Kifejezéskereső

  • ELI
  • ELIELI

Tartalomjegyzék

  • Szerkezet

68/2002. (VIII. 15.) FVM rendelet

az édesvízi halak fertőző betegségei elleni védekezésről és a fertőző betegségektől mentes halgazdaságok létrehozásáról

2002.08.30.

Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény 45. §-ának 11. pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § A rendelet hatálya kiterjed a forgalmazási céllal halat, halterméket előállító természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra.

Fogalommeghatározások

2. § E rendelet alkalmazásában:

1. forgalomba hozatal: értékesítés céljából történő tárolás, bemutatás, áruba bocsátás, eladás, szállítás, forgalmazás vagy a piacra bevezetés bármilyen más formája;

2. feltételezhetően fertőzött halgazdaság: az a halgazdaság, amelynek halállományában feltételezhetően fertőzött halak vannak;

3. fertőzött halgazdaság: az a halgazdaság, amelynek halállományában fertőzött halak vannak, valamint a már kiürített, de még nem fertőtlenített halgazdaság;

4. halállomány: járványtani tóegységben együtt tartott halak;

5. halgazdaság: olyan vállalkozás vagy más, földrajzilag meghatározott egység, amelyben forgalomba hozatal céljából halakat tenyésztenek vagy tartanak;

6. halgazdálkodási övezet (terület): a vízgyűjtő területnek az a része, amely

a) magába foglal egy vagy több vízfolyást, a vízforrástól a torkolatig, amelyben halakat tenyésztenek, tartanak, halásznak, vagy

b) vízforrásoktól egy természetes vagy mesterséges gátig terjed, amely meggátolja, hogy azon a halak túljussanak;

7. haltermék: élő vagy feldolgozott hal, illetve halgazdálkodásból származó termék, amelyet forgalmazási céllal, emberi fogyasztásra vagy továbbszaporításra állítanak elő;

8. járványtani tóegység: a halgazdaság azonos vízellátású tavai;

9. mentes halgazdaság: amelyben az 1. számú mellékletben felsorolt halbetegségeket e jogszabályban meghatározott időtartamon belül nem állapították meg;

10. mentes övezet (terület): olyan halgazdálkodási övezet (terület), ahol az 1. számú mellékletben felsorolt halbetegségeket e jogszabályban meghatározott időtartamon belül nem állapították meg.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

3. § (1) A halgazdaságnak az 1. számú mellékletben felsorolt halbetegségektől mentes tenyészanyagát saját magának kell előállítania, vagy olyan keltető állomásról, tenyésztelepről kell beszereznie, melynek a felsorolt halbetegségektől való mentességét az illetékes hatósági állatorvos igazolja.

(2) Továbbtartásra szánt ivadékot, halat elszállítani csak akkor szabad, ha az (1) bekezdésben meghatározott állategészségügyi feltételeket előzetes helyszíni vizsgálat alapján hatósági állatorvos igazolja, a 2. számú melléklet szerint. Az állatorvosi igazolás tíz napig érvényes.

(3) A halgazdaságnak a forgalmazási tevékenységéről és az állategészségügyi helyzetéről nyilvántartást kell vezetnie.

(4) A halgazdaságnak átfogó tervet kell készíteni az 1. számú mellékletben felsorolt halbetegségek elleni védekezés végrehajtására.

(5) A hatósági állatorvos köteles ellenőrizni

a) a halkeltető állomást, valamint az ivadékot rendszeresen eladó gazdaság keltetőjét, ivadék és tenyészhal nevelő tavait, az üzemelés idején havonta, továbbá

b) a halakat telelőből való kihelyezésük előtt.

(6) Ha a halállományban bármely vizsgálat során, a betegségek vírusának kimutatásával az 1. számú melléklet szerinti halbetegséget állapítják meg, a kerületi főállatorvos rendelkezése szerint kell eljárni.

Halkeltető állomások üzemelésének és működésének állategészségügyi feltételei

4. § (1) Halivadék mesterséges előállítására szolgáló létesítmény (a továbbiakban: halkeltető állomás) létesítéséhez, üzemeltetéséhez a területileg illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: állomás) szakhatósági hozzájárulása szükséges. Az engedélyt az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet adja ki, a kiadott engedélyekről az állomás nyilvántartást vezet.

(2) A halkeltető állomás állategészségügyi ellenőrzését és felügyeletét a kerületi főállatorvos végzi.

(3) Halkeltető állomást ott szabad létesíteni és üzemeltetni, ahol a víz minősége halkeltetésre alkalmas, a vizet mechanikai és biológiai szűrőrendszeren átszűrték, vagy a víz halmentes tározón keresztül jut a keltetőbe, esetleg fúrt kútból származik.

(4) A halkeltető állomásra tenyészanyagot vagy ikrát bevinni csak a hatósági állatorvos által kiállított, a 2. számú melléklet szerinti igazolással, ellenőrzött helyről és származási igazolással szabad.

(5) Állatorvosi igazolás csak olyan helyről származó tenyészhalra, illetve ikrára állítható ki, ahol az igazolás időpontjában és az azt megelőző két éven belül a pontyfélék tavaszi viraemiájától, négy éven belül pedig a pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalásától és a pisztrángok vírusos vérfertőzésétől igazolhatóan mentes az állomány. Az állatorvosi igazolás érvényességi ideje tíz nap.

(6) A keltetés befejezése után a halkeltető állomás eszközeit, berendezéseit, tavait fertőtleníteni kell.

Nyilvántartások vezetése

5. § (1) Aki halgazdaságot üzemeltet, köteles azt a működés helye szerint illetékes állomásnak bejelenteni.

(2) A halgazdaságot üzemeltetőnek nyilvántartást kell vezetnie az alábbiakról:

a) az édesvízi halak telepítési adatai: halfajok, azok darabszáma, átlag és össztömege, származási hely, beszállító adatai,

b) az édesvízi halak elszállítási adatai: az elszállított halfajok, az elszállított darabszám, átlag és össztömeg, a fogadó halgazdaság adatai,

c) a megállapított elhullások,

d) az állategészségügyi bizonyítványok, amelyeket a nyilvántartáshoz csatolni kell,

e) a használt (elfolyó) víz tisztítási módja,

f) a használt és tisztított víz befogadójának és a bevezetés helyének pontos megjelölése.

(3) A nyilvántartást a halgazdaságnak legalább öt évig meg kell őriznie és az engedélyező hatóság, valamint a kerületi főállatorvos kérésére fel kell mutatni.

Bejelentési kötelezettség

6. § Amennyiben a halgazdaság üzemeltetője az 1. számú melléklet szerinti halbetegségek bármelyikének gyanúját vagy halak megbetegedését észleli, köteles az ellátó állatorvosnak késedelem nélkül bejelenteni. Az ellátó állatorvos az 1. számú mellékletben szereplő betegségek gyanúja esetén a kerületi főállatorvost azonnal köteles értesíteni.

Hulladékok kezelése

7. § (1) Az édesvízi halak hulladékát, beleértve a hulladék ikrát és haltetemet, külön jogszabály szerint úgy kell kezelni vagy megsemmisíteni, hogy kizárják a fertőző betegség elterjedését.

(2) Édesvízi halak tetemét, hulladékait az arra kijelölt feldolgozóüzembe kell szállítani.

(3) Takarmányozásra szánt haltetemeket és melléktermékeket hőkezeléssel vagy biológiai úton kell ártalmatlanítani.

(4) Amennyiben a haltetem és melléktermék nem hasznosítható, elégetéssel (állati hulladékégető) kell ártalmatlanítani.

(5) Kis mennyiségben keletkező haltetemeket vagy hulladékot (évente legfeljebb 50 kg össztömegig) a halgazdaság saját területén, az általa erre a célra kijelölt helyen, emberi és állati érintkezés lehetőségét kizáró módon eláshatja.

Fertőtlenítés

8. § (1) A halgazdaságokban kötelező a halak tartásához szükséges berendezések, valamint a haltartás során használt eszközök rendszeres tisztítása és fertőtlenítése.

(2) A kerületi főállatorvos a mentes övezetekben (területeken) vagy mentes halgazdaságokban további fertőtlenítés elvégzését rendelheti el, ha ezt a járványügyi helyzet indokolttá teszi.

Édesvízi halak és termékeik forgalomba hozatalának feltételei

9. § (1) Az édesvízi halak és termékeik értékesítés céljából piacra akkor szállíthatók, ha

a) a szállítás napján a halak betegség tüneteit nem mutatják,

b) az 1. számú mellékletben felsorolt betegségek megszüntetése céljából nincsenek leöletésre vagy levágásra kijelölve,

c) a hal származási helye (halgazdálkodási övezet, halgazdaság) nem áll állategészségügyi korlátozás alatt, és a hal ilyen korlátozás alatt álló halgazdálkodási övezetből, halgazdaságból származó hallal nem érintkezett,

d) a szaporítás céljára szállításra kerülő ikrák, ivarsejtek olyan halaktól származnak, amelyek megfelelnek az a) pontban foglaltaknak,

e) az emberi fogyasztás céljából piacra szállított halak megfelelnek az a) pontban foglaltaknak, a haltermékek ilyen halakból származnak.

(2) A halat az állatvédelmi előírások betartásával, a legrövidebb idő alatt a rendeltetési helyre kell szállítani. A szállításhoz tiszta, hivatalosan engedélyezett fertőtlenítőszerrel fertőtlenített járművet kell használni.

(3) Édesvízi halakat csak olyan járművekben vagy edényzetben szabad szállítani, amely

a) vízálló, csepegésmentes és a szállítás során úgy lezárható, hogy nincs vízveszteség;

b) könnyen takarítható és fertőtleníthető;

c) a szállításhoz használt víz nem tartalmazza a fertőző halbetegségek kórokozóit, illetve halmentes helyről származik; a szállításnál az oxigénellátást biztosítani kell;

d) a szállítás során a járművek vagy edényzetek vizét csak azokon a kijelölt helyeken szabad kicserélni, melyeket a kerületi főállatorvos a szállító kérésére engedélyezett;

e) édesvízi halak szállításához használt járműveket vagy edényzeteket, valamint a kifogáshoz, be- és kirakáshoz vagy átrakáshoz használt gépeket az üzemeltetőnek újbóli használatbavétel előtt meg kell tisztítania, és fertőtlenítenie kell; a keletkezett szennyvizet nem szabad közvetlenül a felszíni vizekbe vezetni.

(4) Élő halak és azok szaporító anyagainak forgalomba hozatalakor a 2. számú melléklet szerinti szállítási igazolást kell az áruhoz csatolni, amely bizonyítja, hogy a hal és termékei az 1. számú mellékletben felsorolt betegségektől mentes gazdaságból származnak.

