18/2003. (II. 25.) FVM rendelet

a ,,Magyarország SAPARD Terve 2000–2006'' kihirdetéséről szóló 53/2001. (VIII. 17.) FVM rendelet módosításáról¹

2003.03.05.

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 10. §-ának (2) bekezdése e) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § A ,,Magyarország SAPARD Terve 2000–2006'' kihirdetéséről szóló 53/2001. (VIII. 17.) FVM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) melléklete helyébe e rendelet melléklete lép, amely a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben kerül közzétételre.

2. § A Rendelet 2. §-a az alábbiak szerint módosul:

2. § ,,A SAPARD Terv teljes, az Európai Bizottság által elfogadott szövegét magyar nyelven e rendelet mellékleteként a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő tartalmazza.''

3. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

Melléklet a 18/2003. (II. 25.) FVM rendelet

Magyarország SAPARD Terve
2000–2006

Magyarország SAPARD Terve

Magyarország Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériuma az Európai Unió Tanácsának 1999. június 21-i 1268/99/EK rendelete és a végrehajtására 1999. december 22-én kiadott 2759/99/EK rendelet – valamint az ezekben hivatkozott egyéb jogszabályok – alapján elkészítette és benyújtja Magyarország SAPARD Tervét.

A SAPARD Terv kidolgozásáért és az abban foglaltak végrehajtásáért felelős a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium.

Jelen tervdokumentum a mezőgazdaság és vidékfejlesztés azon elemeit kívánja bemutatni, amelyek – figyelembe véve az ország adottságait, vállalt kötelezettségeit – kijelölik a célokat, a hozzá kapcsolódó eszközöket annak érdekében, hogy az EU vonatkozó normatíváinak elfogadásával és alkalmazásával Magyarország jogosult legyen a Közösség által az előcsatlakozási SAPARD-program keretében biztosított támogatások igénybevételére.

Az elkészített SAPARD Tervnek alapját képezi a Magyar Kormány Programja, a magyar agrárgazdaság, vidékfejlesztés és területfejlesztés stratégiája, a magyar gazdaság Átfogó Fejlesztési Terve, az Ideiglenes Nemzeti Fejlesztési Terv, valamint a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program. A támogatási intézkedések összhangban vannak a Csatlakozási Partnerségben vállalt kötelezettségekkel, továbbá az Acquis Átvételének Nemzeti Programja alapelveivel. Az intézkedések összhangban vannak az Európai Megállapodás rendelkezéseivel, beleértve az állami támogatásokat; továbbá a KAP célkitűzéseivel, különösen a közös piaci szervezetekre, valamint a közösségi strukturális intézkedésekre vonatkozóan.

A SAPARD Terv a bizottság által delegált szakértők, a Magyar Kormány, a kormányzati és nem kormányzati szervek, valamint az érintett gazdasági, társadalmi és szociális partnerek közreműködésével készült.

Magyarország SAPARD Tervét az EU Bizottság hagyja jóvá. Ezzel a jogi aktussal válik a terv érvényes programmá, a SAPARD pénzeszközei pedig hozzáférhetővé Magyarország számára. A program egyes elemeinek megvalósítása – a kiválasztott intézkedések végrehajtása társfinanszírozásban történik, amelyhez a Magyar Kormány biztosítja a nemzeti forrásokat.

A terv készítése során a Központi Statisztikai Hivatal adatait használtuk fel.

Az összeállított anyag szerkezetében a kiadott „Aide Memoire”-t követi.

Az átváltásnál 1 euró = 250 forint átváltási kulccsal számoltunk.

1. A mezőgazdaság és a vidék jellemzői Magyarországon

1.1. Általános jellemzés

1.1.1. Az ország és a vidéki térségek területe, népessége és sűrűsége

Magyarország területe 93 030 km², népessége 1998. január 1-jén 10 135 ezer fő volt, 1999. december végén pedig 10044 ezer fő, a népsűrűség 108 fő/km². A mezőgazdasági termelés adottságai (földminőség, éghajlati és domborzati viszonyok) nemzetközi összehasonlításban kedvezőek. Az ország területének mintegy 67%-a mezőgazdasági művelés alatt áll, amely az európai országok közül – Dániához hasonlóan – kiemelkedően magas arány. A száz lakosra jutó mezőgazdasági területtel kifejezett földellátottság-mutató (61,6 hektár/100 fő) mintegy 35%-kal meghaladja az európai átlagot (45 hektár/100 fő).

Az Európai Unióban használt kritériumok szerint az összes terület döntő hányada (96,1%) vidéki térségnek minősül, ahol a népesség közel háromnegyede (73,6%) él. Magyarországon az alapvetően vidéki térségek területi aránya (61,5%) lényegesen meghaladja az unió hasonló jellemzőjét (47%), e területek összes népességből való részesedése pedig 3,5-ször nagyobb az uniós tagországokban mérhető hányadnál. Az alapvetően és a jellemzően vidéki térségekben élő népesség aránya együttesen 34 százalékponttal magasabb hazánkban, mint az unió átlagában, amely hazánk sajátos településszerkezetére vezethető vissza. A hazai településszerkezetre jellemző az egyközpontúság (Budapest és agglomerációja), a közepes méretű városok viszonylagos hiánya és a vidéki térségekben az aprófalvak nagy száma. Ennek a szerkezetnek a következménye, hogy a népesség 1/3-a Budapestre és a főváros közvetlen környékére csoportosul.

Magyarország és az EU vidéki térségeinek területe, népessége és népsűrűsége

Megnevezés	Terület		Népesség		Népsűrűség
Megnevezés	km²	%	ezer fő	%	fő/km²
Magyarország összesen*	93 030	100,0	10 135,4	100,0	108,9
– alapvetően vidéki térségek	57 235	61,5	3 395,0	33,5	59,3
– jellemzően vidéki térségek	32 170	34,6	4 064,5	40,1	137,9
– városias térségek	3 625	3,9	2 675,9	26,4	738,2
EU-15 összesen**	3 230 800	100,0	372 000	100,0	115,1
– alapvetően vidéki térségek	1 518 476	47,0	36 084,0	9,7	23,8
– jellemzően vidéki térségek	1 208 319	37,4	110 856,0	29,8	91,7
– városias térségek	504 005	15,6	225 060,0	60,5	445,5

Forrás: *KSH, 1998.; **EUROSTAT, 1997.

1.1.2. Közigazgatási rendszer és településszerkezet

Az önkormányzatok országos rendszere

Az önkormányzatokról szóló törvény az önkormányzat két típusát, a települési és a megyei önkormányzatokat határozza meg.

A települési önkormányzat típusai:

– községi,

– városi,

– fővárosi,

– fővárosi kerületi.

A megyei önkormányzatok olyan feladatokat látnak el, melyek ellátására a települési önkormányzatok nem képesek (megyei és területi feladatok).

A megyei jogú városi önkormányzat települési önkormányzatnak minősül, de területén elláthatja a megyei önkormányzati feladatokat is. (Számszerűségi előírása, hogy a város 50 ezer főnél népesebb legyen.)

Településszerkezet

A főváros, Budapest az európai nagyvárosok, közép-európai fővárosok hálójába illeszkedő metropolisz, amelyben a magyar népesség ötöde és a bruttó hazai termék harmada koncentrálódik. Itt koncentrálódnak azok a stratégiai ágazatok – a pénzügyi szektor, a „tudásipar”, a legmagasabb szintű szolgáltatások –, amelyekre döntő szerep hárul nemcsak a főváros, hanem az ország prosperitása tekintetében is. Éppen ennek köszönhető, hogy a kilencvenes években Budapest forgótőkevonzó képessége kimagasló más kelet-közép-európai fővárosokkal összehasonlítva is.

Az elmúlt évtizedekben több megyeszékhely is százezres népességű központtá fejlődött, valamint a kisebb megyei központok fejlődése is dinamikus volt.

Magyarországnak 1999. július 1-jén 222 városa volt, mely településkategória eléggé vegyes összetételű. Az elmúlt 30 év alatt a városok száma nőtt, bár ezek jelentős része még nem elégíti ki a városok központi szolgáltatási funkcióit. Az új lokális és regionális gazdasági kapcsolatok szélesítése is a középvárosok támogatását eredményezheti.

Magyarországon ma 1179 db 1000 és 10 000 fő közötti közepes és nagyközség van, az itt lakók száma megközelíti a 3 milliót. E települések lakosságának jelentős részénél elkülönült egymástól a lakóhelyfunkció és a mezőgazdasági termelőfunkció. A közepes és nagyobb községek népessége csak a mezőgazdaságból már korábban sem tudott megélni (ezért alakult ki az ún. ingázás: naponta vagy hetente történő utazás a lakóhely és egy másik településen lévő munkahely között). Ugyanakkor jelentős munkaerőforrást biztosíthatnak a helyi vállalkozások létrehozására.

Az országban 1019 db 500 főnél kisebb és 704 db 500–1000 fő közötti népességszámú község, aprófalu található. Az aprófalvak fő gondja az elnéptelenedés, a lakosság elöregedése és a nagyfokú munkanélküliség. Ehhez társul továbbá az intézményi ellátás és a műszaki infrastruktúra elégtelen volta.

Magyarország régiói

Jelmagyarázat

1. Nyugat-dunántúli régió

2. Közép-dunántúli régió

3. Dél-dunántúli régió

4. Közép-magyarországi régió

5. Észak-magyarországi régió

6. Észak-alföldi régió

7. Dél-alföldi régió

A tanyák a magyar településhálózat hagyományos kategóriáját alkotják. 1960-ban mintegy 1 millió főre, napjainkban 200 ezer fő körülire becsülhető a tanyasi népesség. A drasztikus csökkenés hátterében a mezőgazdaság nagyüzemi birtokszerkezetének kialakítása áll. A tanyák egy része második lakásként, munkahelyként fennmaradt, a jövőben pedig újra benépesülhet új farmergazdaságok létrejöttével, üdülési, szabadidő-eltöltési tevékenységek kialakulásával. Szilárd burkolatú úttal való megközelíthetőségük és esetenként az elektromos árammal való ellátottságuk is hiányzik. Bebizonyosodott: a tanyák a területfelhasználás egysíkúságának megtörésével természetvédelmi, genetikai és talajvédelmi funkciót is betölthetnek.

1.1.3. Demográfiai helyzet és folyamatok

Az Európai Unióban alkalmazott jellemzők szerint meghatározott alapvetően és jellemzően vidéki térségek demográfiai sajátosságai kedvezőtlen tendenciát jeleznek: a természetes szaporodás erőteljes csökkenése, kedvezőtlen korstruktúra, növekvő öregedési index, negatív vándorlási különbözet.

Az ország átlagos (108 fő/km²) népsűrűsége régiónként kevésbé, de a településtípusok tekintetében erőteljesen differenciált. A vidéki városok (206 fő/km²) és a községek (54 fő/km²) átlagos népsűrűsége között négyszeres, a községcsoportok szélső értékei (25–117 fő/km²) között pedig 4,7-szeres különbség alakult ki. Szembetűnő, hogy a községek nagyobb lélekszámú csoportjai felé haladva a népsűrűség is emelkedik, amely az életképesebb gazdasági bázissal, az eltartóképesség növekedésével hozható összefüggésbe. Ugyanakkor rávilágít azokra az egészségtelen területi különbségekre is, amelyek az alacsony lélekszámú települések megélhetési perspektíváinak hiányából adódnak.

Magyarország egyik legkedvezőtlenebb és tartósan ható demográfiai tényezője a népesség erőteljes fogyása, amelynek mértéke térségenként és településtípusonként eltérő. A népesség 1990. január 1. és 1999. december 31. között 331 ezer fővel (3,2%-kal) csökkent.

A népességszám fogyása a tartósan alacsony természetes szaporodásra és a magas halálozási arányra vezethető vissza, amelyet kedvezőtlen területi és településtípusok szerinti differenciálódás kísér (1. táblázat). A falvakban élő népesség lélekszáma a kilencvenes évtized első felében 3,8%-kal csökkent, ugyanakkor a vidéki városok lakossága 2,3%-kal gyarapodott. Magyarországon a községek népességének valamivel több mint egyötöde ezer főnél kisebb lélekszámú településen lakik. Másik közel egyötöd az 5000 fős lélekszámot meghaladó községekben él, amelyek területi aránya csupán 6%. Legnépesebbnek a lakónépesség 43%-ával az 1000–3000 települések tekinthetők.

A népességszám fogyása mellett tartós tendencia a népesség elöregedése. A korcsoportok közül a legfiatalabbak, a 0–14 évesek aránya csökkent a legnagyobb mértékben. Az 1990-ben mért 20%-os arányuk, minden korosztályt meghaladó mértékben, 18%-ra esett vissza. Az időskorúak részesedése növekszik, megközelíti a 20%-ot.

1.1.4. Erőforrások

Természeti erőforrások

Magyarország legfontosabb természeti erőforrása a termőföld. A szántóterületek minősége, a talajtípusok, a fizikai adottságok, a lejtőviszonyok, a klimatikus viszonyok zömében igen jók a mezőgazdasági termelés számára. Az is megállapítható ugyanakkor, hogy – az ország medencei jellegéből fakadóan – az egyes országrészek közötti eltérések több paraméter tekintetében jelentősek, ami a differenciált földhasználat, továbbá a felzárkóztató fejlesztési stratégia fontosságára hívja fel a figyelmet.

A termőföld minőségében is megfigyelhetők különbségek. A földminőség mérésére Magyarországon használatos mutatószám az aranykorona (AK), kedvezőtlen adottságúnak tekintjük azokat a területeket, ahol a mezőgazdasági terület aranykorona-értéke kevesebb mint 17. A külterületi szántóterület 37,7%-a, ami 1,76 millió ha terület, tartozik ebbe a kategóriába. Területi eloszlásáról a következő térkép ad áttekintést.

Kedvezőtlen adottságú területek

A hazai vízhálózatot túlnyomórészt a határokon túli természetes és antropogén folyamatok befolyásolják. Folyóinkon 1975–1984 átlagában évente mintegy 103 km³ víz érkezett az országba, és a helyi lefolyástól gyarapítva 120 km³ távozott. A folyószabályozások és ármentesítések az ország területén az érintett folyószakaszokat 3850 km-ről 2200 km-re rövidítették. Az így lecsökkentett mederben felgyorsultan lefolyó vizek megemelték az árvízszinteket, emiatt a védgátak megerősítése vált szükségessé. Az ármentesített területeken található ma az ország megművelhető területének egyharmada, 1,8 millió ha.

Magyarország termálvízkészlete nagyságrendekkel felülmúlja a környező országokét. A nagy lehetőségekhez képest ezek kihasználtsága elenyésző. Az 1152 db regisztrált kút összes vízhozama 1034 m³ percenként.

A hazai termálvízkészlet felhasználására sokféle lehetőség kínálkozik. A már számos településen kiépített gyógyfürdők folyamatos minőségi fejlesztése és az azokhoz kapcsolódó idegenforgalmi szolgáltatások bővítése fontos tényezője lehet a vidéki népesség alternatív vagy kiegészítő jövedelemszerzésének. Ezenfelül a termálvizek hasznosítása mind a zöldség-gyümölcs termesztésben, mind a kisebb települések, lakó vagy szolgáltató egységek energiaellátásában nagy lehetőségeket rejt. A termálvizek jobb kihasználásának legnagyobb akadálya, hogy a felhasználás bármely formájának kiépítése, valamint a keletkező melléktermékek (sók) kezelése rendkívül költségigényes, így széles körű összefogást és a szükséges költségek különböző forrásokból való biztosítását igényli. Jelenleg nincs olyan hitelezési konstrukció, amely az ilyen típusú beruházások megtérülési feltételei mellett igénybe vehető.

Műszaki infrastruktúra

Magyarország közlekedési kapcsolatai az európai hálózatokkal a vasút esetében megfelelőnek mondhatók, a közutak, a belvízi hajózás tekintetében azonban az ország periferikus helyzetű. A légi közlekedés területi és történelmi okok folytán csak a nemzetközi forgalom szintjén számottevő.

A gazdasági élet fejlődését, a modernizáció terjedését leginkább elősegítő gyorsforgalmi úthálózat erősen hiányos. Használhatóságukat a karbantartási hiányosságok tovább csökkentik. A főúthálózat 5%-a (1500 km) belterületen halad. A közúthálózat sűrűsége megfelelőnek mondható. A teljes úthálózat 135 ezer km, amelyből 105 ezer km a helyi önkormányzati út, és 30 ezer km az országos (állami) közút.

A közúthálózat hiányossága a kistelepülések közti közvetlen összeköttetést biztosító szilárd burkolatú utak hiánya (zsákszerű települések). Emiatt ezek a települések mind a tömegközlekedés, mind a teherszállítás esetében kiesnek az átmenő forgalom által biztosított potenciális lehetőségekből. Ezen túl a helybeli vállalkozások kialakulásának is alapvető korlátja a szállítás idő- és költségtöbblete.

A vidéki területek agrárgazdasági potenciálját tovább gyengíti, hogy a települések külterületi úthálózata sok esetben nem igazodik a megváltozott tulajdonviszonyokhoz. Komoly problémát jelent az utak igen rossz állapota, amely az év egyes időszakaiban megközelíthetetlenné teszi a belterületeken kívüli mezőgazdasági üzemeket, illetőleg magukat a termőterületeket (szántóföldi, hegyi és erdei utak). Ezek hiánya, illetőleg nem megfelelő állapota az egyébként meglévő idegenforgalmi lehetőségek kihasználását is akadályozza.

A vasúthálózat sűrűsége és kiépítettsége (7800 km) meghaladja a nyugat-európai átlagot. Az országnak csak Szlovéniával nincs közvetlen vasúti kapcsolata, ennek kiépítése megkezdődött. Az elmúlt 10 évben a vasúti szállítások volumene az orosz gazdasági válság és a délszláv konfliktus miatt a korábbi érték harmadára csökkent. A mezőgazdasági termékek szállítását lehetővé tevő vasúti tehervagonok száma alacsony.

Hazai vizeink mintegy 1600 km-en hajózhatók. Kereskedelmi hajózás a Dunán, illetve kismértékben a Tiszán van. Eseti terményszállítás a Körösökön is folyik. Más vízi utakon csak a turizmus, a sport- és személyhajózás működik. A Balatonon a sportcélú és idegenforgalmi hajózás feltételei a vitorláskikötő-hálózat kiépítetlensége miatt nem felelnek meg a növekvő igényeknek. A csepeli, a bajai, valamint a mohácsi kikötő alkalmas nagy mennyiségű gabona ki- és berakodására, ugyanakkor az országban nem működik egyetlen – a nemzetközi forgalomban is jelentős – korszerű kikötő sem.

Vízellátás és szennyvízkezelés

1998-ban a lakosság 98%-a részesült vezetékes vízellátásban. Az 1998. évi adatok szerint a települések 99,3%-a, a lakások 89,1%-a volt bekapcsolva a közüzemi vízellátásba. Ez a szint nyugat-európai mértéket mutat. A vízellátásba bekapcsolt lakások mutatóit figyelembe véve az észak-magyarországi régió a legelmaradottabb (84,3%), és a nyugat-dunántúli térség a legfejlettebb (95,5%). Az ivóvízellátás mennyiségi szempontból gyakorlatilag megoldott, a minőség tekintetében egyes térségek vízbázisai elmaradnak a megkívánt színvonaltól (arzénes-nitrátos vizek az Alföldön).

A csatornázottság helyzete ennél lényegesen rosszabb képet mutat. Az ország 3134 településéből 724-en van kiépített csatornahálózat és a népesség 58,3%-a él ezeken a településeken. A csatornára kötött lakások aránya csupán 48% volt 1998-ban. Súlyos gond továbbá, hogy az összegyűjtött szennyvizek 53%-a tisztítás nélkül jut a befogadókba, és a tisztított szennyvizeknek is csak 33%-át kezelik megfelelően. 450 településen üzemel szennyvíztisztító telep (1998).

Az aprófalvas területeken a fejlesztés magas költségigénye miatt akadályt jelent és sok esetben nem is indokolt a regionális szennyvízkezelő rendszerre való csatlakoztatás. Ezeken a területeken (2000 fő alatti települések) a szennyvízkezelés alternatív helyi formájának fejlesztése jelenthet ésszerű megoldást.

Energiaellátás

A hazai energiarendszer országos és nemzetközi kooperációt biztosító hálózata európai mércével is korszerűnek tekinthető. Az ország saját energiahordozó-készlete a jelenlegi igényeket sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem tudja kielégíteni, ezért import szükséges. Az energiaellátás biztosításához a korábbi kelet-európai hálózaton túl új, nemzetközi hálózati kapcsolatok létesültek; csatlakoztunk a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez (UCPTE). Ugyanakkor a tanyás térségekben az elektromos hálózat kiépített, de kapacitása a megnövekedett igényekhez képest nem elégséges.

Jelentősen bővült a vezetékes gázellátásban részesülő települések és a bekapcsolt hálózatok köre.

A megújuló energiahordozók hasznosítása egyelőre elenyésző mértékű (1% körüli), bár jó adottságokkal rendelkezünk. Az országban a napsütéses órák száma átlagosan 2000 óra/év. A biomassza, biobrikett, bioüzemanyag és a geotermikus energia felhasználása messze elmarad a lehetőségektől. A vidéki területek kistelepülésein, illetve a külterületi mezőgazdasági üzemek esetében, ahol az országos energiahálózatra való csatlakozás csak igen nagy költséggel valósítható meg, felmerülhet a helyi energiaforrások (biomassza, termálvíz és geotermikus energia) felhasználási lehetőségeinek továbbfejlesztése. Ilyen esetekben szélesebb körű használatuk költségmegtakarítást és egyben jövedelemkiegészítést is jelenthet.

1.1.5. Kulturális örökség, idegenforgalom, falusi vendéglátás

Kulturális örökség

Magyarország gazdag és sajátos kulturális hagyományokat ápol, jelentős értékeket mondhat magáénak. A vidékfejlesztés szempontjából kiemelkedő fontosságúak a néprajzi, kultúr-antropológiai hagyományok, szellemi és tárgyi emlékek, valamint a régészeti és az épített örökség részét képező műemlékek, kultúrtájak, faluképek. Mindezek a kulturális teljesítmények erősítik a lokális és nemzeti közösségek identitását és integrációját, s gazdagítják az európai kulturális örökséget.

Magyarországon a kulturális javak védelméről, a régészeti lelőhelyekről és a muzeális intézményekről a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény rendelkezik, míg az 1997. évi LIV. törvény rendelkezik a műemlékekről, a műemlékvédelem funkcióiról. E törvények szerint hazánk történelmének, kultúrájának és művészetének pótolhatatlan örökségét képezik azok az alkotások, amelyek a környezet kiemelkedő értékeiként az ország és az egyes települések arculatának jellegzetes meghatározói, kulturális hagyományainak hordozói, s egyben a történelmi és nemzettudat formálói.

Magyarországon 10 400 országosan védett (klasszifikált) műemléket tartanak nyilván, ezenkívül egyre növekvő számban védik a helyi önkormányzatok saját épített örökségük értékeit. A magyar állam 263 műemléket fokozott védelemben részesít, ezek az állam tulajdonából ki nem adhatók. Jelentős az egyházi műemlékek aránya. Ezek elidegenítése tilos.

Az ország településeinek mintegy 70%-ában találhatók veszélyeztetett műemlékek (népi, ipari, mezőgazdasági műemlékek, kastélyok, kúriák). A veszélyeztetettség oka a műszaki állapoton túl az, hogy legnagyobb részük kihasználatlanul áll. A külterületi műemlékek száma 831, ezeknek több mint fele a szőlőkultúrához kapcsolódó építmény (Országos Műemléki Hivatal, 1998).

Idegenforgalom, falusi turizmus

Magyarországon az idegenforgalmi ágazat fontos és egyre jelentősebb részt vállal a nemzeti össztermék előállításában. Az idegenforgalmi ágazat tevékenysége azonban erős térségi és regionális egyenlőtlenségeket takar.

Idegenforgalmi adatok régiónként és a terület jellege szerint (1997)

Régiók	1000 főre jutó kereskedelmi
Régiók	szállásférőhelyek	vendégéjszakák
Budapest (főváros)	20,9	2461,2
Közép-Magyarország
alapvetően vidéki terület	4,0	253,4
jellemzően vidéki terület	12,3	508,9
Közép-Dunántúl
alapvetően vidéki terület	81,9	2443,0
jellemzően vidéki terület	56,4	2896,4
Nyugat-Dunántúl
alapvetően vidéki terület	29,5	2184,3
jellemzően vidéki terület	53,7	3537,4
Dél-Dunántúl
alapvetően vidéki terület	43,1	1591,2
jellemzően vidéki terület	84,1	3392,9
Észak-Magyarország
alapvetően vidéki terület	17,7	830,8
jellemzően vidéki terület	28,9	1354,8
Észak-Alföld
alapvetően vidéki terület	23,7	1194,8
jellemzően vidéki terület	19,7	756,1
Dél-Alföld
alapvetően vidéki terület	12,6	422,9
jellemzően vidéki terület	25,3	1370,1
Magyarország összesen	30,5	1721,3

Forrás: KSH

Az elhagyott épületek, különös tekintettel az előbb tárgyalt veszélyeztetett épületekre, valamint a szintén jelentős számú természeti érték feltárása, fenntartása és látogathatóvá tétele fontos tényezői az idegenforgalom fejlesztésének.

Jelenleg az idegenforgalomnak a hagyományos, tömegturizmus igényeit kiszolgáló formája az, amelyik a bevételek jelentős részét termeli az ország néhány kiemelkedő idegenforgalmi nevezetességére építve. A falusi turizmus alkalmas egyrészt ezeknek a területeknek a tehermentesítésére és az idegenforgalom szezonális jellegének ellensúlyozására. Másfelől a természetes és természeteshez közelálló területek nagy kiterjedése, a még fellelhető vagy újjáéledő tradíciók megfelelő alapul szolgálnak az egyre növekvő arányú pihenő-, illetve zöldturizmus kifejlesztéséhez. A műszaki infrastrukturális hátrányok mellett a vidéki területeken a sokszínű, tartalmas falusi vendéglátás elterjedésének legnagyobb akadálya a térségi együttműködéssel kialakított komplex kínálat, a piacra jutást elősegítő szolgáltatási és marketinghálózat, valamint a vendéglátók széles körű képzettségének hiánya.

Természeti értékek

Magyarországon kevés természetes, érintetlen élőhely maradt fenn. Másodlagosan kialakult, folyamatos emberi beavatkozással fenntartott, természetvédelmi szempontból is értékes területek, élőhelyek a következők:

– 680 ezer ha természetvédelmi célt szolgáló legelőterület (pl. a hortobágyi szikes puszták). Száraz pusztagyepeink, sziklagyepeink a Kárpát-medence legsajátosabb tájképi értékei, a legtöbb endemikus növény- és állatfajunk élőhelyei.

– Erdőterületek az ország 19%-át borítják, ezek kb. 70%-a természetes erdő: 3115 ha magterülettel 65 erdőrezervátum biztosít speciális védettséget.

– A védett területek aránya az ország területéhez képest nyugat-európai összehasonlításban is igen kedvező. Országos jelentőségű védettséget élvez 790 919,3 ha, ez 8,5%-a az ország területének. A védett területek 13,7%-a fokozottan védett minősítésű. Ezek a védett területek figyelembe lesznek véve a Natura 2000 hálózatában.

– Vizes élőhelyeink az árvízmentesítési munkálatok következtében kis területre szorultak vissza. Igen érzékeny ökoszisztémák, védelmükre a mai napig 21 Ramsari területet hoztak létre az országban. A folyószabályozások során közel 400 nagy természetvédelmi jelentőségű holtág keletkezett, mintegy 70 km² összterülettel.

– Ritka képződmények: síksági tőzegmohalápok, szikes tavak, alföldi erek, kopolya típusú morotvák.

– Az ország gazdag geomorfológiai alakzatokban: karsztjelenségek, karsztformációk, csaknem 3000 ismert barlang (az Aggteleki cseppkőbarlang Európa egyik legjelentősebb cseppkőbarlangja), tanúhegyek, kőtengerek.

Az ország területéből a mezőgazdaságilag művelt védett természeti terület mindösszesen 3% (2. táblázat). Részben a védett területekhez kapcsolódóan, ám jobbára azokon kívül találhatók olyan természeti értékek, amelyek megóvása közös érdek, s amelyek a mezőgazdálkodásban speciális megoldásokat igényelnek. Ilyenek a Nemzeti Ökológiai Hálózat (NECONET) tervezett elemeinek területei, az Érzékeny Természeti Területek (ESA) vagy magyarországi megfelelőik, az Érzékeny Természeti Területek, a vizes élőhelyek, a nemzetközi jelentőségű madárélőhelyek (IBA) és a veszélyeztetett mezei madárfajok számára fontos élőhelyek. E területek az agrárkörnyezeti program intézkedéseinek elsődleges célterületei.

Ezek az adottságok megfelelő lehetőséget teremtenek az ökológiai, illetve a kevésbé intenzív technológiákat alkalmazó termelési módszerek elterjesztéséhez, munkaintenzív, különleges minőségű termékek előállításához, illetve a falusi és ökoturizmus fejlesztéséhez is, amely egyben ezen termékek helyi-regionális felvevőpiacaként is működtethető. Az ország számos területén már működnek ilyen kezdeményezések, azonban ezek ismertsége és állami támogatottsága csekély. E tevékenységek nagyobb méretekben való elterjesztéséhez szükséges a megfelelő speciális ismeretek elterjesztése, a termelő infrastruktúra, valamint a feldolgozás és marketing fejlesztése.

1.1.6. A mezőgazdaság jellemzői és struktúrája

Magyarországon a mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepe az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökkent. A mezőgazdaság súlya – folyó áron számolva – 1994-ben a GDP-ből 6%-ot tett ki, 1998-ra a mezőgazdasági GDP aránya 5,0%-ra mérséklődött. Az EU tagországaiban – Görögország és Írország kivételével – ez az arány 1–5% között van.

Az élelmiszeriparral együtt a nemzetgazdaságon belüli GDP-arány már 9–10%, míg a teljes agrobusinessre (mint pl. műtrágya- és növényvédőszer-gyártás, mezőgépgyártás, csomagolóanyag-gyártás, mezőgazdasági termékek külkereskedelme, szállítás, oktatás, kutatás stb.) vetítve 15–18%-ot mutat.

Az agrárgazdaság nemzetgazdasági súlyát a következő táblázat adatai érzékeltetik:

Az agrárgazdaság aránya a nemzetgazdaságban folyó áron számolva

Év	A mezőgazdaság részaránya (%)					A külkereskedelmi forgalom egyenlege* milliárd Ft
Év	A GDP-termelés- ben***	A fogyasztásban*	Az exportban*	A beruházásban	A foglalkoztatott- ságban**,	A külkereskedelmi forgalom egyenlege* milliárd Ft
1990	12,5	37,0	21,2	8,6	17,5	88,9
1992	6,5	29,3	21,8	2,9	13,5	135,6
1994	6,0	28,7	20,6	2,9	8,7	111,9
1995	5,9	28,4	22,0	2,9	8,0	227,6
1996	5,8	27,3	18,4	3,4	8,3	244,7
1997	5,2	26,9	13,0	3,6	7,9	295,6
1998	5,0	26,5	10,5	3,6	7,5	314,7

* Mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek.

** A munkaerő-felmérés adatai.

*** Nemzetgazdasági viszonyítás metodikai korrekcióval.

Forrás: KSH.

Humán erőforrások, foglalkoztatottság, kereseti viszonyok

1990-ben a mezőgazdaság 955 ezer főnek, az összes foglalkoztatott 17,5%-ának, 1998-ban közel 280 ezer főnek, az összes foglalkoztatott 7,5%-ának adott munkát, tehát a mezőgazdasági foglalkoztatottság jelentősen csökkent. Az élelmiszeriparban pedig mintegy 35%-kal csökkent a foglalkoztatottak száma, 200 ezer főről 129 ezer főre. A csökkenések az üzem- és tulajdoni struktúra átalakulása, illetve a gazdasági és piaci változásokat követő termelésvisszaesés miatt jelentkeztek.

A mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari foglalkoztatásból kikerült munkaerő – főként annak kevésbé képzett és idősebb korosztályokhoz tartozó része – nem volt képes elhelyezkedni, mert általánosan, de különösen a falvakban, csökkent a munkaerő iránti kereslet. A falvakban a foglalkoztatottság szintje jelentősen elmarad az országos átlagtól. 1998-ban a munkanélküliségi ráta országosan 10,4% volt, a falvakban 13,8%, ezen belül az 500 főnél kisebb lélekszámú falvakban 20,3% (részletes kifejtés az 1.1.7. fejezetben). A vidéki területeken a csökkenő munkaerő-szükségletből fakadó helyzetet tovább nehezíti az ipari foglalkoztatásból kikerült tartós munkanélküliek betelepülése. Ez a csoport többnyire szociális teherként jelenik meg a vidéki helyi önkormányzatok számára, mivel szociális ellátásban részesül, illetve alkalmi munkát vállal vagy önellátó tevékenységet végez.

A foglalkoztatottak számának csökkenése nem javította a mezőgazdaságban dolgozók korstruktúráját, sőt a fiatalabb korosztályok aránya csökkent.

A mezőgazdasági aktív keresők kor és iskolai végzettség szerinti összetétele

(%)
	1990	1996
Kor szerinti megoszlás
14–29	23,5	21,8
30–39	31,0	25,9
40–54	38,6	46,7
55 fölött	6,9	5,6
Összesen	100,0	100,0
*Iskolai végzettség szerinti összetétel*
Általános iskolai végzettség	55,3	42,4
Középiskolai végzettség	39,2	50,4
Felsőfokú végzettség	5,5	7,2
Összesen	100,0	100,0

Forrás: KSH.

A mezőgazdaságban dolgozó aktív keresőknek 7,2%-a felsőfokú iskolát (egyetemet, főiskolát), 50,4%-a középiskolát, 42,4%-a általános iskolát végzett. Gond azonban, hogy az új gazdálkodók és a gyakran kényszerből vállalkozók jelentős része nem rendelkezik a gazdálkodáshoz szükséges megfelelő ismeretekkel. Egyébként a mezőgazdasági aktív keresők iskolai végzettség szerinti megoszlása ma kedvezőbb, mint az évtized elején volt, magasabb a közép- és felsőfokú iskolát végzettek aránya.

A szakképzés kiterjedtsége és általános színvonala jó, ugyanakkor az átalakult tulajdoni, gazdálkodási és termelési struktúra által megkövetelt változásokat a képzési rendszer nem minden területen követi megfelelő rugalmassággal. Mindenekelőtt a termeléshez szükséges legújabb ismeretek, piaci trendek, szabványok és a hatékony gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen gazdálkodási, pénzügyi gyakorlati ismeretek átadásának hatékony módszerei hiányoznak. Szintén fontos, hiányzó láncszem a gazdaság egyéb ágaiból kikerült munkavállalók átképzése, és problémát jelent az egyes új tevékenységekhez kapcsolódó, esetleg kis létszámot érintő speciális képzési formák hiánya is.

A mezőgazdasági keresetek jellemzően alacsonyabbak a nemzetgazdasági átlagnál, illetve az ipari átlagnál. 1998-ban a mezőgazdasági keresetek (48,762 Ft/fő/hó) a gazdasági ágak átlagától (67,764 Ft/fő/hó) 28%-kal, az ipari átlagtól (69,839 Ft/fő/hó) 30%-kal elmaradnak.

A mezőgazdaságban dolgozók bruttó keresete a nemzetgazdaság más ágazatcsoportjaihoz viszonyítva

Megnevezés	1990	1992	1994	1996	1998
Bruttó átlagkereset (Ft/fő/hó)
– a mezőgazdaságban	11 268	15 317	24 609	34 992	48 762
– az iparban	13 700	22 038	33 422	50 223	69 839
– a gazdasági ágak átlagában	13 446	22 294	33 309	47 491	67 764
A mezőgazdasági bruttó kereset
– az ipari kereset %-ában	82,2	69,5	73,6	69,7	69,8
– a gazdasági ágak átlagának %-ában	83,8	68,7	73,9	73,7	71,3

Forrás: KSH.

Tulajdon- és üzemstruktúra

A termőföld 88%-a magán-, 10%-a állami, 2%-a pedig szövetkezeti tulajdonban van. Az állami tulajdonú termőföld kisebb hányadát a tartósan állami tulajdonban maradó gazdasági társaságok, nagyobb részét az ugyancsak állami tulajdonban lévő erdőgazdaságok használják.

A magántulajdonosok többsége nem használja földterületét, hanem bérbe adja, így a földtulajdon és a földhasználat szerkezete lényegesen eltérő. A földtulajdonosok száma 2,2 millió fő, egy földtulajdonosra átlagban 3,65 hektár termőterület, illetőleg 2,14 hektár szántóterület jut. A földbérlő egyéni gazdálkodók és gazdálkodó szervezetek egy bérbeadótól átlagosan 2,5 hektár területet bérelnek, de a tartós földbérlet nem elterjedt. A megművelt földterület becslések szerint kb. 60%-a bérelt föld. 2000-től a földhivatalok a bérleti szerződéseket is nyilvántartják.

A földhasználatban a rendszerváltást követő törvények teremtettek döntő fordulatot (kárpótlási, szövetkezeti átalakulási, földtörvény). 1998-ban a földterület 44%-át gazdálkodó szervezetek (vállalatok, gazdasági társaságok és szövetkezetek), 51%-át egyéni gazdálkodók, 5%-át pedig egyéb földhasználók (önkormányzatok, alapítványi gazdaságok) használták. Az egyéni gazdálkodók használatában lévő földterület aránya 1998-ra 1990-hez képest több mint háromszorosára nőtt, az általuk használt földterület fele bérelt terület (3. táblázat).

A földhasználat üzemméret szerinti megoszlását nézve látható, hogy a termőterület mintegy 56%-át nagyméretű gazdálkodó szervezetek, 32%-át kisméretű egyéni gazdaságok, 11%-át közepes méretű egyéni gazdaságok használják, ez utóbbi csoport aránya az elmúlt években növekedett (4–5. táblázat).

A kisméretű egyéni gazdaságok a hagyományos művelési formákkal önmagukban nem képesek a családok megélhetésének biztosítására. Megoldást jelenthet a struktúraváltás, azaz nagyobb hozzáadott értéket hordozó termékek előállítása, illetve kiegészítő jövedelemforrások biztosítása.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint az egyéni gazdaságok száma 1,2 millió, a használatukban lévő földterület 1,4 millió hektár (a mezőgazdasági terület 22,6%-a), egy gazdaság átlagos területe 1,1 hektár. A gazdaságok 81,4%-a egyhektárosnál kisebb területű, ezek használták a földterület 16,8%-át, átlagterületük 0,2 hektár. Az 1 hektárnál kisebb földbirtokok (ház körüli, hobbi- és üdülőtelek), alapvetően nem jövedelemszerzésre, hanem saját ellátásra szolgálnak (6–7. táblázat). Tulajdonosaik általában nem a mezőgazdaságban, hanem egyéb ágazatokban foglalkoztatottak, valamint nyugdíjasok, esetenként munkanélküliek.

Az egyéni gazdálkodóknak 1996-ban csupán 3,4%-a volt főfoglalkozású (teljes munkaidős), 96,6%-a részmunkaidős. Az egyéni gazdaságok nagyobb része önellátásra termel, általában kevés állatot tartanak, jórészt családi szükségletre. Nagy testű állatok tartása az egyéni gazdaságok csak szűk körére jellemző.

Termelési struktúra, a termékek mennyisége, átlaghozamok

A magyar mezőgazdaság bruttó termelése az 1990-es évek elején a rendszerváltással együtt járó piaci és üzemszerkezeti változások következtében számottevően csökkent. A csökkenés az állattenyésztést és a növénytermesztést is érintette, az állattenyésztésben a visszaesés nagyobb mértékű volt. A bruttó termelés nagyobb hányada (1998-ban 52,7%-a) a növénytermesztésből, kisebb része (1998-ban 47,3%-a) az állattenyésztésből származik (8. táblázat).

1990 és 1998 évek között nézve szembetűnő, hogy az állattenyésztés termelési értéke az 1990. évinek nem érte el a 70%-át, az állattenyésztésen belül minden ágazatra jellemző a visszaesés. A legnagyobb mértékben a juhászatot (34,8%-ra) és a sertéstartást (51,2%-ra) érintette. A növényi termékek termelési értéke ebben az időszakban 84,4%-ra csökkent, a legnagyobb mértékű visszaesés a gyümölcsféléknél (66,5%-ra), valamint a szálas- és a tömegtakarmányoknál (75,1%-ra) tapasztalható.

Magyarország területének (9,3 millió hektár) 86,3%-a (8 millió hektár) termőterület, 66,6%-a (6,2 millió hektár) mezőgazdasági hasznosítású, 50,6%-a (4,7 millió hektár) szántó (9. táblázat), tehát a mezőgazdasági hasznosítású terület és a szántóterület aránya is lényegesen magasabb, mint a legtöbb európai országban.

A vízjogilag engedélyezett öntözhető terület 323 ezer hektár (a mezőgazdasági terület 5%-a), de a ténylegesen öntözött terület 136 ezer hektár, a mezőgazdasági terület 2,2%-a.

A szántóterület legnagyobb részén (1998-ban 62,7%-án) gabonaféléket termelnek. A jelentősebb növények vetésterületi aránya: búza 27,5%, kukorica 22,9%, napraforgó 9,6%, árpa 8,2%, lucerna 4,9%, silókukorica 2,9%, zöldségfélék 2,6%. A vetésszerkezetben 1998-ban 1990-hez képest nőtt a gabonafélék és a napraforgó, csökkent a hüvelyesek, cukorrépa és a szálastakarmányok, valamint a silókukorica aránya. A szántóföldi termelésben azonban igen nagy jelentősége van az olyan kisebb kultúráknak (pl. fűszernövények, gyógynövények, vetőmagvak, madáreleségek), melyek nagy élőmunkaigényűek és végterméküknek könnyű piacot találni (10. táblázat).

A növénytermesztésben növekvő a biotermeléssel (organikus gazdálkodás) hasznosított terület, napjainkban 25 ezer hektár körüli, a mezőgazdasági terület mintegy 0,5%-a.

A fontosabb növények betakarított területe, termésmennyisége és termésátlaga a 11. táblázatban található. Kiemelésre érdemes, hogy a termésátlagok a legtöbb ágazatban stagnálnak, és alacsonyabbak, mint másfél évtizeddel ezelőtt voltak. Az alacsony fajlagos hozamok oka többek között a biológiai alapok romlása és a műtrágyázás alacsony szintje. 1990-ben a magyar mezőgazdaság 764 ezer tonna vegyes műtrágyát (hatóanyagban kifejezve) használt, 1998-ban 328 ezer tonnát, vagyis a műtrágya-felhasználás kevesebb mint felére csökkent. 1990-ben a mezőgazdasági terület egy hektárjára vetítve 104 kg, 1998-ban csupán 53 kg volt a műtrágya-felhasználás.

A magyar állattenyésztésre hagyományosan jellemző a szarvasmarha-, a sertés-, a juh- és a baromfitartás. Az említett ágazatok közül azonban ma csak a baromfitartás mérete közelíti meg az 1990. évi szintet, a többi ágazat a termelés romló jövedelmezősége, az üzem- és tulajdoni struktúra változása és a korábbi piacokról való kiszorulás következtében drasztikusan (felére, kétharmadára) csökkent. Növekedés csak a házinyúlnál (a mai állománya 15 millió) és a kecskénél (mai állománya 108 ezer) található. A gazdálkodók 1998-ban 873 ezer szarvasmarhát, 5,5 millió sertést, 909 ezer juhot és 30 millió tyúkfélét tartottak (13. táblázat). Az állattartásban ugyanakkor a termelés mennyiségét tekintve a nem nagy ágazatok (pl. húsgalamb, méhészet, prémes állatok) is rendkívül fontosak, mert a falun élők számára jelentős kiegészítő jövedelemszerzést biztosítanak.

Az állati termékek termelésének visszaeséséhez hozzájárult egyrészt az állomány csökkenése, másrészt a fajlagos hozamok visszaesése, a nem megfelelő tartási, takarmányozási viszonyok és a minőségi tenyészanyag használatának elmaradása. Az 1998. évi vágóállat-termelés 1,4 millió tonna volt (38%-kal kevesebb, mint 1990-ben), a tejtermelés 2045 millió liter (26%-kal kevesebb, mint 1990-ben), a nyers gyapjú 3046 tonna (59%-kal kevesebb, mint 1990-ben) (14. táblázat).

A fontosabb mezőgazdasági termékek termelése egy hektár mezőgazdasági területre vetítve azt mutatja, hogy a gabonatermelés kivételével minden termék fajlagos mennyisége, következésképp a mezőgazdaság teljesítménye is csökkent (15. táblázat).

Az állatsűrűségi mutatók 1997-ben (100 hektár mezőgazdasági területre jutó állat): szarvasmarha 14,1 db, sertés 79,6db, juh 13,9 db, ló 1,2 db, felnőtt baromfi 378,1 db.

