Kifejezéskereső

  • ELI
  • ELIELI

Tartalomjegyzék

  • Szerkezet

9/2002. (III. 22.) KöM–KöViM együttes rendelet

a használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól

2003.01.01.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 89. §-ának (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeljük el:

A rendelet hatálya

1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed:

a) arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre, aki (amely) a felszíni vizekkel kapcsolatban jogokkal rendelkezik, vagy akit (amelyet) kötelezettségek terhelnek, valamint akinek (amelynek) létesítménye vagy terméke, illetve tevékenysége vízszennyezést okoz vagy okozhat,

b) a felszíni vizekre, azok terhelésére, veszélyeztetésére, szennyezésére.

(2) A rendelet hatálya nem terjed ki:

a) a természetes és mesterséges eredetű radioaktív anyagoktól eredő vízszennyezésre,

b) ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az egyedi házi szennyvízkibocsátásokra.

Értelmező rendelkezések

2. § E rendelet alkalmazásában

a) területi határérték: közvetlenül a felszíni vízbe mint befogadóba [a felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Fvr.) 3. § d) pontja] történő bevezetésre vonatkozó, az 1. számú melléklet szerint meghatározott vízszennyezőanyag-kibocsátási határérték;

b) technológiai határérték: egyes tevékenységek szennyvízkibocsátására e rendelet 2. számú melléklete szerint meghatározott vízszennyezőanyag-kibocsátási határérték;

c) közvetlen bevezetés: a telephelyről, illetve szennyvíztisztítóból kibocsátott szennyvíz, használt víz további tisztítás nélküli felszíni vízbe történő vezetése;

d) közvetett bevezetés: a telephelyről kibocsátott szennyvíz, illetve használt víz szennyvízelvezető művön vagy egyéb csatornán (üzemi vízilétesítményen) való elvezetése és további tisztítás után történő felszíni vízbe vezetése;

e) keletkezési hely: az a pont, ahol egy adott szennyezőforrás szennyvizét bármely más eredetű szennyvízzel való egyesítés (keveredés) előtti (a szennyezőforrás és a gyűjtővezetékbe való bebocsátás előtti) szakaszon ellenőrzik;

f) elkeveredés előtti pont: csak a különböző szennyezőanyag-tartalmú szennyvizek egyesítése (keveredése) esetén értelmezett, a szennyvizek összefolyása előtti engedélyben meghatározott ellenőrzési hely;

g) felszíni víz befogadóba történő bevezetés előtti hely: a felszíni víz befogadóba vezetés előtt található utolsó csatornaakna, illetve mintavételi pont. Szennyvízelvezető műre vagy közös üzemi tisztítóra vezetés esetén, azon komponensekre, melyek tisztítását a települési szennyvíztisztító, illetve a közös üzemi szennyvíztisztító üzemeltetője nem vállalta át a kibocsátótól, a szennyvízelvezető műbe, illetve az üzemi szennyvízgyűjtő hálózatba való bebocsátás előtti mintavételi pont;

h) közös üzemi szennyvíztisztító: az a létesítmény, melyet több kibocsátó közösen használ a különböző eredetű, döntően technológiai (ipari) szennyvizek (közös) tisztítására;

i) egyesített szennyvíz: különböző eredetű (különböző szennyezőanyag-tartalmú) szennyvizek közös elvezetéssel való egyesítése (keveredése);

j) keverék (elegy) számítás: egyesített szennyvizek megengedhető határértékének (terhelés, koncentráció) kiszámítása, az e rendeletben előírt, különböző eredetű szennyvizekre vonatkozó technológiai határértékek alapján, a 3. számú mellékletben közölt eljárás szerint.

A határértékek általános alkalmazási szabályai

3. § (1) A külön jogszabályban1 meghatározott hatóság a technológiai határértékeken túl, a területi határértékek közül csak az adott kibocsátásra jellemző szennyező anyagokra állapíthat meg határértéket.