PISZTRÁNGFÉLÉK FERTŐZŐ VÉRKÉPZŐSZERVI ELHALÁSA, PISZTRÁNGOK VÍRUSOS VÉRFERTŐZÉSE

10. § (1) Pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása (IHN) halbetegségre fogékony halak: szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss), csuka (Esox lucius), a Salmonidae családba tartozó más édesvízi és tengeri halak.

(2) Pisztrángok vírusos vérfertőzése (VHS) halbetegségre fogékony halak: szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss), sebes pisztráng (Salmo trutta), csuka (Esox lucius), pénzes pér (Thymallus thymallus), Coregonus fajok, rombuszhal (Scophthalmus maximus), Salmonidae családba tartozó egyéb édesvízi és tengeri halak.

Fertőzött és beteg, betegségre gyanús hal, illetve halállomány meghatározása

11. § (1) Fertőzött és beteg az a hal, amelyen a betegség tünetei mutatkoznak és virológiai vizsgálattal a betegséget okozó vírust kimutatták (vírushordozás), vagy boncolással, húsvizsgálattal a betegségre gyanút keltő elváltozásokat megállapították, és a virológiai vizsgálat pozitív eredményre vezetett.

(2) Fertőzött és beteg az a halállomány, amelyben legalább egy fertőzött és beteg halat kimutattak.

(3) Betegségre gyanús az a hal, amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak, boncolással, húsvizsgálattal vagy laboratóriumi vizsgálattal a betegséget határozottan nem lehet megállapítani vagy kizárni, a virológiai vizsgálat eredményéig.

(4) Betegségre gyanús az a halállomány, amelyben betegségre gyanús hal van.

Minősítési eljárás, mentes övezet mentes halgazdaságában és újrakezdett vagy új gazdaságban

12. § (1) Az olyan halgazdálkodási övezetek (területek), melyek kórtörténetéből hiányoznak a pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalására és a pisztrángok vírusos vérfertőzésére vonatkozó ismeretek, mentes besorolást nyerhetnek akkor, ha

a) a vízterület földrajzi fekvése nem teszi lehetővé, hogy a betegségek könnyen elterjedjenek;

b) legalább tíz éven keresztül létezett hivatalos betegség-ellenőrző rendszer, melynek működése során

ba) rendszeresen ellenőrizték az összes halgazdaságot,

bb) a betegségek bejelentésére szolgáló rendszert alkalmazták,

bc) nem észlelték a betegségeket,

bd) fertőzött területekről élő hal nem került a halgazdaságba.

(2) A halgazdaság mentessége érdekében szükséges, hogy

a) a halfajok az utolsó négy évben a klinikai vizsgálat során ne mutassák a pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalásának és a pisztrángok vírusos vérfertőzésének tüneteit, és ez alatt az idő alatt elvégzett virológiai vizsgálatok eredménye is negatív legyen;

b) a halgazdálkodási övezet (terület) minden halgazdasága állatorvos felügyelete alatt álljon; az utolsó négy évben a kerületi főállatorvos irányításával évente két ellenőrző vizsgálatot végezzenek; a vizsgálatok az év olyan időszakában történjenek, amikor a víz hőmérséklete kedvez a betegségek kialakulásának (tavasszal és ősszel, amikor a víz hőfoka 12–14 °C között van);

c) az ellenőrző vizsgálat a rendellenességeket mutató egyedek esetében a 3. számú melléklet A) pontja szerinti mintavétellel történjen; a mintát el kell juttatni az Országos Állategészségügyi Intézetbe (a továbbiakban: Intézet), hogy a virológiai vizsgálatot elvégezzék;

d) a virológiai vizsgálatok a pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalásánál és a piszrángok vírusos vérfertőzésénél negatív eredményűek legyenek.

(3) Újonnan létesített halgazdaságnak a mentesség megadásához a következő feltételeknek kell megfelelni:

a) vízellátása kútból, mélyfúrásból, forrásból vagy csővezetékből származzon. Nyitott csatornán vagy medren keresztül történő vízellátás esetén a hatósági állatorvos engedélye szükséges. A csatornát, medret a halgazdaság köteles ellenőrizni, amennyiben a területén kívül esik, azt a hatósági állatorvos ellenőrzi;

b) folyóvízből származó vízellátás esetén olyan természetes vagy mesterséges gát szükséges, amely megakadályozza egyéb halak bejutását a halgazdaság területére;

c) a meder vagy gát ár és vízszivárgás elleni védelme biztosított.

(4) Ha a halgazdaság megfelel a (3) bekezdés a)–c) pontjaiban foglalt követelményeknek és tevékenységét mentes övezetből, vagy nem-mentes övezet mentes halgazdaságából származó hallal vagy szempontos ikrával kezdi meg, megkaphatja a mentes státuszt az ahhoz szükséges mintavételezés nélkül.

(5) A hatósági állatorvos további intézkedéseket is elrendelhet a betegség behurcolásának megakadályozására. Ilyen jellegű intézkedés lehet védőzóna létrehozása a halgazdaság körül. A védőzóna területén rendszeres figyelő rendszert kell működtetni, vagy a betegséghordozó, illetve a vektor bejutást megakadályozó létesítményeket kialakítani.

(6) Az olyan halgazdaság, amely megfelel a (3) bekezdés a)–c) pontjában és a (4) bekezdésben foglalt követelményeknek és tevékenységét bizonyos ideig tartó megszakítás után, mentes övezetből vagy nem-mentes övezet mentes halgazdaságából származó hallal vagy szempontos ikrával kezdi újra, megkaphatja a mentes státuszt, ha

a) az utolsó négy évre vonatkozó állategészségügyi adatok rendelkezésre állnak; ha a halgazdaság négy évnél rövidebb ideje működik, az adatoknak a működés megkezdése óta kell rendelkezésre állniuk;

b) a halgazdaságban nem rendeltek el az 1. számú melléklet II. listájában szereplő betegség elleni védekezési intézkedéseket, és korábban sem fordultak elő ilyen betegségek;

c) a halak vagy szempontos ikrák bevitelét megelőzően a halgazdaságot kitakarították és fertőtlenítették, majd legalább 15 napon át hatósági állatorvosi felügyelet mellett állománymentesen tartották.

(7) A megfelelő minősítésről szóló határozatot az állomás adja ki.

13. § A mentesség fenntartásának feltételei:

a) a mentes övezet mentes halgazdaságába kerülő halak csak másik mentes övezet mentes halgazdaságából származhatnak;

b) minden halgazdaságot évente kétszer ellenőrző vizsgálatnak kell alávetni a 3. számú melléklet A) pontjában foglaltak szerint;

c) az ellenőrző mintavétel során a virológiai vizsgálatok a pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása és a pisztrángok vírusos vérfertőzése tekintetében negatív eredményűek voltak;

d) a halgazdaságoknak nyilvántartást kell vezetniük, amely tartalmaz minden olyan információt, amely lehetővé teszi a halak egészségi állapotának állandó ellenőrzését.

14. § (1) Minden olyan halpusztulást, amely arra utal, hogy a pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása és a pisztrángok vírusos vérfertőzésének gyanúja felvetődik, azonnal jelenteni kell a kerületi főállatorvosnak és az állomásnak. Ezzel egyidejűleg a halgazdálkodási övezet és a halgazdaság mentességét az állomás azonnal felfüggeszti.

(2) A kerületi főállatorvos utasítására legalább tíz betegségre gyanús halból álló mintát kell küldeni vizsgálat céljából az Intézetbe, a 3. számú melléklet A) pontjában foglaltak szerint. A vizsgálat eredményét a kerületi főállatorvossal haladéktalanul közölni kell.

(3) Amennyiben a vizsgálati eredmények a pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása és a pisztrángok vírusos vérfertőzése szempontjából negatívak, az állomásnak a mentességi határozatot ki kell adnia.

(4) Ha az Intézet vizsgálatával a betegséget megállapítani nem lehet, az első mintavételtől számított tizenöt napon belül újabb egészségügyi vizsgálatot kell végezni, és ennek során újabb tíz darab betegségre gyanús halat kell az Intézetbe szállítani, további vizsgálat céljából. Ha az eredmények ismét negatívnak bizonyulnak és nincs több betegségre gyanús hal, az állomás kiadja a mentességről szóló határozatot.

(5) Az Intézetnek a betegségekre vonatkozó pozitív virológiai vizsgálati eredménye után az állomás a mentességet elismerő határozatot visszavonja.

(6) A halgazdálkodási övezet mentességét a járványkitörés után vissza lehet állítani, ha

a) a fertőzött gazdaságokban lévő minden halat leöltek és a beteg és fertőzött halakat megsemmisítették,

b) a kerületi főállatorvos által előírtak szerint minden eszközt és felszerelést fertőtlenítettek,

c) a járvány elhárítása után, a mentesítési eljárásban meghatározott követelményeket ismét teljesítették.

Minősítési eljárás nem-mentes övezetek mentes halgazdaságában

15. § (1) A megfelelő besorolás elérése érdekében szükséges, hogy

a) a víz minősége alkalmas legyen a hal tenyésztésére és tartására; a víz forrásból, fúrt kútból származzon,

b) a folyóvíz alsó szakaszán természetes vagy mesterséges gát akadályozza meg, hogy azon a halak túljussanak, és

c) bár az övezet nem-mentes, a halgazdaság megfelel a 12. § (2) bekezdésében előírt követelményeknek.

A mentességről szóló határozatot az állomás adja ki.

(2) A mentesség fenntartása esetén a 13. §-ban foglaltakat kell teljesíteni. A mintavételt évente két alkalommal (tavasszal, ősszel) kell elvégezni.

(3) A mentesség felfüggesztése, helyreállítása esetén a követelmények azonosak a 14. §-ban előírtakkal.

Járványügyi intézkedések a betegség és fertőzöttség megállapítása esetén

16. § (1) A betegséget az állomás állapítja meg a klinikai tünetek, a kórboncolás, a húsvizsgálat, illetve az Intézet vizsgálatainak eredménye alapján.

(2) Az állomás a halgazdaság és az övezet mentességét felfüggeszti, és a kerületi főállatorvos által elvégzendő járványügyi vizsgálatot rendel el.

(3) A járványügyi vizsgálat eredményének megállapításáig, az érintett állományból halakat csak a kerületi főállatorvos engedélyével lehet másik, betegség által érintett halgazdaságba vagy közvetlen vágásra szállítani. A vágáskor keletkező melléktermékeket ártalmatlanítani kell.