Magyarországon csak édesvízi haltermelés folyik, döntő hányada régebben létesített, korszerűsítésre szoruló halastavakban, melyek nagy része az Alföldön található. A halastavak összes területe mintegy 33 ezer hektár, ebből 25 ezer hektáron folyik áruhaltermelés, a többi terület turisztikai és rekreációs célokat szolgál. Az évi áruhaltermelés 17 ezer tonna, ennek felét egyéni gazdaságok állítják elő. Évente egymilliárd forint értékű halat (élő és feldolgozott) exportálunk, 70%-át az Európai Unióba.

Ültetvények

Az ültetvényes gazdálkodás különösen jelentős, egyrészt magas fajlagos élőmunkaigénye, másrészt a belföldi ellátásban és az exportban betöltött szerepe miatt.

A szőlőterület 131 ezer hektár, ebből a termőültetvény 99,7 ezer hektár. Magyarországon elsősorban borászati céllal termelnek szőlőt. A termőhelyi adottságok számos kis tájon, különösen a borvidékek területén, igen kedvezőek a szőlőtermelés számára. A bor fontos kiviteli termék, a hagyományos piaca Kelet-Európa, de a minőségi borokból az EU-tagországok piacára is kerül. Értékesítési gondok miatt a termőterület és termésmennyiség is csökkent a korábbi évtizedekhez képest. Az ültetvények kor- és fajtaösszetétele kedvezőtlen, több mint egy évtized óta nem volt megfelelő mennyiségű új telepítés. Hagyományosan jellemző, hogy a szőlőtermelés elsősorban kisgazdaságokhoz, a feldolgozás pedig nagyüzemekhez kötődik, de az utóbbi években a kisüzemi borászat jelentősen bővül.

Az évente megtermelt szőlő mennyisége 550–650 ezer tonna között, az átlagtermés 4,8–6,3 tonna/hektár között, az előállított bor mennyisége 3,5–4,5 millió hektoliter között változik.

A gyümölcsösök területe – több évre visszatekintve – 93–95 ezer hektár körül alakul, a terület 25%-a nem termő gyümölcsös. Az összes és a termőgyümölcsös 71%-a egyéni gazdaságok használatában van. A gyümölcstermelés termőtájakhoz kötődik, olyan helyekhez, ahol a kiváló minőség előállításához megvannak az ökológiai feltételek, és a termelésnek is komoly múltja van. Az ültetvények többsége régi telepítésű, a korszerűnek mondható gyümölcsösök aránya alig éri el a 20%-ot, faj és fajta szerinti összetételük sem megfelelő. A fajlagos hozamok alacsonyak.

Az összes megtermelt gyümölcsnek (több év átlagában 1 millió tonna) 65–70%-a alma és körte, 16%-a cseresznye és meggy, 10–11%-a szilva, a többi egyéb gyümölcs.

Erdőterület, erdőhasználat

Magyarország erdőterülete 1998-ban 1,77 millió hektár volt, az erdősültség 19%. Az erdősültség a termőhelyi adottságok és a domborzat szerint változó, sík vidékek erdősültsége alacsonyabb (9%), a hegy- és dombvidékeké magasabb (27%). Az ország erdősültsége fokozatosan növekszik. A további erdősítések a Nemzeti Erdőtelepítési Program alapján történnek, elsődlegesen a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas, illetve védelmi funkciót ellátó területeken.

Az összes erdő 79,4%-a gazdasági rendeltetésű (78,4% fakitermelést, 0,3% szaporítóanyag-termelést, 0,7% vadgazdálkodást szolgál), 16%-a védelmi célú (elsősorban talajvédelem és természetvédelem), 2,4%-a közjóléti, 2,2%-a egyéb rendeltetésű.

1998-ban a nettó fakitermelés elérte az 5,3 millió köbmétert. A kitermelt fa 54%-a ipari, 46%-a tűzifa volt. Az összes fakitermelésből az állami tulajdonú erdőgazdasági társaságok részesedése 62–63%. A kitermelt fa nagyobb hányadát kemény lombos fajok adták, a fenyők aránya 12,6%. A fatermelésben a fafajok aránya az évek során csak kisebb mértékben változik.

Évente 7–9 ezer hektár erdősítésére kerül sor (a hosszú távú program ennek kétszeresével számol), 1998-ban mintegy 8200 hektáron történt új erdőtelepítés és fásítás.

A termelés műszaki-technikai feltételei

A magyar mezőgazdaság üzemeinek döntő többsége vegyes profilú. A két főágazat (a növénytermesztés és az állattenyésztés) eredményessége egymással szorosan összefügg. Az egyes ágazatok jövedelmi helyzete számottevő eltéréseket mutat. A jövedelmezőséget alapvetően meghatározó tényező a költségszerkezet alakulása. A tesztüzemi adatok szerint a tejtermelésben az összes termelési költség 45%-a, vágómarhánál 64%-a, tojástermelésnél 55%-a, húscsirketermelésnél 64%-a, vágósertés-termelésben 75%-a takarmányköltség. A növénytermelés színvonala, a termelés és tárolás viszonylag magas veszteségei az állattartás jövedelmezőségét alapvetően rontják.

Az árutermelés szempontjából fontosabb termékek esetében 1998-ban a jövedelmezőségi mutatók a következőképpen alakultak:

Főbb termékek termelésének jövedelmezősége a társas vállalkozásokban, 1998-ban

100 Ft összes költségre jutó ágazati eredmény,
Őszi búza	–17,77
Őszi árpa	–25,97
Szemes kukorica	–11,96
Tej	21,86
Vágómarha	–21,56
Étkezési tojás	7,03
Pecsenyecsirke	2,37
Vágósertés	11,07

Forrás: Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet: A tesztüzemek 1998. évi gazdálkodásának eredményei.

A gazdálkodás jövedelmezőségét alapvetően meghatározó tényező az árviszonyok alakulása. Az 1990-es években jelentős különbség számszerűsíthető a mezőgazdasági eredetű termékek felvásárlási árainak és a mezőgazdaságban felhasznált termelési eszközök árainak változása között. A termelési eszközök, anyagok árnövekedését a mezőgazdasági termékek értékesítési árai nem követték, ebből következően az agrárolló jelentősen nyílt.

Az adatok azt mutatják, hogy 1998 végére 1990-hez képest mintegy 40%-kal nyílt az agrárolló. Ez egyben azt jelenti, hogy a termeléshez felhasználásra kerülő egységnyi termékért, anyagért évről évre több mezőgazdasági terméket kell előállítani.

A mezőgazdasági termékek termelésének folyó termelőfelhasználása, árindexek, agrárolló

Megnevezés	1990	1991	1992	1993	1994	1995	1996	1997	1998
*A folyó termelőfelhasználás volumenindexei, 1990=100,0*
Mezőgazdasági eredetű termelőfelhasználás	100,0	86,2	59,3	50,3	63,1	63,5	65,9	65,8	55,2
Ipari eredetű termelőfelhasználás	100,0	97,1	78,8	77,9	77,0	78,1	78,6	72,8	77,9
Mezőgazdasági szolgáltatási díjak	100,0	85,9	68,7	68,7	68,7	70,0	76,9	75,3	68,8
Összesen	100,0	86,8	67,2	64,0	67,2	68,0	69,4	66,0	65,2
*Árindexek, 1990=100,0*
Termelői-felvásárlási árindex	100,0	99,1	107,6	127,5	159,3	202,4	260,0	294,8	306,3
Termeléshez felhasznált iparcikkek árindexe	100,0	132,6	143,2	171,8	202,9	250,9	351,7	404,8	425,9
Ebből:
ipari takarmányok	100,0	113,0	121,3	153,0	180,7	204,9	308,9	345,7	338,5
üzem- és világítóanyagok	100,0	156,2	173,2	195,4	224,4	268,2	359,2	433,7	494,8
műtrágya	100,0	151,7	146,7	158,9	199,2	274,5	373,9	408,3	421,3
növényvédő szer	100,0	128,0	160,8	181,2	202,7	256,7	324,7	359,4	389,6
állatgyógyászati készítmények	100,0	130,8	150,6	172,2	197,9	250,9	316,2	347,5	379,8
Agrárolló	100,0	133,8	133,0	134,7	127,4	123,9	135,3	137,3	139,0

Forrás: számítás a KSH adatok alapján.

Az üzemek jövedelmi helyzetét elemezve megállapítható, hogy a jövedelmezőségi mutatók igen erőteljes szóródást mutatnak. Az üzemeket a jövedelmezőségük alapján három csoportra osztva (alacsony, átlagos, illetőleg magas jövedelmi szintűek) az látszik, hogy a legkisebb eredményt mutató harmadban a legrosszabb az eszközellátottság, és ebben a körben a legerőteljesebb az eszközök elavultsága.

A mezőgazdasági termelők alacsony jövedelemhelyzete és az agrártámogatások behatárolt nagysága csak részben adnak lehetőséget a termelési eszközök megújítására. Az elmúlt évtized beruházási adatait elemezve látható, hogy a folyó áron számolt beruházási érték 1992-ben volt a legalacsonyabb. Ezt követően évről évre emelkedett, de még folyó áron számolva is csak 1996-ra haladta meg az 1990. évi értéket (ezen időszak alatt az agrárolló 35%-ot nyílt). Változatlan áron számolva, tehát figyelembe véve az inflációs hatásokat, az évtized elejéhez képest igen jelentős a visszaesés. A legnagyobb évről évre halmozódó elmaradás az építési beruházásoknál számszerűsíthető.

Beruházások alakulása a mezőgazdaságban

Megnevezés	1990	1991	1992	1993	1994	1995	1996	1997	1998
*A beruházások értéke folyó áron, millió Ft*
Összes beruházás	32	21	16	19	24	29	46	61	77
	505	190	259	771	860	899	201	833	519
ebből: építés	14	7218	5866	6776	7493	10	15	22	29
	789					101	748	709	122
gép	14	9760	7271	9589	12	17	26	34	42
	950				739	324	301	461	870
egyéb	2766	4212	3122	3406	4628	2474	4152	4663	5527
*A beruházás változása folyó áron, 1990=100%*
Összes beruházás	100,0	65,2	50,0	60,8	76,5	92,0	142,1	190,2	238,5
ebből: építés	100,0	48,8	39,7	45,8	50,7	68,3	106,5	153,6	196,9
gép	100,0	65,3	48,6	64,1	85,2	115,9	175,9	230,5	286,8
egyéb	100,0	152,3	112,9	123,1	167,3	89,4	150,1	168,6	199,8
*A beruházás változása változatlan áron, 1990=100%*
Összes beruházás	100,0	49,2	34,9	35,4	37,7	36,7	40,4	47,0	56,0
ebből: építés	100,0	36,8	27,7	26,7	25,0	27,2	30,3	37,9	46,2
gép	100,0	49,2	34,0	37,3	42,0	46,2	50,0	56,9	67,3
egyéb	100,0	114,8	78,8	71,7	82,5	35,6	42,7	41,6	46,9

Forrás: KSH alapadatok alapján számított.

Az ágazat eszközparkját vizsgálva megállapítható, hogy 1990 óta számában növekedett az eszközállomány, azonban állapotáról, elhasználódottságáról nincs pontos képünk. Az erőgépek elavultságát mutatja, hogy az FVM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) Műszaki Intézeti bázisgazdaságaiban az erőgépek átlagos használati ideje 12–13 évre tehető. Az átlagos használati idő fokozatosan növekszik, az 1981–1985 évek átlagában még csak 7,0 év volt. Az átlagos használati idő különösen magas az önjáró betakarítógépeknél (15,2 év) és a 41-75 kW teljesítménykategóriába tartozó traktoroknál (12,1 év).

Az üzemi és termelési struktúra megváltozása rontotta a korábbi termelőkapacitások kihasználását, leginkább az állattartásban. Az állatállomány csökkenésének mértékéből arra következtethetünk, hogy az állattartó kapacitások kihasználtsága legfeljebb 60–70% körüli. A kihasználatlan eszközök állaga rohamosan leromlott. Az elmaradt felújítások miatt igen alacsony a korszerűnek mondható eszközök aránya, az épületek-építmények eszközcsoportban csupán 2–7%-ot ér el.

Főbb épületkapacitások 1996-ban

Megnevezés	Az épületek kapacitásának				Az összesenből az 1991. I. 1. után üzembe helyezettek aránya, %
	mértékegysége	mennyisége
	mértékegysége	a gazdálkodó szerve- zetekben	az egyéni gazdasá- gokban	összesen
Szarvasmarha-istállók	férőhely	998 987	611 651	1 610 638	2,0
Sertésférőhelyek	férőhely	2 897 984	6 880 756	9 778 740	1,5
Juhhodály	férőhely	682 198	940 368	1 622 566	4,1
Baromfiistállók	1000 m²	3 073	7 131	10 204	2,9
Magtár külön épületben	1000 t	6 721	1 354	8 075	5,0
Gabonasiló	1000 t	1 023	17	1 040	2,0
Burgonyatároló	1000 lég m³	377	1 586	1 963	2,6
Zöldségtároló	1000 lég m³	57	814	871	3,6
Hagymatároló	1000 lég m³	60	29	89	5,6
Hűtött tároló	1000 lég m³	432	13	445	6,8

A mezőgazdaság tulajdoni és szervezeti átalakulása nyomán a korábbi nagyüzemek eszközállományának egy része (pl. szakosított állattartó telepek, takarmánykeverők) az új üzemstruktúrában nem hasznosulnak, állaguk erősen leromlott vagy elpusztultak. A létrejött egyéni gazdaságok – részben kisebb méretük, részben eltérő termelési struktúrájuk miatt – az adottságaikhoz igazodóan eltérő eszközigénnyel jelentkeznek. Ebből következően megnőtt az igény a viszonylag kisméretű gazdaságok eszközökkel való felszerelése iránt. A kezdő vállalkozások, illetve a rendszerváltást követően indult egyéni vállalkozások azonban különösen tőkeszegények, és ezt a beruházásokat elősegítő eddigi hazai költségvetési támogatások nem tudták számottevően mérsékelni.

Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és kereskedelme

Az élelmiszeripar a nemzetgazdaság jelentős ágazata, amely 1300 milliárd forintot meghaladó éves termelési értékével a bruttó hazai termék (GDP) mintegy 4%-át állítja elő. Jelentőségét főleg az határozza meg, hogy a mezőgazdasági termékek mintegy 75%-át dolgozza fel, és ezzel több százezer mezőgazdasági tevékenységgel és árutermeléssel foglalkozó család jövedelmi viszonyát alapvetően befolyásolja. A belföldi kereskedelemben forgalmazott élelmiszerek, italok, valamint dohányáruk 92%-át a hazai élelmiszeripar állítja elő, és az aktív keresők mintegy 3–4%-át foglalkoztatja. A feldolgozókapacitások döntő többsége vidéki környezetbe, zömében a megyék székhelyére települt.

Az élelmiszer, az ital és dohánytermék árufőcsoport a nemzetgazdasági export mintegy 12%-át, az import 3,7%-át tette ki 1998-ban. Az ágazat külkereskedelmi egyenlege pozitív, további fejlesztések és a marketingszínvonal javítása révén az exportteljesítmény tovább bővíthető (18. táblázat).

A mintegy 8700 működő vállalkozás 95%-a az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató mikro- és kisvállalkozási körbe tartozik, és mindössze 108 vállalkozás (1,3%) foglalkoztat 300 főnél több alkalmazottat.

Az élelmiszer-feldolgozás az elmúlt időszakban egyenlőtlenül fejlődött. Egyes szakágazatok privatizált vállalatainak szerkezetátalakítása és modernizációja következtében az ágazat helyzete javult (pl. ásványvíz- és üdítőital-gyártás, édesipar, növényolajipar, söripar, szeszipar, dohányipar). Ezekben a szakágazatokban a 250 főnél nagyobb létszámú vállalatok a technikai fejlesztés, az előírásoknak való megfelelés, a minőségfejlesztés tekintetében, valamint üzemgazdasági mutatóikban közelítenek az EU színvonalához, vagy elérik azt. Más – főként a mezőgazdasági termeléssel közvetlen kapcsolatban álló szakágazatokban még folyamatban van a strukturális átalakulás, ami az adott szektorok piaci versenyképességét hátrányosan befolyásolja. Ezen túlmenően mindenekelőtt a hazai tulajdonú helyi (regionális) ellátásra termelő kis- és középvállalkozások esetében a tőkehiány akadályozza az üzemek fejlesztését, az élelmiszer-előállításra vonatkozó alapvető élelmiszer-biztonsági, higiéniai, környezetvédelmi és állatvédelmi előírások feltételeinek megteremtését. Az előírásoknak való megfelelés hiánya az üzemek jelentős részének működését teszi kérdésessé. Reális veszély az, hogy a piacokról ezek a vállalkozások jelentős számban kiszorulnak. Ezek a szakágazatok a mezőgazdasági és halászati termékek elsődleges feldolgozását végzik (agri-food szektor), amelyek közül a legjelentősebb a hús-, a hal-, a baromfi-, a tojás-, a tej-, a zöldség-gyümölcs-feldolgozók, valamint a bortermelés. Az agri-food szektor a 34 élelmiszer-feldolgozó szakágazatból 15 szakágazatot, valamint 2860 vállalkozást érint, amelyen belül 2780 foglalkoztat 250 főnél kevesebbet.

A SAPARD-program által érintett élelmiszer-ipari szakágazatok helyzetének, valamint javasolt fejlesztésének rövid ismertetése

A húsfeldolgozással foglalkozó 429 vágóüzemből 16 felel meg az EU-előírásoknak, ami a sertésvágó-kapacitás 60%-a, az ISO+HACCP tanúsított üzemek az összes kapacitásból közel 40%-kal részesednek. A versenyképességet kedvezően befolyásoló koncentráció és a vágóhídi, illetve a feldolgozók közötti szakosodás még nem történt meg. Különösen kedvezőtlen a kis- és középvállalkozások helyzete.

A SAPARD-program keretében a támogatásra javasolt fejlesztések iránya elsősorban az EU élelmiszer-biztonsági, higiéniai, környezetvédelmi, valamint az állatvédelemmel összefüggő feltételek megteremtése. A támogatott fejlesztések kiterjednek a hűtéstechnológia korszerűsítésére, a magasabb feldolgozottságú termékek gyártásához szükséges feltételek megteremtésére, különös tekintettel a csomagolás, az anyagmozgatás és a tárolás modernizációs beruházásaira.

A baromfifeldolgozó-ipar termékskálája világviszonylatban is szélesnek tekinthető, vállalkozási struktúrája összetett. Meghatározó a nagyüzemek súlya, amelyek nemzetközi versenyképessége jó színvonalú. A feldolgozószektor gyengesége az elsődleges feldolgozás többletkapacitása, valamint a kis- és középvállalkozók nemzetközi összehasonlításban kimutatható versenyhátránya.

A SAPARD-program keretében a támogatásra javasolt fejlesztések iránya az előírásoknak való megfelelés biztosítása, a versenyhátrány csökkentése. További fejlesztési cél a kapacitások belső összhangjának megteremtése, valamint a továbbfeldolgozással kapcsolatos minőségközpontú modernizációs beruházások megvalósítása.

A tejiparban az elmúlt években jelentős tulajdoni koncentráció jött létre. A nagy tejfeldolgozó üzemekben még nem alakultak ki a korszerű, hatékony technológiai rendszerek. A fejőházak-tejházak és a tejgyűjtő csarnokok műszaki állapota nem kielégítő. A tejtermelés és a tejkezelés gépei, berendezései elavultak, modernizációjuk mindenképpen szükséges. A nagy feldolgozókapacitású üzemeknél megkezdődött az elsődleges tejfeldolgozás koncentrálódása, a veszteségesen működő termelőüzemek bezárása, a termelés racionalizálása.

A SAPARD-program keretében a támogatott fejlesztések elsősorban az elavult technológiai vonalak és berendezések cseréjére irányulnak, figyelembe véve az élelmiszer-biztonsági, a higiéniai és a környezetvédelmi követelményeket, illetve az EU-előírásokat. Növelni kell a javított tárolási stabilitású és tartós termékek gyártását, illetve ehhez kapcsolódóan meg kell teremteni a korszerű tárolási, hűtési és logisztikai feltételeket.

Jelenleg Magyarországon nem épült ki az EU-előírásoknak megfelelő tojásforgalmazási csatorna. A jelenlegi feldolgozóüzemi háttér fejletlen, kapacitása, termékválasztéka nem megfelelő. A SAPARD-program keretében a támogatott fejlesztések elsősorban a tojásosztályozó-csomagoló állomások és a hozzájuk kapcsolódó feldolgozóüzemek kialakítására irányulnak. Az osztályozást és csomagolást követő feldolgozás kapacitásainak bővítése is támogatható fejlesztési célkitűzés, mivel a hűtött, folyékony tojástermékek, valamint a jó minőségű tojáspor és egyéb feldolgozott termékek piaci pozíciója folyamatosan javulhat korszerű élelmiszer-biztonsági, higiéniai és környezetvédelmi feltételek mellett. A borászat-szőlőfeldolgozás vállalkozói szerkezetét a piacgazdaság kialakulása nagymértékben megváltoztatta. A borvidékeken meghatározó szereppel bíró nagyüzemek többsége külföldi, illetve hazai magántulajdonba került vagy megszűnt. Az így magánosított vállalatokhoz tartozó kis- és középüzemeket az új tulajdonos értékesítette; a megszűnt nagyüzemek helyét közepes méretű, döntően magántulajdonban lévő vállalkozások vették át. A kis- és középüzemek a borvidékek termelői integrációjában kezdeményező szerepet vállalnak.

A fehérborok piacán a megváltozott minőségi követelményekhez a külföldi tőkével támogatott, jelentős piaci részesedéssel bíró nagyüzemek könnyebben alkalmazkodtak, míg a kis- és középüzemek csak lassan tudják megvalósítani a szükséges fejlesztéseket. A SAPARD-program keretében megvalósítandó legfontosabb feladat a fehérborkészítés területén tapasztalható technológiai lemaradás csökkentése (musttisztítás, irányított erjesztés, musthűtés), amely szorosan összefügg higiéniai és környezetvédelmi fejlesztésekkel. Ezek a fejlesztések magukban foglalják a HACCP-irányelvekre épülő higiéniai rendszerek műszaki, technikai és laboratóriumi hátterének biztosítását, a bortárolás és a kezelések higiénikus feltételeit megteremtő rozsdamentes acél tárolótér arányának növelését, valamint a hideg steril töltés higiéniai, technikai feltételeinek biztosítását. Környezetvédelmi célokat szolgál a szénacél berendezések cseréje (kékderítés folyamatos megszüntetése), illetve a szűrőanyagmentes szűrési technikák elterjedése.

A gyümölcs- és zöldségfeldolgozás vállalkozásai széles termékprofiljukkal egy-egy termék kibocsátására vonatkozóan – nemzetközi összehasonlításban – a közepes kapacitású vállalatok középső-alsó harmadába tartoznak. A konzervipar esetében a legfontosabb kapacitások kihasználtsága nem éri el a 60%-ot. A szárítmánygyártó kapacitások kihasználtsága szintén alacsony, noha a magyar termékeket a nemzetközi piacon a jobb minőségűek közé sorolják. A gyümölcs- és zöldségfeldolgozó vállalkozások nem szakosodtak, és viszonylag kevés hozzáadott értékű terméket állítanak elő. A SAPARD-program keretében a támogatásra javasolt fejlesztések iránya elsősorban a mezőgazdasági alapanyag-értékesítés új struktúrájaként kialakuló TÉSZ-ek eszközrendszerének kialakítása és az EU-előírásoknak való megfeleltetése. Javasolt prioritás az egyedi, megkülönböztethető jelleget viselő termékek (organikus, márkázott, földrajzieredet-megjelölt) kifejlesztésének és termelési feltételei kialakításának támogatása, a hozzáadott érték növelését elősegítő berendezések és követelményrendszerek bevezetése, elterjesztése. A hazai halfeldolgozó üzemek többsége korszerűtlen, műszaki színvonala alacsony, higiéniai és környezetvédelmi szempontból nem felelnek meg az EU-előírásoknak. Jelentős fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy az EU-ban is elfogadható, korszerű halfeldolgozó üzemek működjenek Magyarországon.

A SAPARD-program keretében a támogatásra javasolt beruházások elsősorban a meglévő és az új üzemek élelmiszer-biztonsági, higiéniai, környezetvédelmi fejlesztése, az EU-előírásoknak történő megfeleltetése. További fejlesztési prioritás a halfeldolgozás technológiájának modernizációja, a csomagolásfejlesztés, valamint a gyorsfagyasztó és a hűtőkapacitás bővítése. A hazai halfogyasztás tartósan alacsony színvonala a szektor átfogó marketingprogramjának kialakítását is szükségessé teszi. A megcélzott támogatási területek összhangban vannak az Európai Unió strukturális támogatásaival, a csatlakozást megelőző időszakra vonatkozó közösségi támogatás alapvető célkitűzéseivel és prioritásaival, valamint a csatlakozási tárgyalások átvilágítási szakaszában vállalt kötelezettségekkel. A mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és kereskedelmi értékesítésének javítása a vidékfejlesztésnek is fontos összetevője. A többi nemzetgazdasági ágazatra – elsősorban a mezőgazdasági alapanyag-termelésre – gyakorolt magas „multiplikátor” (fajlagos termékkibocsátást befolyásoló) hatása miatt az agri-food szektor versenyképességének növelése fontos tényező a vidékfejlesztés gazdasági és társadalmi céljai megvalósításában.

1.1.7. Makrogazdasági viszonyok

Foglalkoztatás, munkanélküliség

A munkavállalási korú népesség 1990–1998 között 180 ezer fővel (5,9 millióról 6,1 millió főre) nőtt, egyrészt a demográfiai hullám hatásaként, másrészt a nyugdíjkorhatár fokozatos felemelése miatt. Ezzel párhuzamosan a munkavállalási koron túl lévő népesség körében a foglalkoztatás 20,2%-ra esett vissza, azaz közel 400 ezer nyugdíjaskorú munkavállaló kikerült a munkaerőpiacról. A két népességcsoport gazdasági aktivitásának ellentétes mozgása 1990–1998 között összességében 200 ezer fővel (3,2%-kal) csökkentette a nemzetgazdaság munkaerőforrását.

Az 1990-es években a társadalmi-gazdasági átalakulás és a munkaerőpiac kölcsönhatásainak következményeként szűkültek a munkavállalás, a foglalkoztatás lehetőségei, ezek – eltérő mértékben – a nemzetgazdaság valamennyi ágazatát érintették. Az országban közel 1,5 millió munkahely szűnt meg, ennek következményeként a foglalkoztatottak száma 27,2%-kal csökkent. A létszámcsökkenés közel 90%-a nagyon rövid idő alatt, 1990–1994 között következett be.

A munkahelyek elvesztése miatt drasztikusan nőtt a munkanélküliségi ráta az 1990. évi 0,5%-hoz képest, a mélypont 1993-ban volt 12,6%-kal. Ezt követően nagysága 1996–1997-ben 10–11%-ra mérséklődött, 1998-ra 10% alá csökkent, majd 1999-ben némileg tovább mérséklődött. A munkaalkalmak hiánya különösen hátrányosan érinti azokat, akik a kilencvenes évtized első éveiben váltak munkanélkülivé, de elhelyezkedni azóta sem tudtak. Ezek közé tartozik a mezőgazdasági foglalkoztatásból kikerültek jelentős része is. Ez a réteg munkanélküli-ellátásban már nem részesül, emiatt a nyilvántartott munkanélküliek számában sem szerepel.

Az uniós számbavétel szabályai szerint számított munkanélküliség-ráta csökkent Magyarországon, de ugyanakkor 1990–1998 között a munkavállalási korú inaktív népesség mintegy 86%-kal növekedett, és jelenleg mintegy 1,7 millió fő. Arányuk a potenciális munkaerőforrást jelentő népességen belül az 1990. évi 14,6%-ról 28,2%-ra nőtt. A munkapiacon kívül rekedt népesség igen alacsony színvonalon él, legfeljebb alkalmi munkát talál társadalombiztosítási, nyugellátási, valamint munkajogi garanciák nélkül.

Kedvezőtlenül alakult Magyarországon a népesség gazdasági aktivitása, az össznépességhez viszonyított foglalkoztatási arány 1990-ben 52,7% volt, 1998-ban 39,5% (az EU átlaga 40,3%). Ugyancsak hasonló mértékben csökkent az aktív korú népességhez viszonyított foglalkoztatási arány is 54,1%-ra (az EU átlaga 61,1%).

A munkanélküliek közel 80%-a a fizikai munkakörökből került ki, és többségük alacsony iskolai végzettségű. A munkavállalók ezen köre veszítette el legkorábban munkahelyét, és közöttük a legnagyobb azoknak az aránya, akik több év elteltével sem tudtak elhelyezkedni. A felsőfokú végzettségű munkanélküliek aránya az évtized egészében 3% alatt maradt.

A munkaerő-felhasználás és a gazdasági aktivitás változása, 1990–1998

(1000 fő)
Megnevezés	1990	1996	1997	1998	A változás mértéke (1990=100%)
Népesség összesen	10 374,8	10 212,3	10 174,4	10 135,4	97,7
Munkavállalási korú népesség	5 956,8	6 080,7	6 144,8	6 136,9	103,0
Munkavállalási koron kívüli gazdaságilag aktív népesség	488,4	134,1	108,4	101,2	20,7
Munkaerőforrás összesen	6 445,2	6 214,8	6 253,2	6 238,1	96,8
Foglalkoztatottak	5 471,9	3 974,3	3 975,1	3 986,0	72,8
Gazdaságilag aktív népesség	5 496,1	4 470,2	4 452,6	4 450,0	81,0
Munkavállalási korú nem aktív népesség	945,5	1 721,6	1 776,6	1 761,1	186,3
Munkanélküliségi ráta (%)	…	10,6	10,3	9,1	–
Aktivitási ráta
– az össznépességhez viszonyítva (%)	52,7	38,9	39,1	39,3	–
– a munkavállalási korú népességhez viszonyítva (fő)	91,9	65,4	64,7	65,0	–

Forrás: KSH.

A munkanélküliek összlétszámán belül csökkent a pályakezdő munkanélküliek aránya (1998-ban 6,7%). Ez a képzési idő meghosszabbodására, a fiatal korosztályok továbbtanulási szándékának növekedésére vezethető vissza, ami kedvező jel, mert a képzettségi szint emelkedése, a szakmai ismeretek megszerzése javítja a pályakezdők elhelyezkedési esélyeit. A nekem szerinti megoszlás azt mutatja, hogy a munkanélküliségi ráta alacsonyabb a nők körében.

Jelentősen átrendeződött a foglalkoztatás ágazati szerkezete. A mező- és erdőgazdaság részesedése mintegy 8%-ra esett vissza, az ipar részaránya 30% alá csökkent. Részarányát tekintve ugyan 46%-ról 60%-ra nőtt a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya, de létszámban ebben az ágazatban is csökkenés volt. A foglalkoztatottak száma a gazdasági és társadalmi változások nyomán a nemzetgazdaság valamennyi ágazatában csökkent, tehát más ágazatok sem voltak képesek a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő foglalkoztatására.

A foglalkoztatottak száma és megoszlása a nemzetgazdaság főbb ágazatcsoportjaiban (1990–1998)

Megnevezés	A foglalkoztatottak				A változás mértéke 1990–1998 között
	száma 1000 fő		megoszlása %		A változás mértéke 1990–1998 között
	1990	1998	1990	1998	1000 fő	%
Mezőgazdaság	955,0	310,9	17,5	7,9	–644,1	–67,4
Élelmiszeripar	203,0	122,0	3,8	3,2	–81,0	–39,9
Ipar, építőipar	1773,8	1149,5	32,5	28,7	–624,3	–35,2
Szolgáltatás	2540,1	2403,6	46,2	60,2	–136,5	–5,4
Összesen	5471,9	3986,0	100,0	100,0	–1485,9	–27,2

Forrás: KSH.

A foglalkoztatás csökkenése, a tevékenység jellegéből adódóan, a vidéki településeken élőket érintette legerőteljesebben, különösen azokban a térségekben, ahol más munkalehetőség hiányában korábban is a mezőgazdaság volt a fő foglalkoztató.

A foglalkoztatási helyzet regionális különbségeket is mutat. A területi differenciáltságot tekintve az egyes megyék sorrendje 1993 óta lényegében változatlan. A kilencvenes évtizedben legkedvezőbb foglalkoztatási helyzetben mindvégig a főváros és a közép-magyarországi régió volt. Továbbra is az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiók foglalkoztatási helyzete a legkritikusabb. Ezekben a térségekben a foglalkoztatási arány 30% alatt, a munkanélküliségi ráta tartósan az országos átlag másfélszerese. A munkanélküliség mértéke azokban a régiókban magas, ahol jelentős a kedvezőtlen korstruktúrájú, az alacsony képzettségű, fizikai foglalkozású rurális népesség hányada.

A településtípusok között a falvak kedvezőtlen helyzetét mutatja, hogy miközben az ország népességének egyharmada él községekben, addig a munkanélküliek 45,4%-a a falusi lakos. A munkanélküliség a falvak lélekszámának csökkenésével fokozódik. Legnehezebb helyzetben az 500 főnél kevesebb lakosú aprófalvak vannak, ahol az 1998 júniusában regisztrált 20,3%-os munkanélküliségi ráta csaknem kétszerese volt az országos átlagnak (10,4%). Helyenként azonban előfordult 30–40%-os munkanélküliségi ráta is.

A munkanélküliség kedvezőtlen területi differenciáltsága a hagyományostól eltérő, úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák tudatosan ösztönzött térnyerésével javítható. Ezek közül a határozott időre szóló szerződéskötés, a mezőgazdaságban jelenleg még többnyire alacsony életszínvonalat biztosító önfoglalkoztatás és az alkalmi munkavállalás terjedése említhető.

A gazdasági és a regionális politika fő elemei

A területfejlesztés, a tudatos térszervezés céljai, intézményei és eszközei az egész ország teljesítőképességének javítását, az egyes régiók versenyképességének erősítését szolgálják. Magyarországon a regionális különbségek mértéke, az eltérő adottságok okai többnyire hasonlóak Nyugat-Európa országaihoz. Míg Nyugat-Európában az elmúlt két évtizedben a régiók között a jövedelemtermelésben a különbségek fokozatosan csökkentek, addig Magyarországon növekedtek. Másrészt a gazdasági növekedés meghatározó erőforrásainak (az üzleti és pénzügyi szolgáltatásoknak, a K+F szervezeteknek) területi koncentrációja a fejlett piacgazdaságokban mérséklődött, Magyarországon viszont a főváros évszázados domináns részesedése nem változott, sőt számos tevékenységben erősödött.

Az új magyar területi stratégia és regionális politika egyrészt érvényesíti a piacgazdaság követelményeit, másrészt adaptálja az Európai Uniónak és tagállamainak a regionális politika harmonizálására megfogalmazott célkitűzéseit, végül hasznosítja a globális európai folyamatok általános tapasztalatait, többek között az interregionális és határ menti együttműködések kohéziós szerepének felértékelődését, az európai együttműködés irányításának decentralizálódását, valamint a régiók fokozatos funkcióbővülését.

A magyar területfejlesztés komplex törvényi szabályozása, intézményrendszere úttörő jellegű Kelet-Közép-Európában. Az 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és területrendezésről arra törekszik, hogy megfeleljen a társadalmi igazságosság, a méltányosság és a szolidaritás elveinek, az általános kohéziós céloknak. Az Országos Területfejlesztési Koncepció szerkezete, regionális fejlesztési orientációja részben kielégíti a nemzeti fejlesztési program követelményeit, a hosszú távú fejlesztési célok összhangban vannak az európai elképzelésekkel.

A vidéki térségek stratégiai fejlesztési programjainak összehangolása az agrártárca hatáskörébe tartozik. A programok kidolgozása a helyi közösségek feladata, végrehajtásuk pedig a nemzeti agrárstratégiával és a régiók fejlesztési koncepcióival szoros összhangban, azok szerves részeként történik. Az operatív koordináció az ágazati és a regionális hatóságok feladata.

A területfejlesztés fontos – Magyarországon kiépülőben lévő – irányítási eleme a decentralizált és a regionális források hatékony felhasználását szervező, alulról építkező fejlesztési stratégiát érvényesítő regionális fejlesztési tanács (és a mellette működő operatív szervezet). A területfejlesztés többi intézményének funkciói is módosulnak, az új munkamegosztásnak megfelelően átalakulnak. A hét tervezési-statisztikai régió megfelel az EU NUTS II. szintnek.

A gazdasági növekedés alakulása és jellemzői

A magyar gazdaság – más közép- és kelet-európai országokhoz hasonlóan – a rendszerváltást követően, a kilencvenes évek első felében, súlyos transzformációs válságon esett át. Ez egyebek mellett a gazdasági teljesítmény számottevő mértékű szűkülésében is megmutatkozott.

A mélyreható gazdasági-társadalmi átalakulás első éveit, az 1989 és 1993 közötti időszakot, az előző rendszer termelési-piaci viszonyainak lebomlása, a korábbi koordinációs és együttműködési mechanizmusok gyökeres átalakulás jellemezte. A rendszerváltás után megindult átalakulás miatti gazdasági visszaesés törvényszerű volt. A bruttó hazai termék 1989 és 1993 között 18%-kal zsugorodott. Az átalakulás komoly gazdasági-társadalmi áldozatokkal járt. A fogyasztás és az export visszaesett, mérséklődtek a beruházások, az ország külpiaci kapcsolatrendszere jókora megrázkódtatással átstrukturálódott. Néhány év alatt egyharmaddal csökkent a foglalkoztatottak száma, közel másfél millió munkahely szűnt meg.

A gazdasági növekedés újbóli megindulásának jelei 1993-ban mutatkoztak, először az ipar bizonyos területein és a szolgáltatásokban. Azonban az 1998. évi GDP az 1989. évinek még csak a 95%-át érte el. Magyarországon mintegy 4700 dollár az egy főre jutó GDP.

A bruttó hazai termék (GDP) változása (1990–1998)

Év	Bruttó hazai termék		Az egy főre jutó bruttó hazai termék
Év	folyó áron milliárd Ft	volumen változása 1990=100%	forint	USD	ECU
1991	2 299,0	88,1	241 476	3 228	2 613
1992	2 624,3	85,4	285 040	3 608	2 789
1993	3 142,3	84,9	344 707	3 745	3 207
1994	3 919,4	87,4	425 365	4 046	3 409
1995	5 614,0	88,7	548 836	4 367	3 374
1996	6 893,9	89,9	676 315	4 433	3 538
1997	8 540,7	94,0	841 039	4 504	3 987
1998	10 085,7	104,9	1 006 575	4 694	3 970

Forrás: KSH.

A kilencvenes években a gazdasági visszaesés, majd növekedés regionális megoszlása nem volt egyenletes. Ezt tükrözi az egy főre jutó GDP alakulása is (26. táblázat). A közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli régiókban az országos átlagot meghaladó értékek mutatkoznak, míg a közép-dunántúli, a dél-alföldi és a dél-dunántúli régiók mutatói kisebb, az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiók mutatói nagyobb mértékben maradnak el az országos átlagtól. Az 1990 és 1996 közötti változásokat tekintve kitűnik, hogy a fejlettebb és elmaradottabb régiók közötti különbségek növekedtek, mint ahogyan a legfejlettebb főváros és a legszegényebb Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék közti eltérésis.

A rendszerváltás után a mezőgazdaság és az élelmiszeripar piacai, termelési és üzemi struktúrája, tulajdonosi szerkezete is alapvető változásokon ment keresztül. Ezeket a kilencvenes évek elején bekövetkezett változásokat a mezőgazdaság még nem heverte ki teljesen. Az átalakulást követő földtulajdon-bejegyzések elhúzódtak, a birtokrendszer lassan formálódott, éppen ezért az új intézményrendszer kiépülése is lassan halad.

A mezőgazdaság szerepe csökkent, azonban a hazai feldolgozóipar közel harmada – élelmiszer-feldolgozás, műtrágya- és növényvédőszer-gyártás, mezőgépgyártás, csomagolóeszköz-ipar – termelési biztonsága továbbra is azon múlik, hogy mennyire számíthatnak a magyar mezőgazdaságra. Közvetetten azonban még nagyobb a mezőgazdaság gazdasági potenciálra, növekedési esélyekre ható szerepe azáltal, hogy az egyik legfontosabb kultúraformáló: a táj (és a tér) kultúráját az ágazat rendje döntően befolyásolja.

Gazdasági és társadalmi jólét – jövedelmi viszonyok

A kilencvenes évek elejétől bekövetkezett gazdasági-társadalmi átalakulás, majd az elmúlt években megindult gazdasági növekedés eltérő módon érintette a különféle társadalmi rétegeket. Az életkörülmények szemmel láthatólag differenciálódtak társadalmi rétegek, valamint régiók és településtípusok szerint is.

A gazdasági fejlődés hagyományos mutatója (GDP) és a társadalmi jólétet (well-being) illusztráló mutatók együttesen fejezik ki az emberek számára a hétköznapokban érzékelhető életkörülményeket. A nemzetközi gyakorlatban legáltalánosabban használt ilyen jóléti mérce az ún. HDI (Human Development Index – az Emberi Fejlődés Indexe). A HDI egy olyan összesítő mérőszám, amely a születéskor várható élettartamot, az iskolázottságot és a GDP vásárlóerő-paritáson mért értékét együttesen fejezi ki.

A halandóság társadalmi csoportonként is változik, a hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok életesélyei rosszabbak. A születéskor várható élettartam is kedvezőtlenül alakult. A nőké (75,18 év) ugyan emelkedett, de a férfiaké változatlanul a 66 év körüli alacsony szinten stagnál. A születéskor várható élettartam (főleg a férfiak esetében) messze elmarad a fejlett országok mutatójától. Az egészségügyi és mentális viszonyokat jól kifejező csecsemőhalandóság sokat javult, jelenleg már 9 ezrelék alatti értékű.

A nyolcvanas években megkezdődött, majd a gazdasági-társadalmi átalakulás nyomán a kilencvenes években jelentős mértékben felgyorsult a jövedelmek differenciálódása. A jövedelmi különbségek napjainkra elérték a nagy jövedelmi egyenlőtlenségeket mutató nyugat-európai országok szintjét (például Franciaország, Nagy-Britannia), de alatta maradnak a dél-európai országok (Portugália, Görögország) mutatóinak. A kilencvenes évek elején az egy főre eső jövedelem alapján képzett alsó és felső 10%-os kategóriába tartozók átlagjövedelmeinek eltérése 6,7-szeres volt, s ez 1997-re 8-szorosra emelkedett. A különbség fokozódását több tényező magyarázza: a munkaerőpiac, az aktivitási ráta rétegenkénti szóródása, a szociálpolitikai juttatások visszaszorulása, de mindenekelőtt a piaci jövedelmek (bér- és tőkejövedelmek) differenciálódása.

A sokgyermekes családokat jobban fenyegeti a szegénység, mint másokat. Ez többgenerációs távlatban is csökkenti társadalmi beilleszkedési esélyeiket, iskolázottsági szintjüket. A fiatal munkanélküliek körében már ma is magas arányt képviselnek a képzetlenek és a hátrányos társadalmi helyzetűek, akiket a munkaerőpiactól való tartós elszigetelődés is fenyeget.

Egyes területeken és régiókban, bizonyos településtípusokban jóval nagyobb a családok elszegényedésének valószínűsége. Ilyenek a kisközségek, ahol a legalacsonyabb jövedelműek aránya jóval magasabb, mint az átlag és mint korábban volt, s ahol a jobb módúak aránya folyamatosan csökken. Az 50 ezer főnél nagyobb településeken épp ellentétes tendencia rajzolódik ki. A főváros magas jövedelműek koncentrálódását jelző előnye a többi nagyvároshoz képest kisebb lett, ez utóbbiak javuló helyzete okán.

1.2. Összehasonlítás az Európai Unióval. Az eltérések elemzése

1.2.1. Alapvető infrastruktúra

A közüzemi vízhálózatra kapcsolt háztartások aránya 99,3%, ami megfelel a nyugat-európai színvonalnak. A vízellátásban a gondot a minőségi paraméterek jelentik. A közcsatornára kötött háztartások aránya (48%) és a tisztított szennyvizek aránya (53%) tekintetében európai összehasonlításban komoly elmaradás tapasztalható.

A nagy európai közlekedési hálózattal való kapcsolatunk a vasút esetében megfelelő, gyorsforgalmi hálózatunk még hiányzó elemei miatt ugyanez a közutak vonatkozásában nem mondható el, noha ennek fejlesztése a nemzetközi áruszállítási részvételünk szempontjából döntő tényező.

A hazai energiarendszer országos és nemzetközi kooperációt biztosító hálózata európai mércével is korszerűnek minősíthető. A megújuló energiahordozók hasznosítása a saját lehetőségeinktől is elmarad.