(2) Közös kezelés esetén – amennyiben a szennyvíznek az elkeveredés előtti pontjára az e rendelet szerinti technológiai határérték kötelező – a hatóság a különböző eredetű szennyvizek előkezelés nélküli egyesítését egyedileg engedélyezheti a kibocsátó [Fvr. 3. § j) pontja] számára. A kibocsátónak előzetesen számítással igazolnia kell, hogy a közös kezelés után, egy adott szennyező anyagra vonatkozó mennyiségi terhelés legalább annyival csökken, mint amennyi az elkeveredés előtti pontra előírt követelmények elkülönített betartásával elérhető.

(3) A keletkezési helyre előírt határértékek esetében csak a szükséges előkezelés után engedélyezhető a szennyvizek egyesítése és további közös kezelése.

A kibocsátott szennyvíz felszíni vízbe történő közvetlen bevezetése esetén a határértékek megállapításának
egyedi szabályai

4. § (1) Új létesítmények kibocsátási határértékének megállapítása esetén, valamint az Fvr. 24. § (1) bekezdésében meghatározott türelmi idő lejárta után, ha a tevékenység szennyvízkibocsátására a felszíni vízbe való közvetlen bevezetésre vonatkozó technológiai határértéket jogszabály állapítja meg, az engedélyben a technológiai határértéket kell kibocsátási határértékként figyelembe venni. Ettől eltérni az Fvr. 13. § (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel lehet.

(2) Amennyiben a hatóság az Fvr. 13. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a technológiai határértéknél szigorúbb határértéket állapít meg és a felszíni víz befogadó az 1. számú melléklet 2–3. vízminőség-védelmi területi kategóriába esik, döntését a befogadó terhelhetőségére vonatkozó számításokra való hivatkozás alapján kell meghoznia, és az indoklásban erre ki kell térnie. Amennyiben a felszíni víz befogadó az 1. számú melléklet 1. vízminőség-védelmi területi kategóriába esik, a szigorúbb határérték megállapításának okát a befogadó terhelhetőségének figyelembevételével kell indokolni.

(3) A befogadó terhelhetőségének meghatározásánál különösen figyelembe kell venni:

a) a szennyvíz tisztíthatóságát,

b) a szennyvíz közegészségügyi ártalmasságát,

c) a szennyvíztisztító berendezés üzemeltetésének körülményeit és hatásfokát,

d) a befogadó sajátos viszonyait, különösen a mértékadó vízhozamának és az átlagos szennyvízmennyiség arányát,

e) a szennyvízbevezetés módját (parti vagy sodorvonali),

f) a befogadó vizének hasznosítási szempontjait.

(4) Közös üzemi szennyvízgyűjtő hálózaton elvezetett különböző eredetű technológiai szennyvizeknek a felszíni befogadóba való közös bevezetésére vonatkozó technológiai határértéket keverékszámítással kell meghatározni. A számításnál a különböző eredetű szennyvízáramok (különböző tevékenységekből származó technológiai szennyvizek) befogadóra vonatkozó követelményeiből kell kiindulni, és a technológiai határértéket a 3. számú melléklet szerint kell meghatározni.

A kibocsátott szennyvíz felszíni vízbe történő közvetett bevezetése esetén a technológiai határértékek megállapításának egyedi szabályai

5. § (1) Közvetett szennyvízbevezetés esetén, amennyiben a szolgáltató, illetve a közös üzemi tisztító üzemeltetője a szennyvíz tisztítását, az Fvr. 14. §-ában előírtak szerint a kibocsátótól átvállalja, a települési tisztítót, illetve a közös üzemi tisztítót – a felszíni vízbe történő közvetlen bevezetésre előírt technológiai határértékek teljesítése szempontjából – a kibocsátó szennyvíztisztítójának kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdésben előírtak alkalmazása esetén, egy adott szennyező komponensre vonatkozó, az Fvr. 10. § alapján megállapított technológiai határérték helyett, a szolgáltató, illetve az üzemeltető által átvállalt – az Fvr. 14. § (4) bekezdése alapján a környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott – szennyezőanyag-koncentrációt (terhelést) kell a kibocsátó számára technológiai határértéknek megállapítani.