(4) Az elpusztult halakat a kerületi főállatorvos engedélyével, kizárólag diagnosztikai célra vagy ártalmatlanítás céljából szabad elszállítani.

(5) A beteg és fertőzött halakból a kerületi főállatorvos virológiai vizsgálatra mintát küldet az Intézetbe, a 3. számú melléklet A) pontja szerint.

(6) A kerületi főállatorvos járványügyi vizsgálatot végez, melynek foglalkoznia kell

a) azzal a valószínű időtartammal (legalább 60 nap), amely alatt a fertőzés a halgazdaságban már létezhetett, mielőtt észlelték vagy feltételezték volna;

b) a halgazdaságban megjelent betegség lehetséges eredetével, annak megállapításával, hogy melyek azok az egyéb halgazdaságok, ahol a fogékony fajokhoz tartozó halak, azok ikrája és ivadéka található, amelyek esetleg fertőződhettek;

c) azon halaknak ikráival, ivadékaival, járművekkel, anyagokkal, személyekkel, amelyek/akik valószínűen be- vagy kihurcolták a fertőzést az érintett halgazdaságokba vagy halgazdaságokból.

17. § (1) Amennyiben a betegséget megállapították, a kerületi főállatorvos a halgazdaságot helyi zárlat alá helyezi. A betegség által érintett vízgyűjtő területet (legalább tíz kilométer sugarú kör által határolt területen) az állomás védőkörzetté nyilvánítja és foganatosítja a szükséges intézkedéseket.

(2) A betegséggel fertőzött tó halállományának őrzését a kerületi főállatorvos utasítása alapján a halgazdaság tulajdonosa vagy fenntartója köteles megszervezni.

(3) A betegség megállapításáról a kerületi főállatorvos értesíti a települési (a fővárosban a fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzőjét.

(4) A beteg és fertőzött állományokat a kerületi főállatorvos rendelkezésére, az állatvédelmi előírások betartásával, haladéktalanul le kell ölni. A leölést a helyi zárlat alatt lévő helyen kell végrehajtani.

(5) A szárazra állított tó medrét, medencét ki kell tisztítani és fertőtleníteni.

(6) Minden ikrát, ivadékot, elpusztult halat és klinikai tüneteket mutató halat veszélyes hulladéknak kell tekintetni és – külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően – a kerületi főállatorvos irányítása mellett meg kell semmisíteni.

(7) Azokat a halakat, amelyek elérték a kereskedelmi méreteket és nem mutatják a betegség klinikai tünetét, a kerületi főállatorvos irányításával le lehet vágni és emberi fogyasztás céljára fel lehet dolgozni és forgalmazni. Ezeket a halakat élő állapotban a betegség elhurcolását kizáró módon, zárt edényzetben kell a feldolgozás helyére (konzervgyár stb.) elszállítani. A szállítmányt kísérő jegyzéket ,,Fertőzött helyről származó szállítmány'' felirattal kell ellátni. A halhulladékot, belső szerveket és a felhasznált vizet veszélyes hulladéknak kell tekinteni és külön jogszabályban foglaltak szerint, kórokozókat megsemmisítő kezelésnek alávetni.

(8) Minden olyan eszközt, anyagot, amelyek a betegség alatt megfertőződhettek, meg kell semmisíteni, vagy olyan módon kezelni, hogy minden jelen lévő kórokozó vírus elpusztuljon.

(9) A betegséggel kapcsolatos nyilvántartást a kerületi főállatorvos vezeti.

Járványügyi intézkedések a betegség, illetve fertőzés gyanúja esetén

18. § (1) Ha az állomás a fertőzés gyanúját állapítja meg, az övezet és a halgazdaság mentességét felfüggeszti, és a kerületi főállatorvos által elvégzendő járványügyi vizsgálatot rendel el.

(2) A kerületi főállatorvos a járványügyi vizsgálat során a betegségre gyanús halakból virológiai vizsgálatra mintát küld az Intézetbe, a 3. számú melléklet A) pontja szerint. A betegség megállapításakor a kerületi főállatorvos a betegség és fertőzöttség megállapítására vonatkozó szabályok szerint jár el.

A járványügyi intézkedések és a betegség megszűntté nyilvánítása

19. § (1) Az elrendelt járványügyi intézkedéseket az állomás, illetve a kerületi főállatorvos megszünteti, ha

a) a halgazdaság egészében vagy bizonyos részeiben valamennyi hal elpusztult, azokat leölték vagy eltávolították, és a halgazdaság egészének vagy egyes területeinek fertőtlenítését a kerületi főállatorvos utasításai szerint végrehajtották, vagy

b) a betegség gyanúját kizárták.

(2) A helyi zárlatot a kerületi főállatorvos feloldja, ha a zárlati helyen fogékony állat már nincs, és a beteg, fertőzött vagy betegségre gyanús halállományt leölték, lehalászták, a vizet lebocsátották és a tavat, valamint a tógazdaságban használatos eszközöket (ladikokat, edényeket, hálókat, járműveket stb.) fertőtlenítették.

(3) Fertőtleníteni kell

a) a forgalmi korlátozás alatt álló helyen a halak elhullása, lehalászása és elszállítása után, a víz lebocsátását követően a tófeneket, annak kiszárításával és fertőtlenítésével,

b) a halászati eszközöket (hálókat, szákokat stb.),

c) a továbbtartásra szánt halak szállítására is szolgáló, a beteg és fertőzött, betegségre gyanús halak szállítására használt járműveket,

d) a gumicsizmákat, vászonneműket és kötényeket.

(4) A fertőtlenítést a halgazdaságot ellátó állatorvos jelenlétében – külön jogszabályban foglaltak szerint – kell végezni. A halászati eszközöket meleg csersavas konzerválással is lehet fertőtleníteni, és azokat a fertőtlenítés után, tiszta folyó vízben alaposan öblíteni kell. A vászon-neműk és kötények fertőtlenítése kifőzés útján is történhet.

(5) A védőkörzetet az állomás megszünteti, ha a védőkörzetben lévő területen egyetlen állomány sem áll helyi zárlat alatt, és az Intézet virológiai vizsgálata a helyi zárlat megszűnését követően a védőkörzetben lévő állományokban kétszer huszonegy napos időközzel, negatív eredménnyel zárult.

(6) A halgazdaság újratelepítését a kerületi főállatorvos engedélyezi, a tisztítási és fertőtlenítési műveleteket követő 30 nap eltelte után.

(7) Amennyiben a betegség miatt kiirtott állomány helyébe mentes halgazdaságból származó állomány kerül beállításra, de nem biztosítható a tavat ellátó vízrendszer pisztrángmentessége, az újonnan telepített állományból tenyészhal csak akkor adható el, ha a halállomány minősítését a 12. § (2) bekezdése és a 3. számú melléklet A/III. pontja alapján végrehajtották.

PONTYFÉLÉK TAVASZI VIRAEMIÁJA
(SVC)

20. § Fogékony halak: ponty (Cyprinus carpio), amur (Ctenopharyngodon idella), fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix), pettyes busa (Aristichthys nobilis), széles kárász (Carassius carassius), aranyhal, ezüstkárász (Carassius auratus), compó (Tinca tinca), harcsa (Silurus glanis), csuka (Esox lucius), bodorka (Rutilus rutilus), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), jász (Leuciscus idus).

Fertőzött és beteg, betegségre gyanús hal, illetve halállomány meghatározása

21. § (1) Fertőzött és beteg az a hal, amelyen a betegség tünetei mutatkoznak és virológiai vizsgálattal a betegséget okozó vírust kimutatták, vagy boncolással, húsvizsgálattal a betegségre gyanút keltő elváltozásokat megállapították, és a virológiai vizsgálat pozitív eredményre vezetett.

(2) Fertőzött és beteg az a halállomány, amelyben legalább egy fertőzött és beteg halat kimutattak.

(3) Betegségre gyanús az a hal, amelyen a betegség tünetei nem kifejezetten mutatkoznak, boncolással, húsvizsgálattal vagy laboratóriumi vizsgálattal a betegséget határozottan nem lehet megállapítani vagy kizárni, a virológiai vizsgálat eredményéig.

(4) Betegségre gyanús az a halállomány, amelyben betegségre gyanús hal van.

Minősítési eljárás mentes vagy nem-mentes területen (övezetben) működő halgazdaságokban

22. § (1) A megfelelő besorolás elérése érdekében szükséges, hogy

a) a pontyfélék az utolsó két évben sem a klinikai, sem a virológiai vizsgálat során ne mutassák a tavaszi viraemia tüneteit. A halgazdálkodási övezet (terület) valamennyi halgazdasága állatorvos felügyelete alatt álljon;

b) a halgazdaság állatorvosa évente két ellenőrző virológiai vizsgálatot végeztessen az Intézetben, a 3. számú melléklet B) pontjában foglaltak szerint. A virológiai vizsgálatokat tavasszal és ősszel 12–17 °C közötti vízhőmérséklet idején kell elvégeztetni;

c) a virológiai vizsgálatok negatív eredményűek legyenek.

(2) A mentes minősítésről szóló határozatot az állomás adja ki.

23. § A mentesség fenntartásának feltételei:

a) a mentes halgazdaságban csak másik mentes halgazdaságból származó hal telepíthető;

b) minden halgazdaságot évente kétszer, tavasszal és ősszel ellenőrző virológiai vizsgálatnak kell alávetni a 3. számú melléklet B/I. 4. pontja alapján;

c) az ellenőrző virológiai vizsgálatok negatív eredményűek voltak;

d) a halgazdaságoknak nyilvántartást kell vezetniük a telepítés helyzetéről, körülményeiről, időpontjáról, a telepített halak számáról, fajáról.

24. § (1) Az ellátó állatorvosnak azonnal jelentenie kell a kerületi főállatorvosnak és az állomásnak minden olyan halpusztulást, amely pontyfélék tavaszi viraemiás megbetegedésére utal.

(2) Az állomás a kerületi főállatorvos által elvégzendő járványügyi vizsgálatot és az Intézetbe történő mintaküldést rendel el.

(3) Ha az Intézet vizsgálatával a betegséget megállapítani nem lehet, az első mintavételtől számított legkésőbb huszonegy napon belül újabb tíz darab halból kell virológiai vizsgálatot végeztetni. Ha a virológiai vizsgálatok eredménye ismét negatív és több betegségre gyanús hal nincs, az állomás kiadja a mentességi határozatot.

(4) Pozitív virológiai vizsgálat eredménye után az állomás a mentességet elismerő határozatot visszavonja.

Járványügyi intézkedések a betegség és fertőzöttség megállapítása esetén

25. § (1) A betegséget az állomás állapítja meg az Intézet vizsgálatainak eredménye alapján.

