64/2002. (XII. 30.) GKM rendelet

1. § A rendelet hatálya a villamosenergia-termelői engedélyes által közvetlenül vagy közvetve távhőszolgáltatási célra értékesített melegített víz és gőz hatósági legmagasabb áraira és az ezekhez tartozó áralkalmazási feltételekre terjed ki.

2. § (1) Az e rendeletben használt fogalmak meghatározását a VET 3. §-a, a Tszt. 3. §-a, valamint ezen § (2) bekezdése tartalmazza.

(2) E rendelet alkalmazásában

3. § (1) A hőfogyasztó a 2. § (2) bekezdés e) pontjának megfelelő melegített vízért vagy gőzért

(2) A 2. § (2) bekezdésének e) pontja szerinti hőenergiára az e rendelet mellékletében szereplő díjakat – mint hatósági legmagasabb díjakat – kell alkalmazni, azaz ezen díjakat az érvényes szerződések részének kell tekinteni, kivéve a hőfogyasztó és a közös termelői engedélyes ettől eltérő, alacsonyabb árban (díjban) történt megállapodását.

(3) A mellékletben közzétett árak az általános forgalmi adót nem tartalmazzák.

(4) Amennyiben a 2. § (2) bekezdésének e) pontja szerinti hőenergia értékesítése a 2. § (2) bekezdésének ec) pontja szerint történik és a 2. § (2) bekezdésének ec) pontja szerinti más jogi személy – értékesítési láncot képezve – a saját termelésű vagy máshonnan vásárolt hőenergiával együtt értékesíti tovább ezt a hőenergiát, akkor az e rendelet szerinti árakat (díjakat) az (5)–(6) bekezdések szerint meghatározott módon kell legmagasabb hatósági árként alkalmazni a közös termelői engedélyes és a hőfogyasztó között.

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott értékesítési láncban – külön mérések alapján – egyértelműen megállapítható a 2. § (2) bekezdésének ec) pontja szerinti, más jogi személy hőfogyasztó által történő hőenergia-értékesítésnek a 2. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti hőtermelő telepről származó része, akkor az ezen § (2) bekezdése szerinti díjak ezen utóbbi mennyiségre vonatkoznak.

(6) Ha a (4) bekezdésben meghatározott értékesítési láncban nincsenek külön mérések, vagy – a külön mérések ellenére – nem egyértelműen állapítható meg a 2. § (2) bekezdésének ec) pontja szerinti, más jogi személy hőfogyasztó által történő hőenergia-értékesítésnek a hőtermelő telepről származó része, akkor az ezen § (2) bekezdése szerinti díjak a hőtermelő telepből a 2. § (2) bekezdés ec) pontja szerinti más jogi személy részére értékesített hőmennyiség azon részére vonatkoznak, amelyet a 2. § (2) bekezdésének ec) pontja szerinti más jogi személy hőfogyasztó által a Tszt. 3. § (1) bekezdésének r) pontja szerinti fogyasztó ellátása érdekében értékesített hőmennyiség és ugyanezen hőfogyasztó teljes értékesítése (saját termelés + továbbértékesítés) arányának megfelelően kell számszerűsíteni. Ezt az arányosítást a gőzre és a melegített vízre külön-külön kell elvégezni.

(7) Amennyiben egy közös termelői engedélyestől a 2. § (2) bekezdésének e) pontja szerint egy hőfogyasztó gőzt vásárol, akkor ennek nyomásáról, hőmérsékletéről, valamint az ezektől függő hőtartalom figyelembevételéről meg kell állapodniuk.

4. § (1) A hőfogyasztó a szerződésben naptári évre lekötött legnagyobb hőteljesítmény(ek)nek megfelelő teljesítmény-lekötési díjat köteles fizetni.

(2) A teljesítmény-lekötési díj éves díj, amelyet 12 havi egyenlő részletben előre kell megfizetni.

(3) Ha a hőfogyasztó a teljesítőképesség fenntartására kötött szerződést és teljesítményigénye az éves szerződés szerint folyamatosan növekszik, a teljesítmény-lekötési díjat az egyes időszakokra (hónapokra) a növekvő igényeknek megfelelően kell megállapítani.

(4) Ha a közös termelői engedélyes a hőenergia-ellátást neki felróható okból szünetelteti, az (1)–(3) bekezdés szerint meghatározott teljesítmény-lekötési díjnak a szüneteltetés időtartamával arányos része kétszeresét köteles a hőfogyasztó részére visszatéríteni. Ez a visszafizetés a közös termelői engedélyest a szerződésszegés egyéb következményei alól nem mentesíti.

(5) Ha a hőfogyasztó a szerződésben melegített vízre és/vagy gőzre lekötött hőteljesítmény értékét neki felróható okból naponta 30 percnél hosszabb időn keresztül folyamatosan túllépi, a vételezett teljesítménytöbblet után annyiszor kell teljesítménypótdíjat fizetnie, ahány napon a lekötött teljesítményt túllépi. A teljesítménypótdíj összege a legnagyobb (a díjfizetés alapjául szolgáló) lekötött teljesítmény fölötti megkezdett MW-onként az éves teljesítmény-lekötési díj 1/6-od része, kivéve, ha a felek ennél kevésbé szigorú pótdíjfizetésben állapodnak meg. A méréssel rendelkező fél köteles a túllépés tényéről a másik felet haladéktalanul értesíteni, méghozzá olyan módon, hogy az a beavatkozást a kellő időben megtehesse.

5. § (1) A hődíjat és a kiegészítő hődíjat a hőfogyasztó az általa e rendelet szerint vásárolt hőenergia mennyiségének megfelelően fizeti.

(2) A hőtermelő telepből kiadott hőenergia mennyiségén a termelői hőközpontban mért kiadott melegített víz, illetőleg gőz, és a visszatérő víz, illetőleg csapadékvíz hőtartalma közötti különbséget kell érteni.

(3) Ha a hőenergia-mennyiség megállapítása nem hőmennyiségmérővel történik, akkor az értékesített hőenergia mennyiségét a (4)–(7) bekezdések szerint kell megállapítani.

(4) Az értékesített hőenergia mennyiségét, ha a hőenergia-értékesítés

(5) A kiadott hőhordozó

(6) A visszatérő víz, illetőleg csapadékvíz mennyiségét és hőmérsékletét a hőtermelő létesítmény fogadóállomásánál megállapított adatokkal kell figyelembe venni.

(7) A visszatérő melegített víz mennyiségét az előre menő és a rendszerbe vezetett mért pótvíz mennyiségének különbözetéből kell megállapítani.

(8) Ha egy vezetékről több hőfogyasztó hőigényét elégítik ki, akkor az egyes hőfogyasztók részére értékesített hőenergia mennyiségét a termelői hőközpontban, valamint a hőtermelő telep fogadóállomásánál megállapított (mért) adatokon kívül a hőfogyasztók átvevő állomásain (fogyasztói hőközpontokban, hőfogadó állomásokon) is mérni kell. A termelői hőközpontban, valamint a hőfogyasztó átvevő állomásán megállapított (mért) hőenergia-mennyiségek különbségét a vezeték hossza és/vagy a lekötött hőteljesítmény arányában a hőfogyasztók között kell elosztani.

(9) Kiegészítő hődíjat a külön jogszabály kormányhatározaton alapuló rendelkezése¹ szerint érintett közös termelői engedélyesek hőtermelő telepe esetében kell fizetni.

6. § (1) Csapadékvíz díjat kell fizetni az e rendelet szerint értékesített gőzmennyiségnek megfelelő vízmennyiség és a szerződésben visszaadásra vállalt (vagy attól eltérő) csapadékvíz-mennyiség közötti különbözet után (csapadékvíz).

(2) Pótvízdíjat kell fizetni a melegített víz rendszernél a berendezés üzembe helyezéséhez felhasznált víz cseréje, vagy a víz minőségének a szerződésben foglaltakhoz képesti romlása miatti vízcsere, illetve a részáramban kezelt víz mennyisége után, továbbá az óránként keringetett vízmennyiséghez képest legfeljebb 1,2%-os vízveszteség pótlásához szükséges vízmennyiségért (pótvíz).

(3) Ha a hőfogyasztó az (1) bekezdésben meghatározottnál kevesebb csapadékvizet ad vissza és az eltérés

– 25%-nál nem több, akkor 100%-kal,

– 25–50% között van, akkor 200%-kal,

– 50% felett van, akkor 300%-kal

kell a csapadékvíz díját növelni.

(4) Ha a hőfogyasztó az (1) bekezdésben meghatározottnál több pótvizet vesz igénybe, a többlet pótvíz után 100%-kal kell a pótvíz díját növelni.

(5) Az a csapadékvíz-mennyiség, amelyet a hőfogyasztó nem a szerződésben foglalt minőségben ad vissza, vissza nem adott csapadékvíznek minősül.

(6) Ha a keringetett víz keménysége a 0,15 nk°-ot meghaladja, akkor a hőtermelő létesítményéhez tartozó vízüzem kapacitásának megfelelően köteles a víz minőségét részáramos tisztítás, illetve vízcsere útján javítani.

7. § (1) A közös termelői engedélyes hőenergia-szolgáltatási különdíjként

(2) A hőenergia-szolgáltatási különdíjat több hőfogyasztó esetén a lekötött hőteljesítménnyel és a vezeték hosszával arányosan kell a hőfogyasztók között felosztani.

8. § E rendelet 2003. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg

– az ipari és kereskedelmi miniszternek a közcélú villamosmű és hőtermelő létesítménye (fűtőműve) által értékesített gőz és melegített víz árának megállapításáról szóló 34/1995. (VIII. 25.) IKM rendelete, valamint

– az azt módosító 7/1996. (II. 21.) IKM rendelet, 47/2000. (XII. 21.) GM rendelet, és 24/2002. (XI. 29.) GKM rendelet, továbbá

– az egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 41/2000. (XII. 8.) GM rendelet 2. §-a

hatályát veszti.