6. § (1) Ez a rendelet 2003. január 1-jén lép hatályba.

(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a kibocsátási határértékek szempontjából a Tanács 76/464/EGK irányelve az egyes, a Közösség vizeibe kibocsátott veszélyes anyagok által okozott szennyezésről,

b) a Tanács 82/176/EGK irányelve a klór-alkáli elektrolízisből származó higanykibocsátás határértékeiről és minőségi követelményeiről,

c) a Tanács 83/513/EGK irányelve a kadmium kibocsátási határértékekről és minőségi követelményekről,

d) a Tanács 84/156/EGK irányelve a klór-alkáli elektrolízis iparon kívüli higanykibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi követelményekről,

e) a Tanács 84/491/EGK irányelve a hexaklór-ciklohexán kibocsátási határértékekről és minőségi követelményekről,

f) a Tanács 86/280/EGK irányelve a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplő egyes veszélyes anyagok vizekbe történő kibocsátásának határértékeiről és minőségi követelményeiről,

g) a Tanács 88/347/EGK irányelve a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplő egyes veszélyes anyagok vizekbe történő kibocsátásának határértékeiről és minőségi követelményeiről szóló 86/280/EGK irányelv II. mellékletének módosításáról,

h) a Tanács 90/415/EGK irányelve a 76/464/EGK irányelv mellékletében foglalt I. listán szereplő egyes veszélyes anyagok vizekbe történő kibocsátásának határértékeiről és minőségi követelményeiről szóló 86/280/EGK irányelv II. mellékletének módosításáról,

i) az érzékeny területekre vonatkozó határértékek szempontjából a Tanács 91/271/EGK irányelve a települési szennyvíz kezeléséről,

j) az elérhető legjobb technika alapján meghatározott kibocsátási határértékek szempontjából a Tanács 96/61/EK irányelve az integrált szennyezés-megelőzésről és ellenőrzésről.

Dr. Turi-Kovács Bélakörnyezetvédelmi miniszter

Dr. Fónagy János s. k.,
közlekedési és vízügyi miniszter

1. számú melléklet a 9/2002. (III. 22.) KöM–KöViM
együttes rendelethez


A felszíni vízi környezetbe közvetlenül bevezetett szennyvizek országos területi kibocsátási határértékei
és a vízminőség-védelmi területi kategóriák

Sor-
szám

Megnevezés

1. Balaton
és vízgyűjtője

2. Egyéb védett
területek

3. Általános

1.

pH

6,5–8,5

6,5–9

6–9

 

Szennyező anyagok

Határérték mg/l

2.

Dikromátos oxigénfogyasztás. KOIk

50

75

150

3.

Biokémiai oxigénigény, BOI5

15

25

50

4.

Összes nitrogén, Nösszes

15

30(1)

50

5.

Összes foszfor, Pösszes

0,7

2(1)

10

6.

Összes lebegőanyag

35

100

200

7.

Összes vas

10

10

20

8.

Összes mangán

2

2

5

9.

Szulfidok

0,01

0,01

2

10.

Aktív klór

2

2

2

11.

Szerves oldószer extrakt (olajok, zsírok)(2)

2

5

10

12.

Ammónia-ammónium-nitrogén

2

5

10

13.

Coliform szám (i = individuum = egyed)(3)

10 i/cm3

10 i/cm3

10 i/cm3

 

Veszélyes és mérgező anyagok

 

 

 

14.

Fluoridok

2

2

20

15.

Fenolindex

0,1

0,1

3

16.

Összes arzén

0,1

0,1

0,5

17.

Összes bárium

0,3

0,3

0,5

18.