A távközlésben a '90-es évek elején megindult hálózati fejlesztések és a párhuzamosan fejlesztett mobil kommunikációs rendszerek, az internet és más szolgáltatások gyors térnyerése révén korábbi lemaradásunk eltűnőben van.

1.2.2. Emberi erőforrások

Vidéki térségeink humán erőforrásairól nem állnak rendelkezésre részletes statisztikák. Az ország egészére vonatkozó demográfiai adatok alapján Magyarország leginkább Portugáliával, Ausztriával, Finnországgal és Franciaországgal mutat hasonlóságot.

– Az ország népsűrűsége megfelel az európai átlagnak. A városi és vidéki népesség aránya az erősen koncentrált, városhálózatában a főváros dominanciájával jellemezhető országokkal mutat rokonságot. A népességszám az Európai Unió tagállamaival való összehasonlításban erőteljesen csökken. A születések számának csökkenésével párhuzamosan a népesség egészét tekintve nő a halálozási ráta. A születéskor várható élettartam az Európai Unió országaiban tapasztaltnál lényegesen alacsonyabb. A halálozási arányszámok és a halálokok alapján nem csupán a népesség Nyugat-Európához képest jelentős mértékben leromlott fizikai egészségi állapotára következtethetünk, de az öngyilkosságok kiemelkedő mértéke a mentális problémákra is felhívja a figyelmet.

– Viszonylag magas a nők iskolai végzettsége. Európában csupán Portugáliában, Írországban, Finnországban és Svédországban bizonyul a nők átlagos iskolai végzettsége magasabbnak.

– Megváltozott a '90-es években a foglalkoztatási szerkezet is. Jelentősen közeledtünk az Európai Unió átlagához. A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya alapján Ausztriával, Olaszországgal és Finnországgal kerülhetünk egy csoportba. A 100 hektár művelt területre jutó mezőgazdasági munkaerő alapján is a közepes kategóriába tartozunk. A magyar statisztikai adatok az alkalmazottakra, az egyéni vállalkozókra és segítő családtagjaikra vonatkoznak. A megélhetésüket csak részben a mezőgazdaságból biztosítók (nők, őstermelők, munkanélküliek) aránya vidéki területeken jelentős (96%), ez azonban csak kis részben jelenik meg a statisztikákban.

– A foglalkoztatásban a különböző vállalkozási szektorok szerepének megítéléséhez is csak szűk körű adatok állnak rendelkezésre. Míg az Európai Unióban a kis- és közepes vállalkozások a foglalkoztatottak közel 2/3-át fedik le (különösen a mediterrán országokban magas a részesedésük) és az iparban is meghaladja az 50%-ot az arányuk, Magyarországon mindössze az ipari foglalkoztatottak 38%-ának ad munkát ez a szektor.

– Magyarországon alacsonyabb az aktív korú népességhez viszonyított foglalkoztatási arány: 1998-ban 54,1%, az EU átlagában pedig 61,1%-os volt.

Szakképzés, továbbképzés

Az agrárstruktúra jelenleg folyó változásai során várhatóan többpólusú, vegyes üzemnagyságú rendszer alakul ki, vagyis egymás mellett kell élni és dolgozni a kisebb mezőgazdasági üzemnek, a családi gazdaságoknak, a termelői csoportosulásoknak és a nagyüzemi termelési formációknak.

A korábbi, döntően a nagyüzemi termelési struktúrára alapozott gazdaság igényeinek kielégítésére a '90-es évek elejéig a szakképzési rendszer döntően a specializált képzést folytatta, az oktatott ismeretanyag mintegy 60–70%-ban elméleti oktatásból állt, a gyakorlati oktatás részben az intézmények tanüzemeiben, részben a partnernagyüzemekben folyt.

A megnövekedett gyakorlati igények kielégítése – különösen az önálló családi gazdaságokban való munkavégzésre felkészítő programok esetén – jelentős problémát okoz, ezek ugyanis jól felszerelt tanüzemeket és bemutatógazdaságokat igényelnek. Ezzel összefüggésben a szakképző intézmények saját gazdasági jelentős fejlesztésre szorulnak, és szükséges a speciális technológiák megismertetésére a bemutatógazdaságok hálózatának kiépítése is.

1.2.3. Termelőszektor

A magyar agrárgazdaság szerepvállalása a nemzetgazdaságban sokkal erőteljesebb, mint az Európai Unióban, hiszen Magyarországon a bruttó hozzáadott értékből 1997-ben 5,2%-kal, az Európai Unióban (EU15) 1,6%-kal részesedett. A magyar mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepe az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökkent, – folyó áron számolva – 1990-ben a GDP-ből 14,5%-ot tett ki, 1998-ra 5,0%-ra mérséklődött. Az EU tagországaiban hasonló arányok Görögországban, Írországban és Portugáliában fordulnak elő. Magyarországon a kivitelből az ágazat 1998-ban mintegy 12%-kal részesedett, az EU-ban ez az arány 6,5%.

Az ország területéből 66,5% a mezőgazdasági terület (EU15 átlag 42,3%). A mezőgazdasági területből magas a szántó részesedése, 76,2% (EU15: 55,7%).

Lényegesen alacsonyabb viszont Magyarország erdősültsége (19%, EU15: 33%). Ugyancsak alacsonyabb – 18,6% – a gyepművelési ág aránya is (EU15: 37,2%).

Az agrárgazdaságban az Európai Unióhoz viszonyítva tartósan rendkívül alacsony a jövedelmezőség. 1997-ben a 100Ft befektetett eszközre jutó adózás előtti eredmény 6,5 Ft, a 100 Ft saját tőkére jutó eredmény 5,2 Ft volt. Bár a nemzetgazdasági beruházásokból a magyar mezőgazdaság hasonló arányban részesedik, mint az Európai Unió átlagában (1999-ben 3,4%, EU15 átlaga 2,9%), de a korábbi évek fejlesztési hiányosságai miatt képtelen az eszközállomány megújítására. Sújtja a magyar agrárgazdaságot, hogy 1990 és 1998 között a termeléshez használt iparcikkek árindexe 426%-ra, a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai 306%-ra növekedett, az évtized minden évére a nyíló agrárolló volt a jellemző. Ennek következménye, hogy az eszközállomány nagymértékben elhasználódott. A technikai kapacitások szűkösek, Magyarországon például 100 ha mezőgazdasági területre 0,5 db (az EU15 átlaga 4,8 db) traktor, 0,1 db kombájn (EU15 átlaga 1,4 db) jut.

Lényegesen kisebb a műtrágya-felhasználás is, 1 ha mezőgazdasági területre vetítve mintegy 53 kg hatóanyag (EU15 104 kg). A ráfordítások alacsonyabb szintje miatt kisebbek a fajlagos hozamok a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt.

Magyarországon az egy tehénre jutó tejtermelés 15%-kal (4600 l/tehén, EU15: 5498 l/tehén), az egy tehénre jutó marha- és borjúhústermelés 54%-kal (167 kg, EU15: 360 kg), az egy anyakocára jutó sertéshústermelés 16%-kal (1092kg, EU15 1300 kg) kisebb. A gabonafélék fajlagos hozama 24%-kal (4 t/ha, EU15: 5,6 t/ha), a répacukor-termelés 41%-kal (4,71 t/ha és 8 t/ha) alacsonyabb az unió átlagánál. A napraforgó kivételével (ahol a magyar fajlagos értékek mintegy 10%-kal magasabbak) más növényeknél is jellemzően alacsonyabbak a hozamok.

Az utóbbi években kedvezőtlenül alakult a növénytermelés-állattenyésztés aránya a végső termelésből, a növénytermelés részesedése 53–58% között változik (EU15 átlaga 48–49%).

Magyarországon az egyéni gazdaságok között – a földhasználatban – jelentős arányt képviselnek az 1 hektár alatti, nem gazdálkodásra, árutermelésre használt területek (6. táblázat). Ugyancsak számottevő (27,4%) az 1–5 hektár közötti területet használók aránya. A 100 hektár felettiek részesedése az egyéni gazdaságok által használt földterületből mindössze 8,2% (EU15 közel 40%).

Az üzemi és tulajdonosi struktúraváltással egy időben drasztikusan lecsökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Így munkaerő-sűrűségben (területegységre jutó foglalkoztatottak száma) nincs számottevő különbség az EU-tagországok átlagához viszonyítva (5,3 fő/100 ha, EU15 átlaga 5,5 fő/100 ha).

A magyar élelmiszer-feldolgozás kis- és középvállalatainak az EU-val történő összehasonlításban különösen a következő területeken vannak elmaradásai:

– Az élőmunka hatékonysága elmarad az európai versenytársakétól.

– A vállalkozások tartós tőkehiánya, valamint a nehéz hitelhez jutási feltételek miatt a szinten tartó beruházások megvalósítása, a minőségi termék-előállítás feltételeinek javítása, továbbá az EU élelmiszer-biztonsági, higiéniai, minőség-ellenőrzési és környezetvédelmi előírásainak teljesítése is nehézségekbe ütközik.

– A termelők és a feldolgozók kooperációs kapcsolatai jelenleg formálódnak a szerződéses viszonyok stabilizálódásával, de a piacorientált minőségi nyersanyagbázis kiépítése még csak megkezdődött.

– A hazai élelmiszer-feldolgozásban a nemzetközi gyakorlatból ismert és az EU-országok élelmiszeriparára is jellemző specializáció még alig alakult ki, nemzetközi összehasonlításban a hatékony üzemnagyság szakágazati követelményei még a nagyvállalati körben sem érvényesülnek.

1.3. Erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek (SWOT)

1.3.1. A magyar agrárgazdaság erősségei, gyengeségei, lehetőségek és veszélyek

A magyar agrárgazdaság erősségei és gyengeségei – főként a leírtak alapján – az alábbiakban foglalhatók össze:

Erősségek:

– az ország földrajzi elhelyezkedése a piac szempontjából (Európa közepén, a keleti piacok határán, fontos szállítási útvonalak mentén) előnyös;

– Magyarország területének kiemelkedően magas hányada mezőgazdasági hasznosításra alkalmas;

– a népesség számához és az ország területéhez képest rendelkezésre álló földterület nem kényszerít arra, hogy a termelést túlzottan intenzifikáljuk;

– a termőterület közel kétharmadán kedvezőek az ökológiai, a termőhelyi adottságok;

– számos kis tájon a versenynek kevésbé kitett, egyedi termékek, specifikumok előállítására alkalmas termőhelyek találhatók;

– az ország jelentős vízkészletekkel rendelkezik, ez tág teret nyit az öntözéses gazdálkodásra;

– rendelkezésre áll viszonylag olcsó munkaerő;

– van a munkaerőn belül egy viszonylag nagy hányad (főként a felsőfokú végzettségűek), amely igen jól képzett;

– több ágazatban kimagasló teljesítőképességű biológiai alapokkal (fajták, hibridek) rendelkezünk;

– az agrárgazdaság rendelkezik a nemzetközi piacon is versenyképes termékekkel és vállalkozásokkal;

– a termelés vertikális kapcsolatai (feldolgozás, értékesítés) terén vannak hasznosítható tapasztalataink;

– az alapanyag-termelés és -feldolgozás kapacitásai között nincs nehezen feloldható feszültség;

– a mezőgazdaság viszonylag alacsony környezetterheléssel termel;

– a magyar tájra jellemző a széles biodiverzitás;

– az állattartásban nincs túlzott területi koncentráció;

– a növény- és állategészségügy, a törzskönyvezés intézményei kialakultak és működőképesek;

– a földhasználat racionalizálására (a földhasználat intenzitásának megváltoztatása, a védelmi funkciójú területek kiterjesztése, erdősítés) részletesen kidolgozott programjaink vannak;

– a privatizáció jogilag befejeződött;

– a feldolgozóipar (non-Annex I. termékeket előállító szakágazatok) a külföldi tulajdonosok révén a nemzetközi piacba integráltan működik;

– az élelmiszeripar külföldi tulajdonú részében jelentős műszaki fejlesztések valósultak meg;

– a termelés szellemi háttere (oktatás, kutatás, fajtanemesítés) magas színvonalú;

– a mezőgazdasági szakképzést folytató oktatási intézmények jól kiépített hálózata az ország teljes területét lefedi.

Gyengeségek, hátrányos vonások:

– az üzemstruktúra „átmeneti” állapotban van, az átalakulás befejezetlen;

– a gazdasági átalakulás kapcsán bekövetkezett piaci pozíciók átrendeződése során jelentős veszteségeket szenvedett a magyar agrárszektor mind az exportpiacon, mind a hazai fogyasztásban;

– a nagyarányú falusi munkanélküliség foglalkoztatási kényszert gyakorol a mezőgazdaságra;

– a földtulajdon és földhasználat erősen elkülönült, túl sok az egyenként kis földterülettel rendelkező földtulajdonos, a birtokok parcellák szerint nagyon elaprózottak;

– a melioráció, a vízrendezés, az öntözésfejlesztés, az üzemi úthálózat kialakítása a korábbi nagyüzemi keretekben és az akkori feltételek szerint valósult meg, ezeken a területeken számottevő változás, beavatkozás nem történt;

– a felszíni vízkészletek 95%-a az országhatáron túlról származik, ez a vízfelhasználás kockázatát növeli;

– a tájtermelésben (egyedi termékek, specifikumok előállításában) rejlő lehetőségeket csak kismértékben használjuk ki;

– a mezőgazdasági termelésben általánosságban nem elterjedt a környezetkímélő módszerek alkalmazása;

– a gazdálkodók jelentős része a szakképzést eltérő társadalmi, gazdálkodási körülmények között kapta, nincsenek komplex gazdálkodási (üzemgazdasági) ismereteik;

– az egyéni gazdák „elszigetelten” termelnek, közöttük a szövetkezés (a beszerzésben és értékesítésben) nem elterjedt, hiányoznak a piacra jutásukat segítő szervezetek, de általában is hiányoznak a magyar mezőgazdaságból a Termelők Értékesítő Szervezetei (TÉSZ-ek);

– a termelést, feldolgozást, értékesítést segítő szolgáltatások (beleértve a pénzügyi szolgáltatásokat is) nem kellően fejlettek;

– a termelés hatékonysága nem kielégítő;

– általánosan megfigyelhető a tőkehiány, a termelés tartósan alacsony jövedelmezősége miatt a termelők és feldolgozók nem képesek a szükséges műszaki fejlesztések megvalósítására;

– elavult az eszközállomány, különösen az épületek, építmények és technológiai berendezések, az állattartási létesítmények jelentős hányada nem felel meg az EU állatelhelyezési feltételekre vonatkozó követelményeinek;

– az ültetvények elöregedtek, faj és fajta szerinti megoszlásuk a piaci igényeknek nem megfelelő;

– a termőhelyi adottságok és termelési szerkezet összhangja hiányos;

– fejletlen és elavult az infrastruktúra;

– az agri-food szektor strukturális gyengeségekkel küzd;

– a mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásában kialakuló, az EU-hoz vállalkozói struktúrában a még nem korszerűsített, elsősorban helyi vagy regionális ellátásban érdekelt kis- és középvállalkozások egy része nem felel meg az élelmiszer-biztonsági, higiéniai és környezetvédelmi előírásoknak és a szigorodó versenyképességi elvárásoknak;

– a gazdálkodói kör erősen differenciálódott a gazdálkodás eredményessége, fejlődőképessége szerint;

– a szakképzést folytató intézmények egy részének állapota, felszereltsége nem felel meg a jelenlegi igényeknek, követelményeknek, a képzés elméletorientált, hiányoznak a speciális bemutatóhelyek.

Lehetőségek:

– a mezőgazdaság kedvező természeti, termőhelyi adottságai lehetővé teszik, hogy a pótlólagos befektetések versenyképesen hasznosuljanak;

– a SAPARD-források segítségével megvalósuló fejlesztések, korszerűsítések lehetővé teszik a meglévő munkahelyek megtartását, újak létrehozását;

– a bővülő támogatási keret további lehetőséget biztosít a magasabb minőségi követelményeknek megfelelő termékek arányának növelésére;

– az agrár-környezetvédelmi intézkedések bevezetésével lehetőség nyílik a különböző környezetkímélő módszerek elterjesztésére és kiegyensúlyozott földhasználati struktúra kialakítására;

– a szántóföldön a gépesítés növelése lehetővé teszi, hogy a talajmunkákat, a növényvédelmet és a betakarítást a növények igényeinek megfelelő időben végezhessék el a gazdálkodók;

– az állattenyésztésben a termékkibocsátás struktúrája a meglévő eszközkapacitások korszerűsítésével új kapacitások létrehozása nélkül is javítható;

– a támogatással megvalósuló rekonstrukció során korszerűsített telepeken az állattartás, állatelhelyezés feltételei megfelelnek az EU-ban érvényesülő szabályozásoknak;

– a bővülő források lehetőséget biztosítanak arra, hogy a rekonstrukciókkal a mezőgazdasági termékfeldolgozók nagyobb hányada feleljen meg az EU higiéniai, környezetvédelmi előírásainak;

– a piacokon keresett speciális magyar termékek aránya bővíthető;

– a mezőgazdaság veszteségei a termékek tárolási feltételeinek javításával (a meglévő tárolók korszerűsítésével, újak létesítésével) csökkenthetők;

– a szövetkezések révén a termelők (különösen az egyéni gazdák) elszigeteltsége csökkenthető, ami növeli piacra jutási esélyüket;

– a képzés, oktatás egyes területeinek rugalmasabbá tételével az igényekhez jobban igazodó speciális ismeretek elsajátítása válik lehetővé.

Veszélyek:

– a fejlesztések, korszerűsítések elmaradásával a hazai és külső piacokon a magyar termékek és így a magyar termelők versenyhátránya tovább növekszik, mely piacvesztést eredményez;

– a mezőgazdasági vállalkozások nehezen jutnak hitelhez;

– a technikai fejlesztésekhez, a piaci igényekhez alkalmazkodni nem tudó termelési szerkezetben csökken a minőségi követelményeknek megfelelő, magasabb árpozíciójú termékek aránya, ezáltal a magyar termékek leértékelődnek;

– az agrár-környezetvédelem terén az esetlegesen elmaradó fejlesztések tartósan konzerválják a környezetkárosító termelési eljárások meglétét;

– a környezetkímélő gazdálkodási módszerek késedelmes bevezetése fokozza a környezeti állapot leromlását és hátráltatja a racionális földhasználat egyensúlyának helyreállítását;

– az elmaradó fejlesztések további jelentős jövedelemdifferenciálódáshoz vezetnek;

– a piacvesztés és a termékek leértékelődése a gazdaságok, üzemek bezárásához vezet, ami kedvezőtlenül befolyásolja a foglalkoztatottságot;

– a támogatási források hiánya különösen a kevésbé korszerű egyéni gazdaságok számára zárja ki a hatékony fejlődési lehetőségeket;

– a termékfeldolgozó üzemek egy részének bezárásához vezethet, ha támogatási források hiányában nincs lehetőség higiéniai és környezetvédelmi fejlesztéseikre;

– források hiányában nem kellő ütemben bővül a termelő szervezetek száma, így nem növelhető a termelés szervezettsége;

– az oktatás, képzés nem megfelelő fejlődése esetén nem emelhető a képzettségi színvonal, ami szűkíti a humán erőforrás lehetőségeit;

– a mezőgazdasági és vidékfejlesztési befektetések elmaradása az agrárgazdaság minőségi termelésének további lemaradását eredményezi;

– a mezőgazdaság strukturális átalakulása miatt a vidéki vállalkozásoknak nem lesz lehetőségük egyéb bevételekre abban az esetben, ha a gazdaságok diverzifikációját segítő támogatások elmaradnak;

– a szakképzési rendszer csak részben elégíti ki a változó üzemi igényeket;

– a hosszú távra szóló (a bérlő és bérbeadó számára egyaránt biztonságot nyújtó) földbérleti rendszer még nem honosodott meg.

1.3.2. A vidéki térségek adaptációjának erősségei és gyengeségei

A vidéki térségek, amelyeket elsősorban az alacsony népsűrűség (átlagosan 59 fő/km²) jellemez, egyaránt hordoznak előnyös és hátrányos vonásokat. Magyarországon a terület túlnyomó része vidéki jellegű és a népesség nagy része is ilyen térségekben él (alapvetően és jellemzően vidéki térségek az ország területének 96,1%-a, a népesség 73,6%-a). A vidéki térségek között igen jelentős eltérések figyelhetők meg.

A vidéki területek adaptációjának szempontjából a hátrányok és előnyök bemutatását a természeti, a gazdasági és a humán tényezőket külön értékelve végezzük el:

Erősségek

Természeti tényezők:

– természetközeli életlehetőségek;

– összetett táji adottságok (domborzat, talajtípusok, kitettség);

– nagyfokú biodiverzitás;

– viszonylag kismértékű környezetterhelés;

– lehetőség egészséges életmód kialakítására;

– napsütéses órák magas száma;

– öntözésre és rekreációra egyaránt alkalmas felszíni és felszín alatti vizek;

– gazdag termálvízkincs.

Gazdasági tényezők:

– szabad munkaerő-kínálat;

– nyersanyagok (fa, kő, homok, kavics, agyag, nád stb.);

– egyedi, különleges tájjellegű termékek megléte (állattartás, zöldség-gyümölcs, kézművesség);

– kiemelkedő idegenforgalmi vonzerő és lehetőségek.

Emberi tényezők:

– gazdag kulturális örökség, még élő tájhagyományok;

– termelési tapasztalatok megléte;

– hagyományos, tájjellegű szakismeretek;

– a sokrétű gazdasági tevékenység feltételei adottak;

– hagyományos vendégszeretet;

– kialakult munkakultúra.

Gyengeségek

Természeti tényezők:

– természetvédelmi oltalom alatti művelési korlátozások;

– természeti katasztrófák általi veszélyeztetettség (ár- és belvíz);

– talajerózió;

– aszály;

– a szennyvíz és hulladékkezelés megoldatlansága miatti környezeti veszélyek;

– talajsavanyodás;

– veszélyeztetett ivóvízbázisok.

Gazdasági tényezők:

– a gazdasági folyamatok központjaitól való elszigeteltség;

– az információhoz való hozzáférés nehézségei;

– korszerűtlen, kihasználatlan korábbi ipari kapacitások;

– alacsony szintű infrastruktúra;

– a humán szolgáltatások alacsony szintje;

– egyoldalú mezőgazdasági szerkezet;

– alacsony jövedelemszint;

– alacsony vállalkozási potenciál (tőkehiány miatt vállalkozási kedv hiánya).

Emberi tényezők:

– elnéptelenedés;

– öregedő korstruktúra;

– alacsony képzettségi szint;

– magas a tartós munkanélküliség aránya.

Lehetőségek

– egyedi, különleges, minőségi termékek piaca;

– növekvő igény a szermaradványmentes/biotermékek iránt;

– a jövedelemviszonyok javulásával növekvő igény a minőségi szolgáltatások iránt;

– növekvő hazai és nemzetközi igény a szelíd- és ökoturizmus iránt;

– új tevékenységekhez kapcsolódó mobil tőke és támogatások bevonása.

Veszélyek

– az intenzív termelés tömegtermékeinek piaca csökken (túltermelés, EU-kvóták, WTO);

– korszerű ismeretek, információáramlás (szakmai, üzleti) terén a lemaradás növekedése;

– a vidéki területek humán potenciájának további romlása;

– forráshiány (piaci hitelek, önkormányzatok korlátozott bevételi lehetőségei);

– termelési és értékesítési integráció hiányában a kis- és középvállalkozások elveszthetik versenyképességüket;

– a gazdaság a jobb infrastrukturális ellátottságú (városi) térségekbe áramlik.

A vidéki térségek előnyeinek és hátrányos vonásainak mérlege a természeti tényezőket tekintve pozitívnak mondható. Egyoldalúan negatív a gazdasági folyamatokra vonatkozóan és kevésbé negatív az emberi tényezők esetében. Halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek az ország minden régiójában előfordulnak.

1.3.3. Magyarország környezeti állapota. A legjelentősebb környezeti problémák áttekintése

Magyarországon a környezet állapota az EU-átlaghoz képest jónak tekinthető. Az alábbiakban bemutatásra kerülő állapotfelmérés az 1996-ban elfogadott és beindított Nemzeti Környezetvédelmi Programhoz készült, és elsősorban a problémákat tárja fel, kisebb mértékben jeleníti meg a környezet állapotának általános jellemzőit.

A környezet állapota

A természeti erőforrásokkal történő, sokszor átgondolatlan gazdálkodás, a természeti környezet adottságait és törvényszerűségeit figyelmen kívül hagyó fejlesztési koncepciók, a megfelelő ellenőrzés esetenkénti hiányosságai, a fenntartható gazdálkodás követelményeit mellőző egyoldalúan anyagias szemlélet következményeként csökkent a természetes erdőállományok, a vadon élő növény- és állatvilág élőhelyeinek területe, erőteljesen romlott minősége. Fontos körülmény, hogy a veszteség, a sokféleség csökkenése, az egyetemes értékek pusztulása, állapotromlása közvetlenül nem számszerűsíthető.

Talaj

Magyarországon 38 genetikai talajtípus fordul elő. A talajok termékenységét (súlyosabb esetekben létét) veszélyeztető, részben ember által okozott, részben ezáltal felgyorsított természeti folyamatok az alábbiak:

A víz- és szélerózió által sújtott területek aránya az utóbbi évtizedben tovább növekedett. Romlott a talajok fizikai, kémiai és biológiai állapota is. Ennek okai az ésszerűtlen tájhasználatban, a nagyméretű táblák kialakításában, erdőkben a tarvágásos véghasználat elterjedésében, a talajvédelmi eljárások visszaszorulásában, a lejtésviszonyoknak nem megfelelő művelési módokban keresendők.

Az erózió 2,3 millió hektárnyi hegy- és dombvidéki területet károsít, a deflációval veszélyeztetett területek kiterjedése kb. 1,4 millió hektár. Sík vidéken a sokévi átlagos belvízi elöntés 85 ezer hektárnyi területet érint, amely szélsőséges esetekben elérheti a 600 ezer hektárt.

Az elmúlt 30 év során a talajok ötven százalékának pH-ja csökkent, s ez számottevő termékenységcsökkenést eredményezett. A talajok savanyodása az elmúlt két évtized során felgyorsult. A kritikus 4,5 pH alatt a toxikus elemek (nehézfémek) felvehetővé válnak, aminek folyományaként a talajviszonyok a növénytermesztés számára kedvezőtlenné, majd alkalmatlanná válnak. A talajsavanyodás felerősödésében a szakszerűtlen műtrágyázásnak, a légköri savas ülepedésnek, a különböző savas kémhatású ipari melléktermékeknek, hulladékoknak és a nem kellően erőteljes meszezésnek van szerepe.

Azokon a területeken, ahol az elmúlt évtizedben intenzív kemizálás folyt, súlyos kárt szenvedett a talajélet, a mezőgazdasági talajok mikroflórája és faunája, s ennek megfelelően erőteljesen csökkent a talajok biológiai aktivitása.

Felszíni és felszín alatti vizek

A mai vízkészletek mennyiségére és minőségi állapotára a fentieken túl az éghajlati tényezők, a felettünk fekvő (ún. felvízi) országok utóbbi években megvalósult víztározási létesítményeinek üzemelési gyakorlata, a felszín alatti vizek egyre erőteljesebb kitermelése, illetve a felszíni vizekbe visszavezetett szenny- és használtvizek minősége is számottevő hatással bírnak.

A vízfolyáshálózat viszonylag ritka, vízhozamuk ingadozó, egyes folyók vízjárása szélsőségessé vált. Figyelmet érdemel, hogy a múlt századi folyószabályozások előtt a mai Magyarország területének 24%-a ártér volt, ma a töltésezett folyók hullámtere 150 ezer hektár, időszakos elöntésű a töltés nélküli folyószakaszok mentén mintegy 70 ezer hektár, a patakok és kis vízfolyások mentén pedig 430 ezer hektár. Az állóvizek vízmennyiségének csökkenése egyre súlyosabb.

Hasznosítható felszíni és felszín alatti vízkészleteink hozama jelentősen csökkent, minőségük pedig erősen romlott.

Felszíni vizek

Az ország medence jellegéből következően a hazánk területén átfolyó évi átlagos vízmennyiség (120 milliárd m³/év) egy lakosra vetített értéke a világon a legmagasabb. Magyarország a vizeket illetően is jellegzetesen tranzitország, vízkészletei mind mennyiségileg, mind minőségileg döntő mértékben függnek a szomszédos országokban tett beavatkozásoktól. A vizes élőhelyek sorozata az ökológiai (zöld) folyosórendszer jellegzetes, meghatározó részét képezi. A lápok, láprétek vagy a mocsarak, mocsárrétek mint a vízi és szárazföldi tartomány közötti, átmeneti élőhelyek roppant érzékenyek és nemzetközi összevetésben is kiemelkedően értékesek, sajnos állapotuk kedvezőtlenül változott.

A lápok, mocsarak, állandó és időszakos vízborítású vizes-nedves élőhelyeink a kiszáradás, az eutrofizáció és a korábban kizárólag műszakilag tervezett beavatkozások (lecsapolások, foglalások, a talajvízszintet radikálisan megváltoztató tározóépítések, természetes partszakaszok betonágyba terelése, morotvák lefűzése stb.) együttes hatásaként ma különösen veszélyeztetettek.

A Dunában változatlanul növekszik az időszakos algásodás, és nem csökken a bakteriális szennyezettség. A Duna-víz nitráttartalma évről évre növekszik. Egyes körzetekben a mederüledékben megfigyelhető a toxikus szennyező anyagok felhalmozódása.

A Tiszában a legtöbb állapotjelző javulása mellett az ortofoszfát-tartalom nagymértékben növekedett. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett a veszélye a külföldről érkező, főleg ipari eredetű szennyeződéseknek, melyek esetenként komoly károkat okoznak a folyó élővilágának és fizikai állapotának egyaránt.

Jelentős szennyező forrás, hogy míg a lakosság 96–97%-a közműves vízzel ellátott területen él, addig a csatornázott területen élő lakosok számaránya csak 57%, tehát az ún. „közműolló” közel 40 százalékos. A szennyvizek jelentős részét egyáltalán nem vagy nem kielégítő mértékben tisztítják. Különösen nagy az elmaradás a fővárosban és néhány nagyobb városunkban. A szennyvíztisztítás során keletkező iszapok kezelése, ártalommentes elhelyezése általában nem megoldott.

Felszín alatti vizek

A talajvízszint-süllyedés az ország síkvidéki területein az utóbbi egy-két évtizedben átlagosan 0,1 m/év volt, a Duna–Tisza-közén a 0,3 m/évet is meghaladta, az eddig bekövetkezett talajvízszint-süllyedés itt helyenként megközelíti az 5m-t. A Szigetközben a Duna elterelése következtében jelentkezett talajvízszint-süllyedés. A talajvízszint-süllyedések hatására a mezőgazdasági károkon kívül a nedves élőhelyek, talajvíztavak vízkészlete csökkent, a roskadásra hajlamos felszín közeli rétegekkel jellemezhető területeken épületkárok következtek be.

A felszín alatti vizek szennyeződése a rendszeresen mért komponensek körében elsősorban a nitrátosodásban mutatkozik meg, többek között a települések és az állattartó telepek csatornázatlansága, a műtrágyázás és szerves trágyázás nem pontszerű hatásaként.

Vízminőségi problémákat okoz a bányászati tevékenység, ahol fennáll a közvetlen szennyeződés veszélye; a szennyező anyagok, hulladékok szakszerűtlen szállítása, elhelyezése, tárolása és a már nem üzemelő, ellenőrizhetetlen hulladéklerakók léte.

A parti szűrésű vízbázisoknál a háttér talajvizeinek szennyeződése mellett egyes területeken vízminőségromlás lépett fel a folyók medrében finom szemcsés lerakódások által okozott anaerob folyamatok következtében is.

Növényvilág

Magyarországon csaknem háromezer növényfaj él, a növénytársulások száma 361. Ismereteink szerint 36 növényfaj, köztük egy, csak nálunk előforduló bennszülött faj (Puccinella pannonica) pusztult ki. 41 faj a közvetlen kipusztulás szélére jutott, ezek szinte mindegyike ún. reliktumfaj (lápi, alpi stb.).

Az egyes jellemző életközösségek közül mind kisebb területekre szorulnak vissza a természetes erdők, nádasok, lápok, a különböző típusú rétek és legelők. A főbb típusokat illetően megállapítható, hogy csökkennek a nádasok, mocsarak és kaszálórétek. Erőteljesen visszaszorulnak a homok- és löszpuszták, pusztafüves lejtők és szárazgyepek.

Természetes növényvilágunk 45%-a erdőben, a többi faj pedig döntően a legelőkön, illetve kaszálókon és a különböző vizes területeken fordul elő, ezért semmiképpen nem engedhető meg, hogy ezen élőhelyek kiterjedése tovább csökkenjen.

Különös figyelmet kell fordítani azokra az élőhelyekre, amelyek természetes vagy emberi tevékenység hatására kialakult „szigetek”, és olyan fajokat és társulásokat őriznek, amelyek másutt nem fordulnak elő. Pl. szántók közé szorult ősgyepek, hegyi kaszálórétek stb.

Füves területek

Védett területeink jelentős hányada idetartozik, és legnagyobb számban itt fordulnak elő endemikus növény- és állatfajaink. S itt nemcsak a Hortobágy és a Kiskunság legelőterületeire, néha már szinte félsivatagi jelleget hordozó pusztagyepeire kell gondolnunk, hanem dolomit térszíneink, karsztjaink és vulkanikus hegyeink különleges flórájú és faunájú szikláira, lejtőire is. A hazánkból kipusztult vagy eltűnt gerinctelen állatfajok legnagyobb része a száraz, talajvédő gyepek lakója volt.

Az állapotromlás legfőbb oka az élőhelyek megszűnése: a gyepfeltörés, a gyomosodás, a beerdősítés stb. A hatvanas-hetvenes évek fordulójához, de még inkább a korábbi állapotokhoz képest jelentősen változtak sziki gyepeink is, mindenekelőtt mozaikosságuk csökkenése miatt.

Nedves és félszáraz rétjeink, kaszálóink állapota főleg az utóbbi 20–25 év során számottevően romlott és a rohamosan fogyatkozó legelő állat eltűnése folytán a jelenlegi gazdasági változások tendenciái sem ígéretesek.

Állatvilág

Magyarországon több mint 43 000 állatfaj él. Ezek döntő hányada, mintegy 40 000 faj ízeltlábú. A hazai gerinces állatfajok között 81 hal-, 16 kétéltű, 15 hüllő-, 366 madár- és 85 emlősfaj található. Állatvilágunk gazdagsága a különböző faunaterületek kárpát-medencei találkozásával magyarázható. Megőrzésük elválaszthatatlan az élőhely, illetve a táj védelmétől. Az utóbbi évszázadban száznál több állatfaj tűnt el, a gerinces fajok közül bizonyítottan 15 faj pusztult ki.

A fauna pusztításával járó közvetlen veszélyek a monokultúrás mező- és erdőgazdaságban, a gyepterületek, a vízterek, vizes élőhelyek túlzott használatában, helyenként az intenzív vadgazdálkodásban rejlenek. Súlyos károkat okoz az élőhelyek leromlása, a degradált területekre a természetvédelmi szempontból nem kívánatos fajok, populációk betelepítése. A természetközeli területek szétdarabolódása és azok elszigetelődése különösen az Alföld térségében jelentős.

Tájak

A területhasználat változásának közvetett hatásai és a globális környezetváltozás következtében tájaink állapotában is jelentős, általában nemkívánatos módosulási folyamatoknak vagyunk tanúi, amelyeknek jól látható eredménye a karakterisztikus elemek eltűnése, a táj rontottá, sematikussá válása. Így a nem hasznosított legelőkön, felhagyott vágásterületeken megjelenő növénytársulások sokszor tájidegen, adventív vagy éppen ruderális fajokból tevődnek össze, amelyek kompetitívebbek a területre korábban jellemző őshonos fajoknál. Ugyanez jellemző a felhagyott mezőgazdasági területekre és szőlőkre is. A hazai tájakat veszélyeztető legfontosabb degradációs folyamatok, illetve tényezők az alábbiak:

– az át nem gondolt területhasználat és építés (mezőgazdasági és ipari üzemek, nyomvonalas létesítmények) esztétikai színvonala, a tájba illesztés szempontjainak figyelmen kívül hagyása;

– a nagyüzemi mező- és erdőgazdaság uniformizáló hatása, a tájat gazdagító, változatos élőhelyeket biztosító tájelemek (fasorok, sövények, erdősávok) megszüntetése, az e tevékenységhez kapcsolódó leromlás;

– a termelési és kommunális hulladékok szervezetlen és illegális lerakása, a tájgondozás teljes hiánya;

– a kárpótlás nyomán jelentkező rendkívül nagymértékű területaprózódás;

– a beépített területek feltartóztathatalannak tűnő terjeszkedése, spontán üdülőterületek kialakulása.

1.4. Az agrárstruktúra és vidékfejlesztés területén végrehajtott korábbi intézkedések áttekintése

1.4.1. A közösségi forrásokkal korábban végrehajtott fejlesztések

Az agrárgazdasági PHARE-programok

Az agrárágazat 1990 óta kedvezményezettje a PHARE-programnak. 2000-ig öt program kivitelezése fejeződött be. Ezek összes PHARE-támogatása elérte a 78,5 millió eurót. A PHARE-programok végrehajtása követte az agrárszektorban végbemenő gazdasági reformfolyamatot.

– Az első program (HU9004, támogatási keret: 20 millió euró) célja a szektor olyan intézményeinek a megerősítése, illetve kialakítása, amelyek vagy nem rendelkeztek a piacgazdasági körülmények közötti működéshez megfelelő kapacitással, vagy a korábbi struktúrában teljes mértékben hiányoztak.

– A második program (HU9104, támogatási keret 13 millió euró) a támogatást két területre koncentrálta. Az első fontos beavatkozási terület az induló magyarországi agrárgazdasági privatizáció segítése volt. A PHARE-forrásból szerződtetett szakértők egyrészt helyzetjelentést, másrészt szektorstratégiákat készítettek a legproblematikusabbnak mutatkozó gabona-, tej- és húsipari szektorban, valamint az erdészet és faipar területén. A segítség másik részét az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek átalakításához nyújtott szakértői tanácsadás formájában kaptuk.

– Az agrárágazat kulcsintézményeinek kezdeti megsegítése és az agrárgazdasági privatizáció megindítása után a harmadik program (HU9202, támogatási keret: 5 millió euró) abban segített, hogy létrejöjjön egy, a vidéki gazdaság finanszírozási feladatait ellátni képes pénzügyi/banki infrastruktúra.

– Miután az agrárszektorban a kedvező gazdasági környezeti feltételek kialakításához a fentiek szerint járultak hozzá, a negyedik program (HU9304, támogatási keret: 30,5 millió euró) a szektor vállalkozóinak és az általuk végrehajtandó beruházások megvalósításához kívánt segítséget nyújtani.

– Az 1993 júniusában megtartott Koppenhágai csúcsértekezlet döntött a társult kelet-közép-európai államok csatlakozásának feltételeiről, miután 1994 áprilisában Magyarország hivatalosan is beadta az Európai Gazdasági Közösség számára a csatlakozási kérelmét. Az ötödik program (HU9505, támogatási keret: 10 millió euró) az agrárágazat legfontosabb intézményeinek integrációs felkészítésére koncentrált.

A fenti programok lezárása a 2000. év elejére megtörtént, így eredményeik ismertek. Jelenleg még két agrárgazdasági PHARE-program van kivitelezés alatt, és a harmadik, ami a 2000. évi Országprogramban szerepel, jelenleg a brüsszeli Management Committee jóváhagyására vár.

A 16 millió eurós PHARE-támogatással finanszírozott 1998-as program elemeinek kiválasztása már a közösségi vívmányok átvételét célzó Nemzeti Program prioritásai alapján történt. A fő projektelemek a következők:

– Az állat-egészségügyi határállomások fizikai infrastruktúrájának megerősítése az ország keleti és déli határán, különös tekintettel az ukrán és a szerb szakaszokra. Az állat-egészségügyi informatikai rendszer továbbfejlesztése. A diagnosztikai laboratóriumok megerősítése.

– A növény-egészségügyi határellenőrző pontok működését segítő diagnosztikai laboratóriumok eszközparkjának feljavítása. A növény-egészségügyi informatikai rendszer továbbfejlesztése.

– A Közös Agrárpolitika átvételéhez szükséges intézményfejlesztési stratégia kidolgozása és a támogató informatikai rendszer kiépítésének megkezdése. Az agrárinformatikai, agrárstatisztikai rendszerek EU-konform továbbfejlesztése. A parcella mélységű földinformációs rendszer kiépítésének megkezdése.

– Az agrárszektorban működő minőségbiztosítási rendszer erősítése és a mezőgazdasági elsődleges termékfeldolgozás versenyképességének javítása érdekében az Országos Borminősítő Intézet és az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet laborkapacitásának javítása. Országos élelmiszer-ipari szerkezetátalakítási program készítése.

– A vidékfejlesztési intézményrendszer fejlesztése (rendszerkialakítás, informatikai fejlesztés) és az agrár-környezetgazdálkodási programok tervezési, kivitelezési intézményrendszerének kialakítása (oktatás, informatikai fejlesztés).

Az 1999-es program kivitelezése ez év elejével kezdődött meg. Az összesen 8,9 millió eurós forrásból 6,2 millió euró PHARE-támogatással megvalósul a földhivatali intézményrendszer informatikai fejlesztésének utolsó lépése [mind a 19 megyének (plusz a fővárosnak) van egy-egy megyei földhivatala, melyek irányítják és ellenőrzik a területi földhivatalokat, melyek biztosítják az aktuális tulajdonjog regisztrálását]. Ezáltal az ország 116 területi földhivatala után a 19 megyei földhivatalban, valamint a fővárosban is megtörténik az új elektronikus adatkezelési rendszer bevezetése. 2,7 millió euróval pedig a növény-egészségügyi intézményrendszer azon részének fejlesztését támogatjuk, amely a termőhelyi biztonság megteremtéséért és fenntartásáért felelős. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak a 2000. évi Országprogramba tett projektjavaslata további PHARE-segítségnyújtást irányoz elő az állat-egészségügyi szolgálat részére a következő területeken:

– Twinning program (1,4 millió euró) az FVM és a Hatósági Állat-egészségügyi Szolgálat segítésére:

= az élelmiszer-higiéniai és ellenőrző rendszerek harmonizációjában (Csatlakozási Partnerség 4.1. és 4.2., az élelmiszer-ellenőrzés adminisztrációjának megerősítése; ANP I/B/1: az élelmiszer-higiéniai és minőség-ellenőrző laboratóriumok és azok monitoringtevékenységének folyamatos fejlesztése) és

= az állatvédelem rendszereinek harmonizációjában (ANP 1/C: Az EU normáinak megfelelő állatvédelmi és állatjóléti ellenőrző rendszer kialakítása).

– Laboratóriumi eszközök beszerzése (3 millió euró) a Hatósági Állat-egészségügyi Szolgálat fővárosi és megyei élelmiszer-vizsgáló laboratóriumainak (Csatlakozási Partnerség 4.1. és 4.2., az élelmiszer-ellenőrzés adminisztrációjának megerősítése; ANP I/B/1: az élelmiszer-higiéniai és minőség-ellenőrző laboratóriumok és azok monitoringtevékenységének folyamatos fejlesztése).

– A sertés és juh információs rendszerének felállítása (1,9 millió euró) Magyarországon (CsP 4.2. Állatazonosítás teljes rendszere; ANP I/A/1: Az állat-egészségügyi információs rendszer további fejlesztése).

– A határállomások megerősítése (1,7 millió euró) a jövőbeli harmadik országok határain (CsP 4.1. A vizsgálati intézkedések összehangolásának és frissítésének folytatása, különös tekintettel a jövőbeli külső határokon, és 4.1. Teljes körű vizsgálati rendszerek az EU jövőbeli határain).

A Nemzeti Programban leírt és a Csatlakozási Partnerség Dokumentumra hivatkozott intézményfejlesztés előreláthatóan PHARE-források felhasználásával fog továbbra is történni Magyarország EU-hoz való csatlakozásának időpontjáig.

A már befejezett programok értékelése:

Az alábbiakban néhány kiemelten fontos befejezett projekt eredményeit ismertetjük. Ezen projektek segítséget nyújtanak a SAPARD-program fejlesztési elemeinek biztonságos kivitelezéséhez.

– Az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítványt (RCGF) 1991 novemberében alapították 20 millió euróval. Az RCGF működésének 8 éve alatt 7080 hitelkérelemre vállalt garanciát 81,2 milliárd Ft értékben. Az elmúlt 8 évben 260 esetben kellett a garanciát beváltani, ami 1,8 milliárd Ft veszteséget okozott. Az alapítvány garantáló tőkéje 1999. január 1-jén 10,8 milliárd Ft volt (43,2 millió euró), azaz megduplázta induló tőkéjét.