(2) Az állomás a halgazdaság, illetve összefüggő vízgyűjtő övezet esetén a terület mentességét felfüggeszti és járványügyi vizsgálatot rendel el a kerületi főállatorvos felé.

(3) Amíg vizsgálati eredmények nem állnak rendelkezésre, az érintett állományokból halakat csak a kerületi főállatorvos engedélyével lehet másik, betegség által érintett halgazdaságba szállítani, vagy közvetlen vágásra leadni. A vágáskor keletkező melléktermékeket ártalmatlanítani kell.

(4) Az elpusztult halakat a kerületi főállatorvos engedélyével, kizárólag diagnosztikai célra vagy ártalmatlanítás céljából szabad elszállítani.

(5) A beteg és fertőzött halakból a kerületi főállatorvos virológiai vizsgálatra mintát küldet az Intézetbe, a 3. számú melléklet B/II. pontja szerint.

(6) A kerületi főállatorvos járványügyi vizsgálatot végez, melynek során foglalkoznia kell

a) azzal a valószínű időtartammal (legalább 30 nap), amely alatt a fertőzés a halgazdaságban már létezhetett, mielőtt észlelték vagy feltételezték volna;

b) a halgazdaságban megjelent betegség lehetséges eredetével, annak megállapításával, hogy melyek azok az egyéb halgazdaságok, ahol a fogékony fajokhoz tartozó halak, azok ikrája és ivadéka található, amelyek esetleg fertőződhettek;

c) azon halaknak ikráival, ivadékaival, járművekkel, anyagokkal, személyekkel, amelyek/akik valószínűen be- vagy kihurcolták a fertőzést az érintett halgazdaságokba vagy halgazdaságokból.

(7) Amennyiben a betegséget megállapították, úgy a halgazdaságot a kerületi főállatorvos helyi zárlat alá helyezi és forgalmi korlátozás alá vonja, az állomás pedig a vízgyűjtő övezetre a csatlakozó vízfolyásokon legalább 3 km távolságig zárlatot rendel el.

(8) A kerületi főállatorvos engedélyével a tulajdonos elvégezheti a halállomány kényszerlehalászását. A fogyasztásra alkalmas, betegség tüneteit nem mutató halakat élő állapotban, a betegség elhurcolását kizáró módon, zárt edényzetben kell az értékesítés helyére (konzervgyár stb.) szállítani. A szállítmányt kísérő jegyzéket ,,Fertőzött helyről származó szállítmány'' felirattal kell ellátni. A fogyasztásra alkalmatlan, beteg halat a kerületi főállatorvos utasítása szerint ártalmatlanítani kell.

(9) A betegséggel kapcsolatos nyilvántartást a kerületi főállatorvos vezeti.

Járványügyi intézkedések a betegség gyanúja esetén

26. § (1) Ha az állomás a fertőzés gyanúját állapítja meg, az összefüggő vízgyűjtő terület és a halgazdaság mentességét felfüggeszti a csatlakozó vízfolyásokon legalább három kilométer távolságig, és járványügyi vizsgálatot rendel el a kerületi főállatorvos felé.

(2) A kerületi főállatorvos forgalmi korlátozást rendel el, járványügyi vizsgálatot végez, és a betegségre gyanús halakból virológiai vizsgálatra mintát küld az Intézetbe, a 3. számú melléklet B/II. pontja szerint. A betegség megállapításakor a kerületi főállatorvos a betegség és fertőzöttség megállapítására vonatkozó szabályok szerint jár el.

A forgalmi korlátozás enyhítése, megszűntté nyilvánítása

27. § (1) A forgalmi korlátozás alatt használt eszközöket (ladikokat, edényeket, hálókat, járműveket stb.) más tógazdaságba a kerületi főállatorvos engedélyével szabad kivinni. Az engedély csak akkor adható meg, ha az ellátó állatorvos igazolja, hogy a kivinni kívánt tárgyat jelenlétében fertőtlenítették.

(2) Fertőtleníteni kell

a) a forgalmi korlátozás alatt álló helyen, a halak elhullása, lehalászása és elszállítása után, a víz lebocsátását követően a tófeneket annak kiszárításával és fertőtlenítésével;

b) a halászati eszközöket (hálókat, szákokat stb.);

c) a továbbtartásra szánt halak szállítására is szolgáló, a beteg és fertőzött, betegségre gyanús halak szállítására használt járműveket;

d) a gumicsizmákat, vászonneműket és kötényeket.

(3) A fertőtlenítést a halgazdaságot ellátó állatorvos jelenlétében – külön jogszabályban foglaltak szerint – kell végezni. A halászati eszközöket meleg csersavas konzerválással is lehet fertőtleníteni, ezt követően tiszta csapvízben alaposan öblíteni kell. A vászonneműk és kötények fertőtlenítése kifőzés útján is történhet.

(4) A halgazdaság újratelepítését a kerületi főállatorvos engedélyezi, a tisztítási és fertőtlenítési műveletek befejezését követő 30 nap eltelte után.

Haltetemek kezelése

28. § A beteg és fertőzött vagy betegségre gyanús halak tetemét külön jogszabály szerint, a kerületi főállatorvos utasításának megfelelően kell kezelni. A kerületi főállatorvos engedélyével a haltetem hőkezelés vagy kémiai kezelés (halsilózás) után, állatok takarmányozására felhasználható.

A járványügyi intézkedések és a betegség megszűntté nyilvánítása

29. § (1) Az elrendelt járványügyi intézkedéseket a kerületi főállatorvos megszünteti, ha

a) a halgazdaság egészében vagy bizonyos részeiben valamennyi hal elpusztult vagy eltávolították, és a halgazdaság egészének vagy egyes területeinek fertőtlenítését a kerületi főállatorvos utasításai szerint végrehajtották, vagy

b) a betegség gyanúja alaptalannak bizonyult.

(2) A helyi zárlatot a kerületi főállatorvos feloldja, ha a zárlati helyen fogékony állat már nincs, a fertőtlenítést végrehajtották, és az újratelepített halállománynak az utolsó megbetegedéstől számított két éven át, évente két alkalommal elvégzett virológiai vizsgálata negatív eredményt adott.

(3) A vízgyűjtő övezet zárlatát fel kell oldani, ha az adott területen már egy halállomány sincs helyi zárlat alatt.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a 41/1997. (V. 28.) FM rendelettel kiadott Állategészségügyi Szabályzat 30–32. §-a, 232. §-a, 588–606. §-a, az azokat megelőző cím és alcímek, valamint a 8/a. számú függelék halakra vonatkozó állatorvosi igazolása.

(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 93/53/EGK irányelve az egyes halbetegségek elhárítására vonatkozó minimális közösségi intézkedések bevezetéséről, valamint az azt módosító, a Tanács 2000/27/EK irányelve;

b) a Tanács 91/67/EGK irányelve a víziállatok és a víziállatokból származó termékek piacra vitelét szabályozó állategészségügyi feltételekről, valamint az azt módosító, a Tanács 93/54/EGK irányelve és a Tanács 95/22/EK irányelve;

c) a Bizottság 2001/183/EK határozata bizonyos halbetegségek kimutatására és azonosítására szolgáló mintavételi tervekről és diagnosztikai módszerekről.

Dr. Németh Imre s. k.,
földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

1. számú melléklet a 68/2002. (VIII. 15.) FVM rendelethez


Halak betegségeinek listája és a veszélyeztetett halfajok

91/67/EGK irányelv II. lista

Betegség

Fogékony halfajok

Pisztrángok vírusos vérfertőzése
Viral Haemorrhagic Septicaemia (VHS)

Pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása
Infectious Haematopoietic Necrosis (IHN)

szivárványos pisztráng, sebes pisztráng, pénzes pér, core-
gonus fajok, csuka, rombuszhal, Salmonidae családba tar-
tozó édesvízi halak
szivárványos pisztráng, csuka, Salmonidae családba tartozó édesvízi halak

91/67/EGK irányelv III. lista

Pontyfélék tavaszi viraemiája
Spring Viraemia of Carp
(SVC)

ponty, amur, fehérbusa, pettyes busa, széles kárász, arany-
hal, ezüstkárász, compó, harcsa, csuka, bodorka,
vörösszárnyú keszeg, jász

2. számú melléklet a 68/2002. (VIII. 15.) FVM rendelethez



(Szigorú számadású nyomtatvány)
Sorszám: 00000000
Állatorvosi igazolás
édesvízi halak és szaporító anyagai számára
Állattartó neve:     
címe:     
Édesvízi halak vagy termékeik:     
Élő hal:    Faja:     
Mennyisége (db szám):     
Össztömeg:     
Átlagtömeg:     
Szaporító anyagai:    Faja:     
(ikra, tej)    Mennyisége:     
A szállítmány rendeltetési helye:     
A szállítóeszköz megnevezése és forgalmi rendszáma:     
Alulírott állatorvos igazolom, hogy a fent megnevezett halállományt a vonatkozó állategészségügyi rendelkezéseknek megfelelően megvizsgáltam, egészségesnek és szállításra alkalmasnak találtam.
Az állatorvosi igazolás a kiállításától számított tíz napig érvényes.
Kelt: ......................., ...... év ............ hónap ...... nap.
P. H.
..............................................................................
(állatorvos neve nyomtatott betűvel)
..............................................................................
állatorvos

Készült:
1 eredeti példány szállítmánnyal
1 másolati példány az állatorvos számára
1 tőpéldány

3. számú melléklet a 68/2002. (VIII. 15.) FVM rendelethez


A)

A VHS (pisztrángok vírusos vérfertőzése) és IHN (pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása) kimutatására és igazolására szolgáló mintavételi és diagnosztikai módszerek

I. A nem-mentes övezetre vonatkozó mentes övezeti státusz vagy a nem-mentes övezetben lévő halgazdaság mentes státuszának eléréséhez és fenntartásához szükséges VHS és IHN mintavételi és diagnosztikai eljárások