Cianid, könnyen felszabaduló

0,1

0,1

0,2

19.

Összes cianid

2

2

10

20.

Összes ezüst

0,01

0,01

0,1

21.

Összes higany

0,001

0,001

0,01

22.

Összes cink

1

1

5

23.

Összes kadmium

0,005

0,005

0,05

24.

Összes kobalt

1

1

1

25.

Króm VI

0,1

0,1

0,5

26.

Összes króm

0,2

0,2

1

27.

Összes ólom

0,05

0,05

0,2

28.

Összes ón

0,3

0,3

0,5

29.

Összes réz

0,5

0,5

2

30.

Összes nikkel

0,5

0,5

1

 

Egyéb

 

 

 

31.

Hőterhelés

A határértéket a hatóság a befogadó érzékenysége alapján állapítja meg(4)
1 A Velencei-tó és a Fertő tó és vízgyűjtője területén a 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet alapján az 1. kategória határértéke érvényes.
2 Állati és növényi zsiradék esetén a határérték háromszoros.
3 A közegészségügyi hatóság által fertőtlenítésre kötelezett üzemek esetében előírandó határérték.
4 A hőterhelt víz felszíni befogadóba való vezetésére előírt kibocsátási határérték megállapítása során a befogadóra vonatkozó ökológiai és vízhasználathoz kötődő határértékek betarthatóságát kell figyelembe venni.


Területi lehatárolás

1. A Balaton, valamint vízgyűjtő területe a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő területük kijelöléséről szóló 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet szerint.

2. Egyéb védett területek (befogadók):
2.1. A Velencei-tó, valamint vízgyűjtőjük a 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelete szerint és a Tatai-tó vízgyűjtő területe
2.2. A Fertő tó, valamint vízgyűjtőjük a 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelete szerint
2.3. Duna 1692–1708 fkm, szelvények közötti szakasza és vízgyűjtő területe, a Duna 1620–1692 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyűjtő területe, valamint a Ráckevei-Soroksári-Duna és vízgyűjtő területe
2.4. Szelidi-tó és vízgyűjtő területe
2.5. Duna 1450–1497 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyűjtő területe
2.6. Komra-völgyi tározó és vízgyűjtő területe
2.7. Köszörű-völgyi tározó és vízgyűjtő területe
2.8. Lázbérci tározó és vízgyűjtő területe
2.9. Bódva és a Hernád vízgyűjtő területe
2.10. Keleti-főcsatorna 0–64 fkm szakasza
2.11. Tisza 340–365 fkm szelvények közötti szakasza és vízgyűjtő területe, az Alcsi, a Szajoli, a Fegyverneki, a Tiszabői, a Gólyi, a Fekevárosi és a Tiszasülyi Holt-Tisza, valamint a Tisza-tó vízgyűjtő területe
2.12. Maros hordalékkúp
2.13. Hasznosi tározó és vízgyűjtő területe
2.14. Csórréti tározó és vízgyűjtő területe

3. Általánosan védett felszíni vízminőségvédelmi területek (befogadók):
Minden az 1. és 2. kategóriába nem tartozó felszíni víz befogadó.

2. számú melléklet a 9/2002. (III. 22.) KöM–KöViM
együttes rendelethez


Technológiai határértékek
I. Rész
Települések szennyvízelvezetésével, szennyvízkibocsátásával kapcsolatos technológiai határértékek
A) Alkalmazási terület:
TEÁOR besorolás: 90.01
Szakágazat: Szennyvízelvezetés, -kezelés
Ezen melléklet előírásai a 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 2. § 27. pontja szerinti szennyvíztisztító telep szennyvíz-
kibocsátására vonatkoznak.
B) Általános követelmények
A technológiai szennyvizeket a szennyvízelvezető műbe vezetés előtt a külön jogszabályoknak megfelelő előtisz-
tításnak kell alávetni.
C) A szennyvíz minőségére vonatkozó követelmények a felszíni vízbe mint befogadóba történő bevezetés helyén
1. A kibocsátott szennyvíz mikrobiológiai minősége nem befolyásolhatja a befogadóban az ivóvízkivételre vagy fürdőzésre történő használathoz kötődő, külön jogszabályban meghatározott mikrobiológiai követelmények teljesülését.
2. A határértékeket koncentrációra, de legalább a százalékban megadott mértékig való csökkentésre kell alkalmazni. A százalékos csökkentést a tisztítótelepre bevezetett nyers szennyvíz koncentrációjához képest kell értelmezni.