Jelzáloghitel hiányában az RCGF fennállása óta eltelt 8 év alatt bizonyította, hogy jelentős segítséget tud nyújtani a vidéki térségek vállalkozóinak a vállalkozásuk működtetésében. Ennek segítségével a SAPARD-program keretében olyan beruházásokkal is biztonságosan lehet pályázni, amelyek megvalósításához a saját erő és a támogatás mellett banki hitelre is szükség lesz.

– A földhivatali intézményrendszer (11 millió euró) az elektronikus rendszerre történő átállással nagy fejlődést ért el az ingatlantulajdonok nyilvántartásában, valamint a gyors és biztonságos adatszolgáltatásban. A PHARE és a központi költségvetés 50–50%-os arányú finanszírozási hozzájárulása segítségével az éveken keresztül folyamatosan történő informatikai fejlesztés következményeként az ország 116 körzeti földhivatala 1997 óta számítógéppel kezeli a tulajdoni lapokat, és 2000 márciusától kezdődően a számítógépes adatkezelés a térképészeti információkra is kiterjed.

A földhivatalokban az elmúlt nyolc évben elvégzett és a PHARE-program által is jelentős mértékben támogatott fejlesztések nagyban rövidítették az új tulajdonosok bejegyzésének időszükségletét, illetve megnyitották a tulajdoni állapotokról történő azonnali információszerzés lehetőségét. Ez a fejlesztés növeli a SAPARD-programban részt vevő beruházók és beruházásaik biztonságát.

– A PHARE által finanszírozott mezőgazdasági hitelcsatornák (11 millió euró) kialakításának intézkedései két célt szolgáltak: egyrészt az országban működő 238 takarékszövetkezet az országot behálózó, közel 2000 helyi fiókjával együtt egy vidéki bankhálózatot hoztak létre. Másrészt az Országos Takarékszövetkezeti Intézetvédelmi Alap létrehozásával és egy központi kiszolgálóbanknak a rendszerbe állításával megteremtették az integrált bankhálózat biztonságos működésének feltételeit.

Az új szerkezet biztosította a takarékszövetkezetek számára a bankkonszolidációs programban való részvételt és a sorozatos bankcsődök elkerülését. Mindemellett az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítványhoz való csatlakozással növelni tudták a vidéki gazdaságok finanszírozásában való részvételi arányukat. Ezért joggal számíthatunk arra, hogy a SAPARD-program kivitelezéséhez szükséges pénzforgalom egy részét a vállalkozókhoz legközelebb eső pénzintézet, vagyis az integrált takarékszövetkezetek végzik majd.

– Az agrár- és élelmiszer-ipari ágazat szerkezetátalakítási stratégiájának kidolgozása keretében (7 millió euró) nemzetközi szakértők felmérték az állami tulajdonú gabona-, hús-, tej- és faipari/erdészeti szektort és jelentést készítettek aktuális helyzetükről, privatizációs lehetőségeikről, valamint a javasolt szerkezetátalakítási stratégiáról. Ezenfelül a szakértők segítettek az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek átalakítási koncepciójának kialakításában.

A mezőgazdaság és élelmiszeripar területén végrehajtott privatizáció megnyitotta a lehetőséget az élelmiszer-ipari és mezőgazdasági struktúraváltáshoz szükséges külső finanszírozási források bevonásához. A SAPARD-programban biztosított támogatás ezt a már megindult folyamatot erősíteni tudja.

– A hatósági állat-egészségügyi szolgálatok megerősítését célzó intézkedések (5,3 millió euró) a járványügyi és az állat-egészségügyi határszolgálat, valamint az állat-egészségügyi információs rendszer és az élelmiszer-ipari ellenőrzés megerősítésére koncentráltak.

= Magyarország járványügyi ellenőrzésére szolgáló kapacitásnövekedés következtében a nemzeti diagnosztikai intézetek laboratóriumi eszközrendszere megújult, és kialakításra került a budapesti Országos Állat-egészségügyi Intézetben a száj- és körömfájás-laboratórium. A száj- és körömfájás, a sertéspestis és a szalmonella elleni mentesítési program is elkészült. Hatósági állatorvosok külföldi képzéseken (tanfolyamokon) vettek részt.

= A határ-ellenőrzési pontok fejlesztését célzó intézkedések magukban foglalták a Nemzeti Határállomás Ellenőrző Kézikönyv kiadására tett előkészületeket, a határállomásokon szolgálatot teljesítő állatorvosok képzését, a határállomások informatikai fejlesztését és a szükséges állatorvosi felszerelések beszerzését, valamint egy szerződést, melynek keretein belül egy EU-szakértő a Magyarországgal szomszédos országok (Ukrajna, Szerbia és Horvátország) határain elhelyezkedő határállomások állat-egészségügyi szolgálata infrastruktúrájának fejlesztésére tesz javaslatot. Az átalakítás 2000 folyamán kezdődik meg és 2003-ra be is fejeződik.

= Magyarország elkezdte az állat-egészségügyi információs rendszer hardver és szoftver fejlesztését. PHARE-segély biztosította az Országos Állat-egészségügyi Intézet és a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ipari ellenőrzési állomások informatikai fejlesztését, valamint a szarvasmarha információs rendszer informatikai fejlesztéséhez szükséges eszközöket.

= Az Országos Élelmiszer-ellenőrző Intézet a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési állomásokkal együtt felelős az élelmiszer-ellenőrzési feladatok végrehajtásáért. A PHARE-projekt finanszírozta a mintavételi és kémiai maradékanyagok feltárását végző eszközállomány beszerzését is a fent említett intézmények számára. Az állatorvosok számára munkaértekezletet tartottak a szakértők, elkészült egy oktatási kézikönyv, és korlátozott számban külföldi ismeretszerzésre is volt lehetőség.

– A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) egy speciális projektjavaslatot nyújtott be a kelet-közép-európai országok agrárgazdaságában történő beruházások előkészítésének és elősegítésének céljából (6,3 millió euró). A projekt alapvető koncepciója az volt, hogy kiválasztott mezőgazdasági vállalkozásokat segítsen beruházási döntéseik meghozatalában és hitelképességük javításában. A nyújtott segítség kiterjedt volna a projektek végső értékelésére is. A bizottság végül a projektet nem támogatta, ezért az egy egyszerű mezőgazdasági hitelprogrammá módosult, ahol a PHARE-segély arra szolgált, hogy a befektetők saját forrását kiegészítse, ahol kereskedelmi banki kölcsön szükséges a beruházási program végrehajtására.

A projekt végrehajtása közben a minisztériumban és a vállalkozói szférában a közösségi forrásokhoz történő hozzájutás és felhasználás területén felgyülemlett tapasztalatokat, illetve a program forrásából finanszírozott beruházói kézikönyv által szállított ismereteket a SAPARD-program végrehajtása folyamán a beruházók és a minisztérium köztisztviselői jól tudják majd hasznosítani.

– Az Európai Unióhoz való csatlakozást elősegítő és a PHARE-programok kezelésére való felkészítést szolgáló projektekre fordított mintegy 5,3 millió eurós PHARE-támogatási keret segítségével kialakult a minisztériumban az a programtervezési és kivitelezési ismeretanyag, amely egyrészről ma lehetővé teszi, hogy a minisztérium a PHARE-forrásokhoz jusson, másrészről pedig azt, hogy meg tudjon birkózni a SAPARD-program tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos feladatokkal.

Az ágazati intézményeknek az integrációra való felkészítését segítő projektek segítséget nyújtottak az FVM számára a minisztériumi harmonizációs csoportok létrehozására és a munkacsoportoknak és a munkacsoportokban részt vevő intézményeknek a csatlakozási tárgyalásokra való felkészülésben. A PHARE-források felhasználásával megszerzett ismeretekre alapozódott a SAPARD-program tervezése és összeállítása.

A múltbeli tapasztalatokból leszűrhető tanulságok:

– Az elmúlt nyolc év alatt a PHARE-programok tervezése és kivitelezése folyamán azt tapasztaltuk, hogy azok a projektek voltak a legsikeresebbek, amelyeknél a beavatkozási területen alapos problémafeltárás történt, meghatározásra került a legcélszerűbb beavatkozási módszer, és rendelkeztünk információkkal a beavatkozás mértékével arányos várható eredményekről is. (Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány, vidéki hitelcsatornák, földhivatali számítógépesítés.)

– Általában a többéves programok voltak sikeresek, mert azok lehetőséget adtak a tervezés és a végrehajtás között eltelő viszonylag hosszú idő alatt bekövetkező változásoknak megfelelő projektkorrekcióra (állat-egészségügyi projekt, agrárinformatikai fejlesztés).

– A nagyobb értékű, illetve egy szűkebb területre koncentrált segítségnyújtás tudott látványos, illetve mérhető eredményt elérni (földhivatali számítógépesítés, gabonaminősítési rendszer fejlesztése).

A vidékfejlesztési PHARE-programok – a területfejlesztési PHARE-programokon belül

A területfejlesztési PHARE-programok 1992 óta a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványon és a helyi vállalkozásfejlesztési irodák hálózatán keresztül kerültek megvalósításra.

– Első program (HU9210) a „Vidéki települések közötti kooperáció erősítése” volt. Ennek a programnak a keretében alakult meg a Településközi Együttműködési alap, 1,8 millió ECU támogatással. A sikeres pályázatok fő feltétele volt az együtt pályázó települések földrajzi és gazdasági egysége. Ez a program fontos szerepet játszott a települések közötti erős és életképes szövetségek kialakulásában.

– A második program (HU9507) egybeesett és részét képezte a Kormány szerkezetváltási programjának Északkelet-Magyarországon. Ennek a programnak egyik alprogramja volt a „Turizmus fejlesztése”, 850 ezer eurós költségvetéssel. A program célja a turizmusban rejlő lehetőségek jobb kihasználása volt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ezen alprogram keretében felújításra került öt hazai fürdőhely és támogatáshoz jutott az Aggteleki Természetvédelmi Terület. Másik alprogramja a „Kistérségi Alap” volt. A program célja egyfelől a munkahelyteremtés volt, kiaknázva a különböző területek egyéni fejlesztési lehetőségeit, másfelől csökkenteni a távoli területek migrációját. E célok elérése érdekében létrehoztak egy fejlesztési alapot a kistérségek részére Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Az eredménye 8 kistérségi stratégiai program, 5 kistérségi fejlesztési projekt (4 vidéki turizmus, 1 fafeldolgozás) és 10 gazdaságfejlesztési projekt elkészülte, összesen 770 euró felhasználásával.

– A harmadik program (HU9606) keretében három célrégió (Dél-Dunántúl, Dél-Alföld és Észak-Magyarország) lett kiválasztva „pilot” programok végrehajtására. Az alprogramok között szerepel a programozási gyakorlat erősítése, munkahelyteremtés, fiatalok továbbképzése és regionális statisztikai rendszer fejlesztése.

– A negyedik program (HU9705) beindításához szükséges dokumentumokat az EU Bizottsága 1999. december 31-ig nem írta alá. (Így a pályázókkal kötendő támogatási szerződések aláírását bizonytalan ideig el kellett halasztani.) A HU9705-ös program vidékfejlesztési alprogramja öt komponensből áll: 1. Termékfejlesztés, alternatív jövedelemszerző tevékenységek elősegítése; 2. Falusias térségek turizmusfejlesztése, falusi kézművesipar fejlesztése, kulturális örökség megőrzése; 3. Az együttműködés új formái a termelés és értékesítés területén; 4. Erdősítési intézkedések; 5. Innovatív közösségfejlesztés.

A regionális PHARE-programok eredményeinek összefoglaló értékelése

A hazai támogatási rendszerben a vidékfejlesztés támogatási rendszere teljesen új, önálló célkitűzésekkel és intézkedésekkel 2000-ben jelenik meg először. Az agrárgazdaság versenyképességét célzó támogatásokat az agrártámogatási rendszer tartalmazta, míg a vidéki területek adaptációját elősegítő intézkedései a területfejlesztés támogatási és intézményrendszeréhez tartoztak. Így a területfejlesztésben felhalmozott vidékfejlesztést érintő intézkedések és működési tapasztalatok széleskörűen hasznosíthatók.

A PHARE-programok igen jelentős szerepet játszottak a hazai területfejlesztési politika továbbfejlesztésében. Közreműködtek az új típusú intézményrendszer – megyei és regionális fejlesztési tanácsok és fejlesztési ügynökségek – felállításában, az új intézmények működési rendjének kialakításában. Az addicionalitás elvének alkalmazásával az egyes programok finanszírozása során, valamint a területfejlesztés eszközrendszerének decentralizációja révén a Magyar Kormány támogatáspolitikájában jelentős előrelépés történt az európai uniós gyakorlat felé.

Fontos eredmény a programozás gyakorlatának egyre szélesebb körben történő alkalmazása. A programok katalizátor szerepet töltöttek be a településközi és a térségi együttműködés serkentésében, a források koncentrált és hatékony felhasználásában, a határ menti térségek együttműködésének elősegítésében, a régió intézményének kialakulásában.

A Program Alap működtetése újfajta pályázati rendszert vezetett be, amelyből nem csak a pályázók, hanem a pályázatot elbírálók és a projekteket levezénylők is sokat tanultak. Nem elhanyagolható eredmény az sem, hogy a programokkal érintett térségekben összesen mintegy 500 millió Ft összegű fejlesztésre nyílt lehetőség.

A PHARE kísérleti területfejlesztési programok során a megyékben és a régiókban a fejlesztési tanácsoknál és a mellettük működő megyei és regionális fejlesztési ügynökségeken felhalmozódott mindaz az ismeretanyag és jártasság, amely az EU előírásainak megfelelő pályázati és végrehajtási tevékenységekhez szükséges. Ezek a tapasztalatok pótolhatatlan segítséget jelenthetnek a SAPARD-program pályáztatás és végrehajtása során.

Az elért eredmények ellenére felmerült néhány probléma, ami abból adódott, hogy egy program keretein belül kellett tervezni és dolgozni, ami viszont szükséges Magyarország csatlakozásra való felkészítéséhez. A területfejlesztési típusú európai uniós előcsatlakozási programoknak (PHARE, ISPA, SAPARD) a továbbiakban is úttörő szerepet kell betölteniük az Európai Unió strukturális politikai elveinek magyarországi meggyökereztetésében.

Jelenleg folyamatban lévő területfejlesztési PHARE-programok:

HU9606 program az 1992-ben kezdeményezett kombinált megközelítést alkalmazza a magyar régiók modelljének felállítása során, amellett egy decentralizált, partnerségen és átláthatóságon alapuló regionális fejlesztési módszert szándékszik létrehozni (10+8 millió euró);

HU9705 program a magas, hosszan tartó munkanélküliséggel és szerkezetátalakítási problémákkal küzdő térségeket támogatja (35 millió euró);

HU980801 speciális felkészítő program 7 millió euróval támogatja az intézményi háttér már megkezdett fejlesztését;

HU980605 – a Strukturális alapok és az agrár-környezetvédelmi politikákra vonatkozó tervezési kapacitás fejlesztése.

A szakképzés területén EU-támogatással megvalósított programok

– a Leonardo Program keretében nyújtott lehetőségek igénybevétele, számos mezőgazdasági szakképző intézmény bekapcsolódása a nemzetközi együttműködésben folyó szakképzés-fejlesztési munkákba,

– az egyes uniós tagállamok segítségnyújtásának igénybevétele, központi és intézményközi kapcsolatok kiépítése, tananyagok korszerűsítése, EU agrárgazdasági ismeretek átadása, nyelvi képzés korszerűsítése,

– az egyes uniós tagállamok tárcaközi kapcsolatok keretében történő segítségnyújtása farmgyakornok-programok lebonyolítása érdekében.

1.4.2. Az agrárgazdaság területén megvalósult világbanki programok

Magyarországnak a Világbankhoz történő 1982. július 7-i csatlakozása óta öt világbanki agrárprogram valósult meg.

1. Gabonaprogram (Gabonatárolási és mezőgazdasággépesítés-fejlesztési program) 1983-ban került aláírásra, ez volt az első magyarországi világbanki program. Célja a gabonatermelés és a -tárolás fejlesztése volt, ennek keretében gépek cseréje, egyéb inputok (műtrágya, növényvédő szer, alkatrész) beszerzése, tárolók építése, korszerűsítése történt.

A világbanki kölcsön összege: 130,4 millió USD.

Lezárult 1987-ben.

2. Integrált Állattenyésztési és Feldolgozási Program 1985-ben került aláírásra. Célja: állattenyésztő telepek (szarvasmarha, sertés, juh) építése, korszerűsítése (takarmányüzemek, sertéstelep-rekonstrukció, tejgazdaság korszerűsítése), valamint hús- és tejipar exportképességének javítását elősegítő termelőkapacitás korszerűsítése (vágóhíd, tejüzem).

A világbanki kölcsön összege: 80 millió USD.

Lezárult: 1991-ben.

3. Növénytermesztés Fejlesztési Program. Aláírás: 1986-ban.

Hitellehetőséget biztosított a szántóföldi növénytermelést – beleértve a szántóföldi zöldség és takarmánynövényeket is – fejleszteni kívánó gazdálkodók részére, gépbeszerzéshez, talajjavításhoz.

A világbanki kölcsön összege: 100 millió USD.

Lezárult: 1991-ben.

4. Agráripari Korszerűsítési Program. A hitelszerződés aláírása 1988-ban.

A termékminőség és versenyképesség növelését és ezen keresztül a gazdaságosabb exportszerkezet kialakítását célozta. Fejlesztések elsősorban az élelmiszeriparban valósultak meg.

A világbanki kölcsön összege: 48,1 millió USD.

Lezárult: 1993-ban.

5. Integrált Mezőgazdasági Export Program. Aláírásra került 1990-ben.

Célja a mezőgazdaság egész vertikumának fejlesztése, a termelés hatékonyságának javítása, az exportképesség növelése. A keretében megvalósult jellemző fejlesztések: szántóföldi növénytermesztéshez, zöldség-gyümölcs termeléshez gépek vásárlása, ültetvénytelepítések, sertéshús előállításához, tejtermeléshez, szarvasmarha-hizlaláshoz, juhászathoz, baromfitartáshoz épületek, gépek, illetve takarmányvásárlás, nagyobbrészt magánvállalkozásban megvalósuló sörfőzde, pékség, vágóhíd, tejfeldolgozó, borfeldolgozó, hűtő- és konzervipari tevékenység, vendégfogadással, vendéglátással kapcsolatos beruházások stb.

A világbanki kölcsön összege: 99,2 millió USD.

Lezárult: 1996-ban.

Jelenleg nincs világbanki finanszírozású agrárgazdasági program.

1.4.3. EBRD finanszírozású agrárprogramok

A Mezőgazdasági Átalakítási Program 1993-ban indult és 1999-re fejeződött be. Keretében az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) a Kormány garanciavállalása mellett nyújtott hitelt a mezőgazdaság átalakításához, a magántulajdonú, piacorientált agrárgazdaság kialakításának elősegítéséhez. A hitel összege induláskor összesen 103 millió USD volt, amely magyar kezdeményezésre 1996 elejére 158 millió USD-re emelkedett.

A program kedvezményezettjei az agrárgazdasági magángazdálkodók voltak. Finanszírozási lehetőséget biztosított az átalakuló mezőgazdasági üzemekből használt berendezések megvásárlására is. A hiteleket főleg növénytermesztéshez (42%) és állattenyésztéshez (32%) vették fel.

Jelenleg nincs EBRD finanszírozású program az agrárgazdaságban.

1.4.4. EU-támogatás nélkül megvalósult programok

Az agrárgazdaság területén

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény garanciákat tartalmaz arra, hogy az agrárgazdaság az 1998. évi bázishoz viszonyítottan a bruttó hazai termék évenkénti növekedési ütemével arányosan megemelt összegű támogatást kap. Ezt a garanciát különösen indokolttá teszi, hogy bár a támogatási összegek folyó áron az 1990-es években növekedtek, azonban az inflációs hatások következtében a reálérték mintegy negyedével csökkent.

Az agrárgazdaság központi költségvetési támogatásának megoszlási aránya

%
Jogcím	1995	1996	1997	1998
Piacra jutási támogatás	60,3	48,7	44,2	38,7
Költségcsökkentő támogatás	14,7	17,7	21,0	26,1
Fejlesztési típusú támogatások	22,7	29,8	29,4	33,7
Reorganizációs program	9,5	11,8	4,7	2,6
Beruházási támogatás	11,4	16,6	22,6	29,3
Melioráció, öntözésfejlesztés	1,8	1,4	2,1	1,8
Erdészet támogatása	2,0	1,5	2,2	1,2
Egyéb támogatások	0,3	2,3	3,2	0,3
Összesen:	100,0	100,0	100,0	100,0

Az agrártámogatásokra rendelkezésre álló költségvetési keretből a beruházások támogatására felhasználható összeg részarányában és folyó áron is folyamatos növekedést mutat. A beruházások zömében támogatással valósulnak meg. A beruházási támogatások iránti igény évről évre meghaladja a rendelkezésre álló forrásokat. A létesíthető új kapacitások és rekonstrukciók tényleges mennyiségét azonban az árváltozások agrárágazatra nézve igen kedvezőtlen alakulása, az agrárolló folyamatos nyílása jelentősen csökkenti.

A magyar fejlesztéspolitikát, a beruházási támogatások prioritásait a mezőgazdaság stabilizálása, fejlődési pályára állítása, valamint az EU-csatlakozáshoz szükséges felkészülés szempontjai határozzák meg. Általános cél az agrárgazdaság versenyképességének, jövedelemtermelő képességének javítása, a minőségi termelés feltételeinek biztosítása, ehhez pedig elengedhetetlen a folyamatos technikai-technológiai korszerűsítés. A támogatási rendszer olyan beruházások megvalósításának elősegítését célozza meg, amelyek igazodnak a megváltozott üzemi és tulajdoni struktúrához, és egyben az EU állat-egészségügyi és élelmiszer-higiéniai előírásaihoz történő felzárkózást, az állatjóléti feltételeknek való megfelelést biztosítják.

A beruházási támogatáson belül a legfontosabb támogatási jogcímek az építésre, az ültetvénytelepítésre, továbbá a gépbeszerzésre vonatkoznak. Ezek keretében elsősorban a meglévő kapacitások korszerűsítését, a technológiacserés rekonstrukciót (az állattenyésztésben), továbbá a termékeny, termékek helyi tárolását és a feldolgozottság növelését szolgáló létesítmények kapnak támogatást. Fokozottabb mértékű támogatásban részesülhetnek a kedvezőtlen adottságú agrárkörzetekben megvalósuló beruházások.

A jelenleg is érvényben lévő támogatási prioritások alapvetően 1995-től érvényesek, amióta dinamikusan nőtt az állam szerepvállalása a beruházások támogatásában.

Ennek megfelelően a következő támogatási célok és prioritások érvényesülnek:

– Mezőgazdasági erő- és munkagépek, technológiai berendezések vásárlásának, lízingelésének támogatása. E támogatási jogcím keretében külön hangsúlyt kap a családi, valamint a kis- és közepes vállalkozások gépvásárlásának támogatása. A hazai mezőgazdasági erőgépállomány technikai színvonala szükségessé teszi, hogy 2000-ben a SAPARD-program kapcsán rendelkezésre álló támogatási források egy jelentős részét gépbeszerzés támogatására fordítsuk. Ennek egyik alapvető oka a nagyfokú elhasználódottság. Másrészről közvetlen indok, hogy a többnyire volt szocialista relációból származó, a nagyüzemi gazdálkodás agrotechnikai sajátosságainak figyelembevételével kialakított erőgépállomány nem felel meg az új birtokstruktúrának. A gépállomány korszerűsítése az egyik legfontosabb fejlesztési prioritás, amelynek megvalósításához – a hazai támogatási keret kiegészítésére – SAPARD-forrást is igénybe kívánunk venni.

– Az ültetvénytelepítési beruházások támogatásának célja a faj- és fajtaösszetétel átalakítása, elsősorban az elöregedett ültetvények lecserélésével, ezáltal az igényeknek megfelelő, piacképes árualap előállítási feltételének megteremtése mind mennyiségi, mind pedig minőségi oldalról. Az ültetvénytelepítések megvalósítása során kiegészítő támogatásban részesülhet az a termelő, aki az integrált növényvédelem többletkritériumait is vállalja.

– Az építési jellegű beruházások támogatása lehetővé teszi a kis- és közepes méretű vállalkozások versenyképességének, piaci hatékonyságának növelését, alapvetően a meglévő állattartó létesítmények korszerűsítésével, a tartástechnológia modernizálásával. A SAPARD-források bevonása e támogatási körbe hozzájárul ahhoz, hogy a megvalósuló beruházások megfeleljenek a szigorú környezetvédelmi előírásoknak, a higiéniai feltételeknek, valamint az állatjóléti körülményeknekis.

E támogatási körbe tartozik az élelmiszer-ipari üzemek fejlesztésének elősegítése is. A SAPARD-forrásokat (mint az 1.1.6. pontban részletesen kifejtettük) a kis- és közepes élelmiszer-ipari vállalkozások korszerűsítésére kívánjuk felhasználni.

A vidéki területek adaptációjának elősegítését célzó intézkedések 1995–1998 között:

– önkormányzati címzett és céltámogatások,

– területfejlesztési célelőirányzat,

– egyes elmaradott térségek kiegészítő támogatása,

– gazdaságfejlesztési célelőirányzat,

– egyes agrártámogatások,

– környezetvédelmi támogatások,

– turisztikai célelőirányzat,

– munkaerő-piaci alap,

– közmunkavégzés támogatása,

– szociális földprogram,

– falugondnoki hálózat kialakítása.

A szakképzés területén:

– a képzési struktúrában szereplő szakmák tananyagának korszerűsítése, a szükséges pénzügyi, gazdálkodási, értékesítési ismeretekkel történő kiegészítés,

– az EU-integráció és -jogharmonizáció mezőgazdasági kihatásainak beépítése az oktatási anyagba, a közös agrárpolitika megismertetése,

– a szaktanárok nyelvi képzésének erősítése a nemzetközi kapcsolatok működtetésének megkönnyítése és a folyamatos ismeretszerzés feltételeinek biztosítása céljából,

– új, az EU agrárgazdálkodási rendszerére történő átállás következtében szükséges mezőgazdasági szakképzések tantervének kidolgozása és bevezetésre történő előkészítése. Az új szakmák száma mintegy 30, az OKJ-ben szereplő szakképesítések pedig összesen 164 szakmát tartalmaznak.

1.4.5. Az agrárfejlesztéseket szolgáló hitelezés

Magyarországon már 1987-ben kialakításra került a kétszintű bankrendszer, ami szerepet játszott abban is, hogy a rendszerváltás után rövid idő alatt kialakult a pénzintézeti infrastruktúra. Jelenleg a bankok száma 40 körüli, alig változik. Tulajdonosi súlyukat tekintve mintegy kétharmad részben külföldi tulajdonban vannak, túlnyomóan univerzális bankokként működnek. Adottak ehhez a törvényi feltételek is, az Állami Tőkepiaci és Bankfelügyelet szerepe és tapasztalatai is nőnek.

A vállalkozások – így az agrárgazdaság szereplői – szempontjából két fejlesztési irány nagyon fontossá vált. Az egyik a bankhálózat kiszélesítése a kis- és középvállalkozások felé. PHARE-segélyprojekt megpályázásával az agrártárca ebben vezérszerepet vállalt. Ennek keretében 11,5 millió ECU-s segélyprogram segítette szakmailag és anyagilag 238 takarékszövetkezet integrációját, és 6,5 millió ECU támogatta az integráció intézményvédelmi alapját.

A fejlődés másik igénye a garanciaintézmények létrehozatalára, illetve fejlesztésére alakult ki. Sem az új vállalkozások, sem a régi (elsősorban átalakult termelőszövetkezetek) nem rendelkeztek elég hitelfedezettel a hitelképességhez. Ezért kiépült a hitelfedezeti intézmények, illetve garanciák hierarchiája.

Szintén PHARE-segély igénybevételével a tárca néhány – az agrárgazdaság hitelezésében domináns bank részvételével létrehozta az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítványt. Ennek révén a jó üzleti tervvel bíró, de fedezeti hiánnyal küzdő vállalkozások hiteleit 80%-ban garantálták. Az intézmény sikeresen működik.

A rövid lejáratú hitelek fedezése érdekében került korszerűsítésre a közraktári törvény. Kialakításra került a jelzálog-hitelezés intézménye, ennek révén a hitelből vásárolt termelőeszközök részben fedezetül szolgálnak a vásárlásukra felvett hitelhez.

Megszületett a földjelzálog-hitelezést szolgáló intézetre és a záloglevélre vonatkozó törvény is, de jelenleg a termőföld mint jelzálog még nemigen használatos, aminek elsődleges oka, hogy nem alakult ki a földforgalom.

A pénzintézeti infrastruktúra összefoglalóan úgy jellemezhető, hogy viszonylag fejlett. Egyéb intézményei és jogszabályi hátterei is kialakultak. Gyengének jelenleg a kockázati tőke működtetése tekinthető. Hiányoznak az innovációt finanszírozó kockázati vállalkozások. Az ún. garanciaszövetkezetek most jelentek meg.

Ami a hitelezés pénzügyi oldalát illeti, az agrárgazdaság hitelképességét időben és üzletpolitikájuk szerint az egyes bankok másként ítélik meg. Az agrárgazdaság hitelezésében a bankok mintegy fele (18–20) érdekelt. Az agrárágazatot a pénzintézetek egyre javuló partnernek tekintik, bár a kis- és közepes méretű vállalkozások hitelezését kockázatosabbnak tekintik.

A jelenlegi hitelezési rendszer keretében bonyolíthatóak a SAPARD-programhoz kapcsolódó hitelezések is.

1.4.6. Koordináció a fejlesztési tervek (Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv, Átfogó Fejlesztési Terv),
a PHARE 2000 és a SAPARD-program között

2000-től a csatlakozásig Magyarország részese az Európai Unió három előcsatlakozási programjának (PHARE, SAPARD, ISPA). Mindhárom program általános célja csökkenteni a társadalmi és gazdasági különbségeket Magyarország és az EU között, és előkészíteni a csatlakozást. Magyarországon az Európai Unió által finanszírozott programok szigorúan követik a három pénzügyi előcsatlakozási intézmény koordinációjára vonatkozó Vademecum 5. mellékletében leírtakat.

Az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv előfutára a jövőbeni Nemzeti Fejlesztési Tervnek, amely az Átfogó Fejlesztési Terv (a továbbiakban: ÁFT) alapján készül.

Az ÁFT a magyar gazdaság egészének a 2000–2006 közötti időszakra (mely megegyezik a SAPARD tervezési időszakával) vonatkozó középtávú fejlesztési terve, amely a nemzeti fejlesztési célok és elképzelések mellett figyelembe veszi az EU fejlesztési irányelveit is egyben. Az EU-ban meghonosodott szerkezetet követi, vagyis a helyzetértékelésből kiindulva történik a fejlesztési célok meghatározása és ezek alapján a fejlesztési programok kimunkálása. Nyolc fejlesztési programot jelöl ki a terv, melyeknek egyike az agrárgazdaság és vidékfejlesztés programja.

Az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv összhangban a PHARE és a Strukturális Alapok iránymutatójával, az Európai Területfejlesztési Perspektívával, valamint a régiók helyzetértékelésével, az ÁFT-nek megfelelően négy átfogó célt határoz meg. E célok elérését támogatják az EU előcsatlakozási programjai és a nemzeti társfinanszírozás. A SAPARD-program felöleli Magyarország egész területét, míg a PHARE csak három régióban lesz elérhető, intézményfejlesztést és regionális fejlesztési programokat támogatva. A PHARE által nem támogatott régiókban a fejlesztési források hazai költségvetésből lesznek biztosítva. Itt a fejlesztések összhangban lesznek az ÁFT nyolc programjával.

A Tanács 1266/1999. számú rendeletének megfelelően az előcsatlakozási programok közötti összhang biztosítva lesz nemzeti és regionális szinten is az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv keretében. Az említett rendelet 4.2. cikkében részletezett kivételek alapján azok az intézkedések, melyek a PHARE-ból kerülnek finanszírozásra, a SAPARD-ból nem kaphatnak támogatást, és viszont. A két program közötti koordinációt az alábbiak biztosítják:

– A SAPARD Terv 6.1. fejezetében leírtak alapján a pályázati kiírásban szerepel, hogy az a projekt, amely a PHARE 2000 programból, valamint a 2000 után induló PHARE-programokból támogatást kap, a SAPARD-ból nem nyerhet forrást, és ugyanez viszont is érvényes. Minden egyes pályázónak nyilatkozatot kell csatolnia pályázati anyagához, megerősítve azt, hogy az adott projekt megvalósításához nem kapott forrást egyéb EU-finanszírozta programból. A célrégiókban az alábbiak biztosítják a párhuzamos finanszírozás elkerülését:

= Nemzeti szinten: A PHARE és a SAPARD monitoringbizottságai rendszeres jelentéseket írnak a saját tevékenységi körükbe tartozó projektekről. Mindkét program titkársága – együttműködve a PHARE nemzeti koordinátorával, aki mindkét bizottság tagja – biztosítja az egyes projektekre vonatkozó információk megfelelő és rendszeres áramlását a monitoringbizottságok között.

= Regionális és helyi szinten: A SAPARD Ügynökség a SAPARD intézkedéseire beérkezett – elfogadásra javasolt – pályázatokat a három célrégióban egyezteti az érintett regionális és megyei fejlesztési tanácsokkal, melyek a PHARE-projektek kiválasztásáért felelősek.

Jogi háttér:

Az Átfogó Fejlesztési Terv (ÁFT) kidolgozásáról a támogatási rendszerünk EU-konform átalakításáról szóló 2307/1998. (XII. 30.) Korm. határozat rendelkezik. Ennek (1) b) pontja szerint: „a fejlesztési támogatások koncepciója alapján, a gazdaságpolitikai stratégiába és az elfogadott makrogazdasági sarokszámokhoz illeszkedve Átfogó Fejlesztési Tervet (ÁFT) kell kidolgozni, amely figyelembe veszi az EU-csatlakozási felkészülés stratégiai szempontjait, alapját képezi a Nemzeti Fejlesztési Tervnek (NFT) és felöleli azokat a támogatásokat is, amelyek a csatlakozást követően sem válnak az EU által társfinanszírozható rendszer részévé”. (2) b) pontja szerint: „a SAPARD-program koordinációjáért a PHARE-programokat koordináló tárca nélküli miniszter és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a felelős”.

A 2171/1999. (VII. 8.) Korm. határozat alapján létrejött Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (FKTB) feladatai között szerepelnek az alábbiak:

a) a fejlesztéspolitikában és a fejlesztési támogatások rendszerének működtetésében érintett központi közigazgatási szervek fejlesztéspolitikai tevékenységének összehangolása,

b) az Átfogó Fejlesztési Terv, a Nemzeti Fejlesztési Terv előkészítésének és a horizontális, ágazati és regionális strukturális tervezésnek a koordinálása és elfogadását követően végrehajtásának folyamatos ellenőrzése.

(Az FVM részéről két helyettes államtitkár tagként vesz részt a bizottság munkájában.)

A támogatási rendszerünk EU-konform átalakításának soron következő feladatairól szóló 2134/1999. (VI. 11.) Korm. határozat mellékletének 3. pontja szerint: „Be kell illeszteni a SAPARD-programot az Átfogó Fejlesztési Tervbe, az ANP-be és az éves költségvetésbe.”

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumon belüli koordináció

Az FVM-en belül is felállításra került egy Fejlesztési Koordinációs Bizottság, melynek tagja a minisztérium összes érintett főosztálya és egyéb szervei. A bizottság szoros kapcsolatot tart a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottsággal, valamint annak Tervezési Albizottságával.

Az FVM-en belül a regionális programok irányítását és koordinációját a Területfejlesztési Főosztály végzi. A Közgazdasági Főosztály az ÁFT-n belüli agrárgazdasági és vidékfejlesztési fejezetet koordinálja, adatokat szolgáltat, valamint részanyagokat készít.

2. A SAPARD Terv

2.1. A SAPARD Terv általános céljai

Az Európai Unió Tanácsa 1268/99/EK rendeletének 1. cikkével összhangban a magyar agrárgazdaság és a vidék fenntartható fejlesztése szempontjából az egyik legfontosabb feladat a mezőgazdasági termelés hatékonyságának javítása, a megváltozott üzem- és tulajdoni struktúrához szükséges fejlesztések megvalósítása és a termelési struktúra korszerűsítése. Mindezeknek egyben azt is kell szolgálniuk, hogy az alapanyag-termelésben és az élelmiszer-feldolgozásban is bővüljön a minőségi termékek aránya. Fontos cél az is, hogy a termelés-feldolgozás-értékesítés vertikumai megszerveződjenek, a termelők közötti együttműködések bővüljenek és erősödjenek.

A vidéki települések számos területen meglévő hátrányát csökkenteni kell (elsősorban az infrastruktúrafejlesztéssel, a tevékenységi körök és a mezőgazdaság diverzifikációjával, az új ismeretek elterjesztését szolgáló szakképzés bővítésével). Mindezek együtt szolgálják az EU vidékfejlesztési elveinek hazai alkalmazását, ezen belül a vidék gazdasági bázisának megszilárdítását, bővülését, a vidéki foglalkoztatás javítását. A szilárd gazdasági bázis, a korszerű agrárgazdaság teszi lehetővé a vidéki népesség társadalmilag elfogadható egzisztenciáját, a munka és kereseti viszonyok bővítését. A vidék így képes betölteni alapvető társadalmi funkcióit, beleértve a kultúrtáj fenntartását is.

Az előcsatlakozási alapok segítségével Magyarország folytatja a taggá válás feltételeinek megteremtését. Felkészül arra, hogy a közösségi vívmányokat átvegye és a csatlakozásig az alkalmazáshoz szükséges intézkedéseket megtegye. Adminisztrációs rendszerét a közösségi előírások szerint átalakítja, a termelőszférát felkészíti a tagság következtében jelentkező új kihívások leküzdésére. Érvényesítjük azt az elvet is, hogy az Európai Unióban a vidékfejlesztés a KAP második pillére.

A mezőgazdasági üzemek, vállalkozások és foglalkoztatottak egy jelentős része ma még nem tartozik a versenyszférába. A vidékfejlesztés eszközei megteremtik annak lehetőségét, hogy azok a gazdálkodók és gazdasági tevékenységek is életképessé váljanak, amelyek ma még nem tartoznak a versenyszférába, de erre esélyük van.

Jelen terv az előcsatlakozási folyamatnak azt a fontos tanulási fázisát képezi, amelyben Magyarország elsajátítja a programkészítés és végrehajtás tennivalóit. A SAPARD-program alapot nyújt arra, hogy az agrárgazdaság fejlesztésén túl a gyakorlatban alkalmazzuk az EU versenyelőírásait, a környezetvédelemmel, a közbeszerzéssel és a nemek egyenlő esélyeinek uniós vívmányaival egyetemben.

A SAPARD Terv megvalósításával olyan fejlesztések történnek, melyek eredményeként a mezőgazdaságban és az élelmiszer-feldolgozásban mintegy 25 ezer munkahely stabilizálása (megtartott és létesített) történik meg. Ez tekinthető a különböző intézkedések aggregált hatásindikátorának, mivel az összes intézkedésben közös a foglalkoztatásmegtartásra való törekvés, bár ez nem számszerűsíthető minden esetben. További eredmény, hogy a mezőgazdasági termelés mintegy 10%-át érintő korszerűsítések valósulnak meg. Az egyes intézkedések főbb hatásai a 4. fejezetben részletesen szerepelnek.

Speciális célok

A SAPARD Terv olyan intézkedéseket fogalmaz meg, melyek speciális céljai:

– a mezőgazdasági termelés piaci hatékonyságának növelése;

– az élelmiszer-biztonsági, higiéniai, környezetvédelmi, állatvédelmi előírások feltételeinek megteremtése;

– a magasabb minőségi követelményeknek megfelelő és feldolgozottsági fokú termékek arányának növelése;

– a környezetterhelés csökkentése;

– az ágazat termelőinek szövetkezését (producer groups), amelyek az egyes termelők jobb piacra jutási feltételeit segítik elő;

– munkahelymegőrzés és munkahelyteremtés a vidéki térségekben;

– a vidéki területek népességmegtartó képességének elősegítése.

A SAPARD forrásainak felhasználása eredményeként, a SAPARD-rendeletnek (1268/1999 EC 4. cikk) megfelelően a következő hatásokat akarjuk elérni.

– A mezőgazdaság erőgépállománya korszerűbb lesz, a szarvasmarha-, sertés- és baromfitartás feltételei javulnak, a korszerűsített telepeken az állatelhelyezés feltételei megfelelnek az EU-követelményeknek, bővül a magasabb minőségű termékek aránya, javul a termékek piaci pozíciója, alacsonyabb lesz a környezetterhelés.

– A termelői csoportok biztonságosabbá és hatékonyabbá teszik az egyéni gazdaságok termelését, segítik a munkahelyek megőrzését.

– A foglalkoztatási feszültségekkel küzdő vidéki térségekben a tevékenységek diverzifikációja által stabilizálódik a foglalkoztatottság, nő a gazdálkodók szakismerete, valamint erősödik a vidék népességmegtartó képessége.

– Az agrár-környezetvédelmi intézkedések eredményeként nő a környezeti és termőhelyi adottságokat fokozottan figyelembe vevő gazdálkodásra átálló gazdaságok aránya.

2.2. Földrajzi kiterjedés

Az agrárgazdaság területén a SAPARD-program keretében tervezett intézkedések horizontális működésűek, tekintve, hogy az intézkedések indítékai a mezőgazdaságra általánosan jellemzőek, így az intézkedéseknek földrajzi korlátozása nem lesz. A mezőgazdaságnak viszont vannak ágazatspecifikus problémái, ezért a támogatások csak a leginkább kritikus helyzetű ágazatokra, illetve tevékenységekre irányulnak.

A vidéki területek adaptációjának elősegítését célzó intézkedések a meghatározott feltételek alapján vidékinek minősülő területeken alkalmazhatók. A ruralitás szempontjai:

– demográfiailag kedvezőtlen helyzet (természetes szaporodás, népsűrűség);

– elöregedés és tartós elvándorlás (vitalitási index, vándorlási különbözet);

– gazdaságilag átlagos vagy elmaradott (1000 lakosra jutó gazdasági szervezetek és egyéni vállalkozók száma);

– infrastrukturálisan átlagos vagy elmaradott (vízhálózatra jutó csatornahossz, 1000 lakosra jutó személygépkocsik és távbeszélő fővonalak száma);

– dinamikában átlagos vagy elmaradott (egy állandó lakosra jutó szja);

– általában (komplex mutató) átlagos vagy elmaradott (munkanélküliek aránya, mezőgazdasági aktív keresők aránya).

A ruralitást reprezentáló vizsgált mutatók összesítése a következő eredményt hozta: a ruralitás komplex mutatója által meghatározott terület megegyezik a 120 fő/km² vagy az alatti népsűrűségű települések területével. A népsűrűség jelzőszáma tehát a vidéki jelleg jó indikátora. Ezért a koncentráció elvét érvényesítve az 1.1.1. pont alatt bemutatott alapvetően és jellemzően vidéki térségekből (az ország területének 96,1%-a, a népsűrűség 73,6%-a) a 120 fő/km² vagy az alatti népsűrűségű települések kerülnek kiválasztásra. Magyarország SAPARD terve a vidéki területek adaptációját célzó intézkedések tekintetében ezekre a területekre összpontosít. Az így meghatározott vidéki térségek összterülete 77 921 km² (az ország területének 83,7%-a). Az ott élő népesség 3 883 212 fő, ami az ország népességének 38,3%-a.

Népsűrűség, 1998

2.3. A SAPARD Terv javasolt stratégiája

A vidékfejlesztésben olyan stratégiát követünk, mely összhangban áll a nemzetgazdaság átfogó fejlesztési tervével, az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés kidolgozott hazai koncepciójával, a nemzeti agrár-környezetvédelmi programmal, valamint az EU törekvéseivel.

A helyzetfeltárásunkból is megállapítható, hogy Magyarországon a vidék és az agrárgazdaság általános hanyatlása tapasztalható. A mezőgazdasági termelők kényszerűségből úgy próbálták működőképességüket fenntartani, hogy csökkentették a ráfordításaikat (műtrágya, növényvédő szer, megfelelő minőségű vetőmagvak, szaporítóanyagok), és nem jutott elegendő forrás az eszközállomány korszerűsítésére sem. A műszaki színvonal mezőgazdaságunk korábbi szintjéhez és az EU átlagához képest is leromlott. Csökkent a mezőgazdaság foglalkoztatási szerepe, nőtt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak diszparitása más nemzetgazdasági ágazatokhoz képest. A falvakra a nagyarányú munkanélküliség általánosan jellemző. A központi támogatási források és az alacsonyabb falusi jövedelmek miatt romlott a falvak állapota, a falusi életfeltételek nem megfelelőek.

A magyar vidék és agrárgazdaság áttekintett és vázolt problémáinak figyelembevételével a SAPARD Terv általános stratégiája a következő három nagy prioritásra épül:

– az agrárgazdaság versenyképességének növelése,

– a környezetvédelem szempontjainak előtérbe helyezése,

– a vidéki térségek adaptációs képességének elősegítése.

Ezek a prioritások szinkronban állnak az Európai Unió vidékfejlesztési elveivel.

Az agrárgazdaság modernizációja elsődlegesen a meglévő termelőkapacitások korszerűsítésében jelentkezik. Mindez a környezetvédelem, a környezetkímélő termelési eljárások, a minőségi és élelmiszer-biztonsági, továbbá higiéniai előírások alkalmazásában testesül meg. A vidéki térségek adaptációjának elősegítése pedig a vidéken élők életfeltételeinek és foglalkoztatási (megélhetési) körülményeinek javítása miatt szükséges.

A stratégia támaszkodik az üzemek és a vidéken élők kezdeményező készségére, az agro-ökopotenciál lehetőségeinek kihasználására, a helyi igények és helyi szükségletek által motivált fejlesztések felkarolására.

2.4. A SAPARD Terv előzetes véleményezése

A Tanács 1268/99/EK rendeletében lefektetetteknek megfelelően Magyarország SAPARD Tervét a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem munkatársainak egy – több tanszékhez kapcsolódó – csoportja az Operációkutatási Tanszék vezetésével előzetesen értékelte. A feladatban részt vevő szakértők a következők voltak:

– Dr. Temesi József (egyetemi tanár, Operációkutatási Tanszék – a projekt vezetője): módszertani értékelés, indikátorok és kvantifikálásuk

– Dr. Bara Zoltán (tanszékvezető egyetemi docens, Összehasonlító Gazdaságtan Tanszék): makrogazdasági vonatkozások, összhang a magyar gazdaságpolitikával

– Dr. Ferenczi Tibor (egyetemi docens, Agrárgazdaságtan Tanszék): magyar és nemzetközi agrárgazdasági összefüggések, EU-vonatkozások

A független értékelők nem vettek részt a Terv kidolgozásában. Az előzetes értékelést teljes munkaidőben végezték, az összes munkaidő-ráfordítás mintegy 384 ember-óra. Munkájukat az egyetem tanszéki „infrastruktúrája” segítette (könyvtár, számítógépek stb.). Az értékelés a „SAPARD: a programjavaslatok előzetes értékelése” című dokumentummal (kiadta a Mezőgazdasági Főigazgatóság F.II.4 részlege 1999 novemberében) összhangban készült, különös tekintettel az I. mellékletre: „Az előzetes értékelés kulcselemei”.

Az előzetes értékelés magyar, az agrárgazdasági és vidékfejlesztésről szóló, valamint a SAPARD-programról és Magyarország EU-csatlakozásáról szóló közösségi dokumentumokra épült. Az előzetes értékelés fő célja az volt, hogy javítsa és erősítse a készülő terv végső minőségét. Ennek megfelelően az értékelés folyamata alatt konstruktív párbeszéd alakult ki a szakértői csoport és a Terv írásáért felelős személyek között. Az értékelésről munkájuk segítése érdekében a minisztériumi szakértők részanyagot kaptak, hogy az értékelők megjegyzéseit beépíthessék a terv végső változatába.

Az előzetes értékelés az alábbi részeket tartalmazza:

A) Értékelés

1. A jelenlegi helyzet elemzése

2. A javasolt stratégia relevanciájának és konzisztenciájának értékelése

3. A kiválasztott prioritások várható hatásainak kvantifikálása és értékelése

4. A megvalósítást szolgáló elképzelések tervezetének verifikációja

B) Összegzés

C) Javaslatok

A teljes elemzés egy 30 oldalas jelentésben olvasható.

Az előzetes értékelés rövid összefoglalása

Az értékelés megállapítja, hogy a SWOT-elemzés eredményei – bár sok helyen csak implicit módon – beépülnek a tervezett intézkedések indoklásaiba. Véleményükben a szakértők hangsúlyozták a fejezetek, illetve a Terv elemei közötti összhang szükségességét, amit a Terv írói figyelembe is vettek.

Az értékelők javaslatának megfelelően a Terv pontos voltára fokozott figyelmet fordítottak a készítők.

Azon általános célt illetően, amely a családi önellátó gazdálkodás támogatására irányul, az értékelés fenntartásokat fogalmazott meg. A vidékfejlesztés eszközeinek meg kell teremteniük annak lehetőségét, hogy azok a gazdálkodók és gazdasági tevékenységek is életképessé váljanak, amelyek ma még nem tartoznak a versenyszférába, de erre esélyük van. Ez a megközelítés a vonatkozó intézkedésbe beépítésre került.

A speciális célokat illetően az értékelők teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy azok összhangban vannak a mezőgazdaság és a vidék jelenlegi helyzetével. Úgy ítélték meg, hogy a javasolt intézkedések megfelelőek a feltárt gyengeségek enyhítésére.

Az értékelés megállapította, hogy a két fő fejlesztési irányra jut a teljes forráskeret 98,5%-a, a fennmaradó 1,5%-ot szaktanácsadásra fordítják. A mezőgazdaság fejlesztésére fordítják az EU-s források mintegy 62%-át, vidékfejlesztésre 36,5%-át. Ez az alapvető forrásmegosztási arány megfelel az intézkedések relatív jelentőségének (lásd táblázat).

Az értékelést végzők ajánlásait figyelembe véve az 1. fejezet teljes mértékben átdolgozásra került (azaz le lett rövidítve és jobban a SAPARD-program területére fókuszálva), a 8. és 9. fejezeteket mélyebben kidolgozták a készítők. A többi fejezetbe több részlet és adat került.

Az intézkedésekre jutó EU-források részaránya

Az intézkedések ágazati besorolása	Az intézkedések száma	Az intézkedés megnevezése	EU-forrás részaránya
*Mezőgazdasági intézkedések*
	111.	Mezőgazdasági beruházások	28,46%
	113.	Szakképzés	1,79%
	114.	Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és értékesítése	20,53%
	116.	Agrár-környezetvédelem	4,27%
	117.	Termelői csoportok felállítása	7,35%
Mezőgazdaság (összesen)			62,40%
*Vidékfejlesztési intézkedések*
	1305.	Falufejlesztés	9,06%
	1307.	Alternatív jövedelemszerzés, tev. diverzifikáció	15,46%
	1308.	Infrastruktúrafejlesztés	11,98%
Vidékfejlesztés (összesen)			36,50%
Szaktanácsadás			1,10%
*Mindösszesen*			100,0%

2.5. Egyeztetés szakmai és civil szervezetekkel a Terv készítése során

A Terv készítésének folyamatában a minisztérium szakemberei folyamatos konzultációk formájában vették figyelembe a különböző szakmai szervezetek, termelői érdekképviseletek szempontjait, véleményét. A Terv kidolgozásában kutatási anyagaikkal és elemzéseikkel különböző szakmai intézmények működtek közre. Ennek során felmérésre kerültek az agrárgazdaság egyes ágainak erősségei és gyengeségei, valamint a vidéki területek adaptációs képességének hiányosságai, lehetőségei és akadályai. Az országban folyó integrált kistérségi programozási eredmények és mutatók is felhasználásra kerültek a Terv elkészítésének folyamatában.

A mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és kereskedelmének javítására irányuló intézkedés előkészítése és tervezése az érdekelt szakmai szervezetek és terméktanácsok széles körű bevonásával készült.

A 2000. évi magyar támogatási rendszer egyeztetése során rendszeresen napirenden szerepelt a SAPARD-program ismertetése, tekintettel annak kapcsolódásaira a hazai támogatásokhoz.

A program előkészítése céljából 1999. április 22-én egyeztetést tartottunk az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) főtitkárával és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agrárgazdaságtan Tanszékének vezetőjével.

Ezt követően 1999. április 29-én, illetve május 3-án az Élelmiszer-ipari Főosztály értekezleten tájékoztatta az állati termékek, illetve a növényi termékek feldolgozásával foglalkozó vállalkozások szakmai szövetségeinek, illetve terméktanácsainak képviselőit a SAPARD-program céljáról és a felkészülés feladatairól. A szóbeli tájékoztatás mellett a résztvevők a SAPARD-programot és az FVM elképzeléseit ismertető írásbeli anyagot is kézhez kaptak.

A meghívott szervezetek az FVM kérésére rövid írásbeli értékelést készítettek szakágazatuk helyzetéről, gyenge és erős pontjairól, a fejlesztési igényekről. Ezt a munkát az ÉFOSZ koordinálta, valamint összefoglaló értékelést nyújtott a teljes ágazat helyzetéről.

A Terv készítése során az egyes szakágazatok helyzetének és fejlesztési igényeinek részletekbe menő felmérése kérdőívek és személyes interjúk segítségével a szakmai szervezetek aktív részvételével történt.

A mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és kereskedelmének javítására vonatkozó intézkedési terv e felmérések alapján szintén a szakmai szervezetek részvételével és egyetértésével készült.

A Terv készítése során az FVM Növényvédelmi és Agrár-környezetgazdálkodási Főosztálya – a 4.4. „Agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztése” intézkedés kidolgozása közben – folyamatosan kapcsolatot tartott olyan környezetvédelmi hatóságokkal és szervekkel, mint a Talajvédelmi Hatóság, a Környezetvédelmi Hatóság és a Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás, mely az FVM területi szerve.

A Terv stratégiájának és intézkedéseinek vázlata elkészültével – 1999 novembere – a civil szervezeteket tömörítő Vidék Parlamentje fogja össze mintegy 800 működő civil szervezet véleményét. A tervezetet a tagszervezeteknek megküldte, majd a velük való konzultációt követően gazdag véleményanyagot mellékelt a Terv véglegesítéséhez.

A Vidék Parlamentje által kidolgozott legfontosabb megállapítások:

– Javasolta az intenzív technológiákra épülő mezőgazdálkodás struktúrájának szükséges átalakítása során a munkaintenzív, tudásigényes termelési és ehhez kapcsolódó feldolgozásmarketing ágazatok fejlesztését az igényes piacok megcélzására.

– Felhívta a figyelmet a vidéki területeknek az informatikai hálózatba való bekapcsolásával megteremthető munkahelyek lehetőségére.

– Kiemelte a vidéken élő emberi erőforrások és közösségek sokoldalú fejlesztésének szükségességét, a fejlesztési intézkedések egymásra épülését, egymás hatásainak erősítését.

– Hangsúlyozta a helyi közösségek (kistérségek) szereplői, programkészítői és a végső kedvezményezettek, valamint az ágazati politikák és programok végrehajtási intézményrendszere (hivatalok) közti élő kapcsolatok és visszacsatolási lehetőség szükségességét.

– Kifogásolta a másodlagos termelői szervezetek támogatását, az élelmiszer-ipari üzemméret nagyságát, valamint hiányolta a nők és fiatalok lehetőségeinek preferálását.

A Terv elkészítése során a Vidék Parlamentje által képviselt civil szervezetek javaslatai közül egyesek már a stratégiai elemek meghatározásakor, mások a részletek kidolgozása során mint kiegészítések vagy módosítások kerültek bele a Tervbe.

2000. március 1-jén tárcaközi egyeztetésre került sor a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban, ahol a Terv első változata került megvitatásra az érintett tárcák közreműködésével a bizottságtól kapott észrevételek tükrében. Ennek az egyeztetésnek köszönhetően került a Környezetvédelmi Minisztérium javaslata a Tervbe, miszerint az elbírálás kritériumai közé kerüljön be a projekt környezeti hatása.

A SAPARD Terv 1999 végén elkészült első változatát 30 civil és érdekegyeztető szervezet (lásd lista csatolva) kapta meg véleményezésre. 2000. március 2-án a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban tartott találkozón a szervezetek ismertették a Tervvel kapcsolatos észrevételeiket, véleményüket, majd ezt követően többen írásos anyagot is küldtek. Az észrevételek többsége a kedvezményezettek körét, a kiválasztási kritériumokat és az intézkedéseket érintette.

Az FVM a javaslatok egy részét figyelembe vette a Terv véglegesítésénél. Voltak azonban olyan javaslatok is, melyek nem voltak összhangban azokkal a törekvésekkel, miszerint az anyag legyen kiegyensúlyozott, másrészt, hogy próbáljuk meg elkerülni az eszközök (intézkedések) szétforgácsolását. Meg kellett találnunk az összhangot a Csatlakozási Partnerségi dokumentummal, illetve koordinálni kellett a különböző fejlesztési alapokból elérhető forrásokat. A kis- és középvállalkozások támogatása prioritást élvez az FVM stratégiájában elősegítve felzárkózásukat. Úgy nem tudtuk figyelembe venni azokat a kéréseket, melyek arra irányultak, hogy ne élvezzenek előnyt a pályázatok elbírálásánál.

A legfontosabb észrevételek – melyek nem kerültek be a Tervbe – a következőkben foglalhatók össze:

Vágóállat és Hús Terméktanács és Magyar Húsiparosok Szövetsége:

Támogatásra javasolt a vágósertések vágás utáni minősítésének korszerűsítése is.

Nem foglalkozik a Terv kellő hangsúllyal a hulladékkezelés korszerűsítésével.

Gabona Terméktanács: A világkereskedelem a koncentráció felé halad, ennek ellenére a Terv intézkedései jórészt a kis- és középvállalkozásokat támogatják.

Rendkívül pozitív az élelmiszer-biztonsági, higiéniai, környezetvédelmi, állatjóléti és a hozzáadott érték növelésének megjelenése a kiválasztási kritériumoknál.

Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége: Az élelmiszeriparban is támogatni kellene a regionális termelői közösségek, valamint marketing- és logisztikai központok kialakulását.

Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetsége: Kevés forrás lett biztosítva a mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatására. A SAPARD-előirányzat legalább 60%-át erre az intézkedésre kell fordítani úgy, hogy az első években mintegy 80%-os legyen a termelői részesedés, mely arány az évek során fokozatosan csökkenhet.

Magyar Agrárkamara: Kevés forrás lett biztosítva a mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak és az agrár-környezetvédelmi intézkedések megvalósítására. A SAPARD-előirányzat legalább 60%-át a mezőgazdasági termelők beruházásainak támogatására kell fordítani úgy, hogy az első években mintegy 80%-os legyen a termelői részesedés, mely arány az évek során fokozatosan csökkenhet. A program ne részesítse előnyben a kis- és középvállalkozásokat, azon belül az egyéni vállalkozókat.

Az elbírálás pontrendszere bonyolult. A támogatás elbírálásánál az legyen a döntő, mennyire korszerű a beruházás. Az agrár-környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés legyen a beruházás alapfeltétele. Mivel a falufejlesztésre, az alternatív jövedelemszerzés kialakítására, valamint a vidéki infrastruktúra fejlesztésére egyéb források is rendelkezésre állnak, ezért ezekre a célokra a források mintegy 15%-át kellene csoportosítani.

Hegyközségek Nemzeti Tanácsa: Az ágazati részanyagot már a Terv készítésének idején is ismerték. A termelői csoportok körébe be kellene vonni a szőlő-bor ágazatot, nevesíteni kell a pinceszövetkezeteket. Ugyanis problémát jelent, hogy a jelenlegi atomizált tulajdonú és heterogén technológiai színvonalon működő vállalkozások nem tudnak versenyképesek maradni. A nagy beruházást igénylő speciális szőlészeti-borászati berendezések kapacitása megfelelő üzemméret alatt nem használható ki.

A mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatásában nevesíteni szükséges a szőlőművelést, mivel a termék minősége alapvetően függ a technológiától.

Az agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési rendszerek között kiemelten kell foglalkozni a szőlőműveléssel. A szőlő – gazdasági jelentőségén túl – a táj alakításában is szerepet játszik.

Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács: Jól ismerik és elfogadják az ún. termékpályás szövetkezési modell előnyeit, azonban fontos megjegyezni, hogy a zöldség-gyümölcs piac saját kritériumrendszere a többi agrárágazattól eltérő termelésszabályozási és -támogatási gyakorlata olyan mértékű elkülönülést jelent, melyet sem a magyar termelőknek, sem az irányításért felelősséget vállaló vezetőknek figyelmen kívül hagyni nem szabad. Fontos lenne, hogy a zöldség-gyümölcs termelői szervezetek megalakítása és működőképessé tétele pozitív diszkriminációt kapjon.

A „Mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása” című fejezetbe kérjük bevonni a zöldség-gyümölcs és gombaágazatot.

Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -kereskedők Szövetsége: A támogatás szűkössége miatt javasoljuk a preferált célokat a következőkre szűkíteni: élelmiszer-biztonsági, higiéniai és környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés. Az értékelési szempontoknál az 50 fő alatti vállalkozást ebben az iparágban nem célszerű pontszámmal honorálni.

A gabonafélék feldolgozása alatt malmi, takarmánygyártási és tésztagyártási feldolgozást értünk, s a pályázatoknak ezekre kell kiterjedni.

Baromfi Terméktanács: A Tervből az tűnik ki, hogy a versenyképes vállalkozások nagy része ki van zárva.

Információszolgáltatás

A lehetséges pályázók, azok szakmai és érdekképviseletei, valamint a közvélemény számára a következő fórumokon áll rendelkezésre tájékoztatás:

– Az FVM internetes honlapján folyamatosan bővülő információközlés a SAPARD-program jellegéről, a rendelet tartalmáról, a várható összegről és a felhasználási területekről.

– Az FVM rendszeres sajtótájékoztatói a SAPARD Terv előkészületi munkáiról, az azzal kapcsolatos változásokról.

– Rendszeres regionális, megyei és kistérségi fórumok, konferenciák, ahol az FVM munkatársai adnak tájékoztatást a SAPARD-program célkitűzéseiről, annak tervezett intézkedéseiről, a várható támogatás mértékéről és annak intézményrendszeréről.

– Szakmai és érdekképviseleti, valamint civil szervezetek által szervezett tájékoztatókon szintén rendszeresen részt vesznek a Terv kidolgozásában részt vevő szakemberek.

A továbbiakban a Technical Assistance felhasználásával a tájékoztatás körének bővítését és színvonalának további javítását tervezi a minisztérium. Ennek körében:

– Az interneten hozzáférhető információk körének jelentős bővítése szükséges. Ezzel párhuzamosan elő kell segíteni a lehetséges pályázók számára az interneten elérhető információkhoz való hozzájutást.

– Rendszeres átfogó, valamint az egyes intézkedésekhez tartozó információkat tartalmazó kiadványok készítése és terjesztése. Ennek keretében készül el a közeljövőben a SAPARD-támogatások országos szintű megismertetésére tájékoztató jellegű átfogó cikksorozat, amely várhatóan országos és helyi napilapokban is megjelenik. A szélesebb közönség tájékoztatására a televízió és a rádió igénybevételét is tervezzük.

– A szakmai, érdekképviseleti szervek és szolgáltató szervezetek közreműködésével a széles nyilvánosság (helyi közösségek) részére adott eseti tájékoztatáson túl szükség van a lehetséges kedvezményezettek körének alapos tanácsadói, felkészítő programok biztosítására.

A tájékoztató előadások, valamint az összeállított anyagok bemutatják a pályázati lehetőségeket, ismertetést adnak a szükséges gyakorlati információkról. A későbbiek során a már megvalósult sikeres projektekről és a program egészének megvalósításáról is rendszeres és részletes tájékoztatást kívánunk adni.

A vonatkozó intézkedések részleteiről Magyarország folyamatosan tájékoztatja a bizottságot.

3. Stratégia és prioritások az EU-támogatáshoz

3.1. Fejlesztési stratégia

Az 1.3. fejezet feltárta a vidék és az agrárgazdaság erősségeit és gyengeségeit. Az általános és speciális célok a 2.1. pontban, az általános fejlesztési stratégia pedig a 2.3. pontban került megfogalmazásra. Jelen fejezet azt mutatja be, hogy a leírt és alkalmazni kívánt fejlesztési stratégiánk mennyire alkalmas a gyengeségek megoldására, az általános és speciális célok megvalósítására. Bemutatjuk azt is, hogy a SAPARD keretében tervezett eszközrendszer mennyire alkalmas a célok megvalósítására, a prioritások érvényesítésére, az EU elveinek (struktúrapolitika, KAP) érvényre juttatására.

A SAPARD keretében tervezett intézkedések a vidék és a mezőgazdaság fogyatékosságai közül, az általános fejlesztési stratégiában megfogalmazottaknak megfelelően, az alábbiak mérsékléséhez nyújt – addicionális forrásaival – segítséget:

– a vidéki foglalkoztatási lehetőségek bővítését a termelés diverzifikációján és a termelés biztonságosabbá tételén keresztül;

– az általánosan jellemző tőkehiányból eredő hátrányok mérséklését, mely intézkedés segíti a műszaki fejlesztést, közvetve a termelés biztonságát és jövedelmezőségét;

– az elavult technológiák korszerűsítésével a termékek minősége, biztonsága és piacképessége javul;

– a termelői csoportok szervezése az egyéni gazdák piacra jutásának esélyeit javítja a nagyobb szervezettségen és a magas minőségű termékek előállításán keresztül;

– a szakképzés és szaktanácsadás az új üzemstruktúra termelőinek képzettségi színvonalát emeli;

– az élelmiszeripari korszerűsítésével az élelmiszer-feldolgozók hátránya mérséklődik a versenytársakhoz képest;

– az infrastruktúrafejlesztések javítják a vidéki életkörülményeket és az általános termelési feltételeket;

– a fajlagos termelési mutatók és a minőség javulása.

Az agrárgazdaság, hasznosítva erősségei közül

– az ország kedvező földrajzi elhelyezkedését,

– a kedvező termőhelyi adottságokat,

– a viszonylag bőségesen rendelkezésre álló, olcsó munkaerőt,

az addicionális forrásokkal képes lesz:

– a vidéki foglalkoztatási lehetőségek bővítésére;

– az általánosan jellemző tőkehiány mérséklésére, a termelés műszaki feltételeinek korszerűsítésére;

– a termelés biztonságának és jövedelmezőségének, a termékek piacképességének növelésére.

Mindezek együttesen szolgálják a SAPARD Tervben megfogalmazott célok közül a termelés hatékonyságának javítását, a vidék gazdasági és foglalkoztatási bázisának erősítését.

Az agrárgazdaság, hasznosítva erősségei közül

– a korábban meglévő hatékony vertikális kapcsolatok tapasztalatait,

– a magántulajdonon alapuló termelés és feldolgozás lehetőségeit,

az addicionális forrásokkal képes lesz:

– az egymástól elszigetelt termelők integrálására,

– integrációban közös kapacitások fejlesztésére.

Mindezek a SAPARD Tervben megfogalmazott célok közül a termelők értékesítési biztonságának növelését, a foglalkoztatás bővítését, az agrártermelők társadalmilag elfogadható szintű egzisztenciájának megteremtését szolgálják.

Az élelmiszer-feldolgozás fejlesztésére tervezett források, hasznosítva az erősségek közül:

– a hatékonyan termelhető és jó minőségű alapanyagokat,

– a rendelkezésre álló és jó képzettségű munkaerőt,

– a termékei iránt jelentkező és várhatóan növekvő fogyasztói keresletet,

az addicionális forrásokkal képes lesz:

– bővíteni a minőségi és a magasabb feldolgozottsági fokú termékek arányát,

– mérsékelni a környezetterhelést,

– javítani az élelmiszer-előállítás biztonságát és a termeléshigiénia színvonalát.

Mindezek együttesen szolgálják a SAPARD Tervben megfogalmazott célok közül a termelés-feldolgozás-kereskedelem összhangjának javítását, a vidéki gazdasági bázis megszilárdítását, a népesség foglalkoztatási lehetőségeinek megszilárdítását és a környezetterhelés csökkentését.

Az agrárgazdaság, hasznosítva erősségei közül:

– a viszonylag alacsony környezetterheléssel megvalósuló termelést,

– a magyar tájra jellemző széles biodiverzitást,

– a bőségesen rendelkezésre álló földterületet,

– a bőségesen rendelkezésre álló viszonylag olcsó munkaerőt,

az addicionális forrásokkal képes lesz:

– az ökológiai termelés jelentős területeken való bevezetésére,

– az érzékeny területek környezet- és természetkímélő hasznosítására.

Mindezek együttesen szolgálják a SAPARD Tervben megfogalmazott célok közül a környezetkímélő és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek bevezetését.

A vidékfejlesztésre és adaptációjának elősegítésére tervezett intézkedések

– a rendelkezésre álló és viszonylag jól képzett munkaerőt,

– a speciális termékek előállítására alkalmas termőhelyek adottságait,

– a speciális termékekben megtestesülő egyedi értékek kedvező értékesítési feltételeit hasznosítva,

az addicionális forrásokkal képes lesz:

– a fejletlen és elavult vidéki infrastruktúra fejlesztésére,

– a foglalkoztatás bővítésére,

– a vidéki területek népességmegtartó képességének javítására.

Mindezek együttesen segítik a SAPARD Terv céljai közül a vidék gazdasági bázisának megszilárdítását, a foglalkoztatási lehetőségek bővítését, a vidéki népesség életkörülményeinek javítását.

Az itt bemutatott kapcsolódások is mutatják, hogy Magyarország azokra az elvekre helyezi a fő hangsúlyt, melyek az Európai Unióban – az utóbbi években lezajlott reformfolyamat következményeként – a vidékfejlesztési politikában sokkal hangsúlyozottabban érvényesülnek.

3.2. A támogatás prioritásai

A SAPARD Terv általános stratégiája keretében három prioritást fogalmaztunk meg: az agrárgazdaság versenyképességének növelését, az agrár-környezetvédelem előtérbe helyezését és a vidéki térségek adaptációs képességének elősegítését. Ezek a prioritások szinkronban állnak az Európai Unió vidékfejlesztési elveivel.

A SAPARD forrásainak felhasználásával:

A piaci hatékonyság növelése érdekében megvalósítandó intézkedések

– a mezőgazdasági vállalkozások beruházásának támogatása;

– a mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése;

– a termelői csoportok felállításának, működtetésének támogatása.

Az agrárgazdasági prioritások érvényesülésével javul a termelés jövedelmezősége és biztonsága, korszerűsödik a mezőgazdaság eszközállománya, bővül a termelők közötti együttműködés, bővül a minőségi termékek aránya, az EU előírásainak megfelelő, és ezáltal javuló piacképességű élelmiszerek aránya. Mindezek eredményeként javul a vidéki népesség jövedelemhelyzete, egzisztenciája, biztonságosabbá válik a vidék jövője. A képzettebb, a piac követelményeit ismerő gazdálkodók könnyebben képesek alkalmazkodni az egységes piacon érvényesülő éles versenyhelyzethez.

A korszerűsített élelmiszer-feldolgozók termékei jobban bírják a piaci versenyt, megfelelnek az állat- és növény-egészségügyi feltételeknek, a környezetvédelmi előírásoknak.

A környezetvédelmi szempontok fokozott érvényesítése érdekében:

– az agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztése

szerepel.

A környezetbarát termelési eljárások szélesebb körű alkalmazása mérsékli a környezetterhelést, bővíti az egészségesebb élelmiszerek kínálatát.

A vidéki területek adaptációjának és fejlesztésének elősegítésében: a SAPARD forrásainak felhasználásával:

– a falvak megújítása és fejlesztése, illetve a vidéki hagyományok és a tárgyi értékek ápolása és védelme;

– a tevékenységek diverzifikálása alternatív jövedelemszerzési lehetőségek biztosítása érdekében;

– a vidék infrastruktúrájának fejlesztése.

A prioritások érvényesülésének eredményeként végső soron a vidéki népesség életfeltételei javulnak, mérséklődik a vidéki térségekből történő migráció, csökken a vidéki térségek elnéptelenedésének veszélye, és ez egyben hozzájárul a vidéki természeti és társadalmi értékek megőrzéséhez is.

A SAPARD Terv célkitűzéseinek megfelelően a fent megfogalmazott prioritások hatékony megvalósításának egyaránt alapvető feltétele

– a szakképzés bővítésének, az igényekhez igazításának prioritásként való megfogalmazása, amelynek segítségével a többi prioritás mentén kiválasztott intézkedés hatékony működése biztosítható.

4. A SAPARD Terv keretében megvalósítandó jogosult intézkedések

A Tanács 1999. június 21-i 1268/1999/EK SAPARD rendelet általános prioritásaival (a piaci hatékonyság, az EU minőségi, egészségügyi és környezetvédelmi előírásainak teljesítése, illetve új munkahelyteremtés) összhangban az említett rendelet 2. cikkében felsorolt támogatható intézkedések közül a stratégiai megalapozás tükrében az alábbi intézkedések kiválasztására kerül sor:

111	Mezőgazdasági vállalkozások beruházásai
114 és 154	Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése
113	Szakképzés
116	Agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek
117	Termelői csoportok felállítása, működtetése
1305	Falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése
1306	A tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése
1308	A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása
41	Technikai segítségnyújtás

(A táblázatokban az éves értékek összege és az összesen közötti esetleges eltérés a kerekítésekből adódik.)

4.1. Mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása

Intézkedés kódja: 111

Intézkedés elnevezése: Mezőgazdasági vállalkozások beruházásai

Az intézkedés indoklása:

Az 1.1.6. (A mezőgazdaság jellemzői és struktúrája) és az 1.3.6 (SWOT-analízis) fejezetekben feltártuk, hogy a termelés alacsony jövedelmezősége, a reálértékben csökkenő beruházási támogatások és a nyíló agrárolló együttesen az eredményezték, hogy a mezőgazdaság eszközállománya erősen elhasználódott. Ezenkívül a kialakuló egyéni gazdaságok az adottságaikhoz és méretükhöz igazodó eszközállományt igényelnek. Az eszközállomány általános és gyors korszerűsítésére nincs reális esély, így az intézkedés a szűkös forrásokat az állattenyésztés legjelentősebb ágazataira, továbbá a takarmánytermelés szempontjából fontos növénytermesztésre koncentrálja. Az állattenyésztésben legfontosabb a tartástechnológiai berendezések, trágyakezelési eljárások és takarmánytárolók, a növénytermesztésben pedig az erőgépek és betakarítógépek állományának korszerűsítése.

A programcsomag a magángazdaságok meglévő létesítményeinek és eszközállományának korszerűsítését, a termelés minőségének és jövedelmezőségének javítását szolgálja.

Az intézkedés három alapelvet tart szem előtt a mezőgazdasági beruházások területén, ezek a következők:

1. A kis- és közepes méretű – különösen kiemelten az 50 fő alatti – agrárvállalkozások versenyképességének, piaci hatékonyságának növelése. A nyolcvanas évtized második felétől kezdődően a termelési feltételek romlása miatt fokozatosan növekedett a gazdálkodók versenyhátránya. A termelés alacsony jövedelmezősége és a szerény állami támogatások, valamint az agrárolló hatásainak következtében a gazdálkodók rendelkezésre álló fejlesztési forrásai a meglévő eszközök szinten tartásához sem elegendőek. Ennek következményeként az eszközállomány elöregedett, korszerűtlen, ami drágítja a termelést, növeli a termelési és tárolási veszteségeket, rontja a minőségi termékek előállításának az esélyét, és fennáll a környezetkárosítás veszélye.

Az erő- és munkagépek állománya az elmúlt években ugyan jelentős mértékben nőtt, de a farmgazdálkodás igényeihez igazodó gépellátottság még nem megfelelő. A géppark elöregedett, amortizálódottsága jelenleg átlagosan 65–70%-os. Különösen nagy hiány tapasztalható korszerű munkagépekből.

A gazdaságilag életképes és hosszú távon jövedelmező kis- és közepes méretű agrárvállalkozások támogatásánál kiemelt jelentőséggel bír a fiatal gazdálkodók megkülönböztetett kezelése. Az intézkedés támogatja továbbá a kedvezőtlen adottságú (17 AK alatti) területeken történő beruházásokat azok versenyképességének és népességmegtartó szerepének fenntartása céljából.

2. A mezőgazdasági termékek minőségének javítása.

A termelés technológiai színvonalának javítása, valamint a termények szakszerű raktározása és kezelése révén a kis- és középgazdaságok termelése a minőségi termelés irányába tolódik el, csökken a tárolási veszteség. Az állattartó épületek technológiai színvonala, a tartási feltételek, főleg a kis gazdaságoknál legtöbbször nem kielégítőek és nem felelnek meg az EU előírásainak. A szükséges modernizáció javítja az egészségügyi és a higiéniai feltételeket, és javítja az állatok tartási és elhelyezési körülményeit.

3. A környezetkímélő eljárások szélesebb körű alkalmazása. Az állattenyésztésben a környezetbarát trágyakezelés és -felhasználás egyben hozzájárul a „Nitrát” direktívában megfogalmazottak megvalósításához is (676/1991/EU irányelv).

Az intézkedés célkitűzései:

A program a mezőgazdasági létesítmények, gépek, eszközök, technológiai berendezések korszerűsítésére irányul, egyrészt a meglévő építmények felújítása, korszerűsítése (rekonstrukció), másrészt pedig új gépek és eszközök termelésbe állítása révén.

A főbb célkitűzések a következők:

1. a gazdaságok eszközellátottságának növelése,

2. a technológiai színvonal emelése,

3. a gazdaságok versenyképességének növelése, piaci hatékonyságának fokozása,

4. a termékek minőségi paramétereinek javítása,

5. az EU higiéniai és állatjóléti előírásainak való megfelelés,

6. a meglévő munkahelyek megőrzése, új foglalkoztatási lehetőségek kialakítása,

7. az EU környezetvédelmi előírásainak való megfelelés.

Az intézkedés részletes leírása, keretei:

A program keretében három konkrét cél kerül megfogalmazásra, ezek:

1111 Gépbeszerzés

1113 Épületfejlesztés

1114 Egyéb gazdasági épületekkel kapcsolatos beruházások

1. A gépbeszerzési beruházások (1111) hatására javul a gépállomány korösszetétele és technikai színvonala, hatékonyabbá válik a termelés és csökken az energiafelhasználás. Az alintézkedés kedvezményezettjei a növénytermesztés azon ágazatai, amelyek a program által érintett állattenyésztési ágazatok takarmánytermelését szolgálják. Az intézkedés célja az életképes üzemmérethez igazodó új munka- és erőgépek beruházásának elősegítése. A technológiai gépek és berendezések támogatására az 1113 és az 1114-es alintézkedéseken belül kerül sor.

2. Az épületfejlesztés (1113) a meglévő szarvasmarha, baromfi és sertés állattartási létesítmények korszerűsítését és kapacitásbővítéssel nem járó új létesítmények építését és a tartástechnológia modernizálását szolgálja. A modernizáció konkrétan az épületek, a technológia, valamint a trágyakezelési eljárások olyan átalakítását jelenti, amelyek hatására a létesítmények megfelelnek a szigorú környezetvédelmi előírásoknak, a higiéniai feltételeknek, és javítják az állatok tartási és elhelyezési körülményeit az EU gazdasági haszonállatok tartására vonatkozó előírásai szerint.

3. Az egyéb gazdasági épületekkel kapcsolatos beruházások (1114) a szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztés takarmányszükségletét szolgáló növénytermesztési ágazatnál – a tárolási feltételek javításával – a takarmányok minőségjavulását eredményezik. Ezek a gazdálkodáshoz szükséges meglévő terménytárolók, kapcsolódó terményszárítók és takarmánykeverők felújítását, korszerűsítését vagy újak létesítését szolgálják. A fejlesztések eredményeként az érintett üzemekben környezetkímélő és hatékony technológiák váltják fel az elavult technológiákat.

A kedvezményezettek köre, a pályázatok kiválasztási kritériumai:

Az intézkedés kedvezményezettjei azok az agrártermeléssel foglalkozó természetes és jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, melyek árbevételének legalább 50%-a mezőgazdasági tevékenységből származik, és amelyeknél megvan az esély, hogy a beruházás megvalósulásával gazdaságilag életképesek és versenyképesek lesznek.

A pályázat értékelési eljárása során először a jogosultság kritériumait ellenőrzik. Ha a pályázat ezeknek megfelel, elbírálásuk egyrészt az üzleti terv, másrészt az értékelő táblázatban részletezett elbírálási kritériumok alapján történik, biztosítva, hogy a projekt megfeleljen az intézkedésben megfogalmazott célkitűzéseknek.

A jogosultság kritériumai:

– földtulajdon vagy érvényes – legalább 5 évre szóló – földhasználati (bérleti) szerződés, vagy állattartást szolgáló egyéb mezőgazdasági ingatlan (épület, építmény) tulajdonjoga, illetőleg – legalább 5 évre szóló – bérleti szerződése;

– természetes személyek esetében mezőgazdasági szakirányú képzettség vagy legalább 5 év szakmai gyakorlat, vagy fiatal agrárvállalkozók esetében kötelezettségvállalás szakirányú képzettség megszerzésére. Ez a türelmi időszak a gazdálkodás megkezdésétől számított öt éven belül érvényes;

– nyilatkozat a szükséges saját erő meglétéről;

– köztartozás-mentesség;

– üzleti terv, amely egyértelműen bizonyítja a beruházás gazdasági életképességét a beruházás befejezésekor és a megtérülés megalapozottságát;

– értékelést kell adni arról, hogy miért szükséges a fejlesztéshez támogatás, és hogyan érhető el, hogy a vállalkozás nyereségessé váljon;

– az állattartó telepek beruházásai megyei szinten nem eredményezhetnek kapacitásbővülést^*;

– szakhatósági engedélyek, műszaki terv, építési engedély;

– megfelelés a gazdaságilag életképes üzem kitételének.

Támogatásra jogosult az az üzem, amelynek mérleg szerinti eredménye egy fő teljes munkaidős létszámra vetítve egy évben legalább 300 ezer forint (mintegy 1200 euró, 2000. évi árakon számolva). A mérleg készítésére nem kötelezett gazdálkodóknál az tekintendő jogosult üzemnek, melynek az éves árbevétele egy fő teljes munkaidős létszámra vetítve legalább 3 millió forint (12 ezer euró).

Ennek ellenőrzéséhez a pályázatban a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendeletben előírtak szerint közölni kell

A jelenlegi állapotról:

= az üzem nettó árbevételét;

= mérleg szerinti eredményét;

= a teljes munkaidős létszámot (fő).

A benyújtást követő 5. évről:

= az üzem nettó árbevételét, és ebből a fejlesztés eredményeként elért árbevételt;

= mérleg szerinti eredményét, és ebből a fejlesztés hatásaként megvalósult eredményt;

= a teljes munkaidős létszámot (fő), és ebből a fejlesztésből adódó bővülést.

– A környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés vállalása.

Mellékelni kell a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság projektre vonatkozó szakvéleményét. Információt kell adni a projekt lehetséges környezeti hatásairól (pl. zajszint, vegyi anyagok alkalmazása, levegő-, víz- és talajszennyező anyagok, veszélyes hulladék) és azok kiküszöböléséről, kezeléséről, különösen a környezeti szempontból érzékeny területeken. A környezetre összességében negatív hatást kifejtő projekt nem támogatható.

– Állattartó telep rekonstrukciójához, illetve új állattartási épületek kialakításához e program keretében csak akkor adható támogatás, ha a pályázó az állattartásban képződő szerves trágyát megfelelően tudja tárolni, és úgy tudja felhasználni, hogy az az EU „Nitrát” direktívában szereplő határértéket nem haladja meg. Az állattartó telepek esetében a képződő trágya felhasználásával kapcsolatos előírás, hogy az elhelyezés során az egy hektár területre jutó N mennyisége nem lépheti túl a 170 kg-ot.

Ehhez a pályázónak:

– nyilatkoznia kell, hogy a gazdaságban évente keletkezett szerves trágya mennyiségének legalább 50%-át a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő tárolótérben képes elhelyezni, vagy a projekt tartalmazza ilyen tárolótér megépítésétis;

– kimutatást kell készíteni a használatában álló földterületről (tulajdon vagy legalább 5 éves időtartamú földbérlet);

– ki kell számítani, hogy az állatállomány nagysága és az alkalmazott tartástechnológia figyelembevételével mennyi szerves trágya képződik évente, és ennek mennyi az N-tartalma (a pályázati felhívás a számításhoz részletes útmutatást fog tartalmazni);

– ha a pályázó nem rendelkezik a szükséges földterülettel, akkor csatolnia kell egy írásos nyilatkozatot egy másik termelőtől, amelyik megfelel a fenti követelményeknek, hogy hajlandó megvásárolni a keletkezett szerves trágya azon részét, amelyet a pályázó a fenti előírásoknak megfelelően nem tud hasznosítani.

– A pályázónak igazolnia kell, hogy a pályázat benyújtásának idején az állatvédelmi és állatelhelyezési hatályos nemzeti minimum-előírásokat betartja. Ennél fogva a beruházást megvalósító üzemnek meg kell felelnie az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény, továbbá a mezőgazdasági haszonállatok tartásának szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet előírásainak. Ez a jogszabály harmonizál:

– a ketreces tojótyúk tartásának minimális feltételeiről szóló 113/86. EK irányelvvel;

– a borjak védelmének minimális feltételeiről szóló 629/91. EGK és a 02/97. EK irányelvvel;

– a sertések védelmének minimális feltételeiről szóló 630/91. EGK irányelvvel;

– a gazdasági haszonállatok védelméről szóló 58/98. EK irányelvvel;

– a ketreces tojótyúk tartásának minimális feltételeiről szóló 74/99. EK irányelvvel.

– A beruházást minimum 5 évig üzemeltetni kell, tekintettel a 8. fejezet 2.9. c) pontjában foglaltakra;

– a beruházás eredményeként megvalósuló létesítménynek meg kell felelnie a vonatkozó EU-szabványoknak.

A pályázathoz mellékelni kell az illetékes állat-egészségügyi hatóságnak a projektre vonatkozó szakvéleményét.

Az elbírálás kritériumai:

a) Az 1111 (Gépbeszerzés) alintézkedés esetén:

Megnevezés	Adható pontszám
Főfoglalkozású egyéni gazdálkodó	10
Fiatal gazdálkodó	15
A gazdaság tevékenységi körének bővülését elősegíti	10
Termelői szervezet tagja	10
Kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodik (17 AK alatt)	20
Agrár-környezetvédelmi célprogramhoz való kapcsolódás	10
50 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozás	15
Amennyiben üzleti tervével bizonyítja, hogy a takarmánytermelés hatékonysága javul, a beruházás eredményeképpen	10
Összesen	100

1 Fiatal gazdálkodó, aki:

– 40. életévét nem töltötte be a pályázat benyújtásáig,

– tevékenységét egyéni vállalkozásban vagy főfoglalkozásban végzi,

– legalább 5 évig rendeltetésszerűen hasznosítja a beruházást,

– szakirányú középfokú végzettséggel rendelkezik, illetve vállalja ilyen szakirányú szakiskola elvégzését.

b) Az 1113 (Épületfejlesztés) és az 1114 (Egyéb gazdasági épületekkel kapcsolatos beruházás) alintézkedések esetén:

Megnevezés	Adható pontszám
Főfoglalkozású egyéni gazdálkodó	5
Fiatal gazdálkodó	10
Új munkahelyet létesít	10
A gazdaság tevékenységi körének bővítését elősegíti	10
Termelői szervezet tagja	5
A termék értékesítési szerződéssel lefedett	10
Kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó (17 AK alatt)	5
Agrár-környezetvédelmi célprogramhoz való kapcsolódás	5
50 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozás	5
Az épület- és technológiai beruházás megtérülése az üzleti terv szerint (maximum)	30
baromfi 5 éven belül	(30)
sertés 8 éven belül	(30)
szarvasmarha és egyéb beruházás 10 éven belül	(30)
baromfi 6–10 év között	(15)
sertés 9–16 év között	(15)
szarvasmarha és egyéb beruházás 11–20 év között	(15)
baromfi 10 év fölött	(0)
sertés 16 év fölött	(0)
szarvasmarha és egyéb beruházás 20 év fölött	(0)
1113. alintézkedésnél: a projekt környezeti hatása vagy 1114. alintézkedésnél: a tárolási veszteségek jelentősen csökkennek a beruházás következtében	5
Összesen	100

Az intézkedést érintő nemzeti jogszabályok:

A kizárólagosan nemzeti költségvetésből finanszírozott agrártámogatási rendszer részletes szabályait miniszteri és kormányrendeletek tartalmazzák. A SAPARD-program végrehajtására külön jogszabály kiadására kerül sor. Az a rendelet, amely a mezőgazdasági támogatások felhasználásának általános feltételeit szabályozza, rendelkezik a nem előírásszerűen – az intézkedésben foglaltakkal ellentétesen – felhasznált támogatások visszafizetéséről is.

A program végrehajtását szolgáló általános és speciális rendelkezések az 5. pont alatt szerepelnek.

Pénzügyi rendelkezések

A mezőgazdasági vállalkozásokkal kapcsolatos intézkedés pénzügyi összefoglalója:

Összes támogatás	100 809 333 euró (38,9%)
ebből:
– nemzeti támogatás	25 202 333 euró
– EU-támogatás	75 607 000 euró
Saját forrás:	158 130 677 euró (61,1%)
Összes forrás:	258 940 000 euró (100%)

A források éves becsült megoszlása a programozási időszakban:

euró
Évek	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Évek	1 2+5	2 3+4	3	4	5
2000	4 366 667	13 380 000	10 035 000	3 345 000	26 986 667
ebből: gép	27 666 667	8 300 000	6 225 000	2 075 000	19 366 667
egyéb	12 700 000	5 080 000	3 810 000	1 270 000	7 620 000
2001	28 093 333	11 237 333	8 428 000	2 809 333	16 856 000
2002	28 163 333	11 265 333	8 449 000	2 816 333	16 898 000
2003	46 283 333	18 513 333	13 885 000	4 628 333	27 770 000
2004	41 716 667	16 686 667	12 515 000	4 171 667	25 030 000
2005	36 766 667	14 706 667	11 030 000	3 676 667	22 060 000
2006	37 550 000	15 020 000	11 265 000	3 755 000	22 530 000
Összesen	258 940 000	100 809 333	75 607 000	25 202 333	158 130 667

A források megoszlása az egyes részintézkedések között a programozási időszakban:

euró
Intézkedés	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Intézkedés	1 2+5	2 3+4	3	4	5
Gépek	27 666 667	8 300 000	6 225 000	2 075 000	19 366 667
Épületfejlesztés	160 166 667	64 066 667	48 050 000	16 016 667	96 100 000
Egyéb beruházás	71 106 667	28 442 667	21 332 000	7 110 667	42 664 000
Összesen	258 940 000	100 809 333	75 607 000	25 202 333	158 130 667

Gépesítési támogatás csak a 2000. évre előirányzott keret terhére adható.

A támogatás mértéke és forrásösszetétele:

A támogatás mértéke

gépbeszerzés (1111 alintézkedés) esetében 30% (EU 22,5%, nemzeti költségvetés 7,5%), épületfejlesztés (1113) és egyéb gazdaságiépület-beruházás (1114) alintézkedések esetében 40% (EU 30%, nemzeti költségvetés 10%).

A program keretében nyújtott támogatás vissza nem térítendő tőkejuttatás.

A támogatható beruházás legnagyobb bekerülési költsége 250 millió Ft (kb. 1 millió euró), amely a programidőszak egészére érvényes. (Ez az összeg teszi lehetővé, hogy az életképes üzemek integrált, több tevékenységet átfogó fejlesztéseket (takarmánytermelés, -tárolás, állattartási technológia, szennyvízkezelés) is megvalósíthassanak.

A támogatás felső összege egy projektre:

40 millió Ft (kb. 160 ezer euró)

Az intézkedés várható hatásai, fejlődésmutatói:

A megvalósulás mérőszámai:

a) Eredmény-mérőszámok (monitoringindikátorok):

Alintézkedések	Mértékegység	Kapacitások			Korszerűsített kapacitások aránya
Alintézkedések	Mértékegység	meglévő	korszerűsített	összesen	%
Állatférőhelyek korszerűsítése
szarvasmarha	férőhely	1 610 638	137 000	1 610 638	8,5
sertés	férőhely	9 778 740	358 700	9 778 740	3,7
baromfi	1000 m²	10 204	600	10 204	5,9
Egyéb gazdasági épületekkel kapcsolatos beruházások
gabonatároló	1000 tonna	8 075	152	8 227	1,8
	db	92 215	2 573	94 788	2,7
Erőgépek (traktorok)	1000 kW	4 867	154	5 021	3,1

A fejlesztések által érintett üzemek száma:	1100 db
A program eredményeként megőrzött (kb. az összes 2/3-a) és létrehozott (kb. az összes 1/3-a) munkahelyek száma: 6400 fő
A fejlesztések által érintett üzemek aránya az összes üzemből:			2%
A fejlesztés által érintett üzemekből a kedvezőtlen termőhelyi adottságú területen található üzemek aránya:		35%
A nők által vezetett üzemek aránya az érintett üzemekből:			4%
A fiatal gazdálkodó által vezetett üzemek aránya az érintett üzemekből:			9%

b) Hatásmutatók:

Az összes megvalósult beruházás a tervezett beruházáshoz képest üzemi és eszközcsoport, illetve üzemforma szerint:

Beruházástípusok	Tervezett	Megvalósult
	fejlesztések
	kapacitása	kapacitása	arány (%)
(a)	(b)	(c)	(d)1
Szarvasmarha-férőhely
Sertésférőhely
Baromfiférőhely
Gabonatároló
Beszerzett traktor (db)
Beszerzett traktor (kW)
A program keretében támogatott üzemek száma
A fejlesztés által érintett üzemekből: kedvezőtlen adottságú
nők által vezetett
fiatal gazdálkodók által vezetett
Megőrzött és létrehozott munkahelyek

¹ =(c/d)*100

További értékelési szempontok:

– a fejlesztések üzemi hatékonysága (jövedelemtermelő képesség, minőségjavulás);

– a programban részt vevő üzemek hatékonysági mutatói összehasonlítva az összes üzem átlagával;

– a fejlesztések, korszerűsítések környezeti terhelést csökkentő hatása.

4.2. Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése

Intézkedés kódja: 114, 154

Intézkedés elnevezése: Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése

Az intézkedés indoklása:

Az intézkedés meghatározásának alapelve a fenntarthatóság és a környezetvédelem szempontjainak érvényesítése, pillérei pedig:

1. A piaci hatékonyság növelése.

A kis- és közepes méretű élelmiszer-feldolgozók versenyképességének, piacra jutási esélyének növelése, a termékek minőségének javítása érdekében alapvető, hogy az élelmiszer-feldolgozás technológiája megfeleljen az EU élelmiszer-biztonsági követelményeinek. Élelmiszeriparunk az elmúlt időben egyenlőtlenül fejlődött. Egyes szakágazatokban a sikeres privatizáció és modernizáció következtében az ágazat helyzete javult (pl. ásványvíz- és üdítőital-, édes-, növényolaj-, sör-, szesz-, dohányipar). Ugyanakkor főként a mezőgazdasági termeléssel közvetlen kapcsolatban álló szakágazatokban elmaradt a strukturális átalakulás. Idetartoznak mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások, ahol a tőkehiány akadályozza az üzemek fejlesztését, alapvetően az élelmiszer-előállításra vonatkozó biztonsági, higiéniai, környezetvédelmi és állatvédelmi előírások teljesítését. Az előírásoknak való megfelelés hiánya több ezer üzem működését teszi kérdésessé.

2. Az EU mezőgazdasági termékfeldolgozásra vonatkozó előírásainak való megfelelés. Nem adható támogatás termelőkapacitás növelésére. Ehelyett a program támogatást kíván nyújtani az élelmiszer-biztonsági, higiéniai, környezet-, valamint állatvédelmi előírásoknak megfelelő termék-előállításhoz, -feldolgozáshoz és -értékesítéshez, kiemelt figyelemmel a különleges és egyedi termékek piacra történő bevezetésére.

3. A termékek feldolgozása során okozott környezeti terhelés csökkentése. A technológiai színvonal javítása, a környezet védelmére vonatkozó előírások érvényesítése révén mérséklődik a környezetszennyezés.

4. A foglalkoztatottság. A munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése a vidéki térségekben kiemelt fontosságú.

Az intézkedés célkitűzései:

Az intézkedés célkitűzéseinek és a támogatásban részesülő szektoroknak a meghatározása során az alábbi, Magyarország integrációs felkészülésére vonatkozó dokumentumokat vettük figyelembe:

Csatlakozási partnerség – 1999 –, amely rövid távú feladatként (2000-re) kitűzi „a hús- és tejüzemek korszerűsítésének folytatását annak érdekében, hogy megfeleljenek az Európai Unió higiéniai és közegészségügyi előírásainak”, középtávú feladatként pedig az „élelmiszer-feldolgozó szektor átalakításának folytatását” jelöli meg.

Az Európai Bizottság Magyarországról szóló Éves Jelentése – 1999 –, amely szerint „az elsődleges feldolgozás (hús, baromfi, gabona, gyümölcs és zöldség) területén az élelmiszer-biztonság, a higiénia és minőség teljes körű harmonizációjához még további lépések szükségesek”.

A screening során készült dokumentumok az élelmiszeriparra vonatkozó alábbi legfontosabb fejlesztési területeket emelik ki:

– Húsipar – vágóhidak higiéniai előírásai, állatvédelem (állatszállítás, pihentetés, kábítás, szúrás-véreztetés) (2. screening).

– Tejüzemek higiéniai előírásai (2. screening).

– Halászati termékek előállítása (2. screening).

– Tojásminősítés/-osztályozás, -csomagolás (6. screening).

– Hagyományos, adott földrajzi térséghez kötődő, organikus termékek termelése, feldolgozása, kereskedelmi forgalmának elősegítése (extenzív módszerekkel előállított élelmiszerek termelésének és piaci előnyeinek elősegítése) (5. screening).

Magyarország pozíciós dokumentuma – amelyben Magyarország átmeneti mentességet kér a 64/433/EGK irányelvben rögzített egyes üzemkialakítási követelmények alól.

A Csatlakozási Partnerség rövid távú célkitűzéseinek megfelelően, valamint a 64/433/EGK irányelvben foglalt előírásoknak való megfelelés érdekében (amelyre vonatkozóan a fent említett derogációs igényt nyújtottunk be) a program első szakaszában a hangsúlyt a húsfeldolgozás, a tej- és tejtermék-feldolgozás higiéniai körülményeinek javítására, továbbá a tojásminősítés/-osztályozás és -csomagolás fejlesztésére fektetjük.

Tekintettel az élelmiszeripar 1.1.6. fejezetben vázolt helyzetére, az 1.3.1. fejezetben felsorolt gyengeségeire és a csatlakozásra való felkészülés ezekből adódó, a fenti dokumentumokban, valamint az Acquis Átvételének Nemzeti Programjában is rögzített feladatokra, a támogatás felhasználásának fő prioritásai az alábbiak:

1. Az előírásoknak való megfelelés

1.1. Az élelmiszer-biztonság, az EU higiéniai előírásainak való megfelelés technikai feltételeinek megteremtése.

1.2. A környezetvédelem, a hulladékgazdálkodás korszerűsítése, feltételeinek javítása.

1.3. Az EU állatvédelmi (animal welfare) előírásainak teljesítése.

2. A versenyképesség és a minőség javítása

2.1. A versenyképesség javítása a technológia fejlesztése és a termékek minőségi színvonalának növelése révén.

A támogatás eredményeként:

– növekszik azoknak az üzemeknek a száma, amelyek megfelelnek az EU élelmiszer-biztonsági, higiéniai és állatvédelmi előírásainak,

– javul a vállalkozások és a hozzájuk kapcsolódó mezőgazdasági termelők piaci pozíciója,

– erősödik a fogyasztók bizalma és biztonsága,

– csökken a környezet szennyező anyagokkal való terhelése,

– az adott térségben javulnak a foglalkoztatás esélyei.

Az intézkedés részletes leírása, keretei:

Célcsoport	Intézkedési terület	Megvalósítandó beruházás
1.1. Élelmiszer-bizton- ság, higiénia	Élelmiszer-bizton-ság feltételeinek javítása, az EU hi- giéniai előírásai- nak teljesítése	Üzemi laboratóriumok korszerűsítése Fizikai szennyeződést megakadályozó technológia és berendezések beszerzése és üzembe állítása, hőmérsékletmérő és -regisztráló eszközök és rendszerek beszerzése és üzembe állítása Higiéniai előírásokat biztosító berendezések, gépek üzembe állítása Vízellátó rendszerek korszerűsítése Előírásoknak megfelelő öltözők és egyéb szociális helyiség kialakítása Nagy hatékonyságú korszerű takarítási rendszerek kiépítése Termelési környezet (épület, burkolat, vezeték) korszerűsítése, technológiai vonal higiéniai előírásoknak megfelelő kialakítása (tiszta és szennyes övezet elkülönítése)
1.2. Környezetvédelem	Hulladékkezelés Szennyvízkezelés	Környezetkímélő technológiák üzembe állítása Technológiai hulladékok szelektív kezelése és folyamatos elhelyezésük megszervezése Technológiából adódó veszélyes hulladékok leválasztása és garantált elhelyezésük megszervezése Nem technológiából származó veszélyes hulladékok kezelése Szennyvízkibocsátást csökkentő technológia bevezetése Szennyvízkezelés „kerítésen belül” Víztisztító és recirkuláltató technológia alkalmazása Szennyvíziszap kezelése
1.3. Állatvédelem	Élőállat-fogadás és -pihentetés Élőállat-leölés	Rendszerek, berendezések, terek EU-előírásoknak megfelelő kialakítása: – Megfelelő tér az állatok fogadására – Állatpihenő – Etetőrendszerek – EU-előírás szerinti kábítórendszerek – Véreztetési rendszerek – Vérgyűjtő rendszerek
2.1. Technológia mo- dernizálása, szektor át- alakítása	– Modernizáció – Kapacitásössz-hang biztosítása – Informatikai fejlesztések	Technológiai berendezések üzembe állítása Új technológiai megoldások és beruházások Meglevő technológiák rekonstrukciója Alapanyag-beszállítást és -elhelyezést javító beruházások Hűtőtárolók – egyéni EU-exportszámmal – felújítása, bővítése Készárutárolók (hűtött és normál hőmérsékletű) rekonstrukciója Termelésirányítási és logisztikai informatikai rendszerek beszerzése, üzembe állítása Vállalati tevékenységek informatikai támogatásának fejlesztése
2.2. Minőségjavítás	Új termékek beve- zetése a piacra – Korszerű osztá- lyozás, jelölés, csomagolás alkal- mazása – Magasabb hoz- záadott értékű ter- mékek	Korszerű csomagolt termékek gyártását, friss élelmiszerek áruvá készítését, nagyobb feldolgozottságú termékek gyártását, valamint magas hozzáadott értékű termékek gyártását lehetővé tévő technológiák beszerzése és üzembe állítása

A kedvezményezettek köre, a pályázatok kiválasztási kritériumai:

Az intézkedés kedvezményezettjei:

Természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, illetve társulásaik, amelyek elsődleges termékek feldolgozását végzik. Az alábbi termékek feldolgozása támogatható: marha-, borjú-, sertés- és egyéb húsok, baromfi, tej, tejtermék, tojás, bor, zöldség-gyümölcs és halászati termékek. A pályázat beadásakor a vállalkozásnak teljesítenie kell az alábbi hazai jogszabályokban előírt minimumkövetelményeket:

Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény

Az élelmiszerek előállításának higiéniai szabályairól szóló 17/1999. (II. 10.) FVM–EüM együttes rendelet

A környezetvédelemről szóló 1995. évi LIII. törvény

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény

A jogosultság kritériumai:

– A beruházás a Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozására és értékesítésére kell irányuljon, és érvényesítsék az intézkedés célkitűzéseihez kapcsolódó prioritásokat. A halászati termékek származhatnak a közösség és a társult országokon kívüli országokból is (2356/2000/EK bizottsági rendelet 1. cikk).

– A beruházás járuljon hozzá az adott mezőgazdasági termelési alapágazat helyzetének javításához. Biztosítsa az alaptermékek termelői számára a gazdasági haszonból való megfelelő részesedést. [1257/99/EK tanácsi rendelet 26. cikk (2) bekezdés.] Az értékelés a következőket foglalhatja magában: a felhasznált nyersanyag mennyisége; az a követelmény, hogy ha a projektet termelő működteti, a felhasznált alapanyag több mint 20%-át más elsődleges termelő szállítsa; szerződéses megállapodások az alapanyag szállítására és az alapanyag árára vonatkozóan; megtartott vagy új munkahelyek.

– Szolgáltasson kielégítő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az érintett termékek számára megfelelő értékesítési lehetőségek találhatók. [1257/99/EK tanácsi rendelet 26. cikk (3) bekezdés.] Nem támogatható folyadéktej-feldolgozó, tejpor-, kazein- és vajelőállító, valamint sertés-, marha- és baromfivágó kapacitás bővítése, csak abban az esetben, ha az adott régióban igazolhatóan legalább a bővítésnek megfelelő mértékű kapacitást szüntetnek meg.

– Nem támogatható továbbá a szőlőfeldolgozó kapacitás bővítése.

– A gyümölcs- és zöldségfeldolgozás, a tojásfeldolgozás, valamint a halfeldolgozás területén az 1.1.6. fejezetben leírt szakágazati helyzetértékeléseknek megfelelően bizonyos kapacitásbővítések támogathatók. A pályázatok értékelése során figyelmet fordítunk arra, hogy ne jöjjenek létre fölösleges kapacitások országos szinten.

– Mellékelni kell a területileg illetékes állat-egészségügyi és környezetvédelmi hatóságnak a projektre vonatkozó szakvéleményét. Információkat kell adni a projekt lehetséges környezeti hatásairól (pl. zajszint, vegyi anyagok alkalmazása, emisszió, levegő-, víz- és talajszennyező anyagok, veszélyes hulladékok) és azok kiküszöböléséről, kezeléséről, különösen a környezeti szempontból érzékeny területeken.

– A vállalkozás fejlesztéssel érintett része a beruházás befejezésének időpontjára feleljen meg a vonatkozó közösségi élelmiszer-biztonsági, higiéniai, környezetvédelmi és állatjóléti előírásoknak.

– Igazolható legyen a vállalkozás gazdasági életképessége [1257/99/EK tanácsi rendelet 26. cikk (1) bekezdés] a pályázathoz mellékelt üzleti terv alapján. Magyarázatot kell adni arra vonatkozóan, hogy miért nem lehet végrehajtani a fejlesztést támogatás nélkül, várhatóan milyen módon lesz a vállalkozás nyereséges, és hogyan származik megfelelő és tartós haszna a fejlesztésből az alaptermékek termelőinek.

– Álljon rendelkezésre a beruházásra vonatkozó élelmiszer-biztonsági, higiéniai és környezetvédelmi szakhatósági engedéllyel rendelkező építési és/vagy műszaki terv.

– Nyilatkozat a szükséges saját erő meglétéről.

– A vállalkozásnak ne legyen köztartozása.

Támogatásra nem jogosultak az alábbi beruházások:

– kiskereskedelmi szintű beruházások;

– nem tagjelölt országokból vagy a Közösségből származó alapanyagok feldolgozásának vagy értékesítésének javítására irányuló beruházások.

Az elbírálás kritériumai:

Kritérium	max. pontszám	min. pontszám
A) Megfelelés az intézkedés célkitűzéseinek
1. Megfelelés az előírásoknak
*1.1., 1.3. Élelmiszer-biztonsági és állatjóléti követelményeknek való megfelelés*
– A vonatkozó EU-előírásoknak való megfelelés szintje a fejlesztés hatására	20*	10**
*1.2. A környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási követelményeknek való megfelelés*
– A környezettudatos gazdálkodás megvalósulása, a környezetterhelés jelentős csökkentése, a vonatkozó EU jogszabályi feltételeknek való megfelelés a fejlesztés hatására	20*	10**
2. Versenyképesség és minőség
*2.1. Technológia modernizálása*
– Modernizáció	5	0
– Kapacitásösszhang biztosítása	3	0
– Informatikai fejlesztések	2	0
*2.2. Minőségjavítás*
– Új termékek bevezetése	4	0
– Korszerű osztályozás, jelölés, csomagolás alkalmazása	3	0
– Magasabb hozzáadott értékű termékek	3	0
*A) Összesen:*	60
B) Egyéb szempontok
3. A mezőgazdasági termelők beszállítói helyzete
– Többéves, állandó szerződéses kapcsolat	3	0
– TÉSZ kapcsolati rendszer	2	0
4. Piaci pozíció
– Regionális vagy nemzeti ellátás	2	0
– Jelentős export (20% felett)	3	0
5. Foglalkoztatás
– Munkahelyek megtartása, illetve kis- és középvállalkozás (250 fő alatt)	5	0
– Munkahelybővítés (1–10 fő = 3 pont, 10 fő felett 5 pont)	5	0
6. Pénzügyi-gazdasági megtérülés
– Költség-haszon mutató	10*	0
– Nettó jelenérték	10*	0
*B) Összesen:*	40
Az elbírálás kritériumai mindösszesen	100

** Az elérendő minimumpontszámot automatikusan megkapja az a pályázó, amelynek vállalkozása a pályázat benyújtásakor már megfelel az EU-előírásoknak.

Adott pontszám		Értékelés
1. megfelelés az előírásoknak	6. pénzügyi-gazdasági megtérülés	Értékelés
20	10	kiemelkedően megfelel a kritériumnak
15	7	jól megfelel a kritériumnak
10	5	megfelel a kritériumnak
5	3	kismértékben felel meg a kritériumnak
0	0	a kritérium szempontjából nem értékelhető

Az intézkedést érintő nemzeti jogszabályok:

A program végrehajtását szolgáló általános és speciális rendelkezések az 5. pont alatt szerepelnek.

Pénzügyi rendelkezések

A mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése intézkedés pénzügyi összefoglalója:

Összes támogatás		72 722 667 euró (40,0%)
ebből:
– nemzeti támogatás	18 180 667 euró
– EU-támogatás	54 542 000 euró
Saját forrás:		109 084 000 euró (60,0%)
Összes forrás:		181 806 667 euró (100%)

A források megoszlása a programozási időszakban:

euró
Évek	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Évek	1 2+5	2 3+4	3	4	5
2000	33 250 000	13 300 000	9 975 000	3 325 000	19 950 000
2001	41 900 000	16 760 000	12 570 000	4 190 000	25 140 000
2002	37 296 667	14 918 667	11 189 000	3 729 667	22 378 000
2003	23 116 667	9 246 667	6 935 000	2 311 667	13 870 000
2004	18 510 000	7 404 000	5 553 000	1 851 000	11 106 000
2005	18 366 667	7 346 667	5 510 000	1 836 667	11 020 000
2006	9 366 667	3 746 667	2 810 000	936 667	5 620 000
Összesen	181 806 667	72 722 667	54 542 000	18 180 667	109 084 000

A források megoszlása az egyes részintézkedések között a programozási időszakban:

euró
Alintézkedések	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Alintézkedések	1 2+5	2 3+4	3	4	5
Marha, sertés és egyéb húsok feldolgozása	51 850 000	20 740 000	15 555 000	5 185 000	31 110 000
Baromfi-feldolgozás	22 966 667	9 186 667	6 890 000	2 296 667	13 780 000
Tej- és tejtermék-feldolgozás	42 350 000	16 940 000	12 705 000	4 235 000	25 410 000
Tojásfeldolgozás	4 850 000	1 940 000	1 455 000	485 000	2 910 000
Bortermelés	12 333 333	4 933 333	3 700 000	1 233 333	7 400 000
Gyümölcs- és zöldségfeldolgozás	44 383 333	17 753 333	13 315 000	4 438 333	26 630 000
Halászati termékek feldolgozása	3 073 334	1 229 333	922 000	307 333	1 844 000
Összesen	181 806 667	72 722 667	54 542 000	18 180 667	109 084 000

Az összes forrás évenkénti megoszlása a programozási időszakban:

euró
Részintézkedések	2000	2001	2002	2003
Marha, sertés és egyéb húsok feldolgozása	12 235 400	15 586 700	13 775 545	3 399 730
Baromfi-feldolgozás	3 362 753	4 134 181	3 761 448	3 900 514
Tej- és tejtermék-feldolgozás	9 988 541	12 551 318	11 182 726	2 877 527
Tojásfeldolgozás	665 946	839 051	747 407	867 562
Bortermelés	1 666 821	2 098 857	1 868 594	2 234 404
Gyümölcs- és zöldségfeldolgozás	4 999 627	6 271 523	5 590 352	9 184 458
Halászati termékek feldolgozása	330 912	418 370	370 595	652 472
Összesen	33 250 000	41 900 000	37 296 667	23 116 667

Részintézkedések	2004	2005	2006	2000–2006
Marha, sertés és egyéb húsok feldolgozása	2 738 310	2 709 290	1 405 025	51 850 000
Baromfi-feldolgozás	3 126 363	3 103 988	1 577 420	22 966 667
Tej- és tejtermék-feldolgozás	2 300 592	2 284 326	1 164 970	42 350 000
Tojásfeldolgozás	692 421	687 329	350 284	4 850 000
Bortermelés	1 788 104	1 774 859	901 694	12 333 333
Gyümölcs- és zöldség-feldolgozás	7 343 690	7 289 820	3 703 863	44 383 333
Halászati termékek feldolgozása	520 520	517 055	263 410	3 073 334
Összesen	18 510 000	18 366 667	9 366 667	181 806 667

A támogatás mértéke és forrásösszetétele:

A támogatás mértéke maximum 40% (amelyből 75% SAPARD, 25% nemzeti forrás).

A program keretében nyújtott támogatás vissza nem térítendő tőkejuttatás.

A támogatás felső határa egy projektre:

80 millió Ft (kb. 320 ezer euró)

Az intézkedés várható hatásai, fejlődésmutatói

Becslés szerint 600–800 projekt várható a 2000–2006 közötti időszakban.

A felzárkóztatásra és a versenyképesség javítására vonatkozó fejlesztések hatása

Megnevezés	Programot megelőzően	Programot követően
1. Az előírásoknak való megfelelést biztosító intézkedések
1.1. Az EU élelmiszer-biztonsági, higiéniai előírásainak megfelelő üzemek száma (db)	80	400
1.2. Az állatvédelmi előírásoknak megfelelő üzemek száma (db)	35	130
1.3. Tanúsított ISO 14000 rendszer, EMAS bevezetése (db)	–	15
1.4. A bevezetett HACCP rendszerek száma	50	400
1.5. Vízkezelési eljárások, vízfelhasználás, szennyvízkibocsátás csökkenése, szennyvíztisztítás üzemen belüli megvalósítása (db)	–	30
1.6. Technológiai hulladék szelektív gyűjtése, szervezett elhelyezése (db)	–	40
1.7. Veszélyes hulladék leválasztása, elhelyezésük, megsemmisítésük megszervezése (db)	–	30
1.8. A környezetgazdálkodási feladatokat ellátó új munkahelyek	10	25
2. A versenyképesség javítására vonatkozó intézkedések
2.1. Minőségjavítás
– bevezetett új technológiák (db)	–	80
– bevezett új nyersanyag-beszállítási és -átvételi rendszerek (db)	–	40
2.2. Hozzáadott értéknövelés
– igazolt minőségű termékek száma (db)	30	400
– földrajzieredet-jelöléssel ellátott termékek száma (db)	–	20
– organikus termékek száma (db)	15	80
– új, márkázott termékek száma (db)	–	10
3. Mezőgazdasági alapanyag-beszállítók pozíciója
– mezőgazdasági termékeket értékesítő szövetkezetekkel kialakított feldolgozóipari kapcsolatok (db)	1	20
– mezőgazdasági alapanyagot termelő üzemek már működő minőségbiztosítási rendszerekkel (db)	12	60
4. Foglalkoztatás
– új munkahelyet teremtő üzemek száma (db)	–	100
5. A fejlesztések megtérülése
hozzáadott értéknövekedés (%)	–	+30
árbevétel-arányos eredményesség (a nettó árbevétel és az adózott eredmény viszonyszáma, %)	–	+20

Az EU-rendeleteknek* megfelelő üzemek darabszáma, illetve kapacitása a jelenlegi teljes feldolgozókapacitás százalékában (változás kizárólag a SAPARD-program hatására)

Megnevezés	A programot megelőzően		A programot követően
Megnevezés	üzem db	kapacitás %	üzem db	kapacitás*** %
Marha, sertés és egyéb húsok	14	30	120	60
Baromfi	20	70	60	80
Tej és tejtermékek	20	80	30	85
Tojás	3	10**	10	40**
Bor	3	30	30	40
Gyümölcs és zöldség	7	50	50	70
Halászati termékek	0	0	4	50
Összesen/átlag	67	50	304	70

* Higiénia, élelmiszer-biztonság, környezetvédelem, állatjólét.

** A szükséges kapacitás százalékában.

*** A programban nem szereplő üzemek egy része a csatlakozás időpontjáig nemzeti támogatás, hitel, illetve saját erő felhasználásával végzi a felzárkózáshoz szükséges fejlesztéseket. Az EU-rendelkezéseknek megfelelni nem tudó kapacitások folyamatosan leépülnek.

4.3. A szakképzés támogatása

Intézkedés kódja: 113

Intézkedés elnevezése: Szakképzés

Az intézkedés indoklása:

A SAPARD-program sikeres végrehajtása, valamint az EU-csatlakozásra való felkészülés számos új ismeret elsajátítását igényli az agrárgazdaságban tevékenykedőktől. Az új ismeretek egyrészt szükségesek a gazdaságok, a multifunkionális vállalkozások gyakorlati működtetéséhez (pénzügyi, piaci, menedzsmentismeretek), a piaci helyzet stabilizálásához (kapcsolatépítés, szövetkezés), valamint az alternatív és kiegészítő munka és jövedelemszerzési lehetőségek megismeréséhez (vidéki turizmus, kézművesség stb.).

A munkaintenzív, különleges, egyedi termékek a magas minőségi színvonalú, előfeldolgozott, értékesítésre előkészített áru előállítása szerteágazó, alapos ismereteket igényel. A humán erőforrás fejlesztése a piaci hatékonyság egyik alapfeltétele. A változó piaci körülményekhez való alkalmazkodás módja az is, hogy az ismeretek elsajátítása több különböző területen (termékpályás gazdálkodás, megújuló erőforrás termékek, marketing, informatika, környezetvédelem, vendégfogadás, szervezés, nyelvismeret, idegenforgalom, kézművesség, vállalkozási ismeretek stb.) is lehetséges.

A mezőgazdaságból és a vidéki munkaerőpiacról kiszoruló népesség jövedelemszerzési esélyeinek javulása várható a tovább- és átképzést biztosító tréningektől, mert így az adaptációs képesség növelhető.

Az új gazdálkodási módszerek (biogazdálkodás, tájgazdálkodás) bevezetése egyaránt szolgálja a helyi adottságokhoz való jobb alkalmazkodást és a környezetterhelés csökkentését.

Valamennyi SAPARD intézkedéshez kapcsolódó humánerőforrás-fejlesztés a terv sikerét segíti elő.

Hazánkban a szakmai alapképzés kiforrott bázisa megtalálható, amely az elsősorban a fiatalok széles alapozású szakmai képzését valósítja meg, országosan elismert szakképesítésekkel. Nincs hagyománya és kialakult rendszere azonban a vállalkozó gazdák át- és továbbképzésének, a gazdálkodást elősegítő rövidebb idejű képzéseknek és a vidéki élet egyéb területeit is magában foglaló ismeretátadásnak.

Az intézkedés célja a fenti hiányosságok megszüntetésére irányuló, államilag nem finanszírozott képzési formák beindítása és fenntartása.

Az intézkedés célkitűzései:

Az intézkedés célja az agrárgazdaságban és a vidéki területek adaptációjában tevékenykedők szakmai ismereteinek, hozzáértésének fejlesztése, az EU-tagsághoz kapcsolódó speciális szakképzési igények kielégítése. A program egyrészt a SAPARD Tervben szereplő intézkedések megvalósítását célzó humánerőforrás fejlesztésére és az ehhez kapcsolódó oktatási anyag összeállítására irányul, másrészt a gazdák részére nagyszámú iskolarendszeren kívüli tanfolyamos képzés lebonyolítására.

A képzésekben különös hangsúlyt kell fektetni a termelési szerkezet átalakításához kapcsolódó ismeretek elsajátítására. Ezek közé tartozik a gazdasági hatékonyság növelése, a termékek minőségi színvonalának emelése, a higiéniai és állatjóléti előírások és a környezetkímélő módszerek és az alternatív gazdálkodási lehetőségek megismertetése, alkalmazásuk elsajátítása.

A képzés során fejleszteni kell a gyakorlati ismereteket, a farmmenedzsment-ismereteket, a közösségépítéssel kapcsolatos humán ismereteket, egyéb kiegészítő tevékenységeket (mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozása, vidéki turizmus szolgáltatások stb.), együttműködési készségeket, elősegítve a feldolgozó-értékesítő szövetkezetek szerveződését és a vidéken élők jövedelemkiegészítését.

Az intézkedés részletes leírása, keretei:

Az intézkedés a meglévő intézményrendszerre és a meglévő szakképzési rendszerre alapozva – a regionális igények figyelembevételével – szakmai képzések, továbbképzések formájában az alábbi területekre terjed ki:

– agrárgazdálkodás gyakorlata, alternatív gazdálkodás, biogazdálkodás,

– vállalkozási ismeretek, farmmenedzsment, termelés és értékesítés,

– erdőgazdálkodás,

– innováció a vidéki gazdaságban, innovatív megoldások a termelésben, termelési és értékesítési csoportok,

– jövedelemkiegészítő termelés és szolgáltatás (kapcsolódási pontok: kézművesség, turizmus, agrártermékek feldolgozása stb.),

– társadalom és környezet az Európai Unióban, környezetbarát termelési módszerek.

A képzés általában a fenntarthatóságot, a magas minőségi és egészségügyi színvonalú termékek előállításának fontosságát, a piaci hatékonyság növelésére való törekvést, a sokoldalú foglalkoztatási lehetőségek megismerését és a környezetvédelmi előírások érvényesítési formáit kell hogy közvetítse a résztvevők felé.

Az intézkedés két lépcsőben hajtható végre. Az első lépcsőben a képző bázisok kiválasztását és a képzési programok összeállítását kell elvégezni. A programok bázisanyaga a helyi, regionális igényeknek megfelelően kiegészíthető. A képzések bázisai a meglévő oktatási, képzési helyek, valamint a koordináló szervezetek, amelyek összeállítják a tananyagot, oktatási segédleteket. A képzőhelyek kötelesek felmérni a térségben, a régióban élők képzési igényeit, és ennek megfelelően állítják össze, egészítik ki a képzés helyi programját.

A második lépcsőben a kiválasztott képző szervek a végső kedvezményezettek nevében pályázhatnak a képzések költségeinek támogatására. A képzésben részt vevő kedvezményezettek ismereteik birtokában alakítják át gazdálkodásukat, illetve kezdenek új vállalkozásukba.

Az intézkedés a képzésben részt vevő végső kedvezményezettek támogatását szolgálja.

A támogatást közvetlenül a képzést koordináló és a képzést végző szervezetek pályázat formájában igénylik, amelyek elvégzik a tananyagok kidolgozását és a képzési programot.

A támogatás mértéke a képzéssel összefüggő dokumentált költségek 75%-a, a képzésben részesülők a költségek 25%-át térítik meg.

Érvényesíthető költségek:

Az első lépcsőben:

– a tananyag szerzői díja,

– a térségi ismeretek felmérésével és érvényesítésével kapcsolatos költségek.

A második lépcsőben:

– speciális oktatási eszközök költsége,

– előadók óradíja, utazási költsége,

– a tankönyv, az oktatást elősegítő kiadványok költsége,

– terembérlet.

A támogatás mértékével csökken a képzésben részt vevő (kedvezményezett) számára az ismeretátadási költség.

A támogatás felső határa: képzés esetén 75 ezer Ft/támogatott fő (kb. 300 euró), képzési program esetén pedig 300 ezer Ft/képzési program (kb. 1200 euró).

A képzési időtartam az 1 évet nem haladhatja meg.

Nem támogatható a normál oktatási rendszerben folytatott képzés és képzési program.

A kedvezményezettek köre, a pályázatok kiválasztási kritériumai:

Az intézkedés kedvezményezettjei:

– végső kedvezményezettek:

az egyes intézkedések kedvezményezettjei, gazdák és erdőtulajdonosok,

– elsődleges kedvezményezettek:

képző szervezetek (munkaerő-piaci képzésre jogosult képzőhelyek, oktatási intézmények), szakképzési fejlesztő és szolgáltató intézetek, a Szaktanácsadói névjegyzékben szereplő szaktanácsadó vagy e szervezetek konzorciumai.

A jogosultság kritériumai:

A képzések figyelembevételével:

– a képző intézmény – amely fent mint elsődleges kedvezményezett szerepel – munkaerő-piaci képzés folytatására jogosult, a magyar vagy azzal egyenértékű jogszabályoknak megfelelően regisztrált legyen,

– a képzési anyag speciális ismeretek átadására irányuljon, amely a regionális specialitásokat is figyelembe veszi, és sokirányúan kapcsolódjon a vidékfejlesztéshez,

– a pályázatnak tartalmaznia kell a résztvevők/végső kedvezményezettek listáját.

Az elbírálás kritériumai:

A képzőhelyek esetében:

Megnevezés	Pontszám
A képzési program indokoltsága, megfelelés a prioritásoknak	5
A képzés fenntarthatósága	10
Kapcsolódás egyéb SAPARD-intézkedéshez	20
Összhangja a regionális gazdasági stratégiákkal	10
Több képzőhely együttműködése	10
A képzéssel lefedett terület	15
– kistérségi szint	(5)
– megyei szint	(10)
– regionális szint	(15)
Korábbi képzési és tananyag-fejlesztési referenciák	10
A szakmai program megvalósításához a feltételek megléte	20
Összesen	100

A tanfolyamok esetében:

Megnevezés	Pontszám
A képzésben részt vevők száma 10-10 főre 1 pont (max. 5 pont)	5
A képzésben részt vevő fiatal gazdák aránya – 5–20%-ig – 20% fölött	10 (5) (10)
A képzésben részt vevő nők aránya 25% fölött	10
A képzés az adott térség munkaerő-piaci helyzetét javítja	10
Gyakorlati képzés feltételeinek megléte	25
A program az intézkedés több területét is érinti – 3 terület – 3-nál több terület	10 (5) (10)
A képzés elmélet/gyakorlat aránya – elmélet/gyakorlat 80/20% – 60/40% – 50/50% vagy azt meghaladó gyakorlati arány	15 (5) (10) (15)
A szakképzésben a regionális ismeretek aránya eléri a 20%-ot	15
Összesen	100

Az intézkedést érintő nemzeti jogszabályok:

A program végrehajtását szolgáló általános és speciális rendelkezések az 5. pont alatt szerepelnek:

– a szakképzésről szóló 1993. évi LXXXVI. törvény,

– az országos képzési jegyzékről szóló, többször módosított 7/1993. (XII. 30.) MüM rendelet.

Pénzügyi rendelkezések

A szakképzés intézkedés pénzügyi összefoglalója:

Összes támogatás	6 330 667 euró (75,0%)
ebből:
– nemzeti támogatás	1 582 667 euró
– EU-támogatás	4 748 000 euró
Saját forrás:	2 110 222 euró (25,0%)
Összes forrás:	8 440 889 euró (100%)

A források megoszlása a programozási időszakban:

euró
Évek	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Évek	1 2+5	2 3+4	3	4	5
2000	956 444	717 333	538 000	179 333	239 111
2001	951 111	713 333	535 000	178 333	237 778
2002	1 395 556	1 046 667	785 000	261 667	348 889
2003	951 111	713 333	535 000	178 333	237 778
2004	1 395 556	1 046 667	785 000	261 667	348 889
2005	1 395 556	1 046 667	785 000	261 667	348 889
2006	1 395 556	1 046 667	785 000	261 667	348 889
Összesen	8 440 889	6 330 667	4 748 000	1 582 667	2 110 222

A támogatás mértéke és forrásösszetétele:

A támogatás mértéke az elszámolható költségek 75%-a (EU 56,25%, nemzeti költségvetés 18,75%)

A támogatás formája: vissza nem fizetendő juttatás.

Az intézkedés várható hatásai, fejlődésmutatói:

Eredmény-mérőszámok:

Közvetlen mutatók:

1. Az elkészült programok száma	db
2. A szervezett tanfolyam száma	db
3. A képzésben részt vevő gazdák száma	fő
Közvetett mutatók:
4. A munkanélküliség csökkenése	%
5. Az alternatív termelésre átállt gazdálkodók arányának növekedése	%
6. Feldolgozó, értékesítő szövetkezetek arányának növekedése	%

A mutatók növekedésének várható alakulása:

Mutatók	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006
1. Az elkészült programok száma	8	10	8	0	0	0	0
2. A szervezett tanfolyam száma	50	180	200	200	200	250	300
3. A képzésben részt vevő gazdák száma	300	1200	2000	2200	3000	3500	5000
4. A munkanélküliség csökkenése	0	0,5	0,7	1	1	1,2	1,5
5. Az alternatív termelésre átállt gazdálkodók arányának növekedése	0	0,7	1	4	6	6	7
6. Feldolgozó, értékesítő szövetkezetek arányának növekedése	0	0	2	4	7	9	12

4.4. Agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztése

Az intézkedés kódja: 116

Az intézkedés elnevezése: Agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek

Az intézkedés indoklása:

A századforduló új kihívásai a mezőgazdaságban is komoly feladatok, reformok megvalósítását teszik szükségessé. Ezek között az elsők között szerepel az európai mezőgazdasági modell, a multifunkcionális mezőgazdaság gyakorlati megvalósítása, amelyet az AGENDA 2000 is központi jelentőségűként deklarál. A többfunkciós mezőgazdálkodás az erősen kemizált, iparszerű rendszertől eltérő megoldásokat követel. Ez különösen igaz egy olyan országban, mint Magyarország, amelynek agroökológiai adottságai kiválóak, gazdálkodási, agrokulturális hagyományai gazdagok, ugyanakkor energiahordozókban szegény, vidéke pedig jelentős munkanélküliséggel küzd. Az új stratégia az úgynevezett „multifunkcionális” mezőgazdálkodás, a környezet- és tájgazdálkodás lehet, melynek feladatait két nagy körbe sorolhatjuk:

– az alapvetően a piac által szabályozott termelési feladatok, melyek az élelmiszerek előállításán túl a nem élelmiszer célú termékek (megújítható nyersanyagok, energiaforrások stb.) előállítását is egyre inkább magukba foglalják, valamint

– a környezettel, a tájjal, a földdel kapcsolatos környezeti, társadalmi és kultúrfeladatok.

Ez utóbbi „nem importálható funkciók” olyan közjavakat (élelmezésbiztonság, a kultúrtáj ápolása, a társadalmi és biológiai élettér megőrzése, az ökológiai és műszaki infrastruktúra fenntartása, ökológiai stabilitás, népességmegtartás, munkaerő-kiegyenlítés, a vendégfogadás és idegenforgalom alapjának biztosítása, paraszti értékek ápolása stb.) testesítenek meg, amelyek a piac hagyományos eszközeivel az árakon keresztül nem szabályozhatók. Ezek ugyanakkor a vidék társadalmának és környezeti egyensúlyának fenntartásában növekvő szerepet töltenek be, így e teljesítményeket közvetlen kifizetések formájában a társadalomnak honorálnia kell.

Mindezekre figyelemmel került kialakításra és elfogadásra a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program [2253/1999. (X. 7.) Korm. határozat], amelynek elsődleges törekvése egy olyan mezőgazdasági gyakorlat elterjesztése, amely a természeti erőforrások fenntartható használatán, a természeti értékek, a biodiverzitás megőrzésén, a táj értékeinek megóvásán, valamint egészséges termékek előállításán alapszik, és az alábbi célkitűzéseket fogalmazza meg:

– a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módszerek széles körű elterjesztése, ezáltal a környezetvédelmi célkitűzések ágazati megvalósulása, természeti értékeink, a táj, a termőföld és a vízkészletek állapotának megőrzése és javítása;

– hozzájárulás egy fenntartható mezőgazdasági földhasználat, ésszerű területhasználati rendszer, illetve Magyarország agro-ökológiai adottságainak megfelelő kiegyensúlyozott és stabil földhasználati, termelési struktúra kialakításához;

– piacképes, kiváló minőségű, értékes termékek termelésének növelése, és ezáltal a mezőgazdasági exportlehetőségek javítása;

– a vidéki foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, vidéki életminőség javulásához való hozzájárulás, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek kialakítása;

– a turisztikai potenciál fejlesztése, kihasználása elsősorban a vidék, a táj képének javítása, az ökoturizmus, falusi turizmus feltételeinek javulása révén;

– hozzájárulás egyéb vidékfejlesztési intézkedések sikeréhez, a vidéki népesség, a gazdálkodók termelési-környezeti ismereteinek fejlődéséhez, szemléletváltás elősegítéséhez.

Az Agrár-környezetvédelmi Program kiválasztott célprogramjainak környezetileg érzékeny mintaterületeken való bevezetése nem csak az EU agrár-környezetvédelemhez közvetlenül kapcsolódó joganyagának (Council Regulation 2078/92., 746/96., 1257/1999.) átvételét és megvalósítását jelenti, de igen jelentős természet- és környezetvédelmi irányelvek [Nitrát-direktíva, Élőhely-direktíva, Madárvédelmi direktíva (NATURA 2000 hálózat kialakítása!)] megvalósulását is segíti.

Az intézkedés célkitűzései:

1. hozzájárulás a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módok széles körű elterjesztéséhez;

2. elősegíteni a mezőgazdasági tevékenységek diverizifikációját;

3. a vidéki foglalkoztatás javításához való hozzájárulás;

4. a kiválasztott mintaterületek részletes környezet- és természetvédelmi (élőhelyvédelem, növényfajvédelem, madárvédelem, tájvédelem, talaj- és vízvédelem stb.) célkitűzéseinek megvalósítása.

Részletes célkitűzések

Talajvédelem

Magyarország területének mintegy 85%-a a talajok termékenységétől függően különböző mező- és erdőgazdasági célú hasznosításra alkalmas. Más oldalról közelítve: a termőtalajok hazánk egyik legfontosabb természeti kincsét jelentik, melynek mennyiségi és minőségi védelme sokkal nagyobb figyelmet érdemel. Annak érdekében, hogy még a manapság is bőséggel rendelkezésre álló termőföldek termőképességét megőrizzük és a talajokat érő kedvezőtlen hatásokat, szennyezéseket a lehető legkisebbre csökkentsük, átfogó intézkedésekre van szükség. A mezőgazdaság a legnagyobb területhasználó Magyarországon, és a talajok termékenysége, minőségi és mennyiségi védelme érdekében alapvető talajvédelmi intézkedések bevezetésére van szükség a mindennapi gyakorlatban ahhoz, hogy megállítsuk termőtalajaink degradációját. Termőtalajaink minőségének romlása (talajdegradációs folyamatok: víz és szél okozta talajerózió, savanyodás, szikesedés, fizikai degradáció, tömörödés, szervesanyag-tartalom csökkenése) egyes területeken (lásd mellékelt térképet) olyan mértéket kezdett ölteni, hogy komolyan veszélyezteti a mezőgazdasági tevékenységek természeti feltételeinek fennmaradását. Amennyiben nem akarjuk, hogy az egyik legjelentősebb természeti erőforrásunk kimerüljön, azonnali és átfogó cselekvési tervet kell készítenünk a talajvédelem területén a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében.

Felszíni és felszín alatti vizek védelme

Felszíni és felszín alatti vizeink állapota meglehetősen sok vitára ad alapot, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból jelentkeznek problémák, esetenként kritikus helyzetek is kialakulnak. Bár vizeink szennyezéséért nem csak a mezőgazdaság a felelős, nem szabad lebecsülni azt a hatást, amit a nem körültekintően – néha felelőtlenül – végzett mezőgazdasági tevékenység okozhat. Ezt súlyosbítja az a tény is, hogy a mezőgazdasági szennyezések, terhelések (eutrofizációt okozó tápanyagterhelés növekedése, nitrátterhelés, növényvédő szerek bemosódása) általában diffúz jellegű hatás, ami ellen különösen az érzékeny területeken (lásd mellékelt térképet) nagyon nehéz védekezni. Bár nem közvetlenül vizeink védelméhez, hanem a vízzel kapcsolatos védelemhez tartozik, az utóbbi évek árvizei és belvizes helyzetei felhívták a figyelmet a mezőgazdasági vízgazdálkodás problémáira is, amelyek szintén megoldásra várnak. Összességében elmondható, hogy körültekintőbb, racionálisabb területhasználatra és a vizek védelmét figyelembe vevő környezettudatosabb agrártevékenység elősegítésére van szükség, s ezt a Program pilot projektjei a kiválasztott célterületeken jelentősen segíthetik.

Levegőtisztaság-védelem

Habár a mezőgazdaság által okozott levegőszennyezés csekély, az állattartó telepek, a folyékony műtrágya felhasználása, valamint bizonyos növénytermesztési tevékenységek okozhatnak olyan jellegű szennyezést, amelynek a megoldása intézkedéseket igényel. A mezőgazdaságban elsődlegesen a klímaváltozást okozó gázok emissziójának csökkentésével kell foglalkozni. Ezen a területen a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program környezetkímélő intézkedései jelentős segítséget nyújtanak.

Természetvédelem

A természetvédelem az élő és élettelen természeti értékek és azok rendszereinek megóvását célozza. Egyik fő célja a biológiai sokféleség megőrzése, amelynek alapja a természetes és természetközeli élőhelyek működőképes állapotban történő megóvása. Az élőhelyek védelme nem szorítkozhat ugyanakkor a védett területeken található biotopokra, hanem minden természetvédelmi szempontból jelentős élőhelytípusra ki kell terjeszteni. Sok természetvédelmi szempontból kifejezetten értékes élőhely emberi tevékenység, mezőgazdálkodás hatására jött létre és maradt fönn. Magyarországon valóban természetes, teljesen érintetlen élőhely nagyon kevés van, az ország erdei, rétjei, kaszálói és legelői évszázadok óta művelés alatt állnak. Természetileg értékes területeink nagy részén a fenntartás, az állapot javítása elválaszthatatlan a mezőgazdasági hasznosítástól. Éppen ezért lényeges, hogy azokon a területeken, ahol – tekintet nélkül arra, hogy természetvédelmi oltalom alatt áll, avagy sem – értékes élőhelyek maradtak fönn, vagy eredeti állapotukba visszaállíthatók, olyan mezőgazdasági hasznosítást kell biztosítani, amelynek elsődleges feladata az értékek védelme a termelési szempontokkal szemben. A kizárólag jogi védelemre, tiltásra alapozott természetvédelem lehetőségei korlátozottak, a meglévő eszközrendszer közgazdasági ösztönzőkkel (támogatásokkal) való kombinálása révén egy sokkal hatékonyabb rendszer alakítható ki, amelynek feltételeit az érzékeny természeti területeken (lásd mellékelt térképet) az agrár-környezetvédelmi pilot projektek megteremthetik és hozzájárulnak ezen rendszer fokozatos kiterjesztéséhez. A kiválasztott pilot projektek többsége a különböző típusú, értékes, természetvédelmi szempontból fontos és veszélyeztetett terület (élővilág) megóvását szolgálja.

Tájvédelem

A tájvédelem szempontjából alapvető célkitűzés a fenntartható fejlődést biztosító, többcélú tájhasznosítás új formáinak bevezetése, a komplex tájpotenciál védelme, amely a tájvédelmi szemlélet fejlesztésével, a tájvédelmi szempontoknak az általános és szakpolitikákba való integrálásával segíthető elő. A takarékos erőforrás-használat, az alkalmazkodó területhasznosítás, a tájesztétikai értékek védelme és egyes kedvezőtlen irányú folyamatok megállítása érdekében már rövid távon is eredményes intézkedések meghozatalára van szükség. A tájvédelmi szempontokat, az értékvédelmet és a tájak terhelhetőségéből származó korlátokat az eddigieknél sokkal következetesebben és szigorúbban figyelembe kell venni az ország teljes területén. Mivel a mezőgazdaság a legnagyobb „tájhasználó”, az ágazaton belül fokozottan érvényesíteni kell a komplex tájhasznosítás, illetve a tájesztétikai értékek védelmének szempontjait, amelyet a kiválasztott célterületeken bevezetésre kerülő agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel kívánunk bemutatni és elterjeszteni.

Az intézkedés részletes leírása, keretei:

Ez az intézkedés azon kísérleti programcsomagok és bemutatófarmok támogatására irányul, amelyek a Kormány 2253/1999. (X. 7.) számú határozata által elfogadott Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program részei, és amelyeket a kísérleti területeken kívánnak bevezetni és kiterjeszteni.

Részvételi alapelvek

– A programban részt venni kívánó gazdálkodó csak teljes gazdálkodási csomag valósítására vállalkozhat, nem ragadhat ki elemeket.

– Az egyes gazdálkodók a területükre 1 vagy több programcsomag valósítására is jelentkezhet.

– Támogatás kizárólag a vonatkozó szerződésben előírtak szerint ténylegesen elvégzett agrár-környezetvédelmi intézkedésekért és kezelésért fizethető.

Általános feltételek

A) A terület agrár-ökológiai adottságainak felmérése (monitoring alapadatok)

B) Agrár-környezetvédelmi és természetvédelmi szaktanácsadás az 5 éves gazdálkodási terv elkészítése

C) Képzési programban való részvétel

– a gyakorlatban közvetlenül felhasználható termesztési ismeretek átadása szükséges (tápanyag-gazdálkodási, növényvédelmi, fajtaválasztási, öntözési, természetvédelmi elvek és ismeretek);

– a speciális, védelem miatti technológiák ismertetése, összehasonlítása a régivel. Ismertetni kell a gazdákkal, hogy mit kap – szaktanácsot, növényvédőszer-jegyzéket stb. –, neki konkrétan mit kell tenni, ha bármelyik programhoz csatlakozik.

D) A tevékenységekről napló vezetése

– praktikus napló formát ki kell találni, előre nyomtatott naplókat ki kell osztani. Ebben a szükséges alapadatoknak és várhatóan keletkező, gyűjtendő, feltüntetendő adatoknak a rögzítésére helyet, rubrikát kell kialakítani.

– A naplónak tartalmaznia kell a régi rendszer szerinti táblatörzskönyvi adatokat:

= alapadatok:

– Területazonosító

– Területjellemző

– Talajvizsgálati adatok

= művelési adatok:

– Talaj-előkészítés

– Tápanyag-gazdálkodás: mit, mikor, mennyit, milyen módon

– Vetés (fajta, jellemzők)

– Növényápolási

– Növényvédelmi

– Betakarítás (mennyiség, minőség)

– Egyéb.

E) A terület gyommentesen tartása, agresszív fajok irtása

F) Mezőgazdasági utak kezelése

G) Fasor és/vagy sövény telepítése, ha az fontos a területre nézve (szélerózió, földhasználat stb. következtében)

H) Az alábbi kiegészítő projektekre van lehetőség: fasor- és/vagy sövénytelepítés

– szántóból gyepre konverzió, gyümölcsös, illetve ártéri gyümölcsös telepítése,

– az állattartáshoz kapcsolódó építés megvalósítása,

– eszköz, illetve járulékos munkagép beszerzése, talajvédelem, talajjavítás.

Programcsomag-javaslatok

A) Ökológiai szántóföldi termelési módszerek

– ökológiai termesztés szabályainak betartása (2092/91. EC Reg., 140/1999. Korm. rendelet);

– ökológiai termesztésű vetőmag használata (lehetőség szerint);

– legalább 4 növényből álló vetésszerkezet kialakítása a tájegységi adottságokra való tekintettel;

– okszerű vetésváltás;

– vetésszerkezeten belül az alábbi arányok betartása:

= gabonafélék – max. 60%,

= gyökér- és gyökgumós növények – max. 10%,

= ipari növények – max. 10%,

= hüvelyesek, pillangósok, egyéb takarmánynövények – min. 25%,

– termőhelyi adottságokkal szembeni tűrőképes fajták alkalmazása;

– egy vagy több (jelentős) kártevővel szemben ellenálló fajták használata;

– talajvizsgálaton alapuló, tervezett ökológiai tápanyag-gazdálkodás a talaj tápanyag-szolgáltató képessége és a növény tápanyagigénye alapján:

= legalább 5 évente (illetve a programba lépéskor) talajvizsgálat elvégzése,

= szerves trágya használata,

= talajminőséget kímélő műtrágyák alkalmazása;

– talajszerkezetet védő agrotechnika alkalmazása (forgatás nélküli művelés, „conservation tillage”, tarlóhántás, tarlóápolás, biológiai beérés elősegítése stb.);

– erózió- és deflációcsökkentő talajművelés/táblaszél-gyepesítés, talajtakarás, köztes vetés stb.;

– meszezés, talajjavítás, ásványi kolloidok alkalmazása;

– 5 évente legalább egyszer periodikus mélyművelés (talajlazítás);

– kultúrállapotra jellemző ökológiai gyomszabályozás (lehetőség szerint mechanikai módon), ökológiai növényvédelem – „zöld” kategóriájú növényvédő szerek alkalmazása.

B) Extenzív gyephasznosítás

– vegyszerhasználat, feltörés, felülvetés, műtrágya, trágya, öntözés mellőzése;

– 0,5–1,2 számosállat/ha (juh, marha, ló, kecske stb.);

– tisztító- és gyomirtó kaszálás (max. 2x), avas fű eltávolítása;

– rehabilitációs intézkedések, fajvédelmi intézkedések (növényzet rehabilitációja szántóföldeken, mozaikos földhasználat, legelőrehabilitáció, fészekrakó helyek védelme, kaszálás csökkentése fészkelési idő alatt);

– téli legeltetés tilalma;

– égetés tilalma;
vagy

– vegyszerhasználat, feltörés, felülvetés, műtrágya, trágya, öntözés mellőzése;

– tisztító-, gyomirtó és cserjeirtó kaszálás (max. 2x), avas fű eltávolítása;

– rehabilitációs intézkedések, élőhelyvédelmi intézkedések (növényzet rehabilitációja szántóföldeken, mozaikos földhasználat, legelőrehabilitáció, fészekrakó helyek védelme, kaszálás csökkentése fészkelési idő alatt);

– égetés tilalma;

– téli legeltetés tilalma;

– rotáló, vetélő természetvédelmi kaszálási rend betartása (az első kaszálás ideje május 1.–május 22. között történik, egyszerre csak a terület egyharmadát kaszálják, melynek folytatása minimum egy hét után lehetséges, a fű elszállítása csak száraz időben történhet a károk elkerülése miatt, a füvet 30 napon belül kell elszállítani).

C) Ökológiai vagy integrált gyümölcs- és szőlőtermesztés

– vírusmentes szaporítóanyag;

– termőhelyi adottságokkal szembeni tűrőképes (toleráns/rezisztens) fajták alkalmazása, egy vagy több (jelentős) kártevővel szemben ellenálló fajták használata;

– talajvizsgálaton alapuló, tervezett tápanyag-gazdálkodás a talaj tápanyag-szolgáltató képessége és a növény tápanyagigénye alapján;

= legalább 5 évente (illetve a programba lépéskor) talajvizsgálat elvégzése,

= szerves trágya használata,

= talajminőséget kímélő műtrágyák alkalmazása;

– talajszerkezetet védő agrotechnika alkalmazása;

– erózió- és deflációcsökkentő módszerek alkalmazása, talajtakarás, köztes vetés stb.;

– kultúrállapotra jellemző gyomszabályozás (lehetőség szerint mechanikai módon),

– „zöld”, illetve „sárga” kategóriájú növényvédő szerek alkalmazásának prioritása.

D) Vizes élőhely

– vizes élőhelyek körül 20 méteres kíméleti (vegyszermentes) sáv meghagyása;

– élőhelyek fenntartása, folyamatos vízborítás megtartása (lehetőség szerint);

– szántóművelés felhagyása, visszagyepesítés;

– a területen lévő nyílt víz-hínáros nád arányának optimalizálása;

– nád levágása környezetkímélő módon (I. eleje – II. vége között);

– extenzív halgazdálkodás;

– sásos, gyékényes mocsarak fenntartása;

– ökológiai szempontból optimális talajvízszint fenntartása.

E) Bemutatógazdaságok

– valamelyik felsorolt gazdálkodási csomag felvállalása;

– bemutatás, oktatás, képzés, ismeretátadás technikai feltételeinek kialakítása;

– bemutató gazdasági működési terv készítése (5 évre);

– legalább havonta látogatási lehetőség biztosítása;

– oktatási, ismeretterjesztési segédanyagok, kiadványok biztosítása.

A kísérleti területeken bevezetendő programcsomagok részletes szabályai akkor kerülnek kibocsátásra, amikor a támogatási pályázatok hozzáférhetővé válnak.

Az agrár-környezetvédelmi intézkedéseket kiválasztott célterületeken belül, korlátozott számú, ún. pilot projektek formájában szándékozunk megvalósítani. A területek kiválasztásához a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program megalapozásához elkészített földhasználati zonációs, agráralkalmassági-környezetérzékenységi vizsgálatokat (tanulmányokat) használtunk fel. Ezek a vizsgálatok digitális térképi meta-adatbázisok felhasználásával készültek, és a vizsgálati eredmények meghatározták a korábbiakban említett természet-, táj-, víz-, talajvédelmi és komplex védelmi igényű, érzékeny területeket. A területek lehatárolása településszinten történt. A kiválasztott területek közel egyenletes elosztásban tartalmaznak egyes (természet-, táj-, víz-, talajvédelmi) és többes (komplex kettős, illetve hármas) érzékenységi (védelmi) szempontokat.

A kiválasztott Érzékeny Természeti Területek/Mintaterületek
(Environmentally Sensitive Areas – ESA) adatai

ESA/mintaterület	Terület (ha)
1. Borsodi Mezőség	28 827
2. Észak-Cserehát	11 969
3. Bugac-Majsa homokhátság	48 375
4. Kiskunsági homokhátság	29 743
5. Felső-Tisza	35 356
6. Göcsej	14 161
7. Szigetköz	40 344
8. Dél-Csongrádi hátság	21 750
9. Balaton-felvidék	33 899
10. Kesznyéteni puszta	16 403
11. Gödöllői dombság	24 529
12. Dél-Cserhát	7 605
13. Közép-Mezőföld	27 846
14. Bodrogköz	9 820
15. Közép-Nyírség	48 949
Összesen	399 579

A gazdálkodási csomagok támogatási összegeinek kiszámításához az EU-irányelveket vettük alapul (2078/92, 746/96 és a 1257/1999 számú rendeletek, EU-tagállami gyakorlati tapasztalatok) és a bevételkiesés (a bevételről való lemondás) kompenzálása, a felmerülő többletköltségek megtérítése, és az intézkedések bevezetéséből és elterjesztéséből származó igény miatti 20% ösztönző támogatás összesítését követően alakult ki a csomaghoz mellékelt támogatási összeg. A számítások referenciabevételeken, költségeken és árakon alapulnak, melyeket a magyar tesztüzemi rendszer adatai biztosítottak, figyelembe véve, hogy a környezetkímélő mezőgazdasági gyakorlat (GAP) hivatalosan (jogilag) létezik. A gabonatermelés volt az összehasonlítás alapja (referencia) a szántó, a gyep és a vizes élőhelyek (veszélyfaktor is egyben) esetében, és a szokásos gyümölcs/bor termelési technológiák az AE csomagoknál, általános állattenyésztési gyakorlat az utolsó esetben.

Agrár-környezetvédelmi mintaterületek a SAPARD-programban

A bemutatófarm támogatási kedvezményezettjeinek üzleti tervet kell készíteniük, amelyben a demonstrációs lehetőségek és alkalmazásuk költségeit megtervezik. Minden egyes programcsomag 20 ösztönzőt tartalmaz, amely hozzájárul a környezetbarát technológiák bevezetéséhez kísérleti területeken.

A különböző csomagok támogatásai

Gazdálkodási csomag	Támogatás (euró/ha)	Támogatás (Ft/ha)
Ökológiai szántóföldi növénytermesztés	75	19 100
Extenzív legelőhasznosítás	28	7 200
Ökológiai vagy integrált gyümölcs-/szőlőtermesztés	166	42 000
Vizesélőhely-hasznosítás	82	21 000
Bemutatógazdaság	max. 31 300	max. 8 millió Ft

A kedvezményezettek köre, a pályázatok kiválasztásának kritériumai:

A pályázatok kiértékelése két lépcsőben történik: első lépésben megvizsgálják, hogy a pályázó megfelel-e a jogosultsági kritériumoknak, amelyek megfelelnek, azok vesznek részt az elbírálási folyamatban (2. lépés).

Az intézkedés kedvezményezettjei az agrár-környezetvédelmi intézkedéseket felvállaló, mezőgazdasági tevékenységet folytató

– egyéni gazdálkodók,

– agrárvállalkozások,

– egyéb szervezetek (közhasznú társaság, alapítvány stb.).

A jogosultság kritériumai:

– földtulajdon vagy érvényes földhasználati szerződés a pilot programban való részvétel idejére;

– legalább 5 év szakmai gyakorlat vagy szakirányú végzettség;

– minimálisan 10 ha terület szántó és gyep esetén, 1 ha állókultúrák esetén, minimum 10 számosállat állattartás esetén;

– kötelezettségvállalás a program előírásainak betartására (szerződéses alapon);

– gazdálkodási terv készítése;

– képzési programban való részvétel;

– bemutató gazdasági projektek esetében 5 éves működési terv elkészítése.

Az elbírálás kritériumai:

Megnevezés	Pontszám
Gazdálkodó – egyéni, főfoglalkozású Egyéb agrárvállalkozás Egyéb jogosult gazdálkodást folytató szervezet (NGO, kht. stb.)	10 (6) (4)
Fiatal gazdálkodó – 30 év alatt – 30–40 év között – 45 év alatt	10 (7) (4)
Piaci kapcsolat megléte (terméktanács/TÉSZ)	10
Hátrányos helyzetű térségben való gazdálkodás	10
Környezetkímélő gazdálkodási gyakorlat megléte – több mint 3 éve – kevesebb mint 3 éve	10 (5)
A gazdaság környezetérzékenységi célterület – hármas érzékenység (természet-talaj-víz) – kettős érzékenység (a fenti 3 elemből 2) – egyszeres érzékenység (természet vagy talaj vagy víz)	30 (20) (10)
Vidéki foglalkoztatáshoz való hozzájárulás (1 pont/új foglalkoztatási lehetőség)	10
Bemutató gazdasági szerep felvállalása	10
Maximális pontszám	100

Az intézkedést érintő nemzeti jogszabályok:

Az agár-környezetvédelmi intézkedések alkalmazása nem csak EU-harmonizációs kötelezettségünk, hanem hatályos hazai jogszabályokban foglalt feladatok megvalósításához is kapcsolódik. Ily módon a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényhez, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényhez és az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvényhez is kapcsolódik a NAKP bevezetése, amely lehetővé teszi a környezet, a természet és a táj védelmét szolgáló mezőgazdasági tevékenységek megfelelő szintű állami támogatását. A program kialakítása és bevezetése segíti a Nemzeti Környezetvédelmi Program és az Országos Területfejlesztési Koncepció megvalósítását is. Ilyen kapcsolódó feladat továbbá az Érzékeny Természeti Területek hálózatának kialakítása, amely részét képezi az agrár-környezetvédelmi program tervezett intézkedéseinek.

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény 3. § (1) bekezdése az agrárgazdaságban a fő célkitűzések között jelöli meg az alábbiakat:

„e) a termelőtevékenység összhangba hozása a természeti környezet megőrzéséhez fűződő össztársadalmi érdekkel, az agrárgazdaság fenntartható fejlődésével”.

A törvény 4. § (1) bekezdése szerint: „az agrártermelés jogi és gazdasági feltételeinek kialakításakor a Kormánynak biztosítania kell, hogy: d) a földtulajdoni és használati viszonyok alakulása a termőföld jobb hasznosítását eredményezze”.

A törvény 5. §-a a Kormány által kialakítandó agrártámogatási rendszerrel kapcsolatban megállapítja, hogy az elsősorban a következő elemekre épül: „g) a termőföld minőségének megőrzése, illetve javítása az erdővagyon fenntartásának, növelésének, védelmének, az agrár-környezetgazdálkodás minőségi javításának támogatása”.

Az érzékeny természeti területek rendszerét a magyar természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. tv.) az Európai Unió agrár-környezetvédelmi támogatási rendszere mintájára, a jogharmonizáció jegyében, ahhoz illeszkedően vezette be. Meghatározása szerint „érzékeny természeti terület az olyan extenzív művelés alatt álló terület, amely a természetkímélő gazdálkodási módok megőrzését, fenntartását, ezáltal az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség fennmaradását, a tájképi és kultúrtörténeti értékek megóvását szolgálja”. A természetvédelmi törvény 71. § (2) bekezdés a) pontja értelmében támogatást kell biztosítani a természetkímélő gazdálkodást folytatóknak.

1999 októberében a Kormány 2253/1999. (X. 7.) Korm. határozatban elfogadta a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot. Habár a program teljes körű bevezetéséhez bizonyos szabályozókat még részletesen ki kell dolgozni, mégis a program a legdirektebb törvényi eszköz az EU-konform agrár-környezetvédelem hazai elterjesztéséhez.

Az intézkedés végrehajtására vonatkozó általános és speciális szabályozást az 5. fejezet tartalmazza.

Publikáció

Az intézkedések végrehajtási feltételeiről egy FVM határozatban döntenek, amelyet a Kormány hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben, valamint mezőgazdasági szaklapokban hoznak nyilvánosságra.

Pénzügyi rendelkezések

Az agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztése intézkedés pénzügyi összefoglalója:

Összes támogatás	15 106 667 euró (100%)
ebből:,
– nemzeti támogatás	3 776 667 euró
– EU-támogatás	11 330 000 euró
Saját forrás:	(0,0%)
Összes forrás:	15 106 667 euró (100%)

A források éves megoszlása a programozási időszakban:

euró
Évek	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Évek	1 2+5	2 3+4	3	4	5
2000	1 900 000	1 900 000	1 425 000	475 000	0
2001	1 886 667	1 886 667	1 415 000	471 667	0
2002	1 886 667	1 886 667	1 415 000	471 667	0
2003	1 886 667	1 886 667	1 415 000	471 667	0
2004	1 886 667	1 886 667	1 415 000	471 667	0
2005	1 886 667	1 886 667	1 415 000	471 667	0
2006	3 773 333	3 773 333	2 830 000	943 333	0
Összesen	15 106 667	15 106 667	11 330 000	3 776 667	0

Az alintézkedések (programcsomagok) támogatásának megoszlása

euró
Alintézkedések	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Alintézkedések	1 2+5	2 3+4	3	4	5
Ökológiai szántóföldi növénytermesztés	4 080 000	4 080 000	3 060 000	1 020 000	0
Extenzív legelőhasznosítás	3 273 333	3 273 333	2 455 000	818 333	0
Ökológiai/integrált gyümölcs-/szőlőtermesztés	2 866 667	2 866 667	2 150 000	716 667	0
Vizesélőhely-hasznosítás	806 667	806 667	605 000	201 667	0
Bemutatógazdaság	4 080 000	4 080 000	3 060 000	1 020 000	0
Összesen	15 106 667	15 106 667	11 330 000	3 776 667	0

A támogatások a programokhoz önkéntes csatlakozó gazdálkodók részére előre kidolgozott agrár-környezetvédelmi gazdálkodási intézkedéscsomagok teljesítéséért járnak. Ezek keretében a gazdálkodó vállalja, hogy a program előírásai szerint tevékenykedik, tekintettel a talaj-, természet-, víz- és tájvédelmi szempontokra.

Az alkalmazott támogatások kiszámítása az EU 2078/92, illetve a 746/96 számú tanácsi rendeletek által előírt szabályok alapján történik: az elveszett jövedelem kompenzálása, többletköltségek megtérítése és maximum 20% ösztönző biztosítása révén. A számítást mutatja a szántó alapcsomag példája. A bemutatógazdasági projektek finanszírozása a bemutató/oktatás feltételeinek kialakítási és működési költségeit tartalmazzák a teljes periódusra. Az intézkedés során a finanszírozás 75% EU-támogatási, 25% nemzeti támogatási arányban történik.

Szántó alapcsomag

Referencia gazdálkodási mód bevétel (búzatermesztés)	Alternatív gazdálkodási mód bevétel	Referencia gazdálkodási költségek Ft/ha (búza)		Alternatív gazdálkodási költségek Ft/ha		Eredmény
– 100% területen	– max. 30% ökogabona	szántás	11 000	szántás	11 000	kieső jövedelem: 14 916
– 5,1 tonna/ha termés	– min. 25% alternatív ökonövények	magágykészítés	9 500	magágykészítés	9 500
– 25 360 Ft/t tőzsdei átlagár	– min. 4 növényes ve- tésforgó	(mű)trágyázás	3 800	(mű)trágyázás talajvizsgálat	3 900 +2 100	többletköltség:
		vetés	5 100	vetés	5 100	1000
	– 80% bevételarány-át- lag a referenciagazdál- kodáshoz képest	növényvédelem	4 300	ökonövény-védelem	2 800	15 916 ×1,2=
		gyomszabályozás	1 100	gyomszabályozás	1 400
		betakarítás	12 600	betakarítás	12 600
135 300 Ft/ha bevétel	120 384 Ft/ha bevétel					19 100 Ft/ha tá- mogatás

A támogatás felső határa:

1000 ha terület, illetve 500 számosállatra vonatkozó támogatási összeg, illetve 8 millió Ft (31 300 euró)/bemutatógazdaság, illetve 15 millió (60 000 euró)/kedvezményezett.

Az intézkedés várható hatásai, a fejlődés mutatói

– a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módszerek széles körű elterjedése, ezáltal a környezetvédelmi célkitűzések ágazati megvalósulása, természeti értékek, a táj, a termőföld és a vízkészletek, állapotának megőrzése és javítása (a program időszak végére a nemzeti forrásokból finanszírozott NAKP kiterjesztésével a mezőgazdaságilag hasznosított területek, illetve a gazdálkodók részvétele tekintetében, legalább 40%-os, optimális esetében 60–70%-os arányt érjen el a környezetkímélő módszerek alkalmazása);

– földhasználati struktúraváltás (a szántóterületek csökkenése, gyepterületek növekedése, vizes élőhelyek növekedése);

– az érzékeny területeken a mezőgazdaság által okozott diffúz szennyeződések és az élőhely, illetve talajdegradáció csökkenése;

– természeti szempontból fontos új élőhelyek keletkezése (25–30%-os növekedés);

– vizes élőhelyek rehabilitációja és növekedése;

– védett növény- és állatfajok számának növekedése, elsősorban füves és vízparti területeken (10–15%);

– talaj fizikai, kémiai és biológiai állapotának javítása, talajerózió csökkentése (25–30%);

– legelő állatsűrűség optimalizálása;

– vidéki foglalkoztatás növekedése (10–15%) és a jövedelem stabilizálása a mintaterületeken;

– vidéki értékek és az esztétikai megjelenés gazdagítása, öko/falusi/agroturizmus feltételeinek javulása (15–20%), alternatív jövedelemforrás lehetősége;

– a környezetvédelem iránti érzékenység és a környezetkímélő mezőgazdasági gyakorlat megalapozása és elterjesztése;

– piacképes, magas minőségű termékek előállításának növekedése;

– feldolgozott termékek (elsősorban hungaricumok) arányának növekedése (25–30%).

Támogatott projektek száma (adott évben összesen)	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006
Mintaterületek (pilot projektek)
1. Borsodi Mezőség	20	20	20	20	20	20	40
2. Észak-Cserehát	10	10	10	10	10	10	20
3. Bugac-Majsa homokhátság	10	10	10	10	10	10	20
4. Kiskunsági homokhátság	10	10	10	10	10	10	20
5. Felső-Tisza	20	20	20	20	20	20	40
6. Göcsej	20	20	20	20	20	20	40
7. Szigetköz	20	20	20	20	20	20	40
8. Dél-Csongrádi hátság	10	10	10	10	10	10	20
9. Balaton-felvidék	20	20	20	20	20	20	40
10. Kesznyéteni puszta	10	10	10	10	10	10	20
11. Gödöllői dombság	10	10	10	10	10	10	20
12. Dél-Cserhát	10	10	10	10	10	10	20
13. Közép-Mezőföld	10	10	10	10	10	10	20
14. Bodrogköz	10	10	10	10	10	10	20
15. Közép-Nyírség	20	20	20	20	20	20	40
Összesen	210	210	210	210	210	210	420
*Bemutatógazdaságok*	15	15	15	15	15	15	30

A megvalósulás mérőszámai

a) Fizikai mutatók:

– a programban részt vevő gazdálkodók, gazdálkodó szervezetek száma,

= termékcsoport

= földhasználati mód (ha)

= üzemméret

– a támogatásban részesült gazdaságok területi kiterjedése,

– végrehajtott agrár-környezetvédelmi intézkedések száma, típusa

b) Teljesülés mutatói:

– a projektekben részt vevő gazdálkodók jövedelme a program kezdetén és végén

– jövedelmek emelkedése, annak összetétele a program előtt és után

– nem termelő típusú tevékenység aránya és jövedelme

– jövedelemszint, jövedelemstruktúra, termékkibocsátás, foglalkoztatás

– földhasználatiág-változás (ha)

Egyéb mutatók:

– a pilot projektek révén agrár-környezetvédelmi programhoz csatlakozott gazdálkodók területén felmérhető környezeti állapotjavulás mértéke (monitoringprogram eredményei) agrár-környezetvédelmi indikátorok alapján;

– biodiverzitás: állatfajok (orthoptera, coleoptera, pisces, amphibia, aves) karakterisztikus, védendő, értékes fajok (fajdiverzitás és populációdinamika);

– biodiverzitás: növényfajok (vizes élőhelyek, szikes, füves vegetációk növénytársulásai);

– élőhelyek kialakulása (száma);

– vízminőség (nitráttartalom, peszticidek);

– talajfolyamatok (degradáció, fizikai, kémiai, biológiai);

– tájelemek állapota, számának növekedése;

– foglalkoztatás, turizmusfejlesztés, látogatók száma.

Az intézkedéssel kapcsolatos eljárásrend:

A program jogszabályokon alapuló pályázatos rendszerben működik. A folyamat részletes leírását a 8.2.2. fejezet tartalmazza. Az általános rendelkezésekhez az alábbi speciális kiegészítés tartozik:

A programban való részvétel feltétele egy agrár-környezetvédelmi kötelezettségvállaláson alapuló szerződés (ezt az EU-előírások tartalmazzák), amely alapján évente lehet jelentkezni támogatásért.

A bemutatógazdaságok esetében egyszeri – a teljes periódust lefedő – támogatásról van szó.

A programok ellenőrzését a jelenlegi növény-egészségügyi és talajvédelmi állomások hálózatára épülő agrár-környezetgazdálkodási hálózat fogja elvégezni.

Az intézkedés komplexitását és a „pilot” tevékenység természetét figyelembe véve, az intézkedés és a programcsomagok további részletei a későbbiekben lesznek meghatározva a bizottság egyetértésével, de az intézkedés végrehajtásának megkezdése előtt.

A környezetkímélő mezőgazdasági gyakorlatra (GAP) vonatkozó összes részletezett szabály el lesz küldve a bizottsághoz, mihelyt ez lehetséges, de nem később, mint a program elfogadása után 4 évvel. A bizottság ezt ellenőrzi, különösen azok gyakorlati használatát az agrár-környezetvédelmi rendszeren belül.

4.5. Termelői csoportok felállítása, működtetése

Intézkedés kódja: 117

Intézkedés elnevezése: Termelői csoportok felállítása, működtetése

Az intézkedés indokolása:

Az intézkedés alapelvei: a piaci hatékonyság és az EU minőségi szabványainak megfelelő termékfeldolgozás és -értékesítés szempontjainak átvétele, érvényesítése.

1. A piaci hatékonyság növelése.

A gazdaságok jelentős része – viszonylag kis termelési volumenéből adódóan – erős függőségi viszonyban van a felvásárló szervezetekkel. A termelők elszigeteltsége azzal a veszéllyel jár, hogy a piacon a nagy versenytársakhoz képest romlik a versenyképességük. Ez végső soron a magángazdaságok termelésének visszaszorulásához, piaci részesedésük csökkenéséhez vezethet. A termelői csoportok működése révén erősödik, könnyebbé válik a termelők piacra jutása. Tovább erősíti a termelők piaci versenyképességét, ha együttműködésük vertikális kapcsolatok formájában (feldolgozás, értékesítés) is megvalósul.

2. A mezőgazdasági termelés és feldolgozás hatékonyságának növelése.

A termesztési technológia számos eleme – különösen a speciális eszközt, gépet igénylő – hatékonyabban korszerűsíthető, illetve az említett eszközök kihasználtsága javítható, ha egy-egy termelő nem elkülönülten, hanem szövetkezve használja.

3. A mezőgazdasági termékek állandó jó minőségének biztosítása.

A piaci elvárásoknak megfelelően a felvásárlók, áruházláncok egyenletes szállításokat és állandó minőséget igényelnek. A fokozott elvárásoknak a termelők csak együttműködve, termelői csoportokba szerveződve tudnak megfelelni.

4. Az egyedi jellegű, speciális termékek egységes, piacképes megjelenésének elősegítése.

A különleges minőséget adó termőtájak, illetve más speciális termékek egységes, a tájjelleg előnyeit realizáló piaci megjelenése igényli a termelők együttműködését.

5. Hozzájárul a munkahelyek megőrzéséhez, esetenként új munkahelyek létrehozásához.

A magyar agrártámogatási rendelet lehetőséget biztosít a termelői szervezetek támogatására. A termelés piaci igényekhez való igazításában fontos szerepet kell kapjanak a nyugat-európai modellek alapján tevékenykedő szolgáltató, értékesítő, feldolgozó és raktározó szövetkezetek. Ezek megalakulása és működése segíti a termelők piaci pozíciójának javítását azáltal, hogy a termelést a kereslet mennyiségéhez és minőségéhez igazítja. Ezen túlmenően szerepet vállal a környezetbarát technológiák elterjesztésében, biztosítja a termékek tárolásához, áruvá történő előkészítéséhez és értékesítéséhez szükséges technikai hátteret.

A különböző termelési ágazatokban eddig összesen 499 szövetkezet alakult meg. E szövetkezetek évi tervezett árbevétele minimum 75 millió Ft (300 ezer euró), amely egyben kifejezi ezen szervezetek potenciálját is. 1999 óta az EU-mintára alakult gyümölcs- és zöldségtermelő, értékesítő szervezetek elismerése is folyamatos.

Nemzeti forrásból 1999 előtt kb. 300 millió Ft (1,2 millió euró) jutott évente a szövetkezetek támogatására. 1999-ben mintegy 3 Mrd Ft (12 millió euró) költségvetési támogatás került kifizetésre szövetkezetek alakulására és működtetésére.

Az intézkedés célkitűzései:

1. a termelők egységes, megfelelő nagyságrendet képviselő piaci megjelenése érdekében

– termelői szervezetek létrehozása,

2. piaci megjelenés megnövelt versenyképességgel,

3. a jellegzetes terméket adó termőtájaknak, illetve az egyedi jelleggel bíró termékek előállítóinak – akik a termelői csoporthoz tartoznak – összefogása az eredetvédelem, a márkajegyek fokozottabb használata és védelme érdekében.

Az intézkedés részletes leírása, keretei:

A támogatás a termelői szervezetek felállításához és együttműködéséhez, a zöldség-gyümölcs, a gabona-, a dohány-, a sertés- és a tejágazatban vehető igénybe. Ezek a magyarországi ökológiai és ökonómiai környezethez alkalmazkodó ágazatok volumenük, illetve a bennük rejlő fejlődési lehetőségek alapján lettek meghatározva.

Azokra a termelői csoportokra vonatkozik, amelyeket abból a célból állítottak fel, hogy tagjaik közösen alkalmazkodjanak a piaci követelményekhez a termelés és a kibocsátás terén, közösen juttassák a piacra termékeiket, központosítsák az értékesítést, az értékesítésre történő előkészítést és a nagybani vásárlók kiszolgálását, valamint közös termelői információszolgáltató rendszert működtessenek, különös tekintettel a betakarításra, a termékértékesítés megszervezésére.

A kedvezményezettek köre, a pályázatok kiválasztási kritériumai:

A kedvezményezettek köre

Jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli társaságok.

A jogosultság kritériumai:

– szándéknyilatkozat a belépésről, és kötelezettség vállalása a szervezet létrehozására,

– üzleti terv és a szervezet működését tartalmazó szabályzat,

– köztartozás-mentesség,

– 2000. január 1-je után létrejövő szervezetek,

– legalább 5 mezőgazdasági termelő, a zöldség-gyümölcs ágazatban működő termelői szervezetek esetén legalább 15 termelő,

– a tagok részére képzés biztosítása.

Az elbírálás kritériumai:

Megnevezés	Adható pontszám
A termelői csoport mérete	20
5–10 fő	(5)
11–20 fő	(10)
21–40 fő	(15)
40 fölött	(20)
Az értékesítés növekménye (volumen) a programozási időszakban	20
10% alatt	(5)
10–30%	(10)
30% felett	(20)
Zöldség, gyümölcs és állattenyésztési ágazatban	5
A termelésspecifikus (egyedi) termékre irányul	15
A termék feldolgozottságának mértéke (saját feldolgozásban)	15
30%-ig	(5)
31–60%	(10)
60% fölött	(15)
A termelés exporthányada 10% = 1 pont	10
Más programokban való részvétel (pl. kistérségi és regionális mezőgazdasági struktúra, vidékfejlesztési program)	5
Összesen	100

Az intézkedést érintő nemzeti jogszabályok:

A program végrehajtását szolgáló általános és speciális rendelkezések az 5. pont alatt szerepelnek.

Az 1992. évi I. és II. törvény a szövetkezetekről.

A mindenkor érvényben lévő, az agrártámogatásról szóló FVM miniszteri rendelet.

A 25/1999. (III. 5.) FVM rendelet a zöldség-, gyümölcstermelői, értékesítő szervezetekről.

A mindenkor érvényben lévő, az agrártámogatásról szóló FVM miniszteri rendelet.

A nemzeti törvények alapján minden termelői csoport támogatást kaphat a nemzeti költségvetésből. A termelői csoportoknak évente az aktuális feltételek szerint kell pályázniuk. A nagy termelői potenciállal rendelkező, kiválasztott ágazatokban tevékenykedő termelői csoportok SAPARD-támogatás elnyerésére is pályázhatnak. A SAPARD többéves program, amely hosszabb távon biztosít kiszámítható feltételeket a termelői csoportoknak.

Pénzügyi rendelkezések

A termelői csoportok felállítása, működtetése intézkedés pénzügyi összefoglalója:

Összes támogatás	26 040 000 euró (100%)

ebből:

– nemzeti támogatás	6 510 000 euró
– EU-támogatás	19 530 000 euró
Saját forrás:	(0%)
Összes forrás:	26 040 000 euró (100%)

A források megoszlása a programozási időszakban:

euró
Évek	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Évek	1 2+5	2 3+4	3	4	5
2000	3 720 000	3 720 000	2 790 000	930 000	0
2001	3 720 000	3 720 000	2 790 000	930 000	0
2002	3 720 000	3 720 000	2 790 000	930 000	0
2003	3 720 000	3 720 000	2 790 000	930 000	0
2004	3 720 000	3 720 000	2 790 000	930 000	0
2005	3 720 000	3 720 000	2 790 000	930 000	0
2006	3 720 000	3 720 000	2 790 000	930 000	0
Összesen	26 040 000	26 040 000	19 530 000	6 510 000	0

A támogatás mértéke és forrásösszetétele, felső határa:

A támogatás vissza nem térítendő tőkejuttatás, amelynek összege a létrehozott termelői csoport éves árbevételének nagysága alapján kerül meghatározásra. A szervezetek számára folyósítandó konkrét támogatási összeg kiszámítása az érvényes EU-jogszabály (2759/99/EK rendelet) alapján fog történni. Támogathatók azok a termelői csoportok, amelyek 2000. január 1-je után alakultak. A fix rátájú támogatás időtartama legfeljebb 5 év a megalakulás dátuma után. A támogatás az alakulási, működési költségek fedezetére fordítható.

A támogatás mértékének megállapítása minden szervezetnél egyénileg, az éves értékesített termelési érték alapján történik:

– amennyiben a bevétel 250 millió Ft (1 millió euró) alatt marad, úgy a támogatás összege az első, a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik évben legfeljebb a bevétel 5%, 5%, 4%, 3%, 2%-a;

– amennyiben a bevétel 250 millió Ft-ot (1 millió euró) meghaladja, úgy a támogatás összege az első, a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik évben legfeljebb a bevétel 2,5%, 2,5%, 2%, 1,5%, 1,5%-a;

– de az egyes szervezetekre vonatkoztatva:

= az első évben legfeljebb 25 millió Ft (100 ezer euró),

= a második évben legfeljebb 25 millió Ft (100 ezer euró),

= a harmadik évben legfeljebb 20 millió Ft (80 ezer euró),

= a negyedik évben legfeljebb 15 millió (60 ezer euró),

= az ötödik évben legfeljebb 12,5 millió Ft (50 ezer euró),

= de pályázatonként legfeljebb 70 millió Ft (280 ezer euró).

A támogatás kifizetése éves részletekben történik.

Az intézkedés várható hatásai, fejlődésmutatói:

Az intézkedéstől a szövetkezési kedv erősödése várható. A piacképesség növekedése a szövetkezetek tagságának emelkedésével, illetve az értékesített termékek mennyiségével mérhető. A termelői szervezetek és azok szövetségei számának mintegy hétszeresre történő növekedése prognosztizálható a programozási időszak végére. A megalakuló termelői csoportok működése hozzájárul a vidéki foglalkoztatás megőrzéséhez, alapvetően az egyéni gazdálkodók termelési feltételeinek javítása révén.

A megvalósulás mérőszámai:

a) Eredménymérő számok:

Bázisszövetkezetek számának alakulása:

Megnevezés	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006
Gabonaszövetkezetek	80	85	85	88	90	95	97
Sertésszövetkezet	33	34	35	35	35	35	35
Tejszövetkezet	9	10	11	12	12	12	15
Dohány	1	3	3	3	4	4	4
Zöldség-gyümölcs szövetkezet	58	62	70	80	87	90	103
Összesen	181	194	204	218	228	236	254

b) Hatásmutatók:

– a csoportokon keresztül értékesített, beszerzett termékek aránya az összes értékesítésből és beszerzésből, főbb termékcsoportonként,

– a csoportokban részt vevő mezőgazdasági termelők aránya az összes termelő számához képest,

– egységes piaci megjelenés, piacbefolyásolási képesség növekedése.

4.6. Falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése

Intézkedés kódja: 1305

Intézkedés elnevezése: Falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése

Az intézkedés indokolása:

Ez az intézkedés a 2.2. fejezetben meghatározott és a 2. térképen ábrázolt területekre vonatkozik. A fenti intézkedés a vidéki településeken a fenntartható gazdálkodás feltételeinek megteremtését, a kulturális örökség megőrzését, ezáltal az általános vállalkozási és életfeltételek javítását és az „élhető” települések kialakítását célozza. Mindezek hiányában nem állítható meg a vidéki térségekből történő további elvándorlás. A megfelelő fizikai és humán életkörülmények elősegítése mind a helyben élők, mind a településre érkezők számára olyan pozitív motivációt jelent, amely közvetlenül és áttételesen is alapvetően hozzájárul a helyi életlehetőségek bővüléséhez, a sokoldalú fejlődés megindulásához. Az életkörülmények javítása erőteljesen hozzájárul a fokozottan hátrányos helyzetű térségek és azok lakói számára az esélyegyenlőség megteremtéséhez, a gazdasági felzárkózás elindításához.

A természeti és épített környezeti elemek új funkciókkal való megtöltését megnehezíti azok rossz állapota. Az említett adottságok kihasználásának útjába további akadályt gördít a helyi közösségekben az együttműködési képesség hiánya. A megfelelően karbantartott, vonzó települések és az élő, működő közösségek új befektetéseket és a vidéki turizmus – mint kiegészítő jövedelemforrás – élénkülését eredményezhetik. Az épített és tágabb lakókörnyezet kulturált kialakítása, fenntartása és hasznosítása a környezet védelmének is fontos eleme.

Az intézkedés célkitűzései:

Az intézkedés célja

– a kistelepülések fejlesztésével és felújításával a jövedelemtermelő tevékenységet érintő intézkedések (lásd 4.2., 4.3., 4.7) alapfeltételeinek megteremtése, illetve hatásának kiegészítése a vidéki térségek népességmegtartó képességének fokozása érdekében,

– az épített és természeti környezeti elemek rehabilitációja, új funkciókkal való megtöltése, ezáltal a vállalkozási és foglalkoztatási lehetőségek biztosítása a helyi népesség számára.

Az intézkedés részletes leírása, keretei:

– a települési karaktert őrző és erősítő településszerkezet, utcák és közterületek felújítása, egységes falukép kialakítása, a települések idegenforgalmi vonzerejének javítása,

– a falvak történelmi és építészeti emlékeinek, értékeinek helyrehozatala, védelme, revitalizációja, betelepíthető új funkciók feltárása és telepítésük gazdaságossági vizsgálata, megszervezése,

– a falvakhoz tartozó táji elemek (fasorok, vízfolyások, tavak, csatornák stb.) revitalizálása, védelme ökológiai és jövedelemtermelési (turizmus stb.) céllal.

A kedvezményezettek köre és a pályázatok kiválasztási kritériumai:

A kedvezményezettek köre: a vidéki települések és tanyák lakói, vállalkozói, önkormányzati, civil szervezetei.

A jogosultság általános kritériumai

A pályázatok értékelése először a jogosultság szempontjából történik. A jogosult pályázatok értékelése ezután két lépcsőben történik. Az első lépcső a projekttervet önmagában a célkitűzés érdemessége, a megvalósíthatóság, a költséghatékonyság és a projekt eredményessége alapján értékeli. A második lépcsőben az értékelés a kiválasztási kritériumok alapján történik, melyek a SAPARD-terv céljainak hatékony megvalósulását, a támogatások koncentrált felhasználását, a projektek közötti célszerű összhangot biztosító, stratégiai alapokon, és partnerkapcsolatokon nyugvó hatásokat értékelik.

– a támogatás szükségességének és a fejlesztésre alkalmas helyi adottságok meglétének igazolása,

– a fejlesztés helyi és térségi összefüggéseinek, hatásainak bemutatása,

– az épített környezet megújítása esetén illeszkedés az érvényes településrendezési tervhez, szükség szerint műemlékvédelmi szakvélemény,

– részletes megvalósulási (üzleti) terv,

– az adott térségben lakás vagy munkahely/vállalkozás megléte,

– köztartozás-mentesség,

– bázisadatok, mérhető tervezett eredmények feltüntetése.

Az elbírálás kritériumai

A következő elbírálási szempontok az intézkedés célkitűzéseiben és részletes leírásában megfogalmazott szempontokat érvényesítik.

Az első lépcsőben alkalmazott értékelési kritériumok.

Megnevezés	Adható maximális pontszám
A projekt összhangja az intézkedés célkitűzésével	5
A megvalósítás tevékenységtervének realitása (a feladatok, a szükséges szakértelmek és az időütemezés meghatározása alapján)	10
Hatékony költségvetés: feladatokra bontott költséghatékony pénzügyi terv	10
A menedzsment megszervezése és hitelessége	8
A tervezett új funkciók szükségességének és életképességének bizonyítottsága	10
A projekt várható eredményei	10
A projekt tervezett eredményeinek időtállósága	10
A projekt hatása a foglalkoztatottságra – megőrzött munkahelyek száma 2 pont/fő – létesített új munkahelyek száma 2 pont/fő	max. 16
Összesen, maximum	63 + változó

A második lépcsőben alkalmazott értékelési kritériumok

Partnerkapcsolatok kialakítása: ha más projektekkel közös SAPARD-célokat valósít meg (a kitűzött cél és a bevont partnerek körének összevetése)	15
A projektek egymást erősítő, stratégiai alapokon nyugvó hatása	10
Ha a közös célok megvalósításához (más projektekkel) külső források bevonása is meg- történik (PHARE, kormányzati célelőirányzatok stb.)	10
Összesen, maximum	35

Az intézkedést érintő nemzeti jogszabályok:

Az intézkedés végrehajtását szolgáló általános és speciális rendelkezések az 5. fejezetben szerepelnek.

– 1999. évi LXXVIII. törvény – Az épített környezet alakításáról és védelméről

– 1997. évi LVI. törvény – A műemlékvédelemről

– 161/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet – A nemzeti kulturális örökség miniszterének feladat- és hatásköréről

Pénzügyi rendelkezések:

A támogatás mértéke 75%, ezen belül 56,25% EMOGA és 18,75% nemzeti költségvetésből.

A program keretében nyújtott támogatás vissza nem térítendő tőkejuttatás.

A támogatás mértékének indoklása

A helyzetfeltárás tanúsága szerint a települések közel egyharmadát (992 db, 31,7%) elnéptelenedés fenyegeti, és ugyancsak jelentős az alacsony népességszámú települések aránya (1000 fő alatt 1723 település, 55%). A települések és a népesség kis mérete gyakran takar halmozottan hátrányos helyzetet.

Ennek az intézkedésnek elsődleges kedvezményezettjei a települési önkormányzatok. A központi szervek és a helyi önkormányzatok között fennálló pénzügyi viszony azonban akadályt jelent a helyi források hozzáadásában. Jelenleg a helyben befolyó források, helyi adók, díjak és bírságok összegei a központi költségvetésbe kerülnek, ezeket évente újraosztják, így a helyi források legnagyobb része a különböző támogatási rendszerek közvetítésével közpénzzé alakul. A helyi adóknak és más bevételeknek csak kis hányada marad meg az önkormányzatok költségvetésében saját forrásként. Így a települési önkormányzatok nem képesek számottevő „saját” források felhalmozására a fejlesztési projektek finanszírozására. A települési önkormányzatok pénzügyi ereje növekedhet a sikeres vállalkozásokból befolyó bevételek hatására.

A falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése intézkedés pénzügyi összefoglalója:

Összes támogatás	32 093 333 euró (75%)
ebből:
– nemzeti támogatás	8 023 333 euró
– EU-támogatás	24 070 000 euró
Saját forrás:	10 697 778 euró (25,0%)
Összes forrás:	42 791 111 euró (100%)

A források megoszlása a programozási időszakban:

euró
Évek	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Évek	1 2+5	2 3+4	3	4	5
2000	5 075 556	3 806 667	2 855 000	951 667	1 268 889
2001	4 986 667	3 740 000	2 805 000	935 000	1 246 667
2002	4 995 556	3 746 667	2 810 000	936 667	1 248 889
2003	4 986 667	3 740 000	2 805 000	935 000	1 246 667
2004	7 386 667	5 540 000	4 155 000	1 385 000	1 846 667
2005	7 377 778	5 533 333	4 150 000	1 383 333	1 844 444
2006	7 982 222	5 986 667	4 490 000	1 496 667	1 995 556
Összesen	42 791 111	32 093 333	24 070 000	8 023 333	10 697 778

A támogatás mértéke:

A közpénzráfordítás (támogatás) felső határa egy projektre: 40 millió Ft (160 ezer euró)

Az intézkedés várható hatásai, fejlődésmutatói:

	Tervezett
Eredmény-mérőszámok:
– felújított településrészek (db)	40
– felújított, újjáépített épületek (db)	200
– felújított természeti, táji elemek (db)	320
– felújított épített és természeti elemekhez kapcsolt működő új tevékenységek	780

(vállalkozás, idegenforgalmi vagy gazdálkodási információs központ) (db)

Hatásmutatók:

– a környezetminőség javulása,

– a megtartott és új munkahelyek száma,

– elvándorlás csökkenése.

4.7. A tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító
gazdasági tevékenységek fejlesztése

Intézkedés kódja: 1306

Intézkedés elnevezése: A tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése

Az intézkedés indoklása:

Ez az intézkedés a 2.2. fejezetben meghatározott és a 2. térképen ábrázolt területekre vonatkozik.

A mezőgazdaság jellemzői és struktúrája (1.1.6.) című fejezet „Humán erőforrások, foglalkoztatottság, kereseti viszonyok” alfejezete részletesen elemzi a vidéki foglalkoztatottság és jövedelemviszonyok 1990 és 1998 közötti alakulását. Ezek alapján megállapítható, hogy a vidéki népesség jövedelemviszonyai jelentősen romlottak. Ezért a vidéki térségek felzárkózását célzó intézkedések közül különösen ettől az intézkedéstől a vidéki népesség foglalkoztatottságának megőrzése, illetve javulása várható, elsősorban részfoglalkoztatás és kiegészítő jövedelemszerzés révén, a 2.2 pontban rögzített földrajzi koncentrációval.

A vidékfejlesztés része a sokoldalú, a helyi adottságoknak megfelelő mezőgazdaság: tájspecifikus, minőségi termékek (pl. biotermékek) előállítása, feldolgozása és értékesítése. A hozzáadott érték növelése, a mezőgazdasági tevékenységekhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységek és szolgáltatások (pl. falusi turizmus), illetve a nem mezőgazdasági tevékenységek (kézműipar, geotermikus energia hasznosítása) képesek olyan kiegészítő jövedelemforrásokat és foglalkoztatási lehetőségeket teremteni, amelyek révén biztosítható a vidéki életszínvonal emelkedése.

A termékek feldolgozása és a piaci információhoz való könnyebb hozzájutás nagyobb esélyt jelent a mezőgazdaságból csak kiegészítő jövedelemben részesülők számára és ezáltal a helyben maradás alternatíváját nyújtják. Így nemcsak a korábban kizárólag mezőgazdaságból származó alacsony és bizonytalan jövedelem egészül ki és stabilizálódik, hanem a foglalkoztatottság is javulhat új munkahelyek létesülésével. Az új, nem mezőgazdasági jellegű gazdasági tevékenységek a jövedelemteremtő lehetőségek bővülését biztosítják. Az új gazdasági tevékenységek a már meglévő termékek és szolgáltatások értékesítését (pl. élelmiszer és falusi turizmus) és ezáltal a piaci hatékonyságot növelik.

A helyi (tájspecifikus) termékek kifejlesztése és az élelmiszer-feldolgozás technológiáinak és minőségének javítása tekintetében a 4.1. és 4.2. intézkedések és a jelen intézkedés közötti különbséget a beruházások mérete és a feldolgozandó termékek köre adják.

Abban az esetben, ha a beruházást nem a termelő végzi, vagyis a beruházás nem esik a mezőgazdasági üzemekbe történő beruházások kategóriájába, a különbség a jelen és a 4.2. intézkedés között az, hogy ez az intézkedés a kiegészítő tevékenységeket, mint jövedelemkiegészítő funkciót betöltő fejlesztéseket támogatja. Ennek megfelelően a beruházások maximális mérete viszonylag alacsony, 15 millió Ft (60 ezer euró), a támogatás felső határa projektenként 5 millió Ft (20 ezer euró).

Abban az esetben, ha a beruházást a termelő gazdálkodó végzi, a különbség a 4.1.-es intézkedésben megfogalmazottaktól a fentieken kívül (kiegészítő tevékenység, jövedelemkiegészítő funkció) az, hogy ez alatt az intézkedés alatt csak a Non-Annex I. kategóriába eső termékek feldolgozása támogatható. A beruházások maximális méretére és a támogatások felső határára vonatkozó megkötések ebben az esetben is érvényesek.

Ezen intézkedés alatt támogatott beruházásoknak meg kell felelniük az ide vonatkozó hazai és európai uniós élelmiszer-minőségi, élelmiszer-higiéniai, környezetvédelmi és állatjóléti követelményeknek.

Az intézkedés célkitűzései:

Az intézkedés célja alternatív tevékenységek és jövedelemforrások létrehozása a vidéki térségekben, ezáltal a munkahelyek megőrzése és új munkahelyek biztosítása a vidéki népesség számára. A mezőgazdasági szezonális foglalkoztatás és a mezőgazdaság alacsony jövedelmezőségének ellensúlyozása, a több lábon álló gazdálkodás biztonságának erősítése, a szolgáltatások és a termékkínálat bővítése az önellátás és a piacra jutás esélyeinek javítása.

Az intézkedés részletes leírása, keretei:

Az intézkedés céljának megfelelően az itt tervezett beruházások

– jelen intézkedés alatt támogatott tevékenységekhez kapcsolódó termék- és szolgáltatásfejlesztés, marketing és a vállalkozások sokszínűsítése, piackutatás,

– a házi és kézműipartermékek fejlesztése és értékesítése,

– a helyi (tájspecifikus) termékek kifejlesztése, az élelmiszer-feldolgozás technológiáinak és minőségének javítása a kis volumenű specifikus, jövedelemkiegészítő funkciót betöltő vállalkozásokban,

– a falusi turizmus fejlesztése, amely magában foglalja a helyi termékek és szolgáltatások marketingjét és az adottságok fenntartható használatát (a természeti és épített örökség megóvásával).

A kedvezményezettek köre, a pályázatok kiválasztási kritériumai:

A kedvezményezettek köre: az érintett településen/térségben megvalósításra kerülő, illetve ott pozitív hatást kifejtő projektek tulajdonosai, a vidéki települések és tanyák lakói, a település/terület ingatlanainak tulajdonosai, vállalkozók, regisztrált mezőgazdasági termelők és szervezeteik, önkormányzatok, egyesületek, 120 fő/km² alatti népsűrűségű területek lakói.

A jogosultság általános kritériumai

A pályázatok értékelése először a jogosultság szempontjából történik. A jogosult pályázatok értékelése ezután két lépcsőben történik. Az első lépcső a projekttervet önmagában a célkitűzés érdemessége, a megvalósíthatóság, a költséghatékonyság és a projekt eredményessége alapján értékeli. A második lépcsőben az értékelés a kiválasztási kritériumok alapján történik, melyek a SAPARD-terv céljainak hatékony megvalósulását, a támogatások koncentrált felhasználását, a projektek közötti célszerű összhangot biztosító, stratégiai alapokon és partnerkapcsolatokon nyugvó hatásokat értékelik

– a tevékenység szükségességének és indokoltságának igazolása/dokumentálása,

– az adott térségben lakás vagy munkahely/vállalkozás megléte,

– a szükséges saját rész igazolása,

– üzleti terv,

– köztartozás-mentesség,

bázisadatok, mérhető eredmények feltüntetése.

Az elbírálás kritériumai

A következő elbírálási szempontok az intézkedés célkitűzéseiben és részletes leírásában megfogalmazott szempontokat érvényesítik.

Az első lépcsőben alkalmazott értékelési kritériumok

Megnevezés	Adható maximális pontszám
A tervezett új termelés/szolgáltatás szükségességének és költséghatékonyságának bizonyítottsága	5
A megvalósítás tevékenységtervének realitása (a feladatok, a szükséges szakértelmek és az időütemezés meghatározása alapján)	10
Hatékony költségvetés: feladatokra bontott költséghatékony pénzügyi terv és megfelelő megtérülési mutató	10
A menedzsment megszervezése és hitelessége	8
A projekttel megvalósított termelés és szolgáltatás jellemzőinek értékelése
Milyen szükségleteket elégít ki a termék/szolgáltatás	6
A termék/szolgáltatás értékesítési területe	6
A termelési folyamat környezeti hatásai	6
Példaadó, serkentő hatás a környezet gazdasági-társadalmi szereplőire	6
Jövedelemtermelő képesség	6
A projekt hatása a foglalkoztatottságra – megőrzött munkahelyek száma 2 pont/fő – létesített új munkahelyek száma 2 pont/fő	max. 16
Összesen, maximum	63+változó

A második lépcsőben alkalmazott értékelési kritériumok

Partnerkapcsolatok kialakítása: ha más projektekkel közös SAPARD célokat valósít meg (a kitűzött cél és a bevontak körének összevetése)	15
A projektek egymást erősítő, stratégiai alapokon nyugvó hatása	10
Ha a közös célok megvalósításához más (projektekkel) külső források bevonása is megtörténik (PHARE, kormányzati célelőirányzatok stb.)	10
Összesen, maximum	35

Az intézkedést érintő nemzeti jogszabályok:

Az intézkedés végrehajtását szolgáló általános és speciális rendelkezések az 5. fejezetben szerepelnek.

Pénzügyi rendelkezések:

A támogatás mértéke és forrásösszetétele:

A támogatás mértéke a beruházás költségének 50%-a (EU 37,5%, nemzeti költségvetés 12,5%).

Az alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése intézkedés pénzügyi összefoglalója:

Összes támogatás	54 769 333 euró (50,0%)
ebből:
– nemzeti támogatás	13 692 333 euró
– EU-támogatás	41 077 000 euró
Saját forrás:	54 769 334 euró (50,0%)
Összes forrás:	109 538 667 euró (100%)

A források megoszlása a programozási időszakban:

euró
Évek	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Évek	1 2+5	2 3+4	3	4	5
2000	15 178 667	7 589 333	5 692 000	1 897 333	7 589 333
2001	13 432 000	6 716 000	5 037 000	1 679 000	6 716 000
2002	14 933 333	7 466 667	5 600 000	1 866 667	7 466 667
2003	13 354 667	6 677 333	5 008 000	1 669 333	6 677 333
2004	15 573 333	7 786 667	5 840 000	1 946 667	7 786 667
2005	19 106 667	9 553 333	7 165 000	2 388 333	9 553 333
2006	17 960 000	8 980 000	6 735 000	2 245 000	8 980 000
Összesen	109 538 667	54 769 333	41 077 000	13 692 333	54 769 333

A támogatás mértéke:

A közpénzráfordítás (támogatás) felső határa egy projektre: 5 millió Ft (kb. 20 ezer euró), a beruházás teljes bekerülési költségének felső határa egy projektre vonatkozóan 15 millió Ft (kb. 60 ezer euró).

Az intézkedés várható hatásai, fejlődésmutatói:

Eredmény-mérőszámok:

	Tervezett
– újonnan piacra juttatott termékek, szolgáltatások (db)	820
– modernizált vagy új helyi élelmiszer-feldolgozó kapacitás (db)	600
– falusi turizmusra részben vagy teljesen átálló/új vállalkozások (db)	1060
– alternatív termelésre részben vagy egészben átálló/új vállalkozások (db)	620
– kisipari, kézműipari tevékenységre részben vagy egészben átálló/új vállalkozások (db)	420

Hatásmutatók:

– a 18 hónapon túl is működő támogatott vállalkozások száma (db vállalkozás),

– megőrzött és új munkahelyek száma,

– munkanélküliség csökkenése,

– az önkormányzati adóbevételek növekedése (jövedelemadó, iparűzési és idegenforgalmi adó stb.),

– belső (helyi és regionális) kereskedelmi forgalom növekedése,

– elvándorlás csökkenése.

4.8. A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása

Intézkedés kódja: 1308

Intézkedés elnevezése: A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása

Az intézkedés indoklása:

Ez az intézkedés a 2.2. fejezetben meghatározott és a 2 térképen ábrázolt területekre vonatkozik. A mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztését különösen a változó földtulajdoni és földhasználati viszonyok indokolják. A mezőgazdaság átalakulását kísérő tulajdoni és használati viszonyok megváltozásával szükségessé vált a meglévő mezőgazdasági utaknak és a hozzájuk tartozó épített környezeti elemeknek (csatornák, vízelvezető árkok stb.) az új struktúrához igazítása, felújítása és karbantartása, valamint új utak kialakítása az egyes területek elérhetővé tétele érdekében. Új utak létesítése, illetve a meglévők felújítása, karbantartása egyúttal turisztikai célokat (pl. sétautak, lovas turizmus útvonalainak kialakítását) is szolgálhat. A vidéki (mezőgazdasági) infrastruktúra biztosításának fontos része a mezőgazdasági úthálózatot kísérő csapadék- és talajvíz-elvezető árkok és átereszek karbantartása, illetve, ahol ez szükséges, újak létesítése.

A legtöbb vidéki térség legnagyobb infrastrukturális lemaradását a települési közműolló nagyméretű kinyílása, a vezetékes vízhálózat kiépítését nem kísérő szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás hiánya jelenti. Az ISPA és a nemzeti területfejlesztési források a nagy, illetve regionális beruházásokat támogatják, ugyanakkor a kistelepülések (2000-nél kisebb lélekszám) szennyvízproblémái továbbra is megoldatlanok. Ezekben az esetekben a legjobb helyi megoldást olyan alternatív technológiák (élő szervezetek szennyvíztisztítási hatásának felhasználása zárt rendszerekben, gyökérzónás szennyvíztisztítás stb.) alkalmazása jelenti, amelyek méretükben rugalmasan alkalmazkodnak az igényekhez (ezért nem igénylik a kis népsűrűségű vidéki térségekben csak aránytalanul nagy költséggel megvalósítható gyűjtőhálózatok megépítését), beruházási és fenntartási költségük egyaránt kisebb a hagyományos megoldásokénál és a vizet, mint az egyik legfontosabb környezeti elemet helyben újrahasznosíthatóvá teszik.

A vállalkozások és gazdaságok működésének egyik alapvető feltétele az energiaellátás. Mivel ez rendkívül költségigényes, ezért különös jelentősége van az alternatív energiaforrások (napenergia, biomassza stb.) alkalmazásának, mert ezek fenntartható, környezetbarát és költségkímélő megoldásokat kínálnak.

A termelés feltételeinek fejlesztésén kívül fontos a helyi termékek értékesítési feltételeinek megteremtése a helyi és távolabbi piacokon. Ebben fontos szerepet tölt be a vállalkozások magas szintű telekommunikációs infrastruktúrával való ellátása és a gazdasági tevékenységek, valamint a vállalkozások közötti együttműködést szolgáló adatbázisok kialakításának támogatása is.

Az infrastruktúra fejlesztése közvetlen hatást is gyakorol a foglalkoztatottságra, valódi hatása azonban áttételes módon jelenik meg a munkahelyek, vállalkozások számának növekedésében, illetve pótlólagos jövedelemforrások megjelenésében.

Az intézkedés célkitűzései:

Az egyes vidéki térségek gazdasági, kulturális és táji adottságainak, valamint szükségleteinek megfelelő helyi infrastrukturális fejlesztés annak érdekében, hogy az országos infrastruktúra rendszerekből nem ellátható térségek számára is biztosított legyen a vállalkozások működését segítő, valamint az élet- és munkakörülményeket javító megfelelő infrastrukturális háttér. Kapcsolódás a 4.1., 4.2., 4.3., 4.6., 4.7. SAPARD-intézkedésekhez.

Az intézkedés részletes leírása, keretei:

Az intézkedés keretében megvalósítandó feladatok két csoportra bonthatók.

– Helyi, műszaki infrastruktúra biztosítása

= mezőgazdasági úthálózat fejlesztése,

= a vállalkozások célját szolgáló energiaellátás fejlesztése,

= helyi szennyvízkezelés kiépítése, alternatív szennyvízkezelési eljárások alkalmazásával, a 2000 főnél kevesebb lakosú településeken,

= helyi piacok és felvásárlóhelyek kialakítása és fejlesztése.

– Informatikai, kommunikációs rendszerek fejlesztése

= informatikai csomópontok kialakítása a falusi és ritkán lakott térségekben a vállalkozók informatikai hálózatba való bekapcsolása,

= teleházak, teleposta-hálózatok, szaktanácsadási rendszer.

A kedvezményezettek köre, a pályázatok kiválasztási kritériumai:

A kedvezményezettek köre: mezőgazdasági termelők, vállalkozók és ezek integrációi, civil szervezetek, vidéki települések önkormányzatai.

A jogosultság általános kritériumai:

A pályázatok értékelése először a jogosultság szempontjából történik. A jogosult pályázatok értékelése ezután két lépcsőben történik. Az első lépcső a projekttervet önmagában a célkitűzés érdemessége, a megvalósíthatóság, a költséghatékonyság és a projekt eredményessége alapján értékeli. A második lépcsőben az értékelés a kiválasztási kritériumok alapján történik, melyek a SAPARD-terv céljainak hatékony megvalósulását, a támogatások koncentrált felhasználását, a projektek közötti összhangot biztosító, stratégiai alapokon, a partnerkapcsolatokon nyugvó hatásokat értékelik

– a fejlesztés szükségességének és indokoltságának igazolása/dokumentálása,

– megvalósulási és üzleti terv,

– az adott térségben lakás vagy munkahely/vállalkozás megléte,

– nyilatkozat a szükséges saját erő meglétéről,

– a településrendezési tervvel (ha van) való egyeztetés dokumentálása,

– köztartozás-mentesség,

– bázisadatok, mérhető eredmények feltüntetése.

Az elbírálás kritériumai:

A következő elbírálási szempontok az intézkedés célkitűzéseiben és részletes leírásában megfogalmazott szempontokat érvényesítik.

Informatikai, kommunikációs rendszerek fejlesztése

Az első lépcsőben alkalmazott értékelési kritériumok

Megnevezés	Adható maximális pontszám
A tervezett új informatikai/kommunikációs szolgáltatás szükségességének és életképességének bizo- nyítottsága	5
A megvalósítás tevékenységtervének realitása (a feladatok, a szükséges szakértelmek és az időütemezés meghatározása alapján)	10
Hatékony költségvetés: feladatokra bontott költséghatékony pénzügyi terv és megfelelő megtérülési mutató	10
A menedzsment megszervezése és hitelessége	8
A projekttel megvalósított szolgáltatás jellemzőinek értékelése
Milyen szükségleteket elégít ki a szolgáltatás	6
A szolgáltatás tervezett értékesítési területe	6
Kapcsolódik-e a szolgáltatáshoz gazdaságszervezési, tanácsadási funkció	6
Példaadó, serkentő hatás a környezet gazdasági-társadalmi szereplőire	6
A projekt tervezett eredményeinek időtállósága	6
A projekt hatása a foglalkoztatottságra – megőrzött munkahelyek száma 2 pont/fő – létesített új munkahelyek száma 2 pont/fő	max. 16
Összesen, maximum	63+változó

A második lépcsőben alkalmazott értékelési kritériumok

Partnerkapcsolatok kialakítása: ha más projektekkel közös SAPARD-célokat valósít meg (a kitűzött cél és a bevontak körének összevetése)	15
A projektek egymást erősítő, stratégiai alapokon nyugvó hatása	10
Más projektekkel történő egyéb közös célok megvalósítása	10
Összesen, maximum	35

Alternatív szennyvíztisztítás

Az első lépcsőben alkalmazott értékelési kritériumok

Megnevezés	Adható maximális pontszám
A tervezett beruházás szükségességének (pl. veszélyeztetettség) bizonyítottsága	8
A tervezett beruházás gazdaságosságának bizonyítottsága: bekerülési és fenntartási költségek a regionális szennyvíztisztításhoz képest	8
A megvalósítás tevékenységtervének realitása (a feladatok, a szükséges szakértelmek és az időütemezés meghatározása alapján)	10
Hatékony költségvetés: feladatokra bontott, költséghatékony pénzügyi terv, megfelelő megtérülési mutató	10
A menedzsment megszervezése, hitelessége	5
A projekttel megvalósított szolgáltatás jellemzőinek értékelése
A beruházás által kielégített szükségletek (alap, speciális)	8
A beruházás tervezett működési területe	8
Működési rugalmasság – kapacitásbővíthetőség	8
Melléktermék-hasznosítás és ökológiai hatékonyság	10
Összesen	75

A második lépcsőben alkalmazott értékelési kritériumok

Partnerkapcsolatok kialakítása: ha más projektekkel közös SAPARD-célokat valósít meg (a kitűzött cél és a bevontak körének összevetése)	5
A projektek egymást erősítő, stratégiai alapokon nyugvó hatása	10
Más projektekkel történő egyéb közös célok megvalósítása	10
Összesen, maximum	25

Mezőgazdasági úthálózat fejlesztése; vállalkozások célját szolgáló energiaellátás fejlesztése; helyi piacok és felvásárlóhelyek kialakítása és fejlesztése;

Az első lépcsőben alkalmazott értékelési kritériumok

Megnevezés			Adható maximális pontszám
A tervezett új beruházás szükségességének és életképességének bizonyítottsága			13
A megvalósítás tevékenységtervének realitása (a feladatok, a szükséges szakértelmek és az időütemezés meghatározása alapján)			10
Hatékony költségvetés: feladatokra bontott, költséghatékony pénzügyi terv, megfelelő megtérülési mutató			10
A menedzsment megszervezése, hitelessége			5
A projekttel megvalósított fejlesztés jellemzőinek értékelése
A beruházás által kielégített szükségletek (alap, speciális)			10
Példaadó, serkentő hatás a környezet gazdasági-társadalmi szereplőire (multiplikátorhatás)			5
Mezőgazdsági úthálózat fejlesztése; helyi piacok és felvá- sárlóhelyek kialakítása és fejlesztése		Vállalkozások célját szolgáló energiaellátás fejlesztése
Megnevezés	Adható maximális pontszám	Megnevezés	Adható maximális pontszám
A beruházás tervezett működési területe, hatásának kiterjedése	12	Innovatív, alternatív energiaforrásokat felhasz- náló technológiák alkalmazása	8
Összesen, maximum	65	A beruházás tervezett működési területe, hatásának kiterjedése	4
		Összesen, maximum	65

A második lépcsőben alkalmazott értékelési kritériumok

Partnerkapcsolatok kialakítása: ha más projektekkel közös SAPARD-célokat valósít meg (a kitűzött cél és a bevontak körének összevetése)	15
A projektek egymást erősítő, stratégiai alapokon nyugvó hatása	10
Más projektekkel történő egyéb közös célok megvalósítása	10
Összesen, maximum	35

Az intézkedést érintő nemzeti jogszabályok:

Az intézkedés végrehajtását szolgáló általános és speciális rendelkezések az 5. pont alatt szerepelnek.

Pénzügyi rendelkezések:

A támogatás mértéke és forrásösszetétele:

A támogatás mértéke a beruházás teljes költségének 75%-a (EU 56,25%, nemzeti költségvetés 18,75%).

A helyi piacok és felvásárlóhelyek kialakítása és fejlesztése esetében a támogatás mértéke a beruházás teljes összegének 50%-a (EU 37,5%, nemzeti költségvetés 12,5%).

A támogatás indoklása:

Az infrastruktúra fejlesztése önmagában nem jövedelemteremtő beruházás, viszont nélkülözhetetlen hátterét, alapját adja a vállalkozásoknak, ezért hatása elsősorban közvetett módon és hosszabb távon jelentkezik. Az ebben az intézkedésben támogatott beruházások (alternatív energiaforrások, innovatív szennyvízkezelés stb.) a 4.6. pontban az önkormányzatok forrásainak összetételéről megfogalmazottakra támaszkodva a vidéki települések és a vidéki népesség felzárkózását és versenyképessé válását segítik költséghatékony, a fenntarthatóságot és a környezetvédelem érdekeit szolgáló megoldások alkalmazásával. A szűkös anyagi eszközökkel rendelkező önkormányzatok jelentős támogatás nélkül nem képesek egyébként alapvető (környezetminőség biztosítása, magas minőségi színvonalú termékek előállítása alapfeltételeinek biztosítása) fejlesztések megvalósítására.

A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása intézkedés pénzügyi összefoglalója:

Összes támogatás	42 438 667 euró (75,0%)
ebből:
– nemzeti támogatás	10 609 667 euró
– EU-támogatás	31 829 000 euró
Saját forrás:	14 146 222 euró (25,0%)
Összes forrás:	56 584 889 euró (100%)

A források megoszlása a programozási időszakban:

euró
Évek	Összes forrás	Összes támogatás	Közösségi támogatás	Nemzeti támogatás	Saját forrás
Évek	1 2+5	2 3+4	3	4	5
2000	7 591 111	5 693 333	4 270 000	1 423 333	1 897 778
2001	6 992 000	5 244 000	3 933 000	1 311 000	1 748 000
2002	7 946 667	5 960 000	4 470 000	1 490 000	1 986 667
2003	7 351 111	5 513 333	4 135 000	1 378 333	1 837 778
2004	7 920 000	5 940 000	4 455 000	1 485 000	1 980 000
2005	8 343 111	6 257 333	4 693 000	1 564 333	2 085 778
2006	10 440 889	7 830 667	5 873 000	1 957 667	2 610 222
Összesen	56 584 889	42 438 667	31 829 000	10 609 667	14 146 222

A támogatás mértéke:

A közpénzráfordítás (támogatás) felső határa egy projektre:

– helyi, műszaki infrastruktúra biztosítása	50 millió Ft (mintegy 200 ezer euró)
– helyi piacok és felvásárlóhelyek kialakítása, fejlesztés	5 millió Ft (mintegy 20 ezer euró)
– informatikai, kommunikációs rendszerek fejlesztése:	5 millió Ft (mintegy 20 ezer euró)

Az intézkedés várható hatásai, fejlődésmutatói:

Eredménymérő számok:

	Tervezett
– új/felújított mezőgazdasági és bekötőút (km)	230
– alternatív, helyi szennyvíztisztítóval ellátott kistelepülések száma (db)	80
– energiaellátással érintett vállalkozások száma (db)	190
– informatikai csomópontok száma (db)	520
– helyi piac, felvásárlóhely (db)	260

Hatásmutatók:

– termelési költségek csökkenése (szállítás, energia),

– megőrzött/új munkahelyek,

– vállalkozások jövedelmének növekedése,

– csökkenő környezetterhelés (tisztított szennyvíz m³).

4.9. Technikai segítségnyújtás

Intézkedés kódja: 41

1. Az intézkedés indoklása

Az intézkedés a SAPARD-program hatékony lebonyolítását segíti elő. Feladata, hogy hozzájáruljon a 4. pontban felsorolt tevékenységek végrehajtása során felmerült költségek támogatásához.

Az intézkedés a Tanács 1268/1999. (EK) sz. rendeletének 2. cikkely 15. bekezdése^1. alapján biztosított technikai segítségnyújtásra vonatkozik [azaz nem érinti ugyanezen rendelet 7 (4) cikkében szereplő tevékenységek támogatását^2).

2. Kapcsolat más intézkedésekkel

Ezen intézkedés biztosítja a program valamennyi intézkedésének megvalósítása során szükséges technikai segítségnyújtással összefüggő igények kielégítését.

3. A támogatás célkitűzései

Jelen intézkedés célja az, hogy segítse a program végrehajtását, folyamatos ellenőrzését, illetve esetlegesen a későbbi módosítását. Az alábbi fő célkitűzések megvalósításához járul hozzá az intézkedés:

– a program folyamatos nyomon követésének támogatása,

– információnyújtás, a nyilvánosság folyamatos tájékoztatása,

– tanulmányok készíttetése, tanulmányutak és szemináriumok szervezése,

– külső szakértő igénybevételének támogatása,

– a program értékelésének támogatása.

4. A támogatás jogosult tevékenységeinek köre

A jelen intézkedés keretében az alábbi tevékenységek (illetve ezek költségei) jogosultak támogatásra abban az esetben, ha a SAPARD Monitoring Bizottság (SMB) elnöke jóváhagyta őket:

a) A SAPARD Monitoring Bizottság üléseire fordított kiadások, beleértve a szakértők és egyéb résztvevők költségeit, amennyiben jelenlétük szükséges az SMB hatékony munkájához.

b) Egyéb, az SMB feladatainak teljesítéséhez szükséges olyan kiadások, melyek az alábbi kategóriákban tartoznak:

– szakértői segítségnyújtás a program főbb irányvonalainak és mutatóinak (indikátorainak) meghatározásához, felülvizsgálatához,

– szakértői segítségnyújtás a SAPARD Monitoring Bizottság részére a monitoring tevékenység működtetéséhez, végrehajtásához,

– munkacsoportok üléseivel és kiegészítő feladataival kapcsolatos költségek,

– szemináriumok költségei.

c) Általános tájékoztatásra és reklámkampányra fordított költségek, beleértve a nyomdai és terjesztési költségeket is.

d) Az Európai Bizottság kérésére történt fordítás, illetve tolmácsolás költsége, mely nem foglalja magában azon eseteket, melyek a Többéves Pénzügyi Megállapodás 5. cikk (1) és az 5. cikk (2) pontjának mondataiban szerepelnek.

e) Nem az Európai Bizottság kezdeményezésére megvalósult tanulmányutakkal (látogatásokkal) és szemináriumokkal kapcsolatos költségek. Az SMB számára minden tanulmányútról, valamint szemináriumról jelentés formájában a résztvevőknek – az SMB ügyrendjében meghatározott határidőn belül – be kell számolniuk.

f) Az Európai Bizottság kezdeményezésére történt (tanulmányutak) látogatások és szemináriumok kapcsán felmerülő költségek.

g) A programban szereplő intézkedések előkészítése során felmerülő költségek. Az előkészítés célja az intézkedések – beleértve azokat is, melyek végrehajtása előreláthatólag később indul – hatékony megvalósításának biztosítása.

h) A Többéves Pénzügyi Megállapodás B melléklet 10. cikkének rendelkezéseiben szereplő időközi értékelés költségei.

A fenti lista az Európai Bizottság útmutatása alapján készült. Jelen intézkedés végrehajtása során szerzett tapasztalatok fényében a Magyar Köztársaság hatóságai felülvizsgálhatják a listán szereplő tevékenységeket és kérheti azok bővítését, amely a program további módosítását teszi szükségessé.

A költségek kizárólag abban az esetben jogosultak, ha a 6. pontban leírt rendelkezéseknek megfelelnek.

5. Végső kedvezményezett(ek)

A „Technikai segítségnyújtás” című intézkedés körébe tartozó tevékenységek kedvezményezettje az Irányító Hatóság. (Magyarországon az irányító hatósági feladatok ellátásáért a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Integrációs Főcsoportfőnöksége felelős.)

6. A jogosultság kritériumai

Az éves végrehajtási jelentésben be kell számolni a jogosult költségek felhasználásáról, a technikai segítségnyújtás igénybevételéről. A költségek olyan átalányösszegeken is (pl. napidíj) alapulhatnak, amelyek összhangban vannak Magyarország közigazgatásában – a Közösség által nem társfinanszírozott – hasonló tevékenységek esetében alkalmazott feltételekkel és díjakkal. Az összes egyéb, szakértőkre és más résztvevőkre vonatkozó kiadások kizárólag azokra vonatkoznak, akik a tagjelölt országokból, ill. tagállamokból érkeznek, illetve azokba utaznak.

A twinning-megállapodások^3, más PHARE- és ISPA-projektek keretében finanszírozott, illetve előreláthatólag azokból finanszírozásra kerülő tevékenységek ezen intézkedés keretében nem jogosultak.

7. Mutatók (indikátorok)

Az intézkedés keretében nyújtott támogatás pénzügyi és gyakorlati kivitelezésének folyamatosságát és hatékonyságát az alábbi mutatók segítségével kívánjuk mérni – a jogosult költségekre vonatkozó előírások sérelme nélkül:

– elkészített és kiosztott általános tájékoztatást nyújtó kiadványok száma (brosúrák, szórólapok stb., db),

– a közvélemény tájékoztatása, reklámkampányok száma (db),

– televízióban (hirdetés, rövidfilmek, riportok),

– sajtóban (pl. sajtóközlemények, cikkek),

– egyéb (vásárok, szakkiállítások, fórumok, előadások),

– kitöltött kérdőívek száma (kérdőívek a hatékony kampány érdekében),

– szakértői megbízások száma (db),

– megrendezett konferenciák, szemináriumok, „workshop”-ok száma (db/év),

– a SAPARD Monitoring Bizottság üléseinek száma,

– az SMB tagjai, valamint az SMB titkársága részére szervezett tanulmányutak (képzések) száma (db),

– a program intézkedéseinek kidolgozásáról és végrehajtásáról készített tanulmányok száma (db),

– értékelő jelentések száma (db).

8. Pénzügyi rendelkezések

Bár az alábbi táblázatban a Technikai segítségnyújtásra megadott forrás mennyisége nagyobb összegre utal, a közösségi hozzájárulás mértéke az a)–e) és g) pontokban megadott költségekhez az összes támogatás 80%-ára, valamint évente 150 000 euróra, plusz a megkötött éves pénzügyi megállapodás(ok)ban biztosított közösségi hozzájárulás 0,3%-ára korlátozódik. A Technikai segítségnyújtásra vonatkozó – jelen szabály szerint kiszámított – összeget az intézkedés végrehajtása során szerzett tapasztalatokat követően lehet módosítani a 4. pontban foglaltak figyelembevételével.

A h) pontba tartozó kiadásokat tekintve a közösségi hozzájárulás az összes támogatás 80%-ára korlátozódik. Az f) pontba tartozó kiadások esetében pedig a közösségi hozzájárulás mértéke az összes támogatás 100%-a is lehet, azonban ilyen esetekben figyelembe kell venni az Európai Bizottság által kezdeményezett tevékenységre vonatkozóan az általuk megadott feltételeket, illetve korlátozásokat.

A középtávú értékelés költségeit (100 ezer euró) a táblázat 2001. év vonatkozó sora tartalmazza.

Tájékoztató pénzügyi táblázat a Technikai segítségnyújtás című intézkedéshez (euróban)

A rendeletet a 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 9. §-ának 293. pontja hatályon kívül helyezte 2008. május 16. napjával.

^*;

A megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások gondoskodnak a kapacitások nyilvántartásáról.

^1.

A Technikai segítségnyújtás című intézkedés 1268/99-es sz. tanácsi rendelet hatálya alá tartozó intézkedések megvalósításához járul hozzá, beleértve például a program előkészítését, monitoringot és a közvélemény tájékoztatását.

^2).

Az Európai Bizottság kezdeményezésére foganatosított intézkedések finanszírozása (pl. tanulmányok, tanulmányutak, értékelések, ellenőrzések)

^3,

Twinning megállapodások ún. ikerintézményi együttműködést jelentenek a jogharmonizáció különböző területein egy vagy több tagállam és a hazai intézmények között.

^1.

A Monitoring Bizottság hozzájárulása és a Bizottság tájékoztatása mellett, az „intézkedések összesen” sorban található bizottsági hozzájárulások – melyek az Éves Pénzügyi Megállapodásban vannak rögzítve – megtartásával, az intézkedésenként kumulált összegek a 2000–2006 oszlop megfelelő sorának 10%-ával emelhetők az összes intézkedés esetén – kivéve az 1268/1999 EK rendelet 7. cikkének 4. pontjában foglalt segítségnyújtást – az időszak bármely időpontjában.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Önkormányzati rendeletek
Jogszabálykereső
{{ page.url }}

Megnyitottak

{{ page.url }}

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

18/2003. (II. 25.) FVM rendelet

a ,,Magyarország SAPARD Terve 2000–2006'' kihirdetéséről szóló 53/2001. (VIII. 17.) FVM rendelet módosításáról¹

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

18/2003. (II. 25.) FVM rendelet

a ,,Magyarország SAPARD Terve 2000–2006'' kihirdetéséről szóló 53/2001. (VIII. 17.) FVM rendelet módosításáról1

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak

a ,,Magyarország SAPARD Terve 2000–2006'' kihirdetéséről szóló 53/2001. (VIII. 17.) FVM rendelet módosításáról¹