1. Megfigyelés és mintavételezés

1.1. Általános előírások az övezetek vagy a nem-mentes övezetben lévő halgazdaságok járványügyi monitorozása során történő klinikai vizsgálatra, mintagyűjtésre és mintaválasztásra
A klinikai vizsgálatok és a halszövetek és/vagy ovariális folyadék mintavételezését az övezetekben vagy a nem-mentes övezetekben lévő halgazdaságokban, a VHS, illetve IHN mentes státusz elérése vagy fenntartása érdekében az 1A, 1B és 1C táblázatok tartalmazzák.
Az 1A és 1B táblázat nem alkalmazható újonnan létesített halgazdaságokban és olyan halgazdaságokban, amelyek újrakezdik tevékenységüket mentes övezetből vagy nem-mentes övezet mentes halgazdaságából származó hallal, petével vagy ikrával, feltéve, ha megfelelnek az alábbi követelményeknek:
a) a halgazdaság – vízellátása kútból, forrásból, bányatóból ered – az állategészségügyi hatóság ellenőrzése alatt áll,
b) más vízterületről nem juthat be hal a gazdaságba,
c) szükséges esetben a monitorozás érdekében az állategészségügyi hatóság védőzónát jelölhet ki,
d) a vízellátást természetes határ védi a szabad vizektől, és a halgazdaság áradás ellen biztosított,
e) a halgazdaság állategészségügyi története legalább 4 évre visszamenőleg ismert, és ha rövidebb ideje működik, akkor a listán felsorolt betegségek miatt nem történt korábban állategészségügyi intézkedés, a betelepítés előtt a tavat kitisztították, fertőtlenítették, és 15 napon át állategészségügyi ellenőrzés mellett halmentesen tartották.
A klinikai vizsgálatot október és június között kell elvégezni, vagy más időpontban, amikor a víz hőmérséklete 14 °C alatti. Ha a halgazdaságot évente kétszer ellenőrzik, a két ellenőrzés között legalább 4 hónapnak kell eltelnie.
Minden termelési eszközt (tavak, tartályok, hálóketrecek stb.) meg kell vizsgálni elhullott, gyenge vagy nem normálisan viselkedő halak jelenlétére. Különös figyelmet kell fordítani a vízlevezető részekre, ahol a vízáramlás miatt a gyenge halak összegyűlhetnek.
A mintavételre szánt halakat a következő módon kell kiválasztani:
– Ha szivárványos pisztráng van jelen, csak ezt a halfajt kell mintavételezni. Ha nincs szivárványos pisztráng, akkor minden jelen lévő olyan fajból mintát kell venni, amely fogékony a VHS, illetve IHN vírusokkal szemben. A halfajoknak arányosan kell szerepelniük a mintában.
– Ha a halgazdaság egynél több vízforrást használ, minden vízforrással kapcsolatban álló halból mintát kell venni.
– Ha gyenge, nem normális viselkedést mutató hal vagy frissen elhullott (de még nem bomlott) haltetem van, ezekből kell először mintát venni. Ha ilyen halak nincsenek, akkor a mintához normálisnak látszó, egészséges halat kell gyűjteni oly módon, hogy a halgazdaság minden része és a halállomány minden korosztálya arányosan szerepeljen a mintában.

1.2. Speciális mintavételi előírások az övezetek vagy a nem-mentes övezetben lévő halgazdaságok monitorozásához, a VHS, illetve IHN mentesség eléréséhez vagy fenntartásához
a) Az övezet vagy a nem-mentes övezetben lévő halgazdaság, az állategészségügyi hatóság felügyelete alatt VHS, illetve IHN mentességet két módon érhet el:

A modell – kétéves monitorozási program.
Legalább két évvel azután, hogy az övezetben lévő minden halgazdaság VHS, illetve IHN klinikai vagy egyéb tüneteitől mentes volt. A mentes státusz elérése érdekében az övezet minden halgazdaságának vagy a nem-mentes övezetben lévő halgazdaságnak két éven át, évente kétszer állategészségügyi ellenőrzést kell végeztetni. Ez alatt a kétéves időszak alatt, amely megelőzi a mentes státusz elérést, a halgazdaságnak a VHS, illetve IHN klinikai vagy egyéb tüneteitől folyamatosan mentesnek kell lennie, és az 1A táblázat szerinti vizsgálati mintavételezéseknek meg kell történniük; továbbá, a VHS, illetve IHN vizsgálatokhoz a mintákat a II. 1.1–1.4. pontban leírtak szerint kell kiválasztani, feldolgozni és megvizsgálni.

B modell – kétéves monitorozási program, csökkentett mintanagysággal.
A hivatalos állategészségügyi vizsgálati program után, amely legalább négy év VHS, illetve IHN mentességet dokumentál, az övezet minden halgazdasága vagy a nem-mentes övezetben lévő bármelyik halgazdaság évente legalább két állategészségügyi vizsgálatot végeztet két éven át. Ezalatt a kétéves ellenőrző időszak alatt, ami megelőzi a mentes státusz megadását, a VHS, illetve IHN klinikai és egyéb tünetektől való mentességnek folyamatosnak kell lennie, és a vizsgálati mintákat az 1B táblázat szerint kell gyűjteni. Emellett a mintákat a II. 1.1–1.4. pontban leírtak szerint kell kiválasztani, feldolgozni és vizsgálni, és a laboratóriumi vizsgálatnak negatív eredménnyel kell zárulnia a VHS, illetve IHN tekintetében. Annak érdekében, hogy a VHS, illetve IHN mentességet hivatalosan elismerjék, a dokumentálásnak a III. pontban leírt kritériumoknak és irányelveknek kell megfelelnie.
b) Különleges előírások új halgazdaságokra vagy olyan újrakezdő gazdaságokra, amelyek tevékenységüket mentes övezetből vagy nem-mentes övezet mentes halgazdaságából származó hallal, petével vagy szaporítóanyaggal kezdik.
Ezek a gazdaságok mentes státuszt akkor kapnak a mintavételezési eljárás nélkül, ha vízforrásuk forrás, fúrt kút vagy bányató, amelyet más vízforrástól természetes akadály választ el, a vízvezeték tulajdonukban van, vagy állategészségügyi ellenőrzés alatt áll, a halgazdaságba más vízterületről nem juthatnak be halak, és szükséges esetben az állategészségügyi hatóság védőkörzetet állapított meg. Az ilyen halgazdaságokban nem érvényesek az A és B modellben leírt mintavételi eljárások.
c) A VHS, illetve IHN mentesség fenntartás monitorozási programja.
Egy övezet vagy egy nem-mentes övezetben lévő mentes halgazdaság státuszának fenntartásához az 1C táblázatban leírt mintavételezési eljárást kell végrehajtani. A minta kiválasztását, feldolgozását és vizsgálatát a II. 1.1–1.4. pontok szerint kell elvégezni, és a laboratóriumi vizsgálatoknak a VHS, illetve IHN kórokozókra vonatkozóan negatív eredménnyel kell járni.

1.3. A halminták feldolgozása és szállítása
A vizsgálatra kerülő szervrészeket a laboratóriumba szállítás előtt steril boncoló eszközzel kell kivenni a halakból, és steril szállító oldatot (szövettenyésztő oldat 10% borjúszérummal és antibiotikummal kiegészítve) tartalmazó műanyag csövekbe kell helyezni. A vizsgálatra kerülő szövetminták: lép, a vese elülső része és emellett vagy a szív vagy az agyvelő. Egyes esetekben petefészek folyadékot kell vizsgálni (1A, 1B, 1C táblázat szerint). Petefészek folyadék vagy szervminták maximálisan 10 halból gyűjthetők egy steril csőbe, amely legalább 4 ml szállító oldatot tartalmaz, és ez jelent egy elegymintát. Minden szövetmintának legalább 0,5 g súlyúnak kell lennie.
A csöveket hőszigetelt konténerbe kell helyezni (pl. vastagfalú polisztirén dobozok) megfelelő mennyiségű jéggel vagy – jégakkuval – a minták laboratóriumba szállítás alatti hűtésére. A fagyasztást el kell kerülni. A szállítás alatt a minta hőmérséklete nem emelkedhet 10 °C fölé, és a laboratóriumba érkezéskor a dobozban jégnek kell maradnia, illetve a jégakku egy vagy több blokkjának még részlegesen vagy teljesen fagyott állapotban kell lennie.
A virológiai vizsgálatnak a lehető leghamarabb el kell kezdődnie, ami nem lehet később, mint a mintavételt követő 48 órán belül, feltéve, hogy a minta szállítóoldatos védelmére vonatkozó, és a hőmérsékleti előírásokat betartották.
Egész halat akkor lehet laboratóriumba küldeni, ha a szállítási hőmérsékleti igényeket kielégítik. Az egész halat vízszívó papírba kell csomagolni, és a fenti módon hűtve műanyag csomagolásban kell szállítani. Élő hal is szállítható.
Minden csomagolást és címkézést a jelenlegi nemzeti vagy nemzetközi szállítási előírásoknak megfelelően kell elvégezni.

1.4. Kiegészítő diagnosztikai anyag gyűjtése
Az érintett diagnosztikai laboratóriummal megegyezésben más halszövetekből is lehet mintát venni és feldolgozni kiegészítő diagnosztikai vizsgálat céljából

2. A minták előkészítése virológiai vizsgálatra

2.1. Fagyasztás kivételes esetben
Ha gyakorlati nehézség merül fel (pl. rossz időjárás, munkaszüneti nap, laboratóriumi problémák stb.), ami megakadályozza a sejtek mintavételt követő 48 órán belüli leoltását, elfogadható a minták szövettenyésztő folyadékban való –20 °C-ra vagy még kisebb hőmérsékletre történő fagyasztása és a virológiai vizsgálat 14 napon belüli elvégzése. A szövetmintát azonban a vizsgálat előtt csak egyszer szabad fagyasztani és felengedtetni. A minta fagyasztásának indokairól (vihar, elhalt sejtvonal stb.) pontos nyilvántartást kell vezetni.

2.2. A szervek homogenizálása
A csövekben lévő szöveteket a laboratóriumban teljesen homogenizálni kell (mozsárban, aprítóban, keverőben steril homokkal), és ezt követően az eredeti szállító oldattal kell szuszpenziót készíteni. Ha a minta 4 cm-nél kisebb egész hal, ezeket steril ollóval vagy szikével kell feldarabolni a bélcsatorna nyílása utáni testrész eltávolítását követően.
Ha a minta egész halat tartalmazott, amely 4–6 cm hosszúságú, a vesékkel együtt a belső szerveket kell feldarabolni. Ha a hal 6 cm-nél nagyobb, a szövetmintákat az I. 1.3. pontban leírtak szerint kell steril ollóval vagy szikével feldarabolni, a fent leírt módon homogenizálni és szállítóoldatos szuszpenziót készíteni. A szövetminta és a szállító oldat végső aránya laboratóriumban beállítva 1:10 legyen.