Komponens

Koncentráció
(mg/l)

Minimális csökkentési hatásfok
(%)

Kémiai oxigénigény (KOI)

125

75

Biokémiai oxigénigény(1) (BOI5, 20 °C-on nitrifikáció nélkül)

25

70–90(2) között

Összes lebegőanyag(5)

35

90

Összes foszfor (Pösszes)(3)

2 (10 000–100 000 LE között)
1 (>100 000 LE)

80
80

Összes nitrogén (Nösszes)(3)–(4)

15 (10 000–100 000 LE között)
10 (>100 000 LE)

70–80(2) között
70–80(2) között
(1) A BOI5 más paraméterrel helyettesíthető: összes szerves szén (TOC) vagy teljes oxigénigény (TOD), ha összefüggés állapítható meg a BOI5 és a helyettesítő paraméter között.
(2) Vízjogi engedély szerint.
(3) A határértékeket csak a 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet szerinti érzékeny területeken kell betartani, 10 ezer LE terhelés felett. (A rendelet hatálya alá nem eső területeken az 1. számú mellékletben meghatározott vonatkozó határértékeket kell figyelembe venni.)
(4) Ez a követelmény a szennyvíztisztító telep biológiai reaktorának 12 °C és ennél magasabb vízhőmérsékleten történő működésére vonatkozik. Alternatívaként a napi átlag nem haladhatja meg a 20 mg/l N-t.
(5) Tavas szennyvíztisztítás után vett vízmintákat a vízminőségi vizsgálatokat megelőzően szűrni kell, azonban a szűretlen víz összes lebegőanyag koncentrációja nem haladhatja meg a 150 mg/l-t.
II. Rész
A 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet 1. számú melléklete szerint az I. listába tartozó anyagok
és az azbeszt kibocsátásának szabályozása
A) Alkalmazási terület
1. A melléklet előírásait alkalmazni kell minden olyan ipari tevékenységre, eljárásra, amely során e mellékletben megnevezett anyagokat vagy vegyületeket előállítanak, használnak.
2. A melléklet előírásait nem kell figyelembe venni akkor, ha a vonatkozó veszélyes anyag alkalmazását a technológiából kizárták, vagy olyan egyéb, más mellékletben szereplő technológiai határérték van az anyagra (vegyületre) előírva, melynek követelményei legalább olyan szigorúak vagy szigorúbbak, mint az e melléklet szerinti vonatkozó követelmények.
B) Általános követelmények
1. Olyan, ebben a mellékletben nem szereplő tevékenységek szennyvízkibocsátása esetén, ahol az ellenőrzés során bebizonyosodott, hogy az e mellékletben szereplő anyagokat (vegyületeket) kibocsátottak, a hatóságnak egyedileg kell a kibocsátás követelményeit meghatározni. Ha a gyártási viszonyok ezen melléklet szerinti vonatkozó előírásokhoz hasonlíthatók, akkor e melléklet előírásait kell alkalmazni.
2. Amennyiben az ebben a mellékletben megnevezett szennyező anyagokat (vegyületeket) tartalmazó szennyvizet az üzemen, üzemrészen kívül – kifejezetten erre a célra létesített tisztítóműben – kezelik, akkor a követelmények a tisztítóból elvezetett szennyvízre vonatkoznak.
Részletes követelmények
1. Higany
1.1. Klór-alkáli elektrolízis ipar
A higanykatódos eljárással működő üzemek szennyvizére vonatkozó követelmény a felszíni víz befogadóba történő bevezetés helyén:

Szennyvíz eredete

Határérték
(havi átlag)

Mértékegység

Megjegyzés

Recirkulált és elfolyó folyadék

0,05

mg/l

Az ipari üzem területéről elvezetett minden higanytartalmú szennyvízben jelen lévő higany teljes mennyiségére vonatkozik.

