42/2002. (X. 11.) AB határozat¹

2002.10.11.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének és az azon szereplő kérdésnek a hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogások alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 126/2002. (VII. 4.) OVB határozatát helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

1. A Fidelitas 2002. június 27-én országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán a következő kérdés szerepel:

,,Támogatja-e, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény olyan tartalmú módosítását, amely lehetővé teszi, hogy a 2002. évi, illetve az azt követő országgyűlési választások szavazólapjait megőrizzék, és levéltárba helyezzék?''

Az OVB eljárása során megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív megfelel a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben (a továbbiakban: Ve.) foglalt alaki követelményeknek, és a kérdés megfogalmazása megfelel az országos népszavazásról szóló 1998. évi III. törvényben (a továbbiakban: Nsztv.) foglaltaknak. Erre tekintettel az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát és az azon szereplő kérdést a – Magyar Közlönyben 2002. július 11-én megjelent – 126/2002. (VII. 4.) számú határozatával hitelesítette.

E határozat ellen 2002. július 22-én, illetve 23-án – a törvényi határidőn belül – két kifogás érkezett. Az Alkotmánybíróság ezeket egyesítette, és egy eljárásban soron kívül bírálta el.

Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogások alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás.

2. Az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezői az OVB 126/2002. (VII. 4.) számú határozatával hitelesített, országos népi kezdeményezés tárgyául szolgáló kérdést több szempontból kifogásolták.

Az egyik indítványozó az Alkotmány 28/D. §-ára és az Nsztv. 18. § a) pontjára hivatkozva kérte az OVB határozatának megsemmisítését, mivel ezen rendelkezések alapján kizárólag az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben kerülhet sor népi kezdeményezésre. Az indítványozó úgy ítélte meg, hogy jelen esetben a népi kezdeményezés lehetetlenre irányul, ,,lehetetlen szabályozás elfogadása pedig fogalmilag nem tartozhat az Országgyűlés hatáskörébe.'' Indokolásul az indítványozó arra hivatkozott, hogy a Ve. 75. § (3) bekezdése és a 2002. április 7. és 21. napjára kitűzött országgyűlési képviselő-választás eljárási határidőinek és határnapjainak megállapításáról szóló 48/2001. (XII. 29.) BM rendelet (a továbbiakban: Vr.) 5. § (3) bekezdése alapján a 2002. évi országgyűlési képviselőválasztás iratait az OVB kérdést hitelesítő határozatának jogerőre emelkedését megelőzően meg kellett semmisíteni.

A másik indítványozó az Alkotmány 7. § (2) bekezdésére és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakba: Jat.) 12. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva kezdeményezte az OVB határozatának megsemmisítését. Álláspontja szerint ellentétes volna ezekkel a rendelkezésekkel, ha a 2002. évi országgyűlési választások szavazólapjait levéltárba helyeznék, mivel a hatályos jogszabályok nem tartalmaznak garanciális elemeket arra, hogy a szavazólapok későbbi állapota megegyezzen a szavazatszámlálás idején meglévő állapotával. Így az utólagos kutatás során a képviselő-választás hivatalos eredményétől eltérő eredmény is megállapítható, ami a törvényhozói és végrehajtói hatalom legitimitásának kétségbe vonását eredményezheti.

A kifogásokat előterjesztők a fenti érvek alapján azt kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg az OVB aláírásgyűjtő ívet hitelesítő határozatát, és kötelezze a testületet új eljárás lefolytatására.

3. A 126/2002. (VII. 4.) OVB határozat ellen benyújtott kifogások az Alkotmány következő rendelkezéseire hivatkoztak:

,,7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.''

,,28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni.''

Az Nsztv.-nek az indítványban hivatkozott rendelkezése a következő:

,,18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha

a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe.''

A Jat. – indítványban hivatkozott – 12. §-ának (3) bekezdése így rendelkezik:

,,A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.''

II.

1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy jelen esetben a népi kezdeményezés az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésre vonatkozik-e, vagyis összhangban áll-e az Alkotmány 28/D. §-ával és az Nsztv. 18. § a) pontjával.

Országos népi kezdeményezést a hitelesítést követően a törvényes határidőn belül 50 000 választópolgár nyújthat be az OVB elnökéhez, aki az aláírások ellenőrzésének eredményéről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét. A tájékoztatás kézhezvételét követő legközelebbi ülésnapon az Országgyűlés elnöke bejelenti a kezdeményezést, amit az Országgyűlés köteles napirendre tűzni, megtárgyalni és kezdeményezésről köteles három hónapon belül dönteni. [Nsztv. 4. § (3) bekezdés; 6. §; 7. § (1) bekezdés; 20. §.]

Mindebből következik, hogy az Országgyűlést a népi kezdeményezés nem köti oly módon, mint a legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére elrendelt ügydöntő és eredményes népszavazás alapján hozott döntés [Alkotmány 28/C. § (3) bekezdés]. Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlés Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének – az Alkotmányban rögzített – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Népi kezdeményezés esetén ezzel szemben az Országgyűlésnek a kérdés napirendre tűzésére, megvitatására és határidőn belüli döntésre van kötelezettsége, de a döntés tartalmát a népi kezdeményezés nem határozza meg. A népi kezdeményezésnek – ellentétben a népszavazással – az Alkotmányban megfogalmazott tárgyköri korlátja nincs, és a kérdésnek nem kell konkrét jogalkotási kötelezettséget megfogalmaznia. A népi kezdeményezésből csupán törvényhozási kérdésben való vita és döntés következik. Így a népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdéssel szemben is mindössze annyi az elvárás, hogy törvényhozási tárgykörre vonatkozzon.

Jelen ügyben az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés egyértelműen törvényalkotásra, a Ve. módosítására irányul, ami az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontja alapján az Országgyűlés kizárólagos hatásköre. A kezdeményezés – kellő számú aláírás esetén – csupán arra kötelezné az Országgyűlést, hogy vitassa meg, szükséges-e a 2002. évi, illetve az azt követő országgyűlési választások szavazólapjainak megőrzése és levéltárba helyezése érdekében módosítani a Ve.-t.

A jelenleg hatályos Ve. 75. § (3) bekezdése szerint a szavazólapokat az országgyűlési választásokat követően a polgármesteri hivatalban az illetékes választási bizottság tagjainak jelenlétében kell elhelyezni, és 90 napig meg kell őrizni úgy, hogy illetéktelen személyek részére ne váljanak hozzáférhetővé. A választás eredményével összefüggő kifogás esetén az érintett szavazólapokat az ügy jogerős lezárásáig kell megőrizni. 90 nap után a választási iratokat – a jegyzőkönyvek kivételével – meg kell semmisíteni. A Vr. 5. § (3) bekezdése alapján a 2002. április 7. és 21. napjára kitűzött országgyűlési képviselő-választások szavazólapjait a polgármesteri hivatalban 2002. július 20-ig kellett megőrizni. 2002. július 20. után a választási iratokat – a jegyzőkönyvek kivételével – meg kellett semmisíteni.

A Ve. és a Vr. említett rendelkezéseiből következik, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés részben okafogyottá vált. A kérdés részbeni okafogyottsága és időszerűtlensége azonban nem változtat azon a tényen, hogy a kérdés egésze egyértelműen a Ve. módosítására irányul, ami az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy célszerűségi vagy időszerűségi szempontok alapján hozzon döntést a népi kezdeményezésre szánt kérdésről.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldánya nem ellentétes az Alkotmány 28/D. §-ával és az Nsztv. 18. § a) pontjával.

2. Az Alkotmánybíróság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdést összevetette az Alkotmány 7. § (2) bekezdésével és a Jat. 12. §-ának (3) bekezdésével, és arra a megállapításra jutott, hogy azok között nincs a jelen jogorvoslati eljárás keretei között értékelhető alkotmányjogi összefüggés. A jogszabályok hatálybalépésére és a felkészüléshez szükséges kellő időre vonatkozó alkotmányossági követelményeket az Alkotmánybíróság nem érvényesítheti előzetesen, az országgyűlési vitára irányuló népi kezdeményezéssel szemben. Ezeknek a követelményeknek a figyelembevétele a törvényhozók kötelessége, és őket a népi kezdeményezés e tekintetben sem kötelezi. A népi kezdeményezés alapján az Országgyűlés által megalkotandó jogszabály – az arra irányuló indítvány alapján – az Alkotmánybíróság kontrollja alatt áll.

Következésképpen az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldánya nem ellentétes az Alkotmány 7. § (2) bekezdésével és a Jat. 12. §-ának (3) bekezdésével.

3. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a kifogásokat elutasította, és az OVB 126/2002. (VII. 4.) számú határozatát helybenhagyta.

Az Alkotmánybíróság, figyelemmel az OVB határozat Magyar Közlönyben való megjelenésére, elrendelte e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.

Alkotmánybírósági ügyszám: 576/H/2002.

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.