2.3. A homogenizátum centrifugálása
A homogenizátumot hűtött centrifugában 2–5 °C-on 2000–4000 g között 15 percig kell centrifugálni és a felülúszót vagy 15 °C-on 4 óráig vagy egy éjszakán át 4 °C-on antibiotikummal (pl. gentamicin 1 mg/ml) kell kezelni. Ha a minta szállítása szállító oldatban történt (vagyis antibiotikumos védelem alatt), a felülúszó antibiotikumos kezelése elhagyható. Az antibiotikum kezelés célja a minták bakteriális szennyezésének kiküszöbölése, a szűréses sterilizálás ebben az esetben elhagyható. Ha a felülúszót –80 °C-on tárolják a mintavételt követő 48 órán belül, akkor csak egyszer használható újra virológiai vizsgálatra. Gyakorlati problémák (termosztáthiba, szövettenyészet probléma stb.) esetén, ha a minták leoltása a szövetminta gyűjtése után 48 órán belül nem oldható meg, elfogadható a felülúszó –80 °C-ra történő lefagyasztása a 14 napon belül elvégzett virológiai vizsgálat időpontjáig. A leoltás előtt a felülúszó sejtjeit egyenlő mennyiségű, megfelelően hígított, a helyileg elterjedt IPN vírus szerotípusok elleni ellenanyaggal kell keverni, és legalább egy órán át 15 °C-on vagy maximum 18 órán át 4 °C-on kell inkubálni. Az ellenanyag titerének legalább 1:2000-nek kell lennie az 50%-os plakk neutralizáció teszt alapján. Minden leoltás IPN vírus elleni antiszérummal való kezelése azt célozza, hogy megelőzzék a beoltott sejtkultúrákban az IPN vírus által okozott citopatogén hatást. Az eljárás csökkenti a virológiai vizsgálat időtartamát és csökkenti azoknak az eseteknek a számát, amikor a citopatogén hatás potenciálisan a VHS vagy IHN vírus jelenlétre utalna. Ha a minták IPN-től mentes termelési egységekből jönnek, az IPN vírussal való előkezelés elhagyható.

3. Virológiai vizsgálat

3.1. Szövettenyészet és tápoldat
BF–2 vagy RTG–2 vagy EPC vagy FHM sejteket megfelelő tápoldatban (Eagle MEM vagy ezek módosításai, 10% magzati borjúsavó és megfelelő mennyiségű antibiotikum kiegészítés mellett), 30 °C-on 20% fedettségig kell tenyészteni. Ha a szövettenyészet zárt kémcsövekben van, ajánlott a tápoldat bikarbonátos pufferezése. A nyitott rendszerekben való szövettenyésztés esetén Tris-HCl (23 mM) és Na-bikarbonát (6 mM) puffer alkalmazható. A pH értéknek 7,6 +/–0,2 értéket kell biztosítani.
A szövetmintával történő beoltáshoz fiatal szövettenyészetet kell alkalmazni (4–48 órás tenyészet), amelynek aktív szaporodásban kell lennie, és nem képezhet összefüggő sejtréteget.

3.2. A szövettenyészetek beoltása
Az antibiotikummal kezelt szerv szuszpenziót két hígításban kell a szövettenyészetre leoltani (elsődleges hígítás és ennek 1:10 arányú hígítása, aminek eredménye a szövetminta 1:100, illetve 1:1000 mértékű hígítása, a homológ interferencia-megelőzés érdekében). Legalább két szövettenyészetet kell leoltani. A leoltási minta mennyiségének és a tápoldat mennyiségének 1:10 arányúnak kell lennie. Minden hígításhoz és minden sejtvonalhoz legalább 2 x 2 cm sejtterületet (ami egy 24 vályús szövettenyésztő lemezen 1 vályúnak felel meg) kell használni. Ajánlott a szövettenyésztő lemezek használata, de azonos vagy nagyobb szövetfelületek szintén elfogadhatók.

3.3. A szövettenyészetek inkubálása
A leoltott szövettenyészeteket 15 °C-on 7–10 napig kell inkubálni. Ha a tápoldat színe vörösről sárgára változik, a tápoldat pH-jának megváltozását jelezve, a pH-t steril bikarbonát oldattal vagy ennek megfelelő oldattal módosítani kell, a sejteknek a vírussal szembeni fogékonysága megőrzése céljából. Legalább hathavonta, vagy ha a szövettenyészet csökkent fogékonyságának gyanúja felmerül, a VHS és IHN vírus lefagyasztott törzseivel titrálást kell végezni a szövettenyészetek vírusfertőzéssel szembeni fogékonyságának ellenőrzésére. Az ajánlott eljárást az I. 4. pont ismerteti.

3.4. Mikroszkópos vizsgálat
A leoltott szövettenyészeteket rendszeresen ellenőrizni kell (hetente legalább háromszor) a citopatogén hatás szempontjából 40–150 x nagyítással. Ha citopatogén hatást észlelnek, azonnal meg kell kezdeni az I. 4. pontban leírt módon a vírusazonosítási eljárást.

3.5. Továbboltás
Ha az elsődleges leoltás után 7–10 nap alatt nem alakult ki citopatogén hatás, továbboltást kell végezni az elsődleges leoltásnál alkalmazott méretű új szövettenyészetre.
Az elsődleges szövettenyészet szövetfolyadék (felülúszó) minden szövettenyészetéből/vályújából egyenlő mennyiséget szövetvonal szerint kell összeönteni 7–10 nappal az elsődleges leoltás után. Az elegymintákat homológ sejtvonalakra kell leoltani hígítatlanul és 1:10-es hígításban (végső hígítás 1:10 és 1:100) az I. 3.2. pontban leírtak szerint. Más módszer szerint az elsődleges szövettenyészet tápoldatának 10%-os mintáját közvetlenül az új szövettenyészetre lehet leoltani (vályúból vályúba történő továbboltás). A leoltást megelőzheti az I. 2.3. pontban leírt módon a megfelelő hígítású IPN vírus elleni szérummal végzett inkubálás.
A beoltott szövettenyészeteket ezután 7–10 napig 15 °C-on inkubálják az I. 3.4. pontban leírt megfigyelés mellett.
Ha toxikus citopatogén hatás jelentkezik az inkubálás első három napján, újabb átoltást lehet végezni, de a sejteket ekkor 7 napig kell inkubálni és újból át kell oltani további 7 napos megfigyelés céljából. Ha a toxikus citopatogén hatás három nap után jelentkezik, a sejtek egyszer passzálhatók és inkubálhatók az eredeti leoltástól számított 14 napos megfigyelési időre. Az inkubálás utolsó 7 napján nem jelentkezhet toxikus jelenség.
Ha az antibiotikum kezelés ellenére bakteriális fertőzöttség jelentkezik, a továbboltást 2000–4000 g-vel 15–30 percig 2–5 °C-on végzett centrifugálásnak kell megelőznie és/vagy a felülúszót alacsony fehérjekötésű szűrőmembránnal lehet szűrni. Emellett a továbboltási eljárás ugyanaz, mint a toxikus citopatogén hatás esetén.

4. Vírusazonosítás

4.1. Vírusazonosító próbák
Ha citopatogén hatás jelentkezett egy szövettenyészetben, a tápoldatot kell a következő technikák valamelyikével megvizsgálni: neutralizáció, immunfluoreszcencia, ELISA. Ha ezekkel a tesztekkel nem sikerült egy héten belül a vírus azonosítása, a felülúszót nemzeti referencia laboratóriumba vagy az EU referencia laboratóriumba kell beküldeni azonosítás céljából.

4.2. Neutralizáció
A legyűjtött felülúszóból el kell távolítani a sejteket centrifugálással (2000–4000 g) vagy kis fehérjemegkötő kapacitású membránon való szűréssel, és a felülúszót 1:100 és 1:1000 arányban kell hígítani a tápoldatban. A két felülúszó hígításból egyenlő mennyiségeket azonos mennyiségben az alábbi reagensekkel külön-külön kell keverni és 1 °C-on 60 percig inkubálni:
a) VHS vírus elleni csoportspecifikus ellenanyagot tartalmazó szérum 1:50 (tf:tf) hígításban,
b) IHN vírus elleni csoportspecifikus ellenanyagot tartalmazó szérum 1:50 (tf:tf) hígításban,
c) a helyben előforduló IPN vírus szerotípusok elleni antiszérum keverék 1:50 (tf:tf) hígításban,
d) tápoldat önmagában (pozitív kontroll).
Minden vírus felülúszó-szérum keverékből legalább két szövettenyészetet kell 50 μl-rel beoltani és 15 °C-on inkubálni. A citopatogén hatást az I. 3.4. pontban leírtak szerint kell ellenőrizni.
Egyes VHS vírus törzsek nem reagálnak a neutralizációs tesztben. Az ilyen izolátumokat immunfluoreszcenciával vagy ELISA-val kell azonosítani. Alternatív módon más bevált neutralizációs próba is használható.

4.3. Immunfluoreszcencia
Minden vírus izolátum azonosításához 24 órás tenyésztés után legalább nyolc fedőlemeznyi vagy azzal azonos méretű, 60–90%-os borítású sejtmennyiségre van szükség. Erre a célra az EPC sejtek ajánlottak, mert erősen tapadnak az üvegfelülethez, de más sejtvonalak (BF–2, RTG–2 vagy FHM) szintén használhatók.
Amikor a sejtek leülepedtek az üveg felületére (a beoltás után kb. egy órával), vagy ha a sejteket maximum 24 óráig tenyésztették ezeken a felületeken, az azonosításra váró vírussal beoltják a sejteket. Négy szövettenyészetet oltanak be 1:10 térfogat hígítással és négy szövettenyészetet 1:100 térfogat hígítással. A beoltott szövettenyészeteket 20–30 óráig 15 °C-on inkubálják. Az inkubálás után a szövettenyészeteket kétszer lemossák szérummentes Eagle MEM tápoldattal, 80% jéghideg acetonban fixálják, és a kétrétegű indirekt fluoreszcens ellenanyag módszerrel festik. Az első reagens réteg referencia minőségű monoklonális vagy poliklonális ellenanyag. A második réteg fluorokrómmal konjugált antiszérum az első rétegben használt ellenanyag ellen. Minden egyes megvizsgált antiszérum esetén legalább egy nagy dózisú és egy kis dózisú beoltott szövettenyészetet kell vizsgálni. A teszthez megfelelő negatív és pozitív kontrollokat kell beállítani. Ajánlott a FITC vagy TRITC fluorokróm alkalmazása. A megfestett szövettenyészeteket glicerines konyhasó oldat felhasználásával fedőlemezzel kell borítani.
Beeső ultraibolya fényben kell a mintákat vizsgálni. Az okulárnak 10–12 x nagyításúnak, az objektívnek 25–40 x nagyításúnak kell lennie > 0,7 illetve > 1,3 numerikus apertúrával.
A fenti immunfluoreszcenciás technika példaként szerepel.
Más, igazolt hatékonyságú immunfluoreszcenciás technikákat (figyelembe véve a szövettenyészet, fixálás és referencia minőségű ellenanyag alkalmazását) is lehet alkalmazni.

4.4. ELISA
A mikrotitráló lemezek vályúit egy éjszakán át a referencia minőségű tisztított immunglobulin frakció ellenanyagaival fedik.
A lemezek PBS-Tween–20 pufferes mosása után, az azonosításra váró vírust kettes vagy négyes léptékű hígítással a vályúkhoz adják, és 37 °C-on 60 percig inkubálják a fedő ellenanyaggal. A PBS-Tween–20-as pufferrel való mosás után, a fedő ellenanyagnak megfelelő specificitású biotinilezett ellenanyagot adnak a vályúkhoz, és 20 °C-on 60 percig inkubálják. A fenti mosás megismételése után a tormaperoxidázzal konjugált streptiviridint adnak a vályúkhoz, és 20 °C-on egy órán át inkubálják. Az utolsó mosás után, a megkötött enzimet megfelelő ELISA szubsztrát (OPD vagy más) hozzáadása után láthatóvá teszik.
A fenti biotin-avidin alapú ELISA csak példa. Más, ellenőrzött hatékonyságú ELISA megoldás is lehetséges.

1A Táblázat

Az övezetek és a nem-mentes övezetekben lévő halgazdaságok ellenőrzése és mintavételezése a VHS és/vagy IHN mentes státusz megadása előtti kétéves ellenőrzési időszakra (a 3. számú melléklet I. pontjának megfelelően)

Kontinentális zónák
és halgazdaságok

Évenkénti
klinikai
vizsgálatok
száma (két év)

Évenkénti
laboratóriumi vizsgálatok
száma (két év)

Vírus jelenlétére irányuló laboratóriumi vizsgálat1

növendékhalak száma
(szerv anyag)

tenyészhalak száma
(petefészek folyadék)

a) Tenyészhalat is tartó gazdaság

2

2

120 hal (első vizsgálat)2,
150 hal (második vizsgálat)

30 hal (első vizsgálat)3,
0 hal (második vizsgálat)

b) Csak tenyészhal gazda-ság

2

1

0

150 hal (első vagy második vizsgálat)3

c) Tenyészhal nélküli hal-
gazdaság

2

2

150 hal (első és második vizsgálat)

0
A halak maximális száma elegymintánként: 10
__________
1 Alternatív módon az 1B táblázatban felsorolt csökkentett mintaszám használható, ha az A) II. 1.; A) I. 1.2. a) pont B modell és az A) III. pont alatt felsorolt feltételeknek megfelelnek.
2 Klinikai vizsgálat.
3 Kivételes esetben    ha nem lehet petefészek folyadékot nyerni, szervminta is vehető.


1B Táblázat

A VHS és/vagy IHN mentes státusz fenntartása érdekében végzett ellenőrzési és mintavételezési eljárás a mentes státusz elérése előtti két évre olyan övezetekben és olyan nem-mentes övezetekben lévő halgazdaságokban, ahol ezen betegségektől való mentességre hivatalos dokumentumok léteznek (a 3. számú melléklet I. és III. pontja alapján)

Kontinentális zónák
és halgazdaságok

Évenkénti
klinikai
vizsgálatok
száma (két év)

Évenkénti
laboratóriumi vizsgálatok
száma (két év)

Vírus jelenlétére irányuló laboratóriumi vizsgálat1

növendékhalak száma
(szerv anyag)

tenyészhalak száma
(petefészek folyadék)

a) Tenyészhalakat is tartó halgazdaság

2

2

0 hal (első vizsgálat)1,
30 hal (második vizsgálat)

30 hal (első vizsgálat)2,
0 hal (második vizsgálat)

b) Keltetők

2

1

0

30 hal (első és második vizs-
gálat)2

c) Tenyészhal nélküli hal-
gazdaságok

2

2

30 (első és második vizsgá-
lat)

0
A halak maximális száma elegymintánként: 10
____________
1 Klinikai vizsgálat.
2 Kivételes esetben    ha nem lehet petefészek folyadékot nyerni, szervminta is vehető.

1C Táblázat

A VHS és/vagy IHN mentesség státusz fenntartására végzett vizsgálatok és mintavételezések övezetekben vagy nem-mentes övezet halgazdaságokban (a 3. számú melléklet I. pontja alapján).

Kontinentális zónák
és halgazdaságok

Évenkénti klinikai
vizsgálatok száma (két év)

Laboratóriumi vizsgálatra kerülő mintacsoportban lévő halak száma1

növendékhalak száma
(szerv anyag)

tenyészhalak száma
(petefészek folyadék)

a) Tenyészhalakat is tartó gaz-
daságok

2

20 hal (első és második vizsgá-
lat)

10 hal (első vagy második vizs-
gálat)2

b) Csak tenyészhalat tartó gaz-
daságok

2

0

30 hal (első vagy második vizs-
gálat)2

c) Tenyészhal nélküli halgaz-
daságok

2

30

0
A halak maximális száma elegymintánként: 10
________
1 A mentes övezetekben rotációs alapon csak a halgazdaságok 50%-ában kell évente mintát venni. A nem-mentes övezetekben lévő mentes halgazdaságokban minden évben kell mintát venni.
2 Kivételes esetben, ha nem lehet petefészek folyadékot nyerni, szervminta is vehető.


II. A VHS és IHN járványkitörés gyanú esetén alkalmazott diagnosztikai eljárások

A következő technikák közül kell egyet vagy többet kivitelezni a VHS és az IHN diagnosztizálása érdekében:
1. Hagyományos vírus izolálás után a vírus szerológiai azonosítása
2. Vírus izolálás egyidejűleg végzett szerológiai vírus azonosítással
3. Egyéb diagnosztikai eljárások (indirekt immunfluoreszcencia, ELISA)
Az első VHS és/vagy IHN eset igazolása a mentes övezetekben nem alapulhat kizárólag a 3. pontban leírt módszereken. Az 1. vagy a 2. módszert kell alkalmazni.
A vírusvizsgálatra küldött szövetmintát egyes esetekben kísérhetik egyéb anyagok bakteriológiai, parazitológiai, szövettani vagy egyéb vizsgálatokra a differenciált diagnózis felállítása érdekében.

1. Hagyományos vírus izolálás utáni szerológiai vírus azonosítás

1.1. A minták megválasztása
A vizsgálatra legalább 10, az IHN vagy VHS jellegzetes tüneteit mutató halat kell kiválasztani

1.2. A halminták feldolgozása és szállítása
I. 1.3. pont szerint.

1.3. Kiegészítő diagnosztikai anyag gyűjtése
I. 1.4. pont szerint.

1.4. A minták előkészítése virológiai vizsgálatra
I. 2. pont szerint.

1.5. Virológiai vizsgálat
I. 3. pont szerint.

1.6. Vírusazonosítás
I. 4. pont szerint.

2. Vírus izolálás egyidejűleg végzett szerológiai vírus azonosítással

2.1. Minták kiválasztása
II. 1.1. pont szerint.

2.2. Halminták feldolgozása és szállítása
I. 1.3. pont szerint.

2.3. Kiegészítő diagnosztikai anyag vétele
I. 1.4. pont szerint.

2.4. A szervek homogenizálása
I. 2.2. pont szerint.

2.5. A homogenizátum centrifugálása
A homogenizátumot hűtött centrifugában 2–5 °C-on 2000–4000 g-vel 15 percig centrifugálják, a felülúszót összegyűjtik és 4 órán át 15 °C-on antibiotikummal (pl. gentamicin 1 mg/ml) kezelik, vagy kis fehérje megkötő képességű membránszűrőn szűrik.

2.6. A felülúszó kezelése diagnosztikai antiszérummal
Az antibiotikummal kezelt vagy membránon megszűrt szerv szuszpenziót 1:10 és 1:1000 arányban tápoldatban hígítják és egyenlő mennyiségeket elkevernek az I. 4.2. pontban felsorolt reagensekkel, majd 60 percig 15 °C-on inkubálják a keverékeket.

2.7. Szövettenyészet és tápoldat
I. 3.1. pont szerint.

2.8. A szövettenyészetek leoltása
Minden vírus-szérum keverékből (II. 2.6. pont alapján) szövettenyészet vonalanként legalább két szövettenyészetet 50 μl mintával leoltanak.

2.9. A szövettenyészetek inkubálása
I. 3.1. pont szerint.

2.10. Mikroszkópos vizsgálat
A leoltott szövettenyészeteket naponta megvizsgálják citopatogén hatás jelenlétére 40–150 x nagyítással. Ha valamelyik felhasznált antiszérum megakadályozta a citopatogén hatást, akkor ennek megfelelően a vírus azonosítottnak tekinthető.
Ha a citopatogén hatást egyetlen antiszérum sem akadályozza meg, az I. 4. pont szerint vírus azonosítási eljárásokat kell elvégezni.

2.11. Továbboltás
Ha 7–10 nap alatt nem alakul ki citopatogén hatás, továbboltást kell alkalmazni a felülúszóval beoltott tápoldattal (II. 2.6. pont) az I. 3.5. pont szerint.

3. Egyéb diagnosztikai eljárások
Az I. 2.2. pont szerint készült felülúszókkal elvégezhető az indirekt immunfluoreszcenciás vagy ELISA teszt az I. 4.3., illetve I. 4.4. pontok szerint. Ezeket a gyors technikákat a mintavétel után 48 órán belül ki kell egészíteni virológiai vizsgálattal a II. 1. vagy 2. pont szerint, ha
a) negatív eredményt adnak a gyors próbák, vagy
b) egy mentes övezetben az első IHN vagy VHS pozitivitást észlelik.
A szövetmintákon további diagnosztikai vizsgálatok végezhetők, mint pl. RT-PCR, immunfluoreszcencia fagyasztott metszeteken, formalinban fixált szövetmintán immunhisztokémia. Ezeket a technikákat mindig ki kell egészíteni a nem-fixált szövetmintákból végzett szövettenyészet oltással.

III. Dokumentált VHS és/vagy IHN mentes övezetekben vagy nem-mentes övezetekben lévő halgazdaságokban

A hivatalos állategészségügyi ellenőrzés irányelvei és kritériumai

1. Állategészségügyi ellenőrző program csak akkor kezdeményezhető,
– ha létezik egy hivatalosan elismert VHS és/vagy IHN vírusmentesítési program, amibe beletartozott a halgazdaság minden halának eltávolítása, a tisztítás, fertőtlenítés és betelepítetlenül hagyás, és befejeződött a mentes halgazdaságból történő betelepítés előtt, vagy
– olyan halgazdaságban történik, amelynek a történetében nem fordult elő VHS vagy IHN vírusfertőzés.