Recirkulált folyadék

1,0

g/t klórgyártó kapacitás

Az ipari üzem területéről elvezetett minden higanytartalmú szennyvízben jelen lévő higany teljes mennyiségére vonatkozik.

Elfolyó folyadék

5,0

g/t klórgyártó kapacitás

Az ipari üzem területéről elvezetett minden higanytartalmú szennyvízben jelen lévő higany teljes mennyiségére vonatkozik.
A higanykatódos eljárással működő üzemek szennyvizére vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeve-
redés előtt:

Szennyvíz eredete

Határérték
(havi átlag)

Mértékegység

Megjegyzés

Recirkulált folyadék

0,5

g/t klórgyártó kapacitás

A klórgyártó egységből elvezetett szennyvíz-
ben lévő higanyra vonatkozik.
A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatokban megadott megfelelő havi átlagokra vonatkozó határ-
értékek négyszeresei.
1.2. A klór-alkáli elektrolízis kivételével az egyéb higanyt kibocsátó iparágakra vonatkozó követelmények
A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt:

Iparág

Határérték

Mértékegység

1. Higanykatalizátort alkalmazó vegyipar
a) vinilklorid (VC) gyártása
b) más technológiák

0,05
0,1
0,05
5

mg/l
g/t vinilklorid-kapacitás
mg/l
g/kg feldolgozott higany

2. VC-gyártásban alkalmazott higanykatalizátorok
előállítása

0,05
0,7

mg/l
g/kg feldolgozott higany

3. Szerves és szervetlen higanyvegyületek gyártása
(a 2. pont alattiak kivételével)

0,05
0,05

mg/l
g/kg feldolgozott higany

4. Higanyt tartalmazó akkumulátorok gyártása

0,05
0,03

mg/l
g/kg feldolgozott higany

5. Színesfémipar
5.1. Higanyvisszanyerő üzemek
5.2. Színesfémek kinyerése és finomítása

0,05

mg/l

6. Higanyt tartalmazó mérgező hulladékokat kezelő telepek

0,05

mg/l
A táblázatban megadott értékek havi átlagos koncentrációra vagy a maximális havi terhelésre vonatkoznak.
A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatban megadott havi határértékek kétszeresei.
2. Kadmium
A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt:

Iparág

Határérték
(havi átlag)

Mértékegység

1. Cinkbányászat, ólom- és cinkfinomítás, kadmiumfém- és színesfémipar

0,2

mg/l

2. Kadmium vegyületek gyártása

0,2
0,5

mg/l
g/kg feldolgozott kadmium

3. Színezékgyártás

0,2
0,3

mg/l
g/kg feldolgozott kadmium

4. Stabilizátorok gyártása

0,2
0,5

mg/l
g/kg feldolgozott kadmium

5. Elemek gyártása és feldolgozása

0,2
1,5

mg/l
g/kg feldolgozott kadmium

6. Galvanizálás

0,2
0,3

mg/l
g/kg feldolgozott kadmium
A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatban megadott megfelelő havi átlagokra vonatkozó határ-
értékek kétszeresei.
3. 1,2-diklóretán (EDC)
A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt:

Ipari üzem jellege

Határérték
(havi átlag)

termelési egységre vetítve(2)(g/t)

koncentrációban
(mg/l)

a) Csak 1,2-diklóretán gyártása (ugyanott, feldolgozás nélkül)

2,5

1,25

b) 1,2-diklóretán gyártása és feldolgozása vagy felhasználása ugyan-
ott, kivéve az ioncserélők gyártását

5

2,5

c) 1,2-diklóretán feldolgozása más anyagokká, vinilklorid kivételével

2,5

1

d) EDC felhasználása fémek zsírtalanítására nem a b) alatt ismertetett ipari üzemben(1)

–

0,1

(1) Csak a 30 kg/év-nél nagyobb mennyiséget kibocsátó üzemekre vonatkozik.
(2) A határértékek az a) és b) alatti ipari üzemeknél a tisztított EDC gyártási kapacitásra, a c) alatti ipari üzemeknél az EDC feldolgozási kapacitásra vonatkoznak. Ha a b) alatti ipari üzemeknél a feldolgozási és felhasználási kapacitás nagyobb a gyártási kapacitásnál, a határértékek a teljes feldolgozási és felhasználási kapacitásra vonatkoznak. Ha ugyanazon telephelyen több üzem helyezkedik el, a határértékek ezek együttesére érvényesek.
A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatban megadott megfelelő havi átlagokra vonatkozó határ-
értékek kétszeresei.
4. Triklóretilén (TRI)
A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt:

Ipari üzem jellege

Határérték
(havi átlag)

Mértékegység

Fémek zsírtalanítása TRI-vel(1)

0,1

mg/l
(1) Csak a 30 kg/év-nél nagyobb mennyiséget kibocsátó üzemekre vonatkozik.
A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatban megadott megfelelő havi átlagokra vonatkozó határ-
értékek kétszeresei.
5. Perklóretilén (PER)
A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt:

Ipari üzem jellege

Határérték
(havi átlag)

Mértékegység

Fémek zsírtalanítása PER-el(1)

0,1

mg/l
(1) Csak a 30 kg/év-nél nagyobb mennyiséget kibocsátó üzemekre vonatkozik.
A napi átlagokra vonatkozó határértékek a fenti táblázatban megadott megfelelő havi átlagokra vonatkozó határ-
értékek kétszeresei.
6. Azbeszt
A szennyvízre vonatkozó követelmény más szennyvizekkel való elkeveredés előtt:

Ipari üzem jellege

Határérték

Mértékegység

Azbesztet tartalmazó termékek gyártása

30

mg/l

3. számú melléklet a 9/2002. (III. 22.) KöM–KöViM
együttes rendelethez


Keverék (elegy) számítás

C = egy adott tevékenység esetén, egy adott szennyező anyagra meghatározott technológiai határérték koncentrációban megadva [g/m3]. [Amennyiben a technológiai határérték a felhasznált anyag vagy termék egységére vetített szennyezőanyag-mennyiségben van megadva (pl. kg/t), akkor azt át kell számítani koncentrációra a napi termelési adatok és az engedélyezett szennyvízhozam alapján.]
Q = engedélyezett szennyvízkibocsátási vízhozam [m3/d]
mH = egy adott tevékenység esetén, egy adott szennyező anyagra előírt technológiai határérték és az engedélyezett vízhozam szorzata alapján számított, megengedhető szennyezőanyag-mennyiség kibocsátás:

mH = C x Q [g/d]

A különböző tevékenységekből származó technológiai szennyvizek közös üzemi tisztítójának technológiai határértéke (CK) egy adott szennyező anyagra, keverékszámítás alapján:

 

C1 x Q1 + C2 x Q2 + …Ci x Qi

 

ΣmHi

CK =

–––––––––––––––––––––––––––––

=

–––––

 

Q1 + Q2 + … + Qi

 

ΣQi

ahol:
ΣmHi     = a különböző tevékenységekből származó technológiai szennyvizek keverése esetén, egy adott szennyező anyagra előírt összes technológiai határérték figyelembevétele alapján megengedhető összes szennyezőanyagmennyiség -
kibocsátás
ΣQi     = a különböző tevékenységek engedélyezett szennyvízkibocsátásainak összege
1

A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól szóló 203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás