víztelenítő-) szerelvényt kell beépíteni minden víztelenítésre kerülő csőszakaszba. Az ürítőszerelvény nyomás alatt is balesetmentesen nyitható legyen. Próbanyomása egyezzen meg az ürítőszerelvényt tartalmazó csővezetékszakasz próbanyomásával.

2.8. Indítóberendezés

2.8.1. Az indítás kézi vagy önműködő lehet.

Az önműködő indítóberendezés vezérlése mechanikus (pl. a hőhatásra szétváló kapocsra vonatkozó műszaki követelmények felhasználásával) vagy villamos (pl. az V. sz. fejezet szerinti tűzjelző berendezés kimenőjelével vezérelt) lehet. A kézi indítás az oltóközpontban legyen végezhető. Az indításhoz legfeljebb 100 N erő kifejtésére legyen szükség.

2.8.2. A közvetlen indításra (szelepek nyitására) felhasználható:

− az első- (nyitó-) súly helyzeti energiája,

− a pneumatikus vagy hidraulikus rendszer, és a

− piropatron (robbanópatron).

2.8.3. Az önműködő berendezés tegye lehetővé a szén-dioxid-telep megbízható és a kívánt működési módnak megfelelő indítását, valamint – szükség esetén – a különböző vezérléseket (szellőzés leállítás, nyílások zárása stb.).

2.8.4. Szükség esetén – ha az oltóközpont nem közelíthető meg könnyen és gyorsan – kézi távindítás is használható. Az indítószerelvényt indokolatlan működtetés ellen védeni kell (pl. betörhető üveglappal).

2.8.5. Az indítás folyamatában az elosztószelepek ne nyíljanak később, mint a palackszelep.

2.8.6. Az indítóberendezés – a szén-dioxid-telep helyi kézi indítója kivételével – kikapcsolható legyen (pl. karbantartás idején).

2.9. Jelzőberendezés

2.9.1. Ha a védett helyiségben állandó jelleggel személyek tartózkodnak, vagy ha különleges körülmények azt megkövetelik, akkor elárasztás előtt a helyiségben hang- és fényjelző berendezést kell működtetni, és az indítóberendezést olyan késleltetővel kell felszerelni, amely a szén-dioxid kiáramlását – a helyiségben levők menekülése céljából (5. sz. melléklet I/6. fejezet) – legfeljebb 1 percig megakadályozza.

2.9.2. A jelzőberendezés egyértelmű, megbízható optikai és akusztikai jelzéseket adjon.

2.9.2.1. Az oltóberendezés indítását a védett helyiségben és/vagy az állandó ügyelet helyén jelezni kell. Több szén-dioxid-telep és/vagy többféle indítási lehetőség esetén azt is jelezni kell az ügyelet helyén, hogy az oltóberendezésnek mely része működött.

2.9.2.2. Önműködő szivárgásjelzéskor jelezni kell a 10%-os szén-dioxid-tömeghiányt.

2.9.2.3. Optikai jelzéssel jelezni kell az indítóberendezés és a jelzőberendezés villamosenergia-ellátásának a meglétét.

2.9.2.4. A hangjelzés oly módon legyen törölhető, hogy újabb jelzéskor ismét működjön.

2.10. Áramellátás

Az indító és a jelzőberendezés áramellátását minden más fogyasztótól független biztosítójú áramkörről kell megvalósítani. Ha az önműködő indítórendszer villamos vezérlésű, akkor kettős villamos betáplálás vagy tartalék áramforrás legyen.

3. MEGJELÖLÉS, FELIRATOK

3.1. Megjelölés

3.1.1. A szén-dioxid-telepen jól látható és maradó módon a következőket kell feltüntetni:

− a gyártó jelét,

− a típusjelet,

− a gyártási számot,

− a palackok mennyiségét (db), a villamos feszültséget, és

− a felvett áramerősséget.

3.1.2. Az elosztószelepek mellett fel kell tüntetni azok hovatartozását, a helyiség, a gép stb. megnevezésével.

3.1.3. A csővezetékek és a szerelvények színjelölése a csővezetékek színjelölésére vonatkozó műszaki követelmények szerint.

3.1.4. A névlegesnél kisebb töltetű palackon a tényleges töltet mennyiségét kell feltüntetni.

3.1.5. A palackot piros színűre kell festeni és a felső harmadában egy 100 mm széles, szürke színű körgyűrűvel kell megjelölni.

3.2. Feliratok

Az oltóberendezésen és a kapcsolódó helyiségeken – jól olvasható és maradó módon – a következő feliratokat kell elhelyezni:

3.2.1. Az oltóközpont és a tartalék palackok tárolására használatos helyiség bejáratánál

SZÉN-DIOXID-VESZÉLY! A SZELLŐZŐNYÍLÁSOK ELTAKARÁSA TILOS!

3.2.2. A védett helyiség bejáratánál és a védett gépnél

SZÉN-DIOXIDDAL ELÁRASZTHATÓ HELYISÉG (GÉP)! VÉSZJELZÉSKOR VAGY A GÁZ KIÁRAMLÁSAKOR A HELYISÉGET AZONNAL EL KELL HAGYNI! AZ OLTÓBERENDEZÉS MŰKÖDÉSE UTÁN CSAK ALAPOS SZELLŐZÉST KÖVETŐEN SZABAD A HELYISÉGBE BELÉPNI!

3.2.3. Ha a védett helyiségben nincs vészjelzés, amely az oltóberendezés működésére figyelmeztet (személyek nem tartózkodnak állandó jelleggel a helyiségben), a bejáratnál

SZÉN-DIOXIDDAL ELÁRASZTHATÓ HELYISÉG!

BELÉPÉS ELŐTT A HELYISÉGET ALAPOSAN KI KELL SZELLŐZTETNI! A BENTTARTÓZKODÁS IDEJÉRE AZ OLTÓBERENDEZÉS TÁVINDÍTÁSÁT KI KELL KAPCSOLNI!

Megjegyzés: Önműködő kikapcsolás esetén az utolsó mondat elmarad.

3.2.4. Az oltóberendezés üzemen kívül helyezésekor az oltóközpontban és a kézi indítás helyein

A BEÉPÍTETT, SZÉN-DIOXIDDAL OLTÓ BERENDEZÉS ÜZEMEN KÍVÜL HELYEZVE!

3.2.5. Az indító- és a jelzőberendezésen, valamint a kijelző egységeken a rendeltetésre utaló, egyértelmű feliratok legyenek.

4. VIZSGÁLAT

4.1. Az oltóberendezés részegységeinek a vizsgálata

4.1.1. A részegységek minden egyes darabját gyártáskor vagy legkésőbb közvetlenül a beépítés előtt a következők szerint meg kell vizsgálni. A vizsgálat eredményét jegyzőkönyvben vagy minőségi bizonyítványban kell rögzíteni. Ellenőrizni kell – a 2.6. és a 2.7. szakasz figyelembevételével – a csővezetékek és a szerelvények átbocsátó keresztmetszetét, a csatlakozó menetek épségét és tűrését (pl. menetidomszerrel), a megjelöléseket (3.1. szakasz) és a feliratokat (3.2. szakasz), valamint el kell végezni a nyomáspróbákat.

4.1.2. A szerelvények nyomáspróbáját hideg vízzel, nyitott állásban, a kivezetőnyílások lezárásával kell végezni. Ezt követően a szerelvények zárt állásában, azok zárképességét kell ellenőrizni. Ha a záróelem egyúttal biztonsági szerelvény is, annak működését meg kell akadályozni. A nyomáspróba megfelelő, ha a próba során szivárgás, csöpögés nem mutatkozik, illetve 1 percen belül nyomáscsökkenés nem tapasztalható.

4.1.3. Ellenőrizni kell a biztonsági szerelvény nyitási nyomását. A próba sikeres, ha az üzemi nyomás eléréséig szivárgás nem mutatkozik.

4.1.4. A visszacsapó szelep záróképességét ellenőrizni kell. A próba sikeres, ha a szelep 1 percen belül legfeljebb 0,5 ml vizet enged át.

4.1.5. Az elosztószelep vizsgálata a beépített, szén-dioxiddal oltó berendezéshez tartozó elosztószelepre vonatkozó műszaki követelmények szerint.

4.1.6. Az indító-berendezés részegységeit külön-külön vagy a berendezés összeszerelt állapotában együttesen kell megvizsgálni. A vizsgálatot a működtető energia jellemzőjének (villamos feszültség, pneumatikus, hidraulikus nyomás stb.) alsó és felső tűréshatárán kell végezni. A vizsgálat során nem szükséges a valóságos feltételeket megvalósítani, ha a vizsgálati körülmények megnyugtató módon mesterségesen előállíthatók, és számíthatók vagy mérhetők, vagy ha a részegységek minősége tanúsítva van. A vizsgálat sikeres, ha indítási-működési hiba nincs.

4.1.7. A jelzőberendezést és annak vezérlőegységeit, tartozékait részenként vagy összekapcsolva kell vizsgálni a működtető energia jellemzőjének alsó és felső tűréshatárán. Minden jelzésállapotot és működési módot ki kell próbálni. A vizsgálat sikeres, ha a jelzőberendezés hiba nélkül működik.

4.2. Az oltóberendezés üzembe helyezés előtti vizsgálata

4.2.1. Az oltóberendezés részeinek szilárdságát nyomáspróbával kell megvizsgálni (2.6. szakasz). A gyűjtő csőrendszer vizsgálatát zárt elosztószelep-állással, hideg vízzel, legalább 1 percig kell végezni. A vizsgálat sikeres, ha ez idő alatt a szelepházon szivárgás nem mutatkozik. A csőrendszer többi tagjának – lezárt kifúvó-nyílásokkal – a vizsgálatát hasonlóan kell végezni. A vizsgálat együttesen vagy szakaszonként is elvégezhető.

4.2.2. A palackok szelepeinek tényleges kinyitása nélkül minden indítási lehetőséget ki kell próbálni. Az önműködő indítást az érzékelők, a vezérlőegységek mesterséges működtetésével és a működési állapotnak megfelelő helyzet előállításával kell próbálni.

4.2.3. Indítási módozatonként külön-külön ellenőrizni kell a következőket:

− a védett helyiségben a vészjelzés működését,

− csak a helyiséghez tartozó elosztószelep nyitási vezérlésének – megfelelő késleltetés után való – létrejöttét, ezt követően (vagy egyidejűleg) a megfelelő számú palackok nyitási vezérlésének létrejöttét,

− a működés tényének és helyének jelzését, a nyílászárók lezárását – ha az nem az oltógáz nyomásával van vezérelve –, az egyéb működések próbáját (szellőzés leállítása, áramtalanítás, utánfúvás indítási feltétele stb.).

4.2.4. Ellenőrizni kell (pl. a palackok egyenkénti vagy csoportos felemelésével) a töltethiány- (szivárgás-) jelzés működését. Ezt követően éles próbát kell tartani, indítási rendszerenként legalább 1 db palack tényleges nyitásával.

4.3. Időszakos vizsgálat

4.3.1. Naponta ellenőrizni kell a szén-dioxid mennyiségét. A megengedettnél nagyobb szén-dioxid-hiány esetén a kezelési utasítás szerint kell eljárni.

4.3.2. Havonta szemrevételezéssel meg kell vizsgálni a fúvókák, a csővezeték és az oltóközpont állapotát, el kell végezni a víztelenítést, és ki kell próbálni a riasztó-, az indító- és a jelzőrendszer működését.

4.3.3. Félévenként el kell végezni az oltóberendezés karbantartását, tömegméréssel ellenőrizni kell a tartalék szén-dioxid és az egyéb tartalék anyagok mennyiségét. Ezeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

4.3.4. Évenként teljes felülvizsgálatot kell végezni. A felülvizsgálatkor ellenőrizni kell a következőket:

− az oltóberendezés általános állapotát,

− a karbantartási munkákat,

− a naplót,

− az ismételt vizsgálatot igénylő berendezések legutolsó próbájának az időpontját (pl. a csővezetékek nyomáspróbáját). El kell végezni továbbá az oltóberendezés üzemképességének az ellenőrzésére való vizsgálatot, éles próbával egybekötve. A felülvizsgálatról értesíteni kell a területileg illetékes I. fokú tűzvédelmi hatóságot.

−

5. ÜZEMBE HELYEZÉS, ÜZEMELTETÉS

5.1. Az oltóberendezés terveinek jóváhagyása

5.1.1. Oltóberendezést csak a tervező megítélése vagy az illetékes hatóság^* előírása alapján szabad létesíteni.

5.1.2. Új típusú oltóberendezés gyártásához az illetékes hatóság^* engedélye szükséges. Az engedélyezési kérelemhez az oltóberendezés 5.1.4. szakasz szerinti terveit kell benyújtani 2-2 példányban.

5.1.3. Az oltóberendezés kiviteli, felújítási vagy átalakítási terveit az 5.1.4. szakasz szerinti összeállításban
– 2-2 példányban – az illetékes hatóságnak^** kell benyújtani jóváhagyás céljából.

5.1.4. A tervdokumentációnak a következőket kell tartalmaznia:

− a gyártó megnevezését,

− a műszaki leírást (a berendezés rendeltetésének, főbb jellemzőinek és működésének ismertetésével),

− a nyomvonaltervet (az oltóközpont és a távindítás helyének, a csővezetékek nyomvonalának, a kifúvórózsák és egyéb szerelvények vázlatos elhelyezésének feltüntetésével),

− a működési vázlatot, illetve elvi működési rajzot (az indítást, működési és jelzési mód ismertetésével),

− a berendezés kivonatolt kezelési és karbantartási utasítását (a biztonsági és balesetvédelmi előírások megjelölésével).

5.2. Az oltóberendezés üzembe helyezése

5.2.1. Üzembe helyezéskor az oltóberendezés üzemkész és ellenőrzött állapotban legyen.

5.2.2. Az oltóberendezés üzembe helyezésére csak a gyártó vagy vizsgázott megbízottja jogosult.

5.2.3. Az üzembe helyezési eljáráson a tervező, a kivitelező, az üzemeltető megbízottja és az I. fokú tűzvédelmi hatóság képviselője legyen jelen.

5.2.4. Műszaki átadáskor a következők álljanak rendelkezésre:

− az oltóberendezés jóváhagyott kiviteli terve 1 pld-ban,

− az oltóberendezés kezelési és karbantartási utasítása 2 pld-ban,

− a minőségi bizonyítványok és a nyomás-, a mechanikai, továbbá a villamos próbák, ellenőrzések jegyzőkönyvei és a napló (a kezelők megnevezésével és az oltóberendezés adatainak a feltüntetésével).

5.3. Az oltóberendezés üzemeltetése, kezelése és karbantartása

5.3.1. Az üzemeltetésre, a kezelésre és a karbantartásra a kivitelező, illetve a gyártó kezelési utasítása az irányadó.

5.3.2. A kezelést csak az oltóberendezés működésére kioktatott személyeknek szabad végezni.

5.3.3. Az oltóberendezés működéséről naplót kell vezetni, amelybe legyenek bevezetve:

− a berendezés főbb adatai,

− a kezelők neve,

− az időszakos vizsgálatok eredménye,

− az oltóberendezés működése és meghibásodása az időpont (óra, perc) feltüntetésével,

− a ki- és bekapcsolás időpontjai (nap, óra, perc),

− a munkát végző(k) neve és a kijavított hibák.

5.3.4. A karbantartás során ellenőrizni kell a következőket:

− az oltóberendezés általános állapotát a karbantartás megkezdésekor,

− a szén-dioxid mennyiséget,

− az indító-, a jelző- és a kiegészítő berendezések működését,

− a víztelenítés, a tartalék palackok mennyiségét és töltöttségét, és

− az oltóberendezés általános állapotát a karbantartás után.

A karbantartást követően az oltóberendezés működőképes állapotban legyen (ürítőszerelvény zárt állapotban, az indítóberendezés élesre állítva stb.).

5.3.5. Az oltóberendezés előrelátható üzemen kívül helyezését 8 nappal előbb, előre nem látott kikapcsolását pedig azonnal be kell jelenteni a területileg illetékes I. fokú tűzvédelmi hatóságnak. Ugyancsak be kell jelenteni az oltóberendezés ismételt üzembe helyezését is.

FÜGGELÉK

F1. A SZÉN-DIOXID FIZIKAI ÉS KÉMIAI TULAJDONSÁGAI

A szén-dioxid színtelen, szagtalan, savanykás ízű és nagy hőmérsékleten is nagyon stabil vegyület. Normális körülmények között (0 °C, 1,0 bar) gázhalmazállapotú anyag. A hőmérséklet és a nyomás hatását a szén-dioxid fizikai állapotára az 5. ábra mutatja.

5. ábra

A szén-dioxid fizikai jellemzői

Anyagmennyiség, mol	44,01
Levegőre vonatkoztatott sűrűség	1,53
Sűrűség: légnemű halmazállapotban (0 °C, 1,0 bar), kg/m³	1,976
folyadék halmazállapotban (–37 °C), kg/m³	1,101×10³
szilárd halmazállapotban (–79 °C), kg/m³	1,56×10³
Szublimációs hőmérséklet, °C	–78,4
Kritikus hőmérséklet (t_kr), °C	31,1
Kritikus nyomás (P_KR), bar	73,0
Kritikus sűrűség (P_KR, t_kr), kg/m³	463,82
Szublimációs hő, kJ/kg	573,0
Hármaspont-adatok: bar	5,1
°C	–56,7
Átütési feszültség (25 °C-on), KV/cm	26,4

F2. A SZÉN-DIOXID ÉLETTANI HATÁSA

A tiszta levegő kb. 300 ppm szén-dioxidot tartalmaz. A szén-dioxid imissziós értéke 600 ppm, 8 órára megengedett munkahelyi anyagkoncentráció (MAK) értéke 5000 ppm.

Az 1,74 tf% szén-dioxidot tartalmazó gázelegy belégzésekor a tüdő légcseréje a normális másfélszeresére emelkedik. Zárt helyiségben, amelyben a szén-dioxid-koncentráció fokozatosan növekedett 5,5 tf%-ig, az oxigénkoncentráció pedig csökkent 14,5 tf%-ig, a következőket állapították meg:

− a tüdő légcseréje erősen fokozódott 0,5×10^-3 –0,58×10^-3 m³/s-ig (30–35 l/min-ig),

− az oxigénfogyasztás növekedett,

− a vérnyomás növekedett,

− a testhőmérséklet kissé csökkent, és

− a fizikai munkaképesség csökkent.

A szén-dioxid-koncentrációt fokozatosan 8 tf%-ig növelve, a következőket állapították meg:

− erős légúti izgalom, köhögés,

− forróságérzés a mellkasban,

− szembántalmak, fejfájás, fülzúgás jelentkezik,

− csökken a gyors cselekvőképesség.

A szén-dioxid hatása erősebb, ha egyidejűleg az oxigénkoncentráció is csökken. 9 tf%-nál nagyobb szén-dioxid-koncentrációnál eszméletvesztés lép fel. Igen nagy töménységben 20%-nál a halál légzésbénulás következtében néhány másodperc alatt beáll, rendszerint görcsök nélkül, vagy csak igen enyhe görcsök közben. A szív túléli a légzés megállását. Emiatt az újraélesztési lehetőség fennáll. Szén-dioxid-mérgezéskor mesterséges lélegeztetés és oxigénadás lehet a segítség.

A szén-dioxid hatása a bőrre

Azok a személyek, akik légzőkészülékkel tartózkodtak a kb. 20 tf% szén-dioxidot tartalmazó légtérben, a bőrük kivörösödésére, borzongásra, zsibbadásra, forróságérzésre és verejtékezésre panaszkodtak.

F3. AZ OLTÓBERENDEZÉS TERVEZÉSÉNEK A MENETE

Kiindulási adatok: az oltótelep hőmérséklete 21 °C,

a palacknyomások átlaga 51,7 bar.

F3.1. Az elárasztandó térfogat (V) meghatározása.

F3.2. A tervezési koncentráció (C) meghatározása az 1. táblázat alapján tf%-ban.

F3.3. Szükség esetén az anyagátszámítási tényező kiszámítása az 1. ábra alapján.

F3.4. A térfogati tényező (T_t) meghatározása a 2. vagy a 3. táblázat, illetve az F3.26. szakasz alapján kg/m³-ben.

F3.5. A térfogati tényező módosítása az F3.3. szakasz adatával.

F3.6. A szén-dioxid-alapmennyiség kiszámítása az F3.1. és az F3.5. szakasz adataiból kg-ban:

M_a=T×V

F.3.7. Módosító tényezők figyelembevételével a teljes szén-dioxid-mennyiség meghatározása a 2.3.5., a 2.3.6., a 2.3.7. és 2.3.10. szakasz, valamint a 2. ábra szerint kg-ban:

M_t=K×M_a+P

F3.8. A teljes kibocsátás időtartamának (τ_k) meghatározása a 2.3.8., a 2.3.11.4. és a 2.3.11.5. szakasz alapján percben.

F3.9. Az össztömegáram (Q_ö) meghatározása az F3.6.–F3.8. vagy a 2.3.12.2. és a 2.3.12.3. szakaszok szerint kg/s-ban.

F3.10. A csővezeték nyomvonalának a megtervezése és a szerelvények darabszámának a meghatározása. A számítás első részében 1 db fúvókát kell feltételezni az elágazás helyén.

F3.11. A csőhosszúságok (L), a feltételezett belső átmérők (D) és a szerelvények ismeretében az egyenértékű (L_eg) csőhosszúságok meghatározása az 1. nomogram vagy a 4. és az 5. táblázat szerint. A számított egyenértékű csőhosszúságok összegezése méterben.

1. nomogram

Egyenértékű csőhosszúságok hegesztett csővezeték-szerelvényekre a 4. táblázat szerint.

4. táblázat

Névleges átmérő NÁ		Könyökcső		90°-os ívcső vagy T-idom* m	T-idom** m	Cső karmantyú vagy tolózár m
		45° m	90° m
mm	hüvelyk
10	3/8	0,06	0,21	0,15	0,49	0,09
15	1/2	0,09	0,24	0,21	0,64	0,12
20	3/4	0,12	0,34	0,27	0,85	0,15
25	1	0,15	0,43	0,34	1,07	0,18
32	1 1/4	0,21	0,55	0,46	1,40	0,24
40	1 1/2	0,24	0,64	0,52	1,65	0,27
50	2	0,30	0,85	0,67	2,10	0,37
65	2 1/2	0,37	1,01	0,82	2,50	0,43
80	3	0,46	1,45	1,01	3,11	0,55
100	4	0,61	1,65	1,34	4,08	0,73
125	5	0,76	2,04	1,68	5,12	0,91
150	6	0,91	2,47	2,01	6,16	1,07

* Ha a T-idomban az áramlás iránytörés nélkül történik.

** Ha a T-idomban az áramlás iránytöréssel történik.

Egyenértékű csőhosszúságok a csavarmenettel ellátott csővezeték-szerelvényekre az 5. táblázat szerint.

5. táblázat

Névleges átmérő NÁ		Könyökcső		90°-os ívcső vagy T-idom* m	T-idom** m	Csőkarmantyú vagy tolózár m
		45° m	90° rn
mm	hüvelyk
10	3/8	0,18	0,40	0,24	0,82	0,09
15	1/2	0,24	0,52	0,30	1,04	0,12
20	3/4	0,30	0,67	0,43	1,37	0,15
25	1	0,40	0,85	0,55	1,74	0,18
32	1 1/4	0,52	1,13	0,70	2,29	0,24
40	1 1/2	0,61	1,31	0,82	2,65	0,27
50	2	0,79	1,68	1,07	3,41	0,37
65	2 1/2	0,94	2,01	1,25	4,08	0,43
80	3	1,16	2,50	1,55	5,06	0,55
100	4	1,52	3,26	2,04	6,64	0,73
125	5	1,92	4,08	2,56	8,35	0,91
150	6	2,32	4,94	3,08	10,00	1,07

F3.12. Az áramlási egyenlet következő mennyiségeinek a kiszámítása:

F3.13. Az F 3.12. szakasz alapján kiszámított mennyiségekkel, a 6. ábra alapján a szájnyílási nyomás (csővezetéki végnyomás) meghatározása, ha szükséges, akkor előjelhelyesen módosítani kell a 6. táblázat adataival. A szájnyílási nyomás (P_sz) legalább 13 bar legyen.

6. táblázat

Átlagnyomás	Nyomáskorrekció
bar	bar/m
51,7	0,0795
48,23	0,0679
44,78	0,0576
41,34	0,0460
37,89	0,0400
34,45	0,0339
31,00	0,0282
27,50	0,0235
24,11	0,0192
20,67	0,0158
17,22	0,0124
13,78	0,0090

F3.14. A fajlagos tömegáram (Q_f) meghatározása a szájnyílási nyomásból a 7. táblázat alapján kg/s×mm²-ben.

7. táblázat

Szájnyílási nyomás bar	Fajlagos tömegáram
	kg/min. mm²	kg/s×mm²
51,7	3,258	5,43×10^-2
50,0	2,705	4,5×10^-2
48,3	2,403	4,00×10^-2
46,5	2,174	3,62×10^-2
44,8	1,995	3,32×10^-2
43,1	1,840	3,06×10^-2
41,4	1,706	2,84×10^-2
39,6	1,590	2,65×10^-2
37,9	1,488	2,48×10^-2
36,2	1,397	2,32×10^-2
34,5	1,309	2,18×10^-2
32,8	1,224	2,04×10^-2
31,0	1,140	1,90×10^-2
29,3	1,062	1,77×10^-2
27,6	0,985	1,64×10^-2
25,9	0,908	1,51×10^-2
24,1	0,830	1,38×10^-2
22,4	0,760	1,26×10^-2
20,7	0,690	1,15×10^-2
17,2	0,549	0,91×10^-2
13,8	0,418	0,69×10^-2

F3.15. A fajlagos tömegáramhoz tartozó fúvóka effektív keresztmetszet (A_f) számítása mm²-ben:

	Q_ö
A_f=	––
	Q_f

F3.16. Több fúvókás megoldás esetén minden szájnyílási nyomást meg kell határozni.

F3.17. Ha az elosztóvezeték szimmetrikus – az elágazástól azonos hosszúságú és keresztmetszetű csövek vezetnek a fúvókákhoz –, akkor az elágazóvezeték-szakaszok tömegárama:

ahol n az egyforma csőszakaszok száma

F3.18. Ki kell számítania következő mennyiségeket:

F3.19. A 6. ábra alapján meg kell határozni az F3.13. szakaszban számított P_sz nyomáshoz tartozó egyenes és az F3.18. szakasz alapján számított

görbe metszéspontjához tartozó

értéket.

F3.20. Összegezni kell az F3.18. szakaszban számított tényleges

F3.19. szakaszban számított

látszólagos értékeket.

F3.21. Az összegezett

értékből és az F3.18. szakaszban számított

értékből a 6. ábra alapján meg kell határozni a szájnyílási nyomást (P_sz).

F3.22. A 7. táblázat alapján meg kell határozni a fajlagos tömegáramot (Q_f).

F3.23. A fajlagos tömegáramból és a megkívánt

tömegáramból számítható a fúvóka effektív keresztmetszete mm²-ben:

6. ábra

F3.24. Helyi elárasztás esetén, a felszíni módszer alkalmazásakor – a választott fúvókakarakterisztika alapján –ellenőrizni kell a számított tömegáram – beszórható felület összefüggést. Ha nem felel meg, akkor a számítást módosított kiinduló adatokkal meg kell ismételni.

F3.25. A választott fúvóka karakterisztika alapján meg kell határozni a fúvóka tervezési magasságát.

F3.26. Teljes elárasztás esetén, ha a térfogati tényezők táblázatban megadott értékénél pontosabb számítás szükséges, akkor a következő összefüggéseket és a 2. nomogramot kell használni, amely a t=10 °C feltételezéssel készült.

M×(t+273)×1,864×10^-3 = V_c

ahol M a szén-dioxid tömege, kg

t a helyiség hőmérséklete elárasztás után, °C

V_ca szén-dioxid térfogata, m³

V_c
––	= A
V_n

ahol V_na helyiség számított térfogata, m³

	100 ⋅ (_eA –1)
CO₂ tf% =	–––––––––––
	_eA

ahol A a szén-dioxid és a helyiség térfogatának hányadosa

e természetes logaritmus alapszáma (2,7182...)

Hasonló információt szolgáltat a 7. ábra, amely az elméleti határokat is megadja. A 7. ábra t=20 °C feltételezéssel készült.

7. ábra

2. nomogram

F4. SZTATIKUS FELTÖLTŐDÉS

A tiszta gázok áramlásukkor nem töltődnek fel, de a csak technikai tisztaságú gázok rendszerint tartalmaznak szilárd vagy cseppfolyós részecskéket, és így ezek feltöltődhetnek. Különösen erős lehet a feltöltődés, ha hirtelen expanzió következtében a gőz cseppfolyósodik vagy szilárd hó képződik. Az áramló folyadékok is feltöltődnek. A folyadékok porlasztásakor a feltöltődés lényegesen nagyobb mértékű és független a folyadék vezetőképességétől. Tehát szén-dioxiddal működő berendezések esetében akár folyadékfázisban, akár gőzfázisban történik a kiáramlás, számítani kell sztatikusan feltöltött felhőkre, amelyek kisülése a környezet vezető tárgyaihoz vagy egymáshoz képest gyújtóképes szikrát eredményez. Az elektrosztatikus töltések kifejlődése nem mindig okoz tűz- vagy robbanásveszélyt, csak ha a következő feltételek együttesen teljesülnek:

− az elektroszatikus töltés keletkezési sebessége elegendő nagyságú,

− a szétválasztott töltések felhalmozódnak,

− a környező közeg nyomása, összetétele és hőmérséklete szempontjából megfelelő energiájú kisülési szikra létrejön,

− a szikra gyúlékony vagy robbanóképes közegben keletkezik.

Az A és B tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben, továbbá mindenütt, ahol a sztatikus feltöltődésből tűz vagy robbanás keletkezhet, csak a feltöltődés ellen védett gépi berendezés használható. A töltés felhalmozódásának csökkentése, illetve a felhalmozódó töltés veszélytelen elvezetése elérhető:

− a vezető testek földelésével,

− szigetelőkön a feltöltődési sebesség csökkentésével, pl. az áramlási sebesség csökkentése a csővezetékben,

− a szigetelőkön a felhalmozódott töltések elvezetési sebességének növelésével, pl. a levegő nedvességtartalmának a növelésével,

− a felületi vezetőképesség növelésére felhasználható anyagok úgynevezett antisztatikumok alkalmazásával,

− a keletkezett töltések semlegesítésével, pl. a levegő mesterséges ionizálása révén.

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

III. FEJEZET

NYITOTT SZÓRÓFEJES, VÍZZEL OLTÓ BERENDEZÉS

III/1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Fogalommeghatározások (csőhálózat, fő elosztóvezeték, csőág, szórásfelület, fajlagos víztérfogatáram, üzemidő és tárolási magasság) a II/1. fejezet szerint, azzal az eltéréssel, hogy a sprinkler és a sprinklerberendezés kifejezések helyébe a (nyitott) szórófej, illetve a nyitott szórófejes, vízzel oltó berendezés (a továbbiakban: oltóberendezés) kifejezéseket kell helyettesíteni, valamint a következők:

1.1. Indítószerelvény

Az oltóberendezés fő elosztóvezetékébe épített szerelvény, amely kézzel és távműködtetéssel nyitható, illetve önműködően nyílik. Nyitás után a csőhálózatba víz áramlik és az oltás megkezdődik. Az önműködő nyitást tűzjelző érzékelőkkel felszerelt működtető rendszer végzi.

1.2. Védőfelület

Az azonos indítószerelvényhez tartozó szórófejekkel egyidejűleg védhető felület négyzetméterben.

1.3. Legkedvezőtlenebb védőfelület

Az a védőfelület, amelynél a legkisebb víztérfogatáram adódik.

1.4. Legkedvezőbb védőfelület

Az a védőfelület, amelynél a legnagyobb víztérfogatáram adódik.

1.5. Összes védőfelület

Az oltóvízzel egyidejűleg ellátható védőfelületek összege négyzetméterben.

1.6. Oltóközpont

Az a különálló helyiség, ahol az indítószerelvényeket elhelyezik.

2. KÖVETELMÉNYEK

2.1. Általános előírások

2.1.1. Az oltóberendezés létesítése a II/1. fejezet szerint.

2.1.2. Az oltóberendezést csak olyan területen, berendezésben, építményben stb, szabad létesíteni, amelynek tűzosztálya lehetővé teszi a vízzel való oltást.

Megjegyzés: Az oltóberendezés felhasználási területe a függelék szerint. Az oltóberendezés hűtésre is alkalmazható.

2.1.3. Oltóberendezés és füst-, illetve hőelvezető rendszer együttes létesítése a II/1. fejezet szerint.

2.1.4. A védett építmények és terek a nem védett építményektől és terektől térben az arra vonatkozó szabályzat^* szerinti tűztávolságokkal, vagy építészetileg az 5. sz. melléklet I/3. fejezet szerinti elhatárolással legyenek elválasztva.

2.2. Működtetés

2.2.1. Az oltóberendezés önműködő, távműködtetésű vagy kézi vezérlésű legyen. Az önműködő és a távműködtetésű rendszerek kézzel is működtethetők legyenek.

2.2.2. Az önműködő működtetés mechanikus, hidraulikus, pneumatikus vagy villamos, illetve ezek kombinációja legyen. A működtető rendszer az indítószerelvényt vezérelje.

2.2.3. A tűzérzékelő elemek kiválasztása a tűz valószínű kialakulása, a helyiség belmagassága, a környezeti feltételek és a lehetséges hibaforrások szerint.

2.2.4. Egy adott védőfelülethez tartozó berendezés működése egy másik védőfelület működtető berendezését ne befolyásolja.

2.3. Üzembe helyezés, üzemeltetés

2.3.1. Tervjóváhagyás

A II/1. fejezet szerint, a következő eltérésekkel:

− a hidraulikai számítással az összes védőfelülethez és a legkedvezőtlenebb védőfelülethez tartozó legkisebb víztérfogatáramot kell meghatározni;

− a II/2. fejezet helyett a III/2. fejezet alkalmazandó;

− a riasztószelep helyébe az indítószerelvény kifejezést kell helyettesíteni és ha a folyadéktüzek oltására az oltóvizes habképző anyagot (I. fejezet) kevernek, akkor a tervdokumentáció tartalmazza a habképző anyag jellemzőit, valamint a bekeverőberendezés és a habképzőanyag-tárolás részletes terveit is.

2.3.2. Üzembe helyezés

Az oltóberendezés üzembe helyezése a II/1. fejezet szerint, a következő eltéréssel:

− a csőhálózat helyszíni nyomáspróbája helyett – a legnagyobb üzemi nyomáson – tömítettségi vizsgálatot kell tartani;

− a vizsgálat időtartama legalább 2 óra, amely idő alatt a nyomás, a lezárt rendszerben, nem csökkenhet.

2.3.3. Üzemeltetés és karbantartás

Az oltóberendezés üzemeltetése, kezelése és karbantartása a II/1. fejezet szerint, a következő eltérésekkel:

− a napló az állandó ügyeleti helyen (pl. az oltóközpontban) legyen;

− a riasztó- és jelzőberendezések próbája a kezelési utasítás szerint;

− a szórófejek, szennyezett környezetben – a fúvókák eltömítődése ellen – védve legyenek (pl. az e célra tervezett műanyag sapkával);

− a berendezések próbája átvételkor, majd félévenként a kezelési utasításban és a vállalati tűzvédelmi utasításban foglaltak szerint.

FÜGGELÉK

Az oltóberendezés főbb felhasználási területei:

− színpad,

− fafeldolgozás,

− műanyaghab-raktár,

− szállítószalag,

− kábelalagút, kábelcsatorna, kábelrendező terek stb.,

− transzformátor,

− egyéb erőművi berendezések (szénbunker, turbinaolaj-tárolás és tisztítás, hidraulikus berendezések éghető hidraulikaolajjal),

− éghető folyadékot tartalmazó tartály hűtése,

− éghető folyadékok tüzének oltása (filmképző, habképző anyag hozzáadásával).

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

III. FEJEZET

NYITOTT SZÓRÓFEJES, VÍZZEL OLTÓ BERENDEZÉS

III/2. FEJEZET

MÉRETEZÉS

1. KÖVETELMÉNYEK

1.1. Az oltóberendezés méretezése

1.1.1. Általános előírások

1.1.1.1. A következő jellemzőket a védendő tértől vagy a berendezéstől függően kell megválasztani:

− fajlagos víztérfogatáram,

− védőfelület,

− összes védőfelület,

− üzemidő, és

− szórásfelület.

Megjegyzés: Tájékoztató adatok az 1.1.2., az 1.3.2. és az 1.3.3. szakaszban, illetve a függelékben.

1.1.1.2. A fejezet általános előírásai a II/2. fejezet szerint, azzal az eltéréssel, hogy a sprinkler, a sprinklerberendezés, a sprinklerközpont és a riasztószelep helyébe a (nyitott) szórófej, az oltóberendezés, az oltóközpont és az indítószerelvény kifejezéseket kell helyettesíteni.

1.1.2. Hidraulikai méretezés

1.1.2.1. Az oltóberendezés teljes csőhálózatát – a szórófejekkel együtt – hidraulikai számítással kell méretezni, vagy a jellemzők teljesülését kísérlettel kell igazolni.

1.1.2.2. A csővezetékekben fellépő nyomásveszteség, a szórófejekből kilépő víztérfogatáram, az üzemelő szórófejekben fellépő nyomásesés és az áramló víz megengedett sebessége a II/2. fejezet szerint, a következő eltéréssel:

a k kifolyási tényező a szórófej kialakításától függ.

1.1.2.3. Az egyidejűleg üzemeltetett védőfelületeken a legkedvezőbb víztérfogatáram ne haladja meg az elméleti érték 140%-át.

1.1.2.4. Épületek védelme esetén a védőfelület legalább 100 m² legyen.

1.1.2.5. A legfeljebb 100 m² alapterületű, a tűzterjedés szempontjából összefüggő tér vagy terek védelme esetén több védőfelület is kialakítható, de a vízellátás szempontjából az összes védőfelületet kell alapul venni.

1.1.2.6. 100 m²-t meghaladó összes védőfelületű épületek védelme esetén, a védőfelületek kiosztásától függően, az oltóberendezést a szomszédos védőfelületek egyidejű vízellátásához szükséges víztérfogatáramra kell méretezni. Ha az egyes tereket 1,5 h tűzállósági határértékű tűzgátló elválasztás határolja, akkor vízkészlet szempontjából a legnagyobb tér védőfelülete(i) a mértékadó(k).

1.1.2.7. A mennyezet vagy tető alatt elhelyezett szórófejek szórásfelületére, a védőfelületek határára és a közepes szórásfelületre vonatkozó előírások a II/2. fejezet szerint.

1.2. Az oltóközpont és kiegészítő berendezések

1.2.1. Oltóközpont

Az oltóközpont kialakítása a II/2. fejezet szerint, a következő eltérésekkel:

− a rendszer üzembe helyezéséhez, üzemeltetéséhez, leállításához szükséges valamennyi lényeges berendezés lehetőleg az oltóközpontban legyen;

− ha az indítószerelvény(ek) nem az oltóközpontban, hanem a védett helyiség(ek)ben van(nak) elhelyezve, akkor tűz esetén is jól megközelíthetők legyen(ek);

− az oltóközpontban szórófejeket nem szükséges tárolni.

1.2.2. Indítószerelvény

A működés ellenőrzésére az indítószerelvény után, azzal azonos névleges méretű elzárószerelvény legyen.

1.2.3. Elzárószerelvények, visszacsapó szelepek, kőfogó szűrők, nyomásmérők a II/2. fejezet szerint.

1.2.4. Riasztás

Az indítószerelvény nyitását akusztikai riasztószerkezet jelezze. Az akusztikai jelzés mellett a tűzjelzés az állandó felügyeleti helyen is jelenjen meg. A vízzel hajtott riasztószerkezetek a II/2. fejezet szerint, a következő kiegészítéssel: a riasztószerkezet működése ellenőrizhető legyen. A villamos riasztóberendezés és vezetékei a tűzjelző berendezésekre vonatkozó műszaki követelmények figyelembevételével. Azonos tűzszakaszhoz tartozó indítószerelvények jelzései egyetlen jelzővonalon is átvihetők.

1.2.5. Villamos hibajelzés

A fokozottan veszélyes helyeken (pl. műanyaghab-raktár 3 m tárolási magasság felett, hangár, erőmű) a villamos hibajelzés kialakítása a II/2. fejezet K3, illetve K4 kockázati osztályra érvényes előírásai szerint.

1.3. Szórófejek és elrendezésük

1.3.1. A szórófejek megválasztása

1.3.1.1. A szórófejek megválasztása a védendő tér vagy berendezés geometriai és építészeti adottságai, a csőhálózat nyomásviszonyai, illetve az oltáshoz szükséges víztérfogatáram figyelembevételével.

1.3.1.2. Az éghető folyadékok oltására használatos szórófejek korrózióálló anyagból legyenek.

1.3.1.3. A szórófejek fúvókaátmérője legalább 2 mm-nél nagyobb legyen, mint amilyen méretű szennyeződés a rendszerbe kerülhet. Épületek oltására használatos szórófejek fúvókaátmérője legalább 6 mm legyen.

1.3.2. Épületek védelme

1.3.2.1. Épületek védelmére beépített kioldóelem nélküli sprinklerek (II/2. fejezet) normál-, ernyő- és oldalfalsprinklerek legyenek.

1.3.2.2. A legnagyobb szórásfelület normál- és oldalfalsprinklerek esetén 9 m², ernyősprinklerek esetén 0,83×10^-4 m³/m²×s (5 l/m²×min) fajlagos víztérfogatáramra 12 m², 1,25×10^-4 m³/m²×s (7,51/m²×min) fajlagos víztérfogatáram felett pedig 9 m² legyen.

1.3.2.3. A kioldóelem nélküli sprinklerek kiosztása a II/2. fejezet figyelembevételével.

1.3.2.4. A kioldóelem nélküli sprinklerek mennyezethez és a védett felülethez viszonyított távolsága a II/2. fejezet szerint.

Megjegyzés: Szélesen szóró ernyősprinklerek beépítését lehetőleg kerülni kell.

1.3.2.5. A sprinklervédelem különleges esetei (II/2. fejezet) közül a ferde tetőkre, a födémekre, a lépcsőkre, a mozgólépcsőkre és a csúszdákra, az éghető anyag szállítására használatos függőleges terekre (aknákra), valamint a tető vagy a födém alatt elhelyezett szórófejek szórását akadályozó, 1 m-nél szélesebb berendezésekre vonatkozó előírások érvényesek.

1.3.3. Berendezések védelme

Ha a berendezés belsejében éghető anyag van, akkor lehetőleg a belső rész is védve legyen. A szórófejek elrendezését és megválasztását adott esetben kísérlettel kell meghatározni. A szórásfelületet általában egyedi módon, de legfeljebb 9 m²-esre kell megválasztani.

Megjegyzés: Berendezések védelme esetén a fajlagos víztérfogatáram lehetőleg a teljes felületen, egyenletesen oszoljon el.

1.4. Működtető berendezések

1.4.1. Termikus működtetőelemek

1.4.1.1. Termikus működtetőelemként – mechanikus működtetésre – hőhatásra szétváló elem (pl. a hőhatásra szétváló kapocsra vonatkozó műszaki követelmények szerinti hőhatásra szétváló kapocs), hidraulikus vagy pneumatikus működtetésre pedig sprinkler (II/2. fejezet) használható.

1.4.1.2. A termikus működtetőelemek kioldási hőmérséklete a várható legnagyobb környezeti hőmérsékletnél kb. 30 K-nel legyen nagyobb.

1.4.1.3. A termikus működtetőelemek elhelyezésére a gyártó vagy a szállító irányelveit, ezek hiányában a következőket kell figyelembe venni:

− egy működtetőelem által felügyelt terület épületekben legfeljebb 12 m², szabadtéren legfeljebb 9 m² legyen;

− a termikus működtetőelemek lehetőleg közvetlenül a födémen vagy a mennyezeten legyenek, az érzékelő rész függőleges távolsága a födémtől vagy a mennyezettől 20 és 450 mm között legyen;

− a termikus működtetőelemek egymáshoz viszonyított távolsága, 12 m²-es felügyelt területig, legfeljebb 4 m, 9 m²-es felügyelt területig pedig legfeljebb 3,6 m legyen;

− a termikus működtetőelemeknek a falakhoz és a függőleges határolófelületekhez viszonyított legkisebb távolsága 0,3 m, legnagyobb távolsága pedig az elemek egymáshoz viszonyított távolságának a fele legyen;

a termikus kioldóelemek épületekben legfeljebb 15 m belmagasságig használhatók.

Megjegyzés: Berendezésvédelem esetén a termikus működtetőelemek elhelyezése egyedi.

1.4.2. Hidraulikus működtetés

1.4.2.1. A vízzel feltöltött működtetőhálózatban a nyomás legfeljebb 10 bar legyen.

1.4.2.2. A működtetőhálózat legtávolabbi pontján – hozzáférhető helyen – nyomásmentesítés céljára, ellenőrzőszelep és nyomásmérő legyen.

1.4.3. Pneumatikus működtetés

1.4.3.1. A működtető csőhálózatban a nyomás legalább 1 bar-ral legyen nagyobb, mint az indítószerelvény nyitásához szükséges túlnyomás. A rendszerben a legnagyobb túlnyomás 3,5 bar legyen. A készenléti nyomás 0,5 bar-os csökkenésekor, az állandó felügyeleti helyen, hibajelzésnek kell megjelennie.

1.4.3.2. Az ellenőrzőszelep és a nyomásmérő elhelyezése az 1.4.2.2. szakasz szerint.

1.4.3.3. Fagyveszélyes helyen a csőhálózat kialakítása olyan legyen, hogy abban víz ne gyűlhessen össze.

1.4.3.4. A rendszer sűrített levegővel való feltöltését úgy kell méretezni, hogy fél órán belül üzemkész állapotba jusson. A feltöltésre különálló kompresszor(ok) vagy sűrítettlevegő-(nyomólég-)hálózat használható. Ötnél több különálló működtetőhálózat esetén két független kompresszor vagy nyomóléghálózat szükséges.

1.4.3.5. A sűrített levegő önműködő pótlásakor a töltővezetékben 1,5 mm átmérőjű fojtóperem legyen.

1.4.3.6. Az egyes működtetőhálózatok töltővezetékében víz és olajleválasztó, nyomásmérő, visszacsapó és elzárószelep, biztonsági szelep, továbbá – szükség esetén – nyomáscsökkentő szelep legyen.

1.4.4. Villamos működtetés

1.4.4.1. Az oltóberendezés önműködő vezérlése a tűzjelző berendezésekre vonatkozó műszaki követelmények szerinti tűzjelző berendezéssel.

Megjegyzés: Füstértékelőkkel való vezérlés esetén az indítást célszerű két független jelzőhurokhoz tartozó jelzésadó egyidejű bejelzéséhez kötni (kettős függés).

1.4.4.2. Távvezérlés esetén a működtetés kialakítása a tűzjelző berendezésekre vonatkozó műszaki követelmények figyelembevételével.

1.4.5. Kézi működtetés

1.4.5.1. Minden indítószerelvénynek legalább egy kézi működtetési lehetősége legyen. A működtetőeszközt a védett helyiség közelében, tűz esetén hozzáférhető módon kell elhelyezni.

1.4.5.2. A kézi működtetőeszközt egyértelmű jelöléssel és illetéktelen beavatkozás ellen kellő védelemmel kell ellátni.

Megjegyzés: Az oltóberendezés kizárólag kézi működtetésű is lehet.

FÜGGELÉK

MÉRTÉKADÓ JELLEMZŐK

A mértékadó jellemzők kiválasztására tájékoztató adatok a táblázat szerint.

Védett helyiség vagy berendezés	Fajlagos víztérfogatáram		Üzemidő min	Védőfelület m²
Védett helyiség vagy berendezés	1/m² •min	•10^–4 m³ /m² •s	Üzemidő min	Védőfelület m²
Szinpad 10 m belmagasságig 10 m belmagasság felett	5,0 7,0	0,83 1,16	10	100–350
Faforgácsoló	5,0	0,83	30	–
Hulladékbunker 2 m ömlesztési magasságig 2 m felett, 3 m ömlesztési magasságig 3 m felett, 5 m ömlesztési magasságig 5 m feletti ömlesztési magasságra	5,0 7,5 12,5 20,0	0,83 1,25 2,08 3,32	30	100–400
Műanyaghab-raktár 2 m tárolási magasságig 2 m felett, 3 m tárolási magasságig 3 m felett, 4 m tárolási magasságig 4 m felett, 5 m tárolási magasságig	10,0 15,0 22,5 30,0	1,66 2,49 3,75 4,98	30 45 60 60	150
Hangár	10,0	1,66	30	–
Transzformátor	7,5	1,25	5	–
Kábelcsatorna	5,0	0,83	5	–
Erőművi berendezések	7,5	1,25	30–60	–
Hidraulikai helyiségek (éghető hidraulikai folyadék)	7,5	1,25	30	–

TŰZVÉDELMI MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

BEÉPÍTETT TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK

III. FEJEZET

NYITOTT SZÓRÓFEJES, VÍZZEL OLTÓ BERENDEZÉS

III/3. FEJEZET

VÍZELLÁTÁS ÉS CSŐRENDSZER

Az 58/2003. (IX. 23.) GKM rendelet 2. § (3) bekezdésének a) pontja alapján, ahol e rendelet területi szerveket és azok illetékességét említ, ott az előbbi rendelet mellékletében meghatározott területi szervezeteket és illetékességüket kell érteni 2003. szeptember 23. napjától. A rendeletet a 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelet 4. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezte 2008. május 22. napjával.

A 2. § (2) bekezdése a 43/2004. (VII. 7.) BM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.

A 3. § a 43/2004. (VII. 7.) BM rendelet 2. §-ával megállapított szöveg.

⁴

A 4. § (1) bekezdése a 43/2004. (VII. 7.) BM rendelet 3. §-ával megállapított szöveg.

⁵

Az 1. számú melléklet I. és II. fejezete a 43/2004. (VII. 7.) BM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg, egyidejűleg az eredeti III–V. fejezet számozását II–IV. fejezetre változtatta.

Lásd a 32/1997. (V. 9.) BM rendeletet.

^**

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat érvényes.

^**

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat érvényes.

Lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.
^** I. fokú tűzvédelmi hatóság.
^*** Lásd a 32/1997. (V. 9.) BM rendeletet.

Jelenleg a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet.

Jelenleg az I. fokú tűzvédelmi hatóság illetékes.

^**

Besorolás az üzemmódtól függően.

^**

Más rendszerű beépített oltóberendezés szükséges.

^**

Besorolás az üzemmódtól függően.

Más rendszerű beépített oltóberendezés szükséges.

^**

Besorolás az üzemmódtól függően.

^**

Besorolás az üzemmódtól függően.

Más rendszerű oltóberendezés szükséges.

Nyitott szórófejes, vízzel oltó berendezés (III. fejezet) beépítése előnyösebb lehet.

⁶

Jelenleg az I. fokú tűzvédelmi hatóság illetékes.

⁷

A tárolt áru és csomagolóanyagok besorolása a II/1. fejezet szerint.

A legalább 0,2 h tűzállósági határértékű burkolatú és légmentesen zárt, beépített berendezések térfogatával csökkentett elárasztott helyiségtérfogat.

^*:

A számértékeket az NFPA 12 tartalmazza.

^**,

Jelenleg a Gázpalack Biztonsági Szabályzat érvényes.

Jelenleg a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság illetékes.

^**

Jelenleg az I. fokú tűzvédelmi hatóság illetékes.

Jelenleg a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet érvényes.

Jelenleg a területileg illetékes I. fokú tűzvédelmi hatóság illetékes.

Jelenleg a területileg illetékes Állami Közegészségügyi-Járványügyi Felügyelőség engedélye.

Jelenleg a módosított 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat, továbbá a Gáz- és Olajipari Műszaki Biztonsági Szabályzat [a mód. 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet].

^**

Jelenleg a 115/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet és a módosított 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat.

Jelenleg a 9/2000. (II. 16.) BM rendelettel módosított 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat.

^**

A 32/1997. (V. 9.) BM rendelet.

^***

Jelenleg a 115/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet és a módosított 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat.

Jelenleg a módosított 32/1997. (V. 9.) BM rendelet.

Jelenleg a módosított 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat.

Jelenleg az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet.

Beleértve a szabadtéri kapcsoló- és alállomásokat.

Beleértve a belsőtéri alállomásokat.

Egyéb építményekre lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat, közzétéve a 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel.

^**

Tetőtér az épület legfelső zárt légtere, emberi tartózkodásra csak ideiglenesen alkalmas (padlás, búvótér, szellőzőtér stb.).

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (a továbbiakban: OTSZ), kiadva a 35/1996. (XII. 29.) BM rendelettel.

Kialakítását külön ágazati előírás szabályozza.

Jelenleg a 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról.

^**

Erre vonatkozóan az Országos Tűzvédelmi Szabályzat 6. §-a és 2. számú melléklete rendelkezik.

Lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

Jelenleg a 253/1997. (XII. 20.) KTM rendelet.

^**

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat.

Jelenleg a 6/1996. (II. 21.) IKM rendelet, valamint a 32/1997. (V. 9.) BM rendelet érvényes.

^**

Lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

^**

Erősáramú szabadvezeték megközelítések és keresztezések; Érintésvédelmi szabályzat; Távközlési összekötések védelme.

^**

Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Tűzveszélyes helyiségek és szabadterek; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára; Tűzveszélyes helyiségek és szabadterek.

Jelenleg az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet érvényes.

^**,

Jelenleg az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet, illetve a 27/1993. (IX. 23.) KHVM rendelet étvényes.

Lásd a 1/1977. (IV. 6.) NIM rendeletet.

Lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

^**,

Lásd jelenleg az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendeletet.

^***

Lásd jelenleg a 8/1978. (XI. 29.) NIM rendeletet.

^****

Lásd jelenleg a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletet.

^**

Lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat érvényes.

^*,

Többkamrás tartály esetén kamránként 1-1 db búvónyílás helyezendő el a 4.1.2.3. szakasz szerint.

Lásd a 253/1997. (XII. 20.) KTM rendeletet.

¹⁾

Lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

²⁾

Jelenleg a 9/1995. (VIII. 31.) KTM rendelet érvényes.

³⁾

Jelenleg a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet érvényes.

Jelenleg a 11/1994. (III. 25.) IKM rendelet érvényes.

Jelenleg a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet érvényes.

^**

Jelenleg a 11/1994. (III. 25.) IKM rendelet érvényes.

^1.

Az 1991. évi XLV. törvény.

Jelenleg a 11/1994. (III. 25.) IKM rendelet érvényes.

⁸

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat érvényes.

⁹

Jelenleg a 253/1997. (XI. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) érvényes.

¹⁰

Lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

¹¹

A 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet OTÉK.

¹⁾

Jelenleg a 6/1993. (V. 12.) IKM rendelet.

²⁾

Jelenleg az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet.

³⁾

Jelenleg a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) és az Országos Tűzvédelmi Szabályzat.

⁴⁾

Jelenleg az 1991. évi XLV. törvény és végrehajtási rendelete.

⁵⁾

Jelenleg a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.

⁶⁾

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat.

⁷⁾

Jelenleg az 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet.

⁸⁾

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat.

⁹⁾

Jelenleg a 4/1979. (III. 7.) NIM rendelet.

¹⁰⁾

Jelenleg a 98/2001. (VI. 1.) Korm. rendelet.

^1.

Lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

^1.

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat érvényes.

^1.

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat érvényes.

^1.

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat érvényes.

^1.

Jelenleg a 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet érvényes.

^1.

Jelenleg a 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet érvényes.

^1,

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat érvényes.

^2.

Jelenleg a 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet érvényes.

^1.

Jelenleg az Országos Tűzvédelmi Szabályzat érvényes.

^2.

Jelenleg a Nyomástartó Edények Biztonsági Szabályzata érvényes.

^1.

Jelenleg a 35/1996. (XII. 29.) BM rendelet érvényes.

^2.

Jelenleg az 1997. évi LXXVIII. törvény érvényes.

^3.

Jelenleg a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet érvényes.

¹⁾

Jelenleg az 1995. évi LIII. törvény érvényes.

Jelenleg a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet és a Magyar Bányászati Hivatal illetékes.

^**

Lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

Jelenleg a Gázpalack Biztonsági Szabályzat érvényes.

^**

Jelenleg a Műszaki Biztonsági Főfelügyelet és a Magyar Bányászati Hivatal illetékes.

^***

Jelenleg a Gázpalack Biztonsági Szabályzat és a Hegesztési Biztonsági Szabályzat érvényes.

Lásd a Gázpalack Biztonsági Szabályzatot.

^**

Lásd az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

Lásd a Gázpalack Biztonsági Szabályzatot.

¹²

A Magyar Közlöny 2002. évi 67. számában megjelent helyesbítésnek megfelelő szöveg.

Az óvóhelyek védőképességét a BM OKF határozza meg és osztályozza.

Nagy pigment (fémoxid) tartalmú, magas lobbanáspontú kötőanyaggal készített festék. Ilyen összetételűek, illetve tulajdonságúak a kereskedelmi forgalomban durol és trinát néven ismert festékek.

A IV. osztályú és ennél magasabb védőképességű óvóhelyek esetében a túlnyomáskibocsátó szelepek szabadba való csatlakoztatásánál figyelembe kell venni a 6 . számú melléklet I. fejezetének vonatkozó előírását.

^**.

Fokozott korróziót okozó óvóhelytelepítési környezet (pl. kénsavgyár) hatását külön figyelembe kell venni.

^*.

A vonatkozó műszaki követelmények szerint

¹³

A vonatkozó műszaki követelmények szerint.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Önkormányzati rendeletek
Jogszabálykereső
{{ page.url }}

Megnyitottak

{{ page.url }}

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

2/2002. (I. 23.) BM rendelet

a tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításáról¹

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

2/2002. (I. 23.) BM rendelet

a tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításáról1

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak

a tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeinek megállapításáról¹