2. Az állategészségügyi ellenőrző programnak klinikai vizsgálaton és laboratóriumi vizsgálatokon kell alapulnia.

3. A programnak tartalmaznia kell kétévente végzett klinikai szemlét és laboratóriumi vizsgálatot.

4. Az egyes években végzett szemlék egyikén minden halgazdaságban 30 halszövet vagy ovariális folyadék mintát kell gyűjteni. A mintákat az I. 1.2. és 4. pontban leírtak szerint kell kiválasztani, feldolgozni és a laboratóriumban megvizsgálni.

5. Az állatorvosi ellenőrző programot az övezetben négy éven át minden halgazdaságban vagy a mentességi státuszra váró, a nem-mentes övezetben lévő halgazdaságban el kell végezni.

6. A program hivatalos elismeréséhez nem fordulhatnak elő VHS vagy IHN esetek, vagy nem mutathatják ki a kórokozókat (sem klinikai fertőzés nem lehet, sem vírus izolálás).

IV. A szövettenyészetek fogékonyságát ellenőrző titrálási eljárás

Legalább két VHS és egy IHN vírus izolátumot kell használni. Az izolátumoknak az EU-ban előforduló nagy vírus csoportokba tartozónak kell lennie. Pl. egy VHS vírus izolátum édesvízi pisztráng patogén izolátuma és egy tengeri patogén izolátum egy IHN pisztráng patogén vírus törzs Európából.
A tagországok jól ismert izolátumait kell használni. Referencia izolátumok hozzáférhetők az EU halbetegség referencia laboratóriumából.
Alacsony szövettenyészet passzázs számú vírus izolátumokat palackokban BF–2 vagy RTG–2 sejteken (VHS vírus) és EPC vagy FHM sejteken (IHN vírus) szaporítanak. Legalább 10% szérumot tartalmazó tápoldatot kell alkalmazni. A leoltásnál alacsony fertőzési multiplicitást (MOI < 1) kell alkalmazni.
A teljes citopatogén hatás kialakulásakor a tápoldat centrifugálásával (2000 g, 15 perc) kapott felülúszót 0,45 μm membránszűrőn szűrik és fagyasztócsövekbe osztják. A vírust –80 °C-on tárolják.
A lefagyasztás után egy héttel, három fagyasztócső ismétlésben minden vírust felolvasztanak hideg vízben és megtitrálják a megfelelő szövettenyészeteken. Legalább hathavonta, vagy ha gyanítják, hogy a szövettenyészet fogékonysága csökkent, minden vírus izolátumot felolvasztanak és titrálnak.
A titrálási eljárást részletesen le kell írni, és minden alkalommal ugyanazt a módszert kell alkalmazni.
A végpont hígítási titráláshoz kell tartoznia minden hígítási lépés hatszori ismétlésének. A titereket a korábban kapott titerekkel kell összehasonlítani. Ha a három vírus izolátum valamelyikének titere 2-es logaritmussal vagy jobban csökken a kezdeti titerhez képest, a szövettenyészetet nem szabad a továbbiakban használni az ellenőrzés céljára.
Ha más szövettenyészeteket tartanak a laboratóriumban, minden szövetvonalat egyenkét meg kell vizsgálni.
Az eredményeket legalább 10 évig meg kell őrizni.

B)

Pontyfélék tavaszi viraemiájának kimutatására szolgáló mintavételi eljárás

I. A halállomány minősítése céljából

1. A halmintavétel időpontja
A halgazdaságokat tavasszal és ősszel, amikor a vízhőmérséklet 12–17 °C között van, évente legalább kétszer ellenőrizni kell, és ez alkalommal mintát venni, az ellenőrzések között eltelt idő legalább négy hónap legyen, valamennyi termelő egységet meg kell vizsgálni az elhullott gyenge vagy természetellenes viselkedésű halak számbavételével. Különös gondot kell fordítani a vízleeresztő és befolyó hely környékére.

2. Kiválasztás, mintavétel
A mintákat a halak faja, kora és származása szerint kell venni.
Mesterséges szaporítás idején a mintavétel az ivari produktum (petefészek folyadék) vételére korlátozódhat, ha az illetékes állomás mást nem rendel el.

3. Mintavétel a tünetmentes (egészséges) halakból virológiai vizsgálatra:
a) a halgyűjtés fel kell hogy öleljen egy statisztikailag szignifikáns számot a fajból;
b) ha a haltermelő egység ivadékneveléssel is foglalkozik, az évenkénti mintagyűjtés során az egyik minta a szaporítóanyag (ikra, tej) legyen, amelyet a fejés alkalmával kell gyűjteni. Ha az ivadék állományban a halak különböző korúak, mindig az idősebbeket kell kiválogatni a mintavételkor;
c) a mintát járványtani tóegység alapján kell venni. A járványtani tóegység az azonos vízellátású tavakban élő halfajok csoportja. Minden egységből vett minimális mintavétel mennyisége úgy történjen, hogy 95%-os biztonságot adjon arra, hogy az esetlegesen fertőzött példányok bekerülnek a mintába, feltételezve, hogy a fertőzöttségi szint nagyobb, mint 2%, 5% vagy 10%;
d) a haltermelő egységet egy évben kétszer kell megvizsgálni két éven át, amikor az évszak és a víz hőmérséklete a legkedvezőbb a kórokozók előfordulására és kimutatására. Haltermelő egységenként, az első két év mindegyikében, az ellenőrzések alkalmával 150 halat, az anyaállományból pedig ovárium folyadékot kell gyűjteni;
e) ha a halegészségügyi ellenőrzés egy adott területen természetes vízi állományra irányul, 150 halat kell gyűjteni évente egyszer, két éven keresztül. Amennyire csak lehetséges a legidősebb halakat és/vagy ovárium folyadékot kell gyűjteni.

4. Mintavétel a mentes státusz fenntartása esetén:
a) minden évben egységenként két alkalommal 30-30 mintát kell gyűjteni. Amennyiben a helyszíni vizsgálat során beteg halakat észlelnek, azokat laboratóriumi vizsgálatra kell küldeni;
b) olyan gazdaságból, amely emberi fogyasztásra állít elő halat és a tenyészhalat mentes halgazdaságból szerzi be, a mentesség eléréséhez évente 2 x 30 db halat kell virológiai vizsgálatra küldeni;
c) azoknak a természetes vizeknek az egészségügyi állapotát, amelyet már egyszer mentesnek minősítettek, csak úgy lehet fenntartani, hogy évente 30 példányt vizsgáltatnak meg;
d) a haltermelő egységet csak olyan állománnyal lehet benépesíteni, melynek egészségi állapota megegyezik, vagy magasabb besorolású, mint a fogadó gazdaságé.

Statisztikai táblázat a minősítés mintavételi számainak meghatározásához

A járványtani tó egységből
hal db

2%-os fertőzöttségi szint esetén
a vizsgálandó db-szám

5%-os fertőzöttségi szint esetén
a vizsgálandó db-szám

10%-os fertőzöttségi szint esetén
a vizsgálandó db-szám

50

50

35

20

100

75

45

23

250

110

50

25

500

130

55

26

1 000

140

55

27

1 500

140

55

27

2 000

145

60

07

4 000

145

60

27

10 000

145

60

27

100 000
vagy több

150

60

30


II. A betegség gyanúja esetén

A mintát a klinikai tünetet mutató halakból kell diagnosztikai vizsgálat céljára gyűjteni:
a) minimálisan 10 db betegség tüneteit mutató halat kell kiválogatni;
b) élő állapotban kell a halakat gyűjteni, de leölt vagy friss halhullák felhasználhatók vizsgálat céljára;
c) az élő vagy kiirtott állapotban lévő halakat, külön csomagolva, lepecsételve, fertőzésmentesen, hűtött konténerben vagy jég között tartva kell szállítani. A vizsgálati anyagot a lehető leggyorsabban kell a vizsgálati helyre eljuttatni. A minta mélyhűtése szigorúan kerülendő;
d) a vizsgálandó minta ivadékok esetén legalább 20 halból, 5 cm-nél nagyobb halak esetén 10 egyedből álljon.

4. számú melléklet a 68/2002. (VIII. 15.) FVM rendelethez


Fertőző halbetegségek következtében elrendelt zárlati, korlátozó intézkedések

Helyi zárlat

1. Helyi zárlaton a járványtani tóegység zárlatát kell érteni. A helyi zárlat alatt álló helyre halat be- és kivinni nem lehet. A helyi zárlat alatt álló helyen használt eszközöket (ladikokat, edényeket, hálókat, járműveket stb.) kivinni a helyi zárlat időtartama alatt nem szabad. A helyi zárlat alatt álló helyre a hatósági állatorvos engedélyével csak azok léphetnek be, akiknek jelenléte a halállomány ellátásához, gyógyításához vagy egyéb okból szükséges. A zárlat alatt álló helyre a bejáratnál történő fertőtlenítő berendezések használatát követően lehet be- és kilépni. (Személyi és jármű-fertőtlenítő)

2. Helyi zárlat alá kell helyezni azokat a tóegységeket, ahol a betegséget, a betegség vagy fertőzöttség gyanúját megállapították, továbbá azokat a tavakat is, ahová a beteg, a betegségre vagy fertőzöttségre gyanús halak bekerülhettek, illetve azok vízrendszerével érintkezhettek.

3. A helyi zárlat alatt álló tóegységet őriztetni kell.

4. A helyi zárlat megvalósításához szükséges tárgyi feltételek költségei a halállomány tulajdonosát terhelik.

5. A helyi zárlatot a kerületi főállatorvos rendeli el, és oldja fel.

Védőkörzet

1. Az 1. számú melléklet II. listáján felsorolt betegségek által érintett vízgyűjtő területre (legalább 10 km sugarú kör által határolt területen), az 1. számú melléklet III. listájában lévő betegség előfordulásakor legalább 3 km sugarú kör által határolt területen a védőkörzeti intézkedéseket az állomás rendeli el.

2. A védőkörzet alá helyezett vízterületekről betegségre fogékony halat kivinni vagy oda bevinni nem szabad.

3. A védőkörzetben használt eszközöket (ladikokat, edényeket, hálókat, járműveket stb.) más tógazdaságba az állomás engedélyével lehet kivinni. Az engedély csak akkor adható meg, ha a kivinni kívánt tárgyat fertőtlenítették.

4. A védőkörzetet fel kell oldani, ha a fertőzött vagy beteg, a betegségre gyanús halállományt lehalászták, a vizet lebocsátották, a tavakat, valamint az eszközöket fertőtlenítették.
A védőkörzetet az állomás szünteti meg.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás